Mély víz 1
Maradj fiatal!
Élj veszélyesen! Szeress szenvedéllyel!
Charley
Redford csak egy hétköznapi lány volt, amíg Jake Caplin meg nem jelent
otthonában, az indianai kisvárosban, és meg nem győzte őt, hogy rendkívüli
teremtés. Jake szinte már az első napon a mélyvízbe dobta Charley-t, és
megígérte a lánynak, hogy kitart mellette. Ám később tragikus baleset
árnyékolta be Jake életét, és a fiú gyorsan kievickélt a partra, magára hagyva
Charley-t.
Négy év telt
el azóta, és Charley végre úgy érzi, sikerült továbblépnie. Aztán Edinburghba
utazik, hogy ott folytassa tanulmányait, és egy partin merő véletlenségből
éppen Jake Caplinbe meg az új barátnőjébe botlik. A jó útra tért rosszfiú
Charley bocsánatáért esedezik, aki ezek után egyre több időt tölt egykori
szerelmével. Charley fegyverszünetet köt, és végül ráébred: egyre szorosabb
barátság fűzi a fiúhoz.
Ahogy Charley
és Jake közelebb kerül egymáshoz, újra fellángol közöttük a régi szenvedély,
ami komoly fenyegetést jelent az életükre és a kapcsolataikra. Amikor a
féltékenység és a vágy felüti pusztító fejét, Charley és Jake még maguknak is
nehezen ismerik be, mit jelentenek egymás számára.
De ha sikerül
is úrrá lenniük a helyzeten, semmi sem garantálja, hogy Charley még egyszer
hagyja magát visszarángatni a mélyvízbe.
Könyvmolyképző,
2016
Eredeti mű:
Samantha Young – Into The Deep , 2013
Amikor kaptam ezt a könyvet a haverina (aki meglepett vele) rákérdezett, hogy biztosan ezt akarom-e, én pedig határozottan rávágtam, hogy persze, hiszen szeretem Samantha Young írásait, a Dublin Street, például, milyen jó volt. Sajnos arra már nem akartam emlékezni, hogy a London Road csak egy gyenge próbálkozás maradt ahhoz képest.
Kezdeném
azzal, hogy ennek semmi köze a Dublin Street, London Road és további, magyarul meg nem jelent folytatásaihoz. A könyv besorolása “new adult” – elméletileg fiatal felnőtt lenne. Így igaz, már 20 évesek, eljutottak az egyetemre, viszont a szereplők
viselkedése semmiben nem különbözik egy ifjúsági regény szereplőiétől – pont
annyira infantilis. S lényegében a könyv inkább ifjúsági, mert a cselekmény
felváltva játszódik jelenben és a 4 évvel korábbi múltban, amikoris a régény
főszereplői 16 évesen megismerkedtek, egymásba szerettek, majd szakítottak.
Néhány
szerencsés amerikai ifjonc Edinburgh-ba megy egy évre cserediáknak, így
találkozik össze ismét a két főhős, mert ugye kicsi a világ. Számomra
felfoghatatlan volt, hogy az a néhány ott levő amerikai szinte kizárólagosan egymással barátkozott, egymással találkozgatott…
én is külföldön tanultam, nálunk ez másképp működött. Igaz, nem voltunk ennyire
eltelve nemzeti felsőbbrendűséggel.
Nos, a két
főhős ismét összetalálkozik és elkezdődik a visszaemlékezés – Charley, a
leányzó meséli el egyes szám első személyben –, az akarom-nem akarom húzavona,
hosszas lelkizések, jóakaró barátok és család közbelépései és kéretlen tanácsai.
Maga a könyv
szerkezete nagyon jó. Pontozom azt az írói megoldást, hogy felváltva vagyunk
múltban és jelenben, és fokozatosan derül ki, mi is történt 4 évvel korábban, ami a szakításukhoz vezetett – ami mindenképpen bekövetkezett volna, hisz Jake
családja elköltözött a kisvárosból. Nekem csak a tartalommal és a történettel
van bajom… 350 oldal siránkozás, szorongás, világfájdalom és meg nem értettség megfejelve függőben maradt epizodikus történésekkel, úgy a múltban, mint a jelenben. S anyám borogass!!! A 16 éves srác olyan figyelmes, körültekintő és gyengéd
szerető, mint Maya Banks vagy Lora Leigh 30+ -os, tapasztalt lepedővirtuózai.
A történet
függővéges, folytatása van (minek nincs mostanság?), a könyv végén a kiadó közöl is egy rövid beleolvasót a
következő részből, amelynek a címe Túl a zátonyon lesz - eredetiben: Out of The Shallows. Megjelenésének időpontjáról nincs hírem, kérdezd a kiadót. Én azt hiszem, nemcsak a zátonyon, de az egész
történeten túl vagyok, de hát ízlések és pofonok… úgy gondolom, az ifjúság szeretni fogja.
Kis ízelítő abból
amire várhatsz – számomra az itt említett Claudia volt a szimpatikus mellékszereplő... legalábbis valósabb volt a többi semmiért drámázónál.
“Az elmúlt hetekben nem nagyon törődtünk a
kémiával, vagyis egy időre háttérbe szorítottuk a kapcsolatunkat, és
visszaállítottuk a karácsony előtti állapotokat. Claudia azt mondta, ő megérti,
hogy nem akarjuk megbántani Melissát, de attól, hogy nem fekszünk le egymással,
Melissa még nem lesz boldogabb.”
Samantha Young
– Mély víz, Könyvmolyképző Kiadó, 2016