Elizabeth Hoyt – Nem mindennapi hercegné

   Greycourt család 2

   Egy könyvtár, ami sok titkot rejt, egyben sok mindent fel is tár

   A rideg és kimért Julian Greycourt, a Windemere hercegség örököse mindig is tudta, hogy nagybátyja, a herceg felelős az édesanyja haláláért. Most elszánta magát, hogy bosszút áll rokonán – már ha sikerül a férfi tettére bizonyítékot találnia. Julian azonban veszélyes titkot rejteget, amelynek felfedése tönkretenné őt, ezt pedig a herceg is pontosan tudja. Az utolsó dolog, amire szüksége van, egy felkavaróan vonzó nő, akinek a puszta jelenléte is fenyegeti a terve megvalósítását.

   A vidám és derűs Lady Elspeth de Moray nem tudja, miért romlott meg a viszony Julian és a nagybátyja között évekkel ezelőtt, de nem hagyhatja, hogy a zsarnoki férfi megakadályozza a küldetésében: egy ősi napló visszaszerzésében, amelyről úgy gondolja, hogy az egyik Windemere-könyvtárban található. Ám a könyv felkutatása nehezebbnek bizonyul, mint gondolta, és lépten-nyomon összefut az őrjítően titokzatos Juliannel. Az elhúzódó esős idő pedig napokra összezárja őket egy vidéki birtok könyvtárában…

    General Press, 2026

    Eredeti cím: No Ordinary Duchess, 2024

   Két évet vártunk, míg a General Press Kiadó egy újabb Elizabeth Hoyt könyvvel örvendeztetett meg minket. Ez spéci nem a kiadó hibája, ez a kötet – ha jól emlékszem – 2024 végén jelent meg angol nyelven, többszöri csúszás után. S azóta sem rukkolt ki Hoyt semmi mással. Rossz nyelvek szerint nem is fog, azt beszélik kiadója elkaszálta a Greycourt sorozatot. Azt is beszélik, hogy kiadót váltott, sőt, hogy egyáltalán nem ír mostanság. De, mint jeleztem, ez csak szóbeszéd, hivatalos forrásból nem tudni semmit, mert Hoyt mintha lefutott volna a térképről. Nem titok, hogy depresszióban szenved, ez nem újkeletű, de eddig soha nem tűnt el ennyire.

   No, de beszéljünk magáról a könyvről, amit fenntartásokkal vettem kézbe, ugyanis bármennyire rajongok Hoyt könyveiért, a Greycourt család sorozata nálam nem talált be. S mégis kézbevettem, mert egyrészt rohadtul vágytam már egy Hoyt könyvre (az ember mindig reménykedik, hogy jó lesz), másrészt olyan kevés történelmi romantikus jelent meg az utóbbi 2-3 évben, hogy a zsáner kedvelőjeként örülök minden morzsának, amit időnként egy-egy kiadó odavet a népnek.

   Aki olvasta a sorozat előző két könyvét (A bosszú csókja, Színlelt szerelem) az viszonylag képben van azzal, hogy mi is tulajdonképpen a Bölcs Nők Társasága – bevallom, én még a harmadik rész után sem igazán mondhatom el, hogy minden tiszta számomra, ami ezzel a nők alkotta titkos társasággal kapcsolatos. S hogy még bonyolultabb legyen, ott is hatalmi harcok folynak, s a nem kívánatos tagokat röviden hűvösre teszik.

   Tehát ismét a Bölcs Nőkről lesz szó, mert a hősnő (Lady Elspeth de Moray) valamikor a Társaság könyvtáros-tanonca volt. És ezzel elérkeztünk oda, amiért nem kedveltem a hölgyeményt. Szép dolog a könyvek szeretete, de határozottan kijelenteni, hogy könyvek nélkül nem élet az élet, s élete értelme a könyvek... hát, itt egy kicsit elszaladt a ló, nálam meg szakadt a cérna.

   Elspeth de Moray egy könyvet keres, amellyel esetleg visszafordíthatná azt a káoszt és anarchiát, ami a Bölcs Nők Társaságát újabban jellemzi. S micsoda véletlen, a történet férfi hőse is egy könyvet keres. Ő pedig nem más, mint Julian Greycourt, a Windemere hercegség örököse, annak a Windemere hercegnek az unokaöccse, aki méreg által tisztítja környezetét, aki önkényesen rendelkezhet a hős húgainak sorsáról, s még hosszan lehetne folytatni a felsorolást, hogy őhercegsége miért is akkora szemétláda, mint amekkora.

   A történet két főhőse természetesen ellenségek, ez hosszú történet, visszanyúlik az előző két könyvre, tehát nem fogom elmesélni miért. Viszont mindketten könyvet keresnek – bár nem ugyanazt –, tehát rengeteg időt töltenek el együtt a család különböző könyvtáraiban, miközben állandóan a hátuk mögé kell nézniük, mert az életük veszélyben lehet.

   Nem nehéz kitalálni, hogy mi lesz ennek a történetnek a vége, hiszen elvárás, hogy csakis happy enddel végződhet, s a gonosznak el kell nyernie a büntetését. S mivel a két főhős egymásba szeret, a történetnek egészen magas az érzéki mércéje, bár, ami azt illeti, a szex még az egymásba szeretés előtt képbe került, csak úgy, kíváncsiságból, legalább is a lány részéről. S ha már a szexről esik szó, Hoyt ismét kitört a megszokottból, mert domináns-alávetett felállást mutat be, a dolog pikantériája pedig az, hogy a férfi az alávetett, a nő pedig eljátasza a dominánst.

   Nem rajongtam a történetért. Annak ellenére, hogy rengeteg mellékszereplője van, nem sok minden történik azon kívül, hogy könyvet (és megoldásokat) keresnek, s ami történik is, az szinte elhanyagolható. Nem szeretem ezt a Bölcs Nők-féle világot sem, amit Hoyt ennek a sorozatnak megálmodott. Kidolgozatlan és felesleges, csak összezavarja az olvasót. De, ahogy mondani szoktam: ízlések és pofonok...

Más Hoyt könyvekről olvashatsz itt:

Színlelt szerelem (Greycourt 2)

A bosszú csókja (Greycourt 1)

A vágy hercege (Maiden Lane 12)

A gyönyör hercege (Maiden Lane 11)

A bűn hercege (Maiden Lane 10)

Édes csábító (Maiden Lane 9)

Szívembe zárva (Maiden Lane 8)

Egy ágyban a szörnyeteggel (Maiden Lane 7)

A sötétség hercege (Maiden Lane 6)

Várható megjelenések – március, 2026

   Holnap már március. Ami nem csak a tavasz kezdetét jelzi, hanem egy új hónapot, s vele együtt új megjelenéseket is. Természetesen sokkal több kötet jelenik meg, mint amennyiről én itt említést teszek, de ezek azok a címek, amelyek esetlegesen engem is érdekelnek, és nagy valószínűség szerint el is fogom olvasni őket. Aki többre kíváncsi, az bekukkanthat a blog várható megjelenések oldalára, bár messze nem nevezném azt sem teljesnek. Aki még ennél is többre kíváncsi, annak ott a Moly, a kiadók honlapja/webshopja.

Barbara Davis – Ódon könyvek visszhangja

Könyvmolyképző

   Az antikvárius Ashlyn Greer könyvimádata túlmutat a régi papír, nyomdafesték és bőr mámorító illatán.

   Képes érezni és értelmezni a könyvek előző tulajdonosának érzelmi ujjlenyomatát, amit „a visszhang”-nak hív. Amikor talál két gyönyörűen bekötött, összeillő könyvet, amelyek soha nem kerültek a nyilvánosság elé, Ashlyn képessége gyorsan rögeszmévé válik. Mindkét könyv ajánlásából meghökkentő vád olvasható ki, szerzőik, Hemi és Belle pedig ellentmondásosan mesélik el ugyanazt a tragikus szerelmi történetet.

   Miközben Ashlyn e könyvek keletkezésének nyomát kutatja, egy több évtizedes irodalmi rejtély részesévé válik.

   A két megtört szív a könyv lapjairól szólítja, bárkik is ők, bárhol vannak is. Eltökéli, hogy megtudja az elátkozott szerelmesek története mögött rejlő igazságot, ezért a megszegett ígéretek és látszólag megbocsáthatatlan árulások nyomában beleveti magát a könyvekbe.

   Minél többet tud meg Ashlyn Hemiről és Belle-ről, annál közelebb jut a történetük – csakúgy, mint a saját élete – félbehagyott fejezeteinek befejezéséhez.

Amor Towles – A Lincoln Highway

Könyvmolyképző

   A balsikerű kalandok és az önismeret sokrétű meséje.

   1954 júniusában a tizennyolc éves Emmett Watsont egy nevelőtiszt viszi hazafelé Nebraskába a fiatalkorúak javítóintézetéből, ahol tizenöt hónapot töltött halált okozó testi sértés bűntette miatt. Mivel az anyja réges-rég eltűnt, az apja nemrég halt meg, a családi birtokot pedig lefoglalta a bank, Emmettnek az a szándéka, hogy nyolcéves öccsével, Billyvel új életet kezdjenek Kaliforniában.

   A nevelőtiszt távoztával azonban Emmett felfedezi, hogy két javítóintézetis társa – a fortélyos, lehengerlő Hercegnő és az akkurátus, felhőjáró Gyapjas – potyautasként utazott a nevelőtiszt kocsijának csomagtartójában. Ők ketten egész más tervet eszeltek ki Emmett jövőjére nézve, olyat, ami négyüket az ellenkező irányba, New Yorkba viszi egy végzetes utazásra…

Rita Falk – Almásrétes-alibi (Franz Eberhofer 13)

Magistra

   Franz Eberhofernek, a testestül-lelkestül bajor rendőrnek ezúttal ki kell mozdulnia megszokott komfortzónájából: Dél-Tirolba kell utaznia egy hivatalosan balesetnek elkönyvelt, gyanús haláleset kivizsgálására. Az áldozat a nászútját töltötte a Dolomitokban, amikor egy hegyi túra során a mélybe zuhant – keresztapja, Moratschek bíró pedig azt gyanítja, hogy nem baleset történt, hanem Letitiát újdonsült férje, a fiatal nő örökségére vágyó „szép Mike” lökte le a hegyről. A bíró kérésére Franz – akinek Susi új foglalkozása okán otthon sem könnyű az élete – nem mondhat nemet, s ahogyan egyre mélyebben ássa bele magát az ügybe, ő is egyre kevésbé hiszi el a hivatalos vizsgálat eredményét…

Sarah Adams – Álmaidban (Ha Rómában jársz 4)

Next21

   Fel szabad-e forgatni, amit alapvetésnek hiszünk?

   Madisonnak muszáj tiszta lapot nyitnia. Éveken át hiába próbált séfként befutni New Yorkban. Nem tervezte, hogy visszatér szülővárosába, a Kentucky-beli Rome-ba, de ölébe hullik egy állás: étterem nyílik, ahová közvetlenül a farmról hozzák az alapanyagokat. Az új hely séfet keres. Túl szép, hogy igaz legyen? Hát, igen. Az ajánlat Madison bátyjának legjobb barátjától, Jamestől érkezett, aki már évek óta szerelmes Madisonba.

   James tudja, hogy a lány idegesítőnek tartja, de most, hogy Madison újra itt van a városban, fejébe vette, hogy változtat a helyzeten.

   Mindkettejüknek kétségei vannak: vajon érdemes kockáztatni a szerelemért, vagy bizonyos álmokat jobb, ha nem piszkálunk?

Lynn Messina – Baljós eljegyzés (Miss Beatrice Hyde-Clare kisasszony esetei 4)

Pioneer Books

   Megrögzött vénlányként Beatrice Hyde-Clare kisasszony rémisztőnek találja a házasság gondolatát, elvégre melyik gyilkossági ügyeken edződött úri hölgy ne rettegne attól, hogy egyszerre nyolc lakájt kell majd egzecíroztatnia?

   Még szerencse, hogy Abercrombie grófnéja a tökéletes figyelemelterelést kínálja a menyegző tervezése és a Kesgrave herceggel való közös jövő okozta stresszre: egy rejtélyes bűncselekményt.

   Ám őladysége valamiért nem szívesen osztja meg az ügy részleteit a leendő hercegnével, és Bea nemsokára rájön, hogy miért: az áldozatok a saját szülei, akik eddigi tudása szerint egy hajóbalesetben vesztették életüket. Ahogy azonban beleveti magát a nyomozásba, rá kell döbbennie, hogy éppannyira nem tud semmit a családja múltjáról, mint arról, hogyan kellene hercegnének lennie…

Hannah Nicole Maehrer - A Gonosz bűntársa (A Gonosz Asszisztense )

Anassa

   JUTALOM JÁR ÉRTE: A Gonosz tanítványa kerestetik árulás (minimális), mágikus vagyoni kár okozása (állítólagos) és egy fegyverként használt sütemény (így történt) vádjával. Gyakran látható egy morcos béka (koronás, ítélkező) társaságában. Az „Evie” vagy a „Hagyd abba!” megszólításokra reagál.

   Evie Sage sosem gondolta volna, hogy a királyság legfélelmetesebb gonosztevőjének jobbkeze lesz. Az egyik pillanatban még egy „könnyű kis papírmunkát és alkalmi lefejezéseket” ígérő beosztotti pozícióra jelentkezett, a következőben pedig már térdig gázolt a zűrzavarban, gyilkossági tervekben és egy határozottan nem helyénvaló vonzalomban jóképű főnöke iránt.

   Most, hogy beteljesülni látszik egy mágikus jóslat, bérgyilkosok tűnnek fel a kastély társalgójában, és gyanúsan sok koronás béka rója az irodafolyosókat, Evie-nek valahogy túl kell élnie a mindennapokat anélkül, hogy lángba borítaná a királyságot, vagy teljesen elveszítené a méltóságát, ami már csak egy nagyon cinikus cérnaszálon lóg.

   A gonoszkodás nem volt része Evie középtávú tervének. De hát… az sem, hogy teljesen belezúg A Gonoszba.

Elizabeth Hoyt – Nem mindennapi hercegné (A Greycourt család 3)

General Press

   Egy könyvtár, ami sok titkot rejt, egyben sok mindent fel is tár

   A rideg és kimért Julian Greycourt, a Windemere hercegség örököse mindig is tudta, hogy nagybátyja, a herceg felelős az édesanyja haláláért. Most elszánta magát, hogy bosszút áll rokonán – már ha sikerül a férfi tettére bizonyítékot találnia. Julian azonban veszélyes titkot rejteget, amelynek felfedése tönkretenné őt, ezt pedig a herceg is pontosan tudja. Az utolsó dolog, amire szüksége van, egy felkavaróan vonzó nő, akinek a puszta jelenléte is fenyegeti a terve megvalósítását.

   A vidám és derűs Lady Elspeth de Moray nem tudja, miért romlott meg a viszony Julian és a nagybátyja között évekkel ezelőtt, de nem hagyhatja, hogy a zsarnoki férfi megakadályozza a küldetésében: egy ősi napló visszaszerzésében, amelyről úgy gondolja, hogy az egyik Windemere-könyvtárban található. Ám a könyv felkutatása nehezebbnek bizonyul, mint gondolta, és lépten-nyomon összefut az őrjítően titokzatos Juliannel. Az elhúzódó esős idő pedig napokra összezárja őket egy vidéki birtok könyvtárában…

Dawn O’Porter – Cat Lady – Macskahölgy

Kossuth

   Egy igazi nő mindig talpra esik…

   Mia egyedülálló, független, kissé meghökkentő természetű, távolságtartó nő.

   Biztonságban érzi magát abban a szerepben, amelyet elvárnak tőle. Jó, sőt tökéletes feleség, társ, szerető és mostohaanya. Minden reggel úgy ölti magára irodai ruháját, mintha új bőrbe bújna. Ám a felszín alatt egy másik nő is lappang, aki ki akar törni a ketrecéből…

   Miután egy nyugtalanító esemény darabokra zúzza konvencionális életet, amelyet oly kemény munkával felépített, Mia komoly dilemmával szembesül: vajon továbbra is olyan életet kell élnie, amely megfelel a könyörtelenül ítélkező társadalom elvárásainak, vagy inkább a maga útját járja?

   Márpedig ha ő arra vágyik, hogy független nő legyen macskával, akkor jobb, ha a világ felkészül erre!

   Dawn O’Porter regénye üde, szórakoztató olvasmány mindazoknak, akik valaha is elveszettnek érezték magukat.

Freya Sampson – Kíváncsi szomszédok

General Press

   A huszonöt éves Kat Bennett sohasem érezte igazán otthon magát sehol – legkevésbé az új albérlete, a roskadozó Shelley-ház falai között. A szomszédai szerint barátságtalan és megközelíthetetlen, ám a kemény külső mögött egy törékeny lány rejtőzik, aki bármit megtenne, hogy ne nyomassza a bűntudat.

   A hetvenhét éves Dorothy Darling a Shelley-ház legrégebbi lakója, és ha hinni lehet a többi bérlőnek, ő a legmogorvább és legrosszindulatúbb nő a világon. Ám komoly oka van annak, hogy a napjait a szomszédai megfigyelésével tölti: egy gondosan őrzött titok, amely miatt alig hagyja el szeretett otthonát.

   Amikor az épületet lebontás fenyegeti, az esküdt ellenségek, Kat és Dorothy kénytelenek egymással szövetségre lépni, hogy megmentsék történelmi otthonukat. Ám amikor valaki tisztességtelen eszközökhöz nyúl, és orvul megtámadja az egyik lakót, a házért folytatott küzdelem veszélyes irányt vesz. Miután a rendőrség lezárja az ügyet, a különös párosra hárul a feladat, hogy igazságot szolgáltasson.

Jodi McAlister – Szerelem felsőfokon

   Sadie Shaw és Jonah Fisher tizenhárom éve, az egyetemen találkozott először, és azóta is nagy riválisok. Most, hogy egy hőn áhított tanári hely megüresedik, a versengésük szintet lép. Jonah-nak szüksége van az állásra, hogy közelebb költözhessen a nemrég elvált nővéréhez és annak gyermekeihez, míg Sadie-t az oktatói pálya anyagi biztonsága és szabadsága vonzza.

   Amikor Sadie felfedezi, hogy az ajánlat a munkavállaló házastársa számára is szól, remek tervet eszel ki, hogy mindketten megkapják az állást. Ehhez mindössze annyit kell tenniük, hogy törvényesen összekötik az életüket. Látszólag mindenki jól jár, de amikor a szakmai vitákon kívül más miatt is izzani kezd közöttük a levegő, rájönnek, talán mégsem gondolták át eléggé a dolgot…

General Press, 2026

Eredeti cím: An Academic Affair, 2025

   “Egy jótanács, ha a tudományos pályát fontolgatod: ha szeretnél egy biztos, stabil állást szakmai előrelépéssel és megfelelő fizetéssel, akkor ne ezt válaszd.”

   A Szerelem felsőfokon az ausztrál szerző – Jodi McAlister – első, és eddig egyetlen magyar nyelven megjelent könyve. A fülszöveg olvasásakor nem igazán lelkesedtem érte, mert látszólag egy újabb lerágott csont, azaz álkapcsolat, álházasság, amiből majd mindent elsöprő nagy szerelem lesz, s ezekkel a témákkal már számtalanszor lehetett találkozni az elmúlt évek szórakoztató irodalmában. Mondhatni valaki felkapta a témát és a nyáj ment utána, sorra szinte mindenki meglovagolta az álkapcsolatok hullámát kisebb-nagyobb sikerrel.

   A kezdeti fanyalgás után szinte faltam az oldalakat, mert McAlister könyve nagyon kellemes meglepetés volt. Kezdve azzal, hogy szinte erotikamentes volt, csupán a történet háromnegyede után forrósodik fel a hangulat.

   Igen, ez egy lassú ízzású szerelmi történet, nem is rossz, ami azt illeti, de számomra a „körítés” volt fontosabb: az az akadémiai világ, ahol a két főszereplő a lábát szeretné megvetni. És nem idulnak egyenlő eséllyel, hiszen Sadie Shaw árva, kamaszkorától nővére gondoskodik róla és minden kis előrelépésért keményen meg kell küzdenie, Jonah Fisher pedig a kiváltságosok közül való, apja irodalomprofesszor és nem a kedvességéről ismert. Bár Jonah valamilyen szinten szégyelli apját és annak kapcsolatait, de azért nem mond soha nemet, amikor ezek a kapcsolatok az előnyére válnának. Ő versengésre volt nevelve egy nem túl szerető családi körben, ahol mindenkit az akadémiai poziciója szerint ítélnek meg.

   Zárójel: ez a zárt „öregfiúk klubja”, ami könyvben az akadémiai világot jellemzi, nem ausztrál jelenség, hanem szerte a világon így van. Ha nem vagy valakinek a valakije, akkor tízszer annyit kell dolgoznod, hogy tengernyi szerencsével valamikor a részese lehess. Zárójel zárva.

   Sadie és Jonah az egyetem első évében ismerkedik meg és megismerkedésük pillanatától egyetértenek abban, hogy semmiben sem értenek egyet. Szó szerint állandó jelleggel vitatkoznak mindenen, a tananyagtól kezdve az utolsó banális dologig. Gyengéd érzelmék? Még a látóhatáron sincsenek. Mindketten maximálisan elkötelezettek az iránt, amit csinálnak és mivel mindketten mindent beleadnak, egyfomán jó eredménnyel végzik az egyetemet, a doktorit.

   “Sadie Shaw-val folytatott tizenöt éves háborúzásunk során mindössze hatszor kötöttünk tűzszünetet.

   Az első ötöt megszegtük.”

   Tehát Sadie és Jonah életútja összefonodik az egyetem első napjától, a doktori iskolán keresztül egészen azokig az évekig, amikor mindketten egyetemi előadásokat tartanak, minden évben újra és újra pályázva egy állandó pozicióért. Sőt! Egy idő után többedmagukkal ugyanazt a nagy lakást is bérlik, az állandó versengés pedig motiváló minkettejük számára.

   Sadie hátrányból indul azért is, mert doktori disszertációja a szórakoztató irodalomhoz kapcsolódik. Nem kell akadémikusnak lenni ahhoz, hogy az ember tudja, hogy akik nem Shakespeare-t, Dosztojevszkijt vagy hasonszőrű társait olvassák-kutatják, azokat lenézik.

   Éééééés akkor beüt a nagy lehetőség: álláshirdetés egy tasmániai egyetemen, pont ott Hobartban, ahol Jonah húga próbál talpraállni botrányos válása után. Mindketten pályáznak, s az állást Sadie kapja meg, aki hosszas gondolkodás után felajánlja az álházasságot (vagy érdekházasságot – nem is tudom melyik lenne a megfelelő kifejezés)  Jonahnak, mert akkor az egyetemi szabályok szerint a házastárs is álláshoz jut. S mindketten tudják a másikról, hogy tehetségesek, jók abban, amit csinálnak és bármelyikük megérdemelte volna az állást. És abban a pillanatban Jonahnak volt nagyobb szüksége rá.

  Ez egy nagyon kedves, szórakoztató és elgondolkodtató történet volt slow burn szerelemről, testvéri szeretetről, a családi kapcsolatok komplexitásáról, jó borokról és az akadémiai világról. S meglehetősen hiteles is, mert a szerző – azon túl, hogy romantikus regényeket ír –, maga is az akadémiai világhoz tartozik, tehát első kézből ismeri dörgést.

   Én kedveltem, bár elképzelhető, hogy a történet megosztó lesz. Minden bizonnyal lesznek olyanok, akiknek nem fog tetszeni az a közeg, ahol a történet játszódik, s talán nem is értik meg és unják, mert nem volt közük hozzá. 

   Ízlések és pofonok, de én szívesen olvasnék még Jodi McAlister tollából/billentyűzetéből más történeteket is

10. születésnap

   Amikor tíz évvel ezelőtt módfelett lelkesen megírtam az első blogbejegyzésemet, eszembe sem jutott, hogy ez a foglalatosság kitart tíz éven át. Igaz, azóta a lelkesedésem mértéke sokkal kisebb, ezt bizonyítja az a tény is, hogy a tavalyi év során csupán 22 blogbejegyzést írtam. Ez nem jelenti azt, hogy kevesebbet olvastam volna, sőt! A tavalyi év során – a Moly statisztikája szerint – 171 könyet olvastam el, de be kell vallanom, hogy ez a szám azokat a könyveket is tartalmazza, ahol az eltúlzott mennyiségű pornográf leírások miatt sűrűn lapoztam. S azt is el kell mondanom, hogy olyan könyvek is voltak közöttük, melyek nem 2025-ben jelentek meg, hanem már rég a polcomon álltak, de sosem volt időm, vagy akár hangulatom elolvasni őket. Mert akárhonnan nézzük, egy könyvhöz hangulat is kell.

   Hogy miért írtam ilyen keveset a blogba? Egyrészt azért mert nem volt kedvem hozzá, s ez szorosan kapcsolódik a második okhoz is: a szórakoztató irodalom felhozatala nem igazán felelt meg az ízlésemnek, és ez egyszerűen elvette a kedvem attól, hogy sorban írjam a sablonosságot és nemtetszést sugalló bejegyzéseket.

   Fontos lépés volt a blog létezésében, hogy tavaly év elején kiléptem a Blogturné Klubból, tehát már nem veszek rész blogturnékban. Nem én vagyok az első és minden bizonnyal az utolsó sem, aki ezt megteszi. Ez nem egy hirtelen döntés volt, hanem egy jó ideje már érlelődött, s tavaly jött el az a bizonyos utolsó csepp, ami után azt mondtam, ideje továbblépni, s megmaradni annak a régimódi bloggernek, aki nem villog minden lehetséges internetes fórumon, csak azért mert most éppen ez a trendi. Nekem ehhez sem gusztusom, sem időm. De beszéljünk könyvekről, például azokról, amiket az elmúlt év során olvastam.

   Mint már jeleztem, az elmúlt évben is meglehetősen sokat olvastam, s sajnálatos módon, az én ízlésemnek nagyon gyenge volt a felhozatal. Nem tudom miért... illetve tudom, de nem akarom sokadszorra is elmondani, hogy a szexről nem olvasni kell, hanem csinálni. Persze, mindenki azt olvas, amit akar, meg amihez gusztusa van, de mi van akkor, ha már a sokadik könyv is ugyanolyan, ha már a fülszöveg elolvasása után tudod mi lesz a minimális cselekmény – ha egyáltalán van benne –, a többit pedig a szexuális aktus részletes leírása tölti ki? Minden bizonnyal másoknak is feltűnt már, hogy ezekben a könyvekben a főhős mindig magas, izmos, mintha minimum testépítő lenne és méretileg jól felszerelt. S honnan tudom ezt? Onnan, hogy minden esetben részletes leírást kapok a farkáról, péniszéről, bájdorongjáról (nevezze ki minek akarja), beleértve az anatómiai görbületét is. Igen, szeretek szórakoztató irodalmat olvasni, különösen egy nehéz nap után, prűd sem vagyok, de nekem nem ez jelenti a szórakoztatást.

   Az elmúlt év olvasmányait három kategóriába sorolnám: említésre méltó (sajnos kevés), sablonos-felejtős, és kritikán aluli, mert sajnos ilyen is volt. Ami pedig igazán megdöbbentett az, hogy megjelent az első AI-vel fordított könyv is. Legalább is az első olyan, amiről hivatalosan is elismerték, hogy mesterséges intelligencia fordította. Mert amúgy mostanában mindenki fordít, olyanok is akiknek éríntőlegesen sincs közük az eredeti nyelvhez.

   Mivel 171 könyvet túl hosszú lenne felsoroni, kategorizálni csupán az említésre méltókat ajánlanám figyelmetekbe, de – mint mondani szoktam – ezek a saját kedvenceim, mert ízlések és pofonok.

Kirsty Greenwood: Holtomiglan-holtodiglan

General Press, 2025

   Mágikus realizmussal tarkított romantikus, egészen eredeti ötlet és sajátos humor.

Melody Edwards: Jane és Edward

General Press, 2025

   Charlotte Brontë Jane Eyre című regényének modern és meglehetősen jól sikerült feldolgozása.

Alexandra Potter: Egy negyvenes balfék vallomásai

General Press, 2025

      Szórakoztató és gondolatébresztő.

Evie Dunmore: Megnyerni a herceget

Kossuth, 2025

  A 19. század végi kezdődő nőmozgalmak és női emanicipáció a fő téma, történelmi romantikusba csomagolva.

Shelley Noble: A Tiffany-lányok

Könyvmolyképző, 2024

   Ki ne hallott volna a híres Tiffany cégről? A valós tényekre alapozott századfordulós történet a feminizmusról szól... meg némi romatikáról is.

Rita Falk: Sülthal-fiaskó

Magistra, 2025

   Franz Eberhofer, a német antirendőr történetének egy újabb epizódja, a sorozatra jellemző tömény fekete humorral dúsítva

Rufi Thorpe: Margo bajban van

Libri, 2025

   Látszólag egy kis tingli-tangli történet, de annyi minden van a felszín alatt.

Cecelia Ahern: Ítéletidő

Athenaeum, 2025

   Egyszerűen zseniális volt. Bár nem a könnyű műfajhoz tartozik, beszippantja az embert, és nem ereszti egészen a végéig, amikor is ott a nagy durranás.

Elle Cosimano: Finlay Donovan megássa a sírját

Agave, 2025

   Aki még nem ismeri Finlay Donovant, az sürgősen pótolja ezt a hiányosságot, mert ezek a történetek állandóan pörögnek, néha az abszúrditás határait feszgetve.

Lily Hayward: Macska a karácsonyfa alatt

General Press, 2025

   A tavalyi szezonban olvasott 19 karácsonyi témájú könyv közül ez volt az egyetlen, ami kitört a csilivili kategóriából, csak sajnos felépítésében kísértetiesen hasonlított a szerző tavalyi karácsonyi történetéhez. De azért jó volt.

   Nos, saccperkábé ennyi könyvet kedveltem a tavalyi év során – bár az is lehet, hogy egy-kettő fölött elsiklottam. Mivel most még nagyon az év elején járunk, s a kiadók az éves leltárral vannak elfoglalva, nem a könyvkiadással, pillanatnyilag régi könyveket olvasok. Olyanokat, amiket 10-15 évvel ezelőtt már olvastam. S azon gondolkodom, hogy annak idején mi a franc tetszett bennük?

   Milyen teveim vannak az idei évre? Őszintén? Semmilyenek. Az biztos, hogy olvasni fogok, s blogbejegyzést is írok, ha valamiért úgy érzem majd, hogy az illető olvasmányélményt meg kell osztanom másokkal is.

   Köszönöm, hogy tíz éven át velem tartottatok, s olvassatok jót és sokat.

Karácsonyi könyvek dömpingje, 2025

   Mint minden évben, 2025 is bővelkedett karácsonyi témájú olvasnivalóban, s a megjelenések már októberben megkezdődtek. Nem igazán tudnám számszerűsíteni, hogy pontosan mennyi is az annyi, de az biztos, hogy én tizenkilencet olvastam el. Természetesen ennél több van, legalább kettővel, mert Karen Swan idei karácsonyi történetét még nem volt szerencsém olvasni – bár reménykedem benne, hogy hamarosan megjelenik elektronikus formátumban is, s akkor természetesen elolvasom, mert nagy rajongója vagyok a szerzőnek. A másik pedig Debbie Macomber könyve, melynek megjelenése ritkán marad ki a karácsonyi szezonban. Én évek óta nem olvasok semmit Debbie Macombertől. Próbáltam többször is, de valahogy nem passzolunk össze.

   Nos, a tizenkilenc karácsonyi témájú könyv olyan volt, amilyen. Személyes véleményem, hogy mintha nem igazán dobták volna fel a hangulatomat. Volt közöttük jobb is, rosszabb is, nyálasan giccses, vagy akár olyan is, ami annyira elrugaszkodott volt a valóságtól, hogy be sem fejeztem.

   Természetesen nem fogom most mint a tizenkilenc könyvet kivesézni, mert kinek van arra ideje, de azért megemlítenék néhányat azok közül, amik megmozgattak bennem valamit – és ezt nem kizárólag a jó dolgokra kell érteni.

Trilina Pucci: Tangled in Tinsel – Összgabalyodva

Kossuth Kiadó

   Úgy néz ki, hogy a legújabb sláger ami az erotikus könyveket illeti, az a fordított hárem felállás. Értsd: egy nő, több férfi, és mindez egyszerre. Ezt a pornográfia „gang bang” címkével jelzi. S azért mondom, hogy pornográfia, mert ez a könyv az volt. Történet szó szerint nulla, zéró, nada, csupán egy nő és négy férfi dug 352 oldalon keresztül, s ezt mindeki émelyítően nagyon élvezi. Mármint ők, akik részt vettek benne, mert én, az olvasó nem.

   Az, hogy végigolvastam volna túlzás lenne mondani, inkább végiglapoztam: dugnak... dugnak.... még mindig... már megint... ismét... s láss csodát! A nő még lábra tud állni.

Devney Perry: The Holiday Brothers – A Holiday fivérek

Kossuth Kiadó

   A kötet tulajdonképpen nem egy, hanem három történetet, kisregényt tartalmaz. Minő véletlen! Mindegyik történetecske egy-egy Holiday testvérről szól.

   Igazándiból én kedvelem Devney Perry írásait, mert nem szokott túlzásokba esni, nem feszegeti a valóság határát és szereplői normális, közönséges emberek, mint bármelyikünk ismerősei, szomszédai. S ez most is rendben van, csak valami azért mégsincs, mert ezek a szösszenetek nagyon mellé mentek. De nem vagyunk egyformák, lehet hogy másoknak pont ez a bugyuta, szirupos maszlag fog bejönni.

   Nem mondanám, hogy bűnrossz volt, mert azért két pozitívumot is említeni tudok. Az egyik egy hétvéves leányzó, aki egymaga elvitte a show-t, s teljesen biztosan a testén valahol ott van az ördög jele. Viccen kívül. Én pedig imádom az ilyen vásott kölyköket – különösen, ha a máshoz tartoznak. A másik pozitívum az, hogy ezek csak kisregények. Most képzeljétek mit szenvedtünk volna, ha mindhárom Holiday-tesó megkapja a maga 300+ oldalas könyvét.

Lauren Asher: My December Darling – Szerelmes karácsony

Könyvmolyképző Kiadó

   Nem tudom ki olvassa a Vinton Kiadó havi rendszerességel megjelenő füzetes regényeit, sok évvel ezelőtt én olvastam. Azért tudom, hogy ez a történet sem írásmódjában, sem terjedelmében nem igazán emelkedik az ott megjelenő orvosos sorozat történetei fölé. Csak ha ott jelenne meg, akkor pfújjolás fogadná, mert olyant olvasni snassz.

   Amúgy kedves kis történet, s azonosulni is tudtam a két főszereplővel, hiszen én is meglehetősen sok pénz költök LEGOra. Csak én nem magamnak veszem. Túl sok nyálas karácsonyi dolog sincs benne, s viccesnek ígérkezett, amikor az ex a hősnő húgát készült feleségül venni, mert az olyan kínos tud lenni. Nem volt az, mert kapcsolatuk sem igazán volt. De egynek elment a multikulturális karácsonyával.

Catherine Walsh: Snowed In – Behavazva (Fitzpatrick Christmas 2)

Könyvmolyképző Kiadó

   Kicsit parázva fogtam neki ennek a történetnek, mert az első rész (Holiday Romance – Karácsonyi románc) nem jött be, és néhány fejezet után feladtam az olvasást. Ez viszont sokkal izgalmasabb volt, mert két régi iskolatárs szövetkezett össze, hogy a család leszálljon róluk, amiért nem élnek párkapcsolatban. S ez az ami engem mindig felbosszant. Értem én, hogy az ember társas lény, de miért kell csak a konvenciók miatt bevállalni egy párkapcsolatot? A családnak nincs más dolga, csak szekálni egy egyedülálló családtagot?

   Volt benne bonyodalom bőven, félreértések, nárcisztikus ex, akit az oltárnál hagytak faképnél, bonyolult családi kapcsolatok és természetesen happy end... szóval unalmas az végképp nem volt.

Lucy Mitchell: Karácsonyi kutyulás

Eredeti cím: The Chirstmas Dog Sitters

Pioneer Books

   Minden családban van egy balek. Az akire mindent rásóznak, minden leosztanak neki, mert ő ráér, egyéb dolga sincs. A történet hősnője egy ilyen balek. S adj hozzá egy rakoncátlan kutyát, egy csalafinta nagyapát, akinek mintha kapuzárási pánikja lenne. Kedves, kiszámítható történet, amit a szórakoztatásra lett kitalálva, s ezt a szerepet be is tölti.

   De! És itt jön az, ami közfelháborodást – hogy ne mondjam tömeghisztériát – váltott ki ilyen-olyan fórumokon: ezt a könyvet AI fordította. Szóval reszkessetek fordítók, mert ha egyszer megtörtént, többször is előfordul majd, míg ígénytelen, pénzorientált cégek végleg lecserélnek titeket, mert azt az éhbért is sajnálják, amivel a szemeteket kiszúrják.

   Hogy milyen a fordítás, fogalmam sincs, mivel nem ismerem az eredeti angol szöveget.

Lili Hayward: Macska a karácsonyfa alatt

Eredeti cím: The Cat of Yule Cottage

General Press

   Ez nem az a tipikus blőd karácsonyi történet. Tavaly már olvastam a szerzőtől és kedveltem azt, ahogy a mágikus realizmust keverte a jelen és múlt történéseivel. Ezt a modellt követi most is, bár ebben az esetben annyira feszegeti a mágikus realizmus határait, hogy már-már fantasy-nek is lehetne nevezni.

   Ehhez a könyvhöz hangulat kell, mert bár van egy romantikus szála is, itt azért véresen komoly dolgokról is szó van. Aki olvasta a szerző tavaly megjelent könyvét (Macska a fagyöngy alatt) az könnyen felfedezi a két könyv közötti hasonlóságokat. Mert az alap ugyanaz: családok közötti sok generációs viszály, tulajdonjogi gubancok, barátságtalan helyi közösség, ami nem igazán fogadja be a kívülállókat, két idősík, s a felsorolást még lehetne folytatni. Ó, és természetesen ott az állandó fekete macska is.

   Fura, de szerethető könyv – nekem bejött.

Rachel Rowlands: Karácsony a cicakávézóban

Eredeti cím: Snowed In at the Cat Cafe

Pioneer Books

   Szeretem a macskákat, sőt már jártam macskákkal teli kávézóban is, gondoltam ez egy jó kis limonádé lesz, mert minden adott hozzá. Hát nem. Engem ez a könyv több szempontból is idegesített, olyannyira, hogy egy idő után feladtam, tehát befejezetlen maradt, s nem is látok reményt arra, hogy valaha is újra a kezembe vegyem. Annyira idegesített a férfi főhős állandó rinyálása és szabályos depressziója, hogy képtelen voltam folytatni. Igen, az ember megrendül, ha valakit elveszít. De ha ekkora traumát okozott neki a macskája elvesztése, akkor mi történt volna ha egy családtagját veszíti el?

  Ez a személyes dráma számomra erősen túltolt volt, feladtam.

   Igazándiból mindegyik olvasott karácsonyi könyvről tudnék ezt-azt mondani, de akkor soha nem lenne vége ennek a bejegyzésnek. Viszont tudok ajánlani néhányat, melyek közül lehet, hogy majd egy-kettő elnyeri tetszéseteket: Phillipa Ashley: Karácsonyi vakáció, Rebecca Raisin: Karácsony Párizsban, Beth O’Leary: Karácsony reggelén, Sarah Morgan: Karácsonyi könyvklub, Emma Heatherington: Jövő karácsonykor. De az a lényeg, hogy olvassatok. Lehetőleg valami olyant, ami tetszik és feldobja a napotokat, estéteket.

   S ha addig nem találkoznánk, akkor boldog karácsonyt!

Monica McCarty – Felföldi harcos

   Campbell 1

   Jamie Campbell, Skócia legerősebb klánjának megtermett, kíméletlen harcosa. Feladata, hogy a felföldi klánok viszálykodásának egyszer és mindenkorra véget vessen, és törvényes rendet teremtsen. A határozott, tántoríthatatlan férfi azonban válaszút elé kerül, amikor megismeri egy lázadó klán vezetőjének a lányát. Az ébenfekete hajú Caitrina Lamont elmondhatatlanul vonzza, ám kötelessége fellépni a lány családját is érintő törvénytelenséggel szemben.

   Az eddig védett világban élő Caitrina nem akar férjhez menni. Egyetlen férfi képes az ellenállását buja vággyá alakítani: a családja fő ellenségéhez hű harcos, Jamie Campbell. Caitrina próbál dacolni az érzéki sóvárgással, de a férfi nyers ereje és izgató csókja szinte felperzseli. Vajon a szenvedélyes éjszakák fülledt sötétjében kibontakozó törékeny fegyverszünetből születhet-e olyan erős szerelem, amely a Felföld törvényességét is megszilárdítja?

General Press, 2025

Eredeti cím: Highland Warrior, 2009

   Tavaly búcsút mondtunk Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozatának, és feltételezhetően nem kevesen örültünk, amikor megjött a hír, hogy a Kiadó idén egy újabb McCarty sorozatba fog bele, ami nem lesz olyan hoooooooooosszú, mint az előző, mivel egy trilógiáról van szó.

   Mielőtt rátérnék magára a történetre, el kell mondanom, hogy ez az egyetlen könyv, ami a Romantikus Regények kategóriában megjelenik a második félévben a Kiadó gondozásában, s ez meglehetősen elszomorító. Nem mondom, hogy más zsánerű könyveik rosszak lennének, mert nem azok, de ennek a kategóriának is van piaca és vannak rajongói, szóval át kellene ezt gondolni, különösen, hogy újabban minden kiadó hajlamos mellőzni a műfajt.

   Azt is el kell mondanom, hogy a könyv borítója bűnronda. Engem igazándiból nem érdekelnek a csomagolások, hiszen nem a borítójáért olvasok el egy könyvet, de van amikor már annyira a begyembe van a dolog, hogy muszáj kimondanom. Ez most az az eset. Ronda, primitív, a félmeztelen karakter még nyomokban sem hasonlít a történet főhősére, s csak a vak nem látja, hogy a fej és a test össze van szerkesztve. Értem én, hogy az eredeti kiadás borítóján is egy hiányos öltözetű pasi van, de ha nem veszik át azt, akkor miért kell valami hasonló pucérságot bedobni? Nem beszélve arról, hogy nem hinném, hogy a felföldiek így vonultak volna csatába, vagy egyáltalán egy szál plaidbe öltöztek volna.

   Maga a történet nem volt rossz, felföldi románc némi véres akcióval feltöltve, csakhogy ez a történet nem érte el azt a szintet, amit az előző sorozat során McCarty-tól megszoktam. Nincs ezzel semmi baj, mert ugyanolyan akkurátusan ügyel a történelmi hitelességre (17. század eleji cselekmény), csakhogy minden történelmi töltete és remek történetmesélése ellenére ez a könyv a közepes élmény alsó határát súrolja.

   A főhős James (a történet során többnyire Jamie) Campbell, Argyll grófjának unokatestvére és csatlósa. Nem örvend a legjobb hírnévnek. Olyan szinten nem, hogy az anyák vele riogatják gyermekeiket, bár el kell mondanom, hogy az ördög nem olyan fekete, mint amilyennek lefestik.

   Nos, Jamie Campbell kapitány a Lamont klánhoz érkezik, mert információi vannak arról, hogy a renegát MacGregorokat Lamonték bújtatják. Természetesen a Lamont és a Campbell klán ellenséges viszonyban áll egymással, mert miért is ne? Itt találkozik a Lamont klánfő egyetlen lányával, a messze földön szépségéről híres Caitrinával.

   Ami a hősnőt illeti, a kölcsín nem jelent feltétlen belbecset is, mert lehet a lány bármilyen szép, de elkényeztetett, butácska, tudatlan a világ dolgaiban, és természetesen tele van gyűlölettel a Campbellek iránt. Hülyeségét szeretném naivitásnak nevezni, de nem visz rá a lélek. Caitrinának esze ágában sincs férjhezmenni, jól van ő ott, ahol mindenki csodálja, várúrnőt játszhat és puccos ruhákba öltözhet. Viszont mindenki őt akarja. Hát nem csodás?

   A két főhős találkozása meglehetősen vicces volt, hiszen a lány egy szál alsóruhában ücsörög egy fa tetején, mikor férfi rátalál, s gondoltam ez egy humorban bővelkedő történet lesz egy ilyen indítás után. Nagyobbat nem is tévedhettem volna, mert véresen komoly dolgok történtek, s a meglevő konfliktusok újabbakat szülnek, s bár a két főhős már a cselekmény felénél összeházasodik, az egymással való megbékélés csupán a végére jön össze, annak ellenére, hogy a férfi kétszer is megmenti a lányt a nemi erőszaktól. Mindketten makacsok, tele vannak előítéletekkel – többnyire Caitriona, akinek nagy szüksége van arra, hogy valaki megmutassa milyen a való világ az atyai vár falain kívül –, bizalmatlansággal, s körbe vannak véve olyanokkal, akik ezt az egymás iránti bizalmatlanságot rendesen tudják táplálni. 

   Ami a történet érzéki mércéjét illeti, nos... szükségem volt nekem három fejezetre a nászéjszakáról? Határozottan nem, mint ahogy arra a negyedik fejezetre sem, amelyben utólag elemződik az előző három fejezet és a nászéjszaka.

   Nem volt rossz, de valahogy nem volt az igazi. Még akkor sem, ha hajlamos vagyok elnézőbb lenni a történelmi romantikusokkal szemben, különösen a skótosokkal. Rengeteg mellékszereplője van, s jó szokás szerint McCarty elmagyarázza ki kicsoda és milyen viszonyban áll a többiekkel, bármilyen jelentéktelen is legyen az a mellékszereeplő. Ez pedig felesleges, és a történet szempontjából nem is releváns, csupán vontatottabbá teszi, bár az is lehet, hogy ezek a szereplők majd a következő két rész valamelyikében visszatérnek és jelentősebb szerephez jutnak. Akkor pedig majd újra elmagyarázza, mert miért ne?

   Egynek elment, de nem vagyunk egyformák, tehát ízlések és pofonok.

A Felföld rettegett fiai sorozat részeiről olvashatsz az alábbi linkeken:

Az Újonc

A Vadász

A Haramia

Az Íjász

A Bajnok

A Szikla

A Szellem