Lilith M. Abbey, Mike Menders – Krisztin

Azon ​a májusi napon változott meg minden, amikor Krisztin hazaérkezett. István, a földbirtokos nagybácsi élete teljesen felfordult a fiatal leány megjelenésével. Egy nyár, ami a szenvedélyről, az erkölcsről, a szerelemről szól, és egy feledhetetlen tél számtalan kalanddal, szenvedéssel, izgalmas fordulatokkal.

Az 1800-as évek végén játszódó regényben, az ifjú és tapasztalatlan Krisztin a nagybácsi segítségével kezdi felfedezni önmagát, a nemiség korábban elhallgatott titkait. A férfi érzései napról-napra mélyülnek, miközben a leány érett nővé válik. Vajon az ész, az erkölcs, vagy az érzelmek győznek ebben a tiltott kapcsolatban? Hogyan végződhet egy beteljesületlen szerelem? Elkerülhetetlen a tragédia, mely hőseinkre vár?

Krisztin lebilincselő története érzelmi és morális kérdések elé állítja az olvasót. A fiatal leány kalandjait nem klasszikus stílusban, hanem a két főszereplő váltott szemszögéből ismerhetjük meg.

A történetet – a nyílt erotikus részletek miatt – kizárólag 18 éven felülieknek ajánljuk!

Magánkiadás, 2018

Megrendelhető

Frissen megjelent könyv, bár egy ideje részleteivel, reklámjával ilyen-olyan fórumokon találkozni lehetett. Ellenálltam, nem olvastam egyetlen részletet sem. Én nem szeretek félkész irományokba beleolvasni.

Tisztázzuk indulásból, a könyvet nem a szerzők nyomták le a torkomon és rendelték meg a hozsannázást. Saját döntésem volt és semmi köze nem volt hozzá, hogy a szerzők egyikével már többször is “összefutottam” virtuális térben. Kizárólag a fülszöveg volt az, ami felkeltette annyira a kiváncsiságom, hogy elkérjem olvasásra.

Két szerző, két főhős, két szemszög. Ilyen, vagy ehhez hasonló felállást nem nehéz találni, mert van belőlük bőven. A Krisztin abban különbözik többi, hasonszőrű társától, hogy bár ez is E/1-ben íródott, a női szemszögöt egy nő írta, a férfit pedig… na ki gondolta volna! Egy férfi! S ezzel elérkeztünk az én legnagyobb fájdalmamhoz, a váltott szemszöghöz.

Nincs semmi gond vele, van aki kifejezetten szereti az ilyesmit, mert állítólag így belelát a másik szereplő gondolataiba, lelkivilágába, blabla és satöbbi. Itt pedig adott lenne a korrekt megfogalmazás is, hiszen a nő női szemszöget ír, a férfi pedig férfit, csakhogy ezek a szemszögváltások nem egészítik ki egymást, hanem ismételnek. Meglehetősen sokat, és a plusz információ, amit egy-egy szemszög részéről kaptam az nagyon elenyésző.

A történet központjában természetesen Krisztin áll, aki soha nem látott rokonaihoz érkezik látogatóba anyjával, hogy majd valamikor ősszel főiskolai tanumányokat folytasson egy magyar egyetemi városban. A helyszín az pontosan nincs meghatározva. Az 1800-as évek végén vagyunk, valahol Magyarországon. Nem tudom, ezért kérdezem: volt a 19. század végi Magyarországon főiskola néven futó oktatási intézmény (nem egyetem!!) és oda női hallgatókat is felvettek? Mert a történetből majd az is kiderül, hogy bizony még Krisztin anyja is ugyanannak az intézménynek koptatta padjait.

De térjünk vissza Krisztinre és az ő bimbózó szexualitására. Hősnőnk a történet idején 19 éves, és úgy éreztem, ez inkább egy kompromisszumos megoldás, legyen nagykorú, ne lehessen a pedofília címkét ráakasztani (bár ez a megfogalmazás így akkor is helytelen lenne), legalább ettől szabaduljon meg, ha már úgyis a nagybácsija vezeti be a szexuális örömök világába, ami, ugye, már majdnem vérfertőzés. Én símán el tudtam volna fogadni a hősnőt néhány évvel fiatalabbnak is.

Ez nyilvánvalóan egy erotikus történet, tehát akként kell tekinteni rá, de dícséretes módon történet is társul hozzá és nem is akármilyen. Ami igazán meglepett, az a történet időbeni elhelyezése volt. Valamiért mindig úgy gondoltam a Krisztinre, hogy egy kortárs történet lesz.

Kicsit mindig furcsállom, amikor angolszász nevet használó szerzőről kiderül, hogy az általa írt történet minden szempontból magyar témájú. Értsd szereplői, helyszínei, úgy á-tól z-ig mindene. Ez történik Krisztinben is – bár nyilvánvalóan tudtam, hogy az írói nevek egy magyar szerzőpárost takarnak –, legalábbis az első részben. Ugyanis a cselekmény két részből áll, és a két rész között bizony nagy a különbség.

A első rész romantikusabb, a finom erotikára hangolt, hiszen István, a nagybácsi, egy szerfelett kiváncsi, de teljesen tapasztalatlan fiatal lányt vezet be a szexualis örömök világába. Itt nemcsak erotikáról van szó, hanem érzelmek is társulnak hozzá. S történetük mellett ott van a nyomulós udvarló, aki feleségül szeretné venni Krisztint, meg Krisztin anyja által küldött nevelőnő-társalkodónő-gardedám, aki maga is szemet vet a földbirtokosra és nem rest szexualítását bevetni az ügy érdekében. István pedig csak egy gyarló férfi…

A második rész erőszakosabb, kalandosabb, s míg az első részben a szerzőpáros a finom erotikát részesítette előnybe, addig most a lánykereskedelem, erőszak, bordélyok és szexuális perverziók világába nyerünk betekintést Krisztin után nyomozva a nagybácsival és egy olyan kompániával, ami mintha Rejtő légiós történeteinek lapjairól ugrott volna ki. Csupán Toppauer Hümér hiányzott, hogy időnként felolvasson egy-egy saját költeményt. Ez a rész már nem kizárólag Magyarországon játszódik, hanem nyugatabbra is eljutunk a szereplőkkel együtt.

A történet nem tökéletes, de apró valós vagy vélt hibái ellenére, emészthető, szórakoztató, élvezhető. Nagyon szépen van megírva, trivialitás nélkül, nem mélyülünk el anatómiai görbületekbe és DDD méretekben. Nobel díjat biztosan nem kapnak érte, de műfajában azért jobb jónéhány angyonreklámozott és neves kiadók által piacra dobott műnél… de hát ízlések és pofonok….

   Mivel az egyik szerző nevéhez köthető a Sukitore, mint műfaj, és ez a könyv is kötődik a műfajhoz, a feladat a következő: a rafflecopter megfelelő dobozába azt kell beírni, hogy tulajdonképpen mit is jelent ez a szó. A szerencsés nyertes tulajonosa lehet a Krisztin egy dedikált példányának.

   Figyelem! A szerző csak magyarországi címre postáz!

Még egyszer a feladat:

Mi a SUKITORE szó jelentése?

a Rafflecopter giveaway

Hóvégi Klasszikus: Mikszáth Kálmán - Szent Péter esernyője

Gyermekkorom kedvenc olvasmánya, még azelőtt fedeztem fel magamnak, mielőtt iskolai kötelezővé nem vált. Ha később kerül kezembe a könyv, akkor teljesen biztosan mellőzöm, mert ugye előítéleteink vannak azzal kapcsolatban, amit kötelezően akarnak a torkunkon lenyomni.

Film is készült belőle, nem is egy változat, gondolom mindenki látta már valamelyiket, csak nekem sikerült eddig elkerülnöm, bár legalább egyszer illene megnézni, ha nem egyébért, a parádés szereposztásért. Színpadi változatai is ismertek.

Szórakoztató és nagyon szerethető kisregény. 19. századi történet szerelemről, pénzről, legendák keletkezéséről. Igen, legenda keletkezéséről, hiszen már a cím is egy biblikus alakot említ.

A történet mindjárt a helyi monda keletkezésével kezdődik: a glogovai pap árva kishúga, Veronka az udvaron szundikál egy kosárban, mikor nagyidő kerekedik és mire a plébános észbekap, valaki már egy hatalmas esernyőt borított a kosár fölé a kisdedet megvédendő. S életre kell a szóbeszéd, mindenki mást látott, vagy vélt látni, de mindenképpen egy bibliai alakot magyaráztak bele a fura történésbe, ami – a helyi pletykagépezet szerint – maga az isteni csoda.

S közben Besztercebányán a tehetős Gregorics Pál összeszűrte a levet házvezetőnőjével és kapcsolatuk gyümölcse egy kisfiú lett, a későbbi Wibra György ügyvéd. De mivel a gyermeket hivatalosan sosem ismerte el, vagyonát el kellett dugnia a törvényes örökösök elől, hogy majd a gyermek lehessen a haszonélvező. Csakhogy ember tervez… a rokonok pedig mindent felforgatnak a vagyonért. Szószerint mindent.

Sok évvel később Veronka és Wibra György útja keresztezi egymást. Előbb a véletlen játszik közre, aztán az érdek, de a két fiatal együtt folytatja az utazást és meg is kedveli egymást. De ott van az a csúnya érdek, ami konfliktushelyzetet teremt, mert kell egy ilyen is a boldog végkifejlet előtt. 

Többször is olvastam már, bár ami azt illeti elég régen vettem elő utoljára, de a következő punnyadós délutánomra biztosan megvan az olvasnivaló. Igen, egyetlen délután el lehet olvasni, és minden bizonnyal mást is szórakoztatni fog, nem csak engem, mert a mesén túl humora is van. Klasszikus romantikus történetek kedvelőinek ajánlott olvasmány, amit kár lene kihagyni. De természetesen az ízlések meg a pofonok…

"A kor Jókai mellett legnépszerűbb írója, Mikszáth Kálmán (1847-1910) nem sokkal halála előtt, negyvenéves alkotói jubileumára rendezett ünnepségen azt mondta: „Én már körülbelül megírtam, ami énbennem volt. Megírtam azzal a tudattal, hogy azért nem jár nekem semmi különös érdem: hiszen azért, mert az ember az anyját szereti, még sohasem dicsértek meg senkit. Én csak a hazámat szerettem. Az nem igaz, hogy negyven évig dolgoztam. Én csak mulattam negyven évig." És végül így szólt az őt ünneplő közönséghez: „Méltóztassanak hazaoszolni azzal a tudattal, hogy láttak ma végre egy boldog embert." Szavai nem túlzóak. Mikszáthnak többéves irodalmi próbálkozás, egzisztenciateremtés kísérlete, szegénység után a Tót atyafiak és A jó palócok sikere hozta csak meg az elismerést, az anyagi gondok megszűnését. Pályája ettől fogva töretlenül ívelt fölfelé; újból elvette feleségül azt a nőt, akit nyomorúságos helyzete miatt elhagyni kényszerült. Az írás öröme, az olvasók szeretete, a családi élet nyugalma jogán tarthatta magát boldog embernek. S nem patetikus, fedezet nélküli fordulat beszédében hazája iránt érzett szeretetének bevallása. Tiszta lelkiismerettel tette dolgát mint író, mint szerkesztő, mint képviselő, mint családapa. Az embereket szolgálta, tehát a hazáját is szolgálta. Azzal a bölcs derűvel, mely műveit is jellemzi. Tisztánlátás és elnézés - erre épül kedélyes szigorúsága. Mikszáth Kálmán írásaiban a romantika és a realizmus keveredik; korai műveiben, néhány későbbi alkotásában a romantikus meseszövés és alakteremtés a meghatározó, másutt inkább a realisztikus ábrázolásmód erőteljesebb. Ezért vezet át életműve Jókai Mórtól Móricz Zsigmondhoz; munkássága prózairodalmunk csúcsaihoz sorolható: hatásokat összegez és előremutat. A romantikus hatások és stílusjegyek egyik legszebb megnyilvánulása a Szent Péter esernyője (1895). A regény a szerelem diadalát fogalmazza meg a pénzvágy fölött. A két szálon futó történet két világot rajzol: a glogovai papét és a különc Gregorics Pálét. A pap és faluja meggazdagodását annak az esernyőnek köszönheti, melyet a népek Szent Pétertől eredeztetnek. Az író fricskája, hogy a „csodás" esernyő valójában egy bizarrnak tetsző cselekedet miatt nem hétköznapi: a nyelében rejtette el Gregorics Pál minden pénzét. Tette ezt rajongásig szeretett törvénytelen gyermekéért, szó szerint az ő életét óvta a sóvár rokonságtól. A különc halála megakadályozta, hogy az erkölcsileg jogos örökség a fiúra szálljon. Másképp alakul az esernyő és a benne levő pénz sorsa, mint ahogy az apa eltervezte. S a férfivá serdült gyermek, megsejtve az igazságot, az esernyő nyomába ered. A Szent Péter esernyője bája és derűje teszi, hogy az egyik legolvasottabb regénye ez Mikszáthnak. A mű optimizmusa a szerelem csodatevő erejét példázza. Hiszen a szerelem tényleg legyőzött mindent, még a legnehezebbet is: az emberben rejlő önzést. Hadüzenet a könyv a pénz vélt vagy valós mindenhatóságának. " 

Kaiser László

Negyvennyolc kiadást ért meg: az első 1895-ben, az utolsó 2017-ben.

“Levetkőzött, lefeküdt, de nem aludt. Az ő levetkőzése (ne méltóztassanak megijedni) nem lesz leírva részletesen, mert az megbotránkoztató jelenet a művelt emberi fogalmakban. Hogy miért? Hát tudom is én. Csúnya, tehát leírhatatlan. A nő levetkőzésében poézis van; ha jól van írva, a női test finom, bolondító illatát érzi ki a betűkből az olvasó a nyomdafesték helyett, de egy férfi levetkőzése, pfuj, említeni se merészelem. A szoknyához akár ódát, dithirambot szabad írni, de a nadrágnak »kimondhatatlan« a neve is. És miért? Hát isten tudja. És mit bizonyít? Talán azt, hogy a férfi inesztetikusabb teremtmény a nőnél? Alkalmasint csak azt, hogy aki az illőt és illetlent kigondolta, nagy szamár volt.”

Mikszáth Kálmán – Szent Péter esernyője

Hóvégi klasszikus: Karinthy Frigyes - Utazás a koponyám körül

Találkozásom a szerzővel – persze ezt a találkozást képletesen kell érteni –, még az iskolában történt. Pontosan nem emlékszem hányadikban is volt… talán tizenegy-tizenkettőben valamikor, amikoris a Tanár úr kérem című műve kapcsán említést tettek róla magyar irodalomból a “futottak még” kategóriában. Természetesen a Tanár úr kérem kötelező olvasmány volt, amit valamennyien úgy tettünk félre, ahogy volt. Mentségemre szolgáljon, megpróbáltam, nem jött össze. Mikor senkivel sem lehetett beszélgetni az adott műről, az irodalomtanár az Utazás a koponyám körül-t ajánlotta olvasásra. Hogy végülis hányan kedveltük meg ezt a történetet, nem emlékszem, én az biztos, hogy igen, mert semmi hasonlóval nem találkoztam addig, s ha őszinte akarok lenni, azóta sem.

Túl sokat nem lehet mondani erről a könyvről, hiszen a fülszöveg mindent elmond amit a cselekményről tudni kell. Igen, ez a valóságban is megtörtént, Karinthy agydaganatának felfedezését és gyógyulásának körülményeit írja le, valamint a betegség ideje alatt felmerült személyes gondolatait, érzéseit osztja meg az olvasóval és teszi ezt nem tragikusan, pesszimizmusba merülve, hanem tömény öniróniával.

Arról sem tesz említést a fülszöveg, hogy miért is kerül sor arra a bizonyos klínikai látogatásra felesége társaságában, amikor is motoszkálni kezd fejében a gondolat, hogy talán agydaganata van. A második számú Karinthyné (született Böhm Aranka) ott praktizál a klínikán – bár pontosan meghatározni nem tudnám hogy micsoda is, mert mai mércével nem az a neurológus vagy pszichiáter, aki a 20. százat elején volt, ugyanis a hölgy – Őnagysága, ahogy Karinthy emlegeti –, előbb pszichoanalitikusnak tanult, majd később átnyergelt az orvosi tudományokra. Mindenképpen egy fölöttébb ambiciózus hölgy, aki pontosan tudja mit akar és azt, is hogyan érje el.

Felesége az, aki a megoldást hozza, minden követ megmozgatva, hogy a híres professzor megvizsgálja férjét. És a svéd professzor nagyonis valós személy, ugyanis Herbert Olivecrona a 20. század idegsebészetének kiemelkedő képviselője és munkássága, módszerei szerte a világon ismertek.

Ez egy olyan könyv amit egyszer mindenkinek el kelllene olvasni, szerintem Karinthy legjobb írása. De ez csupán az én véleményem, mert hát az ízlések és a pofonok.

A regény valóságosan megtörtént eseményekről, személyes tapasztalatokról szól: saját agyműtétének körülményeit beszéli el az író. Művészetének általánossá, egyetemes emberi élménnyé emeli az operációt, a betegség történetét. Az író a Centrál kávéházban vonatdübörgést hall, halucinál. Ezt fejfájás, ájulás követi, de sem ő, sem orvosai nem gondolnak komoly betegségre. Barátságos beszélgetések, egy filmélmény és feleségével együtt tett klinikai látogatás ébresztik fel gyanúját: agydaganata van. Az öndiagnózis helyesnek bizonyul. A vakság, a biztos halál és némi reménnyel kecsegtető műtét között nem nehéz a választás. Elutazik Stockholmba, a kor legnevesebb agysebészéhez, Olivecrona professzorhoz. Különlegesen izgalmas, nagyszerű az elbeszélés csúcspontja: a műtét leírása, melyet egyszerre szenved belülről, és szemlél kívülről az író. Az operáció utáni, téren és időn kívüli állapotból, a szürkeségből a fényhez, az élethez visszatérő ember örömével, büszkeségével zárul a mű.

Eredeti megjelenés: Athenaeum, 1937 és utána még huszonháromszor, legutóbb 2015-ben a Kossuth Kiadónál nyomtatott formában és hangoskönyvként a 2016-ban Hungaroton gondozásában, Mácsi Pál tolmácsolásában

“Előveszem az órám, leteszem az asztalra. 

– Morfiumot kérek – mondom nagyon nyugodtan és hidegen és ellenségesen. 

– Nem lehet! Tudja, hogy nem lehet! Mi jut eszébe? Mit akar azzal az órával? 

– Három percen belül morfiumot kérek. 

Habozva, nyugtalanul néznek rám, senki se mozdul. Három perc elmúlik. Utána még tíz, ekkor nyugodtan elteszem az órát, és imbolyogva felállok. 

– Vigyenek a Fiakker bárba. Ma este szórakozni szeretnék, azt mondják, nagyon jó.
Felszabadulva ugrálnak fel. 

Senkinek nem árultam el, azóta se: a három perc elteltével el voltam szánva – először és utoljára életemben –, hogy amennyiben további tíz percen belül nem áll ki a fejfájás, a legközelebbi villamos elé vetem magam. 

Soha nem derül ki, megtettem volna-e? Mert a fájás hirtelen, villanásszerűen kiállt.”

(Karinthy Frigyes – Utazás a koponyám körül)