A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bűnüldözés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bűnüldözés. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. február 29., szombat

Rita Falk – Savanyúkáposzta-kóma


   Franz Eberhofer 5


   Nem könnyű Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor rendőr élete. Áthelyezés Münchenbe, váratlan vetélytárs felbukkanása az örök barátnő Susi mellett, s ott van még a holttest is, amely a Papa ellopott, majd megkerült öreg autójának csomagtartójában fekszik, s amellyel illetékesség hiányára hivatkozva egyetlen rendőri szerv sem akar foglalkozni. A gyilkosság felderítése így Franzra marad, aki természetesen most is számíthat régi barátja, Rudi Birkenberger segítségére. Már amikor Rudit éppen nem teríti le a savanyúkáposzta-kóma…
   Rita Falk nagysikerű bajor krimisorozatának ötödik részében jól ismert morbid-fekete humorával folytatja Franz Eberhofer nyomozásainak történetét.

   Magistra, 2020
   Eredeti cím: Sauerkrautkoma, DTV, 2013




   Ha valaki még nem ismeri Franz Eberhofer, a derék bajor rendőr történetét, az gyorsan kössön ismeretséget vele, mert megéri. Különösen ha kedveli a krimiket és a paródiákat, mert a rend derék őre a tökéletes anti-rendőr, akinek valami véletlen folytán mégis sikerül egyre több rejtélyes bűncselekményt felderítenie. S ha ez még mindig nem lenne elég kedvcsinálónak, akkor ott van bizarr családja, amit nem lehetne józan ésszel kibírni. De ha még ez sem keltette fel a figyelmet, akkor vannak neki barátai, szomszédai, meg az egész falu is, ők sem mennek a szomszédba egy kis furcsaságért.
   A sorozat pillanatnyilag tíz részből és két Eberhofer-Nagyi-féle szakácskönyvből áll, és az első öt része már meg is jelent magyar nyelven – ugye, éppen ez a savanyúkáposztás kóma lenne az ötödik. S mivel az első két rész után a magyar kiadás a Művelt Nép Kiadóról a Magisztra Kiadóra váltott, könnyen elképzelhető, hogy szépen sorban valamennyi részt el fogjuk olvasni magyarul is – németül tudók előnyben, ők már minden részét olvashatják. S az is elképzelhető, hogy nem kell éveket várni egy-egy folytatás között.
   Nos, akik ismerik a sorozatot, azok már tudják, akik meg nem, azoknak elmondom, hogy Franz Eberhofer rendőri tevékenységét Münchenben folytatta, míg egy alkalommal Rudi Birkenberger munkatársával és barátjával egyetemben kissé elragadtatták magukat a szolgálati fegyver használatát illetően, minek következtében Rudit kirúgták a rendőrségtől és azóta magánnyomozóként obszervál ezt-azt, Franzot pedig bűntetésből szülőfalujába, a festői Niederkaltenkirche-be helyezték. A hely mintha fura alakok gyülekezete lenne, de pontosan megfelel Franznak – hiszen ő sem különb –, aki a disznóólat alakítja át saját lakhelyévé. S mit tesz a fikció ördöge, a nyugis falucskában, ahol soha semmi nem történik, megnövekedik a bűnözés, amit a derék rendőrnek sikerül felderítenie, bár néha segítségére van magánnyomozó barátja is.
   Miután négy könyvön keresztül a legfurább bűneseteket és gyilkosságokat derítette fel, a müncheniek úgy gondolják, hogy helye lenne közöttük egy olyan tehetséges embernek mint Franz.


   "– München? – kérdezek vissza.
   – München. Mit nem ért még mindig, Eberhofer? – kérdez vissza-vissza a polgármester, de a világ minden kincséért sem fordulna felém. Áll az irodám ablakában és elmélyülten szemléli városházánk csodálatos udvarát.
   – Sok mindent – mondom. – A „kényszer-előléptetés” kifejezést például. És az „áthelyezés” kifejezést. A legkevésbé pedig a „München” szót, tudja, polgármester? Miért menjek én el Niederkaltenkirchenből? Nélkülem is vannak elegen ott Münchenben, hogy vigyázzanak a drága müncheniekre, nem igaz?

   Franzon kívül mindenki lelkesedik az áthelyezésért, ő pedig inkább az ingázást választja, mint a rendőrségi laktanyát, míg egy nap haza nem költözik nem szeretett bátyja – a nyalós Leopold –, aki épp a harmadik házasságának válságát éli meg. S ez még mindig nem elég, szerelmi élete sem a legrózsásabb, hiszen a türelmes Susi mellett feltűnik egy volt iskolatárs, aki rohadtul gazdag és Lamborghinivel furikázik.
   Eberhofer rendőr élete lényegében kettészakad. egyrészt a müncheni munkája foglalja le, másrészt az otthoni magánügyek, amik egyre sokasodnak, és púpnak a hátára, apja ócska kocsiját is ellopják, amikor a Nagyival meglátogatják őt Münchenben. S amikor visszakapják, a csomagtartóban egy fiatal nő holteste van. Amit természetesen csak odahaza vesznek észre, mert a drága Franz miért is nézett volna utána, hogy mitől bűzlik az autó, mikor lehet lehúzott ablakokkal is haladni? Ennek az esetnek jár utána maga a derék rendőr, mivel az, hogy kinek kellene felderítenie az ügyet eléggé zavaros: a kocsi tulajdonosának lakhelye, a lopás helyszíne, és az erdő, ahol végül megtalálták mind más és már rendőrörshöz tartozik.
   Mivel nincs elég baja a hullával és a nyomozással, habnak a tortán még a szerelmi élete sem igazán működik a hirtelen feltűnk konkurencia miatt, ami oda vezet, hogy végre megkéri barátnője kezét. Magától értetődően ezt is a saját bunkó modorában teszi, mert ilyen ő. És ugyanúgy kezeli az esküvői előkészületeket is, melyekért mindenki lelkesedik, csak ő nem, hiszen nem is igazán akar nősülni – példa rá az alkalmi szex új munkatársnőjével –, csak mindenki rágja a fülét, hogy ideje lenne előrelépni Susival való kapcsolatában... és ugye ott a dúsgazdag iskolatárs, aki nemcsak bátyjával barátkozott össze, hanem barátnőjének is egyre hevesebben csapja a szelet.


   – Minek köszönhetem a látogatását, Eberhofer úr?
   – A jegyesoktatásról lenne szó.
   – Igen, igen, már hallottam a jó hírt, hehe. Nagyon örülök, hogy végre rászánták magukat. Máris keresünk egy megfelelő időpontot.
   Ezzel elkezd a naptárában bogarászni.
   – Nekem nem időpont kell, hanem a papír – közlöm vele.
   – Milyen papír?
   – Az a szaros papír, ami igazolja, hogy részt vettem a jegyesoktatáson.
   – De hát nem vett részt rajta!
   – Nem is fogok.
   Hátradől, úgy néz rám. Oldalra dönti a fejét. Egész ferdére. Látszik, ahogy lassan kezdi felfogni a szavaimat.
   – Oktatás nélkül nincs papír, Eberhofer úr.
   – Ezt maga teljesen rosszul látja – közlöm vele. – Mondja csak, mennyit is adakozik magának az én Nagyim már évek óta?
   Elvörösödik, de nem felel.
   – Ötszázat? Ezret? Kétezret évente?
   – Nos, valahogy úgy…
   – Húsvétkor, és…
   – És Karácsonykor – szakít félbe. – Tulajdonképpen mit akar ezzel mondani, az Isten szerelmére?
   – Csak azt, hogy papír nélkül további adomány sincs, plébános úr.
   – De ha kiállítanám magának az igazolást, az közönséges hazugság lenne! Maga nem vett részt az oktatáson!
   – Magának nem kell kiállítania semmit, plébános úr. Csak alá kell írnia. Kitölteni majd kitöltöm én magam.


   Természetesen sikerül megoldani a gyilkossági ügyet Rudi hathatós segítségével, akinek rendesen be is tesz a savanyúkáposzta, és az esküvői előkészületek is sínen vannak, olyan Eberhofer módon. Azt gondoltam, hogy semmilyen meglepetés nem jöhet, de a szerző az utolsó pillanatban is csavart egyet a történeten, mert miért is ne tenné?
  A történetben sorra megjelennek az előző részek szereplői (családtagok, barátok, falubeliek és a kutya), Nagyi továbbra is megfőzi világklasszis bajor ételeit, melyeknek receptjei a történet végén megtalálhatóak a vállalkozó kedvűek számára.
   Én nagyon kedvelem a sorozatot, tehát ezt a történetet is, mert pörgős, izgalmas és nagyon vicces, lehet rajta rendesen vihorászni. Sorozatfilm is készült belőle, németül tudók ismét előnyben. Nagy bánatomra azt nem fogom megnézni, mert sajnos hadilábon állok a nyelvvel.
   Ha jól akarsz szórakozni, akkor ez a te könyved! De ízlések és pofonok...


   *A bejegyzésben szereplő fotók a Sauerkrautkoma (2018) című filből származnak


A sorozat magyar nyelven megjelent részei:








2019. június 3., hétfő

Rita Falk – Grízgaluska affér



Franz Eberhofer 4



Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor zsaru egyik pillanatról a másikra bűnüldözőből gyanúsítottá válik – méghozzá egy rendőrgyilkossági ügy gyanúsítottjává. A nyomok mind Franz felé mutatnak: az áldozattal köztudottan rossz volt a viszonya, az alibije gyenge, ráadásul a gyilkos fegyver éppen az ő jó bajor bicskája. Szorongatott helyzetéből az egyetlen kiút, ha komótosan nyomozgató kollégái helyett a saját kezébe veszi az ügy felderítését. 
Közben sajnálatos módon a szülői házban is belháború dúl: felbukkan ugyanis Paul, a Nagyi hetven évvel ezelőtti nagy szerelme…


Magistra, 2019
Eredeti cím: Grießnockerlaffäre



Negyedik részéhez érkezett Rita Falk által megalkotott páratlanul eredeti bajor rendőrről, Franz Eberhoferről szóló sorozat. Mivel a második rész után a sorozat búcsút intett magyar kiadójának – melyet nem fogok most megnevezni, de könnyű kitalálni –, és a harmadik-negyedik rész már az addig általam nem ismert Magistra Kiadónál jelent meg, elképzelhető, hogy további folytatásoknak is örülhetünk majd magyar nyelven is. Egyelőre semmilyen biztos információ nincs birtokomban további könyvekről, de reménykedni azért szabad, ez ugyanis egy terjedelmes sorozat, tizedik részének megjelenése hamarosan várható. Természetesen német nyelven, ugyanis a szerző ezen a nyelven alkot.
Aki még nem találkozott Franz Eberhoferrel és az ő meglehetősen sajátos történeteivel, az lightos, humorban gazdag krimi-sorozatot hagy ki. A részek önálló történetként is megállják helyüket, bármikor be lehet kapcsolódni, de kár kihagyni az előző három könyvet.
Valahol Bajorországban, egy Niederkaltenkirchen nevű festői falucskában él a rend bősz és utolsó sejtjéig eredeti őre: Franz Eberhofer. Büntetésből, ugyanis nagyvárosi ígéretes karrierjét egy sajnálatos eset lehetetlenítette el – ezt már tudják azok, akik nyomon követik a rend derék őrének történeteit, elmesélni nem fogom. Így szülőfalujában folytatja tevékenységét és nem is rosszul.
Természetesen most is jelen vannak a történetben családtagjai, akik pont olyan eredeti figurák, mint ő maga. Az aprócska Nagyi egy minidiktátor, apja füvet termeszt a ház mögött – igen “azt” a füvet! – és gond nélkül rá is gyújt valahányszor szükségét érzi, s epizódikusan jelen van bátyja, Leopold is, aki az egyetlen viszonylag “normális” a családban, de csak viszonylag. Nem csak a család tagjai tűnnek fel ebben az újabb türténetben, hanem a falu már ismert lakói is: a hentes, a víz-gáz buheráló, a kocsmáros, a fura polgármester, és természetesen Susi is, hősünk szexpartnere – bár a hölgy ennél sokkal több szeretne lenni.
Az Eberhofer család viszonylag nyugalmas életét egy idős férfi megjelenése dúlja fel, akiről kiderül, hogy a Nagyi régi szívszerelme, még a házasság előtti időkből. Ez bonyodalmakat és féltékenységet szül a családban, és meglehetősen kiszámítható az, hogy milyen szerepe is van Paulnak a Nagyi és a család múltjában.
Egyébként a történet a Nagyi temetésével indul, rendesen be is rezeltem, hogy elvesztettünk egy olyan színes karaktert, aztán kiderült, hogy tulajdonképpen nem Franz nagymamáját temették, hanem a Susiét.
S hogy a dolgok még jobban bonyolódjanak, a Landshut városi rendőrség (valamilyen formában ide tartozik Franz Eberhofer is) kiállhatatlan és túlbuzgó főnökét holtan találják egy parkolóban, nem sokkal azután, hogy Franz kissé helybenhagyta. Mi több, a rendőrfőnök torkát Franz bicskájával vágták el, tehát ő az első számú gyanúsított. Eberhofer szerint a fiatal és csinos özvegy a hunyó, akinek viszont sziklaszilárd alibije van. Mivel a landshuti kollegák nem igazán jeleskednek a bűnügy megoldásában, hősünk maga lát neki felgöngyölíteni az ügyet és tisztázni szerény személyét. Ebben szokás szerint segítségére van barátja és volt kollegája, Rudi, aki mostanában magánnyomozóként obszervál hűtlen férjeket s feleségeket, no meg a szerencse sem elhanyagolandó, mert annak is nagy szerepe van: jókor lenni jó helyen.
Minden kiszámíthatósága ellenére imádtam ezt a történetet is, mert szórakoztatott. Franz Ebenhofer, a rend páratlan őre annyira bunkó barom, hogy már imádnivaló. A történetet is ő maga meséli el E/1-ben, és fura vagy sem, ez most nem zavart, annak ellenére, hogy nem szeretem az ilyen típusú történeteket.
Hősünk ismétlődő napi rutinja sem zavart: napi körei kutyájával, mely után mindig tudjuk menni idő alatt teljesített és az esetleges késés okát is, a húsoszsemle-zabálások, a megszokott sörözések a falu kocsmájában, hogy mindig első a saját kényelme és gyomra, a bűnüldözés vagy a randi ráérős.
A könyv végén, ahogy eddig is, ott vannak a zseniális szakács Nagyi hamisítatlan bajor receptjei is. Lehet próbálkozni.
Ez egy fergeteges paródia, melyből sorozatfilm is készült. Sajnálatos módon a magyar közönség számára még nem elérhető. A bejegyzésben szereplő fotók is a Grízgaluska affér filmes változatából származnak.
Könnyű, szórakoztató történet, szaftos humorral és szellemes beszólásokkal. Azoknak ajánlom, akik szeretnének jót nevetni. Nagyon remélem, hogy nem hagy minket cserben a kiadó és további Franz Eberhofer történeteket olvashatunk. De ízlések és pofonok... 



Kapcsolódó bejegyzések:







2018. december 29., szombat

Rita Falk – Sertésfej al dente


Franz Eberhofer 3


Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor zsaru békés mindennapjait egy csapásra felborítja a gyilkosságért elítélt pszichopata pszichológus, dr. Küstner szökése a börtönből. Küstner szökése után nem sokkal ugyanis az őt elítélő Moratschek bíró levágott, véres sertésfejet talál az ágyában. A feldúlt bíró Eberhoferék tanyáján keres menedéket, ami gyorsan elviselhetetlenné teszi az otthoni állapotokat Franz számára. Ha minél előbb helyre akarja állítani otthona és élete nyugalmát, nincs más választása, mint sürgősen a végére járni az ügynek…
Rita Falk nagysikerű sorozatának harmadik kötete.


Eredeti cím: Schweinskopf al dente, DTV, 2011
Magistra, 2018





Rita Falk és Franz Eberhofer sorozata kiadót váltott. Mármint ami a magyar nyelvű kiadást illeti. A sorozat első két részét (Télikrumpligombóc – 2016 és Gőzgombóc blues – 2017) a Művelt Nép Kiadó jelentette meg, a harmadikkal a Magistra Kiadó tört be a piacra. Zárójelként megjegyzem, hogy a sorozat eddig megjelent részei is itt kaphatóak, a három együtt kedvezményes áron, meg minden bizonnyal máshol is, de a Művelt Népnél nem. Egyébként most először talákozom ezzel a kiadóval, remélem nem utoljára, mert a sorozat további köteteit is olvasni szeretném. Itt nem lehet felvágni, hogy sebaj, majd lenyomom angolul, mert a szerző német nyelven ír.
Mit is kell tudni erről a sorozatról? Első sorban azt, hogy főszereplője, Franz Eberhofer egy bajor rendőr. Továbbá azt is, hogy Franz Eberhofer Niederkaltenkirchen település egyetlen rendőre és most épp előléptették, nagyon büszke is ezüst csillagocskájára és arra, hogy ő most már felügyelő. És amit a legfontosabb tudni: ő az anti-rendőr. Egy vicc. És pontosan ez teszi őt – és a sorozatot – nagyon szerethetővé és szórakoztatóvá.
Franz, khm… Eberhofer felügyelő egy háztartásban él apjával (a történetben Papa), aki olyan, mint egy kiöregedett, de nagyon szerethető hippi, rajong a Beatlesért és indiai vadkendert termeszt a ház háta mögött. A házban lakik még a süket Nagyi is, az árleszállítások és akciók beteges rajongója, valamint messze földön a legjobb szakács. Eberhofer felügyelő úr a házhoz tartozó disznóólban lakik. Szószerint. Akik az előző részeket is olvasták, azok már tudják, hogy a családi disznóólat alakította át saját kuckóvá, ahová pitti ügyek intézésével eltöltött “nehéz” napjai után visszavonul Ludwig nevű kutyájával.
   A történetet is maga a felügyelő meséli el, egyes szám első személyben, a maga utolérhetetlen stílusában. Mert Franz Eberhofer nagyon színes egyéniség, akinek egy kis őrületért nem kell a szomszédba mennie:

“…– És megmondom magának, Eberhofer, ne merészeljen még egyszer szégyent hozni erre a szép bajor egyenruhára! Ha nem tudja, hogyan viselkedjen benne, nem is érdemli meg, hogy magára ölthesse! Egyetértünk?
De még mennyire! Mire kettőt pislant, már le is vetettem a szép bajor egyenruhát és odanyomtam a polgármester szép bajor kezébe. Meghúzom a nadrágszíjat az alsónadrágomon és már kész is vagyunk.”

Csodálatos módon, a kis bajor településen mindig akad valami olyan bűntény is, amiben hősünk csillogtathatja felkészültségét és rátermettségét. Most Moratschek bírót fenyegeti dr. Küstner, a frissen elítélt elmebeteg pszichológus (jól hangzik, ugye?), aki a pszichopatákra jellemző találékonysággal megszökik a börtönből, hogy a bíró és Eberhoferék életét fenekestől felforgassa. Itt kerül képbe, az a bizonyos címbeli disznófej is. Egyéb apróságok mellett a törvény derék őrének most ezt az ügyet kell megoldania.
Bár egy sorozat része, a önálló történetként is olvasható, de szerintem kár lenne kihagyni az előző részeket, mert akkor ebben a részben már ismerősként lehet üdvözölni Niederkaltenkirchen lakóit: Wolfit, a kocsmárost, Simmelt, a mészárost, Flötzingert, a “buheráló” szerelőt, Beischl asszonyt, a falu nimfomániását, Liesl Mooshammert, a település pletykafészkét, és természetesen a tágabb Eberhofer családot, mert hősünknek van egy Leopold nevű bátyja is, aki könyvkereskedéssel foglalkozik, ami ugye sokkal magasztosabb dolog, mint rendőrnek lenni.

“– Használta már Nagyi az új szakácskönyvét? Kipróbált már valamit? – érdeklődik Leopold.
 – Naná – válaszolom.
 – És mit?
     – Hogy belefér-e a szemetesbe.”

S ha már Leopold, akkor természetesen nem hiányozhat a történetből Sushi sem – becsületes nevén Ushi –, hősünk kedvenc (egyetlen) unokahúga sem. S az ügy felderítésében most is régi barátja, Rudi Birkenberger "magánszimat" segédkezik neki.
Imádtam! Nem mosolyogtatott meg, hanem könnyekkel röhögtem, vihorásztam.  Ez a hullakomoly krimik szaftos paródiája, ami símán feldobta a hangulatomat és mindenkinek ajánlom, aki jót akar derülni. Egyetlen hibája volt: rövid volt, még olvastam volna… de természetesen ízlések és pofonok…

Franz Eberhofer történetéből film is készült. A bejegyzésben szereplő fotók a Schweinskopf al dente (2016) című részből származnak.



Kapcsolódó bejegyzések








2018. július 1., vasárnap

Meghan March - Vigyél magaddal

***USA Today bestseller szerző*** 
„Egy csodálatos romantikus történet az újrakezdésről” amazon.co.uk 
„Titkokkal és fordulatokkal teli könyv, imádtam” whitehotreads.com 
A tengerparton szerettünk egymásba, a paradicsomban keltünk egybe, elvittem magammal a naplementébe. Tökéletesnek kellene lennie mindennek, de az a bizonyos „igen” nem garancia az örökkön-örökkére. 
Most, két évvel később, alig ismerek magunkra. 
Ideje újrakezdeni. Vissza a trópusi paradicsomba. Vissza, hogy kiderítsük, vajon meg tudjuk-e javítani a kapcsolatunkat. 
Nem akarom feladni, meg akarom menteni magunkat, akár kockára is teszek mindent. 
Két sérült ember. 
Számtalan titok. 
Harc az életünkért. 
Talán megtörünk, de mindent meg kell tennünk. 
A nemzetközi bestsellerszerző, Meghan March a hatalmas sikerű Vágy-trilógia után újabb romantikus-erotikus könyvekkel örvendezteti meg a műfaj kedvelőit.


Álomgyár, 2018
Eredeti cím: Take Me Back, 2017



Nem kedveltem a szerző Vágy trilógiáját, mert ugyanazt a lerágott csontot marja tovább: gazdag rohadék, aki a világ közepének képzeli magát, plusz szegény, de annál tehetségesebb, zsenálisabb lány. Mindenkinek vannak jobb és kevésbé sikerül történetei, gondoltam kap még egy esélyt Meghan March, főleg, hogy ez önálló kötet, nem kell a felesleges tölteléket is átlapozni, amivel a trilógia terjedelméig húzza-nyúzza a cselekményt.
Mire vártam a fülszöveg alapján és az előző Vágy trilógia fényében? Egy szerelemről-erotikáról szóló történetre, ahol a hirtelen felindulásból összeházasodott, egymást alig ismerő pár két év után a házasságát próbálja menteni egy egzotikus nyaraláson. Visszaemlékezésekkel, lelkizésekkel, vallomásokkal mindkét részről, mert ez egy, az aktuális trendeknek megfelelő váltott szemszögű történet, amikoris a szerző elhitetni próbálja az olvasóval, hogy belelát egy férfi fejébe is. És sok-sok erotikára is számítottam, mert ugye ezt az irányvonalat támogatja a kiadó: csöpögjön az erotikától, ha nincs, akkor még írjál hozzá, mintha az élet semmi másból nem is állna. Lényegében akkor is ezt vártam volna a történettől, ha E/3-ban íródik és nincs váltott szemszög.
Szinte semmi nem jött össze a fentebb felsoroltakból. Az egyetlen ami ténylegesen megtörtént, az az egzotikus nyaralás volt, ami ugye a későbbiekben egy csata színterévé változott. Mert a “titkok” beleszóltak a nyaralásba és vitatható értékű akció-valamivé változtatták az egészet, és azért vitatható értékűvé, mert igazándiból még ez sem volt hiteles, az egész egy nagyon alacsony kategóriájú amerikai szappanoperához volt hasonlatos.
A cselekmény felépítésében sem remekelt a szerző, mert például a főhős állandó vívódása, amiért feleségének nem mondta el az igazat magáról nem csigázta fel a kiváncsiságot, csupán lelőtte a poént. Hülyének kell lenni ahhoz, hogy ne lásd előre: a pasi vagy valami kommandós-féle, vagy gengszter. S mivel a történetekben a főhősök túlnyomó többsége kemény jófiú, akkor nyilvánvaló volt, hogy a fickónak is annak kell lennie.
Ami a hősnőt illeti, ő egészen középszerű, semmi különleges tulajdonsággal nem rendelkezik a hozzá hasonló széplányokhoz képest. Kár belemerülni az ellemzésébe, mert kész kliségyűjtemény, meleg legjobb baráttal, akit elveszít és ettől úrrá lesz rajta a tömény mélabú, a házassága sem fontos a számára, de azért mégis, válna is meg nem is. Engem kimondottan idegesített a határozatlansága és bizonytalansága, és ami azt illeti a férfi főhős sem lett a szívem csücske.
S akkor még ott van az erotika, ami igazándiból inkább csak néhány próbálkozás  – lásd szvingerpár, erőszaktevők –, többnyire csak beszélnek róla, de “akció” édeskevés, tehát még a ráaggatott erotikus címke sem állja meg a helyét.
Hogy összességében milyen volt? Előttem valaki már nagyon találóan megfogalmazta, mikor egy rosszul megkomponált turmixhoz hasonlította: minden elem külön-külön jó, de együttesük nehezen fogyasztható. Hát ilyen volt ez a történet: túl sokat akart és végül keveset és felejtőset nyújtott. Minden szempontból. Kidolgozatlan szereplők, elfuserált konfliktusok, túl sok és felesleges lelki nyavalygás, ugrálás oda-vissza múlt és jelen között egészen a nyilvánvaló happy endig. Kár bedölni a fülszöveg hangzatos, eltúlzott reklámszövegeiknek
Alaposan átgondolom majd, hogy a szerző következő, már beharangozott könyvét kézbe vegyem-e megjelenés után vagy sem, de hát ízlések és pofonok...



2018. január 29., hétfő

Catherine Bybee - Menyasszony péntekre

Hétköznapi feleségek 3


Menekülés a boldogság felé – bizalom, árulás és szenvedély tökéletes ötvözete ez a szerelmes regény.
Az előkelő brit hercegi családból származó, gyönyörű Gwen Harrison Amerikába költözik, hogy átvegye sógornője társközvetítő cégének irányítását. De csak mert ő lesz a főnök, még nem jelenti azt, hogy ne fantáziálhatna saját kiszemeltjéről, a hozzá tökéletesen passzoló Neil MacBainről, aki történetesen a testőreként dolgozik. Vajon a titokzatos, halk szavú férfi, akire titkon oly régóta vágyik, valóban a nagy ő lehet számára? 
Neil, a visszavonult tengerészgyalogos le sem tagadhatná, milyen hatással van harcban edződött, zaklatott lelkére a bájos brit lady. Ám mivel a lány az ügyfele, nem kerülhetnek közel egymáshoz… egészen addig, amíg a férfi sötét múltja kísérteni nem kezd, és Gwen komoly veszélybe kerül. Hogy megmentse a lányt, Neilnek mindent kockára kell tennie: a karrierjét, az életét… és a szívét.


Studium Plusz, 2017
Eredeti mű: Catherine Bybee – Fiancé by Friday, 2013


A Hétköznapi feleségek sorozat központjában egy házasságközvetítő ügynökség, az Alliance áll, ami abban különbözik más hasonló intézményektől, hogy kivétel nélkül tehetős ügyfeleik ilyen-olyan okból, meghatározott időre kötnének házasságot, természetesen jó pénzért. Tehát mindenki jól jár, az ügynökség, az ügyfél és az ideiglenes házastárs is, aki ha szerencsés, összejöhet neki egy igazi szerelem is, mint ahogy már volt rá példa az előző részekben.
A történetek önállóan is megállnák a helyüket, de eddig minden további részben megjelentek az előző részek szereplői is, s történetük ismeretének hiányában bizony kapkodja a fejét az olvasó, hogy ez ki és mit keres itt? De nem föltétlenül kell elolvasni az előzőeket, hogy ez a rész élvezhető legyen.
Az első részben egy Egyesült Államokban élő angol herceg, Blake Harrison keres feleséget magának, hogy örökségéhez hozzájuthasson. S nem csak az örökségét kapja meg, hanem Samantha, az Alliance tulajdonosának személyében egy életre szóló társat is. A következőben Carter Billings kormányzójelölt növelné meg az esélyeit egy mutatós feleséggel, s a szerencse az ő pártját fogja, mert ebből a kapcsolatból is szerelem lesz a tanúvédelmi programban szereplő Elizával, aki szintén a házasságközvetító cég alkalmazottja. Most pedig az angol herceg húgán a sor, hogy megkapja a maga történetét és a testőre iránti érzelmei viszonzásra találjanak.
Ezek nem habos-babos szerelmi történetek, hiszen minden eddigi történetben bőven kijutott az izgalomból és intrikákból, sőt a bűnözőkből is, de a mostani viszi a pálmát, hiszen Neil MacBain, a testőr, egy leszerelt kommandós.  S mint olyan, bőven hoz magával múltbéli gondokat, melyek következményeinek védencét is kiteszi.
Lady Gwen(dolyn) Harrison és Neil MacBain között a vonzalom nem újkeletű, hiszen ennek megnyilvánulásait már az előző részben is láthattunk, mikor Harrison herceg egyik évente esedékes újraházasodásának lehettünk tanúi, ugyanis Harrisonék minden évben megújítják esküjüket. Most viszont Gwen csak Karennel marad a házban, ami egyben a cég székhelye is, és Karen is hamarosan kilép a képből, mert ő a tökéletes jelölt Michael Wolfe színész számára, aki szexuális kisebbséghez való tartozását egy fal-házassággal akarja takarni. Az ő történetük nem a sírig tartó szerelemről fog szólni, hanem a szerződéses időszak lejárta után útjaik tényleg elválnak. S körülbelül ennyi is a házasságközvetítés ebben a történetben.
Tehát Gwen egyedül marad és a már amúgy is dugig kamerázott-riasztózott házat még jobban felszerelik biztonsági berendezésekkel. Ez egy kicsit olyan volt, mintha legalábbis az elnök lakna a nem épp elít környéken lévő házban. És Gwen személyes biztonságáért természetesen Neil MacBain felel.
Ekkor jelenik meg a történetben Neil múltja, bár a látszat azt mutatja, hogy nem is ő lenne a célpont, hanem Gwen, vagy akár Karen is, mert róla közismert, hogy sikítófrászt kap a madarakról, a titokzatos zaklató pedig alkalmanként döglött hollókat hagy szuvenírként.
Csakhogy a holló Neil MacBain számára teljesen mást jelent és kezdetét veszi a menekülés és a vadászat, ami természetesen közelebb hozza egymáshoz a két főhőst és végre engednek az egymás iránti vágynak is.
A házaasságközvetitő iroda üzleti vagy romantikus jellegéből a történet teljesen akcióba fordult át, aki szereti az ilyesmit, lelke rá. Engem erősen emlékeztetett Julie Garwood Buchanan-Renard-MacKenna sorozatára, de azt valahogy jobban kedveltem.
A történet vége kiszámítható, nem is kell nagy filozófia kitalálni, hogy Gwenből és a marcona testőrből egy pár lesz, sőt egy idő után az is nyivánvaló lesz mindenki számára, hogy ki a hunyó, aki tulajdonképpen a szálakat mozgatja a történetben. Csupán a motivációjának megértésére kell várni szinte a végéig.
A főhősök sem túlságosan eredetiek, hiszen ilyen-olyan lelki nyomorral küzdő, leszerelt kommandóssal találkozhattunk már elég sok könyvben, Gwen pedig már viszolygást keltően pozitív hősnő. A harmincas, finom angol lady ugyanis símán veszi az akadályokat, minden esetben feltalálja magát és még akkor sem pánikol be, amikor megbilincselve a pincébe zárják, hanem pszichológiai háborút készül folytatni fogvatartójával, aki – lássuk be –, nagyon nem az ő súlycsoportja. S teszi ezt nyugodtan, hideg fejjel, pánik nélkül. Na ne vicceljünk!
A sorozatnak még további négy része is van angol nyelven, hiszen a szerző a hét minden napjához írt egy-egy történetet. Hétfőt, szerdát és pénteket már letudtuk magyar nyelven is. A többit mikor fogjuk olvasni, fogalmam sincs. Tavaly két részt is kaptunk a kiadótól, az idén mennyi lesz – ha lesz egyáltalán –, ki tudja? Egyébként a címben szereplő pénteknek abszolút semmi köze nincs a történet cselekményéhez, sem pedig a szereplőkhöz.
Nem lehet panaszkodni, a cselekmény az pergett rendesen, akció, nyomozás, félrevezetés volt bőven, s társult hozzá némi romantika és erotika is. Ennek ellenére nekem az “egynek elmegy” kategóriába esik, tehát nem áll szándékomban ismét elolvasni, legalábbis a közeli jövőben semmiképp. De természetesen az ízlések és a pofonok...





 Magyar nyelven már megjelent:


Wife by Wednesday, 2013

Married by Monday, 2013






További, angol nyelvű részek:

4. Single by Saturday
5. Taken by Tuesday
6. Seduced by Sunday
7. Treasure by Thursday



2018. január 6., szombat

J. R. Ward - Az angyalok jussa

A bourbon királyai 2


Egy ​déli dinasztia magával ragadó sagája 
A Bradford család Charlemontban a felső tízezer krémjéhez tartozik csakúgy, mint az exkluzív bourbon, melyet gyártanak. Bonyolult életüket és hatalmas birtokukat diszkrét személyzet igazgatja, melynek tagjai elkerülhetetlenül belebonyolódnak a család ügyeibe. Ez most különösen igaz, amikor a családfő látszólagos öngyilkossága egyre több kérdést vet fel a családon kívül és belül egyaránt. A gyanú árnyéka mindenkire rávetül, főleg a legidősebb Bradford fiúra, Edwardra. A közte és az apja közötti ellenségeskedés nyílt titok volt mindenki számára, és Edward is tisztában van azzal, hogy ő az egyik legvalószínűbb gyanúsított. Miközben a halálesettel kapcsolatos nyomozás előrehalad, ő az italban keres vigaszt, valamint korábbi lovásza lányának társaságában. Eközben a család vagyonának jövője egyik üzleti ellenlábasuk tökéletesen manikűrözött kezében van, egy olyan nőében, aki magának akarja Edwardot. Mindennek van következménye, és mindenkinek megvannak a titkai. És csak kevesekben lehet megbízni. A család végső szétesésének küszöbén valaki, akiről azt hitték, örökre elveszett, újra megjelenik: Maxwell Bradford hazatér. De vajon a megmentőjük lesz, vagy a legelvetemültebb mindannyiuk között?
J. R. WARD eddig húsznál is több könyvet írt, köztük a New York Times bestsellerlistáját vezető Fekete Tőr Testvériséget. Világszerte több mint tizenötmillió példányban keltek el regényei, melyek huszonöt különböző országban jelentek meg. Az Egyesült Államok déli részén él a családjával.


Art Nuveau, 2017
Eredeti mű: J. R. Ward – The Angel’s Share, 2016


“Az „angyalok jussa” egy, a bourbongyártásban használatos szakkifejezés. A frissen lepárolt bourbont belülről elszenesített tölgyfa hordóban tartják az érlelési folyamat során, amely tizenkét évig, vagy akár tovább is eltart. Mivel a hordókat hőszigetelés nélküli épületekben tárolják, Kentucky négy csodálatos évszakának természetes hőmérséklet-változása nyomán a fa kitágul és összehúzódik a hőségben, majd a hidegben, ily módon újra meg újra reakcióba lép a bourbonnel, új ízekkel gazdagítva. Ez a folyton változó környezet és az eltelt idő végzi el a végső alkímiai átalakítást, amely során a Commonwealth legjellegzetesebb, legismertebb és legkedveltebb terméke létrejön. A folyamat azonban elkerülhetetlen párolgással és szivárgással is jár. Ezt a veszteséget, amely évente nagyjából átlagosan az eredeti mennyiség két százaléka, és mértéke többek között a környezet páratartalmától, a hőmérséklet-ingadozástól és az érlelés éveinek számától függően változik, nevezik az angyalok jussának.”
(J. R. Ward – Az angyalok jussa, Art Nuveau, 2017)

J. R. Ward ismét tátott szájjal hagyott. Azt gondoltam, hogy a sorozat első részét, A bourbon királyai történésein nem lehet überelni. Nagyonis lehet!
Aki még nem olvasta az első részt, melegen ajánlom, hogy tegye meg, akik pedig már ismerik a kezdeteket, azoknak is az újraolvasást ajánlanám, hiszen 2015-ben jelent meg, s azóta bizony eltelt némi idő, s minden bizonnyal volt közben számos más könyv is.
Ez egy családregény, ami az Egyesült Államok déli társadalmában játszódik, ahol még mindig nagyon erős az a bizonyos “déli szellem”, amit már olyan jól ismerhetünk más szerzők írásaiból is. Itt nem számít, hogy te személy szerint mire vagy képes, hanem az a fontos, hogy milyen családból származol és mekkora előkelő családfát tudsz felmutatni. Az sem elhanyagolandó, hogy mekkora bankszámlával rendelkezel az előkelő származás mellett, mert származás a származáshoz, pénz a pénzhez húz, de sem a pénz, sem a származás nem menthet meg a társadalmi bukástól, ha a családot botrány lengi körül.
A történet központja továbbra is Easterley, a Baldwin család rezidenciája, valahol Kentucky és Indiana államok határán.  Itt él – pontosabban tudatmódosító gyógyszereken vegetál – a már özvegy Mrs. Baldwin, akit leánykori családnevén, Bradfordként (vagy kicsi V.E.-ként) illik emlegetni, mert Easterly az ő családi öröksége. Gyermekeit inkább a színes bőrű szakácsnő, Miss Aurora nevelte, mint ő. S a környéken tanyáznak felnőtt gyermekei is, egy kivétellel. Edward egy közeli lófarmon tengeti életét és fojtja alkoholba fájdalmait, miután egy dél-amerikai útja alkalmából elrabolták és a történés úgy testileg, mint lelkileg is megnyomorította. Itt él a botrányosan viselkedő Gin, a család egyetlen lánygyermeke, egy meglehetősen önző nő, akinek erkölcsei egy kóbor macskáéval vetekednek, és akinek házasságon kívül született gyermeke a Baldwin-ifjak barátjától, Samuel Lodge ügyvédtől – akinek természetesen fogalma sincs arról, hogy ő a gyermek apja. Ide érkezik haza a történet elején Lane, a tékozló fiú, akit egy hasonlóan előkelő család lánya az ősi trükkel csalt házasságba. Két, kártyázással töltött év után is csak Lizzie-t, a birtok főkertészét szereti. Egyedül Max hiányzik a Bradford-utódok közül. Róla évek óta semmit nem tudni. Ők a bourbon királyai, hiszen évek óta Kentucky és az egész Egyesült Államok vezető bourbonkészítői.
Az első részben előbb Rosalindát, a könyvelőnőt vesztettük el, aki irodájában öngyilkosságot követett el, majd később maga a keménykezű William Baldwin, a csalát pátriárkája vet véget életének, hatalmas káoszt hagyva maga után.
Csakhogy William Baldwin nem lett öngyilkos, hanem valaki átsegítette a másvilágra. S mikor ez kiderül, akkor nemcsak a családi vállalkozás és a birtok kerül veszélybe, hanem a maga család is társadalmi bukásra van ítélve.
A történet nagyrészt a nyomozás körül forog és millió titok, hazugság, félrevezetés, hatalmi játék jár hozzá, amit nem fogok most részletezni, mert akkor minek elolvasni a könyvet.
Természetesen szerelem is van a történetben, hiszen azt már az első részből tudjuk, hogy Lane és Lizzie ismét egy pár lesz, annak ellenére, hogy Lane-nek még meg kell szabadulnia feleségétől. Edward és Sutton Smythe, a konkurrens bourbon-lepárló örököse is rendesen kerülgeti egymást és a boldog végkifejlet útjába csak ők maguk állnak. S ha van szerelem, akkor természetesen némi erotika is jár hozzá, olyan stílusban, ahogy ezt Wardtól megszoktuk.
Ha az első rész után azt gondoltam és írtam, hogy a sok potenciális gyilkos-jelölt közül a kört kettőre tudom szűkíteni és ismerőseimmel már fogadásokat is kötöttünk, hogy ki a gyilkos, most minden eddigi elmélet felborult és fogalmam sincs róla. Egy dologban vagyok biztos: nem Edward. Ő ugyan megára vállalta és beismerő vallomást is tett, de egyetlen pillanatig sem hiszem, hogy ő lenne a tettes.
Millió kérdés merült fel bennem, ahogy olvastam a könyvet. Jó néhány elméletet legyártottam már és nagyon kiváncsian várom a folytatást, amire nagyon remélem, hogy nem kell ismét két évet várni. Úgy gondolom, hogy a harmadik rész még több meglepetéssel fog szolgálni, mert pillanatnyilag nem tudnám megmondani, hogy merre tart ez a történet.
Nagyon szerettem ezt a könyvet, mert szórakoztatott, mert elérte azt, hogy a “miérteken” gondolkozzam, s feltételezem ezzel nem maradok egyedül. És nem utolsó sorban Ward utolérhetetlen stílusa miatt szerettem. Mindenkinek ajánlom aki valami jót szeretne olvasni – első sorban felnőtteknek, hiszen nekik szól ez a történet –, de természetesen az ízlések és a pofonok…


 A sorozat eddig megjelent részei:


Art Nuveau, 2015
The Bourbon Kings

3. Devil's Cut, 2017 - egyelőre csak angol nyelven







2018. január 4., csütörtök

Julie Garwood – A tökéletes jelölt

Buchanan-Renard-MacKenna 13


Egy ​gyönyörű számítógépes zseninek és egy FBI-os rosszfiúnak együtt kell működnie – több vonatkozásban is – Julie Garwood érzelmekkel és feszültséggel teli legújabb regényében.
Allison Trent nem úgy fest, mint egy hacker. Annyira nem, hogy amikor épp nem a diplomamunkáján dolgozik, csak úgy mellesleg modellkedik. De a gyönyörű külső mögött zseniális elme rejtőzik, és Allison szenvedélye a kódírás… és a kódok feltörése. Az az álma, hogy olyan új biztonsági programot írjon, amely forradalmasítja számítástechnikai ipart.
A nagymenő FBI-ügynöknek, Liam Scottnak van egy gondja: valaki a saját részlegéből adatokat szivárogtat ki. Egy szuper hacker képességeire van szüksége a roppant kényes munkához: fel kell törni az FBI szervereit, és kideríteni, ki az áruló. De nem használhatja a saját embereit. Allison személyében megtalálja a tökéletes jelöltet. Csak egy baj van: Allisont nem érdekli a munka, és visszautasítja a férfit.
Amit Liam nem tud, hogy Allisonnak titkai vannak, és nem szeretné, ha ezekről az FBI is tudomást szerezne. A férfi majdnem mindent megtesz, hogy meggyőzze Allisont, csatlakozzon a csapatához. Akár néhány szabályt is áthág, ha ez az ára. A lány olyan kísértést jelent számára, amellyel a munkáját… és mindkettőjük jövőjét kockáztathatja… de ő még többre vágyik…


Gabo, 2017
Eredeti mű: Julie Garwood – Wired, 2017


Nyilvánvaló, hogy ez egy hosszabb sorozat soron következő, tizenharmadik része. Valamennyi rész megjelent magyar nyelven is az évek során, és valamennyi részt ugyananak a kiadónak köszönhetjük, a Gabonak. Hogy lesz-e még több is belőle? Nem tudnám megmondani, mert semmilyen, erre utaló jelet nem találtam semmilyen fórumon, pillanatnyilag angol nyelven is ez lenne az utolsó rész.
Nagyon hosszú ideig elkerültem ezeket a történeteket. A szerzőt természetesen ismertem, de a klasszikus romantikus írásain keresztül. S mikor tavaly megjelent A tökéletes jelölt, olyan személy ajánlotta olvasásra, akinek a véleményére sokat adok. Igaz, azt is hozzátette, hogy a sorozat első 6-7 része toronymagasan jobb, mint a további folytatások, mert bár a történetek különböznek egymástól – ezért akár egymástól függetlenül is olvashatóak – az egész sorozat ismeretében már felfedezhető egy bizonyos sablon, amit a szerző követ. Ezt a véleményét mások is megerősítették.
Tehát kiváncsian nekigyűrkőztem és magamévá tettem valamennyi részt. Természetesen nem egyszerre, hanem egy-egy rész után mást is olvastam, hogy elkerüljem a telítettséget és az unalmat, amire nagy esély van, ha az ember lánya egy sokrészes sorozatnak esik neki látástól Mikulásig.
Kezdetben voltak Buchananék, a sokgyerekes család (a történet idején valamennyien felnőttek már), ahol mindenki szuperzsaru, szuper-FBI ügynök, vagy szupernő, s mivel nekik is vannak barátaik, barátnőik, munkatársaik, a sorozat így bővült lassal Renadékkal és MacKennáékkal is, míg elérte jelenlegi formáját.
Ez a  rész Allison Trent számítógépes zseni, ex-hackerlány és alkalmankénti szupermodell és Liam Scott FBI ügynök története – mert ugye minden történetben van egy szerelmi szál is, ami minden esetben esküvői harangokkal végződik.
Allison Trent olyan mint egy modernkori Robin Hood. Boldog és békés hacker múltjában a gazdagoktól vett el és a szegényeknek adta vissza azt, amit más, nem hozzá hasonlóan jóindulatú hackerek eltulajdonítottak. Nehéz gyermekkor után próbál boldogulni a világban, de még mindig hagyja magát zsarolni az őt felnevelő nagynénje és családja által, akik nemcsak meglopják, de egyre több pénzt követelnek tőle saját ígényeik kielégítésére. S teszik ezt eszébe juttatva, hogy szüleik korai halála után befogadták őt és testvérét – aki mellesleg sokkal okosabb, mert már rég megszakított minden kapcsolatot a vérszívó nagynénivel és annak családjával.
Allison az egyik Buchanan-lány barátnője, tehát így kerül bele a sorozatba és szintén a barátnő hozza össze Liam Scott FBI ügynökkel is, akinek ki kell derítenie, ki az a belső ember, aki információkat szivárogtat a rosszfiúknak. Allison, aki “a tökéletes jelölt” a munkára, csak akkor vállalja el, hogy ideig-óráig az FBI-nak dolgozik, ha a múltban elkövetett, nem éppen törvényes dolgait nem veszik górcső alá, sem most, sem a jövőben. Mert azért mégiscsak egy volt hacker.
A történet folytatása könnyen borítékolható, még azok számára is, akik nem ismerit a sorozat előző részeit: míg megoldják a szivárogtatási ügyet kicsit kerülgetik egymást, összejönnek, szétmennek, mert a fickónak elköteleződési gondjai vannak, majd ismét összjönnek mert dúl a fenenagy szerelem. Mindez némi erotikával és helyzeti humorral, valamint néhány szemét kategóriába sorolható szereplővel kiegészítve.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy rossz volt, de az ismerőseimnek igazuk volt: nem emelkedik fel az sorozat első fele részeinek a színtjére. Ettől függetlenül el lehet olvasni, mert pörgős, szereplői szerethetőek, vagy nem – mert ugye a nagatív hősök a végéig azok maradnak és semmi esély a bűnbánatra.
Nekem kicsit sok volt már ez a sorozatos szuperférfi és szupernő, akik természetesen mind-mind pozitív hősök, az előre megjósolható boldog végkifejlet is. De természetesen az ízlések és a pofonok…



A sorozat előző részei a Gabo Kiadó jóvoltából:


1.  Szívtipró (Heatbreaker), 2012
2. Kegyes halál (Mercy), 2012
3. Ünneprontó (Killjoy), 2012
4. Halállista (Murder List), 2005
5. Lassú ízzás (Slow Burn), 2006
6. Árnyéktánc (Shadow Dance), 2007
7. Tűz és jég (Fire and Ice), 2010
8. Hosszú búcsú (Sizzle), 2011
9. Az ideális férfi (The Ideal Man), 2012
10. Szép szavak (Sweet Talk), 2013
11. A nagymenő (Hotshot), 2014
12. Teljes gázzal (Fast Track), 2015