Samantha Young - Jamaica Lane

Dublin Street 3

Újabb könyvvel kápráztatja el a New Adult műfaj rajongóit Samantha Young. A kedvelt London Road és Dublin Street után most egy újabb szerelmi történetnek drukkolhatunk, amiben a Oliviát és a flörtölés nagymestéret Nate Sawyert ismerhetjük meg. A Blogturné Klub 8 bloggere mesél nektek a könyvről, és a turné végén nektek is lehetőségetek van megnyerni a 3 könyvpéldány egyikét. Tartsatok velünk és ismerjétek meg az új szerelmespárt, akiket nem lehet egy könnyen elfelejteni!

A nagysikerű Dublin Street és London Road folytatása.

Barátkozó természete ellenére Olivia fájdalmasan bátortalan az ellenkező nemmel, még szólni sem meri a srácokhoz, akik bejönnek neki. De amikor Edinburgh-ba költözik, új életet kezdhet, és miután belezúg egy szexi egyetemistába, úgy dönt, ideje legyűrnie a félelmeit és megszerezni, amire vágyik.

Nate Sawyer igazi nagypályás, aki senki mellett nem hajlandó lehorgonyozni. A legjobb barátaihoz azonban a végletekig hűséges. Így amikor Olivia hozzá fordul a párkapcsolati nyűgjeivel, felajánlja, hogy bevezeti a lányt a flörtölés rejtelmeibe, és segít hogy szexuálisan is magabiztosabb legyen.

A csábítás trükkjeit bemutató baráti tanfolyam hamarosan elsöprően szenvedélyes románccá alakul. Nate múltja és elköteleződésre való alkalmatlansága azonban tönkreteszi a kapcsolatot, és Olivia egyedül marad. Vajon rájön Nate, hogy élete legnagyobb hibáját követte el, vagy örökre elveszíti a lányt?

A nagysikerű Dublin Street-sorozat újabb darabja, tele szenvedéllyel, erotikával és szerelemmel. Add át magad!

Könyvmolyképző Kiadó, 2017

Eredeti mű: Samantha Young – Before Jamaica Lane

Megrendelhető

Egyik kellemes meglepetés a másik után a Könyvmolyképző Kiadótól. Nem tudom ki hogy állt vele, de én már feladtam a reményt, hogy a Dublin Street sorozat folytatását magyar nyelven valaha is elolvasom. Különösen, hogy tavaly Samantha Young egy másik sorozatának első része jelent meg – Mély víz, ha valakinek nem kattant volna be elsőre.

Őszintén bevallom, hogy semmire nem emlékeztem az előző két részből, azon kívül, hogy az első részt, a Dublin Street-et nagyon kedveltem, a London Road-ot már annál kevésbé. Az is igaz, hogy meglehetősen régen olvastam őket, ha a memóriám nem csal, akkor mindjárt a megjelenésük évében, az pedig elég rég volt. Bár ez relatív és mindenkinek mást jelent, többszáz könyv távlatából nekem rég.

Az első oldalak után az jutott eszembe, hogy előbb talán újra kellett volna olvasnom az előző részeket, mert mindjárt kezdésnek belefutottam egy egész csoportnyi szereplőbe, akiknek nevük ismerősen csengett, de fogalmam nem volt, hogy ki kicsoda és mit kellene tudnom róla az előző részek ismeretében. Aztán lassan derengeni kezdett.

A Jamaica Lane Olivia és Nate története, de természetesen az előző részek hőseiről, sorsuk alakulásáról is kapunk némi információt. Történetüket maga Olivia meséli el, egyes szám első személyben.

Oliviáról már tudjuk, hogy az Egyesült Államokban született és nevelkedett, hogyan és miért kerül ő Arizonából Edinburgh-ba, és hogyan kapcsolódik az előző részek szereplőihez, az majd kiderül a történetből. Bár már nem tizenéves kis csajszi, párkapcsolatokban teljesen tapasztalatlan. Munkahelyén, az egyetemi könyvtárban ismeri meg Benjamin Livingstone-t, a másoddiplomás egyetemi hallgatót, aki – ha a leírást vesszük alapul – olyan, akár egy félisten. Olivia szíve nagyot dobban és ha a fickó a közelében van, akkor belőle lesz a bénázás királynője. Ezt kellő öniróniáva be is ismeri és azt is, hogy tapasztalatlansága miatt esetleg segítségre lenne szüksége. Ezért fordul Nate Sawyerhez, legjobb barátjához.

Ha a szerző leírása alapján Benjamin Livingstone egy félisten, akkor Nate Sawyer minimum háromnegyed és erősen közelít az abszolút tökéletességhez. Nate, a legjobb barát, az örök sármőr, aki ha belép egy kocsmába, fél óra múlva legalább négy bombázó telefonszámával távozik, nem ritkán magukkal a bombázókkal is, és aki készségesen  át is adna valamennyit flörtölési tudományából Oliviának.

Én hiszek abban, hogy férfi és nő között lehet barátság, addig a pillanatig, amíg tisztán meg vannak húzva a határok, és bele nem keverik az érzelmeket és főleg a szexet. Olivia és Nate pedig nagyon átlépi ezt a határt. Izzik köztük a levegő és ez akár a barátságuk végét is jelenthetné. Mindkettejüket nagyon kedveltem, és szerintem nagyon szerethetőek, minden tökéletlenségük ellenére... vagy inkább miatt.

Nem volt egy földrengető történet, hiszen az, hogy a végére Benjamin Livingstone eltűnik a süllyesztőben, Nate és Olivia pedig egy pár lesz indulásból borítékolható. Szórakoztatott, humoros volt és romantikus, olyan szerelmes történet, aminek mindenki előre tudja a végét, de azért szivesen végigolvassa. Nálam plusz pont jár azért is mert Edinburgh-ban játszódik, és számomra ez a legjobb hely a világon. De ugye ízlések és pofonok…

A Dublin Street egy meglehetősen hosszú sorozat, hiszen pillanatnyilag hat részből áll, amihez még számszerint nyolc kiegészítő novella, kisregény, szösszenet is tartozik. Ebből egyet megtalálhatsz a könyv végén: a másfelest (imádom ezt így leírni!), ami az Until Fountain Bridge címet viseli ékes angol nyelven, s Ellie Carmichael és Adam Sutherland története.

Olvassátok el, mert jó!

“Panaszos nyögéssel fordultam meg, és lassan belevertem a fejem a falba.

– Ööö, Liv, jól vagy? – szólalt meg Angus a hátam mögött.

Elvörösödtem szégyenemben, és fürgén szembefordultam a főnökömmel.

– Csak az épület stabilitását ellenőriztem. Minden rendben.

Angus felvonta a szemöldökét.

– És mi a helyzet a mentális stabilitásoddal?

– Ez a következő napirendi pont.”
(Samantha Young – Jamaica Lane, Könyvmolyképző, 2017)

A sorozat előző részei a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában:

1. Dublin Street, 2015, 2013

On Dublin Street

2. London Road, 2016, 2014

Down London Road

Samantha Young mindig egy-egy utcanévhez kapcsolja történeteit. Ezúttal a  Jamaica Lane névre hallgató utcának lesz jelentősége a történet során, ám azt nem áruljuk el egyelőre, hogy pontosan micsoda. Viszont mi is ismerünk néhány híres utcát, amiben most a ti segítségeteket kérjük. Minden blogon találtok egy képet a világ egyik híres utcájáról, és egy mondatot, ami közelebb visz a megfejtéshez. A ti dolgotok csak annyi, hogy beírjátok, hogy melyik utca szerepel a képen, és máris megnyerhetitek a turné végén a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott 3 könyv egyikét.
   Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

   Kávézóival, luxusüzleteivel és csodás fáival ez az utca egyike a leghíresebb utcáknak Párizsban.

a Rafflecopter giveaway

11. 24. Insane Life
11. 25. Angelika blogja
11. 26. Zakkant olvas
11. 27. MFKata gondolatai
11. 28. Deszy könyvajánlója
11. 29. Betonka szerint a világ...
11. 30. Kristina blogja
12. 01. CBooks

Kathryn Taylor - Karácsonyi küldetés

A ​történet főszereplője a rendezvényszervező Lilian Holmes (Lilly), aki karácsony előtt néhány héttel nagynénjéhez, Caroline-hoz utazik az angol Tóvidékre. Caroline ott egy takaros panziót vezet, amelyben azonban semmi sem érezhető a karácsonyi várakozás bizsergető hangulatából, ugyanis a tulajdonosnő eltörte a lábát, gipszben fekszik, így nem kezdhet hozzá az ünnepi előkészületekhez. Lilly elvállalja, hogy a festői üdülőhelyen nagynénje helyett megszervez egy német hangulatú karácsonyi vásárt, és lelkesen beleveti magát a munkába. Egyszeriben annyi teendője lesz, hogy azt sem tudja, hol áll a feje. Valójában azonban hálás az elfoglaltságért, amely eltereli a figyelmét arról, hogy nemrégiben szakított a barátjával, aki megcsalta. Ezért aztán – újabb csalódástól tartva – igencsak ellenségesen viselkedik a panzió jóképű vendégével, a zenész Tom Lewisszal. Az elutasítás helyét azonban lassan kíváncsiság foglalja el, miután megsejti, hogy Tom valamilyen titkot rejteget. Ki lehet valójában a férfi, és miért éppen Caroline panziójába költözött be? A karácsonyi készülődés közben Lilly és Tom sok időt tölt együtt, közel kerülnek egymáshoz, és Lilly egyre kevésbé tudja kivonni magát a férfi vonzerejének hatása alól. De vajon benne is csalódnia kell majd?

Kossuth Kiadó, 2017

Eredeti mű: Kathryn Taylor – Mission Mistelzweig, 2016

Mindenki úgy áll az ünnephez, ahogy éppen akar és jól esik. Egyesek hatalmas felhajtással és rongyrázással, mások diszkrétebben. Ki-ki saját tehetsége és pénztárcája szerint. Émelyítően sok karácsonyi történetet kaptunk az idén. Állítólag segít majd az ünnepre hangolódni. S akkor miért ne írna Kathryn Taylor is egyet.

A szerző nem ismeretlen a magyar olvasóközönség számára, hiszen már találkozhattunk A szerelem színei (Felszabadítva, Lecsupaszítva) sorozatával, melynek magyar nyelvű megjelentetését nem fejezte be kiadója, vagy ismerhetjük a Daringham Hall (Az örökös, A döntés, A visszatérés) trilógia szerzőjeként. Nem mondanám, hogy nagy rajongója vagyok, de vannak írásai, melyeket határozottan kedvelek. Ez nem tartozik közéjük.

Kezdeném azzal, hogy ezt túlzás lenne regénynek nevezni. Olyan kis semmi szösszenet, terjedelmében alig egy gondolattal nagyobb mint egy Harlequin füzetben megjelent történet… bocsánat, mostanság már HarperCollinsnak hívják a kiadót. Pontosan megfelel a célnak: karácsonyi hangulatot áraszt és kelt azokban, akik vevők az ilyesmire.

Ugye itt van a nem túl eredeti történet: Lilly-t dobja a pasija, aki közhelyesen egyben a főnöke is – soha nem tanulják meg, hogy ne keverjék a munkát az élvezettel –, mire ő felkapja a vizet, mindent feléget maga mögött és hazafut nagynénjéhez sebeit nyalogatni. Ez a nagynéni pedig egy angliai kisvárosban él, valahol a Tóvidéken. Egy energikus örökmozgó, hiszen panziót vezet és mellette még a karácsonyi vásár szervezését is magára vállalta. Most pedig törött lábával kénytelen visszafogni magát. Tehát Lilly pont jókor érkezik segíteni. Megjegyezném, hogy én úgy értettem Lilly eredetileg reklámszakember Londonban és rendezvényszervezésre csupán a könyvben történtek után adja fejét, de ez mellékes, lehet én értettem rosszul és a fülszöveg a pontos.

Beszéljünk egy kicsit erről a karácsonyi vásárról, amit a nagynéni német stílusban akar megszervezni, csupán azért, mert valamikor ifjúságában részt vett egy ilyen vásárban Németországban, és ott ismerkedett meg élete nagy szerelmével. Természetesen ez a szerelem olyan gyorsan véget is ért, mint a karácsonyi vásár, de most nosztalgiából azt szeretné felidézni. Értem én, hogy a szerző német (igen, az – mondom/írom azok számára, akik ezt még nem tudták –, de történetei cselekményét előszeretettel helyezi angolszász környezetbe) és egy adag mellveregető hazafiasságot is bele kellett csempészni a könyvébe, de borítékolom, hogy a valóságban megsüthette volna a német karácsonyi vásárát, mert a vidéki angol ember is ragaszkodik ahhoz, ami a sajátja.

A történethez még hozzátartozik a csavargó zenész (a fülszövegben említett Tom Lewis), aki magánszorgalomból segít a nagynéninek és Lillynek is, és aki legalább annyira titokzatos mint a NATO csapatmozgási tervei Afganisztánban. Azt, ugye, nem kell mondani, hogy annyira jóképű és dögös, hogy ő nyeri meg a legszexibb Mikulás címet a vásári versenyen? És akiről a végén kiderül, hogy álruhás béka létére, kellő mennyiségű csókolgatás után képes herceggé változni. Pont akkor, amikor az ex is megjelenik és egy nyálas-bűnbánó jelenet közepette próbálja magát visszasírni Lilly életébe.

S hogy teljes legyen a karácsonyi közhely- és giccsparádé, természetesen egy baba is születik, és… no, ezt azért nem mondom el, maradjon meglepetés. Csupán annyit tennék hozzá, hogy ezt azért nagyon nem kellett volna.

Nekem ez nagyon habos-babos és teljes egészében kiszámítható volt. Olyan mint a borítója: szürke - és kéretik nem "arra" a szürkére gondolni. Egy hatalmas nagy happy-end az egész történet, és rövisége miatt egyetlen délután-este elolvasható. Aki szereti a nagyon rózsaszín-ködös romantikát, meg a karácsonyi történeteket, az minden bizonnyal ezt a történetet is kedvelni fogja, de ugye az ízlések és a pofonok…

Stephanie Laurens - Marcus titka

Cynster 23, Cynster történetek 3

A ​nyughatatlan természetű, türelmetlen Marcus Cynster a sors hívására vár. Tudja, hogy végzete a családi otthont körülvevő vidékhez köti, de milyen jövő vár rá, és kivel fogja azt megosztani? A titokzatos szomszédnő, Niniver Carrick ellenállhatatlanul vonzza Marcust, aki kötelességének érzi, hogy megóvja – még saját magától is. Mindkettőjük érdekében az a leghelyesebb, ha messzire elkerüli a lányt. Niniver megesküdött, hogy újra felvirágoztatja a klánt. Beletörődik, hogy nem vállalhatja a házasság kockázatát, mert azzal átengedné a klán gyeplőjét egy megkerülhetetlen, vezető hajlamú férjnek. A lány kisvártatva kénytelen segítségért folyamodni, hogy megszabaduljon a kéretlen udvarlóktól. Az erős, határozott Marcus Cynster tökéletesen alkalmas a feladatra. A kezdeti ellenállás után Marcus rájön, hogy várakozásával ellentétben a sors azt a szerepet szánja neki, hogy Niniver mellett álljon, és végül megkéri a kezét. Mielőtt Niniver igent mond Marcusnak, fejest ugranak egy kockázatos utazásba, előre láthatatlan veszélyekbe, a szenvedélybe és a vágyakozásba…

HarperCollins, 2017

Eredeti mű: Stephanie Laurens – A Match for Marcus Cynster, 2015

Újabb rész a végtelenbe nyúló Cynster-sagából. Ez már sorban a huszonharmadik része a sorozatnak – bármilyen név és számozás alatt is csoportosítanák ilyen-olyan kiadók –, és még mindig nincs vége. Angol nyelven ezt még három rész követi, s ki tudja mi lesz még? Már a Cynsterek új generációjának is gyermei születnek, tehát van kivel-mivel tovább folytatni.

Én tényleg nagyon szeretem a klasszikus romantikus történeteket, és a Cynster-sagát is, de ahogy haladunk előre egyre kevésbé lelkesedem érte. Továbbra is bosszant, hogy a soktagú család történetét úgy a közepe táján kezdtük el magyar nyelven, hiszen az első Cynster történet pont a tizedik volt, s azt mindjárt a tizenharmadik követte. Az, hogy a sorozat tizenhatodik részétől szépen, sorban minden részt megkapunk dícséretes és köszönjük is a két kiadónak (meg a harmadiknak is, aki az előző két részt megjelentette), de igazándiból én akkor lennék boldog és elégedett, ha magyar nyelven is elolvashatnám az első részeket is, amik – a közvélemény szerint – magasan überelik a most megjelenő folytatásokat. Ez tény, a régebbi történeteket jobban kedveltem én is. Most már nagyon sablonos, nagyon kiszámítható és az “egynek elmegy” kategóriába sorolható.

No, de térjünk rá Marcus Cynsterre és az ő titkára, amire mellesleg én nem tudtam rájönni. Mármint arra, hogy hol volt ez a titok, mert ez – szerintem – semmi más, mint egy nagyon kreatív fordítása az eredeti címnek.

Ugye a Cynsterek új generációjával és a skóciai helyszínnel már a Karácsony a Cynster kastélyban kötetben kezdtünk ismerkedni, majd ez az ismeretség folytatódott Lucilla szerencséjében, amikoris már nemcsak a Cynsterek új generációja kap szerepet, hanem a szomszéd Carrick klán is.

Mikor a Lucilla szerencséjéről írtam, elmondtam, hogy a történet úgy végződik, ahogy, a szerelmesek egymásra találnak, viszont nagyon sok kérdésre nem kapunk választ és az bizony hiányérzetet okozott. Most ezek a válaszok szépen sorban meg is érkeznek, és mindenki számára tiszta lesz a kép, hogy mi is történt a Carrick család házatáján és a klánban. Nem fogom elmesélni.

Viszont itt van Niniver Carrick, a család egyetlen nőtagja, akinek át kell vennie a családfő szerepét, hiszen egyetlen életben maradt öccse a tudományos pályát választja és el is költözik. S nemcsak a családfő, hanem a klánfőnök szerepet is magára kell vállalnia, hiszen őt bízzák meg a feladattal, és rendbe kell tennie azt, amit testvérei összekuszáltak. Betöltött poziciója miatt Niniver nagyon kívánatos hajadonná avanzsál és a környék minden nőtlen férfija őt áhítja. Nem azért mert olyan szép lenne – de nem is egy csúnya lány –, hanem, mert aki őt feleségül veszi automatikusan a klán vezetője lesz. Niniver pedig nem akarja ezt a hatalmat kiadni a kezéből. Az udvarlók a nevetségestől a zaklatásig mennek, és a lány Marcus Cynsterhez fordul segítségért.

Innen már nem nagy filozófia kitalálni a történet végét. Csupán az hoz meglepetést, hogy a zaklatáshoz vezető szálakat hátulról valaki mozgatja, és hogy Marcus Cynster az a férfi, aki megelégszik a másodhegedűs szerepével és nem áll szándékában a klánvezéri poziciót elvenni Ninivertől, hanem tehetsége szerint támogatni és segíteni szándékszik őt.

“Hatalommal bíró asszony férjének lenni nem sok férfi számára kívánatos pozíció, és még kevesebben tudják azt sikerrel betölteni. A házastárs ilyenkor nem kevésbé számít férfinak, sőt talán még inkább az. Olyan embert kíván a feladat, akinek önbecsülése és méltósága nem függ a titulusától, sem pedig felesége szolgalelkű engedelmességétől.” (Stephanie Laurens – Marcus titka, HaperCollins, 2017) – erről szól ez a történet.

Volt benne egy kis rejtély (ami megolódik), egy hangyányi miszticizmus (elvégre a skót Felföldön vagyunk), a szerzőre jellemzően egy kis erotika is (hogy eladja a könyvet), némi humor és ismét számtalan Cynster rokon, hogy kapkodhassuk a fejünket ki kicsoda és miért van itt. A kiadó, becsületére legyen mondva, már a könyv elején közkinccsé teszi a történetben szereplők meglehetősen hosszú névsorát. Köszönjük szépen, de nem igazán segít.

Hogy lesz-e folyatása magyar nyelven is, nem tudom. Abban sem vagyok meggyőződve, hogy engem érdekelnének ezek a folytatások, viszont a sorozat kezdő részeit nagyon szívesen elolvasnám, s gondolom nem vagyok vele egyedül. Egyetlen kiadó sem vállalja fel?

A klasszikus romantika és a sorozat rajongóinak ajánlott olvasmány. A cselekmény eléggé pörgős és sokat nem kell gondolkozni rajta… meg természetesen az ízlések és a pofonok.

A Cynster-saga magyar nyelven megjelent részei:

10. A tökéletes szerető, Viktória Kiadó, 2008

13. A szerelem ára, Viktória Kiadó, 2008

16. Breckenridge vikomt, a megmentő, Gabo, 2015

17. Eliza Cynster elrablása, Gabo, 2015

18. Glencrae gróf zsákmánya, Gabo, 2015

19. Henrietta tévedése, Harlequin, 2016

20. Mary megszelídítése, Harlequin, 2016

21. Karácsony a Cynster-kastélyban, Harlequin, 2016

22. Lucilla szerencséje, Harlequin, 2017

Fern Michaels - Elégtétel

Sisterhood 2

Hét ​nagyon különböző nő testvéri szövetségbe tömörül az örök barátság jegyében, hogy orvosolják a jelent is beárnyékoló múltbeli sérelmeiket, és visszacsempésszék az örömöt, a nevetést az életükbe. Myra Rutledge barátnőivel, gyönyörű virginiai otthonukban, családias hangulatban, rózsaszín tulipánok között, rákfalatkákkal és jeges teával kényeztetik magukat a hétköznapokban. 

A barátnők nekilátnak küldetésüknek, hogy kidolgozanak egy édes bosszút egy társukért. 

Julia Websterért, akinek férje, az Egyesült Államok szenátora korábban felesége kifinomultságát és eleganciáját használta a karrierje építéséhez. Mindeközben minden pillanatban visszaélt a nő bizalmával és romba döntötte az álmait. Legnagyobb politikai győzelme estéjén azonban komoly lecke vár rá. A szenátor nem sejti, hogy mekkora hiba volt annak a nőnek ártani, aki mellett hat másik sorakozik fel, hogy elégtételt vegyenek a piszkos húzásokért.

Egy különös szövetség hihetetlenül izgalmas kalandjai bontakoznak ki: hét bátor nő, akit az igazságszolgáltatás semmibe vett, saját kezébe veszi a bíráskodást.

Álomgyár, 2017

Eredeti mű: Fern Michaels – Payback, 2005

A Sistehood sorozat második része és be kell vallanom, az első rész ismeretében (Kesztűs kézzel) nagyon vártam.

A történet kis jóindulattal önálló könyvként is megállja a helyét. A szerző tesz elég utalást és visszaemlékezést ahhoz, hogy akik nem olvasták az előző részt, azok is élvezhessék a történetet… vagy nem. Aki még nem olvasta az első részt és azzal szeretné kezdeni, az most kihagyja a következő bekezdést.

Ugye azt már tudjuk, hogy Myra Rutledge, a csokoládé-milliomos, egy olyan nőkből álló csoportosulást hoz létre, akiket az igazságszolgáltatás valamilyen módon nem kárpótolt az ellenük elkövetett bűnök miatt. Ők maguk szolgáltatnak igazságot és ebben segítségűkre van Myra élettársa, egy parkolópályára tett, volt MI6-os ügynök és nevelt lánya, az ügyvéd Nikki Quinn. S Myra teszi ezt, mert saját gyermekét egy autobalesetben vesztette el, a gyilkos pedig nyugisan elsétált, mert diplomáciai mentességet élvezett.

Azt mondtam/írtam az előző résznél, hogy ez majd Alexis, a színesbőrű brókerhölgy története lesz majd, mint ahogy az a beleolvasóból kiderült. Az első meglepetésem az volt, hogy a történet végül nem róla szólt, hiszen Alexis rögtön a csapat első találkozásakor bedobja a törölközőt, mert nem érzi felkészültnek magát a bosszúra. Helyét azonnal átveszi Julia Webster plasztikai sebész, aki halmozná is az bosszút és az élvezeteket. Egyrészt hűtlen férjét, Mitchell Webster szenátort akarja megbűntetni, amiért megfertőzte AIDS-szel, ezzel véget veteve ragyogó karrierjének és erősen csökkentve életminőségét, másrészt a Monarch család ellen indítana bosszúhadjáratot. Monarchékról azt kell tudni, hogy a kezükben tartják a három legjelentősebb egészségbiztosítót és önkényesen döntik el kinek a kezelését finanszírozzák, ezzel emberek százait küldve anyagi romlásba és a biztos halálba. Tehát itt már beleszorult a történetbe és a bosszúba egy kis szociális érzékenység is.

Míg a sorozat első részét kedveltem, ezt nagyon nem. Ugye nagyon szép és jó, hogy a bosszúval morális elégtételt szolgáltatnak az áldozatoknak, de azért ez mégiscsak egy bűnszervezet és semmivel sem teszi őket jobbá, mint azok, akiket megbüntetnek. Persze, a bosszú az nagyon jó, meg érthető is, de azzal nem teszik meg nem történté az őket ért sérelmeket.

S akkor itt van a volt MI6-os ügynök, aki egy egész hadműveleti központot működtet a pincébe. Charlie az álneve, mint a Charlie angyalaiban, és az is ami ebben a könyvben történik legalább annyira elrugaszkodott a valóságtól, mint a film történései. Charlie (és Myra is) minden lehető kapcsolatát és tudását felhasználja az ügy érdekében, szivességeket kér, nyomoz, titkos adatbázisokhoz fér hozzá és megteheti ezt nyugodtan és büntetlenül, nem szól rá senki, sem a CIA, sem az FBI, sőt a világ egyetlen titkosszolgálata sem, hogy azért ejnye-bejnye, te azért vagy ott mert már nem vagy használható a szakmában, tehát jobb ha nyugodtan ülsz. A csapat egyszerűen brilliáns és legyőzhetetlen. Még csak a fénykardot kellett volna előrántaniuk a tökéletességhez. 

Nem fogom részletezni, hogy a bosszú és büntetés milyen módját alkalmazták, aki kiváncsi rá, elolvassa a történetet. De azt nem tudom elhinni, hogy senki nem keresi az egyik pillanatról a másikra eltűnt ismert szenátort, aki ráadásul az alelnöki tisztségért indult volna,  és a Monrach családot sem, aki szintén közszereplő volt. S ez nem történik meg akkor, amikor Jack Emery államügyész és barátja, az FBI-os Mark Lane folyamatosan a csapat nyakában liheg.

S ha lúd, legyen kövér! Myra tovább beszélget meghalt lánya szellemével – bár ez inkább akkor szokott előfordulni, mikor az üvegért nyúl. Egyébként az akció végén történt sorsolásnál a cédulán Myra neve volt. Elképzelhető, hogy a következő történet az ő bosszúja lesz, de a precedens ismeretében erre azért mérget nem vennék.

Nekem ez a rész kissé primitív és erősen felejtős volt úgy a történet, mint a megoldások szempontjából. Nem tudom, a kiadó tervezi-e a folytatások magyar nyelvű megjelentetését – egy meglehetősen hosszú sorozatról beszélünk, ami egy szintén hosszú, másik sorozattal folytatódik. Ha igen, a szerző és a sorozat kap még egy esélyt a következő résszel. De természetesen ízlések és pofonok…

A sorozat előző része:

Kesztyűs kézzel

Álomgyár, 2017

Weekend Warriors

Kate Morton - A tóparti ház

„Ilyen ​az élet. A lehetőség ajtaja meg-megnyílik és le-lezárul, ahogy az ember vakon tapogatózik az útján.”

1933 nyara: az Edevane család ragyogó vidéki háza, Loeanneth készen áll a várva várt Szent Iván-éji estélyre. A tizenhat éves Alice, a szárnyait bontogató író talán mindenki másnál izgatottabb. Nemcsak mert végre kiötölte, mi legyen a váratlan csavar első regényében, hanem azért is, mert reménytelenül beleszeretett valakibe, akibe nem lett volna szabad. Ám mire Loeanneth órái elütik az éjfélt, amikor a tűzijáték csillogó fénye beragyogja az éjszakát, a családot súlyos veszteség éri, melynek hatására örökre elhagyják a birtokot. 

Hetven év múltán Sadie Sparrow nyomozó kényszerű szabadságát tölti Cornwallban egy kínos munkahelyi vizsgálat miatt, amelynek lezárultával talán még elbocsátás is várhat rá. Nagyapja vidéki házában unatkozik, igyekszik zavaros ügyeiről elterelni a figyelmét, amikor egy nap elhagyott házra bukkan, ahol mintha megállt volna az idő. Sadie megtudja, hogy a birtok története sötét tragédiával terhes, és hogy a lakók a szomorú esetet követően végleg elköltöztek. 

Elegáns londoni otthona dolgozószobájában az idős Alice Edevane éppoly precízen eltervezett életet él, mint amilyen történeteket rendkívül sikeres krimijeiben megír. Mígnem egy nap felbukkan egy fiatal rendőrnyomozó, aki kutakodni kezd a családja múltjában, hogy kibogozza mindazokat a szövevényes titkokat, melyeket Alice egész életében igyekezett mélyen magába zárni.

Legújabb regényében, A tóparti házban Kate Morton ismét lenyűgöző mozaikkal kápráztatja el olvasóit. Letagadott és kilesett titkok, hűség és halálig megtartott ígéretek, a háború következményei mind-mind súlyosan nehezednek egy család életére, és előbb-utóbb tönkreteszik a látszólagos idillt. Vajon a hallgatás megtörése, a rejtélyek feltárása megoldáshoz, megnyugváshoz vezet?

Cartaphilus, 2016

Eredeti mű: Kate Morton – The Lake House, 2015

Első könyvem a szerzőtől, de az már biztos, hogy nem az utolsó. Sajnos ezt a könyvet is szinte egy évig tologattam – ehhez első sorban a terjedelme járult hozzá, hiszen több mint ötszáz oldal –, míg végül rászántam magam az olvasásra. És nagyon jól tettem.

Egyszerre több történetet is kapunk. Az egyik Edevanék története a múlt századból, majd ugrunk egy nagyot, egészen 2003-ig és megismerkedünk Sadie Sparrow nyomozóval és az ő történetével is, bár Sadie múltján nincs olyan nagy hangsúly, mint az Edevane családon.

Az 1930-as évek vidéki Angliája, Loeanneth. Itt élnek Edevane-ék, a szülők és négy gyermekük: az esküvőjére készülő Deborah, az írói álmokat dédelgető, a kamasz korból kifele kacsintgató Alice, a vadóc Clemmie, aki felér három fiúval is. És Theo baba, a család várva várt fiúgyermeke, akinek érkezésére már senki nem számított.

A család meglehetősen visszavonult életvitelt folytat, csupán évente egyszer rendeznek nagy összejövetelt: a Szent Iván-éji estélyt. Ez családi hagyomány, ezt mindenki várja.

1933 Szent Ivan-éji estélye örökre megváltoztatja az Edevane család életét. A báli forgatag idején eltűnik a család egyetlen fiúgyermeke, a tizenegy hónapos Theo baba, és hiányát csupán másnap reggel veszik észre.

A keresés és a rendőrségi nyomozás semmilyen eredményt nem hoz. Semmilyen nyomot nem találnak. Senki nem tudja ki vihette el a gyermeket, hogy magától elkóborolt-e, baleset áldozata lett-e, vagy ami még rosszabb, valaki megölte? S ez történik egy évvel a világszerte nagy port felkavaró amerikai Lindbergh-bébi elrablása után. A hatóságok hajlamosak azt feltételezni, hogy valaki szándékosan vitte el a gyermeket, hogy majd váltságdíjat követeljenek a tehetős családtól. Csakhogy a napok telnek és senki nem követel semmit. És senki nem látott semmit.

Hetven évvel később Sadie Sparrow nyomozót parkolópályára teszik, mert főnökeinek nem tetsző információkat szolgáltatott ki a sajtónak egy zavaros rendőrségi üggyel kapcsolatban. Családja nincs, a négy hetes kényszerpihenőt egyetlen élő rokona, nagyapja házában szándékszik eltölteni. És egy reggeli futás alkalmával teljesen véletlenül rábukkan Loennethre, a házra az elvadult kert közepén. Mivel gyermekkora óta imádja a rejtélyeket, természetesen felkelti érdeklődését a ház, a család és a sok évvel korábban történt és mindmáig megoldatlan eset: Theo eltűnése.

Az Edevane családból csupán ketten vannak még életben: a volt politikusfeleség Deborah, és Alice, a világszerte ismert krimiíró. Sadie pedig Alice-hez fordul további információkért.

Remekül megszerkesztett mű. A szerző pontosan tudja mikor kell abbahagynia a jelen történéseit, hogy ismét a múltba vigyen minket, a harmincas évekbe, vagy még korábbanra, az első világháború idejére. Lépésről lépésre ismered meg Edevane-ok generációinak történetét és minden egyes alkalommal, minden szereplő hozzátesz egy kicsit a történethez. Csupán valami apróságot, de az az apróság elég ahhoz, hogy megváltoztassa azt az elméletet, amit mindenki magában építget arról, hogy mi is történt azon az éjszakán, hogy a kisbabát megölték-e vagy véletlen baleset volt, amit titkolni próbálnak, hogy talán valaki elvitte mert kellett egy gyermek. Számtalan elméletet fel lehet állítani olvasás közben és mikor már azt éreztem, hogy ez lesz a befutó, jött egy újabb információ, ami gyökeresen megváltoztatott mindent.

Nem találtam ki mi történt. Egy adott ponton volt némi sejtésem, de rögtön el is hessegettem, mert nem hittem, hogy lehetséges lenne mindaz, amit feltételeztem.

Első sorban azoknak ajánlanám, akik szeretik a családregényeket és a rejtélyeket. Ők egy szikrát sem fognak unatkozni. Egy kicsit sem unalmas, annak ellenére, hogy nem egy  pörgős cselelekményű történet. Én nagyon kedveltem, de természetesen ízlések és pofonok...