A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Egyesült Királyság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Egyesült Királyság. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. április 4., szombat

Lucy Dillon – A fénysugár


   
Egy felemelő könyv a második esélyről. Mert az összetört szívet váratlan módokon lehet meggyógyítani.
   Lorna egyetlen dolgot biztosan tud: a bátorság egy pillanat alatt elillanhat. Főleg akkor, ha minden megtakarított pénzét egy kisvárosi galériába fektette, egyetlen támasza pedig egy pici és rendkívül ijedős tacskó. És ez a kutyus épp mellette remeg a galéria ajtajában.
   Lorna ugyanis megunta a nagyvárosi életet, és hazautazott a szülőfalujába, hogy megvalósítsa az álmát. A nő csak egy új kezdetre vágyik, de vajon Longhampton erre a megfelelő hely? Hiszen a családja itt élte át a legnagyobb veszteségeket, innen erednek a kételyei önmagában, és itt esett először szerelembe – majd itt törték a szívét ezer darabra.
   Ám Lorna végre nem menekül, és ha képes megnyitni a szívét a szerelem és a szeretet előtt, ki tudja, mi vár rá…


   General Press, 2020
   Eredeti cím: Where the Light Gets In, 2018



   Harmadik könyvem Lucy Dillontól, ugyanis pontosan ennyi jelent meg magyar nyelven a szerző tollából. Az első az Elveszett kutyák, magányos szívek még 2013-ban került a boltokba a megboldogult Ulpius-ház kiadásában, majd ezt követte 2019-ben a Minden vágyam, a General Press kiadásában. S ha az idén is kaptunk már egy Lucy Dillon könyvet, akkor merem remélni, hogy a kiadó elkötelezte magát a szerző és írásai mellett, s ezentúl minden évben örülhetünk legalább egy könyvnek a kiadó Íris könyvek sorozatában.
   Három könyv olvasása után mit tudok a szerzőről? Hogy történetei az Egyesült Királyságban játszódnak, de általa kitalált helyszíneken. Távol áll tőle a mostanság divatos, erotikára súlyt helyező romantika. Bár írásai nem teljesen erotikamentesek, a hangsúly a történeten és a szereplőkön van. Azokon a szereplőkön, akik abszolút közönséges emberek, tehát nincs lelki bajos, de csudaszexi milliomos fickó és csodaszép, de annál butább és idegesítőbb szegény lány sem. S még azt is tudom, hogy könyveiben előszeretettel szerepeltet állatokat, különösen kutyákat. Azt nem tudom, hogy a szerző szeret-e kötni, vagy sem, de ebben a történetben jelentős szerepet kap a kézimunka ezen fajtája is, annyira, hogy erősen kísértésbe estem, hogy magam is elővegyem a kötőtűket (csak tudnám hová pakoltam őket).
   Most sincs ez máshogy, – mármint ami a kutyát illeti –, mert a történet hősnője megörököl egy nagyon problémás tacskót. Nem vicc, a Rudy nevű tacsi mindentől fél, lassan a  saját árnyékától is, ezzel rengeteg gondot okozva új gazdájának.
   Lorna, a történet hősnője egy művészeti alapítványnál dolgozik, s mert nem lehetett szülei mellett, mikor azok eltávoztak az élők sorából, kompenzálás gyanánt önkénteskedik. Egy kórház elfekvőjébe jár olyanokat látogatni, akiket más nem látogat. Egy ilyen idős hölgytől örökli meg a kutyát és nemcsak. Betty ráébreszti arra, hogy követnie kell az álmát, hogy a biztonságos életmód, amivel nyugis életét óvja, már nem opció, ha teljes életet akar élni.
   Lornáról azt is tudni kell, hogy minden erejével azon volt, hogy híres festő-grafikus anyja nyomdokaiba lépjen, aminek egy akadálya volt: a tehetség hiánya. Az idős hölgy halála egy újabb löketet ad, hogy valamit kezdjen az életével, és ismét megpróbálkozik a saját művészeti galériával. Azért ismét, mert korábban voltak már próbálkozásai, melyek csúfos véget értek és anyagi veszteséggel jártak. Jessica, a nővére, szkeptikusan fogadja az újabb galéria ötletét, s azt is, hogy Lorna otthagyja londoni állását, hogy egy vidéki kisvárosban, Longhamptonban telepedjen le.
   A hely nem ismeretlen, hiszen tanár apjuk miatt a lányok többször is költöztek oda, ahol az apjuk éppenséggel állást kapott, s volt néhány év, amit a festői, de a valóságban nem létező városkában töltöttek. Mindketten itt lettek szerelmesek. Jessica mai napig azzal a fiúval (ma már férfival) él, akibe annak idején beleszeretett, de természetesen már máshol. Lorna szerelme viszont viszonzatlan volt, mert Sam, Jessica eljövendő férjének barátja csak a kishúgot, a jó barátot látta benne. 
   Lorna új élete meglehetősen izgalmasan alakul. Egyrészt leköti a galéria, másrészt a városka vezetőségének határozott tervei vannak a hely kulturális-művészeti fellendítésére, amiben Lornának és galériájának is jelentős szerepet szánnak. S ehhez kapcsolódóan még le kell vadásznia egy évek óta visszavonultan élő, meglehetősen antiszociális festőnőt is.
   S ha ez még nem lenne elég bonyodalom, akkor tiszta véletlenül belefut Sambe, kamaszkori szerelmébe, akiről utolsó információja az volt, hogy továbbra is Londonban él és nagymenő gazdasági szakember.
   Ha mindez még mindig nem lenne elég érzelmi megrázkodtatás Lornának, akkor fokozzuk: Hattie, kamasz unokahúga furán kezd viselkedni. Egy kamaszhoz képest is furán, viszont senkivel nem hajlandó megosztani azt, hogy miért, míg egy nap, hosszas győzködés után Lorna kicsalogatja belőle az igazságot, ami nővére házasságát romokba döntheti.
   Egy percig sem lehet unatkozni, annyi minden történik ebben a könyvben. Ez a történet egyszerre szól családról, a közösség összetartó erejéről, romantikáról, múltról és jelenről... és természetesen házi kedvencekről. Könnyed, pörgős, olvastatja magát, egyszerre tud vicces lenni és megható. A szereplők szerethetőek és könnyen lehet azonosulni velük. Olyan jó nyugis romantikus.
   Akárcsak a szerző előző könyveit, ezt is kedveltem, tehát szívesen olvasnék még tőle más írásokat is. De, ugye, nem vagyunk egyformák és ízlések és pofonok...



Kapcsolódó bejegyzések:





2020. március 23., hétfő

Jodi Ellen Malpas – Ki ez a férfi

   Ez a férfi 4


   Jesse „Lord” Wardnak aranyélete van. Mi több, egyszerűen tökéletes. Nagyszerű formában van, még ma is megbabonáz bárkit és egyetlen pillantással őrült vágyat ébreszt a feleségében, Avában. Kézben tart mindent. Pontosan úgy, ahogy szereti.
   De ez az eszményi világ darabokra hullik, amikor Ava egy szörnyű baleset következtében életveszélyes fejsérüléssel kórházba kerül. Jesse kétségbeesett és dühös. Úgy érzi, a léte forog kockán. Az asszony szerelme nélkül az ő életének sincs értelme. Amikor Ava magához tér, Jesse ingatag életében kezd helyreállni a rend. De az őt fenyegető lidércnyomásnak itt még nincs vége. Még csak most kezdődik: Ava emlékezetéből ugyanis eltűnt az utolsó tizenhat év. Vagyis az, amit Jesse-vel töltött. A közös életük. Idegenként tekint a férjére.
   Jesse-nek most mindent el kell követnie, hogy felkutassa Ava emlékeit, és segítsen a feleségének, hogy újra őrülten, szenvedélyesen beleszeressen…

   Művelt Nép, 2020
   Eredeti cím: With This Man, 2018



   Lehúztunk egy újabb rend bőrt Jesse Wardról. Mert miért is ne, ha lehet. Kéretik nem félreérteni, imádom Jesse Wardot, mint férfit, és bármikor hazahoznám egy kis átnevelésre, és a szerző Ez a férfi sorozata (eredetileg trilógiája) toronymagasan élvezhetőbb mint az agyonreklámozott ötven módon elcseszett szürke valamennyi árnyalatával egyetemben. De, ugye, ez is ízlés kérdése, mert nem vagyunk egyformák.
   Jó volt ismét kedvenc rosszfiúmról olvasni, de nem volt az igazi. Igen, tudom, nagyon sokan imádják ezt a sorozatot, magam is nagy kedvelője vagyok, de talán nem kellene a szerzőnek engedni az olvasói nyomásának, hogy még, tovább, többet akarnak belőle. Természetesen megértem a szerzőt is, ennek van piaca, ezt nyomjuk, mert ebből jön a pénz. Mert azért senki nem az olvasó két szép szeméért ír, hanem anyagi viszonzást is vár érte.
   Mi bajom volt ezzel a történettel? Sok. Nagyon sok. Elsősorban az, hogy ismét hosszas halogatások után jelent meg, de ez nem újdonság, megszoktuk a kiadótól, s elmosolyodom azok optimizmusán, akik még hisznek az ígéretekben és előrendelnek náluk. Nem térek ki most a fordításra, a szerkesztés hiányára sem, csupán néhány dolgot említek meg, ami kizárólag a tartalomhoz kapcsolódik.
   A történet és a konfliktushelyzet – Ava autóbalesete – kitűnő alkalom volt arra, hogy hosszas visszaemlékezésekbe fogjanak, az előző részek szinte minden fontos eseményét megemlítsék, újra átéljék valamilyen formában. S történik mindez évekkel az előző részek után, mert a cselekmény idején Jesse Ward éppen ötven éves, az ikrek kiskamaszok.
   Milyen Jesse Ward ötven évesen? Jól tartja magát, az már biztos, viszont megsuhintja az életközép válság szele. Fél az öregedéstől, attól, hogy felesége több mint tíz évvel fiatalabb mint ő, hogy gyerekei nőnek és sokasodnak a gondok. S azt is el kell mondanom, hogy továbbra is olyan amilyennek az első könyvben ismertem meg: mint egy elkényeztetett hisztis kisfiú, aki valamilyen véletlen folytán megállt a fejlődésben. Helló! Legalább tíz év telt el az előző rész cselekményétől, jellemfejlődésről, természetes változásról nem hallott a szerző? S kapcsolata Avával is pont ugyanolyan, mint ahogyan ismerjük: bárhol, bármikor szex, szex és szex. Túlságosan posszeszív, túlságosan ellenőrzése alatt akar tartani mindent és mindenkit, tehát az a Jesse, akit már olyan jól ismer mindenki, aki olvassa/olvasta az előzményeket. Megmaradt a "három, kettő egy, nulla bébi" stílus és továbbra is ipari mennyiségű mogyoróvajat eszik. Időben minden kapcsolat dinamikája változik, a Jesse-é és Aváé nem, két gyermek ellenére sem.
   Nem lövöm le a poént azzal, hogy elmondom Ava autobalesetet szenved, minek következménye a retrográd amnézia. Azaz semmire nem emlékszik abból a 16 évből, amit Jesse-vel töltött – Jesse-re sem –, nem emlékszik a gyermekeire, közös barátaikra, a munkájára sem. Mert Jesse és Ava közösen vezetik a bizniszüket, egy egészségközpontot. A fejében Ava huszonéves. És sajnos úgy is viselkedik. Ritkán találkoztam ennyire antipatikus hősnővel, őt csak barátnője, Kate tudta túlszárnyalni, aki még adta is alá a lovat, s provokálta, hogy minél többet ellentmondjon annak, amit Jesse kért tőle.
   Zavart az is, hogy kötelező módon jelen kellett lennie legalább egy olyan nőnek, aki Jesse-re hajt, és egy másik hülye bigének is, aki az életére tör. Ezt is eljátszottuk már éppen elégszer. S ha ez sem lett volna elég, fokozásképpen még Sarah-t is visszarángatta a történetbe, mert miért is ne.
   Bár ez egy sorozat része – elméletileg zárókötete, gyakorlatilag ki tudja? –, nyugodtan olvasható az előző részek ismerete nélkül is, mert amennyi visszaemlékezés, töténésekről való mesélés van benne, senkinek nem lesz hiányérzete. Persze akkor az igazi, ha elejétől ismerjük a történetet, de akik csupán ezt a könyvet olvassák, megkímélik magukat a visszaemlékezésektől, és attól, hogy bizonyos élethelyzetek megismétlődnek más szereplőkkel, de nagyon hasonló kontextusban.
   Miben különbözik az előző részektől? Első sorban abban, hogy bár ez is E/1-ben íródott, ezt a történetet Jesse szemszögéből ismerhettem meg. Legalább is nagy részét, mert azért a hisztis Ava is megkapja a maga néhány fejezetét, ahol ő maga mesélhet, többnyire aktuális érzéseiről. Ééééééééés nem volt benne a Converse-imádat!
   Bár nem rajongtam érte és egyszer olvasós marad, nem bántam meg, hogy időt szántam rá, különösen most, amikor a munkahely és az otthon között zajlik az életem. Minden bizonnyal sokan imádni fogják, különösen a benne található, tetemes mennyiségű erotikus jelenetekért, nekem ez már olyan volt, mint a hattyúdal. De nem vagyunk egyformák...



A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:


Egy éjszaka ígérete (Egy éjszaka 1)

Egy éjszaka megtagadva (Egy éjszaka 2)

Egy éjszaka leplezetlenül (Egy éjszaka 3)


Ez vagyok (Ez a férfi 3.5)






2020. február 11., kedd

Lorraine Heath – Egy ágyban a csábítóval


   Botrány és szenvedély 3



   Finn Trewlove, egy nemesember törvénytelen fia, szégyenletes titokként nevelkedett egy idegen asszony házában. Miután elérte a nagykorúságot, Finn-nek is meglett a maga titka – tiltott viszonyt kezdett egy grófkisasszonnyal. A lány örök szerelemre vonatkozó ígérete azonban árulással végződött.
   Lady Lavinia Kent képtelen szabadulni a múlt árnyaitól, és London alvilágában keresi a megváltást – a legkiszolgáltatottabb gyerekeken próbál segíteni. A nemes ügyért való harcát az a férfi inspirálta, akinek odaadta az ártatlanságát, és aki ezek után rútul elhagyta őt.
   Amikor az útjaik ismét keresztezik egymást, nem tagadhatják, hogy még mindig lángol bennük az egymás iránt érzett vágy és szenvedély. Miután kiderül az igazság arról, hogy miért is kellett elszakadniuk, Laviniának és Finn-nek minden veszéllyel szembeszállva meg kell küzdeniük azért, amit elvesztettek – mert a szerelem minden kockázatot megér…


   Vinton, 2020
   Eredeti cím: The Scoundrel in Her Bed, 2019



   A Vinton (volt Harlequin, volt HaperCollins) Kiadó folytatja Lorraine Heath Botrány és szenvedély (eredetiben Sins for All Seansons) sorozatát a soron következő harmadik résszel. Angol nyelven a sorozat pillanatnyilag öt részből áll és az indénre várható a hatodik, gondolom az utolsó rész megjelenése is, ugyanis ennyien vannak a Trewlove testvérek, és eddig minden könyv egy-egy testvér romatikával-erotikával tűzdelt történetét mutatta be.
  Akik olvassák a sorozatot, azoknak már nem mondok újdonságot azzal,  hogy a Trewlove testvérek tulajdonképpen nem is testvérek (kettő kivételével, akiknek azonos az apjuk, de az anyjuk nem), hanem az arisztokrácia bal kézről született gyermekei, akiket erre szakosodott szegény asszonyok gondjaira bíztak a látszatot megőrizendő. Ezek a gyerekek aztán vagy túlélték a szegénységet, vagy nem, annak függvényében, hogy az illető asszonyok hogy álltak lelkiismeret dolgában. A Trewlove-oknak szerencséjük volt, mert Mrs. Trewlove szeretettel fordult a rá bízott gyerekek felé és igazi családot teremtett, sajátjaiként szerette őket és ugyanúgy bánt velük, mint egyetlen vér szerinti gyermekével.
   Az előző két részben előbb Mick, majd Gillie történetét ismertük meg, most Fin-nen van a sor, azért is, mert az előző, Gillie-ről szóló könyvben némiképpen felvezetődik az ő története is, hiszen nyilvánvaló, hogy közte és Lady Lavinia Kent között valamikor történhetett egy s más. Lady Lavinia Kent pedig nem más, mint a herceg szökött menyasszonya. azé a hercegé, aki az előző könyv végén épp a kocsmáros Gillie-t vette feleségül.
   A történet ugrál a 19. század hatvanas és hetvenes évei között, annak függvényében, hogy akkor a történet jelenéről van szó, vagy éppenséggel a szereplők visszaemlékeznek megismerkedésükre, a szinte gyerekfejjel fellobbanó szerelemre és ennek következményeire, mert azért lehet bújkálni, titkolózni, de mindig lesz egy valaki, aki a saját érdekeit előbbre helyezi és keresztbe tesz a fiatal szerelmeseknek. Mert azt nem szabad elfelejteni, hogy Lady Lavinia – Vivi, ahogyan Finn becézi – egy gróf lánya, akit már születése pillanatában egy hercegnek ígértek, Finn Trewlove pedig egy arisztokrata törvénytelen gyermeke, aki épp lómészárosként keresi meg a napi betevőre valót, amikor a két fiatal megismerkedik. És pont Finn munkája az, ami összehozza őket, hiszen a lány apja a vágóhidra küldené azt a lovat, mely lányát levetette – bár ezért nem a ló volt a hibás –, és pont Finn az akinek el kell szállítania az egyébként békés állatot. Innen indul a két fiatal ismeretsége, majd később szerelme, ami évekre megszakad és csak a Mick Trewlove esküvőjén látják ismét egymást.
   Hogy miért szakad meg a kapcsolat, nem fogom elmondani, mert akkor minek elolvasni a történetet, de azt mindenki tudja – legalább is azok, akik figyelemmel kisérik a Trewlove tesvérek történetét –, hogy Lavinia sosem lesz a herceg felesége, tehát szabad az út a kibéküléshez, az érzelmek újraélesztéséhez.
   Finn most már saját vállalkozást vezet, tehetős, Lavinia pedig az elhagyott csecsemők lelkes istápolója. És mindketten a másikat hibáztatják a szakításért. Bár tisztázzák, hogy mi is történt sok évvel korábban, azt is, hogy mindketten árulás áldozatai, a következményeket nem könnyű feldolgozni egyikük számára sem, S ezek a következmények ékes példák voltak arra, hogy mire képes az arisztokrácia a látszat és a jó hírnév megörzéséért. Lavinia családja annyi fájdalmat okozott mindkettőjüknek, hogy azt nem lehet könnyen felejteni, felejteni sem. S túl kell lépni az egymás iránt érzett csalódáson és dühön is, ami nem is olyan egyszerű.
   A szerző nagyon szépen csavarja a szálakat, hiszen, mikor már azt hittem sínen vagyunk, lassan, de biztosan jön majd a boldog végkifejlet, jött egy váratlan csavar, egy fricska, ami ismét felpögrette a cselekményt és újabb izgalmakat hozott. A szereplők szerethetőek, bár természetesen most is lennie kell egy gonosz karakternek.
   A cselekmény során epizódikusan megjelenik az egész Trewlove család, tehát őket sem hanyagolta el a szerző, és természetesen a kis zsivány Robin sem maradhatott ki, de ez a történet igazándiból Finn-ről és Laviniáról szól. Meg egy Sophie nevű fehér lóról. A következő rész pedig Aidené lesz majd, gondolom néhány hónap múlva olvashatjuk is.
   Szép volt, jó volt, izgamas volt, tökéletes azért nem, de nagyon kedveltem, s az én olvasatomban eddig ez volt a sorozat legjobb része. Kell-e ennél több? De, ugye, ízlések és pofonok...



A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:





A havishami ördögfiókák sorozat







2020. január 16., csütörtök

Milly Johnson – Légvárak és régiségek


   Van amikor egy halálközeli élmény ad egérutat a boldogsághoz
   Lewis Harley menő befektetési bankár, ám egy szívroham rádöbbenti, hogy többet akar az élettől, így felépülése után belevág régi álma megvalósításába, és régiségboltot nyit. Az egész életét régiségek között töltő Bonnie Brookland torkig van zsugori és rosszindulatú főnökével, és amikor a véletlen Lewis boltjába sodorja, örömmel fogadja a férfi állásajánlatát. Hamar kiderül, hogy több van köztük főnök-beosztott kapcsolatnál, ám az élet az útjukba áll: mindketten házasságban élnek, titkaikat és traumáikat pedig még saját maguk elől is rejtegetik. Kapnak-e egy utolsó esélyt a boldogságra?

Pioneer Books, 2019
Eredeti cím: The Queen of Wishfull Thinking, 2017




   Kellemes meglepetésként ért, hogy ezzel a könyvvel visszatértünk a szerző egy korábban megjelent regényének helyszínére, a Spring Hill térre, ami a Teaház a sarkon című történet helyszíne. Sőt! Időnként a szereplők átugrottak a kis boltba teázni, sütiért, vagy csak úgy. De ez egy teljesen önálló történet, nem kell ismerni a teaház történetét ahhoz, hogy ez élevezhető és teljes legyen. Mint Milly Johnson valamennyi története, ez is az Egyesült Királyságban játszódik.
   És még van egy közös pont a két történet között: a helyi sajtóorgánum, a Daily Trumpet írásai. El kell árulnom, hogy Teaház a sorkontól eltelt idő semmit sem javított a lap színvonalán, az elírásokon sem, melyekért másnap mindig elnézést kell kérni. Ezek a részletek meglehetősen viccesek és rendesen fel is dobják az amúgy kicsit sem vicces történetet. Mert ez a történet véresen komoly, akár igaz is lehetne egy az egyben, bár a vége fele azért volt egy-két szerzői túlzás. A hihető történetekért kedvelem Milly Johnson könyveit. Persze chick lit, könnyű műfaj, de a sokszor pejoratív jelzőként használt címke akár komoly történeteket is takarhat és ez pont egy olyan eset.
   A történet központjában a Lewis Harley-Bonnie Brookland páros áll, bár a történet nagy részében nem illene rájuk a "pár" szó, hiszen mindketten kapcsolatban élnek, természetesen másokkal. Kettejüket a régiségek szeretete hozza össze, Bonnie egy régiségekkel kereskedő családból származik, a szakma a kisujjában, Lewis pedig nagy álmát valósítja meg. Miután túlélt egy szívrohamot, feladta nagyon menő és nagyon jövedelmező befektetési bankár állását, hogy sokkal nyugodtabb körülmények között élje életét a rég megálmodott régiségboltban. Ide téved be munkát keresni Bonnie, miután csaló és összeférhetetlen főnöke lapátra teszi. Sikerül is meggyőznie a tulajdonost, hogy igazán talpraesett, érti a szakmát és helye van az üzletben.
   Bonnie és Lewis háttere nem is lehetne különbözőbb, Bonnie második házasságát tapossa, férje egy nárcisztikus, zavart elméjű egyén, aki az ellenőrzése alatt tartja őt és a pénzt is, és bármennyire is szeretne, Bonnie nem tud szabadulni ebből a mérgező kapcsolatból, ahol a férje értéktelenné és haszontalanná degradálta és akinek fegyvere a megfélemlítés.
   Ezzel szemben Lewis az áloméletet éli. Tehetős – bár amióta otthagyta a banki állását nem mondható gazdagnak – szép háza van és csinos felesége, aki sajnos egyre jobban felejti el honnan is indultak mint pár és egyre többet számít neki a flancolás, az anyagiak, a látszat, hogy barátaiknál többek legyenek. Lewis felesége sznob, telhetetlen és az unatkozó háziasszonyok életét éli nagylábon.
   Ez két magányos lélek egymásratalálásának története, melynek útjába áll mindkettejük házassága, mert dícséretes módon nem közelednek egymáshoz, bármennyire is szeretnének. 
   S még másról is szól: barátságról, emberségről, beteg elmék bosszúvágyáról. És sok-sok régiségről. Nem tudom ki hogy van vele, de én néha szeretek régiségboltokban bóklászni, még akkor is ha nem vásárolok semmit. Nem tudom a tulaj mennyire örül neki, de néha jó érzés régi tárgyak között kicsit elveszlődni. Ez a történet tökéletes alkalom volt az ilyesmire, hiszen első kézből tudhattam meg hogyan is működnek az Egyesült Királyságban az ilyen boltok. A szerző pedig biztosan hitelesen mutatta be ezt, hiszen saját bevallása szerint élettársa régiségkereskedő.
   Számomra nagyon izgalmas és nagyon hihető volt ez a történet, bár itt-ott fellelhető volt benne némi túlzás is. Például, amikor a régiségkereskedők Bonnie segítségére sietnek, hogy helyretegyék betegesen zaklató férjét. Én azt egyszerűbben is elintéztem volna egy hólapáttal.
   Kedveltem a történetet, a közeget is amelyben játszódik és remélem még visszatérünk más történetekkel is a helyszínre. Kellemes olvasmány, szórakoztat, elgondolkodtat és megmutatja a hasonló helyzetben lévőknek, hogy van élet a válás után is. A helyi sajtó elírásai pedig minden alkalommal megnevettettek.
   Szeretem a szerző írásait és most sem csalódtam. Azoknak ajánlom, akik szeretik a könnyű, szórakoztató történeteket, melyeknek azért mondanivalójuk is van. És ízlések meg pofonok...



A szerző nevéhez kapcsolődő bejegyzések:










2019. november 3., vasárnap

Lucinda Riley – A szerelmes levél


Titkot őrizni veszélyes játék…
London, 1995 
Amikor nemzedékének egyik legnagyobb színésze, Sir James Harrison kilencvenöt évesen meghal, nemcsak egy gyászoló családot és egy rendkívül gazdag életművet hagy maga után, hanem egy felkavaró titkot is, amely az egész országot megrendítheti… 
Joanna Haslam, a fiatal, ambiciózus újságíró kapja meg a feladatot, hogy közvetítsen a legendás színészóriás gyászszertartásáról. Egy jól sikerült írás sokat lendíthetne a karrierjén, Joanna figyelmét a gyászoló hírességek helyett mégis egy ismeretlen, idős hölgy köti le. Sötét titkot sejt a csillogó felszín alatt: a rejtély kulcsa egy levél lehet, amelynek tartalmát hetven éve próbálják titokban tartani. Vakmerő lépés olyan játékba kezdeni, amelynek nem vagyunk tisztában a szabályaival, és Joanna is egyhamar rádöbben, hogy ezúttal egy jó sztorinál sokkal több forog kockán. Valaki vagy valakik bármit megtennének azért, hogy a szerelmes levél titka örökre rejtve maradjon a nagy nyilvánosság előtt. 
A szerelmes levél egyszerre megkapó családregény és sodró lendületű krimi, amelynek szálait ezúttal is a két legnagyobb játékos alakítja: a hatalom és a szenvedély.


General Press, 2019
Eredeti cím: The Love Letter, 2018 (Lucinda Edmonds: Seeing Double, 2000)



Kedvelem Lucinda Riley írásait, de nem állítanám, hogy elvakult rajongója lennék. Szinte minden magyar nyelven megjelent írását olvastam – az Éjféli rózsa az egyetlen, amit első próbálkozás után feladtam, de nem zárom ki, hogy valamikor ismét teszek vele egy próbát –, vannak írásai melyeket nagyon kedvelek, és olyanok is, melyeket kevésbé.
A szerelmes levél című könyve 2019 augusztus elején jelent meg a General Press Kiadónál, és bizony hetekig tologattam, míg rávettem magam az olvasásra. Ennek egyszerű oka volt: a szerző A hét nővér sorozata, melynek utóbb magyarul megjelent ötödik része (Holdnővér) már nagyon követte a sorozatra jellemző sablont, és nem igazán tudott lekötni, annak ellenére, hogy még mindig érdekel a nagy titok és szemfényvesztés, ami az örökbefogatott lányok története mögött áll. Mert, hogy abban a történetben semmi nem az, aminek látszik (különösen a titokzatos Pa Salt), arra akár mérget is vennék.
A fülszöveg tartalmán kívül semmit nem tudtam erről a könyvről, tehát meglepetésként ért a szerző megjegyzése mindjárt a könyv elején. Az ilyesmit általában a könyv végén szokták elkövetni, de olvasás után nagyon is egyetértettem azzal, hogy ennek itt volt a helye.
Miről is szól ez a szerzői megjegyzés? Tulajdonképpen egy rövid infó a könyv keletkezéséről és arról, ami utána következett. A történet eredetije 2000-ben jelent meg először, Lucinda Edmonds név alatt (a szerző addig ezen a néven publikált) és Seeing Double (Kettőslátás) címmel. Annak ellenére, hogy a történet fikció, a könyv nem aratott osztatlan sikert, kényes témája miatt a szerzőt évekig parkolópályára tették. A kényes téma pedig a brit királyi család, akinek abban az időben rengeteg összeesküvés-elmélettel kellett szembenéznie, ez a történet pedig újabbakra adott volna okot, hiszen pihentagyúak mindig vannak és lesznek.
2018-ban a történet kapott egy újabb esélyt, hiszen az eredeti megjelenés időpontját övező szóbeszédek már csitultak, és idén magyar nyelven is olvashattuk A szerelmes levél címmel.
A történet egyszerre családregény, thriller, szerelmes történet vagy akár politikai krimi, melynek központjában egy, a múlt század húszas éveiben írt kompromittáló szerelmes levél áll – micsoda meglepetés, ugye? Minden ami történik ennek a réges-régen megírt levélnek rendelődik alá, mindenki ezt akarja megszerezni, akár emberéletek árán is, mert, ha a tartalom nyilvánossságra kerül, az akár a morarchia végét is jelenthetné.
Amikor ez a történet íródott, a brit királyi család éppen nem állt valami előkelő helyen alattvalóik népszerűségi listáján, és a könyv tartalmát tekintve egy kicsit sem csodálkozom, hogy a szerzőt leírták és évekig nem jelenhetett meg egyetlen könyve sem.
A történet hősnője (a címadó szerelemes levelen kívül) Joanna Haslam, egy fiatal, pályakezdő újságíró és az egész cselekmény egy véletlenből indul. A lánynak ott sem kellene lennie a híres színész, Sir James Harrison temetésén, mert egyrészt szabadnapos, másrészt dögróváson van, de mint pályakezdő, akkor kell pattannia, amikor főnöke utasítja. A gyászszertartáson pedig teljesen véletlenül egy idős nő mellé ül le. Ez pedig egy olyan eseménysorozatot indít el, melynek egyetlen szabálya van: ne bízz senkiben! Se a szerelmedben, se gyermekkori barátodban, se munkatársadban, lassan a családodban sem. Joanna Haslam körül pedig rengeteg ember van, számuk egyre növekszik, és mind ugyanazt akarja: a levelet, vagy az információt, hogy meddig jutott el a lány a nyomozásban.
Lucinda Riley története két dologról szól: hatalomról és szenvedélyről. Igen, el tudom hinni, hogy a hatalom mindenre képes, azért, hogy titkait megőrizze, nem riad vissza a megfélemlítéstől, a mocskos módszerektől és a gyilkosságtól sem – bár ismét elmondom: a történet fikció.
Az én olvasatomban ez a szerző messze legjobb könyve volt. A cselekmény pörgött és Riley nagyszerűen építette fel, mindig csak egy apró információmorzsát dobva az olvasónak, hogy ébren tartsa a figyelmet. Meglepő volt, botrányos, véres… és szenzációs. Mikor azt hittem már sínen vannak a dolgok, akkor meglepetésszerűen jött még egy csavar, ami új löketet adott a történetnek és más megvilágításba helyezte a dolgokat.
Imádtam! És ízlések, meg pofonok…



A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:











2019. október 20., vasárnap

Jill Mansell – Most vagy soha


Miminek esze ágába se jutott a szerelem, amikor először meglátogatta az apját a bájos, vidéki Goosebrookban. Pedig jól tette volna, ha lelkileg felvértezi magát a veszélyre.
Leszámítva az undok Henrietta nevű nőszemélyt (aki hagyta Mimit az esőben kutyagolni, és nem vitte el az autójával), a falu lakói roppant barátságosak. Különösen egy valaki extra vonzó – Cal, a karizmatikus, nyíltszívű, szexis pasi.
Ahogy telnek az évek, Mimi a karrierjére koncentrál Londonban. És hiába botlanak Callal újra és újra egymásba, valami vagy valaki mindig közbeszól, hogy egymáséi lehessenek.
De ha tényleg Cal az Igazi, akkor egyszer csak meg kell történnie a csodának. A kérdés csak az, milyen ára van ennek?



Lettero, 2019
Eredeti cím: Maybe This Time, Headline, 2019



Többször is elmondtam már, hogy kedvelem Jill Mansell írásait – többnyire, mert azért vannak olyan írásai is, melyekért nem rajongok –, tehát nyilvánvaló volt, hogy ezt az újabb könyvét is kiváncsian vártam. El tudnék viselni évi két könyvet is tőle, lenne is miből, mert egy nagyon termékeny íróról van szó, bár a magyar nyevű megjelenések száma miatt sem panaszkodhatunk, hiszen ez éppenséggel a tizenötödik, ha jól számoltam.
Mansell chick lit történeteket ír, azaz könnyed, szórakoztató, úgynevezett “nőcis” könyveket, melyekkel jól be lehet kuckózni, vagy strandra vinni, s melyektől a szórakozáson kívül semmi másra nem kell várni, mert senki világát megrengetni nem fogja. Történetei, szereplői, annyira valóságosak, hogy mindaz, amit egy-egy könyvében leír, akár igaz is lehetne. Tehát pontozom a Lettero Kiadó kitartását, hogy évente legalább egy könyvét elhozza a magyar rajongóknak is, remélem ezt a szokását továbbra is megtartja.
A szerző könyveire az is jellemző, hogy a cselekmény nem egyetlen személy körül forog, hanem inkább egy kis közösséget mutat be, melynek a főszereplő is tagja valamilyen formában, mert azért van egy főszereplő is. Ez a kis közösség többnyire egy idillikus, angol vidéki faluban él, melyet olyan tetszetősen ír le, hogy az ember lánya komolyan fontolóra veszi az azonnali költözést. 
Most sincs ez másképp, legalábbis, ami a szereplőket illeti, hiszen sokan vannak és sokfélék. A cselekmény helyszíne viszont egy rövid időre Londonba viszi az olvasót, majd később Mallorcára is (a hősnő munkája miatt), de többször is visszatér az festői Goosebrookba, ami természetesen Cotswoldshoz tartozik. Sosem jártam még Cotswoldsban, de amennyi könyv helyszínének választották, már ideje lenne felvenni a bakancslistámra, és saját szemmel látni, tényleg annyira festői és vonzó?
A történet központi figurája Mimi Huish, Londonban él, PR szakember és sikeres abban amit csinál. Mimi elvált szülők gyermeke, ami nem szokatlan, az viszont nem mindennapi, hogy az apa sok évi házasság után rukkol elő azzal, hogy ő tulajdonképpen saját neméhez vonzódik. Ő az aki Marcusszal, partnerével Goosebrookban él és ide utazik Mimi őt meglátogatni, amikor a fülszövegben is említett Henrietta nőszemély hagyja az esőben gyalogolni, és így ismeri meg Mimi a sármos Calt is, aki a másodszori találkozásnál is ugyanolyan sármos, tehát Mimi szíve kicsit hevesebben kezd dobogni a jelenlétében. Ekkor jutott eszembe, hogy mennyire hülyék tudnak lenni a nők, legalábbis néhányan közülük. Ha egy férfi kedves, előzékeny, udvarias, segítőkész, akkor már rögtön azt hiszik, hogy érdeklődik utánuk, pedig dehogy! Vannak még kedves, előzékeny, udvarias és segítőkész férfiak minden hátsó szándék nélkül. Cal egy ilyen. És boldog házasságban él egy csodaszép nővel és kislányukkal.
Mimi legjobb barátnőjével osztozik egy lakáson (mert lennie kell egy legjobb barátnőnek is) és stabil kapcsolata van… egészen addig, amíg egy este váratlanul haza nem érkezik és… Ezt le sem kell írnom, mindenki kitalálja, hogy a stabil kapcsolat a legjobb barátnőn csúszik el, Mimi pedig egyenesen hazafut apjához sebeit nyalogatni, és ide tér vissza minden egyes alkalommal, amikor a körülmények úgy hozzák.  Érdekes módon, az anyáról egyetlen szó sem esik az apa nagy coming out-ja után, helyét átveszik a barátok, ismerősök, munkaadók és az új közösség, melybe Mimi igyekszik beilleszkedni.
A Cal és Mimi kettősre keresztet vetettem, hiszen a fickó nős, és a szerző olyan jól keverte a dolgokat, hogy többször is eldöntötem, Mimi most emellett a pasi mellett teszi le a voksát, aki lehetett volna a szívtipró Paddy, a helyi bájgúnár, vagy CJ, Mimi Mallorca-i munkaadója, egy meglehetősen nehezen kezelhető sztáríró, vagy akár Felix is, a hely legtehetősebb és legelőkelőbb férfija, annak ellenére, hogy Felixnek pont Mimi legújabb legjobb barátnője, Lois a felesége (jesszusom, mennyi "leg"!). Ebben a könyvben ezer dolog történt, ami egyik pillanatról a másikra megváltoztatta a cselekmény további alakulását, tehát egyetlen pillanatig sem lehetett unatkozni, mert Mimi és a szerelem többször is elmennek egymás mellett, mivel az időpont sosem alkalmas..
Bár nem volt klisémentes, ez mégis egy remek történet volt az emberi kapcsolatok sokszínűségéről, személyes tragédiákról, szerelemről. Pörgős volt, színes, kiszámíthatatlan. Kedveltem, de természetesen ízlések és pofonok…



A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:











2019. augusztus 15., csütörtök

Veronica Henry – Családi recept



Laura számára a családja a legfontosabb: az otthonát a gyermekei nevetése és a készülő finomságok illata tölti be. Így aztán aggódva várja, hogy a lányai kirepüljenek a családi fészekből. Amikor pedig a házassága is válságba kerül, az asszony lába alól végleg kicsúszik a talaj. Kedvenc hobbijában, a főzésben lel vigaszra: a nagymamája második világháborúból megmaradt receptkönyvét kezdi tanulmányozni. Házias fogásaival és zseniális lekvárjaival már eddig is kisebb hírnévre tett szert a környéken, a receptgyűjtemény hatására azonban olyan ötlete támad, amely óriási sikert és egy új életcélt jelenthet számára. De vajon mindez elegendő ahhoz, hogy újra megtalálja önmagát és a megbocsátáshoz vezető utat?



General Press, 2019
Eredeti cím: A Family Recipe, 2018



Mindent elolvastam, ami Veronica Henrytől magyar nyelven megjelent és mindig fellelkesülök, mikor hír jön egy-egy újabb könyvének várható megjelenéséről. Az elsőt még a megboldogult Ulpius-ház kiadásában olvastam, azóta nagy megelégedésemre a General Press Kiadó vállalta fel írásai megjelentetését, s remélem ezt a jó szokását meg is tartja.
Miért kedvelem a könyveit? Első sorban azért mert felnőtt nőknek ír, nem YA/NA történeket. Bár történetei a romantikus kategóriába sorolhatóak, azért mégsem habos-babosak, nincs rózsaszín köd, hanem egyszerűen hozzák azt a világot, melyben élünk, mellőzve minden divatos klisét. Tehát nincs modern Hamupipőke történet – azaz milliomos pasi plusz tapasztalatlan szegény lány kombó –, nincsenek benne szexuális devianciák, igazándiból erotika sem. Egyszerűen elmésél egy történetet, vagy kettőt, ami abszolút valósághű, olyan, hogy bárkivel megtörténhet. A valós élethelyzetek bemutatása az eddig olvasott könyvei mindegyikére jellemző volt.
Azért is kedvelem a szerzőt, mert nem ír sorozatokat. A történet a könyv végén lezáródik, s annyi. Angol nyelven létezik két sorozata, ha egyáltalán annak lehet nevezni, mert az egyik csupán két könyvből áll, a másik háromból, de a magyar nyelven megjelent könyvei önálló történetek és egymástól függetlenek.
A Családi recept egyszerre két történetet is elmesél, amely két különböző idősíkban játszódik. Kicsit korábban azt írtam, hogy mellőz minden divatos klisét, hát úgy látszik, hogy ezt a két idősíkost mégsem, de ez igazán megbocsátható, ha a történet remek. Ez pedig az volt.
Mindkét történet helyszíne ugyanaz: az Egyesült Királyság-beli Bath, meglehetősen ismert fürdőváros. Az egyik történet a második világháború idején játszódik, 1942-ben, és hősnője Jilly, a környék megbecsült orvosának és tanárnőjének egyetlen lánya. Kicsit visszahúzódó, akár magányos is lehetne, ha nem lenne életvidám barátnője, Ivy, aki a háborús körülmények között is megtalálja a szórakozást. Jilly egy bombázás alkalmával elveszíti szüleit, s hogy a történet ne legyen ennyire egyszerű, teherbe esik egy hadba vonuló szinte ismeretlen fiatal férfitől, aki a későbbiekben minden felelősséget elhárít. Jillynek leányanyaként kell szembenéznie a kor előítéleteivel, a háború viszontagságaival és a nincstelenséggel.
A másik történet a jelenben játszódik, pontosabban 2017-ben. Laura épp kisebbik lányát viszi a kollégiumba, amikor véletlenül rájön, hogy férjének viszonya van azzal az ügyvédnővel, aki a férfi építkezési vállalatának ingatlanügyeit intézi. Bár érezte, hogy házasságukban valami nincs rendben, Laura mindezt a céggel járó hercehurcára fogta, az izgalomra, hogy a súlyosan asztmás lányuk kirepül a fészekből és abban reménykedett, hogy idővel dolgaik rendeződnek. Most pedig egyszerűen nem tud mit kezdeni az új helyzettel, a rengeteg szabadidővel és azzal sem, hogy miután férje kiköltözött a házból, neki magának kell valamilyen jövedelemforrás után néznie. És ekkor előveszi a nagyi receptjeit, hogy azt tegye, amiben a legjobb: főzzön, befőzzön és vendégül lásson.
   Hogyan kapcsolódik a két történet egymáshoz? Egyszerűen! A második világháború idején játszódó történet Jilly-je Laura nagyanyja, ő nevelte anyja halála után és kis háza (csupán kilencvenvalahány négyzetméteres apróság) ugyanazon a hatalmas telken áll, ahol Laura lakik. Tulajdonképpen a nagy ház Jilly családi tulajdona, melyet átengedett Laurának és családjának. Jilly a történet jelenében is aktív szereplő.
A kialakult helyzetben a családi ház is veszélyben van, mert Dom, a férj, többszörösen megterhelte kölcsönökkel, Laura pedig jóhiszeműen mindent aláírt, amit a férje az orra alá dugott.
Hogy elneyeri-e a másik nő bütetését, amiért szétzilált egy családot? Nem. Az ügyvédnő egy nagyon magának való, érzelemszegény személy, nem vágyik tartós kapcsolatra, sem családra. Neki az egész üzleti viszony volt extrákkal, melyből előbb-utóbb kiszállt volna, s csak a karrierje érdekli
Nagyon kedveltem a történetet, annak ellenére, hogy voltak hiányosságai. Első sorban a szereplők kora + eltelt idő + korkülönbség matematika sehogy nem akart kijönni. Egy idő után fel is adtam, hogy megtudjam tulajdonképpen hány éves Jilly, Laura, vagy bárki más a történetben, mert teljesen belezavarodtam.
Az is kicsit zavaró volt, hogy mindkét történetben kötelezően kellett lennie egy legjobb barátnőnek, abból a bizalmas fajtából, aki mindent tud a másikról, már szinte családtag. Nem baj, ha az ember lányának van egy-két ilyen barátja, csupán a helyzet ismétlődése zavart.
Amit egyáltalán nem szerettem, az a végén megjelenő idős férfi-epizód volt. Teljesen felesleges volt és sajnálatos módon adott a történetnek egy olyan végkifejletet, ami nálam erősen a giccs határát feszegette.
Ezeket a negatívumokat mellőzve ez egy remek könyv volt, nagyon kedveltem és ajánlom azoknak a felnőtt nőknek, akik megcsömörlöttek már a sablonos történetektől. De ízlések és pofonok…





Kapcsolódó bejegyzések: