A következő címkéjű bejegyzések mutatása: romantikus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: romantikus. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. június 30., kedd

Paige Toon – Öt év múlva




Újabb, az emberi kapcsolatok bonyolultságáról szóló történettel jelentkezik Paige Toon, mellyel magyar nyelven a General Press Kiadó jóvoltából ismerkedhetünk meg.
Kövesd blogturnénkat, hogy megtudd mi mit gondolunk erről a szokatlan szerelmi történetről, s ha a szerencse is melléd áll, egy könyvvel is gazdagabb lehetsz.





Amíg öt év el nem választ…
Nell és Van gyerekként ismerkednek meg, miután a szüleik egymásba szerettek, de egy tragédia következtében hamarosan el kell válniuk. Öt évvel később az egykori játszótársak ismét találkoznak,és érzékeny kamaszként immár egészen más érzésekkel közelítenek a másikhoz. Ám hiába a mindent elsöprő első szerelem, ezúttal sem maradhatnak együtt.
A következő két évtizedben a sors ötévenként újra és újra összehozza őket. Vajon lesz nyugvópont az életükben, amikor megtalálják a boldogságot? És egészen biztos, hogy egymás mellett kell keresniük?
Paige Toon könyve egy földrészeken átívelő kapcsolat története a boldogságkeresésről és az újratervezésről. Felemelő írás a szeretet mélységéről, az elfogadásról és a türelemről.



General Press, 2020
Eredeti cím: Five Years From Now On, 2018




Negyedik könyvem a szerzőtől, ugyanis pontosan ennyi jelent meg tőle magyar nyelven. Nevével évekkel korábban találkoztam előszőr, amikor az I.P.C. Kiadó gondozásában megjelent Daisy nyomában című könyvét tologattam hátrább a polcon (mert sokkal később olvastam el), s aztán neve hosszú időre eltűnt a magyar könyvpiacról, míg két évvel ezelőtt a General Press Kiadó gondozásába nem vette írásait, és 2018-ban két könyvét is megjelentették magyar nyelven (Egy darab a szívemből, Akit mind szerettünk). Ezeket követi a 2020-ban a magyar olvasók számára is elérhetővé vált Öt év múlva.
Toonról tudni kell, hogy nem ír sorozatokat, könyvei önálló történetek, tehát aki az esetleges függővég miatt kerülné, az nyugodtan belefoghat, nem kell a folytatásokra várni, amik vagy megjelennek, vagy nem – bár a kiadóról nem igazán mondható el, hogy félbehagyna sorozatokat. S a szerzőről még azt is tudni kell, hogy bár történeteit a chick lithez sorolják, a könnyed szórakoztatáson túl minden írásának van mondanivalója. Valami, ami az olvasás után is megmarad, elgondolkoztat, érzelmeket vált ki.
Miért Öt év múlva? ’...mert az ihlet abból eredt, amit az édesapám mondott egyszer nekem kamaszkoromban, amikor kivételesen nehéz időket éltem meg az iskolában: „Öt év múlva majd visszagondolsz, és akkor megérted, miért történt mindez…” vallja maga a szerző a könyv előszavában, s ez azt juttatta eszembe, amikor anno az öregek kicsit másként fogalmazva, de ugyanazt az üzenetet próbálták közvetíteni: majd meglátod, mikor neked is gyereked lesz. Röviden: megláttam.
Ez az öt év időintervallum fontos szerepet játszik a történet felépítésében, mert bár azzal kezdődik, hogy a már negyven éves Nell mesél szörfbalesetben lábtörést szenvedett kamasz fiának a múltról, ez időben öt évet ugrik a múlt epizódjai között, így ismertetve mindazt, ami Nell és Vian (a későbbiekben Van) között történt megismerkedésük pillanatától egészen a történet jelenéig. Az pedig hosszú idő, hiszen Nell mindössze öt éves, amikor először találkozik a fiúval apja cornwalli házában.
Nell elvált szülők gyermeke, nagyravágyó anyja nem is sok vizet zavar a történetben, s mikor egy újabb kapcsolat miatt külföldre költözik, Nell végre ott van, ahol lenni szeretne: apja házában, amit az egy gyermekét egyedül nevelő festőnővel oszt meg. Nell és Vian testvérekként nőnek fel, ragaszkodnak egymáshoz, s mivel Vian örökölte anyja tehetségét és érzékenységét, kitűnően tudja illusztrálni azokat a történeteket Maszatról és Pacáról, a két tündéről, melyeket Nell talál ki. Az idilli életforma akkor borul fel, amikor Vian anyja életét veszti és a fiúnak apjához kell költöznie a messzi Ausztráliába.
Ez után, mintha egy előre meghatározott szabályt követnének, Nell és Vian öt évente tűnik fel egymás életében, felkavarva azt, mert a testvéri szeretetet az idő múlásával a rajongás váltja fel, majd szerelem, csakhogy az időzítés sohasem jó. Mindkettejüknek megvan a maga élete a másikon kívül is, és akkor még a távolságról nem is beszéltünk. Ennek ellenére a kitartásuk és ragaszkodásuk csodálatra méltó, bár szerény véleményem szerint ez már inkább rögeszme, mint szerelem.
Lehet, hogy egyeseknek zavaróak lehetnek ezek az öt éves ugrások, nekem nem volt különösebb gondom velük, mert így könnyebben érzékelhető volt, hogyan változik Nell és Vian mindannak a hatására, ami velük megtörtént – akár közös élmény hatására, akár külön-külön. Nekem ez a struktúra bejött, érdekes volt, és rendszert hozott a történet felépítésébe.
Hogy lesz-e Nell és Vian történetének boldog végkifejlete? Természetesen lesz, bár nem szokványos módon, és be kell vallanom, nekem nagyon tetszett ez a megoldás, mert valamiért Vian – vagy Van, ahogyan az ausztráliai tartózkodása óta szólíttatta magát – nem igazán volt a szívem csücske. Volt benne egy adag önzés, egy fajta agresszívitás, amellyel saját bizonytalanságát próbálta takarni.
Nagyszerű történet volt, igazi érzelmi hullámvasút, helyzeti humorral tarkítva. Nincs meg benne az a fajta erotikus töltés, amely mostanság minden második könyvre jellemző, de nem is kell. Nell és Vian történetével egyszerre egy egész közösség életével ismerkedhettem meg, s ez a közösség az olvasó szemei előtt nő fel.
Bár nem volt tökéletes, nagyon kedveltem a történetet. Azért, mert Toon gyönyörűen fogalmaz, mellőzi a hatásvadász megoldásokat és a kliséket. Nem egy szokványos történet az élet apró és nagy dolgairól, újrakezdésről, szerelemről, barátságokról, bűntudatról. Nekem mindenképpen újraolvasós, de ízlések és pofonok...



A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:









A történet több szereplője is a vizisportok szerelmese, egészen pontosan a hullámlovaglásért rajonganak, ezért tunénk játéka is ehhez kapcsolódik. Minden állomáson egy-egy szörfparadicsom nevét rejtettük el, a ti feladatotok pedig az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok, hogy melyik országban találhatóak.
Figyelem! A beírt válaszokon már nem tudunk módosítani. A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.










06.30 - Betonka szerint a világ…




2020. június 21., vasárnap

Lucinda Riley – Napnővér



A hét nővér 6

A külvilág számára úgy tűnhet, hogy Electra D'Apliese-nek mindene megvan, amit csak kívánhat. A világhíres modell gyönyörű, gazdag és híres. A felszín alatt azonban Electra kezéből kezd kicsúszni az élete irányítása, különösen azóta, hogy az apja, Pa Salt, a titokzatos milliárdos, aki őt és a nővéreit is örökbe fogadta, meghalt. Mivel képtelen feldolgozni az egyetlen személy elvesztését, aki valaha is szerette, az alkoholhoz és a drogokhoz menekül. Miközben a körülötte élők az egészségéért aggódnak, Electra kap egy levelet egy ismeretlentől, aki azt állítja, hogy a nagymamája...
1939-ben Cecily Huntley-Morgan New Yorkból megérkezik Kenyába, azt remélve, hogy ott gyógyírt találhat összetört szívére. A gyönyörű Naivasha-tó partján, a keresztanyjánál lel menedékre, és találkozik Bill Forsythe-tal, a megrögzött agglegénnyel és marhatenyésztővel, aki első látásra vonzalmat érez a lány iránt. Amikor aztán Cecily nehéz helyzetbe kerül, a férfi siet a segítségére. Bontakozó kapcsolatukat azonban kerékbe töri a háború, és a lány magára marad, egészen addig, amíg egy napon nem találkozik egy fiatal nővel az erdőben, és nem tesz neki egy ígéretet, amely aztán örökre megváltoztatja az életét.


General Press, 2020
Eredeti cím: The Sun Sister, 2019



Eljutottunk Lucinda Riley A hét nővér sorozatának hatodik részéhez és semmivel sem kerültem közelebb ahhoz a ködös titokhoz, hogy ki volt tulajdonképpen Pa Salt, a misztikus milliomos, aki sorra örökbefogadta a lányokat a világ különböző tájairól. Nem tudom mi volt a motivációja, miért vezekelt a lányok örökbefogadásával, vagy nem is vezekelt, hanem egyszerűen egy újabb milliomosi hóbornak hódolt, csak mert megtehette.
A hatodik rész nyilvánvalóan Electra története, hiszen már csak ő maradt a hat ismert lánytestvér közül. A sorozat követői tudják, hogy az excentrikus milliomos a Plejádok csillaghalmaz alkotóelemei után nevzte el örökbefogadott lányait, a hetedik, Merope hiányzott. Vagy mégsem?
Nos, a szerző most is követi azt a sablont, amit már olyan jól megismerhettem a sorozat előző könyveiből: Electra történetével párhúzamosan egy másik történetet is elmesél a múltból, amely természetesen kapcsolódik a hősnő személyéhez, származásához. Ez a történet a két világháború közötti Egyesült Államokban kezdődik, van egy rövid, de annál fontosabb epizídja az Egyesült Királyságban, hogy majd évekre Kenyába telepedjen le a cselekmény, s végül ismét az Egyesült Államokba folytatódjon. Ez Cecily története. Egy elkényeztetett gazdag lányé, önző libáé, akit saját büszkesége és butasága vezet. Bármennyi jót tett a későbbiekben a faji diszkrimináció leküzdésében, nem lehet az önzését felejteni, s azt sem, hogy hátat forddítottannak az embernek, aki a segítségére sietett.
Cecily-t elhagyja az a férfi, akibe szerelmes, akivel a jövőjét tervezte. Természetesen egy másik nőért. S ezért Cecily rosszhírű keresztanyjához készül Kenyába, hogy eltűnjön a színről, míg a botrány csitul. Kenya azokban az időkben Brit gyarmat, tele fehér telepesekkel. S mielőtt még Kenyába érkezne, Cecily rövid ideig megáll az Egyesült Királyságban is, ahol naivan arról álmodozik, hogy talán nem is kell majd Kenyába mennie, hanem hamarosan nemesi címmel térhet haza látogatóba, csupán azért, mert a házigazdák egyik rokona csapja neki a szelet. Cecilynek viselnie kell naivitása következményeit mikor Kenyába ér, s két kézel kap a lehetőségen, amikor a megrögzött agglegény feleségül kéri. Így kezdődik meg Kenyai élete, mely többnyire arról szól, hogy mennyire szeretne egy gyermeket, bármilyen áron.
Könyveiben Riley általában egy-egy érzékeny témát is feldolgoz. Most egyszerre kettő is terítékre kerül: a celebek drog- és alkoholproblémái – mert Electra kimeríti a celeb fogalmát, mint híres modell –, valamint az afro-amerikaiak, különösen a nők diszkriminációja – ez most nagyon aktuális, tekintve a közelmúltban történteket. Az ugye nyilvánvaló, hogy Electra sötét bőrű, tehát a sorozatban Riley felvonultatta a politikai korrektség minden elemét a maga módján, elég csak végiggondolni a nővérek sokszínűségét. S ezzel egyben azzal is hozzájárult, hogy olvasói különböző kutúrákat ismerhessenek meg.
El kell mondanom azt is, hogy ez egy meglehetősen terjedelmes regény, a sorozat részei közül eddig a leghosszabb – szinte 700 oldal. S azt is el kell mondanom, hogy szivesebben olvastam volna Cecily történetét önálló könyvként, nem feldarabolva, felváltva Electra alkohol-, drog- és pasifogyasztási problémáival.
Nem volt rossz, de nem is lett kedvenc. Nem kedveltem egyik idősík hősnőjét sem, s bár nagyon aktuális témákat dolgozott fel, a felhasznált megoldások nagyon idealizáltak és csöpögősek voltak, mintha azzal szerette volna a történetet fokozni – amiben mellesleg elég mizéria volt –, hogy az olvasók érzékenységére hat. S ha ez még mindig nem lett volna elég, akkor a végén még robbant egy bombát, mert miért ne?
Az már biztos, hogy a sorozatnak lesz egy hetedik része is. Nem titok, évekkel ezelőtt a szerző weboldalán volt róla egy bejegyzés, amely a hetedik részre ígérte a nagy leleplezést és választ mindenre. Ez a bejegyzés egy idő után eltűnt onnan – gondolom marketingfogásból. Bár egyre kevésbé kedvelem ezt a sorozatot, az biztos, hogy a végét nem fogom kihagyni, mert még mindig reménykedem, hogy ténylegesen felfedi a leplet Pa Salt személyéről, akiről nekem van egy elméletem, amelyet csak a legszűkebb baráti körben terjesztek. De nem vagyunk egyformák, meg ízlések és pofonok...



A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:












2020. május 11., hétfő

Vi Keeland – Fiatal szerető



   Amikor először találkoztam Ford Donovannal, fogalmam sem volt, hogy ki ő…, néhány szembeötlő dolgot leszámítva.
   Tudtam róla, hogy túl fiatal hozzám, isteni a teste, sikeres és okos. De menjünk vissza a történet legelejére.
   A legjobb barátnőm kijelentette, hogy újra randiznom kellene, és a tudtom nélkül létrehozta a profilomat az egyik népszerű társkereső oldalon.
   Huszonegy és huszonhét éves kor között jelölte be a potenciális partnerek életkorát. Továbbá megjegyzésként odaírta, hogy az Orál Király és hasonló becenévvel rendelkezők azonnal a lista tetejére kerülnek.
   Nem lett volna szabad aktiválnia a profilomat…
   A lényeg, hogy így találkoztam Forddal. Elkezdtünk üzeneteket írogatni egymásnak. Megnevettetett, de ennek ellenére is zavart a kora, úgyhogy részemről csak barátságról lehetett szó.
   Miután hetekig győzködött, végül ráálltam, hogy egyetlenegyszer találkozzunk. Húsz évvel ezelőtt randiztam utoljára a középiskolai szerelmemmel. Tudtam, hogy nem lehet ebből semmi tartós, de kíváncsi voltam rá.
   Remegő lábbal léptem be az étterembe. Ford a bárpultnál ült. Amikor megfordult, elállt a lélegzetem. A szexi mosolyától majdnem lecsúszott a bugyim.
   De annyira ismerősnek tűnt…
   Ahogy közelebb értem, rájöttem, miért. A szomszéd nyaraló tulajdonosának a fia volt.
   A szomszéd fiú.
   Évek óta nem láttam, és ő időközben felnőtt férfi lett.
   Kimentem az étteremből és hagytam a fenébe ezt az őrültséget.
   Majd beköszöntött a nyár, és ki kezdett el ismét lejárni a családi nyaralóba?
   Vi Keeland #1 New York Times és USA Today bestsellerszerző legújabb regénye újszerű élményt ad ugyan, de most sem kell nélkülöznünk a szenvedélyt, a humoros, vérforraló csipkelődést és a romantikus érzelmeket sem.


   Álomgyár, 2020
   Eredeti cím: All Grown Up, 2019




   Vi Keeland már nem számít újoncnak a magyar olvasók körében, hiszen számos könyve jelent már meg. Írásai magyar nyelvű megjelenését két kiadó is gondozza, a Könyvmolyképző és az Álomgyár, s a kettő közötti különbség meglehetősen nagy. Ezen nem csak a csomagolás értendő, hanem a fordítás minősége is, de ezen most nem fogok elidőzni, mert semmi értelme.
   Nem mondanám, hogy nagy rajongója lennék a szerzőnek, de többnyire szívesen olvasom írásait, mert a mostanság elvárt romantika-erotika kombó mellett történet is van, méghozzá egészen hihető, ellentétben azokkal a szerzőkkel, ahol a hangsúly a csatakos erotikán van, olyan minél több, annál jobb alapon.
   Nem nagy filozófia kitalálni miről szól ez a történet, hiszen már a kreatív cím is sokat elmond: a fiatal szeretőről. Van ilyen témájú történet, nem is egy, tehát nem lenne nagy durranás, csakhogy az inkább megszokott idősebb férfi-fiatal nő kombináció helyett most egy fordított helyzettel találtam magam szemben, azaz a páros hölgytagja volt az idősebb, egészen pontosan tizenkét évvel.
   A való életben sem ritka az ilyen nagy korkülönbség a partnerek között, bár az esetek túlnyomó többségében tehetős idős urak cserélik le feleségeiket egy fiatalabb évjáratra, lehetőleg a saját lányuknál is fiatalabbra, mert azt hiszik, hogy ez jár nekik és ettől ők maguk is fiatalabbak lesznek egy dekoratív fiatal nő mellett. A fordított eset ritkább és hajlamosak vagyunk ítélkezni, hogy miért is lehetséges ez, mert ilyenek vagyunk mi, tele előítéletekkel.
   S pontosan ezek az előítéletek köszönnek vissza a könyv lapjain is, amikor Valentina a nála tizenkét évvel fiatalabb Forddal kezd randizni. Fordnak nincs gondja azzal, hogy egy idősebb nő társaságában lássák, Valentina viszont nem tudja magát túltenni a "mit fognak szólni az emberek" klisén.
   De mielőtt Ford és Valentina összejön, és megkezdődne az, ami tulajdonképpen egy egynyári kalandnak indul, a szerző bemutatja mindkét szereplőt. Kicsodák, honnan indultak és hovátartanak, milyen az életük.
   Valentina elvált asszony. Korán terhes maradt iskolai szerelmétől, s gyermekét tizenéves fejjel szülte. Bár egy ideje már vége a házasságának, még mindig nem tért vissza a randizáshoz, bármennyire is sürgeti barátnője. Még csak ott tart, hogy újra akarja kezdeni az életét, nyelvtanári képzést szeretne szerezni, s majd meglátja mi lesz
   Nos, igen, a barátnő, akinek minden történetben kötelező módon jelen kell lennie, és aki rendszerint ki is veri nálam a biztosítékot azzal, hogy kéretlenül beleavatkozik mások életébe, csupán azért, mert ő úgy gondolja, hogy ezt kell tennie. S a barátnő most sem tért el a megszokott sablontól, hiszen magánszorgalomból regisztrálja Valentinát egy társkereső oldalra. Nálam ez lett volna a barátság vége, de Valentina természetesen megbocsát barátnőjének. Erről a barátnőről még azt is tudni kell, hogy ő viszont egy nála sokkal idősebb férfi partnere.
   Ez a társkereső oldal hozza össze a nőt a huszonöt éves Forddal. S mit tesz a fikció ördöge? Valentina és Ford már időtlen idők óta ismerik egymást, hiszen mindkét családnak Hamptonsban van nyaralója, s egymás tőszömszédai. Ford pedig annak a Donovan házaspárnak a fia, akiknek házasságát, kapcsolatát Valentina mindig is csodálta, s legyünk őszinték: irigyelte is, hiszen az ő hazassága soha nem volt ahhoz hasonlítható. 
   S hogy mit keresett a társkereső oldalon Ford? Nem társat, hiszen nőkben sosem volt hiánya. A kiváncsiság vitte oddal, mivel ingatlanfejlesztő cége, mit korán elhunyt szüleitől örökölt, pont azon az oldalon hírdetett. Vicces, ugye? Nekem eszembe nem jutna társkereső oldalon ingatlant hírdetni, bár kaptam már ajánlatot, hogy a blogon például pólókat reklámozzak.
   Tehát Ford és Valentina összejön a neten, majd a hosszas üzenetváltások után sor kerülne a személyes találkozásra is, amikor is Valentina rájön, hogy Ford a szomszéd fiú és bár szimpatikus neki, jól meg is értették egymást, míg csupán a neten üzengettek, a nő számára nem opció egy kapcsolat egy nála ennyivel fiatalabb férfivel. Őt magát is egy fiatalabb nőre cserélték le, benne van a félsz, hogy a tehetős és mutatós Ford nagyon gyorsan valamilyen fiatal csinibaba után fog nézni, hiszen jelentkezőkből nincs hiány.
   Hogy ebből mégis hogyan lesz happy end, abban a hamptonsi nyaralásnak nagy szerepe lesz, bár nem mondanám, hogy egyértelmű hogyan is fog alakulni a kapcsolat. Zárójelként megjegyzem, hogy mindig volt bennem egy jó adag irigység az olyan könyves hősök iránt, akik megengedhették maguknak, hogy nyaranta 2-3 hónapot vakációzzanak.
   A történethez még hozzátartozik egy idős nő, akivel Ford egy alkoholizálás miatti félretárcsázás alkalmával ismerkedik meg. A nő egy idősotthon lakója és jövőbelátó álmai vannak Forddal kapcsolatban. No, lehet, hogy ez másoknak cuki és vicces lesz, akár megható is, nekem ez olyan felesleges volt, mint döglött lovon a patkó.
   Összességében egy kellemes, olvasható történet volt, némi giccsel és erotikával. Nem jelenteném ki határozottan, hogy újraolvasós, de egyszer mindenképpen el lehet olvasni, mert az idősebb nő-fiatalabb férfi kapcsolat azért még mindig kényes téma, és azért, hogy Ford és Valentina kapcsolata működhessen, szembe kell menniük a társadalmi előítéletekkel. Azt is nagyon szépen szemlélteti, hogy egy házasságban nem minden úgy van, ahogyan azt a felek a külvilágnak mutatják. 
   Ez egy újabb E/1-ben és váltott szemszögből megírt történet, és továbbra sem rajongok ezért a megoldásért. De nem vagyunk egyformák, meg ízlések és pofonok...







A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:



Nagyképű öltönyös (Penelope Warddal közösen)






2020. május 4., hétfő

A. L. Jackson – Csókolj meg


   Szívdöglesztők 1 - Rex


   Rex Gunner.
   A megkeseredett, jóképű férfi Gingham Lakes legnagyobb tervezővállalatának a tulajdonosa. Számtalanszor megégette már magát, de a végső csapást a felesége mérte rá, amikor elhagyta őt és közös gyermeküket. Azóta a kislánya az egyetlen, aki beférkőzhet a szívébe.
   Rynna Dayne.
   A gyönyörű, de sebezhető lány tizenhét éves korában elmenekült Gingham Lakesből. Akkor megesküdött, hogy sohasem fog visszatérni. A nagymamája azonban meghalt, és ráhagyta a kis kifőzdét, amelyet egykor annyira szeretett, így mégis hazaköltözött.
   Amikor Rex először találkozik újdonsült szomszédjával, azonnal tudja, hogy bajban van.
A lány káprázatos, édes és minden, amiben képtelen megbízni. Egyetlen csók mégis eksztázisba sodorja őket, múltjuk azonban közéjük áll. Csapdába esve a hazugságok, az árulás és a hűtlenség hálójában, Rexnek döntenie kell. Elbújik a gondosan felépített falai mögé, vagy tesz egy próbát?
   A. L. Jackson New York Times és USA Today bestsellerszerző legújabb sorozatának, a Szívdöglesztőknek első kötete egy szexi és magával ragadó történet a fájdalomról, a bizalomról és a mindent elsöprő szerelemről.

   Álomgyár, 2020
   Eredeti cím: Show Me the Way – Fight for Me 1, 2017



   Első könyvem a szerzőtől, mármint olyan első, amit végig is olvastam, mert volt egy gyenge próbálkozás a korábban megjelent sorozata egyik részével, mely iránt nagyon gyorsan el is vesztettem az érdeklődésem.
   Többször is elmondtam/leírtam már, hogy nem rajongok a kiadó termékei iránt, mivel előszeretettel azt az erotikus-romantikus zsánert promoválja, mellyel amúgy is tele a könyvpiac, és amibe én személy szerint már nagyon beleuntam. De úgy néz ki, hogy erre még mindig nagyon nagy az olvasói ígény, a könyvkiadás pedig pénzről szól, az kerül boltokba amire kereslet van. S ugye mostanság kevés könyv jelenik meg – legyen már vége ennek a tetves járványnak! – az ember lánya azt olvas, ami a kezébe kerül, nem nagyon van miből válogatni.
   A könyv csomagolása továbbra is a kiadótól megszokott sablonos ölelkező pár, ha valaki mégsem tudná, milyen zsánerű könyveket adnak ki előszeretettel, a borítóról rögtön kattanjon be, hogy ez bizony romantikus-erotikus lesz. Még nem unják ezeket a párocskákat? Bár a címet egy piros hatszögbe nyomták oda, de ettől függetlenül az alap csak egy ölelkező párocska marad, aminél még az eredeti kiadás félmeztelen pasija is jobb.
   Azt sem igazán értem, ha egy könyvnek, sorozatnak van egy símán fordítható és értelmes eredeti neve-címe, akkor miért kell azt a fordításnál megváltoztatni. A sorozat eredeti címe Harcolj értem lenne magyar fordításban és nem Szívdöglesztők, bármennyire is dögösek a férfi főszereplői, mint ahogy jelen kötet címe is Mutasd az utat és nem Csókolj meg.
   Maga az alaptörténet, a magja az egésznek meglepően jó lett volna. És azért csak lett volna, mert sajnálatos módon, a feszültség fokozása érdekében a szerző túlzásba vitte a lelki nyomort, a frusztrációkat. Ezek nélkül is volt elég izgalom a történetben, tehát ez nem vált a javára, hanem az én olvasatomban éppenséggel az ellentkező hatást érte el: szabályosan rühelltem azt a tömény lelki mizériát melybe a szerző mindkét főszereplőjét belekényszerítette. S mivel a történet E/1-ben és váltott szemszögben íródott, ez alkalmat adott arra, hogy úgy a női, mint a férfi főhős részletesen kifejthesse sérült lelkének minden apró, vagy nagyobb bánatát.
   Történet egyszerű. Rynna (Corinne Dayne) tizenkét távoltöltött év után tér vissza szülővároskájába, ahonnan tizenhét évesen a bulying miatt menekült. Akkoriban ő egy túlsúlyos, frusztrált lány volt, aki mindent megtett és eltűrt azért, hogy a többiek befogadják. Mostanra a rút kiskacsából természetesen egy hattyú lett, aki eltávozott nagyanyja pitézőjét készül újraindítani. S mindjárt beköltözése napján meg is ismerkedik a meglehetősen mogorva és barátságtalan szomszéddal, Rex Gunnerrel, a helyi vállalkozóval, aki egyedül neveli tűzről pattant kislányát. A minidíva különös ismertetőjele az, hogy a feje egy szénaboglyához hasonlít és állandó jelleggel egy rózsaszín tütü van rajta, mint elmaradhatatlan kiegészítője bárminek, amit aznap viselne. Stílusérzéke egészen egyedi és mókás.
  Gondolom nem kell elmondanom, hogy a friss szomszédok között azonnal sisteregni kezd a levegő, aminek Rex egy ideig sikeresen ellen is áll, hiszen van neki baja elég. Különben sem tenne semmi olyant, ami lányával való kapcsolatát veszélyeztetné. De Rynna rendesen nyomul, mert vannak olyan nők, akik a visszautasítást kihívásnak veszik... vagy személyes sértésnek. Rynna kihívásra szavazott és – bár lényegében nem tette túl magát kamaszkora frusztrációin –, keresi a találkozást a férfivel.
   A történet természetesen jól végződik, mert erre van igény, de amíg eljut oda az olvasó, addig a szerző elpufogtat néhány közhelyet. A cuki kislány – mellesleg ő a kedvencem az egész történetben – mellé jön egy kiskutya is, Rexnek két barátja van, mindkettő olyan zűrös, amilyen ő maga. S mit ad a fikció ördöge, Rynna is pontosan két barátnőt szerez be úgy frissiben. S ez a két barátnő verte ki nálam a biztosítékot, mikor a bemutatkozásuk után öt perccel kitárgyalták egymás szexuális életét, vagy annak hiányát, egy olyan nővel, akivel akkor ismerkedtek meg. Azért sem igazán rajongok, amikor boldog és boldogtalan rágja egy szereplő fülét, hogy igazán ideje lenne már randizni valakivel. Mert Rexszel pontosan ezt teszik. S akkor, habnak a tortán, ismét bekopogtat a múlt összes szereplőjével.
   S ha már szexuális életről esik szó, hát erotika is van bőven a történetben, tehát akik kedvelik ennek írott formáját, azok nem fognak csalódni, mint ahogy azok sem, akik szeretik, ha a történet szereplői dagonyáznak a lelki fájdalomban, ami természetesen zűrös, hányatott múltjukból fakad. Viszont pontoztam azt, hogy csak fokozatosan, kis mértékben adagolva derült ki, hogy a két főhős miért olyan, amilyen. Rövid múltbeli utazások adnak választ ezekre a kérdésekre. Viszont azt hiányoltam, hogy szinte semmit nem tudni arról, hogy mivel töltötte Rynna azt a tizenkét évet, amíg távol volt otthonától.
   Kedveltem az alaptörténetet, a kivitelezését ki nem állhatom, sajnálom, hogy hatásvadász megoldásokkal közhelyessé tette azt, ami akár jó is lehetett volna. De nem vagyunk egyformák... Még meggondolom a folytatásokat.



2020. március 15., vasárnap

Vi Keeland – A vetélytárs


   Bennett Fox egy pokolian vacak hétfő reggelen sétált be az életembe.
   Késésben voltam a munkahelyemről. Épp aznap, amikor egy váratlan fúzió miatt versenyeznem kellett a pozíciómért.
Mialatt a holmimat cipeltem át az új irodámba, megbírságolt a parkolóőr.
   Sorban ragasztgatta az autókra a büntető cetliket – kivéve arra az Audira, ami előttem parkolt, és ami pontosan olyan volt, mint az enyém.
   Mérgemben átragasztottam a saját bírságomat arra az autóra, amelyik megúszta a büntetést, hátha a tulajdonos kifizeti és észre sem veszi a trükkömet. Csakhogy, miközben rátettem a cédulát, véletlenül eltörtem az ablaktörlőjét…
   Egy nehéz nap szörnyű kezdete…
   Azt hittem, minden jóra fordul, amikor megláttam egy csodás férfit a liftben… Úgy pillantottunk egymásra, ahogy a filmekben szoktak: a tested felvillanyozódik, tűzijáték robban, és a levegő megtelik köztetek elektromossággal.
   A forró pillantásától egészen elpirultam.
   Talán mégsem annyira szörnyű ez a nap…
   Ezt gondoltam, egészen addig, míg be nem sétáltam az új főnököm irodájába, és meg nem pillantottam a vetélytársamat.
   A nagyszerű fickó volt az. Az, akivel a liftben találkoztam. Akkor jöttem rá, hogy perzselő pillantását nem a kölcsönös vonzalom okozta, hanem a tény, hogy látta, amint megrongáltam az autóját.
   És most alig várta, hogy elpusztítsa a riválisát.
   Nagyon keskeny a határ a szerelem és a gyűlölet között – és nem kellene átlépnünk.
   Nem kellene, de átlopakodni rajta mégis annyira jó mulatság.
   Vi Keeland New York Times bestsellerszerző legújabb, perzselően szenvedélyes regénye elvarázsolja az olvasókat.


Álomgyár, 2020
Eredeti cím: We Shouldn't, 2019




   "Lehet, hogy van egy határvonal a szerelem és a gyűlölet között… de olyan szórakoztató ezen a vonalon egyensúlyozni!"

   Egy ideje már nyilvánvaló, hogy az Álomgyár Kiadó ritkán tud meglepni kiadványaival, s nem sok könyvükről mondhatom el, hogy azta! ezt érdemes volt elolvasni. Nem vagyunk egyformák, vannak olyan olvasók, akiknek éppen ez az erotikus-romantikus stílus jön be, amire a kiadó az utóbbi években a hangsúlyt helyezte. Nincs semmi baj az erotikával, amennyiben nem azért van jelen egy írásban, hogy eladja azt, olyan minél több, annál jobb módon.
  Vi Keeland azon kevés Álomgyárnál megjelenő (bár nemcsak) szerzők közé tartozik, akiknek írásait szívesen olvasom, de nem mindig rajongok érte. Ezért sem rajongtam, mert már annyiszor lenyúzták a bőrt az eltúlzott lelki nyavalyákkal küzdő mutatós férfiak témáról, meg a mások gyerekét bűntudatból látogatókról is, a munkahelyi afférról, ahol a vetélytársakból szerelemesek lesznek, hogy lassan semmi újat nem lehet kiadni ebben a témában.
   A vetélytárs egy munkahelyi affér története, s nem nehéz kitalálni hogyan végződik, annak ellenére, hogy a való életben ezek a munkahelyi kapcsolatok az esetek túlnyomó részében teljesen máshogy végződnek, de – mint tudjuk – óriási igény van az idealizált happy endre, a rózsaszín ködre, lehetőleg kemény lepedőszaggatással jól megspékelve.
   A történet E/1-ben íródott, váltott szemszögben, s a történéseket természetesen a főhősök mesélik el: Bennett és Annalise, valamint abszolút felesleges naplórészleteket olvashattam Bennett gyermekkori barátnője (kizárólag baráti kapcsolat volt közöttük) naplójából, akinek halála miatt a férfinak bűntudata van, különösen miután kiderült, hogy Sophie többet érzett iránta egyszerű barátságnál. S akkor még ott van Lucas, Sophie gyermeke egy korábbi kapcsolatból, akit a nagymama nevel, és akit Bennett bűntudattól hajtva látogat. Ehhez hasonlót már több könyvben is lelőttek, kisebb-nagyobb változtatásokkal.
   Nos, Bennett és Annalise találkozása a munkával függ össze. Mindketten egy-egy reklámcégnél dolgoznak azonos pozícióban, a két cég összeolvadása után csak egyiküknek van hely kreatív igazgatóként, a másiknak el kell költöznie Texasba, hogy a cég ottani irodájában töltse be ugyanazt a funkciót. Hogy kettejük közül melyik lesz az, azt verseny dönti el. Mindketten ugyanannak a három ügyfélnek mutatnak be egy-egy reklámtervet és az ügyfelek választanak. Kettő a háromól alapon a győztes marad, a vesztes megy. Csakhogy közbeszólnak az érzelmek is, bár eleinte mindkét szereplő csak és kizárólag a nyerésre játszik, egy esetleges affér kettejük között szóba sem jöhet.
   A történet mellett szól, hogy a kliségyűjtemény mellett volt humora, voltak szellemes párbeszédei, vicces szituációi, melyek feldobták és próbálták ellensúlyozni a sok véletlen egybeesést, a főszereplők fikizai tökéletességét és lelki nyomoraikat. Mert miért csak Bennettnek lennének sötét foltok az életében, mikor lehet fokozni a dolgokat Annalise esetében is egy sikkes kis közlekedési fóbiával, vagy éppenséggel egy szemét expasival. S a lány autóbalesete már a giccs határát súrolta, annyira közhelyes volt.
  A fodítás sem volt a topon, de ez nem újdonság a kiadó esetében, csak nem értem, hogy akkor hol voltak a szerkesztők. S többször is elmondtam, hogy nem érdekelnek a könyvek csomagolásai, de talán fejlődni kellene, s leszokni az ölelkező párocskáról s az igénytelen megoldásokról.
  Nem mondom, hogy rossz volt, mert nem volt az, de olyan sem, hogy akkor feltegyem az újraolvasandó könyveim listájára. Vannak ennél rosszabb könyvek is, ez pedig szépen besorjázott a most divatos sablonkönyvek közé. Tehát nekem ez egyszerolvasós, de ízlések és pofonok



A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:



Nagyképű öltönyös (Penelope Warddal közösen)




2020. február 9., vasárnap

Katherine Stone – Laura


   A négy nővér, Laura, Ardath, Dinah és Yardley látszólag semmiben sem szenved hiányt. Mind szépek és sikeresek, ki-ki a maga útját járja, ám boldogságuk látszat csupán. Egyikük sem volt képes feldolgozni és elfogadni egy gyermekkori traumát, édesanyjuk titokzatos halálát. Miközben feltárul a fájdalmas gyermekkor, és feltépődnek a régi, már begyógyultnak vélt sebek, lassanként fény derül számos titokra, amelyet hosszú éveken át őriztek magukba fojtva, s mindannyian rátalálnak arra a férfira, aki életük társa, méltó párjuk lehet. 
   A négy különböző egyéniségű lánytestvér sorsát a négy szerző egy-egy önálló történetben meséli el.
   A váratlan fordulatokkal és helyzetkomikummal tartkított regény szálai a legvégén fonódnak össze ismét, keretbe foglalva romantikus sorozatunk e kevert műfajú, s ilyen értelemben egyedülálló, legújabb darabját.


   General Press, 2003
   Eredeti cím: Sisters and Secrets, 1998



   Bár már jól benne járunk februárban, azért nem mondhatjuk el, hogy a kiadók nagyon igyekeznének a friss megjelenésekkel. Nem mintha nem lenne három emberéletre elég olvasnivalóm, hiszen az évek során annyi könyv jelent meg, s olyan kevés az idő az olvasásra.
   Zárójel: ha valaki szert tesz valamilyen időcsináló gépre, megköszönném, ha elárulná nekem is a forrást.
   Nos, mivel friss megjelenésekről nem igazán számolhatok be – mindössze egyetlen 2020-ban megjelent könyvet olvastam – az elmúlt hetekben rengeteg régebbit újraolvastam, aztán jött az ötlet, hogy olvasnivalót keressek olyan szerzőktől, akiknek eddig egyetlen könyvét sem olvastam, s vannnak bőven, ami azt illeti. Így került a kezembe Katherine Stone Laura című könyve. A szerzőnek több magyar nyelven is megjelent könyve van, gondolom vannak olyanok, akik valamennyit olvasták már. Ha e könyv után kellene megítélni a szerzőt, akkor teljesen biztosan soha az életben egyetlen sort sem olvasok tőle. Megsúgom: nem is áll szándékomban újabb Katherine Stone könyvre pazarolni az időm.
   Az első meglepetés akkor ért amikor a fülszöveget olvasva rájöttem, hogy itt négy történetnek kellene lennie, a címben pedig csak az egyik nővér neve szerepel. Aztán gyorsan jött is a következő: a négy lány történetét négy különböző szerző írta meg és az egész egyetlen kötetbe tömörül, aminek a kiadó miért is adta volna az eredeti angol cím magyar megfelelőjét? És miért nem szerepel a többi szerző (Anne Stuart, Donna Julian, Jodie Larsen) neve is a borítón? Tehát ez a kötet négy kisregényt tartalmaz négy különböző szerző tollából, és az egyetlen közös bennük az – az elő- és nyálas utószó kivételével –, hogy mindegyik történet egy-egy nővér történetét meséli el. Na, meg a Lady Smith revolver, ami mint egy családi ékszer, úgy öröklődik anyáról lányára generációkon keresztül. Nyugodt lélekkel állíthatom, hogy a könyv és valamennyi benne levő történet főszereplője ez a gyöngyházberakásos Lady Smith revolver.
   A könyv 1977 telére repíti vissza az olvasót, amikor karácsony napján a Smith lányok anyja tesz egy sétát az erdőbe a sokat emlegetett revolver társaságában, és soha nem tér onnan élve vissza. Hogy tulajdonképpen miért vetett véget önkezüleg az életének soha ki nem derül, a négy kisregény során is csak találgatásokba bocsátkozik mindenki, de semmi konkrétum. Valószínűnek tartom, hogy a hölgy depressziós volt és épp egy rossz napja volt, semmi több. Nos, a négy lánygyermek közül is csak a nagyobbak értik, hogy mi történik, amikor anyjuk karácsony napján eltűnik, viszont a ház és a környék megtelik rendőrökkel. A kicsik még mindig abban reménykednek, hogy ez a karácsony is olyan lesz mint a többi, és annak ellenére, hogy anyjuk eltávozott, attól még az ünnep ünnep marad, fénnyel és ajándékokkal.
   S innen a cselekmény már húsz évet ugrik, hogy sorra elmesélje a négy lány történetét, melyben – bár négy különböző szerző írta négy különböző hősnőről – ott szerepel a családi revolver. S nem ez az egyetlen közös a történetekben, hanem a dögös férfi főhős is, aki látszólag a főgonosz, de mégsem, hanem ő az aki a valódi főgonosztól majd megmenti az épp aktuális hősnőt. S ha ez még mindig nem lenne elég, akkor ott van a vacakul klisés szerelem első látásra, megismerkedésük másnapján már csöpögnek az érzelmek, tombol a vágy és folyik a csapból is a szerelemi vallomás, miközben fegyverek dördülnek el és életek vannak veszélyben.
   Lényegében ezt a könyvet úgy kell elképzelni, mint egy másik, nevét sokat változtató kiadó időszakos kiadványait, melyek "különszám" címszó alatt futnak és esetenként három vagy négy rövid történetet tartalmaznak. Azzal a különbséggel, hogy azok összehasonlíthatatlanul jobbak ennél – bár rég olvastam utoljára olyant is –, mert ennél bugyutább, nyálasabb, primitívebb történetegyüttes rég került a kezembe.
   Igazándiból a harmadik történetnél abba is akartam hagyni, de aztán mégsem tettem meg, mert kiváncsi voltam, ha a negyedik könyv szerzője is ugyanarra a kaptafára húzza a soron következő testvér történetét. Mert a keret ugyanaz, csak a szereplők és a helyszín változik minden esetben. Ó, és említettem, hogy a férfi főhősök mind dögös és tehetős fazonok?
   Nos, én ezt a könyvet senkinek nem ajánlom olvasásra, kivéve, ha valaki hajlamos az önkínzásra. De nem vagyunk egyformák...



2020. január 28., kedd

Samantha Young – India Place

   Dublin Street 4


   Hogyan ​borítsunk fátylat a múltra és tanuljunk meg bízni a jövőben…
   Hannah Nichols azóta nem látta Marco D’Alessandrót, hogy a srác öt hosszú évvel ezelőtt összetörte a szívét. A rosszfiú volt Hannah első és egyetlen szerelme… az ágyban is. Mindössze egyetlen szenvedélyes éjszakát töltöttek együtt, aztán Marco eltűnt – Skóciából és Hannah életéből is. A következmények súlya alatt összeroppant Hannah azóta sem tudta kiheverni a dolgot.
   Marco – aki valójában nem is olyan elvetemült – iszonyúan megbánta, hogy faképnél hagyta Hannah-t. Így amikor a sors szeszélye folytán újra összefut a lánnyal, többé már nem akarja elengedni. Örökké a nyomában van, hogy minden lehetséges módon bebizonyítsa, ők ketten nem élhetnek egymás nélkül…
   Ám amikor Marco már kezdi azt hinni, hogy van esély a közös jövőre, Hannah olyan felfedezést tesz, ami a felszínre hoz egy fájdalmas titkot. Egy titkot, ami még azelőtt elszakíthatja őket egymástól, hogy egyáltalán újrakezdhetnék a kapcsolatukat…
   A világszerte kirobbanóan sikeres Dublin Street, London Road és Jamaica Lane sorozat új története.
   Tudd meg, mire lehet esély!

   Könyvmolyképző, 2019
   Eredeti cím: Fall From India Place, 2014



   Valamiért mindig azt hittem, hogy a kiadó Arany pöttyös sorozata olyan felnőtteknek szól, akik kinőttek a vörös-rubin pöttyös könyvekből, és másról is szólnak, mint a fiatalság hisztériájáról és mondvacsinált, eltúlzott lelki nyomoráról. Az India Place a legjobb példa arra, hogy mégsem, hiszen a történet valahol a vörös és rubin pöttyös könyvek tematikájának a határán van. Úgy emlékeztem, hogy kedvelem ezt a sorozatot, bár amennyi könyvet olvasok, s amennyi idő eltelt a korábban megjelent kötet óta (két év), az emlékek símán megtréfálhatnak. Ez most nagyon rossz vicc volt.
   A történet továbbra is Edinburghban játszódik, akárcsak a sorozat korábban megjelent részei (Dublin Street, London Road és Jamaica Lane), és a folytatások (pillanatnyilag még két könyv), valamint a kiegészítő novellák, szám szerint nyolc darab. Ezek a helyek valójában is léteznek Edinburghban, aki arra jár könnyen meg is találja őket.
   Arról is megfeledkezdtem, hogy ennek a sorozatnak mennyi szereplője van, s ezek a szereplők minden részben ismét előfordulnak kisebb-nagyobb jelenetekben. Nem lehet minden sorozatot újraolvasni, mielőtt az ember lánya a következő kötetbe fog bele, különösen, ha a sorozat nem is tartozik az újraolvasósok közé. Ez pedig számomra határozottan nem az. Egyszer el lehet olvasni és annyi. Tehát kellemetlenül érintett, hogy ott van egy hatalmas közösség bonyolult rokonsági-barátsági kapcsolatokkal s én nem nagyon emlékszem, hogy ki kicsoda és milyen szálak fűzik a többiekhez. Szerencsére elég utalás történik az előző részekben történtekre, tehát némileg kapisgálni kezdtem, hogy kicsoda is a történet hősnője, Hannah.
   Sajnálatos módon a történet nem csak az előző részekre tesz utalásokat, hanem részletekben, itt-ott elszórva a cselekmény során egy egész young-adult típusú történetet is kaptam, mert a szerző visszavitt a most huszonkét éves Hannah kamaszkorába, hogy fokozatosan magyarázatot kaphassak arra, hogy mi is történt a hősnő és Marco D'Alessandro között a megismerkedésük pillanatától egészen addig, amíg a férfi öt év szünet után ismét feltűnt Hanna életében. S ez a történet akkor kezdődik, mikor Hannah tizennégy éves. Ez a történet szempontjából nagyon jó, hisz nélküle nem lenne teljes a kép, csak én nem szeretem a young adult meséket, mert rég kinőttem belőlük. Hannah pedig még huszonévesen is úgy viselkedik, mint egy zavart kamasz. Nem igazán vannak céljai, nem tudja mit akar az élettől. Még azt sem mondhatom, hogy egyszerűen csak sodródik az eseményekkel, mert nem teszi. Ő egyszerűen bezárkózik és a sérelmeivel veszi körül magát.
   Nos, tehát van nekünk egy fiatal angoltarnárnőnk, tele frusztrációkkal, az első szerelem feldolgozatlan drámájával, aki öt év szünet után ismét összefut kamaszkori szerelmével, az olasz-afroamerikai Marcoval, aki tulajdonképpen az Egyesült Államokból származik. Ugye mindenki tudja, hogy Marco annyira jóképű és dögös, hogy minden női szívben azonnal kamrafibrilláció lép fel és beindulnak a pavlovi nyálcsorgatós reflexek? S nemcsak mutatós példány, hanem tele van múltban gyökerező problémákkal, mert unalmas lenne, ha nem lenne hányatott gyermekkora. S mivel apja afroameriaki származású, természetesen a szerző érinti a rasszizmus érzékeny témáját is.
   Ez a második esély története, de az újrakezdéshez rögös út vezet és a titkok sem segítenek Hannah-nak és Marconak, hogy problémamentes kapcsolatot építsenek. Titkaik pedig bőven vannak.
   Ami a szereplőket illeti... nos tőlük sem voltam elájulva. Hannah egy bizonytalan, zárkózott liba, aki nyakig merül az önsajnálatba és felfokozza személyes drámáját minden alaklommal, mikor szembe kellene néznie a való életel és tovább kellene lépnie. Határozatlansága nagyon idegesítő volt. Egy pszichiáter talán segített volna rajta, de talán egy hólapát hatékonyabb módszer lett volna. Ugyanazt a hólapátot ráfogtam volna nagypofájú, kavarós barátnőjére is, és a kolleganő sem úszta volna meg. Marco egy fokkal szimpatikusabb volt, de erőszakossága néha túl sok volt nekem. Azt sem értettem meg, miért kellett mindenkinek mindenbe beleszólnia. Első sorban miért nem akarta a család és a barátok megérteni, hogy Hannah azért nem randizik, mert jó neki egyedül? Az is kicsit meredek volt, amikor azzal gyanúsították a lányt, hogy leszbikus, azért nincs férfi az életében. Engem a mások életébe való beavatkozás nagyon kiborít, s tele ilyen epizódokkal az egész történet, bár Hannah esetében szükséges volt ez a beavatkozás, mert a sérüléstől való félelmében képes lett volna az egész életét egyedül leélni.
   Természetesen lesz boldog végkifejlet. A szerző nagyon közhelyes megoldást alkalmazott, előre borítékolható milyent.
   Ez egy minden szempontból zsúfolt történet volt. Túl sok szereplő, túl sok dráma, hiszti, határozatlanság és klisé. Más volt, mint amire vártam, és nem a jó értelemben. Nem tudom, hogy a kiadónak szándékában áll-e folytatni a sorozatot és főleg mikor, én meglennék a következő részek nélkül is. De nem vagyunk egyformák és ízlések, meg pofonok...



A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:


Jamaica Lane (Dublin Street 3)

Mély víz (Mély víz 1)