2024. március 11., hétfő

Jenny Jackson – Ananász utca



   New ​York a szabadság, a vonzó lehetőségek, a sokszínű kavalkád városa. De biztos, hogy itt minden olyan, amilyennek látszik? Jenny Jackson első regényében a jómódú, kiváló kapcsolatokkal rendelkező brooklyni Stockton családot veszi górcső alá, miközben három női sorsba pillanthatunk bele.
   Darley a legifjabb generáció legidősebb tagja. A szívére hallgatott, feladta az állását, az örökségét, hogy minden idejét a gyermekeinek szentelhesse, ám ez talán túl sokat követel tőle. Sasha középosztálybeli nő Új-Angliából, aki beházasodott a Brooklyn Heightsban élő famíliába, férje rokonai emiatt élősködőnek tartják. Georgiana, a legfiatalabb lány fejest ugrott egy tiltott kapcsolatba, így hamarosan döntenie kell, milyen ember akar lenni valójában.
   Az Ananász utca elgondolkodtató, ugyanakkor üdítően szellemes regény a New York-i elit csábítóan könnyed életéről. A szereplők szerethetőek, de esendőek, igazán nem nehéz azonosulni velük. Felvetődik olvasás közben a kérdés, hogy mindig minden körülmények között ismerjük-e a saját családtagjainkat. Mennyire határoz meg bennünket a vagyon? Milyen őrültségeket válthat ki belőlünk az első, mindent elsöprő szerelem?
   A szerző nagy sikerű első regénye szórakoztató, bohém történet, amely nem csupán kikapcsol, de sokszor elgondolkodtat az emberi természet mélységeiről, és választ ad rengeteg kérdésünkre.



Central Könyvek, 2024
Eredeti cím: Pineapple Street, 2023




   Isten hozott New Yorkba és a sznobériába, mert Jenny Jackson magyar nyelven is olvasható bemutatkozó regénye pontosan oda viszi el olvasóját.
   Kedvelem a chick litet, mint zsánert, mert többnyire hihető történeteket olvashatok, s számomra fontos, hogy elhiggyem, az, amit a szerző leírt megtörténik/megtörténhet a valóságban. Jenny Jackson kitűnően teljesítette ezt az elvárásomat, mert igenis vannak olyan emberek – sajnos az ismeretségi körömben is, bár nem olyan szinten, mint a regény szereplői – akik a szociális státusz, az anyagi javak megszállottjai, és ezek megléte vagy hiánya szerint ítélik meg embertársaikat.

   Kicsit bajban vagyok ezzel a regénnyel, mert ez egy karakterközpontú történet, én pedig mély meggyőződéssel gyűlöltem azt a három nőt (egyeseket jobban, másokat kevésbé), akikről az Ananász utca tulajdonképpen szól. Lehet kedvelni ezek után egy történetet? Nos, lehet. Sőt, nagyon is.
   A cselekmény központjában a gazdag Stocktonék Ananász utcai háza áll. Családi örökség, olyan mint egy mauzóleum, a család felmenőnek állított kegyhely. Nyomasztó, fullasztó és barátságtalan. Itt él a Stockton család fia és felesége, Sasha, egy talpraesett, okos fiatal nő, akinek egyetlen hibája van: a Stocktonok körein kívülről érkezett, tehát indulásból nem elég jó. Sashának és férjének körülbelül nulla intimitása van a házban, hiszen annak ellenére, hogy a Stockton szülők egy sokkal modernebb házat választottak otthonuknak, állandóan visszajárnak, semmit nem engednek változtatni a házon és annak berendezésén, s teszik ezt olyan stílusban, mintha ők tennének szívességet a fiataloknak. S akkor ott van az a tény is, hogy Stocktonék fia – aki természetesen a családi ingatlanbirodalomban dolgozik, mint eljövendő örökös – mintha elfelejtette volna elvágni a köldökzsinórját, mert anyuci egyet szól, ő meg kettőt pattan. Az okos, talpraesett Sasha, aki egy viszonylag normális középosztály-beli családból jön, görcsösen igyekszik megfeleni a Stockton család elvárásainak, ebben pedig nem talál partnerre férjében.

   A családnak két lánya is van: Darla és Georgiana, akik legalább annyira sznobok és előkelősködők, mint szüleik, különösen anyjuk.
   Darla feladta munkáját, hogy két gyermekét nevelje. És nem csak a munkáját adta fel, hanem az örökölt vagyont is biztonságba helyezte, mivel ázsiai származású férjével nem íratott alá házassági szerződést. Férje egy zseni, vagyonokat keres, egészen addig, amíg... Darla igazságtalannak tartja, hogy gyermektelen fivére lakik a családi kégliben, mikor nekik, két gyermekkel, nagyobb szükségük lenne rá.
   Georgiana, a család harmadik gyermeke kissé elveszett. Visszahúzódó, bizonytalan. Egy jótékonysági alapítványnál dolgozik éhbérért, de neki nincs is szüksége fizetésre, hiszen dúsgazdag. Nincsenek kapcsolatai – igazándiból barátai sem –, egészen addig, míg bele nem szeret egy munkatársába, aki természetesen nős, de ez nem akadályozza meg kettejük viharos kapcsolatát. S hogy mennyire bizarr ez az alapítvány, ahol Georgiana „dolgozik”, mi sem illusztrálja jobban, mint az, hogy például Pakisztánba több millió dollár értékben intim betétet küldtek. Renden, jó, ha az embernek van intim betétje, de nem létfontosságú, különösen, ha addig azt sem tudta, hogy az ilyesmi létezik.
   Darla és Georgiana nem különösebben rajong egymásért, annak ellenére, hogy testvérek. Viszont nagyon erős közös frontot alkotnak Sashával szemben, akit csak „aranyásó”-nak neveznek egymás között.

   Ennek a diszfunkcionális családnak a történetét hozza el Jenny Jackson, ízelőtőt adva a szépek és gazdagok világából, egy olyan zárt és torz világból, ahol az emberi értékek nem számítanak, csak a pénz és a származás.
   Szeretném az mondani, hogy a történet végére mindenki csodával felérő jellemfejlődésen ment keresztül, de ezt nem tehetem. Bár történnek némi változások a család dinamikájában, ez nem az a happy end, amit az ember lánya remél. És ettől olyan valóságos ez a történet.
   Ez egy nagyon jól megírt, szórakoztató történet, amely görbe tükröt állít az elítnek, s a végén csak az jut az ember eszébe, hogy szegény gazdagok... Nagyon kedveltem, remélem a szerző megörvendeztett néhány új történettel a jövőben, mert szívesen olvasnék mást is tőle.

2024. február 26., hétfő

Jan Moran – A csokoládémester



   Egy kis édes kényeztetés, gyönyörű olasz táj, egy végzetes félreértés és természetesen, egy kis romantika: ezt ígéri olvasóinak Jan Moran regénye. A csokoládémester a Next21 Kiadó gondozásában jelent meg, a Blogturné Klub három bloggerével pedig nyomába eredhettek a csokoládémester titkának! A turné végén meg is nyerhetitek a könyv egy példányát a Kiadó felajánlásában!




   Az olaszországi Amalfiban játszódó regény csokoládéról, szerelemről és titkokról
   San Francisco, 1953: Celina Savoia vigasztalhatatlan. A férje rejtélyes körülmények között elhunyt. Kisfiukat Olaszországba viszi, Amalfi verőfényes tengerpartjára, hogy megismertesse férje rokonságával. Celinának már a szülei is csokoládéval dolgoztak. A családtagok szeretetétől övezve új életet kezdene ebben a varázslatos, romantikus környezetben, amikor megsejti, hogy férje sötét titkot őrzött, amely a második világháború végnapjaihoz kapcsolódik – és ez tönkreteheti a jó viszonyt, amely az olaszországi rokonokkal létrejött.
   Kísértést érez, hogy új szerelmet találjon, de a férje alakját övező rejtély lefoglalja. Rabul ejti a dilemma, hogy felderítse-e az igazságot, vagy inkább örüljön, hogy ennyire megszerette új családját. Elhunyt férjének testvérével, Lauróval egészen Peru kakaótermő vidékéig kell menniük, hogy feltárhassa a titkot, amely mindannyiukat veszélybe sodorhatja.



Next21 Kiadó, 2023
Eredeti cím: The Chocolatier, 2019






  
 “A csokoládé maga a szeretet; minden bonbonba a teljes szívét beleadta.”

   Mielőtt úgy döntenél, hogy elolvasod ezt a könyvet, nézz körbe, s ha meggyőződtél, hogy senki nem lát, akkor vedd elő azt a csokit, amit a többiek elől eldugtál. Vagy ha nincs dugicsokid, akkor szerezz be egy igazán finomat, mert valamikor az olvasás során eszedbe jut, hogy milyen jó is lenne most egy kis csokoládé. Endorfinokat szabadít fel és állítólag jót tesz a szívnek is (nem emlékszem hol olvastam ezt, de attól még igaz lehet)
   Ha jól tudom, ez Jan Moran első magyar nyelven megjelent könyve, és becsülettel bevallom, hogy amikor rábólintottam a blogturnéra, akkor a történet címe vonzott, mert kedvelem a finom csokit. És mert valamiért Joanne Harris Csokoládé című könyve jutott eszembe, bár semmi köze nincs ehhez a történethez a csokoládén és a gyermekét egyedül nevelő hősnőn kívül.

   A cselekmény 1953-ba viszi vissza olvasóját, amikor a második világháború sebei még nagyon is elevenek, annak ellenére, hogy a világ lassan, de kezd a normalitás útjára lépni. A San Franciscóban élő Celina Savoia csokoládémester egy picike boltban, és élete széthullik, mikor Tony, olasz származású férje titokzatos körülmények között meghal. Kisfián kívül egyetlen hozzátartozója sincs, ezért dönt úgy, hogy megkeresi férje olaszországi családját, akikről igazándiból szinte semmit nem tud, mert férje nem volt hajlandó beszélni rokonairól, akikkel sok évvel korábban megszakított minden kapcsolatot, és ennek okáról sem.

   A kapcsolatfelvétel nem olyan egyszerű, mint ahogy Celina elképzelte, s mikor megérkezik a meghívás, a hősnő fiával, Marcoval Amalfiba utazik, megismerni férje családját, az érkezéskor pedig Lauro, sógora várja. Házasságuk ideje alatt Celina azt sem tudta, hogy Tonynak (vagy Ninonak, ahogy a család nevezi) testvére van.
   A meleg fogadtatás hatására Celina úgy dönt, hogy hosszabb ideig maradnak Amalfiban, fia remekül érzi magát új családja körében, a nő pedig folytathatja hivatását. Csakhogy a meleg fogadtatás nem mindenki részéről őszinte, hisz maga a sógor gyanakvásával és kétkedésével kell szembenéznie, s hogy telik az idő, egyre jobban meg van győződve, hogy férje fura viselkedése titkokat takart, és nem csak férje, hanem annak családja is elhallgat előle bizonyos dolgokat. És természetesen jön egy új vonzalom/szerelem, ami az én ízlésemnek túl gyorsan történt meg férje elvesztése után. Az ellenfelekből szerelmesek séma pedig lassan már többszörösen is lerágott csont lesz.


   “– Egy családban, drágám, a ki nem mondott szavak gyakran fontosabbak, mint a kimondottak.”

   Nos, ezek a ki nem mondott dolgok tették lassúvá a történetet. Mert ez bizony lassan csordolgált, és minden felpörgetésre tett kísérlet kárba ment.

   Szó se róla, Moran szépen ír, gyönyű tájleírásokkal örvendeztet meg, bemutatja a századközépi vidéki életet, a mentalitást. És összehoz egy lassan kibontakozó szerelmi történetet, melynek során a hősnőnek el kell döntenie mit akar: az igazságot arról a férfiről, aki a férje volt, bármi legyen is az, vagy a jövőt.
   Kicsit furának tartottam, hogy az igazság keresése közepette a hősök csak úgy símán változtatták földrajzi helyüket a kontinensek között. Ez olyan 21. századivá tette a történetet, és nem gondolom, hogy ez a múlt század ötvenes éveire jellemző lett volna, a kivitelezéséről már ne is beszéljünk.
   Minden hiányosságától függetlenül ez egy szerethető történet volt egy erős nőről. Én pedig kedvelem az erős nőkről szóló történeteket, és szívesen olvasnám a szerző már írásait is.





   A regényhez tartozó nyereményjátékban mi más is játszhatná a főszerepet, ha nem a csokoládé és a könyv kapcsolata? Minden állomáson találtok egy-egy idézetet egy olyan könyvből, melyben központi szerepet játszik a csokoládé. A feladatotok, hogy az adott könyv szerzőjének a nevét írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.
   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.



“– Ha valakit szeretsz, az nem arról szól, hogy csak akkor törődsz vele, amikor kedved tartja – kiabálom utána. – Hanem arról is, hogy megbocsátasz, amikor elbénázott valamit.”


a Rafflecopter giveaway








02.26. Betonka szerint a világ…

02.29. KönyvParfé

2024. február 20., kedd

Freya Sampson – Az elveszített jegy



   Freya Sampson főszereplője, Libby, egy csúnya szakítást követően összebarátkozik egy idős férfival a buszon, és a fejébe veszi, hogy segít neki felkutatni a lelki társát! Ugyanis Frank hatvan éve minden egyes nap ezen a buszon utazik, immár hatvan éve, hogy újra találkozhasson a kiszemeltjével. Vajon van esély arra, hogy ifjú segítője segítségével megtalálják Frank szerelmét?
    Tartsatok bloggereinkkel ezen az érzelmekkel teli turnén, és ne felejtsetek el játszani se, hiszen a turné végén egy szerencsés olvasónk megnyerni a regényt a General Press kiadónak hála!




   Miután ​a vőlegénye váratlanul – és meglehetősen csúnyán – szakít Libbyvel, a lány szíve összetörik, az élete pedig romokban hever. Londonba utazik, hogy a nővéréhez költözzön, amíg valahogy össze nem szedi magát. A csomagoktól roskadozó lány felküzdi magát egy piros, emeletes busz felső szintjére, és lehuppan egy idős férfi mellé. A nyugdíjas Frank elmeséli neki, hogy 1962-ben ugyanezen a járaton találkozott egy lánnyal, akinek gyönyörű vörös haja volt, akárcsak Libbynek. Hosszasan beszélgettek, ám soha többé nem találkoztak, Frank ugyanis elveszítette a jegyet, amelyre az ismeretlen lány a számát írta. Az elmúlt hatvan évben a férfi mindennap felszállt ugyanerre a buszra, hátha újra felbukkan a titokzatos lány, akit a lelki társának érzett. Libby mindennél jobban szeretné, ha Frank még egyszer láthatná az elveszett szerelmét, ezért egy szokatlan társ segítségével munkához lát. A kutatás során Libby arra is rájön, mennyire fontos, hogy megragadja a saját esélyét a boldogságra – mielőtt még túl késő lenne.



General Press. 2024
Eredeti cím: Freya Sampson: The Lost Ticket, 2022




  
 Első találkozásom Freya Sampson írásaival valamikor 2021 végén történt, amikor a General Press Kiadó megjelentette Az utolsó könyvtár című regényét. Kellemes emlékekeim vannak az említett műről, tehát nyilvánvaló volt, hogy ezt a könyvét is olvasni akarom.
   Indulásból el kell mondanom, hogy az érzékenyebb lelkületű hölgyek szerezzenek be gigaméretű papírzsepi csomagot, lehet szükségük lesz rá a könyv olvasása közben, mert ez egy nagyon szép, nagyon megható és – kis fenntartásokkal – hihető történet is.
   A történet szereplői nagyszerűen formáltak, s értem ezt nem kizárólag a főhősökre, hanem minden egyes karakter eredeti, úgy érzi az ember lánya, mintha időtlen idők óta ismerné őket, bár szerintem vitatható, hogy ki is ennek a történetnek a főhőse. Mondjuk a 88-as londoni busz? És miért ne lehetne, hiszen minden ami ebben a könyvben történik, ehhez a járathoz kötődik.

   A történet cselekménye tulajdonképpen a ’60-as évek elején kezdődik, amikor a fiatal Frank az ominózus 88-as járaton összetalálkozik a vörös hajú lánnyal és szóba elegyednek. Sajnálatos módon Frank elveszíti azt a buszjegyet, amire a lány a telefonszámát írta, és soha többé nem látják egymást. Ez a találkozás annyira meghatározó volt Frank életében, hogy nem tudja feledni a vörös hajú lányt, akinek még a nevét sem tudja, ezért amikor csak teheti, felül a 88-as buszra abban reménykedve, hogy a véletlen ismét összehozza vele.
   Hatvan évvel később a buszon meglát egy vörös hajú lányt, aki nagyon hasonlít a keresett személyre, és szóba elegyednek, Frank pedig elmeséli a történetét. A vörös hajú lány pedig Libby, a történet hősnője, akit meghat ez a fajta ragaszkodás, és felajánlja, hogy a mai modern eszközöket használva megpróbál a sok évvel korábban látott lány nyomára, annak ellenére, hogy Frank minimális információkkal rendelkezik a lányt illetően.

   Libby érdekes karakter. Első sorban nagyon szerethető, és nem csak azért mert hajlandó segíteni egy teljesen ismeretlen öregúron. Az a fajta jóhiszemű ember, akin mindenki keresztülgázol, ő meg tűri, mert azt hiszi ezt érdelmi, s ezt a családjából hozza, hiszen sznob anyja nem igazán az iránta érzett szeretetéről híres. Amikor Libbyt Simon, a jól fésült vőlegénye váratlanul lapátra teszi és kénytelen hazaköltözni a szülői házba, anyja rögtön másnap útnak is indítja Londonba, hogy unokaöccsére vigyázzon. Libby Londonban élő nővére sem a szerethető karakterek közé tartozik. Elfoglalt, karrierista nő, akinek kapóra jön Libby, mikor bentlakó gyermekfelügyelője hazautazik. Libbynek nincs választása, nincs hová mennie, nincs munkája, mert képtelen volt pasijával együtt dolgozni. Frank régi „szerelmének” megtalálása az, ami kirángatja a kilátástalanságból, no meg az, hogy szigorú elveket valló nővérének is beinthet, amikor (néha) semmibeveszi annak utasításait, és olyasmiket csinál tündéri unokaöccsével, amit nem lenne szabad.

   Hogy miért olyan fontos megtalálni a régi vörös hajú lányt? Mert Frank időskori demenciában szenved, ami pillanatnyilag nem súlyos, de nem lehet tudni mikor változik a helyzet. Ez egy fajta lezárás lenne Franknek. Az idős férfinek gondozója van, a punk Dylan személyében. Igen, Dylan punk, de ne ítélkezzen senki, mert míg Libby volt vőlegénye első ránézésre jófiúnak tűnik, pedig egy szemétláda, addig a punk Dylan, akiről az ember mindenféle szemétséget feltételezne, egy csupa szív, imádnivaló fickó. Ezt bizonyítja az is, hogy több volt gondozottjával is még mindig baráti kapcsolatot ápol, többek között a Down-szindrómás Esmével is, aki szintén része ennek a történetnek.
   Ez a sorsfordító találkozások története. Megható, elgondolkodtató, szerethető, eredeti, keser-édes. Nem vagyunk egyformák, lehet, lesz olyan is, akinek ez az egész giccsesnek fog tűnni, pedig nem az. Van-e boldog végkifejlete a történetnek? Igen, nevezhetjük annak is azt, ahogy ez az egész végződött, de ez egy más fajta happy end, nem az, amire számítottam.







   Freya Sampson regényébe lehetőségetek van beleolvasni, így játékunk a beleolvasóhoz kapcsolódik! Minden állomáson felteszünk nektek egy kérdést, és az alapján, amit olvastatok, válaszolnotok kell rájuk a rafflecopter dobozban. Jó keresgélést!
   Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



Kihez hasonlítja az idős úr Libbyt?

 


a Rafflecopter giveaway





[Blogturné Klub]

02/20 - Betonka szerint a világ…

02/22 - Könyv és más

02/26 - Hagyjatok! Olvasok!



2024. február 15., csütörtök

Sabrina Jeffries – A herceg hitvese



   Hercegi kör 3



   Harmadik részével folytatódik Sabrina Jeffries Hercegi kör című sorozata, melyet magyar nyelven a General Press Kiadó gondozásában olvashatunk.
   Szeretnétek megnyerni a Kiadó által felajánlott példányt? Akkor kövessétek blogturnénkat, vegyetek részt a nyereményjátékban, s kis szerencsével a tiétek lehet!




   Amikor ​egy hirtelen jött szikra mindent lángra lobbant
   Egy múltbéli csók az elragadó és éles eszű Miss Olivia Norley-val látszólag már csak egy halvány emlék Thornstock hercege számára. Bár a legjobb partit kereső anyák és lányok világában a férfinak számtalan feleségjelölt kerül az útjába, a hódításairól hírhedtté vált Thorn továbbra is agglegény marad. Egy Oliviával való véletlen találkozás azonban kizökkenti a nyugalmából, hiszen még jól emlékszik a csókjuk utáni zsarolásra, amely mindkettejük nevét beszennyezhette volna.
   Ráadásul Thorn féltestvére, Grey egy különleges vizsgálattal bízza meg a kémiarajongó Miss Norley-t egy, a családjukban történt titokzatos haláleset ügyében. A vegyésznek készülő Olivia lelkesen vág bele a kísérletbe, ám arra ő sem számít, hogy Thorn minden lépését árnyékként követi majd, és hogy a férfi állandó jelenléte őt magát is összezavarja, így lassan kezdi elveszíteni az uralmát a cselekedetei felett. Mindennek a tetejébe pedig valaki meg akarja akadályozni, hogy az igazság napvilágra kerüljön – az illető pedig semmitől sem riad vissza…



General Press, 2024
Eredeti cím: Who Wants to Marry a Duke, 2020




   Valamiért meggyőződésem volt, hogy Sabrina Jeffries Hercegi kör sorozata három részből áll (pedig négyből) – meg a kötelező karácsonyi kisregényből, amit a tavalyi év végén volt szerencséjük olvasni az érdekelteknek –, és most, ebben a kötetben végre megtudom ki az az elvetemült, aki sorra gyilkolja a hercegné férjeit. Igen, ez az a sorozat, ahol egy hölgynek három hercegi férj is jutott, szült három hercegi csemetét (meg egy leányzót is), akik már mind felnőttek, és a történet jelenében azt szeretnék kideríteni, hogy ki áll a hercegi férjek halála mögött. Azok, akik olvasták a korábban megjelent részeket, természetesen tisztában vannak ezzel. 
  A herceg hitvese a második hercegi utódról, Thornstock (Thorn) hercegéről szól, aki barátja nevén publikálja meglehetősen sikeres színdarabjait. Mert, ugye, egy herceg semmi ilyesmit nem tehet meg a saját neve alatt. Amikor féltestéve – Greycourt hercege, akit a sorozat első könyvéből ismerünk – apja halála esetében felmerül az idegenkezűség, Thorn elgondolkozik azon, hogy talán az ő apja halála sem volt az aminek látszott. Greycourt azt feltételezi, hogy apját ciánnal mérgezték meg, s hogy ezt bebizonyítsa, szüksége van egy hozzáértő ember segítségére, és Miss Olivia Norley személyében meg is találja.

   Thornnak nem tetszik az ötlet, egyrészt mert nem bízik a lány tudásában, másrészt néhány évvel korábban kompromittáló helyzetben találták az illető hölggyel, és csakis Olivia visszautasítása mentette meg a kényszerházasságtól. Mivel a múlt történései miatt egy kicsit sem bízik a lányban – és különösen annak mostohaanyjában, aki az évekkel korábbi incidens alkalmával egy családi titokkal zsarolta, hogy kikényszerítse a leánykérést –, ő is Greyékhez csapódik, amikor a család és Miss Norley vidékre utazik, hogy a néhai herceget exhumálják és a lány elvégezhesse a vegyi elemzést.
   Olivia Norley nem az a tipikus történelmi romantikus hősnő, mert szinte mindenben különbözik kortársaitól. Már vénkisasszonynak számít, és ambíciózus mostohaanyja bánatára soha nem is törte magát, hogy férjet fogjon magának. Őt jobban érdekli a vegyészet, és különc nagybácsijának köszönhetően meglehetősen gazdag ismeretekkel rendelkezik a témában. Őt nem elégíti ki az, ami a kortársait, hanem többet akar, használni akarja az eszét, erdményeket és elismerést akar, ami nagy kihívást jelentett egy olyan korban, amikor a nemesi hölgyeknek előre megszabott életútja volt, és az nem a tudományos karriert jelentette.

   A cselekménynek két szála van, amelyek egyszerre futnak: az egyik Thorn és Olivia románca (tömény erotikával fűszerezve), a másik pedig a nyomozás a gyanús halálesetek miatt, s míg az első nem igazán okoz meglepetést, hiszen egy romantikus történetnek az a célja, hogy a történet végére a szerelmesek egymásra találjanak és megkonduljanak az esküvői harangok, addig a nyomozós szál meglehetősen eldurvul és átmegy thrillerbe. Kiváncsi vagyok hová lehet ezt még fokozni?
   Megtudtam, hogy ki a gyilkos? Nem, de még hátra van egy hercegi csemete és az ő szerelmi története. Jeffries mesterien szőtte a szálakat, hiszen pillanatnyilag több jelöltem is lenne, s nagy valószínűség szerint egyik tippem sem fog bejönni.
   Engem szórakoztatott a történet. Izgalmas volt, pörgős, olvastatta magát. Az egyetlen negatívum, hogy itt hagyott lógva a gyilkos személyét és motivációját illetően, és számításaim szerint egy évet kell várni, míg a magyar olvasók megtudják kinek állt érdekében megölni a hercegné férjeit.





A Hercegi kör korábbi részeiről olvashatsz:




Sabrina Jeffries, Madeline Hunter, Mary Jo Putney – Karácsonyi csók – kisregény






   A történet hősnője ellenállhatatlan vonzódást érez a tudományok, pontosabban a kémia iránt, ezért nyereményjátékunk is ehhez kapcsolódik. A turné minden állomásán információkat találtok egy-egy hölgyről, aki a maga idejében kiváló eredményeket ért el a maga szakterületén, a ti feladatotok az, hogy kitaláljátok kire gondoltunk és a nevet beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába

   Figyelem! A beírt válaszokon nem áll módunkban változtatni, a kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



Az egyetlen női tudós, aki kétszer kapott Nobel-díjat: 1903 fizikai, 1911 kémiai


a Rafflecopter giveaway





02.15 - Betonka szerint a világ…

02.17 - Kelly és Lupi olvas

02.19 - Insane Life

02.21 - Dreamworld

 


2024. február 12., hétfő

Sarah Turner – Stepping Up – Beth felnő



   Sarah Turner neve már ismerős lehet a hazai közönség számára, 2019-ben jelent meg a Sz@ranyu naplója című regénye. A 21. Század Kiadó jóvoltából most egy újabb kötetét ismerhetjük meg, melynek főszereplője egy Beth nevű, harmincas éveiben járó nő, akinek egy tragikus esemény során teljesen megváltozik az élete.
   Tartsatok velünk, ismerjétek meg ezt a szívszorító és kedves történetet, ha pedig nektek kedvez a szerencse meg is nyerhetitek a kötet egy példányát.




   Eddig senkinek nem kellett gondját viselnie.
   Ezentúl másképp lesz.
   Beth soha semmit nem csinált huzamosabb ideig. Össze se tudná számolni, hány munkahelyen mondott fel, hány pasival szakított, és még mindig a régi gyerekszobájában alszik. Nem mintha ne próbált volna felnőni, de eddig egyetlen kötelességét sikerült csak menetrendszerűen teljesíteni: péntek este mindig ott ül a kocsmában.
   Aztán egy reggelen tótágast áll a világa – egy kimondhatatlan tragédia nyomán ott találja magát a tinédzser unokahúga és a bölcsődés unokaöccse mellett. Beth lesz a gyámjuk, és ezzel kezdetét veszi valami, ami a lány számára egészen ismeretlen: plüsselefántok és lefekvés előtti mesék. Még soha nem vállalt felelősséget senkiért – nem kell hozzá sok, hogy úgy érezze, ezt az egészet nem neki találták ki.
   Mi van, ha egyszerűen alkalmatlan? Beth megmagakcsolja magát. Most az egyszer nem adja fel. Ideje helytállni.



Next21, 2023
Eredeti cím: Stepping Up, 2022




   Sarah Turner neve teljesen ismeretlen volt a számomra, bár már tudom, hogy korábban megjelent magyar nyelven egy másik könyve is, amit nagy valószínűséggel valamikor el fogok olvasni. Nálam a szerző fehér lappal indított, és nem is rosszul, mert egy abszolút életszagú, hihető történetet kaptam, ami bár nyomokban hasonlított egy többször is látott film (Life As We Know It) történetére, mégis szórakoztatott, meghatott, felidegesített. Tehát érzelmeket váltott ki, s ez jó, nem? S tette ezt úgy, hogy mellőzte a fiziológiai részletességgel leírt csatakos erotikát, ami mostanában mintha kötelező elem lenne a szórakoztató irodalomban.
   Kedveltem a történetet annak ellenére, hogy Beth, akiről ez a könyv szól, nem a szívem csücske. Nem tudtam azonosulni vele több okból sem, de az okokat most nem fogom magyarázni, mert semmi értelme, és nem is tartozik ide.
   Beth a harmincas évei elején járó fiatal nő, aki mentálisan valahogy leragadt a húszas évei bulizós korszakában, nulla felelősségtudattal, nulla kitartással, nulla perspektívával. Úgy váltogatja a munkahelyeit, mint más a zokniját, és élete fénypontja az, amikor a kocsmában leihatja magát. Csakhogy az életben nem minden egyértelműen fekete vagy fehér, tehát Beth sem az, akinek látszik. Neki meg kellene felelnie anyja magas elvárásainak, aki mindig tökéletes nővéréhez hasonlítja, Beth pedig mindig alulmarad ebben az összehasonlításban, mert ő más. S annyiszor hallotta már a lehúzást, hogy nem is igyekszik megmutatni mire képes. Beth erős önbizalomhiánya a családban gyökerezik, ahol anyja viseli a nadrágot, ő pedig beletörődik, hogy ő az örök megbízhatatlan, a mindenkori lúzer. Egészen addig a napig, amikor nővére és sógora súlyos balesetet szenved, és végrendeletükben Beth szerepel a kamasz Polly és a bölcsődés Ted gyámjaként.

   Ha most bárki is azt hinné, hogy Beth a tragédia hatására egyik pillanatról a másikra megtáltosodik és mintapolgárrá válik, az nagyobbat nem is tévedne. Ez a változás fokozatos, hiszen a bulikirálynő Bethnek fel kell nőnie a feladathoz, a hétvégi jófej nagynéniből szülővé kell előlépnie egy olyan házban, ahol minden nett (ő pedig a káosz királynője), s foglalkoznia kell egy bűntudatos, néha ellenséges kamaszlánnyal, valamint egy olyan kisfiúval, aki nem igazán fogja fel, hogy apja már nincs, anyja pedig kómában fekszik a kórházban, felépülésére pedig minimális az esély. Bethnek meg kell tanulnia magán kívül másokra is figyelni, és szerintem a történet végére ezt az elvárást tökéletesen teljesíteni is tudja

   Turner csodálatos és nagyon valóságos mellékszereplőket is alkotott, akik szerves részei a történetnek. Például Albert, a magányos öregúr a szomszédból, aki egyszerűen imádnivaló, és tökéletesen ellensúlyozza azt a negatívitást, ami Beth anyjából árad. Vagy Beth apja, aki annak ellenére, hogy olyan karakternek tűnik, aki inkább békéltető, mint harcos, de mégis vissza tudja fogni feleségét, mikor az túlzásba viszi Beth szekálását. A kis Ted is tündéri, s az ember szíve szakad meg esti rituáléjának láttán, Polly pedig egy igazi kamaszlány, akinek túl sok szakadt a nyakába.
 

    A történetnek romantikus szála is van, az a fajta, amivel mostanában gyakran találkozunk a könyvek lapjain: barátokból szerelemesek. Beth és Jory húsz éve bizalmas barátok, s Beth csak akkor jön rá, hogy számára Jory több mint haver, amikor a férfi randizni kezd a kolleganőjével. A vicc az, hogy pont Beth bátorítja, hogy próbálkozzon be munkatársánál. Jory karakterét imádtam. Igaz barát, gerinces, korrekt és imádnivaló suta közeledése.
   Szerettem ezt a történetet. Szép lett volna egy nagy, mindenre kiterjedő boldog végkifejlet, de az életben nem minden úgy történik, ahogy mi azt szeretnénk, s pontosan azért volt ennyire jó, megható és életszagú ez a történet. Jó bekuckózni vele.










   A kiadónál több romantikus könyv is megjelent az elmúlt évek során, mostani játékunk ezekkel a kötetekkel kapcsolatos. Minden állomáson találtok egy homályos borító részletet. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi a kötet címe.
   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

 




a Rafflecopter giveaway






Blogturné Klub
02.08.: Csak olvass!
02.10.: Szembetűnő
02.12.: Betonka szerint a világ... 
02.14.: KönyvParfé