... mindenkinek
2016. június 30., csütörtök
2016. június 29., szerda
Hóvégi klasszikus - Rejtő Jenő írásai
Miért is kellene Rejtő-könyvet olvasnod?
Elsősorban azért, mert a magyar szórakoztató
irodalom vele kezdődik. Mert nyár van... mert nem lehet azzal takarózni, hogy
drágák – arról szól a fáma, hogy ingyen letölthetőek a könyvei, és ráadásul legálisan... és
mert szórakoztató. Jobban mint a divatos amcsi tiniregény vagy a legújabb írott
pornográfia.
Ezek azok, amire azt mondanám, hogy egyformán élvezhetőek férfiak és nők számára, mert kalandosak, pörgősek, néha van
bennük szerelem is... és kár lenne a „new adult”-os generációnak kihagynia. Ami
a legfontosabb: korhatár nélküliek. Egyformán élvezi a nagyszülő korosztály és az ifjúság.
Jaj, persze lesznek hangok, hogy hát ez unalmas...
persze, hogy unalmas lesz azok számára akiknek a jó könyv a fejezetekkénti minimum
egy dugásnál kezdődik vagy egy, a
semmiért hisztériázó dívánál, de legalább egy lelki sérült milliomos legyen benne, ha már a kötözős szex kiesett... mert ugye, ha mindez nincs, akkor az a könyv unalmas és értéktelen. Rejtő Jenő könyveiben ezek közül egyiket sem fogod megtalálni, de róla halála után több mint 70 évvel is
tudjuk ki volt és száz év múlva is tudni fogják. Minden, ma divatos íróról is
elmondható lesz ugyanez?
Felesleges életrajzi részletekbe belemenni, aki
ismeri a munkásságát, az már tudja ki volt Rejtő Jenő, aki meg nem, annak
barátja a Gugli. Annyit azért elmondanék, hogy bár a maga korában filléres
regényeknek, ponyva irodalomnak számítottak írásai, ma már a klasszikusokkal
együtt emlegetik a nevét.
P. Howard és Gibson Lawery írói neveken is
jelentek meg írásai, melyek akár légiós-történetek voltak, akár bűnügyi- vagy
western-jellegű írások, egyformán szórakoztatóak. Több regényét megfilmesítették, színdaradot is írtak művei alapján, sőt képregények lapjain is találkozhatunk egy-egy regényének főhőseivel
Kedvenceim:
A három testőr Afrikában
Az elátkozott
partból megismert együttes – Csülök, Tuskó Hopkins, Senki Alfonz és a Török
Szultán – újabb sötét rejtélyek felkutatására indul. Igaz, hogy nem egy úton,
hiszen Csülökék, miként a „három testőr”, az izgalmas és halálos veszélyeket
ígérő kalandok során lovagi szolgálatot is teljesítenek egy francia lány,
Yvonne oldalán, a Török Szultán viszont – úgy tűnik – aljas árulásaival egyre
nagyobb veszélyekbe sodorja őket. De Yvonne apja, Duron tábornok megmentése és
egy óriási panama leleplezése után kiderül, hogy „aljas” módszereivel a Török
Szultán is csak leplezte magát, s az igazság kiderítésében, a veszedelmes
kalandok sikeres kimenetelében őneki is jókora része van.
Az első,
1940-es megjelenés óta még 16 kiadást ért meg, film is készült belőle. Az első
könyv volt amin hangosan nevetni tudtam.
Az ellopott
futár
"- Nagyon
helyes, hogy a tetemet már előkészítették a boncoláshoz. Örülök, hogy végre
rend van a kórházban. Fogjunk hozzá, uraim. A lelet szerint ez itt egy
negyvenöt év körüli, anaemiás egyén, causa mortalis: előrehaladott atrophia…
A kórboncnok
felemelte kését, lehúzta a leplet, ám ekkor legnagyobb csodálkozására a halott
felült, és mutatóujját figyelmeztetően kinyújtva, így szólt:
– Pardon, a
boncolás előtti illem előírja, hogy bemutatkozzam.
A tanár
szigorúan összevonta szemöldökét, és a meghökkent kórházi szolgára
nézett.
– Marcel! Hogy
kerül ide egy jól nevelt női hulla a középkorúnak jelzett, negyvenöt év körüli
egyén helyére? Uraim! – És az orvosokhoz fordult, választ sem várva: – Iménti
kijelentésemet visszavonom: a kórházban még sincs rend. (…)"
Persze hogy
esküvővel végződik majd a történet, mert a szerelem sötét verem (különösen ha
letakarják és ráülnek) és mert Rejtő a tündérmesék világának sajátos
környezetbe ültetett változatát teremti meg itt is ahol az alvilág kétes
figurái egytől egyig úriemberek, a koldusról többnyire kiderül, hogy álruhás
koronaherceg, és ahol végül a szerelmesek mindig egymásra találnak.
Megjelenésének
éve: 1941… és azóta még kilencszer. A hangosan vihogós kategóriába tartozik.
… és egy örök
klasszikus: Fülig Jimmy levele az uralkodóhoz
Kelt mint itt
Szanfranciszkóban uralkodásunk elmúltával magamkezűleg.
Igen tisztelt
kiráj úr, kedves mamája és T. neje őfelsége! Mai nappal keltfent levelét vettem
és kibontám.
Ezennel
felelek tisztelettel értesíteni!
Szíves
mekhívására, hogy udvarára telepeggyek nyugodt életre, amit Felség gondtalanít,
van szerencsém őszinte sajnálattal. Mer ott nekem nagy strapa a tétlenség. Én
városi lakós vagyok, ha nem is bejelentett, ami csak egy üres formalinság. De
városi lakos nehezen szokja a vidéket. És egy sziget, akármilyen kicsiny,
mégiscsak királyi udvar, tehát nem a nagyvilág. Pedig szívesen emlékszem vissza
uralkodásom naccerű idejére, amej felvirágzásba hoszta a országot... És asz sem
lepne meg, ha Almirában megöregítenék fénykoromat és a főt téren szobrommal
találkoznék sétálva. Mer a nép bezárt engem a szívébe, és jó, hogy mégsem kell
zacskót ragasztani, amint egyéb bezárás esetén ez fentforog.
Voltam
Szingapurban is a klubbokban. Már nem az, ami volt. Vanek lebukott egy lopásból
kifolyó rajtaérésből. Azt hiszem jól esne neki, ha felséged írna egy pár sort.
Hadd lássa a Vanek, hogy felséged nem felejti el barátait, ha aszok bajba
jutnak. Buszkó Mocsink mondta, irjam mek; hogy felséged, ha van miből,
megadhatná neki a két és fél dollárt, amit felsékedért Tulipánt nevű közös
barátunknak visszafizetett. Mert egy uralkodó nem csinálhat adósságot. Eszt ő
monja. Mi uralkodók tudjuk, hogy ez nem igaz. De mikor ült ez a Mócsink egy
trónon?
Itt már minden
nem a réki. Unalmas és csendes lett. Szegény Velő kétoldali pisztolylövésben
mekhalt, pedig üzentem neki, hogy a Hobo Fischer kiszabadult. Mondom: unalmas
itt minden és csendes, úgyhogy azonnal Honkongba mentem, mert ott sincs semmi
dolgom. És az ilyesmit én elintézem.
Jelenleg
ugyanebben az ügyben tartózkodom Szanfranciszkóba.
Ha mektenné
felsék, én egy Firmin nevű úrban felejtettem a késem. Ott van elásva a
gyorsfényképezőgép mellett. Ha egyszer arra sétál és nincs más államügye
fojóba, ássa föl a pasast és vegye ki belőle a késem. Nem éri meg ez a Firmin.
Egy darab kagyló a nyele. Könnyű megismerni. De csak úgy kérem eszt, ha igazán nincs
dolga és szívesen csinálja.
Úgy történt
esz a haláleset, hogy amikor felségedet ledoptam a földre és rémülten láttam,
mit tevék. De időm se volt rája éleszteni, amikor megjelent a kisértő kapitány.
A Wirth. Aki veszette a Nono-Holasztárlulu hajót.
És revolvert
foga:
– Itt az idő
José – mondá. – Elmehet. De most nagyon gyorsan.
– Ki maga? –
kérdem hüjén.
– Én Wirth
kapitány vagyok. A Titkos Szolgáktól. A kikötőben egy motoros várja és elviszi
Tahitibe... És ő adott nekem pénct is. (Aszért köszönöm, hogy felséked is
küldött. A pénc az egyetlen jó, amiből nem árt a sok.)
Amikor
elmentem, az útban aszt gondolám, elhozom a fényképemet ettől a Firmintől.
Ahoty odaértem, belestem asz ablakon és mekrémültem.
Ott feküdt a
halottarcú öreg nő, de jól fejbeütve. Aszonban volt neki élete még, mert vizzel
öntöztem.
– Uram... –
mondta – megölt. Firmin... A részvények...
...Hát
kiderülne, hogy asz a Firmin meg az asszony részvényesek voltak Alvarec elnök
uralmában. Amikor asz elnököt elkergették a részvények folyama árbaesett. De
mekvoltak nekik kettőjüknek értéktelenül. És múltkor jött Ekmont meg Gombperec
fényképezni és közben mondták, hogy az értéktelen részvényt mekveszik tőlük.
Firmin eladta potomért. De az asszony mondá, hogy ő nem adja. Esz emlék. Így
hát csak Firminét vitték el. Mire gyött a Pollino fényképeszni, neki nem juta
részvén. Eszért él ma is, csak tudná minek?
Az történt
előzőleg, hogy Ekmont és a többi gyászoló rokon megtudták Bonifác fogolytól,
hogy gyön Alvarez csapatokkal és győz. Nekik majd menekülni kell. Iken ám, de
akkor a részvének régi, jó folyamára lesz érvényes megint! És itt megvették a
régi részvéneket.
Amikor már
Firmin is mektutta, hogy visszajön Alva Rez, akkor maj megőrült, hoty potomér
atta a papirokat. De Ekmont kirugatá. Gombperec dettó. Erre ő megölte őket, mer
tutta, hogy Warinst fogják gyanúsitani a tényállással. Vékül leüté és kirablá
részvényeiből a halálfejű úrinőt.
Amikor
felálltam a sebesült asszony mellől, ez éppen jókor volt. Mer lesujtott rám
hátulról esz a Firmin, aki valamiért visszagyött. De már ép felálltam, nem
talált.
No asztán
következett egy rövid testgyakorlás miután elástam (S.K.) Ámde benne
felejtettem a műszert a fényképészbe.
Ezzel zárom
soraimat alanti tisztelettel felségednek régi barátja, ma is és a kedves mama
őfelségének és az uralkodó őnacsságának kézcsókkal. KeIt most lent: Néhai
kollégája:
az eksz Fülig Jimmy, sajátulag.
(Rejtő Jenő, Piszkos Fred, a kapitány)
2016. június 27., hétfő
Kati Heikkapelto - Védtelenül
Fekete Anna 2
Vérfagyasztó,
irtózatos és rémisztően valóságos – egy rendkívüli thriller a krimi műfajának
egyik legizgalmasabb új írójától.
Amikor egy
idős férfit holtan találnak az út szélén – látszólag egy magyar bébiszitter
ütötte el –, Fekete Anna nyomozó biztos benne, hogy többről van szó, mint
egyszerű balesetről. Ahogy elkezdi felderíteni az egyre összetettebb ügyet, a
nyomok az illegális bevándorlás szervezőihez, a drogkereskedőkhöz, gyilkosokhoz
vezetnek. Amivel szembesül, az nemcsak a hitét fenyegeti, hanem az életét is.
Anna társa,
Esko egy másik, de hasonlóan veszélyes nyomozásba keveredik egy bevándorló
banda tevékenysége kapcsán, amely közben a kitoloncolási parancsok és razziák
egyre növekvő feszültséget keltenek, és kétségbeesett cselekvésre késztetik a
bandatagokat – illetve magát a rendőrséget is. Majd miután a hóban egy véres
késre bukkannak, a két ügy úgy fonódik össze, ahogy arra senki sem számít.
Egyre nő a feszültség, és nyilvánvalóvá válik, hogy Annáékon már nem segíthet
az, hogy a törvény az ő oldalukon áll.
Athenaeum,
2016
Eredeti mű:
Kati Heikkapelto – Soujattomat, 2014
Az írónő
második, magyarul megjelent könyve a Kolibri után, ami a Fekete Anna sorozat
első része. Ennek sem olvastam az első részét, de ebben a részben is
megtudom, hogy Fekete Anna családja a szerbiai háború elől menekült
Finnországba a Vajdaságból. Szerbiai magyarok, tehát nem meglepő sem a név, sem
az időnkénti nyelvhasználat. Valahogy
nem éreztem azt, hogy hiányoznak információk az első rész miatt és emiatt élvezhetetlen a történet.
Egyébként, a könyv ismertetőt közöl a szerzőről is, aki ugyan Finnországban
született, de tökéletesen beszél magyarul.
Mint jeleztem,
fogalmam nincs miről szól az első rész, ebben betekintést nyerünk a rendőrörs
életében a két szálon is futó nyomozáson keresztül… ami lényegében ugyanoda
vezet majd. És a rendőri munka mellett meg-megvillan a szereplők magánéletének
egy-egy jelenete is, szemléltetendő, hogy azért a rendőrnyomozó is emberből
van, beteg, vagy akár honvágya is lehet. A történet ugyan két szálon fut egy ideig, de kiszámíthatóan összefonódik
majd, nem kell sokat gondolkozni ezen… és nagy durranások sincsenek benne.
Krimikedvelőknek
ajánlott. Engem egy kicsit a Richard Castle történetekre emlékeztetett, bár nem
mondanám, hogy krimiszakértő lennék, nem vagyok a műfaj elkötelezett kedvelője.
Illegális
bevándorlás, drogok, gyilkosság – és hangyányi magánélet. Ha mindez bejön neked
akkor ki ne hagyd a könyvet, aminek van egy harmadik része is… joggal
reménykedhetünk, hogy az első kettő után azt is megjelenteti a kiadó.
A Fekete Anna sorozat részei:
(magyar megjelenésről még nincs hír)
2016. június 25., szombat
Jill Mansel - Van az a pénz
A Sunday Times
bestseller írónőjének 10. magyarul megjelenő regénye! Íme, egy újabb csavarosan
humoros és életszerűen pörgős történet.
Lolának tíz
évvel ezelőtt 1o.ooo fontot ajánlottak – melyik 17 éves lány ne lenne boldog
ekkora összeggel?
De akadt egy kis
bökkenő: Lola fülig szerelmes volt Dougie-ba, és az ajánlat Dougie édesanyjától
származott. Feltételül azt szabta, hogy a lány szakítson a fiával.
Lolát semmi
nem választhatta el szerelmétől. Aztán a lány családjában kiderült egy
rettenetes titok, és Lola nem dönthetett másképp, fogta a pénzt és
elfutott.
Most a sors
egymás útjába sodorja Lolát és Dougie-t. A lány még mindig rajongva szereti a
férfit, de Dougie hallani sem akar Loláról, főleg azután, hogy rájön a lelépési
pénzre.
Van ebből a
bizarr helyzetből kiút? Lehet visszaszerezni azt, amiről az ember lánya már
lemondott, ráadásul pénzért?
Kulinária
Kiadó, 2016
Eredeti mű:
Jill Mansell – An Offer You Can’t Refuse
Az írónő rajongója vagyok, valamennyi magyarul megjelent könyvét olvastam és úgy gondolom, hogy valamennyi közül ez tetszett a legkevésbé. Annyira idegesítő volt a Lola nevű főszereplő, hogy többször is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom.
Ahogy a
fülszöveg is írja, Lola pénzt fogad el Doug anyjától, aki ezt forma lelépési
pénznek szánja… nagy dolog, a filmekben a gazdag szülők így szabadulnak meg
gyermekeik nemkívánatos partnereitől. Lola még fel is srófolja az összeget,
mert több pénz kell nevelőapja szerencsjáték-adosságának fedezésére… és meg is
pattan barátnőjével egy egzotikus nyaralóhelyre dolgozni.
Mikor évekkel
később visszatér és dolgozni kezd egy könyvesboltban a dolgok rendben
lennének.. látszólag… míg egy este – mit tesz a fikció istene! – pont a Doug
anyjának segít, amikor azt két férfi megtámadja. És ezek után ott a csodás találkozás
Douggal, aki ennyi év után sem nem szégyell döglesztő pasinak lenni. Lola pedig
úgy gondolja, hogy neki bizony vissza kell kapnia a férfit. A gusztustalanságig
fut utána, mindenhová beszemtelenedik…olyan mint egy kullancs, nem lehet
szabadulni tőle, még akkor sem amikor nyilvánvaló, hogy Dougnak van barátnője,
akkor sem amikor ismételten a szemébe mondják, hogy lépjen már tovább. Tényleg
létezik magától ennyire elszállt nő aki azt hiszi ő a világ közepe és neki
minden jár? (most nem a bögyös pszeudó-celebekre gondoltam, akik folynak a
tévéből s a közösségi oldalra posztolják azt is ha a kutyájuk vakkantott)
Ugye tudjuk,
hogy az írónő mindig egy kisebb közösségről ír, nem csupán egyetlen pár
történetét csűri-csavarja. Ami ebben a könyvben úgymond “véletlenszerűen”
megtörténik, az túl sok még egy fikciónak is… de nem mesélem el, hátha olvasni
szeretnéd a könyvet és én meg lövögetem itt lefele a történéseket.
Annak
ellenére, hogy a Lola annyira idegesített, hogy átrendeztem volna az arcát a
szeneslapáttal, azt mondom, hogy ezt a könyvet vidd magaddal a strandra, mert
szórakoztatni fog… vagy ha mégsem, akkor árnyékot tarthat, mert méretileg a
kiadóra oly jellemző formátum: jó nagy.
… és
természetesen maradtam néhány nagyon tanulságos, és egyetemesen érvényes dologgal:
– ha a barátod
anyja utál, akkor tíz év múlva is utálni fog, akkor is, ha épp az életét és
vagyontárgyait mentetted meg. Tehát jótét helyébe jót sose várj…
– ne hazudozz
gyermekednek az apjáról, mert a fickó akkor bukkan fel amikor már megnyugodtál,
hogy sosem teszi… és te ott maradsz nyakig a… benne…
– kelkáposzta főzése iszonyúan büdös és
kivállóan alkalmas potenciális szomszédok elriasztására. Tesztelni fogom, bár a
rendes káposzta se kutya, jó büdös tud lenni…
– celeb és
paparazzo, celeb és lökött liba párosítás sosem működik – ebben a könyvben
legalábbis nem –, valamint ne hajts a barátnőd apjára sem, nem tetszel neki,
csak egyszerűen udvarias…
– a szüleid
felnőttek, el tudják baltázni az életüket a te segítséged nélkül is, tehát
törödj a magad dolgával…
– nem a ruha
teszi az embert, de amikor lekurváznak elgondolkozhatsz, hogy jó dolog volt-e a
Mallorcán viselt strandruciban dívát játszani egy patinás londoni
könyvesboltban…
Természetesen
megvan a boldog befejezés – valamilyen módon minden szereplő megtalálja a maga
számítását… véleményem szerint durván kierőszakolt és már-már nyálas a megoldás.
De hát ízlések és pofonok… és attól én még továbbra is szeretni fogom Jill
Mansell könyveit.
Az írónő más könyveiről is olvashatsz itt:
Labels:
2016,
barátok,
chick lit,
Egyesült Királyság,
humor,
kortárs,
romantikus,
szerelem
2016. június 21., kedd
Gail Carriger - Szívtelen
Napernyő Protektorátus 4.
A lélektelen
Lady Alexia Maccon ismét alaposan benne van… ezúttal azonban a baj nem a saját
hibájából szakadt rá. Amikor egy őrült kísértet megfenyegeti a királynőt,
Alexia veszi kezébe az ügyet – és a nyomok a férje sötét múltjába vezetnek.
Mindezt megtetézi a húga (döbbenetes!) csatlakozása a szüfrazsett-mozgalomhoz,
Madame Lefoux legújabb találmánya és tarajos zombisülök áradata – Alexiának
arra sem marad ideje, hogy saját előrehaladott terhességével
foglalkozzék.
Sikerül rájönnie,
ki akarja megölni Viktória királynőt, mielőtt túl késő lenne? Megint a vámpírok
szervezkednek, vagy az áruló ezúttal farkasbundát visel? És egészen pontosan
micsoda fészkelte meg magát Lord Akeldama második legjobb szekrényébe??
Könyvmolyképző
Kiadó, 2016
Eredeti mű:
Gail Carriger – Heartless
Alexia, azaz Lady Maccon terhes… 8 hónapos várandós. Hogy mi születik egy lélektelen és egy farkasember szerelméből… hát majd kiderül, közönséges gyermek semmiképpen, főképp ha olyan keresztapja van mint Lord Akeldama, a piperkőc vámpír. Tehát egyezzünk ki abban, hogy Lady Maccon várandós… valamivel.
Nem szeretem a
fantasy könyveket, ez azonban kivétel. Nem mondhatnám, hogy a sorozat
valamennyi részét olvastam – az elsőt igen a másodiknak is nekifogtam, aztán
félretettem egy várva-várt megjelenés kedvéért és azóta is halogattam a
folytatását.
Hááát… ez
valami döbbenetes volt. Olyan, mint egy világklasszis paródia.
Azt ugye a
sorozat rajongói tudják, hogy Lord Maccon egy farkasember, a Woolsey-falka alfahímje,
kissé darabos, imádja a feleségét, Alexiát… és imád pucérkodni. Maga Alexia is
néha azt gondolja férjéről, hogy időnként úgy viselkedik mint egy tulok. Lord Akeldamáról, a vámpírról,
pedig közismert, hogy istene az öltözködés, a csín és a báj, hiszen egy piperkőc. No, most
képzeld el, amikor objektív okok miatt Lord Maccon és bé várandós neje
beköltöznek Lord Akeldama szekrényébe… izé, a második legjobb öltözőszobájába.
A darabos bunkónak és a finom úriembernek egy fedél alatt kell élnie Alexia és
leendő csemetéje kedvéért, ami ugye azt jelenti, hogy vámpírok és farkasemberek
jönnek-mennek egy közös háztartásban. S ha ez még mindig nem lenne elég akkor mindenki ki van téve egy terhes nő szeszélyeinek, akit szinte állandóan etetni kell, lehetőleg süteményekkel.
A viktoriánus
időkben játszódó történetben természetesen most is bőven van részünk
izgalomban, hiszen a királynőt halállal fenyegetik… na, de melyik királynőt?
Ugye, azt is tudjuk, hogy a vámpírok bolyokban élnek, hát most tanúi lehetünk
egy kirajzásnak is – gondolom ez olyasmi mint a méheknél. S ha nem elég a zűrzavarból, akkor gépi mütyürök és gigászi méretű kütyük randalíroznak,
szellemek lebegnek. Szóval van itt minden. Sőt! Miközben múltbéli események
után kutat, Alexia azt is felfedezi ki is mozgatja a szálakat a háttérből a
Woolsey-falkán belül és sajnálatos módon elveszíti híres-hírhedt napernyőjét.
A kedvencem…
nem is tudom… egyformán üdítő Alexia rendíthetetlen nyugalma, Lord Maccon
bunkósága és a vámpírúr, Lord Akeldama különcsége. Talán mégis ez utóbbi viszi a
pálmát páratlan bókolási stílusával. És ez úgy képzeld, hogy a legmeglepőbb
szófordulatokat vágja ki a legkisebb erőfeszítés nélkül. Olyan, hogy “drágám”
vagy “kedves” szóba sem jöhet nála, a bókok itt kezdődnek: orgonabokrom, gránátalmamagom, szirupcseppem,
bébiszilvám, édes borhabom, szirombontó körömvirágom... és a szóvirágok tárháza
kifogyhatatlan. Tehát valahányszor megjelent Lord Akeldama a történetben, az én
arcomra kiült az idióta vigyor, mert vártam mivel fog kirukkolni az adott helyzetben
– és nem csalódtam, mert csak a legritkább esetekben ismétetelte magát. No, de hát ízlések meg pofonok...
Ha szórakozásra vágysz akkor ki ne hagyd a könyvet
és a sorozatot... amiből még hátra van egy rész, mielőtt új sorozat kezdődne,
aminek főszerepében Prudence lesz. Hogy kicsoda is Prudence, azt megtudod, a
Szívtelen végén.
“A következő másodpercben már a meztelen Biffy hevert
a párnákon, tökéletesen méltatlan pózban, a lába Alexia szoros markában.
Minthogy az érintés halandóvá tette, ezen állapot minden testi jellemzőjével együtt,
nem csoda, hogy bíborszínre vörösödött megaláztatásában.
Alexia, bár együttérzett vele a kínjai miatt,
továbbra is szorosan fogta, és közben tudományos hűvösséggel megállapította,
hogy a pirulás egészen leér. Figyelemreméltó.
A férje morgása térítette vissza a figyelmét. Conall
szintén visszavette emberi alakját, ruháit azonban nem.
– Mi az?
– Ne bámuld! Pucér.
– Te is az vagy, férjem.
– Igen, de rám
addig nézhetsz, amíg kedved tartja.”
2016. június 19., vasárnap
Jamie McGuire - Varázslatos szerelem
Véletlen 3.
Légy óvatos
azzal, mit is kívánsz! Lehet, hogy minden valóra válik…
Most, hogy Erin megtudta az igazságot a lányokról, akik kiközösítették, és a fiúról, akit szeret, úgy érzi, az érettségi előtti idő egyre gyorsabban fogy. Amíg egykor még a nyári szünet előtti napokat számolták vissza, most már ténylegesen az utolsó napjaikat töltik Blackwellben. Szülei, Sam és Julianne attól félnek, hogy most, hogy végre megtalálták Erint, mégis el kell engedniük őt, a feszültség pedig csak egyre nő azóta, hogy Erin rájött, ki is ő valójában.
Most, hogy Erin megtudta az igazságot a lányokról, akik kiközösítették, és a fiúról, akit szeret, úgy érzi, az érettségi előtti idő egyre gyorsabban fogy. Amíg egykor még a nyári szünet előtti napokat számolták vissza, most már ténylegesen az utolsó napjaikat töltik Blackwellben. Szülei, Sam és Julianne attól félnek, hogy most, hogy végre megtalálták Erint, mégis el kell engedniük őt, a feszültség pedig csak egyre nő azóta, hogy Erin rájött, ki is ő valójában.
Weston egyre
rosszabbul érzi magát, ahogyan telnek a nyári napok, hiszen a lány, akit
gyerekkora óta szeret, más főiskolára megy, mint ő. A legnagyobb félelme, hogy
ez azt jelenti, elválnak útjaik. Miközben próbálja a legjobbat kihozni a
maradék időből, és elérni, hogy minden maradandó emlékük legyen, folyamatosan
kétségek között őrlődik.
Rájön, hogy a
remény olyan, mint a folyós homok: minél jobban szenved ő, annál gyorsabban
süllyed Erin.
Maxim, 2016
Eredeti mű:
Jamie McGuire – Happenestance 3
Már amikor az
első részről írtam (Véletlen szerelem) megjegyeztem, hogy ez bizony rövidecske.
Hogy a második része (Viharos szerelem) milyen hosszú volt, fogalmam sincs,
mert azt kihagytam, de a harmadikat, ezt, el lehetett olvasni egy este. Tehát a
háromból együtt esetleg egy megszokott méretű könyv lehetne… azért a pénzért.
Az írónő még nem is adott nekik más-más címet, csak megszámozta őket egytől
háromig és kész.
Még azt sem
mondhatom, hogy föltétlenül el kell olvasni valamennyi részt, mert ha nem,
akkor nem leszel képben. Mint mondtam, a másodikat kihagytam, de nincs
hiányérzetem és mínuszban sem vagyok olyan infóval, ami esetleg a harmadik rész
szempontjából fontos lenne.
Amikor az első
részét osztottam-szoroztam, mondtam, hogy a kisváros szülészetén ugyanazon a
napon három Erin nevű lány látja meg a napvilágot, két gazdag család gyermeke
és egy szegény, alkohol és szerfüggő nőjé. Kettőt közülük összecserélnek, és
évekkel később a két gazdag család által nevelt csemete balesetben életét veszti.
Ekkor derül ki, hogy a szegény lány tulajdonképpen gazdag lány… és ezt most, a
harmadik részben sokan nem tudják elfogadni. Pont olyanok nem, akik maguk is a
társadalom pereméről kapaszkodtak a kiváltságosok közé, valamint a gyermekeik,
akiket felsőbbrendűséggel oltottak be. Tehát ha nincsenek az iskola hangadó
lányocskái, hogy kavarják a dolgokat és szítsák a gyűlöletet, megteszik a fiúk
is. Nem értem… mitől jobbak, többek ők? És miért kell ezt még a főiskolán is
folytatni?
Továbbá azt
sem értem, hogy miért kell drámázni azért, ha az iskola végeztével egy
szerelmespár egyik tagja a maga választott úton szeretne haladni, a maga
választotta főiskolán szeretné a maga választott szakját tanulni és nem a
barátját követné, annak önmegvalósítási törekvéseinek az árnyékában. Természetesen Weston
várja el, hogy Erin oda menjen továbbtanulni ahová ő, és amikor ez nem látszik
összejönni, akkor látványos hisztik és duzzogások jönnek. Ha az írónő ezzel
netán azt szerette volna érzékeltetni, hogy mennyire szerelmes és érzékeny
Weston, akkor ez mellément, mert csak az jött le, hogy úgy viselkedik, mint egy
elkényeztetett kisfiú aki nem kapta meg a kedvenc játékát.
És igazából
Aldermanékat sem értem. Tizensok évig nevelnek egy gyermeket a sajátjukként,
összetörnek, mikor balesetben elvesztik, de mikor kiderül, hogy mégsem a saját,
vérszerinti gyereküket vesztették el, akkor már nincs is gond, juppi!! megvan a
gyerekünk!… A való világban ez nem így működik.
No, de minden
jó, ha vége jó. Biztosítva van a boldog befejezés, és ha szereted az amerikai
ifjúsági mizériát, akkor ez a te könyved, a te sorozatod. Meg ízlések és pofonok…
A sorozat előző részei:
Maxim, 2015
Happenestance 1
2. Viharos szerelem
Maxim, 2016
Happenestance 2
Labels:
Egyesült Államok,
ifjúsági,
kortárs,
Maxim,
romantikus,
szerelem
2016. június 16., csütörtök
Kylie Scott - Play - Futam
Stage Dive 2
Csak arról
volt szó, hogy úgy tesz, mintha egy rocksztár barátnője lenne. Arról nem, hogy
bele is szeret…
Mal Ericson, a
világhírű Stage Dive rockbanda dobosa villámgyorsan rendbe akarja tenni az
életét – egy rövid időre legalábbis. Úgy gondolja, a látszathoz az is éppen
elég lesz, ha egy igazi jókislánnyal kezd mutatkozni. Nem úgy tervezte, hogy ez
az átmeneti helyzet állandóvá válik, és nem sejthette, hogy éppen így találja
meg az igazit.
Anne Rollins
álmában sem gondolta volna, hogy megismerkedik majd a rock egyik istenével,
akinek a posztereivel tinédzserkorában ki volt plakátolva a szobája – és
különösen nem ilyen körülmények között. Anne ugyanis anyagilag nem áll valami
jól. Illetve nagyon nem. Ugyanakkor érzi, hogy ha pénzért cserébe úgy tesz,
mintha a vad partiarc dobos csaja lenne, annak semmiképpen nem lehet jó vége.
És teljesen mindegy, hogy mennyire szexis pasi Mal. Vagy mégsem?
Könyvmolyképző
Kiadó, 2016
Eredeti mű:
Kylie Scott – Play, St. Martin’s Griffin, 2014
Ugye emlékszel
még a Stage Dive zenekarra? És Evelyn és David (a zenekar
szólógitárosa) történetére az első részből? Igen, az, amikor erősen alkoholos
állapotban Vegasban összeházasodnak és egy egész köteten keresztül folyik a
mizéria, elválnak, nem válnak, ügyvédek és egy egész zenekar kavarása, satöbbi.
No, ez annak a könyvnek a folytatása, most Malcolm Ericson van a főszerepben, a
rockbanda dobosa, de a történetben ismét megjelenik az első rész valamennyi
szereplője is.
Ez nekem
nagyon, nagyon nem jött be. Az első rész sem lett kedvenc de ez egyike a
leginfantilisabb könyveknek amit valaha is olvastam. Egy 27 éves férfi és egy
23 éves nő úgy viselkedik mint két tizenéves a nyolcadik általánosból, s ha nem
lenne benne néhány erotikus jelenet, meg egy, a lány vaginájának címzett
monológ a pasi részéről – igen, jól olvastad! –, akkor erősen ifjúsági lenne ez
az egész.
Kezdjünk egy
klissével: a szereplők egy épp lelki válságban levő kőgazdag rockzenész és a problémás
gyermekkorú szegény lány, menő párosítás. Egy hét alatt – mert ekkora
időtartamot ölel fel a könyv –, a két
főhős megismerkedik, a megismerkedést követő napon falból összeköltöznek, a
megjátszott kapcsolat természetesen gyorsan szenvedélyes szexszel bővül, az
egy hét elteltével a pasi feleségül kéri, szakítanak, majd ismét összejönnek. Ez még fikciónak is durva!
A történetet
egyes szám első személyben a női főhős, Anne Rollins meséli el, aki évek óta
plátói rajongással viseltetik a zenekar dobosa, Mal(colm) iránt és valamivel
földhözragadtabb érzéseket táplál főnöke, a lepedővírtuóz Reece iránt – aki
természetesen magasról tesz rá, amíg bele nem kerül a képbe a híres rocker… Egy
újabb klissé: köpök rád, amíg senkinek sem kellesz, aztán ha konkurencia is van
a láthatáron, akkor jöhet egy kis verekedés, mert milyen menő a tesztoszteront
így fitogtatni.
És még nem
beszéltem a főhős nagy, érzelmi válságáról, ami úgy vagy 20 fejezeten keresztül
tart, ahhoz, hogy kiderüljön, hogy az dolog hátterében anyja végső stádiumban
levő méhnyakrákja áll. Újabb fekete pont a szerzőnek: a tudomány mai állása szerint egy héttel a halál előtt
egy rákos beteg nem látogat koncerteket és nem viháncol vendéglőkben.
Azt sem tudom
megérteni, hogy két futó ismerősből hogyan lesz “öribari” úgy egyik pillanatról
a másikra, csupán azért mert egyikük a szólógitáros felesége (Evelyn, az első
részből), a másik pedig a dobossal kavar. És ezzel elérkeztünk a kettős
mércéhez is: amikor Anne húga, Lizzy is megjelenik a színen és a basszusgitáros
érdeklődni kezd iránta az olyan mintha vörös posztót lobogtattak volna
Anne-nek. Szóval ő lóghat egy rockzenésszel, de a húgának meg se forduljon a
fejében.
A könyv dúskál
a szlengben és a vulgáris beszédben, és nem hinném, hogy a magyar nyelvben van
olyan szó hogy “basszer” (biztos, begugliztam!) – ez a basszusgitárost hivatott
helyettesíteni. Ja, és a "backstage" magyar megfelelője a kulisszák vagy színpad mögött lenne.
Nem jutottam
hozzá egy eredeti, angol nyelvű változathoz, hogy megnézhessem a főhős hogyan
is szólítja tulajdonképpen a barátnőjét, Anne-t. Mert ez a magyar változatos “tökfej”-ezés nagyon gáz, és legyünk őszinték, elsőnek nem a leányzó répavörös
haja jutna eszünkbe róla, hanem az értelmi fogyaték.
Hosszan
lehetne folytatni, hogy mi mindenért adnék még fekete pontot, de hát ízlések és
pofonok… Az ifjúság imádni fogja ezt a könyvet és csak szuperlatívuszokban fog
beszélni róla. Én nem tudom ezt megtenni, sajnálom…
A sorozat további részei
Labels:
Egyesült Államok,
erotikus,
kortárs,
Könyvmolyképző,
romantikus,
sorozat,
szerelem,
zene
2016. június 14., kedd
Georgia Cates - A fájdalom szépsége
A fájdalom szépsége 1
Jack McLachlan
iparmágnás a borászat nagyágyúja, egyben Ausztrália legkapósabb agglegénye.
Sikerei és vagyona miatt nem ismeretlenek számára a romantikus kapcsolatok
bonyodalmai, a zűrös helyzetek elkerülése érdekében extrém szabályok szerint
randevúzik. A maga egyszerűségében, kötöttségek nélkül élvezi a gyönyörű
hölgyek társaságát. Kapcsolatait üzleti megállapodásként kezeli, minden egyes
alkalommal ugyanolyan feltételek szerint. Nincs hosszú távú kapcsolat. Nincs
valódi személyazonosság.
Az ő játéka,
az ő szabályai. Többnyire elégedett a megszokott játszmával, ám amikor Laurelyn
Prescott belép az életébe, muszáj stratégiát váltania. Az új játékos ugyanis
minden korábbitól különbözik. Jack világa a feje tetejére áll, amikor három
hónapig tartó viszonyba bonyolódik a gyönyörű, amerikai zenésszel. Semmi sem a
tervek szerint történik, és Jack egyre több és több szabályt áthág a lány
kedvéért. Laurelyn nem is tudja, milyen kivételesen közel kerül ahhoz, hogy
olyasmivé váljon, amelynek lehetőségét a férfi elképzelni sem merte. Miatta
borul minden játékszabály.
A fájdalom
szépsége felnőtteknek szóló kortárs regény, a fiatalabb olvasók számára a
felnőtt tartalom miatt nem ajánlott.
Ulpius-ház,
2014
Eredeti mű:
Georgia Cates – Beauty From Pain
Megjelenés
után olvastam a könyvet – és a második részét is –, de most ismét aktuális
beszélni róla, hiszen, ha minden igaz, akkor az idén mégiscsak megjelenik a
trilógia harmadik kötete, ami az Ulpius-ház kiadó megszünése miatt elmaradt.
Bevállalta egy másik kiadó, minden valószínűség szerint ősszel várható.
A címből
kiindulva valami “szürke”-szerű dolgot vártam, vagy valamit, ami egy kicsit
Tiffany Reisz könyveire emlékeztet. Szó sincs róla! A cím megtévesztő, ez
egyike a legszebb szerelmi történeteknek amit valaha olvastam… Sajnos írt hozzá
egy második és egy harmadik részt is.
Felesleges túl
sokat osztani-szorozni magát a történetet, a fülszöveg eleget mond ahhoz, hogy
felkeltse a figyelmet. Egy fiatal amerikai lány Ausztráliába utazik
barátnőjével, annak testvérét meglátogatni. Én úgy értettem, hogy zenész szeretne lenni, country-énekes, de ezt majd a következő rész tisztázza. Megismerkedik a milliomos borásszal
és kezdetét veszi az álnéven játszott, meghatározott időtartamú játék,
kapcsolat, szerelem… nevezd aminek akarod, mert mindhárom érvényes lenne arra
ami a két főszereplő között történik.
Teljesen
mindegy, hogy voltak kiszámítható történések, hogy elpuffogtatott néhány
klisét is a történetben, ezt a könyvet bármikor szivesen újraolvasom.
Gördülékeny, olvastatja magát, annyi erotika van benne amennyi kell. Ne
tévesszen meg, hogy itt-ott BDSM címkét akasztottak rá, nincs ebben semmi olyan
ami indokoltá tenné.
A főszereplői
szimpatikusak, szerethetőek, a mellékszereplők többnyire a negatív hősök,
irracionális elvárásokkal – például a barátnő testvére, vagy Jack/Lachlan
pszichopata ex-kapcsolata. Miért kellene
Laurelyn/Paigenek pont Bent választania? Csupán azért mert épp kéznél van, vagy
mert a barátnője bátyja? S miért nem tudják a férfiak civilizáltan fogadni az
elutasítást? De ez a rondaság nem érvényes minden mellékszereplőre, hiszen Jack/Lachlan családja kifejezetten szimpatikus.
Ezért sokan
meg fognak lincselni, de ennek a történetnek itt kellett volna vége lennie.
Igen, elolvastam a folytatását, A megadás szépsége-t – ahogy valószínűleg
elolvasom majd a harmadik részt is –, de nekem az már olyan fölösleges volt.
Értem én, hogy az emberek többségének szüksége van a boldog végkifejletre, de
nem minden történet végződik happy enddel a életben sem, sőt! Akkor minek a
hamis ábránd? Ezért nem is írok a második részéről.
Szóval, ha még nem olvastad a könyvet, akkor tedd meg. Nem fogod megbánni, ha
nem is lesz kedvenced, minden bizonnyal szórakoztatni fog.
További részek:
2 Beauty From Surrender
A megadás szépsége
Ulpius-ház, 2014
A szerelem szépsége - ősszel várható magyar nyelven
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)