Melodie Edwards – Jane és Edward

   „Nincs ​semmi másom ezen a világon, csak én és a két lábam, amivel szilárdan kell állnom a földön.”

   Az állami gondozásból útjára engedett Jane magányos életet él, pincérnőként dolgozik egy külvárosi étteremben. Belefáradva a nélkülözésbe a lány jogi asszisztensnek tanul, majd állást kap egy elegáns ügyvédi irodában, Toronto belvárosában. A főnöke a zsémbes természetű Edward Rosen lesz, a cég többségi tulajdonosa, aki több tucat asszisztenst üldözött már el maga mellől. Jane az anyagi függetlenség reményében rendíthetetlenül állja a sarat: csendes hozzáértésével és elragadóan talpraesett megoldásaival egy idő után még Edwardot is képes lenyűgözni. Míg a munkakapcsolatot egyre inkább kezdik átszőni a kettejük között kialakuló érzelmek, Jane-nek szembe kell néznie a múlt rég elfeledett szellemeivel is…

   A napjainkban játszódó történet Charlotte Brontë Jane Eyre című örök klasszikusának visszhangzó szívdobbanásait követi.

General Press, 2025

Eredeti cím: Jane & Edward, 2023

   Mivel Melodie Edwards a szerzői előszóban nyíltan bevallja (és a fülszöveg is céloz rá), hogy ez tulajdonképpen Charlotte Brontë Jane Eyre című örök klasszikusának modern változata, az lenne célszerű, hogy elmondjam mennyire imádtam a Jane Eyre-t. Nem imádtam. Az egy nagyon jó történet, kétszer is olvastam – bár nem mostanában –, sőt vagy két filmadaptációját is láttam. S mivel nyilvánvalóan ismerem az eredeti történtet, fenntartásokkal álltam Edwards feldolgozásához. Egyébként is szkeptikus vagyok az ilyen „retelling” – bármennyire is divatosak mostanság – típusú írásokkal kapcsolatban, ahogyan a klasszikusok évtizedekkel (és más szerző által) írt folytatásaival is.

   Indulásból két dolgot szeretnék leszögezni: az első az, hogy nem kell ismerni Brontë könyvét ahhoz, hogy ez a történet élvezhető legyen. Megy az anélkül is. És a második természetesen az, hogy ez egy meglepően szórakoztató történet volt, amin többször is hangosan felnevettem. Ezt azért a történet eredetijéről nem mondanám el, mert az korántsem a nevettetést szolgálja.

   A főszereplő magától értetődően Jane (Raine) és Edward (Rosen) meglehetősen fura párosa.

   Jane szürke egyéniség. Korán elvesztette anyját és kamasz koráig egyetemi oktató apja nevelte. Vagy legalább is úgy tett mintha nevelné, hiszen a férfit lefoglalták írásai, könyvei, lánya pedig egy olyan akadémiai közegben nevelkedett, amely teljesen alkalmatlan egy gyermek számára. De még az egyetem kampusza is jobb volt, mint a gyermekotthonok és a nevelőcsaládok sora, amely Raine professzor korai halála után következett Jane számára.

   Mindez a történet során derül ki, mert a jelenben Jane egy vendéglőben pincérkedik, bár hamarosan asszisztensként fog elhelyezkedni egy neves jogi cégnél. S bármennyire is utálja jelenlegi munkáját, félelemmel tölti el a tudat, hogy egy teljesen új környezetben kell dolgoznia, mi több, egy olyanban, amihez eddig nem sok köze volt. Mert akárhonnan nézzük, Jane kicsit antiszociális és ígénytelen, ami a kinézetét illeti.

   Bár szorgalmasan tanult, mégis furának tartottam, hogy frissen végzett jogi asszisztensként, minden tapasztalat nélkül, Jane máris egy olyan nagynevű cégnél kapott állást. A válasz pedig hamar jött is, amikor megjelent a színen a férfi főszereplő, aki havi rendszerességgel fogyasztotta asszisztenseit. Azt is el kell mondanom, hogy Edward Rosen meglehetősen ellentmondásos figura. Először is nem úgy néz ki, ahogy az ember lánya egy zseninek tartott, dörzsölt ügyvédet elképzel, mert örökösen zilált, gyűrött, káromkodik mint a kocsis, és bármikor képes bárkit megríkatni. Ugyanakkor van egy érzelmes oldala is, mely néha megcsillan, van benne egy adag sutaság is, ami emberibbé teszi. Élvezetes volt Jane és Edward párbeszédeit, pengevátásait olvasni, s ehhez nagyban hozzájárult a szerző könnyed stílusa és a humor, amivel színesebbé tette a történetet.

   Nyilvánvaló volt, hogy a cselekmény merre halad: Jane és Edward egyre közelebb kerül egymáshoz, fellángol a szerelem, s vártam mikor foszlik szét a rózsaszín álom. Mert, ugye, aki olvasta a Jane Eyre-t, az tudja, hogy Mr. Rochester, a történet Edwardja, a padláson rejtegeti őrült feleségét. Kiváncsi voltam Mr. Rosen hová dugta az övét, és ha egyáltalán követte Edwards az eredeti vonalat.

   Pozitívuma a történetnek, hogy a szereplők teljesen átlagosak. Ez alatt értendő, hogy Jane nem a világszépe, Edward pedig nem a dögös milliomos. Azt is pontoztam, hogy a történet teljesen mellőzi az erotikát, legalább is azt a fajtát, amellyel a szórakoztató irodalom mostanában dugig van.

   Összességében ez egy szórakoztató és szerethető történet. Nem volt tökéletes, mert azért voltak olyan részek és megoldások melyeket kissé elkapkodottnak éreztem, de szerettem a főhősöket, volt szerencsém néhány igazán jó mellékszereplőhöz is, megvolt a szolgálatos gonosz is. Éééés természetesen megvolt a boldog végkifejlet is, talán jobb is, mint amire eredetileg vártam. Ez egy a könyv kellemes meglepetés volt.

   Ajánlom azoknak, akik egy könnyed, vicces, kuckózos könyvre vágynak, de ízlések és pofonok...

Kirsty Greenwood – Holtomiglan-holtodiglan

   Hogyan találjunk meg egy pasit tíz nap alatt?

   Amikor az egyedüllétre berendezkedett Delphie egy hamburgerfalatka okozta fulladás miatt a túlvilágon találja magát, azt gondolja, ennél váratlanabb fordulat már nem következhet a számára. A bizarr helyszínen azonban belebotlik a legdögösebb férfiba, akit valaha is látott, és akiben minden bizonnyal megtalálta a lehetséges lelki társát.

   Az idillnek azonban egy csapásra vége szakad, amikor valaki beront, és végzetes hibára hivatkozva visszaküldi a férfit a földre. A kétségbeesett Delphie kap egy második esélyt: ő is visszatérhet az élők sorába, ha tíz napon belül eléri, hogy a titokzatos idegen önszántából megcsókolja. Ahhoz azonban, hogy megtalálja a férfit egy milliók lakta városban, Delphie-nek a szívére kell hallgatnia, és meg kell tanulnia segítséget kérni…

General Press, 2025

Eredeti cím: The Love of My Afterlife, 2024

   Nem sokszor fordult elő, hogy mindjárt az év elején új kedvencet találjak magamnak, most viszont összejött, mert a számomra teljesen ismeretlen Kirsty Greenwood bizony nagyot dobott egy olyan zsánerben, amit kedvelek, és amiről úgy gondoltam, hogy már semmi újat, semmi meglepőt nem lehet írni. Nos, Greenwood bebizonyította, hogy lehet. 

   A szerző a chick litre jelemző klisékkel operál, nem is kevéssel, megszórja egy csipetnyi mágikus realizmussal, hozzáad némi elgondolkodtató élethelyzetet és humort – nem is keveset –, megfejeli jól megformált, színes karakterekkel, s máris megvan a sikeres recept.

  A történet hősnője Delphie, huszonhét éves londoni lány, aki a lakásához nagyon közeli gyógyszertárban dolgozik. Enyhén szólva is antiszociális. Nincsenek barátai, sosem volt egy randin sem, és természetesen nem csókolt meg egyetlen békát sem. Interakcióit a két munkatársára és a háza földszintjén élő idős Mr. Yoonra korlátozza. Aki néma, s ez milyen jól jön neki, nem kell szocializálnia a szükségesnél többet. Ez a három ember tartozik a szociális hálójához, meg néha Cooper, a másik szomszédja, akivel interakciója minimális és enyhén szólva puskaporos. Ahogy haladtam előre a történetben, megértettem azt is, hogy miért olyan Delphie, amilyen. A teljesen normális gyermekből egy befele forduló fiatal nő lett, miután apja elhagyta a családot, és meglehetősen önző, művész anyja helyett neki kellett a felnőttnek lennie.

   A történet kezdetén Delphie egyedül lakik a családi lakásban, anyja új élettársával egy komunnában él valahol az Egyesült Államokban, s a fiatal nő épp szokásos rutinját követi: a televíziót bámulja és táplálkozni készül. Csakhogy ez a nap másként alakul, mint a többi, mert a hamburger egy darabja megakad a torkán, és nincs aki a segítségére siessen. Nincs fehér fény, nincs folyósó, csak sötét. Amikor pedig magához tér, újabb meglepetés: egy mosodában találja magát egy fiatal nő társaságában, akiről kiderül, hogy Merrittnek hívják, kissé egzaltált, imádja a romantikus filmeket-könyveket – olyan filmek címével és szerzők nevével dobálózik, amit sokan fel fognak ismerni –, és jobb híján ő a túlvilági terapeutája (nyár van és szabadságolások ideje). Az a feladata, hogy könnyebbé tegye az átmenetet az örökkévalóságba Delphie számára. Itt van az a pillanat is, amikor Delphie-nek felajánlja, hogy visszanézheti az egész életét, s ez azért fontos, mert addig a pillanatig Delphie elégedett volt élete alakulásával, mi több, boldognak érezte magát, hiszen a saját maga választotta életformát követte. Itt tudatosul benne, hogy mennyire egyedül van, s az élete nem igazán nevezhető életnek.

   Delphie elfogadja, hogy itt a vég, azonban a mosodába új szereplő érkezik Johan T... személyében. És Delphie és a férfi között kipattan a szikra, ami gyorsan el is alszik, hiszen Jonah jelenléte csupán egy rendszerhiba következménye. Nos, már a másvilágban sem lehet bízni, viszont Merritt meglátta ezt a szikrát, és új esélyt ad Delphie-nek: tíz napra visszaküldi a való életbe, és ennyi idő alatt meg kell találnia Jonah-t – aki semmire nem fog emlékezni –, és rá kell vennie, hogy teljes önszántából megcsókolja. Ha ez nem jön össze, Delphie az örökkévalóságban végzi, Merritt túlvilági társkereső vállalkozásának kísérleti nyulaként.

   És megkezdődik a futás az életért, melynek során Delphie egy képletes önismereti utazást tesz kisebb-nagyobb sikerekkel és kudarcokkal, és felfedezi, hogy az élet nem egyszerűen fehér vagy fekete, de mindenképpen érdemes megélni minden pillanatát, bármilyen is legyen.

   Kiszámítható a végkifejlet? Abszolút! De ameddig odáig eljut a történet, számos meglepetéssel és csavarral kell szembenézni. A humoron és megható élettörténeteken kívül a szerző abszolút valós élethelyzeteket is belesző a cselekménybe. Csak úgy finoman, nem tolja erőszakosan az ember pofájába, hanem arra törekszik, hogy az olvasó maga ismerje fel, hogy az bizony egy problémás helyzet, amivel akár ő maga is szembesülhetne bármikor.

   Ez egy modern tündérmese arról a bizonyos csókról, ami életeket menthet. S ami számomra bónusz volt: mellőzte a könyvekben már szinte kötelezően jelen levő pornográfiát. Imádtam ezt a történetet, az első szavától az utolsóig. Senki világát nem fogja megrengetni, de szórakoztatni fog. S mivel ez most nagyon betalált, a jövőben szeretnék több könyvet is olvasni Kirsty Greenwoodtól, lehetőleg magyar nyelven. De ízlések és pofonok.

Sabrina Jeffries – Ármány és csabítás

   Hercegi kör 4

   Sheridan ​Wolfe, Armitage hercege a mostohatestvéreivel együtt elhatározza, hogy végre megfejti a rejtélyt, amely az özvegy édesanyjuk három férjének felettébb gyanús halála mögött húzódik. Úgy dönt, kihallgatja az ügy lehetséges gyanúsítottját, Lady Eustace-t, arra azonban nem számít, hogy a hölgy elbűvölő lánya, Vanessa még nagyobb kihívás elé állítja. Sheridan egykori szerelme tragikus elvesztése után megfogadta, hogy ellenáll minden kísértésnek, és soha többé nem nyitja meg a szívét. Ráadásul úgy fest a dolog, hogy Vanessa amúgy is egy londoni drámaíróért rajong… Persze a rideg herceg mit sem sejt arról, hogy a lány csupán azért bonyolódik flörtbe a poétával, hogy felhívja magára az ő figyelmét. A terv sikerül, a herceg egyre növekvő féltékenységével a lány iránti szenvedélye is mind magasabbra csap, mígnem a nyomozás és a két fiatal élete nem várt fordulatot vesz…

General Press, 2025

Erdeti cím: Undercover Duke, 2021

   Az a jó a General Press Kiadóban, hogy ha megkezdi egy könyvsorozat kiadását, akkor azt többnyire be is fejezi. Fél kezem elég megszámolni hány sorozatot/szerzőt kaszáltak el – gondolom az érdeklődés hiánya miatt. Kissé nehezményezem, hogy a sorozatok részeire egy-egy évet kell várni, de helló! Legalább megkapjuk és elolvashatjuk magyar nyelven is.

  Az sincs kedvemre, hogy a Kiadó Romantikus Regények sorozata egyre kevesebb címet jelentet meg. Az év első felében mindössze két ilyen könyvvel találkozunk majd, az egyik ez a Sabrina Jeffries könyv, a másik pedig Julie Klassen tollából származik, akinek az írásait már évek óta nem olvasom (Isten látja lelkemet, megpróbáltam megszeretni!), mert szerintem nagyban másolja Jane Austen stílusát, s ami Austennek annak idején ment, nem föltétlenül működik most is. De térjünk rá Ms. Jeffries könyvére, ami egy sorozat negyedik, egyben befejező része.

   El szoktam mondani, hogy az illető könyv lehet egy sorozat része, de önálló történetként is megállja a helyét. Ez most nem működik. Valamennyi részt olvastam a magyar nyelvű megjelenés után, mi több, ezt a részt tavaly angolul is, mert kíváncsi voltam a gyilkos személyére, viszont most úgy éreztem, hogy teljesen sötétben tapogatózom. Annyi idő eltelt az előző rész olvasásától, és a szereplők száma annyira felduzzadt, hogy sokszor fogalmam sem volt ki kicsoda, milyen kapcsolatban áll a másikkal, és egyáltalán mit keres ebben a történetben.

   Persze az alap dolgokra emlékeztem: van egy hercegné, aki épp a harmadik hercegi férjét fogyasztotta, mindegyiknek szült 1-2 gyermeket, és minden férje gyanús körülmények között szerderült jobb létre. Ezeket a gyanús haláleseteket próbálják felderíteni felnőtt gyermekei, s közben rájuk talál életük párja s a szerelem. A könyv egy pontján elhangzik, hogy a hercegné huszonöt évesen a harmadik férjénél tartott és már öt gyermek anyja volt, és akkor felmerült bennem, hogy ha számításba vesszük a terhességek idejét (rendben, az öt gyerek között van egy ikerpár is), a férjek halála miatti kötelező gyászidőszakot, meg azt a tényt, hogy azért egy terhesség nem jön össze mindig az első próbálkozásra, akkor hány évesen kezdhette pályafutását a hercegné?

   Nos, ez a záró rész az utolsó hercegi gyermek története, Sheridan ​Wolfe, Armitage hercegéé, mivel már csak ő maradt nőtlen. S hogy ne legyen hiányérzetem, a korábbi részek összes szereplője megjelenik a történetben, megfejelve a kiegészítő novella szereplőivel is. Ami nem gond, ha az ember legalább halványan emlékszik rájuk. Az viszont igen, hogy ezeket a szereplőket hol a nevükön, hol a címükön emlegeti a szerző, amitől az én fejemben máris megduplázódtak, és vissza kellett lapozni a családfára, hogy ez most ki is?

   Mit kaptam ettől a történettől? Egy közepes románcot az aktuális hercegi szereplő és Vanessa Pryde kisasszony között, aki annak a nőnek a lánya, aki rajta van a gyanúsítottak listáján, az özvegy hercegné barátnője, a herceg testvérének nagynénje házasság révén – hogy épp hányadik házasságról van szó, ki tudja már? Az ifjú hölgy pedig minden áron meg akarja szerezni magának a nősülni nem szándékozó (megvan a maga oka rá), elszegényedett herceget, ezért cselhez folyamodik. Kész shakespeare-i bonyodalom, ugye? Olyan nagy hűhó semmiért alapon, mert lényegében a langyos románcon kívül nem sok minden történik, bár a „langyos”-t itt a kapcsolat-udvarlás fejlődésére kell érteni, mert a főhősök amúgy nagyon is lángba borítják a hálószobát.

   Ami a történet krimi részét illeti, az nagy csalódás volt. Igen, bebizonyosodik, hogy a hercegi halálok nem véletlen események voltak (ezt amúgy is tudtuk), kiderül ki az elkövető, a motiváció is, viszont az elkövetés módjára nem derül fény, mert közbeszól egy pisztolygolyó. Ennyi gyilkosságot elkövetni bűnözői lángész kell, és kíváncsi lettem volna, hogyan tudta mindezt megtervezni, kivitelezni a 18. század végén – 19. század elején.

   Az egész történet olyan volt, mintha a szerző már belefáradt volna a hercegek történetébe, s gyorsan véget akart volna vetni az egésznek. Túl sok figyelmet fordított a főhősök közötti interakcióra, a megtévesztő játékra, vagy akár a szereplők elmélkedéseire, és többnyire figyemen kívül hagyta azt, aminek a középpontban kellett volna lennie, hiszen négy könyvön keresztül erről volt szó: a gyilkosságok. Tehát Ms. Jeffries maradjon a románcnál és ne írjon krimit, mert nem jön össze neki. Viszont értékeltem a humort, ami többnyire az álnéven színdarabokat író hercegi testvér szívatásában merül ki. Ha a fordító leírhatta többször is a "megbuherál" szót, akkor én is leírhatom a szívatást.

   Nekem ez olyan „egynek elmegy” kategória, mást, többet vártam ettől a sorozatzáró kötettől. Remélhetőleg következnek még Sabrina Jeffries könyvek, amik ennél jobbak lesznek. De hát ízlések és pofonok.

  U.i.: a borító bűnronda, s a képen szereplők öltözetei kétszáz évvel korábbi stílust képviselnek. Nem, nem volt maszkabál a történetben, tehát még ezzel sem lehet magyarázni a kortévesztő ruházatot. Amúgy a kiadó könyvei mindig tetszetős csomagolást kapnak, kivételt képeznek a Romantikus Regények sorozat könyvei. Azokon valami átok ül, mert nem ez az első borító, aminek lényegében nem sok köze van a tartalomhoz.

A sorozat korábbi részei

1 A csábítás iskolája

2 Az agglegény

Sabrina Jeffries, Madeline Hunter, Mary Jo Putney – Karácsonyi csók - novella

3 A herceg hitvese

Karácsonyi témájú könyvek dömpingje...

   Néhány nap múlva karácsony, véget ér a bevásárlási roham, a nagy főzési akció, és remélhetőleg a karácsonyfa alatt lapul majd néhány könyv is azok számára, akik olvasni szeretnének. Még mindig nincs késő beszerezni, lesz idő olvasni.

   Ha karácsony, akkor jön az ünnepi témájú könyvek dömpingje, ami az idén mintha a szokásosnál nagyobb lett volna, s mintha egyre korábban jelennének meg. Nem tudnám számszerint megnevezni hány ilyen témájú könyv jelent meg az idén, de az biztos, hogy én a szokásosnál többet olvastam (kész mazochizmus!). Jókat, rosszakat, csiliviliket, giccseseket, s bizony olyan is akadt, ami kitört a sablonból, és amire azt mondtam, ez igen!

   Nem fogom hosszan elemezgetni, hogy melyik könyv milyen és miért olyan, amilyen, hiszen az olvasás szubjektív folyamat, s kizárólag személyes ízlés kérdése kinek mi a menő. Tehát csupán egy felsorolás következik az általam olvasott, idén megjelent karácsonyi témájú könyvekről... meg néhány szó – személyes, szubjektív véleményem, ami esetleg ötletet adhat, hogy az igazán bő választékból melyiket is vegyétek kezetekbe. Azt még el kell mondanom, hogy hosszú ideje ez az első év, amikor egyetlen kiadónál sem jelent meg karácsonyi történet Debbie Macombertől – mondjuk én ezért nem is sírom vizesre a párnám.

   Stefanie Neeb: Comming Home for Christmas – A karácsony összehoz (Menő Könyvek) – ezt sajnos benéztem, mert valahogy elsiklottam az ifjúsági címke fölött, s az első három fejezet sem kötött le annyira, hogy folytassam. Befejezetlen maradt.

   Carrie Elks: Szívek karácsonya (Pioneer Books) – a tavaly (ha jól emlékszem) megjelent Winterville sorozat második része. Akinek tetszeni fog, az örülhet, mert van még belőle bőven. Egyébként kellemes olvasmány, teljesen kiszámítható, és senki világát megrengetni nem fogja, hiába próbálkozik az össznépi karácsony mellett komolyabb témával is a szerző.

   Jenny Hale: Karácsonyi levelek (Cartaphilus) – Hasonló témájú könyvet többet is olvastam már, minden bizonnyal más is, csak ez karácsonykor játszódik, s jön vele a nagy amerikai giccsparádé.

   Shari Low: Egy karácsonyi éjszaka (Könyvmolyképző) – ambiciózus családregény, három generáció története. Kellően zavaros, hogy fenntartsa az érdeklődést, hiszen egyszerre három idősíkban is játszódik, sajnos a vége kellően giccses is. De kellemes olvasmány és érdekes karakterek.

   Hope Holloway, Cecelia Scott: Karácsony a kunyhóban (Cartaphilus) – Ha az ikrek témája már közhely, akkor dobjuk be helyettük a hármasikreket. A karácsony csak bónusz, a történet a nők sorsáról az év bármelyik szakában érvényes lett volna, bár az én ízlésemnek egy idő után túl sok vallási töltetet kapott. Ez egy sorozat indítókötete (Ünnep a hegyek között), aztán vagy lesz folytatás, vagy nem.

   Rebecca Raisin: Flora karácsonyi boltocskája (Pioneer Books) – Fülszöveg alapján rajongtam érte, olvasáskor már egyáltalán. A hősnő annyira fanatikusan karácsonyimádó, és sajnos akkora arca (és szája) is van, hogy átment ellenszenvesbe. Nagyon. Befejezetlen maradt.

   Milly Johnson: Karácsonyt minden napra (Pioneer Books) – Tipikus Milly Johnson könyv egy csipetnyi mágikus realizmussal – nevezzük a karácsony csodájának. Nem rossz, de nem is egetrengető, viszont egészen eredeti.

   Karen Swan: Karácsony gyertyafénynél (21. Század) – A legjobb karácsonyi témájú könyv volt, amit az idén olvastam. Határozottan újraolvasós kategória, s ha bővebben olvasnál róla, akkor, megteheted ITT

   Julie Caplin: Karácsony Skóciában (Libri) – A szerző Egy csésze kávé... sorozatának kilencedik része. Szórakoztató, néha még vicces is, bár megértettem volna, ha a hősnő egy hólapáttal elintézi excentrikus anyját, és az egész átmegy krimibe. Aki szereti Caplin írásait, ebben sem fog csalódni.

   Lilly Hayward: Macska a fagyöngy alatt (General Press) – Kis mágikus realizmus, kis karácsony, sok családi bonyodalom, és természetesen egy macska. Kellemes olvasmány, kitör az ünnepi giccs sémájából.

   Beth Moran: Christmas Every Day – A szerelem körülvesz minket (Kossuth) – Nem túl pörgős, de annál szórakoztatóbb romantikus történet, s a jó az benne, hogy nem a karácsonyon van a hangsúly. Bár azt is el kell mondanom, hogy nem túl eredeti, mert ilyen felállásról is olvashattunk már, nem is egyszer. Ettől függetlenül jó bekuckózni vele.

   Maggie Knox: Karácsonyi helycsere (Kossuth) – Ha egypetéjű ikernővérekről van szó, akkor ugye mindent A két Lottihoz viszonyítunk (jó nagy a csont, lehet rágni). Nos, ez A két Lotti kortárs, felnőtteknek szóló változata amerikai helyszínen, gasztro-regénynek álcázva. Szórakoztató.

   Emma Heatherington: Idén karácsonykor (General Press) – Bővebben olvashatsz róla ITT, de röviden: nem egy pörgős történet, mert inkább a szereplők érzelmi világára fókuszál. Viszont olyan emberekről szól, akiknek a karácsony ilyen-olyan okok miatt nem örömünnep. 

   Susan Mallery: A karácsonyi vendég (Vinton) – A Wishing Tree nevű sorozat első része, elképzelhető, hogy folytatások is következnek, de anyám borogass! A giccs csimborasszója! Ez sem lesz újraolvasós, az már biztos!

   Sarah Morgan: Rendhagyó karácsony (Vinton) – Rendhagyóan rossz volt. Teljesen hihetetlen történet (inkább modern mese), ami a valóságtól messze elrugaszkodik. 

   Kitty Johnson: Öt tél (Kossuth) – Nem kimondottan karácsonyi történet, mondhatni az ünnep csak mellékszereplő az egészben. Komoly témákat bolcolgat, bár néhol kicsit túlzásba viszi az érzelmi vonalat. De érdemes elolvasni.

   Minden bizonnyal más, az ünnepi témakörhöz kapcsolódó könyvek is megjelentek, nekem ennyit sikerült elolvasni... vagy nem, mert kettő is befejezetlen maradt. Keressétek meg a nektek tetszőt és jó olvasást!

Emma Heatherington – Idén karácsonykor

   Ha te is alig várod már a karácsonyt, akkor Emma Heatherington vadonatúj regénye, az Idén karácsonykor téged is elvarázsol majd a gyönyörű tájaival, a kisvárosi hangulatával és a romantikus történetével. Tarts bloggereinkkel ezen a különleges ünnepi hangulatú turnén, és ha velünk játszol, akár egy példányt is nyerhetsz a könyvből a General Press Kiadó felajánlásának köszönhetően.

   A Holiday és az Igazából szerelem rajongóinak

   Rose egykor rajongott a karácsonyért, amíg egyik évben történt valami, ami mindent megváltoztatott. Azóta egyszer sem ment haza, hogy a családjával ünnepeljen. Idén a nagyvárosi nyüzsgés elől egy vidéki vendégházban rejtőzne el a kutyájával, ám amikor egy ismeretlen férfi nyitja ki Seaview Cottage ajtaját, a két idegennek azzal kell szembesülnie, hogy a tulajdonosok egy félreértés miatt mindkettejüknek kiadták a házat.

   Charlie ugyancsak a problémái elől menekül. Lehet, hogy egyeseknek ez az év legcsodálatosabb időszaka, ám neki idén biztosan nem az. Rose és Charlie mindketten arra számítottak, hogy ezt az ünnepet egyedül fogják tölteni. Ám karácsonykor igenis történnek csodák, és örökre megváltozhat az életük, ha hajlandóak megosztani egymással a házat…

General Press, 2024

Eredeti cím: This Christmas, 2023

Megrendelhető 

   Közeleg a karácsony, s ilyenkor törvényszerűen jön a karácsonyi történetek dömpingje. Nem tudom ki hogy van vele, de én már épp a tizenegyedik friss megjelenésű karácsonyi sztorinál tartok. Volt közöttük jó, megszokottan csilivili, és sajnos bűnrossz is, de – mint oly sokszor mondom – kizárólag személyes ízlés kérdése kinek mi tetszik.

   Azt is többször elmondtam már, hogy lássunk túl a fogyasztói társadalom (meg a Hallmark) által generált csilivili karácsony-képen. A karácsony nem mindenki számára csupa móka s kacagás, az ünnep nem töröli el automatikusan a gondokat-bajokat, a magányt, szegénységet, s ezt a felsorolást hosszan lehetne még folytatni. Heatherington könyve azért különleges a sok csillogó és túlidealizált ünnepet bemutató könyv között, mert pontosan azt ragadja meg, amit hajlamosak vagyunk a szőnyeg alá seperni: két olyan emberről szól, akiknek a karácsony nem örömforrás, sőt!

   Kezdeném azzal, hogy ennek a történetnek a helyszíne Írország. Nem sok könyvet olvashattunk, melyek cselekménye ott játszódik, de ez lényegében mellékes, mert a helyszín nem oszt és nem szoroz a cselekmény szempontjából. Ez csupán egy picike plusz, hogy most nem az amerikai kontinensen, vagy az Egyesült Királyság valamelyik festői részén bóklászik az olvasó.

   A történet hősnője Rose Quinn, egy nagyon sikeres fiatal nő, aki saját vállalkozását vezeti – igaz csak társtulajdonosként. Rose nagy karácsony-rajongó volt, míg évekkel korábban tragikus módon el nem veszítette élete szerelmét. Mondjam, vagy mindenki kitalálja, hogy mindez pont karácsonykor történt? Ettől a pillanattól kezdve Rose gyűlöli ezt az időszakot, soha nem tér haza a családi fészekbe, hogy szeretteivel együtt ünnepeljen. Neki a karácsony a gyászról, a veszteségről szól, mert feltételezései szerint bűnös szereleme halálának bekövetkeztében, mert azt hiszi a családja is ezt gondolja róla. Saját döntésének eredménye, hogy nincs meg az a szociális hálója, ami segíthetne neki a gyász feldolgozásában. Nekem ez a sok évig tartó, mélységes gyász kicsit eltúlzottnak tűnt, olyan keltsük a feszültséget módon.

   Rose kerüli a családját és mindig kitalál valamit, amivel megmagyarázza távollétét és a meghívás visszautasítását, pedig többnyire otthon, Dublinban tölti az ünnepet, kutyája társaságában. Most viszont kiszabadulna a városból, és egy nyaralóba készül, mely valamikor családja közös tulajdona volt, most csupán a rokonság egyetlen tagja birtokolja. Ez egy olyan családon belüli konfliktus, melyet mellékszálként kifejt a szerző a cselekmény során.

   Rose tehát kutyástól mindenestől megjelenik az idilli kis ír tengerparti településen, ahol a nyaraló áll, készen arra, hogy sebeit nyalogassa. Csakhogy valaki már megelőzte: a házban találja Charlie Sheerint (és a kutyáját, természetesen), aki maga is az ünnep csillogását akarja elkerülni a csendes házban. Ugyanis azt történt, hogy a nyaralót tulajdonló házaspár mindkét tagja kiadta azt, a másik tudta nélkül. Púpnak a hátára, Rose-t még a kocsija is cserben hagyja.

   Nem, nincs instant szerelem. Mindketten azért tartózkodnak ott, hogy mindentől távol saját lelki bajaikkal foglalkozzanak. Charlienak – aki terapeuta – ez az első karácsonya imádott lánya nélkül. Volt partnere gyorsan talált magának egy dúsgazdag fickót, férjhezment hozzám és közös lányukkal egyetemben meg sem áll Spanyolországig. Ékes példája annak, hogy a terapeuták is emberből vannak és a diplomával együtt nem kapnak felmentést a lelki bajok alól.

   Ez nem egy pörgős történet, és nem is vicces. A hangsúly inkább a szereplők lelki állapotán van, a szeretteik hiányán és ennek a feldolgozásán. Nemcsak, hogy nincs azonnali fellángolás, jó ideig interakció sincs közöttük, kerülik egymást.

   Csakhogy karácsony van, a hely idillikus, és lassan, de biztosan jön a felengedés, elindul a gyógyulás és beüt a csilivili, meg a vonzalom egymás iránt. Tudom, hogy általánosan elvárt dolog, hogy egy ilyen történet happy enddel végződjön, de én boldog lettem volna a szerelmi szál nélkül is.

   Minden vélt vagy valós hibája ellenére ez egy jó történet volt, merőben más, mint a karácsonyi könyvek nagy része. Kedveltem.

  Az Idén karácsonykor elolvasása után kedvet kaptunk hozzá, hogy karácsonyi filmeket nézzünk, ezért a mostani játékunkban ezeké lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy képet, amely egy népszerű karácsonyi filmből származik, a ti dolgotok pedig az, hogy felismerjétek a filmet, és beírjátok a címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

11.22. Utószó
11.26. Betonka szerint a világ…
11.28. Zakkant olvas
12.01. Könyv és más
12.02. Hagyjatok! Olvasok!
12.06. Kelly és Lupi olvas
12.08. This is my (book) universe.

Vivian Conroy – Rejtély Provence-ben

   Miss Ashford nyomoz 1

   Ugyan a nyárnak és a nyaralásoknak lassan vége, de Vivian Conroy legújabb regényével még elkalandozhatunk Provence mesés tájaira. Tartsatok Miss Atalanta Ashford és a Blogturné bloggereivel és játsszatok a könyvért, amit a kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk megnyerhet a blogturné végén!

   Egy buja francia birtok, egy esküvő és egy rejtélyes haláleset. A harmincas évek csillogását idéző detektívtörténetben a tanárnőként dolgozó Miss Atalanta Ashford egy csapásra bekerül az előkelő társaságba, amikor megörökli nagyapja tekintélyes vagyonát. Ám a villákkal, partikkal és autókkal együtt jár a nagyapáról unokára szálló, szokatlan foglalatosság is: diszkrét nyomozómunka Európa elitjének.

   Atalanta egy szempillantás alatt megkapja élete első megbízását, amely Provence szépséges levendulamezőire, egy grófi esküvőre vezeti. Miközben az amatőr nyomozónő egy múltbéli haláleset nyomába ered, újabb holttest kerül elő, és az események váratlan fordulatot vesznek. Az idő fogy, Atalantának pedig az ügy végére kell járnia, mielőtt a kétségek közt vergődő menyasszony kimondja a mindent eldöntő igent…

General Press, 2024

Eredeti cím: Mistery in Provence, 2022

Megrendelés: 

   Új szerző mutatkozik be a General Press Kiadónál Vivian Conroy személyében. Az eredeti angol fülszöveg jellemzése szerint olyan, mint amikor Agatha Christie találkozna Julie Caplinnal, ami abszolút helytálló, hiszen a zsáner a „cozy mistery”, a történetek helyszíne pedig változó, bárhol lehet Európában, akárcsak Julie Caplin esetében.

   A Rejtély Provence-ben egy – pillanatnyilag – négy részesre tervezett sorozat indítókötete, melyből eddig mindössze két rész jelent meg angol nyelven, és nyilvánvalóan Franciaországba viszi el olvasóját, főszereplője pedig termszetesen Miss Ashford, hiszen a sorozatcím szerint ő fog nyomozni ott, ahol épp szükség van rá. S történik mindez a múlt század harmincas éveiben.

   Kicsoda Miss Atalanta Ashford? Egy svájci nevelőintézet tanárnője, előkelő származásó, de mégis szegény, egy olyan fiatal nő, akire egy nap rámosolyog a szerencse, és sosem ismert nagyapjától hatalmas vagyont örököl, ami szép és jó, csakhogy nem ez az egyetlen örökség. Atalantának folytatnia kell nagyapja diszkrét magánynyomozói praxisát.

   A hősnő még magához sem tér az örökség okozta meglepetésből, amikor máris az ölébe pottyan az első megbízása, ami nem is tűnik olyan nehéznek: Eugénie Frontenac, egy dúsgazdag iparmágnás lánya keresi fel, és azzal bízza meg, hogy derítse ki, mi történt vőlegénye, egy francia gróf előző feleségével. A hivatalos verzió szerint az előző grófné lovasbalesetben halt meg, viszont Eugénie névtelen leveleket kap, melyek szerint az a baleset nem is volt baleset. Atalantának túl sok választása nincs, megbízója távoli rokonaként utazik a grófi kastélyba, hogy utánajárjon a történteknek, melyben segítségére van nagyapja komornyikja és segítőinek kiterjedt hálózata.

   A történet kellőképpen izgalmas, mert a grófi kastélyban meglehetősen sok olyan szereplő gyűl össze az eljövendő esküvő alkalmával, aki esetleg számba jöhet, mint az előző grófné gyilkosa – már, ha egyáltalán gyilkosság volt –, és akik esetleg annak sem örülnének, ha Eugénie beházasodna a családba. Ilyen például a gróf szeretője, volt anyósa, Yvette, akinek a gróf a gyámja, és aki nem igazán tűnik épelméjűnek, valamint a titokzatos Raul, akit még a történet végén sem tudtam igazán sehová sem helyezni, valószínűleg további tervei vannak vele a szerzőnek. És akkor még nem beszéltem a pénzről, és arról, hogy az idilli környezetben levő kastélyban fura dolgok történnek. Meg Madame Frontenacról, akit az ég világon semmi nem érdekel, csak az, hogy lánya a gróf felesége legyen.

   Szórakoztató és szerethető történet volt, igazándiból az utolső harmada pörgött fel, amikor is a millió szál és szereplő kezdett lassan összekapcsolódni. Atalanta Ashford szerethető karakter – vagy nem. Én a nem kategóriába tartozom, számomra ő túlságosan is tökéletes volt: az áldozatkész gyermek, aki kifizeti apja adósságait, a szerény lány, aki sosem hivalkodik, a tanárból lett amatőr nyomozó, akinek minden összejön. No, én ezt nem nyelem be.

    A hősnő tökéletességét leszámítva nekem bejött ez a történet, várom a folytatásokat.

   A mostani játékunkban nyomozásra hívunk titeket, néhány könyvekben is híres nyomozót keresünk, a leírás alapján nektek kell kitalálni, hogy kiről van szó!

   Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A skót származású író és orvos, Sir Arthur Conan Doyle kitalált nyomozója, aki 1887-ben jelent meg először a könyvek lapjain. Mint briliáns londoni detektív, magas intelligenciájáról ismert; híres a megfigyelőképességéről, a következtetőképességéről és a logikájáról, amiket a bűnügyek megoldásánál igen találóan felhasznál. Alighanem az egyik legnépszerűbb fiktív krimifigura az irodalomban.

 

09.25. This is my (book) universe

09.27. Kitablar

09.29. Betonka szerint a világ

10.01. Könyv és más

Monica McCarty – A Szellem

 

  A Felföld rettegett fiai 12

    Tizenkettedik, egyben utolsó részéhez érkezett Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozata. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, és megtudhatjátok ők hogyan látják ennek a monumentális sorozatnak a befejező történetét, továbbá versenybe szállhattok a Kiadó által felajánlott nyereménykönyvért.

   Joan ​Comyn azon a napon esküdött fel a skót királyra, Robert the Bruce-ra, amikor szemtanúja lett, ahogy Anglia barbár uralkodója megkínozza az édesanyját. A titokzatos szépség szellemként jár-kel az angol nemesek között, és eléri, hogy akaratlanul is felfedjék előtte a titkaikat, amelyeket aztán továbbad a skótoknak.

   Alex Seton egykor ugyancsak Bruce oldalán állt, ám most már az angolok mellett harcol. A férfi eltökélte, hogy leleplezi a Szellemként ismert skót kémet, Anglia legkeresettebb árulóját. Bár Joan tudja, hogy el kell kerülnie a jóképű harcost, különben a lelepleződést kockáztatja, a férfi lovagiassága mégis mélyen megérinti. Amikor Sir Alex gyanúja egyre nyilvánvalóbbá válik, Joan rájön: mindent meg kell tennie, hogy meggyőzze, csatlakozzon ismét a felföldi gárdához. Ahogy azonban egyre közeledik a háború végső csatája, vajon Alex a szerelmet vagy a becsületet választja majd?

General Press, 2024

Eredeti cím: The Ghost, 2016

Megrendelhető 

   Nem titok, hogy kedvelem a skótokról szóló, Skóciában játszódó történeteket (meg Skóciát is), tehát 2014-ben, amikor megjelent A Felföld rettegett fiai sorozat első része (A Harcos), én két kézzel kaptam utána. És nem tetszett. Már nem emlékszem miért, de arra határozottan igen, hogy nyögvenyelősen elolvastam úgy a feléig, aztán félretettem és néhány évig kézbe sem vettem. Lehet egyszerűen nem voltam a témára ráhangolódva, mert amikor ismét megpróbálkoztam vele, öt részt zsinórban elolvastam és izgatottan vártam a folytatás megjelenését.

   Éééés most elérkeztünk ennek a monumentális sorozatnak az utolsó részéhez is, melynek minden részében McCarty szenzációsan ötvözi a valós történelmi tényeket, személyeket a fikcióval és a románccal. Mert ezeknek a történeteknek valós történelmi események az alapja, minden kötet végén a szerzői jegyzet magyarázatot is fűz hozzá – érdemes elolvasni.

   Mivel sorozatról van szó, el kell mondanom azt is, hogy az egyes részek egymástól függetlenül is olvashatóak, bár némiképp kapcsolódnak egymáshoz, hiszen mindegyik egy-egy olyan harcos történetét mutatja be, aki a titkos skót alakulathoz tartozott, amely Skócia függetlenségéért harcolt és Robert the Bruce-t szerette volna királyának látni. Nem tévesztendő össze Diana Gabaldon Outlanderének szabadságharcával, ez a történet néhány évszázaddal korábban játszódik.

   De térjünk rá magára a történetre, mármint erre a sorozatzáróra, és kezdeném mindjárt a borítóval, ami akár tetszhet is valakinek, mert ez ízlés dolga. Nekem viszont nem tetszik, sőt, bűnronda azzal a plaidbe tekert kancsal Quasimodóval, akinek nyomokban sincs köze ahhoz a karakterhez, aki ennek a történetnek a főhőse. Mondjuk az eredeti kiadás csomagolása sem sokkal jobb, mert ott is egy hasonló figura szerepel – csupán nem kancsal és nem púpos –, ami vicc, mert a történet férfi főszereplője mégcsak nem is skót, hanem angol. Arról az Alex Setonról van szó, aki valamikor a titkos alakulat tagja volt, majd átállt az angolok oldalára, mert azt hitte diplomáciával és tárgyalásokkal megakadályozhatja a további vérontásokat. Ő egy lovag, annak ellenére, hogy egy ideig a skótok oldalán harcolt, s mint olyan, sosem viselt plaidet, hanem büszke volt lovagi páncéljára. Akik olvasták a sorozat korábbi részeit minden bizonnyal emlékeznek erre a karaktere, mint ahogyan a női főhősre is, bár eddig inkább az anyjáról volt szó, de a Comyn név mindenképpen ismerősen csenghet.

   Joan Comyn, a történet hősnője egy olyan családban nőtt fel, ahol a skót szülei két különböző oldalon álltak: anyja a skótokén, apja az angolokén. És ez nem végződött jól, hiszen a gyermek Joannak látnia kellett az árulónak kikiáltott anyját ketrecbe zárva, mi több, pont apja statuált elrettentő példát a számára. Csakhogy pont az ellentkezőjét érte el vele.

   A történet jelenében Joan apja már halott, anyja kiszabadult a fogságból és az egyik harcos felesége, a lány pedig megtűrt rokonként él angolpárti hozzátartozóinál, ami nagyszerű lehetőség arra, hogy a skótoknak kémkedjen. Flörtöléssel, kacérkodással könnyen szerez információkat az angoloktól, és nem érdekli, hogy ez a jóhírének a róvására megy. Mert Joan Comyn a Szellem, az a kém, akit Alex Seton le akar leplezni.

   Nem fogom elaprózni hogyan szeret egymásba Joan és Alex, min kell keresztülmenniük, míg ez a szerelem beteljesedhet és jön a happy end, annyit viszont elmondok, hogy ez kicsit sem volt egyszerű.

   Alex és Joan párosa nagyon jól működik együtt. Bár nyilvánvaló volt, hogy mi lesz a történet vége, a történet izgalmas, fodulatokkal teli és egyetlen pillanatig sem lankad az olvasó figyelme, mert volt itt akció bőven. Szerintem ez a történet nagyszerű befejezése egy izgalmas sorozatnak.

   Olvassátok, szeressétek, s nem kell szomorkodni, hogy vége, mert a Kiadó jövőre egy újabb McCarty sorozatot indít, ami mi másról szólhatna, mint a skótokról.

   A regénysorozat mindegyik főszereplője álnevet visel a különleges alakulaton belül. Például Joan Comyn a Szellem. A turné minden állomásán egy-egy főszereplő nevét találjátok, a ti feladatotok pedig az, hogy az illetőhöz tartozó álnevet beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Lachlan MacRuairi

09.20 - Betonka szerint a világ…

09.22 - Kelly és Lupi olvas 

09.24 - Dreamworld

Carly Robyn – Száguldó szerelem

   Száguldó szerelem 1

   A General Press Kiadó gondozásában jelent meg Carly Robyn Száguldó szerelem című sportrománca, amely a Formula 1 izgalmas világába viszi el olvasóját.

   Kövessétek blogturnénkat, s ha a szerencse is mellétek áll, megnyerhetitek a Kiadó által felajánlott könyv egy példányát

   Nem ​csak a flaszter izzik a Forma-1 pályán…

   Mivel a kicsapongásaival és a meggondolatlanul bevett hajtűkanyarjaival van tele a sajtó, Blake Hollisnak, az ötszörös Formula-1 világbajnoknak sürgősen vissza kell szereznie a jó hírét. A csapata drasztikus lépésre szánja el magát: életrajzi kötetet akarnak íratni, amely feltérképezi Blake pályafutását, és egy hamisítatlan brit úriembert tár az olvasók elé.

Ekkor kerül képbe Ella Gold, a karrierje mélypontján lévő amerikai sportújságíró, aki kétségbeesetten vágyik az újrakezdésre, ezért el is fogadja a kihívást jelentő felkérést. Elvégre Blake-kel interjúzni nem lehet olyan rossz, mint New York-ban maradni, ahol a csapból is a munkahelye elhagyásáról szóló pletykák folynak… Vagy mégis?

   Miközben Ella és Blake együtt töltik a szezont, és bejárják a világversenynek helyet adó huszonegy várost, ráébrednek, hogy nemcsak a sebesen gördülő kerekektől izzik a pályán a levegő. Az utolsó interjúkérdést együtt kell megválaszolniuk: képesek megírni a saját happy endjüket, vagy a szerelmük amilyen hirtelen lángra lobbant, ugyanolyan gyorsan porrá is ég?

General Press, 2024

Eredeti cím: Drive me Crazy, 2024

Megrendelhető

   Első könyvem a szerzőtől, viszont nem első, ami a Formula-1 világában játszódik. Volt több is, de most kapásból Paige Toon Daisy nyomában című könyve ugrik be. Azt is hozzá kell tennem, hogy Robyn könyvében azért több szó esett az F-1-ről, mint a Toonéban.

   Nos, nem tudom ki hogy áll az F-1 világához, én nem vagyok nagy rajongó, a család többi tagja viszont igen. S mivel ők a szabadedzést, kvalifikációt és a versenyt is a televizió képernyőjére tapadva és meglehetősen nagy hangerőn nézik (hadd hallja a harmadik szomszéd is, ha akarja, ha nem), akaratlanul is rámragadt némi ismeret a sportágról. Egyáltalán lehet ezt sportnak nevezni? S amit nem tudtam azt megkérdeztem a rajongóktól. Például én mindig azt hittem, hogy egy Formula-1-es pilótának alacsonynak kell lennie, hogy beférjen a kocsiba. Nos ez egy városi legenda, mert a házi szakértők szerint (és lecsekkoltam a neten is) az átlagmagasság per pillanat 175-180 centi, de vannak ennél magasabbak is. Tehát a történetünk főhőse – aki 190 centi magas – simán elmehet F-1 pilótának. Mondjuk kicsit szűkebb neki a járgány, de ezeket amúgy is személyre szólóan építik meg, nem?

   De térjünk vissza a könyvre, ami... nem is tudom... nekem kellő mennyiségű sportot adott a nyilvánvaló romatikus történet mellé. Aminek viszony örültem volna az, ha bár az egyik szereplőnek nincs semmilyen lelki nyomora. Mert a női hősnőt, Eliana (Ella) Goldot, egy erőszak kísérlet traumatizálta, a férfi főhős, Blake Hollis, pánikbeteg. Meg nagy partiarc, kicsapongó, botrányhős, stb. Én személy szerint nem tudok elképzelni egy pánikbeteg F-1 pilótát. Soha, semmilyen körülmény között, de ugye ez fikció, a szerzői szabadság nevében Blake Hollisnak akár két pár ... (tetszés szerint behelyettesítendő bármely páros szervvel) is lehetne, azt is megbocsájtanám neki, mert nagy Queen rajongó. Bár ez a Queen-rajongás egy teljesen felesleges információ volt a történet szempontjából.

 Ella Gold ismert sport podcastos. Több millió követője van, sok szponzora, flottul megél belőle. Egészen addig, míg főnöke szexuálisan bántalmazza, s a tényleges erőszakot csak a véletlennek köszönhetően ússza meg. A dolog annál is idegesítőbb, mivel neki kell elhagynia a munkahelyét és nem a bántalmazónak, aki egy „fontos elvtárs” gyermeke. Így lesz belőle – mentora felkérésére – Blake Hollis, a többszörös világbajnok F-1 versenyző társ-életrajzírója. A többszörös világbajnoknak egy nagyon zűrös évvel a háta mögött ugyanis nem áll jól a szénája semmilyen szempontból. A dolog pikantériája az, hogy podcastjában Ella többször is beszólogatott Blake-nek botrányos életvitele miatt, és Blake ezt nagyon jól tudja.

   Mivel ez egy váltott szemszögből megírt történet megismerhettem mindkét főhős gondolatait, baráti körét, életük apró történéseit is, melyek nem voltak relevánsak a másik szemszögéből. S az is értékelendő, hogy ebben a történetben nincs instant szerelem. Igen, vonzódás van, mi több, Blake gyorsan közli is mit tenne Ellával, de a két hős kapcsolata lassan alakul. Előbb barátok, legalább is azzal áltatják magukat, hogy csak azok. Ez a barátság pedig odavezet, hogy egyre több bizalmas dolgot osztanak meg egymással, míg egyszer Blake vissza nem él Ella bizalmával. Mentségére legyen mondva, nem szándékosan teszi, és az igazságérzete vezérli. Mert ugye unalmas lett volna a történet egy újabb dráma nélkül, s túl egyszerű lett volna, ha a két főszereplő minden extra macera nélkül felépíti kapcsolatát.

   Nagyon szerethető történet volt, végén a kötelező happy enddel, jól megformált és kedvelhető (vagy nem) karakterekkel. Mondanám azt is, hogy szórakoztató volt, de semmi szórakoztató nincs az erőszakban vagy a pánikbetegségben. Váltakoztak az izgalmas részek a líraibb, romantikus részekkel, és megismerhettem egy egész csapat mellékszereplőt, akikkel valószínűleg a sorozat valamelyik következő könyvében találkozni fogok. Mert a Száguldó szerelem egy sorozat indítókötete, s sajnos a folytatásokra még várni kell, mert angol nyelven sem jelentek még meg.

   Nyereményjátékunkban a száguldó cirkusz vilájbajnokainak nevét rejtettük el a turné állomásain. A ti feladatotok, hogy megtaláljátok a neveket, és beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába

   Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

08.01 - Betonka szerint a világ

08.03 - Kitablar

08.05 - This is my (book) universe

08.07 - Kelly és Lupi olvas