A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Álomgyár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Álomgyár. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. március 29., vasárnap

Mit olvastam mostanság?


   Lassan egy hete lesz annak, hogy semmit nem írtam a blogra. Persze olvastam közben, mert mikor az ember lánya élete a munkahely és az otthon között zajlik esetenkénti bevásárlós elhajlásokkal, akkor túl sok nem marad az olvasáson kívül. Esetleg a tévé, de attól is lassan sikítófrászt kapok, ahogyan a celebek kötelességüknek érzik üzengetni puccos lakásukból, villájukból a pórnépnek, hogy maradjanak odahaza. Mintha az, aki eddig is magasról leszarta, pont egy celeb szövegétől fog megvilágosodni. Igazság szerint nem érzem kellemesen magam a bőrömben, s ez, ebben az áldatlan helyzetben, teljesen normális reakció. Aki azt állítja, hogy semmilyen hatással nincsen rá, az vagy hazudik, vagy mentálisan zavart.
   Finomvegyes amit az elmúlt napokban, hetekben olvastam - mert ugye nem egy hete tört rám a nyugtalanság. Bár olvastam frissen, vagy viszonylag frissen megjelent könyveket is, azért símán becsúsztak olyanok is, melyek bizony régen jelentek meg. Olyan régen, hogy tudom, hogy valamikor olvastam őket, de az olyan messze volt, hogy túl sokra nem emlékeztem belőlük. Több ilyen is volt – például Susan Elizabeth Phillips, Elizabeth Hoyt vagy éppenséggel Marian Keyes, s sokan mások –, de csupán néhányat említenék tételesen
   Nos, az egyik ilyen újraolvasásom Mary Jo Putney Davenport család duológiája (Könnyelmű ígéret, Veszélyes vonzalom), melyek a szerző korai művei közé tartoznak, s mint olyanok, az én olvasatomban toronymagasan jobbak, mint a későbbi írásai. Oda jutottam, hogy szívesen olvasom/újraolvasom a szerző régebbi könyveit, a frissebbek viszont egyáltalán nem tetszenek. S mennyire jellemző, hogy a minisorozat második része korábban jelent meg magyar nyelven, mint az első...



Mary Jo Putney – Könnyelmű ígéret
(Davenport család 1)

   A ​dúsgazdag és jóképű Lord Radford aki igen sikeres a hölgyek körében a negyvenhez közeledve családja nyomásának engedve nősülésre adja a fejét. A menyasszony kiválasztását azonban a véletlenre bízza: fogadást köt barátjával, hogy bármilyen, találomra kiválasztott lányt hat hónapon belül oltár elé vezet. A sors az ábrándos lelkű, de nem mindennapi zenei tehetséggel megáldott Caroline Hanscombe-nak kedvez, ám ő egyáltalán nem érzi magát szerencsésnek. Családja szűkös anyagi helyzetére való tekintettel azonban nem kosarazza ki az ördögi bárót. Az esküvő előtt, a Lord birtokán eltöltött hetek alatt mindkettejükben egyre erősödik az az érzés, amelyet maguknak is csak nehezen vallanak be: ezt a jegyességet kizárólag a saját külön fogadalmuk tartja fenn. Vajon lehet-e ebből házasság, ha a szívüket végül mégiscsak megdobogtatja a szerelem csak éppen nem egymásért? Mary Jo Putney (Végzetes csók, Különös találkozás, Vihar és rózsák) érzelmekben és kalandokban bővelkedő, rendkívül finom humorú regényében a hősök félreértések és csalódások sorozata után jutnak el a megérdemelt boldogságig.


General Press, 2006
Eredeti cím: The Diabolical Baron, 1987



Mary Jo Putney – Veszélyes vonzalom
(Davenport család 2)

   A ​harmincas évei derekán járó Reginald Davenportnak rövid életet és tragikus véget jósolnak ismerősei: miután éveken át hiába várja, hogy hozzájusson az örökségéhez, bánatát italba fojtja. Hajnalig dorbézol a londoni éjszakában, rendszeresen keveredik konfliktusokba, amelyek párbajba torkollnak. Amikor már ő is úgy érzi, végleg összecsaptak a hullámok a feje fölött, a sors egy utolsó esélyt kínál fel neki: megkapja unokaöccsétől azt a birtokot, ahol a gyermekkorát töltötte. Stricklandben a maga ura lehet, önálló gazdálkodásba foghat, így talán jóváteheti az eltékozolt éveket, és bebizonyíthatja, mégsem hiábavaló az élete.
   Az igazi kihívást mégsem az új életforma jelenti a hírhedt szoknyavadász számára, hanem Alys Weston, a birtokot felvirágoztató intéző. Ez a találkozás gyökeresen megváltoztatja az életüket, s már csak az a kérdés, sikerül-e megszabadulniuk a korábbi csalódások emlékétől, átformálniuk nézeteiket a férfi-nő kapcsolatról, s mindketten el merik-e hinni, hogy a szerelem csodálatos ereje segítségével bármit képesek elérni az életben, amire vágynak.


General Press, 2004
Eredeti cím: The Rake and the Reformer, 1989


   Volt egy egészen friss chick lit is a Vinton Kiadótól, egy sorozat harmadik része, melyet Susan Mallery-nek köszönhetünk. Valamikor kedveltem a szerző írásait, most csak az unalom, meg a kiváncsiság visz rá, hogy olvassam őket, többségükről nem is született blogbejegyzés. A Mischief Bay sorozat tipikus nőcis olvasmány, felnagyított problémákkal és a tökéletes társ keresésével, melyhez ebben a részben társul a bekattanó anya figurája is, aki a túlzott szeretetből és óvásból fakadóan árt a gyermekének. Már csak ezért is érdemes elolvasni, mert sajnos egyre több ilyen figura jelenik meg a való életben is. Amúgy a történet első osztályú limonádé, bár néhány nagyon is valós dologra azért felhívja a figyelmet.



Susan Mallery – Kisvárosi társkeresők
(Mischief Bay 3)


   Zoe Saldivar nem egyszerűen csak szingli – hanem magányos. Nemrég ért véget egy hosszú szerelmi kapcsolata, otthonról dolgozik, és a legjobb barátnőjét, Jent annyira leköti másfél éves kisfia, hogy gyakorlatilag nincs ideje rá. Aznap, amikor Zoe véletlenül a macskájával együtt csapdába ejti magát a padlásán, ráébred, hogy ideje véget vetni ennek az elszigeteltségnek.
   A két éve megözvegyült Pam lassan kezdi kialakítani a maga nyugodt, kiegyensúlyozott életét, amikor megismerkedik Zoe szoknyavadász hírében álló apjával. Ő az egyetlen férfi, aki hosszú idő után megdobogtatja a szívét, ám úgy érzi, megcsalná elhunyt férjét, ha új kapcsolatot kezdene.
   Jen, Pam lánya mindentől betegesen félti másfél éves kisfiát, a nap huszonnégy órájában kizárólag vele foglalkozik, miközben eltávolodik a férjétől, a családjától és a barátaitól. A jóindulatú tanácsoktól vérig sértődik, és egyre inkább magába fordul. Aztán a legváratlanabb helyről érkezik a segítség…


Vinton Kiadó, 2020
Eredeti cím: A Million Little Things, 2017


   Egy másik chick lit történet ami az elmúlt napokban a kezembe került egy francia szerző könyve. El kell mondanom, hogy nagyon szórakoztató és nagyon rendhagyó volt, mert egy idős otthonban játszódik, ahová a lelkileg megviselt harmincas pszichológusnő helyettesíteni érkezik. Humoros volt, megható, volt benne néhány váratlan csavar is. Egyébként kitűnő példája volt annak, hogy az életet bármilyen korban élvezni lehet. S ugye megint van egy nagyon kreatív címfordítás: "Majd megérted, ha nagyobb leszel" helyett egy banális "Merci, nagyik!"



Virginie Grimaldi – Merci, nagyik!

   Julia, a harmincas évei elején járó pszichológus nehéz időszakon megy keresztül. Egy hirtelen ötlettől vezérelve feladja addigi életét, és állást vállal egy vidéki idősek otthonában. Mikor megérkezik új munkahelyére, kábé annyira hisz a boldogságban, mint a Mikulásban, és ami még rosszabb, már a beköltözése napján rádöbben, hogy egyáltalán nem rajong az idősekért. Ám ahogy telnek a napok, hetek, rájön, hogy az otthon lakóitól bizony sokat tanulhat. Pedig nehéz elképzelni, hogy visszatérhet az ember életkedve a tréfamester bácsik, álmodozó nénik és az összetört szívű kollégák között. Julia mégis kezdi úgy érezni, talán mégsem átok, hogy éppen itt kötött ki. Ráadásul a szerelem is szívesen bukkan fel ott, ahol a legkevésbé várják.
   Ez a fanyar humorú francia regény olyanokról szól, akiknek van mit mesélniük az életről. No és olyanokról is, akiknek még meg kell írniuk a saját meséjüket. Felemelő, megható, vicces és emberséges. Igazi örömóda.

Animus, 2019
Eredeti cím: Tu comprendras quand tu seras plus grande, 2017


   Persze az erotikus-romantikus zsáner is megkísértett, az a fajta, melyet bizonyos körökben mami-pornónak neveznek, és melynek eszméletlenül nagy a rajongótábora. Nem tisztem minősíteni ezeket az írásokat, sem azokat, akik kizárólag ilyesmiért lelkesednek, különösen, hogy magam is néha elolvasok egy-egy ilyent. Én nem tartozom a rajongók közé és kizárólag unaloműzés céljából, vagy jobb híján veszek kézbe ilyesmit.
   Az egyik ilyen könyv melyet mostanában olvastam Pam Godwin Harcolj értem trilógiájának indítókötete. Ez egy olyan "adjunk még egy esélyt a szerzőnek" típusú olvasás volt, mivel a szerző előzőleg megjelent kötetét (Vágyakra hangolva) ki nem állhattam és az én olvasatomban egy ígénytelen és primitív valami volt.
   Ezt sem kedveltem. Annyira a szexualitásra fókuszál, hogy másnak már nem igazán marad hely, s ehhez még tartozik egy rém antipatikus, vulgáris hősnő, aki azt hiszi ő a világ közepe, mindenkinek beszólogat, míg őt természetesen imádni kell, lehetőleg több férfinak is. Még kísérleti céllal sem tervezem a folytatásokat olvasni.



Pam Godwin – Szerelmet ígértél, de...
(Harcolj értem 1)


   Elég volt egyetlen pillantás, hogy tudjam: Cole, a bőrkabátos, lázadó fickó kell nekem. Ő a megtestesült szenvedély és lobbanékonyság.

   Amikor a munkája külföldre szólítja, megígéri, hogy visszatér, de sosem tartja be az ígéretét.
   Mindig is szerettem Cole-t. Akkor is, amikor eltűnt három évre. Aztán ismét betört az életembe, hogy mindent szétromboljon körülöttem.
   Hirtelen visszatérése mindent megkérdőjelez, mindent, ami azalatt történt, míg nem volt velem. Most már fogalmam sincs, hogy voltam képes beleszeretni valaki másba is…
   Trace igazi csábítás. A második esély. Eltökélte, hogy legyőzi a versenytársát.
   Egy biztos: ez a verseny teljesen kikészít. Nem tudok választani.
   Harcolunk és szeretkezünk. Ellenállunk és behódolunk.
   Két férfit szeretek, de csak egyikük lehet az enyém.

   Pam Godwin New York Times és USA Today bestsellerszerző szenvedélyes, magával ragadó regénye egy szerelmi háromszög buja történetét tárja az olvasók elé.

Álomgyár, 2020
Eredeti cím: One is a Promise, 2017


   S természeetesen erőt vett rajtam a mazochizus is, mert bár azt mondtam soha többé nem olvasok Meghan March könyvet, mégis kézbe vettem a Kísértés trilógia zárórészét. Minden bizonnyal hatalmas rajongótábora van a szerzőnek, mert ha nem lenne piaca, a kiadó nem adna ki egyre több könyvet tőle. Én továbbra sem tartozom a rajongók közé.
   Ebben a harmadik kötetben a szerző felülmúlta önmagát ami  a kavarást és zavarkeltéltést illeti, ugrált ide-oda a történet jelene és múltja között, több idősíkban is, annyira kavarva a dolgokat, hogy egészen a végéig nem lehetett tudni, ki melyik oldalon áll, mi a szerepe az egészben Mountnak, vagy éppenséggel Magnóliának, a mádámnak. S igazándiból azt sem értem, hogy az eredeti angol címnek mi köze van a könyv tartalmához – nem mintha a magyarnak olyan sok lenne.
   Nekem túlbonyolított és a belezsúfolt sok fordulat és kavarás ellenére is unalmas volt. De nem vagyunk egyformák, és mostantól ténylegesen nem veszek kézbe egyetlen könyvet sem a szerzőtől.



Meghan March – Utolsó kísértés
(Kísértés 3)


   Elképzelhetetlen. Hihetetlen. Felfoghatatlan.

   Nem veszem észre, mivé vált az életem. Már nem tudom megmondani, hol ér véget a hazugság és hol kezdődik az igazság.
   Betoppant az életembe, és arra ösztönzött, hogy kibújjak a biztonságos kis csigaházamból.
   Minden álmom valóra válik, kivéve azt az egyet, amit a leginkább szeretnék: a saját hepiendem.
   De küzdeni fogok érte.
   Most és mindörökké.
   Meghan Marchnak, a New York Times, a Wall Street Journal és a USA Today bestsellerszerzőjének legújabb sorozatának befejező részében felkerül végre a pont az i-re.    Az Utolsó kísértés a Kísértés-sorozat befejező kötete.


Álomgyár, 2020
Eredeti cím: Rogue Royalty


2020. március 15., vasárnap

Vi Keeland – A vetélytárs


   Bennett Fox egy pokolian vacak hétfő reggelen sétált be az életembe.
   Késésben voltam a munkahelyemről. Épp aznap, amikor egy váratlan fúzió miatt versenyeznem kellett a pozíciómért.
Mialatt a holmimat cipeltem át az új irodámba, megbírságolt a parkolóőr.
   Sorban ragasztgatta az autókra a büntető cetliket – kivéve arra az Audira, ami előttem parkolt, és ami pontosan olyan volt, mint az enyém.
   Mérgemben átragasztottam a saját bírságomat arra az autóra, amelyik megúszta a büntetést, hátha a tulajdonos kifizeti és észre sem veszi a trükkömet. Csakhogy, miközben rátettem a cédulát, véletlenül eltörtem az ablaktörlőjét…
   Egy nehéz nap szörnyű kezdete…
   Azt hittem, minden jóra fordul, amikor megláttam egy csodás férfit a liftben… Úgy pillantottunk egymásra, ahogy a filmekben szoktak: a tested felvillanyozódik, tűzijáték robban, és a levegő megtelik köztetek elektromossággal.
   A forró pillantásától egészen elpirultam.
   Talán mégsem annyira szörnyű ez a nap…
   Ezt gondoltam, egészen addig, míg be nem sétáltam az új főnököm irodájába, és meg nem pillantottam a vetélytársamat.
   A nagyszerű fickó volt az. Az, akivel a liftben találkoztam. Akkor jöttem rá, hogy perzselő pillantását nem a kölcsönös vonzalom okozta, hanem a tény, hogy látta, amint megrongáltam az autóját.
   És most alig várta, hogy elpusztítsa a riválisát.
   Nagyon keskeny a határ a szerelem és a gyűlölet között – és nem kellene átlépnünk.
   Nem kellene, de átlopakodni rajta mégis annyira jó mulatság.
   Vi Keeland New York Times bestsellerszerző legújabb, perzselően szenvedélyes regénye elvarázsolja az olvasókat.


Álomgyár, 2020
Eredeti cím: We Shouldn't, 2019




   "Lehet, hogy van egy határvonal a szerelem és a gyűlölet között… de olyan szórakoztató ezen a vonalon egyensúlyozni!"

   Egy ideje már nyilvánvaló, hogy az Álomgyár Kiadó ritkán tud meglepni kiadványaival, s nem sok könyvükről mondhatom el, hogy azta! ezt érdemes volt elolvasni. Nem vagyunk egyformák, vannak olyan olvasók, akiknek éppen ez az erotikus-romantikus stílus jön be, amire a kiadó az utóbbi években a hangsúlyt helyezte. Nincs semmi baj az erotikával, amennyiben nem azért van jelen egy írásban, hogy eladja azt, olyan minél több, annál jobb módon.
  Vi Keeland azon kevés Álomgyárnál megjelenő (bár nemcsak) szerzők közé tartozik, akiknek írásait szívesen olvasom, de nem mindig rajongok érte. Ezért sem rajongtam, mert már annyiszor lenyúzták a bőrt az eltúlzott lelki nyavalyákkal küzdő mutatós férfiak témáról, meg a mások gyerekét bűntudatból látogatókról is, a munkahelyi afférról, ahol a vetélytársakból szerelemesek lesznek, hogy lassan semmi újat nem lehet kiadni ebben a témában.
   A vetélytárs egy munkahelyi affér története, s nem nehéz kitalálni hogyan végződik, annak ellenére, hogy a való életben ezek a munkahelyi kapcsolatok az esetek túlnyomó részében teljesen máshogy végződnek, de – mint tudjuk – óriási igény van az idealizált happy endre, a rózsaszín ködre, lehetőleg kemény lepedőszaggatással jól megspékelve.
   A történet E/1-ben íródott, váltott szemszögben, s a történéseket természetesen a főhősök mesélik el: Bennett és Annalise, valamint abszolút felesleges naplórészleteket olvashattam Bennett gyermekkori barátnője (kizárólag baráti kapcsolat volt közöttük) naplójából, akinek halála miatt a férfinak bűntudata van, különösen miután kiderült, hogy Sophie többet érzett iránta egyszerű barátságnál. S akkor még ott van Lucas, Sophie gyermeke egy korábbi kapcsolatból, akit a nagymama nevel, és akit Bennett bűntudattól hajtva látogat. Ehhez hasonlót már több könyvben is lelőttek, kisebb-nagyobb változtatásokkal.
   Nos, Bennett és Annalise találkozása a munkával függ össze. Mindketten egy-egy reklámcégnél dolgoznak azonos pozícióban, a két cég összeolvadása után csak egyiküknek van hely kreatív igazgatóként, a másiknak el kell költöznie Texasba, hogy a cég ottani irodájában töltse be ugyanazt a funkciót. Hogy kettejük közül melyik lesz az, azt verseny dönti el. Mindketten ugyanannak a három ügyfélnek mutatnak be egy-egy reklámtervet és az ügyfelek választanak. Kettő a háromól alapon a győztes marad, a vesztes megy. Csakhogy közbeszólnak az érzelmek is, bár eleinte mindkét szereplő csak és kizárólag a nyerésre játszik, egy esetleges affér kettejük között szóba sem jöhet.
   A történet mellett szól, hogy a kliségyűjtemény mellett volt humora, voltak szellemes párbeszédei, vicces szituációi, melyek feldobták és próbálták ellensúlyozni a sok véletlen egybeesést, a főszereplők fikizai tökéletességét és lelki nyomoraikat. Mert miért csak Bennettnek lennének sötét foltok az életében, mikor lehet fokozni a dolgokat Annalise esetében is egy sikkes kis közlekedési fóbiával, vagy éppenséggel egy szemét expasival. S a lány autóbalesete már a giccs határát súrolta, annyira közhelyes volt.
  A fodítás sem volt a topon, de ez nem újdonság a kiadó esetében, csak nem értem, hogy akkor hol voltak a szerkesztők. S többször is elmondtam, hogy nem érdekelnek a könyvek csomagolásai, de talán fejlődni kellene, s leszokni az ölelkező párocskáról s az igénytelen megoldásokról.
  Nem mondom, hogy rossz volt, mert nem volt az, de olyan sem, hogy akkor feltegyem az újraolvasandó könyveim listájára. Vannak ennél rosszabb könyvek is, ez pedig szépen besorjázott a most divatos sablonkönyvek közé. Tehát nekem ez egyszerolvasós, de ízlések és pofonok



A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:



Nagyképű öltönyös (Penelope Warddal közösen)




2019. november 22., péntek

Kendall Ryan – Az éjszaka ura


   Ez ​volt életem legkínosabb éjszakája. Pedig én nem „olyan” lány vagyok. Mondom, hogy nem. Talán egy kicsit.
   Tudod, amikor az alaposan becsípett csaj a harmincadik születésnapját ünnepli a két legjobb barátnőjével, akik persze boldog házasok. Minél többet ittam, annál jobban vágytam rá, hogy valami vakmerő dologgal ünnepeljek.
   És vakmerő alatt azt a szexi és vonzó fickót értem, aki öltönyben álldogált a bárpult mellett. Ismered ezt a fajtát: magas, sötét, jóképű és úgy tud nézni. Biztosra vettem, hogy nem egy kasztba tartoztunk, de eleget ittam ahhoz, hogy az ilyesmi már ne érdekeljen. Nem vagyok kövér, azt hiszem, de azért könnyen meg lehet állapítani, hogy szeretem a sült krumplit.
   Végül is elvitt magával, és életem legforróbb szülinapi légyottjában volt részem. Vagyis, addig, amíg hirtelen és váratlanul meg nem álltunk.
   Semmihez sem fogható, amikor a legnagyobb vágtádat félbeszakítja egy vékony kis hang: „Mit csinálsz az apukámmal?”
   Ó, öljetek meg! Legalábbis akkor így gondoltam.
   Aztán kiderült, hogy a fickó, akivel életem legszenvedélyesebb éjszakáját töltöttem, nem más, mint az újdonsült főbérlőm.
   Kendall Ryan, az itthon is hatalmas sikert aratott Szeress és hazudj szerzője egy újabb, édes és romantikus New York Times bestsellerrel kápráztatja el az olvasókat egy ámulatba ejtő, egyedülálló apukáról és az új szomszéd lányról, akibe belezúg.



   Álomgyár, 2019
   Eredeti cím: Mister Tonight, 2018




   Kendal Ryannak már több könyve is megjelent az Álomgyár gondozásában és egyszerűen nem emlékeztem, hogy olvastam-e tőle bármit is, vagy sem. Olvastam, bár túlzás lenne azt mondani, hogy megtettem, hiszen két könyvével is próbálkoztam és egyik sem tetszett, be sem fejeztem őket, tehát blogbejegyzés sem született az élményről.
   Hogy ezek után mégis miért adtam egy újabb esélyt a szerzőnek? Mert annyira nem hagytak bennem nyomot a könyvei, melyekkel előzőleg próbálkoztam, hogy nem is emlékeztem, hogy valaha is kézbe fogtam volna bármit is, amin a neve szerepel.
   Mire vártam a borító láttán? Egy újabb mostanság divatos, csatakosan erotikus történetre egy nagyonis domináns fickóval a főszerepben (figyeld csak meg azt a flegma mosoly-kezdeményt a fickó arcán!), aki a történet háromnegyedét szétkeféli egy Anastasia (szólíts csak Anának) Steele-szerű libácskával, hogy majd a végre jöjjön az egyetemes, boldog végkifejlet, és boldogan élnek, míg meg nem halnak.
   Nos, ebből szinte semmi nem jött be, de nem is mondanám, hogy a könyv olvasása után ellenálhatatlan vágyat éreznék, hogy a szerző minden könyvét beszerezzem és Kendall Ryan-maratont rendezek.
   A történet E/1-ben íródott és főhősei felváltva mesélik el. Bár van némi ismétlés részükről (nem túl sok), de ettől függetlenül ezt egyetlen este is el lehet olvasni, mert terjedelme csak a részletes erotikus jelenetekkel haladja meg azoknak a füzetes regényeknek a terjedelmét, melyet egy, a nevét mostanában sűrűn változtató kiadó jelentet meg havi rendszerességgel és összehasonlíthatatlanul olcsóbban.
   Az éjszaka ura – akiről ugyebár a könyvet is elnevezték – nem egy újabb döggazdag, lehengerlő személyiségű fickó, aki egyetlen mosolyával leolvasztja minden nőről a fehérneműt, hanem egy gyermekét egyedül nevelő, irodában dolgozó fazon, bár, ami azt illeti, meglehetősen mutatós és szexi példány. Mert ugyan ki olvasná el a könyvet, ha nem egy álompasi lenne terítéken. Meg akkor sem, ha a hozzá tartozó kislány nem lenne csupa bűbáj, és akinek a szájába néha olyan szavakat adott a szerző, melyek  inkább egy tíz évvel idősebb gyermekhez illenének. Sosem találkozott még élőben négyévesekkel?
   Ezt a csodálatos emberpéldányt csípi fel egyéjszakás kaland céljából a történet hősnője, aki a kötelezően jelen lévő legjobb barátnők társaságában születésnapilag iszogat egy bárban. Kate – így hívják a történet hősnőjét – nem hisz a szerelemben, a kapcsolatokban, meg úgy egyáltalán semmiben sem, csupán azért, mert sem szülei, sem testvére házassága nem sikerült. Ezért kizárólag egyéjszakás kalandokban utazik, melyekre bőven van alkalma, hiszen pletykarovatot ír, állandóan társasági eseményekre jár. S döbbenettel veszi tudomásul másnap, hogy az új főbérlője maga a kínosan megszakított egyéjszakás kaland főhőse, Hunter. Dícséretes, hogy a történet hősnője nem egy újabb csodaszép nádszálvékony címlapmodell, hanem egy teljesen átlagos harmincas nő, akin még némi túlsúly is van itt-ott.
   Innen a történet már csak arról szól, hogy hogyan változtatja meg Kate véleményét a kapcsolatokról, vágyik saját családra, "törzsre", ahogy többször is kifejti a történet során. És természetesen szexről, sok-sok szexről is szól, bár ami azt illeti, a szerző egészen szépen meglovagolta a gluténérzékenység és a gyermeküket egyedül nevelő szülők témáját is.
   Megletetősen egyhangú, kiszámítható történet volt. Semmi csavar, semmi meglepetés, semmi izgalom, egyszerűen csak lassan csordogált. Hogy humoros lenne? Nem hinném, hogy bárkinek is nevethetnékje támadna, mikor a legvadabb szexuális aktus közepén rányit egy négyéves gyerek. Ez kínos, nem vicces. Azt sem igazán mondanám, hogy csak egy könnyű, romantikus limonádé, mert inkább a giccs és közhelyesség határait feszegeti.
   Ez nálam az egyszer olvasós kategóriában fut, igazándiból dögunalom volt, és még meggondolom, hogy valamikor a jövőben olvasok-e a szerzőtől, vagy sem. De hát ízlések és pofonok...




2019. október 17., csütörtök

Kathryn Wallace – Vannak tökéletes anyák, csak nekik még nem született gyerekük


Anya. Anya! ANYAAAA! – 40-es szingli anya megosztaná (mindenét!)
„Sam, Ava! Indulás fölfelé! Megmostátok a fogatokat? Fésülködés? Cipő? Gyerünk, gyerünk, gyerünk! Már megint iszonyúan el fogunk késni! Nem, nem láttam Optimusz fővezért, és nem is érdekel, merre lehet. Sam, abbahagynád a testvéred szekálását, és eltennéd végre a felhőkarcoló-modellt, amit a múlt éjjel gondosan összeraktam helyetted, hogy ne kerüljünk bajba a tanárodnál? Nem, nem olyan a szaga, mint a romlott bornak. Na jó, talán egy kicsit. Sam, nincs időm vitázni. Csak emeld meg a feneked és szállj be a kocsiba, oké? Ava! Fogmosás! Fésülködés! Cipő!” 
Gemma éppencsak egyben tartja az életét: egyedülálló anya, mindjárt betölti a 40-et, és a hétéves lánya egy kegyetlenül pontos rajzon a melleit valahol a térde környékén ábrázolja. Amikor Gemma újdonsült szomszédja, Becky azt javasolja, hogy kezdjen el újra randizni, Gemmának komoly önuralomra van szüksége, hogy ne röhögje képen. 
De Becky nagyon meggyőző tud lenni, és Gemma hamarosan ott találja magát zsonglőrködve egy teljes munkaidős állásban, az iskolatársak egyre örültebb igényeket támasztó anyukáinak Facebook-csoportjában és az új randizás világának trükkös etikettjében. 
Ha ez nem lenne elég, Gemmának valahogy kezelnie kell a vonzódását a lánya tanárához, Tomhoz, aki a nagyvárosi életét arra cserélte, hogy egy osztálynyi hétévesnek nyelvtant és matekot tanítson, meg azt, miért nem jó ötlet a másikat büdös pukimajomnak nevezni. 
Ez hosszú évnek ígérkezik, amiben Gemma és Becky egy nagyon fontos leckét kap az élettől: hogy végül is jó szülőnek lenni csupán annyit jelent, mint elég jónak lenni. 
Kathryn Wallace blogját, Facebook-, Instagram- és Twitter-oldalait 200 000 rajongó követi nap mint nap. Első regénye, amelyben minden anya könnyedén magára ismerhet, egy kihagyhatatlan, vidám és kedves történet, és amely a megjelenést követően azonnal az Amazon sikerlistájának élére ugrott, most végre elérkezett a magyar olvasókhoz is.


Álomgyár, 2019
Eredeti cím: Absolutely Smashing It, 2019



“Nem véletlen, hogy a mesék ott végződnek, ahol a királyfi feleségül veszi a királylányt.”

Becsüllettel bevallom, hogy több mint egy hónapig tologattam ezt a könyvet olvasás előtt, mert… nos ennek több oka is van. Első sorban a kiadója, ugyanis jó ideje nem vagyunk egy hullámhosszon. Aztán ott van az a kreatív, fél méteres könyvcím, aminek nyomokban sincs köze az eredetihez, s bár egy alapigazságot tartalmaz, símán takarhatott volna egy újabb olyan irományt, melyben egy sok idővel rendelkező, pihentagyú valaki megmondja, hogyan is kell gyermeket nevelni, s mitől lesz majd az ember lánya tökéletes anya. Mert ugye a gyermekneveléshez és a focihoz mindenki ért. Meg újabban a pszichológiához is.  
A történt természetesen az anyaságról szól, és mindarról, ami ezzel együtt jár. Igazándiból egy kliségyűjtemény, de az élet is klisékből áll, a szerző stílusa, humora letehetetlenné tette. S ha belegondolok, hogy egy blogger első könyve, akkor egyetlen szó jut eszembe róla: szenzációs!
Több anya is képbe kerül, de a történet hősnője Gemma, két apró gyermekét egyedül nevelő dolgozó nő. Férje – közhelyes módon – a titkárnőjével lépett le, hogy kiélvezze az élet nyújtotta lehetőségeket egy világkörüli csavargáson, és családja, mint olyan, teljesen meg is szűnt létezni számára. Tehát Gemmának egyedül kell helyt állnia minden szerepben, és ennek következtében az élete egy állandó, vége nincs rohanás. A dolgok akkor bonyolódnak, mikor a szomszéd házba költözik a kicsit színesebb bőrű Becky és családja, s lányaik nemcsak azonos korúak, hanem osztálytársak is lesznek. Becky a családanya típus. Feladja hivatását és otthon marad gyermeket nevelni, bár nehéz is lenne munkába állnia, hiszen a férje foglalkozása rengeteg költözéssel jár, bár most úgy néz ki, hogy egy időre sikerül gyökeret ereszteni Gemma szomszédságában. Beckynek hiányzik az, hogy valami más is legyen, mint egy makulátlan háztartás háziasszonya. A két nő – akárcsak lányaik – közel kerül egymáshoz, és Becky az, aki ráveszi Gemmát a randizásra. Gemmának pedig ki más tetszik meg, mint lánya új tanárja?
S akkor itt van az iskola világa, ami, ugye, tele van anyukákkal, és ahol fellelhető az összes anyatípus, a sokgyerekes, állandóan nyúzott anyától kezdve a kikent-kifent férjvadászokig, a nagyszájú, fontoskodó szülői közösség vezetőjétől egészen az eseményekkel sodródókig. Ezek olyan karakterek, amelyekkel minden nap találkozhatunk, mert a világ bármelyik táján jelen vannak és mintha egy kaptafára szabták volna őket. Mint ahogy a gyerekeket is a maguk zavarba ejtő kérdéseikkel, melyeket lehetlőleg olyankor tesznek fel, amikor nem kellene, az aranyköpéseikkel, melyektől ég a szülő pofája (Nahát! Honnan szedte ezt a gyerek?)
Gemma életében még jobban fokozódik a bonyodalom, mikor szeretett munkahelye is veszélybe kerül (főnöke egy imádnivaló, nagyon eredeti figura!), s a tévelygő családapa is hazavonszolja magát, hogy újra elfoglalja helyét a családban. Pont akkor, amikor úgy néz ki, hogy Gemma és Tom, lánya tanárja között a dolgok kezdenek egyenesbe jönni. Gemmának pedig dönteni kell, hogy visszafogadja gyermekei megbízhatatlan apját csak azért, hogy ismét teljes legyen a család, vagy egy új kapcsolatot épít egy másik férfival.
Ez a könyv volt az év legkellemesebb csalódása. Pörgött, vicces volt, a komoly dolgoknak is egy-egy humoros fordulattal vette el az élét – mert azért komoly dolgokról is szó esik benne –, abszolút szórakoztató volt. Teljesen őszintén mondom, hogy többször is csorgott a könnyem a nevetéstől.
Ajánlom azoknak a nőknek, akiknek gyermekük van, mert sok helyzetben magukra és/vagy gyermekeikre ismernek. Azoknak a nőknek is, akiknek ezután lesz gyermekük, hogy képben legyenek mindazzal, ami rájuk vár. És természetesen azoknak a nőknek is, akik soha nem akartak anyák lenni, hogy lássák mit úsztak/úsznak meg. Zseniális volt.




2019. október 8., kedd

Meghan March – Vad kísértés

Kísértés 1



„Kötelező ​olvasmány.” – Medium.com
„Bámulatos és bámulatba ejtő. Alig várom a következő részt!” – J. Sterling
„March megalkotta az édes, a szexi és a pimasz tökéletes elegyét.” – Erin Noelle, USA Today bestsellerszerző
Ki gondolta volna, hogy a dolgok még sötétebbé és még mocskosabbá válhatnak New Orleansban? Meghan March, a New York Times bestsellerszerzője bemutatja a férfit, akivel sosem akartál találkozni.
Azt teszek, amit csak akarok, azzal, akivel csak kedvem tartja. Nem követek egyetlen szabályt sem – még a sajátjaimat sem. 
Tudtam, hogy nem kellene megérintenem, de ez sem állított meg.
És másodszorra sem állított meg. Sőt, harmadik alkalmat is akartam.
Az életstílusom megfelel egy olyan vad embernek, amilyen én vagyok, de nem egy olyan nőnek, mint ő. 
Mégis Temperance Ransom lett a legújabb szenvedélyem, és közel sem tartok ott, hogy képes legyek őt elengedni. 
Meg fogom őt szerezni, még ha ez azzal jár is, hogy magammal rántom a sötétségbe.
És csak remélni tudom, hogy egyikünk sem fog belepusztulni.
Meghan March a nagy sikerű Vágy-trilógiája és a Mr. Mount-sorozat után egy vadonatúj, botrányosan szexi sorozattal érkezik. A Vad kísértés a Kísértés-trilógia első kötete.


Álomgyár, 2019
Eredeti cím: Savage Prince, 2018



Nem különösebben rajongok Meghan March írásaiért és ezt már többször is elmondtam. Egy kívétellel egyetlen sorozatát sem olvastam végig, a Mr. Mount bűnös élete valahogy betalált, legalábbis az első könyv (Téged akarlak), aztán ellaposodott és tucattörténetté vált az egész.
Hogy miért vettem kézbe mégis ezt az újabb Meghan March könyvet? Mert egy ismerősöm (ő mellesleg a szerző rajongója) azt mondta, hogy a Mount-sorozat semmi ehhez képest. Ez sokkal izgalmasabb, jobb, stb, s mondta ezt, amikor még szó sem volt arról, hogy a Kísértés trilógia megjelenne magyar nyelven. Egy újabb példa arra, hogy mennyire szubjektív az, hogy ki miért rajong, mit tart jónak, szupernek és letehetetlennek. Mert nekem ez a történet valahol a béka hátsója alatt volt.
Kezdeném azzal, ami rögtön az cím és kolofon után következett a könyvben:

“Ki gondolta volna, hogy New Orleans ilyen veszélyes? Meghan March, a New York Times egyik legsikeresebb írónője bemutatja nekünk a város rettegett zsarnokát, akit mindenki nagy ívben elkerül.
A Vad kísértés a trilógia első kötete. Ugyanabban a világban játszódik, mint a Mr. Mount bűnös élete-sorozat, de önmagában is élvezhető a történet, nem szükséges hozzá a másik trilógia ismerete.”

Nos, ez egy kicsit vicces, mert a Mount-trilógia azt éreztette velem, hogy New Orleans rettegett zsarnoka maga Mr. Mount, és a fű sem nő a városban, ha azt ő úgy akarja. Most akkor egy újabb fazon bitorolja ezt a címet, míg Mr. Mount köszöni szépen, még mindig jól van, a biznisz megy és ő élvezi a házasság örömeit? S akkor most New Orleans egy egyetemes, világméretű fertő, ahol csak bűnözés létezik és kuplerájok? Ja, és a szeszfőzde, de az Mount fennhatósága alá tartozik amúgy is.
Azt is írja, hogy ugyanabban a világban játszódik, mint a Mount-trilógia – hol máshol, ha már New Orleanst a bűn bölcsőjévé degradálta? –, de élvezhető a másik trilógia ismerete nélkül is. Ebben abszolút igaza van, mert az első könyv olvasása után úgy érzem, hogy nem is kell a másik trilógiát elolvasni, hiszen megírta még egyszer ugyanazt, csak kicsit másképp és másokkal a főszerepben. S azt is megmondom miért gondolom így.
Ugye, a hősnő, Temperance Ransom, már az előző trilógiában jelen volt mellékszereplőként. Ő Keira Kilgore talpraesett asszisztense és ezen kívül nem sokat tudunk meg róla akkor. Most viszont kiderül, hogy honnan származik (New Orleans gettójából), hogy művészi álmokat dédelget (hulladékfémből csinál installációkat), és hogy nehéz gyermekkorához képest (meg kell a szívnek szakadni!) mekkora útat járt be.
A Mount trilógiában Keira Kilgore kap egy üzenetet, lényegében egy meghívót egy dekadens partira, ahol egy ismeretlennel dug, mert azt nem lehet szexnek nevezni. Ugyanez történik Temperance Ransommal is: kap egy cetlit az íróasztalán, elmegy a kijelölt helyre és egy teljesen ismeretlennel… mondanám, hogy gyűri a lepedőt, de ez nem lenne helyes, mert az íróasztalra hajolva történik meg a kopuláció, miután a szomszédos szobában domináns-alávetett játékokat űző párt kukkolta – mert az üzenet titokzatos írója egy szexklubba hívta randira Temperance-t, ahol a nő felfedezi vonzódását a BDSM és az alávetett szerep iránt. (Ne már!) S akárcsak az előző sorozatban, az ismeretlen pasi most is levadássza a kiszemelt nőt, ez esetben Temperance-t, itt is minden ismerős óvja a lányt, hogy belebonyolódjon, azaz továbbra is látogassa a szexklubot, (ugye midenki tudja, hogy falra hányt borsó minden intelem?), hogy a történet egy nagy durranással szakadjon meg. Ami a kettő között van, az csak töltelék, szex és cselekmény-próbálkozás, aminek Temperance és családjának múltjához van köze. Hosszan lehetne folytatni, hogy a két történet miben és mennyire hasonlít egymáshoz, de akkor ennek a bejegyzésnek sosem lenne vége.
Azt sem mondhatom el, hogy ez a sorozat egy trilógia lenne. Ez inkább egyetlen történet szépen feldarabolva három nyúlfarknyi részre, és ez már a terjedelméből is látszik, ugyanis alíg haladja meg egy olyan füzetes szerelmes regény terjedelmét – nagylelkű leszek, legyen másfél – annak függvényében, hogy ki hogy olvassa, nyomtatott formában, vagy e-könyvben és úgy formázza magának, ahogy neki jólesik.
Én e-könyvben olvastam. Nem recenziós példány, 2999 Ft.-ért árulták a vásárlás napján (nem reklámozom hol, de közismert oldal és kizárólag e-könyveket árul), és még megörültem, mikor a tabletemre feltöltve megláttam a terjedelmét. Az öröm viszont nagyon korai volt, mert a történet rövid volt és a továbbiakat a kiadó reklámja töltötte be. Kezdődött egy úgynevezett beleolvasóval Anne L. Green Arctalan csábító című könyvéből, ami tulajdonképpen a borító volt, az ajánlás, a köszönetnyilvánítás és egy nyúlfarknyi fejezet, majd folytatódott huszonnyolc oldal képes reklámmal. Előbb a kiadó magát reklámozta majd a háziszerzőit, némelyeket többször is, s mire a végére értem a lapozgatásnak tisztába voltam a teljes árukínálattal, kül- és belföldi szerzők egyaránt. Nem volt nyomdaköltség, nem vágtak ki egyetlen fát sem ezért a könyvért, akkor mi a búbánatos franc került durván háromezer forintba? Azért fizetünk, hogy megnézhessük a kiadó  és termékei reklámját? Kösz, meglettem volna nélküle is!
Visszatérve a történetre (melyik történet???), ez egy újabb BDSM próbálkozás volt, ami kicsit keserű szájízzel hagyott, mert ugye mindenki fel van háborodva, ha egy férfi megüt egy nőt. Akkor az a férfi egy barbár szadista és lehetőleg ki kell herélni, felnégyelni és ujjal mutogatni rá, mint a társadalom szégyenére. Ugyanakkor ha egy nő kéri azt, hogy a férfi bántalmazza, az teljesen rendben van, mert közös megegyezéssél történik, s ha könyv is születik a történetről, akkor azért lelkesedni illik és imádni kell. Jó lenne eldönteni, hogy tulajdonképpen hogy is állunk ezzel.
Ez volt az utolsó Meghan March könyvem… meg ízlések és pofonok, mert aki deviáns erotikáról szeret olvasni, annak ez nagy kedvenc lesz.


 A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:










2019. július 11., csütörtök

Emma Chase – Felséged szolgálatában

Uralkodj magadon 3



Logan St. James egy parázslóan szexi szörnyeteg. De néha eléggé mélabús – de Ellie Hammond hajlandó ezt figyelmen kívül hagyni. Mert láttátok őt? 
Pokolian szexi. 
És Ellie szertelensége elég mindkettejük számára. 
Ellie évek óta bele van zúgva az erős és nagyszerű királyi testőrbe – akiről a lány úgy gondolja, még csak észre sem vette őt, legalábbis nem igazán. 
Logan számára Ellie csak a munkája része volt – a királyi család tagja, akit a fogadalma szerint megvéd. De az egyetemről 22 évesen kikerülő lány elhatározza, hogy félreteszi erotikus ábrándozásait mindenféle testőri motozásokról meg szex közbeni csevegésekről, hogy rátaláljon a boldogan élt, amíg nem halt érzésre. 
Wessco királynője arra buzdítja Ellie-t, hogy lépjen a testvére nyomdokaiba és ő is állapodjon meg. Mondjuk, egy herceg oldalán. Vagy egy márkién. Esetleg egy vikomt még jó lehet. 
De a tündérmesébe illő végkifejlet keresése közben Ellie megtanulja, hogy a legédesebb szerelmet a legnehezebb elengedni. 
***
Logan St. James a pályák rossz oldalán nőtt fel, egy olyan családban, ami a törvény rossz oldalán áll. De mára már el tudja takarni a tetoválásait és a sebhelyeit egy tiszteletre méltó egyenruhával. Jóképű, hűséges, bátor, ügyes kezű… és más testrészeit is elég jól tudja használni. 
Bármelyik nő büszkén vállalná őt. 
De ő csak egyetlen nőre vágyik. 
Éveken keresztül figyelt rá, védelmezte, fogta a haját, amikor háborgott a gyomra, megtanította, hogyan húzzon be valakinek vagy miként ismerjen fel egy hazudozót. 
Még mindig róla álmodozik. Érte feláldozná akár az életét is. 
De a csodaszép Ellie Hammond nem az ő súlycsoportja. 
Mindenki ismeri a testőrök szabályait: Soha ne kalandozzon el a figyelmed! Soha ne téveszd szem elől! És soha ne ess szerelembe!


Álomgyár, 2019
Eredeti cím: Royally Endowed, 2017



Harmadik része egy olyan sorozatnak, melynek első két kötete olyan, amilyen. Az első rész a brit királyi családot vette mintául – igazándiból egy az egyben lemásolta a történetüket, kicsit megkavarta és egy fiktív törpekirályságba helyezte a cselekményt –, a második kísértetiesen hasonlított Kiera Cass Párválasztó történeteire disztópia nélkül. S akkor jött ez a harmadik, amiről szeretném azt mondani, hogy sehonnan sem koppintott semmit, de nem tehetem.
Kezdeném azzal, hogy bár egy sorozat része, kis jóindulattal önálló történetként is olvasható – egyébként is annyi ismétlés, utalás van benne, hogy senkinek nem lesz hiányérzete, ha nem olvasta az előző két könyvet, annak ellenére, hogy minden szereplőjük ebben a történetben is előfordul, csak most nem ők vannak a reflektorfényben, hanem az első részben mellékszerepet kapó Ellie és egyik testőre – azért egyik, mert négy is van neki.
Beszéljünk kicsit Loganról, a testőrről, aki kamaszként szökik meg problémás családjától és katonai pályára lép, majd a királyi testőrség tagja lesz, mert ő olyan hiper-szuper képességekkel rendelkezik. S ez rögtön el is visz a borítóhoz, ami az esetek többségében nem szokott érdekelni, hiszen csak csomagolás. A történet főhőse akárhogy számolom, valahol a húszas évei végén, harmincasok elején járhat – bár ez nem annyira biztos, mert a szerző annyit ugráltatatott oda-vissza időben, hogy egy adott ponton már nem tudtam követni hol is állunk időben és korban. No, ha ez a Logan nevezetű szuperpasi – mert természetesen szuperpasi, hogyan is lehetne másképp –, max. a harmincas évei elején jár, akkor mit keres a borítón az a fazon, ami első ránézésre is a duplája? Szó se róla, mutatós, elegáns meg miegymás, de az érett korosztályhoz tartozik.
Emlékeztek, hogy mikor Vilmos és Katalin esküvője volt, egy ideig nagyon felkapta a sajtó Katalin húgát, Pippát és hipp-hopp celeb lett belőle? Nos, pontosan ez történik ebben a történetben is, mert miután Olivia a herceghez köti életét (aki lemond a trónról miatta), a középiskola befejezése előtt álló kishúg (Ellie) is pont ilyen közfigyelemnek örvend New Yorkban, ezért a királyi ház testőröket rendel mellé, egyszerre négyet is, akik szerves részei lesznek a családnak, hiszen szinte velük élnek. Igazándiból Olivia mellett inkább a testőrök képezik Ellie családját, hiszen apja továbbra is alkoholködben éli napjait, és ők azok, akik élete minden fontos vagy kevésbé fontos eseményein jelen vannak. Így találkozik Ellie Logannal és bele is szeret. A férfi tisztában van a kamaszlány vonzalmával, ez az érzés egy idő után kölcsönössé válik, de számára a munka az első. S ez így megy éveken át.
Nem tudom ez kit mire emlékeztet, de engem a Több mint testőr című filmre, bár nem nagy filozófia erre asszociálni, mikor társai Logant többször is Kevin Costnernek nevezik ugratásként. Szóval, akinek nem jött volna be elsőre, hogy honnan is koppintotta az ötletet, annak a szerző szájba rágja. Logan és három társa Ellie-t védi évekig New Yorkban, majd Wesscoban is. És ez azért fura, mert például sem Ellie apját, sem bátyját nem védi senki. Fikció ide meg oda, de legalább legyen következetes!
Érdekes volt látni hogyan változik meg a rebellis Ellie. Ő ugye szőke hajába rikitó tincseket fest és az öltözködése is sajátos, egyetemi diplomát akar szerezni és tervei vannak a jövőre nézve. Akkor amikor a terhes Olivia Wasscoba költözik, akkor a friss diplomás Ellie félreteszi terveit és lelkesen vele megy. Már nem zavarja a királyi kastély, a szigorú protokoll és a viselkedési szabályok. Mi több, nagyon is jól érzi magát ebben a környezetben.
Kedvencem a történetből továbbra is a Kanos Kecske nevezetű kocsma, ahová a helyi elít inni és karaokézni jár, s Leonora királynő, aki teljesen olyan mint II. Erzsébet. S így a harmadik részre már illene azt is tudni, hogy az angol crown prince kifejezés magyar megfelelője koronaherceg (a cím trónörököst illeti meg), semmiképpen megkoronázott herceg.
   Ez Ellie és Logan története a megismerkedéstől a boldog végkifejletig, mely több éven át tart – mármint az út a megismerkedéstől a happy endig. Pontosan megmondani nem tudom, hogy ez időben mit is jelent, mert már jeleztem, hogy a szerző idegesítően sokat ugráltat ide-oda. Ó! És természetesen váltott szemszögben mesélve.
Azt írták erről a történetről, hogy vicces és szexy. Hát szex az volt benne, bár több volt az epekedés és az utalás rá, mint maga az akció. Viccesnek meg végképp nem mondanám, de ami azt illeti, volt benne néhány humoros beköpés, és bevallom, hogy ezek vettek rá, hogy végigolvassam ezt a dögunalmas, közhelyektől hemzsegő történetet.  Tipikus modern tündérmese volt, mindenki megelégedésére boldog végkifejlettel. És még van a sorozatból egy rész…
Nekem ez felejtős, egyszer el lehet olvasni, ha éppen nincs jobb, de nem vagyunk egyformák, meg ízlések és pofonok…




Kapcsolódó bejegyzések