Az emberek
azt hiszik, mindent tudnak Camille Loganről: apuci kicsi lánya, gyönyörű,
elkényeztetett fiatal nő, akinek az életstílusát az apja finanszírozza. De
Camille-nak feltett szándéka, hogy nem hagyja magát irányítani. Keményen
megharcolt a függetlenségéért és a boldogságért, de hirtelen azon kapja magát,
hogy az élete veszélybe került az apja egyik könyörtelen üzleti lépése miatt.
Haragszik ugyan, de félti az életét, elfogadja tehát a döntést, amelyet az apja
hoz, hogy megvédelmezze. Arra azonban nem készült fel, hogy az SAS egykori
mesterlövésze belép az életébe.
Jake Sharp a
személyes poklának foglya. Egyetlen egyszer nem koncentrál eléggé, és a
következmények beláthatatlanok voltak – emberileg és szakmailag is
tönkretették. Elvállalja a testőr szerepét Camille Logan mellett, bár nem ilyen
fajta munkára lenne szüksége, hogy elterelje a figyelmét a démonjairól. A nők
és Jake nem jönnek ki jól egymással, de még mindig az örökösnő védelme a
kisebbik a két rossz közül. Ám Jake gyorsan rádöbben, hogy Camille nem az a nő,
akinek hitte. Hanem melegszívű, együtt érző lány, akinek a jelenléte
megnyugtatja őt, így a megvédelmezése hamarosan többet jelent Jake számára egy
jól fizető állásnál, bármennyire harcol is ez ellen. Jake-nek feloldozásra van
szüksége. Egy idő után már Camille-ra is. De tudja, hogy nem kaphatja meg
mindkettőt.
Művelt Nép,
2016
Eredeti mű:
Jodi Ellen Malpas – The Protector
A harmadik könyv/sorozat olvasása után nyilvánvaló, hogy a szerző kizárólag egy síkon mozog: a dúsgazdag, lelki sérült férfi és a nála fiatalabb nő románca. Ezt a fiatalabbat nem föltétlenül biologiai korra kell érteni, női szereplőinek mentális fejlettsége valahol a tizenéves kor környékén abbamaradt. A hangsúly mindig a férfi szereplőn van, ő mindig jobban kidolgozott. Rövid, könnyen megjegyezhető nevű, félisten felépítésű szexgépek.
Az Ez a férfi
trilógia Jesse Ward-ja lelki teherként
magával cipeli ikertestvére, gyermeke és nagybátyja halálát. Az Egy éjszaka Miller Hart-ja rémes gyermekkora terheit hurcolja. És itt a harmadik sablont követő férfi, Jake Sharp: a katonaság és a bevetések kissé megdolgozták
pszichéjét és poszttraumatikus stressz szindrómában szenved évek óta… meg
gazdag. Jesse Ward a
szexklubból, Miller Hart prostítúcióból (aki még nem olvasta az Egy éjszaka sorozatot annak mondom, hogy
ő a prostituált), Jake Sharp egyszerűen gazdag. Az, hogy mitől, sosem derül ki, csak annyi,
hogy gazdag és nem is lenne szüksége arra hogy dolgozzon, annyi pénze van... csupán az elfoglaltság miatt teszi.
Nos, ez egy
újabb történet a gazdagok világából, telis-teli sztereotípiákkal: gazdag apuci
időnként beújít egy huszonéves feleséget, aki természetesen megcsalja, apuci
nemcsak gazdag, hanem óvatlan is, rossz emberekkel húz ujjat, ugye az üzleti
életben a cápáknak nincsenek barátaik, csak ellenségeik, gyermekeit saját
anyagi előnyeire használja… Van ott több is, de majd felfedezed te magadnak, ha
elolvasod a történetet.
Ennek az
alaknak a lányát védelmezi majd hősünk, és el kell mondanom, hogy a szerző többi női szereplőihez képest ő tehetős
családból származik és ebbe a lányba szorult némi kurázsi is. De ezt leszámítva
ugyanarra a kaptafára szabták a makacsságát, önfejűségét, felelőtlenségét,
határozatlanságát mint a szerző többi főhősnőjének.
Történet szerelmi
szála kiszámítható, az úgynevezett “akció” rész is sem hoz már nagy
meglepetéseket egy idő után. Biztosított a boldog végkifejlet minden
szempontból: a jók elnyerik jutamukat, a gonoszak méltó büntetésüket. Mint
ahogy az is kiszámítható, hogy a minden este más nőt ágyba vivő főhős szerelmes
lesz védencébe és megjavul.
Nekem ez a
könyv sok volt, túl sok leki nyomor, nyavalygás. Rendben van, hogy a kemény
fiúknak is vannak lelki gondjaik, de nem kellett volna a hangsúlyt erre
helyezni. S pontosan ezért az eltúlzott lelkizős stílusért olvastam két
részletben. Először eljutottam feléig, aztán egy hét szünet után befejeztem.
És… a szerző
átütő felfedezést tett a poszttraumatikus stressz szindróma kezelésében: amit a
gyógyszerek, orvosok és terapeuták nem tudtak éveken keresztül legyűrni, azt az
évekig, makacsságból eltaszított gyerekkel történő fél órai találkozás
megoldott.
Pozitívum: nem
esett szó a Converse-ről. Ez már megér egy misét, a történet nem igazán. Nekem
egyszer olvasós marad és lassan kezdem azt gondolni, hogy csak egy igazán nagy
dobás volt a szerző tarsolyában: az Ez a
férfi trilógia. De hát ízlések és pofonok…