Várható megjelenések – március, 2026

   Holnap már március. Ami nem csak a tavasz kezdetét jelzi, hanem egy új hónapot, s vele együtt új megjelenéseket is. Természetesen sokkal több kötet jelenik meg, mint amennyiről én itt említést teszek, de ezek azok a címek, amelyek esetlegesen engem is érdekelnek, és nagy valószínűség szerint el is fogom olvasni őket. Aki többre kíváncsi, az bekukkanthat a blog várható megjelenések oldalára, bár messze nem nevezném azt sem teljesnek. Aki még ennél is többre kíváncsi, annak ott a Moly, a kiadók honlapja/webshopja.

Barbara Davis – Ódon könyvek visszhangja

Könyvmolyképző

   Az antikvárius Ashlyn Greer könyvimádata túlmutat a régi papír, nyomdafesték és bőr mámorító illatán.

   Képes érezni és értelmezni a könyvek előző tulajdonosának érzelmi ujjlenyomatát, amit „a visszhang”-nak hív. Amikor talál két gyönyörűen bekötött, összeillő könyvet, amelyek soha nem kerültek a nyilvánosság elé, Ashlyn képessége gyorsan rögeszmévé válik. Mindkét könyv ajánlásából meghökkentő vád olvasható ki, szerzőik, Hemi és Belle pedig ellentmondásosan mesélik el ugyanazt a tragikus szerelmi történetet.

   Miközben Ashlyn e könyvek keletkezésének nyomát kutatja, egy több évtizedes irodalmi rejtély részesévé válik.

   A két megtört szív a könyv lapjairól szólítja, bárkik is ők, bárhol vannak is. Eltökéli, hogy megtudja az elátkozott szerelmesek története mögött rejlő igazságot, ezért a megszegett ígéretek és látszólag megbocsáthatatlan árulások nyomában beleveti magát a könyvekbe.

   Minél többet tud meg Ashlyn Hemiről és Belle-ről, annál közelebb jut a történetük – csakúgy, mint a saját élete – félbehagyott fejezeteinek befejezéséhez.

Amor Towles – A Lincoln Highway

Könyvmolyképző

   A balsikerű kalandok és az önismeret sokrétű meséje.

   1954 júniusában a tizennyolc éves Emmett Watsont egy nevelőtiszt viszi hazafelé Nebraskába a fiatalkorúak javítóintézetéből, ahol tizenöt hónapot töltött halált okozó testi sértés bűntette miatt. Mivel az anyja réges-rég eltűnt, az apja nemrég halt meg, a családi birtokot pedig lefoglalta a bank, Emmettnek az a szándéka, hogy nyolcéves öccsével, Billyvel új életet kezdjenek Kaliforniában.

   A nevelőtiszt távoztával azonban Emmett felfedezi, hogy két javítóintézetis társa – a fortélyos, lehengerlő Hercegnő és az akkurátus, felhőjáró Gyapjas – potyautasként utazott a nevelőtiszt kocsijának csomagtartójában. Ők ketten egész más tervet eszeltek ki Emmett jövőjére nézve, olyat, ami négyüket az ellenkező irányba, New Yorkba viszi egy végzetes utazásra…

Rita Falk – Almásrétes-alibi (Franz Eberhofer 13)

Magistra

   Franz Eberhofernek, a testestül-lelkestül bajor rendőrnek ezúttal ki kell mozdulnia megszokott komfortzónájából: Dél-Tirolba kell utaznia egy hivatalosan balesetnek elkönyvelt, gyanús haláleset kivizsgálására. Az áldozat a nászútját töltötte a Dolomitokban, amikor egy hegyi túra során a mélybe zuhant – keresztapja, Moratschek bíró pedig azt gyanítja, hogy nem baleset történt, hanem Letitiát újdonsült férje, a fiatal nő örökségére vágyó „szép Mike” lökte le a hegyről. A bíró kérésére Franz – akinek Susi új foglalkozása okán otthon sem könnyű az élete – nem mondhat nemet, s ahogyan egyre mélyebben ássa bele magát az ügybe, ő is egyre kevésbé hiszi el a hivatalos vizsgálat eredményét…

Sarah Adams – Álmaidban (Ha Rómában jársz 4)

Next21

   Fel szabad-e forgatni, amit alapvetésnek hiszünk?

   Madisonnak muszáj tiszta lapot nyitnia. Éveken át hiába próbált séfként befutni New Yorkban. Nem tervezte, hogy visszatér szülővárosába, a Kentucky-beli Rome-ba, de ölébe hullik egy állás: étterem nyílik, ahová közvetlenül a farmról hozzák az alapanyagokat. Az új hely séfet keres. Túl szép, hogy igaz legyen? Hát, igen. Az ajánlat Madison bátyjának legjobb barátjától, Jamestől érkezett, aki már évek óta szerelmes Madisonba.

   James tudja, hogy a lány idegesítőnek tartja, de most, hogy Madison újra itt van a városban, fejébe vette, hogy változtat a helyzeten.

   Mindkettejüknek kétségei vannak: vajon érdemes kockáztatni a szerelemért, vagy bizonyos álmokat jobb, ha nem piszkálunk?

Lynn Messina – Baljós eljegyzés (Miss Beatrice Hyde-Clare kisasszony esetei 4)

Pioneer Books

   Megrögzött vénlányként Beatrice Hyde-Clare kisasszony rémisztőnek találja a házasság gondolatát, elvégre melyik gyilkossági ügyeken edződött úri hölgy ne rettegne attól, hogy egyszerre nyolc lakájt kell majd egzecíroztatnia?

   Még szerencse, hogy Abercrombie grófnéja a tökéletes figyelemelterelést kínálja a menyegző tervezése és a Kesgrave herceggel való közös jövő okozta stresszre: egy rejtélyes bűncselekményt.

   Ám őladysége valamiért nem szívesen osztja meg az ügy részleteit a leendő hercegnével, és Bea nemsokára rájön, hogy miért: az áldozatok a saját szülei, akik eddigi tudása szerint egy hajóbalesetben vesztették életüket. Ahogy azonban beleveti magát a nyomozásba, rá kell döbbennie, hogy éppannyira nem tud semmit a családja múltjáról, mint arról, hogyan kellene hercegnének lennie…

Hannah Nicole Maehrer - A Gonosz bűntársa (A Gonosz Asszisztense )

Anassa

   JUTALOM JÁR ÉRTE: A Gonosz tanítványa kerestetik árulás (minimális), mágikus vagyoni kár okozása (állítólagos) és egy fegyverként használt sütemény (így történt) vádjával. Gyakran látható egy morcos béka (koronás, ítélkező) társaságában. Az „Evie” vagy a „Hagyd abba!” megszólításokra reagál.

   Evie Sage sosem gondolta volna, hogy a királyság legfélelmetesebb gonosztevőjének jobbkeze lesz. Az egyik pillanatban még egy „könnyű kis papírmunkát és alkalmi lefejezéseket” ígérő beosztotti pozícióra jelentkezett, a következőben pedig már térdig gázolt a zűrzavarban, gyilkossági tervekben és egy határozottan nem helyénvaló vonzalomban jóképű főnöke iránt.

   Most, hogy beteljesülni látszik egy mágikus jóslat, bérgyilkosok tűnnek fel a kastély társalgójában, és gyanúsan sok koronás béka rója az irodafolyosókat, Evie-nek valahogy túl kell élnie a mindennapokat anélkül, hogy lángba borítaná a királyságot, vagy teljesen elveszítené a méltóságát, ami már csak egy nagyon cinikus cérnaszálon lóg.

   A gonoszkodás nem volt része Evie középtávú tervének. De hát… az sem, hogy teljesen belezúg A Gonoszba.

Elizabeth Hoyt – Nem mindennapi hercegné (A Greycourt család 3)

General Press

   Egy könyvtár, ami sok titkot rejt, egyben sok mindent fel is tár

   A rideg és kimért Julian Greycourt, a Windemere hercegség örököse mindig is tudta, hogy nagybátyja, a herceg felelős az édesanyja haláláért. Most elszánta magát, hogy bosszút áll rokonán – már ha sikerül a férfi tettére bizonyítékot találnia. Julian azonban veszélyes titkot rejteget, amelynek felfedése tönkretenné őt, ezt pedig a herceg is pontosan tudja. Az utolsó dolog, amire szüksége van, egy felkavaróan vonzó nő, akinek a puszta jelenléte is fenyegeti a terve megvalósítását.

   A vidám és derűs Lady Elspeth de Moray nem tudja, miért romlott meg a viszony Julian és a nagybátyja között évekkel ezelőtt, de nem hagyhatja, hogy a zsarnoki férfi megakadályozza a küldetésében: egy ősi napló visszaszerzésében, amelyről úgy gondolja, hogy az egyik Windemere-könyvtárban található. Ám a könyv felkutatása nehezebbnek bizonyul, mint gondolta, és lépten-nyomon összefut az őrjítően titokzatos Juliannel. Az elhúzódó esős idő pedig napokra összezárja őket egy vidéki birtok könyvtárában…

Dawn O’Porter – Cat Lady – Macskahölgy

Kossuth

   Egy igazi nő mindig talpra esik…

   Mia egyedülálló, független, kissé meghökkentő természetű, távolságtartó nő.

   Biztonságban érzi magát abban a szerepben, amelyet elvárnak tőle. Jó, sőt tökéletes feleség, társ, szerető és mostohaanya. Minden reggel úgy ölti magára irodai ruháját, mintha új bőrbe bújna. Ám a felszín alatt egy másik nő is lappang, aki ki akar törni a ketrecéből…

   Miután egy nyugtalanító esemény darabokra zúzza konvencionális életet, amelyet oly kemény munkával felépített, Mia komoly dilemmával szembesül: vajon továbbra is olyan életet kell élnie, amely megfelel a könyörtelenül ítélkező társadalom elvárásainak, vagy inkább a maga útját járja?

   Márpedig ha ő arra vágyik, hogy független nő legyen macskával, akkor jobb, ha a világ felkészül erre!

   Dawn O’Porter regénye üde, szórakoztató olvasmány mindazoknak, akik valaha is elveszettnek érezték magukat.

Freya Sampson – Kíváncsi szomszédok

General Press

   A huszonöt éves Kat Bennett sohasem érezte igazán otthon magát sehol – legkevésbé az új albérlete, a roskadozó Shelley-ház falai között. A szomszédai szerint barátságtalan és megközelíthetetlen, ám a kemény külső mögött egy törékeny lány rejtőzik, aki bármit megtenne, hogy ne nyomassza a bűntudat.

   A hetvenhét éves Dorothy Darling a Shelley-ház legrégebbi lakója, és ha hinni lehet a többi bérlőnek, ő a legmogorvább és legrosszindulatúbb nő a világon. Ám komoly oka van annak, hogy a napjait a szomszédai megfigyelésével tölti: egy gondosan őrzött titok, amely miatt alig hagyja el szeretett otthonát.

   Amikor az épületet lebontás fenyegeti, az esküdt ellenségek, Kat és Dorothy kénytelenek egymással szövetségre lépni, hogy megmentsék történelmi otthonukat. Ám amikor valaki tisztességtelen eszközökhöz nyúl, és orvul megtámadja az egyik lakót, a házért folytatott küzdelem veszélyes irányt vesz. Miután a rendőrség lezárja az ügyet, a különös párosra hárul a feladat, hogy igazságot szolgáltasson.

Karen Swan – Szerelmet karácsonyra

 

  

   Egy varázslatos város. Randi az ünnepek alatt. Idén karácsonykor rátalálhat a szerelem?

   Három első randi és egy rejtély – Darcy eseménydús karácsony elé néz.

   Darcy fiatal nő, doktorképzésre jár Koppenhágában. Amikor rájön, hogy a barátja megcsalja, egyszerűen elege lesz a szerelemből. Közeleg a karácsony, rengeteg munkája van, nem engedheti meg magának, hogy a fájó szívével foglalkozzon. A barátai próbálnak „tökéletes” vakrandikat szervezni neki.

   Váratlan feladatot kap: egy festmény alól előkerül a legnagyobb dán festő eddig ismeretlen portréja, és Darcynak kell kideríteni, kit ábrázol a kép.

   A munkája kapcsán botlik bele Maxbe is, aki a barátok egyik jelöltje volt a vakrandikhoz. Érezhetően működik kettejük között a kémia… De mi lesz, ha Darcy szakmai felfedezése után Max az ellenlábasok táborába fog tartozni?

XXI Század, 2025

Erdeti cím: All I Want for Christmas, 2024

   Többször is elmondtam már, hogy nagy rajongója vagyok Karen Swan írásainak, s szinte mindent elolvastam, ami tollából megjelent. Az abszolút kedvenceim között van két karácsonyi története: Karácsony gyertyafénynél és a Karácsonyi parti, annak ellenére, hogy nem dobom magam sem magáért az ünnepért, sem a hozzá kapcsolódó túlidealizált történetekért, tehát nem kell magyaráznom miért akartam én annyira ezt a könyvet olvasni.

   Sajnos az elvárásaim magasabbak voltak, mint az élvezet, amit az olvasás során kaptam, mert nekem ez a történet nem jött be. Számomra nagyon fontos, hogy elhiggyem azt amit a szerző leírt. Megtörténhet ez a valóságban? Ha igen, akkor minden rendben van. A baj csak akkor kezdődik, amikor messzire üvölt, hogy ennek bizony csak éríntőlegesen van köze a való élethez, és lassan olyan dimenziókat ölt a szerzői kreatívitás, hogy kétségbe vonom a használt címkéket.

   Abszolút pozitívum, hogy Swan ismét egy új helyszínre visz el könyvében, ebben az esetben Dániába, egészen pontosan Koppenhágába. (Zárójel: csodaszép hely, aki még nem járt ott, az ne hagyja ki, ha alkalma adódik a látogatásra.). Az már nem annyira pozitív, hogy ismét a festmények világába kalandozik. Azért ismét, mert ezt a témát már egyszer megfuttatta kissé más kontextusban a Titok Párizsban című könyvében.

   Adott a Darcy nevű hősnő, egy félig angol, félig dán lány, aki a doktori képzésének egy évét Koppenhágában végzi. Nem kedveltem egy kicsit sem. Nekem nem szimpatikus az olyan ember, akiknek nincs saját akarata, és hagyja, hogy a lakótársa/barátnője önhatalmúlag regisztrálja őt egy puccos társkeresőn, megszabja hány pasit választhat ki, és saját kénye-kedve szerint ugráltatja. Egyébként a barátnőt sem bírtam.

   Most képzelj el egy olyan helyzetet, amikor egy híres festmény hátulján felfedeznek egy másikat – a művész egyébként fiktív, de valóban létezett festők nevei is előfordulnak a történetben –, és egy egész királyi művészeti akadémián senki mást nem találnak a portrén szereplő személy azonosítására, csak egy huszonéves doktoranduszt. Még akkor is, ha a megbízatás mögött hátsó szándékok állnak. S képzeld el, hogy ez a doktorandusz annyira elhivatott, hogy látástól mikulásig keres-kutat az archívumban, a művészhez kapcsolódó gyűjteményekben. S mi több, még haza is szeretné vinni a dokumentumokat, hogy éjszaka is folytassa áldásos tevékenységét. Szép dolog a szakma szeretete, de van egy határ, ami után már káros szenvedélynek minősül. Mellesleg melyik múzeum, akadémia, alapítvány, vagy akármi adná ki gyűjteménye darabjait otthoni tanulmányozásra? Ezt egy szakmabeli doktorandusznak tudnia kellene, nem?

   Ami a történet romantikus szálát illeti, az nem volt rossz. A három engedélyezett társkeresős pasi közül egy alapból kiesik, mert azt az alapítványt képviseli, amely a festő hagyatékát gondozza, a másik kettő meg... hát róluk jobb nem beszélni. Darcy pont szakítás után van – mellesleg vicces, hogy milyen gáz fazonokat fog ki –, de hagyja magát rábeszélni a randizásra, sőt, van, hogy ő kezdeményez, miközben az emberismerete a béka hátsója alatt van, s akkor is belemegy a közös programokba, amikor azt érzi, hogy valami nem stimmel.

   Nem nagy filozófia kitalálni, hogy az eredetileg kieső harmadik – Max – lesz a befutó, s én szeretem is az ilyen lassan alakuló szerelmi kapcsolatokat, csak itt már idegesítő volt a sok egymás kerülgetése, akarom-nem akarom, szeretem-gyűlölöm játék.

   Érdekes volt elmerülni a festészet világába, a történet is érdekes volt, ami a felfedezett portré mögött volt, de annyi hiányossága volt ennek az egésznek, hogy számomra ez nem tartozik Swan legsikerültebb írásai közé. S a karácsonyhoz sem sok köze volt, azon kívül, hogy időben pont a szezon környékén játszódik Ennek ellenére izgalommal várom a szerző következő könyvét, ha hamarabb nem, akkor karácsonykor. 

   És természetesen ízlések és pofonok, lehet másnak pont ez lesz a nagy durranás.

Könyvmolyképző megjelenések – 2026, február

   Holnap már február, ami azt jelenti, hogy újabb könyvek jelennek meg a Könyvmolykézpő Kiadónál. Néhány vörös pöttyös (melyek abszolút nem érdekelnek, még megemlítés szintjén sem) és újranyomás mellett, többek között a következő könyveket lehet majd megvásárolni a kiadótól, valamikor a hónap folyamán. Sajnálatos módon az arany pöttyös kategóriában, ami a személyes kedvencen, semmi nem jelenik meg.

Penelope Douglas – Until You – Nélküled

(Fall Away 1,5)

   A Szívatásban megismerhettük Tate történetét. Most Jareden a sor, hogy feltárja a sajátját...

   Voltál már olyan dühös, hogy jólesett megütni valamit?

   Előfordult veled, hogy nem éreztél semmit? Az utóbbi néhány évem erről szólt. A düh és a közöny két véglete között ingázom, átmenet nélkül.

   Néhányan utálnak ezért, míg mások félnek tőlem. De senki nem árthat nekem, mert semmi és senki nem érdekel. Tatumot leszámítva.

   Annyira szeretem, hogy már gyűlölöm. Utálom, hogy képtelen vagyok elengedni. Régen barátok voltunk, de rájöttem, hogy nem bízhatok meg sem benne, sem másban. Ezért bántottam. Ellöktem magamtól.

   Mégis szükségem van rá. Ő a biztos pont az életemben. Kizárólag akkor érzek valamit, amikor belekötök, veszekszem vele, vagy szívatom. De elment, és ezzel mindent elcseszett. Egy évig távol volt, és más emberként tért haza. Ha most bántom, visszatámad… és nem tudom, hogyan fogjuk ezt mindketten túlélni.

  

Meghan Quinn – So Not Meant to Be – Mégis egymásnak teremtve?

(Cane fivérek 2)

   Szerelmes vagyok JP Cane-be?

   Persze, ő biztos azt hiszi…

   Idegesítően hangos, pimaszul jóképű, és miután megnézte a Harry és Sally című filmet, meg van győződve arról, hogy a férfiak és a nők nem lehetnek csupán barátok. Szóval amikor munkaügyben San Franciscóba kell repülnünk, és úgy alakul, hogy ugyanabban a penthouse-ban lakunk, szívesen bebizonyítom neki, hogy téved.

   De a folyamatos flörtölése és kifinomult jó megjelenése miatt hamarosan alvási problémáim lesznek.

   De ki tudja kontrollálni magát?

   Ez a lány.

   Mert egyet biztosan tudok, hogy JP Cane téved. A férfiak és a nők CSUPÁN barátok lehetnek, és mi NEM vagyunk egymásnak teremtve.

 

Sarina Bowen, Elle Kennedy – Top Secret – Szigorúan titkos

   LobsterShorts: 21. Sportos. Titokban egy tudományos kocka. Elképesztően dögös.

   LobsterShorts: Szóval, vágjunk bele. A barátnőm egy édes hármast szeretne a születésnapjára.

   SinnerThree: Akkor jó helyen jársz.

   LobsterShorts: Csináltad már korábban? Egy másik pasival?

   SinnerThree: Állandóan. Az egyenlő esélyekben hiszek. És te?

   LobsterShorts: (néma csend)

   SinnerThree: 21. Pénzügyi szakon tanul. Titokban sztriptíztáncos. Elképesztően dögös.

   SinnerThree: Nos, ha te benne vagy, akkor én is. Az életem jelenleg elég kaotikus. Iskola, munka, családi stressz. Ja, és a világ legidegesítőbb csávója a szomszédom. Szükségem van egy kis kikapcsolódásra. Biztos vagy benne, hogy te is akarod?

   LobsterShorts: Talán egy kicsit jobban is vágyom rá, mint amennyire hajlandó lennék bevallani.

   SinnerThree: Hé, nincs azzal semmi baj, ha feszegeted a határaidat…

   LobsterShorts: Mondd ezt el az irányításmániás apámnak is. Amúgy meg mi van, ha extra kínos lesz ez az egész?

   SinnerThree: Akkor kínos lesz. Nem mintha találkoznunk kellene utána. Csak egy dolgot ígérj meg: hogy nem fogsz belém szeretni.

   LobsterShorts: Na, az megváltoztatná az egész életemet…

 

Chloe Angyal – Pad de Don’t – Pas de nem!

   Heather egész életében követte a szabályokat… talán itt az ideje, hogy végre megszegjen egyet.

   Heather Hays végre mindent megkapott, amiért eddig dolgozott: előléptették első táncosnőnek, és megkérte a kezét örök szerelme, az elismert balett-tehetség, Jack Andersen. Amikor azonban fény derül Jack hűtlenségére, Heather majdnem tökéletes élete összeomlik.

   Ezután minden erejével bizonyítani akarja, hogy a saját érdemei alapján jutott fel a csúcsra, és vendégszereplő lesz az egyetlen társulatnál, amely hajlandó Jack nélkül is alkalmazni: az Ausztrál Nemzeti Balettnél.

   Itt találkozik Marcus Campbell-lel, aki pokoli évet tud maga mögött. Amikor a színpadon Achilles-ín-szakadást szenved, minden esélye elvész arra, hogy apja még a halála előtt láthassa őt fellépni. Marcus ezután hónapokat tölt fizikoterápiával, és attól fél, hogy mire teljesen felépül, már túl idős lesz a tánchoz. Most pedig a társulat újonnan érkezett tagjának idegenvezetőjét kell eljátszania.

   Ahogy együtt járják Sydney utcáit, Heather és Marcus között azonnal kölcsönös vonzalom alakul ki – olyan, amellyel egyáltalán nem tudnak mit kezdeni. Az ANB szigorúan tiltja a randikat, és a románcnak még a gyanúja is az állásukba kerülhet.

 

Scarlett St. Clair – A megtorlás játéka

(Hades Saga 2)

  Hades, a holtak istene nem áll senki oldalára, és nem szegi meg a szabályokat.

   Elveiben nincs kivétel – sem isten, sem halandó, de még a szeretője, Persephone, a tavasz istennője kedvéért sem.

   A félelem általában elejét veszi a megtorlásnak. De most nem elég.

   Amikor Hera, a nők istennője felajánlja Hadesnak a lehetőséget, hogy segítsen neki megbuktatni Zeust, ő nemet mond. Hera azonban nem viseli jól az elutasítást: büntetésből próbák sorozatára ítéli a holtak istenét. Mitikus szörnyetegek lemészárlása és halálos ereklyék visszaszerzése – minden egyes próbatétel lehetetlenebbnek tűnik az előzőnél, és egyre inkább elvonja Hades figyelmét Persephonéról.

   Csakhogy a tavasz istennője is saját tragédiájával küzd, amely megingatja abban a hitében, hogy lehet-e egyáltalán az Alvilág királynője.

 

 

Kel Carpenter – Blessed be the Wicked – Áldottak a gonoszok

(Sötét maji 2)

 

   „Ő maga volt a káosz. Egy gyönyörű káosz; fékezhetetlen, mint a vihar.”

   Aki megpróbálja csapdába csalni Quinnt, hogy sötét hatalmát a saját céljaira használhassa… Aki el akarja pusztítani, mert túl veszélyesnek tartja ahhoz, hogy kockáztasson…

   …azt a végén Lazarus elpusztítja – mert Quinn az ő fegyvere, és Lord Fiertének esze ágában sincs ezen változtatni.

   Figyelmeztették ugyan, hogy Quinn ereje még az övét is meghaladhatja. De amíg a lány tőrt nem szegezett neki, a hatalmát Lazarus nem foghatta fel – és most képtelen megállítani Quinnt.

   Norcasta jövendő királyaként pedig meg kell találnia a módját, hogy visszaszerezze az irányítást, és biztosítsa a szövetséget a Kalózkirálynővel… mielőtt minden gondosan felépített terve szertefoszlana.

   Mint Lord Fierté vazallusa és jobbkeze, Quinn azon dolgozik, hogy elősegítse a szövetség megkötését Ilvasszal. Ám hamarosan hazugságokkal teli hálóba gabalyodik. Saját és társai életét is kénytelen kockára tenni, és Quinn-nek olyan döntést kell meghoznia, amely vagy megmenti, vagy végleg elpusztítja őket.

   Hív a sötét birodalom!

 

Jodi McAlister – Szerelem felsőfokon

   Sadie Shaw és Jonah Fisher tizenhárom éve, az egyetemen találkozott először, és azóta is nagy riválisok. Most, hogy egy hőn áhított tanári hely megüresedik, a versengésük szintet lép. Jonah-nak szüksége van az állásra, hogy közelebb költözhessen a nemrég elvált nővéréhez és annak gyermekeihez, míg Sadie-t az oktatói pálya anyagi biztonsága és szabadsága vonzza.

   Amikor Sadie felfedezi, hogy az ajánlat a munkavállaló házastársa számára is szól, remek tervet eszel ki, hogy mindketten megkapják az állást. Ehhez mindössze annyit kell tenniük, hogy törvényesen összekötik az életüket. Látszólag mindenki jól jár, de amikor a szakmai vitákon kívül más miatt is izzani kezd közöttük a levegő, rájönnek, talán mégsem gondolták át eléggé a dolgot…

General Press, 2026

Eredeti cím: An Academic Affair, 2025

   “Egy jótanács, ha a tudományos pályát fontolgatod: ha szeretnél egy biztos, stabil állást szakmai előrelépéssel és megfelelő fizetéssel, akkor ne ezt válaszd.”

   A Szerelem felsőfokon az ausztrál szerző – Jodi McAlister – első, és eddig egyetlen magyar nyelven megjelent könyve. A fülszöveg olvasásakor nem igazán lelkesedtem érte, mert látszólag egy újabb lerágott csont, azaz álkapcsolat, álházasság, amiből majd mindent elsöprő nagy szerelem lesz, s ezekkel a témákkal már számtalanszor lehetett találkozni az elmúlt évek szórakoztató irodalmában. Mondhatni valaki felkapta a témát és a nyáj ment utána, sorra szinte mindenki meglovagolta az álkapcsolatok hullámát kisebb-nagyobb sikerrel.

   A kezdeti fanyalgás után szinte faltam az oldalakat, mert McAlister könyve nagyon kellemes meglepetés volt. Kezdve azzal, hogy szinte erotikamentes volt, csupán a történet háromnegyede után forrósodik fel a hangulat.

   Igen, ez egy lassú ízzású szerelmi történet, nem is rossz, ami azt illeti, de számomra a „körítés” volt fontosabb: az az akadémiai világ, ahol a két főszereplő a lábát szeretné megvetni. És nem idulnak egyenlő eséllyel, hiszen Sadie Shaw árva, kamaszkorától nővére gondoskodik róla és minden kis előrelépésért keményen meg kell küzdenie, Jonah Fisher pedig a kiváltságosok közül való, apja irodalomprofesszor és nem a kedvességéről ismert. Bár Jonah valamilyen szinten szégyelli apját és annak kapcsolatait, de azért nem mond soha nemet, amikor ezek a kapcsolatok az előnyére válnának. Ő versengésre volt nevelve egy nem túl szerető családi körben, ahol mindenkit az akadémiai poziciója szerint ítélnek meg.

   Zárójel: ez a zárt „öregfiúk klubja”, ami könyvben az akadémiai világot jellemzi, nem ausztrál jelenség, hanem szerte a világon így van. Ha nem vagy valakinek a valakije, akkor tízszer annyit kell dolgoznod, hogy tengernyi szerencsével valamikor a részese lehess. Zárójel zárva.

   Sadie és Jonah az egyetem első évében ismerkedik meg és megismerkedésük pillanatától egyetértenek abban, hogy semmiben sem értenek egyet. Szó szerint állandó jelleggel vitatkoznak mindenen, a tananyagtól kezdve az utolsó banális dologig. Gyengéd érzelmék? Még a látóhatáron sincsenek. Mindketten maximálisan elkötelezettek az iránt, amit csinálnak és mivel mindketten mindent beleadnak, egyfomán jó eredménnyel végzik az egyetemet, a doktorit.

   “Sadie Shaw-val folytatott tizenöt éves háborúzásunk során mindössze hatszor kötöttünk tűzszünetet.

   Az első ötöt megszegtük.”

   Tehát Sadie és Jonah életútja összefonodik az egyetem első napjától, a doktori iskolán keresztül egészen azokig az évekig, amikor mindketten egyetemi előadásokat tartanak, minden évben újra és újra pályázva egy állandó pozicióért. Sőt! Egy idő után többedmagukkal ugyanazt a nagy lakást is bérlik, az állandó versengés pedig motiváló minkettejük számára.

   Sadie hátrányból indul azért is, mert doktori disszertációja a szórakoztató irodalomhoz kapcsolódik. Nem kell akadémikusnak lenni ahhoz, hogy az ember tudja, hogy akik nem Shakespeare-t, Dosztojevszkijt vagy hasonszőrű társait olvassák-kutatják, azokat lenézik.

   Éééééés akkor beüt a nagy lehetőség: álláshirdetés egy tasmániai egyetemen, pont ott Hobartban, ahol Johan húga próbál talpraállni botrányos válása után. Mindketten pályáznak, s az állást Sadie kapja meg, aki hosszas gondolkodás után felajánlja az álházasságot (vagy érdekházasságot – nem is tudom melyik lenne a megfelelő kifejezés)  Jonahnak, mert akkor az egyetemi szabályok szerint a házastárs is álláshoz jut. S mindketten tudják a másikról, hogy tehetségesek, jók abban, amit csinálnak és bármelyikük megérdemelte volna az állást. És abban a pillanatban Jonahnak volt nagyobb szüksége rá.

  Ez egy nagyon kedves, szórakoztató és elgondolkodtató történet volt slow burn szerelemről, testvéri szeretetről, a családi kapcsolatok komplexitásáról, jó borokról és az akadémiai világról. S meglehetősen hiteles is, mert a szerző – azon túl, hogy romantikus regényeket ír –, maga is az akadémiai világhoz tartozik, tehát első kézből ismeri dörgést.

   Én kedveltem, bár elképzelhető, hogy a történet megosztó lesz. Minden bizonnyal lesznek olyanok, akoknek nem fog tetszeni az a közeg, ahol a történet játszódik, s talán nem is értik meg és unják, mert nem volt közük hozzá. 

   Ízlések és pofonok, de én szívesen olvasnék még Jodi McAlister tollából/billentyűzetéből más történeteket is

10. születésnap

   Amikor tíz évvel ezelőtt módfelett lelkesen megírtam az első blogbejegyzésemet, eszembe sem jutott, hogy ez a foglalatosság kitart tíz éven át. Igaz, azóta a lelkesedésem mértéke sokkal kisebb, ezt bizonyítja az a tény is, hogy a tavalyi év során csupán 22 blogbejegyzést írtam. Ez nem jelenti azt, hogy kevesebbet olvastam volna, sőt! A tavalyi év során – a Moly statisztikája szerint – 171 könyet olvastam el, de be kell vallanom, hogy ez a szám azokat a könyveket is tartalmazza, ahol az eltúlzott mennyiségű pornográf leírások miatt sűrűn lapoztam. S azt is el kell mondanom, hogy olyan könyvek is voltak közöttük, melyek nem 2025-ben jelentek meg, hanem már rég a polcomon álltak, de sosem volt időm, vagy akár hangulatom elolvasni őket. Mert akárhonnan nézzük, egy könyvhöz hangulat is kell.

   Hogy miért írtam ilyen keveset a blogba? Egyrészt azért mert nem volt kedvem hozzá, s ez szorosan kapcsolódik a második okhoz is: a szórakoztató irodalom felhozatala nem igazán felelt meg az ízlésemnek, és ez egyszerűen elvette a kedvem attól, hogy sorban írjam a sablonosságot és nemtetszést sugalló bejegyzéseket.

   Fontos lépés volt a blog létezésében, hogy tavaly év elején kiléptem a Blogturné Klubból, tehát már nem veszek rész blogturnékban. Nem én vagyok az első és minden bizonnyal az utolsó sem, aki ezt megteszi. Ez nem egy hirtelen döntés volt, hanem egy jó ideje már érlelődött, s tavaly jött el az a bizonyos utolsó csepp, ami után azt mondtam, ideje továbblépni, s megmaradni annak a régimódi bloggernek, aki nem villog minden lehetséges internetes fórumon, csak azért mert most éppen ez a trendi. Nekem ehhez sem gusztusom, sem időm. De beszéljünk könyvekről, például azokról, amiket az elmúlt év során olvastam.

   Mint már jeleztem, az elmúlt évben is meglehetősen sokat olvastam, s sajnálatos módon, az én ízlésemnek nagyon gyenge volt a felhozatal. Nem tudom miért... illetve tudom, de nem akarom sokadszorra is elmondani, hogy a szexről nem olvasni kell, hanem csinálni. Persze, mindenki azt olvas, amit akar, meg amihez gusztusa van, de mi van akkor, ha már a sokadik könyv is ugyanolyan, ha már a fülszöveg elolvasása után tudod mi lesz a minimális cselekmény – ha egyáltalán van benne –, a többit pedig a szexuális aktus részletes leírása tölti ki? Minden bizonnyal másoknak is feltűnt már, hogy ezekben a könyvekben a főhős mindig magas, izmos, mintha minimum testépítő lenne és méretileg jól felszerelt. S honnan tudom ezt? Onnan, hogy minden esetben részletes leírást kapok a farkáról, péniszéről, bájdorongjáról (nevezze ki minek akarja), beleértve az anatómiai görbületét is. Igen, szeretek szórakoztató irodalmat olvasni, különösen egy nehéz nap után, prűd sem vagyok, de nekem nem ez jelenti a szórakoztatást.

   Az elmúlt év olvasmányait három kategóriába sorolnám: említésre méltó (sajnos kevés), sablonos-felejtős, és kritikán aluli, mert sajnos ilyen is volt. Ami pedig igazán megdöbbentett az, hogy megjelent az első AI-vel fordított könyv is. Legalább is az első olyan, amiről hivatalosan is elismerték, hogy mesterséges intelligencia fordította. Mert amúgy mostanában mindenki fordít, olyanok is akiknek éríntőlegesen sincs közük az eredeti nyelvhez.

   Mivel 171 könyvet túl hosszú lenne felsoroni, kategorizálni csupán az említésre méltókat ajánlanám figyelmetekbe, de – mint mondani szoktam – ezek a saját kedvenceim, mert ízlések és pofonok.

Kirsty Greenwood: Holtomiglan-holtodiglan

General Press, 2025

   Mágikus realizmussal tarkított romantikus, egészen eredeti ötlet és sajátos humor.

Melody Edwards: Jane és Edward

General Press, 2025

   Charlotte Brontë Jane Eyre című regényének modern és meglehetősen jól sikerült feldolgozása.

Alexandra Potter: Egy negyvenes balfék vallomásai

General Press, 2025

      Szórakoztató és gondolatébresztő.

Evie Dunmore: Megnyerni a herceget

Kossuth, 2025

  A 19. század végi kezdődő nőmozgalmak és női emanicipáció a fő téma, történelmi romantikusba csomagolva.

Shelley Noble: A Tiffany-lányok

Könyvmolyképző, 2024

   Ki ne hallott volna a híres Tiffany cégről? A valós tényekre alapozott századfordulós történet a feminizmusról szól... meg némi romatikáról is.

Rita Falk: Sülthal-fiaskó

Magistra, 2025

   Franz Eberhofer, a német antirendőr történetének egy újabb epizódja, a sorozatra jellemző tömény fekete humorral dúsítva

Rufi Thorpe: Margo bajban van

Libri, 2025

   Látszólag egy kis tingli-tangli történet, de annyi minden van a felszín alatt.

Cecelia Ahern: Ítéletidő

Athenaeum, 2025

   Egyszerűen zseniális volt. Bár nem a könnyű műfajhoz tartozik, beszippantja az embert, és nem ereszti egészen a végéig, amikor is ott a nagy durranás.

Elle Cosimano: Finlay Donovan megássa a sírját

Agave, 2025

   Aki még nem ismeri Finlay Donovant, az sürgősen pótolja ezt a hiányosságot, mert ezek a történetek állandóan pörögnek, néha az abszúrditás határait feszgetve.

Lily Hayward: Macska a karácsonyfa alatt

General Press, 2025

   A tavalyi szezonban olvasott 19 karácsonyi témájú könyv közül ez volt az egyetlen, ami kitört a csilivili kategóriából, csak sajnos felépítésében kísértetiesen hasonlított a szerző tavalyi karácsonyi történetéhez. De azért jó volt.

   Nos, saccperkábé ennyi könyvet kedveltem a tavalyi év során – bár az is lehet, hogy egy-kettő fölött elsiklottam. Mivel most még nagyon az év elején járunk, s a kiadók az éves leltárral vannak elfoglalva, nem a könyvkiadással, pillanatnyilag régi könyveket olvasok. Olyanokat, amiket 10-15 évvel ezelőtt már olvastam. S azon gondolkodom, hogy annak idején mi a franc tetszett bennük?

   Milyen teveim vannak az idei évre? Őszintén? Semmilyenek. Az biztos, hogy olvasni fogok, s blogbejegyzést is írok, ha valamiért úgy érzem majd, hogy az illető olvasmányélményt meg kell osztanom másokkal is.

   Köszönöm, hogy tíz éven át velem tartottatok, s olvassatok jót és sokat.