A General
Press Kiadó szeptember 2-án újabb névvel gazdagította a magyar fordításban
olvasható történelmi románcok szerzőinek névsorát. A több, mint harminc regényt
publikált Julia London idehaza A vad skót című művével mutatkozik
be az olvasóknak, amely hat részes Felföldi
vőlegények sorozatának nyitó kötete.
Arran McKenzie első látásra beleszeret a vörös hajú, zöld szemű Margot Armstrongba. A luxusban született és nevelkedett angol nemeskisasszony azonban képtelen beilleszkedni a skót klánfő barbár világába, így pár hónappal az elrendezett esküvő után elhagyja a férjét, és igyekszik mindent elfelejteni – leszámítva azokat a pillanatokat, amelyeket a vad Arran szenvedélyes ölelésében töltött.
Három évvel
később azonban kénytelen visszatérni a férjéhez a Skót-felföldre, hogy
kiderítse, milyen szerepet játszik a férfi egy Anglia elleni, feltételezett
árulásban, mielőtt a gyanú a nő családjára terelődne. Vajon melyikük kerül ki
győztesen a kémkedés és a csábítás szövevényes játékából? És sikerül-e
túllépniük a félreértéseken és a megbántottságon, hogy beengedjék szívükbe a
szerelmet?
General Press,
2019
Eredeti cím: Wild
Wicked Scot, 2016
Julia London
neve nem volt ismeretlen a számomra, de nem pont ezt a könyvét olvastam, és
természetesen nem magyar nyelven. Úgy gondolom, hogy épp ideje volt a magyar
olvasóknak is megismerkedni vele (megtehették volna korábban is), tehát örömmel
fogadtam a hírt, hogy a General Press Kiadó felvállalta e sorozatnak a
kiadását. Legalábbis remélem, hogy a teljes sorozatot alkalmunk lesz magyar
nyelven olvasni, hiszen A vad skót csupán az első része annak a hat részből
álló szériának, mely magyar nyelven az első kötet címét viseli, angolul viszont
Highland Grooms (Felföldi vőlegények) név alatt fut.
Ha a skótok
nem lennének ki kellene találni őket, a klasszikus romantikus irodalom pedig annyi
remek történettel lenne szegényebb! Többek között az Outlanderrel. Nem
véletlenül említettem meg Diana Gabaldon monumentális művét, hiszen akik
figyelemmel kisérik annak a történetnek az alakulását (könyvben vagy filmen),
azok otthonosan érzik majd magukat Julia London történetében is, hiszen a
cselekmény a 18. század elejére visz vissza, a jakobita mozgalom kezdeteire.
Skócia az angol korona fennhatósága alatt áll, és aki egy kicsit is jártas a
történelemben, vagy kellő mennyiségű skótokról szóló romantikus történetet
olvasott, az tisztában van vele, hogy ez a skót klánok nagy részének nincs
ínyére. A békét biztosítandó, a trónön ülő Anna királynő elrendeli a vegyes
házasságokat, melyek inkább szövetségek egy politikai játszmában, mint érzelmeken
alapuló kapcsolatok.
Egy ilyen
húzás áldozata Margot Armstrong, egy felettébb ambiciós angol főnemes lánya,
akit apja a skót klánvezérnek, Arran McKenzie-nek ígér feleségül, csakhogy a
házasság nem működik, Margot pedig hazaszökik apja kastélyába. Amikor néhány
évvel később felröppen a jakobita mozgalom híre és a pletyka, hogy Arran
McKenzie is részese lenne, a ravasz főnemes visszaküldi lányát kémkedni. A
politikai játszmán túl tettei mozgatórugója természetesen a kapzsiság és ebben osztozik törvényes örököse is, Margot bátyja.
Amit meglepőnek találtam ebben a történetben az, hogy az angol arisztokráciára nem jellemzően a főnemes családtagként neveli törvénytelen fiát is. Ennek a fiúnak a későbbiekben szerepe lesz a történetben, és ő valójában sokkal közelebb áll Margothoz, mint bátyja, nem beszélve arról, hogy teljesen más fából faragták, mint a törvényes örököst.
A történet
első része tulajdonképpen egy állandó időutazás a jelen, amikor is Margot-t
visszazavarják Felföldre kémkedni, és a múlt között, ami alkalmat adott arra, hogy
megismerjem a két főhőst és kapcsolatukat megismerkedésük pillanatától egészen
addig, amíg az ifjú feleség úgy dönt, hogy neki elég a barbár Felföldből és
hazafut sebeit nyalogatni.
Azt is el kell
mondanom, hogy Margot Armstrong eleinte nem volt szerethető, de megértettem,
hogy miért olyan, amilyen. Ő egy finom angol kisasszony, egy főnemes lánya,
akit arra neveltek, hogy egy hozzá hasonlóan finom és gazdag angol főnemes
felesége legyen, és elművelje mindazokat a dolgokat, amiket a hozzá hasonló
státuszú hölgyek tesznek: a hitvesi kötelességeken túl (értsd: örökös
biztosítása) bálok, vendégségek, parádézás és édes semmittevés. Ehhez képest
egy ősrégi skót várban találta magát a Felföldön, egy meglehetősen vonzó, de
számára teljesen idegen férfi feleségeként, akitől annyira távol állt az angol
urakra jellemző kifinomultság, mint Makó Jeruzsálemtől. S azzal is szembesülnie
kellett, hogy itt bizony nincsenek bálok, parádézás és édes semmittevés, hanem
mint a klánvezér felesége, kötelezettségei vannak a klánnal szemben, hogy a
megszokott és új élete között a különbség ég és föld. Ezt pedig a gőgös,
elkényeztetett kiasszony nem fogadta jól, és semmit nem tett a beilleszkedés
érdekében. A két hős házasságában az egyetlen működöképes dolog a hálószobában
történik, tehát néhány meglehetősen forró erotikus jelenetet is olvashattam. Tehát Margot-nak nem csupán a férjét ért vádakat kellene megerősítenie (vagy megcáfolnia) – természetesen titokban –, hanem egyre nagyobb hajlandóságot érez arra, hogy a kapcsolatukat valójában is rendbe hozza, mert a hálószobában még mindig jól működnek a dolgok közöttük.
Margot
mentségére, mikor rájön, hogy ő semmi más, mint egy gyalog apja mocskos politikai játszmájában,
és, hogy még mindig vonzódik férjéhez,
fokozatosan változni kezd. Ez a fokozatosság volt az, ami hihetővé tette a
történetet, mert nem olyan volt mint egy hirtelen megvilágosodás, ami után a
jelleme 180 fokos fordulatot vesz és példamutató klánvezér-feleség lesz belőle,
hanem minden egyes nap egy új felfedezést hozott, ami más megvilágításba
helyzete azt, amit apjától hallott, és amiért őt tulajdonképpen odaküldték. S szembesülnie kell apja valódi jellmével is, mert bár tudja, hogy apja egy erőszakos, önző ember, gyermeki naivitással az utolsó pillanatig bízik abban, hogy a férfi mégiscsak azt fogja tenni, ami helyes – azaz kiáll Arran ártatlansága mellett –, és nem amit az érdekei diktálnak.
Egyetlen
dolgot nem sikerült Margotnak elérnie és az a férje bizalma. Arran McKenzie az
első pillanattól kezdve gyanakvással fogadja felesége visszatértét, és
meggyőződése, hogy a háttérben más van, mint a házasságuk működőképessé
tételének szándéka. Bár első látásra beleszeret a csinos, vörös hajú lányban, ő
sincs tisztában azzal, hogy ifjú feleségét egy olyan világba viszi, amit a nő
nem ismer.
Nyilvánvaló,
hogy mi lesz a történet vége: Arran és Margot ismét egymásratalál és boldogan
élnek míg meg nem halnak. Csakhogy amíg ez megtörténik hosszú az út, és mocskos
játszmákkal, árulással van kikövezve. Ezekből pedig olyan sok van, hogy
egyetlen pillanatig sem untam magam, hiszen arra kellett gondolnom, hogy akkor
most ki lépi a következőt és az milyen hatással lesz a történet alakulására.
Pörgős, nagyon
szerethető olvasmány volt, tele izgalommal, csavarokkal, félreértésekkel és
emberi gyarlósággal. Kedveltem és nagyon reménykedem a folytatásokban is. Meg
ízlések és pofonok…
A General
Press már számos, a skót felföld szülötteit életre hívó történelmi románccal
kényeztették olvasóikat a hosszú évek alatt. Mostani játékunkban ezek közül
néhány címét adjuk meg, megfejtés gyanánt pedig azok szerzőinek neveit várjuk.
Figyelem! A
megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán
belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest
sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Szenvedély
09.30. –
Angelika blogja
10.02. – Könyvvilág
10.04. – Betonka
szerint a világ…
10.06. – Dreamworld