Elsie Silver – Powerless – Védtelen

   Chestnut Springs 3

   Két gyerekkori jóbarát. Két összetört szív.

   Az egyik azonnal útnak ered, hogy elszökjön – és ennyiben kellett volna maradnia a dolognak.

   Jasper Gervais a rajongói szemében egy szívdöglesztően jóképű, tehetséges hokikapus a tévéből. De Sloane-nak mindig is az az elveszett, szomorú szemű kisfiú marad, akinek aranyból van a szíve.

   A férfi, akit titokban mindig is szeretett.

   Így amikor az esküvője napján az élete darabokra hullik, érthető, hogy Jasper lép közbe, és menti meg Sloane-t. Amikor pedig Jasper világa omladozik, a lány viszonozza a szívességet.

   Minél több időt töltenek együtt, annál világosabb, hogy Jasper már nem csak barátként tekint Sloane-ra. És nem is barátként érinti meg. Annyi év után még mindig ő az, aki a lány szemében megtestesíti mindazt, amit valaha akart, és amiről már lemondott.

   De az érzelmek bonyolult dolgok. Jasper fájdalmas múltja és Sloane jelene körül nem ül el a vihar.

   Lehet, hogy Jasper Gervais úgy viselkedik, mint aki akarja Sloane-t, de az elmúlt évek alatt annyiszor utasította el őt, hogy most már bizonyítania kell.

Kossuth, 2025

Eredeti cím: Powerless, 2023

   Elsie Silver kanadai írónő Chestnut Spring sorozata harmadik részéhez érkezett – már ami a magyar nyelvű megjelenést illeti, mert angol nyelven van még belőle.

   Vegyes érzéseim vannak az egész sorozattal kapcsolatban. Az első részt (Flawless – Hibátlan) kedveltem. Nem voltam oda s vissza tőle, de olyan „egynek elmegy” módon tetszett. A következő (Heartless – Szívtelen) már cikisebb volt, igazándiból végig sem olvastam, annyira untatott. Amúgy is borítékolható volt a vége. Éééés akkor most itt van ez a harmadik rész, ami tulajdonképpen nem is az Eaton-család férfiairól szól, mint az első két rész, de mégis, mert a férfi főszereplőt több mint vérségi kötelék köti a családhoz – de erről majd később. Előre bocsátom, hogy ez a rész sem volt jobb az előzőnél, s csupán azért olvastam végig, mert utaztam, és sok időt töltöttem repülőn-repülőtéren. És mert más könyv nem volt kéznél.

   A két főhős – Sloan és Jasper – története és barátsága kamaszkorban kezdődik. Sloan (vagy Sunny, ahogyan Jasper szólítja) az előző két részből megismert Eaton fiúk unokatestvére, és nagyon közel állnak egymáshoz, azzal a különbséggel, hogy Sloan anyja „jól” ment férjhez, és a család dúsgazdag Eatonékhez képest, akik maguk sem szegények. A történet jelenében Sloan balerina és érzéketlen apja által elrendezett esküvőjére készülődik, és természetesen olyan szép, hogy hozzá hasonlót nem hordott még hátán a föld. Sloan egész életében szerelmes volt Jasperbe, aki hosszú ideig csak fogadott unokahúgát látta benne.

   Jasper Gervaist Eatonék kamaszkorban fogadták be, amikor szülei elhagyták Chestnut Springst, a sebzett kamaszt hátrahagyva (ezért vannak jelen a korábbi részekből megismert Eatonok az egész történetben). Jasper hokikapus – mi is lehetne más, hiszen a történet Kanadában játszódik –, természetesen szexi, dögös és elköteleződés-fóbiás, aminek okát több módon is meg tudja magyarázni. És néha rohadtul szemét tud lenni.

   Sloan meglóg az oltár elől, ebben Jasper segíti, és igazándiból az egész Eaton-klán. Komoly oka van rá, amit nem fogok részletezni, kiderül olvasás közben. S természetesen az Eaton-farmon húzza meg magát hetekig, ahol Jasperrel folyamatosan kerülgetik egymást.

   Eddig a pontig még élveztem is a történetet, de elindulnak egy szénaszállító utazásra, amely tömény szexbe torkollik. Természetesen, miután ismét hosszasan kerülgették egymást – sok mellébeszélés, még több sikamlós célozgatás, akarom-nem akarom, megteszem - nem teszem játék. Ez a tömény szex nemcsak részletes, hanem nagyon hoooooooooosszú leírást is kapott. S mivel ez egy váltott szemszögű történet, kvázi kétszer kaptam meg ugyanannak a helyzetnek a leírását. Semmi gond, az ember lánya átlapozza, ha unja, viszont ami igazán zavart az az volt, hogy a dögös-szexi hokikapusról kiderült, hogy domináns. Mondja ő. Amúgy annak, amit Jasper előad, éríntőlegesen sincs köze a domináns-alávetett szerephez, Jasper csak kontroll-mániás. És némiképp kényszeres is.

   Hogy mi lesz a vége a történetnek, azt mindenki könnyen kitalálja, hiszen a boldog végkifejletről szólnak az ilyen erotikus-romantikus történetek. Csakhogy az ígéretes fülszöveg és kezdet után a történet ellaposodott, unalmassá vált a rengeteg belső monológ és a tömény lelki nyomor miatt, amit a szerző abszolút kimaxolt.

   A szereplőket sem szerettem. Jasper a sablonos dögös-szexi, gazdag pasi, akiért bomlanak a nők, tele lelki problémákkal, amiken folyamatósan rugózik. Ezek néhánya érthető is, és hatással voltak jellemfejlődésére, de annyi év után ideje lett volna felnőni és néhány dolgot elengedni. Sloan pedig a történet nagy részében egy gyáva nyúl, aki egész életében azt tette, amit a zsarnok apuci mondott neki, s mikor végre azt tette amit akart, s meglógott az esküvőjéről, akkor hetekig nem képes szembenézni tettei következményeivel és a családjával. 

   Az egyetlen szereplő, aki megmosolyogtatott és nagyon bejött az Harvey volt, az Eaton család pátriárkája. A többiek két kategóriába sorolhatóak: a nyálasan túlgondoskodó férfiak, és a mindenre az alkoholban kereső megoldást kereső női szereplők.

   Erről jut eszembe, hogy a könyvekben már annyi mindenért szálltak síkra, de az alkohol még mindig állandó szereplője szinte minden írásnak. Értsd: női, férfi vagy vegyes baráti társaságok jól leisszák magukat, ha valami bajuk van. Akkor is ha nem.

   Unalmas volt, vontatott, tömény dráma, és semmi újat nem hozott a többi hasonló íráshoz képest. Mi több, a vége annyira összecsapott volt, mintha írója beleunt volna az egészbe, és gyorsan összedobott egy abszolút hihetetlen és giccses happy endet.

   Nekem ez nyilvánvalóan nem jött be, és a felejtős kategóriába sorolom, annak ellenére, hogy nagy rajongója vagyok a sport-románcoknak. A minőségi sport-románcoknak. Ez nem volt az. Még meggondolom a folytatásokat, ha egyáltalán lesznek magyar nyelven – angolul semmiképpen nem fogok neki, nem ér ez annyit.

Catharina Maura – A rossz menyasszony

    Windsorok 1

   Raven, mióta az eszét tudja, olthatatlanul szerelmes Aresba. Most pedig szenved, mert a vágyott férfi nem őt, hanem a nővérét vezeti oltárhoz.

   Hannah azonban nem jelenik meg az esküvőn… Más körülmények között lefújnák az eseményt, és szomorúan tudomásul vennék a dolgot, ez azonban nem akármilyen esküvő! Itt két illusztris család gyermekének kell egybekelnie, ami óhatatlanul nagy hírveréssel jár. Micsoda botrány kerekedne! A szennylapok kéjesen csámcsognának a fiaskón, hogy a kiismerhetetlen milliárdos médiamogult faképnél hagyta az arája.

   Így Ravennek nincs más választása, mint átvenni a nővére helyét… Az ő szemszögéből ez talán nem is olyan nagy tragédia, ám hamarosan megtapasztalja, hogy a házasság Ares Windsorral egyáltalán nem leányálom… Ravennek mégis eltökélt szándéka, hogy elnyerje a férfi szívét. Bármi áron, hiszen szerelemben és háborúban minden megengedett. Ez pedig háború!

Libri, 2025

Eredeti cím: The Wrong Bride, 2022

   Húúúú, nem is tudom mivel kezdjem. Talán azzal, hogy ez a könyv nem az volt, amire vártam. És ebben nagyrészt a fülszöveg a hibás. Nem tudom ki írta – a Goodreadsen olvasható angol nyelvű fülszöveg rövidebb, de legalább nem közöl hamis infót.

   Nem tudom kicsoda Catharina Maura, eddig nem is hallottam róla (igazándiból ezután sem szeretnék), de – mint kiderült – már írt vagy tizenöt könyvet, többek között a Windsorok nevű hat részes sorozatot, melynek indítókötete A rossz menyasszony. Nem tudom, a Kiadónak szándékában áll folytatni a sorozatot, őszintén nem is érdekel.

   Mire vártam a fülszöveg alapján? Egy néhol vicces történetre két olyan emberről, akik kényszerből házasodnak, aztán jön a nagy szerelem, némi erotika (valaminek el kell adnia a könyvet), boldog végkifejlet, pá és puszi mindenkinek.

   Mit kaptam helyette? Valami nagyon primitívet és nagyon beteget. Olvastam rosszabbat is, de ritkán, s van egy sanda gyanúm, hogy a szerző nem is járt utána mindennek, amit a nagy katyvaszba beletömörített, hanem csak úgy jött, mert úgyis fikció, az meg mindent elbír.

   Végy egy hatgyermekes családot – jelen esetben Windsorékat –, ahol a szülők meghaltak, a hat gyermek a családi megabiznisz egy-egy ágazatát vezeti, és az egész fölött ott áll a nagymami. A mátriárka, ahogy szereti magát nevezni. S nem egy jóságos nagymamit kell elképzelni, aki sütöget és kötöget, hanem egy igazi diktátort, aki felnőtt unokáit vagyonfosztással és örökségük megtagadásával fenyegeti, ha nem úgy ugrálnak, ahogy ő parancsolja. Mi több, a nagyi hisz az elrendezett házasságokban – ami azért nem olyan kirívó eset, mert bármennyire is tele a szórakoztató irodalom az olyan történetekkel, amikor a milliomos dögös fickó elveszi a szegény lányt, ez a valóságban szinte soha nem következik be. Ez egy olyan történet, ahol elrendezett házasságról van szó két dúsgazdag család között, bár a későbbiekben kiderült, hogy a du Pont család azért mégsem állt olyan biztosan anyagiak terén, ha a két cég közötti fúzió menthette volna meg őket. És a fúziónak az előfeltétele a házasság. Ezért kell Ravennek hozzámennie Areshez, és mellesleg a szertartás zártkörű, még a meghívottak sem tudják mire gyűltek össze, nem hogy a média, amit oly előszeretettel emlegettek a fülszövegben.

   A drága nagyiról azt is kell tudni, hogy ő választja ki unokái házastársait, mint ahogyan azt meg is tette idősebb unokájával, Aresszel, akinek du Ponték kisebbik lányát, Ravent szánta. Csakhogy az idősebbik du Pont lány, Hannah, egy elkényeztetett kis ribanc, aki azt hiszi magáról, hogy neki minden jár (sajnálatos módon ebben mindig élvezi sekélyes anyja támogatását), és természetesen eléri, hogy Ravent lecseréljék rá. Csakhogy öt év kapcsolat és háromszor elhalasztott esküvő után Hannah még mindig nem akarja elcserélni nehezen kifeküdt színészi karrierjét a Windsor családdal járó kötelezettségekre és normákra. Pechére nem veszi komolyan azt, hogy ez az utolsó dobása, és mire észbekap, a húga már Ares felesége. S mivel Hannah nem a vesztes típus, mindent bevet, hogy szétzilálja a házasságot, amelynek természetesen szigorú szabályai vannak, mert erről a drága nagymami gondoskodott.

   Sacperkábé ennyi az egész történet, a többi szex, vagy szexről való ábrándozás. Ares Ravennel kapcsolatos erotikus álma például egy egész fejezetet kap. Ó, és persze a viszonzatlan szerelem is játszik még, mert Raven mindig is szerelemes volt Aresbe, sajnos Ares nem tudja, hogy kibe szerelmes a du Pont nővérek közül.

   Ez egy melehetősen bugyuta történet volt, teli kidolgozatlan cselekményfoszlányokkal, nagy gesztusoknak számító túlzásokkal, rengeteg mellékszereplővel és egysíkú karakterekkel: Ares a gyenge jellemű férfi, aki csak a család iránti kötelezettségeit tudja és nagyon erkölcsös (mint ahogy a szerző többször is kihangsúlyozta), Raven, az örökös áldozati bárány, aki imádja viktimizálni magát, Hannah, a nárcisztikus szociopata, de ő legalább érdekes volt, mert soha nem lehetett tudni mi lesz a következő húzása, csak azt, hogy minden bizonnyal lépni fog valamit.

   Nagy valószínűség szerint máris megtaláltam az idei év legrosszabb könyvét – az egyetlen figyelemre méltó dolog benne a borítója –, egyébként olyan, mint egy nagyon rossz szappanopera... de ízlések és pofonok...

Ana Huang – King of Wrath – A harag

 

   Kings of Sin 1

   A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Ana Huang Kings of Sin sorozatának első részét, melyben a sokunknak már ismerős Dante Russo milliárdos cégtulajdonos elrendezett házasságának titkairól olvashatunk. Kövessétek az állomásokat, és a játékunk során a King of Wrath - A harag regény egy példányát meg is nyerhetitek a kiadó felajánlásában!

   Ő ​volt az én Sarkcsillagom, az égbolt legfényesebb ékköve.

   Könyörtelen. Pedáns. Arrogáns.

   A milliárdos cégvezér, Dante Russo az élet minden területén imádja maga irányítani a dolgokat. Csakhogy most belekényszerítik egy jegyességbe egy olyan nővel, akit alig ismer. Vivian Lau a leendő feleség, akit soha nem akart, és a gyenge pont az életében, amire soha nem számított. De bármily gyönyörű és kedves is Vivian, Dante mindent megtesz, hogy véget vessen a zsarolásnak, és ezzel a kapcsolatuknak is. Viszont most, hogy jobban megismerte, képtelen lemondani róla.

   Elegáns. Ambiciózus. Jól nevelt.

   Vivian Lau igazi jó kislány, és házassága a kékvérű Russóval eddig zárt ajtókat nyithat meg újgazdag szülei előtt. És bár a durva, titokzatos Dante nem igazán álmai férfija, kötelességből beleegyezik a házasságba. De arra nem számított, hogy sóvárogni fog a férfi érintése után, vagy ami még rosszabb: beleszeret a leendő férjébe.

   Vajon a kettejük közötti perzselő vonzalom elég lesz, hogy megrendítse Vivian kötelességtudatát és megenyhítse Dante veszélyes haragját, vagy szenvedélyük lángja elpusztít mindent körülöttük?

Maxim Kiadó, 2024

Eredeti cím: King of Wrath, 2022

Megrendelhető      Beleolvasó 

   Első könyvem Ana Huangtól, annak ellenére, hogy korábban magyar nyelven is megjelent több története is. Valahogy a fülszövegek és én nem passzoltunk össze eddig, nem mintha most nagyon vonzott volna, hiszen alig néhány napja fejeztem be egy hasonló, elrendezett házasságról szóló könyvet, ahol a boldog végkifejlet borítékolható volt.

   Ana Huang a szépek és gazdagok világába viszi el olvasóját, hiszen mindkét főszereplője gazdag és mutatós. Dante Russo, az olasz csődör egy tipikus alfa, és az üzleti életben nem épp a kedvességéről ismert. Ő ahhoz az elithez tartozik, ahol nem elég gazdagnak lenni, és ahová a hősnő apja – a Lau család pátriárkája – is tartozni szertne. De nagyon. És ezért mindenre képes. Még arra is, hogy megzsarolja Dantét – aki úgy ódzkodik a házasságtól, mint ördög a kereszttől –, és a nyakába varrja kisebbik lányát. Azért a kisebbiket, mert a nagyobbikat már elpasszolta egy kitalált királyság előkelőségének, s mindez úgy van leírva a történetben, mintha nekem ezt tudnom kellene már valamelyik korábban megjelent történetből. De nem tudom, s ez nem is zavaró, hiszen nem sok köze van ehhez a történethez, csak többször is ellhangzik, hogy ugye a nővére is elrendezett házasságot kötött (kiváncsi lennék, azt a pasit mivel zsarolta Lau-papa), és mégis milyen boldogok együtt.

   Nos, a Lau családról tudni kell, hogy honkongi-kínaiak, hogyan és mikor kerültek az Államokba, nem esik róla említés, csupán az hangzik el a családfő részéről, hogy neki mennyi munkájába került a családot ilyen gazdaggá tenni. A Lau családra jellemző egy fura kettősség is, különösen a családfőre: mikor érdeke megkívánja, akkor ragaszkodik a hagyományokhoz (értsd: az ő szava törvény), mikor nem, akkor símán asszimililálódik, és nagyon amerikai. Már az is fura volt, hogy sem a családfőnek, sem egyetlen családtagnak nincs hagyományos kínai keresztneve.

   A női főhős – Vivian Lau – kicsit ellentmondásos. Van benne egy nagy adag megfelelési kényszer, minek következtében soha nem tud nemet mondani szüleinek – akik mellesleg nem csak felkapaszkodott újgazdagok, hanem rettenetesen sznobok is. Ugyanakkor vágyik a függetlenségre, hogy saját karrierje legyen (rendezvényszervező vállalkozást vezet) és maga válassza ki társát. Sajnálatos módon vágyait, különösen a magánéletére vonatkozóakat, alárendeli apja akaratának.

   Mindenki tudja, hogy mi lesz ennek a történetnek a vége: a két főhős a kezdeti nehézségek és a kényszer ellenére egymásba szeret és boldogan élnek míg meg nem halnak. De! És itt jött a kellemes meglepetés: Dante Russo nem az az ember, akit büntetlenül meg lehet zsarolni, tehát Dante is megteszi a maga lépéseit, hogy visszavágjon. Itt még mindig úgy gondoltam, hogy majd jön a szerelem, ami mindent felülír, és kellemesen meglepődtem, hogy nem. Dante nem hagy fel a terveivel akkor sem, amikor már nem szeretne szabadulni a kényszerházasságból.

   Ennek a kényszerházasságnak még egy pozitív hozadéka van: a mindenre készségesen bólogató hősnő megtanul kiállni magáért, különösen azután, hogy tudomására jut, hogyan is jött létre ez a házasság, és mi volt az apja szerepe az egészben.

   A történetben sok mellékszereplő van, akik ilyen-olyan alkalmakkal epizódikusan megjelennek, s mivel ez egy hét részesre tervezett sorozat indítókötete, valószínűnek tartom, hogy ezek a mellékszereplők valamelyik folytatás lapjain majd visszaköszönnek.

   Ez egy mostanában divatos ellenségekből szerelmesek-típusú történet volt, szórakoztató, néhol idegesítő, kellő mennyiségű erotikával megspékelve. Én nagyon pontoztam Dante húzását, amivel helyretette Lau-papát, aki nyilvánvalóan ennek a történetnek a negatív szereplője. Valószínűnek tartom, hogy ezután átgondolom Ana Huang könyveivel való viszonyomat.

   Játékunk során pár kérdést teszünk fel nektek, amelyekre a könyv beleolvasójában találjátok meg a válaszokat. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Milyen madár volt a gálaest sztárja?

06.30 Kelly&Lupi olvas

07.05 Fanni’s Library

07.11 Betonka szerint a világ…

Lucy Score – Amit sosem fedünk fel

Knockemout 2

   A Morgan fivérek közül mindig is Nasht tartották a jó fiúnak: ő a megbízható rendőrfőnök, mindenkire kedvesen mosolyog, és ott segít, ahol tud. Azonban Nash épp egy lövöldözésben szerzett sérüléséből lábadozik, és az eset óta pánikrohamok és rémálmok kínozzák. Nem önmaga többé, de képtelen segítséget kérni a szeretteitől.

   Kerüli az embereket, és ez épp kapóra jön új, dögös szomszédjának, Linának, aki szintén nem vágyik mély beszélgetésekre vagy tartós emberi kapcsolatokra, csupán feltűnés nélkül szeretné elvégezni a munkát, ami miatt a városba érkezett. Csakhogy találkozásuk első pillanatától kezdve mindketten tudják, hogy nagyon nehezen tudnak majd szimplán jó szomszédok maradni. Vajon Lina képes lesz ellenállni Knockemout bájának és Nash sármjának? És képesek lesznek megőrizni legféltettebb titkaikat egymás előtt – a titkokat, amelyek mindent tönkretehetnek?

   Lucy Score második Knockemout-regénye legalább annyira humoros, izgalmas és szexi, mint az Amin sosem leszünk túl.

Alexandra, 2023

Eredeti cím: Things We Hide from the Light, 2023

   Folytatódik Lucy Score Knockemout sorozata Nash és Lina történetével. Nem írtam semmit az első részről, bár nem volt rossz, de annyira jó sem, hogy erőt vegyek krónikus lustaságomon és olvasás helyett bejegyzést írjak róla.

   Kicsit aggódtam mielőtt belefogtam ennek a résznek az olvasásásba, mert az előző annyira nem hagyott nyomot bennem, hogy elgondolkodtam az újraolvasáson, de szerencsére néhány dolog visszajött az olvasás során. Hogy ismerni kell-e az előző rész történéseit ahhoz, hogy ez élvezhető legyen? Nem igazán, de nem is árt, mert a szereplők nagy része ugyanaz, csak a főhősök személye változott, bár velük is találkozhattam már a korábbi részben.

   S ha már a főhősöket említettem, akkor ismerkedjünk is meg velük. Először is itt van Nash Morgan, a helyi rendőrfőnök, a korábbi részből megismert Knox Morgan testvére. Ragaszkodnak egymáshoz, de kapcsolatuk nem felhőtlen, s néha verekedésbe torkollik. Mert ugye, az igazi férfiak így rendezik el dolgaikat. S ha épp nem verik egymást, akkor szeretetük trágár beszédben nyilvánul meg, mert ettől igazi macsó egy férfi. Egyébként az egész történetre jellemző volt a trágár nyelvezet, nem irigyeltem a fordítóját.

  Nash rendőrfőnök épp poszttraumatikus stressz szindrómában szenved egy korábbi lövöldözés miatt, amire sajnálatos módon nem emlékszik. S hogy a dolgai bonyolódjanak, nem elég neki a minden lében kanál idős szomszédasszonya, púpnak a hátára beköltözik a ház üres lakásába Lina, Knox régi barátnője, akinek egészen izgalmas foglalkozása van: lopott tárgyakat kutat fel egy biztosítónak. Ezt természetesen nem köti senki orrára, hanem ködösít, mellébeszél. S mint a történet során kiderült, Lina és Nash esetében nem csak az instant vonzalom a közös, hanem ugyanazt a fazont akarják kézre keríteni, egymástól független okok miatt.

   Nos, a történet akár jó is lehetett volna, mert volt benne kellő mennyiségű izgalom, csavar, sőt humor is. De, mert kell elnnie egy de-nek is. Szóval számomra jobb lett volna a pornográfiát is megszégyenítő szexjelenetek nélkül, legalább is felét símán kihúztam volna, s még akkor is maradt volna elég, hogy a zsáner rajongói kielégítve érezzék magukat. S lassan unom már azokat a férfi karaktereket, akik csak attól érzik magukat kellően férfiasnak, ha megmondhatják egy nőnek, hogy mit csináljon, mintha az illető hölgy gyengeelméjű lenne. Lina nem az, hanem egy nagyon is erős nő, akit nem kényeztetett el az élet, de azért még nem sírja tele a könyvet lelki mizériáival, bár szívleállásának történetét azért néhányszor elmeséli a történet során, s ez az ismétlés azért idegesítő volt. Mint ahogy idegesítő volt a „nem szabadott volna” kifejezés is (sok volt belőle a szövegben). Annyira, hogy megkerestem egy nyelvész professzor ismerőst (ugye milyen jó, ha az ember lánya jó viszonyt ápol volt osztálytársai szüleivel?), hogy megérdeklődjem helyes-e ez így. Szerinte a köznyelvben elfogadott, de irodalmi nyelvezetben a „nem lett volna szabad” kifejezést javasolta. Nos, az vitatható, hogy Lucy Score jelen írása mennyire irodalom. Zavar az is, hogy a fordító következetesen a „barber” szót használta a jó régi magyar borbély helyett – de legalább következetes volt, s valahogy azzal a vagus ideggel sem vagyok kibékült, mert vagy lefordítjuk az egészet magyarra és lesz belőle bolygóideg, vagy hagyjuk szépen az egészet latinul, mert milyen puccosan hangzik, hogy nervus vagus.

   
   Én igazán szeretem a hosszú könyveket – ez 640 oldal –, abban az esetben, ha nem tömik meg lepedőszaggatással. Reménykedtem, hogy ez a túlzott és explicít erotikára való törekvés is el fog múlni, mint annyi minden más, de úgy néz ki, ez nem akar.

   Igazándiból nem volt rossz maga a történet, mert minden klisét megragadott, hogy működöképessé tegye: mentett cuki kiskutya, motorosbandák, nehéz gyermekkor, s így tovább. Ha kicsit visszafogta volna a trágárságot, meg a mellveregető macsóságot a férfi szereplői esetében s akár jó is lehetett volna. Pillanatnyilag úgy érzem, hogy nem vagyok érdekelt a következő részben, de ki tudja?

T. L. Swan – A megszálló

   A Miles fivérek 2

   A Maxim Könyvkiadó jelentette meg T.L. Swan A Miles fivérek sorozatának második részét, A megszálló címmel. A három fiát egyedül nevelő Claire médiavállalata anyagi gondokkal küzd, nem csoda, hogy Tristan Miles szemet vetett rá. Csakhogy ő nemet mond az üzletre és a randimeghívásra is, mígnem egy konferencián újra összetalálkoznak. Be kell látni, a szenvedélyük egymás iránt tagadhatatlan, vajon le tudják küzdeni a nehézségeket? Kövesd a blogturné állomásait, ha szerencsés vagy, a játékunk során megnyerheted a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

   Sosem volt még ilyen jó érzés utálni valakit. Tristan Milesszal akkor találkoztam először, amikor fel akarta vásárolni a néhai férjem cégét. Áradt belőle az erő, arrogáns volt, és már-már idegesítően gyönyörű – minden porcikámmal gyűlöltem. Az évszázad csodájaként három nappal később megkeresett telefonon, és randira hívott. Inkább a halál, minthogy egy ilyen férfival randizzak – bár el kell ismernem, hogy jól esett az egómnak.

   Az év fénypontja volt, hogy elutasítottam.

   Hat hónappal később meghívott vendégként előadott egy franciaországi konferencián, amelyen én is részt vettem. Továbbra is dühített a túlzott magabiztossága, de ezúttal meglepően vonzónak és szellemesnek találtam. Amikor rám nézett, a torkomban dobogott a szívem. Nem, nem szabad!

   Ez az ember egy nőcsábász dögös öltönyben, én pedig egy özvegy vagyok, akinek van három nehezen kezelhető fia. Csak legyen vége ennek a konferenciának!

   Mert mindenki tudja: Tristan Miles mindig megkapja, amit akar – és most engem akar.

Maxim, 2023

Eredeti cím: The Takeover, 2020

Megrendelhető      Beleolvasó 

   Kicsit több mint fél évvel a Miles fivérek sorozat első része után (A szédítő), a Maxim Kiadó máris megörvendeztette a zsáner kedvelőit a következő könyvvel is. Szeretjük, amikor nem kell éveket várni arra, hogy egy sorozat folytatása magyar nyelven is megjelenjen.

   Vegyes érzéseim vannak a történettel kapcsolatban, mert ezt könyvet a szerző pornósabbra vette az előzőhöz képest. Bármennyire is szeretném szebben megfogalmazni, nem tudom, mert ebben a történetben oroszlánszerepe van a szexnek, minden részletében leírva. Tudom, hogy vannak akik kifejezettem rajonganak az ilyen történetekért, nekem ez már túl sok volt. Nincs semmi bajom a szexszel, de azt csinálni kell, nem szórakoztató irodalmat olvasni róla.

   A másik dolog, ami miatt fenntartásaim vannak, az a két főhős személye. Amikor tavaly decemberben az első könyvről írtam, azt mondtam hogy Tristan (jelen rész főhőse), aki epizódikusan megjelent a történetben, klasszisokkal normálisabb fickó, mint Jim/James. S nagyobbat nem is tévedhettem volna, hiszen most alkalmam volt jobban megismerni, és Tristan minden, amit egy férfiben visszataszítónak találok. Nincs azzal semmi baj, ha gazdag, jóképű és magabiztos (bár lassan ez is csak egy klisé), akkor, ha ez nem lép túl bizonyos határokat. Tristan Miles viszont minden határt túllép: ő a Teremtés Koronája – így nagybetűvel. Ó, említettem már, hogy a farka mérete már anatómiai abszurditás? (Kívánom minden szerzőnek, aki ilyen méretű péniszekről álmodozik, hogy legalább egyszer legyen dolga jó keményen egy ilyen mérettel)

   S akkor beszéljünk a női főhősről is: Claire Anderson, a kis Anderson médiavállalat vezére, özvegyasszony, három fiú édesanyja, néhány évvel idősebb a főhősnél. És betegesen ragaszkodik volt férje emlékéhez még öt évvel a halála után is. Annyira, hogy ennek a kitartó gyásznak a hatására rossz döntéseket hoz, s a cég állandóan a csőd szélén egyensúlyoz. Antipatikus volt. Értem én, hogy ott volt férjével a nagy, tökéletes szerelem és fáj a veszteség, de öt évvel később az ember már rég összeszedte magát, mert az élet nem áll meg.

   Ez a két, számomra rém visszataszító ember, akkor találkozik össze, mikor Tristan fel akarja vásárolni az Anderson vállalatot. És itt kezdődik a hosszas húza-vona közöttük, ami egy franciaországi konferencián testiséggé is materializálódik. S ami Franciaországban történik, az ott is marad, csakhogy Tristan ennél többet akar majd, s itt kezdődnek a bonyodalmak.

   S apropó konferencia, megosztanám kedvenc idézetem:

   “– Tudod, hogy nem értek én a motivációs dumákhoz. – Felállok, és nekilátok elpakolni a dossziékat. – Akkora hülyeségeket mondanak, hogy új szintre emelik a baromságot.”

   Ennyi negatívum után azt gondolná az ember lánya, hogy nem szerettem a könyvet, ami nem igaz. Sok dolog volt benne, amit igenis kedveltem. Például azt, hogy ez egy hosszabb időintervallumot felölelő történet, nem olyan két hét alatt egymásba szeretünk, kicsit nyavalygunk némi lelki mizéria miatt, s boldogan élünk, míg meg nem halunk. S ezek után lelkesen beszélünk jellemfejlődésről is, mert milyen nagy utat tettek meg a szereplők az alatt a két hét alatt. Igen, mindenki tudja, hogy mi lesz a vége, de odáig el kellett jutni, s az odavezető út nem volt egyszerű és bonyodalommentes. És van jellemfejlődés is, mert Tristan idővel a Teremtés Koronájából aggodó családapává válik, úgy, hogy még észre sem veszi.

   Azt is kedveltem, hogy már-már szinte beteges humora van. Komolyan mondom, hogy sokszor fülig érő vigyorral olvastam. Ott vannak például az Anderson család háziállatai: Vau, a kutya és Muff, a macska, akit Tristan előszeretettel Muffmacskának nevez. Ha valaki nem lenne járatos a szlengben, muff az célzás a női nemi szervre. És Muffmacska megéri a pénzét! Ami pedig Claire gyermekeit illeti, ők egyszerűen imádni valók és nem könnyítették meg Tristan dolgát egy kicsit sem.

   Annak ellenére, hogy a főhősöket ki nem állhattam, én jól szórakoztam ezen a történeten. Ha az ember túlnéz a rengeteg explicít szexen, ez a történet annyi mindenről szól: családról, előítéletekről, fel nem dolgozott gyászról, újrakezdésről, és természetesen szerelemről.

A sorozat első részéről itt olvashatsz: A szédítő

   A regény beleolvasóját érdemes elolvasnotok ahhoz, hogy könnyedén megválaszoljátok a kérdéseinket. Minden állomáson írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába a választ!

   Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít, a Rafflecopter dobozban megadott válaszokat pedig sajnos utólag nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük, ezután 72 órán belül kérünk visszajelzést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

A múlt hónapban hányszor hívta Tristan telefonon Claire-t?

07.18 - Kelly&Lupi olvas

07.20 - Veronika’s Reader Feeder

07.22 - Betonka szerint a világ…

T. L. Swan – A szédítő

Miles High Club 1

   A Maxim Könyvkiadó jelentette meg T.L. Swan A Miles fivérek sorozatának első részét, A szédítő címmel. Egyéjszakás kalandjuk után egy évvel munkatársként találkozik újra Emily és Jim, persze a kínos beosztott kontra nagyfőnök felállásban. Az emlékezetes éjszakát egyikük sem felejtette el, a szenvedélyük egymás iránt tagadhatatlan, de a szerelmi csatározások mellett a Miles Média birodalom hírnevét is meg kell védeniük. Ha szerencsés vagy, a játékunk során megnyerheted a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

   Egy Londonból New Yorkba tartó repülőjáraton felraktak az első osztályra. Az étel, a kiszolgálás és a pezsgő kifogástalan volt. A mellettem ülő kék szemű férfi pedig még ennél is jobb. Intelligens volt és kifinomult. Beszélgettünk és nevettünk, aztán történt valami különleges. A sors átvette az irányítást, az utat váratlanul megszakították, és a gépnek másik városban kellett landolnia, ahol egy éjszakát vesztegelt.

   Újratervezés. Volt egy őrülten szenvedélyes éjszakánk Bostonban. Egy ilyen éjszakát egyetlen nő sem felejthet el. Mindez tizenkét hónapja történt, és azóta semmit nem hallottam róla. New Yorkba költöztem, álmaim munkahelyén, a Miles Mediánál lett állásom. El tudjátok képzelni, mennyire meglepődtem, amikor a cégvezető irodájába lépve a hatalmas mahagóni íróasztal mögül egy ismerős, pajkos szempár nézett vissza rám? Egy emlékezetes éjszaka, amely nem tud puszta emlék maradni. TL Swan perzselően érzéki és botrányos romantikus regénye.

   Maxim, 2022

   Eredeti cím: The Stopover, 2019

   Megrendelhető       Beleolvasó 

   Új szerző, új sorozat a Maxim Kiadó Passion kategóriájában, ami azt jelenti, hogy az erotikus irodalom kedvelői egy újabb könyv miatt lekesedhetnek. T. L. Swan neve teljesen ismeretlen volt a számomra, bár ez nem nagy csoda, hiszen rengeteg olyan író van, akiről még sosem hallottam.

   A szédítő a szerző Miles testvérek sorozatának indítókötete, s ha már a sorozat neve került szóba, elmondanám, hogy a magyar elnevezés fényévnyire van az angol Miles High Clubtól. Ha valaki még nem tudná mit is takar a Miles High Club elnevezés, elárulom: azokat a személyeket foglalja magába, akik repülőben szexeltek. De mivel a sorozat négy részes, és a Miles testvérek négyen vannak, a magyar sorozatcím sem annyira elrugaszkodott.

   A történet hősnője Emily, egy fiatal nő, aki exének esküvőjéről repülne Londonból New Yorkba, egyenesen egy állásintejúra. Nem értem ezeket a bizarr helyzeteket, amikor valaki a fél világot keresztülutazza csak azért, hogy az ex esküvőjén feszengjen, még akkor sem, ha a szakítás után jó maradt a viszony. Egy repülőteri incidens miatt a hősnőt átköltöztetik az első osztályra (a szerencse kegyeltjei első osztályra kerülnek, nekem meg a csomagjaim hagyják el), és a jegye a szexi, sármos Jim mellé szól. A hosszú repülőút tömény flörttel telik, és az időjárás viszontagságai miatt kényetelenek egy éjszakát Bostonban tölteni. Együtt. A felejthetetlen szexuális élmény után reggel jön a hideg zuhany, hiszen Jim egyszerűen elköszön, anélkül, hogy a lány telefonszámát elkérte volna. S mint kiderült, míg Emilynek ez az első egyéjszakás kalandja, Jimnek pedig ez bevett szokása.

   A cselekmény akkor bonyolódik, amikor egy évvel később Emily megkapja az áhított munkát a Miles médiacsoportnál New Yorkban, s a nagyvezéri székben ki más ül, mint Jim. Csakhogy ez a Jim már nem az egy évvel korábban megismert férfi, ő Jameson Miles, a médiamogul. És úgy is viselkedik.

   Innentől kezdve a történet két dologra fókuszál: az egyik Jameson/Jim és Emily kapcsolata – mert természetesen újra összejönnek, annak ellenére, hogy mindketten tudják, hogy ez senkinek nem tesz jót –, és a másik szál a cégnél felmerülő rendellenességek, hiszen a belső körből valaki lopkodja a cég anyagait, melyet a konkurens médiacégnek ad át, és ők jelentetik meg, lekörözve a Miles médiát. Ennek a kinyomozásába folyik bele Emily is saját munkája mellett.

   Milyenek voltak a szereplők? Kétségkívül működött közöttük a kémia, mert rengeteg lepedőszaggató jelentet olvashattam, tehát az erotika kedvelői elégedettek lesznek. Nem mondanám, hogy nagyon kedveltem a főhősöket. Emily a tipikus szerény anyagi körülményekből származó hősnő, tengernyi jóindulattal és bizalommal, ami erősen feszegeti a naivitás határait. Jameson/Jim pedig... nos ő két különböző arcát mutatta. Jim, a szexis lepedőművész és Jameson a szemét főnök, aki a végtelenségig játsza az akarom-nem akarom játékát, erőszakos, parancsolgató, akaratos és nem igazán van kapcsolata a valósággal, ha az nem a cég ügyeihez kapcsolódik. Igazándiból egyikük sem érzi jól magát a másik világában, mert Emily feszeng a gazdag milliőben, Jameson meg egyszerűen nevetséges, amikor Emily az egyszerű emberek világát próbálja megmutatni neki egy sátorozás alkalmával. Viszont kétségtelenül szórakoztató, amikor próbál visszakerülni Emily kegyeibe. Igazándiból a két főhős interakciója szinte az egész könyvben két dologra redukálódik: vagy vitatkoznak, vagy szexelnek. Emily Jimbe szerelmes, Jim az etalon, akihez hozzá fogható nincs is a földön. Jameson viszont nem tud Jim lenni, és őszintén szólva nem is akar, de a lányt sem tudja elengedni.

   A történet során epizódikusan megjelenik a Miles-kvartett további három tagja is, tehát a folytatásokban nem lesznek teljesen ismeretlenek a férfi főszereplők, különösen Tristan, mert ő már ebben a részben is jelentősebb szerepet kapott. Ahogy láttam, ő klasszisokkal normálisabb fickó, mint a bátyja, kiváncsi vagyok a történetére.

   Teljesen személyes ízlés kérdése, hogy ez a történet tetszeni fog, vagy sem. Nekem kicsit sok volt az erotika, s nem azért mert prűd lennék, hanem mert olyan szituációk torollottak vad szexbe, amit a józan ész szerint inkább két pofonnal kellett volna elintézni, hátha helyrezökken Jim/Jameson gondolkodásmódja. Egy idő után szerző inkább a párosra fókuszált, a vállalati konfliktus megoldása már vicc számba ment, annyira összecsapott lett. De van happy end és ez a fontos, nem?

   Sokak örömére egyre bővül a Maxim Kiadó Passion válogatásának kínálata. Most a már korábban megjelent regényekkel játszunk, minden állomáson találtok egy kedvcsináló fülszöveg részletet, annyi a feladat, hogy találjátok ki, melyik regényhez tartoznak, és írjátok bele a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

   Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít, a Rafflecopter dobozban megadott válaszokat pedig sajnos utólag nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük, ezután 72 órán belül kérünk visszajelzést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

   "A ​tested lecsupaszítása tulajdonképpen egyszerű – de ha a lelkedet is le kell mezteleníteni valaki előtt, az mindent megváltoztat.

   Glenna O’Donald a legkevésbé sem számított arra, hogy egy pakli kártyát talál a temetőben.

   Ráadásul nem is akármilyen kártyákról beszélünk, hanem olyanokról, amelyek mindegyike valamilyen pikáns szexkalandra csábít. Glenna kutatási asszisztensként túlságosan józanul éli mindennapjait, de a kártyák segítségével most szeretné elkezdeni saját kísérletét."

12.05 - Kelly&Lupi olvas

12.07 - Betonka szerint a világ…

12.09 - Veronika’s Reader Feeder

Melissa Foster – Végre az enyém

Harmony Pointe 1

   Egy férfi, egy nő és egy teraszon hagyott kisbaba. Érdekel a téma? Minket igen! Kövesd bloggereinket turnéjukon, és ha a szerencse is melléd áll, tiéd lehet a Kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

   A Sugar Lake-könyvek New York Times bestsellerszerzője, Melissa Foster egy élvezetes új sorozattal érkezik. Két jó barát, egy baba, szóval egy instant család és egy meglepő szerelem története ez.

   Ben Dalton mindennel kapcsolatban őszinte, kivéve a szívügyeket. Örök idők óta szerelmes legjobb barátjába, a pimasz, nagyszájú, okos Aurelia Starkba. Ben azonban mindig túl sokat tervezget, és az időzítés sosem volt az erőssége. Amikor végre eldönti, hogy lépne az ügyben, Aurelia közli, hogy másik városba költözik – ami felér egy ütéssel.

   Aurelia imádja új életét az elbűvölő városkában, Harmony Pointe-ban. Jó a lakása, saját könyvesboltja van, és ami a legjobb, a bűnösen dögös, elköteleződésfóbiás barátja, akibe évek óta bele volt zúgva, már nem egy köpésnyire van tőle. Talán végre túlteheti magát a viszonzatlan szerelmen, amit érzett, és továbbléphet.

   De aztán amikor Ben egy nap egy kisbabát talál a tornácán – egy kisbabát, aki feltehetőleg az övé –, Aurelia ott lesz mellette, hogy támogassa. Egyikük sem tud semmit a babákról, de hát mi lehet olyan nehéz? Ben és Aurelia hirtelen belekerülnek egy világba, mely tele van szeretettel, nevetéssel, a baba anyjának felkutatásával, és még a végén a boldogan, amíg meg nem is a képbe kerülhet… csak épp nem úgy, ahogyan bármelyikük is várná.

   Maxim Kiadó, 2020

   Eredeti cím: Call Her Mine, 2019

   Megrendelhető 

  Új szerzővel ismerkedhettem meg a Maxim Kiadó jóvoltából. Melissa Foster neve teljesen ismeretlen volt a számomra, angolul sem olvastam tőle semmit, magyarul pedig végképp nem, hiszen ez a szerző első magyar nyelven megjelenő könyve.

   A Végre az enyém (eredetiben Call Her Mine) a Harmony Pointe nevű sorozat indítókötete, mely sorozat pillanatnyilag három részből áll – hogy még hány rész fogja ezeket követni, fogalmam sincs, nem jártam utána, és ha be kellene sorolnom valahová, akkor romatikus-erotikus new adulthoz tenném. Igen, van benne erotika, de nem abból a fajtából, ami már a pornográfia határait feszegetné.

   Történet rém egyszerű, s még csak eredetinek sem mondható, mert számtalan olyan könyv létezik a szórakoztató irodalomban, ahol a főszereplő férfi és nő (vagy lány és fiú) a legjobb barátok, miközben titokban egymásért epekednek. Bár azt mondják a nálam okosabbak, hogy férfi és nő között soha nem lehet csak barátság, ott mindig közbeszólnak az érzelmek, vagy azok hiányában a szexuális vágy.

   A szereplők sem szokatlanok: Aurelia – vagy Rels, Relsy, ahogy barátja szólítja –, egyszerű kisvárosi lány, aki elunja hogy mesziről imádja gyerekkori barátját, hogy pattanjon valahányszor annak szüksége van rá. Gondol egy merészet és a szomszédos városkába költözik, ahol könyvesboltot készül nyitni. Csakhogy nem bír ellenállni, amikor barátja ismét segitségét kéri és lényegében akár el se költözött volna, mert állandóan Ben Daltonnal együtt lebzsel.

   Ben Dalton – a történet férfi főhőse – kicsit ellentmondásos személyiség. Az a fajta ember, akinek nem szállt el az agya attól, hogy milliomos lett, továbbra is a helyes szomszéd fiú szerepében tetszeleg, nincsenek költséges hóbortjai, faksznijai. Viszont egyéjszakás kalandokban utazik. S bár többször is elhatározza, hogy lépni fog Aurélia irányába, az időzítés sosem volt jó, vagy nem volt kellő kurázsi benne, hogy megvallja érzéseit. De ezek az érzések nem akadályozzák meg abban, hogy a következő nőt levadássza. Egészen addig, míg egy reggelen a tornácon egy kisbabát találnak, akinek a jelek szerint Ben lenne az apja. Ez még akár vicces is lenne, ha nem két minden tapasztalatot nélkülőző emberre maradna egy alig néhány hetes kislány. Ben cukifiú ázsiója nálam nagyot esett, amikor kiderült, hogy több nő is szóba jöhet, mint potenciális anya, amennyiben ténylegesen ő a kislány apja.

   Nagyon élveztem a kisbabás jelenteket, annak ellenére, hogy az egész kisbaba-ügyet hatásvadásznak tartottam. Aki már húzamosabb időt eltöltött egy újszülöttel, annak már van némi fogalma arról az idétlenkedésről, amit a két teljesen tanácstalan és tapasztalatlan főhős elművelt, miközben megpróbálták ellátni a kislányt.

   Zavaros érzéseim vannak az anya megjelenésével kapcsolatban is. Rendben van, hogy mégiscsak látni akarja lányát, de a motiváció, amiért egy szinte ismeretlen férfi küszöbén hagyta gyermekét – mert azért egy egyéjszakás kalandot nem lehet ismeretségnek nevezni – zavarba hoz. Egyrészt megértem miért tette, másrészt ez a motiváció egy újabb hatásvadász megoldás volt, a drámát fokozandó.

   Két dolog zavart a történetben, illetve több is, de ez a kettő nagyon. Először is nyilvánvaló volt, hogy ez a történet kapcsolódik a szerző egy másik sorozatához, minek következtében hiányérzetem volt. Célzások történtek olyan dolgokra, amik abban a sorozatban történtek, megjelentek itt is annak a sorozatnak a szereplői is, én pedig kapkodtam a fejem, hogy miről is van szó tulajdonképpen? A másik dolog pedig az, hogy miután távolról évekig nyálaztak egymásért és semmit nem tettek azért, hogy tisztázzák a helyzetüket, a történetben nagyon hamar összejönnek. Az én ízlésemnek túl hamar történt meg ez.

   Zárásnak valami nagyon okosat kellene írnom, ami összefoglalja mindazt, amit erről a történetről gondolok. Ez most nem fog összejönni, mert magam sem tudom mit gondoljak róla. Néhol vicces, máshol hatásvadász módon drámai, előfordult az is, hogy a szereplők idegesítettek, időnként a mellékszereplők érdekesebbek voltak, mint maguk a főhősök. Azt mindenesetre pontoztam, hogy nem E/1-ben íródott a történet, és nincs váltott szemszög: megúsztam kevesebb lelki mizériával. Majd mindenki elolvassa és kialakítja a saját véleményét az egész sztoriról, mert nem vagyunk egyformák. A folytatásokkal – ha lesznek – azért megpróbálkozom majd.

Ben és Aurelia története a Maxim Kiadó Passion válogatásában jelent meg, ezért nyereményjátékunk is ehhez kapcsolódik. A turné minden állomásán egy-egy olyan páros nevét találjátok, melyek a Kiadó valamelyik Passion válogatásban megjelent könyvének főszereplői. A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok ennek a könyvnek a címét és szerzőjének nevét.

Figyelem! A beírt válaszokon már nem lehet változtatni. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére a megküldött értesítő levélre válaszolni. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

Rian Sutter és Pierce Whitfield 

02.06 - Betonka szerint a világ...

02.08 - Kelly és Lupi olvas

02.10 - Dreamworld

02.12 - Hagyjatok! Olvasok!