2018. január 31., szerda

Hóvégi klasszikus: Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg

"Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (...) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (...) S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel."

A kis herceg az a történet, mely – ajánlása szerint – gyermekeknek íródott, de korhatár nélkül olvasható. Mindig és mindenki számára van mondanivalója.
Lehet egy gyermektörténet, ami arról szól, hogy a szerző, a mesélő repülőgépszerencsétlenség áldozata a sivatagban és ott találkozik össze az aranyhajú kisfiúval, aki tulajdonképpen egy picike bolygón él és utazásairól mesél a felnőtt férfinek.
Vagy lehet egy társadalmi korkép, amikoris a kisfiú a felnőtt férfiben még meglévő gyermek, és aki az utazásairól mesélve a társadalom tipikus alkotóelemeit tárja az olvasó elé, például a hatalom képviselőjét, a szenvedélyfüggőt, a ravaszt, az anyagias fontoskodót, a beletörődőt. Ez akár egy görbe tükör is lehetne, de mindenképpen az emberi érzések és személyiségek sokféleségét jelzi.

"– Hát te mit csinálsz itt? 
– Iszom. 
– Miért iszol? 
– Hogy felejtsek. 
– Mit? 
– Azt, hogy szégyellem magam. 
– Miért szégyelled magad? 
– Mert iszom."

A kis herceg klasszikus mű, melyre más szerzők is előszeretettel hivatkoznak írásaikban. Legutóbb Veronica Henry: Könyvesbolti szerelmek című könyvében olvastam róla, és ez adta az ötletet, hogy ismét belekukkantsak a könyvbe. Mert ez egy olyan történet, amit bárhol ki lehet nyitni, bárhol bele lehet olvasni, mert minden esetben mondanvalója van az olvasó számára és ezt a mondanivalót mindenki, kortól függően értelmezheti… vagy nem.
1974-ben angol-amerikai tévéfilm, 2015-ben francia animációs film készült belőle.

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

Gyermeknek és felnőtteknek szóló egyetlen mese A kis herceg, a második világháborúban elpusztult s már klasszikusnak számító francia író remekműve. Története úgy indul, mint minden Saint-Exupéry-regény, egy repülőkalanddal, de ezúttal a bonyodalom nem a valóságban, hanem a költői képzelet világában folytatódik. Egy kisfiú jelenik meg a szerencsétlenül járt pilóta mellett a Szahara magányában, egy kisfiú egy másik bolygóról. S vele együtt feltündököl egy másik világ is, melynek embersége, tisztasága és szépsége sajnos már csak a költészet világából való. És Saint-Exupéry úgy beszéli el kis hercege történetét a maga icipi bolygóján, hogy mindnyájan fájdalmasan megáhítjuk azt az igazabb bolygót, s szívünkbe zárjuk az emberségben nagy kis herceget. A világszerte ismert, megrendítően szép mesét a nagy író eredeti színes rajzai díszítik.


Eredeti mű: Antoine de Saint-Exupéry – Le Petit Prince, 1943
Magyar nyelven 54 kiadást ért meg, először 1957-ben a Magvető Kiadónál jelent meg, legfrissebb 2017-ben a Könyvmolyképző Kiadónál.

Mindenkinek ajánlom, mert elgondolkoztató, megható, szép.


2018. január 29., hétfő

Catherine Bybee - Menyasszony péntekre

Hétköznapi feleségek 3


Menekülés a boldogság felé – bizalom, árulás és szenvedély tökéletes ötvözete ez a szerelmes regény.
Az előkelő brit hercegi családból származó, gyönyörű Gwen Harrison Amerikába költözik, hogy átvegye sógornője társközvetítő cégének irányítását. De csak mert ő lesz a főnök, még nem jelenti azt, hogy ne fantáziálhatna saját kiszemeltjéről, a hozzá tökéletesen passzoló Neil MacBainről, aki történetesen a testőreként dolgozik. Vajon a titokzatos, halk szavú férfi, akire titkon oly régóta vágyik, valóban a nagy ő lehet számára? 
Neil, a visszavonult tengerészgyalogos le sem tagadhatná, milyen hatással van harcban edződött, zaklatott lelkére a bájos brit lady. Ám mivel a lány az ügyfele, nem kerülhetnek közel egymáshoz… egészen addig, amíg a férfi sötét múltja kísérteni nem kezd, és Gwen komoly veszélybe kerül. Hogy megmentse a lányt, Neilnek mindent kockára kell tennie: a karrierjét, az életét… és a szívét.


Studium Plusz, 2017
Eredeti mű: Catherine Bybee – Fiancé by Friday, 2013


A Hétköznapi feleségek sorozat központjában egy házasságközvetítő ügynökség, az Alliance áll, ami abban különbözik más hasonló intézményektől, hogy kivétel nélkül tehetős ügyfeleik ilyen-olyan okból, meghatározott időre kötnének házasságot, természetesen jó pénzért. Tehát mindenki jól jár, az ügynökség, az ügyfél és az ideiglenes házastárs is, aki ha szerencsés, összejöhet neki egy igazi szerelem is, mint ahogy már volt rá példa az előző részekben.
A történetek önállóan is megállnák a helyüket, de eddig minden további részben megjelentek az előző részek szereplői is, s történetük ismeretének hiányában bizony kapkodja a fejét az olvasó, hogy ez ki és mit keres itt? De nem föltétlenül kell elolvasni az előzőeket, hogy ez a rész élvezhető legyen.
Az első részben egy Egyesült Államokban élő angol herceg, Blake Harrison keres feleséget magának, hogy örökségéhez hozzájuthasson. S nem csak az örökségét kapja meg, hanem Samantha, az Alliance tulajdonosának személyében egy életre szóló társat is. A következőben Carter Billings kormányzójelölt növelné meg az esélyeit egy mutatós feleséggel, s a szerencse az ő pártját fogja, mert ebből a kapcsolatból is szerelem lesz a tanúvédelmi programban szereplő Elizával, aki szintén a házasságközvetító cég alkalmazottja. Most pedig az angol herceg húgán a sor, hogy megkapja a maga történetét és a testőre iránti érzelmei viszonzásra találjanak.
Ezek nem habos-babos szerelmi történetek, hiszen minden eddigi történetben bőven kijutott az izgalomból és intrikákból, sőt a bűnözőkből is, de a mostani viszi a pálmát, hiszen Neil MacBain, a testőr, egy leszerelt kommandós.  S mint olyan, bőven hoz magával múltbéli gondokat, melyek következményeinek védencét is kiteszi.
Lady Gwen(dolyn) Harrison és Neil MacBain között a vonzalom nem újkeletű, hiszen ennek megnyilvánulásait már az előző részben is láthattunk, mikor Harrison herceg egyik évente esedékes újraházasodásának lehettünk tanúi, ugyanis Harrisonék minden évben megújítják esküjüket. Most viszont Gwen csak Karennel marad a házban, ami egyben a cég székhelye is, és Karen is hamarosan kilép a képből, mert ő a tökéletes jelölt Michael Wolfe színész számára, aki szexuális kisebbséghez való tartozását egy fal-házassággal akarja takarni. Az ő történetük nem a sírig tartó szerelemről fog szólni, hanem a szerződéses időszak lejárta után útjaik tényleg elválnak. S körülbelül ennyi is a házasságközvetítés ebben a történetben.
Tehát Gwen egyedül marad és a már amúgy is dugig kamerázott-riasztózott házat még jobban felszerelik biztonsági berendezésekkel. Ez egy kicsit olyan volt, mintha legalábbis az elnök lakna a nem épp elít környéken lévő házban. És Gwen személyes biztonságáért természetesen Neil MacBain felel.
Ekkor jelenik meg a történetben Neil múltja, bár a látszat azt mutatja, hogy nem is ő lenne a célpont, hanem Gwen, vagy akár Karen is, mert róla közismert, hogy sikítófrászt kap a madarakról, a titokzatos zaklató pedig alkalmanként döglött hollókat hagy szuvenírként.
Csakhogy a holló Neil MacBain számára teljesen mást jelent és kezdetét veszi a menekülés és a vadászat, ami természetesen közelebb hozza egymáshoz a két főhőst és végre engednek az egymás iránti vágynak is.
A házaasságközvetitő iroda üzleti vagy romantikus jellegéből a történet teljesen akcióba fordult át, aki szereti az ilyesmit, lelke rá. Engem erősen emlékeztetett Julie Garwood Buchanan-Renard-MacKenna sorozatára, de azt valahogy jobban kedveltem.
A történet vége kiszámítható, nem is kell nagy filozófia kitalálni, hogy Gwenből és a marcona testőrből egy pár lesz, sőt egy idő után az is nyivánvaló lesz mindenki számára, hogy ki a hunyó, aki tulajdonképpen a szálakat mozgatja a történetben. Csupán a motivációjának megértésére kell várni szinte a végéig.
A főhősök sem túlságosan eredetiek, hiszen ilyen-olyan lelki nyomorral küzdő, leszerelt kommandóssal találkozhattunk már elég sok könyvben, Gwen pedig már viszolygást keltően pozitív hősnő. A harmincas, finom angol lady ugyanis símán veszi az akadályokat, minden esetben feltalálja magát és még akkor sem pánikol be, amikor megbilincselve a pincébe zárják, hanem pszichológiai háborút készül folytatni fogvatartójával, aki – lássuk be –, nagyon nem az ő súlycsoportja. S teszi ezt nyugodtan, hideg fejjel, pánik nélkül. Na ne vicceljünk!
A sorozatnak még további négy része is van angol nyelven, hiszen a szerző a hét minden napjához írt egy-egy történetet. Hétfőt, szerdát és pénteket már letudtuk magyar nyelven is. A többit mikor fogjuk olvasni, fogalmam sincs. Tavaly két részt is kaptunk a kiadótól, az idén mennyi lesz – ha lesz egyáltalán –, ki tudja? Egyébként a címben szereplő pénteknek abszolút semmi köze nincs a történet cselekményéhez, sem pedig a szereplőkhöz.
Nem lehet panaszkodni, a cselekmény az pergett rendesen, akció, nyomozás, félrevezetés volt bőven, s társult hozzá némi romantika és erotika is. Ennek ellenére nekem az “egynek elmegy” kategóriába esik, tehát nem áll szándékomban ismét elolvasni, legalábbis a közeli jövőben semmiképp. De természetesen az ízlések és a pofonok...





 Magyar nyelven már megjelent:


Wife by Wednesday, 2013

Married by Monday, 2013






További, angol nyelvű részek:

4. Single by Saturday
5. Taken by Tuesday
6. Seduced by Sunday
7. Treasure by Thursday



2018. január 26., péntek

Sophie Kinsella - A boltkóros és a nagy szemfényvesztés

A bolkóros 8


Kedvenc ​boltkórosunk és férje a kapcsolatukat is próbára tevő amerikai kiruccanás után haza készülődnek. Azonban Becky apjának és legjobb barátnője férjének, Tarkienak is nyoma vész az Államokban. A két férfi valószínűleg egy áruló üzlettárs felkutatására indultak; a kalandban pénz és barátság is kockán forog.
Becky egy egész kis kompániával szegődik a nyomukba, és a keresésben segítségükre van apja régi térképe meg egy minden karácsonykor újramesélt történet. Útközben, a kényszerű összezártságban aztán rá kell jönnie, sokkal több rejtélyt kell megoldania, mint amire eredetileg számított. A szövevényes nyomozás közben legjobb barátnője bizalmát is vissza kell szereznie, és segítenie kell annak megroggyant házasságát rendbe szedni. A nagy vegasi átverés után egy kérdés marad: ki adja vissza a boltkóros vásárlókedvét?
A New York Times bestsellerszerzője, Sophie Kinsella hősnője, a boltkóros Becky Brandon (született Bloomwood) amerikai kiruccanását ezúttal fergetegesen kacagtató úti kalandokkal folytatja a Vadnyugaton és Las Vegasban.


Libri, 2017
Eredeti mű: Sophie Kinsella – Shopaholic to the Rescue, Transworld, London, 2015



Nem titok, hogy kedvelem Sophie Kinsella könyveit. Olyan könnyű kis habos-babos írások, pont jók egy fáradt estére agyat szellőztetni. Vannak közöttük jobbak, vannak kevésbé tetszetősek.
A boltkóros sorozatot valamiért hosszú ideig tologattam, Magam sem tudnám megmondani miért. Az első részeit még 2008-2009-ben adta ki a Kelly Kiadó – tehát nem mostanában –, azóta valamennyi része megjelent magyar nyelven is, némelyek kétszer is, két különböző címmel, mert a Libri Kiadó megjelenés előtt újra lefordította őket.
Nos, tavalyelőtt jött az influenzajárvány, rendesen ágyhoz is vágott és agyzsibbasztásnak elővettem A boltkórost és valamennyi addig megjelent részét.
Pontosan olyan volt, mint amilyenre számítottam: könnyű, vicces, szórakoztató, néhol idegesítő – mármint Becky Brandon (született Bloomwood), a hősnő túlzásai és hisztérája –, de szórakoztatott. Tehát kiváncsian kaptam a frissen megjelent hetedik rész után is (A boltkóros Hollywoodban), amit alig néhány oldal után félre is tettem.
Azt hiszem említettem, mikor a szerző egy másik könyvéról írtam (Tudsz titkot tartani?), hogy ezt a kihagyott hetedik részt el kellene olvasni, mert hamarosan jön a nyolcadik is és az se maradjon ki. Ennek is eljött az ideje. 
   A sorozat részei kis jóindulattal önálló történetekként is megállják a helyüket, de azért jó sorrendben és valamennyit elolvasni, mert annyi utalás történik az előző részekre, vagy éppen előkerülnek régi szereplők, hogy az ember lánya csak kapkodja a fejét, hogy ez most kicsoda és mit akar itt, meg mit is kellene tudnom róla?
Megjelent a nyolcadik rész, elővakartam az előzőt is, és legyűrtem. Szószerint. Mert már nem szórakoztatott. Ahogy ez a nyolcadik sem.
Azt mindenki tudja mit jelent a boltkóros szó. Nos, a sorozat hősnője az.  Becky Brandon vásárlási kényszerben szenved, örökösen baja van a bankokkal, mert valamennyi hitelkártyájának kereteit többszörösen túllépi és ezen nem segít semmi. Sem házasság, sem az anyaság, sem az, hogy új országba költöznek. S ezt a sorozat olvasói pontosan tudják, mint ahogy azt is, hogy Becky mire képes egy-egy márkásabb cuccért, hogyan hazudozik mikor a bank képviselője keresi, vagy milyen bőszen (és infantilisan) tud mindenkivel levelezni, ha úgy érzi, hogy méltánytalanság áldozata. 
Ugye az előző részben a család Hollywoodba költözik, mert oda szólítja férjét a munkája. Itt már kaptunk egy adagot abból, hogy Becky nem csupán boltóros, hanem betegesen valaki szeretne lenni, ezért még családját, legjobb barátnőjét is elhanyagolja és az ördöggel cimborál. Hősnőnk minden sejtjével azon van, hogy meghódítsa Hollywoodot és egy hollywoodi stílus-díva legyen.
Ebben a részben is az Egyesült Államokban maradunk. A cselekmény kicsit más a megszokotthoz képest, mert kedvenc (vagy nem) boltkórosunk egy régi családi titok – és apja – nyomába ered az Egyesült Államokban – ha már úgyis ott van. Mi több, anyja és annak lejobb barátnője is vele tart, sőt legjobb barátnője Suze is, mert az ő férje viszont Becky apjával van és együtt próbálják kibogozni mi is történik tulajdonképpen. Egy egészészen rendes, lakókocsis családi utazás kerekedik ki belőle, mely természetesen nem nélkülözi a kalandokat sem.
Abban is más ez a rész, hogy a boltkóros Becky képletesen hamut szór fejére és beismeri, hogy rosszul bánt Suze-zal, legjobb barátnőjével, leszámol régi riválisával, Aliciával, sőt megjavul. Sok-sok év harácsolás és féktelen vásárlás után Becky Brandon eljut arra a szintre, mikor ugyan továbbra is vásárol, de mértékkel.
Természetesen jó, hogy magyar nyelven is elérhető a sorozat valamennyi része, mert bármennyire is nem kedveltem az utolsó kettőt, ha nem olvasom el, akkor hiányérzetem lett volna, hogy mi van ha azokban van valami nagy durranás, ha valamennyi közül a legjobbak, legszórakoztatóbbak. Természetesen elolvashattam volna angol nyelven is, de az az igazság, hogy mostanában egyre ritkábban veszem rá magam, hogy angolul olvassak.
Én személy szerint örülök, hogy vége a sorozatnak (legalábbis egyelőre), mert valahogy már nem hozta az első részek szeleburdi Becky-jét. Nem azt mondom, hogy most nem követ el őrültségeket, csak valahogy már nem volt az igazi. S a befejezés is kicsit erőltetett volt, mikor is csak úgy, annyi év után megvilágosodik és felhagy azzal, amihez a legjobban éretett: a vásárlással, jelezve azt, hogy akkor most felnőtt, megkomolyodott. Boltkórossága nélkül Becky Bloomwood-Brandon már nem az igazi, de természetesen az ízlések és a pofonok…
Egyébként az első rész(ek)ből film is készült, olyan elamerikainizált hollywoodi katyvasz, ami nyomokban még hasonlít is az eredeti történetre. Egyszer meg lehet nézni, de ha nem akarsz öt-tízpercenként felkiáltani, hogy a könyvben ez másképp volt, akkor ne tedd. De ugye ez is ízlés kérdése...


A sorozat részei:


1. Egy boltkóros naplója, Libri - 2015, Kelly - 2009)

2. A bóltkóros útra kel, Libri, 2015 (Pánik a plázában, Kelly, 2008)

3. A boltkóros esküvője, Libri, 2016 (A boltkóros férjhez megy, Kelly, 2009)

4. A boltkóros és a tesója, Libri - 2016, Kelly - 2010

5. A boltkóros babát vár, Kelly, 2010

6. A pöttöm bóltkóros, Kelly, 2011

7. A boltkóros Hollywoodban, Libri, 2016

2018. január 23., kedd

Sarah Waters - A szobalány


Sue Trinder árva lány, akit Mrs. Sucksby gondjaira bíztak. Az asszony olyan szokatlan gyengédséggel nevelte Sue-t, mintha a sajátja volna. London egyik nyomornegyedének szívében lévő háza nemcsak nyűgös apróságok menedéke, akiket alkalomadtán ginnel csendesít le, hanem kisstílű tolvajok ideiglenes otthona is. 
Egy napon beállít az egyik legkedveltebb tolvaj, Gentleman. Az elegáns szélhámos csábító ajánlatot tesz Sue-nak: ha elnyeri a naiv, nemes hölgy, Maud Lilly mellett a szobalányi állást, és segít Gentlemannek a nő elcsábításában, megosztoznak majd Maud hatalmas örökségén, akit őrültté nyilváníttatnak és egész életére bezáratják egy bolondokházába. 
Sue elvállalja a feladatot, mert arra gondol, hogy az így szerzett pénzzel leróhatja a háláját a fogadott családjának a tőlük kapott kedvességért. Amikor azonban belekerül a dolgok sűrűjébe, kezdi megsajnálni tehetetlen áldozatát, és nem várt érzésekkel fordul Maud Lilly felé… De senki és semmi nem az, aminek tűnik ebben az izgalmakkal, meglepetésekkel és leleplezésekkel teli regényben.
A mű alapján készült Park Chan-Wook azonos című filmje, amelyet a 2016-os cannes-i filmfesztiválon Arany pálma-díjra jelöltek, és 2016. dec. 1-jén mutatják be Magyarországon.


Gabo, 2017, 2016
Eredeti mű: Sarah Waters – Fingersmith, 2002


A szobalányt még tavaly olvastam, de néhány napja láttam a dél-koreai Park Chan-Wook által rendezett filmet, s eszembe jutott a könyv.
Igen, film is készült a könyv nyomán, sőt a BBC két részből álló tévéfilmet is készített, én pedig elkövettem azt a hibát, hogy nem olvastam utána és a dél-koreai rendező változatát választottam. Kéretik nem félreérteni, a film jó, sőt nagyon jó, de Park Chan-Wook, a művészi szabadság nevében áthelyezi a cselekményt a 20. század elejének Dél-Koreájába, ezzel elvéve azt az brit szellemiséget ami a 19. század Angliáját – és az egész könyvet – jellemzi. Az már egy másik történet lett. A könyv ismeretében nekem csalódás volt a film, az a fajta “de a könyvben nem így van” érzés, de mint mondtam, a hiba az enyém, nem olvastam semmilyen infót a filmről, csupán mások szuperlatívuszokat tartalmazó ajánlásaira hagyatkoztam, meg arra a gondolatra, hogy távol-keleti rendezők készítettek európai és amerikai színészekkel is filmet, sőt olyanokat is, melyek témája nem a távol-kelethez kötött.
A könyv – bár csak 2002-ben íródott – az 1001-es listán szerepel és nagyonis megérdemli a besorolását.
Cselekménye nem túl bonyolult: egy előkelő származású, lecsúszott férfi, aki csalással és szálhámossággal szerzi meg a napi betevőt felbérel egy tolvajok, csalók között nevelkedett fiatal nőt, hogy legyen egy gazdag fiatal lány szobalánya, férkőzzék a bizalmába és tegye lehetővé, hogy házasság útján rátehesse kezét az ifjú hölgy tetemes vagyonára. Ami viszont bonyolulttá teszi, azok a szereplők, a visszaemlékezések, a váratlan csavarok, és az ahová ez a történet fejlődik, miután a két fiatal nő összetalálkozik.
Nem is egy rövid történet, hiszen 600+ oldal, és ehhez az is hozzájárul, hogy a történetett úgy Maud, az úrikisasszony, mint Sue, a szolgálólány szempontjából megismerjük.
Nyíltan vallom, hogy az ilyen váltott szemszögű történeteket nem szeretem, mert kétszer ugyanazt elolvasni számomra teljesen felesleges. Ez az a kivétel, ami erősíti a szabályt, hiszen a Gentleman gúnynevű gazember mindkét nővel játszik, ő csak a saját érdekeit képviseli, nem érdekli min kell átgázolnia célja elérésében. Ahhoz, hogy teljes legyen a történet, mindkét fiatal nőnek el kell mesérnie a maga verzióját a történtekről, meg kell ismerni mindkettejük gondolatait, származását, élettörténetüket, és nem utolsó sorban azt, ahogy a magát zseniálisnak képzelő csaló manipulálja őket.
Ez egy jól megtervezett csalás története, melynek során betekintést nyertem a 19. századi London alvilágától kezdve, egészen a kor pszichiátriai intézetenek nevezett mizériájába. Megismertem néhány őrült szexuális ragadozót, akiknek az okozott örömöt, ha az olvasott deviancia az abszurdítás határait feszegette, köztük Maud nagybátyját, akinek sokezer kötetet számláló könyvtára kizárólag szexuális töltetű írásokból és azok illusztrációiból állt. S betekintést nyertem két nő egymás iránt érzett szerelmébe is.
Fantasztikusan jó könyv. Annyi titok, csavar és félrevezetés van benne, hogy egyszerűen nem lehet kitalálni hová vezet ez az egész. S mindez olvasmányosan, sallangmentesen megfogalmazva, sehol semmi erőtetettség vagy hatásvadászat.
Nem egy könnyű olvasmány, már terjedelmét tekintve sem, de mindenképpen megéri elolvasni. Ajánlom azoknak, akik szeretik a viktoriánus időkben játszódó történeteket, valamint azoknak is akik kedvelik a titkokkal, csavarokkal teli történeteket. Nem ifjúsági olvasmány az biztos, de természetesen ízlések és pofonok…

* A bejegyzésben szereplő fotók a BBC 2005-ös tévéfilmjéből származnak.


2018. január 19., péntek

Jennie Melamed - Lányok csöndje




Az Athenaeum Kiadó gondozásában jelenik meg Jennie Melamed disztópiája, a Lányok csöndje. Tartsatok a Blogturné Klub négy bloggerével és ismerjétek meg az Óföldet maguk mögött hagyó új civilizáció felkavaró történetét. A turné végén megnyerhetitek a könyv egy példányát is.



Van valami, amit minden lány tud ezen a szigeten, de senki nem beszél róla: SZÜLJ FIÚT!
Ahol a totális hazugság a legkisebb bűn, amit elkövetnek a gyereklányok ellen, ahol az ortodox rend a szabadság és az emberi méltóság teljes hiányát jelenti a lányok számára, ahol a világtól elzárt sziget idillje maga a kilátástalanság – ott az elnyomott gyerekek álmodnak maguknak egy szebb, szabadabb, élhetőbb világot. Aztán a serdülő Janey Solomon kilép a sorból, és azt mondja: NEM!
A gyermekek ellen elkövetett abúzus antropológiai aspektusaiból és pszichiátriai kezeléséből doktorált Jennie Melamed nem tanmesét írt a rendszerszintűvé tett molesztálásról, hanem a nővé érő lányok lelkének végtelen gazdagságát, a méltóságra vágyó fiatalok szabadságtörekvéseit ábrázolja ebben a felkavaró disztópiában.


Athenaeum, 2018
Eredeti mű: Jennie Melamed – Gather the Daughters, 2017



Amikor először találkoztam a könyv ajánlójával, az első reakcióm a “NEM” volt. Mert ugye ez egy disztópia, ami egy, a jövőben bekövetkező rosszabb világról szól, erőszakról, elnyomásról, elembertelenedésről, diktatúráról. Hozzám nem állnak közel az ilyen jellegű írások, nem is igazán olvasok disztópiát. Aztán tovább olvastam az ajánlót és a szerzőről kiderült, hogy antropológus, pszichiátriai szakápoló (eredetileg azt hittem pszichiáter), aki a fizikai és/vagy lelki sérüléseket szenvedett gyermekekkel és serdülőkorúakkal foglalkozik, és könyvében is ezt a témát közelíti meg. Ez az információ gyökeresen megváltoztatta döntésemet és egy “keblemre tesó!” felkiáltással kaptam a könyv után.
A szerző felhasználva antropológiai ismereteit a természeti népekről, zárt vallási és etnikai csoportokról egy egészen primitív társadalmat mutat be. Olyan “Isten hozott a sötét középkorban” módon.
Világégés. Ettől a hazugságtól indíttatva telepedik át néhány család egy szigetre, ahol a csoport vezető férfiai egy olyan mikrotársadalmat hoznak létre, melyben mindenkinek megvan a maga jó meghatározott helye és szerepe, és ebből a szerepből nincs szabadulás, ez a szerep öröklődik apáról fiúra, anyáról lánygyermekre. Ahol a nemi éréssel véget ér a gyermekkor és a serdülőkort átugorva egyenesen felnőtt lesz egy lányból. Ahol elzárkóznak a fejlődés bármely formájától, ahol a szabályok szigorúak és jól meghatározottak. Ehhez nem kell egy világégés, elég csak körbenézni fejlett és civilizáltságára oly büszke világunkban, ahol olyan konzervatív vallási közösségek vannak, akik ugyanúgy elutasítját a fejlődést és a technika vívmányait, mint a sziget lakói – lásd például az amishok.
Ezen a szigeten a nők szerepe kizárólag a háztartás vezetésére és az utódok biztosítására korlátozódik. És az engedelmességre. Ezt pedig születésük pillanatától meghatározott.
Nem az én tisztem megítélni, hogy Jennie Melamed könyvének mekkora az irodalmi értéke, vannak erre érdemesebbek. S minden olvasó eldönti majd, hogy mennyire érintette meg a történet, mennyire tudta a szereplők helyébe képzelni magát, mit tett volna egy olyan diszkriminatív társadalomban, amely azonnal kivet magából, mikor már nem vagy a hasznára. Igen, ez egy olyan társadalom, ahol a “haszontalan” egyedet megkínálják az utolsó italával, leírják, eltakarítják az útból, erről pedig ugye mindig a vezetők döntenek.
Azt viszont el tudom mondani, hogy a szerző, hivatásából kifolyólag, szakmai szempontból kifogástalanul ábrázolta azt a testi-lelki traumát, amin a sziget lánygyermekei és asszonyai keresztülmennek. Ezért van kihangsúlyozva a fülszövegben is a SZÜLJ FIÚT! Mert ebben a társadalomban, és nemcsak, egy fiúnak más lehetőségei vannak.
A szerző által bemutatott szigeti társadalom világunk kicsinyített ábrázolása, hiszen – bármennyire nem akarjuk elfogadni –, napi szinten kell szembenéznünk az inceszttel, a pedofíliával (gyermekekhez, azaz serdülőkor előttiekhez valő szexuális vonzódás), az efebofíliával (sedülőkorúakhoz való szexuális vonzódás), a nemi erőszakkal, a nők diszkriminációjával. Továbbra is vannak olyan etnikai-vallási csoportok – és nemcsak!!! –, ahol a nő másodrangú, ahol a nemi érést azonos szintre helyezik a felnőtté válással, ahol gyermekek szülnek gyermeket, ahol a csoport felnőttjei abuzív módon döntenek kis- és serdülőkorúak sorsáról valási meggyőződésük vagy a  hagyomány nevében. Elég csak a délutáni-esti híradót megnézni, találomra, bármelyik kereskedelmi televíziócsatornán: bántalmazta, megerőszakolta, megölte…
Nincs az rendben, hogy egy lánygyermek azért örüljön első havivérzésének, mert akkor a terhességtől való félelmében apja nem molesztálja és nyugodtan alhat éjszaka. Az sincs rendben, hogy a hagyomány és a csoport törvényei nevében serdülőkorúakat erőszakoljanak meg és ejtsenek teherbe, csak azért mert nemi érettségük alkalmassá teszi őket a fogantatásra. Nincs rendben, hogy az ellentkező lányokat tudatmodósító szerekkel vegyék rá az erőszakban való közreműködésben. Az sincs rendben, hogy ezek a serdülőkorúak kínok között halott magzatokat hozzanak világra, mert bár nemileg érettek, de testük még nem eléggé fejlett egy magzat kihordására. Az pedig végképp nincs rendben, hogy kiszolgáltatottak, hogy megfélemlítettek, hogy nincs választásuk.
Kicsit elgondolkoztatott, hogy kiknek is ajánljam olvasásra ezt a könyvet. Ez nem egy habkönnyű olvasmány, tehát kiskorúaknak nem, ugyanakkor ez róluk is szól, de mit értenének belőle? Ugye, gyermekeinknek azt szoktuk mondani, hogy ne álljanak szóba idegenekkel, ne fogadjanak el semmit tőlük, de a szexuális ragadozók túlnyomó többsége nem idegen az áldozat számára, hanem a család vagy az ismerősök, barátok köréből kerül ki. Ajánljam azoknak a felnőtteknek, akik ilyen-olyan okból félrefordítják fejüket, amikor gyermeküket bántalmazzák, vagy nem hisznek nekik, amikor azok az őket ért sérelmeiket mondanák el? Azoknak a nőknek, akik saját maguk keresnek mentséget társuk erőszakos viselkedésére? Azoknak, akik nem tudják, hogy a hallgatás, az eltitkolás bűntársat csinál belőlük? Semmi értelme. Olyanoknak ajánlom, akik tenni akarnak és tudnak az ellen, amire a történet felhívja a figyelmet, s kívánom, hogy ők legyenek minél többen.
Ez a könyv egy segélykiáltás. Egy olyan személy segélykiáltása, aki napi szinten szembesül az agresszió különböző formáinak áldozataival, aki tudja, hogy az átélt traumát nem lehet meg nem történtté tenni, csak megelőzni, és tudja, hogy egy új nap újabb áldozatot hoz. Felkavaró, figyelemreméltó, megdöbbentő.




A könyv kapcsán a disztópiák adaptációinak világába kalauzolunk Titeket egy nyereményjáték erejéig. Minden állomáson találtok egy-egy fotót valamelyik népszerű disztópia főszereplőjéről. A feladatotok, hogy felismerjétek, melyik filmbeli alakítását mellékeltük a fotón, és a regény címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.









01.15. - Spirit Bliss
01.17. - Szembetűnő
01.19. - Betonka szerint a világ...

2018. január 17., szerda

Sophie Jackson - Egy őrült pillanat


Egy font hús 2.5



Kat Lane soha nem hitte volna, hogy beleszeret egy börtöntöltelékbe. Ám a sors útjai kifürkészhetetlenek. Most, immár Carter párjaként, az esküvőre készülődik.
Carter egyre vívódik: képesek lesznek megbirkózni a házasság, a család és a munka nehézségeivel… és ugyanakkor életben tartani a szenvedélyt is? S vajon hogyan fogja megállni a helyét apaként ő, aki mostoha körülmények között nevelkedett?
És hogyan alakul a barátja, a drogfüggő Max sorsa, aki találkozott Grace-szel, de el is idegenítette magától a lányt. Van még reményük a közös jövőre?


Libri, 2017
Eredeti mű: Sophie Jackson – Love and Always, 2015, Fate and Forever, 2016



Nyilvánvaló, hogy ez egy kiegészítő novella, amiről azt is el bírom képzelni, hogy a könyv megjelenése előtt kihúzott részekből állt össze, de ez semmit nem von le az értékéből. Tulajdonképpen a sorozat két kiegészítő novellája egy kötetben, de mindkettő középpontjában nagyjából Carter és Kate áll, tehát nem zavaró, hogy a magyar rajongók egyben olvashatják, annak ellenére, hogy eredetileg más-más rész után következtek.
Aki ismeri a szerző Egy font hús sorozatát, az minden bizonnyal ennek a kis szösszenetnek is örül, mert ismét betekintést kaphat Carter és Kate történetébe. Őket a sorozat első, címadó részéből ismerjük és nálam az a rész vitte a pálmát. Kéretik nem félreérteni, minden rész a maga módján érdekes és kedvelhető, és más-más érzékeny témát érint a nyilvánvaló szerelmi történet mellett.
Carter és Kate párosa nálam abszolút kedvenc, mert egy olyan időszakban jött a történetük, amikor a könyvpiac telítődve volt  a “Szürke” jelenség ilyen-olyan variánsával, amikoris adott volt a lelki traumákat cipelő dögös milliomos és az átlagos, de annál tehetségesebb leányzó, kapcsolatukat pedig a statisztikai áltagtól eltérő szexuális preferenciák jelelmezték. Az Egy font hús és szereplői semmiben sem hasonlítottak a sablonhoz, tehát kész felüdülést jelentettek.
Senkinek nem kell elmesélnem kicsoda Carter és Kate, a sorozat kedvelői minden bizonnyal nálam is jobban tudják.
Az első részben az eljegyzési partira vagyunk hivatalosak, ahol a bordogságtól szárnyaló házasulandókra csupán Kate anyja ereget sötét fellegeket, ugyanis a mélységesen hagyománytisztelő és tehetős hölgy nehezményezi, hogy Carter nem tőle kérte meg lánya kezét. Ez azért fura a 21. században, különösen, hogy Kate független, felnőtt nő, akinek nincs szüksége engedélyre senkitől. Én ezt úgy értelmeztem, hogy inkább azt nehezményezte, hogy egy ilyen fontos dologban nem kérték áldását a frigyre, nem kérték véleményét és emiatt kissé kivülállónak érezhette magát. De ez egy személyes vélemény, akár tévedhetek is, mert ugye Kate anyja nem egy mimóza-lelkületű nőszemély.
Miután túl vagyunk az eljegyzés bejelentésén, a partin, a barátok ugratásain és némi pikáns, lepedőszaggató összebújáson, a folytatásban európai nászútjukra is elkísérhetjük hőseinket, ami rendben is van, csak nekem erre nem igazán volt ígényem. De nászút előtt még egy szösszenetnyi ízelítők kapunk Max és Grace sorsának alakulásából is, mert miért ne? Talán jobb lett volna ezt a sorozat harmadik része előtt megjelentetni, mert a Rileyra tett utalások inkább felvezetik a következő részt, mint kiegészítik azt.
Természetesen nagyon jó volt ismét találkozni a kedvenceimmel és a történet remekül fel is dobta üres estémet, csak kevés volt. Kedvelem a szerző stílusát, azt, ahogy finom humorral elveszi a dolgok élét. Nagyon szeretnék más Sophie Jackson könyvet is olvasni, de erre ki tudja mennyit kell várni. S az ízlések, meg a pofonok…


A sorozat részei a Libri kiadónak köszönhetően:

1. Egy font hús, 2016
A Pound of Flesh

An Ounce of Hope

A Measure of Love

2018. január 15., hétfő

Kristan Higgins - Esküvő újratöltve

Blue Heron 1

Új névvel bővül a General Press Kiadó Romantikus Regények sorozatának szerzőtábora. Kristan Higgins Blue Heron sorozatának első részével és a Holland család apraja-nagyjának kalandos életével ismerkedhet meg az, aki a Blogturné Klub öt bloggerével tart. A turné végén a könyv egy példányát sorsoljuk ki a helyes megfejtők között.


Miután ​az oltár előtt faképnél hagyta a vőlegénye, Faith Holland úgy döntött, egy másik városban kezd új életet. Néhány év múlva, immár idősebben – és egy kicsit bölcsebben is – elhatározza, hogy itt az ideje visszatérni a New York állambeli Manningsportba, ahol a családi szőlőbirtok és borászat, a Kék Gém Pincészet is található. Végre készen áll, hogy – egy pohár vörösbor mellett – szembenézzen a múltja kísérteteivel, amelyek közül az egyik Levi Cooper, a helyi rendőrfőnök – Faith szomszédja, valamint az egykori vőlegényének a legjobb barátja. Noha a nő egyre több dolgot vesz észre vele kapcsolatban- és nem csak a gyönyörű zöld szemét –, ami eddig nem tűnt fel neki, azt mégis nehezére esik elfelejteni, hogy a férfi kulcsszerepet játszott az esküvője meghiúsulásában.
Faithnek persze nemcsak a férfival kell megvívnia a maga csatáit, hanem a saját családjával is. Ha a rengeteg családi dráma nem tereli el a figyelmét, még az is meglehet, hogy valami rendkívül értékesre bukkan, és az élete olyan fordulatot vesz, amelyben ez idáig reménykedni sem mert.

General Press, 2018
Eredeti mű: Kristan Higgins – The Best Man, 2013



Kristan Higgins neve nem ismeretlen a kortárs romantika és chick lit kedvelőinek, hiszen Minden vágyad című regényével 2013-ban már találkozhattunk a megboldogult Victoria Kiadó jóvoltából. Most a General Press hozta el nekünk a Blue Heron nevű sorozatának indító kötetét és ezt nagyon jól tette. Isten tartsa meg a szokásukat, hogy szépen sorban hozzák majd a folytatásokat is. Az Esküvő újratöltve kortárs regény, annak ellenére, hogy a kiadó Romantikus Regények sorozatában jelent meg, erre pedig – kevés kivétellel –, inkább a klasszikus romantika jellemző
Ez egy Egyesült Államokban játszódó családregény, mely középpontjában a manningsporti  Kék Gém Pincészet és tulajdonosa, a népes Holland család áll, kicsitől nagyig. A szőlőfarmon található házakban a Hollandok négy generációja él: Faith nagyszülei, akik jobban marják egymást, mint sokévtizednyi házasságuk alatt bármikor,  John Holland, Faith özvegy apja, aki még mindig nem tette túl magát felesége sok évvel ezelőtti halálán, és Faith testvérei: Honor, aki a pincészet pénzügyeit tartja kézben, Jack, a mezőgazdasági gépek mágusa, és Pru, aki már huszonhárom éve házas, felnőtt/kamasz gyermekei vannak, és akinek férje épp most akarja unalmas szexuális életüket feldobni szerepjátékokkal, intim gyantázásokkal és minden egyébbel, ami eszébe jut.
A fülszöveg olvasása után nem nagy filozófia kitalálni, hogy a főszereplő Faith Holland és Levi Cooper, a helyi rendőrfőnök a történet végére egy pár lesz. Az az érdekes, ami a boldog végkifejletig történik. Míg a gazdag családból származó Jeremy (az ex) és a vagány Levi legjobb barátok, addig Faith és Levi ki nem állhatja egymást
Ezt olyan bevezető-féleségnek nevezném, ne tessék félreérteni, nem egy kis szösszenet, sőt! Ismerkedünk a hellyel, a szereplőkkel és még egy-két szerelmi történet is becsúszik, hiszen már a fülszövegből kiderül, hogy Faith azért hagyta el otthonát, mert az oltárnál faképnél hagyták, s meg sem áll San Franciscóig. Három év után tér vissza megaláztatása színhelyére – s vele együtt Kékfrankos nevű kutyája is, mi más is lehetne egy borászcsalád kutyájának neve? –, s teszi ezt csupán azért, mert testvérei aggódnak apjuk miatt, s főleg az őt környékező Lorena miatt, aki nyilvánvalóan a család vagyonára hajt. Megjegyzem, ez a Lorena nagyon eredeti szereplő, Szörnyella de Frász ártatlan kisded mellette.
Ez a visszatérés alkalom az emlékezésre, a múlt történéseinek tisztázására, a megbocsátásra, az újrakezdésre. S ez az újrakezdés nem csupán  a főszereplő Faith-re vonatkozik, hiszen ez a rész az ő története, hanem a regény valamennyi szereplője valamilyen formában újrakezdés előtt áll.
Természetesen minden apró kis részlet ki fog derülni Faith és előző vőlegénye, Jeremy Lyon, a település körülrajongott háziorvosa kapcsolatáról, Jeremy és Levi barátságáról is, s magáról Leviról is. Például az, hogy hogyan lett a lakókocsi-parki szegény fiúból a város rendőrfönöke, akire tapadnak a nők, akár akarja, akár nem. És természetesen azt is meg fogjuk tudni, miért hiúsult meg a kisvárosban nagy eseménynek számító esküvő. Bevallom, dühös voltam Jeremyre, amiért egészen az oltárig húzta, viszont a lelkem mélyén megértettem tettei mozgatórugóit.
E/3-ban írt történet, tehát a szerző mesél. Olyan könnyedén és közvetlen stílusban, hogy néha az volt az érzésem, egy barátnők közti pletyópartin ülök és személyesen nekem mondja el, hogyan teszi túl magát a múlt történésein Faith.
Nagyon szórakoztató történet, ami számtalanszor megmosolyogtatott, vagy éppen meghatott, de ha kicsit túlnézünk a könnyed stíluson, akkor bizony nagyon komoly témákat is feszeget a szerző. Csak finoman, hogy érzékeltesse: ez a történet a szórakoztatásról szól, de azért sokkal több van benne.
Nagyon kedveltem a történetet, szerettem a szereplőit, a cselekményét. Kicsit sem volt zavaros, annak ellenére, hogy szinte állandóan jelen és múlt között navigáltunk. Pörgött, szórakoztatott, tehát akarom a folytatásait, lehetőleg minél hamarabb… de természetesen az ízlések és a pofonok…


A folytatások, egyelőre csak angol nyelven:

2. The Perfect Match
3. Waiting on You
4. In Your Dreams
5. Anything for You


Mivel a Holland család és szomszédaik szőlészetben és borászatban jeleskednek, mostani játékunkban a világ híres-neves szőlőtermő régióit fedezzük fel. Nem lesz ez olyan bonyolult, mint ahogy első olvasásra tűnik. Tartsatok velünk, mert a szerencsés megfejtők közül valaki a könyv egy példányának boldog tulajdonosa lesz!
Figyelem! A beírt válaszokon már nem tudunk változtatni. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.


Franciaországi tartomány, ahol a 17. század végén egy Szent Benedek-rendi szerzetes, nevezetesen Dom Pierre Pèrignon, tiszta véletlenül megalkotta azt a buborékos nedűt, ami akkor selejtnek számított, ma, minőségi változatai kisebb vagyonokat érnek. Mai napig számos helyen ez az elnevezés a pezsgő szinonimájának számít, de kizárólag e régió termelői jogosultak az elnevezés használatára.




.


01.15 Betonka szerint a világ…