A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2018. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2018. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. szeptember 13., péntek

Mike Menders – Macsóbőrben



Te mit tennél, ha más bőrében ébrednél?



Milyen érzés lehet más bőrében ébredni? Mit tennél, ha új külsővel kellene élned? Felrúgnál mindent, vagy beilleszkednél? Tudod, ki vagy te, és ki akarsz lenni?


Magánkiadás, 2019




Néhány nap múlva, pontosabban szeptember 17-én jelenik meg Mike Menders, alias Halasi Miklós erotikus kisregénye… nagyon erotikus kisregénye. Ez, ugyebár, teljesen új részéről, hiszen, akik olvassák írásait, azok a sukitore-hoz szoktak, a párban írt erotikus szösszenetekhez, a szexpercesekhez, vagy terjedelmesebb regényekhez. A Macsóbőrben rövid (de velős!), terjedelmét tekintve még egy Harlequin-füzetben megjelenő történetnél is rövidebb – bocsánat, már nem így hívják őket, hiszen azóta már kétszer is nevet változtattak. Szóval a Macsóbőrben nem egy terjengős valami, hanem egy óra alatt, egy este alatt el lehet olvasni, annak függvényében, hogy ki milyen gyorsan falja a betűket.
A szerző virtuális tér-beli ismerősöm, néha beszélgetünk, előfordult, hogy vitáztunk is, amikor a bennem levő hisztis díva összetalálkozott a benne levő hisztis íróval, de ettől függetlenül elvagyunk.
S akkor itt van ez az újabb erotikus írás, mely egy abszolút reális témát dolgoz fel, hiszen legalább egyszer mindenki fejében megfordult a gondolat, hogy mi lenne, ha csodaszép teste lenne, ha messzi sugározna belőle a szexualitás, ha döggazdag lenne, ha korlátlan hatalma lenne, s ezt a listát a végtelenig lehetne folytatni. Ez teljesen normális, mindenkinek vannak álmai, vágyai, bár ezt egyesek egészen a pszichózisig viszik.
Indulásból szeretném tisztázni, hogy amit itt elmondok/leírok, az a saját, egyszerű olvasói véleményem, senki ne magyarázzon bele többet, vagy mást.
A történet főhőse az átlag férfi, nem túl sikeres, nem is igazán mutatós, és akkor egy ivászattal töltött este után egy másik testben és egy másik életben ébred fel. A téma nem új, számtalan film játszadozott már el vele, könyvben is előfordult. Nos, ez az átlag ember – neve Péter, ahogy a történet végén kiderül – megéli legféltettebb fantáziáját, amikoris mindene megvan: pénz, hatalom, társadalmi pozíció, ellenálhattalan test, karizma és természetesen bombázó kinézetű készséges nők.
S ezzel elérkeztem az egyik olyan dologhoz, amit nem értek. A kortárs magyar írók nagy többsége többnyire angolszász hangzású név alatt publikál, mert így talán nem utasítják el indulásból írásaikat. Nincs mit szépíteni, az olvasók nagy része ellenérzéssel viseltetik a pályájuk elején levő magyar írókkal szemben – bizonyos esetekben jogosan –, tehát símán elfogadom, ha valaki jól csengő nevet választ magának. De akkor miért kell magyar helyszínt és magyar szereplőket (Péter, István, Ferenc, Ildikó és Veronika) használni a történetben? 
Ugyanilyen ellenérzésem van azzal kapcsolatban is, hogy a fejezeteknek címűk van és nem egyszerűen számozottak, azért, mert ez a megoldás forma a számba rágja, hogy mire számíthatok a következő néhány oldalban.
A történet E/1-ben íródott és maga a főhős Péter/Ferenc meséli el. S mivel ezt egy férfi írta, elképzelhető, hogy korrekt az, ahogyan egy átlagférfi álmait, vágyait ábrázolta, bár volt itt néhány olyan megoldás, amivel már itt-ott találkoztam, még a futurisztikus vendéglővel is, bár nem ennyire fantasy-világba illően. És igen, el tudom fogadni azt is, hogy az átlagos Péter így reagál akkor, amikor egy olyan világban ébred, ami csak az álmaiban létezik: kicsit sután, kicsit bizalmatlanul, óvatosan, de kihasználja az adott lehetőségeket. Én is ezt tenném.
Ezt a történetet annak kell elfogadni ami: egy humoros-erotikus fantázia… és ízlések meg pofonok.





Kapcsolódó bejegyzések:






2019. február 23., szombat

Matt Richards, Mark Langthorne - Bohém rapszódia

Freddie Mercury élete, halála és öröksége


A Queen ikonikus dala a Freddie Mercury életét feldolgozó film és életrajzi könyv címeként is nagy sikerre hivatott. A Blogturné Klub öt bloggere elolvasta Matt Richards és Mark Langthorne könyvét, melyben Freddie Mercury életéről, haláláról és örökségéről is rengeteg információt megtudhatunk. Rajongóknak kötelező!



Aki kívül hordta a szívét! – Szerelem és útkeresés a tomboló sikerben.
Első ízben derül fény mindenre a világ egyik legmegragadóbb rocksztárjával kapcsolatban. A Bohém rapszódia átfogó életrajz erről a nagyszerű emberről, privát fotókkal és interjúkkal. Azok az emberek szólalnak meg, akik Freddie Mercury legközelebbi barátai voltak élete utolsó éveiben.
A könyv rengeteg korábban ismeretlen, megdöbbentő tényt közöl az énekesről és életéről, megrendítő részletekkel a szerelem és az önbeteljesítés élethosszig tartó kereséséről, és természetesen arról, hogy az 1980-as évek közepén elkapta a végzetes betegséget.
Freddie életének sokkoló történetén keresztül azt is megismerhetjük, hogyan kényszerítette térdre a világot a HIV-fertőzés, amit a The Gay Plague, azaz „melegvírus” gúnynévvel illettek.
Az élettel teli, lenyűgözően tehetséges rocksztár halála mind az orvos-, mind a zenésztársadalmat megrázta. A Bohém rapszódia végre tiszta vizet önt a pohárba, és alaposan körüljárja Freddie Mercury életét, hogy méltó emléket állítson neki.


Könyvmolyképző Kiadó, 2019, 2018
Eredeti cím: Somebody to Love, 2016




Előfordulhat, hogy valakinek megvan mindene, mégis ő a legmagányosabb ember a föld kerekén. És ez a lehető legkeserűbb magány. A sikernek köszönhetően rengetegen imádnak, több millió fontot kerestem, viszont egy dolgot nem kaphattam meg: a hosszú távú, szerető párkapcsolatot…”

Nehéz megírnom ezt a bejegyzést, mert állandó jelleggel az elfogultság és a tárgyilagosság között ingadozom, és ehhez még hozzájárul a tény, hogy imádom Freddie Mercury és a Queen zenéjét. Jó lett volna őket élőben hallani, de ez már kipipálatlanul marad a bakancslistámon.
Nem szeretek életrajzi műveket olvasni, mert az esetek túlnyomó többségében az illető művész munkássága érdekel, nem a magánélete, vagy annak mocskos titkai. S életrajzi írások esetében sokszor megkérdőjelezhető a hitelesség, sok benne a megkozmetizált információ. Hogy mégis miért kaptam két kézzel a Bohém rapszódia után? Mert imádom Freddie Mercury és a Queen zenéjét – tudom, hogy ezt már leírtam, de szerintem a bejegyzés végéig még legalább ötször el fogom mondani. S azért is, mert a könyv eredetije huszonöt évvel az énekes halála után jelent meg, ami bőven elég arra, hogy az ilyen-olyan okokból elhallgatott vagy megmásított információk is ködösítés nélkül napvilágot lássanak. 
Matt Richards és Mark Langthorne könyve dokumentumregény, mely sok száz-ezer korábban megjelent információra, interjúra, nyilatkozatra, tényre támaszkodik. Talán túl sokra, néhol túl szárazon, tényszerűen tálalva, máshol meg saját véleménytől-feltételezéstől kísérve. Mi több, olyan információk is helyt kapnak, melyeknek relevanciája megkérdőjelezhető. Mint például Dr. Joy Schaverien jungi analitikus állítása, mely szerint a bentlakásos iskolák zavart okozhatnak a szexuális identitás kifejlődésében és az ott átélt tapasztalatok látens homoszexualitást vagy éppenséggel az ellentkezőjét, homofób megnyilvánulásokat eredményezhetnek. Szó se róla, történik egy s más a bentlakásos iskolákban, de mint a kognitivista iskola terméke, megkérdezném Dr. Schaverientől, hogy mi van azokkal a saját neműkhöz vonzódó férfiakkal, akik soha nem jártak bentlakásos iskolába, mert ők azért lényegesen többen vannak. Nem beszélve arról, hogy Farrokh/Freddie soha nem beszélt a bentlakásos iskoláról, mint ahogy másról sem sokat. Elképzelhetően nem volt büszke származására, családjára.
Freddie Mercury élete, halála és öröksége – ez a könyv alcíme, és ennek alapján pontosan ennyit is vártam. S meg is kaptam, mert a szerzők részletesen beszámolnak Freddie Mercury életéről, szerelmeiről, karrierjéről, frusztrációiról, a hullámvölgyekről melyek úgy magánéletére, mint zenei karrierjére jellemzőek voltak. Freddie Mercuryről szól a történet, mert arról a Farrokh Bulsara-ról, aki 1946-ban Zanzibárban született egy párszi indiai család gyermekeként, kevés szó esik. Maga az énekes sem szeretett származásáról, családjáról beszélni, mint ahogy később a szexuális preferenciáiról és betegségéről sem. Freddie Mercury már akkor is utált interjút adni, amikor még csak feltörekvő zenész volt. Neki az élet – közhelyes vagy sem – szexről, drogról és rock’n’rollról szólt. Igazándiból a zene volt, ami körül az élete forgott, minden más csak utóbb jött, a hírnévvel együtt. És pontosan a zene volt az, ami egyik frusztrációját okozta. A zenekar többi tagjának képesítése, szakmája volt, amit folytathatott volna, ha a zenekar nem fut be és le kell tennie a hangszert. Neki csak a zene volt, és a siker már-már kényszeressé vált számára.
Ez a könyv ugyanakkor a Queen együttes története is, hiszen kettő szorosan összeforr: Freddie Mercury nem lett volna a Queen nélkül, és a Queen sem Freddie Mercury nélkül, vagy legalábbis nem ebben a formában, ahogy a 20. század vége ismerte őket. S most a Queen ismét reneszánszát éli, hiszen mozikban az életrajzi írások alapján készült, sokat vitatott film is, mely kis szerencsével néhány Oscar díjat is bezsebel majd, és mely lehetővé tette-teszi, hogy egy újabb generáció is megismerhesse a Queen és Freddie Mercury jelenséget. A zenéjüket pedig nagy kár lenne kihagyni – de én elfogult vagyok.
A könyv nyilvánvaló vezérszálán kívül másról is szól. Tulajdonképpen két dologról is.
Az egyik a homoszexuálisok és a másság megítélése a múlt század ’70-es, ’80-as éveinek Európájában és az amerikai kontinensen. Minden bizonnyal vannak olyanok, akiket meglep, hogy nem is olyan régen a homoszexualitást börtönnel büntették és mentális betegségnek számított. Bár ez már nem érvényes abban a korban, amikor Freddie Mercury élt, de azért kevesen voltak azok, akik az azonos neműekhez való vonzódásukat nyíltan fel merték vállalni.
A másik dolog, amire a szerzők részletesen kitérnek az a HIV fertőzés és az AIDS betegség kialakulása, terjedése, politikai-társadalmi megítélése és a rengeteg téveszme, ami ezzel járt. S teszik ezt úgy, hogy időben visszamegyünk egészen 1908-ig, a kezdetekig, amikor feltehetően az igazi 0 páciens élt. Nem hinném, hogy ennek ilyen részletesen helye lett volna a könyvben. Mindenki tudja, hogy Freddie Mercury az AIDS egyik leghíresebb áldozata, azt is, hogy a ‘80-as években, sőt később is, a HIV fertőzést előszeretettel lőcsölték a homoszexuálisok nyakába, annak ellenére, hogy ez nem volt igaz, hiszen mostanra már pontosan ismert a vírus terjedésének módja. Azt viszont nem tudtam, hogy milyen szerepe volt a HIV terjedésében az Egyesült Államoknak valamint az általuk Haitiről importált ellenőrizetlen vérnek. Azt sem, hogy a Ronald Reagen által vezetett adminisztrációnak milyen szerepe volt ebben. Ugyanis többszöri, szakmai körökből származó figyelmeztetés ellenére sem vették komolyan az egyelőre kevéssé ismert betegséget és azt ami vele járt. Statisztikák szerint ez a ki tudja mire alapozott nemtörődömség több ember haláláért teszi felelőssé az akkori amerikai adminisztrációt, mint amennyiért Hitler és a holokauszt lenne felelős. Meglepő, ugye?
Mit mondhatnék még erről a könyvről? Igen, a rajongóknak kötelező olvasmány, s majd mindenki eldönti hogyan érez vele kapcsolatban. Jó volt, de nem tökéletes. Rengeteg plusz infót közöl az énekesről és az együttesről, ugyanakkor sok olyant is, aminek nem volt itt helye. Hogy hiteles-e? Nem tudnám megmondani, de ez nem a szerzők hibája, hiszen ők több oldalas könyvészetben és sokszáz lábjegyzetben jelzik forrásaikat. Ezek a források azok, amik megkérdőjelezhetőek, hiszen az emberek hihetetlen dolgokra képesek öt perc hírnévért, és ha kell, ha nem nyilatkozási kényszert éreznek olyan témákban is, amelyekhez semmi közük. Ezek a források azok, amelyek még Freddie Mercury utolsó perceiben és halálának körülményeiben sem tudnak megegyezni.

 “Az énekes-dalszövegíró Freddie Mercury százhetvenöt centiméter magas volt, a haja fekete, a szeme barna. Szerette az operát, a balettet, a kedvenc színésznője Lana Turner volt, és imádta többek között Aretha Franklin hangját. Szerette a pezsgőt és a jéghideg vodkát, lila Silk Cutot szívott, és a kedvencei közé tartoztak az indiai ételek.
1991. november 24-én halt meg, negyvenöt évesen.”

Idén lenne 73 éves, és mennyi dal maradt megíratlanul, elénekeletlenül…






A könyv kapcsán adja magát a feladat, hogy hallgassunk meg néhány (oké, sok-sok) Queen dalt, így minden állomáson találtok egy-egy dalszöveg részletet a zenekartól. A feladat, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába beírjátok a dal címét. Zenére fel!
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.




It's always a rainy day without you
I'm a prisoner of love inside you
I'm falling apart all around you, yeah
My heart cries out to your heart
I'm lonely but you can save me
My hand reaches for to your hand
I'm cold but you light the fire in me
My lips search for your lips
I'm hungry for your touch
There's so much left unspoken
And all I can do is surrender








02.21. - Szembetűnő
02.23. - Betonka szerint a világ…
02.27. - CBooks
03.01. - Könyv és más


2019. február 18., hétfő

Carole Matthews – A Csokiimádók esküvője


A Csokoládéimádók Klubja 4



A Csokiimádók Klubja hölgyeinek javában készülniük kellene az év esküvőjére, ám az élet különféle akadályokat állít az útjukba. 
Lucy komolyan aggódik az anyagi helyzete miatt, és a gondok elvonják a figyelmét a nagy napról. Vajon bölcs dolog, ha olyasvalakitől fogad el segítséget, akinek nem feltétlenül tiszták a szándékai? 
Nadia talán végre elmondhatja, hogy rátalált a szerelem, de más téren egyáltalán nem ilyen rózsás a helyzete. Bizonyos dolgokon feltétlenül változtatnia kell – de mik legyenek ezek? 
Autumn már nagyon várja, hogy végre ismét együtt lehessen valakivel, akivel jó ideje nem találkozott. Nagy reményekkel néz a jövő elébe, de persze a dolgok soha nem a tervek szerint alakulnak. 
Chantal a sok megpróbáltatás után kezdi megtalálni a helyét. Ebben a helyzetben borzasztó sokként éri a rossz hír, mely az egész életét kegyetlenül felforgathatja. 
Minden nehézség ellenére a Csokiimádók Klubjának hölgyei szívük mélyén tudják, hogy bármilyen gonddal-bajjal képesek megbirkózni, mert mindig számíthatnak egymásra.
Arról pedig szó sem lehet, hogy bármi meghiúsítsa terveiket, amikor közeleg a Csokiimádók esküvője!


Cartaphilus, 2018
Eredeti cím: The Chocolate Lovers’ Wedding, 2016



Végéhez érkezett a Csokoládéimádok Klubjának története, és hogyan is lehetne másképp befejezni, mint egy hatalmas happy enddel? Négy barátnő, akiket a csokoládé iránti eltúlzott imádatuk hoz össze, négy könyv, amely az életükről,  a kalandjaikról és émelyítő csokiimádatukról szól.
A sorozat kissé eltér a többrészes történetek sémájától, mert ugye ilyenkor az az álltalában alkalmazott modell, hogy minden történet más-más szereplőt helyez a történet központjába, itt viszont mind a négy hölgy szinte egyenlő szerepet kap és történetük négy könyv során alakul, bonyolódik, míg most, ebben az utolsó részben végre mindenkinek jól alakulnak a dolgai. De a nagy, habos-babos boldog végkifejletig azért még hosszú az út, és ezt járják be.
Ha igazságos akarok lenni, akkor Lucy egy kicsivel több szerepet kap mindegyik részben. Az ő történetét saját maga meséli el E/1-ben, míg a hásik három hősnőé E/3-ban íródott.
Tulajdonképpen még 2018 végén olvastam ezt a történetet, de valahogy ódzkodtam írni róla, mert a sorozat előző része (A Csokiimádók karácsonya) nem lett szívem csücske a túlzásba vitt csokiimádat miatt és még a hatása alatt voltam.
Hogy lehet-e önálló történetként is kezelni ezt a könyvet? Nem is tudom... Igazándiból van elég utalás az előző részekben történtekre, hogy az olvasónak ne legyen hiányérzete, de valahogy nem lenne az igazi, hiszen a négy nő hosszú utat tesz meg, valamennyiük élete tele van olyan apró, vagy nagyobb történéssel, ami hatással van a további cselekményre. Tehát csak akkor teljes a kép, ha valamennyi részt ismeri az olvasó, mielőtt ebbe belefogna, mert tulajdonképpen mindegyik rész az előző folytatása valamilyen formában.
Ebben a bejegyzésben úgy milliószor fog szerepelni a csokoládé szó, hiszen minden körülötte forog, tehát előre is elnézést.
Ugye itt van Lucy, aki anyira imádja a csokit, hogy a társaság törzshelyének számító Csokoládémennyország nevű boltba megy dolgozni – nem mintha valami mesés karriert dobna fel érte, hiszen ő az örök helyetes munkaerő, akit az ügynökség mindig oda küld, ahol épp szükség lenne a szolgálataira. És a munkamoráljával is baj van, hiszen hajlamos minden mással foglalkozni, csak a feladataival nem. Ez lényegesen megváltozik, mikor a csokiboltban kezd dolgozni, de ez sem tart sokáig, hiszen a tulajok már az előző részben eladják a vállalkozást, kinek másnak, mint Marcus Canningnek, Lucy volt vőlegényének. Az ex pedig önös érdekből veszi meg – ő egyébként valamilyen pénzügyi szakember, miből kifolyólag pénze van dögivel –, mert vissza akarja szerezni Lucyt. Csakhogy Marcus Canning még hírből sem ismeri a hűség fogalmát és Lucynak közben egy másik kapcsolata van. Aidennel, akit csak Imádottként emleget, és akivel már az eskűvői előkészületeknél tartanak. Ezt a zavaros szerelmi háromszöget többször is körbejártuk már az előző részekben. Lucynak természetesen nincs maradása a csokiboltban, a barátnők kvartettje pedig más helyeket látogat csokifüggőségük táplálására.
Nadia története jól alakul, hiszen ő már karácsonykor megtalálta új szerelmét a gazdálkodó James személyében. Egyelőre a távolsággal kell megküzdeniük, hiszen James Londontól távol lakik. Hogy a Nadia élete se legyen unalmas, nővére bekavar azzal, hogy kéretlenül is közvetíteni próbál Nadia és a szülei között. Akik ismerik az előzményeket, azok már tudják, hogy Nadiát indiai származású szülei ki- és megtagadták, mikor férjhezment a szerencsejátékos Tobyhoz. Anyira elzárkóztak, hogy unokájukat sem látták soha.
Autumn helyzete sem rózsás, annak ellenére, hogy kapcsolata Milesszal és annak kislányával, Floval remekül alakul. Még mindig hiányzik neki a testvére, aki drogproblémák miatt halt meg, szülei továbbra is saját magukkal és a karrierjükkel törődnek. Ő pedig tovább keresi lányát. Autumn ugyanis 14 évesen teherbe esett, szülei pedig azonnal örökbeadták a kislányt, aki most már maga is 14 éves. És végre jelentkezik Willow. Ha bárki is nagy, boldog egymás nyakába borulásra számít, az nagy tévedésben van.
A legjobban Chantalra jár rá a rúd. Nem elég, hogy válik, mert férjének egy másik családja is van, súlyosan megbetegszik, pánikba esik, hogy mi lesz pici lányával, ha a betegségnek rossz kimenetele lesz. Ő lesz az első, aki férjhezmegy a sármos Tedhez, még műtét előtt.
Nem szeretnék túl sokat elárulni arról, hogy mi történik ebben az utolsó részben, akit érdekel a történet, vagy kedveli a Csokoládéimádók Klubját, az majd úgyis elolvassa.
Megjegyzem, az első két rész számomra sokkal szórakoztatóbb volt, bármilyen hihetetlen kalandokon is mentek át a hősnők, harmadik irritált az eltúlzott csokiimádat miatt, ez a negyedik pedig kicsit olyan volt, hogy akkor most már húztuk eleget, mindenki kapja meg maga történetének boldog végkifejletét, kicsit még fokozzuk a feszültséget egy-két csavarral, facsarjunk ki néhány könnyet, s jöjjön a boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Könnyű, chick lit történet, abszolút hétköznapi nőkről s az ő gondjaikról. Túl sokat nem kell rajta gondolkozni, maximum az veri ki a biztosítékot, hogy mennyire idegesítő és antipatikus tud lenni Lucy. Egyszer mindenképpen el lehet olvasni (aki erotikára vár, az bele se fogjon!), senki világát megrengetni nem fogja, de azért kiváncsi lennék más történetekre is Carole Matthewstől. S ízlések és pofonok... meg együnk egy kis csokit!




A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:









2019. január 26., szombat

Catherine Isaac – Te Én Minden




    Te és én – megvan a magunk története. 
És egy közös gyerekünk. 
Túl sokáig titkolóztunk egymás előtt. 
Most eljött az ideje, hogy ezen a nyáron, Dordogne álomszép dombjai között, megváltozzon minden. 
Őszinte, feledhetetlen történet arról, hogy mennyi mindent készek vagyunk elkövetni azokért, akiket szeretünk. 
Catherine Isaac regénye megnevettet, megríkat, és örökre az olvasóval marad. 
Huszonkét országban vették meg a jogait, és film készül belőle.


Művelt Nép, 2018
Eredeti cím: You Me Everything, 2017



Erős ellenérzésem volt ezzel a könyvvel kapcsolatban, első sorban a kiadója miatt, de ez az a ritka kivétel, amelyet kár lett volna kihagynom. Nem az az ígénytelen erotikus romantikus történet, melyet oly előszeretettel jelentetnek meg mostanság, és ezt nem kizárólag jelen könyv kiadójára kell érteni, hanem úgy általában, hiszen nem egy kiadó követi ezt a… nevezzük divatnak, vagy időszakos hóbornak azt, ami mostanság egyre jellemzőbb a szórakoztató irodalomra.
A szerző neve is teljesen ismeretlen volt számomra, nem is csoda, hiszen ez az első Catherine Isaac néven kiadott írása, de korábban több könyve is megjelent Jane Costello néven. Ez a név sem mond senkinek semmit, hiszen magyar nyelven még nem olvashattunk tőle semmit, de ahogy elnézegettem a korábbi írásai fülszövegeit és témáját, eddig a könnyed, csajos történeteket részesítette előnyben. De, mint már jeleztem, nem tudom megítélni, hogy ez a meglátásom mennyire fedi a valóságot, hiszen most találkoztam először a nevével.
   Te Én Minden egy gyermekét egyedül nevelő nő története, melyet egy öt hetes franciaországi nyaralás alkalmával ismerhetünk meg. Jess fiával, a tíz éves, de szellemileg koravén Williammel indul több hetes nyaralásra egy franciaországi kastélyba, melyet üdülőteleppé alakított át Adam, gyermeke apja. Az a férfi, aki sosem volt a férje, aki megfutamodott az apaság felelőssége és mindaz elől, ami ezzel járt volna, aki még gyermeke születésének éjszakáját is kocsmázással és egy másik nő karjaiban töltötte. Jess ide várja majd később két barátnőjét is, akik közül az egyik szingli, a másik családostól érkezik: férj és három gyermek.
Eddig semmi különös nincs a történetben, még akkor sem igazán vártam semmilyen eget rengető fejleményre, mikor induláskor kitérőt tesznek ahhoz az intézményhez, ahol Jess anyját ápolják. Az sem igazán tűnt fel, hogy tíz év különélés után, mely alatt Adam szinte soha nem jelent meg fia életében, miért dönt úgy mégis Jess, hogy a vakációt Franciaországban töltik, miért olyan fontos neki, és különösen anyjának, hogy William és apja kapcsolata pozitív irányba mozduljon elő.
   Az idillikus környezetben levő üdülőparadicsomban ugyanazt a felelőtlen Adamot találják, aki nem is titkolja kapcsolatát a fiatal recepcióssával, és aki úgy képzelte, ha helyet biztosít nekik a nyaralásra, ezzel minden apai kötelességét letudta.
Míg a kisebb-nagyobb zűrökkel zajlik a nyaralás, Jess visszaemlékezéseiből megismerhettem egész élettörténetét gyermekkorától kezdve, szülei házasságának buktatóit, anyja leépülését. S természetesen Adammal való viszonyát is, megismerkedésükről kezdve egészen a történet jelenéig. Be kell vallanom, hogy jó ideig Jess nem volt szimpatikus nekem. Megértettem, hogy le kellett pattintania Adamet, hiszen nyilvánvaló volt, hogy Adam sosem akart apa lenni, neki mindene az utazás volt, külföldön akart élni és dolgozni, nagy tervei voltak, amibe sehogyan sem fért bele a család és az elköteleződés. Csakhogy volt Jessben valami ami irritált, valami, ami az önzésre hajazott, és amit csak később értettem meg.
   Nem véletlen a könyv borítóján a dupla spirál grafika, ami egy stilizált DNS-re hasonlít, de ezt csak akkor értettem meg, amikor a történet felénél járva végülis kiderül milyen betegségben szenved Jess anyja. Sokan nem is hallottak még a Huntington kórrol, ami egy neurodegeneratív öröklődő betegség. Nem akarok most belemenni, hogyan öröklődik és milyen a betegség lefolyása, akit érdekel, majd utánaolvas. Egy dolgot mondanék csak, hogy amennyiben valamelyik szülő érintett, 50% esély van arra, hogy továbbadja a hibás gént gyermekeinek. Mint a lottóban: vagy igen, vagy nem. Ha ez megtörténik, nem a hajlamot öröklik, hanem a betegség felnőtt korban kötelező módon ki is alakul, s bár lassú lefolyású, mindig halálhoz vezet. Csúnya halálhoz, amit fizikai és szellemi leépülés előz meg.
   Ennek a betegségnek a fenyegetésével él Jess, és hosszú ideig elutasítja a genetikai tesztet, amely levenné válláról a bizonytalanság terhét. Ez a fenyegetés határozza meg egész felnőtt életét, Adam utáni kapcsolatait, és miatta vállalkozik a franciaországi vakációra is. És főleg ez motiválja azt az erőfeszítését, hogy apát és fiát közelhozza egymáshoz.
   Ez egy nyaralás története, jóval és rosszal, mely emberek életét változtatja meg. Nagyon valósághű, mert, bár fikció, bárki lehetne Jess helyében, és ezért különleges ez a könyv. Nem egy habos-babos, könnyed olvasmány, bármennyire is annak tűnik az elején. 
   Nagyszerűen felépített cselekmény, szerethető szereplők és váltakozva adagolt helyzeti humor és dráma. S bár a végére ott a kötelező happy end, ami kicsit eltúlzott volt, különösen néhány múltbeli félreértés tisztázása és Adam abszolválása, ebben azért van egy keresű pasztilla is.
Figyelemre méltó olvasmány, de ízlések és pofonok…



2019. január 23., szerda

Winston Graham – Ross Poldark


A Poldark család 1


A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megjelent a lassan klasszikussá vált Poldark család első része a Ross Poldark. Hallhattatok róla már, sőt lehet láttátok valamelyik filmet vagy sorozatot, de mint legtöbben tudjuk a könyv élménye kárpótolhatatlan...
Gyertek és kövessétek a blogturné állomásait és ismerjétek jobban meg a könyvet! Sőt, ha játszotok tiétek lehet a könyv egyik példánya!



   Winston Graham nagyívű családtörténete mindmáig lebilincseli az olvasókat.
Az amerikai függetlenségi háború vérzivatarából szülőföldjére, Cornwallba hazatérő főhős alig várja, hogy viszontláthassa szeretteit. Öröme nem sokáig tart: édesapja meghalt, a családi birtok ebek harmincadjára jutott, kedvese eljegyezte magát Ross unokatestvérével, Francis Poldarkkal. A környék keservesen tengődő bányászai és gazdálkodói iránti együttérzése azonban arra indítja Poldarkot, hogy magához vegyen egy vásártéri csetepatéból megmentett, kiéhezett teremtést – ezzel a cselekedetével pedig végérvényesen megváltoztatja saját életét…


Könyvmolyképző Kiadó, 2018
Eredeti cím: Ross Poldark, 1945
Megrendelhető               Beleolvasó





Az első Poldarkkal összefüggő emlékem nagyon régi keletű. Valamikor a ’80-as évek elejéről származik, amikoris a nagyim, mint a BBC sorozatok nagy rajongója, az 1975-ben készült tévéfilm-sorozatot nézte a televízióban, és én mint hátulgombolós tébláboltam körülötte. Szinte semmire nem emlékszem a csodálatos kosztümökön, meg a nagyi azon felkiáltásán kívül, hogy: Ne légy bolond Demelza! Hogy Demelzának  a nagyi szerint miért is kellett volna átgondolnia cselekedeteit fogalmam sincs már, rég volt.
Aztán jött a 2015-ös sorozat, ismét eszembe jutott – bár a sorozatot mai napig nem láttam –, és meglepetéssel vettem tudomásul, hogy ennek alapja egy könyv, illetve könyvsorozat, melyet szerzője a múlt század közepén írt, és annak ellenére, hogy már két népszerű televíziós sorozat is készült belőle, magyar nyelven nem jelent meg. Ezt pótolja most a Könyvmolyképző Kiadó és remélem a sorozat többi könyvének magyar nyelvű megjelenése sem várat sokáig magára.
Winston Graham a 18. század végi Angliába viszi el olvasóit. Ide, Cornwallba érkezik haza Ross Poldark, miután az amerikai kontinensen harcolt a függetlenségi háborúban.
Akik klasszikus romantikus – vagy történelmi romantikus, kinek melyik megnevezés tetszik jobban – történeteket olvasnak, azok már hozzászoktak az angol nemesség viselt dolgaihoz, az öröklés sorrendjéhez és tudják, hogy egy másodszülöttnek túl sok öröme nincs. A vagyon, az esetleges cím az elsőszülötté, a többiek csak jó származásukkal kérkedhetnek, de valamilyen módon dolgozniuk kell a megélhetésért. Többnyire az egyház vagy a hadsereg fele fordulnak. Ross Poldark apja egy ilyen másodszülött, a szerencsésebb fajtából, mert neki azért van egy kis birtoka, szénbányái, amik biztosítják a megélhetést. Fia viszont a sereget választja és hazatérése felkavarja a kedélyeket.
Apja halott és a birtok két alkoholmámorban lebegő cseléd, Jud és Purdie kezére marad, tehát minden elhanyagolt és koszos, a bányák veszteségesek, Elizabeth, a szerelme pedig pont unokatestvéréhez készül férjhezmenni.
 Ebbe a kilátástalan helyzetbe érkezik meg Ross Poldark, akiről mindenki azt hiszi, hogy valamelyik csata áldozata lett az óceánon túl és ide próbál a maga módján beilleszkedni, ez pedig nem lesz egyszerű, különösen egy olyan fiatal férfinak, aki egy jobb, boldogabb élet reményével tér haza.
Ez nem egy habos-babos, romantikus lányregény, hanem a Poldark családon keresztül mutatja be a 18. század végének társadalmát. S nem csupán a nemességről, ez esetben a kisnemességről szól, hanem a társadalom teljes egészéről, hiszen átfogó képet kaptam a szegény réteg életéről is, a bányászok nehéz sorsáról, a cselédség életéről, egy olyan világról, ahol az apáknak jogukban áll lánygyermeküket cselédnek eladni. Ugyanakkor kitűnően szemlélteti a vidéki arisztokrácia életét, szokásait, bonyolult kapcsolat- és értékrendszerét.
Ez a háborúbol visszatért Ross Poldark története, az újrakezdésé, az alkalmazkodásé egy olyan világhoz, amely már némileg idegen számára, hiszen reményekkel tele érkezett haza és ezek a remények szertefoszlottak apja halálával és szerelme házasságával.
Mivel egy férfi írta és a múlt század közepén, az ember lánya azt gondolná, hogy romantika nyomokban sem lesz benne, de a szerző ezt is nagyszerűen megoldotta. Egyrészt a Ross-Elizabeth párossal, hiszen még mindig vannak érzelmeik egymás iránt, annak ellenére, hogy Elizabeth a tehetősebb Poldark felesége lesz, majd a Ross-Demelza kettőssel. És ezzel el is érkeztünk Demelzához, akinek fontos szerepe van a történetben, hiszen ő az akiről ma azt mondanánk, hogy egy sikertörténet, hiszen írástudatlan cselédsorból lesz majd az, aki.
Nem elhanyagolandó az sem, ahogy a szerző a nők 18. század végi helyzetét ábrázolja. Egyrészt ott van Elizabeth, akinek nem sok beleszólása van abba, hogy kihez megy férjhez, és Verity, a gazdagabbik Poldark család lánya, akinek semmi reménye előnyös házasságot kötni – vagy bármilyent, hiszen udvarlóját, egy hajóskapitányt elüldözték –, és számára semmi más nem maradt, mint a családi ház irányítása. Itt sem maradnak ki a férjvadász anyák, akik mindent megtesznek azért, hogy egy nőtlen férfi figyelmét lányaikra tereljék.
A szegény sorban levő nők sorsa még ennél is rosszabb, hiszen nekik a család és a házimunka mellett gyakran munkát kell vállalniuk valamelyik birtokon, vagy akár a bányákban.
Ez nem egy szép történet, de nem jelenti azt, hogy nem volt jó. Annak ellenére, hogy lassan, nyugodtan csordogál, nincsenek benne a mostanában elvárt meghökkentő csavarok, nagy durranások és csatakos erotika, ez igenis egy nagyon jól megírt könyv, szerethető karakterekkel, érdekes megoldásokkal és kitűnő korábrázolással. Ez egy klasszikus, amibe mindenkinek bele kellene kóstolnia.
Nagyon kedveltem és várom a következő köteteket is.

A bejegyzésben található fotók a 2015-ös angol televíziós sorozatból származnak




A Poldark család története hosszú évtizedeket váratott magára mire itthon is olvashattuk. Mostani játékunkban ismert regényeket és íróikat kell kitalálnotok, amik jellegükben vagy helyszínileg kapcsolódnak a Poldark család történetéhez és kivétel nélkül leglább egyszer megfilmesítették őket. Az állomásokon a filmekből láthattok képeket, persze nem mindig a jelenlegi legismertebből, de ha már megvan a cím nektek nincs más dolgotok, mint beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába az író nevét és a mű címét, esetleg a sorozat címét.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket minden esetben e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.









01.21 InsaneLife
01.23 Betonka szerint a világ...


2019. január 20., vasárnap

Diana Gabaldon – A lángoló kereszt 1



Outlander 5/1


Ötödik részével folytatódik Diana Gabaldon monumentális Outlander sorozata. A lángoló kereszt című rész első kötetével indul turnéra a Blogturné Klub három bloggere. Kövesd őket az amerikai kontinensen tett útjukon, melyben Jamie, Claire és a Fraser klán Észak-Karolinába szakadt ágának újabb kalandjait követik nyomon. Nem marad el a már megszokott nyereményjáték sem!




A Korona észak-karolinai gyarmatán a gazdag arisztokrácia és a megélhetésükért küzdő telepesek állnak egymással szemben, törékeny egyensúlyban tartva a kialakult, feszült helyzetet.
Közöttük áll Jamie Fraser, egy talpig becsületes és tisztességes férfi. Miután száműzték szeretett hazájából, Skóciából, végre megkapta a földet, ami után áhítozott. Támasza rendkívüli felesége, Claire, a nő egy másik helyről és időből, aki az eljövendő események ismeretének terhes ajándékát hordozza. Korábban ez a tudás veszélyt és áldást is jelentett Jamie és Claire számára. Most talán pislákoló fáklyaként vethet fényt az előttük álló vészterhes éveken át vezető útra – vagy olyan tűzvészt okoz, amiben mindketten hamuvá égnek.
A lángoló kereszt egyszerre szívbemarkoló, letehetetlen, a legapróbb részletekig történelmileg hiteles és süt belőle a szenvedély.



Könyvmolyképző Kiadó, 2018
Eredeti cím: The Fiery Cross, 2001





Őszintén bevallom, amikor először találkoztam az Outlander sorozattal, az első könyvet nagyon gyorsan abba is hagytam. Nem hinném, hogy elértem az első száz oldal végére. S azt sem értettem, hogy minek a nagy őrület? A negyedik könyv magyar nyelvű megjelenése előtt gondoltam teszek még egy próbát, hátha… s teljesen beszippantott, magával ragadott, s nem győztem a következő részek után rohangálni, mert az Outlander olyan mint a retrovírus: egyszer elkaptad, sosem szabadulsz meg tőle – guszta kis hasonlat, ugye?
Szintén a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg a sorozat ötödik könyve, A lángoló kereszt. A cím egy jelkép, melyre a történetben részletes magyarázatot kap az olvasó. Egyelőre csak az első kötetet foghatjuk kézbe, de senki ne essen kétségbe, hamarosan jön majd a második is, tehát nyugodtan neki lehet fogni az olvasásnak, hiszen nem egy rövid kis szösszenetről van szó, hanem csekély nyolcszáz oldalról. Egyébként a teljes könyv angol nyelven több mint ezernégyszáz oldal.
Ugye, ez egy sok könyvből álló sorozat ötödik része, joggal felmerülhet a kérdés, hogy lehet-e önálló történetként kezelni? Nem igazán, mert a szerző ott folytatja, ahol az előző rész abbahagyta és ebben az első kötetben nem sok utalás történik az előző részek történéseire. Hogy a második kötetben mi lesz, azt még nem tudom, de kiváncsian várom. Az sem elhanyagolandó, hogy terjedelme ellenére, ez a történet – mármint az egész Outlander saga – egyszerűen magábaszippantja olvasóját, aki egyszer csak rádöbben arra, hogy hoppácska, hajnali három van és reggel csereg a vekker. Nem akarom most egekbe emelni ezt a történetet, hiszen mindenki maga dönti el, hogy szereti-e, vagy sem. Én nagy rajongója vagyok, tehát természetes, hogy lelkesedem érte.
Az előző részekhez képest ez egy hangyányit csendesebb, monhatnám azt is, hogy nem annyira véres, de ez nem jelenti azt, hogy unalmas. Claire és Jamie az amerikai kontinensen tartózkodik, ahogy az előző rész végében is. Most inkább az otthonteremtésről van szó, s azokról az apróbb-nagyobb történésekről, amellyel ez jár. S természetesen arról, hogy mivel kell ezért a látszólagos nyugalomért és biztonságért fizetni. Aki olvasta az előző részeket, az már tudja, hogy Jamie Fraser kalandos úton, száműzöttként kerül a 18. század Amerikájába és annak ellenére kap földet a letelepedéshez és újrakezdéshez, hogy katolikus, ez pedig a korona szemében kizáró tényező. Kéretik nem elfelejteni: ekkor az amerikai kontinens egy része még mindig angol fennhatóság alatt van, Jamie-nek pedig úgy kell ugrálnia, ahogy a kormányzó fütyül.
Nem csak az otthonteremtés kap szerepet ebben a részben, hanem természetesen a család is, hiszen Claire után Brianna és barátja, Roger is csatlakozott a 18. századi történésekhez még az előző részben. Magától értetődően az időkapun át.
Tehát ez az új Fraser-kolónia története, főszerepben Jamie-vel és Claire-rel, Briannával és Rogerrel, ahol időnként felüti a fejét a honvágy Skócia, vagy a 20. század után, ahol esküvők lesznek és gyermekek születnek. Egy szerveződő, soknemzetiségű társadalom története, ahol még nem tisztázottak az erőviszonyok, amely tele van opportunistákkal, összeesküvőkkel, bűnözéssel és erőszakkal. Ez így elrettentően hangozhat, de a szerző gondoskodik mosolykeltő jelenetekről is, sőt a cukiság is biztosítva van:

“Az összpontosítástól komor arccal Jamie felemelte a piszkavasat, kinyújtotta szabad kezét és elrántotta az útból a lelógó ágytakarót. Nagy erővel lesújtott a piszkavassal, aztán rögvest félre is rántotta és belecsapott a falba.
– Mi az? – kérdeztem.
– Hogy mi ez? – visszhangozta hitetlenkedve. Közelebb hajolt, hunyorogva a félhomályban, majd felnevetett. Ledobta a piszkavasat, leguggolt a földre és lassan benyúlt az ágy lába és a fal közötti térbe, miközben halk csicsergést hallatott, a fogai közt szűrve a levegőt. Úgy hangzott, mintha madarak csiviteltek volna egy távoli bokorban.
– Te beszélsz a patkányhoz? – Megmozdultam, hogy odamásszak az ágy lábához, de ő visszaintett, megrázta a fejét, miközben tovább csicsergett.
Némi türelmetlenséggel vártam. Egy perc múlva megmarkolt valamit, megfogta azt a dolgot, bármi is volt az, mert elégedetten felkiáltott. Felállt, mosolygott, és egy szürke szőrös alakot tartott a tarkójánál fogva, ami úgy lógott az ujjai között, mint egy kis erszény.
– Itt a kis patkányod, Sassenach – mondta és óvatosan egy szürke szőrlabdát helyezett a takaróra. Hatalmas, tágra nyílt zöld szemek bámultak rám.
– Te jó ég – mondtam – hát te meg honnan kerültél ide? – nagyon lassan kinyújtottam neki az ujjamat, a kismacska nem mozdult. Megérintettem apró, selymesen szürke állkapcsának szélét és a nagy zöld szemek eltűntek, résnyire záródtak, ahogy az állat nekidörgölődzött az ujjamnak. Meglepően mély hangú dorombolás tört elő a miniatűr testből.
Ez – mondta Jamie mérhetetlen elégedettséggel – az az ajándék, amit neked szántam, Sassenach. Távol tartja majd a kártevőket a rendelődtől.”

Igen, Claire-nek rendelője van, és számomra az is érdekes volt, hogy 20. századi orvosi ismereteit hogyan próbálja alkalmazni a 18. század primitív körülményei között.
A történet romantikus szála sem elhanyagolandó. Egyrészt ott van Brianna és Roger bimbózó szereleme, melyre a múlbeli történések vetnek sötét fellegeket, másrészt Jamie és Claire szerelme erősebb mint bármikor, ennyi idő után is. Egymás iránti rajongásuk kenegeti a romantikát kedvelő lelkét.
Jobban kedvelem mikor a skótokról szóló történetek odahaz Skóciában játszódnak, de fölösleges elismételnem, hogy ennek ellenére mennyire kedveltem ezt a történetet. Fura, vagy sem, a közismert sorozat egyetlen részét sem láttam még, de tervben van… valamikor.
Az Outlander sagát azokat ajánlom, akik szeretik a valós történelmi eseményekre alapozott fikciót, a skótokról szóló történeteket és a szenvedélytől fűtött romantikát… de hát ízlések és pofonok.

A bejegyzésben szereplő fotók az Outlander televíziós sorozatfilmből származnak






Az előző Diana Gabaldon blogturnék bebizonyították, hogy Outlanderből mindenki jelesre tud vizsgázni. De vajon más skótokról szóló történetekből is? Nyereményjátékunk minden állomásán egy-egy olyan ismert szerző nevét fogjátok találni, akinek több klasszikus romantikus regénye is skótokról szól. A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába a szerző egy ilyen regényének címét beírjátok.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.




Jennifer Ashley






01.20 - Betonka szerint a világ…
01.24 - Könyvvilág