Lilith M. Abbey, Mike Menders – Krisztin

Azon ​a májusi napon változott meg minden, amikor Krisztin hazaérkezett. István, a földbirtokos nagybácsi élete teljesen felfordult a fiatal leány megjelenésével. Egy nyár, ami a szenvedélyről, az erkölcsről, a szerelemről szól, és egy feledhetetlen tél számtalan kalanddal, szenvedéssel, izgalmas fordulatokkal.

Az 1800-as évek végén játszódó regényben, az ifjú és tapasztalatlan Krisztin a nagybácsi segítségével kezdi felfedezni önmagát, a nemiség korábban elhallgatott titkait. A férfi érzései napról-napra mélyülnek, miközben a leány érett nővé válik. Vajon az ész, az erkölcs, vagy az érzelmek győznek ebben a tiltott kapcsolatban? Hogyan végződhet egy beteljesületlen szerelem? Elkerülhetetlen a tragédia, mely hőseinkre vár?

Krisztin lebilincselő története érzelmi és morális kérdések elé állítja az olvasót. A fiatal leány kalandjait nem klasszikus stílusban, hanem a két főszereplő váltott szemszögéből ismerhetjük meg.

A történetet – a nyílt erotikus részletek miatt – kizárólag 18 éven felülieknek ajánljuk!

Magánkiadás, 2018

Megrendelhető

Frissen megjelent könyv, bár egy ideje részleteivel, reklámjával ilyen-olyan fórumokon találkozni lehetett. Ellenálltam, nem olvastam egyetlen részletet sem. Én nem szeretek félkész irományokba beleolvasni.

Tisztázzuk indulásból, a könyvet nem a szerzők nyomták le a torkomon és rendelték meg a hozsannázást. Saját döntésem volt és semmi köze nem volt hozzá, hogy a szerzők egyikével már többször is “összefutottam” virtuális térben. Kizárólag a fülszöveg volt az, ami felkeltette annyira a kiváncsiságom, hogy elkérjem olvasásra.

Két szerző, két főhős, két szemszög. Ilyen, vagy ehhez hasonló felállást nem nehéz találni, mert van belőlük bőven. A Krisztin abban különbözik többi, hasonszőrű társától, hogy bár ez is E/1-ben íródott, a női szemszögöt egy nő írta, a férfit pedig… na ki gondolta volna! Egy férfi! S ezzel elérkeztünk az én legnagyobb fájdalmamhoz, a váltott szemszöghöz.

Nincs semmi gond vele, van aki kifejezetten szereti az ilyesmit, mert állítólag így belelát a másik szereplő gondolataiba, lelkivilágába, blabla és satöbbi. Itt pedig adott lenne a korrekt megfogalmazás is, hiszen a nő női szemszöget ír, a férfi pedig férfit, csakhogy ezek a szemszögváltások nem egészítik ki egymást, hanem ismételnek. Meglehetősen sokat, és a plusz információ, amit egy-egy szemszög részéről kaptam az nagyon elenyésző.

A történet központjában természetesen Krisztin áll, aki soha nem látott rokonaihoz érkezik látogatóba anyjával, hogy majd valamikor ősszel főiskolai tanumányokat folytasson egy magyar egyetemi városban. A helyszín az pontosan nincs meghatározva. Az 1800-as évek végén vagyunk, valahol Magyarországon. Nem tudom, ezért kérdezem: volt a 19. század végi Magyarországon főiskola néven futó oktatási intézmény (nem egyetem!!) és oda női hallgatókat is felvettek? Mert a történetből majd az is kiderül, hogy bizony még Krisztin anyja is ugyanannak az intézménynek koptatta padjait.

De térjünk vissza Krisztinre és az ő bimbózó szexualitására. Hősnőnk a történet idején 19 éves, és úgy éreztem, ez inkább egy kompromisszumos megoldás, legyen nagykorú, ne lehessen a pedofília címkét ráakasztani (bár ez a megfogalmazás így akkor is helytelen lenne), legalább ettől szabaduljon meg, ha már úgyis a nagybácsija vezeti be a szexuális örömök világába, ami, ugye, már majdnem vérfertőzés. Én símán el tudtam volna fogadni a hősnőt néhány évvel fiatalabbnak is.

Ez nyilvánvalóan egy erotikus történet, tehát akként kell tekinteni rá, de dícséretes módon történet is társul hozzá és nem is akármilyen. Ami igazán meglepett, az a történet időbeni elhelyezése volt. Valamiért mindig úgy gondoltam a Krisztinre, hogy egy kortárs történet lesz.

Kicsit mindig furcsállom, amikor angolszász nevet használó szerzőről kiderül, hogy az általa írt történet minden szempontból magyar témájú. Értsd szereplői, helyszínei, úgy á-tól z-ig mindene. Ez történik Krisztinben is – bár nyilvánvalóan tudtam, hogy az írói nevek egy magyar szerzőpárost takarnak –, legalábbis az első részben. Ugyanis a cselekmény két részből áll, és a két rész között bizony nagy a különbség.

A első rész romantikusabb, a finom erotikára hangolt, hiszen István, a nagybácsi, egy szerfelett kiváncsi, de teljesen tapasztalatlan fiatal lányt vezet be a szexualis örömök világába. Itt nemcsak erotikáról van szó, hanem érzelmek is társulnak hozzá. S történetük mellett ott van a nyomulós udvarló, aki feleségül szeretné venni Krisztint, meg Krisztin anyja által küldött nevelőnő-társalkodónő-gardedám, aki maga is szemet vet a földbirtokosra és nem rest szexualítását bevetni az ügy érdekében. István pedig csak egy gyarló férfi…

A második rész erőszakosabb, kalandosabb, s míg az első részben a szerzőpáros a finom erotikát részesítette előnybe, addig most a lánykereskedelem, erőszak, bordélyok és szexuális perverziók világába nyerünk betekintést Krisztin után nyomozva a nagybácsival és egy olyan kompániával, ami mintha Rejtő légiós történeteinek lapjairól ugrott volna ki. Csupán Toppauer Hümér hiányzott, hogy időnként felolvasson egy-egy saját költeményt. Ez a rész már nem kizárólag Magyarországon játszódik, hanem nyugatabbra is eljutunk a szereplőkkel együtt.

A történet nem tökéletes, de apró valós vagy vélt hibái ellenére, emészthető, szórakoztató, élvezhető. Nagyon szépen van megírva, trivialitás nélkül, nem mélyülünk el anatómiai görbületekbe és DDD méretekben. Nobel díjat biztosan nem kapnak érte, de műfajában azért jobb jónéhány angyonreklámozott és neves kiadók által piacra dobott műnél… de hát ízlések és pofonok….

   Mivel az egyik szerző nevéhez köthető a Sukitore, mint műfaj, és ez a könyv is kötődik a műfajhoz, a feladat a következő: a rafflecopter megfelelő dobozába azt kell beírni, hogy tulajdonképpen mit is jelent ez a szó. A szerencsés nyertes tulajonosa lehet a Krisztin egy dedikált példányának.

   Figyelem! A szerző csak magyarországi címre postáz!

Még egyszer a feladat:

Mi a SUKITORE szó jelentése?

a Rafflecopter giveaway

Tasmina Perry - Viszlát, mennyország!

Intrika, ​szex, luxus, pénz, csillogás – a világ legszebb helyein játszódó, fordulatos történet négy hajdani barát – az okos Grace, a költői lelkületű Alex, a kíméletlen Miles meg a szép és törtető Sasha kvartettja. Összefonódó sorsuk szétválik azon az éjszakán, amikor rettenetes dolog történik az előkelő magánszigeten, Angle Cay-n. Tíz év múlva, mikor Sasha már ismert divatdiktátor, Alex Grammy-díjas megasztár, Grace elvált politikusfeleség, Miles pedig mindenható üzletember, megint összejön a széthullott csapat, feltámad a múlt, s egy váratlan fordulat új fényt vet rá. 

A brit bestsellerszerző, aki a jogi pályát hagyta ott az (újság)írásért, izgalmas, fordulatos negyedik regényével bevezeti az olvasót az igazán gazdagok, nagymenők és hatalmasok világába – elegáns partik, méregdrága szállodák, kastélyok, yachtok és homokos tengerpartok… A csillogó felszín alatt bőven akad hatalom- és kéjvágy, sznobizmus, aljasság, törtetés, árulás, de az esendőség, a kiszolgáltatottság is felkerül a palettára. Tasmina tudja, miről beszél, hiszen sokáig ő is ebben a világban mozgott divatlapok keresett kolumnistájaként, majd saját magazinja első embereként. 

Ulpius-ház, 2010

Eredeti mű: Tasmina Perry – Kiss Heaven Goodbye, 2010

Ez nem egy mostanában megjelent könyv, hiszen már a kiadójáról is évek óta múlt időben beszélünk. Kedvelem a szerző írásait és ez volt az egyetlen, amit a magyar nyelven megjelentek közül nem olvastam, egyszerűen azért, amikor végülis felkeltette az érdeklődésem, már sehol nem találtam. Több mint két év keresgélés-kunyerálás után teljesen véletlenül találta meg egy haverina a könyvtárban és ha már kezébe került, akkor nekem is kölcsönadta… még egyszer köszönet érte.

Nem egy rövid regény, hiszen közel 800 oldalról beszélünk, és el kell mondanom, hogy az első rémület után (Jesszusom ez rengeteg!!!) teljesen beszippantott. Emelem kalapom, ennyi oldalon keresztül fenntartani az érdeklődést, a pörgést, nem semmi mutatvány.

A történet központjában négy személy áll: Grace, Miles, Sasha és Alex. Őket követjük szinte húsz éven át, megismerjük gondolataikat, életvitelüket, örömeiket, félelmeiket. Mert a híres-hírhedt négyesnek félelmeik is vannak, s nem is akármilyenek.

A ’90-es évek elején a hőseink egy egzotikus szigeten tartózkodnak, ami Ashfordék tulajdona. S hogyan kerülnek ők oda? Grace és Miles testvérek és a befolyásos, újgazdag Ashfordék csemetéi. Alex, a zenei zseni egy takarítónő gyermeke, viszont ösztöndíjjal ugyanabba a bentlakásos iskolába jár, ahová Miles és Sasha, és bármennyire furcsa, ő a problémás Miles legjobb barátja. Sasha, az ambíciós, felső-középosztálybeli családból származó leányzó nemcsak iskolatárs, hanem Miles aktuális barátnője is. A szigeten töltött utolsó estéjükön pedig egy alkalmazott holttestét találják a tengerparton. Négyük közül háromnak oka volt megölni a fiatal férfit, de senki nem ismeri el, hogy megtette volna és abban egyeznek meg, hogy a könnyebbik útat választják. S a szigeten rajtuk kívül még más vendégek is vannak...

Mind a négyüknek terveik vannak az életük további alakulásával kapcsolatban, valamennyien nagyon optimisták, amilyen optimisták csak a fiatalok lehetnek és érdekes volt végig követni, hogyan alakulnak át a terveik, a céljaik, mennyire befolyásolta életüket a közös titok.

Tehát ezt a négy embert egy életre összeköti az, ami azon az nyáron ott, a szigeten történt, akár akarják, akár nem. Nem a családi kötelék, nem a testi-lelki kapcsolatok számítanak, hanem a puszta tény, hogy nekik négyüknek egy hatalmas titkuk van, hogy életük egy adott pontján meghoztak egy döntést, ami kihatással lesz egész életükre és ezzel a titokkal nekik együtt kell élniük. És ez az egymáshoz való viszonyukat is megváltoztatja.

Említettem, hogy szinte húsz éven át követjük a négy főhős életének alakulását, ami azt is jelenti, hogy velük együtt körbeutazzuk szinte az egész világot. S tesszük ezt úgy, hogy csodálatos tájleírásokat kapunk a szerzőtől, betekintést nyerünk a helyi szokásokba – és mindezt egyetlen pillanatig sem lehetett unni.

Nincs értelme tovább ragozni – még véletlenül sem szeretném elszólni magam, hogy hogyan alakul hőseink élete –, én nagyon kedveltem a történetet, mert tökéletes volt az egyensúly a romantika, erotika, a leíró részek és a cselekmény pörgősebb részei között. Mindenkinek ajánlom, akinek ideje és türelme van egy meglehetősen hosszú, de annál érdekesebb történethez… meg ízlések és pofonok…

 Kapcsolódó bejegyzések:

Eredendő bűn

Ház a Naplemente-tónál

A lánykérés

Susan Wiggs - Mézédes nyár

Bella Vista lankái 2

A napsütötte Bella Vistán, ezen a csodaszép és dúsan termő birtokon nevelkedett Isabel Johansen a nagyszülei féltő gondoskodása mellett. A lány úgy dönt, hogy gyerekkori otthonában főzőiskolát nyit, ahová eljöhetnek azok, akik megcsömörlöttek a nagyvárosi élettől, változásra vágynak, és meg akarják ismerni a szakácsművészet titkait. A gyümölcsösök és szőlők, a virágoskertek a kaptárakkal eszményi helyszínül szolgálnak ehhez az elképzeléshez. A birtokon felbukkan az újságíró Cormac O'Neill – aki a munkája során a világ számtalan forrongó pontján megfordult már –, hogy anyagot gyűjtsön a könyvhöz, amelyet Isabel nagyapjáról rendelt tőle egy kiadó. A férfi régi titkokról, megrázó tragédiákról lebbenti fel a fátylat. Vajon a múlt megismerése és egy váratlan, mindent elsöprő szerelem elég ahhoz, hogy Isabel kövesse az álmait?

HarperCollins, 2018

Eredeti mű: Susan Wiggs – The Beekeeper’s Ball, 2014

A Kaliforniában játszódó Bella Vista lankái második része, és ezzel záródik is a sorozat, annak ellenére, hogy a történet végén nem minden kapott rózsaszínű közbe burkolt happy endet, sőt néhány dolog határozottan nyitott maradt. Elképzelhető, hogy annak idején a szerző további folytatásokkal akarta tovább szőni ezt a történetet – lett volna hová és kivel is, de mivel már négy éve írta meg a második részt, nem valószínű, hogy valaha is választ kapok majd azokra a dolgokra, amik nyitottak maradtak.

Akik már olvasták a történet első részét, azok ismerik a helyszínt is, és nagyjából a szereplőket is, hiszen túl sok új szereplő nem jelenik meg. Az egyik ilyen a férfi főhős lesz, Cormac O’Neill, az író, aki azért érkezik Bella Vistára, hogy Magnus Johansen történetét megírja. És azt is tudják, hogy ez a rész természetesen Isabel Johansenről fog szólni, hiszen nagyon szépen fel volt ez vezetve az előző részben.

Akárcsak a Megtalált álmokban, most is szinte minden a birtok körül forog, ahol a család almatermesztéssel foglalkozik. Ehhez jön hozzá Isabel a maga történetével és megálmodott főzőiskolájával, valamint nővére esküvői előkészületeivel.

Mivel Cormac az idős Johansen történetéért utazik Bella Vistára ismét elmerülhetünk a második világháború Dániához köthető eseményeiben, és abban, hogy milyen hatása volt ennek a Johansen családra, akik kénytelenek voltak menekülni, mivel a dán ellenálláshoz tartoztak. Néhány erről szóló részlet már ismerős az előző részből, nem érettem az ismétlés mit akart kihangsúlyozni.

Be kell vallanom, hogy a háborús részeket nem kedveltem, mert személy szerint nem vagyok oda a háborús vagy zsidóüldözésről szóló történetekért, ez pedig a könyv durván egyharmadát tette ki.

Isabel a főzőiskolája mellett a méhészkedéssel is kacérkodik, de mivel kezdő, szüksége van egy szakember segítségére is. Itt kerül a képbe a másik új szereplő: Jamie. Ő egy nagyon fiatal, rocker kinézetű lány, aki ráadásul terhes is, viszont mindent tud a méhekről, a méhészetről és reális segítség a kicsit elveszett Isabel számára. Ő az egyik olyan szereplő, akinek a története lezáratlan maradt, mert a lány ugyan elhatározza, hogy lemond a gyermekéről, de a birtokon mindenki finoman, vagy nyiltabban az ellentkezőjéről próbálja meggyőzi. Arról, hogy ez sikerül-e, a továbbiakban egy szó sem esik.

Ugyanakkor Erik, a lányok apjának története is új löketet kap, mikor Cormac egy kicsit kutakodni kezd a baleset körülményei után és újabb információkkal áll elő, de ez is elsikkad – bár ami azt illeti, pont a végére tartogatta a szerző ezt a kis durranást.

Isabel, akit nagyszülei neveltek – Erik, az apja még születése előtt meghalt autóbalesetben, anyja pedig két nappal később nem élte túl a szülést –, nos ő minden információért hálás, ami a szüleivel összefügg, de most egyszerűen közömbösen fogadja a hírt:

“– Nem is tudom... Lehet, hogy nyugodni kellene hagynunk a dolgot – gondolkodott hangosan, aztán hátrált egy lépést, és felnézett Macre, a szerelmére, aki az egész világot és a jövőt jelentette számára. – Vagy legközelebb majd Tangerbe utazunk.”

 Nekem kicsit összecsapottnak tűnt, mintha a szerző túl sok információt akart volna egyetlen kötetbe belezsugorítani, és azt is megfejelte a múltba való kaladozások fejezeteivel. Úgy néz ki, most az a trend, hogy egy könyven belül legalább két generáció történeteit kapjuk meg ide-oda ugrálva az időben.

Annak ellenére, hogy rengeteg minden volt belezsúfolva, egyes részek már-már vontatottnak tűntek, a jelenben játszódó jelenetek egy része is arra volt hangolva, hogy egy-egy szereplő (az idősebbek közül) hogyan élete meg a második világháború atrocitásait, és erről mesélt annak, aki épp hajlandó volt meghallgatni. De lényegében erről szól a történet, hiszen Cormac O’Neill azért jön a birtokra, hogy ezeket a történeteket első kézből hallhassa és könyvében a világ elé tárhassa.

Akárcsak az első részben, a szerző most is megörvendezteti a vállalkozó kedvű olvasókat receptekkel. Míg az első részben minden az alma körül forgott, most természetesen a méz lesz a főszereplő, hiszen Isabel új hobbija a méhészkedés, és receptei is e körül forognak. Lehet próbálkozni.

Nem kedveltem, nekem egyszer olvasós marad, de természetesen ízlések és pofonok…

A Bella Vista lankái sorozat első része:

1. Megtalált álmok

HarperCollins, 2017

The Apple Orchard, 2013

Paige Toon – Egy darab a szívemből

A munkájában sikeres Bridget igazán mozgalmas életet él: utazási beszámolók írójaként számtalan helyen megfordult, és bejárta a világot, azt a férfit azonban, akit teljes szívéből szerethetne, még nem találta meg. Úgy érzi, erre csak akkor van esélye, ha a szíve apró darabkáit, amelyeket élete során elosztogatott, vissza tudja szerezni egykori szerelmeitől. Kalandjait egy blogon dokumentálja, amelyből idővel könyvet szeretne írni, ám amikor szembesül a kiadók érdektelenségével, elvállal egy munkát, amely új útra tereli az egész vállalkozását.

Amikor Nicole Dupré váratlanul meghal, egy bestsellert és egy félkész folytatást hagy maga után – ennek a befejezésével bízzák meg Bridgetet. A lány hálás a lehetőségért, mert abban reménykedik, hogy így hasznos kapcsolatokra tehet szert a könyvkiadás világában, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy a nyarat Cornwallban kell töltenie, és Nicole gyászoló férjének, Charlie-nak az otthonában kell berendeznie az irodáját…

General Press, 2018

Eredeti mű: Paige Toon – The Last Piece of My Heart, 2017

Az első könyvem a szerzőtől, a korábban magyar nyelven is megjelent Daisy nyomában valahogy elkerülte a figyelmem, de sürgősen beszerzem és pótolni fogom a hiányt, mert kedvet kaptam a szerző műveihez.

A történet központjában Bridget áll – kicsit olyan is mint Bridget Jones: mindent a szerelemért –, egy sikeres utazázi beszámolókat író, harmincas évei elején járó nő, aki a regényírással is kacérkodik. S mivel rengeteg szerelmi kalandban volt része, aktuális barátja tanácsára egy blogon keresztül megismerteti olvasóit ezekkel a történetekkel, felkeresi volt szerelmeit, hogy úgymond visszakérje a szívének azt a darabját, amit annak idején az illető férfinek ajándékoz. Ez növeli népszerűségét, bár nem biztosít osztatlan sikert a számára, hiszen vannak akik meglehetősen vulgáris kommenteket hagynak a blogján és elítélik szerelmi élete intenzításáért. Ugye, itt van újra a kettős mérce: ha egy férfinek van számos viszonya, akkor hű de menő, ha egy nő teszi ugyanezt, akkor mekkora kurva!

Miközben blogján keresztül készíti elő megjelenésre váró könyvét, lehetőséget kap, hogy szellemíróként befejezze egy hirtelen elhunyt fiatal írónő, Nicole Dupré megkezdett regényét, ami egy korábban megjelent bestseller folytatása lenne. Egy olyan szerelmi történet, ami tulajdonképpen egy szerelmi háromszögről szól és nagy valószínűség szerint nagyon sok köze van az írónő magánéletéhez is.

Hősnőnk nem is sokat habozik, apja lakóautójába pattan és meg sem áll a festői Cornwall tengerpartjáig, ahol az írónő özvegye, Charlie lakik pici lányával, a néhány hónapos, tündéri April babával.

Túl sok meglepetést nem okozott a történet, nem is egy pörgős, sőt ha jobban meggondolom, van benne néhány közhely is, viszont a szerző stílusa minden apró (vagy vélt) hibát feledtetni tudott.

A cselekmény szép lassan csordogál, s közben megismerjük Bridget élettöténetét, szerelmi csalódásait és naplóin, jegyzetein keresztül Nicole Dupré életébe is betekintést nyertünk. Ahogy haladunk előre a történetben, egyre biztosabb, hogy Nicole főhőseit a való életből mintázta, ő az a nő aki egyszerre két férfit is szeretett szerelemmel. Az egyik a férje, a másik pedig egy Thaiföldön élő sziklamászó, akit az apjánál tett látogatások alkalmával ismert meg. Könyve is erről a megosztott szerelemről szól, s mivel a folytatásnak csupán a negyedét írta meg, Bridget komoly gondban van, hogy vajon milyen véget szánt a szerző ennek a meglehetősen megosztó történetnek. Charlie hiába bocsájta rendelkezésére volt felesége valamennyi naplóját, jegyzetét, minél többet olvas, annál nagyobb a zűrzavar Bridget fejében a folytatást illetően.

Mivel az eredeti történetben a hősök Cornwallban több helyszínen is megfordulnak, Bridget is végigjárja ezeket a helyeket – többnyire Charlie és April társaságában –, tehát az olvasó is részletes leírást kap Cornwallról, sőt Thaiföldről is, ahová a sziklamászót megkeresni utaznak. Bridget a könyv miatt, Charlie és April azért, hogy az ott dolgozó séf nagypapa megismerkedhessen unokájával.

El kell mondanom, hogy a sziklamászóval kapcsolatban a szerző elhintett egy-két olyan dolgot, amitől nagyon sokat vártam. Lényegében azt, hogy ő lesz majd a nagy durranás Nicole és Charlie történetében, hiszen könyve lapjain Nicole erre látszott utalni… És igen, durrant is, de csupán egy picikét. És nem úgy, ahogyan én feltételeztem.

A történetnek több konfliktusszála is van. Az egyik az, hogy Nicole családja (anya és nővér) egyáltalán nem pontozzák Bridget és Charlie barátságát, annak ellenére, hogy tulajdonképpen ők szorgalmazták, hogy Nicole könyve legyen befejezve és kerüljön kiadásra. Ők észreveszik azt, amit Bridget és Charlie még nem, azaz, hogy vonzódnak egymáshoz. 

A konfliktus másik szála pedig maga Charlie, aki úgy érzi hűtlen lenne néhány hónapja meghalt feleségéhez, ha érzelmeket táplálna egy másik nő iránt, annak ellenére, hogy házasságuk inkább intenzív volt, mint harmonikus. És akkor még Aprilre is gondolnia kell, hiszen a kislánynak állandóság kell, és egy olyan állandóan úton levő személy, mint Bridget nem igazán alkalmas ezt biztosítani. Továbbá ott van Bridget, a maga “lezáratlan” szerelmi történeteivel, melyeket megoszt a világgal és az aktuális kapcsolatával. Ugyanis a történet háromnegyedében Bridget távkapcsolatban él az ausztrál Elliottal.

Bridgetről még azt is tudni kell, hogy szabályos zeneőrült. Állandó jelleggel zenét hallgat, énekel, táncol, lelkesedése pedig magával ragadja a búskomor, napi gondjaiban elvesző Charlie-t is és a picike Aprilt is, tehát a könyv tele van zenével is. A hősnő kedvenceit tartalmazó zenelista megtalálható a könyv végén, rá lehet keresni a dalokra, hátha valaki egyúttal új kedvenceket is avat.

Nem rengette meg a világomat, de nem is kellett. Ez úgy volt jó, ahogy meg volt írva: érzelmekkel tele, lassan csordogálva, csatakos erotika nélkül. Mindenkinek ajánlom, aki egy nagyon jól megírt, minden ízében romantikus, de a valóságtól mégsem elrugaszkodott történetet szeretne olvasni… de természetesen ízlések és pofonok.

Gayle Callen – A hamis menyasszony

Felföldi esküvők 1

Egy békés londoni éjszakán a szép Riona ereiben megfagy a vér: az erkélyen át egy férfi hatol be a hálószobájába! Sikoltani akar, de az idegen a szájára tapasztja a kezét, a hintójába tuszkolja, és magával hurcolja a Skót-felföldre. A lány rettentően dühös, mert hiába próbálja újra meg újra megértetni a széles vállú, vonzó férfival, hogy vele bizony melléfogott, mert nem azt a Catriona Duffot rabolta el, akit szándékában állt. Hugh McCallum egy szavát sem hiszi, és váltig állítja, hogy a családjaik már évekkel ezelőtt egymásnak szánták őket. Hogy meggyőzze a csökönyös Rionát a házasság majdani örömeiről, heves csábításba kezd…

HarperCollins, 2018

Eredeti mű: Gayle Callen – The Wrong Bride, 2015

Valamikor régebben még olvastam a szerzőtől, de van annak már vagy tíz éve is. Klasszikus romantikusokat ír – vagy történelmi romantikusokat, kinek melyik elnevezés tetszik jobban –, s magyar nyelven már megjelent három minisorozata is: “His” trilógia, melynek csupán az első két részét adták ki, a Welles-testvérek vagy a Kémek és szeretők trilógiák. Tehát a szerző nem ismeretlen a műfaj magyar rajongói számára, csupán régen nem adtak ki tőle egyetlen könyvet sem.

Ezt akarja jóvátenni a HarperCollins Kiadó, mikor Széphistória sorozatában egy új Gayle Callen trilógiát készül bemutatni az olvasóknak, mely a Felföldi esküvők címet viseli.

Nos, a sorozatcím sokat elmond, nem nagy filozófia kitalálni, hogy itt skót úriemberek fognak majd házasodni és dobogtatni a női szíveket. Zárójelként azért elmondanám, hogy mostanában nem olyan szívdobogtatóan szexisek, még akkor sem, ha ünnepi alkalomra felkapják a kiltjüket. Ezek a tökéletes skót férfiak csupán a a könyvek lapjain léteznek. Hősünk természetesen nem kiltet, hanem alkalomadtán plaidet visel, hiszen a történet a 18. század húszas éveiben játszódik, többnyire a skót Felföldön. Mondjuk ezt sem volt nagy ügy kitalálni.

Igazándiból nem vagyok kibékülve a történet címének magyar fordításával, mert ez a “hamis menyasszony” azt sugallja, hogy az illető hölgyemény nem teljesen becsületes és valami rosszban sántikál, pedig erről szó sincs. Őt csupán véletlenül az azonos nevet viselő unokatestvére helyett rabolják el. Ilyen az, ha az ember szülei fantáziátlanok és ragaszkodnak ahhoz, hogy lányaikat Catriona Duff-nak hívják. S ami azt illeti az a véletlen sem igazán nevezhető annak, mert létrejöttében nagyon is közreműködött a Duff-papa – az a Duff-papa, aki csupán nagybátyja hősnőnknek, viszont apja annak a Catrionának, akiről a Duff és a McCullom klánok közötti szerződés szól. Szegény lány pedig hiába mondogatja, hogy őt ugyan Catriona Duff-nak hívják, de ő csupán a szegényebbik rokon, mert senki nem hisz neki.

S ezzel rendesen el is telik a történet jó háromnegyede, mert Catriona mondja a magáét, miközben azért fokozatosan belefolyik a klán életébe, Hugh McCullom, a klánvezér pedig továbbra is erősködik, hogy márpedig ő feleségül veszi, mert erről még a szüleik megegyeztek, szerződés van róla, kötelessége a klánnal szemben, és további ilyen magasztos szöveg önfeláldozásról, becsületről és kötelességről, miközben Hugh klánvezéri pozíciója sem a legbiztosabb.

Nem nagyon van mint mondani erről a történetről. Nagyon langyos volt, annak ellenére, hogy a szerző még némi erotikát is belecsempészett. Természetesen jól végződik, a hősök egymásbaszeretnek és találnak egy olyan köztes megoldást, ami a McCullom és Duff klánok közötti szerződést újraértelmezi és megszünteti a viszályt és egyben felvezeti a következő részt is, ami majd Maggie McCullom, a klánvezér húga és Owen Duff, a hirtelenjében gróffá avazsált unokatestvér története lesz.

Többet vártam a történettől, kedvenc nem lett, de agymosásnak jó volt. Volt benne sok elnagyolt szereplő, kidolgozatlan mellékszál és az is amit a szerző a nagy durranásnak szánt, nagyon könnyen kikövetkeztethető volt. Ha szerencsések vagyunk, akkor még az idén elolvashatjuk a második részét is, a harmadikban azért még reménykedni sem merek.

Könnyen és gyorsan olvasható, de maradandó élményt nem kaptam… de hát ízlések és pofonok.

A sorozat további részei, egyelőre csak angol nyelven:

2. The Groom Wore Plaid

3. Love With a Scottish Outlaw