A következő címkéjű bejegyzések mutatása: erotikus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: erotikus. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. március 23., hétfő

Jodi Ellen Malpas – Ki ez a férfi

   Ez a férfi 4


   Jesse „Lord” Wardnak aranyélete van. Mi több, egyszerűen tökéletes. Nagyszerű formában van, még ma is megbabonáz bárkit és egyetlen pillantással őrült vágyat ébreszt a feleségében, Avában. Kézben tart mindent. Pontosan úgy, ahogy szereti.
   De ez az eszményi világ darabokra hullik, amikor Ava egy szörnyű baleset következtében életveszélyes fejsérüléssel kórházba kerül. Jesse kétségbeesett és dühös. Úgy érzi, a léte forog kockán. Az asszony szerelme nélkül az ő életének sincs értelme. Amikor Ava magához tér, Jesse ingatag életében kezd helyreállni a rend. De az őt fenyegető lidércnyomásnak itt még nincs vége. Még csak most kezdődik: Ava emlékezetéből ugyanis eltűnt az utolsó tizenhat év. Vagyis az, amit Jesse-vel töltött. A közös életük. Idegenként tekint a férjére.
   Jesse-nek most mindent el kell követnie, hogy felkutassa Ava emlékeit, és segítsen a feleségének, hogy újra őrülten, szenvedélyesen beleszeressen…

   Művelt Nép, 2020
   Eredeti cím: With This Man, 2018



   Lehúztunk egy újabb rend bőrt Jesse Wardról. Mert miért is ne, ha lehet. Kéretik nem félreérteni, imádom Jesse Wardot, mint férfit, és bármikor hazahoznám egy kis átnevelésre, és a szerző Ez a férfi sorozata (eredetileg trilógiája) toronymagasan élvezhetőbb mint az agyonreklámozott ötven módon elcseszett szürke valamennyi árnyalatával egyetemben. De, ugye, ez is ízlés kérdése, mert nem vagyunk egyformák.
   Jó volt ismét kedvenc rosszfiúmról olvasni, de nem volt az igazi. Igen, tudom, nagyon sokan imádják ezt a sorozatot, magam is nagy kedvelője vagyok, de talán nem kellene a szerzőnek engedni az olvasói nyomásának, hogy még, tovább, többet akarnak belőle. Természetesen megértem a szerzőt is, ennek van piaca, ezt nyomjuk, mert ebből jön a pénz. Mert azért senki nem az olvasó két szép szeméért ír, hanem anyagi viszonzást is vár érte.
   Mi bajom volt ezzel a történettel? Sok. Nagyon sok. Elsősorban az, hogy ismét hosszas halogatások után jelent meg, de ez nem újdonság, megszoktuk a kiadótól, s elmosolyodom azok optimizmusán, akik még hisznek az ígéretekben és előrendelnek náluk. Nem térek ki most a fordításra, a szerkesztés hiányára sem, csupán néhány dolgot említek meg, ami kizárólag a tartalomhoz kapcsolódik.
   A történet és a konfliktushelyzet – Ava autóbalesete – kitűnő alkalom volt arra, hogy hosszas visszaemlékezésekbe fogjanak, az előző részek szinte minden fontos eseményét megemlítsék, újra átéljék valamilyen formában. S történik mindez évekkel az előző részek után, mert a cselekmény idején Jesse Ward éppen ötven éves, az ikrek kiskamaszok.
   Milyen Jesse Ward ötven évesen? Jól tartja magát, az már biztos, viszont megsuhintja az életközép válság szele. Fél az öregedéstől, attól, hogy felesége több mint tíz évvel fiatalabb mint ő, hogy gyerekei nőnek és sokasodnak a gondok. S azt is el kell mondanom, hogy továbbra is olyan amilyennek az első könyvben ismertem meg: mint egy elkényeztetett hisztis kisfiú, aki valamilyen véletlen folytán megállt a fejlődésben. Helló! Legalább tíz év telt el az előző rész cselekményétől, jellemfejlődésről, természetes változásról nem hallott a szerző? S kapcsolata Avával is pont ugyanolyan, mint ahogyan ismerjük: bárhol, bármikor szex, szex és szex. Túlságosan posszeszív, túlságosan ellenőrzése alatt akar tartani mindent és mindenkit, tehát az a Jesse, akit már olyan jól ismer mindenki, aki olvassa/olvasta az előzményeket. Megmaradt a "három, kettő egy, nulla bébi" stílus és továbbra is ipari mennyiségű mogyoróvajat eszik. Időben minden kapcsolat dinamikája változik, a Jesse-é és Aváé nem, két gyermek ellenére sem.
   Nem lövöm le a poént azzal, hogy elmondom Ava autobalesetet szenved, minek következménye a retrográd amnézia. Azaz semmire nem emlékszik abból a 16 évből, amit Jesse-vel töltött – Jesse-re sem –, nem emlékszik a gyermekeire, közös barátaikra, a munkájára sem. Mert Jesse és Ava közösen vezetik a bizniszüket, egy egészségközpontot. A fejében Ava huszonéves. És sajnos úgy is viselkedik. Ritkán találkoztam ennyire antipatikus hősnővel, őt csak barátnője, Kate tudta túlszárnyalni, aki még adta is alá a lovat, s provokálta, hogy minél többet ellentmondjon annak, amit Jesse kért tőle.
   Zavart az is, hogy kötelező módon jelen kellett lennie legalább egy olyan nőnek, aki Jesse-re hajt, és egy másik hülye bigének is, aki az életére tör. Ezt is eljátszottuk már éppen elégszer. S ha ez sem lett volna elég, fokozásképpen még Sarah-t is visszarángatta a történetbe, mert miért is ne.
   Bár ez egy sorozat része – elméletileg zárókötete, gyakorlatilag ki tudja? –, nyugodtan olvasható az előző részek ismerete nélkül is, mert amennyi visszaemlékezés, töténésekről való mesélés van benne, senkinek nem lesz hiányérzete. Persze akkor az igazi, ha elejétől ismerjük a történetet, de akik csupán ezt a könyvet olvassák, megkímélik magukat a visszaemlékezésektől, és attól, hogy bizonyos élethelyzetek megismétlődnek más szereplőkkel, de nagyon hasonló kontextusban.
   Miben különbözik az előző részektől? Első sorban abban, hogy bár ez is E/1-ben íródott, ezt a történetet Jesse szemszögéből ismerhettem meg. Legalább is nagy részét, mert azért a hisztis Ava is megkapja a maga néhány fejezetét, ahol ő maga mesélhet, többnyire aktuális érzéseiről. Ééééééééés nem volt benne a Converse-imádat!
   Bár nem rajongtam érte és egyszer olvasós marad, nem bántam meg, hogy időt szántam rá, különösen most, amikor a munkahely és az otthon között zajlik az életem. Minden bizonnyal sokan imádni fogják, különösen a benne található, tetemes mennyiségű erotikus jelenetekért, nekem ez már olyan volt, mint a hattyúdal. De nem vagyunk egyformák...



A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:


Egy éjszaka ígérete (Egy éjszaka 1)

Egy éjszaka megtagadva (Egy éjszaka 2)

Egy éjszaka leplezetlenül (Egy éjszaka 3)


Ez vagyok (Ez a férfi 3.5)






2020. március 15., vasárnap

Vi Keeland – A vetélytárs


   Bennett Fox egy pokolian vacak hétfő reggelen sétált be az életembe.
   Késésben voltam a munkahelyemről. Épp aznap, amikor egy váratlan fúzió miatt versenyeznem kellett a pozíciómért.
Mialatt a holmimat cipeltem át az új irodámba, megbírságolt a parkolóőr.
   Sorban ragasztgatta az autókra a büntető cetliket – kivéve arra az Audira, ami előttem parkolt, és ami pontosan olyan volt, mint az enyém.
   Mérgemben átragasztottam a saját bírságomat arra az autóra, amelyik megúszta a büntetést, hátha a tulajdonos kifizeti és észre sem veszi a trükkömet. Csakhogy, miközben rátettem a cédulát, véletlenül eltörtem az ablaktörlőjét…
   Egy nehéz nap szörnyű kezdete…
   Azt hittem, minden jóra fordul, amikor megláttam egy csodás férfit a liftben… Úgy pillantottunk egymásra, ahogy a filmekben szoktak: a tested felvillanyozódik, tűzijáték robban, és a levegő megtelik köztetek elektromossággal.
   A forró pillantásától egészen elpirultam.
   Talán mégsem annyira szörnyű ez a nap…
   Ezt gondoltam, egészen addig, míg be nem sétáltam az új főnököm irodájába, és meg nem pillantottam a vetélytársamat.
   A nagyszerű fickó volt az. Az, akivel a liftben találkoztam. Akkor jöttem rá, hogy perzselő pillantását nem a kölcsönös vonzalom okozta, hanem a tény, hogy látta, amint megrongáltam az autóját.
   És most alig várta, hogy elpusztítsa a riválisát.
   Nagyon keskeny a határ a szerelem és a gyűlölet között – és nem kellene átlépnünk.
   Nem kellene, de átlopakodni rajta mégis annyira jó mulatság.
   Vi Keeland New York Times bestsellerszerző legújabb, perzselően szenvedélyes regénye elvarázsolja az olvasókat.


Álomgyár, 2020
Eredeti cím: We Shouldn't, 2019




   "Lehet, hogy van egy határvonal a szerelem és a gyűlölet között… de olyan szórakoztató ezen a vonalon egyensúlyozni!"

   Egy ideje már nyilvánvaló, hogy az Álomgyár Kiadó ritkán tud meglepni kiadványaival, s nem sok könyvükről mondhatom el, hogy azta! ezt érdemes volt elolvasni. Nem vagyunk egyformák, vannak olyan olvasók, akiknek éppen ez az erotikus-romantikus stílus jön be, amire a kiadó az utóbbi években a hangsúlyt helyezte. Nincs semmi baj az erotikával, amennyiben nem azért van jelen egy írásban, hogy eladja azt, olyan minél több, annál jobb módon.
  Vi Keeland azon kevés Álomgyárnál megjelenő (bár nemcsak) szerzők közé tartozik, akiknek írásait szívesen olvasom, de nem mindig rajongok érte. Ezért sem rajongtam, mert már annyiszor lenyúzták a bőrt az eltúlzott lelki nyavalyákkal küzdő mutatós férfiak témáról, meg a mások gyerekét bűntudatból látogatókról is, a munkahelyi afférról, ahol a vetélytársakból szerelemesek lesznek, hogy lassan semmi újat nem lehet kiadni ebben a témában.
   A vetélytárs egy munkahelyi affér története, s nem nehéz kitalálni hogyan végződik, annak ellenére, hogy a való életben ezek a munkahelyi kapcsolatok az esetek túlnyomó részében teljesen máshogy végződnek, de – mint tudjuk – óriási igény van az idealizált happy endre, a rózsaszín ködre, lehetőleg kemény lepedőszaggatással jól megspékelve.
   A történet E/1-ben íródott, váltott szemszögben, s a történéseket természetesen a főhősök mesélik el: Bennett és Annalise, valamint abszolút felesleges naplórészleteket olvashattam Bennett gyermekkori barátnője (kizárólag baráti kapcsolat volt közöttük) naplójából, akinek halála miatt a férfinak bűntudata van, különösen miután kiderült, hogy Sophie többet érzett iránta egyszerű barátságnál. S akkor még ott van Lucas, Sophie gyermeke egy korábbi kapcsolatból, akit a nagymama nevel, és akit Bennett bűntudattól hajtva látogat. Ehhez hasonlót már több könyvben is lelőttek, kisebb-nagyobb változtatásokkal.
   Nos, Bennett és Annalise találkozása a munkával függ össze. Mindketten egy-egy reklámcégnél dolgoznak azonos pozícióban, a két cég összeolvadása után csak egyiküknek van hely kreatív igazgatóként, a másiknak el kell költöznie Texasba, hogy a cég ottani irodájában töltse be ugyanazt a funkciót. Hogy kettejük közül melyik lesz az, azt verseny dönti el. Mindketten ugyanannak a három ügyfélnek mutatnak be egy-egy reklámtervet és az ügyfelek választanak. Kettő a háromól alapon a győztes marad, a vesztes megy. Csakhogy közbeszólnak az érzelmek is, bár eleinte mindkét szereplő csak és kizárólag a nyerésre játszik, egy esetleges affér kettejük között szóba sem jöhet.
   A történet mellett szól, hogy a kliségyűjtemény mellett volt humora, voltak szellemes párbeszédei, vicces szituációi, melyek feldobták és próbálták ellensúlyozni a sok véletlen egybeesést, a főszereplők fikizai tökéletességét és lelki nyomoraikat. Mert miért csak Bennettnek lennének sötét foltok az életében, mikor lehet fokozni a dolgokat Annalise esetében is egy sikkes kis közlekedési fóbiával, vagy éppenséggel egy szemét expasival. S a lány autóbalesete már a giccs határát súrolta, annyira közhelyes volt.
  A fodítás sem volt a topon, de ez nem újdonság a kiadó esetében, csak nem értem, hogy akkor hol voltak a szerkesztők. S többször is elmondtam, hogy nem érdekelnek a könyvek csomagolásai, de talán fejlődni kellene, s leszokni az ölelkező párocskáról s az igénytelen megoldásokról.
  Nem mondom, hogy rossz volt, mert nem volt az, de olyan sem, hogy akkor feltegyem az újraolvasandó könyveim listájára. Vannak ennél rosszabb könyvek is, ez pedig szépen besorjázott a most divatos sablonkönyvek közé. Tehát nekem ez egyszerolvasós, de ízlések és pofonok



A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:



Nagyképű öltönyös (Penelope Warddal közösen)




2020. január 28., kedd

Samantha Young – India Place

   Dublin Street 4


   Hogyan ​borítsunk fátylat a múltra és tanuljunk meg bízni a jövőben…
   Hannah Nichols azóta nem látta Marco D’Alessandrót, hogy a srác öt hosszú évvel ezelőtt összetörte a szívét. A rosszfiú volt Hannah első és egyetlen szerelme… az ágyban is. Mindössze egyetlen szenvedélyes éjszakát töltöttek együtt, aztán Marco eltűnt – Skóciából és Hannah életéből is. A következmények súlya alatt összeroppant Hannah azóta sem tudta kiheverni a dolgot.
   Marco – aki valójában nem is olyan elvetemült – iszonyúan megbánta, hogy faképnél hagyta Hannah-t. Így amikor a sors szeszélye folytán újra összefut a lánnyal, többé már nem akarja elengedni. Örökké a nyomában van, hogy minden lehetséges módon bebizonyítsa, ők ketten nem élhetnek egymás nélkül…
   Ám amikor Marco már kezdi azt hinni, hogy van esély a közös jövőre, Hannah olyan felfedezést tesz, ami a felszínre hoz egy fájdalmas titkot. Egy titkot, ami még azelőtt elszakíthatja őket egymástól, hogy egyáltalán újrakezdhetnék a kapcsolatukat…
   A világszerte kirobbanóan sikeres Dublin Street, London Road és Jamaica Lane sorozat új története.
   Tudd meg, mire lehet esély!

   Könyvmolyképző, 2019
   Eredeti cím: Fall From India Place, 2014



   Valamiért mindig azt hittem, hogy a kiadó Arany pöttyös sorozata olyan felnőtteknek szól, akik kinőttek a vörös-rubin pöttyös könyvekből, és másról is szólnak, mint a fiatalság hisztériájáról és mondvacsinált, eltúlzott lelki nyomoráról. Az India Place a legjobb példa arra, hogy mégsem, hiszen a történet valahol a vörös és rubin pöttyös könyvek tematikájának a határán van. Úgy emlékeztem, hogy kedvelem ezt a sorozatot, bár amennyi könyvet olvasok, s amennyi idő eltelt a korábban megjelent kötet óta (két év), az emlékek símán megtréfálhatnak. Ez most nagyon rossz vicc volt.
   A történet továbbra is Edinburghban játszódik, akárcsak a sorozat korábban megjelent részei (Dublin Street, London Road és Jamaica Lane), és a folytatások (pillanatnyilag még két könyv), valamint a kiegészítő novellák, szám szerint nyolc darab. Ezek a helyek valójában is léteznek Edinburghban, aki arra jár könnyen meg is találja őket.
   Arról is megfeledkezdtem, hogy ennek a sorozatnak mennyi szereplője van, s ezek a szereplők minden részben ismét előfordulnak kisebb-nagyobb jelenetekben. Nem lehet minden sorozatot újraolvasni, mielőtt az ember lánya a következő kötetbe fog bele, különösen, ha a sorozat nem is tartozik az újraolvasósok közé. Ez pedig számomra határozottan nem az. Egyszer el lehet olvasni és annyi. Tehát kellemetlenül érintett, hogy ott van egy hatalmas közösség bonyolult rokonsági-barátsági kapcsolatokkal s én nem nagyon emlékszem, hogy ki kicsoda és milyen szálak fűzik a többiekhez. Szerencsére elég utalás történik az előző részekben történtekre, tehát némileg kapisgálni kezdtem, hogy kicsoda is a történet hősnője, Hannah.
   Sajnálatos módon a történet nem csak az előző részekre tesz utalásokat, hanem részletekben, itt-ott elszórva a cselekmény során egy egész young-adult típusú történetet is kaptam, mert a szerző visszavitt a most huszonkét éves Hannah kamaszkorába, hogy fokozatosan magyarázatot kaphassak arra, hogy mi is történt a hősnő és Marco D'Alessandro között a megismerkedésük pillanatától egészen addig, amíg a férfi öt év szünet után ismét feltűnt Hanna életében. S ez a történet akkor kezdődik, mikor Hannah tizennégy éves. Ez a történet szempontjából nagyon jó, hisz nélküle nem lenne teljes a kép, csak én nem szeretem a young adult meséket, mert rég kinőttem belőlük. Hannah pedig még huszonévesen is úgy viselkedik, mint egy zavart kamasz. Nem igazán vannak céljai, nem tudja mit akar az élettől. Még azt sem mondhatom, hogy egyszerűen csak sodródik az eseményekkel, mert nem teszi. Ő egyszerűen bezárkózik és a sérelmeivel veszi körül magát.
   Nos, tehát van nekünk egy fiatal angoltarnárnőnk, tele frusztrációkkal, az első szerelem feldolgozatlan drámájával, aki öt év szünet után ismét összefut kamaszkori szerelmével, az olasz-afroamerikai Marcoval, aki tulajdonképpen az Egyesült Államokból származik. Ugye mindenki tudja, hogy Marco annyira jóképű és dögös, hogy minden női szívben azonnal kamrafibrilláció lép fel és beindulnak a pavlovi nyálcsorgatós reflexek? S nemcsak mutatós példány, hanem tele van múltban gyökerező problémákkal, mert unalmas lenne, ha nem lenne hányatott gyermekkora. S mivel apja afroameriaki származású, természetesen a szerző érinti a rasszizmus érzékeny témáját is.
   Ez a második esély története, de az újrakezdéshez rögös út vezet és a titkok sem segítenek Hannah-nak és Marconak, hogy problémamentes kapcsolatot építsenek. Titkaik pedig bőven vannak.
   Ami a szereplőket illeti... nos tőlük sem voltam elájulva. Hannah egy bizonytalan, zárkózott liba, aki nyakig merül az önsajnálatba és felfokozza személyes drámáját minden alaklommal, mikor szembe kellene néznie a való életel és tovább kellene lépnie. Határozatlansága nagyon idegesítő volt. Egy pszichiáter talán segített volna rajta, de talán egy hólapát hatékonyabb módszer lett volna. Ugyanazt a hólapátot ráfogtam volna nagypofájú, kavarós barátnőjére is, és a kolleganő sem úszta volna meg. Marco egy fokkal szimpatikusabb volt, de erőszakossága néha túl sok volt nekem. Azt sem értettem meg, miért kellett mindenkinek mindenbe beleszólnia. Első sorban miért nem akarta a család és a barátok megérteni, hogy Hannah azért nem randizik, mert jó neki egyedül? Az is kicsit meredek volt, amikor azzal gyanúsították a lányt, hogy leszbikus, azért nincs férfi az életében. Engem a mások életébe való beavatkozás nagyon kiborít, s tele ilyen epizódokkal az egész történet, bár Hannah esetében szükséges volt ez a beavatkozás, mert a sérüléstől való félelmében képes lett volna az egész életét egyedül leélni.
   Természetesen lesz boldog végkifejlet. A szerző nagyon közhelyes megoldást alkalmazott, előre borítékolható milyent.
   Ez egy minden szempontból zsúfolt történet volt. Túl sok szereplő, túl sok dráma, hiszti, határozatlanság és klisé. Más volt, mint amire vártam, és nem a jó értelemben. Nem tudom, hogy a kiadónak szándékában áll-e folytatni a sorozatot és főleg mikor, én meglennék a következő részek nélkül is. De nem vagyunk egyformák és ízlések, meg pofonok...



A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:


Jamaica Lane (Dublin Street 3)

Mély víz (Mély víz 1)






2020. január 5., vasárnap

Sydney Landon – Megjelölve


   Lucian & Lia 1


   Vajon ​megmenti vagy elpusztítja őket a szerelem?
   Lucian Quinn-nek hívnak, és enyém a világ egyik legsikeresebb szoftvervállalata. Huszonkilenc éves vagyok, gazdag és szingli. Ez már valami, ugye? És persze én vagyok a kedvenc célpontja minden vadászni induló nősténynek. Talán hencegésnek tűnik, de a tény, hogy isteni vagyok az ágyban, szintén nem hátrány. Ugyanakkor ezek a nők azt nem tudják, hogy tökéletesen elcseszett alak vagyok, és végérvényesen tönkretett a múltam. Az egyetlen dolog, amit kaphatnak tőlem, az az egy óra… akkor sikoltozhatnak… Többször is.
   Ám megláttam azt a lányt..
   Lia Adams vagyok, utolsó éves a St. Claire's-en, Észak-Karolinában. Bántalmazó anya mellett nőttem fel, egy elmebeteg mostohaapával, aki még nála is rosszabb volt… Sokkal rosszabb. Mostanra már egész közel jutottam ahhoz, hogy túllépjek a múltamon, és nekiálljak megvalósítani az álmaimat. Megteszek mindent, amit kell ezért, hosztesszként dolgozom, hogy ki tudjam fizetni a főiskolát. A pasik, akiket különféle rendezvényekre kísérek, többnyire ártalmatlanok, csak azt akarják, hogy egy vonzó nő álljon mellettük az aktuális estén. Ennél sosem léptem tovább… De aztán jött ő.
   A körülmények úgy hozzák, hogy két ember, akinek sosem lett volna szabad találkoznia, végül napok és hetek alatt gyorsan közel kerül egymáshoz, rokon lélekre talál a másikban. Minden múltbéli szellemük feltámad, és kísérti őket, de ők kitartanak egymás mellett, miközben az életük lassan kicsúszik a kezük közül. Hamarosan rá kell jönniük, hogy mindketten gyógyíthatatlanul megsérültek.
   Traumák, érzékiség, szerelem.

   Kövesd, ahogy egymásra talál erő és gyengeség, bántalmazás és menekülés, szenvedély és szerelem.



   Könyvmolyképző, 2019
   Eredeti cím: Pierced, 2014



   Új szerző mutatkozik be a Könyvmolyképző Kiadónál, s ugyanakkor új sorozat is indul, mert a Pierced - Megjelölve a Lucian & Lia nevű sorozat indítókötete. A sorozat nyolc könyvből áll, bár csak az első három rész szól a már említett Lucianról és Liáról.
   A zsáner kedvelőinek ismerősen csenghet a szerző neve, meg a könyv címe is, hiszen néhány éve rajongói fordításban már keringett ez a történet. Akkoriban nem olvastam el, mert nem olvasok rajongói fordításokat, bár sok esetben jobbak, mint azok munkái, akik ezért még pénzt is kapnak. Egészen jól állok az angol nyelv ismeretével, ha érdekelt volna a történet elolvasom eredetiben.
   Hogy mégis kezembe került ez a könyv, ennek története van. Ugyanis a Teremtés Koronájától (a férfi, aki jó ideje elvisel, a továbbiakban TK) kaptam és kalandos úton szerezte meg, ugyanis TK egy vak hangot nem tud magyarul. Ezért megkérte a kint tanuló magyar diáklányt, hogy segítsen már neki beszerezni valami nagyon menő könyvet, aminek majd örülni fogok. Nos, az ifjú hölgy másodéves, meglehet úgy 19-20 éves, én nem annyi vagyok. TK elolvasta a fülszöveget – mert azért átvágni nem hagyja magát –, úgy döntött, hogy ez rendben lesz és mehet az akció. Meg sem mertem kérdezni mennyi pénzt és energiát ölt bele, hogy a könyv idejében megérkezzen durván sokszáz km távolságra, csak álltam a kényszervigyorral arcomon és megpróbáltam lelkesnek látszani. S hogy elaltassam gyanakvását - mert azért nem mindig lehet átvágni a lelkes műmosollyal - még aznap este kézbe is vettem a könyvet, mert ajándék lónak nem nézzük a fogát, és ami akár jó is lehetett volna ha...
   Igen, itt van ismét a "ha". Ha nem lett volna durván függővéges, mert ugye ez egy párról szóló trilógia első része, amit meg lehetett volna írni egyetlen könyvben is, ha a szerző nem a főhősök közötti szexualitásra helyezi a hangsúlyt, ami a történet nagy részét elviszi. Meg a tömény lelki nyomorra. Mert az is van bőven, mindkét szereplő részéről.
   Ugye ott van Lia, a női főhős, aki egy erős karakter. Bántalmazó anya gyermeke, szexuális ragadozó mostohapa áldozata, akit a főiskola kezdete előtt anyja kidob otthonról, mert féltékeny lányára. S Lia nem törik meg, hanem kihozza a maximumot a helyzetből, de attól még egy viháncoló liba marad és semmiben sem különbözik a hasonló könyvek sablonos nőszereplőitől. A történet idején már végzős hallgatója egy elít főiskolának, ahová teljes ösztöndíjjal vették fel. Csakhogy a teljes ösztöndíj nem fedezi a megélhetés költségeit is, ezért Lia dolgozni kényszerül. Sok pincérnői állás után egy eszkortügynökségnél köt ki és így találkozik a főhőssel, Lucian Quinn-nel, akinek kísérőre van szüksége egy esti eseményre, hogy erőszakosan nyomuló egyéjszakás kalandjától szabaduljon. Kéretik nem félreérteni: az eszkort kísérőt jelent és nem szexuális szolgátatásokra bérelhető luxusprostituáltat.
   Nos, Lucian Quinn az a sablonos férfi karakter, amilyennel tele a szórakoztató irodalom és a padlás. Mindösze 29 éves, döggazdag (vagyonát egyrészt szüleitől örökölte, másrészt az indulótőkét tovább szaporította), s természetesen ellenálhatatlanul vonzó. Menő üzletember, akinek a lábai előtt hever a világ... meg a gazdag pasikra vadászó nők. Szóval a főhős is egy kliséhalmaz: gazdag, vonzó, ellenállhatatlan, arrogáns, frusztrációit dominanciával takargatja és lelki nyavalyái vannak. Más hasonló főhősökkel ellentétben ő némi drog szippantgatásával kezeli élete stresszhelyzeteit, amikből van bőven. 
   S van még ott egy zavaros történet Lucian múltjából is, melyhez hozzátartozik legjobb barátja, Aidan (akivel most is együtt dolgoznak és a barátság ugyanolyan erős), valamint a trió harmadik tagja, egy Cassie nevű lány. Azért zavaros, mert konkrétan semmit nem lehet megtudni arról, hogy Cassie miért olyan amilyen, miért él katatón állapotban egy intézetben. Csupán sejteni lehet, hogy köze van Lucian gyakori rémálmaihoz, a torkán levő forradáshoz. Meg az is könnyen kitalálható, hogy a baráti hármas többről szólt mint barátságról, ott bizony érzelmek is közrejátszottak, s azt is tudja mindenki, hogy egy kapcsolatban három már tömeget és konfliktusokat jelent. S a szerző miért is hagyott volna ki egy szerelmi háromszöget, ha adva voltak a szereplők?
   Lucian és Lia kapcsolata nekem nagyon ellentmondásos és logikátlan volt - bár ki találna logikát a szerelemben? Lucian első nekifutásra ráhajt Liára, de nincs szex, mert a lány eszkort, ő pedig nem fizet a szexért. De azért nagyon hamar az óvszer nélküli dugásig fejlődnek. Túlzásnak tartottam Lia attitűdjét is, azt a jaj istenem, annyira szexi, hogy leovad rólam a bugyi, beledöglöm, ha nem szexelhetek vele. S teszi ezt egy olyan nő, akinek nagyon negatív élményei vannak és szinte semmilyen szexuális tapaszta. Az sem volt magától értetődő, hogy Lucian, aki soha nem visz nőt a lakására, hidegrázást kap a kötődéstől és kizárólag szexre alapuló kapcsolatokban utazik, záros határidőn belül ádáz védelmezővé válik és magához költözteti a lányt, mikor annak múltjának szereplői újabb fenyegetéseket jelentenek.
   A történet váltott szemszögben íródott, tehát alkalmat adott arra, hogy mindkét szereplő a saját szemponjából mesélhesse el a történéseket, valamint arra is, hogy némi betekintést kapjak mindkettejük múltjába. Mondjuk a Liáéba kicsit jobban, a Luciánéról csak annyit tudtam meg, amennyi feltétlenül szükséges volt.
   Nekem nem jött be a történet az eltúlzott lelki konfliktusok, a tömény erotika miatt, ami mintha csak azért lett volna ott, hogy valami adja el a könyvet. Az rendben van, hogy a szexualitás az élet velejárója, de azt csinálni kell, nem róla való írással vagy olvasással helyettesíteni. És az a BDSM-kezdemény sem volt rendben, mert nem minden erős férfi utazik szexuális leigázásban, kötözésben. Lényegében az egész történet egy kliségyűjtemény volt, – mármint ez az első harmad, mert Lia és Lucian nyomora még két könyven keresztül folytatódik. Tele ilyenekkel a könyvpiac és a sokadik szinte ugyanolyan történet már nem szórakoztat, hanem keserű szájízzel hagy. 
   Hogy lesz-e a folytatásokból is magyar nyelvű megjelenés és mikor, fogalmam sincs. Az viszont biztos, hogy én nem vagyok érdekelt egyetlen Sydney Landon által jegyzet könyvben sem. De hát nem vagyunk egyformák és ízlések meg pofonok...



2019. december 29., vasárnap

Penelope Bloom – Megnyalnám


   Bekapnám 2



A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Penelope Bloom Objects of Attraction sorozatának első két darabja a Passion válogatás keretein belül. Vajon hogyan vélekedik a Blogturné Klub három bloggere a Bekapnám és a Megnyalnám regényekről? Kövesd a blogturné állomásait és a játékunk megfejtéséért cserébe esélyes lehetsz megnyerni ennek a két provokáló regénynek egyik példányát.




   William:

   Hogy ​hogyan találkoztam vele?
   Hát, egy úriember sosem kérkedik.
   De szerencsére én nem vagyok az.
   Először is fizettem a cseresznyéjéért (a pitéjéért, de nem ez a lényeg).
   Aztán megfosztottam a virágaitól.
   És utána? Ott hagytam a névjegyemet, majd kisétáltam, mintha az enyém lenne a hely.
   Ja, mondhatni, hogy erős indítás volt.

   Hailey:

   Hogyan találkoztam Williammel?
   Besétált a pékségbe, vett egy cseresznyés pitét, ellopott egy virágokkal teli vázát – még mindig nem tudom, mire kellhetett neki –, majd végül ott hagyta a névjegykártyáját.
   Mielőtt elmondom, mit csináltam a névjegykártyával, valamit tisztázzunk: William rosszabbkor be sem léphetett volna az életembe.
   A pékségem a csőd szélén állt.
   A bizarr exem nem akart békén hagyni.
   Ó, és amúgy egy 25 éves szűz voltam – igen, a tény, amit a barátaim minden adandó alkalommal az arcomba vágtak.
   Ha a szüzesség-problémámat Williammel oldottam volna meg, az olyan lett volna, mint egy kalapáccsal lecsapni egy legyet. Brutális túlzás, bár a legjobb fajta.
   De William őrülten dögös volt, ami hülye tettekre készteti a nőket. Olyan szexi volt, hogy még az én fejem is tele lett mindenféle őrültséggel. Például azzal, hogy egy légy még örülne is, ha William és a tökéletes kocka hasa csapná le. Így már legalább ketten lettünk volna így ezzel.

   Szóval felhívtam.

   Talán jobban át kellett volna gondolnom. Talán épp bele sétátok egy katasztrófába, és csak várom, hogy megtörténjen.
   Tudtam, hogy bajban vagyok, amint meghallottam a szexi, mély hangját a vonalban, ahogyan azt mondta: „Még mindig őrülten kívánom a cseresznyédet. Kiszállítást vállalsz?”



Maxim, 2019
Eredeti cím: Her Cherry, 2018



Kicsit bajban vagyok, mert egy ilyen terjedelmes fülszöveg/kedvcsináló után nehéz bármit is írni erről a történetről úgy, hogy az ember lánya ne spoilerezze szét – nem mintha nem szoktam volna megtenni.
A Megnyalnám a szerző Objects of Attraction sorozatának második része, melyben folytatódik (és véget is ér, mert a további részek nem róluk szólnak) a Chambers-ikrek története, s most William, az ikerpár másik tagja játszodja a főszerepet.
Amikor a sorozat első könyvéről írtam bejegyzést (His Banana – Bekapnám), már említettem, hogy annak ellenére, hogy a két ifjú Chambers-titán egypetéjű iker, a személyiségük, a munkamoráljuk, a módszereik teljesen mások. Beleértve a pszichés nyavalyájukat is. Míg Bruce kényszerbeteg és görcsösen ragaszkodik a precízitáshoz, a rendszerességhez, a kontrollhoz, addig William sokkal lezserebb figura már megjelenésében is, hogy vicces kis kleptomániájáról már ne is beszéljünk. Miután egyszer már megégette magát egy aranyásó hölgyeménnyel, William most arra játszik, hogy megbízhatatlan és célcsap lepedőművész imidzsét tökélyre fejlessze. Nem lehet haragudni rá, annyira cukin csinálja az egészet.
A bohém Williamnak ugyanolyan pengeéles esze van, mint ikertestvérének, bár az üzletben ő az aki a kockázatos megoldásokat kedveli. És ő az érzékenyebb, mert a léha életművész maszkja alatt egy nagyonis érzékeny és néha bizonytalan férfi található, akit élősködő szülei mindig meg tudnak vágni egy-egy újabb adag pénzzel. Bruce már immun szüleik próbálkozásaira, ezért minden Williamon csapódik le.
Míg az első részben csak epizódikusan jelentek meg a Chambers-szülők (természetesen akkor is pénzt követeltek újabb őrületeikhez), ebben a könyvben nagyobb szerephez jutnak, mert a szinte állandó pénzpumpolás mellett Williamra akarják kényszeríteni saját választottjukat - ez az epizód nekem kicsit meredek volt, mert nem a középkorban élünk és a pénz William kezében van, tehát még azzal sem zsarolhatták volna.
William és Hailey, a női főhős találkozása véletlenszerű volt. William betévedt a lány által vezetett pékségbe, kifizette a cseresznyés pitét és meglovasított egy csokor virágot. Vázástól. Csak úgy viccből, mert Williamnak soha nincs szüksége azokra a dolgokra, amiket másoktól megfúj, és nem is mindig titokban teszi. Ő ezt azért csinálja mert szórakoztatja, vagy mert bosszantani akar vele valakit. Ezek nem értékes tárgyak, de megbecsült darabjai titkos tófeagyűjteményének.
S akkor a véletlen összehozza Haileyvel, akinek egyetlen élő rokona az öregek otthonában élő nagymama (eszméletlen figura az öreg hölgy!) és akinek gondjai vannak a pékségével. Anyagiak, természetesen, de nemcsak. A lány huszonöt éves, szűz, és egy kitató ex zaklatja csupán azért, mert nem sikerült ágyba vinnie amíg együtt jártak.
Nem nehéz kitalálni, hogy merre tart ez a történet és hogyan alakul William és Hailey kapcsolata, bár a Chambers-szülők mindent megtettek annak érdekében, hogy ők ketten soha ne legyenek egy pár. S mivel William már ráfázott egy olyan nővel, aki csak a pénzét akarta, szinte sikerül is nekik.
Epizódikusan megjelennek az előző rész főhősei is, Bruce és Natasha, de nem nem kapnak akkora szerepet ebben a történetben, hogy kötelezően ismerni kelljen az előző rész cselekményét ahhoz, hogy teljes legyen a kép.
Hogy milyen volt a történet? Igazándiból az egyneknek elmegy kategóriába sorolható, mert túl nagy meglepetésekkel nem szolgált. Viszont a humora szenzációs és ez sokat számít. Sokkal lazább, viccesebb, mint az első rész, mert itt nem kell számolni Bruce kényszerességével. Itt a bohém William viszi a pálmát, kész röhely a kleptomániája és az is, ahogyan viszonyul hozzá. Hailey viszont egy teljesen átlagos női karakter, a szegény lány, akinek meg kell küzdenie a mindennapi betevőért, akinek szándékait félreértik, akit igazságtalanul vádolnak meg olyasmivel, ami még eszébe sem jutott. A kémia működött a szereplők között és az erotikus jelenetek sem nyomták el a történetet.
Összességében kedveltem ezt a könyvet – egy fokkal jobban mint az előző részt, mert jókat lehetett rajta vihorászni. Tehát én vevő lennék a sorozat további részeire is. Lehetséges Maxim Kiadó?



Kapcsolódó bejegyzés:





Banánok és cseresznyés piték várják, hogy megszámold őket! Minden bejegyzésben találsz egy rejtett linket, ami egy képhez vezet, melyen meg kell számolnod mennyi banánt illetve pitét látsz. Nincs más dolgod, mint beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Sok szerencsét!
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.






12.29 Betonka szerint a világ... - Megnyalnám
01.02 Dreamworld - Bekapnám



2019. december 27., péntek

Penelope Bloom – Bekapnám


Bekapnám 1



A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Penelope Bloom Objects of Attraction sorozatának első két darabja a Passion válogatás keretein belül. Vajon hogyan vélekedik a Blogturné Klub három bloggere a Bekapnám és a Megnyalnám regényekről? Kövesd a blogturné állomásait és a játékunk megfejtéséért cserébe esélyes lehetsz megnyerni ennek a két provokáló regénynek egyik példányát.




Az új főnököm szereti a szabályokat. Van egy, amit senki nem mer megszegni… Senki sem érhet a banánjához. Én persze megérintettem.
És nemcsak megfogtam, hanem a számba is vettem. Megrágtam… és még le is nyeltem. Tudom… Rossz, rossz lány vagyok.
Ezután vettem észre őt, és higgyétek el, nem úgy lehet a legjobb első benyomást tenni, ha épp a pasi banánjától fuldokolsz. De ugorjunk vissza az időben! Mielőtt még megfogtam egy billiomos banánját, végre megkaptam az első igazi kiküldetésemet üzleti riporterként. Itt volt a lehetőség, hogy bebizonyítsam, több vagyok, mint egy két lábon járó katasztrófa. Be kellett épülnöm a Galleon Enterpriseshoz, hogy bebizonyítsam a korrupciós gyanút. (Ide jöhet is a James Bond-zene.) Csak annyit kellett tennem, hogy felvetetem magam gyakornoknak Bruce Chamberson mellé. De fel kellett volna készülnöm rá, hogy ez a pasi úgy néz ki, mint akit direkt a női vágyak megtestesítésére faragtak. Vissza a jelenbe, a konferenciaterembe, a banánjával a számban. A banánjával, amin még a neve is rajta volt nagy, fekete betűkkel. Pár perccel miután ezt észrevettem, bejött, és rajtakapott. Pár perccel ezután már fel is vett.
Hát igen… Nekem sem tűnt túl jó jelnek.


Maxim, 2019
Eredeti cím: His Banana, 2018



Sorozatot indít a Maxim Kiadó Passion válogatás kategóriája. Penelope Bloom hat részből álló Objects of Attraction sorozatának első két része már a boltokban van és már megjelenés előtt nagy port kavart. Mondanám nagy vihart a semmiért.
Ami azt illeti nekem is vannak fenntartásaim a fordítással kapcsolatban. Például a sorozat címe miért nem lehetett az eredeti angol magyar megfelelője? Például A vonzalom tárgya – bár angolul többes számban van. Ha a kiadó megjelenteti a sorozat minden részét, akkor hatszor fogjuk bekapni? S azért ez a Bekapnám sem az igazi, de engem különösebben nem zavar az erotikára utaló felhang.
Mindig azt vallottam – és nem áll szándékomban ezen változtatni –, hogy véleményszabadság van, bárki bármiről szabadon elmondhatja gondolatait. De! Mert van egy de is. Csak és kizárólag akkor szólaljon meg, ha tudja miről beszél. Nem igazán szoktak érdekelni a közösségi oldalon elfajuló viták, de ami ennek a könyvnek a megjelését megelőzte, az hányingerkeltő volt és minősíthetetlen személyeskedéssé és általánosítássá degenerálódott. Olyanok véleményezték az egész könyvet, akik láttak egy borítót – ami mellesleg azonos az eredetivel, nehogy már ezen is fennakadjon valaki –, és olvastak egy rövid beharangozót. És rögtön az erotikus szemét kategóriába sorolták. Hát drágáim, akkor ti nem tudjátok, hogy mi az erotikus szemét. Igazándiból ebben a történetben még erotika is csak mutatóban volt, pontosan annyi, amennyit a cselekmény megkívánt. Hogy voltak benne sikamlós és kétértelmű megjegyzések? Kezeket fel, aki sosem mondott, vagy hallott ilyesmit a flört, vagy akár a vicc kedvéért.
Ez a történet tulajdonképpen egy kedves, vicces chick lit, némi erotikával fűszerezve. Szórakoztatásra szánták és ennek tökéletesen meg is felel. S mivel újabban nagyon menő lett az ikrek témája a szórakoztató irodalomban, miért indítanánk a sorozatot ikrekkel? Például Bruce és William Chambersonnal? Mindketten megjelennek a történetben, viszont a hangsúly most Bruce-on van, ugyanis ez az ő története.
A Chamberson ikrek többszörös milliomosok – természetesen dollárban –, s becsületükre legyen mondva, saját maguk dolgoztak meg a pénzért, ki-ki a maga módján. Mert, bár Chambersonék egypetéjű ikrek, a személyiségük, a munkamoráljuk, a módszereik távolabb nem is állhatnának egymástól. S mivel ez a Bruce története, őt ismerhettem meg elsőként.
Nem tudom miért, de nekem a főhősről Christina Lauren Gyönnyörű rohadék című könyve jutott eszembe. Magam sem értem miért, mert nem igazán található hasonlóság a két történet között. Talán azért, mert mindkét történet főhőse rohadék. Mert Bruce Chamberson az, bár mentségére legyen mondva, nem tehet róla, hiszen obszesszív-kompulzív zavarban szenved. Magyarán kényszerbeteg. Az élete minden pillanata be van osztva, óramű pontossággal működik, s ha bármi-bárki bezavar ebbe a rendszerbe, annak szigorú megtorlással kell szembenéznie.
Ez történik Natashával, a fiatal újságírőnővel is, akinek be kell épülnie a cégbe, lehetőleg minél közelebb a csúcsvezetéshez, hogy főnöke utasítására minél több szennyet ásson elő a cégről és Bruce Chambersonról. A rettegett cégvezér az állásinterjúra jelentkező Natashát a cégi konyhában találja, amint saját tulajdonú banánját tolja befele. Mármint a Bruce tökéletes banánját. Kéretik mellőzni a pajzán gondolatokat, egyelőre csak és kizárólag arról a bizonyos sárga színű gyümölcsről van szó, amit valamennyien ismerünk és fogyasztunk (már aki szereti), mert a déli banánevés Bruce Chamberson szigorú napirendjének egyik fénypontja, tehát meglehetősen nehezményezi, amikor banánja eltűnik egy ismeretlen nő szájában. Büntetésből alkalmazza is asszisztensnek, tehát Natasha pont ott van, ahol lenni szeretett volna és innen indul kettejük rázós-zajos története.
Természetesen van a történetben némi erotika is, amikor eljön az ideje, de igazándiból a helyzeti humor viszi az egészet előre. Mert Natasha, nem az ügyességéről híres, esetlenül csetlik-botlik az új közegben, főnöke pedig halálra szekálja. S mivel Natashának jól felvágták a nyelvét, ő sem marad adósa a visszavágással.
Nem vagyunk egyformák és kinek a pap, kinek a paplan, de minden kiszámíthatósága ellenére nekem ez a történet tetszett. Vicces volt, szórakoztatott, megnevettetett, ott volt a kötelező happy end is. Nyilvánvaló, hogy vevő voltam a folytatásra is. Tehát folyt. köv. William Chamberson és a megnyalandó cseresznyék történetével.





Banánok és cseresznyés piték várják, hogy megszámold őket! Minden bejegyzésben találsz egy rejtett linket, ami egy képhez vezet, melyen meg kell számolnod mennyi banánt illetve pitét látsz. Nincs más dolgod, mint beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Sok szerencsét!
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.



12.27 Betonka szerint a világ... - Bekapnám
01.02 Dreamworld - Bekapnám
01.04 Dreamworld - Megnyalnám