Amikor Sophie Steinbeck közvetlenül az esküvője előtt megtudja, hogy vőlegénye ismét megcsalta, mindenáron le akarja fújni az esküvőt. Ő maga nem meri bevállalni, ezért egy hivatásos tiltakozó személyében érkezik a segítség, akinek az a feladata, hogy megjelenjen az esküvőkön, és kimondja, amit (általában) egyetlen pár sem akar hallani a szertartáson: „Tiltakozom!”
A lefújt esküvő estéjén Sophie jobban megismeri Max, a hivatásos tiltakozó munkáját: a férfi megmenti az embereket attól, hogy elpazarolják az életüket. Miközben Sophie és Max egyre több időt töltenek együtt, szinte észrevétlenül értékelik át a szerelemről alkotott elképzeléseiket.
Kossuth, 2025
Eredeti cím: Happily Never After, 2024
Lynn Painternek több könyve is megjelent már magyar nyelven, tehát stílusa és munkássága nem éppen ismeretlen a magyar olvasók számára. Nekem ez a negyedik könyvem tőle, tehát nem olvastam az összes magyar nyelven megjelent írását, és angolul sem vettem kézbe semmit.
Ha őszinte akarok lenni, akkor fenntartásokkal fogtam neki az olvasásnak, mert az előzőleg olvasott három könyv közül (Véletlenül Amy, Mr. Téves Szám és a folytatása a Szerelemi fogadás) egyet kedveltem, kettőt nem. Illetve nem is az, hogy nem kedveltem, mert nem volt rossz, csak épp nem került be a valamikor újraolvasom vég nélküli listára.
A boldogító soha kellemes meglepetés volt. Sőt! Nagyon kellemes. Vicces volt, tele volt szellemes párbeszédekkel, helyzeti komikummal, és nagyon színes, nagyon szerethető szereplőkkel.
– Utálom a kontaktlencsét – felelte, de fel sem nézett az étlapról. – Inkább hordok mindig szemüveget.
– Kivéve ma este…?
Felnézett, és vállat vont.
– Nem igazán passzolt a ruhámhoz.
– De akkor… láttál te egyáltalán az esküvőn?
– Nagyjából – bökte ki, hogy lerázzon, és visszatért az étlaphoz.”
A történet rém egyszerű és ettől jó, mert nem terheli az ember lányát felesleges drámákkal. A hősnő, Sophie Steinbeck (igen, Steinbeck, mint az író), esküvőjére készül, mikor rájön, hogy vőlegénye és egyben munkatársa is, ismét megcsalta. Mivel nem akarja apját bajba keverni – aki a vőlegény apjának alkalmazottja –, nem mondhatja le csak úgy az esküvőt, ezért barátnője alkalmazza a főhőst, Maxet, hogy amikor a pap a szertartás ideje alatt felteszi az ominózus kérdést, hogy ismer-e valaki olyan okot, ami miatt Sophie és Stuart nem házasodhatna össze, akkor Maxnek tiltakoznia kell. És ez meg is történik, Sophie megússza házasság nélkül, Max – aki a "tiltakozást" csak hobbiból űzi – pedig megkapja a csekket és ennyi.
Csakhogy Maxnek megtetszik Sophie és nem tudja elfelejteni az esküvő utáni éjszakát, amikor a lánnyal és annak koszorúslányával kiürítették a bárszekrényt beszélgetés közben. Ezért hónapokkal később Max felhívja Sophiet és felajánlja a társulást, amit meghiúsult esküvője utáni alkoholgőzös állapotba Sophie is emlegetett. Így indul el Sophie és Max kapcsolata, és mindenki nagyon jól tudja hogyan fog végződni. De amíg eljutottam a boldog végkifejletig, én szenzációsan szórakoztam, mert millió dolog történik.
Ebben a történetben nincsenek nagy drámák, csupán kicsikék. Ugye, azt már említettem, hogy Sophie miért hátrál ki az eljegyzésből, viszont Maxnek is van a múltjában egy ex, akiről nem is nagyon akar nyilatkozni. És Maxnek vannak szülei is, akik semmit nem akarnak jobban, mint fiúkat a házasság kötelékében látni. Mint ahogy Sophienak is van főnöke, aki a visszavonulást fontolgatja, s helyére Sophie sikeresen pályázhatna, ha lenne kiegyensúlyozott magánélete is a munka mellett. Mert Sophie életét két idős albérlővel (tündériek!) és két macskával osztja meg, akiket anyja kebelbarátnőiről nevezett el. Sophie és Max társulása milyen jól jön megoldani mindkét helyzetet, ha egy kicsit rájátszanak.
Ez egy romantikus komédia, s mint olyan senki világát meg nem fogja rengetni, de nagyon szórakoztató. Mondanom sem kell, hogy egyik főhős sem akar kapcsolatot a másikkal – meg mással sem –, annak ellenére, hogy bevallottan nagyon erős kettejük között a kémia. Mi több, Sophie a szerelemben sem hisz. De semmi nem akadályozza meg majd a boldog végkifejletet.
Azt is pontoztam, hogy ez nem egy instant szerelem volt, hiszen hónapot telnek el, míg Max megkeresi Sophie-t, s előbb üzleti kapcsolatban vannak, ami lassan alakul át barátsággá, majd szerelemmé, ami ellen mindketten kapálóznak, különösen Sophie.
Van benne néhány érzéki jelenet is, pont annyi, amennyi kell, nagyszerűen megoldva, mert jelzi azt, hogy mi történik, de nem feszegeti a pornográfia határait.
Ez egy nagyon szerethető, könnyen olvasható történet, az a bekuckózós fajta. De ízlések és pofonok...
