„Ilyen
az élet. A lehetőség ajtaja meg-megnyílik és le-lezárul,
ahogy az ember vakon tapogatózik az útján.”
1933
nyara: az Edevane család ragyogó vidéki háza, Loeanneth készen
áll a várva várt Szent Iván-éji estélyre. A tizenhat éves
Alice, a szárnyait bontogató író talán mindenki másnál
izgatottabb. Nemcsak mert végre kiötölte, mi legyen a váratlan
csavar első regényében, hanem azért is, mert reménytelenül
beleszeretett valakibe, akibe nem lett volna szabad. Ám mire
Loeanneth órái elütik az éjfélt, amikor a tűzijáték csillogó
fénye beragyogja az éjszakát, a családot súlyos veszteség éri,
melynek hatására örökre elhagyják a birtokot.
Hetven
év múltán Sadie Sparrow nyomozó kényszerű szabadságát tölti
Cornwallban egy kínos munkahelyi vizsgálat miatt, amelynek
lezárultával talán még elbocsátás is várhat rá. Nagyapja
vidéki házában unatkozik, igyekszik zavaros ügyeiről elterelni a
figyelmét, amikor egy nap elhagyott házra bukkan, ahol mintha
megállt volna az idő. Sadie megtudja, hogy a birtok története
sötét tragédiával terhes, és hogy a lakók a szomorú esetet
követően végleg elköltöztek.
Elegáns
londoni otthona dolgozószobájában az idős Alice Edevane éppoly
precízen eltervezett életet él, mint amilyen történeteket
rendkívül sikeres krimijeiben megír. Mígnem egy nap felbukkan egy
fiatal rendőrnyomozó, aki kutakodni kezd a családja múltjában,
hogy kibogozza mindazokat a szövevényes titkokat, melyeket Alice
egész életében igyekezett mélyen magába zárni.
Legújabb
regényében, A tóparti házban Kate Morton ismét lenyűgöző
mozaikkal kápráztatja el olvasóit. Letagadott és kilesett titkok,
hűség és halálig megtartott ígéretek, a háború következményei
mind-mind súlyosan nehezednek egy család életére, és előbb-utóbb
tönkreteszik a látszólagos idillt. Vajon a hallgatás megtörése,
a rejtélyek feltárása megoldáshoz, megnyugváshoz vezet?
Cartaphilus,
2016
Eredeti
mű: Kate Morton – The Lake House, 2015
Első
könyvem a szerzőtől, de az már biztos, hogy nem az utolsó.
Sajnos ezt a könyvet is szinte egy évig tologattam – ehhez első
sorban a terjedelme járult hozzá, hiszen több mint ötszáz oldal
–, míg végül rászántam magam az olvasásra. És nagyon jól
tettem.
Egyszerre
több történetet is kapunk. Az egyik Edevanék története a múlt
századból, majd ugrunk egy nagyot, egészen 2003-ig és
megismerkedünk Sadie Sparrow nyomozóval és az ő történetével
is, bár Sadie múltján nincs olyan nagy hangsúly, mint az Edevane
családon.
Az
1930-as évek vidéki Angliája, Loeanneth. Itt élnek Edevane-ék, a
szülők és négy gyermekük: az esküvőjére készülő Deborah,
az írói álmokat dédelgető, a kamasz korból kifele kacsintgató
Alice, a vadóc Clemmie, aki felér három fiúval is. És Theo baba,
a család várva várt fiúgyermeke, akinek érkezésére már senki
nem számított.
A
család meglehetősen visszavonult életvitelt folytat, csupán
évente egyszer rendeznek nagy összejövetelt: a Szent Iván-éji
estélyt. Ez családi hagyomány, ezt mindenki várja.
1933
Szent Ivan-éji estélye örökre megváltoztatja az Edevane család
életét. A báli forgatag idején eltűnik a család egyetlen
fiúgyermeke, a tizenegy hónapos Theo baba, és hiányát csupán
másnap reggel veszik észre.
A
keresés és a rendőrségi nyomozás semmilyen eredményt nem hoz.
Semmilyen nyomot nem találnak. Senki nem tudja ki vihette el a
gyermeket, hogy magától elkóborolt-e, baleset áldozata lett-e,
vagy ami még rosszabb, valaki megölte? S ez történik egy évvel a
világszerte nagy port felkavaró amerikai Lindbergh-bébi elrablása
után. A hatóságok hajlamosak azt feltételezni, hogy valaki
szándékosan vitte el a gyermeket, hogy majd váltságdíjat
követeljenek a tehetős családtól. Csakhogy a napok telnek és
senki nem követel semmit. És senki nem látott semmit.
Hetven
évvel később Sadie Sparrow nyomozót parkolópályára teszik,
mert főnökeinek nem tetsző információkat szolgáltatott ki a
sajtónak egy zavaros rendőrségi üggyel kapcsolatban. Családja
nincs, a négy hetes kényszerpihenőt egyetlen élő rokona,
nagyapja házában szándékszik eltölteni. És egy reggeli futás
alkalmával teljesen véletlenül rábukkan Loennethre, a házra az
elvadult kert közepén. Mivel gyermekkora óta imádja a
rejtélyeket, természetesen felkelti érdeklődését a ház, a
család és a sok évvel korábban történt és mindmáig
megoldatlan eset: Theo eltűnése.
Az
Edevane családból csupán ketten vannak még életben: a volt
politikusfeleség Deborah, és Alice, a világszerte ismert krimiíró.
Sadie pedig Alice-hez fordul további információkért.
Remekül
megszerkesztett mű. A szerző pontosan tudja mikor kell abbahagynia
a jelen történéseit, hogy ismét a múltba vigyen minket, a
harmincas évekbe, vagy még korábbanra, az első világháború
idejére. Lépésről lépésre ismered meg Edevane-ok generációinak
történetét és minden egyes alkalommal, minden szereplő hozzátesz
egy kicsit a történethez. Csupán valami apróságot, de az az
apróság elég ahhoz, hogy megváltoztassa azt az elméletet, amit
mindenki magában építget arról, hogy mi is történt azon az
éjszakán, hogy a kisbabát megölték-e vagy véletlen baleset
volt, amit titkolni próbálnak, hogy talán valaki elvitte mert
kellett egy gyermek. Számtalan elméletet fel lehet állítani
olvasás közben és mikor már azt éreztem, hogy ez lesz a befutó,
jött egy újabb információ, ami gyökeresen megváltoztatott
mindent.
Nem
találtam ki mi történt. Egy adott ponton volt némi sejtésem,
de rögtön el is hessegettem, mert nem hittem, hogy lehetséges lenne mindaz, amit feltételeztem.
Első
sorban azoknak ajánlanám, akik szeretik a családregényeket és a
rejtélyeket. Ők egy szikrát sem fognak unatkozni. Egy kicsit sem unalmas, annak ellenére, hogy nem egy pörgős cselelekményű történet. Én nagyon kedveltem, de természetesen ízlések és pofonok...