2024. május 9., csütörtök

Paige Toon – Csak a szerelem fájhat így




   Amikor Wren rájön, hogy a vőlegénye másba szerelmes, úgy érzi, a meghasadt szíve sosem forr össze többé.
   Wren azt reméli, hogy az apja és a mostohaanyja indianai farmján töltött nyár majd segít neki felejteni. A szentjánosbogarak derengő fényében, a horizontig nyúló kukoricaföldeken Anders, a jóképű telekszomszéd keresztezi az útját, a váratlan találkozással pedig mindkettejük élete ismét a feje tetejére áll.
   Wren ekkor még nem sejti, hogy a férfi fájdalmas titkot rejteget, amely átugorhatatlannak látszó akadályt gördít a boldogságuk elé. Ha továbbáll, darabokra törik a szíve… De az igazság ismeretében mégis hogyan maradhatna?





General Press, 2024
Eredeti cím: Only Love Can Hurt Like This, 2023




   Nem tudom ki hogyan áll hozzá, de én úgy gondolom, hogy az utóbbi időben megjelenő szórakoztató irodalmi alkotások nagy részében vagy mások szexuális életét kukkoljuk, mert tele vannak a pornográfia határát súroló erotikus jelenetekkel, vagy mások lelki mizériáiban dagonyázunk. És boldogok vagyunk, mert de jó, hogy nekünk nem kell ezzel szembenéznünk a magunk világában.
   Mindent elolvastam, ami Paige Toontól magyar nyelven megjelent – és talán vagy kettőt angolul is –, mert kedvelem az írásait. Általában könnyed, vidám hangulatú történeteket tár az olvasói elé, melyek szórakoztatnak, annak ellenére, hogy itt-ott fellelhetőek minimális konfliktusok, bonyodalmak is. Ez volt egészen eddig, mert a Csak a szerelem fájhat így eltér a szokott recepttől, és a világ összes lelki mizériáját felvonultatja.

   Kezdjük a hősnővel, aki alapból rosszul indít: kertész apja elhagyja a családot egy egyetemi professzor asszonyért, Wren (így hívják a hősnőt) angol anyja pedig felpakolja gyermekét és visszatér az Egyesült Királyságba. Így Wren apjával való kapcsolata minimális és kínos, különösen, hogy a mostohaanyja sem igazán fogadja el, és hamarosan egy féltestvérrel kell osztoznia apja figyelmén. De Wren mégis hozzájuk menekül Indianába, mikor vőlegénye másba szeret bele és őt lapátra teszi. Ez a szakítás meglepően kevés drámával jár, én igazándiból több sírást és magábafordulást vártam, de a szerző nem fókuszált erre a vonalra, hanem inkább az amerikai tartózkodást bontotta ki jobban.

   Wren apja s mostohaanyja elhagyták már az egyetemi kampuszt, most egy barackfarmot működtetnek, húga pedig egy csodálatosan türelmes fickó felesége. Erre a farmra érkezik az építész Wren, és fájdalmas volt látni azt a kínlódást, ahogy családtagjaival közeledni próbálnak egymáshoz, ahogy Wren megpróbál családtag lenni, elfoglaltságot találni magának, beilleszkedni.
   Nos, ha szerelemről van szó a címben, akkor ahhoz természetesen egy partner is kell, és nem, ez a partner nem a volt vőlegény lesz, hanem a szomszéd farmon élő svéd származású család két fia közül az egyik lép be a képbe. Igazándiból egy ideig nem is nagyon tudtam eldönteni, hogy a két férfi közül melyik lesz a befutó – Jonas vagy Anders –, hiszen mindketten rendkívül vonzóak, és fura viselkedésük ellenére is mindketten barátságosak Wrennel a maguk módján. Jonas a családi farmon dolgozik, naponta megküzd apjával, aki minden újítást ellenez, és volt szerelme, egy családos nő után vágyakozik. Őszintén, nem értettem mit evett azon a nőn, mert én a kutyámat sem bíztam volna rá. Jonas mérnök egy autóversenyzéssel foglalkozó csapatnál, és nem tud túllépni felesége elveszítésén. Namármost, valakit elveszíteni nagyon tág fogalom, s hagyom, hogy mindenki maga fedezze fel, pontosan mit is jelent ez ebben a történetben, én biztos nem vártam erre a megoldásra. Annyit azért elárulok, hogy Anders lenne a befutó, ha a dolgok egyszerűek lennének.

   Ez egy hatalmas érzelmi töltéssel felruházott történet, olyan volt mintha Colleen Hoovert olvastam volna. Ez lehet bók, vagy nem, annak függvényében, hogy ki hogyan viszonyul Hoover írásaihoz. Én annak drukkoltam, hogy Toon a végkifejlettel is törjön ki a sémából, és ne legyen boldog végkifejlet, legalább is ne a megszokott módon, de ez nem kívánságműsor.
   Ez nem egy olyan vidám történet, mint amilyenre az ember lánya várna a borító alapján, csak annyit mondhatok, hogy aki kedveli CoHo történeteit, annak ez is tetszeni fog.