Mit olvastam mostanában? – 2025, március

   Újabb hónap telt el, és megosztanám mit olvastam ez idő alatt (nem dúskáltam nekem tetsző olvasmányokban) – természetesen azokon a könyveken kívül, melyekről már írtam a blogban.

Kat Singleton – Fekete nyakkendők (Fekete nyakkendők 1)

Eredeti cím: Black ​Ties & White Lies, 2023

Kossuth Kiadó, 2025

   Bár a könyv egy sorozat első része, nagy valószínűséggel számomra ez az utolsó is. S azt is meggondolom, hogy valaha is olvasok még mást is a szerzőtől.

   Ez egy tucatkönyv. Olyan, amilyennel tele a könyvpiac: gazdag pasi-szegény lány kombó és tömény pornográfia, történet nem igazán van. Viszont van jó giccses végkifejlet, ami – gondolom – azt hivatott szolgálni, hogy az ember lánya meghatódjon, és kitörölje a gyönyör könycseppjeit szeme sarkából, hogy azt a mindenit, ez a pasi mi mindenre képes! Nálam ez nem jött be, hanem inkább nevetségesnek hatott az egész, hogy a valóságtól való elrugaszkodásról már ne is beszéljünk.

   A hősnő butácska, unalmas, de csodaszép, és nagyon tehetséges designer, akinek unalmas dolgokkal kell elvesztegetnie tehetségét. A pasi természetesen jóképű, karizmatikus és nagy farka van. Meg egy öntelt lepedőművész. Mert ez a sztereotípia a hasonló történetekben.

   Igazándiból valami teljesen mást vártam, amikor belefogtam, sajnos ez is egy olyan írás, ami nagyon esélyes az év legrosszabb olvasmánya címre.

Max Monroe – Nagypályások sorozat (Mr. Brooks, a rosszfiú – Mr. Kelly, a szerető – Mr. Lancaster, a csábító)

Álomgyár, 2025

  Volt egy mazochizmus-epizódom és ebben éltem ki. Igazándiból nem szoktam a szerzőpárostól olvasni, mert valamikor régen belefogtam egy könyvükbe, s a felénél abba is hagytam. Nem az én stílusom, nem az a zsáner, amiben szívesen olvasok. De mindenki megérdemel még egy esélyt, hiszen előfordult már, hogy szerzők stílust váltottak.

   Ez a sorozat annyira távol áll tőlem (hogy ne mondjam azt, hogy alpári és primitív), hogy nincs értelme külön-külön beszélni az egyes részekről. Aki az első részt olvasta, az az egész sorozatot olvasta, csak a szereplők mások.

   A férfi főhősök a sztereotípikus milliomos, dögös lepedőművészek – természetesen legjobb barátok –, a nők pedig ... hát arról inkább ne beszéljünk, mert nyelvezetükben a „ribanc” kötőszóként szerepel, s a napi testedzés szexuális tevékenységekben materializálódik – értsd: dugnak, mint a nyulak. Bár ez többnyire a sorozat minden szereplőjére érvényes.

   Az első rész még elfogadható volt, kis túlzással belefért a romantikus-erotikus zsánerbe, a második részben már taszító volt a nimfomániás hősnő és a mocskos szája, a harmadikban pedig annyira kilógott a lóláb, hogy fogalmuk sincs az orvosi hivatásról – a sürgősségi orvos nem egyenlő sem az ortopédussal, sem a sportorvossal, és egy orvos nem lót-fut naphosszat tűsarkú cipőben és feszes rucikban a munkahelyén –, de lelkesen írnak róla, hogy felénél abba is hagytam. Tehát ez befejezetlen maradt. Max és Monroe pedig azoknak a szerzőknek a listáját gazdagítja, akiket végleg leírtam, mert ez explicít pornográfia, bár az olvasás egy szubjektív folyamat, van aki spéci erre utazik.

Carley Fortune – Ez a nyár más lesz

Eredeti cím: This Summer Will Be Different, 2024

Magnólia, 2025

   Harmadik könyvem a szerzőtől, úgy tudom több nem is jelent meg magyar nyelven, legalább is eddig.

   A történet két dologról szól: barátságról és szerelemről. Barátságról két fiatal nő között, akik jókor találkoztak és egymás támaszai voltak, és melynek dinamikája most meg fog változni, mert a hősnő barátnője férjhezmegy. Szerelemről a baráti páros egyik tagja és a barátnő öccse között, amit titokban kell tartani. Ez a barátság dolog számomra kissé eltúlzott volt, olyannyira, hogy egy adot ponton az is megfordult a fejemben, hogy a hősnő talán több mint baráti érzelmeket táplálna haverinája iránt.

   A szerző kanadai, tehát adja magát, hogy a cselekményt is ebbe a környezetbe helyezze. Egészen pontosan a Prince Edward szigetre, amely ismerős lehet azok számára, akik olvasták Lucy Maud Montgomery Anne sorozatát. Egyébként a cselekmény során több utalás is történik a könyvekre, hiszen a szereplők nagy rajongói az Anne-könyveknek.

   Kellemes olvasmány, de senki életében nem okoz majd nagy viharokat.

Sarina Bowen – Éjszakai testőr (The Company 1)

Eredeti cím: Moonlighter, 2019

Könyvmolyképző, 2025

   Tipikus Sarina Bowen történet, aki ismeri a szerző írásait, az tudja mire várjon. Én furán viszonyulok a Bowenhez, mert vannak könyvei, amiket kedveltem és vannak olyanok is, amiket a tucatkönyv kategóriába sorolnék.

   Az Éjszakai testőr egy duológia első része – semmit nem tudok a folytatás megjelenéséről – és valószínűnek tartom, hogy a második részben a testvérpár másik tagja lesz majd a fókuszban. Az, akié tulajdonképpen „a cég”.

   Erről a cégről azért mondanék néhány szót, mert ez az én nagy dilemmám. Szóval a cég (aminek a nevét nem ismerjük), egy globális őrző-védő vállakozás. Szupertitkos, mert milyen menő már egy ilyen dolog. S ezt az szupertitkos és szupermenő céget egy apa-fia duó vezeti, s próbálgatják a család harmadik férfitagját is beszervezni. Namármost, ha te egy ilyen nagyívű vállalkozás tulaja vagy, akkor mi a búbánatért nevezed ki az öcsédet – aki hokis, és kifejezetten nem akar részt venni a cégben –, hogy egy ügyfeledre vigyázzon, csupán abból az indíttatásból, hogy gyermekkori barátok?

   Ez nem a bejövős Sarina Bowen könyv volt.

Susan Mallery – Testvérjátszma

Eredeti cím: The Sister Effect, 2023

Vinton Kiadó, 2025

   Nem is olyan régen arról is írtam egy könyv kapcsán, hogy mennyire jelen van az alkohol és az alkoholizálás a könyvek lapjain, s hogy mennyire nem kellene ezt reklámozni. Nos, Mallery könyvével megkaptam az ellenpólust, hiszen az egész történet központjában az alkoholizmus áll, ugyanis a történet hősnője alkoholista nővére lányát neveli.

   Természetesen van benne szerelem is, némi erotikával megfejelve. Csupán annyival, ami Mallerytől várható – értsd: inkább jelzés értékű –, mert a hősnő mellé jár a dögös pasi is, aki ugyan nem milliomos, de minden másban megfelel a mostanság divatos hős típusának.

   Ellentmondásos könyv, mert egyrészt keményen rugózik az alkoholizmus témáján, másrészt belemélyed a főhős magánéletébe is, ami mellett egy dél-amerikai szappanopera langyos esti mesének tűnhet.

   Nem túl izgalmas történet szenvedélybetegségről, családról, szerelemről. Egynek elmegy kategória.

Mit olvastam mostanában? - 2025 január-február

   Az olvasás sokunk számára nem hobbi, hanem életforma. És nem feltétlenül azért űzzük, hogy minden könyvről részletesen beszámoljunk azoknak, akik követik a blogjainkat. Azt hiszem már elmondtam, legalább egyszer, hogy nem azért születik kevesebb bejegyzés, mert kevesebbet olvasok, hanem mert egyszerűen sajnálom a bejegyzés megírására szükséges időt elvenni az olvasástól.

   Pár szót ejtenék néhány olyan könyvről, amit mostanában olvastam – természetesen azokon kívül, melyekről már írtam egy-egy külön posztot a blogban –, hátha valaki kedvet kap hozzájuk (vagy nem).

Devney Perry – Jasper Vale (Eden család 4)

Eredeti cím: Jasper Vale, 2023

Kossuth, 2025

   Modern családregény, amely nem hagyott különösebb nyomot. Igen, élvezhető, mondanivalója is van, de nem az a fajta, ami alapjaiban megrengeti az ember világát.

   A főszereplők szerethetőek, és mindkettőjüknek megvan a maga baja. Jasper Vale – ez a férfi főhős (és a könyv) neve rengeteg sebet, frusztrációt hordoz magával. Meg egy enyhén szólva zavart exet. Eloise Eden – a hat Eden leszármazott közül a negyedik, akinek a történetét bemutatja a történet – a célt látja maga előtt, mindent alárendel neki. Egészen addig, míg Vegas közbe nem szól és megváltoztatja a játékszabályokat. Két olyan embernek az alakuló kapcsolata, akik nagyon más családi háttérrel rendelkeznek: Jasper családja a külsőségeknek él, Eloise-é pedig már giccsesen tökéletes.

   Mindenképpen érdemes elolvasni, és még hátra van további két rész. Reménykedjünk, hogy magyarul is olvashatjuk.

Lorraine Heath – A vikomt megkísértése (Sakkfigurák: a csábítás mesterei 3)

Eredeti cím: In Want of a Viscount, 2024

Vinton, 2025

   Kellemes olvasmány azok számára, akik szeretik Heath írásait és a történelmi romantikusokat. Viszont vannak zavaró dolgok. Például az, hogy az előző kötetekben lefordították magyarra a sakkfigurák megnevezését, most viszont nem. Ami érthető is, hiszen ezeket az elnevezéseket az előző két rész fodítója nem kezelte helyesen. Egyébként is zavaró volt a szereplők ilyen-olyan neveken vagy címeken való emlegetése, ami azt eredményezte, hogy néha azt sem tudtam kiről van szó. A történet a megszokott: erős női karakter, erős férfi főszereplő, akiket a közös érdek és egymás iránti érdeklődés összehoz. És egy oltárian bunkó anya, akinek csak a rang számít. Semmi extra.

   Erős közepes, és örülök, hogy ezzel záródik is a sorozat, mert nem hiszem, hogy lenne türelmem még egy ilyenhez.

Emily Hart – A becstelen (A korona lovagjai 1)

Book Dreams, 2020

   Igazság szerint ezzel az olvasással tartoztam a szerzőnek, s nem kevés ideje. Történelmi romantikus, ami mostanában egyre ritkábban jelenik meg magyar nyelven, és egy öt részes (pillanatnyilag) sorozat indítókötete. Nem mondanám, hogy zseniális volt, de nem is volt rossz. Nagyrészt betartotta a zsánerre jellemző szabályokat, tisztában volt a kor és az ábrázolt társadalmi réteg szabályaival, tehát a szerző rendesen elvégezte a házi feladatát. Megvolt az egyensúly a romantikus szál és a cselekmény „izgalmasabb” része között, bár a téma nem eredeti, több hasonló könyvet is olvastam már, ahol a nemes úr a korona szolgálatában kémkedik valamilyen háború alkalmával.

   A szerző teljesen mellőzi az erotikát, ami nem feltétlenül rossz. Viszont túl sok szereplője volt, és ez néha megkavart. Minden bizonnyal ezek a mellékszereplők majd visszaköszönnek egy-egy következő rész főhőseiként. 

   Azt mondanám erről a könyvről, hogy ígéretes. S ezt alátámasztja több ismerősöm véleménye is. Ők már az egész sorozatot olvasták, és szerintük egyre jobb lesz – a borítóik mindenképpen.

Louise Bay – Dr. Nagyképű (Csábító dokrorok 2)

Eredeti cím: Dr. Perfect, 2023

Álomgyár, 2025

   Soha nem értettem meg, hogy a kiadó munkatársai miért éreznek kényszeres vágyat arra, hogy megváltoztassák egy könyv címét. A történet főhőse minden volt, csak nagyképű nem, tehát az aki eldöntötte, hogy ennek a könyvnek magyarul Dr. Nagyképű cím alatt kell futnia, halvány segédfolgalma sem volt arról, hogy miről szól, mert nem hogy nem olvasta, de bele sem nézett. 

   A történet egyébként középszerű, egy olyan párosról, melynek tagjai nem azzal foglalkoznak, amire tulajdonképpen vágynának. A férfi orvos – orvosdinasztia tagja, mi más lehetne? –, de író szeretne lenni, a nő pedig minden állást elvállal, hogy összegyűjtse a pénzt a híres szakácsiskolára. 

   Közhelyes megoldások gyűjteménye, erősen meggondolom, hogy a sorozat következő részét kézbe veszem-e, vagy sem, mert ez egyre gyengébb.

Kate Moore – Felix, a közös cica (Felix 1)

Eredeti cím: Felix, the Railway Cat, 2017

Művelt Nép, 2024

   Az egyetlen dolog, ami rávett, hogy kézbevegyem ezt a könyvet – tekintve kiadóját – az a kisállatok iránti szeretetem volt. Szeretem a macskákat, gondoltam egy vicces kis történet lesz egy klassz macsekről. Voltak már ilyen könyvek, s az ember reménykedik.

   Nos, az egyetlen vicc benne az volt, amikor kiderült, hogy Felix inkább Felicia lenne, mert tulajdonképpen nőstény. Mindez azután, hogy hosszan megszakértették az alsó fertályát. A történet bugyuta, nem tudom hogyan hangzik eredetiben a szöveg, de magyarul mintha gyengeelméjűeknek szólna (max. az óvoda kiscsoportjának). Nagy csalódás volt.

Serena Terry – Mammy Banter – Egy nemmenő anya titkos élete

Eredeti cím: The Secret Life of an Uncool Mum, 2022

Könyvmolyképző, 2024

   Számos olyan könyvet olvastam már, melyeknek központi témája az anyaság. Voltak jobbak, rosszabbak, viccesek, nyálasak. Ez határozottan a jók közé tartozik, vicces is, és tele van öniróniával egy olyan anya részéről, aki hirtelen ráébred, hogy az élete semmi másból nem áll, csak munka-anyaság-család. És ezekben sincs mindig a topon. Továbbá hiányzik neki az énidő, az a valaki, aki azelőtt volt, mielőtt a feleség és anya szerepét magára osztotta.

   Igazság szerint azért is kedveltem, mert nem ír ódát az anyasághoz, hanem abszolút reális képet mutat arról, hogy milyen egy többgyermekes anya élete, akinek több szerepben is helyt kell állnia, de közben elveszíti azt, ami a legfontosabb lenne: önmagát, mert alárendeli magát mások ígényeinek és a társadalom elvárásainak. S amit abszolút pontoztam a történetben az, hogy a főszereplője (aki maga meséli el saját útkeresését, és akinek a férjét receptre kellene felírni minden nőnek, annyira szuper) nem vár kitüntetést azért, mert gyermeket nevel.

   Senki világát nem rengeti meg, de szórakoztat és elgondolkoztat.

L. J. Shen – A jövő zenéje

   Néha találkozol olyan emberekkel, akik nem tartoznak sehova. Ezért beengeded őket a saját kis világodba. 

   Egyéjszakás kaland külföldön, amelyet a bosszú táplált. 

   Az erőteljes kémia, amelyet egyikünk sem tudott letagadni. 

   Egy szalvétára írt megállapodás, miszerint ha valaha újra találkozunk, többé nem engedjük el egymást. 

   Nyolc évvel és ezer mérfölddel később, itt van New Yorkban. 

   És Amerikában minden zeneszerető lény megszállott rajongója. 

   A megfoghatatlan ír költő, akinek zenei producerek hevernek a lába előtt. 

   A hóvihar az én tökéletesen nyugodt kis hógömbömben. 

   Van munkám, amit szeretek. 

   Egy pasim, akit imádok. 

   Egy lakás, egy lakótárs, egy élet. 

   Megváltoztam. Ő is megváltozott. 

   De megtartotta a szalvétát. 

   A kérdés, hogy betartsam-e a neki tett ígéretemet. 

   Álomgyár, 2020 

   Erederi cím: In the Unlikely Event, 2019 

   Az utóbbi időben a kiadó kevés kiadványát olvasom, mert nem vagyunk egy hullámhosszon. Nekem valahogy már nem mennek a tömény lelki mizériával telített csatakosan erotikus történetek, melyek elárasztották a könyvpiacot. 

   A szerző nevével tavaly nyáron találkoztam először, amikor egy másik kiadó piacra dobta az első magyar nyelvre fordított könyvét, a Sparrow-t. Ezt követte idén az Álomgyár gondozásában megjelent A csóktolvaj, amit csak azért vettem kézbe, mert a Sparrow élvezhető volt. Nos, A csóktolvaj annyira semmitmondó volt, hogy még arra sem emlékeztem, hogy olvastam, nemhogy blogbejegyzést is írtam róla. Pedig megtettem. A Sparrow-ra emlékezve vettem kézbe ezt az újabb Shen történetet – ha minden igaz, hamarosan egy még újabb is követi –, s nem tudnám elmondani, hogy megbántam-e vagy sem, mert három nappal a befejezése után sem tudom elmondani, hogy ez mi volt: dráma, börleszk, bizarr szerelmi történet? Lehet, hogy egy kicsit mind a három? Elképzelhető, ha a könyv végén lévő köszönetnyilvánításokkal kezdem az olvasást (amit kevés kivétellel el sem olvasok), akkor talán kevesebbszer ingázom a kínos röhögés és az értetlen pislogás között. 

   “Elhatároztam, hogy idén megengedem magamnak azt a luxust, hogy egy teljesen őrült, rám abszolút nem jellemző stílusú regényt írjak. És tessék, tényleg minden őrültséget összeírtam. Egy tehén, egy szalvéta és egy csokoládé szemszögéből. 

   #NoRegrets. #SemmitNemBántamMeg 

   Ez a könyv karácsonyi romantikus vígjátéknak indult, de valami egészen más lett belőle.” 

   Az már biztos, hogy ez a történet nem volt karácsonyi vígjáték, mert semmi köze nem volt sem a karácsonyhoz, sem a vígjátékhoz. És az is igaz, hogy teljesen szokatlan volt, mondhatni őrült. 

   Szerelmi történet. Fiú és lány összetalálkozik, őrült nagy a kémia, mindössze egy napot töltenek együtt, de ígéretet tesznek egymásnak, hogy ha valami véletlen folytán ismét összetalálkoznának, akkor összeházasodnak. Akkor is, ha épp egy másik házasságban vannak, akkor is, ha valaki másnak fájdalmat okoznának ezzel. Nem keresik egymást, nem tartják a kapcsolatot. Ez az a bizonyos szalvétára írt szerződés, ami egy kocsmában kötődik meg. 

   A fiú – nevezzük Malachy-nak, vagy Malnak – Írországban él egy kis faluban Dublinoz közel, utcazenész és dalokat ír. A lány – Aurora Belle (igen, mint a Disney-hercegnők, kéretik nem röhögni!), vagy Rory – fotós, az Egyesült Államokban lakik anyjával és egyetemre készül. Írországba sosem ismert apja sírját meglátogatni érkezett – a rokonság nem fogadta tárt karokkal –, és vissza is megy. 

   Sok évvel később viszont megtörténik a lehetetlen: Rory és Mal összetalálkozik, mi több, együtt is kell dolgozniuk. Rory egy lemezkiadó fotósa, Mal pedig kemény összegért dalokat ír a cég sztárjának, egy excentrikus és kiszámíthatatlan énekesnek, ezért valamennyiüknek vissza kell térniük Írországba. S úgy néz ki Mal nős, Rory pedig stabil kapcslatban él egy tehetős pénzügyi szakemberrel. 

   Ez egy E/1 és váltott szemszögben megírt történet, két idősíkban: múltban és jelenben, melyek váltakoznak a cselekmény során. Eddig semmi különös, ilyen szerkezetű regényekkel tele a könyvpiac. Csakhogy elég gyakran, egy-egy rövid szösszenet idejére megszólalnak a történet többi szereplői is – szó szerint mindegyik: az anya, a barátnő, a lány pasija, egy katolikus pap, aki a nagyapa, de mégsem, a dekadens rocksztár, stb. Ebben sincs semmi hajmeresztő, mert már találkoztam ilyen történettel is, csak nagyon ritkán. Azzal viszont soha, hogy egy szalvéta, egy tehén, egy csokoládé vagy egy halott apa, nővér gondolatait olvassam. 

   A jövő zenéje az a történet, amelyben a főhősnő kivételével mindenki hazudik, vagy eltitkol valamit a másik elöl, és ténylegesen végig kell olvasni az egészet, míg minden helyre kerül, minden kérdésre meglesz a válasz, bár nem nagy filozófia kitalálni, hogy hogyan is fog végződni. 

   Nincs kedvenc szereplőm, mert senki sem szimpatikus ebben a történetben – talán az őrült rocksztár, de ő inkább vicces a maga módján. A hősnő sem kedvenc, mert annak ellenére, hogy gáncs nélkülinek és a körülmények meg a többiek áldozatának igyekszik őt bemutatni a szerző, egy ostoba fecsegő, aki élete minden intimitását megosztja barátnőjével.

   Szokatlan, polgárpukkasztó, őrült volt. És nagyon érzéki, bár nem mondanám, hogy ez a történet csak és kizárólag erotikáról szólt. Az első gondolatom az volt, hogy úristen, nagyon beteg ez az egész. Ahogy haladtam előre az olvasással átgondoltam az álláspontomat: ez csak annyira beteg, amennyire az élet maga. Ezt a történetet biztosan nem fogom elfelejteni, de ízlések és pofonok... 

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések: 

Sparrow 

A csóktolvaj

L. J. Shen – A csóktolvaj

Egy csók, két férfi és én.

Azt mondják, az első csókot ki kell érdemelni. Az enyémet egy álarcosbálban lopta el egy ördögi személy, a chicagói éj leple alatt.

Azt mondják, az esküvői fogadalom szent és sérthetetlen. Én már azelőtt megszegtem, hogy kifelé menet átléptem volna a templom küszöbét.

Azt mondják, a szívedet csak egy férfinak adhatod oda. Az enyémet kettészakította két rivális, akik az utolsó percig harcolnak érte.

Elígérkeztem Angelo Bandininek, aki Chicago egyik legbefolyásosabb családjának örököse. Majd Wolfe Keaton szenátor arra kényszerített, hogy megszegjem Angelónak tett ígéretem. Apám titkainak ismerőjeként a kezében tartja a sorsomat, így nem volt más választásom, mint feleségül menni hozzá.

Azt mondják, hogy minden igaz szerelmi történet boldog véget ér.

Én, Francesca Rossi, azon vettem észre magam, hogy újraírom a saját történetemet, egészen az utolsó fejezetig.

Egy csók.

Két férfi.

Három élet, teljesen összefonódva.

És nekem el kell döntenem, hogy a két férfi közül melyik az igazi.

Álomgyár, 2020

Eredeti cím: The Kiss Thief, 2019

L. J. Shen nevével pontosan egy évvel ezelőtt találkoztam először, amikor a Könyvmolyképző Kiadó piacra dobta a szerző első magyar nyelven megjelenő könyvét, a Sparrow-t. Abban az időszakban több szervezett bűnözésről szóló könyv is boltokba került, dúskálhattunk a maffiás történetekben, s bár nem szeretem az erőszak semmilyen formáját (kivéve mikor egy-egy hősbe/hősnőbe kellene némi józan eszet verni hólapáttal, esetleg a nagyi öntöttvas palacsintasütőjével), egészen jól el tudtam merülni egy olyan világ történéseibe, melyet csak a filmekből vagy a könyvek lapjaiból ismertem.

Shen előző könyve is a szervezett bűnözésről szól, ahogyan ez a mostani is. Bár a Sparrow nem volt tökéletes, és annak idején, el is mondtam mit hiányoltam, mégis kedveltem. Más volt, friss, izgalmas, és nem a szervezett bűnözésre fókuszált, hanem a szereplők magánéletére, a közeg, ahol a cselekmény játszódott csupán a körítés volt, ami a plusz izgalmat hozta a történetbe. Most ez egy kicsit másképp van, mert ugyan ez egy dark romance akar lenni, a történet sokkal több erőszakot tartalmaz mint Shen korábbi könyve. Hogy kellett-e? Minden bizonnyal, hiszen az erőszak és az erotika adja el újabban a könyveket (sajnos). S még abban is hasonlít a korábbi könyvéhez, hogy ezt a történetet is E/1-ben, váltott szemszögben írta meg, tehát a szereplők mesélnek, úgy, ahogyan ők látják a történteket. Ez sem újdonság, mostanság az számít annak, ha nem így íródik valami.

Hosszan lehetne folytatni, hogy mi mindenben hasonlít a két történet – mármint a Könyvmolyképzőnél tavaly megjelent Sparrow, s az idei Álomgyáras A csóktolvaj –, ez pedig nem igazán pozitívum. Mintha kisebb-nagyobb változtatásokkal ugyanazt a történetet mesélte volna el, s azt is megmondom miért.

Ugye, ez is szervezett bűnözésről szól, spéci az Egyesült Államokban élő olasz közösséghez köthető, melyet – mint tudjuk – előszeretettel mutatnak be, mint a bűnözés bölcsője, az már csak hab a tortán, hogy mindez Chicagóban játszódik. Ugye mindenki tudja: gengszterek, maffia, családi kapcsolatok, korrupt zsarúk és még korruptabb politikusok. Míg a Sparrowban a maffia egyik csicskása kényszerítette lányát a vezérhez, ebben az esetben maga a helyi vezér kényszeríti lányát egy szenátorhoz, csupán azért, mert az túl sokat tud róla és zsarolja.

S ezzel el is érkeztünk a főhőshöz, a dögös, fess és fiatal szenátor karakteréhez, aminek annyi köze volt a valósághoz, mint a tehénnek a baletthez. Értem én, hogy ez a történet fikció, de akkor is olyan formában kellene eladnia, hogy elhiggyem, igen, ez megtörténhetett. Wolfe Keaton szenátor karaktere pedig minden volt, csak hiteles nem. Egy olyan társadalomban, ahol a sajtó, a titkos szolgálatok, a politikai ellenfelek még azt is kiderítik, hogy az illető közszereplő hány kortyban nyelte le a reggeli kávéját és milyen színű az alsógatyája, ne mondja senki, hogy Wolfe Keaton fiatalon símán szenátor lesz az ő múltjával – mert a fickó csupán 30 éves. A politikában azért kicsit több év kell a helyezkedéshez, kapcsolatokhoz, meg meg kell várni, amíg kihalnak a többiek. S azt sem veszem be, hogy mindenkit a zsebében tart, hogy ne derüljön ki milyen életmódot folytat, mikor nem épp a nagy nyilvánosság előtt parádézik a fedhetetlen politikus szerepében, különösen, hogy egy újságírónővel kavar. A történet epilógusáról nem is érdemes beszélni, mert az már a science fiction határait feszegeti.

Ehhez a fickóhoz jön a női főhös, az erőszakos és hataloméhes bűnszervezeti vezér egyetlen lánya, a csupán 19 éves Francesca, akinek egyetlen célja lehet az életben: férjhezmenni ahhoz, akit az apja választ neki, és ennek a házasságnak természetesen a szervezet érdekeit kellene szolgálnia. Francesca nem buta lány, csupán megalkuvó és nem tud mit kezdeni magával azon a világon kívül, amit egész életében ismert. Őt a hagyományos értékek szerint nevelték, és meg kell felelnie apja elképzeléseinek és elvárásainak. Az, hogy ő kibe szerelmes, vagy mit szeretne az életével kezdeni, nem játszik az egyenletben. De azért nem lett kedvencem ő sem a daccból elkövetett hazudozásai miatt, amivel a saját életét bonyolította. Míg a szerző előző könyvének hősnője a gasztronómiáért élt-halt, Francesca a kertészkedésben leli örömét, de fura módon, mikor esélyt kap a továbbtanulásra, a jogi pályát választja. Csak, mert a bevallott motivációja sántít.

A történetben egészen fontos helyet töltenek be a mellékszereplők – ebben is hasonlít a Sparrowra –, akik tovább fokozzák a főhősök amúgy is bonyolult életét. Például Francesca apja, akin a szenátor régi sérelmeit akarja leverni, a házvezetőnő (ismét!), a főhős volt szeretője (ismét!) vagy akár Francesca szerelme.

Bár tömve volt erőszakkal, erotikával és izgalmasnak szánt epizódokkal, összességében akkor is egy vitathatóan összefércelt, közhelyes történet volt bosszúról, és egy olyan szerelemről, ami elől mindenkinek menekülnie kellene. Ez nem lesz újraolvasós, az már biztos. De ízlések és pofonok...

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzés:

Sparrow 

Vi Keeland – Fiatal szerető

   Amikor először találkoztam Ford Donovannal, fogalmam sem volt, hogy ki ő…, néhány szembeötlő dolgot leszámítva.

   Tudtam róla, hogy túl fiatal hozzám, isteni a teste, sikeres és okos. De menjünk vissza a történet legelejére.
   A legjobb barátnőm kijelentette, hogy újra randiznom kellene, és a tudtom nélkül létrehozta a profilomat az egyik népszerű társkereső oldalon.
   Huszonegy és huszonhét éves kor között jelölte be a potenciális partnerek életkorát. Továbbá megjegyzésként odaírta, hogy az Orál Király és hasonló becenévvel rendelkezők azonnal a lista tetejére kerülnek.

   Nem lett volna szabad aktiválnia a profilomat…

   A lényeg, hogy így találkoztam Forddal. Elkezdtünk üzeneteket írogatni egymásnak. Megnevettetett, de ennek ellenére is zavart a kora, úgyhogy részemről csak barátságról lehetett szó.

   Miután hetekig győzködött, végül ráálltam, hogy egyetlenegyszer találkozzunk. Húsz évvel ezelőtt randiztam utoljára a középiskolai szerelmemmel. Tudtam, hogy nem lehet ebből semmi tartós, de kíváncsi voltam rá.

   Remegő lábbal léptem be az étterembe. Ford a bárpultnál ült. Amikor megfordult, elállt a lélegzetem. A szexi mosolyától majdnem lecsúszott a bugyim.

   De annyira ismerősnek tűnt…

   Ahogy közelebb értem, rájöttem, miért. A szomszéd nyaraló tulajdonosának a fia volt.

   A szomszéd fiú.

   Évek óta nem láttam, és ő időközben felnőtt férfi lett.

   Kimentem az étteremből és hagytam a fenébe ezt az őrültséget.

   Majd beköszöntött a nyár, és ki kezdett el ismét lejárni a családi nyaralóba?
   Vi Keeland #1 New York Times és USA Today bestsellerszerző legújabb regénye újszerű élményt ad ugyan, de most sem kell nélkülöznünk a szenvedélyt, a humoros, vérforraló csipkelődést és a romantikus érzelmeket sem.

   Álomgyár, 2020

   Eredeti cím: All Grown Up, 2019

   Vi Keeland már nem számít újoncnak a magyar olvasók körében, hiszen számos könyve jelent már meg. Írásai magyar nyelvű megjelenését két kiadó is gondozza, a Könyvmolyképző és az Álomgyár, s a kettő közötti különbség meglehetősen nagy. Ezen nem csak a csomagolás értendő, hanem a fordítás minősége is, de ezen most nem fogok elidőzni, mert semmi értelme.
   Nem mondanám, hogy nagy rajongója lennék a szerzőnek, de többnyire szívesen olvasom írásait, mert a mostanság elvárt romantika-erotika kombó mellett történet is van, méghozzá egészen hihető, ellentétben azokkal a szerzőkkel, ahol a hangsúly a csatakos erotikán van, olyan minél több, annál jobb alapon.
   Nem nagy filozófia kitalálni miről szól ez a történet, hiszen már a kreatív cím is sokat elmond: a fiatal szeretőről. Van ilyen témájú történet, nem is egy, tehát nem lenne nagy durranás, csakhogy az inkább megszokott idősebb férfi-fiatal nő kombináció helyett most egy fordított helyzettel találtam magam szemben, azaz a páros hölgytagja volt az idősebb, egészen pontosan tizenkét évvel.
   A való életben sem ritka az ilyen nagy korkülönbség a partnerek között, bár az esetek túlnyomó többségében tehetős idős urak cserélik le feleségeiket egy fiatalabb évjáratra, lehetőleg a saját lányuknál is fiatalabbra, mert azt hiszik, hogy ez jár nekik és ettől ők maguk is fiatalabbak lesznek egy dekoratív fiatal nő mellett. A fordított eset ritkább és hajlamosak vagyunk ítélkezni, hogy miért is lehetséges ez, mert ilyenek vagyunk mi, tele előítéletekkel.

   S pontosan ezek az előítéletek köszönnek vissza a könyv lapjain is, amikor Valentina a nála tizenkét évvel fiatalabb Forddal kezd randizni. Fordnak nincs gondja azzal, hogy egy idősebb nő társaságában lássák, Valentina viszont nem tudja magát túltenni a "mit fognak szólni az emberek" klisén.
   De mielőtt Ford és Valentina összejön, és megkezdődne az, ami tulajdonképpen egy egynyári kalandnak indul, a szerző bemutatja mindkét szereplőt. Kicsodák, honnan indultak és hovátartanak, milyen az életük.
   Valentina elvált asszony. Korán terhes maradt iskolai szerelmétől, s gyermekét tizenéves fejjel szülte. Bár egy ideje már vége a házasságának, még mindig nem tért vissza a randizáshoz, bármennyire is sürgeti barátnője. Még csak ott tart, hogy újra akarja kezdeni az életét, nyelvtanári képzést szeretne szerezni, s majd meglátja mi lesz
   Nos, igen, a barátnő, akinek minden történetben kötelező módon jelen kell lennie, és aki rendszerint ki is veri nálam a biztosítékot azzal, hogy kéretlenül beleavatkozik mások életébe, csupán azért, mert ő úgy gondolja, hogy ezt kell tennie. S a barátnő most sem tért el a megszokott sablontól, hiszen magánszorgalomból regisztrálja Valentinát egy társkereső oldalra. Nálam ez lett volna a barátság vége, de Valentina természetesen megbocsát barátnőjének. Erről a barátnőről még azt is tudni kell, hogy ő viszont egy nála sokkal idősebb férfi partnere.

   Ez a társkereső oldal hozza össze a nőt a huszonöt éves Forddal. S mit tesz a fikció ördöge? Valentina és Ford már időtlen idők óta ismerik egymást, hiszen mindkét családnak Hamptonsban van nyaralója, s egymás tőszömszédai. Ford pedig annak a Donovan házaspárnak a fia, akiknek házasságát, kapcsolatát Valentina mindig is csodálta, s legyünk őszinték: irigyelte is, hiszen az ő hazassága soha nem volt ahhoz hasonlítható. 
   S hogy mit keresett a társkereső oldalon Ford? Nem társat, hiszen nőkben sosem volt hiánya. A kiváncsiság vitte oddal, mivel ingatlanfejlesztő cége, mit korán elhunyt szüleitől örökölt, pont azon az oldalon hírdetett. Vicces, ugye? Nekem eszembe nem jutna társkereső oldalon ingatlant hírdetni, bár kaptam már ajánlatot, hogy a blogon például pólókat reklámozzak.

   Tehát Ford és Valentina összejön a neten, majd a hosszas üzenetváltások után sor kerülne a személyes találkozásra is, amikor is Valentina rájön, hogy Ford a szomszéd fiú és bár szimpatikus neki, jól meg is értették egymást, míg csupán a neten üzengettek, a nő számára nem opció egy kapcsolat egy nála ennyivel fiatalabb férfivel. Őt magát is egy fiatalabb nőre cserélték le, benne van a félsz, hogy a tehetős és mutatós Ford nagyon gyorsan valamilyen fiatal csinibaba után fog nézni, hiszen jelentkezőkből nincs hiány.
   Hogy ebből mégis hogyan lesz happy end, abban a hamptonsi nyaralásnak nagy szerepe lesz, bár nem mondanám, hogy egyértelmű hogyan is fog alakulni a kapcsolat. Zárójelként megjegyzem, hogy mindig volt bennem egy jó adag irigység az olyan könyves hősök iránt, akik megengedhették maguknak, hogy nyaranta 2-3 hónapot vakációzzanak.

   A történethez még hozzátartozik egy idős nő, akivel Ford egy alkoholizálás miatti félretárcsázás alkalmával ismerkedik meg. A nő egy idősotthon lakója és jövőbelátó álmai vannak Forddal kapcsolatban. No, lehet, hogy ez másoknak cuki és vicces lesz, akár megható is, nekem ez olyan felesleges volt, mint döglött lovon a patkó.
   Összességében egy kellemes, olvasható történet volt, némi giccsel és erotikával. Nem jelenteném ki határozottan, hogy újraolvasós, de egyszer mindenképpen el lehet olvasni, mert az idősebb nő-fiatalabb férfi kapcsolat azért még mindig kényes téma, és azért, hogy Ford és Valentina kapcsolata működhessen, szembe kell menniük a társadalmi előítéletekkel. Azt is nagyon szépen szemlélteti, hogy egy házasságban nem minden úgy van, ahogyan azt a felek a külvilágnak mutatják. 
   Ez egy újabb E/1-ben és váltott szemszögből megírt történet, és továbbra sem rajongok ezért a megoldásért. De nem vagyunk egyformák, meg ízlések és pofonok...

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

A beosztott

Nagyképű öltönyös (Penelope Warddal közösen)

Egomániás

A vetélytárs

A. L. Jackson – Csókolj meg

   Szívdöglesztők 1 - Rex

   Rex Gunner.
   A megkeseredett, jóképű férfi Gingham Lakes legnagyobb tervezővállalatának a tulajdonosa. Számtalanszor megégette már magát, de a végső csapást a felesége mérte rá, amikor elhagyta őt és közös gyermeküket. Azóta a kislánya az egyetlen, aki beférkőzhet a szívébe.

   Rynna Dayne.
   A gyönyörű, de sebezhető lány tizenhét éves korában elmenekült Gingham Lakesből. Akkor megesküdött, hogy sohasem fog visszatérni. A nagymamája azonban meghalt, és ráhagyta a kis kifőzdét, amelyet egykor annyira szeretett, így mégis hazaköltözött.

   Amikor Rex először találkozik újdonsült szomszédjával, azonnal tudja, hogy bajban van.
A lány káprázatos, édes és minden, amiben képtelen megbízni. Egyetlen csók mégis eksztázisba sodorja őket, múltjuk azonban közéjük áll. Csapdába esve a hazugságok, az árulás és a hűtlenség hálójában, Rexnek döntenie kell. Elbújik a gondosan felépített falai mögé, vagy tesz egy próbát?

   A. L. Jackson New York Times és USA Today bestsellerszerző legújabb sorozatának, a Szívdöglesztőknek első kötete egy szexi és magával ragadó történet a fájdalomról, a bizalomról és a mindent elsöprő szerelemről.

   Álomgyár, 2020

   Eredeti cím: Show Me the Way – Fight for Me 1, 2017

   Első könyvem a szerzőtől, mármint olyan első, amit végig is olvastam, mert volt egy gyenge próbálkozás a korábban megjelent sorozata egyik részével, mely iránt nagyon gyorsan el is vesztettem az érdeklődésem.
   Többször is elmondtam/leírtam már, hogy nem rajongok a kiadó termékei iránt, mivel előszeretettel azt az erotikus-romantikus zsánert promoválja, mellyel amúgy is tele a könyvpiac, és amibe én személy szerint már nagyon beleuntam. De úgy néz ki, hogy erre még mindig nagyon nagy az olvasói ígény, a könyvkiadás pedig pénzről szól, az kerül boltokba amire kereslet van. S ugye mostanság kevés könyv jelenik meg – legyen már vége ennek a tetves járványnak! – az ember lánya azt olvas, ami a kezébe kerül, nem nagyon van miből válogatni.
   A könyv csomagolása továbbra is a kiadótól megszokott sablonos ölelkező pár, ha valaki mégsem tudná, milyen zsánerű könyveket adnak ki előszeretettel, a borítóról rögtön kattanjon be, hogy ez bizony romantikus-erotikus lesz. Még nem unják ezeket a párocskákat? Bár a címet egy piros hatszögbe nyomták oda, de ettől függetlenül az alap csak egy ölelkező párocska marad, aminél még az eredeti kiadás félmeztelen pasija is jobb.

   Azt sem igazán értem, ha egy könyvnek, sorozatnak van egy símán fordítható és értelmes eredeti neve-címe, akkor miért kell azt a fordításnál megváltoztatni. A sorozat eredeti címe Harcolj értem lenne magyar fordításban és nem Szívdöglesztők, bármennyire is dögösek a férfi főszereplői, mint ahogy jelen kötet címe is Mutasd az utat és nem Csókolj meg.
   Maga az alaptörténet, a magja az egésznek meglepően jó lett volna. És azért csak lett volna, mert sajnálatos módon, a feszültség fokozása érdekében a szerző túlzásba vitte a lelki nyomort, a frusztrációkat. Ezek nélkül is volt elég izgalom a történetben, tehát ez nem vált a javára, hanem az én olvasatomban éppenséggel az ellentkező hatást érte el: szabályosan rühelltem azt a tömény lelki mizériát melybe a szerző mindkét főszereplőjét belekényszerítette. S mivel a történet E/1-ben és váltott szemszögben íródott, ez alkalmat adott arra, hogy úgy a női, mint a férfi főhős részletesen kifejthesse sérült lelkének minden apró, vagy nagyobb bánatát.

   Történet egyszerű. Rynna (Corinne Dayne) tizenkét távoltöltött év után tér vissza szülővároskájába, ahonnan tizenhét évesen a bulying miatt menekült. Akkoriban ő egy túlsúlyos, frusztrált lány volt, aki mindent megtett és eltűrt azért, hogy a többiek befogadják. Mostanra a rút kiskacsából természetesen egy hattyú lett, aki eltávozott nagyanyja pitézőjét készül újraindítani. S mindjárt beköltözése napján meg is ismerkedik a meglehetősen mogorva és barátságtalan szomszéddal, Rex Gunnerrel, a helyi vállalkozóval, aki egyedül neveli tűzről pattant kislányát. A minidíva különös ismertetőjele az, hogy a feje egy szénaboglyához hasonlít és állandó jelleggel egy rózsaszín tütü van rajta, mint elmaradhatatlan kiegészítője bárminek, amit aznap viselne. Stílusérzéke egészen egyedi és mókás.
  Gondolom nem kell elmondanom, hogy a friss szomszédok között azonnal sisteregni kezd a levegő, aminek Rex egy ideig sikeresen ellen is áll, hiszen van neki baja elég. Különben sem tenne semmi olyant, ami lányával való kapcsolatát veszélyeztetné. De Rynna rendesen nyomul, mert vannak olyan nők, akik a visszautasítást kihívásnak veszik... vagy személyes sértésnek. Rynna kihívásra szavazott és – bár lényegében nem tette túl magát kamaszkora frusztrációin –, keresi a találkozást a férfivel.

   A történet természetesen jól végződik, mert erre van igény, de amíg eljut oda az olvasó, addig a szerző elpufogtat néhány közhelyet. A cuki kislány – mellesleg ő a kedvencem az egész történetben – mellé jön egy kiskutya is, Rexnek két barátja van, mindkettő olyan zűrös, amilyen ő maga. S mit ad a fikció ördöge, Rynna is pontosan két barátnőt szerez be úgy frissiben. S ez a két barátnő verte ki nálam a biztosítékot, mikor a bemutatkozásuk után öt perccel kitárgyalták egymás szexuális életét, vagy annak hiányát, egy olyan nővel, akivel akkor ismerkedtek meg. Azért sem igazán rajongok, amikor boldog és boldogtalan rágja egy szereplő fülét, hogy igazán ideje lenne már randizni valakivel. Mert Rexszel pontosan ezt teszik. S akkor, habnak a tortán, ismét bekopogtat a múlt összes szereplőjével.

   S ha már szexuális életről esik szó, hát erotika is van bőven a történetben, tehát akik kedvelik ennek írott formáját, azok nem fognak csalódni, mint ahogy azok sem, akik szeretik, ha a történet szereplői dagonyáznak a lelki fájdalomban, ami természetesen zűrös, hányatott múltjukból fakad. Viszont pontoztam azt, hogy csak fokozatosan, kis mértékben adagolva derült ki, hogy a két főhős miért olyan, amilyen. Rövid múltbeli utazások adnak választ ezekre a kérdésekre. Viszont azt hiányoltam, hogy szinte semmit nem tudni arról, hogy mivel töltötte Rynna azt a tizenkét évet, amíg távol volt otthonától.
   Kedveltem az alaptörténetet, a kivitelezését ki nem állhatom, sajnálom, hogy hatásvadász megoldásokkal közhelyessé tette azt, ami akár jó is lehetett volna. De nem vagyunk egyformák... Még meggondolom a folytatásokat.