A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gabo. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gabo. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. október 28., hétfő

Lisa Kleypas – Apja lánya


Ravenel család 5



Lisa ​Kleypasnak, a New York Times bestsellerszerzőjének sziporkázó történetében egy gyönyörű, fiatal özvegy épp azzal a férfival talál rá a szenvedélyre, akivel igazán nem kellene…
Bár Lady Clare, a gyönyörű fiatal özvegy még sosem találkozott West Ravenellel, abban egészen biztos, hogy a férfi egy komisz, nyavalyás, erőszakos fráter, aki a bentlakásos iskolában pokollá tette Phoebe néhai férjének az életét, és ezt a nő sosem fogja megbocsátani neki. Phoebe egy családi esküvőn megismerkedik egy remek megjelenésű és képtelenül elbűvölő idegennel, aki mellett tüzes-jeges hullámokban tör rá a vágy. Amikor a férfi bemutatkozik, kiderül róla, hogy nem más, mint… West Ravenel.
West múltja nem mondható makulátlannak, de ezért sosem mentegetőzik, és nem keres kifogásokat. Azonban attól a perctől fogva, hogy megismeri Phoebe-t, ellenállhatatlan vágy emészti… emellett tudatában van annak a keserű igazságnak is, hogy egy Lady Clare-hez hasonló nő társadalmi szempontból is jóval felette áll. Arra azonban nem számít, hogy Phoebe korántsem holmi konzervatív arisztokrata hölgy, hanem annak az erős akaratú hajdani első bálozónak a lánya, aki annak idején megszökött Lord St. Vincenttel, Anglia leghírhedtebb és legvonzóbb aranyifjával.
Nem kell hozzá sok idő, és Phoebe hozzáfog ahhoz, hogy elcsábítsa a férfit, aki felszította benne a tüzet, és elképzelhetetlen örömökben részesítette. De elég lesz-e lángoló szenvedélyük ahhoz, hogy legyőzze a múlt árnyait?


Gabo, 2019
Eredeti cím: Devil’s Daughter, 2019



Mondanám azt, hogy kiböjtöltük a Ravenelek utolsó részének megjelenését is, de ez így nem felelne meg a valóságnak. Egyrészt, angol nyelven is csak az idén került boltokba a könyv, másrészt több kiadó is példát vehetne arról, ahogyan a Gabo Kiadó a sorozatokhoz viszonyul. Így kell ezt csinálni, és remélem megtartják e jó szokásukat, hogy a sorozatok részei egymás után jelennek meg, és nem kell hónapokat, esetenként éveket várni rájuk.
Emlékszel még a szerző Wallflowers sorozatára és Evangeline (Evie) Jennerre (4. rész: Az ördög télen)? Ő gondolt egy merészet és házassági ajánlatott tett Sebastian, Lord St. Vincentnek. Ebből a házasságból több utód is született, az egyik a mostani Lord St. Vincent (Gabriel) – mert Sebastian azóta már herceg lett –, akivel már megismerkedtünk a Ravenelek egy előző történetében (3. rész: Ördöngös tavasz), ugyanis Pandora beházasodott a hercegi családba.
Ez a történet visszavisz Pandora és Gabriel esküvőjének napjához, ugyanis itt találkozik a történet két főhőse: a fiatal özvegy Phoebe, Lady Clare (Sebastian és Evie lánya) és a jó útra tért korhely Weston (West) Ravenel.
No, ez eléggé bonyolultnak tűnhet, hiszen két sorozat szereplői futnak össze egy esküvő alkalmával, de aki a szerző rajongója, az minden könyvét olvasta és tisztában van azzal, hogy ki kicsoda és milyen kapcsolatban áll a másikkal. S egy jó alkalom volt arra, hogy két nagyon kedvelt sorozat szereplői összejöjjenek egy közös történetben, mert az esküvőre a Ravenelek és a Wallflowers szinte teljes “szereposztása” felvonult.
Phoebe, Lady Clare meglehetősen sok előítélettel indul neki az esküvőnek, ugyanis elkerülhetetlen a találkozás a hírhedt West Ravenellel. S miért vannak Phoebe-nek előítéletei? Mert két évvel korábban elhunyt férje és West Ravenel iskolatársak voltak, West pedig meglehetősen sokat szekálta a beteges fiút, aki végül ott is hagyta a bentlakásos iskolát. Hogy Phoebe és férje között igazi szerelem volt-e vagy sem, meg nem tudnám mondani. Szomszédos birtokokon nőttek fel, bizalmas barátok voltak és Phoebe volt az, aki nyomasztotta, hogy házasodjanak össze. Most pedig két gyermekével (Justin és Sebastian) a Ravenel-házba igyekszik. S mivel Sebastian és Evie lánya, abszolút természetes, hogy nem egy szempillarebegtető, ájuldozós liba.
Csakhogy az ördög nem olyan fekete, mint amilyennek lefestik, és Phoebe-nek el kell ismernie, hogy West nemcsak eszméletlenül férfias és vonzó, hanem nyomokban sincs már benne sem a kötekedő diák, aki volt férje életét megkeserítette, sem a bortányos viselkedése miatt hírhedt aranyifjúnak. West Ravenel talpraesett, haladó gondolkodású és kézben tartja a Ravenel-birtok gazdasági ügyeit, amit Phoebe nem mondhat el magáról, hiszen a gyermekei örökségét, férje kívánságára, egy unokatestvér kezeli, aki többet akar, mint egyszerű rokon lenni, és akinek a becsületessége megkérdőjelezhető, mint ahogy a későbbiekben kiderült.
Amikor virtuális térben megjelent a könyv borítója, feltűnt a jobb sarokban csendben meghúzódó fekete macsek, s kiváncsian vártam milyen szerepe lesz majd a történetben a szőrzsáknak, mert kellett lennie, hiszen nem csak úri passzióból biggyesztették oda, csak mert a kiadóban szeretik a fekete macskákat. Ő Kutyafája, és merem állítani, hogy színt vitt a történetbe attól a pillanattól kezdve, hogy megejtette belépőjét. Justinnal alkotott párosa meglehetősen sok megmosolyogtató helyzetet idézett elő, mert milyen csodálatos is tud lenni az ártatlan gyerekszáj, különösen, ha egy talpraesett kisfiúhoz tartozik:

“– Justin, attól tartok, nem tarthatod meg a macskát. 
– Ó, hát ezt már tudtam. 
– Nagyszerű. Nos, akkor… 
– Csakhogy, tudod, mama, az a helyzet, hogy a cica szeretne megtartani engem.”

West és Phoebe kettőse egyszerűen lehengerlő volt. West tisztában van azzal, hogy rangban mélyen a nő alatt áll, hiszen ő a Ravenelek szegényebbik ágához tartozott, bátyjával, csak megtűrt rokonok voltak, soha nem is számítottak arra, hogy valaha is valamelyikük címet örököl. West most sem több, mint a Ravenel birtok talpraesett intézője (bár bátyja többször is felajánlott neki egy kis birtokot, hogy saját lábára álljon), míg Lady Clare egy herceg lánya és egy főrend özvegye. De a kémia nagyon is működik kettejük között, Westet pedig finom öniróniája ellenállhatatlanná teszi.
A nyilvánvaló közös vonzalom ellenére nem lesz gyors és mindent elsöprő szerelem, ami néhány nap alatt egy újabb házassághoz vezet, de azért történik némi lepedőszaggatás a boldog végkifejlet előtt is. Az együtt töltött idő alatt West meggyőzi Phoebe-t, hogy jobban ellenőrzése alá kellene vonnia gyermekei örökségét, ez pedig olyan bonyodalmakhoz vezet, melyeket a nő csak West segítségével tud megoldani. És Sebastian nem lenne önmaga, ha nem nyújtana segítő kezet a sorsnak…
Csodálatos volt. Pörgött, humora volt, szellemes párbeszédek tarkították és jó volt ismét találkozni a már korábbról ismert szereplőkkel. Merjek reménykedni, hogy valamikor jön majd Cassandra, a Ravenel-ikerpár másik felének története is?
Imádtam! De ízlések és pofonok…


Kapcsolódó bejegyzések:



   Wallflowers                                                                   Ravenels


1 Nem múló varázs                                                 1 Érzéketlen aranyifjú

2 Egy nyáréjszaka titkai                              2 Winterborne választottja

3 Ősszel történt                                                        3 Ördöngös tavasz

4 Az ördög télen                                                      4 A szív doktora










2019. augusztus 27., kedd

Johanna Lindsey – Szívedben a válasz

Callahan–Warren 1



Vannak azok az ifjú hölgyek, akik pénzért és társadalmi rangért mennek férjhez, és van az a néhány szerencsés, aki szerelemből házasodik. Tiffany Warren azonban azért, hogy véget vessen egy viszálynak. Édesanyja ígéretéhez híven Tiffany vonakodva bár, de a vadnyugatra utazik, hogy találkozzon rég elfeledett apjával és az apja ősi ellenségének legidősebb fiával, Hunter Callahannel. Amint a két család frigy révén egyesül, okafogyottá válnak a kérdéses földterület körüli viták. 
A vonatrablás zűrzavarában Tiffany megragadja a kínálkozó alkalmat, és úgy dönt, hogy a családjuk új házvezetőnőjének bőrébe bújik, így ott élhet az apja közelében, és megismerheti az igazi természetét, ahogy a szomszédban élő marhapásztorét is, akit jegyesének szántak. De Tiffany túl későn eszmél rá, hogy a Warren és a Callahan család közti viszály időközben elfajult, mert Callahanék elrabolják Warrenék házvezetőnőjét, amint leszállt a vonatról. 
Tiffany, aki Jennifer Flemingnek adja ki magát, hirtelen az ellenség táborában találja magát, egy fedél alatt a vőlegényével. Hamarosan megtudja, hogy jövendőbelije jóképű, sima beszédű nőcsábász, akit minduntalan el kell hessegetnie, mert le sem tudja venni a szemét – sem a kezét – Jenniferről. 
Miután Tiffany színjátéka lelepleződik, a lány nem hajlandó feleségül menni Hunterhez csak azért, hogy ezzel véget vessen a viszálynak. 
Hunter mindenképp meg akarja hódítani a menyasszonyát, és tudja jól, habár két nőt szeret – az illedelmes, elegáns Tiffanyt és a vadóc, szenvedélyes Jennifert –, valójában egyetlen szívet kell megnyernie.


Gabo, 2019
Eredeti cím: One Heart to Win, 2013



Hú, de kínos erről a történetről írni és ennek több oka is van.
Először is azért, mert a szerző nálam a szeretlek-is-meg-nem-is kategóriában fut. Nem olvastam minden magyar nyelven megjelent könyvét – zárójelként megjegyzem, hogy bizony sok van belőlük –, de felét biztosan, és akár egy-egy sorozatán belül is vannak történetei melyeket kedvelek és olyanok, amiket nem, de mindig hajlandó vagyok esélyt adni a következő magyar nyelven megjelenő könyvének, mert soha nem tudható előre, hogy a mérleg nyelve merre fog billenni.
Nyilvánvaló, hogy kedvelem a klasszikus romantikus történeteket, viszont a vadnyugati témát nem. Még kortárs formában sem, ez pedig az aranyláz idején játszódó történet. Az utolsó ilyen zsánerű könyvet még valamikor a gimnázium alsóbb osztályaiban olvastam – kölcsönkapott és rongyosra olvasott filléres kiadású Zane Gray kötet volt – és ezzel be is felyeztem a zsáner feltérképezését.
Ezek ismeretében komoly, személyes jellegű fenntartásaim voltak az új Johanna Lindsey könyvvel (sorozattal) kapcsolatban és mielőtt magamévá tettem, véleményeket gyűjtöttem a blogom Facebook oldalához tartozó beszélgetős csoportban – igen, nekem is van ilyen csoportom. A hölgyek nagyon lelkesek voltak és megnyugtattak, hogy ez igenis élvezhető, szórakoztató és vicces, a középpontban családok közötti konfliktus áll és nem cowboyokra, indiánokra és marhacsordák lasszózására fókuszál. És győzött a kiváncsiság!
A fülszöveg eleget mesél arról, hogy tulajdonképpen mi is várható a történettől, nem áll szándékomban tovább részletezni, viszont van néhány dolog ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni.
Az egyik ilyen maga a hősnő személye. Tiffany Warren New Yorkban nevelkedett úri kisasszony, tele előítéletekkel, gyűlölettel, frusztrációval. Cserfes, nagyképű és egyetlen cél lebeg a szeme előtt: megúszni az előre kialkudott házasságot, ami családja és a szomszédos Callahanék közötti évtizedek óta tartó viszályt hivatott elsimítani. Fogalma nincs miről szól ez a viszály, arról sem, hogy mi robbantotta ki, azt sem tudja, hogy szülei miért élnek tizenöt éve külön – apja és fiútestvérei Montanában, ő pedig anyjával New Yorkban –, de neki eltökélt szándéka, hogy pikk pakk megoldja a gordiuszi csomót és húz is vissza New Yorkba kényelmes életéhez. Említettem, hogy Tiffany Warren mindössze 18 éves és egy elkényeztetett liba?
Nos, a 18 éves, nagyvárosi úri kisasszony a véletlenek játéka folytán házvezetőnőnek adja ki magát a másik családnál. Ez vicces volt! Kínosan vicces, mert Tiffany a fennkölt eszméi és konok elhatározása mellett semmihez sem ért. Odahaza egy sereg szolga leste minden kívánságát és egy szalmaszálat sem kellett keresztbe tennie. Ez pedig egyenesen a következő megválaszolatlan kérdésemhez vezetett: ha szülei kölön élnek, semmilyen kapcsolatot nem tarthatnak fent egymással – ha elolvasod a történetet, akkor megtudod miért van ez így –, akkor miből telik Tiffanynak és anyjának a luxuséletre New Yorkban? Ilyen sokat örökölt anyuci anyai ágon?
Ami pedig a családok közötti viszályt illeti… az már inkább egymás bosszantása, mert milyen jó buli megviccelni a másikat és páholyból nézni, hogyan robban a méregtől. Ez a családok közötti konfliktus kicsit túllihegett volt. Lehet szándékosan, hogy takarja a valódi problémát, de ha ez volt az írói szándék, akkor gyenge megoldás volt, mert könnyen kitalálható, hogy ki, mi áll a történések hátterében.
Ami a szerelmi szálat illeti, abban sem brillírozott Lindsey. Előre borítékolható, hogy a két főhős egymásba szeret, és sajnos elpufogtatta a “szűz vagyok, de első szexuális élményemnél is hú de nagyot élvezek” klisét.
Minden ízében vadnyugati történet volt: vonatrablással, tehenészfiúkkal, marhacsordákkal, szerencsevadászokkal és a kötelező lövöldözéssel. Bővelkedett konfliktusokban, félreértésekben, megtévesztésekben, csupán egy baj volt: minden megoldás, történés előre borítékolható volt
A szereplők nem lettek a kedvenceim. Tiffany olyan amilyen, Hunter pedig egy nőcsábász, akit megsuhint a szerelem szele és egyből megjavul - újabb klisé. Az egyetlen érdekes figura a Callahan család által védelmezőnek alkalmazott Degan Grant mesterlövész volt, akinek a történet végéig sikerült megőriznie titokzatosságát és visszafogottságát. Ja, és Malacka, ugyanis a városból odapottyant finom kisasszony nem kiskutyát és nem is kiscicát választ házikedvencnek, hanem egy dagonyázó kismalacot. Rosszul mondom: Malacka választja gazdinak a hősnőt.
Engem nem győzött meg a történet. Középszerű volt és nem sikerült felülírnia a zsánerrel szembeni fenntartásaim. Ezt nem az a Johanna Lindsey írta, akit én szeretek olvasni.  Ha valaha is ráveszem magam a folytatások olvasására, akkor az azért lesz, mert a következő rész a titokzatos Degan Grant története lesz. De hát ízlések és pofonok…
A jó hír pedig az, hogy a Callahan-Warren trilógia mindhárom kötete már a boltokban van




Kapcsolódó bejegyzések:








2019. augusztus 19., hétfő

Daniela Sacerdoti – Vigyél haza


Glen Avich 2



Segíthetnek-e a múlt szellemei szebb jövőt találni?
Inary Monteith élete válaszúthoz érkezett. Miután egy lopott éjszakát töltött közeli barátjával, Alexszel, közli vele, hogy ez az egész szörnyű hiba volt, és ezzel összetöri a férfi szívét. Amikor beteg húga állapota hirtelen rosszabbra fordul, haza kell sietnie Londonból a skót Felföldre… és a visszatéréssel együtt szembe kell néznie a fájdalmas emlékekkel, amelyek elől oly elszántan igyekezett elmenekülni. 
Hazatérve az élete még bonyolultabbá válik, mint azt képzelte volna. Húga betegsége, bátyja ellenségessége, egy önelégült ex, akit soha többé nem akar újra látni, a Londonban maradt Alex iránt érzett ellentmondásos érzelmei és a Glen Avichben megismert jóképű amerikai. Mindezek betetőzéseként rejtélyes módon elveszíti a hangját, viszont visszanyeri egy különleges gyerekkori képességét… a hatodik érzékét, amely családi örökség. És amikor egy múltbéli hang egyre csak azt hajtogatja „Vigyél haza!”, olyan titok nyomára bukkan, amelyről tudja, meg kell fejtenie ahhoz, hogy szabaddá legyen. 
A Vigyél haza gyönyörű történet szerelemről, veszteségről, az igazi képességek felfedezéséről, de legfőképpen arról, hogy sohase felejts el, igazából ki vagy.


Gabo, 2019
Eredeti cím: Take Me Home, 2013



A sorozat első könyvét Kinga haverinámtól kaptam közvetlenül a megjelenés után. Nem emlékszem milyen alkalomból, de akár csak úgy is lehetett, mert szokott ő ilyesmiket csinálni. Kedveltem a történetet – bár a szellemet kihagytam volna belőle –, és megcsillant a szemem, amikor a kiadó jelezte a romatikus regényeinek szentelt blogján (a blog azóta is hibernál), hogy folytatni kívánja a sorozatot. Mert ez természetesen egy sorozat nyitókötete volt, amiről nekem olvasás előtt fogalmam sem volt, mert miért is néztem volna utána.
A könyv négy éve jelent meg, a kiadó a következő évben ígérte a folytatásokat, ahhoz képest az idén nyáron jelent meg a második rész. Ami azt illeti tavaly is boltokba került egy Daniela Sacertodi könyv (Ments meg), de az egy teljesen más sorozat indítókötete (Seal Island – Fóka Sziget), további részeinek sorsáról semmi hírem nincs, de nem is baj, mert nem kedveltem a történetet.
Az olasz származású szerző valahol Glasgow mellett él családjával, tehát nem véletlen, hogy történetei cselekménye Skócia túlmisztifikált vidékein játszódnak. Ezt alátámasztandó, Sacerdoti történetei több-kevesebb misztikus elemet is tartalmaznak, és igazándiból semmilyen kategóriába nem sorolhatóak. Én misztikus elemekkel feldúsított romantikus történeteknek nevezem őket, melyek elgondolkoztatóak a maguk módján, viszont olyan világba viszi el olvasóit, melyre nem mindenki nyitott, még fikció szintjén sem, hiszen nem mindenki szereti a paranormális képességekkel megáldott hősöket. Ezek a történetek nemcsak a most oly divatos erotikát nélkülözik, hanem a humort is, borongós hangulatúak és kellő hangulat kell ahhoz, hogy az ember lánya élvezze őket, és ne vágja a sufniba ötven oldal után.
Mint már említettem ez egy sorozat második része, de azok is olvashatják, akik nem ismerik az első rész történéseit, hiszen csupán a helyszín közös, bár epizódikusan megjelennek az első rész szereplői is.
Míg a sorozat első könyvében egy anya szelleme terelgeti gyermekét egyedül nevelő fiát a szerelem és boldog családi élet fele, ebben a második történetben egy olyan lányt ismerhettem meg, aki rendelkezik egy hatodik érzékkel: az elhunytak szellemét látja. Ez családi adottság, anyai ágon öröklődik, és Inaryban ez a képeség erősebben jelen van, mint valaha is a családja nőtagjaiban, bár ezt a képességét egy trauma során gyermekkorában elvesztette.
Inary Montieth Londonban él, szerkesztőként dolgozik egy kis kiadónál és maga is írói álmokat dédelget, de egyelőre a fiókjának ír. Akkor hagyta hátra szülőfaluját és testvéreit, mikor vőlegénye szakított vele, és új életét a nagyvárosban képzelte el barátaival, köztük Alexszel, a reklámgrafikussal, aki évek óta csendben szerelmes bele. Inarynak viszont haza kell térnie, mert a szívbeteg húga halálán van, a szívátültetés már nem opció. S történik mindez egy Alexszel töltött szenvedélyes éjszaka után.
Odahaza ismét megjelennek a látomások és ezzel egyidőben a lány elveszti a hangját. Mindenki a haláleset okozta lelki traumára fogja, de sokkal több van mögötte. Ahhoz, hogy Inary megnyugodjon és az élete ismét egyenesbe jöjjön, meg kell oldania annak a fiatal nőnek a rejtélyét, akinek a szellemét egyre gyakrabban látja, és rá kell jönnie milyen kapcsolat van a gyermekkori trauma és a szellem között. S ha még ez nem lenne elég, Alex iránti érzelmeit is tisztáznia kell, első sorban saját magával, figyelnie kell Loganra, bátyjára, aki a családot ért veszteség fájdalmát alkohollal tompítja, szembe kell néznie minden jóval és rosszal, ami egy kis településre jellemző, ahol mindenki ismeri egymást.
Nem mondanám, hogy különösebben rajonganék a történetért, mert az előző részhez képest ebben túl sok volt a paranormális elem. Tulajdonképpen az egész történet Inary szellemlátása köré épült és neki meg kell oldania az évszázados rejtélyt ahhoz, hogy továbbléphessen. Nem beszélve arról, hogy Inary különleges képessége erősen emlékeztetett a Hatodik érzék című filmre, erre van is utalás a történetben. Az is nyilvánvaló már a kezdettől, hogy merre tart ez a történet, tehát világot megrengető meglepetésekkel sem szolgált. De ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok kiváncsi a folytatásra, ugyanis a sorozatból még hátra van két könyv. Remélhetőleg nem kell ismét éveket várni a megjelenésükre.
És természetesen ízlések és pofonok…



Kapcsolódó bejegyzés:




2019. augusztus 8., csütörtök

Julia Quinn – A másik Miss Bridgerton


Rokesby család 3



A ​lány rossz helyen volt… 
A rendkívül független és kalandvágyó Poppy Bridgerton csak annak hajlandó nyújtani a kezét, aki felettébb intelligens, és érdeklődési köre legalább oly széles, mint az övé. Sajnálatos módon a londoni szezon egyetlen ifja sem felel meg ezeknek a követelményeknek. Mialatt Poppy egy dorseti barátnőjénél vendégeskedik, a parton sétálva kellemes meglepetésként éri, hogy csempésztanyát fedez fel az egyik barlangban. De örömét hamarosan riadalom váltja fel, amikor két kalóz elrabolja, egy hajó fedélzetére hurcolja, és megkötözve, száját betömve a kapitány ágyán hagyják…
A férfi rosszkor talál rá… 
Andrew James Rokesby kapitány, a vakmerő kalóz valójában létfontosságú cikkeket és dokumentumokat szállít a brit kormánynak. Most is vitorlát készül bontani, hogy a dagálykor Portugália partjai felé induljon, amikor döbbenten látja, hogy a kabinjában egy nő várja. Biztosan csak a képzelete játszik vele! De nem, a nő nagyon is valóságos –, s mivel a küldetése nem tűr halasztást, ez azt jelenti, hogy a nőt is magával kell vinnie…
Kijöhet-e a két rosszból valami tökéletesen jó? 
Amikor Andrew megtudja, hogy a nő Bridgerton, az is világossá válik számára, hogy valószínűleg el kell vennie feleségül, hogy elkerüljék a botrányt… bár Poppynak fogalma sincs róla, hogy ő grófi sarj, és a lány kenti unokatestvéreinek szomszédja. A nyílt tengeren hajózva szócsatáik hamarosan részegítő szenvedélynek adják át helyüket. De amikor kiderül Andrew titka, elég lesz-e a férfi szerelmi vallomása, hogy meghódítsa a lány szívét?


Gabo, 2019
Eredeti cím: The Other Miss Bridgerton, 2018



A klasszikus romantikus írások – vagy történelmi romantikusok, ahogy jobban berögzült a köztudatba – kedvelőinek nem ismeretlen Julia Quinn munkássága és a Bridgerton név is ismerősen cseng, mert a népszerű családregény csekély kilenc részből áll, és akárhonnan nézzük, a Rokesby família is előszeretettel házasodik Bridgerton-sarjakkal. Példa rá ez a sorozat, melynek három részéből kettőben egy-egy Bridgerton lány házasodik be a Rokesby családba: az első részben Billie, most pedig Poppy. Mert azt ugye mindenki tudja hogyan fog ez a történet is végződni?
Kedveltem a Bridgerton család történeteit – bár ezt nem mondanám el a szerző minden könyvéről –, és kiváncsian vártam mi fog kisülni ebből az újabb sorozatból, amit ugyan Rokesby családnak neveznek, de amennyi Bridgerton van benne, akár ezt a nevet is viselhetné. Időben ez a Bridgertonok előtt jár egy generációval, tehát az első könyv hősnője, Billie, a már ismert Bridgertonok nagynénje, apjuk (Edmund, aki a Bridgertonok történetének idején már nem él) nővére.
Azt hiszem a Rokesby sorozat első… vagy talán második része után kerestem rá Quinn honlapján a sorozatra, és akkoriban azt nyilatkozta, hogy négy részesre tervezi, s elképzelhetően/természetesen Edmund Bridgerton megkapja a maga történetét – ellenőriztem, az infó még mindig helyes! –, mi pedig minden részletében megismerhetjük Violet iránti érzelmeit, amelyek nyolc gyermekben és kilenc könyvben materializálódtak. Ehhez képest az angol nyelven jövőre megjelenő negyedik Rokesby könyv nem róla szól majd, hanem egy Georgiana Bridgerton (gőzöm nincs, hogy kicsoda és a nevén kívül hogyan kapcsolódik a családhoz) nevű hölgyről, aki szintén a Rokesby családba házasodik be – lévén, hogy még marad nőtlen Rokesby a harmadik könyv után is. Pontosan nem emlékszem hányan is vannak a Rokesby-fiúk, csak reménykedem, hogy a következő az utolsó agglegény lesz közülük.
No, de térjünk rá az aktuális Miss Bridgertonunkra, aki Poppy (mákvirág) néven fut a történetben, és aki pontosan olyan, mint az eddigi összes Miss Bridgerton: nem egy ájuldozó, törékeny virágszál. Kiváncsi, cserfes, kalandvágyó, és a korhoz képest meglehetősen felvilágosult – említettem már, hogy ez egy az 1700-as évek második felében játszódó történet? Poppy egy oldalági rokon, az első rész hősnőjének unokatestvére. Ami azt illeti, ideje lenne már változtatni ezeken a standardizált Julia Quinn-féle hősnőkön, mert bármennyire is kedvelhetőek, sajnos mind egyforma a személyiségük, attól függetlenül, hogy épp Bridgertonok-e, vagy sem.
Nos, a hősnő, függetlenségvágyból és kiváncsiságtól hajtva elkövette azt a meggondolatlanságot, hogy a várandós barátnőjénél (ő szerencsére nem egy Bridgerton) tett látogatás alkalmával egyedül sétált a tengerparton, mi több, bemerészkedett egy barlangba is. Innen rabolja el két matróz és meg sem áll vele Andrew James kapitány hajójáig.
S akkor színre lép a hős is: Andrew James kapitány, igazándiból Andrew James Rokesby, a család harmadik fia, aki mint megannyi más második, harmadik, sokadik gyermeke egy nemesi családnak, nem örököl címet, vagyont, hanem az egyházi vagy katonai pálya között választhat, ugyanis csak ez a két foglalkoztás elfogadott nemesi sarjak számára. Az ífjú Rokesby a katonai pályát válsztotta, egy ideig a haditengerészetnél tevékenykedett, most pedig látszólag kereskedelmi hajózással foglalkozik – család erről nem beszél, mert egy nemes úr nem dolgozik a megélhetésért –, de tulajdonképpen a korona futára, kéme. És nagyon nem örül, amikor a barlangban rejtett, csempészett francia konyak helyett, matrózai Poppy Bridgertont pakolják le a kabinjába.
A dolog azért bonyolult, mert Poppyt nem merik elengedni, nehogy akarva-akaratlanul felfedje a barlang helyét. Ha nem engedik el, a lány kompromittálva van és kevesebbért is társadalmi bukásra ítéltek embereket. A hajónak viszont ki kell futnia, hogy megkezdjék az utazást Portugália fele – oda-vissza két hét –, hiszen Andrew James kapitány sosem kedvtelésből vagy kereskedelmi célokból hajózik, hanem a korona szolgálatában áll. Poppy csak abban reménykedik, hogy valamilyen csoda folytán sosem derül ki hol és milyen körülmények között töltötte azt a két hetet, amikor távol volt.
Nem szeretnék többet mesélni a történetről, aki kiváncsi rá, úgyis elovassa. Csupán annyit említenék meg, hogy a két főhős az utazás során nyilvánvalóan vonzódni kezd egymáshoz (ezt nem nagy filozófia kitalálni), és a kapitány nem fedi fel valódi kilétét. Ó, ezt még el kell mondanom: Portugáliában a dolgok nagyon is bonyolódnak, több szempontból is.
Lehet, hogy csak jókor talált meg, de nekem ez a történet tetszett. Volt benne izgalom, pörgés, s mikor a cselekmény nem tette lehetővé a pörgést, akkor a szerző szellemes párbeszédekkel és humorral pótolta.
Nem elhanyagolandó a fordító hozzájárulása sem, tehát köszönöm Tóth Gizella, hogy nyugisan hátradőlhettem és élvezhettem a történetet, ahelyett, hogy azon filózom, hogyan is hangozhatott eredetiben és miért így értelmezte a fordító. Az ilyen kaliberű fordítókat klónozni kellene.
Tehát ez egy remek kis kalandregény volt szerelemmel körítve… vagy fordítva: szerelmes regény kalandokkal dúsítva, némi diszkrét erotikával, pontosan annyival, amennyi kellett. Élvezhető volt, szórakoztatott, s mi kell ennél több?
Zárójel: Ha valaki még nem hallotta volna, a Bridgerton család sorozatot a Netflix filmre viszi.



Kapcsolódó bejegyzések:


Rokesby család


Lyndon nővérek


Wyndham két hercege



2019. április 23., kedd

Lisa Kleypas – A barna szemű lány

Travis testvérek 4



A ​rendezvényszervező Avery Crosslin lehet a houstoni társaság feltörekvő csillaga, de ő maga nem hisz a szerelemben… legalábbis abban nem, hogy számára is létezik. Amikor találkozik Joe Travisszel, a gazdag agglegénnyel, akit esküvői fotósnak vél, egyáltalán nem áll szándékában hagyni, hogy a férfi levegye a lábáról. Ám Joe olyan férfi, aki megszerzi, amit akar, és Avery nem tud ellenállni egy vonzó déli férfiú és egy forró nyári este kísértésének.
Az egyéjszakás kaland után azonban Avery szilárdan elhatározza, hogy a dolog nem történhet meg többször. A Joe-hoz hasonló férfiak csakis bajt okozhatnak a hozzá hasonló nőnek, és ő nem engedheti meg magának, hogy elvonják a figyelmét, mivel őt bízták meg az év esküvőjének megszervezésével, amelyen a karrierje áll vagy bukik.
De a bonyodalmak ijesztő gyorsasággal szaporodnak, veszélybe sodorva az esküvőt, különösen, miután a menyasszony megdöbbentő titkai napvilágra kerülnek. S mivel közben Joe világossá teszi, hogy nem fogja könnyen feladni, Avery kénytelen szembenézni félelmeivel, amelyek a múltjában gyökereznek, és amelyekről legszívesebben megfeledkezne.
Végül a pattanásig feszült helyzetben Avery élete legkeményebb döntésére kényszerül. Mindent – beleértve a karrierjét és jól őrzött szívét is – kockára kell tennie, hogy megtudja, mi az, ami igazán számít.


Gabo, 2019
Eredeti cím: Brown-Eyed Girl, 2015



A Gabo Kiadó egyedülálló tulajdonsága, hogy nem húzza-nyúzza egy-egy sorozat részeinek kiadását, hanem néhány hónap leforgása alatt valamennyi rész az olvasó kezébe kerül. Ezt a felbecsülhetetlen tulajdonságot ajánlanám más kiadók figyelmébe is. Nem valami lélekemelő, mikor az ember lánya tudatában van annak, hogy az épp aktuális kedvencének folytatására egy évet kell várni – jobb esetben.
A másik dolog, amit említeni szeretnék, az a borító. Akik rendszeresen olvassák a blogomat tudják, hogy nagyon ritka az, amikor én egy könyv borítójával cikizek, s mikor ez megtörténik, nem azért van, mert épp a filmes borítót szeretném, vagy az eredeti csomagolásért hisztériázom, hanem, mert kézzel fogható oka van. Szép, szép a borító, ott is van a barna szemű lány, csakhogy ez a barna szamű lány nem az a barna szemű lány, akiről a történet szól. Ez a lány a borítón inkább Lara Croft, és semmiképpen nem Avery Crosslin. De kicsire nem adunk, amúgy is a tartalom az érdekes nem a csomagolás, ugye?
A barna szemű lány Ms. Kleypas Travis testvérek sorozatának negyedik, egyben záró része is. Nincsenek kiegészítő novellák, nem került elő egyetlen csellengő, bal kézről született Travis-gyerek sem, hogy a folytatás lehetősége felmerülhessen. S ebben a történetben a család pátriárkája, Churchill Travis már halott, tehát még az ő újranősülése sem lehetne támája egy újabb kötetnek.
A szerzőtől a klasszikus romantikusokat szoktuk meg, ez a sorozat kortárs történeteket tartalmaz, és nem mondanám, hogy az újraolvasósok közé sorolnám, bár vannak részei, melyek jobban sikerültek. Ez a rész nem tartozik közzéjük.
A barna szemű lány a rendezvényszervezők elcsépelt világába viszi olvasóját, ugyanis Avery Crosslin egy ilyen céget működtet egyik féltestvérével, Sofiával. Nem fogom részletezni, hogy szegény Averynek milyen nyomorult gyermekkora volt, s hogy a pech-széria hosszan követte élete során. Aki elolvassa a könyvet, minden részletében ismerni fogja Avery múltját, jelenét, jövőjét.
Nos, egy puccos esküvőn, amit épp az ő cége szervez, Avery megismerkedik az utolsó nőtlen Travisszel, Joe-val. S hogy legyen valami érdekes is a történetben, eleinte ellenáll neki. S, hogy némi mesterséges konfliktus is legyen a történetben, Avery-t megsuhintja a siker szele, a naggyá, sőt sztárrá válás lehetősége, amiért fel kellene adnia friss kapcsolatát a fotóművész Joe Travisszel.
Ha őszinte akarok lenni, akkor a történet dögunalmas és több mint kiszámítható volt, felesleges, időhúzásra szánt epizódokkal a Travis família szereplésével, tömény rózsaszín köddel és habos-babos romantikával. Volt benne néhány viccesnek szánt jelenet, némi Travis-féle erőfitogtatás és természetesen erotika. S mivel mostanság minden könyvnek valamilyen formában hatnia kell olvasója szociális és/vagy morális érzékenységére, ez a történet a gazdátlan-menhelyeken levő állatok sorsára tesz finom kis utalásokat… okés, nem is olyan finomak azok az utalások.
Összességében nem mondanám, hogy vizesre sírom a párnám, amiért véget ért a sorozat, nekem még mindig Lisa Kleypas klasszikus romantikus történetei jönnek be jobban, de természetesen ízlések és pofonok.




A sorozat előző részei:


1.      A pártfogó

2.      A kék szemű ördög

3.      Szép szavű idegen



2019. április 15., hétfő

Lisa Kleypas – Szép szavú idegen

Travis testvérek 3


Nem ​tartozik felelősséggel senkinek… 
Soha senki sem érintette még meg Jack Travis szívét vagy lelkét… amíg Ella Varner az útjába nem kerül. Ella egy nap megjelenik a küszöbén, a tekintete haragos, a karjában egy csecsemőt tart. Zaklatott húga az anya, és Ella szerint Jack Travis az apa. De amikor a lány azt követeli, hogy Jack életében először vállalja a felelősséget, a férfi végül sokkal többet tesz puszta felelősségvállalásnál…
Senkiben sem bízik… 
Ella Varner megbízható és fegyelmezett nő. Még gyerekkorában megtanulta, hogy a szerelem olyan érzés, amelyet jobb elkerülni. Így van ez egészen addig, amíg Luke fel nem bukkan az életében, miután Tara, Ella nemtörődöm húga elhagyja a kisfiút. Luke-nak biztonságra van szüksége, és Ella, aki egyre jobban kötődik a gyámoltalan csecsemőhöz, elszántan igyekszik mindent megtenni a cél érdekében. Houstonba utazik, hogy megkeresse Luke apját, de amit ott talál, örökre megváltoztatja az életét…
És amikor kettejük közt fellángolnak az érzelmek, a beszéd ideje rég lejárt…
A Travis család legújabb kötetében Lisa ismét szikrázó hangulatot teremt. A perzselő érzékiséggel és szenvedélyes érzelmekkel teli történet az első pillanattól fogva lebilincseli az olvasót.


Gabo, 2019
Eredeti cím: Smooth-talking Stranger, 2009



“Az, hogy egy nőnek gyereke születhet, még nem teszi anyává.”


A fenti idézet lehetne tulajdonképpen ennek a történetnek a mottója. Egyrészt mert a könyv cselekménye az anyaság témáját járja körül, a negatív példákat helyezve előtérbe megspékelve némi pozitívummal is. Másrészt meg azért, mert – tetszik, vagy sem – ez az élet nagy igazsága, csak annyira elmélyültünk a bennünket körülvevő szociális megfelelési kényszerbe és a sztereotípiákba, hogy hajlamosak vagyunk tartani a nyájjal.
A történet hősnője, Ella Varner, komoly, független nő, bár évek óta kapcsolatban él Dane-nel, az egész viszonyuk nagyon felszínes. Ők ugyan nyitott kapcsolatnak nevezik, mely semmiképpen nem végződhet egymás iránti elköteleződésben, de nevezzük nevén a gyereket: dugópajtások és ebben a kapcsolatban Ella az, aki a rövidebbet húzza, hiszen ő az, aki a férfihez idomul és átveszi annak értékrendszerét, viselkedési szabályait és még étkezési stílusát is. Ez rögtön meg is látszik, mert amint kikerül a férfi befolyása alól, Ella egészen közönslges halandó lesz, magasztos elvek nélkül.
Ella “Független nő” név alatt párkapcsolati tanácsokat osztogat egy lapban – bár csupán újságíró és nem szakember, de sikeres és népszerű a rovata.
Nyugodt élete (nevezhetnénk unalmasnak is) akkor fordul fel fenekestől, mikor húga házasságon kívül életet ad egy kisfiúnak, titkolja az apa kilétét és gyorsan be is vonul egy egészségközpontba depresszióját kezelni. Ella Houstonba utazik, hogy gondját viselje újszülött unokaöccsének, annak ellenére, hogy mindenki – az élettársa is – azt mondja, hogy ne tegye, hanem bízza a rendszerre a probléma megoldását. S pont élettársa az, aki elsőként hátat fordít neki azzal, hogy nem hajlandó segíteni a kisfiú gondozásában, míg annak anyja kezelteti magát. Munkáját bárhonnan és bármikor el tudja végezni, szóval ez nem akadályozza meg a hősnőt abban, hogy felelősséget vállaljon az újszülöttért.
Az, hogy Ella és Tara lelkileg milyen nagy mértékben sérült, hányatott gyermekkoruknak tudható be. Különösen anyjuk hatása érezhető, aki nálam rendesen ki is verte a biztosítékot, hiszen egy a saját lányaira is féltékeny, tupírfejű ostoba liba, aki nem tudja elfogadni, hogy felette is eljárt az idő, és akinek egyetlen gondja az, hogy ki legyen a következő fazon akivel eltartatja magát. S természetesen az unokája sem érdekli, mert ő nem lehet nagymama, az rontaná az esélyeit az épp aktuális pénzeszsáknál.
Ella és Jack Travis találkozása csak egy abból a sokból, amit a lány tervez, hiszen sorra meg akarja keresni a potenciális apajelölteket. Hogy ebből a találkozásból mi lesz, könnyen kitalálható. Kicsit erőltetett volt az, hogy egy ilyen dúsgazdag és befolyásos férfi csak úgy első szóra segíteni kezd egy idegen nőnek, noha tudja, hogy semmiképpen nem lehet a gyermek apja. 
De Jack Travis nem vágja ki Ellát az irodájából, hanem a sármos nőfaló példamutatóan segít. S róla még azt is tudni kell, hogy önerőből lett az aki, nem a családi vállalkozásban tevékenykedik, hanem saját bizniszt épített ki - ezt már az előző részből is tudni lehet –, bár az sem ártott, hogy Travisnek hívták. S annyira tökéletes, amilyen csak egy regényhős lehet, néha már émelyítően az.
Innen már nem nehéz kitalálni, hogy mi történik, a többi csak sok-sok erotika és klisé.
Persze megható egy apró ember fejlődését figyelni, azt is, ahogy Ella szabályosan beleszeret a kis Luke-ba, és van néhány elgondolkoztató dolog az anyaságról is, de ez a történet akkor sem volt nagy szám. Jobb volt, mint a sorozat első része – azt nem is nehéz überelni –, de még mindig jobban kedvelem Ms. Kleypas klasszikus romantikus történeteit, mint a Travis testvérek sorozatát.
S ha már a sorozatról esett szó, ez a harmadik rész, egy még hátra van, de valamennyi rész önállóan is olvasható.
Olyan “egynek elment” típusú történet volt, sok rózsaszín köddel, a Travis család tagjainak ismételt felvonultatásával és némi nagyon kierőszakolt izgalommal. De – ahogy mondani szoktam –, ízlések és pofonok…




Kapcsolódó bejegyzések:




2019. március 23., szombat

Lisa Kleypas – A kék szemű ördög

Travis testvérek 2



ISMERJÉK MEG A KÉK SZEMŰ ÖRDÖGÖT – Hardy Catesnek hívják. Szegénysorból származik, és a saját erejéből lett milliomos. Sok ellenséget szerzett a houstoni olajipar csúcsáig vezető durva, rögös úton. Forró a vére, és csak a bosszú jár az eszében.
ISMERJÉK MEG AZ ÖRÖKÖSNŐT – Ő Haven Travis. A család vagyonának ellenére sem hajlandó arra az ösvényre lépni, amelyet neki választottak. De amikor olyan férfihoz megy feleségül, akit a családja elutasít, az élete új és veszélyes irányt vesz. Két évvel később hazatér, elszántan arra, hogy megóvja a szívét. Hardy Cates, a család ellensége, az utolsó ember, akire szüksége van, hogy betegye hozzá a lábát és lángra gyújtsa a szívét.
NÉZZÉK, AHOGY REPKEDNEK A SZIKRÁK… Lisa Kleypas érzékiségtől áthatott regénye tele van olyan férfiakkal, akiket boldogan imádunk. Lebilincselő meseszövésével fogva tart, miközben a két ember sorsa lassan kibontakozik előttünk.


Gabo, 2019
Eredeti cím: Blue-eyed Devil, 2008



A sorozat első részét, A pártfogót, nem kedveltem, s most nagyon finoman fogalmaztam. Annyira azért nem volt rossz – legalábbis az én ízlésem szerint –, hogy ne adjak még egy esélyt a sorozatnak.
Nem mondom, hogy hogy ez a második könyv lenyűgőzött, de teljesen más irányt vett a történet. Sajnos továbbra is E/1-ben íródott, amit soha nem fogok kedvelni, de legalább nem kellett végigszenvedni a hősök kamaszkorát és tömény lelki mizériáit, hiszen a történet onnan folytatja, ahol az előző rész abbahagyta, azaz Liberty és Gage esküvőjén, csakhogy most nem ők a történet főszereplői, hanem Haven Travis, a Travis-klán egyetlen lánygyermeke és Hardy Cates, akit már az előző részben megismertünk, mint notórius bajkeverőt. Nos ebben a részben Hardy Cates, aki a címbeli kék szemű ördög, átáll a jófiúk táborába, mert a negatív hős szerepét másra osztották, konkrétan Nickre, akiért a Travis-lány oda s vissza van, és minden szülői figyelmeztetés ellenére megszökik vele, meg sem állva egészen az oltárig. Ez pedig azt eredményezi, hogy Travis-papa elzárja a pénzcsapot.
Tehát van egy hősnőnk, a dúsgazdag Travis família egyetlen, elkényeztetett lánygyermeke, aki igazándiból, csak ahhoz ért, hogy hogyan legyen úrinő, hiszen Texasban nem is igazán várnak el mást a hozzá hasonló hölgyeményektől. Bár, ami azt illeti, munkája van, s becsülettel el is végzi azt. Makacs, önfejű, és természetesen azt hiszi, mindent jobban tud másoknál, ezért dacolva apja intésével megszökik Nickkel és összeházasodnak. Csakhogy rövid időn belül kiderül, hogy Nick egy szociopata és az érzései nem Havennek szólnak, hanem a remélt anyagi javaknak. S mikor a csapot elzárják, a sármőrből egy agresszív disznó lesz, aki a sárba tiporja a nő önbizalmát és a fizikai bántalmazástól sem retten vissza, természetesen ezt úgy álítva be, mintha Heaven provokált volna ki mindent.
Mikor egy durvább bántalmazás után Heaven úgy dönt, hogy elég volt és szégyenét legyűrve családjához fordul segítségért, a dolgok némileg rendeződni látszanak, csakhogy megjelenik a színen Hardy Cates, aki az előző részhez képest, most a jók táborát erősíti, és akivel bátyja esküvőjén Heavennek volt egy véletlenen múló érzéki fellángolása a családi borospincében. S hogy a dolgok mégse menjenek olyan símán, Haven visszautasítja bátyja cégében a vezetői poziciót, inkább irodavezetőként dolgozik egy olyan nőnek, aki férje viselkedésének női variánsa. A mutatós nő rosszindulatú, irigy, szinte állandóan az orra alá dörgöli származását és gazdag-gyerek mivoltát, és ott árt Havennek, ahol csak tud, csupán azért, mert megteheti.
S mikor már azt hiszi dolgai rendbejötek, családjával is javul a kapcsolata, viszonya Hardy Catesszel jól alakul, akkor ismét feltűnik a színen a szociopata ex, s a dolgok eldurvulnak.
A nyilvánvaló szerelmi történeten kívül, ez a családon belüli erőszakról szól. Arról, hogy egy erős személyiségű férfi mennyire tud manipulálni egy nőt, hogyan tudja elérni, hogy teljesen értéktelennek érezze magát, hogy jogosnak érezze a büntetést, a bántalmazást. S arról, hogy a bántalmazott nők, szégyentől, önbizalomhiánytól, vagy ki tudja még mitől indíttatva milyen hosszan tűrik el, hogy egy másik személy átvegye életük felett az irányítást.
Annak ellenére, hogy egy sorozat második része, kis jóindulattal önálló történetként is olvasható. Sőt! Az első része annyira felejtős, hogy aki nem kedveli a YA lelki mizériát, az bele se fogjon, hanem inkább ezzel indítsa a sorozatot. A szereplők amúgy is valamennyien feltűnnek itt is és senki semmiről nem marad le.
Lényegében ez egy három főszereplős történet volt: a jó fiú, rossz fiú meg a szende hősnő, akit viktimizálni kellett többszörösen is. Természetesen a végére ott van a mindenre kiterjedő boldog végkifejlet, boldogan élnek, míg meg nem halnak és a roszfiú elnyeri méltó büntetését, ami úgy van jól, hiszen a végére nagyon elragadtatta magát.
Összehasonlíthatatlanul jobb volt az előző résznél, de ahogy mondani szoktam: ízlések és pofonok…


A sorozat első könyve: