A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Skócia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Skócia. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. augusztus 12., kedd

Monica McCarty – Felföldi harcos



   Campbell 1


   Jamie Campbell, Skócia legerősebb klánjának megtermett, kíméletlen harcosa. Feladata, hogy a felföldi klánok viszálykodásának egyszer és mindenkorra véget vessen, és törvényes rendet teremtsen. A határozott, tántoríthatatlan férfi azonban válaszút elé kerül, amikor megismeri egy lázadó klán vezetőjének a lányát. Az ébenfekete hajú Caitrina Lamont elmondhatatlanul vonzza, ám kötelessége fellépni a lány családját is érintő törvénytelenséggel szemben.
   Az eddig védett világban élő Caitrina nem akar férjhez menni. Egyetlen férfi képes az ellenállását buja vággyá alakítani: a családja fő ellenségéhez hű harcos, Jamie Campbell. Caitrina próbál dacolni az érzéki sóvárgással, de a férfi nyers ereje és izgató csókja szinte felperzseli. Vajon a szenvedélyes éjszakák fülledt sötétjében kibontakozó törékeny fegyverszünetből születhet-e olyan erős szerelem, amely a Felföld törvényességét is megszilárdítja?



General Press, 2025
Eredeti cím: Highland Warrior, 2009




   Tavaly búcsút mondtunk Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozatának, és feltételezhetően nem kevesen örültünk, amikor megjött a hír, hogy a Kiadó idén egy újabb McCarty sorozatba fog bele, ami nem lesz olyan hoooooooooosszú, mint az előző, mivel egy trilógiáról van szó.
   Mielőtt rátérnék magára a történetre, el kell mondanom, hogy ez az egyetlen könyv, ami a Romantikus Regények kategóriában megjelenik a második félévben a Kiadó gondozásában, s ez meglehetősen elszomorító. Nem mondom, hogy más zsánerű könyveik rosszak lennének, mert nem azok, de ennek a kategóriának is van piaca és vannak rajongói, szóval át kellene ezt gondolni, különösen, hogy újabban minden kiadó hajlamos mellőzni a műfajt.
   Azt is el kell mondanom, hogy a könyv borítója bűnronda. Engem igazándiból nem érdekelnek a csomagolások, hiszen nem a borítójáért olvasok el egy könyvet, de van amikor már annyira a begyembe van a dolog, hogy muszáj kimondanom. Ez most az az eset. Ronda, primitív, a félmeztelen karakter még nyomokban sem hasonlít a történet főhősére, s csak a vak nem látja, hogy a fej és a test össze van szerkesztve. Értem én, hogy az eredeti kiadás borítóján is egy hiányos öltözetű pasi van, de ha nem veszik át azt, akkor miért kell valami hasonló pucérságot bedobni? Nem beszélve arról, hogy nem hinném, hogy a felföldiek így vonultak volna csatába, vagy egyáltalán egy szál plaidbe öltöztek volna.

   Maga a történet nem volt rossz, felföldi románc némi véres akcióval feltöltve, csakhogy ez a történet nem érte el azt a szintet, amit az előző sorozat során McCarty-tól megszoktam. Nincs ezzel semmi baj, mert ugyanolyan akkurátusan ügyel a történelmi hitelességre (17. század eleji cselekmény), csakhogy minden történelmi töltete és remek történetmesélése ellenére ez a könyv a közepes élmény alsó határát súrolja.
   A főhős James (a történet során többnyire Jamie) Campbell, Argyll grófjának unokatestvére és csatlósa. Nem örvend a legjobb hírnévnek. Olyan szinten nem, hogy az anyák vele riogatják gyermekeiket, bár el kell mondanom, hogy az ördög nem olyan fekete, mint amilyennek lefestik.
   Nos, Jamie Campbell kapitány a Lamont klánhoz érkezik, mert információi vannak arról, hogy a renegát MacGregorokat Lamonték bújtatják. Természetesen a Lamont és a Campbell klán ellenséges viszonyban áll egymással, mert miért is ne? Itt találkozik a Lamont klánfő egyetlen lányával, a messze földön szépségéről híres Caitrinával.

   Ami a hősnőt illeti, a kölcsín nem jelent feltétlen belbecset is, mert lehet a lány bármilyen szép, de elkényeztetett, butácska, tudatlan a világ dolgaiban, és természetesen tele van gyűlölettel a Campbellek iránt. Hülyeségét szeretném naivitásnak nevezni, de nem visz rá a lélek. Caitrinának esze ágában sincs férjhezmenni, jól van ő ott, ahol mindenki csodálja, várúrnőt játszhat és puccos ruhákba öltözhet. Viszont mindenki őt akarja. Hát nem csodás?
   A két főhős találkozása meglehetősen vicces volt, hiszen a lány egy szál alsóruhában ücsörög egy fa tetején, mikor férfi rátalál, s gondoltam ez egy humorban bővelkedő történet lesz egy ilyen indítás után. Nagyobbat nem is tévedhettem volna, mert véresen komoly dolgok történtek, s a meglevő konfliktusok újabbakat szülnek, s bár a két főhős már a cselekmény felénél összeházasodik, az egymással való megbékélés csupán a végére jön össze, annak ellenére, hogy a férfi kétszer is megmenti a lányt a nemi erőszaktól. Mindketten makacsok, tele vannak előítéletekkel – többnyire Caitriona, akinek nagy szüksége van arra, hogy valaki megmutassa milyen a való világ az atyai vár falain kívül –, bizalmatlansággal, s körbe vannak véve olyanokkal, akik ezt az egymás iránti bizalmatlanságot rendesen tudják táplálni. 

   Ami a történet érzéki mércéjét illeti, nos... szükségem volt nekem három fejezetre a nászéjszakáról? Határozottan nem, mint ahogy arra a negyedik fejezetre sem, amelyben utólag elemződik az előző három fejezet és a nászéjszaka.
   Nem volt rossz, de valahogy nem volt az igazi. Még akkor sem, ha hajlamos vagyok elnézőbb lenni a történelmi romantikusokkal szemben, különösen a skótosokkal. Rengeteg mellékszereplője van, s jó szokás szerint McCarty elmagyarázza ki kicsoda és milyen viszonyban áll a többiekkel, bármilyen jelentéktelen is legyen az a mellékszereeplő. Ez pedig felesleges, és a történet szempontjából nem is releváns, csupán vontatottabbá teszi, bár az is lehet, hogy ezek a szereplők majd a következő két rész valamelyikében visszatérnek és jelentősebb szerephez jutnak. Akkor pedig majd újra elmagyarázza, mert miért ne?
   Egynek elment, de nem vagyunk egyformák, tehát ízlések és pofonok.


A Felföld rettegett fiai sorozat részeiről olvashatsz az alábbi linkeken:













2022. augusztus 17., szerda

Monica McCarty – A Bajnok



   A Felföld rettegett fiai 10



   Tízedik részéhez érkezett Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozata, melyet a General Press Kiadónak köszönhetően olvashatunk magyar nyelven. Tartsatok velünk blogturnénkon és játszatok a Kiadó által felajánlott nyereménykönyvért.




   A szerelem még a legnagyobb háborús stratégákat is térdre kényszeríti…
   Eoin MacLean, a Bajnok tudta, hogy meglehetősen kockázatos beleszeretni az ellenség lányába, a gyönyörű és tűzről pattant Margaret MacDowell bűvköréből azonban nem tudott szabadulni. A férfi ígéretet tett a királyának, Robert the Bruce-nak, hogy a harcostársai előtt nem fedi fel a lánnyal kötött házasságát. Maga sem sejtette azonban, hogy a titkok és az elhallgatások milyen nagy árat követelnek majd – tőle, a házastársától és a királyért vívott harcuktól.
   Hat évvel élete legnagyobb veresége – és elárultatása – után Eoin készen áll arra, hogy bosszút álljon feleségén és annak klánján. A Margarettel való újbóli találkozása azonban minden tervét felülírja. Az asszony ugyanis olyasmit fed fel a férfi előtt, amely nemcsak a hat évvel ezelőtt történteket helyezi más megvilágításba, de kettejüket is arra készteti, hogy harc nélkül ne mondjanak le a szerelmükről.



   General Press, 2022
   Eredeti cím: The Striker, 2015




   Rajongok a történelmi romantikusokért, ezt soha nem is titkoltam, s kedvelem a skótokról szóló történeteket is, tehát Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozata igencsak előkelő helyen áll a preferenciáim listáján.
   A Bajnok a tízedik része egy izgalmas történetsorozatnak, s akik eddig is követték, azok képben vannak azzal, hogy miről is szól, akik pedig most kapnak kedvet hozzá, nyugodtan kezdhetik az olvasást A Bajnokkal, mert annak ellenére, hogy egy sorozathoz tartoznak, az egyes részek egymástól függetlenül is olvashatóak. Mi a közös mégis bennük? Az, hogy az egyes részek férfi főszereplői Robert de Bruce, Skócia trónkövetelő királyának szupertitkos elítalakulatához tartoznak.
   Azt tudni kell, hogy nem mindenki rajongott az ötletért, hogy Skócia függetlenedjen Angliától és saját királya legyen Robert the Bruce személyében. Maguk a skót klánok sem támogatták egy emberként ezt a törekvést, s ebben a történetben egy ilyen klán főnökének lánya lesz a főszereplő Margaret MacDowell személyében.

   A történet azzal kezdődik, hogy Eoin MacLean, akit Bajnokként ismernek a titkos alakulatban, megpróbálja tönkretenni feleségének házassági ceremóniáját. Igen, az asszony ismét férjhez készül, ezúttal az apja álta kiválasztott férfihoz, mert meggyőződése, hogy első férje már évek óta halott. S nagy a meglepetése, amikor a férfi egyszerűen megjelenik a ceremónián, pedig nem is tudja, hogy férjét tulajdonképpen apja jelenléte vonzotta oda, hiszen az elítalakulat évek óta próbálja elkapni az ellenük dolgozó klánvezért, akinek sikerül most is meglógnia.

   Innen a történet időben visszaugrik arra a pontra, amikor évekkel korábban a két főhős megismerkedett egymással Robert the Bruce várában, egy szétzilált sakktábla fölött, s  folytatódik egészen a történet jelenéig, alkalmat adva arra, hogy mindenki tisztába legyen azzal, hogyan alakult a két főhős sorsa egészen addig, amíg hat év után ismét összetalálkoztak.
   Ez egy intrikákkal, árulással, megtévesztésekkel és váratlan fordulatokkat teli, nagyon pörgős történet, amely egyetlen pillanatra sem hagyja lankadni a figyelmet. Mégis teljesen más dolog volt, ami nyomot hagyott bennem, mégpedig a hősnő elvakultsága, vagy nem is tudom minek nevezzem. Szép dolog a klán iránti feltétel nélküli hűség, de nem kellene agymosáshoz is vezetnie. Nyilvánvaló, hogy a MacDowell klán – tehát a hősnő is – és Eoin MacLean ellentétes oldalon állnak, de valahogy nem tudtam elfogadni azt, hogy Margaret esélyt sem adott a másik oldalnak, vakon hitt apjában és mindabban, amit ő képviselt. Sőt! Azt is szó nélkül hagyta, hogy a főhőssel közös gyermekét is beoltsák azzal a mérhetetlen gyűlölettel, ami apjára jellemző volt. Ilyen szempontból Margaret MacDowell kész csalódás volt, mert a kezdeti életvidám, kalandvágyó, karakán nőből egy bólógató bábúvá változott, akiből teljesen hiányzik a saját akarat és önálló gondolkodás.
   A boldog végkifejletek rajongói megnyugodhatnak: lesz happy end, a szerelmesek egymásra találnak és minden nézeteltérésüket tisztázzák. Epizódikusan természetesen feltűnnek az elítalakulat többi tagjai is, hogy támogassák a Bajnokot, tehát akcióban sincs hiány. A jó hír pedig az, hogy a sorozatnak nincs vége, mert hátra van még két rész, s ki tudja mi történhet még?
    Kedveltem – kivéve a hősnőt, akivel akkor sem tudtam azonosulni, ha némiképp megértettem min ment keresztül –, ajánlom a zsáner kedvelőinek.



A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések


Az Újonc (A Felföld rettegett fiai 6)

A Vadász (A Felföld rettegett fiai 7)

A Haramia (A Felföld rettegett fiai 8)

Az Íjász (A Felföld rettegett fiai 9)




   Nyereményjátékunk természetesen Skóciához kapcsolódik, most híres skótokat keresünk. A turné minden állomásán rövid leírás található egy-egy híres skót származású személyről, a ti feladatotok pedig az, hogy beírjátok ennek a személynek a nevét a Rafflecopter megfelelő dobozába.
   Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.




Bakteriológus, immunológus, neki köszönheti a világ az első antibiotikumot, a penicillint

 

a Rafflecopter giveaway






08.17 - Betonka szerint a világ…


08.21 - Dreamworld




2022. április 29., péntek

Mary Jo Putney – Hazatérés





   A jó útra tértek testvérisége 6


   A General Press kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent A jó útra tértek testvérisége sorozat hatodik, egyben sorozatzáró kötete, a Hazatérés. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják a Thorsay-re hazatérő és földesúri szerepbe kényszerülő Kai Ramsey, és a festői álmokat dédelgető Signy Matheson történetét.
   Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.




   Menyasszonya halála után Kai Ramsay elhagyja Skóciát, hogy távoli országokban kalandozzon. Útja során bejárja az ókori romokat, felbecsülhetetlen értékű régiséget gyűjt össze, és a halál torkából is megmenekül, miután a napóleoni háborúk alatt kémkedésért bebörtönözték. Ramsay lételeme a veszély, de minden megváltozik azon a napon, amikor egy levelet kap Skóciából…
   Signy Matheson életét Thorsay szigetén tölti. Lánglelkű és éles elméjű szövetségese a helyi földbirtokosnak. Most azonban, hogy a vezetőjük a halál árnyékába ért, Signynek gondoskodnia kell az utódlásról. Itt az ideje, hogy Kai Ramsay hazatérjen…
   Amikor Ramsay visszatér Thorsay-ra, döbbenten tapasztalja, hogy Signy csábító szépséggé érett, és olyan vonzerővel bír, aminek nehéz ellenállni.



   General Press, 2022
   Eredeti cím: Once a Laird, 2021





   Hatodik és egyben (pillanatnyilag) utolsó részéhez érkezett Mary Jo Putney A jó útra tértek testvérisége című sorozata. Azért mondom, hogy pillanatnyilag, mert a történet olvasása után úgy érzem, van ott két mellékszereplő (a híres festőnő és a főhős gyermekkori barátja), akik a saját románcukért kiáltanak, s elképzelhetőnek tartom, hogy ebből, valamikor a jövőben lehet valami. Ha nem egyébb, egy novella, kiegészítő történet, akármi.
   Bár egy sorozat hatodik része, önálló történetként is megállja a helyét, akárcsak a sorozat korábbi részei, hiszen az egyes részek főhőseit csupán egyetlen dolog köti össze: együtt lógtak meg francia fogságból a kivégzés elől. És ezt a tényt minden rész elmagyarázza, tehát bármikor be lehet kapcsolódni a sorozatba.
   Ebben a történetben a skót származású Kay Ramsay történetét ismerhettem meg, aki menyasszonya halála után az utazgatást választotta és hobbijának hódolt: a régészetnek. Meg kell említenem, hogy az ő hobbija nem az én hobbim is, tehát a leletekkel kapcsolatos részletes leírások nekem kicsit soknak tűntek, de nem vagyunk egyformák, lehet másoknak pont ez az aprólékosság lesz a befutó. Ramsay tisztában van azzal, hogy utazgatásai időkorláthoz vannak kötve, hiszen nagyapja után neki kell átvennie a klánfőnöki pozicíót, ezért kötelességégtudóan hazaindul, mikor éresítést kap otthonról, hogy nagyapja beteg. Szuggesztív a történet magyar címe: Hazatérés, Mert Kay Ramsay sok évi távollét után hazatér, hogy ő legyen a következő laird.

   Ezzel el is érkeztünk a történet helyszínéhez, a Torsay szigetekhez. Kéretik nem keresni a térképen, a helyszín kitalált, melyet a szerző saját bevallása szerint a Skócia északi részén levő Orkney szigetekről mintázott. Bár soha nem jártam arrafele (még), a képeket nézegetve, egészen jól sikerült neki ez a megmintázás, a helyszínek leírása. Putney amúgy is minden történetében szereti belecsempészni az ezotériát, misztikumot, kevéssé ismert dolgokat, ez esetben a szigetek történelméhez tartozó kelta és viking mitológiát, múltat szövi bele a cselekménybe, olyannyira, hogy még a háziállatok neve is mitológiai alakokhoz köthetőek. Sőt! A földesúr lova már egészen dinasztikus, hiszen – ha jól emlékszem – épp az ötödik (vagy hatodik?) Thornál tartunk.

   Hazatérésekor Ramsaynek két dologgal kell szembesülnie. Az egyik, hogy nagyapja halálán van és épp jókor érkezett, hogy elbúcsúzhasson tőle. A másik pedig Signy Matheson személye, aki elhunyt menyasszonya kishúga, és aki az évek során mutatós fiatal nővé cseperedett, aki aktívan kivette részét a klán dolgainak intézésében Ramsay távollétében. Mi több, halálos ágyán nagyapja kifejezte azon óhaját, hogy Ramsay vegye feleségül a lányt.
   Ahogy a könyv címe is jelzi, ez egy hazatérés története. Sok év után Ramsaynek újra meg kell ismernie otthonát és azokat az embereket, akikért felelősséggel tartozik, fel kell vállalnia a klánfőnöki szerepet, és szembe kell néznie kapzsi, de nagyon tehetős rokonával, aki csak arra vár, hogy sunyi kezét rátehesse mindarra, ami Ramsay és a klán tulajdona lenne.

   A történetnek romantikus szála is van, hiszen Signy és Ramsay nyilvánvalóan vonzódik egymáshoz, és abban is hasonlítanak, hogy mindketten legszívesebben mást csinálnának: Signy festene, Ramsay pedig letűnt ókori civilizációk nyomait keresné szerte a világon. Csakhogy míg Signy számára elérhető közelségben van a festészet, az utazás, bárhová mehet, addig Ramsay-t a kötelesség és a klán iránti felelősség odahaza tartja. Ahhoz, hogy együtt maradhassanak, valahogy közös nevezőre kell jutniuk.
   Természetesen lesz happy end és minden megoldódik a végére. Mi több, a fogságból szökött férfiak találkozója is végre összejön, mintegy keretbe foglalva az egész sorozatot, hiszen azzal kezdőtött minden, hogy a hat férfi együtt raboskodik, majd útjaik szétválnak. Bár a sorozat során néha páran összetalálkoznak, de mind a haton egy időben soha nem tartózkodtak ugyanazon a helyen.
   A szerző és a sorozat rajongói minden bizonnyal kedvelni fogják ezt a történetet is, hiszen van benne minden: szerelem, belső konfliktus, kötelességtudat, intrikus rokon és szerető barátok... és nagy, mindenre és mindenkire kiterjedő happy end is.



A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:



Becstelen szerelem (A jó útra tértek testvérisége 5)

Mary Jo Putney, Madeline Hunter, Sabrina Jeffries – Téli csábítás

Váratlan szerelem (A jó útra tértek testvérisége 4)

Menekülés a háremből (A jó útra tértek testvérisége 3)

A lázadó özvegy (A jó útra tértek testvérisége 2)

Az amazon és a katona (A jó útra tértek testvérisége 1)

Fekete özvegy (Elveszett lordok 7)







   Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek A jó útra tértek testvérisége sorozat párosait. Mindegyik állomáson találtok egy kérdést három lehetséges válasszal, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a helyes válasz betűjelét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába mindhárom alkalommal. Ha ezzel megvagytok, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.



Kinek a párja Lucas Mandeville?

A) Signy Matheson B) Suzanne Duval C) Kendra Douglas

 

a Rafflecopter giveaway





04/29 Betonka szerint a világ…

05/01 Dreamworld

05/03 Kelly és Lupi olvas



2021. augusztus 8., vasárnap

Monica McCarty – Az Íjász


   A Felföld rettegett fiai 9




   A kiváló íjász, Gregor MacGregor kulcsfontosságú szerepet tölt be Robert the Bruce rettegett fantomseregében. Egy küldetés során azonban felismerik, és ezzel nemcsak a saját, de a társai élete is veszélybe kerül. A férfi így arra kényszerül, hogy egy időre hazatérjen az otthonába, és eltűnjön szem elől. Ám odahaza nem a vágyott béke, hanem újabb küzdelem várja: az időközben kívánatos ifjú hölggyé cseperedett gyámlányának, Cate of Lochmabennek ugyanis feltett szándéka, hogy elcsábítja a harcost, és elnyeri a szívét. De vajon sikerül-e elérnie a célját, mielőtt veszélybe kerülnének, és örökre közéjük állna a titok: hogy ki is Cate valójában?


   General Press, 2021
   Eredeti cím: The Arrow, 2014




   “Az Úr ezerháromszáztizenkettedik esztendejében... Robert the Bruce és a titkos, elit felföldi harcosokból álló csapata hat éve vívja újszerű háborúját az angolok ellen, akik meg akarják fosztani a királyt a koronájától, hogy Skóciát az angol király hűbéresévé tegyék.”

   Még mindig visszasírom azokat a boldog időket, amikor a General Press Kiadó Romantikus Regények kategóriában havonta több könyvet is megjelentetett. Ahhoz képest most jó, ha egy évben tíz ilyen kötet kerül a boltokba. Pedig minden bizonnyal lenne rá igény, hiszen ezeknek a könyveknek egy része klasszikus/történelmi romantikus (ki melyik megnevezést szereti jobban), s az utóbbi időben a zsánerben meglehetősen gyenge a felhozatal. Nem titok, hogy kedvelem a régmúlt korokban játszódó romantikus történeteket, tehát két kézzel kaptam McCarty könyve után.

   Az Íjász a szerző A Felföld rettegett fiai nevű sorozatának kilencedik része, és azt is többször elmondtam már, hogy eleinte valamiért nem volt felhőtlen a viszonyom ezzel a sorozattal, annak ellenére, hogy Skócia a szívem csücske, és az itt játszódó történetek a kötelező olvasmány kategóriában futnak nálam. Bár egy sorozat kilencedik része, a kötetek önálló történetként is megállják a helyüket, hiszen az alap közös: a harcosok valamennyien Robert the Bruce titkos elitalakulatához tartoznak, skót szabadságharcosok, és az a feladatuk, hogy Robert the Bruce-t Skócia trónjára juttassák és ott is tartsák. Minden rész egy-egy, az alakulathoz tartozó harcos története. A sorozat és a zsáner kedvelőinek a jó hír az, hogy ezzel még mindig nincs vége, hiszen még hátra van három rész.

   Ez a kilencedik rész Gregor McGregor története, aki Bruce és a skót Felföld legjobb íjásza, és nyílván az elitalakulat tagja. Ő a sorozat „szépfiúja”. Igen, nem jóképű, nem vonzó, Gregor McGregor szép. Ami egyszerre áldás és átok. Áldás, hiszen soha nem kellett egyetlen hölgy kegyeiért sem tepernie, és átok, mert egy idő után a hölgyek felkínálkozása kezdett terhes lenni számára, s társai piszkálódását, ugratásait még nem is említettem. Nagy fájdalma, hogy soha nem bírta néhai apja elismerését, s bár a sors keze által ő a klánvezér, ezt inkább tehernek, mint megtiszteltetésnek érzi. És úgy gondolja, hogy meg sem érdemli ezt a tisztséget.
   A két főhős találkozása egy tragikus esemény alkalmával történik. Az angolok feldúlják a falut, ahol Cate, a hősnő, anyjával él, holttestek százait hagyják hátra, Cate-et pedig lassú halálra káthoztatják, amiért anyja védelmében rátámadt egy angol katonára. Egy kiszáradt kút mélyén senyved napokig, míg az elitalakulat néhány tagja – köztük természetesen az Íjász – ki nem szabadítja. És ez szerelem volt első látásra, legalábbis Cate részéről.

   Ez után az epizód után a történet néhány évet ugrott. Cate már fiatal hölgy, aki a McGregor klánnal él kiszabadítása óta, megtanulta megvédeni magát, mondhatni egy mini női harcos, és szíve továbbra is az Íjászért dobog, aki nem lát benne többet, mint védencét. Ekkor dönt úgy Cate, hogy a megszokott vadócból most nőiesre veszi a figurát, ami számatlan mulatságos jelenetet eredményez, hiszen mindig akkor történik vele valami, amikor a legjobban szeretne kinézni. McGregor pedig kényszervakációra érkezik haza. Legendás precizitása oda, királya pedig pihenni küldi.
   Kicsit zavaró volt, ahogy Cate mindent bevet, hogy észrevetesse magát a férfivel. Engem idegesít, mikor egy nő teper és szabályosan felkínálja magát egy férfinek, és Cate ezt ráadásul meglehetősen sután is tette, nem lévén tapasztalata a másik nemmel. Viszont annál találékonyabb, mikor a potenciális vetélytársnőket kell eltakarítani az útból. Éééééés van neki egy titka, amit azóta őrizget, amióta a skót harcosok kimentették a kútból. A történet pikantériája, hogy eleinte Cate fut McGregor után, aztán fordul a kocka és az Íjász fut a lány után, aki ekkor megjátsza az elérhetetlen, rátarti kisasszonyt, bár érzései a férfi iránt semmit sem változtak.

   A történet továbbra is megőrizte hitelességét és korhűségét, és nem volt egy habos-babos romantikus nyáltenger, bár én úgy gondolom, hogy az előző részekhez képest talán jobban fókuszált a párra és a velük kapcsolatos történésekre, mint az angol-skót konfliktusra. De ez nem feltétlenül rossz.
   Szerethető, pörgős, néhol meghökkentő, vagy akár egészen drámai, máskor pedig akár hangos kacagásra fakasztó. Annyi erotika van benne, amennyit a történet ígényel, nem esik túlzásokba semmilyen szempontból, tehát, bár nem volt tökéletes – mi az manapság? –, nekem ez a történet bejött és nyugodt lélekkel ajánlom a zsáner rajongóinak.





A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:








2019. december 24., kedd

Sabrina York – Susana és a skót



Hannah és a felföldi 2





   Andrew ​Lochlannach messze földön híres hódításairól – a csatatéren és azon túl is. Amikor a barátja fogadást köt vele, hogy ki csókol meg előbb száz nőt, ő bizony nem vesztegeti az idejét, és meg sem áll kilencvenkilencig. Ám épp ellenállhatatlan vonzereje okozza a vesztét: egy jól sikerült csóklopással ugyanis kivívja bátyja haragját, aki Ciaran Reay-be száműzi őt marhatolvajokat kergetni. Ennek ellenére Andrew nem bánja tettét, hiszen itt, a világ végén a sors összehozza a legvadítóbb nővel, akivel valaha találkozott…
   Lángoló vörös hajával és lobbanékony természetével Susana Dounreay nem az a naiv lány, aki csak úgy odaadja magát egy férfinak, akkor sem, ha történetesen az a férfi olyan jóképű, mint Andrew. Még ha hagyta is egy gyenge pillanatában, hogy megcsókolja a velejéig romlott skót, Susana visszautasítja, hogy csupán egy újabb, jelentéktelen hódítás legyen a férfi számára. Andrew-ra nehéz feladat vár: be kell bizonyítania a tüzes szépségnek, hogy nem játszadozik vele, és semmi esetre sem mond le róla…



   Studium Plusz, 2019
   Eredeti cím: Susana and the Scot, 2015




   Három évet kellett várnunk míg a Studium Plusz Kiadó végre megjelentette a Hannah és a felföldi (eredetiben: Untamed Highlanders) sorozat második részét is ékes magyar nyelven.
   Amikor az első rész megjelent, a sorozat csupán három részből állt. Ennyien vannak a Dounreay nővérek. Azóta még két résszel bővült, s remélem még nyugdíjas korom előtt elolvashatom a folytatásokat is magyar nyelven, bár – tekintve a megjelenés sűrűségét – erre nem sok esélyem van. A harmadik rész természetesen Lana és Caithness hercegének története, a negyedik Hamish és egy hercegi unokahúgé, az ötödik pedig a hajadonná serdült Isobelé, de én el tudnék képzelni egy hatodik könyvet is, ami az első részben megismert árva Fionáról szólna. 
   Bevallom, újra kellett olvasnom az sorozat első könyvét mielőtt ennek nekifogtam volna, mert azon kívül, hogy skótos és kedveltem, nagyon kevés dologra emlékeztem a cselekményből. Ami nem is csoda, tekintve, hogy ennyi idő eltelt már a megjelenéstől és azóra hány könyvet olvastam el.
   Nos, a történet a második Dounreay lányról, Susanaról szól, és mondanám azt is, hogy az első résztől függetlenül olvasható, de ez nem teljesen lenne igaz. Vannak utalások az előző részben történtekre, de én úgy gondolom, hogy kell ismerni mindazt, ami az első könyvben történt, ahhoz, hogy teljes legyen a kép. Arról nem is beszélve, hogy az első rész valamennyi szereplője is megjelenik a történet egy-egy pontján.
   Szórakoztató, izgalmas történetet kaptam, melynek főszereplői az első könyv főshőseinek testvérei: Susana és Andrew, és jelentős szerepet kap Isobel, Susana lánya is, aki elméletileg a nő első házasságából származik, gyakorlatilag majd kiderül a történetből, hogy mi a dörgés Isobel körül.
   Mindkét főhős már az előző részben is szerepelt. Susana egy harcias amazon, aki szinte állandóan egy íjjal a vállán közlekedik és azzal rettenti el kitartóbb kérőit, lánya egy vásott angyal. Andrew pedig látszólag egy gátlástalan szoknyavadász, aki állandó versengésben van barátjával, Hamish-sal – most éppen azért, hogy ki csókol meg hamarabb száz leányzót. 
   Ennek a két embernek össze kellene fognia Ciaran Reay, a Dounreay-ok családi fészkének védelmében, csakhogy Susana nem hajlandó kiadni kezéből a gyeplőt, s nem csak azért, mert akaratos, konok és vad, hanem, mert Andrew-nak és neki múltja van, a férfi pedig nem látszik felismerni benne élete nagy szerelmét. Andrew védelmére szólva, azóta nem kevés idő telt el. és annak idején Susana Mairi neven szédítette a férfit.
   Igen, szórakoztatott és izgalmas volt a történet, viszont tele volt nekem nem tetsző dolgokkal. A korhűség messze nem volt tökéletes, hiszen egy 19. századi történetet úgy ír le, mintha kétszáz évvel korábban történne. Azért nem voltak annyira primitívek a skótok, ahogyan ezt a szerző beállítja, s akik olvassák az Outlander sorozatot (ami időben korábban történik), azok ezt nagyon jól tudják, hiszen Gabaldon rendesen elvégzi a házi feladatot, ami a kutatást illeti, ami Yorkról nem mondható el.
   A másik dolog, ami módfelett szavart, az a gyermek Isobel volt. A cselekmény idején, a leányzó mindössze öt éves és egy valódi ördögfióka. Amivel nincs is baj, nagyon kedvelem a vásott kölyköket (ha a máséi), viszont mindaz, amit Isobellel elműveltetett a szerző, az még egy tíz-tízenkét éves fiúnak is becsületére vállna.
   A főhősök között természetesen működik a kémia, tehát a történet néhány nagyon forró jelenetben is bővelkedik – örülhetnek az explicít erotika kedvelői –, s ezzel nincs is semmi baj. Azzal viszont igen, hogy ízlésemnek túl sokat volt dícsérve az a férfi nemiszerv, s az erotikus jelenetek többsége az "óda Andrew farkáról" című leírással mentek el.
   No, de mindentől függetlenül egy kellemes történet volt, pörgött, izgalmas volt.. és természetesen teljességében kiszámítható. De ez nem is baj, megbocsájtható, mert bizony sikerült megnevettetnie többször is, bár erősen kétlem, hogy ez lett volna a szerzői szándék. 
   Akarom a folytatásokat, s ha lehetséges, ne kelljen ismét éveket várni egy következő kötetre.



Kapcsolódó bejegyzés:






2019. február 7., csütörtök

Lucinda Riley – Holdnővér


A hét nővér 5


Taygeta D'Apliese, azaz Tiggy az egyik testvérétől értesül a nevelőapja haláláról. A nővéreivel a Genfi-tó partján magasodó, gyermekkori otthonukban gyűlnek össze, hogy megemlékezzenek szeretett apjukról, és meghallgassák a végrendeletét. A különc milliárdos, Pa Salt mindnyájuknak egy különleges tárgyat és egy levelet hagyott örökül, amelyek segítségével – ha a lányok úgy döntenek – közelebb kerülhetnek a valódi gyökereikhez. 
Tiggy a megérzéseit követve úgy dönt, a mindentől elszigetelt Kinnaird-birtokon, a Skót-felföld egyik gyöngyszemén vállal munkát: vadvédelmi tanácsadóként a kihalás szélén álló skót vadmacskák megmentéséért küzd. A birtok urával, a meglehetősen zaklatott, ugyanakkor elképesztően jóképű férfival, Charlie-val azonnal megtalálja a közös hangot. Kinnaird a vadmacskákon túl számos meglepetést tartogat Tiggy számára: a birtokon élő, vén cigány ember azt állítja, hogy a lánynak sajátos képessége van, és vissza kell térnie a szülőföldjére, a spanyolországi Granadába. 
Tiggy vonakodva ugyan, de útra kel, és a régi mór erőd, az Alhambra árnyékában kideríti, milyen szálak is fűzik őt a sacromontei barlangok lakóihoz és nemzedéke egyik leghíresebb flamencotáncosához, Lucía Amaya Albaycínhoz. De vajon mit kezd az újonnan felfedezett örökségével? És vajon ki lesz az, aki megdobogtatja gyengélkedő szívét?
Lucinda Riley sorozatának ötödik kötete egy intuitív, önmagát és a származását kutató lány története, amelyben nagy szerepet kap a zene, a spiritualitás, a lélekben lakozó erő és a szenvedélyesség.


General Press, 2019
Eredeti cím: The Moon Sister, 2018



Ötödik részéhez érkezett Lucinda Riley A hét nővér sorozata, és semmivel sem jutottam közelebb ahhoz, ami igazándiból felkeltette az érdeklődésem. A szerző továbbra is remekül felcsigázza olvasója kiváncsiságát információmorzsákkal, és eléri azt, hogy hosszas kombinálásokba, találgatásokba bocsátkozzunk. Nálam ez remekül működött, később elmondom mit is gondolok az alaptörténetről, mi állhat a dolgok hátterében.
Bár egy sorozat ötödik része, önálló történetként is olvasható, hiszen a szerző tesz elég utalást az előző részek történéseire és magára az alaptörténetre ahhoz, hogy senkinek ne legyen hiányérzete, amennyiben ezzel a résszel kezdené ismeretségét A hét nővérrel.
Akik figyelemmel kísérik a sorozatot és ismerik az előzményeket, azoknak nem újdonság az alaptörténet: egy Svájcban élő titokzatos és excentrikus milliomos – a történetben Pa Salt néven fut – a világ különböző sarkaiból fogad örökbe hat lánygyermeket és neveli fel őket a genfi tó eldugott partján lévő kastélyszerű házában, minimális külső segítséggel. Ők a D’Apliese nővérek és a kis család a Plejádok csillagképet veszi mintául, a lányokat is egy-egy csillag után nevezik el. A lányok hatan vannak, a csillagkép pedig hét csillagot számlál, tehát a hetedik lány, akinek a Merope nevet kellene viselnie soha nem kerül a mesterséges családba. Hogy miért, ezt homály fedi, mint ahogy az excentrikus milliomos személyét is.
A hét nővér története akkor kezdődik, amikor a különc milliomos jobb létre szenderül és hagyatékként a lányok származására utaló dokumentumokat és jeleket hagy hátra, hogy a lányok megkereshessék gyökereiket, amennyiben ezt akarják.
A szerző követi az előző részekben már bejáratott sémát, tehát most is két idősíkban mozgunk. Egyrészt a beteges Taygeta-Tiggy jelenét ismerhettem meg, másrészt a szerző a 20 század elejére-közepére visz vissza, és a spanyorországi cigányok életét mutatja be.
Tiggy története Skóciában kezdődik, amikor új állást válal a Kinnaird birtokon, ahol a skót vadmacskák megmentésével és a helyi vadvilág helyreállításával foglalkozik. Itt legyinti meg a szerelem szele is, hiszen minden igyekezete ellenére gyengéd érzelmeket  táplál a birtok tulajdonosa, Charles Kinnaird iránt, aki ezt viszonozni is látszik, csupán egy kis bökkenő van: a fess doktor nős és gyermeke van. Már ez magában is elég lenne a zűrhöz, de hogy halmozódjon a feszültség, képbe kerül egy követelőző örökös, egy trófea-feleség, egy misztikus fehér szarvas és Charlie Kinnaird kamasz lánya, Zara. Meg egy Zed Eszu nevű milliomos, aki betelepszik a Kinnaird birtokon kialakított vendégházba, és aki keményen Tiggyre hajt. Aki olvasta a sorozat előző részeit annak elképzelhetően bevillan, hogy ez az alak egyszer már megkörnyékezte Maiát, a legidősebb nővért (A hét nővér című első részben) és Elektrával is volt már viszonya (az ő története lesz majd a következő, de lesznek utalások erre a viszonyra).
 Ugyancsak itt találkozik Tiggy Jegessel, a fura, cigány származású emberrel is, akinek különcsége és múltról szóló történetei veszik rá a lányt, hogy származását felkutassa.
Jeges skóciai jelenléte kicsit kilógott az egészből, hiszen sehol sem találtam a legkisebb utalást sem arra, hogy végül hogyan került ő pont oda a Kinnaird birtokra, mikor a történet múltjában nagyon is jelen volt, de a világ teljesen más tájain.
A történet múltja Granadába visz, ahol a sacromontei barlanglakásokban él az a cigányközösség, melyhez Tiggy múltja köthető. Itt született és indult el a siker útján Lucía Amaya Albaycín, a kor egyik legtehetségesebb flamencotáncosa. Az ő történetén keresztül ismerhettem meg a spanyol cigányok hányatott sorsát, a szegénységet, a Franco-rezsim és a háború miatti üldöztetésüket, helyüket a társadalom peremén. És persze a népcsoportnak tulajdonított misztikus tulajdonságokat is: jövőbelátást, holtakkal való társalgást, vagy más természetfeletti kategóriába sorolható misztikus-spirituális dolgokat.
Kicsit zavart az, hogy a könyvben mindenhol a “gitano” megnevezés szerepelt, a cigány szó spanyol megfelelője. Tudom, hogy mostanság a cigány szó nagyrészt pejoratív jelzőként van jelen a köztudatban, de lépjünk túl ezen, ez egy népcsoport megnevezése és ne vesszünk el a politikai korrektség útvesztőiben.
S akkor elmondom, hogy a nagy, össznépi kavarodásban mit gondolok én erről a Pa Saltól, aki meglehetősen izgatja a fantáziámat. Azt hiszem, hogy ő azonos Eszu görög milliomossal, Zed apjával, hiszen mindkét férfi azonos időben hunyt el, a temetés is olyan volt, amilyen – bár Pa Salt halálával kapcsolatban nekem kétségeim vannak, mellesleg fiktív lányainak is, hiszen a halálesetről csak akkor értesültek, amikor már a tengeri temetés is lezajlott. S hogy miért találta ki magának ezt a párhúzamos életet? Fogalmam nincs, csupán feltételezem, hogy a kemény üzleti világban betöltöt szerepét akarta kompenzálni valami jóval, valami emberbaráti cselekedettel. Fia, a szemét Zed, valahogy rájöhetett erre és ezért próbál betartani a D’Apliese lányoknak ahol csak tud. Irigységből, féltékenységből, amiért idegenek kapták azt az apai szeretetet, ami neki járt volna. De mondom, ezt csak én gondolom így, és csak most, mert lehet a következő kötet teljesen más megvilágításba helyezi a történetet, s akkor még hol van a hetedik rész, amelynek emléletileg helyre kellene tennie a dolgokat.
Visszatérve a Holdnővérre, vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. Egyrészt remek betekintés a flamenco világába, a múlt századi Spanyolországban élő cigánycsoport életébe – mert bár a történet fikció, ezek a dolgok igenis megtörténtek, tehát ennek a résznek van valós történelmi alapja. Másrészt az én ízlésemnek túl sok volt a misztikus, természet feletti elem, túl sok véletlen egybeesés és Lucía Amaya Albaycínt, mint szereplőt, egy kicsit sem kedveltem a flamenco iránti elvakult elköteleződése miatt, ami mindent és mindenkit a háttérbe szorított. Akárcsak az előző részek hősnői, Tiggy is egy műveszeti ághoz kapcsolódik valamilyen formában, ez esetben a tánchoz híres flamencotáncos nagyanyján keresztül, annak ellenére, hogy ő nem aktív művelője annak.
Akárcsak az előző kötetek esetében, az utolsó fejezet most is a következő történetet vezeti fel, ami a modell Electráé lesz, aki ki mással kavar, mint a szemét Zeddel.
Sokszereplős, izgalmas történet, és minden vélt vagy valós hibája ellenére be tudja szippantani az olvasót. De valahogy már kopik a varázs, valószínűleg a sorozatra jellemző sablon miatt. De természetesen ízlések és pofonok…



Kapcsolódó bejegyzések: