A következő címkéjű bejegyzések mutatása: chick lit. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: chick lit. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. április 4., szombat

Lucy Dillon – A fénysugár


   
Egy felemelő könyv a második esélyről. Mert az összetört szívet váratlan módokon lehet meggyógyítani.
   Lorna egyetlen dolgot biztosan tud: a bátorság egy pillanat alatt elillanhat. Főleg akkor, ha minden megtakarított pénzét egy kisvárosi galériába fektette, egyetlen támasza pedig egy pici és rendkívül ijedős tacskó. És ez a kutyus épp mellette remeg a galéria ajtajában.
   Lorna ugyanis megunta a nagyvárosi életet, és hazautazott a szülőfalujába, hogy megvalósítsa az álmát. A nő csak egy új kezdetre vágyik, de vajon Longhampton erre a megfelelő hely? Hiszen a családja itt élte át a legnagyobb veszteségeket, innen erednek a kételyei önmagában, és itt esett először szerelembe – majd itt törték a szívét ezer darabra.
   Ám Lorna végre nem menekül, és ha képes megnyitni a szívét a szerelem és a szeretet előtt, ki tudja, mi vár rá…


   General Press, 2020
   Eredeti cím: Where the Light Gets In, 2018



   Harmadik könyvem Lucy Dillontól, ugyanis pontosan ennyi jelent meg magyar nyelven a szerző tollából. Az első az Elveszett kutyák, magányos szívek még 2013-ban került a boltokba a megboldogult Ulpius-ház kiadásában, majd ezt követte 2019-ben a Minden vágyam, a General Press kiadásában. S ha az idén is kaptunk már egy Lucy Dillon könyvet, akkor merem remélni, hogy a kiadó elkötelezte magát a szerző és írásai mellett, s ezentúl minden évben örülhetünk legalább egy könyvnek a kiadó Íris könyvek sorozatában.
   Három könyv olvasása után mit tudok a szerzőről? Hogy történetei az Egyesült Királyságban játszódnak, de általa kitalált helyszíneken. Távol áll tőle a mostanság divatos, erotikára súlyt helyező romantika. Bár írásai nem teljesen erotikamentesek, a hangsúly a történeten és a szereplőkön van. Azokon a szereplőkön, akik abszolút közönséges emberek, tehát nincs lelki bajos, de csudaszexi milliomos fickó és csodaszép, de annál butább és idegesítőbb szegény lány sem. S még azt is tudom, hogy könyveiben előszeretettel szerepeltet állatokat, különösen kutyákat. Azt nem tudom, hogy a szerző szeret-e kötni, vagy sem, de ebben a történetben jelentős szerepet kap a kézimunka ezen fajtája is, annyira, hogy erősen kísértésbe estem, hogy magam is elővegyem a kötőtűket (csak tudnám hová pakoltam őket).
   Most sincs ez máshogy, – mármint ami a kutyát illeti –, mert a történet hősnője megörököl egy nagyon problémás tacskót. Nem vicc, a Rudy nevű tacsi mindentől fél, lassan a  saját árnyékától is, ezzel rengeteg gondot okozva új gazdájának.
   Lorna, a történet hősnője egy művészeti alapítványnál dolgozik, s mert nem lehetett szülei mellett, mikor azok eltávoztak az élők sorából, kompenzálás gyanánt önkénteskedik. Egy kórház elfekvőjébe jár olyanokat látogatni, akiket más nem látogat. Egy ilyen idős hölgytől örökli meg a kutyát és nemcsak. Betty ráébreszti arra, hogy követnie kell az álmát, hogy a biztonságos életmód, amivel nyugis életét óvja, már nem opció, ha teljes életet akar élni.
   Lornáról azt is tudni kell, hogy minden erejével azon volt, hogy híres festő-grafikus anyja nyomdokaiba lépjen, aminek egy akadálya volt: a tehetség hiánya. Az idős hölgy halála egy újabb löketet ad, hogy valamit kezdjen az életével, és ismét megpróbálkozik a saját művészeti galériával. Azért ismét, mert korábban voltak már próbálkozásai, melyek csúfos véget értek és anyagi veszteséggel jártak. Jessica, a nővére, szkeptikusan fogadja az újabb galéria ötletét, s azt is, hogy Lorna otthagyja londoni állását, hogy egy vidéki kisvárosban, Longhamptonban telepedjen le.
   A hely nem ismeretlen, hiszen tanár apjuk miatt a lányok többször is költöztek oda, ahol az apjuk éppenséggel állást kapott, s volt néhány év, amit a festői, de a valóságban nem létező városkában töltöttek. Mindketten itt lettek szerelmesek. Jessica mai napig azzal a fiúval (ma már férfival) él, akibe annak idején beleszeretett, de természetesen már máshol. Lorna szerelme viszont viszonzatlan volt, mert Sam, Jessica eljövendő férjének barátja csak a kishúgot, a jó barátot látta benne. 
   Lorna új élete meglehetősen izgalmasan alakul. Egyrészt leköti a galéria, másrészt a városka vezetőségének határozott tervei vannak a hely kulturális-művészeti fellendítésére, amiben Lornának és galériájának is jelentős szerepet szánnak. S ehhez kapcsolódóan még le kell vadásznia egy évek óta visszavonultan élő, meglehetősen antiszociális festőnőt is.
   S ha ez még nem lenne elég bonyodalom, akkor tiszta véletlenül belefut Sambe, kamaszkori szerelmébe, akiről utolsó információja az volt, hogy továbbra is Londonban él és nagymenő gazdasági szakember.
   Ha mindez még mindig nem lenne elég érzelmi megrázkodtatás Lornának, akkor fokozzuk: Hattie, kamasz unokahúga furán kezd viselkedni. Egy kamaszhoz képest is furán, viszont senkivel nem hajlandó megosztani azt, hogy miért, míg egy nap, hosszas győzködés után Lorna kicsalogatja belőle az igazságot, ami nővére házasságát romokba döntheti.
   Egy percig sem lehet unatkozni, annyi minden történik ebben a könyvben. Ez a történet egyszerre szól családról, a közösség összetartó erejéről, romantikáról, múltról és jelenről... és természetesen házi kedvencekről. Könnyed, pörgős, olvastatja magát, egyszerre tud vicces lenni és megható. A szereplők szerethetőek és könnyen lehet azonosulni velük. Olyan jó nyugis romantikus.
   Akárcsak a szerző előző könyveit, ezt is kedveltem, tehát szívesen olvasnék még tőle más írásokat is. De, ugye, nem vagyunk egyformák és ízlések és pofonok...



Kapcsolódó bejegyzések:





2020. január 31., péntek

Jennifer Weiner – Jó az ágyban


   Nagydarab nőt szeretni   (Cannie Shapiro 1)


   Mi ​lehet annál szörnyűbb, mint amikor a pasink kövérnek tart? Például ha ezt még meg is írja egy népszerű női magazinban…
   „Soha nem felejtem el azt a napot, amikor megtudtam, hogy a barátnőm nehezebb, mint én…
   Véletlenül megtaláltam a fogyókúrás naplóját, amelyben feljegyezte, mikor mit evett, mit tervez enni ezután, és hogy megissza-e az előírt 2-3 liter folyadékot naponta. Ott volt a neve. Ott volt a fogyókúrás programban kapott azonosító száma. És ott volt a súlya is, amit, mivel úriember vagyok, nem fogok elárulni. Legyen elég annyi, hogy sokkolóan magas szám volt.
   Tudtam, hogy C. nagydarab lány. Nagyobb, mint a tévében látott fürdőruhás modellek, vagy a vígjáték- és kórházi sorozatok légiesen karcsú szereplői. Egyértelműen nagyobb volt, mint bármelyik korábbi barátnőm.
   A válla olyan széles, mint az enyém, a kezünk is majdnem egyforma méretű, és a mellétől a hasáig, a csípőjétől a combja domborulatáig csupa édes hullám és hívogató melegség volt. De mások társaságában már nem éreztem magam ilyen kellemesen mellette. A 178 centi magas C., akinek a felépítése leginkább egy nehézsúlyú díjbirkózóéra emlékeztetett, nem tudott észrevétlenül beleolvadni a tömegbe.
   Nagydarab nőt szeretni bátor tett a mai világban – sőt, talán hiábavaló is. Mert hiába szerettem C.-t, tudtam, olyasvalaki iránt lángolok, aki nem hiszi el magáról, hogy megérdemli a szerelmet.”
   Cannie Shapiro nem akar hinni a szemének, amikor meglátja, hogy a barátja, Bruce, akivel épp „szünetet tartanak”, ezt írta róla. Amúgy sincs túl jó passzban, az anyja ugyanis váratlanul bejelenti, hogy leszbikus, az egyik kolléganője állandóan fúrja a munkahelyén, ráadásul valóban van egy kis probléma a súlyával…
   Egy igazi nő azonban nem hagyhatja ennyiben a dolgot. Cannie kétségbeesett fogyókúrába kezd, hogy visszaszerezze Bruce-t, és helyreállítsa a saját önbecsülését, ám ezzel olyan eseménysorozatot indít el, amely örökre megváltoztatja az életét…
   Jennifer Weiner, a nagysikerű Egy cipőben és Kismamák pácban szerzőjének első és egyik legsikeresebb műve, amellyel az egész világon berobbant az irodalmi köztudatba. Egy szórakoztató, intelligens, megható és humoros szingliregény azoknak, akik a kliséknél többre vágynak.


   Kelly, 2009
   Eredeti cím: Good in Bed, 2001



   Meglehet annak már nyolc-tíz éve is, mióta először olvastam ezt a könyvet. Nem nehéz kitalálni, hogy miről jutott ismét eszembe, hiszen napok óta Norbi merész kijelentésein háborog a nép, mármint az a része, amelyik érintve és sértve érzi magát. Nem fogok elnézést kérni azért, amiért a genetika kegyes volt hozzám (bár lett volna mit örökölni innen-onnan), azért sem, hogy nem vagyok kényszeres zabáló. Soha nem volt súlyproblémám és nem is kellett semmit tennem azért, hogy ne legyen. Mondjuk azért a fast foodokat nem látogatom és bolti üdítő latyakot sem iszom, de ennek a választásnak semmi köze nem volt a testsúlyomhoz. Mielőtt bárki is terhességgel és szüléssel kezdene példálózni, elárulom, hogy már azon is túl vagyok. Tehát én a másik oldalról szemlélem ezt a könyvet és a történéseit – szeretném azt hinni, hogy elfogulatlanul –, mely egy fiatal, túlsúlyos nő személyes kárváriájáról szól, s melyet a nagy port kavaró kijelentés hatására újraolvastam.
   A könyv egy két részes sorozat része, sajnálatos módon a második rész soha nem jelent meg magyar nyelven, mert azért kiváncsi lettem volna, hogyan alakul a hősnő sorsa.
   A történet hősnője Candace (Cannie) Shapiro, a húszas évei második felében járó újságíró. Nem kövér (kilóinak száma soha nem hangzik el a történet során), hanem nagydarab (és van rajta némi súlyfelesleg). Mindig is az volt, ez pedig már gyermekkorában is zavarta, amikor szüleihez és nádszálkarcsú testvéreihez képest ő olyan volt, mint az elefánt a porcelánboltban. A sors ironiája pedig az, hogy apja plasztikai sebész, és nem az a fajta, aki kíméli lánya érzéseit, hanem támogatás helyett kihangsúlyozza hiányosságait, majd hátat fordít neki és az egész családnak. S ha lúd, akkor legyen kövér: néhány évvel a válás után anyja bejelenti, hogy leszbikus.
   Egy ilyen kamaszkor után Cannie csodálatra méltó módon navigál az életben, míg egy nap úgy dönt, hogy ideje szünetet tartani Bruce-szal három éve tartó kapcsolatában. Bruce-ról azonban tudni kell, hogy egy nagyra nőtt gyerek, aki csak úgy lézeng az életben. Cannie előtt kapcsolata sem igazán volt, trehány, elkényeztetett és személyi higiéniája is hagy kivánnivalót. Évek óta a doktori disszertációját írja és tehetős szüleitől kapott pénzből él, míg Cannie az egyik helyi újság megbecsült munkatársa. Mégis Bruce az, akinek sikerül egy neves magazinhoz bekerülni, és néhány hónappal a szakítás után Cannie arra ébred, hogy Bruce a sajtóban teregeti ki kapcsolatukat. Bár csak a név kezdőbetüjét írja le, közös ismerőseik mind tudják, hogy kiről van szó. S mindjárt azzal kezdi, hogy mekkora darab a volt barátnője, aki egy nagyszerű lány minden szempontból, nagyon jó volt vele lenni, de néha szégyellt nyilvánosan megjelenni vele, mert nem felelt meg a kulturálisan és társadalmilag elvárt sovány nő típusának.
   Tulajdonképpen innen indul  a történet, Cannie múltjára, gyerekkorára, családi körülményeire mind a továbbiakban derül fény. Mint ahogy arra is, hogy mekkora görény Bruce, akit Cannie nem tud felejteni és számtalan kísérletet tesz arra, hogy helyrehozza közöttük a dolgokat. S nem csupán szerelemből teszi. Ami igazán hajtja az a félelem, hogy egyedül marad élete hátralevő részére, hogy senki nem fogja elfogadni őt nagy teste és súlyfölöslege miatt. Cannie addig is tudta, hogy nem egy balerina alkat, de Bruce írása egyenlő volt az arculcsapással, különösen, hogy még több is követte. A család, a barátok figyelmeztetései ellenére Connie továbbra sem hajlandó elengedni a reményt, hogy visszaszerezze Bruce-t, pedig még Cöfi, a kutyája sem bírta a pasit.
   Cannie, minden nyomora ellenére nagyon szerethető karakter, aki szenzációs humorérzékkel szemléli mindazt ami vele történik: a munkája sikereit és kudarcait, zavaros családi körülményeit, túlsúlyát és a kísérleteket, hogy megszabaduljon tőle. Egészen addig, míg Bruce új barátnője miatt élete veszélybe nem kerül. S történik ez pont akkor, amikor sikerül forgatókönyvét eladni Hollywoodban és évek óta nem látott apjától újabb képletes pofont kap. Mert ekkor cserbenhagyja optimizmusa, humora, és Cannie szétesik. Testileg-lelkileg, és családja, barátai hiába állnának mellé, Cannie nem fogadja el a segítségüket, míg ő maga nem érzi elérkezettnek az időt a továbblépésre.
   Nagyon szórakoztató történet, melynek a humoron túl nagyon mély és nagyon aktuális mondanivalója van arról a relatív dologról, hogy kinek mi a szép és csinos, táplálkozási- és testképzavarról (mert nem csak az anorexia a testképzavar eredménye), eredményt nem hozó fogyókúrákról, lelki nyomorokról és előítéletekről, saját magunk elfogadásáról és elfogadtatásáról. 
   Minden nőnek ajánlom, de ízlések és pofonok...






2020. január 16., csütörtök

Milly Johnson – Légvárak és régiségek


   Van amikor egy halálközeli élmény ad egérutat a boldogsághoz
   Lewis Harley menő befektetési bankár, ám egy szívroham rádöbbenti, hogy többet akar az élettől, így felépülése után belevág régi álma megvalósításába, és régiségboltot nyit. Az egész életét régiségek között töltő Bonnie Brookland torkig van zsugori és rosszindulatú főnökével, és amikor a véletlen Lewis boltjába sodorja, örömmel fogadja a férfi állásajánlatát. Hamar kiderül, hogy több van köztük főnök-beosztott kapcsolatnál, ám az élet az útjukba áll: mindketten házasságban élnek, titkaikat és traumáikat pedig még saját maguk elől is rejtegetik. Kapnak-e egy utolsó esélyt a boldogságra?

Pioneer Books, 2019
Eredeti cím: The Queen of Wishfull Thinking, 2017




   Kellemes meglepetésként ért, hogy ezzel a könyvvel visszatértünk a szerző egy korábban megjelent regényének helyszínére, a Spring Hill térre, ami a Teaház a sarkon című történet helyszíne. Sőt! Időnként a szereplők átugrottak a kis boltba teázni, sütiért, vagy csak úgy. De ez egy teljesen önálló történet, nem kell ismerni a teaház történetét ahhoz, hogy ez élevezhető és teljes legyen. Mint Milly Johnson valamennyi története, ez is az Egyesült Királyságban játszódik.
   És még van egy közös pont a két történet között: a helyi sajtóorgánum, a Daily Trumpet írásai. El kell árulnom, hogy Teaház a sorkontól eltelt idő semmit sem javított a lap színvonalán, az elírásokon sem, melyekért másnap mindig elnézést kell kérni. Ezek a részletek meglehetősen viccesek és rendesen fel is dobják az amúgy kicsit sem vicces történetet. Mert ez a történet véresen komoly, akár igaz is lehetne egy az egyben, bár a vége fele azért volt egy-két szerzői túlzás. A hihető történetekért kedvelem Milly Johnson könyveit. Persze chick lit, könnyű műfaj, de a sokszor pejoratív jelzőként használt címke akár komoly történeteket is takarhat és ez pont egy olyan eset.
   A történet központjában a Lewis Harley-Bonnie Brookland páros áll, bár a történet nagy részében nem illene rájuk a "pár" szó, hiszen mindketten kapcsolatban élnek, természetesen másokkal. Kettejüket a régiségek szeretete hozza össze, Bonnie egy régiségekkel kereskedő családból származik, a szakma a kisujjában, Lewis pedig nagy álmát valósítja meg. Miután túlélt egy szívrohamot, feladta nagyon menő és nagyon jövedelmező befektetési bankár állását, hogy sokkal nyugodtabb körülmények között élje életét a rég megálmodott régiségboltban. Ide téved be munkát keresni Bonnie, miután csaló és összeférhetetlen főnöke lapátra teszi. Sikerül is meggyőznie a tulajdonost, hogy igazán talpraesett, érti a szakmát és helye van az üzletben.
   Bonnie és Lewis háttere nem is lehetne különbözőbb, Bonnie második házasságát tapossa, férje egy nárcisztikus, zavart elméjű egyén, aki az ellenőrzése alatt tartja őt és a pénzt is, és bármennyire is szeretne, Bonnie nem tud szabadulni ebből a mérgező kapcsolatból, ahol a férje értéktelenné és haszontalanná degradálta és akinek fegyvere a megfélemlítés.
   Ezzel szemben Lewis az áloméletet éli. Tehetős – bár amióta otthagyta a banki állását nem mondható gazdagnak – szép háza van és csinos felesége, aki sajnos egyre jobban felejti el honnan is indultak mint pár és egyre többet számít neki a flancolás, az anyagiak, a látszat, hogy barátaiknál többek legyenek. Lewis felesége sznob, telhetetlen és az unatkozó háziasszonyok életét éli nagylábon.
   Ez két magányos lélek egymásratalálásának története, melynek útjába áll mindkettejük házassága, mert dícséretes módon nem közelednek egymáshoz, bármennyire is szeretnének. 
   S még másról is szól: barátságról, emberségről, beteg elmék bosszúvágyáról. És sok-sok régiségről. Nem tudom ki hogy van vele, de én néha szeretek régiségboltokban bóklászni, még akkor is ha nem vásárolok semmit. Nem tudom a tulaj mennyire örül neki, de néha jó érzés régi tárgyak között kicsit elveszlődni. Ez a történet tökéletes alkalom volt az ilyesmire, hiszen első kézből tudhattam meg hogyan is működnek az Egyesült Királyságban az ilyen boltok. A szerző pedig biztosan hitelesen mutatta be ezt, hiszen saját bevallása szerint élettársa régiségkereskedő.
   Számomra nagyon izgalmas és nagyon hihető volt ez a történet, bár itt-ott fellelhető volt benne némi túlzás is. Például, amikor a régiségkereskedők Bonnie segítségére sietnek, hogy helyretegyék betegesen zaklató férjét. Én azt egyszerűbben is elintéztem volna egy hólapáttal.
   Kedveltem a történetet, a közeget is amelyben játszódik és remélem még visszatérünk más történetekkel is a helyszínre. Kellemes olvasmány, szórakoztat, elgondolkodtat és megmutatja a hasonló helyzetben lévőknek, hogy van élet a válás után is. A helyi sajtó elírásai pedig minden alkalommal megnevettettek.
   Szeretem a szerző írásait és most sem csalódtam. Azoknak ajánlom, akik szeretik a könnyű, szórakoztató történeteket, melyeknek azért mondanivalójuk is van. És ízlések meg pofonok...



A szerző nevéhez kapcsolődő bejegyzések:










2019. december 1., vasárnap

Jenny Colgan – Karácsony a Piciny Csodák Pékségében



   A Piciny Csodák Péksége 3



   A Blogturné Klub Jenny Colgan Karácsony a Piciny Csodák Pékségében című könyvével hangolódik az ünnepre.
   Kövesd blogturnénkat, ha tudni szeretnéd milyen a karácsony Mount Polbearne-ben, hogyan alakul Polly sorsa, és milyen huncutságokat követ el Neil, a lunda. Ha a szerencse is melléd áll, tiéd lehet a kiadó által felajánlott két nyereménykönyv egyike.



   Karácsony van a Cornwall partja melletti Mount Polbearne nevű faluban – a család, a barátok és az ünneplés ideje.
   Polly Waterford szeret a vállalkozásában, a Piciny Csodák Pékségében dolgozni, és az ünnepi időszak mindig arra ihleti, hogy valami különlegeset süssön a falubelieknek. Ennél jobban csak azt szereti, ha főnyeremény barátjával, Huckle-lal összebújhat. Ez a karácsony minden eddiginél jobbnak ígérkezik, de a dolgok nem mindig alakulnak terv szerint…
   Amikor Polly legjobb barátnője, Kerensa előáll egy titokkal, amely fenyegeti azt az életet, amelyet Polly és Huckle együtt építettek fel, a jövő kezd bizonytalanná válni. Aztán felbukkan Polly múltjának egy szereplője, és ez még tovább bonyolítja a dolgokat. Polly általában vigaszra talál a munkájában, de most úgy érzi, hogy ez nem lesz elég.
   Vajon sikerül-e elrendeznie mindent, és lehet-e még mindenkinek boldog karácsonya?


      Libri, 2019
      Eredeti cím: Christmas at Little Beach Street Bakery, 2016
      Megrendelhető




   Kicsit sokat kellett várni, míg Jenny Colgan sorozatának harmadik és egyben befejező része eljusson magyar nyelven is az olvasókhoz. Igazándiból én a tavalyra vártam, hiszen az első rész még 2016-ban jelent meg, egy évvel később követte a második rész, és naívan arra gondoltam, hogy tavaly, legkésőbb karácsonyra ezt a történetet is elolvashatjuk. De az a fontos, hogy végre megjelent és hangolódhatunk az ünnepre, bár be kell vallanom, nincs az a könyv, ami engem a karácsonynak nevezett össznépi cirkuszra hangolna.
   Azoknak, akik figyelemmel kisérték a Piciny Csodák Péksége történéseit, már ismerős a történet hősnője, Polly Waterford, aki városi életét hátrahagyva – ugye tudjuk, hogy kényszerből teszi – Mount Polbearne nevű szigetre költözik és egy pékséget nyit, mert ehhez ért. És befogadja Neilt, a sebesült lundát, akinek annyira megtetszett az új életmód, hogy nem is volt hajlandó visszatérni természetes élőhelyére, hanem Polly társául szegődött. Természetesen azt is tudja mindenki, hogy Pollynak új partnere is van az amerikai származású Huckle személyében, aki mézzel foglalkozik. S boldogan éldegélnek kettecskén a saját tulajdonú világítótornyukban. Bocsánat, hárman, mert természetesen Neil, a lunda is a család tagja. Egyébként Cornwall parjainál tényleg létezik egy olyan sziget, mint amilyent Colgan leír a könyvében, csak más a neve.
   Kedveltem az előző két részt, és fogalmam nem volt hová lehetne ezt a történetet még fokozni. S lám lehetett! Mert a titok amit Kerensa (Polly barátnője és Huckle milliomos-excentrikus barátjának felesége) közöl Pollyval kihatással van Polly és Huckle kapcsolatára is. És ez volt az a pillanat, amikor elgondolkoztam azon kinek van igaza a történetben. Kerensa bizalmasan közöl Pollyval egy olyan dolgot, ami mindenki életét megváltoztathatja és megesketi, hogy senkinek nem beszél róla, még Huckle-nem sem. 
   Huckle viszont rendesen berág, mikor rájön, hogy Polly Kerensa titkát őrzi és nem hajlandó vele megosztani. Szerinte egy pár tagjai között nincs helye titoknak. Nem rajongtam ezért az epizódért a történetben, mert Kerensa megtarthatta volna magának a piszkos kis dolgait, ahelyett, hogy másokra lőcsölje. És a Huckle reakciója is eltúlzott volt számomra, de hát férfiből van, más az értékrendszere és természetesen ő is kellemetlen helyzetben van, hiszen Reuben (Kerensa férje) a legjobb barátja.
   Mintha nem lett volna elég Kerensa kavarása, Polly életét más dolgok is felkavarják, mert miért is ne? S ha őszinte akarok lenni, akkor itt bizony éreztem a politikai korrektség nyomását, ami nem rossz, csak nem kell minden történetben keményen tolni. De legalább fény derült olyan dolgokra, amikre már az első rész olvasásakor kiváncsi voltam. Tehát konfliktushelyzetből több volt mint elég ebben a történetben.
   Mit mondjak még a történetről? Hogy Neil továbbra is egy bűbáj és imád motorozni Huckle-lal? Bármennyire is lelkesedtem az előző rész után, nem jött össze a kis lunda, de úgy néz ki, ez nem különösebben zavarja Neilt, ő jól érzi magát választott családjában.
   Ez az a típusű történet volt, amiből a Hallmark símán karácsonyi filmet csinálhatna: cuki, kicsit eltúlzott konfliktusokkal és boldog végkifejlettel, mert másképp nem lenne teljes a kép. Ó, és persze a karácsonyi gyermekkel.
   Minden valós vagy vélt hibája ellenére kedveltem a történetet, mert az a fajta, amivel az ember lánya nyugisan bekuckózhat, ha valami szórakoztatót és könnyedet akar olvasni. Kedvelem Jenny Colgan stílusát és reménykedem, hogy más könyveit-sorozatait is olvashatjuk magyar nyelven, mert a Piciny Csodák Péksége véget ért. Nincsenek további részek, sem kiegészítő novellák, szösszenetek.
   Olvassátok, mert aranyos történet! S bár kis jóindulattal önálló könyvként is megállja a helyét, azért akkor teljes a kép, ha az elején, az első könyvvel kezdi mindenki. És természetesen ízlések, meg pofonok...





A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:











   Közeleg a karácsony, ezért az ünnephez kapcsolódó könyveket keresünk.
   A turné minden állomásán egy-egy könyv fülszövegéből találtok részletet, a ti feladatotok pedig az, hogy a könyv címét és szerzőjének nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába.
   Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan új nyertest sorsolunk!



"Theodora, a fürge és eleven eszű matróna, bosszúsan tapasztalja, hogy családja elviselhetetlen agytalanok gyülekezetévé vált. Amikor az ünnepekre végre összetereli az egész civakódó bagázst, sóvárogva gondol gyerekkora szertelen és meghitt karácsonyaira."







12.01 - Betonka szerint a világ…
12.03 - Könyvvilág
12.05 - Zakkant olvas
12.09 - Readinspo
12.11 - KönyvParfé


2019. november 28., csütörtök

Sarina Bowen – Keserédes


   True North 1



   Az Elle Kenedyvel közösen írt könyve után (Ez a srác - Him) Sarina Bowen saját történettel, egy sorozat indítókötetével mutatkozik be a magyar olvasóknak, mely a romantika mellett a vermonti farmerek életébe is betekintést nyújt.
   Kövesd blogturnénkat, s amennyiben helyesen válaszolsz feladványunkra, a tiéd lehet a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyike.



A ​farmerek energiája tartja mozgásban a földet.
Griffin Shipley cseppet sem számított arra, hogy egy vermonti földút szélén, egy árokban fog összefutni egykori egy (vagy a pontosság kedvéért két-)éjszakás kalandjával. Öt évvel ezelőtt azonban mintha egy másik élete lett volna…
Griff huszonhét évesen, nem igazán önszántából került a családi farm élére. Még hatalmas válla is nehezen bírja a terhet: neki kell támogatnia anyját, három testvérét és hangyás nagyapját is. Nincs ideje a lányszövetség egykori tagjára, aki fél áron akarja felvásárolni a termésüket.
Vermont sosem szerepelt Audrey Kidder utazási tervei között. Ahogy Griff Shipley sem. De muszáj kapnia egy második esélyt az őt foglalkoztató étteremlánctól. Na, jó, egy ötödik esélyt. És egyetlen beképzelt, szexi, szakállas farmer sem állhat az útjába.
Ellenfelei egymásnak. Egészen más dolgokat várnak az élettől. Nagy kár, hogy a kettejük közt levő érzéki feszültség olyan pikáns, mint Audrey szupertitkos barbecue szósz receptje, sőt…
Figyelem! A szöveg pikáns jeleneteket, ínyencségeket és egy gőzölgő, kültéri zuhanyt tartalmaz, valamint bebizonyítja, hogy a farmerek nem röstellik bepiszkolni magukat.


Könyvmolyképző, 2019
Eredeti cím: Bittersweet, 2016



   "A gyümölcs is zöldség, csak finomabb és szebb. Emellett, ha a gyümölcsöt hagyjuk megrohadni, bor lesz belőle, ami a kelbimbóval soha nem történik meg"
P. J. O'Rourke

   Őszintén bevallom, hogy Sarina Bowen neve nem sokat mondott nekem mielőtt Elle Kennedy-vel közösen írt könyve (Ez a srác - Him) meg nem jelent magyar nyelven. Akkor sem tudtam eldönteni, hogy kedvelem-e vagy sem, hiszen, ha két szerző jegyez egy közös könyvet, akkor szinte lehetetlen eldönteni, hogy kinek mi és mekkora volt a hozzájárulása a mű megszületéséhez, azt pedig már tudtam, hogy Kennedy-ért nem rajongok. Hogy mégis igent mondtam erre a könyvre, abban nagy szerepe volt egy olyan Blogturné Klubos hölgy nagyon pozitív hozzáállásának, akinek a véleményére érdemes odafigyelni, hiszen nemcsak hasonló zsánerben olvasunk, hanem az ízlésünk is hozzávetőlegesen hasonló. Ééééés most sem csalódtam.
   A Keserédes a szerző True North nevű, hat részes sorozatának nyitókötete, mely a vermonti Shipley család tagjainak (vagy a farmon élő mellékszereplők) történetét mutatja be, mert a helyszín egy almafarm, többek között ebből él meg a Shipley család. Ide érkezne meg üzleti tárgyalásra Audrey Kidder, csakhogy útjába akad egy árok, ahová olyan ügyesen parkolja kocsiját, hogy kijönni már nem tud.
   Audrey Kidderről tudni kell, hogy nem egy ostoba libácska, annak ellenére, hogy anyja ezt szinte állandóan érezteti vele, mert nem felel meg az elvárásainak. Ugyanis anyja az a fajta ambíciós nő, akinek a munka az első, több cég igazgatótanácsában is ott ül, párkapcsolatokra nincs sem kedve, sem ideje és gyermekét is a spermabankkal hozta össze. Valami hasonlóan nagyot vár el lányától is, akinek viszont teljesen más tervei vannak: ő séf akar lenni a saját vendéglőjében. 
   Audrey egyelőre lóti-futi a több vendéglőt is működtető cégcsoporton belül, ott helyettesít, ahová küldik, és azt csinál amit mondanak neki. Most éppen a cég nevében tágyalna a termelőkkkel a farmról a konyhába projekt keretén belül, s egyetlen elvet kellene követnie: lehetőleg aprópénzért megszerezni a lehető legjobb alapanyagokat. Nem szívesen teszi ezt, de bizonyítani akar, hiszen cége pályázatot írt ki egy új vendéglő létrehozására, Audrey pedig meg szeretné nyerni, hogy végre félig-meddig saját vendéglőjét vezethesse. Nekem gyengéim az ilyen történetek, ahol az egyik szereplő séf, mert az én gasztronómiai tudományom az éhenhalás elkerülésére elegendő, és csodálom azokat, akik kulináris remekműveket képesek pik-pak az asztalra varázsolni.
   Audrey meglepve ismeri fel a segítségére siető férfiben azt a Griffin Shipleyt, akivel a főiskolán már volt egy-két lepedőszaggató találkozása, és akit annak idején gyorsan le is pattintott. Csakhogy akkoriban Griffin a sport nagy reménysége volt és teljesen más pálya, életút vármányosa volt, most pedig ő áll a családi farm élén és szívügye az almabor előállítása, ebből akarja majd felvirágoztatni a farmot, melynek tevékenysége eddig – apja haláláig, ami visszahozta őt a családi bizniszbe – meglehetősen szerteágazó volt.
   Ugye nem kell mondanom, hogy a két főhős között ismét kipattan a régi szikra, mely kitűnő alkalom lesz néhány igencsak forró jelenetre és a kültéri zuhany nem rendeltetés-szerű használatára?
   Bár a történet fikció, de mégis kitűnő alkalom volt belelátni abba, hogyan működik egy farm – ez esetben almafarm, ahol nem csak termelés, hanem feldolgozás is folyik –, abba, ahogyan a család apraja-nagyja kiveszi részét a munkából, még akkor is, ha jövőjükre vonatkozó elképzeléseik mások – és nem kizárólag a Shipley farmon zajló életet ismerhettem meg, hanem a környező farmok világába is belekukkanthattam. S hogy ne csak az idilli farméletbe kapjak betekintést, a szerző érzékeny témát is érint, amikor a Shipley család befogad egy rehabról szabaduló fiatalt nyári munkára.
   Természetesen lesz boldog végkifejlet, de meglehetősen rögös az út, ameddig oda eljutunk, mert az Audrey által képviselt cégcsoport miért is ne kavarná a dolgokat saját kénye-kedve szerint, és ez a főhősök bimbózó kapcsolatára is rányomta bélyegét.
   Könnyű, szórakoztató olvasmány nagyon szerethető szereplőkkel – a kicsit flúgos nagyapa egyszerűen imádnivaló. Nincsenek benne nagy érzelmi viharok és pontosan ez az, ami nagyon hihetővé, valóssá teszi a történetet. Bár ami azt illeti Griffin Shipley lehetett volna kicsit másabb, mint a sablonos szépfiú, akinek a fizikuma a címlapokra kívánkozik és kiváló lepedőművész, bár ha jobban meggondolom, ha nem ilyen, akkor azért siránkoztam volna. Az mindenképpen mellette szól, hogy nem egy lelki traumákkal terhelt milliomos, aki szexuális devianciákban éli ki frusztrációit. Ez nem tudom mennyire segít majd a könyv népszerűségén, mert mostanság a nagyérdemű jókora hányada a perverziókat találja izgamasnak, olyan minél bizarrabb, annál jobb módon és a vanília szex már nem nagyon játszik.
   Nem tudom ki hogy van vele, de én szeretem az almát, az almabort, és nagyon kedveltem a történetet is, mert olyan volt, mint a címe: keserédes. Tehát vevő vagyok a folytatásokra is, mert érdekel a Shipley család sorsának további alakulása, és ajánlom azoknak, akik kedvelik a romantikus-erotikus történeteket. Meg ízlések és pofonok...




   A történet főhőse egy almafarm élén áll és szívügye az almabor készítése, ezért játékunkkal is probléma gyökerét célozzuk meg.
   A turné minden állomásán egy-egy ismert ital összetevőit találjátok, a ti feladatotok pedig az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok mi készül a felsorolt alapanyagokból.
   Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan új nyertest sorsolunk!


Gabonaszesz, borókabogyó + egyéb fűszerek





11.28. - Betonka szerint a világ...
11.30. - Angelika blogja
12.04. - Sorok között 
12.08. - Könyvvilág 


2019. november 15., péntek

Sophie Kinsella – Tudsz titkot tartani?


A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában hamarosan ismét a boltokba kerül Sophie Kinsella nagysikerű története: Tudsz titkot tartani? A vicces, de ugyanakkor megható történetből film is készült, mely az idén került a mozikba.

Kövesd blogturnénkat, s amennyiben helyesen válaszolsz játékunk kérdéseire, kis szerencsével a tiéd lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.



   Emma épp elég katasztrófafilmet látott már…
   Így amikor a repülőgépe viharba kerül, azonnal tudja, le fognak zuhanni.
   A halál közelsége különös reakciót vált ki belőle: minden, addig féltve őrzött titkát rázúdítja a mellette ülő, jóképű, ám vadidegen férfira. Mesél neki a szüzessége elvesztéséről, a pasijáról és a szülei aranyhaláról, megosztja vele a tangákról alkotott véleményét, sőt azt is elmondja, hogy sosem volt még igazán szerelmes.
   Az utolsónak szánt gyónásba azonban apró hiba csúszik: a gép gond nélkül földet ér. Mikor Emma rájön, hogy földi pályafutása még nem ért véget, csak egy dolgot akar. Minél előbb hazamenni, és soha többé nem találkozni a kedves, és most már minden titkát ismerő idegennel.
   Az élet azonban mást tartogat számára…
   Imádod vagy éppen ki nem állod az Egy boltkóros naplóját?
   A szerző most el fogja rabolni a szívedet.
   Az év leghumorosabb, imádni való könyve, Sophie Kinsella tollából!
   Dobd fel a napod az olvasásával!



Könyvmolyképző, 2019, Kelly, 2006
Eredeti cím: Can You Keep a Secret?, 2005


   
   Állandóan azért siránkozom, hogy túl sok könyv, túl kevés idő az olvasásra és három emberéletre való listám van azokból a könyvekből, melyeket el szeretnék olvasni. Ennek ellenére vannak olyan könyvek, melyeket többször is újraolvasok, mert tetszenek, mert  valamiért örök helyet kaptak szívem csücskében, mert megnevettetnek. Ez egyike azon könyveknek.
   Sophie Kinsella neve tulajdonképpen Becky Bloomwood miatt került be a köztudatba, ő az ominózus Boltkóros sorozat hősnője, akivel már mozivásznon is lehetett találkozni. Kedveltem a sorozatot, de szerény véleményem szerint meg sem közelíti a Tudsz titkot tartani? humorát, szellemességét.
   A könyv 2006-ban jelent meg először magyar nyelven, az azóta megboldogult Kelly Kiadó gondozásában, most pedig ismét boltokba kerül a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából, annak apropóján, hogy film készült belőle, melyet a napokban mutatnak be a magyar közönségnek is. – én már láttam, a későbbiekben erre is visszatérek.
   Meg nem tudnám mondani hányszor olvastam már (és minden bizonnyal még egyszer-kétszer meg fogom tenni, ha olyan lesz a kedvem) – még blogbejegyzést is írtam róla –, de ez az új megjelenés kitűnő alakalom volt arra, hogy ismét elővegyem és jókat vihorásszak. Mert ez a történet nem mosolyt csal az arcokra, hanem harsány nevetésre készteti azokat, akik vevők a könnyed szórakozásra. Ugyanakkor, ha a helyzeti komikum mögé nézünk, van ott bőven olyan dolog is, amin érdemes elgondolkozni.
   Az első ilyen dolog maga Emma Corrigan, a történet hősnője. Szerethető, vicces, kicsit dilis huszonéves lány, aki két hasonló korú lánnyal osztozik egy lakáson: az ügyvéd barátnőjével és a gazdag apuci kislányával. Emma az a típus, akire szemrebbenés nékül rányomnám a lúzer címkét. Nem különösebben szép, nem is okos, és mintha hiányozna belőle az életcél, nem tud mit kezdeni magával, csak úgy navigál az életben, maga sem tudja hová. Ezért váltogatja munkahelyeit, egy rakás pénzzel tartozik szüleinek, akik különböző iskoláit finanszírozták. Mondanám azt, hogy azért ilyen, mert egyetlenke és elkényeztetett, de ez nem lenne igaz. Emma életét az zavarta meg, amikor gyermekorában hozzájuk költözött árva unokatestvére, és a kezdeti sajnálat, hogy átsegítsék a veszteségen, állandó állapotba ment át, amikoris az unokatesó volt a szép, a jó, a sikeres. Egy idő után pedig a szerepek felcserélődtek: az új lány elfoglalta Emma helyét a családban, ő lett a mintagyerek, akire a szülőt büszkék voltak, és Emma lett a pária.
   A történet idején Emma egy cég marketingosztályán dolgozik mint aktatologató, és épp tárgyalni küldik egy olyan céghez, mellyel szerződni szeretnének - veszett fejsze nyele, csak ezt Emma nem tudja. Ő a nagy kiugrásnak képzeli és esélynek az előléptetésre. A tárgyalás természetesen nem úgy zajlik, ahogy Emma elképzelte, nincs is üzletasszonyi vénája, csupán kétségbeesett vágya a bizonyításra. Hazafele az úton a repülő viharba kerül – ugye, mondanom sem kell, hogy Emma a repüléstől is fél? –, ő pedig, a pánik hevében minden titkát kifecsegi a mellette ülő üzletembernek, olyan dolgokat, amiket szülei, barátai, munkatársai sem tudnak. Olyan igazi égető, nagyon gáz dolgokat:


"...A vendégszobában vesztettem el a szüzességem Danny Nussbaummal, miközben apa és anya a földszinten a Ben Hurt nézte a tévében. 
Néha a legszenvedélyesebb szeretkezés közepette is nevetni támad kedvem. 
A Kate Spade márkájú táskám hamisítvány. 
Tizenkettes méret vagyok, nem nyolcas, ahogyan Connor hiszi. 
Mikor a munkatársnőm, Artemis úgy istenigazából felbosszant, narancslével öntözöm meg a cserepes virágát (nagyjából naponta). 
Én tettem tönkre a fénymásolót (mint mindig). 
Gőzöm sincs arról, mi a NATO, vagy mi a célja. 
Megittam azt a bort, amit apa félretett húsz évre. 
Sammy, az aranyhalunk nem ugyanaz, mint amelyet a szüleim átadtak megőrzésre egyiptomi útjuk előtt..."


   A dolgok akkor bonyolódnak, mikor másnap, az irodában kiderül, hogy az illető üzletember nem más, mint Jack Harper, a cég sosem látott tulajdonosa, aki maga sem akarja senki orrára kötni, hogy hol járt.
   A főnök érkezése új löketet ad a történetnek, mert kész komédia, ahogy mindenki megjátsza magát azért, hogy jobb színbe tűnjön fel a szemében, mindenki előnyt próbál kovácsolni a jelenlétéből, még maga Connor is, Emma barátja, akivel már az összeköltözést is fontolgatják.
   Ez a történet senki világát meg nem fogja rengetni, mert célja a szórakoztatás és ennek kitűnően eleget is tesz. Nem kell tőle filozófiai mélységeket várni, az ilyesmi kedvelői inkább bele se fogjanak.
   A szereplők kivétel nélkül szerethetőek, mert átlagemberek, még a kicsit szétszórt Emma sincs idealizálva, mert nagyon is emberi jóhiszeműségével és naivitásával. Ő a tápláléklánc alján áll és szinte mindenki belerúg, a családból is, munkahelyen is. Ezért is könnyeztem meg a végén, amikor pont az az ember árulja el, akiben a legjobban bízott. 
   Említettem a filmet is – egyébként a könyv most a filmes borítóval jelenik meg. Én nem kedveltem, mert elkövették ugyanazt, amit a Boltkórossal, azaz kiemelték a szerzőtől megszokott brit környezetből és elamerikanizálták. Ez már nem ugyanaz a történet, olyan mint azok az amerikai gyártmányú romantikus komédiák, melyek futószallagon jönnek ki a filmgyárakból. De aki nem olvasta a könyvet és kedveli az ilyen típusú filmeket, annak elképzelhetően tetszeni fog.
   Nagyon kedvelem a történetet és ajánlom azoknak, akiknek egy jó nevetésre van szükségük, egy kissé lökött, de nagyon szerethető főszereplővel. Meg ízlések és pofonok...


"– Hé, Jack – szól oda Nick a nagyfőnöknek pajtáskodó, mi-pasik-magunk-között hangon. – Nehogy azt higgye, nem szórakozunk eleget. Hadd mutassak valamit! – ezzel egy tangás popó fénymásolata felé int, amely karácsony óta díszeleg a hirdetőtáblán. – Máig nem tudjuk, kié lehet…
'… Kissé beittam az utolsó karácsonyi mulatságon.' Jó, most már szeretnék meghalni. Valaki legyen olyan jó, és segítsen át a túlvilágra!"




Sophie Kinsella népszerű könyvéből film készült, ezért játékunk is a filmadaptációkhoz kapcsolódik. A turné minden állomásán egy-egy szerző neve lesz található, akinek legalább egy könyvéből mozifilm vagy televíziós sorozat készült. A ti feladatotok az lesz, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a könyv címét

Figyelem, a beírt válaszokon nem áll módunkban változtatni. A kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Jojo Moyes




11.15 Betonka szerint a világ…
11.17 Sorok között
11.21 Sorok között (extra)