A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 19. század. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 19. század. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. február 20., csütörtök

Louisa May Alcott – Kisasszonyok



   Kisasszonyok 1



   A March család négy lánya – Meg, Jo, Beth és Amy – számára nehéz idők járnak. Édesapjuk az amerikai polgárháborúban szolgál, anyjuk otthon igyekszik elfogadható életet teremteni. Sok megpróbáltatást és jó pár örömteli fordulatot végigélve, a lányokból igazi kisasszonyok válnak a történet végére.

   Négy lány címmel is megjelent


   Eredeti cím: Little Women, 1868
   Lazi Kiadó 2020, 2016, 2006, 2004 - Manó könyvek, 2019 - Ventus Libro, 2013 - Ulpius Ház, 2008, 2006



   Vallomás esete forog fenn: ez a könyv – illetve az egész sorozat, mert tulajdonképpen négy könyv tartozik hozzá –, nagyon sok éve csücsül békésen a polcomon. Ajándékba kaptam egy olyan valakitől, aki tudja, hogy szeretem a klasszikus irodalmat, annak is a romantikus fajtáját, de soha kézbe nem vettem, mert valamiért nem szeretem az amerikai kontinenshez kötődő történeteket, amennyiben nagyon sok évvel korábban játszódnak. Ez a történet pedig a 19. század második felének elején játszódik, mi több, a szerző akkor is írta. Nekem már valahogy nem mennek az ilyen korai időszakban írt lányregények, melyek előszeretettel terjesztik a habos-babos, sok esetben giccses romantikát, meg a korra jellemző moralitást (vagy éppenséggel annak hiányát).
   Hogy mégis kézbevettem a könyvet – s aztán nagyon gyorsan legyűrtem mind a négy részét –, az a legfrissebb filmadaptációnak köszönhető, mert a Kisasszonyokat többször is mozivászonra vitték. 
   Nos, akkora volt a hype a legújabb film körül, különösen az Oscar-jelölések miatt, hogy próba-cseresznye alapon egyik este belekukkantottam, már csak azért is, hogy lássam, miért van ez a hangos hisztéria. S többet le sem tettem a kezemből, mi több, az olvasás során beugrott az is, hogy én tulajdonképpen ismerem ezt a történetet, mert láttam filmen. No, nem mostanában, hanem az 1994-es variánst. De azt valamennyien tudjuk, hogy a film a legritkább esetekben múlja fölül az eredeti művet, azaz a könyvet. Ezt bizonyítja az is, hogy az 1994-es filmadaptációban Mr. March, a lányok apja ugyan tényleg elmegy a polgárháborúba, de mint orvos és nem mint tábori lelkész, ahogyan a könyv írja. Hogy miről szól majd az legfrissebb film, nem tudom, mert még nem láttam, de elképzelhetően valamikor meg fogom nézni.
   Miről szól tulajdonképpen a Kisasszonyok? A March család négy lányáról, a kisasszonyá válásról, a nők helyzetéről a 19. századi amerikai társadalomban, ami mellesleg jobb mint az európai nőké, akiket egy nagyon hagyománytisztelő és nagyon férficentrikus társadalom köt gúzsba. A látszólag nagyobb szabadság ellenére, Mrs. March háziasszonynak neveli lányait, bár nem mindenki esetében lesz sikeres ez a vállalkozása, hiszen a négy lány nagyon különböző, s természetesen mindegyikük mást akar az élettől. Meg, a legidősebb, nyugodt családi életre vágyik, lehetőleg egy nagyon tehetős férfi oldalán, hiszen ő emlékszik a legjobban arra az időszakra, amikor az ő családjuk is tehetős volt, míg apja egy kockázatos befektetés következményében el nem veszítette a családi vagyont. Jo, a második lány, az örök lázadó. Valamennyi lány közül ő a legemancipáltabb, majdnem hogy fiús, és sokkal szívesebben tölti idejét a szomszéd fiú, Theodore (Teddy) Laurence társaságában, mint a lányokéban. Jo írói babérokra áhítozik, s bár nem zárkozik el a romantika elől, neki teljesen más elképzelése van a jövőjéről, mint nővérének. Beth beteges, csendes, a légynek sem ártana és mindene a zene, míg Amy a festészet iránt érdelődik, és meglehetősen vásott kölyök, annak ellenére, hogy a négy March lány közül ő a legszebb. S természetesen Amy is gazdag férjről álmodik, bár ő még csupán gyerek.
   Ennek a négy lánynak a történetét tárja az olvasó elé Louisa May Alcott, egy olyan időszakban, amikor az amerikai kontinensen dúl a polgárháború, a férfiak mind a csatatéren vannak az öregek és a kisfiúk kivételével.
   Ez a történet egy korrajz. S mivel a könyv nem sokkal a polgárháború után íródott, feltételezhetően hitelesen ábrázolja a nők helyzetét az északi államokban. Lényegében ugyanazt a kort mutatja be,mint Margaret Mitchell világhírű regénye, az Elfújta a szél, azzal a különbséggel, hogy Mitchell a déli államok szemszögéből mesélte el a történetet, Alcott pedig az északiakéból és nem helyez akkora hangsúlyt a háborúra és annak elsődleges céjára. Neki az otthon maradottak, első sorban a nők helyzetének bemutatása elsődleges, s ezt a March család tagjain keresztül teszi meg.
   Kedveltem a történetet. Jobb, több volt, mint amire vártam, ha volt is benne moralizálás (mert volt!), azt nem vitte túlzásba, sőt humorral ellensúlyozta. Szereplői egytől egyig szerethetőek, bár nem mondható el az, hogy az egész történet egyetlen romantikus rózsaszín köd lenne.
   Nagyon olvasmányos, mert Alcott nagyszerű mesélő. Nem mondom, hogy gyakran fogom újraolvasni, de szerethető, szórakoztató történet fiatal lányokról és egy letűnt korról. Klasszikusok kedvelőinek ajánlott olvasmány, de ízlések és pofonok...


2020. február 4., kedd

Julie Klassen – Az udvarház titka



   Amikor Abigail családja anyagi gondok miatt arra kényszerül, hogy eladja londoni otthonát, egy ügyvéd meghökkentő ajánlattal jelentkezik: egy tizennyolc éve elhagyatottan álló, távoli udvarházat ajánl fel számukra. Az épület azonban furcsa titkot rejt; az új lakók molyrágta ruhákat, bevetetlen ágyakat, félbehagyott hímzést találnak benne – egyértelmű, hogy a korábbi tulajdonosok meglehetősen sietve távoztak. De vajon miért?
   Ráadásul a faluban azt pletykálják, hogy az udvarházban található egy titkos szoba, tele kincsekkel. Abban a reményben, hogy megoldást találhat a családja nehéz helyzetére, Abigail nekiáll a kincs felkutatásának, hiába óvja ettől a jóképű, helyi segédlelkész, William. Vajon a titkok napfényre kerülésével, Abigail rábukkan a régóta vágyott szerelemre és a kincsre is – vagy igazi veszély leselkedik rá?


   General Press, 2020
   Eredeti cím: The Secret of Pembrooke Park, 2014



   Ha jól számolom Julie Klassennek épp a nyolcadik magyar nyelven megjelent könyve. Kedvelem a klasszikus romantikus történeteket, tehát nyilvánvaló volt, hogy teszek egy próbát írásaival. Tettem többet is, bár azt nem mondhatom el, hogy minden magyar nyelven megjelent könyvét olvastam volna. Jók a történetek, csupán a szerző stílusával, a kivitelezéssel vannak gondjaim. Ez a magyarázat arra, hogy nem ismerem minden írását és az utolsó Julie Klassen könyvet két évvel korábban olvastam egy blogturné keretén belül. 
   Az ember lánya mindig reménykedik, a szerző kapott még egy esélyt, mert a fülszöveg alapján izgalmasnak tűnt a történet. Az is volt, és ez volt az egyetlen dolog, amit motivált, hogy végigolvassam a könyvet.
   A történet főszereplője Abigail Foster, egy kisnemesi család nagyobbik lánya. A tökéletes és eltúlzottan romantiukus hősnő, bár azt is mondhatnám, hogy nem ő, hanem Pembrooke Park titkos szobája, hiszen az is legalább akkora szerepet kap a történetben, minden körülötte forog. mindenki azt szeretné megtalálni, különösen a kincset, amit oda rejtettek. Ez egy nagyon jó példa volt arra, hogy a kincs mindenkinek mást jelent, és nem feltétlenül anyagi vonzata van.
   Visszaterve a hősnőre, nos ő az a típus, akinek jellembeli tökéletességétől viszketegséget lehet kapni. A család csúnyácska idősebb lánya, legalábbis ezt érezteti vele mindenki, amikor angyalian szép húgával hasonlítják össze, ezért ésszel, talpraesettséggel kompenzál. Anyja helyett ő vezeti a háztartást, üzleti ügyekben apja tanácsadója és szerelmes a szomszéd fiúba, akivel együtt nőttek fel, együtt rajongtak az építészetért.
   A történet elején mindjárt két csapást is kap Abigail önbizalma: egyrészt szerelme egy éves európai utazásra készül, és minden reménye ellenére nem kéri meg a kezét, hanem úgy néz ki, hogy érzelmileg inkább a csélcsap, de csodaszép húgához vonzódik (s még mondja valaki, hogy a férfiak nem vizuális lények!). S gyorsan ezután jön a második csapás is: a család elveszíti szinte teljes vagyonát egy olyan befektetésben, melyet a lány teljes mellszélességgel támogatott, hiszen tulajdon nagybátyja szorgalmazta a társulást.
   A nincstelen család kettészakad: anyja és húga Londonba marad Luisa szezonja miatt és természetesen a látszat megörzéséért, Abigail és apja Pembrooke Parkba utazik, amit egy titokzatos távoli rokon bocsájtot a rendelkezésükre. S mivel apjának rendezni kell a család katasztrófális üzleti ügyeit, Abigail hamarosan egyedül marad Pembrooke Parkban.
   A helyről tudni kell, hogy húsz éve lakatlan, poros, lepukkant, a tulajdonos személye vitatott és csupán a hagyatékot kezelő ügyvéddel állnak kapcsolayban. Az egész helyet titok (és pusztulás) lengi körül, a helybéliek sem beszélnek arról, hogy miért és fenntartásokkal kezelik az új lakókat. Az egy Chapman család kivételével, akik valamikor a birtok intézői voltak, és idősebbik gyermekük, William a falu segédlelkésze. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a történetnek meglehetősen nagy spirituális töltése legyen, ami nem feltétlenül rossz, de nem is kedveltem.
   Abigail nem az a lány, aki veszni hagy egy jó kis titkot s természetesen mindent elkövet, hogy az itt-ott elejtett információkhoz még többet szerezzen, hogy megismerje Pembrooke Park és az ott lakók történetét, s különösen azt, hogy miért távozott a család olyan hirtelen. Kiváncsiságát még jobban felcsigázzák azok a névtelen levelek, naplórészletek, melyek egy idő után neki címezve érkeznek, és valamennyire segítségére van az ifjú segédlelkész is, akire a szerző következetlenül hol Williamként, hol Mr. Chapmanként utal. És aki lassan de biztosan gyengéd érzelmeket táplál a lány irányába (mégsem vizuálisak a férfiak?). 
   Hogy a dolgok jobban bonyolódjanak, megjelenik a színen egy titokzatos köpenyes alak, egy potenciális örökös, akit az ügyvéd határozott utasítása ellenére befogadnak a házba, és miért ne tűnne fel Abigail gyerekkori szerelme is, aki – mit tesz a fikció ördöge! – épp a szomszédos birtokon irányítaná az építkezést. Abigail világát anyja és húga érkezése is megzavarja, mert miért ne bonyolódnának még jobban a dolgok.
   S akkor még ott van a titkos szoba rejtélye, melyről lassan kiderült, hogy nem is olyan titkos, viszont kincs sincs benne, legalábbis olyan értelemben nincs, ahogyan a kincsvadászok azt elvárnák.
   A cselekmény lassan, vontatottan csordogált, és azt gondolom, hogy ez a történet akár jó is lett volna, ha valaki más tollából olvasom és nem a Klassenéből. Nem az volt a gond, hogy teljesen erotikamentes volt, mint a szerző könyvei általában, hanem a vontatottsággal volt bajom, azzal, hogy elveszett olyan részletekbe és leírásokba, melyeknek nem volt jelentőségük a cselekmény szempontjából. Bajom volt a tökéletes hősnővel, akire senki rá sem néz, de aztán egyből három férfi is vetekszik kegyeiért. Túl sok titok, túl sok véletlen egybeesés. Egy nagyon ígéretes történetet elrontott a szirupos romantikával, legalább is az én ízlésemnek túl sok volt ez a romantika, ami ugyan Austennek jól áll, de Klassennél már túlzás.
   Egyszer olvasós és sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ismét kísértésbe essem egy Klassen könyv miatt. De nem vagyunk egyformák, és az ízlés nem képezheti vita tárgyát.




A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések







2019. december 24., kedd

Sabrina York – Susana és a skót



Hannah és a felföldi 2





   Andrew ​Lochlannach messze földön híres hódításairól – a csatatéren és azon túl is. Amikor a barátja fogadást köt vele, hogy ki csókol meg előbb száz nőt, ő bizony nem vesztegeti az idejét, és meg sem áll kilencvenkilencig. Ám épp ellenállhatatlan vonzereje okozza a vesztét: egy jól sikerült csóklopással ugyanis kivívja bátyja haragját, aki Ciaran Reay-be száműzi őt marhatolvajokat kergetni. Ennek ellenére Andrew nem bánja tettét, hiszen itt, a világ végén a sors összehozza a legvadítóbb nővel, akivel valaha találkozott…
   Lángoló vörös hajával és lobbanékony természetével Susana Dounreay nem az a naiv lány, aki csak úgy odaadja magát egy férfinak, akkor sem, ha történetesen az a férfi olyan jóképű, mint Andrew. Még ha hagyta is egy gyenge pillanatában, hogy megcsókolja a velejéig romlott skót, Susana visszautasítja, hogy csupán egy újabb, jelentéktelen hódítás legyen a férfi számára. Andrew-ra nehéz feladat vár: be kell bizonyítania a tüzes szépségnek, hogy nem játszadozik vele, és semmi esetre sem mond le róla…



   Studium Plusz, 2019
   Eredeti cím: Susana and the Scot, 2015




   Három évet kellett várnunk míg a Studium Plusz Kiadó végre megjelentette a Hannah és a felföldi (eredetiben: Untamed Highlanders) sorozat második részét is ékes magyar nyelven.
   Amikor az első rész megjelent, a sorozat csupán három részből állt. Ennyien vannak a Dounreay nővérek. Azóta még két résszel bővült, s remélem még nyugdíjas korom előtt elolvashatom a folytatásokat is magyar nyelven, bár – tekintve a megjelenés sűrűségét – erre nem sok esélyem van. A harmadik rész természetesen Lana és Caithness hercegének története, a negyedik Hamish és egy hercegi unokahúgé, az ötödik pedig a hajadonná serdült Isobelé, de én el tudnék képzelni egy hatodik könyvet is, ami az első részben megismert árva Fionáról szólna. 
   Bevallom, újra kellett olvasnom az sorozat első könyvét mielőtt ennek nekifogtam volna, mert azon kívül, hogy skótos és kedveltem, nagyon kevés dologra emlékeztem a cselekményből. Ami nem is csoda, tekintve, hogy ennyi idő eltelt már a megjelenéstől és azóra hány könyvet olvastam el.
   Nos, a történet a második Dounreay lányról, Susanaról szól, és mondanám azt is, hogy az első résztől függetlenül olvasható, de ez nem teljesen lenne igaz. Vannak utalások az előző részben történtekre, de én úgy gondolom, hogy kell ismerni mindazt, ami az első könyvben történt, ahhoz, hogy teljes legyen a kép. Arról nem is beszélve, hogy az első rész valamennyi szereplője is megjelenik a történet egy-egy pontján.
   Szórakoztató, izgalmas történetet kaptam, melynek főszereplői az első könyv főshőseinek testvérei: Susana és Andrew, és jelentős szerepet kap Isobel, Susana lánya is, aki elméletileg a nő első házasságából származik, gyakorlatilag majd kiderül a történetből, hogy mi a dörgés Isobel körül.
   Mindkét főhős már az előző részben is szerepelt. Susana egy harcias amazon, aki szinte állandóan egy íjjal a vállán közlekedik és azzal rettenti el kitartóbb kérőit, lánya egy vásott angyal. Andrew pedig látszólag egy gátlástalan szoknyavadász, aki állandó versengésben van barátjával, Hamish-sal – most éppen azért, hogy ki csókol meg hamarabb száz leányzót. 
   Ennek a két embernek össze kellene fognia Ciaran Reay, a Dounreay-ok családi fészkének védelmében, csakhogy Susana nem hajlandó kiadni kezéből a gyeplőt, s nem csak azért, mert akaratos, konok és vad, hanem, mert Andrew-nak és neki múltja van, a férfi pedig nem látszik felismerni benne élete nagy szerelmét. Andrew védelmére szólva, azóta nem kevés idő telt el. és annak idején Susana Mairi neven szédítette a férfit.
   Igen, szórakoztatott és izgalmas volt a történet, viszont tele volt nekem nem tetsző dolgokkal. A korhűség messze nem volt tökéletes, hiszen egy 19. századi történetet úgy ír le, mintha kétszáz évvel korábban történne. Azért nem voltak annyira primitívek a skótok, ahogyan ezt a szerző beállítja, s akik olvassák az Outlander sorozatot (ami időben korábban történik), azok ezt nagyon jól tudják, hiszen Gabaldon rendesen elvégzi a házi feladatot, ami a kutatást illeti, ami Yorkról nem mondható el.
   A másik dolog, ami módfelett szavart, az a gyermek Isobel volt. A cselekmény idején, a leányzó mindössze öt éves és egy valódi ördögfióka. Amivel nincs is baj, nagyon kedvelem a vásott kölyköket (ha a máséi), viszont mindaz, amit Isobellel elműveltetett a szerző, az még egy tíz-tízenkét éves fiúnak is becsületére vállna.
   A főhősök között természetesen működik a kémia, tehát a történet néhány nagyon forró jelenetben is bővelkedik – örülhetnek az explicít erotika kedvelői –, s ezzel nincs is semmi baj. Azzal viszont igen, hogy ízlésemnek túl sokat volt dícsérve az a férfi nemiszerv, s az erotikus jelenetek többsége az "óda Andrew farkáról" című leírással mentek el.
   No, de mindentől függetlenül egy kellemes történet volt, pörgött, izgalmas volt.. és természetesen teljességében kiszámítható. De ez nem is baj, megbocsájtható, mert bizony sikerült megnevettetnie többször is, bár erősen kétlem, hogy ez lett volna a szerzői szándék. 
   Akarom a folytatásokat, s ha lehetséges, ne kelljen ismét éveket várni egy következő kötetre.



Kapcsolódó bejegyzés:






2019. november 25., hétfő

Lorraine Heath – Rangon aluli menyasszony


   Botrány és szenvedély 2




   Gillie ​Trewlove-ot újszülöttként otthagyták egy asszony küszöbén, aki úgy döntött, hogy felneveli. Így a lány amikor váratlanul azzal szembesül, hogy az ajtaja előtt – pontosabban a fogadója melletti sikátorban – valakinek a segítségére van szüksége, egy pillanatig sem habozik. Csakhogy az illető nem egy csecsemő, hanem egy súlyos sérüléseket szenvedett, nyugtalanítóan jóképű úriember, akinek semmi keresnivalója Whitechapelben, főleg nem Gillie ágyában lábadozva…
   Megalázó, amikor az embert faképnél hagyják az oltárnál, gondolja Thornley hercege. Ennél már csak az lehet kínosabb, amikor egy lány siet a megmentésére egy gonosztevőkből álló banda ellen. A keserű pirulát az sem igazán tudja megédesíteni, hogy az illető gyönyörű és bátor. Miután odaadó ápolással visszahozza a herceget a halál torkából, Gillie beleegyezik, hogy segít neki átfésülni London rossz hírű környékeit makrancos menyasszonya után. De minden együtt töltött pillanatukat átitatja a szenvedély, és a férfi kételkedni kezd benne, vajon jól választott-e menyasszonyt. Gillie tökéletesen tisztában van azzal, hogy az arisztokrácia sosem fogadná be a törvénytelen származása miatt. Thorne viszont minden tőle telhetőt elkövet, hogy bizonyítsa neki: egy herceg számára nem létezik legyőzhetetlen akadály, ha a szerelméről van szó…


Vinton, 2019
Eredeti cím: When a Duke Loves a Woman, 2018



   Második részével folytatódik Lorraine Heath Botrány és szenvedély sorozata, s vele együtt a törvénytelen származású Trewlove testvérek története. A sorozatokkal mindig az a baj, hogy sok esetben akár egy-két évet is kell várni a folytatásokra, vagy egyáltalán meg sem jelennek. Szerencsére a Vinton Kiadó (korábban Harlequin Magyarország majd HarperCollins) esetében ez nem így van, egy év leforgása alatt akár 2-3 részt is olvashatunk egy-egy sorozatból
   Akik olvasták a sorozat első részét (Botrány és szenvedély), azok tudják, hogy a Trewlove testvérek tulajdonképpen nem is rokonok - bár kettejüknek ugyanaz az apja, de más anyától születtek –, hanem az angol arisztokrácia balkézről született gyermekei, akiktől elegánsan megszabadultak, az ilyen gyermekek nevelésére szakosodott asszonyoknak adva ki őket nevelésre, vagy néha még rosszabbra, annak függvényében, hogy mit kívánt – természetesen anyagi szolgáltatás ellenében – a megrendelő.
   Az előző részben egy hercegi csemete sorsát ismertük meg, most a "család" különc lányának, Gillie-nek a történetét hozta el nekünk a szerző (és a kiadó).
   Gillie meglehetősen keveset szerepelt az előző részben, róla csak annyit tudtam meg, hogy meglehetősen független nő és a Sellő és unikornis nevű fogadó tulajdonosa. Most viszont sokkal több derül ki róla, hiszen ez az ő története.
   S hogyan kerül be a képbe Thornley hercege? Egyszerűen! Menyasszonyát keresi, aki az oltár előtt hagyta faképnél, a nyomok pedig Whitechapelben, London egyik szegények lakta és meglehetősen rosszhírű negyedébe vezetnek. A Gillie fogadója mögötti sikátorban néhány haramia megtámadja a herceget rablás céljából és a túlerővel szemben még a meglehetősen fitt herceg sem tud győzni, viszont Gillie idejében érkezik – útban van hazafele egy újabb fárasztó nap után – és sikerül elriasztania a támadókat, mielőtt az anyagi javal után a herceg életét is elvennék. Gillie pedig hazaviszi a meglehetősen megviselt herceget, s mi több, a későbbiekben segít neki szökevény menyasszonya keresésében is. Az elszökött menyasszony természetesen előkelő családból származik, s mint utóbb kiderült, már volt némi kapcsolata a Trewlove-okkal.
   Az együtt töltött idő közelebb hozza egymáshoz a főszereplőket, bár mindketten tudják, hogy nincs és nem is lehet közös jövőjük a társadalmi különbségek miatt, melyeket a szerző ismételten bemutat, különösen a herceg anyjának személyén keresztül. Zárójelként megjegyezném, hogy az özvegy hercegnéről lehetne mintázni a gonosz anyósok prototípusát, akinek csak a társadalmi megfelelés és a látszat fontos, mert ugye mit fognak szólni a hozzá hasonlóak a családot övező botrányhoz, amit az oltár elől meglépő menyasszony okozott.
   Furának találltam a herceg kettősségét. Egyrészt tisztában van saját státuszával és azzal hogy ez mit feltételez, másrészt símán bratyizik a fogadó klientúrájával, azon túl, hogy nagy szociális érzékenységről tesz tanuságot.
   Természetesen lesz boldog végkifejlet és nem hiányoznak a főhősök közötti forró jelenetek sem. Ami viszont hiányzik, az a Gillie származására vonatkozó információ. Erről továbbra is csak annyit tudtam meg, hogy újszülött korában letették Ettie Trewlove küszöbére és csak a nő lelkiismeretének köszönhette, hogy nem végezte elásva a kert mélyén, mint megannyi elődje. No meg annak a ténynek, hogy Ettie Trewlove-nak csak fiai voltak és megesett a szíve a kislányon, akit az évek során arra tanított hogyan rejtse el nőiességét az ebből fakadó bonyodalmak elkerülésére.
   Kellemes, szórakoztató történet volt, de túl sokat nem kell várni tőle. Nem mondanám, hogy imádtam és abszolút kedvenc lett – lehet csak jókor talált meg –, de szívesen olvasom a szerző történeteit és kiváncsi vagyok a folytatásokra is. De ízlések és pofonok...



A szerző nevéhez kacsolódó bejegyzések:




A havishami ördögfiókák sorozat







2019. október 28., hétfő

Lisa Kleypas – Apja lánya


Ravenel család 5



Lisa ​Kleypasnak, a New York Times bestsellerszerzőjének sziporkázó történetében egy gyönyörű, fiatal özvegy épp azzal a férfival talál rá a szenvedélyre, akivel igazán nem kellene…
Bár Lady Clare, a gyönyörű fiatal özvegy még sosem találkozott West Ravenellel, abban egészen biztos, hogy a férfi egy komisz, nyavalyás, erőszakos fráter, aki a bentlakásos iskolában pokollá tette Phoebe néhai férjének az életét, és ezt a nő sosem fogja megbocsátani neki. Phoebe egy családi esküvőn megismerkedik egy remek megjelenésű és képtelenül elbűvölő idegennel, aki mellett tüzes-jeges hullámokban tör rá a vágy. Amikor a férfi bemutatkozik, kiderül róla, hogy nem más, mint… West Ravenel.
West múltja nem mondható makulátlannak, de ezért sosem mentegetőzik, és nem keres kifogásokat. Azonban attól a perctől fogva, hogy megismeri Phoebe-t, ellenállhatatlan vágy emészti… emellett tudatában van annak a keserű igazságnak is, hogy egy Lady Clare-hez hasonló nő társadalmi szempontból is jóval felette áll. Arra azonban nem számít, hogy Phoebe korántsem holmi konzervatív arisztokrata hölgy, hanem annak az erős akaratú hajdani első bálozónak a lánya, aki annak idején megszökött Lord St. Vincenttel, Anglia leghírhedtebb és legvonzóbb aranyifjával.
Nem kell hozzá sok idő, és Phoebe hozzáfog ahhoz, hogy elcsábítsa a férfit, aki felszította benne a tüzet, és elképzelhetetlen örömökben részesítette. De elég lesz-e lángoló szenvedélyük ahhoz, hogy legyőzze a múlt árnyait?


Gabo, 2019
Eredeti cím: Devil’s Daughter, 2019



Mondanám azt, hogy kiböjtöltük a Ravenelek utolsó részének megjelenését is, de ez így nem felelne meg a valóságnak. Egyrészt, angol nyelven is csak az idén került boltokba a könyv, másrészt több kiadó is példát vehetne arról, ahogyan a Gabo Kiadó a sorozatokhoz viszonyul. Így kell ezt csinálni, és remélem megtartják e jó szokásukat, hogy a sorozatok részei egymás után jelennek meg, és nem kell hónapokat, esetenként éveket várni rájuk.
Emlékszel még a szerző Wallflowers sorozatára és Evangeline (Evie) Jennerre (4. rész: Az ördög télen)? Ő gondolt egy merészet és házassági ajánlatott tett Sebastian, Lord St. Vincentnek. Ebből a házasságból több utód is született, az egyik a mostani Lord St. Vincent (Gabriel) – mert Sebastian azóta már herceg lett –, akivel már megismerkedtünk a Ravenelek egy előző történetében (3. rész: Ördöngös tavasz), ugyanis Pandora beházasodott a hercegi családba.
Ez a történet visszavisz Pandora és Gabriel esküvőjének napjához, ugyanis itt találkozik a történet két főhőse: a fiatal özvegy Phoebe, Lady Clare (Sebastian és Evie lánya) és a jó útra tért korhely Weston (West) Ravenel.
No, ez eléggé bonyolultnak tűnhet, hiszen két sorozat szereplői futnak össze egy esküvő alkalmával, de aki a szerző rajongója, az minden könyvét olvasta és tisztában van azzal, hogy ki kicsoda és milyen kapcsolatban áll a másikkal. S egy jó alkalom volt arra, hogy két nagyon kedvelt sorozat szereplői összejöjjenek egy közös történetben, mert az esküvőre a Ravenelek és a Wallflowers szinte teljes “szereposztása” felvonult.
Phoebe, Lady Clare meglehetősen sok előítélettel indul neki az esküvőnek, ugyanis elkerülhetetlen a találkozás a hírhedt West Ravenellel. S miért vannak Phoebe-nek előítéletei? Mert két évvel korábban elhunyt férje és West Ravenel iskolatársak voltak, West pedig meglehetősen sokat szekálta a beteges fiút, aki végül ott is hagyta a bentlakásos iskolát. Hogy Phoebe és férje között igazi szerelem volt-e vagy sem, meg nem tudnám mondani. Szomszédos birtokokon nőttek fel, bizalmas barátok voltak és Phoebe volt az, aki nyomasztotta, hogy házasodjanak össze. Most pedig két gyermekével (Justin és Sebastian) a Ravenel-házba igyekszik. S mivel Sebastian és Evie lánya, abszolút természetes, hogy nem egy szempillarebegtető, ájuldozós liba.
Csakhogy az ördög nem olyan fekete, mint amilyennek lefestik, és Phoebe-nek el kell ismernie, hogy West nemcsak eszméletlenül férfias és vonzó, hanem nyomokban sincs már benne sem a kötekedő diák, aki volt férje életét megkeserítette, sem a bortányos viselkedése miatt hírhedt aranyifjúnak. West Ravenel talpraesett, haladó gondolkodású és kézben tartja a Ravenel-birtok gazdasági ügyeit, amit Phoebe nem mondhat el magáról, hiszen a gyermekei örökségét, férje kívánságára, egy unokatestvér kezeli, aki többet akar, mint egyszerű rokon lenni, és akinek a becsületessége megkérdőjelezhető, mint ahogy a későbbiekben kiderült.
Amikor virtuális térben megjelent a könyv borítója, feltűnt a jobb sarokban csendben meghúzódó fekete macsek, s kiváncsian vártam milyen szerepe lesz majd a történetben a szőrzsáknak, mert kellett lennie, hiszen nem csak úri passzióból biggyesztették oda, csak mert a kiadóban szeretik a fekete macskákat. Ő Kutyafája, és merem állítani, hogy színt vitt a történetbe attól a pillanattól kezdve, hogy megejtette belépőjét. Justinnal alkotott párosa meglehetősen sok megmosolyogtató helyzetet idézett elő, mert milyen csodálatos is tud lenni az ártatlan gyerekszáj, különösen, ha egy talpraesett kisfiúhoz tartozik:

“– Justin, attól tartok, nem tarthatod meg a macskát. 
– Ó, hát ezt már tudtam. 
– Nagyszerű. Nos, akkor… 
– Csakhogy, tudod, mama, az a helyzet, hogy a cica szeretne megtartani engem.”

West és Phoebe kettőse egyszerűen lehengerlő volt. West tisztában van azzal, hogy rangban mélyen a nő alatt áll, hiszen ő a Ravenelek szegényebbik ágához tartozott, bátyjával, csak megtűrt rokonok voltak, soha nem is számítottak arra, hogy valaha is valamelyikük címet örököl. West most sem több, mint a Ravenel birtok talpraesett intézője (bár bátyja többször is felajánlott neki egy kis birtokot, hogy saját lábára álljon), míg Lady Clare egy herceg lánya és egy főrend özvegye. De a kémia nagyon is működik kettejük között, Westet pedig finom öniróniája ellenállhatatlanná teszi.
A nyilvánvaló közös vonzalom ellenére nem lesz gyors és mindent elsöprő szerelem, ami néhány nap alatt egy újabb házassághoz vezet, de azért történik némi lepedőszaggatás a boldog végkifejlet előtt is. Az együtt töltött idő alatt West meggyőzi Phoebe-t, hogy jobban ellenőrzése alá kellene vonnia gyermekei örökségét, ez pedig olyan bonyodalmakhoz vezet, melyeket a nő csak West segítségével tud megoldani. És Sebastian nem lenne önmaga, ha nem nyújtana segítő kezet a sorsnak…
Csodálatos volt. Pörgött, humora volt, szellemes párbeszédek tarkították és jó volt ismét találkozni a már korábbról ismert szereplőkkel. Merjek reménykedni, hogy valamikor jön majd Cassandra, a Ravenel-ikerpár másik felének története is?
Imádtam! De ízlések és pofonok…


Kapcsolódó bejegyzések:



   Wallflowers                                                                   Ravenels


1 Nem múló varázs                                                 1 Érzéketlen aranyifjú

2 Egy nyáréjszaka titkai                              2 Winterborne választottja

3 Ősszel történt                                                        3 Ördöngös tavasz

4 Az ördög télen                                                      4 A szív doktora










2019. május 17., péntek

Mary Jo Putney – Menekülés a háremből



Jó útra tértek testvérisége 3



A General Press jóvoltából megjelent Mary Jo Putney Jó útra tértek testvérisége című sorozatának harmadik kötete, a Menekülés a háremből. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere hajóra száll a képzelet tengerén, hogy bemutathassa nektek Rory és Gabriel fordulatokkal teli kalandjait, melyekből a kalózok sem hiányozhatnak.



A ​független, szabad szellemű Lady Aurora Lawrence épp a görögök földjét fedezné fel az unokatestvérével, amikor is kalózok ütnek rajtuk, és fogságba ejtik a két hölgyet meg a hajójuk teljes legénységét. Rory retteg attól, hogy a hátralévő életét egy háremben kell töltenie. Az egyetlen reménye egy bátor és tettre kész hajóskapitány, aki azért érkezik a berberek földjére, hogy a kiszabadulásuk feltételeiről tárgyaljon – és akibe első látásra beleszeret. 
Gabriel Hawkins, egy büszke hajós dinasztia sarja egy sajnálatos esemény miatt kénytelen otthagyni a királyi haditengerészetet. A férfit azonban kemény fából faragták: saját hajóra tesz szert, amellyel bejárja a világot, és megtanulja, miként boldoguljon az életben. Elképzelni sem lehetne nála alkalmasabb embert a feladatra, hogy Lady Lawrence megmentésére siessen. 
A lány által megigézett kapitány merész tervet eszel ki: megegyezik a kalózok vezérével, és egy kalandos, megannyi fordulattal, kihívással teli utazásra indul a kalózok és a saját legénységével, valamint a két angol hölggyel. Vajon az összezártság miként hat majd a két fiatal közt bimbózó érzelmekre? Képesek lesznek ellenállni a vágy csábításának? És ha sikerül kiszabadítaniuk a hölgyeket, vajon miféle jövő várhat rájuk? 
Mary Jo Putney a Jó útra tértek testvérisége című sorozatának harmadik kötetében megmutatja, milyen is az, amikor két szabad szellem útjai találkoznak és végleg összefonódnak a szenvedély, a szerelem égisze alatt.


General Press, 2019
Eredeti cím: Once a Scoundrel, 2018





Harmadik részéhez érkezett a szerző Jó útra tértek testvérisége című sorozata. Hogy pontosan hány rész is lesz belőle, nem tudom. Sajnos már nem emlékszem hányan is voltak a történet elején az úriemberek, akik végülis jó útra tértek, annyi biztos, hogy idén jelenik meg a sorozat negyedik könyve, természetesen angol nyelven.
Mindent elolvastam, ami a szerzőtől magyar nyelven az idők során megjelent, de ez a sorozata valahogy nem lett a szívem csücske. Nem tudnám megindokolni, hogy miért, mert hiszen kedvelem a klasszikus romantikus történeteket, a szerző írásait is – nagyrészt –, de ez a sorozata valahogy nem áll közel hozzám s ahhoz, amit én egy ilyen zsánerű történettől várok.
A Menekülés a háremből akkor is olvasható és érthető, ha valaki nem ismeri a korábban megjelent két részt, hiszen mindegyik önálló történetként is megállja a helyét. Csupán a férfi főhőseiknek van egy közös epizódjuk: a kivégzésük elötti éjszaka együtt szöknek meg az ellenség börtönéből, és ez egy életre szóló szövetséget jelent közöttük.
A harmadik történet főhőse Gabriel Hawkins, aki annak idején a királyi hadiflottában tevékenykedett, mint megannyi őse, hiszen ő egy hajósdinasztia leszármazottja és büszke is rá. Karrierje akkor tört ketté, amikor a szabályzat helyett a lelkiismerete szavát követte. Leszerelték, apja, aki ragyogó karriert futott be szintén a hadiflottánál, hallani sem akar róla. Gabriel pedig nem fordít hátat a hajóséletnek, hanem mondhatni kereskedelmi hajózást folytat, meglehetősen sikeresen és vakmerően.
S van a történetenek egy női főhőse is: Lady Aurora (a történetben többnyire Rory) Lawrence, egy gróf sokadik gyermeke, akinek már nem jut hozomány, és a meglehetősen önfejű és libertínus lady egy rokontól származó örökségét utazásra használja fel. Erre az útra kíséri el egy távoli rokona, egy fiatal özvegy és a két hölgy nyugisan utazgat szerte a nagyvilágban, közben romantikus kalandregényeket írogatnak, míg egy kalózkapítánynak meg nem csillan a váltságdíj lehetősége, és háremébe viszi őket.
A két hölgy szabadítására indul a derék Hawkins kapitány hiper-szuper hajójával, és tudja, hogy gyorsan kell cselekednie, hiszen maga is ismeri milyen az, amikor kalózok fogságába esik az ember. Ő évekkel korábban szökött meg hasonló helyzetből, és tisztában van azzal, hogy milyen sors vár a két hölgyre, ha nem érkezik idejében.
Malek kalózkapitányhoz érve kiderül, hogy a dolgok nem igazán úgy állnak, ahogy képzelte. A két hölgy kitűnő bánásmódban részesül, viszont egy újabb mentési akcióra kell készülni, olyan személyeket kell kiszabadítani, akik miatt tulajdonképpen hölgyeket a váltságdíj miatt elrabolták.
A szerző mindent bevet a siker érdekében, így Malek kalózkapitány fura állatkertjét is, ahol különleges és ritka, mini méretű állatok találhatóak. Ennek ellenére nekem mégis a Hawkins-hajó macskája volt szimpatikus, aki indulásból próbamunkával jelentkezett szolgálatra, azaz egy hatalmas patkányt tálalt eljövendő munkáltatójának. És ezt a szolgáltatást többször is megismételte a mentőakció során, bebizonyítva nélkülözhetetlenségét és jelenlétének szükségességét..
Maga a cselekmény izgalmas volt, de elnagyolt, és a lényeg elveszlődött a sok apró történés között. A romantikus szál abszolút kiszámítható volt, a főhősök pedig nagyon gyorsan haladtak a megismerkedéstől a lepedőszaggatásig, ami nem baj, csak ez azért mégiscsak egy 19. századi történet. S ugye ott van mellékszereplőnek a csinos, fiatal özvegy, aki szintén nagyon gyorsan szerelembe esett a kapitány első tisztjével, egyben barátjával.
Lényegében nem volt egy rossz történet, de kedvenc, újraolvasós sem. Ezen túl meg ízlések és pofonok…



Kapcsolódó bejegyzések:







A Rory-t fogvatartó kalózkapitány vádalkujában kiemelt szerepet kap néhány különleges állatfaj. Így hát mostani játékunkban övék lesz a főszerep.
Minden állomáson láthattok egy fotót és némi információt az állatokról, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni a nevüket, majd beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. De vigyázat, nem elég annyi, hogy “kecske”, ha az állat valójában “törpe kecske”.
Fontos! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük; amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.




   Felnőtt társaikhoz hasonlóan arányosak, csupán méretükben különböznek. Marmagasságuk maximum 86 cm lehet.


   











05/17 Betonka szerint a világ…
05/19 Dreamworld


2019. február 10., vasárnap

Lorraine Heath – Botrány és szenvedély


Botrány és szenvedély 1


Mick ​Trewlove-tól a születése után nyomban megszabadultak, és egy nyomorúságos körülmények között élő asszonyra bízták. Bár szegénységben nőtt fel, mégis sikeres üzletember vált belőle. Ám mérhetetlen gazdagsága sem tudja csillapítani bosszúszomját az apja, Hedley hercege iránt, aki annak idején eldobta magától, és továbbra sem hajlandó elismerni fiaként. Úgy véli, nincs más választása, mint tönkretenni a herceg törvényes örökösét, ráadásként elcsábítani tőle a menyasszonyát is… 
A korán árvaságra jutott Lady Aslyn Hastingset egész eddigi élete során még a széltől is óvták, ezért végre egy kis kalandra vágyik. Mivel a jövendőbelije testben és lélekben gyakorta máshol jár, a lány azon kapja magát, hogy vonzalom támad szívében egy jóképű, ám kétes származású vállalkozó iránt, aki a jelek szerint mindenkinél jobban megérti őt. Természetesen tisztában van vele, hogy a legjobb lenne messze elkerülnie egy Mick Trewlove-féle alakot. Bárcsak ne lenne annyira ellenállhatatlan! 
Titkok sora vár megfejtésre, Micknek pedig döntenie kell, hogy a bosszúhadjárata miatt érdemes-e kockára tennie azt, amire a szíve mélyén mindennél jobban vágyik…


HarperCollins, 2019
Eredeti cím: Beyond Scandal and Desire, 2018



Új Lorraine Heath sorozat megjelentetésébe fogott a HaperCollins Kiadó, legalábbis remélem, hogy valamennyi részt olvasni fogjuk magyar nyelven. Ami azt illeti, a kiadóra nem jellemző, hogy valamibe belefog és egy idő után megfeledkezik a folytatásokról.
Az új sorozat neve Botrány és szenvedély – akárcsak az első résznek –, eredeti angol neve Sins for All Seasons (Bűnök minden évszakra), és ahogy azt már Lorraine Heath-től megszokhattuk, egy újabb klasszikus romantikus történetet kapunk, melynek prológusa 1840-ben történik s maga a cselekmény harmincegy évvel később bontakozik ki.
A fülszöveg elég sokat elmond arról, hogy tulajdonképpen mit is várjunk ettől a könyvtől, s nemcsak a történetbe nyújt betekintést, hanem a két főhőst is bemutatja.
Prológussal kezdődik, mely központjában egy születés áll.  Előkelő házban egy kisded jön a világra, melytől gyorsan meg is szabadulnak, hiszen nemkívánatos jövevény. Tehát az előkelő apa egy takaróba csavarva viszi a kisdedet az “angyalcsinálónak”, hogy tegye, amit tennie kell.
Hogy mi is ez az “angyalcsináló”? Olyan szegény asszonyok, akik némi díjazás fejében elintézik, hogy az arisztokrácia megszabaduljon fattyaiktól. Ettie Trewlove is egy ilyen asszony, kertjében számtalan csecsemő holtteste van elásva és tovább folytatná ezt a tevékenységét, csakhogy egy járvány saját gyermekeit elviszi és ő ezt bűntetésként értelmezi azért, amit korábban csinált. Ezért öt gyermeket nevel fel döbbenetes szegénységben, amiből csak egyetlen a sajátja, a legfiatalabb lány, Fancy. Ez egyébként remek ábrázolása a 19. század látszatoknak élő társadalmának, ahol az elít mindent lenézett, ami a körein kívül esett, és ahol fattyúnak születni egyenlő volt a halálos ítélettel.
Innen indul Mick Trewlove is, aki kemény munkával küzdötte fel magát oda, ahol most van: dúsgazdag építkezési vállalkozó, testvéreit is nyugodt megélehetéshez segítette, tehát ideje bosszút állnia azon a férfin, aki születésekor eldobta magától fattyját. Ez a férfi pedig maga Hedley hercege. S Mick abban is reménykedik, hogy a hercegtől megtudja ki volt biológiai anyja.
Többször is megkörnyékezte Hedley hercegét, aki minden kommunikációt visszautasított, miután határozottan közölte, hogy neki nincsenek fattyjai. Ezért Mick Trewlove a bosszú eszközéhez nyúl és kihasználva Hedley törvényes örökösének, Kipwicknek beteges játékszenvedélyét, arra törekszik, hogy anyagi romlásba döntse a férfit. Az sem mellékes, hogy testvére, Aidan, pont egy olyan klubot vezet, ahol Kipwick hódolhat játékszenvedélyének, miután minden előkelő klub kizárta tagjai közül. Az ilyen helyeket ma kaszinónak hívják. De Mick Trewlove-nak ez sem elég, hanem a hercegi örökös menyasszonyát is le akarja csapni a kezéről.
Itt kerül be a képbe az árva Lady Aslyn Hastings, Eames grófjának leánya, akit a hercegi pár nevelt és mindenki tudta, hogy csak idő kérdése, hogy a nevelt lány és a hercegi csemete előnyös házasságot kössön. Csakhogy Mick Trewlove ezt abszolút másképp gondolja és eleinte a bosszú kedvéért keresi a Lady társaságát, aztán közbeszólnak az érzelmek és az érzékek is.
Nyilvánvaló, hogy Mick Trewlove két fronton is támad: egyrészt kihasználja a törvényes örökös játékfüggőségét, hogy anyagi csődbe hajszolja. Nem érdekli, hogy Kipwick elképzelhetően a féltestvére és semmiképpen nem hibás azért, amit a herceg oly sok évvel korábban elkövetett. Másrészt egy abszolút ártatlan nőt készül tönkretenni azzal, hogy kompromittálja és ellehetetleníti a szigorú viselkedési normákat megkövetelő elít társaság előtt. Erre az udvarlós-romantikus szálra és az Aslyn-Mick kapcsolatra nagyobb hangsúlyt helyez a szerző, ami nem csoda, hiszen ez egy romantikus történet. Én azonban többet olvastam volna az “akció” részből is, nem csupán annyit, hogy melyik nap épp melyik birtokát veszítette el Kipwick, vagy hogyan játszotta el Aslyn ékszereit is.
Természetesen némi erotika is tartozik a történethez, hiszen Mick és Aslyn között mégiscsak történik egy s más, még akkor is, ha Mick részéről ezt már nem bosszú, hanem érzelem vezérli. Ezért az érzelemért még a bosszút is hajlandó lenne mellőzni.
Nem meglepetés, hogy lesz boldog végkifejlet és a társadalmi különbségek ellenére Aslyn és Mick története boldogan ér véget. De nem volt teljesen egyértelmű és kiszámítható, hogy hogyan is oldódik meg Mick származásának kérdése, és hogyan kerül vissza ő a biológiai családjába. Ez a megoldás viszont meglepetés volt, és volt még néhány csavar a történetben, ami szintén meglepetésként hatott.
Sok-sok (talán túl sok!) romantikával dúsított történet. Nem volt rossz, kiváncsian várom a folytatásokat is. Angol nyelven idén jelenik meg a sorozat negyedik része, de mivel a Trewlove testvérek öten vannak és ez a sorozat róluk szól, elképzelhető, hogy lesz majd egy ötödik rész is. S ki tudja még hány? Én minden esetre kiváncsian várom a következő részeket, mert a Trewlove testvérek mindegyike meglehetősen éredekes és különös karakter. De ízlések és pofonok…



A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések: