Alice nem olyan, mint a többi Storm testvér.
Míg ők maradtak, hogy versengjenek szüleik elismeréséért, figyelméért és a mérhetetlen vagyonért, Alice kilépett a család árnyékából, és felépítette saját életét. Karizmatikus, manipulatív apja sokkoló halála után visszatérni kényszerül a Rhode Island partjainál fekvő magánszigetre, de eltökélte: csendben marad, lerója tiszteletét, és a temetés után azonnal távozik.
Csakhogy apjának más tervei voltak. Az excentrikus családfő özvegyére és felnőtt gyermekeire örökül hagyott egy utolsó kihívást: egy örökségi játékot, amelynek célja, hogy megalázza, összetörje és szétzilálja a Storm családot – apró bosszúságokkal és életre szóló következményekkel. A szabályok világosak: maradj a szigeten egy hétig, teljesítsd a feladatokat, és tiéd az örökség.
Egy hét a Storm-szigeten Alice számára lehetetlen küldetés. A hatalmas, régi ház minden zugát áthatja a rosszul működő családi kapcsolatok zűrzavara: nővére titkos szerelmi viszonya, bátyja folytonos okoskodása, sógornője szégyentelen kapzsisága, húga rögeszmés „rezgés”-mániája. Anyja hajlama, hogy folyton versengést szítson a gyerekei között. És mindez apja titokzatos, bosszantóan sármos jobbkeze, Jack Dean szigorú, éberen figyelő felügyelete alatt. Csoda lesz, ha Alice épségben megússza ezt a hetet.
Egy történet a gyász, a szerelem és a család átalakító erejéről. Ez a lebilincselő regény egyszerre szellemes és meglepően gyengéd, miközben felfedi a múlt titkait, a jelen igazságait és azt a jövőt, ami a vad, nyári viharok nyomán formálódhat.
Merülj el egy titkokkal teli családi játszmában!
Könyvmolyképző, 2026
Eredeti cím: These Summer Storms, 2025
Új Sarah MacLean könyvet jelentetett meg a Könyvmolyképző Kiadó. A szerzőt nem kell bemutatni, hiszen a történelmi romantikus zsáner kedvelői nagyon jól ismerik, mert már olvahattunk tőle, s nem is keveset. Nekem kimondottan tetszettek a történetei, mert szórakoztatóak voltak, pörgősek, s nem tolta túl az erotikát, hogy majd az adja el a könyvét.
A meglepetés már akkor jött, amikor kiadója hetekkel a megjelenés előtt ledobta a bombát: nem a megszokott történelmi romantikust kapjuk a szerzőtől, hanem egy kortárs művet. Nos, nekem erős fenntartásaim vannak azzal kapcsolatban, amikor egy szerző zsánert vált. Van rá számtalan negatív példa, s amúgy meg minek elrontani valamit, ami tökéletesen működik?
Sarah MacLean azon kevés zsánerváltók közé tartozik, akiknek ez a váltás sikerült, mert nekem ez a könyv bejött. Sőt, nagyon is!
A történet nem a romantikus Angliában játszódik, hanem Rhode Island államban, az Egyesült Államokban – már ez is újdonság a szerző korábbi történeteihez képest – és egy übergazdag család életét mutatja be egy hétbe besűrítve. S történik ez akkor, amikor a család pátriárkája életét veszti egy siklóernyős balesetben, a családtagok pedig összegyűlnek a családi kúriában, amely – übergazdagékhoz illően – egy magánszigeten van.
Namármost! A család neve Storm (vihar – az angolul nem tudók kedvéért), a sziget neve szintén Storm, mert az egy igazi viharsarok, és a családi dinamika is meglehetősen viharos. Ez az eltúlzott és szájbarágós viharozás kicsit sok volt nekem, mert ez a történet akkor is működött volna, ha a család neve más.
S ha már a családról beszélek, akkor ismerkedjetek meg velük. Elizabeth, a család kétes anyafigurája, akinek szinte állandóan koktél van a kezében (valahol biztos elmúlt már 5 óra), és aki képes saját gyermekeit kijátszani egymás ellen, ha érdeke úgy kívánja. Greta, a család legidősebb gyermeke, negyven környékén még mindig anyja csicskája és titkos viszonyt folytat, ami annyira titkos, hogy mindenki tudja, csak nem beszélnek róla, mert gazdagéknál ez így megy. Sam, az egyetlen fiúgyermek, aki a családi cég elnöki poziciójáért teper. Amúgy egy pipogya alak, akit sznob felesége irányít. Egyetlen teljesítménye a két kamasz korú gyermeke, s ezt a teljesítményt a többiek orra alá dörgöli valahányszor alkalma van, hiszen az ő produktuma a következő örökös. Emily, a középső lánygyermek, feleségével ezoterikus boltot működtet a szárazföldön, közel a család magánszigetéhez, s látszólag teljesen elégedett életével. Emily nyilvánvalóan leszbikus, tehát letudtuk a másságra vonatkozó kötelező kvótát is. S végül ott van Alice a művész, a család legkisebbje, az egyetlen, aki szembeszált szüleivel s azok irányításával, és a saját útját járja. Alice öt éve nem beszélt családtagjaival, nem vett részt semmilyen hozzájuk kapcsolódó összejövetelen, lényegében minden kapcsolatot megszakított velük, miután apja elzavarta (és feltehetően kitagadta) a szigetről. Alice tervei szerint csak a temetésre – bocsánat, eseményre megy haza. Mert Franklin Storm temetése egy esemény.
Annak ellenére, hogy ebben a történetben az összes családtag közül Alice kap nagyobb szerepet, s indulásból rávágható, hogy ő lenne a hősnő, ennek a történtnek a főszereplője Franklin Storm, a halott pátriárka, aki 1107 dollárral a zsebében indította el azt, ami halálakor egy miliárdokat érő világcég – kéretik ezt az összeget megjegyezni, mert többször is szerepe lesz. Akárhonnan nézzük, Franklin Storm még mindig jelen van, még mindig irányít, még mindig manipulál. S mikor mindenki azt hiszi, hogy most már egyenesben vannak, az örökség a kezükben, akkor még jön egy újabb Storm-féle húzás: az örökség feltételekhez kötött, s mindenkinek játszani kell, különben oda a pénz. Ezt a játékot pedig a halott miliárdos jobbkeze, Jack Dean felügyeli vaskézzel. Ééééééés beindul a hajsza az örökségért, amit Alice kivételével mindenki meg akar kaparintani. Mert Alicenek stabil megélhetése van, nincs szüksége az örökségre, és nem is számít rá. De ha ő nem teljesíti a feltételeket, akkor mindenki másnak is elúszik az öröksége, amiért szó szerint mindere képesek.
Ami a történet szerelmi szálát illeti, az nekem nem jött be. Ami egy egyéjszakás kalandnak indult, az egy hét alatt elsöprő szerelemmé alakult. Nekem nem tetszenek az ilyen instant szerelmek, mert kevés közük van a valósághoz. S csak a hülye nem találja ki, hogy az egyéjszakás kaland nem fog ott véget érni, s az sem nagy filozófia, hogy a pasi nem véletlenül van ott, ahol. Tehát ez bukta volt számomra, melyen Greta titkos viszonya sem segített, mert... de ezt nem mondom el, mert akkor minek elolvasni a könyvet.
Annak ellenére, hogy nem szerettem a romantikus részét ez egy remek történet volt titkokról, pénzről, személyes ambíciókról, látszatról és diszfunkcionális családokról, amely a végén eléri, hogy szinte megsajnáld a gazdagokat.
MacLean ismét megcsinálta. Bár a történet nem pörög folyamatosan, azért mégis letehetetlen, és rengeteg csavart, meglepetést tartogat. Nekem ráment az éjszakám. Nyugodtan kijelenthetem, hogy minden vélt vagy valós hibája ellenére, ez a könyv benne lesz az idei év top 10-es listámban. De ízlések és pofonok...
Hozományvadászok kíméljenek! (2019)
A Lepke és a Láng (2020)
A megérdemelt szerető (2021)
A Pimasz és a Fenevad (2023)
A számkivetett herceg (2023)





































