Milly Johnson – Légvárak és régiségek

   Van amikor egy halálközeli élmény ad egérutat a boldogsághoz

   Lewis Harley menő befektetési bankár, ám egy szívroham rádöbbenti, hogy többet akar az élettől, így felépülése után belevág régi álma megvalósításába, és régiségboltot nyit. Az egész életét régiségek között töltő Bonnie Brookland torkig van zsugori és rosszindulatú főnökével, és amikor a véletlen Lewis boltjába sodorja, örömmel fogadja a férfi állásajánlatát. Hamar kiderül, hogy több van köztük főnök-beosztott kapcsolatnál, ám az élet az útjukba áll: mindketten házasságban élnek, titkaikat és traumáikat pedig még saját maguk elől is rejtegetik. Kapnak-e egy utolsó esélyt a boldogságra?

Pioneer Books, 2019
Eredeti cím: The Queen of Wishfull Thinking, 2017

   Kellemes meglepetésként ért, hogy ezzel a könyvvel visszatértünk a szerző egy korábban megjelent regényének helyszínére, a Spring Hill térre, ami a Teaház a sarkon című történet helyszíne. Sőt! Időnként a szereplők átugrottak a kis boltba teázni, sütiért, vagy csak úgy. De ez egy teljesen önálló történet, nem kell ismerni a teaház történetét ahhoz, hogy ez élevezhető és teljes legyen. Mint Milly Johnson valamennyi története, ez is az Egyesült Királyságban játszódik.

   És még van egy közös pont a két történet között: a helyi sajtóorgánum, a Daily Trumpet írásai. El kell árulnom, hogy Teaház a sorkontól eltelt idő semmit sem javított a lap színvonalán, az elírásokon sem, melyekért másnap mindig elnézést kell kérni. Ezek a részletek meglehetősen viccesek és rendesen fel is dobják az amúgy kicsit sem vicces történetet. Mert ez a történet véresen komoly, akár igaz is lehetne egy az egyben, bár a vége fele azért volt egy-két szerzői túlzás. A hihető történetekért kedvelem Milly Johnson könyveit. Persze chick lit, könnyű műfaj, de a sokszor pejoratív jelzőként használt címke akár komoly történeteket is takarhat és ez pont egy olyan eset.

   A történet központjában a Lewis Harley-Bonnie Brookland páros áll, bár a történet nagy részében nem illene rájuk a "pár" szó, hiszen mindketten kapcsolatban élnek, természetesen másokkal. Kettejüket a régiségek szeretete hozza össze, Bonnie egy régiségekkel kereskedő családból származik, a szakma a kisujjában, Lewis pedig nagy álmát valósítja meg. Miután túlélt egy szívrohamot, feladta nagyon menő és nagyon jövedelmező befektetési bankár állását, hogy sokkal nyugodtabb körülmények között élje életét a rég megálmodott régiségboltban. Ide téved be munkát keresni Bonnie, miután csaló és összeférhetetlen főnöke lapátra teszi. Sikerül is meggyőznie a tulajdonost, hogy igazán talpraesett, érti a szakmát és helye van az üzletben.

   Bonnie és Lewis háttere nem is lehetne különbözőbb, Bonnie második házasságát tapossa, férje egy nárcisztikus, zavart elméjű egyén, aki az ellenőrzése alatt tartja őt és a pénzt is, és bármennyire is szeretne, Bonnie nem tud szabadulni ebből a mérgező kapcsolatból, ahol a férje értéktelenné és haszontalanná degradálta és akinek fegyvere a megfélemlítés.
   Ezzel szemben Lewis az áloméletet éli. Tehetős – bár amióta otthagyta a banki állását nem mondható gazdagnak – szép háza van és csinos felesége, aki sajnos egyre jobban felejti el honnan is indultak mint pár és egyre többet számít neki a flancolás, az anyagiak, a látszat, hogy barátaiknál többek legyenek. Lewis felesége sznob, telhetetlen és az unatkozó háziasszonyok életét éli nagylábon.

   Ez két magányos lélek egymásratalálásának története, melynek útjába áll mindkettejük házassága, mert dícséretes módon nem közelednek egymáshoz, bármennyire is szeretnének. 
   S még másról is szól: barátságról, emberségről, beteg elmék bosszúvágyáról. És sok-sok régiségről. Nem tudom ki hogy van vele, de én néha szeretek régiségboltokban bóklászni, még akkor is ha nem vásárolok semmit. Nem tudom a tulaj mennyire örül neki, de néha jó érzés régi tárgyak között kicsit elveszlődni. Ez a történet tökéletes alkalom volt az ilyesmire, hiszen első kézből tudhattam meg hogyan is működnek az Egyesült Királyságban az ilyen boltok. A szerző pedig biztosan hitelesen mutatta be ezt, hiszen saját bevallása szerint élettársa régiségkereskedő.

   Számomra nagyon izgalmas és nagyon hihető volt ez a történet, bár itt-ott fellelhető volt benne némi túlzás is. Például, amikor a régiségkereskedők Bonnie segítségére sietnek, hogy helyretegyék betegesen zaklató férjét. Én azt egyszerűbben is elintéztem volna egy hólapáttal.
   Kedveltem a történetet, a közeget is amelyben játszódik és remélem még visszatérünk más történetekkel is a helyszínre. Kellemes olvasmány, szórakoztat, elgondolkodtat és megmutatja a hasonló helyzetben lévőknek, hogy van élet a válás után is. A helyi sajtó elírásai pedig minden alkalommal megnevettettek.
   Szeretem a szerző írásait és most sem csalódtam. Azoknak ajánlom, akik szeretik a könnyű, szórakoztató történeteket, melyeknek azért mondanivalójuk is van. És ízlések meg pofonok...

A szerző nevéhez kapcsolődő bejegyzések:

Borúra derű

Fehér esküvő

Téli láng

Teaház a sarkon

Milly Johnson - Teaház a sarkon

A Spring Hill tér kedves kis menedékhely, távol a mindennapok nyüzsgésétől. Itt várja vendégeit Leni Merryman Sarki teaháza, amely valódi paradicsom a könyvmolyok számára, és csak úgy vonzza a magányos szíveket. Leni kínálja a környék legkülönlegesebb tortáit a legizgalmasabb irodalmi témákkal fűszerezve: ki az ellenszenvesebb, Mr. Darcy vagy Heathcliff? A Manderley-ház asszonyának története szívszorítóbb, vagy Jane Eyre-é? Az irodalmi teadélutánok résztvevői hétről hétre mind jobban megnyílnak egymás előtt, s kiderül, hogy az ő életük is csaknem olyan regényes, mint kedvenc hőseiké. Hazugságok, tönkrement házasságok, éveken át titkolt kapcsolatok, személyes tragédiák látnak napvilágot. De nincs az a szív, amelyet ne melegítene át egy forró angol tea, egy szelet finom sütemény és Leni Merryman mosolya.

Pioneer Books, 2017

Eredeti mű: Milly Johnson – The Teashop on the Corner, 2014

Mindent elolvastam, ami Milly Johnsontól eddig magyar nyelven megjelent. Vannak tetszetősebb írásai és olyanok is, amiket nem igazán kedveltem, de úgy gondolom, hogy ez a legjobb, amit valaha is olvastam tőle… vagy egyszerűen csak jókor talált meg.

A könyv központjában természetesen a teaház áll, mondhatni ő a sztár. Minden más szereplő valamilyen formában hozzá kapcsolódik, és bizony ők vannak bőven, hiszen ez ismét egy sokszereplős regény.

Miért különös ez a teaház? Azért, mert a tulajdonosa, Leonore (Leni) Merryman megszállottan szereti a könyveket és mindazt, amit belőlük készíteni lehet. A boltjában nemcsak teát és sütit lehet kapni – mellesleg a sütiteményeit is irodalmi művekről vagy azok szerzőiről nevezi el –, hanem olyan tárgyakat, használati cikkeket, mütyüröket, melyeket könyvek inspiráltak, belőlük készültek. Itt szervezi tematikus napjait is Leni, amikor egy-egy szerző, vagy mű kerül terítékre és a teaház törzsvendégei késhegyre menő vitákban védik saját véleményüket a témával kapcsolatban. Akár azt is elmondhatnánk róla, hogy egy irodalmi teaházat vezet. Zárójelként megjegyzem, hogy én még nem láttam könyvekből, borítókból gyártott, vagy azokat utánzó tárgyakat, sőt elképzelni sem tudom őket,  de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne például könyvből készült retikül.

Ebbe a teaházba jön Carla, a friss özvegy, aki férje gyásszertatartásán szembesült a ténnyel, hogy a megboldogult sosem vált el első feleségétől, tehát az ő házassága érvénytelen, mi több az utóbbi hónapokat a férfi az első feleséggel töltötte és szórta a pénzt, hozzá pedig úgymond pihenni járt és siránkozni a nehéz anyagi helyzetükről. Carlának szinte nulláról kell kezdenie az életét.

S nemcsak Carla jár ide, hanem Molly is, az idős hölgy, akit fia-menye évek óta meglop és egy időseknek fenntartott intézménybe akar bedugni. Mollyval együtt jön második férje is, akit annak idején a körülmények üldöztek el, s most sok-sok év után ismét megkereste a nőt.

Szintén a társaság tagja Pavitar Singh, az indiai származású nyugalmazott sebész, Will Linton, akit elkényeztetett cicababa felesége kiforgat mindenéből, majd otthagy, miután a fickót és építkezési vállalkozását az anyagi csődbe vitte.

Ehhez a társasághoz csapódik időnként Shaun McCarthy, a téren lévő épületek, tehát magának a teaház épületének tulajdonosa is, aki csak azért kezd odajárni, hogy ellenőrízze a rossz környékről származó kamasz Ryant, akit Leni kisegítőnek alkalmaz.

Mindenkinek megvan a maga története, a maga bánata, és ezek az emberek lassan figyelni kezdene egymásra, törődni kezdenek a másikkal, és alkalomadtán készek segítő kezet nyújtani annak, akinek épp szüksége van rá.

Kedves, nyugis, szórakoztató. Élettörténeteket tár elénk szépítés nélkül. Néhol megmosolyogtat, máshol meg akár könnyeket is csalhat az érzékenyebbek szemébe. Határozottan kedveltem, mert a mindenre kiterjedő boldog végkifejlet felé haladás mellett meg tudott lepni néhány dologgal. Aki pörgésre és erotikára vágyik, az bele se fogjon, de természetesen ízlések és pofonok…

Samantha Hayes - Míg enyém leszel

Lorraine Fisher 1

Egyedül vagy. 

Sebezhető vagy. 

És van valamid, amit valaki meg akar szerezni. 

Bármi áron…

Úgy tűnik, Claudia Morgan-Brown élete végre révbe ér: övé a majdnem tökéletes álomférj két édes négyévessel, szépen alakul a karrierje is, és számtalan fájdalmas vetélés után végre saját babáját várja.

Férje gyakori távolléte miatt hirdetést adnak fel, hogy megfelelő dadust találjanak, aki segít Claudiának. Zoéra esik a választás, aki szinte maga a tökély: a gyerekek imádják, képzett és tapasztalt, a referenciái is jók. Claudiát az ösztöne mégis óvatosságra inti.

Vajon mit titkol Zoe? Van oka félni Claudiának? Vajon milyen messzire képes elmenni egy nő azért, hogy saját gyermeke lehessen?

Pioneer Books, 2015

Eredeti mű: Samantha Hayes – Untill You’re Mine, 2014

Krimi, pszichológiai thriller – szóval nagyon divatos. Egy trilógia első része, melynek főszereplője Lorraine Fisher nyomozó, sajnálatos, hogy a kiadó megrekedt az első résznél és a következő kettővel már nem foglalkozott. Attól még el lehet olvasni, sőt a műfaj kedvelőinek kell is, mert nem függővéges, lezárt történetet kapunk.

Kicsit zavaros a történet, egyszerre több szálon is fut, van amit egyes szám első személyben mesél el az épp aktuális szereplő… mindenképpen nagyon kell figyelni, hogy épp melyik szálon vagyunk és épp ki mesél és mit.

Terhes nők, gyermekvállalás, dadák, gyerekek… milyen szép téma, ugye? Csakhogy a történetben szereplő várandós nők közül az egyik kamu-terhes. Megjátsza, mindenkit beetet, mert elég okos ahhoz, hogy tudja hogyan. És mert nem először teszi – már be van pöccenve annyira szeretne egy kisbabát. S mert már nem tudja ellenőrzés alatt tartani pszichózisát, mindent megtesz azért, hogy megszerezze azt, amire vágyik. Szószerint mindent… S nem is egyszer teszi, hiszen neki csak egy bizonyos nemű és bőrszínű csecsemő kell. Tehát addig öl, amíg megkapja. És brutálisan teszi. Az őrületnek annak a fokán van, amikor azt hiszi, minden amit tesz természetes és helyes, annak úgy kell lennie, mert az neki jár. S ha úgy gondolod, hogy sejted ki a gyilkos, akkor rögtön vakvágányra visz a hosszas lelkizéseket tartalmazó monológokkal, melyeknek igen, helyük van a történetben, de nem ilyen terjedelemben.

Hogy a kedves várandós nők közül kicsoda a gyilkos és hogyan fogja Lorraine Fisher nyomozó megoldani az ügyet ... hát rajtad áll felfedezni. De vértezd fel magad jó sok türelemmel, mert a történet nemcsak hosszú, több szálon fut és zavaros, hanem meglehetősen lassan csordogál. Annyira lassan, hogy többször is arra gondoltam, hogy passzolom, csakhogy tudni akartam ki a gyilkos és hogyan bukik le.

Ha túl tudod tenni magad ezen a vontatottságon, akkor egy megrázó történetet kapsz. És mikor azt hiszed, hogy no, akkor most már minden tiszta és a helyére került, akkor a szerző még az utolsó mondattal is rátesz egy lapáttal, hogy tényleg tátott szájjal maradj.

Rövidebben, pörgősebben toronymagasan jobb lett volna, de hát ízlések és pofonok…

A trilógia következő két kötete angol nyelven, magyarul nem jelent meg:

2. Before You Die

3. You Belong To Me

Milly Johnson - Téli láng

A karácsony a vidámság és a szeretet ünnepe…

Vajon Eve is megtalálhatja a boldogságot?

Eve soha nem szerette a karácsonyt, azóta pedig különösen gyűlöli, hogy a vőlegénye karácsony napján veszítette életét egy afganisztáni bevetésen. A legkevésbé sem számít arra, hogy kedves, idős nagynénje egy élményparkot hagy rá a végrendeletében, mégpedig olyat, amelynek fő témája épp a karácsony…

És nem ez az egyetlen meglepetés. A nagynénje végakarata úgy szól, hogy Eve-nek egy rejtélyes üzlettárssal, Jacques Glace-szal közösen kell vezetnie a parkot. Ki ez a Jacques Glace, és vajon miért vette be Evelyn néni a végrendeletébe?

Ám Eve nem retten vissza a kihívástól. Elhatározza, hogy bármi áron sikerre viszi Winterworldöt. Vajon sikerül egyszer s mindenkorra felülkerekednie a karácsony és a mindent eluraló karácsonyi giccs iránti ellenszenvén? És végül sikerül Jacques-nak felolvasztania a lány jéggé fagyott szívét?

Pioneer Books, 2016

Eredeti mű: Milly Johnson – A Winter Flame, 2012

Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, és akik ismernek, azok mégcsak nem is meglepődnek meg, hiszen tudják mennyire nem kedvelem a karácsonyt, illetve azt a porhintést, felhajtást és kérkedést, amivé a fogyasztói társadalom degradált egy vallási ünnepet. Ez pedig egy, a karácsonyi csoda témáját körüljáró és feszegető könyv.

Emlékszel még a szerző Fehér esküvő című könyvére? Ha nem olvastad az sem baj, hiszen ez egyedülálló történetként is megállja a helyét. Azért említettem a Fehér esküvő-t, mert ugye ott három hölgy készült férjhezmenni, egyikük pedig, a fagyiboltos Violet jelentős melékszerepet kap ebben a történetben is, hisz a könyv főhősnője az ő unokatestvére. Mi több, a történet egy pontján a Fehér esküvő valamennyi menyasszonya feltűnik epizodikus szerepben. Ugyanakkor kicsit furcsának tűnhet, hogy ahhoz a könyvhöz kapcsolódik, hiszen ez a könyv a Négy évszak sorozat része (Tavaszi affér, Nyári flört, Őszi románc, Téli láng), de a sorozat részeinek a legkisebb közük sincs egymáshoz, azon túl, hogy a címűkben valamelyik évszak neve szerepel.

Karácsony és katonaság. Ez a két fő motívuma a történetnek. Ezzel kezdődik és ezzel is végződik, hiszen Eve-től a karácsony vette el szerelmét, aki hazatérése előtt alíg néhány nappal veszti életét az afganisztáni bevetésen. S ugyancsak a karácsony és a hadsereg adja majd vissza a boldogságot és a jövőbe vetett hitét neki sok évvel később. Hogy miként, az rajtad áll felfedezni, mert elmesélni nem fogom, de így kerek ez a történet.

S mert Milly Johnsonról beszélünk, akkor természetesen van a történetben egy-két csipetnyi misztérium, fantasy-elem is. Majd meglátod: az örökké égő gyertya Eve dolgozószobájában, ami halott vőlegényéhez való kötődését jelképezi, vagy a Mikulás, akivel már gyermekként is találkozott, hogy csak kettőt említsek.

Hogy kiszámítható-e a történet? Igen, mert hát nem nagy filozófia kitalálni, hogy idővel a két üzlettársból egy pár lesz, de vannak olyan dolgok is a könyvben, amire nem kapunk magyarázatot, sem happy end-et, és ami a legfontosabb: szinte végig fenntartja a csipetnyi misztériumot és titokzatosságot az üzlettárs személyét illetően. 

Nagyon szépen megírt történet a szerelemről és karácsonyról, családról és barátságról. Az én ízlésemnek kicsit érzelgősre sikeredett, és ugye az időpontot sem választottam meg szerencsésen az olvasására, mert mindenhol az ünnephez kapcsolódó giccs folyt, amiből egy ultra-toleráns embernek is elege lesz egy idő után. De van helyzeti humora, ami némiképp ezt ellensúlyozza ezt a csilivili karácsonyi motívumot, és azért szó esik komoly dolgokról is, tehát nem kimondottan egy habos-babos történet. Inkább olyan keser-édes. 

Egy próbát mindenképpen megér a szerző írásait kedvelők számára – no, meg a karácsonyért rajongóknak –, utána ki-ki eldönti, hogy tetszik-e vagy sem, mert ugye ízlések és pofonok…

S ha kedvet kapnál a történet előzményére, és szeretnéd tudni kicsoda Violet és hogyan kerül ő ebbe a történetbe, akkor ajánlom neked:

Fehér esküvő

Ulpius-ház, 2014

White Wedding, Simon&Schuster, London, 2012

Milly Johnson - Borúra derű

Emlékezetes nyaralásnak indult. 

De szerepelt a tervek között alkalmi románc is?

May, Lara és Clare a legjobb barátnők, akik elkeseredetten vágynak egy kis kikapcsolódásra. A közelmúltban mindhárman nehéz időszakon mentek keresztül, és igazán nagy szükségük van a levegőváltozásra. Tíz napra foglalnak szállást egy luxusszállóban, ám amikor megérkeznek, rádöbbennek, hogy egészen máshol kötöttek ki, mint gondolták. Rossz faluba tévedtek… 

Ren Dullemben semmi sem az, aminek látszik. A bájos macskakő és a képeslapra illő házikók közt rejtélyes titok lappang, melyet a falusiak hosszú évek óta őriznek. Miért olyan barátságtalan és gyanakvó mindenki? Miért viselkedik olyan gorombán a nyaralóház tulajdonosa? És miért él olyan kevés nő a faluban?

A különös légkör ellenére a három barátnő úgy dönt, hogy kihozza a helyzetből a lehető legtöbbet. De valóban ilyen pihenésre volt szükségük? Vagy ez a furcsa kis falu és a sok titok életre szóló döntésekre kényszeríti őket?

Pioneer Books, 2016

Eredeti mű: Milly Johnson – It’s Raining Men, Simon & Schuster, New York, 2013

Első könyvem a szerzőtől… rosszul mondom, az első amit végig  is olvastam.

Adva van három barátnő – hogy is lehetne másképp, nem kettő, nem négy vagy öt, hanem pont három. Három olyan “barátnő” aki ugyanannál a cégnél dolgozik, de nem is igazán találkoznak, néhány közösen és kutyafuttában elfogyasztott ebéd kivételével. Tehát mindegyik nyugodtan megteheti, hogy a másik kettőt beetesse magánéltét illetően: minden csodás, minden nagyszerű és a boldogság felhőtlen. Csakhogy ez nem így van, és a könyv első, nyaralás előtti részében megismerjük azt a “felhőtlen bodogságot” amiben a három nőnek része van és amit mindegyik gondosan titkol a másik kettő elől. Mivel a nyaralás időpontjának közeledése egyenesen arányos a magánéleti gondok növekedésével, a nyaralásnak már mindhárom nő szingliként indul neki… bár ezt a tényt hosszan titkolják még egymás elől.

S ezzel el is érkeztünk a könyv második részéhez, magához a nyaraláshoz, ami valami véletlen folytán a luxus-wellness-szálló helyett egy állandóan borús, lerobbant faluba materializálódik, ami még a Google keresőjében sem szerepel, és ahol a szinte teljesen férfiakból álló lakosság ellenségesen viszonyul a betolakodókkal szemben. Mi több, Clare-t többször le is boszorkányozzák, csupán azért, mert szemei különböző színűek: egyik kék, a másik zöld. Ez már azért is érthetetlen, mert a faluban lakik egy idős hölgy, akinek szemei Clare-éhez hasonlóan különböző színűek, őt viszont mindenki szereti és tiszteli,  mi több, a hölgy a macskája is különböző színű szemekkel büszkélkedhet. – Zárójelként megjegyzem, hogy a heterokrómia nem is olyan ritka dolog sem embereknél, sem állatoknál, de ebben az esetben adott a könyvnek egy löket miszticizmust is.

S miközben a három nő magánéleti és nyaralasi gondjaival bajlódunk, képbe kerül egy negyedik is. Joan, a tipikus csaló, másokon élősködő szerencsevadász most épp a helyi idős lordot akarja behálózni, hogy feleségül vetesse magát vele és az egyedülálló lord tetemes vagyonára tegye a kezét. Látszólag a történet két szálnak semmi köze egymáshoz: a három nő nem ismeri Joant, nem kerülnek kapcsolatban az idős lorddal sem, Joan sem ismeri őket, soha nem is találkoznak szemtől szembe. Az egyetlen közös pont Ren Dullem, a falu, ahol valamennyien tartózkodnak a történet idején.

Eddig a könyv és a történet rendben is volt, gondoltam lesz majd egy vihogós sztori arról, hogy Joan lebukik és behúzott farokkal kell menekülnie. Esetleg a leleplezésében közreműködik a három grácia: May, Clare és Lara is, s közben a három nő kalandos nyaralását feldobja a mogorva házigazda is, akitől a lepukkant nyaralót bérlik… Hát fenéket! Itt, az eddig abszolút hihető történet találkozott Hans Christian Andersennel és főleg a nagy mesemondó azon szereplőjével, akinek a szobra Koppenhága partján található – nem írom le kicsodáról-micsodáról van szó, hátha valaki nem olvasta az illető mesét vagy nem járt Koppenhágában (és guglizni sem fog!) és megmarad a mesei elem felfedezése az olvasás idejére.

Ettől a pillanattól az érdeklődésem a könyv iránt erősen csappant, de azért végigolvastam, egészen a nagy, egyetemes happy endig, amikoris a gonosz megbűnhődik, a három grácia tényleg felhőtlenül boldog lesz és Ren Dullem falu fölül eltűnnek a sötét fellegek.

Ha elvonatkoztatok a mesei elemtől, ami enyhén fantasy-t csinált a könyvből, majd egy gyilkossághoz is vezetett, akkor a történet és a könyv akár jó is lenne. A szereplők igazán jól megformáltak, valóságosak, valós gondjaik vannak. Lehet mások pont emiatt a mesei elem miatt fognak lelkesedni érte, nekem az annyira kellett, mint döglött lóra a patkó. Nem tehetek róla, én már csak ilyen földhözragadtabb fajta vagyok.

Mindenképpen szórakoztató olvasmány, könnyed, sokat nem kell várni tőle… meg ízlések és pofonok

Ha már a könyv angol címe It's Raining Men, akkor dobjuk fel a hangulatot az azonos című dallal:

Ka Hancock - Üvegszilánkon táncolni

„Lucy, minden házasság tánchoz hasonló; időnként bonyolult, máskor csodás, ám az idő túlnyomó részében igencsak eseménytelen. Mickey-vel viszont lesznek idők, amikor üvegszilánkokon táncoltok majd. Fájni fog. Két lehetőséged van: vagy elmenekülsz ez elől a fájdalom elől, vagy szorosan összekapaszkodtok, és együtt táncoltok át a következő biztos helyre.”

Lucy Houstonnak és Mickey Chandlernek nem lett volna szabad egymásba szeretniük, még kevésbé összeházasodniuk. Mindkettejüket hibás génekkel sújtotta ugyanis a sors: a férfi bipoláris személyiségzavarral küzd, a nő családjában a mellrák szedi áldozatait. Ám amikor Lucy huszonegyedik születésnapján útjaik összetalálkoznak, fellángol a szikra, és többé le sem tagadhatják az egymás iránti vonzalmukat.

Eltökélten és megfontoltan küzdenek azért, hogy a kapcsolatuk működhessen, ezért írásba foglalják az ígéreteiket. Mickey szedi a gyógyszereit. Lucy nem hibáztatja azért, ami felett nincs hatalma. A férfi őszinteséget fogad. A nő türelmet. Mint bármely házasságban, nekik is vannak jó, rossz és néha nagyon rossz napjaik. Annak érdekében, hogy megbirkózhassanak az egyedülálló kihívásokkal, szívszaggató döntést hoznak: nem vállalnak gyermeket.

Amikor azonban Lucy megjelenik egy rutin orvosi vizsgálaton, olyan meglepetés éri, ami mindent megváltoztat. Mindent. Egy pillanat alatt értelmüket vesztik a szabályok, és ők ketten kénytelenek újradefiniálni a szerelem valódi lényegét.

Pioneer Books, 2015

Eredeti mű: Ka Hankock – Dancing on Broken Glass

Hűha! Ez nem semmi! Nagyon érzékeny vagy depresszióra hajlamos embereknek határozottan nem ajánlott olvasmány. De ettől függetlenül kellenek az ilyen történetek is, mert az élet nem habostorta, a fehér lovas herceg azóta piros Ferrarin jár és tuti nem értünk fog jönni… a dögös milliomos sem. Ez a történet akár a te családodban is lejátszódhatott volna, vagy a szomszédéban, az ismerősében.

Leírni, hogy Lucynak és Mickeynek – a két főszereplőnek –  nem lett volna szabad egymásba szeretniük és összeházasodniuk durva és nem felel meg a valóságnak. Egyrészt a szerelemet nem lehet szabályozni, másrészt ha soha senki, akinek valamilyen genetikai rendellenessége van, nem házasodik és nem hagy maga után utódokat, akkor rövidesen megszűnik az aglomeráció és az ember lánya kedden reggel indul, ha pénteken délben egy másik emberi lénnyel szeretne találkozni.

Mickey bipoláris zavarban szenved – akárcsak elhunyt anyja, Lucy családjában a nőket tizedeli a mellrák és ő is a mutáns gén hordozója, akárcsak két nővére. Ezek olyan dolgok, amiért ők nem hibásak, amikről ők nem tehetnek. Bipoláris zavarral szépen és hosszan lehet élni, gyógyszerezés kérdése, s ha valaki hordozza a mellrákot előidéző mutáns gént, az még nem jelenti azt, hogy meg is fog betegedni.

Lucy esetében sajnos ez nem így van. Ő már túl van egy rákos epizódon és minden egyezség és óvintézkedés ellenére terhes marad, mi több, vállalja, hogy meg is szüli a magzatot. Csakhogy a magzattal együtt valami más is jön: az áttétek tüdőbe. S megkezdődik a versenyfutás az idővel és a rákkal. Amit Lucy nővérei ez idő alatt elművelnek az már nem törődés és féltés, hanem kész pszichózis -  Priscilla, maga is túl van már egy mellműtéten, Lil pedig betegesen szeretne egy kisbabát, de nem képes szülni és az örökbefogadás sem jön össze soha. És ez még semmi Mickey-hez képest aki mindent bevet annak érdekében, hogy lebeszélje Lucyt a terhesség kihordásáról. Valamennyien a csodában reménykednek.
    Erotika- és vulgaritásmentes olvasmány, könnyen érthető, bár helyenként orvosi szakkifelyezésekben bővelkedik. Egyes szám első személyben van írva, Lucy és Mickey felváltva meséli el a történetet, ki-ki saját szempontjából, aztán már csak egyikük mesél...

Többször is hallottam/olvastam, hogy Jojo Moyes Mielőtt megismertelek című könyvéhez hasonlítják. Én nem mondanám, hogy így van. Más-más témát taglalnak és annyi a közös bennük, hogy mindkettő olyan dolgot tár elénk, ami akár velünk vagy közvetlen környezetünkkel is megtörténhet, és hogy minkettőben létfontosságú dolgokról kell döntést hozni.

Csodálatos történet családról, közösségről, szerelemről, mindennapi dolgokról… Nem sírtam, de megérintett és elgondolkoztam azon, hogy szabad-e tudatosan egy ilyen nehéz genetikai örökséget továbbítani egy ártatlan lénynek. 
    Szabad?