Könyvmolyképző megjelenések – 2026, február

   Holnap már február, ami azt jelenti, hogy újabb könyvek jelennek meg a Könyvmolykézpő Kiadónál. Néhány vörös pöttyös (melyek abszolút nem érdekelnek, még megemlítés szintjén sem) és újranyomás mellett, többek között a következő könyveket lehet majd megvásárolni a kiadótól, valamikor a hónap folyamán. Sajnálatos módon az arany pöttyös kategóriában, ami a személyes kedvencen, semmi nem jelenik meg.

Penelope Douglas – Until You – Nélküled

(Fall Away 1,5)

   A Szívatásban megismerhettük Tate történetét. Most Jareden a sor, hogy feltárja a sajátját...

   Voltál már olyan dühös, hogy jólesett megütni valamit?

   Előfordult veled, hogy nem éreztél semmit? Az utóbbi néhány évem erről szólt. A düh és a közöny két véglete között ingázom, átmenet nélkül.

   Néhányan utálnak ezért, míg mások félnek tőlem. De senki nem árthat nekem, mert semmi és senki nem érdekel. Tatumot leszámítva.

   Annyira szeretem, hogy már gyűlölöm. Utálom, hogy képtelen vagyok elengedni. Régen barátok voltunk, de rájöttem, hogy nem bízhatok meg sem benne, sem másban. Ezért bántottam. Ellöktem magamtól.

   Mégis szükségem van rá. Ő a biztos pont az életemben. Kizárólag akkor érzek valamit, amikor belekötök, veszekszem vele, vagy szívatom. De elment, és ezzel mindent elcseszett. Egy évig távol volt, és más emberként tért haza. Ha most bántom, visszatámad… és nem tudom, hogyan fogjuk ezt mindketten túlélni.

  

Meghan Quinn – So Not Meant to Be – Mégis egymásnak teremtve?

(Cane fivérek 2)

   Szerelmes vagyok JP Cane-be?

   Persze, ő biztos azt hiszi…

   Idegesítően hangos, pimaszul jóképű, és miután megnézte a Harry és Sally című filmet, meg van győződve arról, hogy a férfiak és a nők nem lehetnek csupán barátok. Szóval amikor munkaügyben San Franciscóba kell repülnünk, és úgy alakul, hogy ugyanabban a penthouse-ban lakunk, szívesen bebizonyítom neki, hogy téved.

   De a folyamatos flörtölése és kifinomult jó megjelenése miatt hamarosan alvási problémáim lesznek.

   De ki tudja kontrollálni magát?

   Ez a lány.

   Mert egyet biztosan tudok, hogy JP Cane téved. A férfiak és a nők CSUPÁN barátok lehetnek, és mi NEM vagyunk egymásnak teremtve.

 

Sarina Bowen, Elle Kennedy – Top Secret – Szigorúan titkos

   LobsterShorts: 21. Sportos. Titokban egy tudományos kocka. Elképesztően dögös.

   LobsterShorts: Szóval, vágjunk bele. A barátnőm egy édes hármast szeretne a születésnapjára.

   SinnerThree: Akkor jó helyen jársz.

   LobsterShorts: Csináltad már korábban? Egy másik pasival?

   SinnerThree: Állandóan. Az egyenlő esélyekben hiszek. És te?

   LobsterShorts: (néma csend)

   SinnerThree: 21. Pénzügyi szakon tanul. Titokban sztriptíztáncos. Elképesztően dögös.

   SinnerThree: Nos, ha te benne vagy, akkor én is. Az életem jelenleg elég kaotikus. Iskola, munka, családi stressz. Ja, és a világ legidegesítőbb csávója a szomszédom. Szükségem van egy kis kikapcsolódásra. Biztos vagy benne, hogy te is akarod?

   LobsterShorts: Talán egy kicsit jobban is vágyom rá, mint amennyire hajlandó lennék bevallani.

   SinnerThree: Hé, nincs azzal semmi baj, ha feszegeted a határaidat…

   LobsterShorts: Mondd ezt el az irányításmániás apámnak is. Amúgy meg mi van, ha extra kínos lesz ez az egész?

   SinnerThree: Akkor kínos lesz. Nem mintha találkoznunk kellene utána. Csak egy dolgot ígérj meg: hogy nem fogsz belém szeretni.

   LobsterShorts: Na, az megváltoztatná az egész életemet…

 

Chloe Angyal – Pad de Don’t – Pas de nem!

   Heather egész életében követte a szabályokat… talán itt az ideje, hogy végre megszegjen egyet.

   Heather Hays végre mindent megkapott, amiért eddig dolgozott: előléptették első táncosnőnek, és megkérte a kezét örök szerelme, az elismert balett-tehetség, Jack Andersen. Amikor azonban fény derül Jack hűtlenségére, Heather majdnem tökéletes élete összeomlik.

   Ezután minden erejével bizonyítani akarja, hogy a saját érdemei alapján jutott fel a csúcsra, és vendégszereplő lesz az egyetlen társulatnál, amely hajlandó Jack nélkül is alkalmazni: az Ausztrál Nemzeti Balettnél.

   Itt találkozik Marcus Campbell-lel, aki pokoli évet tud maga mögött. Amikor a színpadon Achilles-ín-szakadást szenved, minden esélye elvész arra, hogy apja még a halála előtt láthassa őt fellépni. Marcus ezután hónapokat tölt fizikoterápiával, és attól fél, hogy mire teljesen felépül, már túl idős lesz a tánchoz. Most pedig a társulat újonnan érkezett tagjának idegenvezetőjét kell eljátszania.

   Ahogy együtt járják Sydney utcáit, Heather és Marcus között azonnal kölcsönös vonzalom alakul ki – olyan, amellyel egyáltalán nem tudnak mit kezdeni. Az ANB szigorúan tiltja a randikat, és a románcnak még a gyanúja is az állásukba kerülhet.

 

Scarlett St. Clair – A megtorlás játéka

(Hades Saga 2)

  Hades, a holtak istene nem áll senki oldalára, és nem szegi meg a szabályokat.

   Elveiben nincs kivétel – sem isten, sem halandó, de még a szeretője, Persephone, a tavasz istennője kedvéért sem.

   A félelem általában elejét veszi a megtorlásnak. De most nem elég.

   Amikor Hera, a nők istennője felajánlja Hadesnak a lehetőséget, hogy segítsen neki megbuktatni Zeust, ő nemet mond. Hera azonban nem viseli jól az elutasítást: büntetésből próbák sorozatára ítéli a holtak istenét. Mitikus szörnyetegek lemészárlása és halálos ereklyék visszaszerzése – minden egyes próbatétel lehetetlenebbnek tűnik az előzőnél, és egyre inkább elvonja Hades figyelmét Persephonéról.

   Csakhogy a tavasz istennője is saját tragédiájával küzd, amely megingatja abban a hitében, hogy lehet-e egyáltalán az Alvilág királynője.

 

 

Kel Carpenter – Blessed be the Wicked – Áldottak a gonoszok

(Sötét maji 2)

 

   „Ő maga volt a káosz. Egy gyönyörű káosz; fékezhetetlen, mint a vihar.”

   Aki megpróbálja csapdába csalni Quinnt, hogy sötét hatalmát a saját céljaira használhassa… Aki el akarja pusztítani, mert túl veszélyesnek tartja ahhoz, hogy kockáztasson…

   …azt a végén Lazarus elpusztítja – mert Quinn az ő fegyvere, és Lord Fiertének esze ágában sincs ezen változtatni.

   Figyelmeztették ugyan, hogy Quinn ereje még az övét is meghaladhatja. De amíg a lány tőrt nem szegezett neki, a hatalmát Lazarus nem foghatta fel – és most képtelen megállítani Quinnt.

   Norcasta jövendő királyaként pedig meg kell találnia a módját, hogy visszaszerezze az irányítást, és biztosítsa a szövetséget a Kalózkirálynővel… mielőtt minden gondosan felépített terve szertefoszlana.

   Mint Lord Fierté vazallusa és jobbkeze, Quinn azon dolgozik, hogy elősegítse a szövetség megkötését Ilvasszal. Ám hamarosan hazugságokkal teli hálóba gabalyodik. Saját és társai életét is kénytelen kockára tenni, és Quinn-nek olyan döntést kell meghoznia, amely vagy megmenti, vagy végleg elpusztítja őket.

   Hív a sötét birodalom!

 

Jodi McAlister – Szerelem felsőfokon

   Sadie Shaw és Jonah Fisher tizenhárom éve, az egyetemen találkozott először, és azóta is nagy riválisok. Most, hogy egy hőn áhított tanári hely megüresedik, a versengésük szintet lép. Jonah-nak szüksége van az állásra, hogy közelebb költözhessen a nemrég elvált nővéréhez és annak gyermekeihez, míg Sadie-t az oktatói pálya anyagi biztonsága és szabadsága vonzza.

   Amikor Sadie felfedezi, hogy az ajánlat a munkavállaló házastársa számára is szól, remek tervet eszel ki, hogy mindketten megkapják az állást. Ehhez mindössze annyit kell tenniük, hogy törvényesen összekötik az életüket. Látszólag mindenki jól jár, de amikor a szakmai vitákon kívül más miatt is izzani kezd közöttük a levegő, rájönnek, talán mégsem gondolták át eléggé a dolgot…

General Press, 2026

Eredeti cím: An Academic Affair, 2025

   “Egy jótanács, ha a tudományos pályát fontolgatod: ha szeretnél egy biztos, stabil állást szakmai előrelépéssel és megfelelő fizetéssel, akkor ne ezt válaszd.”

   A Szerelem felsőfokon az ausztrál szerző – Jodi McAlister – első, és eddig egyetlen magyar nyelven megjelent könyve. A fülszöveg olvasásakor nem igazán lelkesedtem érte, mert látszólag egy újabb lerágott csont, azaz álkapcsolat, álházasság, amiből majd mindent elsöprő nagy szerelem lesz, s ezekkel a témákkal már számtalanszor lehetett találkozni az elmúlt évek szórakoztató irodalmában. Mondhatni valaki felkapta a témát és a nyáj ment utána, sorra szinte mindenki meglovagolta az álkapcsolatok hullámát kisebb-nagyobb sikerrel.

   A kezdeti fanyalgás után szinte faltam az oldalakat, mert McAlister könyve nagyon kellemes meglepetés volt. Kezdve azzal, hogy szinte erotikamentes volt, csupán a történet háromnegyede után forrósodik fel a hangulat.

   Igen, ez egy lassú ízzású szerelmi történet, nem is rossz, ami azt illeti, de számomra a „körítés” volt fontosabb: az az akadémiai világ, ahol a két főszereplő a lábát szeretné megvetni. És nem idulnak egyenlő eséllyel, hiszen Sadie Shaw árva, kamaszkorától nővére gondoskodik róla és minden kis előrelépésért keményen meg kell küzdenie, Jonah Fisher pedig a kiváltságosok közül való, apja irodalomprofesszor és nem a kedvességéről ismert. Bár Jonah valamilyen szinten szégyelli apját és annak kapcsolatait, de azért nem mond soha nemet, amikor ezek a kapcsolatok az előnyére válnának. Ő versengésre volt nevelve egy nem túl szerető családi körben, ahol mindenkit az akadémiai poziciója szerint ítélnek meg.

   Zárójel: ez a zárt „öregfiúk klubja”, ami könyvben az akadémiai világot jellemzi, nem ausztrál jelenség, hanem szerte a világon így van. Ha nem vagy valakinek a valakije, akkor tízszer annyit kell dolgoznod, hogy tengernyi szerencsével valamikor a részese lehess. Zárójel zárva.

   Sadie és Jonah az egyetem első évében ismerkedik meg és megismerkedésük pillanatától egyetértenek abban, hogy semmiben sem értenek egyet. Szó szerint állandó jelleggel vitatkoznak mindenen, a tananyagtól kezdve az utolsó banális dologig. Gyengéd érzelmék? Még a látóhatáron sincsenek. Mindketten maximálisan elkötelezettek az iránt, amit csinálnak és mivel mindketten mindent beleadnak, egyfomán jó eredménnyel végzik az egyetemet, a doktorit.

   “Sadie Shaw-val folytatott tizenöt éves háborúzásunk során mindössze hatszor kötöttünk tűzszünetet.

   Az első ötöt megszegtük.”

   Tehát Sadie és Jonah életútja összefonodik az egyetem első napjától, a doktori iskolán keresztül egészen azokig az évekig, amikor mindketten egyetemi előadásokat tartanak, minden évben újra és újra pályázva egy állandó pozicióért. Sőt! Egy idő után többedmagukkal ugyanazt a nagy lakást is bérlik, az állandó versengés pedig motiváló minkettejük számára.

   Sadie hátrányból indul azért is, mert doktori disszertációja a szórakoztató irodalomhoz kapcsolódik. Nem kell akadémikusnak lenni ahhoz, hogy az ember tudja, hogy akik nem Shakespeare-t, Dosztojevszkijt vagy hasonszőrű társait olvassák-kutatják, azokat lenézik.

   Éééééés akkor beüt a nagy lehetőség: álláshirdetés egy tasmániai egyetemen, pont ott Hobartban, ahol Johan húga próbál talpraállni botrányos válása után. Mindketten pályáznak, s az állást Sadie kapja meg, aki hosszas gondolkodás után felajánlja az álházasságot (vagy érdekházasságot – nem is tudom melyik lenne a megfelelő kifejezés)  Jonahnak, mert akkor az egyetemi szabályok szerint a házastárs is álláshoz jut. S mindketten tudják a másikról, hogy tehetségesek, jók abban, amit csinálnak és bármelyikük megérdemelte volna az állást. És abban a pillanatban Jonahnak volt nagyobb szüksége rá.

  Ez egy nagyon kedves, szórakoztató és elgondolkodtató történet volt slow burn szerelemről, testvéri szeretetről, a családi kapcsolatok komplexitásáról, jó borokról és az akadémiai világról. S meglehetősen hiteles is, mert a szerző – azon túl, hogy romantikus regényeket ír –, maga is az akadémiai világhoz tartozik, tehát első kézből ismeri dörgést.

   Én kedveltem, bár elképzelhető, hogy a történet megosztó lesz. Minden bizonnyal lesznek olyanok, akoknek nem fog tetszeni az a közeg, ahol a történet játszódik, s talán nem is értik meg és unják, mert nem volt közük hozzá. 

   Ízlések és pofonok, de én szívesen olvasnék még Jodi McAlister tollából/billentyűzetéből más történeteket is

10. születésnap

   Amikor tíz évvel ezelőtt módfelett lelkesen megírtam az első blogbejegyzésemet, eszembe sem jutott, hogy ez a foglalatosság kitart tíz éven át. Igaz, azóta a lelkesedésem mértéke sokkal kisebb, ezt bizonyítja az a tény is, hogy a tavalyi év során csupán 22 blogbejegyzést írtam. Ez nem jelenti azt, hogy kevesebbet olvastam volna, sőt! A tavalyi év során – a Moly statisztikája szerint – 171 könyet olvastam el, de be kell vallanom, hogy ez a szám azokat a könyveket is tartalmazza, ahol az eltúlzott mennyiségű pornográf leírások miatt sűrűn lapoztam. S azt is el kell mondanom, hogy olyan könyvek is voltak közöttük, melyek nem 2025-ben jelentek meg, hanem már rég a polcomon álltak, de sosem volt időm, vagy akár hangulatom elolvasni őket. Mert akárhonnan nézzük, egy könyvhöz hangulat is kell.

   Hogy miért írtam ilyen keveset a blogba? Egyrészt azért mert nem volt kedvem hozzá, s ez szorosan kapcsolódik a második okhoz is: a szórakoztató irodalom felhozatala nem igazán felelt meg az ízlésemnek, és ez egyszerűen elvette a kedvem attól, hogy sorban írjam a sablonosságot és nemtetszést sugalló bejegyzéseket.

   Fontos lépés volt a blog létezésében, hogy tavaly év elején kiléptem a Blogturné Klubból, tehát már nem veszek rész blogturnékban. Nem én vagyok az első és minden bizonnyal az utolsó sem, aki ezt megteszi. Ez nem egy hirtelen döntés volt, hanem egy jó ideje már érlelődött, s tavaly jött el az a bizonyos utolsó csepp, ami után azt mondtam, ideje továbblépni, s megmaradni annak a régimódi bloggernek, aki nem villog minden lehetséges internetes fórumon, csak azért mert most éppen ez a trendi. Nekem ehhez sem gusztusom, sem időm. De beszéljünk könyvekről, például azokról, amiket az elmúlt év során olvastam.

   Mint már jeleztem, az elmúlt évben is meglehetősen sokat olvastam, s sajnálatos módon, az én ízlésemnek nagyon gyenge volt a felhozatal. Nem tudom miért... illetve tudom, de nem akarom sokadszorra is elmondani, hogy a szexről nem olvasni kell, hanem csinálni. Persze, mindenki azt olvas, amit akar, meg amihez gusztusa van, de mi van akkor, ha már a sokadik könyv is ugyanolyan, ha már a fülszöveg elolvasása után tudod mi lesz a minimális cselekmény – ha egyáltalán van benne –, a többit pedig a szexuális aktus részletes leírása tölti ki? Minden bizonnyal másoknak is feltűnt már, hogy ezekben a könyvekben a főhős mindig magas, izmos, mintha minimum testépítő lenne és méretileg jól felszerelt. S honnan tudom ezt? Onnan, hogy minden esetben részletes leírást kapok a farkáról, péniszéről, bájdorongjáról (nevezze ki minek akarja), beleértve az anatómiai görbületét is. Igen, szeretek szórakoztató irodalmat olvasni, különösen egy nehéz nap után, prűd sem vagyok, de nekem nem ez jelenti a szórakoztatást.

   Az elmúlt év olvasmányait három kategóriába sorolnám: említésre méltó (sajnos kevés), sablonos-felejtős, és kritikán aluli, mert sajnos ilyen is volt. Ami pedig igazán megdöbbentett az, hogy megjelent az első AI-vel fordított könyv is. Legalább is az első olyan, amiről hivatalosan is elismerték, hogy mesterséges intelligencia fordította. Mert amúgy mostanában mindenki fordít, olyanok is akiknek éríntőlegesen sincs közük az eredeti nyelvhez.

   Mivel 171 könyvet túl hosszú lenne felsoroni, kategorizálni csupán az említésre méltókat ajánlanám figyelmetekbe, de – mint mondani szoktam – ezek a saját kedvenceim, mert ízlések és pofonok.

Kirsty Greenwood: Holtomiglan-holtodiglan

General Press, 2025

   Mágikus realizmussal tarkított romantikus, egészen eredeti ötlet és sajátos humor.

Melody Edwards: Jane és Edward

General Press, 2025

   Charlotte Brontë Jane Eyre című regényének modern és meglehetősen jól sikerült feldolgozása.

Alexandra Potter: Egy negyvenes balfék vallomásai

General Press, 2025

      Szórakoztató és gondolatébresztő.

Evie Dunmore: Megnyerni a herceget

Kossuth, 2025

  A 19. század végi kezdődő nőmozgalmak és női emanicipáció a fő téma, történelmi romantikusba csomagolva.

Shelley Noble: A Tiffany-lányok

Könyvmolyképző, 2024

   Ki ne hallott volna a híres Tiffany cégről? A valós tényekre alapozott századfordulós történet a feminizmusról szól... meg némi romatikáról is.

Rita Falk: Sülthal-fiaskó

Magistra, 2025

   Franz Eberhofer, a német antirendőr történetének egy újabb epizódja, a sorozatra jellemző tömény fekete humorral dúsítva

Rufi Thorpe: Margo bajban van

Libri, 2025

   Látszólag egy kis tingli-tangli történet, de annyi minden van a felszín alatt.

Cecelia Ahern: Ítéletidő

Athenaeum, 2025

   Egyszerűen zseniális volt. Bár nem a könnyű műfajhoz tartozik, beszippantja az embert, és nem ereszti egészen a végéig, amikor is ott a nagy durranás.

Elle Cosimano: Finlay Donovan megássa a sírját

Agave, 2025

   Aki még nem ismeri Finlay Donovant, az sürgősen pótolja ezt a hiányosságot, mert ezek a történetek állandóan pörögnek, néha az abszúrditás határait feszgetve.

Lily Hayward: Macska a karácsonyfa alatt

General Press, 2025

   A tavalyi szezonban olvasott 19 karácsonyi témájú könyv közül ez volt az egyetlen, ami kitört a csilivili kategóriából, csak sajnos felépítésében kísértetiesen hasonlított a szerző tavalyi karácsonyi történetéhez. De azért jó volt.

   Nos, saccperkábé ennyi könyvet kedveltem a tavalyi év során – bár az is lehet, hogy egy-kettő fölött elsiklottam. Mivel most még nagyon az év elején járunk, s a kiadók az éves leltárral vannak elfoglalva, nem a könyvkiadással, pillanatnyilag régi könyveket olvasok. Olyanokat, amiket 10-15 évvel ezelőtt már olvastam. S azon gondolkodom, hogy annak idején mi a franc tetszett bennük?

   Milyen teveim vannak az idei évre? Őszintén? Semmilyenek. Az biztos, hogy olvasni fogok, s blogbejegyzést is írok, ha valamiért úgy érzem majd, hogy az illető olvasmányélményt meg kell osztanom másokkal is.

   Köszönöm, hogy tíz éven át velem tartottatok, s olvassatok jót és sokat.

Karácsonyi könyvek dömpingje, 2025

   Mint minden évben, 2025 is bővelkedett karácsonyi témájú olvasnivalóban, s a megjelenések már októberben megkezdődtek. Nem igazán tudnám számszerűsíteni, hogy pontosan mennyi is az annyi, de az biztos, hogy én tizenkilencet olvastam el. Természetesen ennél több van, legalább kettővel, mert Karen Swan idei karácsonyi történetét még nem volt szerencsém olvasni – bár reménykedem benne, hogy hamarosan megjelenik elektronikus formátumban is, s akkor természetesen elolvasom, mert nagy rajongója vagyok a szerzőnek. A másik pedig Debbie Macomber könyve, melynek megjelenése ritkán marad ki a karácsonyi szezonban. Én évek óta nem olvasok semmit Debbie Macombertől. Próbáltam többször is, de valahogy nem passzolunk össze.

   Nos, a tizenkilenc karácsonyi témájú könyv olyan volt, amilyen. Személyes véleményem, hogy mintha nem igazán dobták volna fel a hangulatomat. Volt közöttük jobb is, rosszabb is, nyálasan giccses, vagy akár olyan is, ami annyira elrugaszkodott volt a valóságtól, hogy be sem fejeztem.

   Természetesen nem fogom most mint a tizenkilenc könyvet kivesézni, mert kinek van arra ideje, de azért megemlítenék néhányat azok közül, amik megmozgattak bennem valamit – és ezt nem kizárólag a jó dolgokra kell érteni.

Trilina Pucci: Tangled in Tinsel – Összgabalyodva

Kossuth Kiadó

   Úgy néz ki, hogy a legújabb sláger ami az erotikus könyveket illeti, az a fordított hárem felállás. Értsd: egy nő, több férfi, és mindez egyszerre. Ezt a pornográfia „gang bang” címkével jelzi. S azért mondom, hogy pornográfia, mert ez a könyv az volt. Történet szó szerint nulla, zéró, nada, csupán egy nő és négy férfi dug 352 oldalon keresztül, s ezt mindeki émelyítően nagyon élvezi. Mármint ők, akik részt vettek benne, mert én, az olvasó nem.

   Az, hogy végigolvastam volna túlzás lenne mondani, inkább végiglapoztam: dugnak... dugnak.... még mindig... már megint... ismét... s láss csodát! A nő még lábra tud állni.

Devney Perry: The Holiday Brothers – A Holiday fivérek

Kossuth Kiadó

   A kötet tulajdonképpen nem egy, hanem három történetet, kisregényt tartalmaz. Minő véletlen! Mindegyik történetecske egy-egy Holiday testvérről szól.

   Igazándiból én kedvelem Devney Perry írásait, mert nem szokott túlzásokba esni, nem feszegeti a valóság határát és szereplői normális, közönséges emberek, mint bármelyikünk ismerősei, szomszédai. S ez most is rendben van, csak valami azért mégsincs, mert ezek a szösszenetek nagyon mellé mentek. De nem vagyunk egyformák, lehet hogy másoknak pont ez a bugyuta, szirupos maszlag fog bejönni.

   Nem mondanám, hogy bűnrossz volt, mert azért két pozitívumot is említeni tudok. Az egyik egy hétvéves leányzó, aki egymaga elvitte a show-t, s teljesen biztosan a testén valahol ott van az ördög jele. Viccen kívül. Én pedig imádom az ilyen vásott kölyköket – különösen, ha a máshoz tartoznak. A másik pozitívum az, hogy ezek csak kisregények. Most képzeljétek mit szenvedtünk volna, ha mindhárom Holiday-tesó megkapja a maga 300+ oldalas könyvét.

Lauren Asher: My December Darling – Szerelmes karácsony

Könyvmolyképző Kiadó

   Nem tudom ki olvassa a Vinton Kiadó havi rendszerességel megjelenő füzetes regényeit, sok évvel ezelőtt én olvastam. Azért tudom, hogy ez a történet sem írásmódjában, sem terjedelmében nem igazán emelkedik az ott megjelenő orvosos sorozat történetei fölé. Csak ha ott jelenne meg, akkor pfújjolás fogadná, mert olyant olvasni snassz.

   Amúgy kedves kis történet, s azonosulni is tudtam a két főszereplővel, hiszen én is meglehetősen sok pénz költök LEGOra. Csak én nem magamnak veszem. Túl sok nyálas karácsonyi dolog sincs benne, s viccesnek ígérkezett, amikor az ex a hősnő húgát készült feleségül venni, mert az olyan kínos tud lenni. Nem volt az, mert kapcsolatuk sem igazán volt. De egynek elment a multikulturális karácsonyával.

Catherine Walsh: Snowed In – Behavazva (Fitzpatrick Christmas 2)

Könyvmolyképző Kiadó

   Kicsit parázva fogtam neki ennek a történetnek, mert az első rész (Holiday Romance – Karácsonyi románc) nem jött be, és néhány fejezet után feladtam az olvasást. Ez viszont sokkal izgalmasabb volt, mert két régi iskolatárs szövetkezett össze, hogy a család leszálljon róluk, amiért nem élnek párkapcsolatban. S ez az ami engem mindig felbosszant. Értem én, hogy az ember társas lény, de miért kell csak a konvenciók miatt bevállalni egy párkapcsolatot? A családnak nincs más dolga, csak szekálni egy egyedülálló családtagot?

   Volt benne bonyodalom bőven, félreértések, nárcisztikus ex, akit az oltárnál hagytak faképnél, bonyolult családi kapcsolatok és természetesen happy end... szóval unalmas az végképp nem volt.

Lucy Mitchell: Karácsonyi kutyulás

Eredeti cím: The Chirstmas Dog Sitters

Pioneer Books

   Minden családban van egy balek. Az akire mindent rásóznak, minden leosztanak neki, mert ő ráér, egyéb dolga sincs. A történet hősnője egy ilyen balek. S adj hozzá egy rakoncátlan kutyát, egy csalafinta nagyapát, akinek mintha kapuzárási pánikja lenne. Kedves, kiszámítható történet, amit a szórakoztatásra lett kitalálva, s ezt a szerepet be is tölti.

   De! És itt jön az, ami közfelháborodást – hogy ne mondjam tömeghisztériát – váltott ki ilyen-olyan fórumokon: ezt a könyvet AI fordította. Szóval reszkessetek fordítók, mert ha egyszer megtörtént, többször is előfordul majd, míg ígénytelen, pénzorientált cégek végleg lecserélnek titeket, mert azt az éhbért is sajnálják, amivel a szemeteket kiszúrják.

   Hogy milyen a fordítás, fogalmam sincs, mivel nem ismerem az eredeti angol szöveget.

Lili Hayward: Macska a karácsonyfa alatt

Eredeti cím: The Cat of Yule Cottage

General Press

   Ez nem az a tipikus blőd karácsonyi történet. Tavaly már olvastam a szerzőtől és kedveltem azt, ahogy a mágikus realizmust keverte a jelen és múlt történéseivel. Ezt a modellt követi most is, bár ebben az esetben annyira feszegeti a mágikus realizmus határait, hogy már-már fantasy-nek is lehetne nevezni.

   Ehhez a könyvhöz hangulat kell, mert bár van egy romantikus szála is, itt azért véresen komoly dolgokról is szó van. Aki olvasta a szerző tavaly megjelent könyvét (Macska a fagyöngy alatt) az könnyen felfedezi a két könyv közötti hasonlóságokat. Mert az alap ugyanaz: családok közötti sok generációs viszály, tulajdonjogi gubancok, barátságtalan helyi közösség, ami nem igazán fogadja be a kívülállókat, két idősík, s a felsorolást még lehetne folytatni. Ó, és természetesen ott az állandó fekete macska is.

   Fura, de szerethető könyv – nekem bejött.

Rachel Rowlands: Karácsony a cicakávézóban

Eredeti cím: Snowed In at the Cat Cafe

Pioneer Books

   Szeretem a macskákat, sőt már jártam macskákkal teli kávézóban is, gondoltam ez egy jó kis limonádé lesz, mert minden adott hozzá. Hát nem. Engem ez a könyv több szempontból is idegesített, olyannyira, hogy egy idő után feladtam, tehát befejezetlen maradt, s nem is látok reményt arra, hogy valaha is újra a kezembe vegyem. Annyira idegesített a férfi főhős állandó rinyálása és szabályos depressziója, hogy képtelen voltam folytatni. Igen, az ember megrendül, ha valakit elveszít. De ha ekkora traumát okozott neki a macskája elvesztése, akkor mi történt volna ha egy családtagját veszíti el?

  Ez a személyes dráma számomra erősen túltolt volt, feladtam.

   Igazándiból mindegyik olvasott karácsonyi könyvről tudnék ezt-azt mondani, de akkor soha nem lenne vége ennek a bejegyzésnek. Viszont tudok ajánlani néhányat, melyek közül lehet, hogy majd egy-kettő elnyeri tetszéseteket: Phillipa Ashley: Karácsonyi vakáció, Rebecca Raisin: Karácsony Párizsban, Beth O’Leary: Karácsony reggelén, Sarah Morgan: Karácsonyi könyvklub, Emma Heatherington: Jövő karácsonykor. De az a lényeg, hogy olvassatok. Lehetőleg valami olyant, ami tetszik és feldobja a napotokat, estéteket.

   S ha addig nem találkoznánk, akkor boldog karácsonyt!

Lynn Messina – Becstelen árulás

   Beatrice Hyde-Clare kiasszony esetei 3

   Miután megoldott két, úgymond az útjába eső gyilkosságot, Beatrice Hyde-Clare kisasszony egy harmadik keresésébe fog.

   Erre persze jó oka van: a félénk vénkisasszony a sors abszurd, ostoba fordulata következtében beleszeretett a számára teljességgel elérhetetlen Kesgrave hercegbe, és most bármiért hálás lenne, hogy elterelje a figyelmét. Leginkább egy holttestért. Szerencsére egy ismerőse épp a megfelelő hírrel kopogtat az ajtaján: menyasszonya anyjának szeretője aznap reggel hagyta el meglehetősen fájdalmas módon a földi világot egy mérgezés következtében.

   Bármennyire is szokatlan, a férfi azt szeretné, hogy a hatóságok helyett Beatrice eredjen a gyilkos nyomába. Ő azonnal bele is veti magát a nyomozásba, és kisvártatva készséges segédet is kap az ügy iránt lelkesen érdeklődő Kesgrave herceg személyében. Beatrice-nek innentől kezdve nincs más dolga, mint hogy érzelmei leleplezése nélkül leplezze le a veszélyes gyilkost, miközben lehetőség szerint mind ő, mind a borzasztóan bosszantó és szeretnivaló herceg túlélje a kalandot…

Pioneer Books, 2025

Eredeti cím: An Infamous Betrayal, 2018

   Ha valaki még nem ismeri Beatrice Hyde-Clare kisasszonyt, akkor ajánlom, hogy sürgősen pótolja, mert különben kihagyna egy rendkívüli karaktert, s nem csak őt, hanem egy nagyon szórakoztató ... nem is tudom mit. Erre ráillik a cozy mistery, a történelmi romantikus és a krimi címke is.

   Magyar nyelven elértük a sorozat harmadik részét, angolul ez más sokkal többnél tart. Kis jóindulattal egymástól függetlenül is olvashatóak az eddig megjelent részek, bár szerintem kár lenne kihagyni az előző könyveket. Már csak azért is, mert ebben a történetben visszaköszönnek az első könyv szereplői, méghozzá nagyon aktívan.

   Beatrice Hyde-Clare eredeti figura, s pontosan ezért szerethető. Huszonhat éves vénkiasszony, akit rokonai neveltek fel, nem különösebben szép, kicsit sem népszerű az úri társaságban, viszont nagyon olvasott, rengeteg intuicíóval és analitikus elmével rendelkezik. És gyilkosságokat old meg. Ami eredetileg véletlennek indult, a harmadik részre már felkérésre működik. S ebben továbbra is partnere lesz Kesgrave hercege is.

   A történet kezdetén Beatrice háromhetes szobafogságban van előző kalandja következménye képpen, s borzasztóan unja magát. S mivel odahaza kell ücsörögnie, ideje van gondolkozni, többek között azon is, hogy ő tulajdonképpen szerelmes lenne Kesgrave hercegbe, aminek eleve semmi értelme, hiszen ő egy csúnyácska és szegény vénlány, a herceg pedig az egyik legkívánatosabb agglegény a házasságpiacon.

   Amikor megjön a felkérés a nyomozásra Bea lelkesen beleveti magát, annak ellenére, hogy ígéretet tett a hercegnek, hogy soha többé nem fog bele semmilyen hasonló akcióba. Nem kell sok idő, míg a herceg rájön arra hogy, Bea ismét „munkába állt”, és természetesen közbeavatkozik. 

   Én kifejezetten szerettem Beatrice és a herceg párbeszédeit, pengeváltásait. Szellemesek, szórakoztatóak és sokszor öniróniával teliek mindkettőjük részéről.

   A történetet feldobja az excentrikus Lady Abercrombie jelenléte is, aki mint önkéntes pártfogó, saját feladatának tekinti Bea kiházasítását, s aki valahogy rájön arra, hogy a lány érzelmeket táplál a herceg iránt. Ugyanakkor a Lady egy újabb nyomozói feladatot is tartogat majd Bea számára, de ez majd a következő könyv témája lesz. Egyelőre azon munkálkodik, hogy Beatrice túltegye magát a herceg iránti érzésein, amiben seítenie kellene annak is, hogy a herceg épp a szezon üdvöskéje körül forgolódik. Már amikor nem épp Beatrice társaságában nyomoz.

   A történet végére Bea természetesen megoldja a gyilkosságot és leleplezi elkövetőjét, és mindenki meglepetésére elejti a nagyvadat is. Bár azt is egész eredeti módon teszi, hiszen ő nem játszik a társadalmi szabályok szerint.

   Könnyen olvasható, szórakoztató történet, bár meglehetősen sok időt eltöltöttünk azzal, hogy a szerző az előző részekben történteket feleleveníti. Én meglettem volna nélküle is, azok akik nem olvasták az előző két részt, nem. Ó, és akik erotikus olvasmányra vágynak, ezt töröljék a listájukról, mert nincs ebben egy szikra erotika sem. Legalább is a két főhős között nincs.

   Kedveltem, de ízlések és pofonok...