Windsorok 1
Raven, mióta az eszét tudja, olthatatlanul szerelmes Aresba. Most pedig szenved, mert a vágyott férfi nem őt, hanem a nővérét vezeti oltárhoz.
Hannah azonban nem jelenik meg az esküvőn… Más körülmények között lefújnák az eseményt, és szomorúan tudomásul vennék a dolgot, ez azonban nem akármilyen esküvő! Itt két illusztris család gyermekének kell egybekelnie, ami óhatatlanul nagy hírveréssel jár. Micsoda botrány kerekedne! A szennylapok kéjesen csámcsognának a fiaskón, hogy a kiismerhetetlen milliárdos médiamogult faképnél hagyta az arája.
Így Ravennek nincs más választása, mint átvenni a nővére helyét… Az ő szemszögéből ez talán nem is olyan nagy tragédia, ám hamarosan megtapasztalja, hogy a házasság Ares Windsorral egyáltalán nem leányálom… Ravennek mégis eltökélt szándéka, hogy elnyerje a férfi szívét. Bármi áron, hiszen szerelemben és háborúban minden megengedett. Ez pedig háború!
Libri, 2025
Eredeti cím: The Wrong Bride, 2022
Húúúú, nem is tudom mivel kezdjem. Talán azzal, hogy ez a könyv nem az volt, amire vártam. És ebben nagyrészt a fülszöveg a hibás. Nem tudom ki írta – a Goodreadsen olvasható angol nyelvű fülszöveg rövidebb, de legalább nem közöl hamis infót.
Nem tudom kicsoda Catharina Maura, eddig nem is hallottam róla (igazándiból ezután sem szeretnék), de – mint kiderült – már írt vagy tizenöt könyvet, többek között a Windsorok nevű hat részes sorozatot, melynek indítókötete A rossz menyasszony. Nem tudom, a Kiadónak szándékában áll folytatni a sorozatot, őszintén nem is érdekel.
Mire vártam a fülszöveg alapján? Egy néhol vicces történetre két olyan emberről, akik kényszerből házasodnak, aztán jön a nagy szerelem, némi erotika (valaminek el kell adnia a könyvet), boldog végkifejlet, pá és puszi mindenkinek.
Mit kaptam helyette? Valami nagyon primitívet és nagyon beteget. Olvastam rosszabbat is, de ritkán, s van egy sanda gyanúm, hogy a szerző nem is járt utána mindennek, amit a nagy katyvaszba beletömörített, hanem csak úgy jött, mert úgyis fikció, az meg mindent elbír.
Végy egy hatgyermekes családot – jelen esetben Windsorékat –, ahol a szülők meghaltak, a hat gyermek a családi megabiznisz egy-egy ágazatát vezeti, és az egész fölött ott áll a nagymami. A mátriárka, ahogy szereti magát nevezni. S nem egy jóságos nagymamit kell elképzelni, aki sütöget és kötöget, hanem egy igazi diktátort, aki felnőtt unokáit vagyonfosztással és örökségük megtagadásával fenyegeti, ha nem úgy ugrálnak, ahogy ő parancsolja. Mi több, a nagyi hisz az elrendezett házasságokban – ami azért nem olyan kirívó eset, mert bármennyire is tele a szórakoztató irodalom az olyan történetekkel, amikor a milliomos dögös fickó elveszi a szegény lányt, ez a valóságban szinte soha nem következik be. Ez egy olyan történet, ahol elrendezett házasságról van szó két dúsgazdag család között, bár a későbbiekben kiderült, hogy a du Pont család azért mégsem állt olyan biztosan anyagiak terén, ha a két cég közötti fúzió menthette volna meg őket. És a fúziónak az előfeltétele a házasság. Ezért kell Ravennek hozzámennie Areshez, és mellesleg a szertartás zártkörű, még a meghívottak sem tudják mire gyűltek össze, nem hogy a média, amit oly előszeretettel emlegettek a fülszövegben.
A drága nagyiról azt is kell tudni, hogy ő választja ki unokái házastársait, mint ahogyan azt meg is tette idősebb unokájával, Aresszel, akinek du Ponték kisebbik lányát, Ravent szánta. Csakhogy az idősebbik du Pont lány, Hannah, egy elkényeztetett kis ribanc, aki azt hiszi magáról, hogy neki minden jár (sajnálatos módon ebben mindig élvezi sekélyes anyja támogatását), és természetesen eléri, hogy Ravent lecseréljék rá. Csakhogy öt év kapcsolat és háromszor elhalasztott esküvő után Hannah még mindig nem akarja elcserélni nehezen kifeküdt színészi karrierjét a Windsor családdal járó kötelezettségekre és normákra. Pechére nem veszi komolyan azt, hogy ez az utolsó dobása, és mire észbekap, a húga már Ares felesége. S mivel Hannah nem a vesztes típus, mindent bevet, hogy szétzilálja a házasságot, amelynek természetesen szigorú szabályai vannak, mert erről a drága nagymami gondoskodott.
Sacperkábé ennyi az egész történet, a többi szex, vagy szexről való ábrándozás. Ares Ravennel kapcsolatos erotikus álma például egy egész fejezetet kap. Ó, és persze a viszonzatlan szerelem is játszik még, mert Raven mindig is szerelemes volt Aresbe, sajnos Ares nem tudja, hogy kibe szerelmes a du Pont nővérek közül.
Ez egy melehetősen bugyuta történet volt, teli kidolgozatlan cselekményfoszlányokkal, nagy gesztusoknak számító túlzásokkal, rengeteg mellékszereplővel és egysíkú karakterekkel: Ares a gyenge jellemű férfi, aki csak a család iránti kötelezettségeit tudja és nagyon erkölcsös (mint ahogy a szerző többször is kihangsúlyozta), Raven, az örökös áldozati bárány, aki imádja viktimizálni magát, Hannah, a nárcisztikus szociopata, de ő legalább érdekes volt, mert soha nem lehetett tudni mi lesz a következő húzása, csak azt, hogy minden bizonnyal lépni fog valamit.
Nagy valószínűség szerint máris megtaláltam az idei év legrosszabb könyvét – az egyetlen figyelemre méltó dolog benne a borítója –, egyébként olyan, mint egy nagyon rossz szappanopera... de ízlések és pofonok...
