Nero
Payton
Tizenhét évesen nem volt könnyű elszökni otthonról. Bár valljuk be, sem előtte, sem az azóta eltelt tíz évben semmi nem volt könnyű számomra.
És tulajdonképpen jól vagyok. Mondhatni. Csak arra van szükségem, hogy tovább küzdjek, rejtőzködve éljek. Tartsam magam távol az emberektől, a gondolataiktól.
Szóval, amikor egy férfi besétál a nyitott teraszajtón az otthonomba és az életembe, félnem kellene. Megijednem. Rettenetesen megijednem.
De lehet, hogy sokkal megtörtebb vagyok, mint ahogyan azt gondoltam, mert egyáltalán nem érzem ezeket.
Inkább kíváncsivá tesz.
És azon tűnődöm, hogy talán az életem irányításának módja az, ha beadom neki a derekamat…
Nero
Amikor először vettem el egy ember életét, tudtam, hogy nincs visszaút. Normális életre többé nem lesz lehetőségem.
Így hát ahelyett, hogy elmenekültem volna, holttesteken átküzdve magam megteremtettem a saját sorsomat. Azzal, hogy létrehoztam a Szövetséget.
És ez nekem így megfelelt. Elégedett voltam annyira, hogy folytassam. Egészen addig, amíg be nem léptem azon a nyitott ajtón az otthonába és az életébe. El kellett volna menekülnöm. Vissza kellett volna fordulnom azon az ajtón, de nem tettem.
És most az élete veszélyben van.
Így van ez a rosszfiúkkal. Boldogan festem vörösre az utcákat, hogy megvédjem azt, ami az enyém.
És Payton az enyém. Akár tudja ezt, akár nem…
Kossuth 2026
Eredeti cím: Nero, 2023
Az én hibám, amiért nem feltételezem a randipartneremről, hogy házas. És az is az én hibám, hogy elviszem egy vacsorára a barátnőm házába, ahol rájövök, hogy a pasi feleségével is jóban van. Aki véletlenül épp ott van a házban, mert a férjének „dolgoznia kell”. Összezavarodtatok? Én is.
Nem lep meg, amikor a felesége szörnyen dühös lesz, amikor megtudja, hogy a férje egy csalfa disznó.
Megértem, csajszik.
Aztán, hogy a sztori még kacifántosabb legyen, egy férfi ül a randipartnerem felesége mellett. Egy King nevű fickó, a bátyja, aki méltó a nevéhez.
Mivel a pasas, akivel randizom, egy hűtlen alak, nem fogom magam rosszul érezni, amiért sóvárgok King után, főleg, mivel soha többé nem látom. Legalábbis nem tervezem, de az események felgyorsulnak
Egy gyilkosság, egy emberrablás, majd egy kényszerházasság nem szerepeltek vágyálmaim listáján, de nincs mit tenni, belekeveredtem.
Kossuth, 2025
Eredeti cím: King, 2023
Val
Kilencéves koromban vettem részt életem első temetésén. Nem voltam felkészülve arra, hogy apám halála mellett új, szörnyű igazságokat kell elfogadnom.
Tizenkilenc éves voltam, amikor anyámat eltemettük. Nem álltunk közel egymáshoz, de a halálával még inkább egyedül maradtam.
Aztán találkoztam vele – a férfival egy reptéren.És ahogy ez a találkozás valami fűtöttebbé, komolyabbá válik, megengedem magamnak, hogy azt higgyem, ő az igazi. Talán ez a férfi végre megment a magánytól, és megadja a családot, amire mindig is vágytam.
Dom
A maffia a véremben van. Az életem része.
Amikor egyetlen temetés három temetéssé válik, drasztikus döntéseket kell hoznom. A harc háborúvá fajul, ezért több emberre van szükségem. Több hatalomra.
A Szövetség az egyetlen út.
Tag leszek. Mindenáron.
Kossuth, 2026
Eredeti cím: Dom, 2023
Nem titok, hogy többnyire romantikus könyvekről írok, de legalább annyira szeretem a fantasy-t, a cosy mistery-t, vagy akár a rázós könyveket is. Ha jók. Sajnos egyre ritkábban találok olyan könyveket, amikre azt modhatnám, hogy ezek bizony nagyon ott voltak. Minden bizonnyal ez az én hibám, mert rengeteget olvasok, mert az ígényeim már egy másik szinten vannak, s nem lehet megvenni az „alig történet, de annál több csatakos erotikával”.
Ez a sorozat egy ideje már a tulajdonomban van. Azt terveztem, hogy elolvasom, amikor a szervezet bűnözésről szóló történetre vágyom. Mármint akkor gondoltam ezt, amikor az első rész megjelent. S ez a pillanat akkor jött el, amikor már a harmadik rész is a boltokba került magyar nyelven. Tulajdonképpen van egy negyedik része is, melyen címe angolul Hans (feltételezem magyarul sem lesz más, ha a kiadó megtartja az eredetit), és 99,99%-os bizonyossággal mondhatom, hogy én azt el nem fogom olvasni. Mert a mazochizmusnak is van határa, bár a sorozat első három könyvének olvasása után azt gondolom, hogy ez a határ nálam meglehetősen távol van.
Miért írok egyetlen bejegyzést három könyvnek? Mert kár időt pazarolni külön-külön bejegyzésre. Ezek annyira egy kaptafára készültek, hogy nagyjából csak a főszereplők nevét kell felcserélni. Nem tudom ki ajánlotta a kiadó figyelmébe ezt a szemetet, de meg kellene vele fizettetni a költségeket. Ez egy primitív, agyrohasztó sorozat, melyet szerzője magánkiadásban adott ki. Már ez el kellett volna gondolkodtatnia azt, aki a magyar nyelvű kiadás mellett döntött. Mert a magánkiadásos szerzők közül kevesek azok, akik ténylegesen értékteremtőek – bakker, ez így nagyképűen hangzik, mert a szórakoztató irodalomban nem igazán beszélhetük kiemelkedő értékekről, viszont vannak olyan alkotások, melyek megcsillantatják a szerző spirituszát, kreativítását, fantáziáját, tehetségét. S. J. Tillynek ezek közül semmi nincs. Csak egy újabb otthon ülő háziasszony, aki azt hiszi magáról, hogy tud írni, és a pornográfiába illő erotika eladja majd a könyvét.
Azon túl, hogy halvány segédfogalma sincs a szervezett bűnözésről – mások sokkal jobban írnak erről, nem csak a saját, szegényes fantáziájukra hagyatkoznak – történeteinek főhősei is egy kaptafára vannak húzva. A férfi főhősök természetesen magasak, izmosak, dögösek és nagy farkuk van, mintha ez követelmény lenne. Sötét öltönyben járnak (mekkora klisé!), és szakálluk van. Gazdagok, mint Krőzus, és 10+ évvel idősebbek a női főhősöknél, akik kivétel nélkül kövérek és ettől kisebbségi komplexusuk van, amit majd a közhelyes főhős semmissé tesz feltétlen imádatával. Elég csak megpillantani S. J. Tilly fotóját, hogy nyilvánvaló legyen honnan a hősnői fizikai megjelenése, s ha a belső tartalmat is magáról mintázta, akkor az értelmi képességei sincsenek a topon, mert hősnői kivétel nélkül valaminek az áldozatai és nagyon ostobák. Az első simán elalszik a kanapén amellett az idegen férfi mellett, aki betör a lakásában (melyik világban?), a második azt hiszi, hogy okosabb, mint a bandavezér és annak egész apparátusa, s meg tud lógni, a harmadik meg első találkozáskor egy repülőtér mosdójában szexel a pasival, a másodiknál meg hozzá is megy Vegasban, mert hát annyira szexi és ő annyira kívánja. Lényegében nemcsak a szervezett bűnözésről nincs fogalma, hanem a párkapcsolatok dinamikájáról sem. De pótolja erőszakkal, jó sokkal, domináns hímekkel akik ölnek, ha egy másik férfi a nőjükre néz (mennyire gáz!), és csatakos pornográfiával, mert azt mindig bekajálják a zsáner (mármint a pornográfia) rajongói – senki ne mondja nekem, hogy azért olvas ilyesmit, hogy szexuális tapasztalatait gazdagítsa, mert ebből csak erőszakot, női megalázast és kiszolgáltatottságot tanul.
Nem tudom miért gondolja a rázós könyveket írók többsége, hogy ha egy férfi szervezett bűnözéssel foglalkozik, akkor a beszédmodora is alpári kell legyen. Márpedig ezeknek a főhősöknek olyan vulgáris a stílusa, hogy még az olvasóm is belepirult – kivételt képez a párjukkal való nyálas cukiskodás, ami néha felváltja az erőszakos dominanciát. A szerzőnek szegényes lehet a szókincse, mert gyakran ismétlődő motívum például a „cuki” – a fordító azt fordítja, amit ő írt, tehát ezt nem lehet az ő nyakába lőcsölni –, kreatívitása pedig erősen közelít a nullához, mert a minimális cselekmény is ismétlődő motívumokkal van tele. Váltott szemszög, nyúlfarknyi fejezetek, de azokból jó sok, tehát sajnálatos módon, sokszáz oldalon át ontja a primitív hülyeséget.
Úgy érzem az idénre kimerítettem a mazochizmus-kvótámat. Én ezt a könyvsorozatot senkinek nem ajánlom, de az olvasás egy szubjektív folyamat. Meg ízlések és pofonok...













































