A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pioneer Books. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pioneer Books. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. december 18., csütörtök

Karácsonyi könyvek dömpingje, 2025



   Mint minden évben, 2025 is bővelkedett karácsonyi témájú olvasnivalóban, s a megjelenések már októberben megkezdődtek. Nem igazán tudnám számszerűsíteni, hogy pontosan mennyi is az annyi, de az biztos, hogy én tizenkilencet olvastam el. Természetesen ennél több van, legalább kettővel, mert Karen Swan idei karácsonyi történetét még nem volt szerencsém olvasni – bár reménykedem benne, hogy hamarosan megjelenik elektronikus formátumban is, s akkor természetesen elolvasom, mert nagy rajongója vagyok a szerzőnek. A másik pedig Debbie Macomber könyve, melynek megjelenése ritkán marad ki a karácsonyi szezonban. Én évek óta nem olvasok semmit Debbie Macombertől. Próbáltam többször is, de valahogy nem passzolunk össze.
   Nos, a tizenkilenc karácsonyi témájú könyv olyan volt, amilyen. Személyes véleményem, hogy mintha nem igazán dobták volna fel a hangulatomat. Volt közöttük jobb is, rosszabb is, nyálasan giccses, vagy akár olyan is, ami annyira elrugaszkodott volt a valóságtól, hogy be sem fejeztem.
   Természetesen nem fogom most mint a tizenkilenc könyvet kivesézni, mert kinek van arra ideje, de azért megemlítenék néhányat azok közül, amik megmozgattak bennem valamit – és ezt nem kizárólag a jó dolgokra kell érteni.




Trilina Pucci: Tangled in Tinsel – Összgabalyodva
Kossuth Kiadó


   Úgy néz ki, hogy a legújabb sláger ami az erotikus könyveket illeti, az a fordított hárem felállás. Értsd: egy nő, több férfi, és mindez egyszerre. Ezt a pornográfia „gang bang” címkével jelzi. S azért mondom, hogy pornográfia, mert ez a könyv az volt. Történet szó szerint nulla, zéró, nada, csupán egy nő és négy férfi dug 352 oldalon keresztül, s ezt mindeki émelyítően nagyon élvezi. Mármint ők, akik részt vettek benne, mert én, az olvasó nem.
   Az, hogy végigolvastam volna túlzás lenne mondani, inkább végiglapoztam: dugnak... dugnak.... még mindig... már megint... ismét... s láss csodát! A nő még lábra tud állni.





Devney Perry: The Holiday Brothers – A Holiday fivérek
Kossuth Kiadó


   A kötet tulajdonképpen nem egy, hanem három történetet, kisregényt tartalmaz. Minő véletlen! Mindegyik történetecske egy-egy Holiday testvérről szól.
   Igazándiból én kedvelem Devney Perry írásait, mert nem szokott túlzásokba esni, nem feszegeti a valóság határát és szereplői normális, közönséges emberek, mint bármelyikünk ismerősei, szomszédai. S ez most is rendben van, csak valami azért mégsincs, mert ezek a szösszenetek nagyon mellé mentek. De nem vagyunk egyformák, lehet hogy másoknak pont ez a bugyuta, szirupos maszlag fog bejönni.
   Nem mondanám, hogy bűnrossz volt, mert azért két pozitívumot is említeni tudok. Az egyik egy hétvéves leányzó, aki egymaga elvitte a show-t, s teljesen biztosan a testén valahol ott van az ördög jele. Viccen kívül. Én pedig imádom az ilyen vásott kölyköket – különösen, ha a máshoz tartoznak. A másik pozitívum az, hogy ezek csak kisregények. Most képzeljétek mit szenvedtünk volna, ha mindhárom Holiday-tesó megkapja a maga 300+ oldalas könyvét.




Lauren Asher: My December Darling – Szerelmes karácsony
Könyvmolyképző Kiadó


   Nem tudom ki olvassa a Vinton Kiadó havi rendszerességel megjelenő füzetes regényeit, sok évvel ezelőtt én olvastam. Azért tudom, hogy ez a történet sem írásmódjában, sem terjedelmében nem igazán emelkedik az ott megjelenő orvosos sorozat történetei fölé. Csak ha ott jelenne meg, akkor pfújjolás fogadná, mert olyant olvasni snassz.
   Amúgy kedves kis történet, s azonosulni is tudtam a két főszereplővel, hiszen én is meglehetősen sok pénz költök LEGOra. Csak én nem magamnak veszem. Túl sok nyálas karácsonyi dolog sincs benne, s viccesnek ígérkezett, amikor az ex a hősnő húgát készült feleségül venni, mert az olyan kínos tud lenni. Nem volt az, mert kapcsolatuk sem igazán volt. De egynek elment a multikulturális karácsonyával.




Catherine Walsh: Snowed In – Behavazva (Fitzpatrick Christmas 2)
Könyvmolyképző Kiadó


   Kicsit parázva fogtam neki ennek a történetnek, mert az első rész (Holiday Romance – Karácsonyi románc) nem jött be, és néhány fejezet után feladtam az olvasást. Ez viszont sokkal izgalmasabb volt, mert két régi iskolatárs szövetkezett össze, hogy a család leszálljon róluk, amiért nem élnek párkapcsolatban. S ez az ami engem mindig felbosszant. Értem én, hogy az ember társas lény, de miért kell csak a konvenciók miatt bevállalni egy párkapcsolatot? A családnak nincs más dolga, csak szekálni egy egyedülálló családtagot?
   Volt benne bonyodalom bőven, félreértések, nárcisztikus ex, akit az oltárnál hagytak faképnél, bonyolult családi kapcsolatok és természetesen happy end... szóval unalmas az végképp nem volt.




Lucy Mitchell: Karácsonyi kutyulás
Eredeti cím: The Chirstmas Dog Sitters
Pioneer Books


   Minden családban van egy balek. Az akire mindent rásóznak, minden leosztanak neki, mert ő ráér, egyéb dolga sincs. A történet hősnője egy ilyen balek. S adj hozzá egy rakoncátlan kutyát, egy csalafinta nagyapát, akinek mintha kapuzárási pánikja lenne. Kedves, kiszámítható történet, amit a szórakoztatásra lett kitalálva, s ezt a szerepet be is tölti.
   De! És itt jön az, ami közfelháborodást – hogy ne mondjam tömeghisztériát – váltott ki ilyen-olyan fórumokon: ezt a könyvet AI fordította. Szóval reszkessetek fordítók, mert ha egyszer megtörtént, többször is előfordul majd, míg ígénytelen, pénzorientált cégek végleg lecserélnek titeket, mert azt az éhbért is sajnálják, amivel a szemeteket kiszúrják.
   Hogy milyen a fordítás, fogalmam sincs, mivel nem ismerem az eredeti angol szöveget.



Lili Hayward: Macska a karácsonyfa alatt
Eredeti cím: The Cat of Yule Cottage
General Press


   Ez nem az a tipikus blőd karácsonyi történet. Tavaly már olvastam a szerzőtől és kedveltem azt, ahogy a mágikus realizmust keverte a jelen és múlt történéseivel. Ezt a modellt követi most is, bár ebben az esetben annyira feszegeti a mágikus realizmus határait, hogy már-már fantasy-nek is lehetne nevezni.
   Ehhez a könyvhöz hangulat kell, mert bár van egy romantikus szála is, itt azért véresen komoly dolgokról is szó van. Aki olvasta a szerző tavaly megjelent könyvét (Macska a fagyöngy alatt) az könnyen felfedezi a két könyv közötti hasonlóságokat. Mert az alap ugyanaz: családok közötti sok generációs viszály, tulajdonjogi gubancok, barátságtalan helyi közösség, ami nem igazán fogadja be a kívülállókat, két idősík, s a felsorolást még lehetne folytatni. Ó, és természetesen ott az állandó fekete macska is.
   Fura, de szerethető könyv – nekem bejött.



Rachel Rowlands: Karácsony a cicakávézóban
Eredeti cím: Snowed In at the Cat Cafe
Pioneer Books


   Szeretem a macskákat, sőt már jártam macskákkal teli kávézóban is, gondoltam ez egy jó kis limonádé lesz, mert minden adott hozzá. Hát nem. Engem ez a könyv több szempontból is idegesített, olyannyira, hogy egy idő után feladtam, tehát befejezetlen maradt, s nem is látok reményt arra, hogy valaha is újra a kezembe vegyem. Annyira idegesített a férfi főhős állandó rinyálása és szabályos depressziója, hogy képtelen voltam folytatni. Igen, az ember megrendül, ha valakit elveszít. De ha ekkora traumát okozott neki a macskája elvesztése, akkor mi történt volna ha egy családtagját veszíti el?
  Ez a személyes dráma számomra erősen túltolt volt, feladtam.



   Igazándiból mindegyik olvasott karácsonyi könyvről tudnék ezt-azt mondani, de akkor soha nem lenne vége ennek a bejegyzésnek. Viszont tudok ajánlani néhányat, melyek közül lehet, hogy majd egy-kettő elnyeri tetszéseteket: Phillipa Ashley: Karácsonyi vakáció, Rebecca Raisin: Karácsony Párizsban, Beth O’Leary: Karácsony reggelén, Sarah Morgan: Karácsonyi könyvklub, Emma Heatherington: Jövő karácsonykor. De az a lényeg, hogy olvassatok. Lehetőleg valami olyant, ami tetszik és feldobja a napotokat, estéteket.
   S ha addig nem találkoznánk, akkor boldog karácsonyt!




2025. augusztus 19., kedd

Lynn Messina – Becstelen árulás



   Beatrice Hyde-Clare kiasszony esetei 3



   Miután megoldott két, úgymond az útjába eső gyilkosságot, Beatrice Hyde-Clare kisasszony egy harmadik keresésébe fog.
   Erre persze jó oka van: a félénk vénkisasszony a sors abszurd, ostoba fordulata következtében beleszeretett a számára teljességgel elérhetetlen Kesgrave hercegbe, és most bármiért hálás lenne, hogy elterelje a figyelmét. Leginkább egy holttestért. Szerencsére egy ismerőse épp a megfelelő hírrel kopogtat az ajtaján: menyasszonya anyjának szeretője aznap reggel hagyta el meglehetősen fájdalmas módon a földi világot egy mérgezés következtében.
   Bármennyire is szokatlan, a férfi azt szeretné, hogy a hatóságok helyett Beatrice eredjen a gyilkos nyomába. Ő azonnal bele is veti magát a nyomozásba, és kisvártatva készséges segédet is kap az ügy iránt lelkesen érdeklődő Kesgrave herceg személyében. Beatrice-nek innentől kezdve nincs más dolga, mint hogy érzelmei leleplezése nélkül leplezze le a veszélyes gyilkost, miközben lehetőség szerint mind ő, mind a borzasztóan bosszantó és szeretnivaló herceg túlélje a kalandot…



Pioneer Books, 2025
Eredeti cím: An Infamous Betrayal, 2018




   Ha valaki még nem ismeri Beatrice Hyde-Clare kisasszonyt, akkor ajánlom, hogy sürgősen pótolja, mert különben kihagyna egy rendkívüli karaktert, s nem csak őt, hanem egy nagyon szórakoztató ... nem is tudom mit. Erre ráillik a cozy mistery, a történelmi romantikus és a krimi címke is.
   Magyar nyelven elértük a sorozat harmadik részét, angolul ez más sokkal többnél tart. Kis jóindulattal egymástól függetlenül is olvashatóak az eddig megjelent részek, bár szerintem kár lenne kihagyni az előző könyveket. Már csak azért is, mert ebben a történetben visszaköszönnek az első könyv szereplői, méghozzá nagyon aktívan.
   Beatrice Hyde-Clare eredeti figura, s pontosan ezért szerethető. Huszonhat éves vénkiasszony, akit rokonai neveltek fel, nem különösebben szép, kicsit sem népszerű az úri társaságban, viszont nagyon olvasott, rengeteg intuicíóval és analitikus elmével rendelkezik. És gyilkosságokat old meg. Ami eredetileg véletlennek indult, a harmadik részre már felkérésre működik. S ebben továbbra is partnere lesz Kesgrave hercege is.

   A történet kezdetén Beatrice háromhetes szobafogságban van előző kalandja következménye képpen, s borzasztóan unja magát. S mivel odahaza kell ücsörögnie, ideje van gondolkozni, többek között azon is, hogy ő tulajdonképpen szerelmes lenne Kesgrave hercegbe, aminek eleve semmi értelme, hiszen ő egy csúnyácska és szegény vénlány, a herceg pedig az egyik legkívánatosabb agglegény a házasságpiacon.
   Amikor megjön a felkérés a nyomozásra Bea lelkesen beleveti magát, annak ellenére, hogy ígéretet tett a hercegnek, hogy soha többé nem fog bele semmilyen hasonló akcióba. Nem kell sok idő, míg a herceg rájön arra hogy, Bea ismét „munkába állt”, és természetesen közbeavatkozik. 
   Én kifejezetten szerettem Beatrice és a herceg párbeszédeit, pengeváltásait. Szellemesek, szórakoztatóak és sokszor öniróniával teliek mindkettőjük részéről.

   A történetet feldobja az excentrikus Lady Abercrombie jelenléte is, aki mint önkéntes pártfogó, saját feladatának tekinti Bea kiházasítását, s aki valahogy rájön arra, hogy a lány érzelmeket táplál a herceg iránt. Ugyanakkor a Lady egy újabb nyomozói feladatot is tartogat majd Bea számára, de ez majd a következő könyv témája lesz. Egyelőre azon munkálkodik, hogy Beatrice túltegye magát a herceg iránti érzésein, amiben seítenie kellene annak is, hogy a herceg épp a szezon üdvöskéje körül forgolódik. Már amikor nem épp Beatrice társaságában nyomoz.
   A történet végére Bea természetesen megoldja a gyilkosságot és leleplezi elkövetőjét, és mindenki meglepetésére elejti a nagyvadat is. Bár azt is egész eredeti módon teszi, hiszen ő nem játszik a társadalmi szabályok szerint.

   Könnyen olvasható, szórakoztató történet, bár meglehetősen sok időt eltöltöttünk azzal, hogy a szerző az előző részekben történteket feleleveníti. Én meglettem volna nélküle is, azok akik nem olvasták az előző két részt, nem. Ó, és akik erotikus olvasmányra vágynak, ezt töröljék a listájukról, mert nincs ebben egy szikra erotika sem. Legalább is a két főhős között nincs.

   Kedveltem, de ízlések és pofonok...



2025. április 30., szerda

Mit olvastam mostanában? – 2025, április



   Mielőtt részletezni kezdeném, hogy többek között mit is olvastam az elmúlt hónapban, két sajnálatos eseményre hívnám fel a figyelmet. Az egyik minden bizonnyal ismeretes szinte mindenki számára, hiszen ha egy Nobel díjas szerző távozik közülünk, akkor még a csapból is az folyik. Igen, búcsút vettünk Mario Vargas Llosatól. S mellette Madeline Huntertől is, aki messze nem kapott akkora figyelmet, mint amennyit megérdemelt volna. Hunter írásait egy ideig a General Press Kiadó gondozásában olvashattuk magyar nyelven (Virágritkaságok sorozat, Fairbourne kvartett), és történelmi romantikusokkal örvendeztette meg a zsáner kedvelőit.
   No, de rátérnék azokra a könyvekre, amiket az elmúlt hónapban olvastam és nem volt kedvem külön-külön blogbejegyzést írni róluk. Az annyi időt elvett volna az olvasástól...






Laura Pavlov – Mindig az enyém (Honey Mountain 1)
Eredeti cím: Always Mine, 2022
Kossuth, 2025


   A szerző első magyar nyelven megjelent könyve, tehát tiszta lappal indult nálam. Egy újabb kisvárosi románc a mostanság nagyon divatos barátokból szerelmesek tematikában. S mivel ez már a sokadik hasonló történet, nem igazán tudott újat hozni, még a szereplők terén sem. A férfi főhős tűzoltó, a falu bikája, aki mindenkivel kapható egy kalandra, de elköteleződni egyvalaki mellett már nem. S hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, ígéretes sportkarriert cserélt fel a tűzoltóságra azért, hogy családjáról gondoskodhasson – bonyolult, akit érdekel, úgy is elovassa. A női főhős pékségtulajdonos, összetartó és népes családja van (az apja maga a tűzoltófőnök), tehát mindazzal rendelkezik, amivel a férfi nem. És ők legjobb barátok, egészen addig, amíg a lány el nem panaszolja gyatra szexuális tapasztalatait, és rá nem veszi a főhőst, hogy mutassa meg már neki, hogy mitől döglik a légy.
   Abszolút kiszámítható románc és végkifejlet, s mivel egy sorozat indítókötete, valószínűleg többször is ellátogatunk majd az idillikus kisvárosba.




Rosie Danan – A lakótárs (Szégyentelen 1)
Eredeti cím: The Roommate, 2020
Next 21, 2025


   Meglepett. Már csak azért is, mert a férfi főhős pornószínész. Igen, nem írtam el, a jólnevelt úrilány felelőtlen barátjának köszönhetően lakótársként egy pornószínésszel bútorozik össze.
   Aki szereti az erotikus írásokat, az minden bizonnyal értékelni fogja ezt a könyvet, nekem azt juttatta eszembe, hogy a pornóipar dolgozói is emberek, s azon túl, amit a filmen kell produkálniuk, ugyanolyan esendők, mint mi.
   Nem mondom, hogy ettől megvilágosodtam, vagy megrengette a világomat, de egynek elment, annak ellenére, hogy Clara, a női főhős, enyhén szólva is ostoba módon futott egy olyan férfi után, aki magasról tett rá – és ezért nem is lett a szívem csücske, mint karakter. És, ó jaj, folytatása is lesz. Mármint a könyvnek, nem Clarának




Lily Gold – Francia négyes
Eredeti cím: Faking with Benefits, 2021
Animus, 2025


   Ezt a könyvet benéztem, mert valahogy elkerülte a figyelmemet a fordított háremre való figyelmeztetés. Értsd: egy nő és három férfi. Utólag olvastam néhány dolgot a szerzőről, aki saját bevallása szerint nagy rajongója a poliamor kapcsolatoknak, bár én ezt nem igazán nevezném annak. Ez csupán csoportos szex, s valószínűleg a szerző maga is ilyesmiről fantáziálhat, mert valamennyi könyve ilyen felállásban íródott.
   Történet inkább csak jelzésértékű, a hangsúly a szexen van, minél több, annál jobb módon. Aki szereti a tömény erotikát, az ezt is kedvelni fogja. Nem mondom, néha el lehet olvasni egy ilyen is (utoljára sok évvel ezelőtt olvastam hasonlót – Shayla Black, Lexi Blake: A rabul ejtett szűz), de nem vagyok a zsáner rajongója, tehát valószínüleg nem fogok több Lily Gold könyvet olvasni




Alexandra Potter – Egy negyvenes balfék vallomásai
Eredeti cím: Confessions of a Fourty-Something F##k Up, 2020
General Press, 2025



   Ez a könyv meglepetés volt, méghozzá a kellemes fajtából. Azt hittem, hogy egy vicces chick lit lesz, az egynek elmegy fajtából. Szó se róla, vicces is volt a maga módján, viszont annyi mondanivalója van. Például az, hogy van élet a zsenge ifjúságon túl is, s hogyan éli meg azt egy olyan nő, akit frissen dobtak, csődbe ment partnerével közös vállalkozása, s neki egyedül, nulláról kell kezdenie, ráadásul úgy, hogy az ígéretek földjéről haza kell költöznie Angliába, ahol tényleg semmi nem vár rá. Sem munkahely, sem lakás, sem magánélet.
   Őszinte, hangulatos és könnyen olvasható, bár igazándiból a harmicöt-negyvenen túliaknak ajánlanám, mert első sorban nekik és róluk szól. Még akkor is, ha nem szingik és nem kell mindent elölről kezdeniük. Nekem nagyon bejött.




Lucy Score – Amire mindig is vágytunk
Eredeti cím: Mr. Fixer Upper, 2017
Pioneer Books, 2025


   2023-ban, karácsony előtt jelent meg Lucy Score Karácsonyra állni fog című könyve, majd egy évvel később ugyanaz más címmel is: Amit a hurrikán meghagyott. Azért említem meg ezt, mert aki azt olvasta, annak ez a történet is ismerősnek fog tűnni, mert ugyanarról a testvérpárról szól – bár most az ikerpár férfi tagja a történet főszereplője. S ahogy visszaemlékszem a könyv cselekményére, időben mintha ez történne korábban, hiszen minketten jelen vannak a történetben.
   S az is közös a korábbi történettel, hogy ez is a valóságshow-k világában játszódik. Nem tudom ki hogy van vele, én nem szeretem a műfajt, nem is nézem semmilyen fajtáját.
   Nem mondanám, hogy feltétlen imádattal fordulok Lucy Score írásai felé, de nem is utasítom el indulásból. Ezt viszont nem kedveltem, s nagy valószínűséggel ehhez hozzájárult a cselekmény körítése, azaz a valóságshow-k világa, ami megrendezett, hamis és hatásvadász. Hát olyan volt ez a történet is.




Julie Caplin – Villa Amalfiban (Egy csésze kávé... 11)
Eredeti cím: A Villa with a View, 2024
Libri, 2025


   Viszonyom Julie Caplin könyveivel nagyon viharos, mert ez az Egy csésze kávé... sorozat tizenegyedik része, és vannak olyan könyvei melyeket kedvelek és olyanok is, amelyeket végig sem olvastam. Ezt végigolvastam és az egyszer olvasós kategóriába sorolnám, mert csupán terjedelmében volt több, mint egy Harlequin-füzetben megjelent romantikus történet. Körülbelül annyira is volt hihető az egész, viszont kaptam egy jó adag kellemes leírást Amalfiról – sosem jártam ott (még), nem tudom ez mennyire volt pontos.
   Nekem ez nem jött be, de majd mindenki eldönti maga, hogy tetszik-e vagy sem.


2024. december 21., szombat

Karácsonyi témájú könyvek dömpingje...




   Néhány nap múlva karácsony, véget ér a bevásárlási roham, a nagy főzési akció, és remélhetőleg a karácsonyfa alatt lapul majd néhány könyv is azok számára, akik olvasni szeretnének. Még mindig nincs késő beszerezni, lesz idő olvasni.
   Ha karácsony, akkor jön az ünnepi témájú könyvek dömpingje, ami az idén mintha a szokásosnál nagyobb lett volna, s mintha egyre korábban jelennének meg. Nem tudnám számszerint megnevezni hány ilyen témájú könyv jelent meg az idén, de az biztos, hogy én a szokásosnál többet olvastam (kész mazochizmus!). Jókat, rosszakat, csiliviliket, giccseseket, s bizony olyan is akadt, ami kitört a sablonból, és amire azt mondtam, ez igen!
   Nem fogom hosszan elemezgetni, hogy melyik könyv milyen és miért olyan, amilyen, hiszen az olvasás szubjektív folyamat, s kizárólag személyes ízlés kérdése kinek mi a menő. Tehát csupán egy felsorolás következik az általam olvasott, idén megjelent karácsonyi témájú könyvekről... meg néhány szó – személyes, szubjektív véleményem, ami esetleg ötletet adhat, hogy az igazán bő választékból melyiket is vegyétek kezetekbe. Azt még el kell mondanom, hogy hosszú ideje ez az első év, amikor egyetlen kiadónál sem jelent meg karácsonyi történet Debbie Macombertől – mondjuk én ezért nem is sírom vizesre a párnám.

   Stefanie Neeb: Comming Home for Christmas – A karácsony összehoz (Menő Könyvek) – ezt sajnos benéztem, mert valahogy elsiklottam az ifjúsági címke fölött, s az első három fejezet sem kötött le annyira, hogy folytassam. Befejezetlen maradt.

   Carrie Elks: Szívek karácsonya (Pioneer Books) – a tavaly (ha jól emlékszem) megjelent Winterville sorozat második része. Akinek tetszeni fog, az örülhet, mert van még belőle bőven. Egyébként kellemes olvasmány, teljesen kiszámítható, és senki világát megrengetni nem fogja, hiába próbálkozik az össznépi karácsony mellett komolyabb témával is a szerző.

   Jenny Hale: Karácsonyi levelek (Cartaphilus) – Hasonló témájú könyvet többet is olvastam már, minden bizonnyal más is, csak ez karácsonykor játszódik, s jön vele a nagy amerikai giccsparádé.


   Shari Low: Egy karácsonyi éjszaka (Könyvmolyképző) – ambiciózus családregény, három generáció története. Kellően zavaros, hogy fenntartsa az érdeklődést, hiszen egyszerre három idősíkban is játszódik, sajnos a vége kellően giccses is. De kellemes olvasmány és érdekes karakterek.

   Hope Holloway, Cecelia Scott: Karácsony a kunyhóban (Cartaphilus) – Ha az ikrek témája már közhely, akkor dobjuk be helyettük a hármasikreket. A karácsony csak bónusz, a történet a nők sorsáról az év bármelyik szakában érvényes lett volna, bár az én ízlésemnek egy idő után túl sok vallási töltetet kapott. Ez egy sorozat indítókötete (Ünnep a hegyek között), aztán vagy lesz folytatás, vagy nem.

   Rebecca Raisin: Flora karácsonyi boltocskája (Pioneer Books) – Fülszöveg alapján rajongtam érte, olvasáskor már egyáltalán. A hősnő annyira fanatikusan karácsonyimádó, és sajnos akkora arca (és szája) is van, hogy átment ellenszenvesbe. Nagyon. Befejezetlen maradt.


   Milly Johnson: Karácsonyt minden napra (Pioneer Books) – Tipikus Milly Johnson könyv egy csipetnyi mágikus realizmussal – nevezzük a karácsony csodájának. Nem rossz, de nem is egetrengető, viszont egészen eredeti.

   Karen Swan: Karácsony gyertyafénynél (21. Század) – A legjobb karácsonyi témájú könyv volt, amit az idén olvastam. Határozottan újraolvasós kategória, s ha bővebben olvasnál róla, akkor, megteheted ITT

   Julie Caplin: Karácsony Skóciában (Libri) – A szerző Egy csésze kávé... sorozatának kilencedik része. Szórakoztató, néha még vicces is, bár megértettem volna, ha a hősnő egy hólapáttal elintézi excentrikus anyját, és az egész átmegy krimibe. Aki szereti Caplin írásait, ebben sem fog csalódni.

   Lilly Hayward: Macska a fagyöngy alatt (General Press) – Kis mágikus realizmus, kis karácsony, sok családi bonyodalom, és természetesen egy macska. Kellemes olvasmány, kitör az ünnepi giccs sémájából.


   Beth Moran: Christmas Every Day – A szerelem körülvesz minket (Kossuth) – Nem túl pörgős, de annál szórakoztatóbb romantikus történet, s a jó az benne, hogy nem a karácsonyon van a hangsúly. Bár azt is el kell mondanom, hogy nem túl eredeti, mert ilyen felállásról is olvashattunk már, nem is egyszer. Ettől függetlenül jó bekuckózni vele.

   Maggie Knox: Karácsonyi helycsere (Kossuth) – Ha egypetéjű ikernővérekről van szó, akkor ugye mindent A két Lottihoz viszonyítunk (jó nagy a csont, lehet rágni). Nos, ez A két Lotti kortárs, felnőtteknek szóló változata amerikai helyszínen, gasztro-regénynek álcázva. Szórakoztató.

   Emma Heatherington: Idén karácsonykor (General Press) – Bővebben olvashatsz róla ITT, de röviden: nem egy pörgős történet, mert inkább a szereplők érzelmi világára fókuszál. Viszont olyan emberekről szól, akiknek a karácsony ilyen-olyan okok miatt nem örömünnep. 


   Susan Mallery: A karácsonyi vendég (Vinton) – A Wishing Tree nevű sorozat első része, elképzelhető, hogy folytatások is következnek, de anyám borogass! A giccs csimborasszója! Ez sem lesz újraolvasós, az már biztos!

   Sarah Morgan: Rendhagyó karácsony (Vinton) – Rendhagyóan rossz volt. Teljesen hihetetlen történet (inkább modern mese), ami a valóságtól messze elrugaszkodik. 

   Kitty Johnson: Öt tél (Kossuth) – Nem kimondottan karácsonyi történet, mondhatni az ünnep csak mellékszereplő az egészben. Komoly témákat bolcolgat, bár néhol kicsit túlzásba viszi az érzelmi vonalat. De érdemes elolvasni.

   Minden bizonnyal más, az ünnepi témakörhöz kapcsolódó könyvek is megjelentek, nekem ennyit sikerült elolvasni... vagy nem, mert kettő is befejezetlen maradt. Keressétek meg a nektek tetszőt és jó olvasást!






2024. május 4., szombat

Lynn Messina – Gyalázatos megtévesztés



   Beatrice Hyde-Clare kisasszony esetei 2


Beatrice Hyde Clare kisasszony ismét nyomozni kezd, mikor szó szerint a lábai elé hullik a lehetőség és a holttest. Lynn Messina szórakoztató és izgalmas történetét a Pioneer Books hozta el a magyar olvasóknak, és ha velünk tartotok blogturnénkon, lehetőségetek lesz megnyerni a Kiadó által felajánlott könyv egy példányát.





   Beatrice ​Hyde-Clare kisasszonynak esze ágában sincs nyomozásba fogni, amikor előtte esik össze holtan egy earl a London Daily Gazette ajtajában. Igaz ugyan, hogy már sikeresen megoldott egy gyilkossági ügyet, de egyrészt a nyomozás nem úri kisasszonyhoz méltó foglalatosság, másrészt dolgozzanak meg végre a pénzükért a mihaszna újságírók is. Ráadásul megvan a maga gondja, miután egy ártatlan füllentéséből családja egy egész szerelmi történetet fabrikált. Nem, semmiképpen sem keveredik bele ebbe a nevetséges ügybe.
   Csakhogy a szerencsétlen uraság hátából kiálló tőr nyugtalanítóan ismerősnek tűnik. Bea így nemsokára már a British Museumban kutat, miközben kezdenie kell valamit nyugtalankodó családjával és a kotnyeles Kesgrave herceggel. A bosszantóan arrogáns és jóképű férfi ugyanis illetlen figyelmet tanúsít a gyilkosság iránt – vagy inkább egy félénk vénkisasszony lenne az érdeklődése tárgya?
   A Beatrice Hyde-Clare kisasszony esetei sorozat második része tökéletes elegye a fergeteges humorral vegyített klasszikus kriminek és a régi vágású romantikának.



Pioneer Books, 2024
Eredeti cím: A Scandalous Deception, 2018




   Bevallom, Lynn Messina sorozatának első részét (Arcátlan kiváncsiság) fenntartásokkal fogadtam, ezért nem is jelentkeztem annak idején a blogturnéra. Viszont olvasás után el kellett ismernem, hogy a történet meglehetősen szórakoztató, a hősnő nagyon eredeti a maga hebrencs módján, és mintha vonzaná a bajt. Kesgrave hercege pedig méltó partnere kalandjaiban, annak ellenére, hogy különbözőbbek már nem is lehetnének, hiszen Beatrice egy vénkisasszonynak számító penészvirág, olyan szegény rokon féle, a herceg pedig… nos ő a herceg. Az egyetlen közös pontjuk a kiváncsiság és a fura helyzetekhez való vonzódás. És minő véletlen: a fura helyzetek az ő esetükben egyenlőek a gyilkossággal, ami rögtön nyomozásra készteti mindkettőjüket. Előbb külön-külön, de együtt sokkal könnyebb és izgalasabb.
   Bár ez egy sorozat második része, a történet akkor is élvezhető, ha valaki nem ismeri az előzményeket – bár úgy gondolom, hogy kár lenne kihagyni az első könyvet, amikor mindkét főszereplő színre lép, mert könnyebb megérteni kicsodák és mi viszi őket előre.

   A Gyalázatos megtévesztés időben hat hónappal az előző történet vége után folytatja Beatrice és a herceg nyomozósdiját. A rendkívüli képzelőerővel megáldott Beatrice – és ez az élénk  fantázia viszi őt mindig bajba – épp egy kegyes hazugság szálait próbálja elvarrni, mikor a holttest szó szerint a lába elé hullik. És egy ilyen ziccert nem lehet kihagyni, annak ellenére, hogy befogadó családja szigorúan megtiltotta neki az ilyen jellegű magánakciókat (tulajdonképpen szinte mident megtiltottak neki), s szó szerint a világ szeme elől elzárva tartották, nehogy meggondolatlan viselkedésével foltot ejtsen a család megítéltetésén. 
   Bea semmiben sem élvezi a család támogatását, sőt, ha lehet, akkor még keresztbe is tesznek neki, csodabogárnak tartják, akit inkább szégyellni kell, s ha lehetne soha ki nem engednék szobájából. Igen ez egy 19. században játszódó történet, amikor a nők nem igazán számítottak. Az elithez tartozóak kirakatbabák voltak és fő elfoglaltságuk az volt, hogy szépek legyenek, jól menjenek férjhez és megajándékozzák férjüket a következő örökössel. Beatrice pedig ennél sokkal több: esze van és használja is.

   A nyilvánvaló nyomozáson túl a történet különös hangsúlyt fektet a nők helyzetére abban a korban, amikor a cselekmény játszódik. Nem tudom ezt szebben mondani: egyszerűen hülyéknek tartották őket, s ennek kitűnő szemléltetése az a jelenet, amikor Beatrice a British Museumban szeretne régi dokumentumokat tanulmányozni, és egyszerűen visszautasítják, csupán azért, mert nő. Viszont, amikor a herceg mellécsapódik, akkor azonnal és sűrű hajlongások közepette futnak a keresett dokumentumokkal. Azért mert herceg, és mert férfi. Ennek a diszkriminációnak számtalan példája fellelhető a történetben, s sajnálatos módon Bea befogadó családja sem mentes tőle (a lányt szülei halála után nagybátyja és nagynénje fogadta be), mint ahogyan az egész elit társaság sem. Ez pedig gyakran nevetséges szituációkat eredményez. Egy biztos: nem szerettem volna nő lenni abban a korban, amikor a férfiak nagy hangon harsogták felsőbbrendűségüket, ezzel bizonyítva ostobaságukat.
   Ez egy nagyon szórakoztató – és néhol elgondolkodtató – történet volt, egy könnyed krimi (lehet egyáltalán ilyesmit mondani egy krimiről?), amit nyugodt lélekkel tudok ajánlani a történelmi romantikusok kedvelőinek is. Kedveltem és érdeklődéssel várom a harmadik részt is (Becstelen árulás), melynek megjelenésére már nem is kell olyan sokat várni. És nem, a herceg és Beatrice nem jöttek össze... még.





   Nyomozókat keresünk! A turné minden állomásán egy-egy rövid leírást találtok egy olyan ismert karakterről, akit a könyvek lapjairól vagy filmekből ismerünk. A ti feladatotok az, hogy a karakter nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz..




Szivarozó, balonkabátos úriember, gyakran emlegeti a feleségét, akit viszont soha nem láttunk. És a filmben Peter Falknak mindig van még egy kérdése


a Rafflecopter giveaway





05.04 - Betonka szerint a világ…

05.06 - Olvasónapló

05.08 - Dreamworld

05.10 - Szembetűnő


2020. január 16., csütörtök

Milly Johnson – Légvárak és régiségek


   Van amikor egy halálközeli élmény ad egérutat a boldogsághoz
   Lewis Harley menő befektetési bankár, ám egy szívroham rádöbbenti, hogy többet akar az élettől, így felépülése után belevág régi álma megvalósításába, és régiségboltot nyit. Az egész életét régiségek között töltő Bonnie Brookland torkig van zsugori és rosszindulatú főnökével, és amikor a véletlen Lewis boltjába sodorja, örömmel fogadja a férfi állásajánlatát. Hamar kiderül, hogy több van köztük főnök-beosztott kapcsolatnál, ám az élet az útjukba áll: mindketten házasságban élnek, titkaikat és traumáikat pedig még saját maguk elől is rejtegetik. Kapnak-e egy utolsó esélyt a boldogságra?

Pioneer Books, 2019
Eredeti cím: The Queen of Wishfull Thinking, 2017




   Kellemes meglepetésként ért, hogy ezzel a könyvvel visszatértünk a szerző egy korábban megjelent regényének helyszínére, a Spring Hill térre, ami a Teaház a sarkon című történet helyszíne. Sőt! Időnként a szereplők átugrottak a kis boltba teázni, sütiért, vagy csak úgy. De ez egy teljesen önálló történet, nem kell ismerni a teaház történetét ahhoz, hogy ez élevezhető és teljes legyen. Mint Milly Johnson valamennyi története, ez is az Egyesült Királyságban játszódik.
   És még van egy közös pont a két történet között: a helyi sajtóorgánum, a Daily Trumpet írásai. El kell árulnom, hogy Teaház a sorkontól eltelt idő semmit sem javított a lap színvonalán, az elírásokon sem, melyekért másnap mindig elnézést kell kérni. Ezek a részletek meglehetősen viccesek és rendesen fel is dobják az amúgy kicsit sem vicces történetet. Mert ez a történet véresen komoly, akár igaz is lehetne egy az egyben, bár a vége fele azért volt egy-két szerzői túlzás. A hihető történetekért kedvelem Milly Johnson könyveit. Persze chick lit, könnyű műfaj, de a sokszor pejoratív jelzőként használt címke akár komoly történeteket is takarhat és ez pont egy olyan eset.
   A történet központjában a Lewis Harley-Bonnie Brookland páros áll, bár a történet nagy részében nem illene rájuk a "pár" szó, hiszen mindketten kapcsolatban élnek, természetesen másokkal. Kettejüket a régiségek szeretete hozza össze, Bonnie egy régiségekkel kereskedő családból származik, a szakma a kisujjában, Lewis pedig nagy álmát valósítja meg. Miután túlélt egy szívrohamot, feladta nagyon menő és nagyon jövedelmező befektetési bankár állását, hogy sokkal nyugodtabb körülmények között élje életét a rég megálmodott régiségboltban. Ide téved be munkát keresni Bonnie, miután csaló és összeférhetetlen főnöke lapátra teszi. Sikerül is meggyőznie a tulajdonost, hogy igazán talpraesett, érti a szakmát és helye van az üzletben.
   Bonnie és Lewis háttere nem is lehetne különbözőbb, Bonnie második házasságát tapossa, férje egy nárcisztikus, zavart elméjű egyén, aki az ellenőrzése alatt tartja őt és a pénzt is, és bármennyire is szeretne, Bonnie nem tud szabadulni ebből a mérgező kapcsolatból, ahol a férje értéktelenné és haszontalanná degradálta és akinek fegyvere a megfélemlítés.
   Ezzel szemben Lewis az áloméletet éli. Tehetős – bár amióta otthagyta a banki állását nem mondható gazdagnak – szép háza van és csinos felesége, aki sajnos egyre jobban felejti el honnan is indultak mint pár és egyre többet számít neki a flancolás, az anyagiak, a látszat, hogy barátaiknál többek legyenek. Lewis felesége sznob, telhetetlen és az unatkozó háziasszonyok életét éli nagylábon.
   Ez két magányos lélek egymásratalálásának története, melynek útjába áll mindkettejük házassága, mert dícséretes módon nem közelednek egymáshoz, bármennyire is szeretnének. 
   S még másról is szól: barátságról, emberségről, beteg elmék bosszúvágyáról. És sok-sok régiségről. Nem tudom ki hogy van vele, de én néha szeretek régiségboltokban bóklászni, még akkor is ha nem vásárolok semmit. Nem tudom a tulaj mennyire örül neki, de néha jó érzés régi tárgyak között kicsit elveszlődni. Ez a történet tökéletes alkalom volt az ilyesmire, hiszen első kézből tudhattam meg hogyan is működnek az Egyesült Királyságban az ilyen boltok. A szerző pedig biztosan hitelesen mutatta be ezt, hiszen saját bevallása szerint élettársa régiségkereskedő.
   Számomra nagyon izgalmas és nagyon hihető volt ez a történet, bár itt-ott fellelhető volt benne némi túlzás is. Például, amikor a régiségkereskedők Bonnie segítségére sietnek, hogy helyretegyék betegesen zaklató férjét. Én azt egyszerűbben is elintéztem volna egy hólapáttal.
   Kedveltem a történetet, a közeget is amelyben játszódik és remélem még visszatérünk más történetekkel is a helyszínre. Kellemes olvasmány, szórakoztat, elgondolkodtat és megmutatja a hasonló helyzetben lévőknek, hogy van élet a válás után is. A helyi sajtó elírásai pedig minden alkalommal megnevettettek.
   Szeretem a szerző írásait és most sem csalódtam. Azoknak ajánlom, akik szeretik a könnyű, szórakoztató történeteket, melyeknek azért mondanivalójuk is van. És ízlések meg pofonok...



A szerző nevéhez kapcsolődő bejegyzések:










2018. január 11., csütörtök

Milly Johnson - Teaház a sarkon


A Spring Hill tér kedves kis menedékhely, távol a mindennapok nyüzsgésétől. Itt várja vendégeit Leni Merryman Sarki teaháza, amely valódi paradicsom a könyvmolyok számára, és csak úgy vonzza a magányos szíveket. Leni kínálja a környék legkülönlegesebb tortáit a legizgalmasabb irodalmi témákkal fűszerezve: ki az ellenszenvesebb, Mr. Darcy vagy Heathcliff? A Manderley-ház asszonyának története szívszorítóbb, vagy Jane Eyre-é? Az irodalmi teadélutánok résztvevői hétről hétre mind jobban megnyílnak egymás előtt, s kiderül, hogy az ő életük is csaknem olyan regényes, mint kedvenc hőseiké. Hazugságok, tönkrement házasságok, éveken át titkolt kapcsolatok, személyes tragédiák látnak napvilágot. De nincs az a szív, amelyet ne melegítene át egy forró angol tea, egy szelet finom sütemény és Leni Merryman mosolya.


Pioneer Books, 2017
Eredeti mű: Milly Johnson – The Teashop on the Corner, 2014



Mindent elolvastam, ami Milly Johnsontól eddig magyar nyelven megjelent. Vannak tetszetősebb írásai és olyanok is, amiket nem igazán kedveltem, de úgy gondolom, hogy ez a legjobb, amit valaha is olvastam tőle… vagy egyszerűen csak jókor talált meg.
A könyv központjában természetesen a teaház áll, mondhatni ő a sztár. Minden más szereplő valamilyen formában hozzá kapcsolódik, és bizony ők vannak bőven, hiszen ez ismét egy sokszereplős regény.
Miért különös ez a teaház? Azért, mert a tulajdonosa, Leonore (Leni) Merryman megszállottan szereti a könyveket és mindazt, amit belőlük készíteni lehet. A boltjában nemcsak teát és sütit lehet kapni – mellesleg a sütiteményeit is irodalmi művekről vagy azok szerzőiről nevezi el –, hanem olyan tárgyakat, használati cikkeket, mütyüröket, melyeket könyvek inspiráltak, belőlük készültek. Itt szervezi tematikus napjait is Leni, amikor egy-egy szerző, vagy mű kerül terítékre és a teaház törzsvendégei késhegyre menő vitákban védik saját véleményüket a témával kapcsolatban. Akár azt is elmondhatnánk róla, hogy egy irodalmi teaházat vezet. Zárójelként megjegyzem, hogy én még nem láttam könyvekből, borítókból gyártott, vagy azokat utánzó tárgyakat, sőt elképzelni sem tudom őket,  de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne például könyvből készült retikül.
Ebbe a teaházba jön Carla, a friss özvegy, aki férje gyásszertatartásán szembesült a ténnyel, hogy a megboldogult sosem vált el első feleségétől, tehát az ő házassága érvénytelen, mi több az utóbbi hónapokat a férfi az első feleséggel töltötte és szórta a pénzt, hozzá pedig úgymond pihenni járt és siránkozni a nehéz anyagi helyzetükről. Carlának szinte nulláról kell kezdenie az életét.
S nemcsak Carla jár ide, hanem Molly is, az idős hölgy, akit fia-menye évek óta meglop és egy időseknek fenntartott intézménybe akar bedugni. Mollyval együtt jön második férje is, akit annak idején a körülmények üldöztek el, s most sok-sok év után ismét megkereste a nőt.
Szintén a társaság tagja Pavitar Singh, az indiai származású nyugalmazott sebész, Will Linton, akit elkényeztetett cicababa felesége kiforgat mindenéből, majd otthagy, miután a fickót és építkezési vállalkozását az anyagi csődbe vitte.
Ehhez a társasághoz csapódik időnként Shaun McCarthy, a téren lévő épületek, tehát magának a teaház épületének tulajdonosa is, aki csak azért kezd odajárni, hogy ellenőrízze a rossz környékről származó kamasz Ryant, akit Leni kisegítőnek alkalmaz.
Mindenkinek megvan a maga története, a maga bánata, és ezek az emberek lassan figyelni kezdene egymásra, törődni kezdenek a másikkal, és alkalomadtán készek segítő kezet nyújtani annak, akinek épp szüksége van rá.
Kedves, nyugis, szórakoztató. Élettörténeteket tár elénk szépítés nélkül. Néhol megmosolyogtat, máshol meg akár könnyeket is csalhat az érzékenyebbek szemébe. Határozottan kedveltem, mert a mindenre kiterjedő boldog végkifejlet felé haladás mellett meg tudott lepni néhány dologgal. Aki pörgésre és erotikára vágyik, az bele se fogjon, de természetesen ízlések és pofonok…