Várható megjelenések – június, 2026

   Hétfőn már júniust írunk, egy új hónap. S micsoda hónap! Mert ha június, akkor jön a nagy, össznépi könyves összeröffenés, az Ünnepi Könyvhét. S bár egész évben jelennek meg könyvek, a kiadók azért mégis az ilyen alkalmakra rukkolnak ki több újdonsággal, nem beszélve a dedikálásokról, extra programokról, meg minden más jóról.

   Júniusban rengeteg könyv jelenik meg, de én csak azokat fogom említeni, melyeket teljesen biztosan el fogok olvasni. Ha valaki többre kiváncsi, megtekintheti a blog várható megjelenések oldalát – bár az sem teljes, mert kinek van ideje naponta bogarászni a kiadók honlapjait.

   Külön ki szeretném emelni Sarah MacLean megjelenő könyvét, mert ez bizony meglepetés lesz. Eddig történelmi romantikusokat olvashattunk tőle, nem is keveset, most viszont magyar kiadója úgy döntött, hogy egy kortárs alkotással próbálkozik meg. Én kiváncsian várom milyen lesz.

   Nos, én a következő júniusi megjelenéseket tervezem elolvasni – és még minden bizonnyal mást is –, remélhetőleg más is kedvet kap hozzájuk.

Beth O’Leary – Horgony nélkül

Eredeti cím: Swept Away, 2025

General Press

   Elvesztünk a tengeren, mégis egymásra találtunk.

   Lexi könnyed szórakozást keres egy idegennel. Igazán megérdemel végre egy felelőtlen éjszakát, nem igaz?

   Zeke le akar számolni az egyéjszakás kalandokkal, szerelemre vágyik, de egy olyan nőért, mint Lexi, kivételesen kész megszegni a szabályait…

   Egyik szenvedélyes csókot követi a másik, mígnem a kikötőben, egy lakóhajón találják magukat. Másnap reggel azonban arra ébrednek, hogy nemcsak a túlfűtött éjszaka emlékei, de az Északi-tenger hullámai is édesen ringatják őket: kisodródtak a nyílt vízre.

   Ahogy fogynak a tartalékaik, és egyre viharosabbá válik a tenger, szembe kell nézniük azzal, hogy csak egymásra számíthatnak. De meddig élhet túl két idegen egy semmibe sodródó lakóhajón? Remélhetik-e, hogy a megmentésükre siet valaki? És ami a legfontosabb, a távolban remélt otthont kémlelve rálelnek-e a legrövidebb útra egymáshoz?

Elsie Silver – The Front Runner – A befutó

Gold Rush Runch 3

Kossuth

   A kisvárosban Stefan Dalca az első számú közellenség: egy zárkózott kívülálló olyan sötét múlttal, amit nehéz figyelmen kívül hagyni, pedig ő csak arra vágyik, hogy versenyezhessen a lovaival, és mindenki hagyja békén. Amikor azonban az állatorvos Mira Thorne-nak a segítségére van szüksége egy beteg csikó megmentéséhez, túlságosan vonzónak találja a nőt ahhoz, hogy visszautasítsa a kérését. Segít, de cserébe… Mirát akarja.

   A kapcsolatuk eleinte szigorúan szakmai, de ahogy Mira egyre jobban megismeri Stefant, felismeri, hogy a férfi talán nem is az a gazember, akinek mások beállítják. A bensőséges beszélgetések, a sóvárgó pillantások egyre fokozzák közöttük a vibrálást, és idővel Mira belehabarodik Stefanba. Tisztában van azzal, hogy a tűzzel játszik, ám akarata ellenére az érzelmei egyre mélyülnek, ahogy Stefan fokozatosan megnyílik előtte.

   És miközben lehull a lepel Stefan titkairól, sorra felszínre kerülnek az elrejtett igazságok. Olyan igazságok, amelyek valakit biztosan megégetnek.

   Mira csak arra nem számított, hogy ez a valaki éppen ő lesz.

Karen Swan – Három nyár

Eredeti cím: Three Summers, 2026

21. Század

   Az ártatlanság nyara, 1957

   A citromfák árnyékában Raffaella Parisi türelmetlenül várja, hogy a kis halászfaluba, Puglia tengerpartjára megérkezzenek a nyári vendégek. Leginkább a gazdag Franchetti család fiára, Cosimóra kíváncsi.

   A változás nyara, 1958

   Raffaella két szerelem között őrlődik, de választania kell a hagyomány és a szíve vágya között.

   A sorsdöntő nyár, 1961

   Vajon Raffaella kockára meri tenni az életét a jövőért, amelyről mindig is álmodott?

Meghan Quinn – A Long Time Coming – Ezt nem siettük el

(Cane fivérek 3)

Könyvmolyképző

   A lány nem a megfelelő emberhez készül férjhez menni. A férfi viszont kész mindent kockára tenni az igaz szerelemért.

   Breaker Cane mindig is Lia lelki társa volt. Ő az, aki felveszi a harcot a rémálomszerű rokonokkal, kimenti a lányt a tortakóstolókról, és túlél bármilyen esküvői katasztrófát. Most azonban, miközben kívülállóként figyeli az eseményeket, ahogy Lia éppen valaki mással tervezi az esküvőjét, Breaker rádöbben az igazságra: beleszeretett a legjobb barátjába. És fogytán az idő, hogy megmutassa neki: a tökéletes férfi végig ott volt mellette.

   Az Ezt nem siettük el egy szívmelengető romantikus komédia, amely vegyíti a hangos nevetést ígérő esküvői káoszt, a folyamatosan jelen lévő feszültséget és azt a fajta érzelmi katarzist, amelytől az olvasó mosolyogva, örömkönnyekkel a szemében csukja be a könyvet. Elrabolja a szívedet, és az utolsó oldalig lebilincsel.

Rosa Lucas – Taming Mr. Walker – Csábító

(London hiénái 1)

Kossuth

   Arrogáns, befolyásos, jóképű és teljesen megközelíthetetlen – ő Danny Walker, a bátyám legjobb barátja. Egy könyörtelen tech-milliárdos, én pedig a dühös ügyfelek hívásait fogadom, akik nem tudják visszaállítani a jelszavukat.

   Ő egy londoni luxusvillában él, és több nyaralója is van világszerte, én pedig egy bérlakáson osztozkodom a legjobb barátnőmmel és néhány egérrel.

   A világaink nem is állhatnának távolabb egymástól.

   Szóba sem jöhet, hogy belezúgjak.

   Nyolc évvel ezelőtt abba a hibába estem, hogy flörtöltem vele, de könyörtelenül visszautasított.

   A mai napig sem lát bennem mást, mint a legjobb barátja butuska kishúgát. Ami nem is baj, mert egyébként sem bírom elviselni ennek a szenvtelen férfinak a közelségét.

   Leszámítva azt, hogy ő a legszexibb pasi, akivel valaha találkoztam.

   Most viszont kiderült, hogy megvette a céget, ahol dolgozom, így most ő áll a ranglétra legtetején.

   És meg akar szabadulni tőlem.

   Danny Walkerrel nem lehet packázni.

   De talán hideg, közömbös tekintete mögött több rejlik, mintsem gondolná az ember.

   A kőarcú, könyörtelen vezérigazgatók nem buknak a magamfajta szeleburdi csajokra. Vagy talán mégis?

Sarah MacLean – Ezek a nyári viharok

Eredeti cím: These Summer Storms , 2025

Könyvmolyképző

   Alice nem olyan, mint a többi Storm testvér.

   Míg ők maradtak, hogy versengjenek szüleik elismeréséért, figyelméért és a mérhetetlen vagyonért, Alice kilépett a család árnyékából, és felépítette saját életét. Karizmatikus, manipulatív apja sokkoló halála után visszatérni kényszerül a Rhode Island partjainál fekvő magánszigetre, de eltökélte: csendben marad, lerója tiszteletét, és a temetés után azonnal távozik.

   Csakhogy apjának más tervei voltak. Az excentrikus családfő özvegyére és felnőtt gyermekeire örökül hagyott egy utolsó kihívást: egy örökségi játékot, amelynek célja, hogy megalázza, összetörje és szétzilálja a Storm családot – apró bosszúságokkal és életre szóló következményekkel. A szabályok világosak: maradj a szigeten egy hétig, teljesítsd a feladatokat, és tiéd az örökség.

   Egy hét a Storm-szigeten Alice számára lehetetlen küldetés. A hatalmas, régi ház minden zugát áthatja a rosszul működő családi kapcsolatok zűrzavara: nővére titkos szerelmi viszonya, bátyja folytonos okoskodása, sógornője szégyentelen kapzsisága, húga rögeszmés „rezgés”-mániája. Anyja hajlama, hogy folyton versengést szítson a gyerekei között. És mindez apja titokzatos, bosszantóan sármos jobbkeze, Jack Dean szigorú, éberen figyelő felügyelete alatt. Csoda lesz, ha Alice épségben megússza ezt a hetet.

   Egy történet a gyász, a szerelem és a család átalakító erejéről. Ez a lebilincselő regény egyszerre szellemes és meglepően gyengéd, miközben felfedi a múlt titkait, a jelen igazságait és azt a jövőt, ami a vad, nyári viharok nyomán formálódhat.

Sarina Bowen – A Little Too Late – Kicsit megkésve

(A Madigan-hegy 1)

Könyvmolyképző

   Hogyan viselkedj, amikor a srác, aki kétezer mérfölddel arrébb összetörte a szívedet, felbukkan az irodádban?

   Egy:

   Ne ejtsd el a szerencsehozó bögrédet a megrázkódtatástól, még akkor se, ha tíz éve nem láttad őt.

   Kettő:

   Ne kezdj magyarázkodni, amikor megkérdezi tőled, hogy mégis miért a családja síközpontjában dolgozol… és ezt miért tartottad titokban.

   Három:

   Add neki a szálloda legrosszabb szobáját. Megérdemli, amiért csak úgy belejtett, mintha az övé lenne az egész hely. (Ami végül is igaz.)

   Négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc

   Ne csókold meg a jakuzziban.

   Tíz:

   Próbáld megvédeni a szívedet, miután az összes szabályodat megszegted. Mert Reed megint el akar menni.

   A gyűlölet nem változhat vissza szerelemmé. Ehhez már kicsit késő…

Karen Swan – Szerelmet karácsonyra

 

  

   Egy varázslatos város. Randi az ünnepek alatt. Idén karácsonykor rátalálhat a szerelem?

   Három első randi és egy rejtély – Darcy eseménydús karácsony elé néz.

   Darcy fiatal nő, doktorképzésre jár Koppenhágában. Amikor rájön, hogy a barátja megcsalja, egyszerűen elege lesz a szerelemből. Közeleg a karácsony, rengeteg munkája van, nem engedheti meg magának, hogy a fájó szívével foglalkozzon. A barátai próbálnak „tökéletes” vakrandikat szervezni neki.

   Váratlan feladatot kap: egy festmény alól előkerül a legnagyobb dán festő eddig ismeretlen portréja, és Darcynak kell kideríteni, kit ábrázol a kép.

   A munkája kapcsán botlik bele Maxbe is, aki a barátok egyik jelöltje volt a vakrandikhoz. Érezhetően működik kettejük között a kémia… De mi lesz, ha Darcy szakmai felfedezése után Max az ellenlábasok táborába fog tartozni?

XXI Század, 2025

Erdeti cím: All I Want for Christmas, 2024

   Többször is elmondtam már, hogy nagy rajongója vagyok Karen Swan írásainak, s szinte mindent elolvastam, ami tollából megjelent. Az abszolút kedvenceim között van két karácsonyi története: Karácsony gyertyafénynél és a Karácsonyi parti, annak ellenére, hogy nem dobom magam sem magáért az ünnepért, sem a hozzá kapcsolódó túlidealizált történetekért, tehát nem kell magyaráznom miért akartam én annyira ezt a könyvet olvasni.

   Sajnos az elvárásaim magasabbak voltak, mint az élvezet, amit az olvasás során kaptam, mert nekem ez a történet nem jött be. Számomra nagyon fontos, hogy elhiggyem azt amit a szerző leírt. Megtörténhet ez a valóságban? Ha igen, akkor minden rendben van. A baj csak akkor kezdődik, amikor messzire üvölt, hogy ennek bizony csak éríntőlegesen van köze a való élethez, és lassan olyan dimenziókat ölt a szerzői kreatívitás, hogy kétségbe vonom a használt címkéket.

   Abszolút pozitívum, hogy Swan ismét egy új helyszínre visz el könyvében, ebben az esetben Dániába, egészen pontosan Koppenhágába. (Zárójel: csodaszép hely, aki még nem járt ott, az ne hagyja ki, ha alkalma adódik a látogatásra.). Az már nem annyira pozitív, hogy ismét a festmények világába kalandozik. Azért ismét, mert ezt a témát már egyszer megfuttatta kissé más kontextusban a Titok Párizsban című könyvében.

   Adott a Darcy nevű hősnő, egy félig angol, félig dán lány, aki a doktori képzésének egy évét Koppenhágában végzi. Nem kedveltem egy kicsit sem. Nekem nem szimpatikus az olyan ember, akiknek nincs saját akarata, és hagyja, hogy a lakótársa/barátnője önhatalmúlag regisztrálja őt egy puccos társkeresőn, megszabja hány pasit választhat ki, és saját kénye-kedve szerint ugráltatja. Egyébként a barátnőt sem bírtam.

   Most képzelj el egy olyan helyzetet, amikor egy híres festmény hátulján felfedeznek egy másikat – a művész egyébként fiktív, de valóban létezett festők nevei is előfordulnak a történetben –, és egy egész királyi művészeti akadémián senki mást nem találnak a portrén szereplő személy azonosítására, csak egy huszonéves doktoranduszt. Még akkor is, ha a megbízatás mögött hátsó szándékok állnak. S képzeld el, hogy ez a doktorandusz annyira elhivatott, hogy látástól mikulásig keres-kutat az archívumban, a művészhez kapcsolódó gyűjteményekben. S mi több, még haza is szeretné vinni a dokumentumokat, hogy éjszaka is folytassa áldásos tevékenységét. Szép dolog a szakma szeretete, de van egy határ, ami után már káros szenvedélynek minősül. Mellesleg melyik múzeum, akadémia, alapítvány, vagy akármi adná ki gyűjteménye darabjait otthoni tanulmányozásra? Ezt egy szakmabeli doktorandusznak tudnia kellene, nem?

   Ami a történet romantikus szálát illeti, az nem volt rossz. A három engedélyezett társkeresős pasi közül egy alapból kiesik, mert azt az alapítványt képviseli, amely a festő hagyatékát gondozza, a másik kettő meg... hát róluk jobb nem beszélni. Darcy pont szakítás után van – mellesleg vicces, hogy milyen gáz fazonokat fog ki –, de hagyja magát rábeszélni a randizásra, sőt, van, hogy ő kezdeményez, miközben az emberismerete a béka hátsója alatt van, s akkor is belemegy a közös programokba, amikor azt érzi, hogy valami nem stimmel.

   Nem nagy filozófia kitalálni, hogy az eredetileg kieső harmadik – Max – lesz a befutó, s én szeretem is az ilyen lassan alakuló szerelmi kapcsolatokat, csak itt már idegesítő volt a sok egymás kerülgetése, akarom-nem akarom, szeretem-gyűlölöm játék.

   Érdekes volt elmerülni a festészet világába, a történet is érdekes volt, ami a felfedezett portré mögött volt, de annyi hiányossága volt ennek az egésznek, hogy számomra ez nem tartozik Swan legsikerültebb írásai közé. S a karácsonyhoz sem sok köze volt, azon kívül, hogy időben pont a szezon környékén játszódik Ennek ellenére izgalommal várom a szerző következő könyvét, ha hamarabb nem, akkor karácsonykor. 

   És természetesen ízlések és pofonok, lehet másnak pont ez lesz a nagy durranás.

Karácsonyi témájú könyvek dömpingje...

   Néhány nap múlva karácsony, véget ér a bevásárlási roham, a nagy főzési akció, és remélhetőleg a karácsonyfa alatt lapul majd néhány könyv is azok számára, akik olvasni szeretnének. Még mindig nincs késő beszerezni, lesz idő olvasni.

   Ha karácsony, akkor jön az ünnepi témájú könyvek dömpingje, ami az idén mintha a szokásosnál nagyobb lett volna, s mintha egyre korábban jelennének meg. Nem tudnám számszerint megnevezni hány ilyen témájú könyv jelent meg az idén, de az biztos, hogy én a szokásosnál többet olvastam (kész mazochizmus!). Jókat, rosszakat, csiliviliket, giccseseket, s bizony olyan is akadt, ami kitört a sablonból, és amire azt mondtam, ez igen!

   Nem fogom hosszan elemezgetni, hogy melyik könyv milyen és miért olyan, amilyen, hiszen az olvasás szubjektív folyamat, s kizárólag személyes ízlés kérdése kinek mi a menő. Tehát csupán egy felsorolás következik az általam olvasott, idén megjelent karácsonyi témájú könyvekről... meg néhány szó – személyes, szubjektív véleményem, ami esetleg ötletet adhat, hogy az igazán bő választékból melyiket is vegyétek kezetekbe. Azt még el kell mondanom, hogy hosszú ideje ez az első év, amikor egyetlen kiadónál sem jelent meg karácsonyi történet Debbie Macombertől – mondjuk én ezért nem is sírom vizesre a párnám.

   Stefanie Neeb: Comming Home for Christmas – A karácsony összehoz (Menő Könyvek) – ezt sajnos benéztem, mert valahogy elsiklottam az ifjúsági címke fölött, s az első három fejezet sem kötött le annyira, hogy folytassam. Befejezetlen maradt.

   Carrie Elks: Szívek karácsonya (Pioneer Books) – a tavaly (ha jól emlékszem) megjelent Winterville sorozat második része. Akinek tetszeni fog, az örülhet, mert van még belőle bőven. Egyébként kellemes olvasmány, teljesen kiszámítható, és senki világát megrengetni nem fogja, hiába próbálkozik az össznépi karácsony mellett komolyabb témával is a szerző.

   Jenny Hale: Karácsonyi levelek (Cartaphilus) – Hasonló témájú könyvet többet is olvastam már, minden bizonnyal más is, csak ez karácsonykor játszódik, s jön vele a nagy amerikai giccsparádé.

   Shari Low: Egy karácsonyi éjszaka (Könyvmolyképző) – ambiciózus családregény, három generáció története. Kellően zavaros, hogy fenntartsa az érdeklődést, hiszen egyszerre három idősíkban is játszódik, sajnos a vége kellően giccses is. De kellemes olvasmány és érdekes karakterek.

   Hope Holloway, Cecelia Scott: Karácsony a kunyhóban (Cartaphilus) – Ha az ikrek témája már közhely, akkor dobjuk be helyettük a hármasikreket. A karácsony csak bónusz, a történet a nők sorsáról az év bármelyik szakában érvényes lett volna, bár az én ízlésemnek egy idő után túl sok vallási töltetet kapott. Ez egy sorozat indítókötete (Ünnep a hegyek között), aztán vagy lesz folytatás, vagy nem.

   Rebecca Raisin: Flora karácsonyi boltocskája (Pioneer Books) – Fülszöveg alapján rajongtam érte, olvasáskor már egyáltalán. A hősnő annyira fanatikusan karácsonyimádó, és sajnos akkora arca (és szája) is van, hogy átment ellenszenvesbe. Nagyon. Befejezetlen maradt.

   Milly Johnson: Karácsonyt minden napra (Pioneer Books) – Tipikus Milly Johnson könyv egy csipetnyi mágikus realizmussal – nevezzük a karácsony csodájának. Nem rossz, de nem is egetrengető, viszont egészen eredeti.

   Karen Swan: Karácsony gyertyafénynél (21. Század) – A legjobb karácsonyi témájú könyv volt, amit az idén olvastam. Határozottan újraolvasós kategória, s ha bővebben olvasnál róla, akkor, megteheted ITT

   Julie Caplin: Karácsony Skóciában (Libri) – A szerző Egy csésze kávé... sorozatának kilencedik része. Szórakoztató, néha még vicces is, bár megértettem volna, ha a hősnő egy hólapáttal elintézi excentrikus anyját, és az egész átmegy krimibe. Aki szereti Caplin írásait, ebben sem fog csalódni.

   Lilly Hayward: Macska a fagyöngy alatt (General Press) – Kis mágikus realizmus, kis karácsony, sok családi bonyodalom, és természetesen egy macska. Kellemes olvasmány, kitör az ünnepi giccs sémájából.

   Beth Moran: Christmas Every Day – A szerelem körülvesz minket (Kossuth) – Nem túl pörgős, de annál szórakoztatóbb romantikus történet, s a jó az benne, hogy nem a karácsonyon van a hangsúly. Bár azt is el kell mondanom, hogy nem túl eredeti, mert ilyen felállásról is olvashattunk már, nem is egyszer. Ettől függetlenül jó bekuckózni vele.

   Maggie Knox: Karácsonyi helycsere (Kossuth) – Ha egypetéjű ikernővérekről van szó, akkor ugye mindent A két Lottihoz viszonyítunk (jó nagy a csont, lehet rágni). Nos, ez A két Lotti kortárs, felnőtteknek szóló változata amerikai helyszínen, gasztro-regénynek álcázva. Szórakoztató.

   Emma Heatherington: Idén karácsonykor (General Press) – Bővebben olvashatsz róla ITT, de röviden: nem egy pörgős történet, mert inkább a szereplők érzelmi világára fókuszál. Viszont olyan emberekről szól, akiknek a karácsony ilyen-olyan okok miatt nem örömünnep. 

   Susan Mallery: A karácsonyi vendég (Vinton) – A Wishing Tree nevű sorozat első része, elképzelhető, hogy folytatások is következnek, de anyám borogass! A giccs csimborasszója! Ez sem lesz újraolvasós, az már biztos!

   Sarah Morgan: Rendhagyó karácsony (Vinton) – Rendhagyóan rossz volt. Teljesen hihetetlen történet (inkább modern mese), ami a valóságtól messze elrugaszkodik. 

   Kitty Johnson: Öt tél (Kossuth) – Nem kimondottan karácsonyi történet, mondhatni az ünnep csak mellékszereplő az egészben. Komoly témákat bolcolgat, bár néhol kicsit túlzásba viszi az érzelmi vonalat. De érdemes elolvasni.

   Minden bizonnyal más, az ünnepi témakörhöz kapcsolódó könyvek is megjelentek, nekem ennyit sikerült elolvasni... vagy nem, mert kettő is befejezetlen maradt. Keressétek meg a nektek tetszőt és jó olvasást!

Karen Swan – Karácsony gyertyafénynél

   Ünnepekkor mindent belep a hó, és felszínre kerülnek a régi igazságok.

   Három nappal karácsony előtt havazni kezd. Libby és az új barátja félszívvel mennek a lány egyetemi évfolyamtalálkozójára.

   Az összejövetelt Archie Templeton szervezi, aki annak idején a szívtipró volt a társaságban. A helyszín a férfi puccos családi birtoka Yorkshire-ben, és nagyon jól sikerül az este.

   Amikor azonban ki-ki hazaindulna, kiderül, hogy az út járhatatlan.

   Először mókásnak tűnik, hogy össze vannak zárva, és az időjárás elvágta őket a külvilágtól. De aztán telik-múlik az idő, és mindenki egyre idegesebb.

   Aztán jön az áramszünet.

   Gyertyafénynél ücsörögnek, visszaemlékeznek a régi időkre – tapintható a feszültség. Előkerülnek a múlt titkai, és Libbynek szembe kell néznie valamivel, amit már régóta próbált tagadni.

21. Század, 2024

Eredeti cím: Christmas by Candlelight, 2023

Megrendelhető 

   Soha nem tagadtam, hogy oda s vissza vagyok Karen Swan írásaiért. Egy kivételével minden magyar nyelven megjelent írását olvastam. Nem állítom, hogy mindegyiket imádtam (de azért kedveltem), de Swan határozottan az a szerző, akinek a könyvei újraolvasósak nálam.

   A történet nyílvánvalóan karácsonykor játszódik, viszont azt is el kell mondanom, hogy az időpont nem oszt és nem szoroz, mert a történések bármikor ugyanolyan hitelesek lennének. S azt is hozzá kell tennem, hogy karácsony ide meg oda, ebből hiányzik a giccs, meg a csilivili, ami szerintem hatalmas pozitívum.

   Amikor belefogtam az olvasásba, igazándiból semmilyen elvárásom nem volt, mert Swan könyveinél az ember lánya soha nem tudhatja előre mire várjon. A fülszöveg (szerencsére) nagyon elenyésző részét jelzi annak, ami történik majd. Arra sem számítottam, hogy ez egy két idősíkban játszódó történet lesz, bár a két idősík között csupán kilenc év a különbség. Az egyik a történet jelene (2023), a másik pedig kilenc évvel korábban (2014), amikor a történet szereplői együtt laknak, és valamennyien a durhami egyetem diákjai. S hogy miért volt jó ez a két idősíkos történetmesélés? Azért, mert a cselekmény jelene adott egy képet, aztán jött egy-két fejezet a múlból, ami gyökeresen megváltoztatta mindazt, amit addig gondoltam, vagy próbáltam kitalálni a cselemény folytatásával kapcsolatban. Igen, vannak bizonyos dolgok, amiket ki lehet találni előre, ha figyelmesen olvas az ember, de a történet olyan csavarokban bővelkedett, hogy bizony csak kapkodtam a fejem.

   A történet hősnője Elizabeth (a történetben többnyire Libby) Pugh, a cselekmény jelenében ügyvéd, a múltjában utolsó éves joghallgató. Libby és szintén ügyvéd barátja, Max (nagyképű és antipatikus figura) néhány nappal karácsony előtt egy esküvői fogadásról tartanak abba a kastélyba, ahol volt lakótársaival találkozna kilenc évnyi teljes szünet után. Hogy miért szakadt meg közöttük a kikezdhetetlennek látszó barátság? Nos, ahhoz el kell olvasni a könyvet. Nem, nem azért mert a többiek valamennyien tehetős családból származtak, könnyen vették az életet, Libby pedig a szegény lány volt, aki komolyan vette tanulmányait és céljait.

   Bár a történet központjában Libby áll, ez nem csak az ő története, hanem azé a másik hat emberé is, akik egy véletlen folytán, az egyetem ideje alatt megosztották vele a házat, ahol laktak. Ez szól Emsről és Prockról, akik már az egyetemen szerelmesek voltak egymásba, most pedig első gyermeküket várják, Cocóról, a pszichológia diplomás bohém influencerről, a józan Charlieról, aki mindig is szerelmes volt Cocóba, de soha nem volt elég mersze lépni az ügyben, Archieról, a vikomt cinikus fiáról, akinek az egyetem egy hatalmas buli, Rollóról, aki másodszülöttként nem örököl semmit, de jól áll neki a vidéki földesúr szerepe, és a titokzatos Zannahról. Mindenki titkol valamit. S egy rövidnek tervezett látogatás átalakul valami teljesen mássá, valami olyasmivé, amit senki nem tud irányítani.

   Érzelmekkel, titkokkal, fordulattal teli történet, színes és jól megformált karakterekkel, egy csipetnyi karácsonyi hangulattal egy ódon nemesi kastélyban, és vidám (vagy kevésbé vidám) emlékekkel az egyetem idejéből, melyek engem is nosztalgiázásra késztettek, s bizony jó lenne találkozni a volt évfolyamtársakkal. 

   Az én olvasatomban az idén magamévá tett karácsonyi történetek közül – és nem kevés volt! – messze a legjobb. De ízlések és pofonok...

Curtis Sittenfeld – Vicces romantikus

   Curtis Sittenfeld romcomja nem árul zsákbamacskát, azt kapod amit a cím ígér: Vicces-romantikus regényt. A sziporkázóan szellemes kötetet a 21. század kiadó jelentette meg magyarul. Tartsatok a bloggereinkkel, hogy megismerkedjetek a regénnyel és ha velünk játszatok és szerencsétek van akkor tietek lehet a nyereményjáték végén a Kiadó által felajánlott regény is

   Sally ​Milz jeleneteket ír Az Éjjeli Baglyok című szombat esti tévéműsor számára. Párszor már összetörték a szívét, egy ideje nem keresi a szerelmet – időnként kavar valakivel, sikeres a munkájában, a mostohaapjával szoros kapcsolatot ápol. Ez így együtt elég.

   Sally barátja és munkatársa, Danny Horst randizni kezd egy glamúros színésznővel, ezáltal bekerül a nem túl hízelgő klubba, amelyet tehetséges, de átlagos kinézetű, sőt kicsit béna pasik alkotnak, akik jártak már kivételesen gyönyörű és magasan kvalifikált nővel. Sallyt ez bosszantja, úgyhogy megírja A Danny Horst szabály című jelenetet, ami ebből a jelenségből csinál viccet – jelezve, milyen valószínűtlen, hogy fordított viszonylatban létrejöjjön ez a felállás: ahol a férfi glamúros és a nő átlagos.

   Itt jön a képbe Noah Brewster, a sármos popsztár, akiről köztudott, hogy modellekkel szokott randizni. Ezen a héten fellép a műsorban, ráadásul ő lesz a műsorvezető is. Sally egészen odavan a férfitól, és egyből megtalálják a közös hangot – több jeleneten is együtt dolgoznak. Sally eltűnődik, hogy ezek itt nem szikrák-e kettejük között. Dehát ez nem romkom, ez a valóság. Márpedig a valóságban egy ilyen pasi soha nem randizna egy magafajta nővel, nem igaz?

21. Század, 2024

Eredeti cím: Romantic Comedy, 2023

Megrendelhető 

   Őszintén bevallom, hogy ennek a könyvnek a címe fogott meg először: Vicces romantikus. Mindig vevő vagyok egy jó nevetésre, a fülszöveg is csábító volt, akkor meg miért ne?

   Először is nem értettem, hogyan lett az eredeti címből a magyar változat, mikor simán elment volna a Romantikus komédia fordítás is, hiszen ezt jelenti az angol változat. A következő, amit nem értettem az volt, hogy mitől lenne ez a történet vicces? Mert nem volt az. Ez egy szerelmi történet két felnőtt ember között, akiknek múltjuk van, ami befolyásolja döntéseiket, tele vannak bizonytalansággal frusztrációval, szóval mint a való életben, és ez mindenképpen értékelendő.

   A történet hősnője (Sally Milz) álommelóját végzi: egy késő esti televíziós műsorba ír vicces jeleneteket. Bár kétségbevonható, hogy ez lenne az álommeló, hiszen lelke mélyén ő forgatókönyveket szeretne írni Hollywoodnak.

   A történet első harmadában tulajdonképpen erről az álommunkáról van szó, hiszen megismerhettem a tévés közösséget, a műsorkészítés kulisszáit, Sally munkatársait, a kisebb-nagyobb belső intrikákat, amik természetes velejárói a nagy egókat összehozó közösségeknek. És azt is be kell vallanom, hogy én nem rajongok az ilyen műsorokért, amilyennek Sally dolgozik. Tudjátok, az a fajta műsor, ahol közönség is van, és valaki mindig beint, hogy mikor kell nevetni, akár van kedve hozzá az embernek, akár nincs. S valahogy a műsor poénjai sem jöttek be nekem – bár, mint már jeleztem, nekem előítéleteim vannak az ilyen műsorokkal kapcsolatban, s többször is elhangzott a könyv szereplői részéről, hogy ezek a poénok sokkal viccesebbek tévében előadva, mint leírva.

   Sally nem volt szerethető figura, legalább is eleinte nekem erős ellenérzéseim voltak iránta. Értettem én, hogy nehéz gyermekkora volt, mert apját nélkülöznie kellett, viszont az apafigurát pótolta nevelőapja, akivel még anyja halála után is szenzációs a kapcsolata. Sallynek nincsenek kapcsolatai, csak dugópajtijai vannak, akiknek folyamatosan hazudik munkájáról és általában mindenről. Amúgy meg bosszúálló is a maga módján, mert ha valaki keresztbe tesz neki, azt valamelyik általa írt jelenetben kegyetlenül kifigurázza. A legújabb fájdalma pedig az, hogy a férfi munkatársai közül többen is felcsíptek a műsorban meghívottként szereplő női hírességek közül egyet-egyet (legutóbb közvetlen munkatársa tette meg), viszont a nőknek soha nem sikerült egyetlen celebet sem felszedniük. Ez volt a nyilvánvaló felvezetés arra, hogy ő viszont fel fog csípni valakit.

   És itt jön be a képbe Noah Brewster, a popsztár, aki nemcsak vendég lesz a műsorban, hanem egyben műsorvezető is. Értékelendő az, hogy itt szó sincs instant szerelemről. A fickó kedves, nincsenek sztár allűrjei, nem szégyell segítséget kérni, s bár pattog közöttük néhány szikra, végül mégsem történik semmi. Egészen addig, míg be nem üt a covid járvány (milyen jó, hogy volt, ki lehet használni, lehet írni róla orrvérzésig, bár én legszívesebben örökre kitörölném a memóriámból), lezárnak mindent, a műsor is szünetel, Sally pedig váratlanul e-mailt kap Noahtól. Ez tulajdonképpen fura kapcsolatuk kezdete, és teljesen más dimenzióba helyezte a cselekményt, mert a sűrű e-mailváltások során egyre jobban kitárulkoznak, egyre személyesebb dolgokat osztanak meg egymással, ez pedig lehetőség volt arra, hogy jobban megismerhessem őket. Ez volt a történet második harmada, hogy a fennmaradó részben a tényleges fizikális kapcsolatuk kerüljön majd előtérbe. Noah valójában az a fickó, akibe bármikor bele lehet szeretni, még akkor is, ha nem lenne éppen híres popsztár. Úgy tökéletes, ahogy van, minden jó tulajdonságával és hibájával együtt. Csakhogy Sallynek egyszer le kell győznie saját démonait, azt is, hogy egy kapcsolat Noahval nem csupa cukor és méz, hiszen egy hírességről van szó.

   Szerelmi törtnénetként nagyon rendben volt, a beígért humor nekem viszont hiányzott, ha más megtalálja, annak csak gratulálni tudok. De ízlések és pofonok....

   A regényben szereplő Éjjeli Baglyok egyértelműen a nagysikerű Saturday Night Live műsor megfelelője, amely rengeteg komikust adott a filmvászonnak. Közülük néhányról találtok képeket a bloggereknél és a Rafflecopter megfelelő sorába a nevüket kérjük beírni.

   Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

05.25 Olvasónapló
05.26 Betonka szerint a világ
05.27 Szembetűnő
05.28 Pandalány olvas
05.29 Olvasónapló (extra)
05.30 Utószó
05.31 Zakkant Olvas

Lisa Jewell – A fenti lakók

  A 21. Század Kiadónál jelent meg Lisa Jewell szövevényes thrillere, amelyben régi titkokat rejtő elhagyatott ház áll a középpontban.Tartsatok a bloggerekkel hogy kibogozzuk a múlt bonyolult szálait és kiderüljön, hogy kik is laktak az emeleten. S ha velünk játszatok, ti is nyerhettek az izgalmas regényből egy példányt.

   London egyik divatos kerületében, Chelsea-ben áll egy jókora ház, amelyben egy kisbaba ébredezik a bölcsőben. Jól táplált, szépen gondját viselik. Örömmel várja, hogy valaki felvegye.

    A konyhában holttestek oszlanak. Valaki sietős üzenetet firkantott melléjük. Már több napja halottak. Ki vagy kik viselték gondját a kisbabának? És hová lettek?

   Két család ügyei gabalyodtak össze.

   Ebben a házban nagyon sötét titkok lakoznak.

   XXI Század Kiadó, 2021

   Eredeti cím: The Family Upstairs, 2019

   Megrendelhető

   Évek óta nem olvastam Lisa Jewell könyvet. Nem azért mert nem akartam, hanem mert hosszú ideje egyetlen kiadó sem jelentetett meg magyar nyelven a szerző írásaiból. Bár annak idején Jewell könnyebb műfajban jeleskedett, ez a könyve pedig határozottan egy pszichológiai thriller, két kézzel kaptam a lehetőségen, mikor szóba került a blogturné lehetősége. Nem ő az első kedvelt szerzőm, aki a chick litről átnyergelt „véresebb” kategóriára, és kiváncsian vártam mit hozott ez a váltás. Azt is be kell vallanom, hogy ritkábban olvasok thrillereket, mint bármi mást, de egyetlen pillanatig sem bántam meg, mert Jewell annyira mesterien szőtte a szálakat, hogy egyszerűen nem tudtam elképzelni hová is vezethetnek a történések. A végkifejletre pedig végképp nem számítottam.

   Nos, a fülszöveg nagyon pontos és figyelemkeltő, hiszen egy divatos negyedben levő házban oszladozó hullák között találnak egy boldog és egészséges csecsemőt. Csak úgy, egymagában. A történet pedig elmeséli, hogy mi is vezetett odáig és mi történt ezután.

   Tudom, hogy ez így nagyon egyszerűen hangzik, de koránt sem az. Mert ebben a történetben semmi sem egyszerű. Kezdve azzal, hogy a ház eredeti lakói újgazdagok voltak, akiknek fontos a látszat és a pozicíó, gyerekeiknek a legjobbat igyekszenek megadni. Igen a házaspárnak három gyereke van: Lucy, Henry és a baba. Csakhogy a pénz fogyni kezd, a házba fura alakok kezdenek beköltözni, előbb egy pár, aztán egyre többen, míg egy nap megtörténik a morbid felfedezés: a házban oszladozó hullák, az ép és egészséges kisbaba, és a másik két gyermek nincs sehol.

   Libby huszonötödik születésnapján levelet kap egy ügyvédi irodától, és meglepve fedezi fel, hogy rég elhunyt szüleitől egy nagy házat örökölt Chelsea-ben, London divatos környékén. Ő a holtan talált házaspár és az eltűnt gyerekek kishúga, a baba, aki mindent túlélt. Az azóta is lezárt ingatlan lepusztult, szinte kísérteties. Libby tudja, hogy akik felnevelték nem az igazi szülei, ez a válatlan születésnapi ajándék pedig alkalom arra, hogy megtudja ki is ő valójában és mi történt a múltban.

   Ugyanazon a napon, valahol Olaszországban Lucy telefonján megszólal az emlékeztető: a baba 25 éves. Lucynak pedig nagyon mehetnékje van London fele, csakhogy nem teheti meg. Utcazenészként tengeti életét, mióta elmenekült és elvált tehetős de bántalmazó férjétől (ocsmány egy fazon, az már biztos!) két gyermekével együtt. És akkor még ott van Henry is...

   Mostanában nem ritka, hogy egy történetet a főhőseik a saját szempontjukból mesélnek el. Itt is ez történik, csakhogy ennek a történetnek a sok mellékszereplője mellett három hőse van: Libby, Lucy és Henry, és mindenki a maga szempontjából adja elő a történéseket. Ami azt illeti a szociopata Henry sokat csapong, és soha nem lehet tudni, hogy amit épp mesél mi köze lenne az alapsztorihoz. S azt is be kell vallanom, hogy az elején bizony lassan csordogált ez a történet, de mindenképpen megéri a türelmet, mert egy idő után a dolgok felpörögnek.

   A három testvér közül Libbyvel voltam a legkevésbbé kibékülve. Ő valahogy passzív, halvány volt, annak ellenére, hogy ténylegesen nekiindul utánajárni annak, hogy mi is történhetett évekkel korábban – bár ezt sem egyedül teszi. Lucyban több energia és életrevalóság van, ami valószínűleg nehéz helyzetének köszönhető, Henry pedig – mint mondtam – egy szociopata, s vele sohasem lehet tudni épp hogyan is állnak a dolgok.

   Nagyon jól megírt – bár néhol talán túl részletes – történet volt családról, szektákról, vallási fanatizmusról, titkokról. Nem finomlelkű, romantikára vágyó olvasóknak való, mert sötét, hátborzongató és az emberi lét legsötétebb arcát mutatja meg. És még van egy rész belőle, de Libby történetét lezárta itt a szerző... legalább is remélem.

   Keveltem, jöhet a következő pszichothriller Lisa Jewelltől... de ízlések és pofonok.

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzés:

A házibarát

   Mivel a regényben egy titokzatos ház kap főszerepet, rejtvényeinkben is házakat keresünk. A blogokban megtaláltok egy-egy képet regényadaptációkból, de most nem a könyvek címére, írójára vagyunk kíváncsiak, hanem a házra vagy épületre, ami a regényben fontos szerepet játszik.

   (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

11.15 Olvasónapló
11.17 Betonka szerint a világ
11.19 Fanni’s Library
11.21 Könyv és más
11.23 Kelly és Lupy olvas
11.25 A szofisztikált macska
11.27 Zakkant olvas

Dorothea Benton Frank - Első feleségek klubja

Leslie ​és Wesley a hatvanadikat tapossák. Lányuk apa nélkül neveli gyermekét, sikertelen ingatlanügynök, fiuk egy szekta tagjaként próbálja megváltani a világot. Egyik barátjuk megözvegyült és egy feltűnően fiatal nő mellett kóstolgatja az élet örömeit, másik barátjuk pedig elválik feleségétől – ő is egy Barbie mellett köt ki. Úgy tűnik, fenekestől felfordult a világ…

Nyílnak-e új utak életünk utolsó éveiben? Újrakezdhetjük-e volt iskolatársunk oldalán? Átélhetjük-e a korábbi nagy, beteljesületlen szerelmeket idősebb korunkban? Vagy épp egy fiatal latin táncos oldalán találjuk meg a boldogságot? Létezhet-e barátság két ember között, miután elváltak? Átvállalhatjuk-e gyerekeinktől nagyszülőként unokáink nevelését? Elvárhatjuk-e a fiataloktól a felelősségteljes, felnőtt életet, ha azt sem tudjuk, a sajátunk merre tart?

És egy igazi Benton Frank-os befejezés: minden jó, ha a vége jó… A későn érő, felnőtt gyerekek megtalálják hivatásukat, fiatalok és idősebbek a párjukat, a konfliktusokra a megoldásokat. Ki a kórházban, ki a templomban döbben rá, hogy élni mindenképpen jó.

Dorothea Benton Frank Dél-Karolinában, a Sullivan-szigeten nőtt fel. New Yorkban él férjével.

XXI Század Kiadó, 2019

Eredeti cím: The Last Original Wife, 2013

A szerző tizenkilenc könyve közül a második, ami magyar nyelven is megjelent a Belépés csak meghívóval című után, melyet alíg néhány hónappal korábban jelentetett meg szintén a XXI Század Kiadó. Mivel azt a történetet kedveltem a nyilvánvaló “óda az amerikai déli életstílushoz” ellenére is, két kézzel kaptam az újabb Dorothea Benton Frank regény után, annak ellenére, hogy a fülszövegben feltüntetett korosztálytól még meglehetősen távol állok, de szeretem a felnőtt emberekről szóló történeteket olvasni, s végül is valamennyien eljutunk a hatvanas éveinkbe, ha előtte le nem terít valamilyen ruzsnya kór vagy egy csellengő kocsi.

Az Első feleségek klubja három középkorú házaspár története. Tulajdonképpen a férfiak barátok, akik együtt töltik minden szabad idejüket, és ennek következtében a nők is szoros baráti kapcsolatot alalkítanak ki. A hangsúly a Leslie-Wesley kettősön van. A történet jelenében ők még házasok, a férfitrió egyik tagja megözvegyült, de két hónappal később feleségül vette lányai korosztályához tartozó fitness-edzőjét, a másik férfi pedig szintén egy sokkal fiatalabb nőért hagyta ott feleségét. Ők a Barbie-k, ahogyan a szerző emlegeti könyvében ezt a típust.

Leslie és Wesley házassága még kitart, annak ellenére, hogy a férfi egy zsugori zsarnok, önimádó és tévedhetetlennek képzeli magát. Tehát Leslie az utolsó első feleség a baráti körben, a többiek lecserélődtek. Két felnőtt gyermekük csellengő egzisztencia. A nagyobbik távolkeleten készül megváltani a világot és apjától kunyerál pénzt, lányuk meg egyedül neveli gyermekét – illetve úgy tesz, mert minden lehetséges alkalommal lepasszolja a tündéri kislányt anyjának –, és az ingatlanosok elrettentő példája.

Leslie és Wesley tehetős, Atlanta elegáns környéken laknak, countryklubba járnak. Illetve Wesley tehetős, ő az aki dolgozik, aki mindent megenged magának, viszont ami feleségét illeti, neki meg kell indokolnia minden apró kiadást ami a szűkös háztartási pénzen kívül felmerül. Leslie a család cselédje, míg férje igaz szerelme a golf. Azt nem írhatja felül semmi és amilyen gyakran csak teheti barátaival a klub golfpályáján időzik, s e tevékenységet hosszas italozással zárják. Wesley emelett még homofób is, hiszen harminc évi házasság alatt már számtalan jelzővel illette Lesley homoszexuális bátyját, s szabályosan tiltotta, hogy a nő szorosabb kapcsolatot ápoljon vele. Ebben a családban Wesley a vezér, ő kezeli a pénzt, a feleségnek fogalma sincs az anyagi helyzetükről.

Sokminden hozzájárult ahhoz, hogy Leslie végülis egy merész elhatározással összecsomagoljon, elhagyja férjét és Charlestonba költözzön bátyja házába. Wesley viselkedése csak egy rész volt, de hozzájárult az is, hogy teljesen kivülállónak érezte magát férje baráti körében, melyben már nem voltak hozzá hasonló korú nők. Férje elinte nem is veszi komolyan az elköltözést, majd mikor tudomására jut, hogy felesége Charlestonban egy régi baráttal találkozgat, különböző módszerekkel próbálja rávenni, hogy térjen haza. Erre huszonkét millió dollárnyi oka van. Ennyit dugdosott Wesley a felesége elől, aminek legalább a felét a nő vinni fogja, ha ténylegesen válásra kerül sor. És az ingyen cselédről már ne is beszéljünk.

Nem mondom, hogy annyira kedveltem, mint a szerző korábban olvasott könyvét. Szórakoztatott, szó se róla, akár igaz is lehetne a történet, mert meggyőződésem, hogy vannak, akik ilyen életet élnek, de módfelett zavart a középkorú háztartásbeli nő gondolkodásmódja, határozatlansága. Igen, tudom: más generáció, más helyszín, más mentalítás.

A történet váltott szemszögben E/1-ben íródott, Leslie és Wesley maguk mesélik el hogyan is látják mindazt, ami velük történik. Egészen jó volt az indítás: a házaspár terápián vesz részt a férj kérésére (követelésére, mert ugye ott az a huszonkét millió), s majd innen térünk vissza a konfliktusok kezdetéhez, hogy teljes egészében megismerhessük Leslie és Wesley házasságát és az okokat, melyek a helyzet romlásához s a majdani boldog végkifejlethez vezettek.

Különösen zavart, hogy ebben a könyvben sem jött ki a matek. Ugye már a fülszöveg is írja, hogy a házaspár a hatvanas éveit tapossa. Többször is szó esik arról, hogy harminc éve házasok, meg arról is, hogy ők ketten tulajdonképpen a főiskolán ismerkedtek meg, amit Leslie már be sem fejezett, mert terhes maradt első gyermekével és összeházasodtak. Akkor, ha harminc éve házasok és a főiskolán keltek egybe, akkor nem a hatvanas éveiket tapossák, hanem símán tíz évvel fiatalabbak. Ha viszont tényleg hatvanasak, akkor a gyermekeik is lassan már középkorú lúzerek, ami megint nem passzol azzal, amit az utódok koráról ír. Totál zavar, s segítettem lehetőleg még jobban összezavarodni.

Az is kicsit riasztó, ahogy a hősnő a nála fiatalabb korosztályhoz tartozó nőkhöz viszonyul. Igen, aranyásók mindig is voltak és mindig is lesznek, öregedő férfiak is, akik ha tehetősek lecserélik feleségüket egy fiatalabb évjáratra, mert ettől érzik fiatalnak és menőnek magukat, de nem mindenki “Barbie”, még a tehetősebb nők közül sem. Ennek az attitűdnek kissé irigység-szaga volt: ők fiatalok a hősnő meg nem, és szándékosan (?) üresfejű plázacicáknak voltak beállítva, hogy alapból mindenki a hősnő korosztályával szimpatizáljon.

Ez egy újabb bemutatója volt az Egyesült Államok déli társadalma középosztályának, a megfelelési kényszernek, a szokások hatalmának. Kicsit vontatott volt, kicsit csapongó, de egy próbát megér. Érettebb korú olvasóknak ajánlom, hiszen róluk, nekik szól… és ízlések, meg pofonok…

Kapcsolódó bejegyzés:

Belépés csak meghívóval