A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Skócia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Skócia. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. december 24., kedd

Sabrina York – Susana és a skót



Hannah és a felföldi 2





   Andrew ​Lochlannach messze földön híres hódításairól – a csatatéren és azon túl is. Amikor a barátja fogadást köt vele, hogy ki csókol meg előbb száz nőt, ő bizony nem vesztegeti az idejét, és meg sem áll kilencvenkilencig. Ám épp ellenállhatatlan vonzereje okozza a vesztét: egy jól sikerült csóklopással ugyanis kivívja bátyja haragját, aki Ciaran Reay-be száműzi őt marhatolvajokat kergetni. Ennek ellenére Andrew nem bánja tettét, hiszen itt, a világ végén a sors összehozza a legvadítóbb nővel, akivel valaha találkozott…
   Lángoló vörös hajával és lobbanékony természetével Susana Dounreay nem az a naiv lány, aki csak úgy odaadja magát egy férfinak, akkor sem, ha történetesen az a férfi olyan jóképű, mint Andrew. Még ha hagyta is egy gyenge pillanatában, hogy megcsókolja a velejéig romlott skót, Susana visszautasítja, hogy csupán egy újabb, jelentéktelen hódítás legyen a férfi számára. Andrew-ra nehéz feladat vár: be kell bizonyítania a tüzes szépségnek, hogy nem játszadozik vele, és semmi esetre sem mond le róla…



   Studium Plusz, 2019
   Eredeti cím: Susana and the Scot, 2015




   Három évet kellett várnunk míg a Studium Plusz Kiadó végre megjelentette a Hannah és a felföldi (eredetiben: Untamed Highlanders) sorozat második részét is ékes magyar nyelven.
   Amikor az első rész megjelent, a sorozat csupán három részből állt. Ennyien vannak a Dounreay nővérek. Azóta még két résszel bővült, s remélem még nyugdíjas korom előtt elolvashatom a folytatásokat is magyar nyelven, bár – tekintve a megjelenés sűrűségét – erre nem sok esélyem van. A harmadik rész természetesen Lana és Caithness hercegének története, a negyedik Hamish és egy hercegi unokahúgé, az ötödik pedig a hajadonná serdült Isobelé, de én el tudnék képzelni egy hatodik könyvet is, ami az első részben megismert árva Fionáról szólna. 
   Bevallom, újra kellett olvasnom az sorozat első könyvét mielőtt ennek nekifogtam volna, mert azon kívül, hogy skótos és kedveltem, nagyon kevés dologra emlékeztem a cselekményből. Ami nem is csoda, tekintve, hogy ennyi idő eltelt már a megjelenéstől és azóra hány könyvet olvastam el.
   Nos, a történet a második Dounreay lányról, Susanaról szól, és mondanám azt is, hogy az első résztől függetlenül olvasható, de ez nem teljesen lenne igaz. Vannak utalások az előző részben történtekre, de én úgy gondolom, hogy kell ismerni mindazt, ami az első könyvben történt, ahhoz, hogy teljes legyen a kép. Arról nem is beszélve, hogy az első rész valamennyi szereplője is megjelenik a történet egy-egy pontján.
   Szórakoztató, izgalmas történetet kaptam, melynek főszereplői az első könyv főshőseinek testvérei: Susana és Andrew, és jelentős szerepet kap Isobel, Susana lánya is, aki elméletileg a nő első házasságából származik, gyakorlatilag majd kiderül a történetből, hogy mi a dörgés Isobel körül.
   Mindkét főhős már az előző részben is szerepelt. Susana egy harcias amazon, aki szinte állandóan egy íjjal a vállán közlekedik és azzal rettenti el kitartóbb kérőit, lánya egy vásott angyal. Andrew pedig látszólag egy gátlástalan szoknyavadász, aki állandó versengésben van barátjával, Hamish-sal – most éppen azért, hogy ki csókol meg hamarabb száz leányzót. 
   Ennek a két embernek össze kellene fognia Ciaran Reay, a Dounreay-ok családi fészkének védelmében, csakhogy Susana nem hajlandó kiadni kezéből a gyeplőt, s nem csak azért, mert akaratos, konok és vad, hanem, mert Andrew-nak és neki múltja van, a férfi pedig nem látszik felismerni benne élete nagy szerelmét. Andrew védelmére szólva, azóta nem kevés idő telt el. és annak idején Susana Mairi neven szédítette a férfit.
   Igen, szórakoztatott és izgalmas volt a történet, viszont tele volt nekem nem tetsző dolgokkal. A korhűség messze nem volt tökéletes, hiszen egy 19. századi történetet úgy ír le, mintha kétszáz évvel korábban történne. Azért nem voltak annyira primitívek a skótok, ahogyan ezt a szerző beállítja, s akik olvassák az Outlander sorozatot (ami időben korábban történik), azok ezt nagyon jól tudják, hiszen Gabaldon rendesen elvégzi a házi feladatot, ami a kutatást illeti, ami Yorkról nem mondható el.
   A másik dolog, ami módfelett szavart, az a gyermek Isobel volt. A cselekmény idején, a leányzó mindössze öt éves és egy valódi ördögfióka. Amivel nincs is baj, nagyon kedvelem a vásott kölyköket (ha a máséi), viszont mindaz, amit Isobellel elműveltetett a szerző, az még egy tíz-tízenkét éves fiúnak is becsületére vállna.
   A főhősök között természetesen működik a kémia, tehát a történet néhány nagyon forró jelenetben is bővelkedik – örülhetnek az explicít erotika kedvelői –, s ezzel nincs is semmi baj. Azzal viszont igen, hogy ízlésemnek túl sokat volt dícsérve az a férfi nemiszerv, s az erotikus jelenetek többsége az "óda Andrew farkáról" című leírással mentek el.
   No, de mindentől függetlenül egy kellemes történet volt, pörgött, izgalmas volt.. és természetesen teljességében kiszámítható. De ez nem is baj, megbocsájtható, mert bizony sikerült megnevettetnie többször is, bár erősen kétlem, hogy ez lett volna a szerzői szándék. 
   Akarom a folytatásokat, s ha lehetséges, ne kelljen ismét éveket várni egy következő kötetre.



Kapcsolódó bejegyzés:






2019. február 7., csütörtök

Lucinda Riley – Holdnővér


A hét nővér 5


Taygeta D'Apliese, azaz Tiggy az egyik testvérétől értesül a nevelőapja haláláról. A nővéreivel a Genfi-tó partján magasodó, gyermekkori otthonukban gyűlnek össze, hogy megemlékezzenek szeretett apjukról, és meghallgassák a végrendeletét. A különc milliárdos, Pa Salt mindnyájuknak egy különleges tárgyat és egy levelet hagyott örökül, amelyek segítségével – ha a lányok úgy döntenek – közelebb kerülhetnek a valódi gyökereikhez. 
Tiggy a megérzéseit követve úgy dönt, a mindentől elszigetelt Kinnaird-birtokon, a Skót-felföld egyik gyöngyszemén vállal munkát: vadvédelmi tanácsadóként a kihalás szélén álló skót vadmacskák megmentéséért küzd. A birtok urával, a meglehetősen zaklatott, ugyanakkor elképesztően jóképű férfival, Charlie-val azonnal megtalálja a közös hangot. Kinnaird a vadmacskákon túl számos meglepetést tartogat Tiggy számára: a birtokon élő, vén cigány ember azt állítja, hogy a lánynak sajátos képessége van, és vissza kell térnie a szülőföldjére, a spanyolországi Granadába. 
Tiggy vonakodva ugyan, de útra kel, és a régi mór erőd, az Alhambra árnyékában kideríti, milyen szálak is fűzik őt a sacromontei barlangok lakóihoz és nemzedéke egyik leghíresebb flamencotáncosához, Lucía Amaya Albaycínhoz. De vajon mit kezd az újonnan felfedezett örökségével? És vajon ki lesz az, aki megdobogtatja gyengélkedő szívét?
Lucinda Riley sorozatának ötödik kötete egy intuitív, önmagát és a származását kutató lány története, amelyben nagy szerepet kap a zene, a spiritualitás, a lélekben lakozó erő és a szenvedélyesség.


General Press, 2019
Eredeti cím: The Moon Sister, 2018



Ötödik részéhez érkezett Lucinda Riley A hét nővér sorozata, és semmivel sem jutottam közelebb ahhoz, ami igazándiból felkeltette az érdeklődésem. A szerző továbbra is remekül felcsigázza olvasója kiváncsiságát információmorzsákkal, és eléri azt, hogy hosszas kombinálásokba, találgatásokba bocsátkozzunk. Nálam ez remekül működött, később elmondom mit is gondolok az alaptörténetről, mi állhat a dolgok hátterében.
Bár egy sorozat ötödik része, önálló történetként is olvasható, hiszen a szerző tesz elég utalást az előző részek történéseire és magára az alaptörténetre ahhoz, hogy senkinek ne legyen hiányérzete, amennyiben ezzel a résszel kezdené ismeretségét A hét nővérrel.
Akik figyelemmel kísérik a sorozatot és ismerik az előzményeket, azoknak nem újdonság az alaptörténet: egy Svájcban élő titokzatos és excentrikus milliomos – a történetben Pa Salt néven fut – a világ különböző sarkaiból fogad örökbe hat lánygyermeket és neveli fel őket a genfi tó eldugott partján lévő kastélyszerű házában, minimális külső segítséggel. Ők a D’Apliese nővérek és a kis család a Plejádok csillagképet veszi mintául, a lányokat is egy-egy csillag után nevezik el. A lányok hatan vannak, a csillagkép pedig hét csillagot számlál, tehát a hetedik lány, akinek a Merope nevet kellene viselnie soha nem kerül a mesterséges családba. Hogy miért, ezt homály fedi, mint ahogy az excentrikus milliomos személyét is.
A hét nővér története akkor kezdődik, amikor a különc milliomos jobb létre szenderül és hagyatékként a lányok származására utaló dokumentumokat és jeleket hagy hátra, hogy a lányok megkereshessék gyökereiket, amennyiben ezt akarják.
A szerző követi az előző részekben már bejáratott sémát, tehát most is két idősíkban mozgunk. Egyrészt a beteges Taygeta-Tiggy jelenét ismerhettem meg, másrészt a szerző a 20 század elejére-közepére visz vissza, és a spanyorországi cigányok életét mutatja be.
Tiggy története Skóciában kezdődik, amikor új állást válal a Kinnaird birtokon, ahol a skót vadmacskák megmentésével és a helyi vadvilág helyreállításával foglalkozik. Itt legyinti meg a szerelem szele is, hiszen minden igyekezete ellenére gyengéd érzelmeket  táplál a birtok tulajdonosa, Charles Kinnaird iránt, aki ezt viszonozni is látszik, csupán egy kis bökkenő van: a fess doktor nős és gyermeke van. Már ez magában is elég lenne a zűrhöz, de hogy halmozódjon a feszültség, képbe kerül egy követelőző örökös, egy trófea-feleség, egy misztikus fehér szarvas és Charlie Kinnaird kamasz lánya, Zara. Meg egy Zed Eszu nevű milliomos, aki betelepszik a Kinnaird birtokon kialakított vendégházba, és aki keményen Tiggyre hajt. Aki olvasta a sorozat előző részeit annak elképzelhetően bevillan, hogy ez az alak egyszer már megkörnyékezte Maiát, a legidősebb nővért (A hét nővér című első részben) és Elektrával is volt már viszonya (az ő története lesz majd a következő, de lesznek utalások erre a viszonyra).
 Ugyancsak itt találkozik Tiggy Jegessel, a fura, cigány származású emberrel is, akinek különcsége és múltról szóló történetei veszik rá a lányt, hogy származását felkutassa.
Jeges skóciai jelenléte kicsit kilógott az egészből, hiszen sehol sem találtam a legkisebb utalást sem arra, hogy végül hogyan került ő pont oda a Kinnaird birtokra, mikor a történet múltjában nagyon is jelen volt, de a világ teljesen más tájain.
A történet múltja Granadába visz, ahol a sacromontei barlanglakásokban él az a cigányközösség, melyhez Tiggy múltja köthető. Itt született és indult el a siker útján Lucía Amaya Albaycín, a kor egyik legtehetségesebb flamencotáncosa. Az ő történetén keresztül ismerhettem meg a spanyol cigányok hányatott sorsát, a szegénységet, a Franco-rezsim és a háború miatti üldöztetésüket, helyüket a társadalom peremén. És persze a népcsoportnak tulajdonított misztikus tulajdonságokat is: jövőbelátást, holtakkal való társalgást, vagy más természetfeletti kategóriába sorolható misztikus-spirituális dolgokat.
Kicsit zavart az, hogy a könyvben mindenhol a “gitano” megnevezés szerepelt, a cigány szó spanyol megfelelője. Tudom, hogy mostanság a cigány szó nagyrészt pejoratív jelzőként van jelen a köztudatban, de lépjünk túl ezen, ez egy népcsoport megnevezése és ne vesszünk el a politikai korrektség útvesztőiben.
S akkor elmondom, hogy a nagy, össznépi kavarodásban mit gondolok én erről a Pa Saltól, aki meglehetősen izgatja a fantáziámat. Azt hiszem, hogy ő azonos Eszu görög milliomossal, Zed apjával, hiszen mindkét férfi azonos időben hunyt el, a temetés is olyan volt, amilyen – bár Pa Salt halálával kapcsolatban nekem kétségeim vannak, mellesleg fiktív lányainak is, hiszen a halálesetről csak akkor értesültek, amikor már a tengeri temetés is lezajlott. S hogy miért találta ki magának ezt a párhúzamos életet? Fogalmam nincs, csupán feltételezem, hogy a kemény üzleti világban betöltöt szerepét akarta kompenzálni valami jóval, valami emberbaráti cselekedettel. Fia, a szemét Zed, valahogy rájöhetett erre és ezért próbál betartani a D’Apliese lányoknak ahol csak tud. Irigységből, féltékenységből, amiért idegenek kapták azt az apai szeretetet, ami neki járt volna. De mondom, ezt csak én gondolom így, és csak most, mert lehet a következő kötet teljesen más megvilágításba helyezi a történetet, s akkor még hol van a hetedik rész, amelynek emléletileg helyre kellene tennie a dolgokat.
Visszatérve a Holdnővérre, vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. Egyrészt remek betekintés a flamenco világába, a múlt századi Spanyolországban élő cigánycsoport életébe – mert bár a történet fikció, ezek a dolgok igenis megtörténtek, tehát ennek a résznek van valós történelmi alapja. Másrészt az én ízlésemnek túl sok volt a misztikus, természet feletti elem, túl sok véletlen egybeesés és Lucía Amaya Albaycínt, mint szereplőt, egy kicsit sem kedveltem a flamenco iránti elvakult elköteleződése miatt, ami mindent és mindenkit a háttérbe szorított. Akárcsak az előző részek hősnői, Tiggy is egy műveszeti ághoz kapcsolódik valamilyen formában, ez esetben a tánchoz híres flamencotáncos nagyanyján keresztül, annak ellenére, hogy ő nem aktív művelője annak.
Akárcsak az előző kötetek esetében, az utolsó fejezet most is a következő történetet vezeti fel, ami a modell Electráé lesz, aki ki mással kavar, mint a szemét Zeddel.
Sokszereplős, izgalmas történet, és minden vélt vagy valós hibája ellenére be tudja szippantani az olvasót. De valahogy már kopik a varázs, valószínűleg a sorozatra jellemző sablon miatt. De természetesen ízlések és pofonok…



Kapcsolódó bejegyzések:











2018. november 28., szerda

Gayle Callen – A makacs vőlegény


Felföldi esküvők 2



Maggie McCallum álmai újdonsült vőlegényéről nem éppen romantikus természetűek. Nem elég, hogy úgy adták oda Owen Duffnak, mint valami zálogot, amely véget vethet a klánok közötti viszálynak, hanem még balsejtelem is gyötri, hogy vőlegénye esküvőjük napján meg fog halni. A Skót-felföld makacs fia mégsem engedi, hogy lefújják az esküvőt, pedig tényleg veszélyben forog az élete. Owen évekkel ezelőtt látta meg először Maggie-t, és legszívesebben azonnal ágyba vitte volna. Kockázatos dolog szemet vetni egy másik klán vezetőjének a húgára, de Owen szenvedélyesen beleszeret az egyetlen nőbe, akinek a megszerzésére szinte semmi reménye sincs…


HarperCollins, 2018
Eredeti cím: The Groom Wore Plaid, 2016



Két skótos sorozat is fut párhúzamosan a HarperCollins Kiadó Széphistória szériájában mostanság. Az egyiket Brenda Joyce neve jelzi és Felföldi rózsák név alatt jelenik meg, a másik Gayle Callen tollából származik és Felföldi esküvők sorozatcímmel került be a köztudatba. Ez utóbbi a jobb, legalábbis az én olvasatomban, de mindenki eldönti magának, hogy melyiket kedveli jobban, mert ugye nem vagyunk egyformák.
Bátran állíthatom, hogy szeretjük a skótos történeteket. Barátaim, ismerőseim is lelkesen jelzik, ha valahol felröppen a hír, mely szerint valamelyik kiadó újabb, témába vágó könyvvel, sorozattal készül kirukkolni – egyébként még mindig várom, hogy valamelyik kiadó felvállalja Maya Banks felföldiekről szóló két sorozatának a magyar nyelvű megjelentetését. Elképzelhetően jó buli lenne. Nem áll szándékomban elemezgetni miért is kedveljük ezeket a klasszikus romantikus történeteket (már aki…), melyekben a fickók mindig annyira ellenállhatatlanul férfiasak, mindenki maga tudja ennek az okát.
A makacs vőlegény a sorozat második könyve, de kis jóindulattal önálló történetként is olvasható, hiszen a történések csupán annyiban kapcsolódnak az első részhez, hogy ugyanarról a klánok közötti viszályról van szó, és ebben a részben helyre kell hozni mindazt, amit az első részben elbaltáztak. Az sem igazán számít, hogy a véletlen folytán kötött házasság végülis jól alakul és a fiatal házasok boldogok egymással.
Az első részben, melynek címe A hamis menyasszony és szintén az idén jelent meg a HarperCollins jóvoltából, a McCallum és Duff klánok közötti viszályt egy házassággal próbálják helyrehozni, csakhogy a Duff klánvezér csele miatt a McCallum vőlegény nem azt a Catriona Duffot rabolja el, akit elméletileg neki szántak, hanem a hölgy azonos nevű, szegényebb unokatestvérét. Ezt helyrehozandó, Owen Duff elkötelezi magát, hogy feleségül veszi Maggie McCallumot.
A hősnőről tudni kell, hogy fura álmai vannak, olyanok, melyeket maga sem igazán ért, de bebizonyosodott, hogy ezek az álmok a jövőbe látnak és tragédiákat hivatottak előrejelezni. Magie McCallum megálmodta, hogy esküvője napján vőlegénye meg fog hallni, csakhogy senki nem hisz neki, maga Owen Duff sem, akinek megvallja különleges képességét. Tehát Maggie arra játszik, hogy rávegye sármos vőlegényét, álljanak el az esküvőtől. És Maggie helyzete sem könnyű, hiszen a Duff-klán tagjai közül nem mindenki lelkesedik az esküvőjért, sem a két klán közötti békekötésért.
Körülbelül erről szól a történet, amely természetesen jól végződik, a szerelmesek – mert a főhősök természetesen egymásba szeretnek – túljutnak mindenféle intrikán, ellenségeskedésen és boldogan élnek míg meg nem hallnak. S ha már szerelmesekről esik szó, akkor a szerző néhány lepedőszaggató erotikus jelenettel is megfűszerezte a történetet, mert miért ne?
Szórakoztató történet volt minden kiszámíthatósága ellenére. A hősnő jövőbelátását kicsit eltúlzottnak találtam, néha már az abszúrd határát súrolta, de ez egy 18. században játszódó történet és a skót amúgy is egy babonás, hiedelmekkel teli nép.
Egyszer mindenképpen el lehet olvasni, kedvelhető. Én személy szerint várom a sorozat záró kötetét is, bár erre az idén nem hinném, hogy sor kerülne. S természetesen ízlések és pofonok...



Kapcsolódó bejegyzés:



2018. szeptember 18., kedd

Monica McCarty - A Vadász

A Felföld rettegett fiai 7



Monica McCarty Felföld rettegett fiai sorozata valós történelmi eseményekre, tényekre alapozott fikció. A skót trónviszály véres harcait egy-egy romantikus-szerelmes történettel édesíti meg a szerző. A sorozat hetedik részében Ewen Lamonton, a Vadászon van a sor, hogy izgalmas kalandjai közepette párra találjon. A Blogturné Klub három bloggerét követve megtudhatod ők mit gondolnak a történetről, és ha a szerencse is melléd áll, tiéd lehet a könyv egy példánya.



William ​Wallace, a rettenthetetlen skót szabadságharcos halott. Skócia az angolok igáját nyögi. Klánok ragadnak kardot klánok ellen. A remény lángja azonban még nem hunyt ki. A skót Robert the Bruce úgy dönt, a Felföld és a Hebridák legendás harcosaiból titokban megkísérli a valaha volt legkiválóbb csapatot megszervezni, hogy egyesült erejüket felhasználva megszerezze a trónt, és ezzel ismét kivívja Skócia függetlenségét…
Ewen Lamontot, a Felföld legjobb nyomolvasóját nem mindennapi feladattal bízzák meg. Meg kell találnia Robert egyik küldöncét, aki fontos küldetést teljesít – álruhában. Ewennek egyszer már volt szerencséje a tüzes Genna nővérhez, aki egy ártatlan, lopott csókkal örökre az emlékezetébe véste magát. Most azonban, hogy a férfi már tudja, ki ő, és miféle feladatot vállalt, még fontosabbnak érzi, hogy mindenáron gondoskodjon a biztonságáról. Csakhogy a gyönyörű apáca igen makacs és vad természetű – meglehet, hogy a felföldi harcos élete legnehezebb kihívásával találja szembe magát? 
Miután Lady Janet – azaz Genna nővér – három esztendővel korábban sikertelenül próbálta kiszabadítani a testvérét az angolok markából, úgy dönt, küldöncként segíti Robert ügyét – egészen addig, amíg meg nem ismerkedik a szörnyen jóképű, ám kérges szívű harcossal. Kettejük között valósággal izzik a levegő, és minden nappal közelebb kerülnek egymáshoz. Amikor azonban Janet árulást sejt, merész tettre szánja el magát. Az üzenetnek ugyanis, amelynek a birtokába jut, minél előbb célba kell érnie, mert az nemcsak a tárgyalások kimenetelére lehet hatással, hanem a király életére is… 
A Felföld rettegett fiai-sorozat hetedik kötetében folytatódnak a skót harcosok és szerelmeik történetei.


General Press, 2018
Eredeti cím: The Hunter



Egy újabb alkotás Monica McCarty tollából/billentyűzetéből, melynek témája az előző részekből már megismert skót szabadságharc. Kéretik nem összetéveszteni a még ennél is népszerűbb Diana Gabaldon féle Outlander sorozattal. A téma nagyjából ugyanaz: a skótok függetlenségi harca az angolok ellen, csupán a kor más, de ez sem meglepő, hiszen Skócia mindig is a függetlenségéért harcolt, évszázadtól függetlenül. McCarty történetei a 14. században játszódnak, s bár valós történelmi eseményekre támaszkodnak és szereplői nagy része valójában létezett, a történet mégis fikció – és arre, ahogy már megszokhattuk, a szerzői utószóban részletes magyarázatot is kapunk.
Akik ismerik a sorozat valamennyi eddig megjelent részét, azok már tudják, hogy kicsodák a sorozat címét adó Felföld rettegett fiai. Különös képességekkel rendelkező felföldi harcosokból álló titkos alakulat tagjai. Az alakulat létrejöttének értelmi szerzője Robert de Bruce, aki kisebb-nagyobb sikerrel harcol Skócia függetlenségéért az angolok ellen, és azért, hogy saját fejére biggyeszthesse a koronát. Ez az a titkos különítmény amelyról titokban mindenki suttyorog, nyíltan senki sem mer beszélni és a csapat tagjairól sem tud senki semmit.
Ennek az elít különítménynek a tagja a Vadászként emlegetett Ewen Lamont, a felderítő és fejvadász, a csapat legjobb nyomolvasója, mint ahogy azt a történet során többször is bebizonyítja. Neki kell megtalálnia Genna nővért, azt az apácát, aki az egyházi ruha védelmét használva Robert de Bruce küldönce és híreket, információkat szállít. Az egyházi ruha viszont nem feltétlenül jelent védelmet, hiszen maga az egyház is két részre oszlott: képviselőinek egy része támogatja Robert de Bruce trónrakerülését, a másik része pedig továbbra is Angliához hű.
A két főhősünknek már az előző részben is volt már szerencséjük egymáshoz, hiszen Genna nővér nem más mint Lady Janet, az előző rész hősnőjének, Lady Marynek az ikertestvére. S mivel egypetéjűek, ez majd a történet során okoz némi megmosolyogtató félreértést – ez egy olyan klisé, amit nem lehetett kihagyni.
Ez a történet valahogy nem volt az igazi. A sorozat hetedik részénél vagyunk és már felfedezhető a sablon, amit a szerző követ: a függetlenségi törekvésekről szóló harc mellett adott a harcos meg a Lady, akit valamilyen zűrből kell kimenteni – csak a zűr milyensége változó. Harcos és Lady vonzódik egymáshoz, leteker néhány észveszejtő és ruhaszaggató szexpartit, elköteleződnek egymásnak és boldogan élnek, amíg meg nem halnak, s majd a következő részekben is epizódikusan megemlítik őket valamiért… esetleg született egy mini-harcos vagy egy mini-lady.
Most sem volt ez másképp, és ráadásul a hősnő sem volt szimpatikus. Egyrészt mert hihetetlenül makacs és önfejű volt, másrészt mert rengetegett fecsegett. Szó se róla, okos volt, talpraesett és nagyrészt sikerült kivágnia magát a rázós helyzetekből, de akkor sem lett a kedvenc hősnőm. A főhős természetesen más lapra tartozik, őt kötelezően imádni kell, mert imádjuk a skót harcosokat – és a róluk szóló történeteket is.
A sorozatnak még mindig nincs vége, hiszen angol nyelven még öt része és két kiegészítő novellája van, tehát egy ideig még elleszünk vele és a plaid-es keményfiúkkal, a következő részekre várva.
Nem volt rossz, de kedvenc sem lett. Vannak a sorozatnak izgalmasabb, szórakoztatóbb részei is, de természetesen ízlések és pofonok…


Kapcsolódó bejegyzések:



Nyereményjátékunkkal Skócia múltjában kalandozunk. Minden állomáson a bejegyzés kiemelt betűit összeolvasva  egy-egy skót nemzetiségű híresség nevét kell kitalálni és a Rafflecopter megfelelő dobozába beírni.
   Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.






09.18 - Betonka szerint a világ…
09.20 - Dreamworld


2018. szeptember 1., szombat

Brenda Joyce – Rózsa a viharban

Felföldi rózsák 2



Véres háború söpör végig Skócián. A Comynok és a velük szövetséges családok sorsa egy fiatal nő kezében van. A nemrég árvaságra jutott Margaret Comyntól elvárják, hogy érdekházasság révén biztosítsa ezen klánok jövőjét. Ám a hírhedt és rettegett Lochaber Farkasa megtámadja és ostrommal beveszi a várát, őt magát pedig túszul ejti. A lány eleinte gyűlöli fogvatartóját, de hamarosan szenvedélyes szerelemre lobban iránta, noha jól tudja, hogy a férfi a Skócia trónjára törő Robert Bruce oldalán harcol, míg a Comynok Edward angol királyt támogatják. Margaret egy háború kellős közepén találja magát, és választania kell a családja iránti hűség és a mindent elsöprő érzelem között…


HarperCollins, 2018
Eredeti cím: A Rose in the Storm, 2013



Az igazat megvallva, rég olvastam a szerzőtől, értendő a sorozat első része előtt, hiszen A harcos és a rózsa idén, kora nyáron jelent meg. S ez az időbeni távolság megszépítette azt, amit annak idején, a de Warenne sorozat részeit olvasgatva a szerzőről gondoltam. Nem lelkesedtem érte, de hangulattól függően az “egynek elmegy” és az “egészen jó” között ingadozott. Tehát pozitívan fogadtam, hogy a kiadó újabb Brenda Joyce könyveket ad ki, és lelkesedésem még annál is nagyobb volt, mikor kiderült, hogy ezek a történetek marcona, de annál szexibb skót harcosokról fognak szólni – mert, ugye, valamilyen érthetetlen okból imádjuk a felföldi harcosokat és a róluk szóló történeteket.
Az első csalódás akkor ért, amikor szembesültem A harcos és a rózsa nyúlfarkni terjedelmével, de gondoltam sebaj, majd jönnek a folytatások, hosszabban, bővebben. S így is lett, a Rózsa a viharban lényegesen terjedelmesebb. Csakhogy a mennyiség a minőség róvására ment, mert amíg az első rész olvasása után azért panaszkodtam, hogy a szűkös terjedelem miatt a cslekménynek nem volt helye és ideje kibontakozni, most egy agyonbonyolított, többnyire zavaros és vontatott történetet kaptam, egy olyan hősnővel, akit mély meggyőződéssel tudtam volna bántalmazni, hátha sikerül egy kis értelmet verni a fejébe.
Akik ismerik Monica McCarty Felföld rettegett fiai sorozatát, azoknak nem idegen sem a téma, sem a kor, amikor a történet játszódik, csakhogy a Monica McCarty egészen más oldalról közelíti meg a valós történelmi eseményeket, mint Brenda Joyce… és szerény véleményem szerint toronymagasan jobban is írja meg a skót trónviszályról szóló történeteit. A téma és a kor ugyanaz: 14. század eleje, amikoris William Wallace, a nagy skót szabadságharcos halott, és Robert de Bruce harcba száll a skót koronáért és Skócia függetlenségéért. Csakhogy ebbe Edwardnak, Anglia királyának is van némi beleszólása, nem beszélve arról, hogy a felföldi klánok nem állnak ki egy emberként Bruce mellett, hanem politikai érdekektől indíttatva inkább az angolok pártján állnak.
   Margaret Comyn, jelen történet hősnője mindössze 17 éves, de kiemelkedő kötelességtudattal és saját klánja, elholt szülei iránti hűséggel rendelkezik. Olyan egészen beteges módon, hiszen akkor is kitart a család/rokonság mellett, amikor nyilvánvalóan ő nem számít többnek, mint alku tárgyának. Családja az ő Guy de Valence-szel tervezett házassága révén akarja az angol Edward jóindulatát biztosítani, ugyanis a család az angolok pártját fogja. Ő lenne az a bizonyos “rózsa a viharban”, a szupernő – de én csupán idegesítőnek és eltúlzottnak találtam, annak ellenére, hogy tényleg nagyon kedvelem az olyan hősnőket, akik határozottak és tudják mit akarnak.
   Értem én, hogy abban a korban egy 17 éves lány felnőtt nőnek számított, de értelmi képességei akkor is egy 17 éves lányé voltak, melyhez társult egy jó adag arrogancia is, hiszen maroknyi emberrel védelmezte várát a legfélelmetesebb felföldi harcos, Alexander MacDonald és sokszáz főre rúgó serege támadása ellen. Ez a gyors támadás kettejük történetének kezdete, ami természetesen szerelembe – és némi erotikába – materializálódik a történet során. Egyébként a két főhös fiktív karakter, ők valójában nem léteztek sem a Comyn, sem a MacDonald családban abban a korban, amikor a történet játszódik.
   Azt sem igazán pontoztam, hogy Isabella, Fife grófnője – aki itt mint a hősnő rokona és kebelbarátnője szerepel – egy olcsó kis lotyónak van bemutatva, aki elhagyja férjét és Robert de Bruce udvarához (és ágyához) csatlakozik, nem törődve, hogy a skótok királya házas. Amennyire pozitív hősnőnek volt beállítva a butácska Margaret – a család iránti hűség és kötelességtudat eleven szobra –, annyira negatívan volt bemutatva Isabella, akinek mégiscsak fontos szerepe volt a koronázási ceremóniában, hiszen öccse hiányában ő birtokolta Fife grófi címét. Egyébként a történet női szereplői többnyire használati cikkekként voltak ábrázolva, akik feláldozhatóak voltak, vagy politikai szövetségek biztosítása érdekében alku tárgyai, vagy egyszerűen csak üzentek értük, amikor az úrnak kedve szottyant egy kis etyepetyére.
   Nem szerettem a történetet. Annyi minden volt belezsúfolva, hogy pörögnie kellett volna, de csak idegesített és untatott, a hősnő pedig utolsó sejtjéig antipatikus volt. Még az sem javított a megítélésén, hogy végülis a szerelem nevében hajlandó túllépni merev elvein és elköteleződik Alexander MacDonald mellett. Szegény MacDonald! Élő példája annak, hogy a szerelem öl, butít és a nyomorba dönt, hiszen egy ilyen ostoba liba jutott neki osztályrészül. Ő egyébként nagyon szerethető karakter volt, pont olyan amilyennek a rettenthetetlen skót harcosokat elképzeltem, tökéletes hős, akinek azért van egy érzelmes oldala is, csak gondosan titkolja.
Nekem ez felejtős volt, meggondolom, hogy elolvasom-e a trilógia utolsó részét is (mikor és ha megjelenik), de ízlések és pofonok, mert nem vagyunk egyformák…





 A sorozat további részei:


The Warrior and the Rose

3. A Sword Upon the Rose - egyelőre csak angol nyelven olvasható




2018. június 24., vasárnap

Brenda Joyce – A harcos és a rózsa


Felföldi rózsák 1


Nem lepődik meg Lady Juliana MacDougall, hogy egy héttel első találkozásuk után viszontlátja a klánja ősellenségének színeit viselő harcost. Előző alkalommal annyira izzott körülöttük a levegő, hogy a lány biztosra vette, útjaik még keresztezik egymást. A férfi csapatával meg is támadja a várát, foglyul ejti, magával viszi Islay szigetére, hogy míg a váltságdíjra várnak, meghódítsa. Alasdair Og túszaként Juliana hamar megtanulja, hogy a felföldi legalább annyira kivételes szerető, mint amennyire kivételes harcos. De hogyan szerethetné Alasdairt, akinek számtalan MacDougall vére tapad a kezéhez?


HarperCollins, 2018
Eredeti cím: The Warrior and the Rose, 2013




“Az eddigiektől eltérően ebben a Széphistóriában egy új, eddig még ki nem adott történetet olvashat, mely egyben egy háromrészes sorozat első, bevezető kötete is.”
Ezzel a reklámszöveggel harangozta be honlapján a kiadó az új Brenda Joyce sorozatot és megörültem, mert egyrészt, ugye, felföldi harcosokról lesz szó, másrészt végre nem porolják le a már egyszer megjelent történeteket, hogy új köntösbe öltöztetve ismét eladják a gyanútlan olvasónak, hanem valami újjal rukkolnak ki.
Nos, a történet meglehetősen rövidke. Az angol nyelvű variánst eredetileg évekkel ezelőtt egy három szerző tollából három történetet tartalmazó kötetben adták ki, valószínűleg ez a magyarázat a terjedelmére. A folytatások majd hosszabbak lesznek, csupán azt nem lehet tudni – legalábbis pillanatnyilag – hogy mikor vehetjük kézbe magyar nyelven is.
Mikor azt mondom, hogy rövid, azt kéretik úgy is érteni, hiszen még a kiadó által forgalmazott szerelmes füzetek terjedelménél is rövidebb, csupán az ára nagyobb. És ez a nyúlfarknyi terjedelem rendesen rá is nyomta jegyét a történetre, mert bármennyire is olvasmányos a szerző stílusa, bármennyire izgalmas (lenne) a történet, a terjedelem nem engedi rendesen kibontakozni sem a történelmi szálat, sem a szerelmi történetet. Gyorsan véget ér minden, olyan jöttem-láttam-győztem módon. A szereplők kedvelhetőek, de túl sokan vannak egy ilyen rövid történethez, és az idő egy része azzal megy el, hogy az ember lánya lapozgat előre-hátra, hogy rájöjjön az épp "akcióban" levő szereplő kihez tartozik és miért van ott ahol.
Akik olvassák Monica McCarty Felföld rettegett fiai sorozatát, azoknak nem idegen a történelmi kor, amibe a szerző a cselekményt helyezi, hiszen most is Robert the Bruce trónkövetelésése miatt folyik a háború, csupán most a másik oldalon állunk, a királypártiak oldalán, nem a trónkövetelőén.
A szerelmi szál is egy klisé, mert két, egymással generációk óta hadban álló klán képviselői szeretnek egymásba: Lady Juliana MacDougall, a Dougall klánból és Alasdair Og, a Donall klánból. És itt nem csak arról van szó, hogy évek óta hadban állnak egymással, hanem a háborúban is két különböző oldalon állnak: MacDougallék királypártiak, MacDonallék a trónkövetelő Robert the Bruce oldalán, s a dolog pikantériája az, hogy arra az árva trónra többen is pályáznak. S ha ez még mindig nem lenne elég indok arra, hogy a két fiatal kerülje egymást, hát közbeszólnak a piszkos anyagiak is: nehogy már a Lady Julianna hozományának számító vár és hozzá tartozó föld az ellenség kezébe kerüljön.
Nem érdemes több szót veszetegetni erre a történetre, nagyon gyorsan el lehet olvasni, maradandó élményt nem nyújt. Nekem csalódást okozott, mert sokkal többre vártam a szerzőtől, de azt nem lehet mondani, hogy rossz. Majd mindenki eldönti magának hogyan viszonyul a történethez, mert ízlések és pofonok…



A sorozat angol nyevű folytatása:


2. A Rose in the Storm

3. A Sword Upon the Rose


2018. május 16., szerda

Sabrina Jeffries - Botrányos bajkeverők

A herceg emberei 2

A General Press Kiadó újabb klasszikus romantikus történettel lepte meg a műfaj kedvelőit. Sabrina Jeffries Botrányos bajkeverők című könyvéből megtudhatjátok miről szól a legújabb kaland a Manton Nyomozóirodában, a Blogturné Klub hat bloggerét követve pedig megnyerhetitek a könyv egy példányát.




  Victor Cale élete gyökeres fordulatot vesz, amikor kiderül, hogy rokonságban áll Lyons hercegével. A férfi hiába próbál beilleszkedni a londoni társaságba, egyre jobban unatkozik a nagy tétlenségben. Így hát örömmel veszi, amikor a Manton Nyomozóiroda megbízásából Edinburghba utazhat, hogy egy gazdag báró leendő menyasszonya után nyomozzon.
Mindez egyszerű feladatnak tűnik, amíg a rejtélyes nőről ki nem derül, hogy valójában Victor felesége, aki tíz évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt, miután elkészítette a holland királyi ékszerek másolatát, és a tettestársaival ellopta az eredetiket. A férfi azóta sem tudott túljutni ezen az áruláson, és most kapva kap az alkalmon, hogy végre bosszút álljon. A felesége azonban többé már nem az a szelíd, jámbor lány, akinek egykor látta, ráadásul váltig állítja, hogy Victor hagyta el őt, és a férfi tulajdonította el a gyémántokat. Miközben a két fiatal megpróbálja összeilleszteni a múlt darabkáit, a szunnyadó szenvedély újra feléled köztük.
Vajon sikerül megbízniuk egymásban annyira, hogy kézre kerítsék a valódi tetteseket úgy, hogy nekik közben nem esik bántódásuk? És megadatik számukra a lehetőség, hogy együtt új életet kezdjenek?

General Press, 2018
Eredeti mű: Sabrina Jeffries – When the Rogue Returns, 2014




Kedvelem Sabrina Jeffries könyveit, mert kedvelem a kalsszikus romantikus történeteket és ő ezt olyan jól tudja elművelni, hogy az eredmény nem lesz rózsaszín ködbe burkolva, sem habos-babos. Tehát kétség nem fért hozzá, hogy én ezt a könyvet olvasni akarom, különösen, hogy olvastam és kedveltem a sorozat első részét, mely Mire vágyik egy herceg? címmel jelent meg 2017-ben, szintén a General Press Kiadó godozásában
Akárcsak a sorozat előző részében, most is prológussal indul a történet és a 19. század eleji Amsterdamba kalauzol el minket, ahol megismerkedünk a történet két főhősével: a fiatal és titokzatos Victor Cale-lel és ifjú feleségével, Isabelle-lel, aki a kor követelményeinek és elvárásainak ellentmondva ékszerészként keresi meg kenyerét. S pontosan Isabelle hivatása miatt keverednek bele egy ékszerhamisítási botrányba, mely elszakítja a szerlemeseket egymástól. Igen, már abban a korban hamisítottak ékszereket a drágaköveket strasszokkal helyettesítve, erről a szerző a történet végén levő jegyzetében bővebben értekezik.
Nem igazán értettem, hogy kettejüknek mi köze lesz majd az első részből megismert szereplőkhöz és főleg a Manton Nyomozóirodához, de ez rögtön kiderült, mikor a történet tíz évet ugrott időben és Victor Cale Lyons hercegének rokonaként kerül képbe, ugyanis a hercegi család fekete bárányokért felelős ágából származik. Amennyi klasszikus romantikus történetet olvastam eddig, már meg sem lepett, hogy Victorról kiderül, ő egy sosem látott hercegi rokon, minek következtében a megítélése valamint szociális státusza toronymagasat ugrott a társaságban. S mivel épp unja magát, de igazándiból nem tud megbarátkozni új életformájával, a Manton Nyomozóirodához fordul, hátha leesik neki egy kis munka unaloműzésnek. S ezzel már meg is van a kapcsolat a sorozat első részével.
Az ügy, amivel főhősönket megbízzák Skóciába szólítja Victort, hogy egy aggódó anya megbízásából nyomozzom a fiát behálózni látszó özvegy Sofie Franke után. Az aggódó anyáról, aki egy báróné, azt is kell tudni, hogy nem épp kellemes személyiség, és meglehetősen különc fiát, Lord Locklawt, még mindig gyermekként kezeli. Rupert, Lord Locklaw ennek ellenére nagyon mulatságos és szerethető szereplő. Az a szórakozott tudós-típus, akinek halvány segédfogalma sincs az élet dolgairól, mert ő a saját világában él.
Főhősünk tíz évig kereste feleségét és meglepve ismeri fel a magát özvegy Sofie Franke-nak kiadó nőben Isabelle-t. S mit tesz a fikció ördöge: Sofie Franke is ékszerész. És ezzel megkezdődött kettejük között az a huzavona, amit én kicsit hosszúnak találtam és eltúlzottnak.
Aki azt hiszi, hogy ezzel megoldódott Victor és Isabelle problémája, túltették magukat azon, hogy a kapzsi rokonok áldozatai voltak mindketten és boldogan éltek, míg meg nem haltak, az még nem olvasott Sabrina Jeffries-könyvet, mert a boldog végkifejletig azért még van néhány csavar a történetben, és Sofie-Isabelle-nek is van egy tíz éves titka, a múlt is ismét bekavar és természetesen a Manton-nyomozóknak is szerepet kell vállani a bonyodalom megoldásában.
Szerethető, nagyon pörgős történet volt, mely néhány európai országba is elvezeti az olvasót, váratlan fordulatokkal és jó nagy adag romantikával megfűszerezve. Nem beszélve arról, hogy szépen felvezeti a sorozat harmadik részét is, ami majd Tristan Bonnaudról szól, és arról a hölgyről, akivel ebben a részben megismerkedik. Nagy valószínűség szerint az ő történetüket csak jövőre olvashatjuk magyar nyelven.
Bár egy sorozat második része, akár önálló történetként is olvasható. Kedveltem és ajánlom a szerző és a klasszikus romantika rajongóinak, de természetesen ízlések és pofonok…





A sorozatból már megjelent:


General Press, 2017
What the Duke Desires, 2012



További részek, egyelőre csak angol nyelven:


2.5 Dorinda and the Doctor, 2014 - novella

3. How the Scoundrel Seduces,  2014

4.  If the Viscount Falls, 2015




Ékszerek, tolvajok, hamisítók, nyomozók. Ezzel találkozhattunk a legfrissebb Sabrina Jeffries könyvben, ezért a játékunk is erről fog szólni. A ti dolgotok csupán annyi, hogy a turné minden állomásán a rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a helyes válaszokat és máris versenybe szállhattok a nyereményért

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.





   A Rafflecopter megfelelő dobozába írjátok be egy olyan könyv címét és szerzőjét, melyben ellopnak valamilyen ékszert.











05. 16 - Betonka szerint a világ…
05. 18 - Kristina blogja
05. 20 - Angelika blogja
05. 22 - Könyvvilág
05. 24 - Olvasónapló
05. 26 - Dreamworld