A következő címkéjű bejegyzések mutatása: HarperCollins. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: HarperCollins. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. május 11., szombat

Sarah Morgan – Vakáció Hamptonsban


New Yorkból szeretettel 5



Fliss Knight, aki ikerhúgával együtt egy kutyasétáltató kisvállalkozás tulajdonosa, imádja New Yorkot – egészen addig, míg ki nem derül, hogy volt férje, Seth egy közeli állatorvosi rendelőben helyettesít. Bár tíz éve nem látta a férfit, elég egyetlen találkozás, és a szíve máris ugyanúgy fáj, mint amikor véget ért a villámházasságuk. Ezért amikor kiderül, hogy a nagymamájának segítségre van szüksége a nyáron, azonnal Hamptonsba utazik, hogy elmeneküljön a múltja elől – ráadásul azt füllenti, hogy ő Harriet, a saját ikertestvére! Seth viszont átlát a szitán, úgyhogy tudja: ha Fliss megszökik, az csak azért fordulhat elő, mert még mindig nem közömbös iránta. Elhatározza hát, hogy bár tíz évvel ezelőtt nem látott más megoldást, ezúttal nem hagyja elmenni. Imádni való kutyája, Lulu és némi tengerparti romantika segítségével meg akarja győzni Flisst, hogy ők ketten összetartoznak…


HarperCollins, 2019
Eredeti cím: Holiday in the Hamptons, 2017



Sarah Morgan nevét még azokból az időkből ismerem, amikor volt időm és kedvem Harlequin (most HarperCollins) füzetes regényeket olvasni. Nem is rosszak azok, ha az ember lánya abszolút kiszámítható végű, tömény romantikára vágyik egy testet-lelket kifacsaró nap után.
S aztán a már említett kiadó a szerző terjedelmesebb műveivel is megörvendeztete a zsáner kedvelőit. Előbb jött az O’Neil testvérek trilógia, majd a New Yorkból szeretettel sorozat, mely hat könyvből és egy kiegészítő novellából áll. Ennek a sorozatnak az ötödik könyve a Vakáció Hamptonsban.
Ha nagyon őszinte akarok lenni, nem kedveltem ezt a sorozatot, mert tele volt közhelyekkel, előre borítékolható volt minden és nagyon sablonos történetekből állt. Rendesen hozta a szerző füzetes regényeiből ismert stílust, csupán a terjedelem volt nagyobb. Igazándiből csak azért vettem kézbe ezt a könyvet, mert épp nem volt kedvem valami komolyabbat olvasni elalvás előtt. S nagyon jól tettem.
Nem mondom, hogy megrengette a világomat, vagy a szerző valami hihetetlenül zseniálisat alkotott, lehet, hogy csak jókor talált meg, de ennek a könyvnek humora volt, nem is kevés, és remekül szórakoztatott.
Akik már olvasták a sorozat előző részeit, azok számára nem ismeretlen a hősnő személye. Fliss (Felicity) Knight már az előző részekben is feltűnt epizodikusan, hiszen egypetéjű ikertestvérével, Harriettel egy kutyasétáltató vállalkozást vezetnek New Yorkban, és szolgáltatásaikat ígénybe veszi az a cég is, amit a sorozat első részeiben szereplő barátnő-trió alapított, mikor hirtelenjében valamennyiüket lapátra tették és ott álltak munkahley és egy lyukas garas nélkül.
Az ikrek vállalkozása teljesen más alapokon nyugszik. Harriet, a csendesebbik, állatorvosi tanulmányait hagyta abba, viszont továbbra is imád állatokkal foglalkozni, Flissnek, a harciasabbnak pedig üzleti tanulmányokból van diplomája, tehát adva volt a lehetőség és válalkozásuk sikeres is, bár egyelőre piciny lakásukból működtetik.
S amikor minden tökéletesnek tűnik, felbukkan Fliss múltjából az első szerelem, hogy mindent összezavarjon. Ezzel nem árulok el titkot, hiszen ez még az előző könyv végén megtörtént, mondhatni felvezette ezt a soron következő történetet, csupán azt nem árulta el a szerző, hogy mennyire volt komoly ez a kapcsolat.
A könyv előhangja Fliss és Harriet tizennyolcadik születésnapjáig visz vissza, mikor a két főhős egy Hamptons-i nyaraláson összejön. Nem volt ez nehéz, hiszen Seth Danielnek, Fliss bátyjának barátja, forma együtt lógnak minden nyáron. S ennek a nyárnak következményei lesznek, amik megbolygatják Fliss és a család amúgy sem rózsás életét.
Fliss annyira retteg a Seth-tel és a múlttal való találkozástól, hogy egyenesen Hamptonsig fut nagymamáját ápolni pont akkor, amikor úgy gondolta, hogy vállalkozásukat bővíteni kellene más szolgáltatásokkal is. És miért ne kavarná meg még jobban a dolgokat: ikertestvérének adja ki magát. Kicsit közhelyes, de azért még mindig vicces, hogy azt hiszi közeli ismerőseivel, sőt nagyanyjával is el tudja hitetni, hogy ő tulajdonképpen Harriet.
S mit tesz a fikció ördöge? Seth Hamptonsban állatorvos, s csupán helyettesített a New York-i rendelőben, tehát megtörténik az elkerülhetetlen: Fliss és Seth összetalálkozik, és bármennyire is nehezére esik, de meg kell ejteniük azt a kínos beszélgetést, amely tíz évvel korábbi szakításukkor elmaradt. Természetesen Fliss hibájából, hiszen ő a magábazárkózó és energikus, s harcias megnyilvánulásaival tulajdonképpen bizonytalanságát és gyermekkora traumáit maszkírozza. Meg a bűntudatát, hiszen meg van győződve, hogy a tíz évvel korábbi események tönkretették Seth életét.
Nem lesz fáklyásmenet, amíg a hárítás és ködösítés nagymestere megnyílik és beszél a gondjairól, a múlról, a gyermekkoráról és családjáról, bár Sethnek van némi sejtése arról, hogy az, amit a Knight család a világnak mutatott, nem igazán felel meg a valóságnak. S ugye az ikerek kapcsolata mindig speciális, különösen az egypetéjűeké, Fliss pedig kötelességének érzi, hogy a visszahúzódóbb Harrietet állandóan óvja és megvívja helyette a csatáit. Ezt felnőtt korukban sem tudja elengedni, annak ellenére, hogy testvérének nincs már erre szüksége.
Volt benne jónéhány klisé és közhelyes megoldás, de a humora, a beszólások élvezhetővé tették a történetet, annak ellenére, hogy a végkifejlet már indulásból borítékolható. S volt benne egy belevaló, tündéri nagymama is, meg néhány bolondos kutyus is, mert ugye Fliss profi kutyasétáltató, annak ellenére, hogy odahaza ő inkább a cég menedzselésével folglalkozott.
Nem mondom, hogy újra fogom olvasni valamikor – bár ki tudja? – de ez most jókor jött és egy estére remek szórakozást nyújtott. De ízlések és pofonok…



A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:


O’Neil testvérek trilógia:



New Yorkból szeretettel sorozat




2019. február 10., vasárnap

Lorraine Heath – Botrány és szenvedély


Botrány és szenvedély 1


Mick ​Trewlove-tól a születése után nyomban megszabadultak, és egy nyomorúságos körülmények között élő asszonyra bízták. Bár szegénységben nőtt fel, mégis sikeres üzletember vált belőle. Ám mérhetetlen gazdagsága sem tudja csillapítani bosszúszomját az apja, Hedley hercege iránt, aki annak idején eldobta magától, és továbbra sem hajlandó elismerni fiaként. Úgy véli, nincs más választása, mint tönkretenni a herceg törvényes örökösét, ráadásként elcsábítani tőle a menyasszonyát is… 
A korán árvaságra jutott Lady Aslyn Hastingset egész eddigi élete során még a széltől is óvták, ezért végre egy kis kalandra vágyik. Mivel a jövendőbelije testben és lélekben gyakorta máshol jár, a lány azon kapja magát, hogy vonzalom támad szívében egy jóképű, ám kétes származású vállalkozó iránt, aki a jelek szerint mindenkinél jobban megérti őt. Természetesen tisztában van vele, hogy a legjobb lenne messze elkerülnie egy Mick Trewlove-féle alakot. Bárcsak ne lenne annyira ellenállhatatlan! 
Titkok sora vár megfejtésre, Micknek pedig döntenie kell, hogy a bosszúhadjárata miatt érdemes-e kockára tennie azt, amire a szíve mélyén mindennél jobban vágyik…


HarperCollins, 2019
Eredeti cím: Beyond Scandal and Desire, 2018



Új Lorraine Heath sorozat megjelentetésébe fogott a HaperCollins Kiadó, legalábbis remélem, hogy valamennyi részt olvasni fogjuk magyar nyelven. Ami azt illeti, a kiadóra nem jellemző, hogy valamibe belefog és egy idő után megfeledkezik a folytatásokról.
Az új sorozat neve Botrány és szenvedély – akárcsak az első résznek –, eredeti angol neve Sins for All Seasons (Bűnök minden évszakra), és ahogy azt már Lorraine Heath-től megszokhattuk, egy újabb klasszikus romantikus történetet kapunk, melynek prológusa 1840-ben történik s maga a cselekmény harmincegy évvel később bontakozik ki.
A fülszöveg elég sokat elmond arról, hogy tulajdonképpen mit is várjunk ettől a könyvtől, s nemcsak a történetbe nyújt betekintést, hanem a két főhőst is bemutatja.
Prológussal kezdődik, mely központjában egy születés áll.  Előkelő házban egy kisded jön a világra, melytől gyorsan meg is szabadulnak, hiszen nemkívánatos jövevény. Tehát az előkelő apa egy takaróba csavarva viszi a kisdedet az “angyalcsinálónak”, hogy tegye, amit tennie kell.
Hogy mi is ez az “angyalcsináló”? Olyan szegény asszonyok, akik némi díjazás fejében elintézik, hogy az arisztokrácia megszabaduljon fattyaiktól. Ettie Trewlove is egy ilyen asszony, kertjében számtalan csecsemő holtteste van elásva és tovább folytatná ezt a tevékenységét, csakhogy egy járvány saját gyermekeit elviszi és ő ezt bűntetésként értelmezi azért, amit korábban csinált. Ezért öt gyermeket nevel fel döbbenetes szegénységben, amiből csak egyetlen a sajátja, a legfiatalabb lány, Fancy. Ez egyébként remek ábrázolása a 19. század látszatoknak élő társadalmának, ahol az elít mindent lenézett, ami a körein kívül esett, és ahol fattyúnak születni egyenlő volt a halálos ítélettel.
Innen indul Mick Trewlove is, aki kemény munkával küzdötte fel magát oda, ahol most van: dúsgazdag építkezési vállalkozó, testvéreit is nyugodt megélehetéshez segítette, tehát ideje bosszút állnia azon a férfin, aki születésekor eldobta magától fattyját. Ez a férfi pedig maga Hedley hercege. S Mick abban is reménykedik, hogy a hercegtől megtudja ki volt biológiai anyja.
Többször is megkörnyékezte Hedley hercegét, aki minden kommunikációt visszautasított, miután határozottan közölte, hogy neki nincsenek fattyjai. Ezért Mick Trewlove a bosszú eszközéhez nyúl és kihasználva Hedley törvényes örökösének, Kipwicknek beteges játékszenvedélyét, arra törekszik, hogy anyagi romlásba döntse a férfit. Az sem mellékes, hogy testvére, Aidan, pont egy olyan klubot vezet, ahol Kipwick hódolhat játékszenvedélyének, miután minden előkelő klub kizárta tagjai közül. Az ilyen helyeket ma kaszinónak hívják. De Mick Trewlove-nak ez sem elég, hanem a hercegi örökös menyasszonyát is le akarja csapni a kezéről.
Itt kerül be a képbe az árva Lady Aslyn Hastings, Eames grófjának leánya, akit a hercegi pár nevelt és mindenki tudta, hogy csak idő kérdése, hogy a nevelt lány és a hercegi csemete előnyös házasságot kössön. Csakhogy Mick Trewlove ezt abszolút másképp gondolja és eleinte a bosszú kedvéért keresi a Lady társaságát, aztán közbeszólnak az érzelmek és az érzékek is.
Nyilvánvaló, hogy Mick Trewlove két fronton is támad: egyrészt kihasználja a törvényes örökös játékfüggőségét, hogy anyagi csődbe hajszolja. Nem érdekli, hogy Kipwick elképzelhetően a féltestvére és semmiképpen nem hibás azért, amit a herceg oly sok évvel korábban elkövetett. Másrészt egy abszolút ártatlan nőt készül tönkretenni azzal, hogy kompromittálja és ellehetetleníti a szigorú viselkedési normákat megkövetelő elít társaság előtt. Erre az udvarlós-romantikus szálra és az Aslyn-Mick kapcsolatra nagyobb hangsúlyt helyez a szerző, ami nem csoda, hiszen ez egy romantikus történet. Én azonban többet olvastam volna az “akció” részből is, nem csupán annyit, hogy melyik nap épp melyik birtokát veszítette el Kipwick, vagy hogyan játszotta el Aslyn ékszereit is.
Természetesen némi erotika is tartozik a történethez, hiszen Mick és Aslyn között mégiscsak történik egy s más, még akkor is, ha Mick részéről ezt már nem bosszú, hanem érzelem vezérli. Ezért az érzelemért még a bosszút is hajlandó lenne mellőzni.
Nem meglepetés, hogy lesz boldog végkifejlet és a társadalmi különbségek ellenére Aslyn és Mick története boldogan ér véget. De nem volt teljesen egyértelmű és kiszámítható, hogy hogyan is oldódik meg Mick származásának kérdése, és hogyan kerül vissza ő a biológiai családjába. Ez a megoldás viszont meglepetés volt, és volt még néhány csavar a történetben, ami szintén meglepetésként hatott.
Sok-sok (talán túl sok!) romantikával dúsított történet. Nem volt rossz, kiváncsian várom a folytatásokat is. Angol nyelven idén jelenik meg a sorozat negyedik része, de mivel a Trewlove testvérek öten vannak és ez a sorozat róluk szól, elképzelhető, hogy lesz majd egy ötödik rész is. S ki tudja még hány? Én minden esetre kiváncsian várom a következő részeket, mert a Trewlove testvérek mindegyike meglehetősen éredekes és különös karakter. De ízlések és pofonok…



A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:








2018. november 28., szerda

Gayle Callen – A makacs vőlegény


Felföldi esküvők 2



Maggie McCallum álmai újdonsült vőlegényéről nem éppen romantikus természetűek. Nem elég, hogy úgy adták oda Owen Duffnak, mint valami zálogot, amely véget vethet a klánok közötti viszálynak, hanem még balsejtelem is gyötri, hogy vőlegénye esküvőjük napján meg fog halni. A Skót-felföld makacs fia mégsem engedi, hogy lefújják az esküvőt, pedig tényleg veszélyben forog az élete. Owen évekkel ezelőtt látta meg először Maggie-t, és legszívesebben azonnal ágyba vitte volna. Kockázatos dolog szemet vetni egy másik klán vezetőjének a húgára, de Owen szenvedélyesen beleszeret az egyetlen nőbe, akinek a megszerzésére szinte semmi reménye sincs…


HarperCollins, 2018
Eredeti cím: The Groom Wore Plaid, 2016



Két skótos sorozat is fut párhúzamosan a HarperCollins Kiadó Széphistória szériájában mostanság. Az egyiket Brenda Joyce neve jelzi és Felföldi rózsák név alatt jelenik meg, a másik Gayle Callen tollából származik és Felföldi esküvők sorozatcímmel került be a köztudatba. Ez utóbbi a jobb, legalábbis az én olvasatomban, de mindenki eldönti magának, hogy melyiket kedveli jobban, mert ugye nem vagyunk egyformák.
Bátran állíthatom, hogy szeretjük a skótos történeteket. Barátaim, ismerőseim is lelkesen jelzik, ha valahol felröppen a hír, mely szerint valamelyik kiadó újabb, témába vágó könyvvel, sorozattal készül kirukkolni – egyébként még mindig várom, hogy valamelyik kiadó felvállalja Maya Banks felföldiekről szóló két sorozatának a magyar nyelvű megjelentetését. Elképzelhetően jó buli lenne. Nem áll szándékomban elemezgetni miért is kedveljük ezeket a klasszikus romantikus történeteket (már aki…), melyekben a fickók mindig annyira ellenállhatatlanul férfiasak, mindenki maga tudja ennek az okát.
A makacs vőlegény a sorozat második könyve, de kis jóindulattal önálló történetként is olvasható, hiszen a történések csupán annyiban kapcsolódnak az első részhez, hogy ugyanarról a klánok közötti viszályról van szó, és ebben a részben helyre kell hozni mindazt, amit az első részben elbaltáztak. Az sem igazán számít, hogy a véletlen folytán kötött házasság végülis jól alakul és a fiatal házasok boldogok egymással.
Az első részben, melynek címe A hamis menyasszony és szintén az idén jelent meg a HarperCollins jóvoltából, a McCallum és Duff klánok közötti viszályt egy házassággal próbálják helyrehozni, csakhogy a Duff klánvezér csele miatt a McCallum vőlegény nem azt a Catriona Duffot rabolja el, akit elméletileg neki szántak, hanem a hölgy azonos nevű, szegényebb unokatestvérét. Ezt helyrehozandó, Owen Duff elkötelezi magát, hogy feleségül veszi Maggie McCallumot.
A hősnőről tudni kell, hogy fura álmai vannak, olyanok, melyeket maga sem igazán ért, de bebizonyosodott, hogy ezek az álmok a jövőbe látnak és tragédiákat hivatottak előrejelezni. Magie McCallum megálmodta, hogy esküvője napján vőlegénye meg fog hallni, csakhogy senki nem hisz neki, maga Owen Duff sem, akinek megvallja különleges képességét. Tehát Maggie arra játszik, hogy rávegye sármos vőlegényét, álljanak el az esküvőtől. És Maggie helyzete sem könnyű, hiszen a Duff-klán tagjai közül nem mindenki lelkesedik az esküvőjért, sem a két klán közötti békekötésért.
Körülbelül erről szól a történet, amely természetesen jól végződik, a szerelmesek – mert a főhősök természetesen egymásba szeretnek – túljutnak mindenféle intrikán, ellenségeskedésen és boldogan élnek míg meg nem hallnak. S ha már szerelmesekről esik szó, akkor a szerző néhány lepedőszaggató erotikus jelenettel is megfűszerezte a történetet, mert miért ne?
Szórakoztató történet volt minden kiszámíthatósága ellenére. A hősnő jövőbelátását kicsit eltúlzottnak találtam, néha már az abszúrd határát súrolta, de ez egy 18. században játszódó történet és a skót amúgy is egy babonás, hiedelmekkel teli nép.
Egyszer mindenképpen el lehet olvasni, kedvelhető. Én személy szerint várom a sorozat záró kötetét is, bár erre az idén nem hinném, hogy sor kerülne. S természetesen ízlések és pofonok...



Kapcsolódó bejegyzés:



2018. október 8., hétfő

Sarah Morgan – Miért éppen New York?


New Yorkból szeretettel 4



A város, amely soha nem alszik, mindig más arcát mutatja, és mindenkinek mást kínál. A látszat ellenére az sem lehetetlen, hogy az ember épp itt találja meg az igaz szerelmet… 
Molly kapcsolati tanácsadással foglalkozik, több könyve is megjelent, és nagyon sikeres blogot ír hasonló témában. Saját bevallása szerint mindent tud a szerelemről – mármint mások szerelmi ügyeiről, mert ő a három évvel korábbi szakítása óta nem áll szóba férfiakkal. Egyetlen társa Valentine, a kutyája. Daniel válóperes ügyvéd, aki alapvetően ellenzi a hosszú távú elkötelezettségeket. Jelmondata: „Ha nem bonyolódsz komoly kapcsolatba, megspórolsz magadnak egy csomó fájdalmat.” Aztán egyszer csak észrevesz egy gyönyörű lányt, aki minden reggel a New York-i Central Parkban kocog a kutyájával. Gondol egyet, és kölcsönkér egy kutyust, hogy megismerkedhessen a nővel…


HarperCollins, 2018
Eredeti cím: New York Actually, 2017


A New Yorkból szeretettel sorozat negyedik része, és még mindig nem értem, miért nem volt jó az angol sorozatcímben szereplő Manhattan, ami lényegében New York egy kerülete. Csak és pont. Ez nem is annyira bizarr, mint más kiadóknál (nem nevezem meg, hogy még ennyi reklámot se kapjon) tapasztalt könyvcím fordítások.
Nem vagyok a sorozat rajongója, alapból az “egynek elmegy” kategóriába soroltam a részeit, melyeket igenis el lehet olvasni, ha kellően fáradt és agymosott az ember lánya, vagy ha nagyon kihegyezettek az érzékei a habos-babos szerelmi varázsra, mert a szerző néha túlzásba viszi a csöpögős romantikát, legalábbis az én ízlésemnek, de hát nem vagyunk egyformák, ahogy ezt szoktam én mondogatni.
Nos, ismét New York és ismét az előző részekből már ismert társaság – bár ők csupán epizódikusan fognak ebben a részben megjelenni. De azért jó néhány mondat erejéig velük is foglalkozni, megtudni, hogy éppen hogyan működik a kapcsolatuk és tart-e még a rózsaszín köd.
Végy egy sikeres válóperes ügyvédet, aki azért lett az ami, mert… és adj hozzá egy párkapcsolati tanácsadót, aki valamikor, egy másik kontinensen tévésztár is volt. Aztán mikor csúnyán átverték és minden szempontból ellehetetlenítették, akkor fülét-farkát behúzva elmenekült, ahelyett, hogy kiállt volna magáért és a maga igaza mellett. Ugye, a pszichológus is emberből van és rendelkezhet nagyon csekély érzelmi intelligenciával. Ő Molly, a történet hősnője, aki most blogot vezet, meg nagyon okos könyveket ír a párkapcsolatokról. Az internetes világ által biztosított anonimitás védelmében ő már egy mini-celeb, a téma szakértője és nagyon népszerű. Valójában állandóan attól retteg, hogy valaki rájön az ő szégyenletes titkára, és arra, hogy kicsoda is valójában.
Bizarr vagy sem, de párkapcsolati tanácsadó létére Molly magánélete a sivatagnál is sivárabb és állandó társnak egy csodálatos dalmatát választ, Valentine-t, akivel reggelente együtt szokott kocogni a Central Parkban. Nemcsak párkapcsolata nincs, hanem barátai sem igazán.
A parkban látja meg Daniel, a válóperes ügyvéd, aki képes húgaitól egy kutyát kölcsönözni, csakhogy megismerkedhessen Mollyval. A húgokkal már többször is találkozhattunk az előző részekben, hiszen Fliss és Harriet állatmentéssel foglalkozik… vagy valami hasonlóval, és epizódikusan már előfordultak itt-ott.
A többi már kiszámítható és semmilyen meglepetést nem okoz. A hősnőt semmiképpen nem tudtam sajnálni azért, mert anyja korán elhagyta. Ez csak egy kifogás volt arra, hogy dagonyázzon az önsajnálatba és kapcsolatai kudarcát lerázza magáról: nem tudok szeretni, mert az anyám nem szeretett engem. Tuti nem kérnék párkapcsolati tanácsot egy ennyire szánalmas nőtől.
A történet fénypontja a két kutya volt: Valentine, a tökéletes dalmata és a csajozás miatt kölcsönkért német juhász. Ők határozottan feldobták a hangulatot és számtalan mosolyfakasztó epizódott is generáltak.
Nekem ez egyszer olvasós marad, akárcsak a sorozat előző részei. Valószínűleg a folytatásokat is elolvasom majd – jobb híján –, mert azért vannak napok, amikor az ember lányának pont az ilyen habos-babos romantikától csöpögő történetek a menőek (nálam most éppen nem). De, ugye, ízlések és pofonok…



Kapcsolódó bejegyzések:












2018. szeptember 1., szombat

Brenda Joyce – Rózsa a viharban

Felföldi rózsák 2



Véres háború söpör végig Skócián. A Comynok és a velük szövetséges családok sorsa egy fiatal nő kezében van. A nemrég árvaságra jutott Margaret Comyntól elvárják, hogy érdekházasság révén biztosítsa ezen klánok jövőjét. Ám a hírhedt és rettegett Lochaber Farkasa megtámadja és ostrommal beveszi a várát, őt magát pedig túszul ejti. A lány eleinte gyűlöli fogvatartóját, de hamarosan szenvedélyes szerelemre lobban iránta, noha jól tudja, hogy a férfi a Skócia trónjára törő Robert Bruce oldalán harcol, míg a Comynok Edward angol királyt támogatják. Margaret egy háború kellős közepén találja magát, és választania kell a családja iránti hűség és a mindent elsöprő érzelem között…


HarperCollins, 2018
Eredeti cím: A Rose in the Storm, 2013



Az igazat megvallva, rég olvastam a szerzőtől, értendő a sorozat első része előtt, hiszen A harcos és a rózsa idén, kora nyáron jelent meg. S ez az időbeni távolság megszépítette azt, amit annak idején, a de Warenne sorozat részeit olvasgatva a szerzőről gondoltam. Nem lelkesedtem érte, de hangulattól függően az “egynek elmegy” és az “egészen jó” között ingadozott. Tehát pozitívan fogadtam, hogy a kiadó újabb Brenda Joyce könyveket ad ki, és lelkesedésem még annál is nagyobb volt, mikor kiderült, hogy ezek a történetek marcona, de annál szexibb skót harcosokról fognak szólni – mert, ugye, valamilyen érthetetlen okból imádjuk a felföldi harcosokat és a róluk szóló történeteket.
Az első csalódás akkor ért, amikor szembesültem A harcos és a rózsa nyúlfarkni terjedelmével, de gondoltam sebaj, majd jönnek a folytatások, hosszabban, bővebben. S így is lett, a Rózsa a viharban lényegesen terjedelmesebb. Csakhogy a mennyiség a minőség róvására ment, mert amíg az első rész olvasása után azért panaszkodtam, hogy a szűkös terjedelem miatt a cslekménynek nem volt helye és ideje kibontakozni, most egy agyonbonyolított, többnyire zavaros és vontatott történetet kaptam, egy olyan hősnővel, akit mély meggyőződéssel tudtam volna bántalmazni, hátha sikerül egy kis értelmet verni a fejébe.
Akik ismerik Monica McCarty Felföld rettegett fiai sorozatát, azoknak nem idegen sem a téma, sem a kor, amikor a történet játszódik, csakhogy a Monica McCarty egészen más oldalról közelíti meg a valós történelmi eseményeket, mint Brenda Joyce… és szerény véleményem szerint toronymagasan jobban is írja meg a skót trónviszályról szóló történeteit. A téma és a kor ugyanaz: 14. század eleje, amikoris William Wallace, a nagy skót szabadságharcos halott, és Robert de Bruce harcba száll a skót koronáért és Skócia függetlenségéért. Csakhogy ebbe Edwardnak, Anglia királyának is van némi beleszólása, nem beszélve arról, hogy a felföldi klánok nem állnak ki egy emberként Bruce mellett, hanem politikai érdekektől indíttatva inkább az angolok pártján állnak.
   Margaret Comyn, jelen történet hősnője mindössze 17 éves, de kiemelkedő kötelességtudattal és saját klánja, elholt szülei iránti hűséggel rendelkezik. Olyan egészen beteges módon, hiszen akkor is kitart a család/rokonság mellett, amikor nyilvánvalóan ő nem számít többnek, mint alku tárgyának. Családja az ő Guy de Valence-szel tervezett házassága révén akarja az angol Edward jóindulatát biztosítani, ugyanis a család az angolok pártját fogja. Ő lenne az a bizonyos “rózsa a viharban”, a szupernő – de én csupán idegesítőnek és eltúlzottnak találtam, annak ellenére, hogy tényleg nagyon kedvelem az olyan hősnőket, akik határozottak és tudják mit akarnak.
   Értem én, hogy abban a korban egy 17 éves lány felnőtt nőnek számított, de értelmi képességei akkor is egy 17 éves lányé voltak, melyhez társult egy jó adag arrogancia is, hiszen maroknyi emberrel védelmezte várát a legfélelmetesebb felföldi harcos, Alexander MacDonald és sokszáz főre rúgó serege támadása ellen. Ez a gyors támadás kettejük történetének kezdete, ami természetesen szerelembe – és némi erotikába – materializálódik a történet során. Egyébként a két főhös fiktív karakter, ők valójában nem léteztek sem a Comyn, sem a MacDonald családban abban a korban, amikor a történet játszódik.
   Azt sem igazán pontoztam, hogy Isabella, Fife grófnője – aki itt mint a hősnő rokona és kebelbarátnője szerepel – egy olcsó kis lotyónak van bemutatva, aki elhagyja férjét és Robert de Bruce udvarához (és ágyához) csatlakozik, nem törődve, hogy a skótok királya házas. Amennyire pozitív hősnőnek volt beállítva a butácska Margaret – a család iránti hűség és kötelességtudat eleven szobra –, annyira negatívan volt bemutatva Isabella, akinek mégiscsak fontos szerepe volt a koronázási ceremóniában, hiszen öccse hiányában ő birtokolta Fife grófi címét. Egyébként a történet női szereplői többnyire használati cikkekként voltak ábrázolva, akik feláldozhatóak voltak, vagy politikai szövetségek biztosítása érdekében alku tárgyai, vagy egyszerűen csak üzentek értük, amikor az úrnak kedve szottyant egy kis etyepetyére.
   Nem szerettem a történetet. Annyi minden volt belezsúfolva, hogy pörögnie kellett volna, de csak idegesített és untatott, a hősnő pedig utolsó sejtjéig antipatikus volt. Még az sem javított a megítélésén, hogy végülis a szerelem nevében hajlandó túllépni merev elvein és elköteleződik Alexander MacDonald mellett. Szegény MacDonald! Élő példája annak, hogy a szerelem öl, butít és a nyomorba dönt, hiszen egy ilyen ostoba liba jutott neki osztályrészül. Ő egyébként nagyon szerethető karakter volt, pont olyan amilyennek a rettenthetetlen skót harcosokat elképzeltem, tökéletes hős, akinek azért van egy érzelmes oldala is, csak gondosan titkolja.
Nekem ez felejtős volt, meggondolom, hogy elolvasom-e a trilógia utolsó részét is (mikor és ha megjelenik), de ízlések és pofonok, mert nem vagyunk egyformák…





 A sorozat további részei:


The Warrior and the Rose

3. A Sword Upon the Rose - egyelőre csak angol nyelven olvasható




2018. július 22., vasárnap

Susan Mallery – Csak a csillagok


Szeder-sziget 3


Tényleg azt az életet élem, ami jó nekem? 
Nina mindig is erős szikla volt a hullámverésben, akire mások biztosan számíthattak. Egyedülálló nőként a Szeder-szigeten dolgozik, míg az anyja és a húga szabadon követték az álmaikat. Most már maga sem tudja, hogy annak idején helyesen döntött-e, amikor a családja kedvéért lemondott a továbbtanulásról és élete első szerelméről. Ideje, hogy végre a saját boldogságára is gondoljon. De előbb el kell döntenie, valójában mit is akar. Maradjon, vagy máshol keresse a boldogságot? És a férfiak? A szerelem valóban gyógyít, vagy inkább azt jelenti, hogy örökre le kell mondani a vágyainkról?


HarperCollins, 2018
Eredeti cím: Evening Stars, 2014



Susan Mallery írásaival sok évvel ezelőtt találkoztam előszőr, amikor az akkor még Harlequin nevet viselő kiadó gondozásában megjelent Buchanan sorozatot olvastam, és meglehetősen szórakoztatónak találtam. Ezért azóta mindent elolvastam, amit a kiadó magyar nyelven a szerzőtől megjelentetett, de sajnos elmúlt az újdonság varázsa. Lassan arra a következtetésre jutok, hogy ezt a szerzőt is mellőznöm kell a jövőben.
Csak a csillagok a Szeder-sziget trilógia záró része, és annak ellenére, hogy egy sorozathoz tartozik, önálló kötetként is olvasható, mert azon kívül, hogy cselekménye a Szeder-szigethez kötődik, kevés kapcsolat fedezhető fel a sorozat előző részeivel.
Az előző részben már megismertük a történetünk hősnőjét, amikor epizodikus szerepben munkára jelentkezik az aktuális hősnőhőz, a gyermekorvos Andihez. Mert ugye Nina Wenthworth képzett nővér, aki anno feladta karrier-álmait zűrös családja miatt. Anyja sosem nőtt fel igazándiból, tehát neki kellett a háztartás, a régiségbolt és húga gondját viselnie… és az sem könnyített dolgán, hogy anyja végülis stabil kapcsolatot alakított ki egy másik nővel.
Nina lassan harminc éves és úgy érzi megfeneklett a szigeten, ahol nem igazán történik semmi izgalmas… egészen addig, amíg haza nem jön az orvos Dylan, volt szerelme, és meg nem jelenik a helyszínen a fiatal katonai pilóta Kyle, aki egy gyerekkori ábrándot követne ráhajt Ninára, s hogy még érdekesebb legyen, Averil, Nina húga is szünetet rendel el házasságában és bizonytalan időre hazaköltözik önmagát megtalálni. Ha még mindig nem lenne elég, akkor tiszta véletlenül egy sokmilliós festmény is kallódik a sok lom között.
Hogy kedveltem-e a történetet? Határozottan nem. Túlzsúfolt úgy a történésekben, mint érzelmi vonalában. Nem igazán értettem, hogy miért borul ki egy felnőtt férfi, ha megtudja, hogy nős munkatársa viszonyt folytat a titkárnővel? Mert Kevin, Averil férje szabályosan összeomlik, mintha ilyesmi még soha nem fordult volna elő.
Nem segített az sem, hogy a hősnő nem tudta mit akar és egyszerre két férfival is randizott, mert ugye az egyik a volt barátja, aki évekkel korábban faképnél hagyta és a régi álmokat képviseli, amikor mindketten orvosi karrierről álmodtak, de csak egyiküknek jött össze. A másik pedig a fiatal és lehengerlő pilóta, akivel lángra gyújtják az ágyneműt. Ami azt illeti, ez is egy meglehetősen nyálas húzás volt: a négy évvel fiatalabb Kyle 12 évesen rajongott Nináért, mikor az a húga babysittere volt, most pedig felnőttként ki akarja  élni kiskamaszos fantáziáit.
Határozottan antipatikus volt Bonnie is, Nina anyja, aki nem csak elfelejtett felnőni és felelősséget vállalni bár a saját életéért, hanem viselkedése arra látszott utalni, hogy az elméje sem teljesen ép, mert egyszerűen képtelen a racionalizálásra. Teljesen felesleges volt a politikai korrektség kedvéért leszbikust csinálni belőle, kellőképpen zavaros személyiség volt a nemi preferenciái kihangsúlyozása nélkül is.
Kedvenc karakterem Penny, az országúti pihenőből megmentett keverék eb volt, akinek jelenléte a történetben szintén nem véletlen műve, hiszen  a gazdátlan állatokra hivatott felhívni a figyelmet és megmozgatni az olvasók szociális érzékenységét.
Sok-sok kliséből összerakott történet, ami lassan, de biztosan teljesen elrugaszkodott  a valóságtól és átalakult egy modern tündérmesévé, amikoris mindenki megtalálja a számítását és boldog lesz. És a rosszak azért nem nyerik el méltó bűntetésüket, mert a történet csak és kizárólag pozitív hősökre épül, és mindenkivel csak és kizárólag jó dolgok történnek, amik gyökeresen megváltoztatják és pozitív irányt adnak majd mindenki életének.
Minden agyonzsúfoltsága és fölösleges csavarjai ellenére ez unalmas volt, elúlzottan  habos-babos, és minden drámázás ellenére messzire üvöltött a történetből az optimizmus valamint a kiszámíthatóság… de hát ízlések és pofonok...



A Szeder-sziget sorozat előző részei:


Barefoot Season

2. A Három Nővér, 2018
Three Sisters



2018. június 24., vasárnap

Brenda Joyce – A harcos és a rózsa


Felföldi rózsák 1


Nem lepődik meg Lady Juliana MacDougall, hogy egy héttel első találkozásuk után viszontlátja a klánja ősellenségének színeit viselő harcost. Előző alkalommal annyira izzott körülöttük a levegő, hogy a lány biztosra vette, útjaik még keresztezik egymást. A férfi csapatával meg is támadja a várát, foglyul ejti, magával viszi Islay szigetére, hogy míg a váltságdíjra várnak, meghódítsa. Alasdair Og túszaként Juliana hamar megtanulja, hogy a felföldi legalább annyira kivételes szerető, mint amennyire kivételes harcos. De hogyan szerethetné Alasdairt, akinek számtalan MacDougall vére tapad a kezéhez?


HarperCollins, 2018
Eredeti cím: The Warrior and the Rose, 2013




“Az eddigiektől eltérően ebben a Széphistóriában egy új, eddig még ki nem adott történetet olvashat, mely egyben egy háromrészes sorozat első, bevezető kötete is.”
Ezzel a reklámszöveggel harangozta be honlapján a kiadó az új Brenda Joyce sorozatot és megörültem, mert egyrészt, ugye, felföldi harcosokról lesz szó, másrészt végre nem porolják le a már egyszer megjelent történeteket, hogy új köntösbe öltöztetve ismét eladják a gyanútlan olvasónak, hanem valami újjal rukkolnak ki.
Nos, a történet meglehetősen rövidke. Az angol nyelvű variánst eredetileg évekkel ezelőtt egy három szerző tollából három történetet tartalmazó kötetben adták ki, valószínűleg ez a magyarázat a terjedelmére. A folytatások majd hosszabbak lesznek, csupán azt nem lehet tudni – legalábbis pillanatnyilag – hogy mikor vehetjük kézbe magyar nyelven is.
Mikor azt mondom, hogy rövid, azt kéretik úgy is érteni, hiszen még a kiadó által forgalmazott szerelmes füzetek terjedelménél is rövidebb, csupán az ára nagyobb. És ez a nyúlfarknyi terjedelem rendesen rá is nyomta jegyét a történetre, mert bármennyire is olvasmányos a szerző stílusa, bármennyire izgalmas (lenne) a történet, a terjedelem nem engedi rendesen kibontakozni sem a történelmi szálat, sem a szerelmi történetet. Gyorsan véget ér minden, olyan jöttem-láttam-győztem módon. A szereplők kedvelhetőek, de túl sokan vannak egy ilyen rövid történethez, és az idő egy része azzal megy el, hogy az ember lánya lapozgat előre-hátra, hogy rájöjjön az épp "akcióban" levő szereplő kihez tartozik és miért van ott ahol.
Akik olvassák Monica McCarty Felföld rettegett fiai sorozatát, azoknak nem idegen a történelmi kor, amibe a szerző a cselekményt helyezi, hiszen most is Robert the Bruce trónkövetelésése miatt folyik a háború, csupán most a másik oldalon állunk, a királypártiak oldalán, nem a trónkövetelőén.
A szerelmi szál is egy klisé, mert két, egymással generációk óta hadban álló klán képviselői szeretnek egymásba: Lady Juliana MacDougall, a Dougall klánból és Alasdair Og, a Donall klánból. És itt nem csak arról van szó, hogy évek óta hadban állnak egymással, hanem a háborúban is két különböző oldalon állnak: MacDougallék királypártiak, MacDonallék a trónkövetelő Robert the Bruce oldalán, s a dolog pikantériája az, hogy arra az árva trónra többen is pályáznak. S ha ez még mindig nem lenne elég indok arra, hogy a két fiatal kerülje egymást, hát közbeszólnak a piszkos anyagiak is: nehogy már a Lady Julianna hozományának számító vár és hozzá tartozó föld az ellenség kezébe kerüljön.
Nem érdemes több szót veszetegetni erre a történetre, nagyon gyorsan el lehet olvasni, maradandó élményt nem nyújt. Nekem csalódást okozott, mert sokkal többre vártam a szerzőtől, de azt nem lehet mondani, hogy rossz. Majd mindenki eldönti magának hogyan viszonyul a történethez, mert ízlések és pofonok…



A sorozat angol nyevű folytatása:


2. A Rose in the Storm

3. A Sword Upon the Rose


2018. május 22., kedd

Sarah Morgan – Csoda az 5. sugárúton

New Yorkból szeretettel 3


Imádja a karácsonyt Eva Jordan, a menthetetlenül romantikus gasztroblogger. A mostani azonban másmilyennek ígérkezik, mint az eddigiek: ezt egy luxuslakásban fogja tölteni New York legelőkelőbb részén, az Ötödik sugárúton – átmenetileg ugyanis házvezetőnői munkát vállal Lucas Blade-nél, a sikeres krimiszerzőnél. Megpróbálja széppé varázsolni az ünnepet a mogorva, titokzatos, bár bizsergetően vonzó férfi számára, de a feladat minden, csak nem egyszerű…
Utálja a karácsonyt Lucas Blade, és idén sem kér belőle. Mivel közeledik felesége halálának évfordulója és egy fontos határidő, a férfi bezárkózik a lakásába. Nem akar karácsonyfát, süteményt és angyalkákat, nem akar ünnepi hangulatot – egyet akar: azt, hogy hagyják nyugodtan dolgozni. Egy hatalmas hóvihar miatt azonban kénytelen hosszabb ideig elviselni Eva, a szép és bohókás házvezetőnő társaságát. S ahogy telnek a napok, kezdi visszanyerni hitét a boldogságban…


Harper Collins, 2018
Eredeti mű: Sarah Morgan – Miracle on 5th Avenue, 2016



„A napsugár légy, ne az eső!”*

A New Yorkból szeretettel sorozat soron következő harmadik részének örülhetnek a szerző rajongói. Maga a sorozat hat részből és két nyúlfarknyi kiegészítő novellából áll. Ugye eddig mindig a három barátnőről volt szó, s mivel a ebben a részben Eva történetét is megkaptuk, nem tudom hogy kikről szólnak majd a folytatások. Azt sem, ha a kiadó tervezi-e a megjelentetésüket.
Őszintén, nem igazán emlékeztem arra, hogy a sorozat első két része miről szólt, pedig mindkettőt olvastam megjelenésükkor. Ettől függetlenül belefogtam a történetbe és szerencsére visszajöttek az előző részek történései is, hogy teljes lehessen a kép.
Kicsit rossz ennek a hatmadik résznek az időzítése, hiszen egy karácsonyi történetről van szó, és azért május végén a nyárra szeretnék hangolódni, nem a télre, hóra és mindarra, amivel a karácsonyi herce-hurca jár.
Már a fülszöveg elárulja, hogy a Magic Word nevű szolgáltatásokat nyújtó cég harmadik és egyetlen facér társtulajdonosa – a gasztroblogger Eva –, megbízást kap, hogy a híres krimiszerző lakását karácsonyi díszbe borítsa, mire az hazaérkezik Vermontból, ahol a nagy nyugalomban legújabb bestsellerét írja. A megbízás az író nagymamájától származik, akivel már a sorozat első részében is találkozhattunk. S Eva oda is megy az 5. sugárúton levő kéglihez, ami még véletlenül sem üres, hanem maga a nagy író bújkál benne családja, ügynöke és kiadója elől. És nem ír, hanem whiskey-be fojtja bánatát. Eva kisasszony, pedig ahelyett, hogy elvégezné azt, amiért megfizették és húzna mint a vadludak, az első hívó szóra betelepszik a lakásba és kéretlenül is osztja az észt. New Yorkban járszódik a történet, az Isten szerelmére! Olyan nincs, hogy egy ekkora világvárost a havazás teljesen megbénítson és hősnőnk ne tudott volna hazamenni, ha olyan nagyon akar. Értem én, hogy a nagy írónak kellemetlen emlékei vannak a havazás miatt és hogy mindenről felesége halála jut eszébe, de viselkedése már-már fóbikus, mintha minden egyes emberre halál várna, amennyiben télvíz idején, karácsony környékén kimerészkedik az utcára.
Nem feszegetem tovább a történet cselekményét, úgyis mindenki tudja mi lesz a vége. Csupán addig el kell viselni a kicsit sem szimpatikus, viszont annál akaratosabb hősnőt, aki kéretlenül beleavatkozik házigazdája életébe, leveleit saját kénye-kedve szerint válaszolja meg, ígéreteket tesz és meghívásokat fogad el a nevében, anélkül, hogy ezt az íróval előzetesen megbeszélné. Teszi mindezt azért, mert ő így látja helyesnek, vagy mert épp ő akarja elkísérni az illető urat a rendezvényre. S mivel ő maga vegetáriánus, erre kényszeríti a házigazdát is.
Akárcsak az előző részek esetében, ennek is minden fejezete egy-egy, a szereplők valamelyikétől származó, aranyköpésnek eladott vásári bölcsességgel indul... mint az alábbiak és hasonló társaik:

„Rengeteg hal van a tengerben, de nem sokra mész vele, ha New Yorkban laksz.” - Eva
„A béka mindig béka, és még véletlenül sem elvarázsolt herceg.” - Frankie
„Nehéz időkben gondoskodj róla, hogy a rúzsod tűzvörös, a szempillafestéked pedig vízálló legyen” - Paige
„Egy jó barát olcsóbb, mint egy terápia” - Frankie
„Szeresd az életed, mert csak ez az egy van belőle.” - Eva
“A kevesebb több – kivéve, ha szerelemről vagy csokoládéról beszélünk” –Eva*

Nem kedveltem a történetet és ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy a hősnője egy szikrát sem volt szerethető, az egész karácsony köré írt történet erőltetett volt és annyira messze állt a valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Vártam azt a bizonyos csodát, ami sehogysem akart jönni, csupán az előre borítékolható történéseket kaptam. Untatott, idegesített a hősnő, nem is értem miért olvastam végig. Ennek fényében erősen meggondolom, ha a folytatásait magamévá teszem – amennyiben a kiadó megjelenteti őket –, de természetesen ízlések és pofonok...

 * Sarah Morgan – Csoda az 5. sugárúton, HarperCollins, 2018



A sorozat magyar nyelven már megjelent részei:


Sleppless in Manhattan, 2016

Sunset in Central Park, 2016







További, angol nyelvű részek:


4. New York, Actually - 2017

5. Holiday in the Hamptons - 2017

6. Moonlight over Manhattan - 2017