Rosanna Ley - A villa

A ​VISSZATÉRÉS BURMÁBA című nagy sikerű könyv szerzőjének felejthetetlen bestsellere.

Lenyűgöző történet, mely Szicília napsütötte partjáról indulva ragyogja be az olvasók szívét. 

Tess megdöbben, mikor kap egy hivatalos levelet, melyben értesítik, hogy örökölt egy villát Szicíliában. Az egyetlen kapcsolata, mely a szigethez köti, az anyja, Flavia – aki ott élt, de elhagyta szülőföldjét a második világháború alatt –, ő viszont soha nem mesélt neki a múltjáról. Tess elutazik Szicíliába, s miközben felfedezi örökségét, próbálja megérteni, hogy édesanyja miért zárkózik el ettől a lenyűgöző helytől és a gyökereitől. Eközben Flavia egy naplót ír a lányának, melyben elmeséli életének eddig eltitkolt részleteit: szerelmét, családi viszályokat, fájdalmait és megtalált boldogságát, s nagy örömünkre mindezt kiegészíti a csodálatos szicíliai ételek ellenállhatatlan receptjeivel is.
Érdekfeszítő, kalandos és ízekkel teli olvasmány.

„Lenyűgöző, vibráló történet. Tökéletes kaland!” – Closer

„Szívhez szóló, szenvedélyes könyv, mely legalább olyan csábító, mint Szicília felejthetetlen tájai, ízei és illatai.” – Kate Furnivall

„Nem ritka, hogy az olvasó talál egy könyvet, mely kalandot, romantikát és reményt kínál, de Rosanna Ley-nek sikerült ezek tökéletes ötvözetét papírra vetni.” – Star Magazin

I.P.C., 2016

Eredeti mű: Rosanna Ley – The Villa, Quercus, London, 2012

Első könyvem a szerzőtől. Magyar nyelven két műve jelent meg, mindkettő az I. P. C. Kiadó gondozásában, a fülszövegben már említett Visszatérés Burmába-t nem olvastam… még.

Három nőgeneráció története, kezdve a második világháború idejében, Sziciliában és egészen napjainkig, amikor a három nőgeneráció tagjai Angliában élnek, de a véletlen ördöge és egy végrendelet lassan mindhármukat visszaviszi majd Szicíliába.

Ahogy a fülszöveg is írja, Tess egy villát örököl Szicíliában egy, a számára teljesen ismeretlen férfitől. Azon a helyen, ahol az anyja, Flavia született és felnőtt és ahonnan a háború végén egy álmot követve elmenekül. Tess attól az angol férfitől örökli a villát, akinek a huszadik században a családja dolgozik és aki segít anyjának a szabadság megtalálásábam. Hogy végülis mi motiválta a férfit, hogy Tessre hagyja a villát, hát ez soha nem derül ki, ez valahogy kimaradt a történetből – vagy elkerülte a figyelmemet.

Az örökség felborzolja a kedélyeket, ugyanis Szicilíáról és anyja múltjáról tilos volt a családban beszélni, tehát Tess úgy indul szemrevételezni örökségét, hogy szószerint semmit nem tud sem anyja családjáról, múltjáról, sem Szicíliáról.

Otthon marad anyja, Flavia, aki úgy érzi, hogy tartozik azzal lányának és az igazságnak, hogy elmeséli a múlt történéseit – írásban, bár nem naplószerűen. És otthon marad Ginny, Tess kamasz lánya. S vele együtt a korára jellemző bizonytalanság és frusztráció, amit a szerző “Gombóc”-ként személyesít meg. Gombóc Ginny szerves része, uralja őt és nem lehet elüldözni addig, amíg bizonyos dolgok helyre nem kerülnek Ginny életében. Ezek között pedig anyjával,  valamint sosem látott apjával való viszonya és a jövőjére vonatkozó tervei is szerepelnek.

Nos, tehát Tess Szicíliába utazik örökségét szemrevételezni és eldönteni mit is kezdjen vele. És nemcsak egy, a számára teljesen idegen világgal találja magát szembe, hanem hamarosan két helyi férfi is megkörnyékezi: a rámenős és túlságosan is segítőkész vállalkozó Giovanni, és a titokzatos, visszahúzódó mozaikmester Tonino. Mindketten másért. 

S hogy fokozódjék az izgalom és a szüszpansz, a történet a villához kapcsolódó titokzatos kinccsel bővül, amiről senki nem tudja, hogy micsoda, hol van, de mindenki esküszik rá, hogy létezik és vitatja tulajdonjogát, valamint eltünésének módozatát.

A történet kitűnő szemléltetése annak, hogy milyen volt a nők élete a múlt század közepi Szícilíában, egy olyan helyen, ahol a hagyomány, a családi és üzleti kapcsolatok jelentenek mindent. És annak is, hogy ez még ma sem sokat változott. Bár többször is utalás van rá, de konkrétan sosem íródik le, hogy mennyire szólt bele a dolgok folyásába a maffia, vagy a szereplőknek van-e valamilyen kapcsolatuk a helyi szervezett bűnözéshez, mert ugye Szicíliáról beszélünk.

Öröklődő családi viszályok, szerelem, és néhány hagyományos szicíliai recept Flavia jóvoltából, mert “Az étel önazonosság… Az étel az a hely, ahonnan származol. Amit otthonodnak hívsz…” – bár ezek csupán elnagyolt leírása annak, hogy egy-egy hagyományosan szicíliai fogást miből és hogyan kell elkészíteni. És sok-sok helyi legenda.

Aki kedveli Santa Montefiore stílusát, ezt is szeretni fogja – most hirtelen ő jutott eszembe viszonyításképpen. Nekem mindenképpen bejött a történet úgy ahogy volt, mert volt benne minden, ami az olvasás pillanatában elszórakoztasson. Kellemes, nyugis olvasmány múltról és jelenről. Könnyed, de nem habos-babos, romantikus, de nem csöpögősen, bár természetesen tartalmaz néhány közhelyes, elcsépelt megoldást. Továbbá az ízlések, meg a pofonok…

Monika Peetz - Léböjt Hotel

Keddi nők 2

1 hét, 5 nő, 0 kalória – A Keddi nők újra akcióban!

Másfél évvel sorsfordító zarándokútjuk után a keddi nők újabb közös nyaralásra indulnak. Hét nap tökéletes kikapcsolódás: se férfiak, se család, se internet, se telefon. Egy teljes hét a léböjtkúra, a salaktalanítás és a méregtelenítés Bermuda-háromszögében, hogy nyomtalanul eltűnjenek a fölös kilók, a méreganyagok, a munkahelyi stressz és a családi gondok. Ám hamar kiderül, nem a farkaséhség az egyetlen, amivel meg kell küzdeniük, mert nem csak a kilóktól, a múlttól sem olyan könnyű megszabadulni.

Monika Peetz író, dramaturg, forgatókönyvíró. Keddi nők című regénye 2010-ben jelent meg Németországban, és még abban az évben több mint egymillió példány kelt el belőle. Azóta 23 nyelvre lefordították, és meg is filmesítették.

Park, 2015

Eredeti mű: Monika Peetz – Sieben Tage ohne

A Keddi nőkből megismert öt nő története folytatódik. Időben körülbelül másfél évre járunk az első részben megismert lourdes-i zarándoklattól és az akkori történésektől. Bár önálló történetként is megállná a helyét, azért vannak utalások az előző részben történtekre, és kár lenne kihagyni azt.

Eva visszament dolgozni, bár csak fél műszakot teker le mint orvos – családja továbbra is rajta lóg minden semmiségért. Caroline külön él férjétől, és titokban viszonyt folytat… természetesen a férjével. Judith alig-alig nyert bocsánatot Lourdes után, bár hosszan vezekelt – aki olvasta az első részt tudja, hogy miért. Még mindig egy kapcsolatot keres, egy társat és továbbra is irigy arra, ami a többieknek van. Estelle továbbra is sznob és cinikus, Kiki pedig… nos Kiki együtt él a nála tizenkét évvel fiatalabb Maxszal, aki a főnöke fia. A volt főnöké, mert Kikit azonnal el is bocsájtják, ahogy fény derül a viszonyra és még a frissen érkezett Greta baba sem enyhíti meg a szülőket Kiki iránt. S mivel Thalbergék befolyásosak és tehetősek, Kikit a szakmában senki nem alkalmazza.

Ez az öt nő újabb utazása, újabb kalandja és most Eva az aki a helyszínt megválasztja, hiszen titokban sosem ismert apja iránt nyomoz és a szálak Achenkirchebe vezetnek, ahol a feltételezett apa egy kastélyból-várból átalakított intézményben méregtelenítő kúrákat tart vállalkozó kedvű embereknek.

Semmi sem megy úgy ahogyan kellene és ahogy ezt eltervezték, de hát az előző rész ismeretében ezen nem is kell csodálkozni. Sem az utazás, sem a méregtelenítő kúra, de még a titokzatos apa utáni nyomozás sem, mert a helyiek nem igazán segítőkészek, ha a múltról van szó. Ugyanis mindenkinek van titka, sara, amit nem szivesen kötne sem a falu többi lakójának az orrára, sem idegenekkel nem osztaná meg. Az egyetlen, akivel a múltról  beszélni lehet az az idős helyi fotós, vele is csak azért mert enyhén flepnis és nem mindig tudja mit cselekszik.

A történet tele van szórakoztató és fura mellékszereplőkkel, hiszen a már ismert öt nő és családjaik kivételével színre lépnek a helyi lakosok és a kúra többi résztvevője is. És a szórakoztatáshoz hozzájárul a Helmut-Hannelore páros is – nem, nem szerelmesek, hanem indiai futókacsák, akiket csigairtásra tartanak a kertben és nagy ricsajt csapva mindig akkor jelennek meg amikor nem kellene.

S nemcsak ők jelennek meg alkalmatlan időben, hanem Phillip is, Caroline különváltan élő férje és akivel a nő titkos viszonyt folytat – ez esetben az egyik kamrában, és szerencsésen le is buknak, még mielőtt Caroline bevallhatná barátnőinek, hogy ki is az ő titokzatos pasija. És megjön Max is Greta babával, valamit egy apasági teszt követelésével, mert ugye az ördög nem alszik, Thalbergék még annyira sem. Max nagyon fiatal és befolyásolható, és Kiki lelkiismerete sem éppen hótiszta.

Hogy Eva megtalálja-e az apját és kicsoda az, majd kiderül a történetből, ami most is pörgös, vicces és szórakoztató volt. S az is kiderül kinek mennyire volt eredményes a koplalás és a méregtelenítés. S nem csak ennyi, hiszen azon túl, hogy Eva apakeresése adja meg a történet vezérszálát, nemcsak az ő történetét ismerjük meg, hanem valamennyiük  sorsának alakulásába betekintést nyerünk.

Akárcsak az előző részből, ebből is készült tévéfilm, a bejegyzésben szereplő fotók onnan származnak.

Könnyű műfaj, aki szórakozásra és mosolyra vágyik annak föltétlenül el kell olvasnia ezt a részt is, sőt a harmadik befejező könyvet is.

A könyvben többször is megemlítődik Doris Day - Perhaps című dala. Ez az, ami Eva anyját a múlthoz és a szerelemhez köti.

 A sorozat további részei a Park Kiadótól:

1. Keddi nők, 2014

Die Dienstagsfrauen

3. Keddi nők és a sok zöldség, 2017

Zwischen Kraut und Rüben

Monika Peetz - Keddi nők

Keddi nők 1

„A ​hazugság visszatér, mint a bumeráng, és azt találja el, aki eldobta – esetleg azért, hogy elejét vegye valami nagyobb bajnak. Ez a bumeráng néha azonnal visszatér, néha csak sokára.” 

Caroline, Eva, Estelle, Kiki és Judith belevaló kölni nők, akik egy francia nyelvtanfolyamon barátkoznak össze. Levizsgázni ugyan csak egyikük tud, de a barátság megmarad, tizenöt éven át minden hónap első keddjén együtt vacsoráznak a Le Jardin étteremben, beszélgetnek, megosztják egymással kisebb-nagyobb gondjaikat, örömeiket, nyaranta pedig elutaznak egy-egy hosszú hétvégére. 

Miután Judith megözvegyül, és igen rossz idegállapotba kerül, bejelenti, hogy ezúttal nem tart a többiekkel, mert rábukkant férje, Arne zarándoknaplójára, és helyette is szeretné végigjárni az El Caminót, befejezni azt, ami a férfinak a betegsége miatt már nem adatott meg. A keddi nők döbbenetén felülkerekedik a kalandvágy és a szolidaritás, így aztán egyhangúan úgy döntenek, hogy elkísérik. 

Igen ám, de a naplóval valami nem stimmel. Állandóan eltévednek, és kezdenek arra gyanakodni, hogy Arne sosem járt arra, amerre ők. Hamarosan arról is meggyőződnek, hogy semmi és senki nem az, aminek látszik. Szinte még egymásról se tudnak semmit…

„Fergeteges romantikus komédia.” amazon.de

Park, 2014

Eredeti mű: Monika Peetz: Die Dienstagsfrauen, 2010

“– A vallás rossz tanácsadó – vonta le a tanulságot Estelle. – A Bibliában az van, hogy szeresd felebarátodat. Csak azt felejtették el hozzátenni, vigyázz, nehogy rajtakapjanak.”

A Keddi nők trilógia indító kötete – legalábbis pillanatnyilag ennyi részből áll a Keddi nők sorozat. Aki kedvet kap hozzá – mert még nem olvasta –, bele lehet fogni nyugisan, mindhárom rész megjelent már magyar nyelven is. Magam sem értem miért tologattam ennyi ideig az olvasását, de most legalább nem kell várnom a folytatásokra.

Chick lit könyv, olyan igazi nőcis, nőkről szóló. Amiben a többi hasonló irománytól különbözik az, hogy a szerző német, a barátnők története is Kölnben kezdődik és a cselekmény nagyrészt a mai Németország területén játszódik, nem a megszokott angliai vagy tengeren túli környezetben. Azért csak nagyrészt, mert ebben az első részben a társaság a franciaországi Lourdes-ba megy zarándokútra – van aki még tovább is megy a Szent Jakab (El Camino) zarándokúton. És még abban is különbözik, hogy itt nem három barátnőről van szó, mint az esetek nagy többségében, hanem öt, egymástól teljesen különböző nőről.

Keddi nők – szószerint értendő, hiszen minden hónap első keddjén találkoznak ugyanabban a vendéglőben sok-sok éve. Eredetileg csupán csoportársak voltak egy francia nyelvtanfolyamon, aztán lassan összebarátkoztak és most már tizenöt éve bizalmas barátnők, évente egy alkalommal pedig együtt nyaralnak egy hetet.

Ez a könyv egy ilyen alkalomról szól. Az öt nő Judith nemrég elhunyt férjének zarándoklatát követi a férfi naplója szerint – amivel valami nagyon nem stimmel.. S hogy mire lesz jó ez a zarándoklat, azt megtudod, ha elolvasod a történetet, ami meglehetősen lassan indul be, de végülis tartogat meglepetést bőven. S nemcsak meglepetéseket és váratlan fordulatokat tartogat, hanem rengeteg humoros helyzetet is, ami olvashatóvá és szórakoztatóvá teszi a könyvet.

Említettem már, hogy az öt barátnő teljesen különbözik egymástól és csak a véletlen, meg a francia nyelv tanulása hozta össze őket. Ezért a cselekmény boncolgatása helyett inkább róluk mondanék el néhány dolgot, mert valamennyiük számára nemcsak felejthetetlen élmény lesz a zarándoklat, hanem sorsfordító is.

Caroline – menő ügyvéd, orvosfeleség, gyermekei fenőttek és kirepültek a fészekből. Meg van győződve, hogy házassága stabil és jó kapcsolatban élnek a férjével, bár mindketten rém efoglaltak a karrierjükkel.

Eva – valamikor orvos, pillanatnyilag négy gyermekes családanya, fontos beosztásban dolgozó férfi felesége, házvezetőnő, cseléd. Ez az idézet jellemzi a legjobban: “– Lehetek őszinte, Eva? Többéves kemény munkával leszoktattad a kedves családodat arról, hogy felismerjék a saját zoknijukat.”

Estelle – Patikabirodalom tulajának második felesége. Tele pénzzel és sznobizmussal valamint tengernyi jóindulattal és cinizmussa. Üdítő jelenség, az a típus, aki gurulós bőrönddel indul neki a zarándoklatnak. “– Én csak a repülőn hiszek Istenben, landolás után már jóval kevésbé.”

Kiki – a legfiatalabb a csapatban, mindössze 35 éves, dizájner. Zűrös a magánélete, nagykanállal fogyasztja a férfiakat és állandóan a nagy szakmai áttörésre vár. Pillanatnyilag főnőke fia elől menekül a zarándoklatba, de a nála 12 évvel fiatalabb férfi itt is megtalálja. “– A dizájn olyan, mint a versenysport – magyarázta Kiki Estelle-nek. Harmincévesen már mehetsz a sunyiba.”

Judith – a nemrég megözvegyült nő, aki miatt a zarándoklat indul és mindenki azt hiszi, hogy ez egy kegyelet-túra az elholt Arne tiszteletére. Hogy mi is motiválta Judithot, majd kiderül a történet során. Boldogtalan, és lelke mélyén barátnőire irigy nő, mert sosem lesz olyan karriere mint Carolinénak, olyan családja mint Evának, annyi pénze és stílusa mint Estelle-nek és tehetsége, kreativitása, mint Kikinek.

A történetből tévéfilm is készült, a bejegyzésben szereplő fotók onnan vannak. Még nem láttam a filmet – a német nyelv annyira merőleges nekem mint tehénnek a balett, viszont a sorozat második könyvén is túl vagyok, jöhet a harmadik is.

Bár a történet a zarándoklatról szól, és annak motiválója Judith, ez  történet nem kizárólag róla szól, hanem valemennyi résztvevőről, hiszen mind az ötüket megismerjük, úgy a magánéletüket, mint szakmai kihívásaikat. Humoros, vannak jó beszólásai és mégis komoly dolgokról is szó esik benne. Kedveltem, annak ellenére, hogy az eleje olyan lassan indult, hogy kísértett a féltretevés. Könnyű, szórakoztató, nyári olvasmány, egy próbát mindenképpen megér… de hát az ízlések és a pofonok

A sorozat további részei a Park Kiadó jóvoltából:

2. Lébőjt Hotel, 2015

Sieben Tage ohne

3. Keddi nők és a sok zöldség, 2017

Zwischen Kraut und Rüben

Ashley Carrigan - Árnyjátékos

A Könyvmolyképző Kiadó jelenteti meg Ashley Carrigan: Árnyjátékos című regényét az idei könyvhétre. A történet nem véletlenül kapta meg a Rázós könyvek besorolást, jó adag erotikával fűszerezett, izgalmas, kalandos történet vár az olvasókra. Hét állomásos blogturnéra indulunk, ahol elolvashatod a különböző véleményeket a könyvről és egy interjút a szerzővel. Ha velünk játszol,  esélyed lesz megnyerni a három nyereménykönyv egyikét a kiadó felajánlásában.

Gillian, a nagyszerű üzletasszony, férje halála után pengeélen egyensúlyozik az elit társaság úri gengszterei között.

Pihenésképp erotikus kalandba kezd egy jóképű férfi luxusprostituálttal, Nickkel, hogy némi színt vigyen a stresszes mindennapokba. A férfi vonzó, beváltja a hozzá fűzött reményeket, de van egy titka…

Közben felbukkan egy rejtélyes alak, aki a háttérből irányítva az eseményeket sorra meghiúsítja Gillian ígéretes üzletkötéseit. Nem csak meglopja, de az áldozatoktól sem riad vissza, hogy elérje a célját.

Gillian a lengyel gengsztervezérrel belekeveredik egy kínos üzleti fiaskóba, és együtt kell megtalálniuk a titokzatos rosszakarót, ha életben akarnak maradni.

Vajon Nick és az arctalan rivális ugyanaz a személy?

Az Árnyjátékosban senki sem az, akinek látszik, és senki sem játszik nyílt lapokkal.

Kételyek, váratlan szövetség, árulás, hűség és szenvedély… Ez adja a vérbeli romantikus-erotikus regény esszenciáját, hogy kellően bizsergető élményt nyújtson.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, megjelenés: 2017.06.08

272 oldal, kartonált 
    ISBN: 9789634571162

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Ashley Carrigan valamennyi könyvét olvastam. Ő egyike a nagyon termékeny magyar szerzőknek. Ahogy a decemberben közzétett beszélgetésünkből is kiderül (ha nem olvastad, pótolhatod ITT), tizennégy regénye jelent meg, ez az a bizonyos tizenötödik, amiről akkor nem beszélhettünk, mert az információ nem volt nyilvános. Tehát egy rutinos íróról beszélünk, nem egy elsőkönyves kezdőről. 
   S nemcsak termékeny, hanem változatos műfajokban írja a könyveit, a romantikustól a misztikusig és paranormálisig. Igazándiból az egy csepp misztériummal vegyített fantasy áll hozzá a legközelebb, tőlem meg a legtávolabb, ezért van az, hogy az Árnyjátékos csupán a harmadik könyv, amit a szerzőtől olvastam, a Két lépésre a mennyországtól és a Farkasok között után.

Miért kellene neked Ashley Carrigan új könyvét (és nemcsak) elolvasnod? Azért mert felnőtt nőkről ír felnőtt nőknek. Ne értsd félre, írásai nem a pornográfia határait súrolóan szólnak felnőtteknek, hanem magában a cselekményben, a szereplők megformálásában, mondanivalójukban. Végre itt egy szerző, aki felismerte: van élet a new adult-young adulton túl is, a felnőtt nők is olvasnak, sőt nekik van igazán kéznél a könyvvásárlást biztosító anyagi fedezet. Ez gyakrabban eszükbe kellene jutnia a kiadóknak is.

Tehát az Árnyjátékosban nincs közhelyes alig-nagykorú vagy kamasz  libácska, és nincsenek a hatásvadászat kedvéért eltúlzott testi-lelki nyavalyák. Nincs mondvacsinált konfliktus, zenész partner, sportoló sem, a szerző mellőz minden divatos klisét. Ez a történet a zűrös alvilágról szól, a szervezett bűnözésről, ahol egyetlen tévedés akár végzetes is lehet. Itt vér folyik és nem is kevés.

És egy nőről szól, aki a szerelem rózsaszín ködéből magához térve egy kétes üzleteket bonyolító férfi feleségeként csodálkozik rá a világra, aki azt hiszi, hogy az igazság mindig győz és a gonosz elnyeri méltó büntetését, és akinek nagyon hamar fel kell nőnie az előtte álló feladathoz: egy bűnöző felesége, s nem sokkal később az özvegye, nehéz hagyatékkal, ugyanis tovább kell vinnie a férje által beindított vállalkozást, kiszállás nincs a taposómalomból. Ennek a nőnek látszólag helyes döntései egytől egyig hibásaknak bizonyulnak, annyira, hogy mások az életükkel fizetnek érte. Mert a szálakat valaki más mozgatja a háttérből… az árnyjátékos.

   Ashley amúgy is híres a rendhagyó női karaktereiről, azok számára kik olvassák az írásait nem lesz meglepetés ez a hősnő sem. A szépséges és megtévesztően törékenynek tűnő Gilliant kemény fából faragták, nem az a finom lelkű és kényeskedő gazdag díva. De ennek ellenére nem szerettem őt. Számomra túlságosan is tökéletes volt. Olyan irritálóan pozitív hős, aki morálisan mindenki felett áll, annak ellenére, hogy egy bűnszervezet tagja. S bármennyire is bizarrnak tűnik, kedvenc karakterem nem ő volt, sem Dennis, a testőre, de még a selyemfiú szerepében tetszelgő dögös Nick sem, hanem Jaromír Glogowski, a lengyel gengsztervezér, akibe annyi emberség és jóindulat szorult, hogy már-már el kellene gondolkozni a szenté avatásán. 

   Igazi rázós történet, szerelemmel, árulással, megtévesztéssel és sok-sok agresszívitással. Meg némi erotikával. Pontosan annyival, amennyit a történet magával hoz, anélkül, hogy éreznéd, azért van ott ez a szexjelenet, mert ez a menő mostanság, vagy hogy eladja a könyvet. 
   A könyv nyelvezete szókimondó, de mégsem triviális és ez érvényes a cselekményére is: mellőz minden nemű vulgaritást. Piros pont, hogy a történetet nem egyes szám első személyben meséli el valamelyik főhős, tehát nincsenek ilyen-olyan szempontok, ismétlések - nekem az a halálom, mikor kétszer kell elolvasni ugyanazt, más-más szereplő által elmesélve, de ugyanazon író által fabrikálva. Ettől, szerencsére, megkímélt a szerző.

Hogy kiszámítható-e? Attól függ, mennyire figyelmesen olvasol. Ha nagyon, akkor néhány dolog előre megjósolható, de ennek ellenére a történet bőven tartogat meglepetéseket és váratlan fordulatokat.
   Kedvelem a szerző stílusát, kedveltem a történetet, kedveltem a megoldásokat, igazándiból már a könyv fülszövegével megvett. Felnőttekről és felnőtteknek szóló izgamas, pörgős olvasmány. Nem habos-babos romantika, annak ellenére, hogy a történetnek romantikus szála is van, és nem is csatakosan erotikus, olyan "több szex, mint történet" módon. Mindenki fog benne találni valamit, amiért kedvelni fogja... de természetesen az ízlések és a  pofonok...

   S ne feledd, Ashley Carrigan ma, június 10-én dedikálja az Árnyjátékost a Vörösmarty téren: 17 órától a 81-es standnál, 18-tól pedig a 15-ös standnál találod meg.

 Itt megrendelheted                             Beleolvasó

Játék:

Ashley Carrigan könyveinek borítóiból válogattunk a játékhoz. Egy-egy részlet alapján kell kiderítenetek a könyvek címét, és beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.  Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

06.06 Kelly és Lupi olvas

06.08 Lizzyke olvasókuckója

06.10 Betonka szerint a világ

06.12 Insane Life

06.14 Sorok között

06.16 Deszy könyvajánlója

06.18 Dreamworld

Katie Fforde - Tökéletes nyár

A bábaként dolgozó Emily látszólag tökéletesen elégedett az életével. Élvezi, hogy egyedülálló nőként kötöttségektől mentes lehet. Mégis változásra vágyik, ami érzelmileg is felüdülést jelentene a hétköznapok egyhangúságából. Így amikor legjobb barátnője, Rebecca felajánlja, hogy töltse a nyarat a hajóján főszakácsként, kapva kap az alkalmon.

Ám mielőtt igazán kiismerhetné magát a hajókonyhában, alkalmazkodnia kell új környezetéhez. Rebecca várandós, ezért egyre több feladatot ad át Emilynek, akinek még a féltékeny konyhai kisegítővel is meg kell küzdenie. Ott van továbbá Alasdair, a szívdöglesztő orvos, akit Emily mindenáron igyekszik nem észrevenni, hiszen ha beleszeret, új időszámítás kezdődik a számára. Vajon tényleg ez lesz élete legfelszabadultabb nyara?

A Francia kaland, a Tökéletes esküvő és számos egyéb nemzetközi bestseller szerzője e kötetében ismét egy lélekemelő, romantikus és szórakoztató történettel kedveskedik olvasóinak.

Libri, 2017

Eredeti mű: Katie Fforde – A Summer at Sea, Cornerstone, 2016

Katie Fforde tizennegyedik magyar nyelven megjelent könyve, és némi csúsztatással valamennyit el is olvastam. Volt ami határozottan szórakoztatott, volt ami kevésbé, de számomra valamennyi közül ez volt a leggyengébb produkció.

Ismerd meg Emily-t, a 35 éves szingli bábát, az otthoni szülés lelkes támogatóját és élharcosát. Elvakultan kiáll meggyőződései mellett, és eltúlozza saját fontosságát, még akkor is amikor talán jobb lenne hallgatni. Ne tessék félreérteni: bábának lenni nagyon is szép és fontos dolog, és minden tiszteletem azoknak, akik ezt a hivatást folytatják, de a könyv mintha ezt kissé elbagatellizálta volna és inkább az otthoni szülés nagyszerűségére koncentrált. Nem áll szándékomban ennek előnyeit és hátrányait itt megvitatni, mindenkinek megvan róla a saját véleménye, hogy a szülés nemes aktusát hol és hogyan szeretné lebonyolítani, csak van egy olyan érzésem, hogy a szerző kizárólag az otthoni szülésre és az ezt segítő bábák fontosságára koncentrált, minden más szempontot mellőzve, vagy éppen negatívan véleményezve.

Tehát itt van a csodás Emily, akinek kényszerszbadságra kell mennie egy időre, mert épp a rossz apukával akasztotta össze a bajszát. S mit tesz a véletlen ördöge, skóciai barátnője – Rebecca – épp állást ajánl neki a nyárra, hiszen ő maga két gyermek anyja, a harmadikkal terhes, és már nem tudja ellátni a munkáját. Így lesz Emilyből szakács egy fura rendszer szerint működő gőzhajón, északon, a Skót Felföldön. Nem egy-két hétig, hanem az egész szezonra, ami ugye hónapokat jelent.

Zárójel: nagyon szeretnék én is egy ilyen idillikus társadalomban élni, hogy hosszú, fizetett szabadságokat vehessek ki, amikor az úri kedvem úgy diktálja.

Természetesen barátnőjének van egy özvegy sógora – a fülszövegben is említett Alasdair, aki mi más lehetne mint orvos, és aki természetesen az otthoni szülés nagy ellenzője. S hogy tovább fokozzuk a közhelyeket, Alasdair nagyon vonzó, nők által nagyon áhított és egy tündéri kislány apukája… és szabadidejében zenél is, mert miért ne? Ebben a könyvben kivétel nélkül minden szereplő halmozottan tehetséges és tökéletes abban amit épp csinál.

A felföldi gőzös-kaland idejére kissé felfüggesztődik a bábák dícshimnusza, és előtérbe kerül a kötés, abból is a Fair Isle minta, valamint a vidrák meglesése. Emily szakács a gőzösön, és természetesen pontosan olyan zseniális séf, mint bába. Senkit nem fog meglepetésként érni, hogy a gőzössel való furikázás befejeztével neki kell világra segítenie barátnője gyermekét, hogy közben odahaza varázsütésre mindenki imádni kezdi az otthonszülést, sőt már bővíteni is akarják a szülészetet és Emily-nek előléptetést helyeznek kilátásba. S történt ez a nagy pálfordulás csupán azért, mert az otthoni szülést legjobban ellenző professzor lebukott az egyik nővérrel. Mennyire nevetséges ez?

A történet tele van felesleges epizódokkal, olyan “teljen a hely” módon. Például fölösleges volt a rámenős Anne epizód, ami azt volt hivatott ismételten kihangsúlyozni, hogy mennyire kívánatos agglegény Alasdair – ezt már számtalanszor megbeszélték egymás között a nők. Szintén felesleges volt Rebecca (a kebelbarátnő) vaskalapos anyjának látogatása közvetlenül a szülés után, az egész hisztéria és berezelés ami ezzel járt, valamint a sok-sok teázás is. Tudom én, hogy az angolok mindent megoldanak egy-egy csésze teával, de még ők sem isznak ennyit, mint ahányszor a könyvben a teázás szerepelt… s ha mégis lenne olyan elvetemült angol, akinek minden vágya egy tein-mérgezés, miért kell ezt leírni százszor?

Chick lit, könnyű műfaj, alapból nem kell tőle sokat várni. Ennek ellenére unalmas volt, vontatott, erőltetett, kiszámítható. Kapkodik ide-oda a történetben és az egész olyan mintha rendelésre írta volna, hiszen túlzás nélkül elmondható, hogy az egész könyv óda az otthoni szülésnek és a bábáknak.

Nagybetűs fikció az egész történet, hiszen annak a valószínűsége, hogy mindez (vagy ennek töredéke) így megtörténjen nemhogy a nullával egyenlő, hanem nagyon negatív szférákba esik. Nálam ez nemcsak egyszerolvasós, de gyorsan felejtős is, de természetesen az ízlések és a pofonok…