A következő címkéjű bejegyzések mutatása: humor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: humor. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. február 29., szombat

Rita Falk – Savanyúkáposzta-kóma


   Franz Eberhofer 5


   Nem könnyű Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor rendőr élete. Áthelyezés Münchenbe, váratlan vetélytárs felbukkanása az örök barátnő Susi mellett, s ott van még a holttest is, amely a Papa ellopott, majd megkerült öreg autójának csomagtartójában fekszik, s amellyel illetékesség hiányára hivatkozva egyetlen rendőri szerv sem akar foglalkozni. A gyilkosság felderítése így Franzra marad, aki természetesen most is számíthat régi barátja, Rudi Birkenberger segítségére. Már amikor Rudit éppen nem teríti le a savanyúkáposzta-kóma…
   Rita Falk nagysikerű bajor krimisorozatának ötödik részében jól ismert morbid-fekete humorával folytatja Franz Eberhofer nyomozásainak történetét.

   Magistra, 2020
   Eredeti cím: Sauerkrautkoma, DTV, 2013




   Ha valaki még nem ismeri Franz Eberhofer, a derék bajor rendőr történetét, az gyorsan kössön ismeretséget vele, mert megéri. Különösen ha kedveli a krimiket és a paródiákat, mert a rend derék őre a tökéletes anti-rendőr, akinek valami véletlen folytán mégis sikerül egyre több rejtélyes bűncselekményt felderítenie. S ha ez még mindig nem lenne elég kedvcsinálónak, akkor ott van bizarr családja, amit nem lehetne józan ésszel kibírni. De ha még ez sem keltette fel a figyelmet, akkor vannak neki barátai, szomszédai, meg az egész falu is, ők sem mennek a szomszédba egy kis furcsaságért.
   A sorozat pillanatnyilag tíz részből és két Eberhofer-Nagyi-féle szakácskönyvből áll, és az első öt része már meg is jelent magyar nyelven – ugye, éppen ez a savanyúkáposztás kóma lenne az ötödik. S mivel az első két rész után a magyar kiadás a Művelt Nép Kiadóról a Magisztra Kiadóra váltott, könnyen elképzelhető, hogy szépen sorban valamennyi részt el fogjuk olvasni magyarul is – németül tudók előnyben, ők már minden részét olvashatják. S az is elképzelhető, hogy nem kell éveket várni egy-egy folytatás között.
   Nos, akik ismerik a sorozatot, azok már tudják, akik meg nem, azoknak elmondom, hogy Franz Eberhofer rendőri tevékenységét Münchenben folytatta, míg egy alkalommal Rudi Birkenberger munkatársával és barátjával egyetemben kissé elragadtatták magukat a szolgálati fegyver használatát illetően, minek következtében Rudit kirúgták a rendőrségtől és azóta magánnyomozóként obszervál ezt-azt, Franzot pedig bűntetésből szülőfalujába, a festői Niederkaltenkirche-be helyezték. A hely mintha fura alakok gyülekezete lenne, de pontosan megfelel Franznak – hiszen ő sem különb –, aki a disznóólat alakítja át saját lakhelyévé. S mit tesz a fikció ördöge, a nyugis falucskában, ahol soha semmi nem történik, megnövekedik a bűnözés, amit a derék rendőrnek sikerül felderítenie, bár néha segítségére van magánnyomozó barátja is.
   Miután négy könyvön keresztül a legfurább bűneseteket és gyilkosságokat derítette fel, a müncheniek úgy gondolják, hogy helye lenne közöttük egy olyan tehetséges embernek mint Franz.


   "– München? – kérdezek vissza.
   – München. Mit nem ért még mindig, Eberhofer? – kérdez vissza-vissza a polgármester, de a világ minden kincséért sem fordulna felém. Áll az irodám ablakában és elmélyülten szemléli városházánk csodálatos udvarát.
   – Sok mindent – mondom. – A „kényszer-előléptetés” kifejezést például. És az „áthelyezés” kifejezést. A legkevésbé pedig a „München” szót, tudja, polgármester? Miért menjek én el Niederkaltenkirchenből? Nélkülem is vannak elegen ott Münchenben, hogy vigyázzanak a drága müncheniekre, nem igaz?

   Franzon kívül mindenki lelkesedik az áthelyezésért, ő pedig inkább az ingázást választja, mint a rendőrségi laktanyát, míg egy nap haza nem költözik nem szeretett bátyja – a nyalós Leopold –, aki épp a harmadik házasságának válságát éli meg. S ez még mindig nem elég, szerelmi élete sem a legrózsásabb, hiszen a türelmes Susi mellett feltűnik egy volt iskolatárs, aki rohadtul gazdag és Lamborghinivel furikázik.
   Eberhofer rendőr élete lényegében kettészakad. egyrészt a müncheni munkája foglalja le, másrészt az otthoni magánügyek, amik egyre sokasodnak, és púpnak a hátára, apja ócska kocsiját is ellopják, amikor a Nagyival meglátogatják őt Münchenben. S amikor visszakapják, a csomagtartóban egy fiatal nő holteste van. Amit természetesen csak odahaza vesznek észre, mert a drága Franz miért is nézett volna utána, hogy mitől bűzlik az autó, mikor lehet lehúzott ablakokkal is haladni? Ennek az esetnek jár utána maga a derék rendőr, mivel az, hogy kinek kellene felderítenie az ügyet eléggé zavaros: a kocsi tulajdonosának lakhelye, a lopás helyszíne, és az erdő, ahol végül megtalálták mind más és már rendőrörshöz tartozik.
   Mivel nincs elég baja a hullával és a nyomozással, habnak a tortán még a szerelmi élete sem igazán működik a hirtelen feltűnk konkurencia miatt, ami oda vezet, hogy végre megkéri barátnője kezét. Magától értetődően ezt is a saját bunkó modorában teszi, mert ilyen ő. És ugyanúgy kezeli az esküvői előkészületeket is, melyekért mindenki lelkesedik, csak ő nem, hiszen nem is igazán akar nősülni – példa rá az alkalmi szex új munkatársnőjével –, csak mindenki rágja a fülét, hogy ideje lenne előrelépni Susival való kapcsolatában... és ugye ott a dúsgazdag iskolatárs, aki nemcsak bátyjával barátkozott össze, hanem barátnőjének is egyre hevesebben csapja a szelet.


   – Minek köszönhetem a látogatását, Eberhofer úr?
   – A jegyesoktatásról lenne szó.
   – Igen, igen, már hallottam a jó hírt, hehe. Nagyon örülök, hogy végre rászánták magukat. Máris keresünk egy megfelelő időpontot.
   Ezzel elkezd a naptárában bogarászni.
   – Nekem nem időpont kell, hanem a papír – közlöm vele.
   – Milyen papír?
   – Az a szaros papír, ami igazolja, hogy részt vettem a jegyesoktatáson.
   – De hát nem vett részt rajta!
   – Nem is fogok.
   Hátradől, úgy néz rám. Oldalra dönti a fejét. Egész ferdére. Látszik, ahogy lassan kezdi felfogni a szavaimat.
   – Oktatás nélkül nincs papír, Eberhofer úr.
   – Ezt maga teljesen rosszul látja – közlöm vele. – Mondja csak, mennyit is adakozik magának az én Nagyim már évek óta?
   Elvörösödik, de nem felel.
   – Ötszázat? Ezret? Kétezret évente?
   – Nos, valahogy úgy…
   – Húsvétkor, és…
   – És Karácsonykor – szakít félbe. – Tulajdonképpen mit akar ezzel mondani, az Isten szerelmére?
   – Csak azt, hogy papír nélkül további adomány sincs, plébános úr.
   – De ha kiállítanám magának az igazolást, az közönséges hazugság lenne! Maga nem vett részt az oktatáson!
   – Magának nem kell kiállítania semmit, plébános úr. Csak alá kell írnia. Kitölteni majd kitöltöm én magam.


   Természetesen sikerül megoldani a gyilkossági ügyet Rudi hathatós segítségével, akinek rendesen be is tesz a savanyúkáposzta, és az esküvői előkészületek is sínen vannak, olyan Eberhofer módon. Azt gondoltam, hogy semmilyen meglepetés nem jöhet, de a szerző az utolsó pillanatban is csavart egyet a történeten, mert miért is ne tenné?
  A történetben sorra megjelennek az előző részek szereplői (családtagok, barátok, falubeliek és a kutya), Nagyi továbbra is megfőzi világklasszis bajor ételeit, melyeknek receptjei a történet végén megtalálhatóak a vállalkozó kedvűek számára.
   Én nagyon kedvelem a sorozatot, tehát ezt a történetet is, mert pörgős, izgalmas és nagyon vicces, lehet rajta rendesen vihorászni. Sorozatfilm is készült belőle, németül tudók ismét előnyben. Nagy bánatomra azt nem fogom megnézni, mert sajnos hadilábon állok a nyelvvel.
   Ha jól akarsz szórakozni, akkor ez a te könyved! De ízlések és pofonok...


   *A bejegyzésben szereplő fotók a Sauerkrautkoma (2018) című filből származnak


A sorozat magyar nyelven megjelent részei:








2020. január 24., péntek

Adam Kay – Ez fájni fog


   Egy fiatal orvos naplója


   A szerző Nagy-Britanniában orvosrezidensként dolgozott 2004 és 2010 között. Képzése alatt mindvégig naplót vezetett; az Ez fájni fog lapjain a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat frontvonalának esetei és napjaink válságának elemzései olvashatók. Egy fiatal orvos számol be életéről, örömeiről, bánatairól, áldozatvállalásokról és a számunkra, magyarok számára is ismerős őrjítő bürokráciáról. Kész szerelmi vallomás ez azokhoz, akiken bármelyik pillanatban az életünk múlhat.

   A morbid humor kedvelői ki ne hagyják!

   Íme a naplóm a Nemzeti Egészségügyi Szolgálatnál töltött időmből, a véres valóság. Hogy milyen volt a frontvonalban, hogyan csapódtak le a dolgok a magánéletemben, hogyan sokalltam be egy szörnyű napon. (Elnézést a spoilerezésért, na de a Titanic vetítésén is tudni tetszettek, mi a vége.)
   „Fájdalmasan mulatságos. A fájdalom és a mulatságosság hogy, hogy nem, valami teljességgel jóvá, nemessé és szerethetővé adódik össze.” Stephen Fry


   Athenaeum, 2019
   Eredeti cím: This is Going to Hurt, 2017



   Nem sokkal megjelenése után olvastam ezt a könyvet, és el kellett telnie egy bizonyos időnek, amíg meg tudom osztani azokat az érzéseket, amiket az olvasása kiváltott. Mert nagyon vegyesek. Szó se róla, nagyon szórakoztató, vicces, mert az egészségügyet nem lehete túlélni egészséges humorérzék és egy adag "leszarom" attitűd nélkül. Sehol a világon, kivéve, ha valamilyen méregdrága magánklínika alkalmazottja az ember lánya-fia. De még ott sem igazán, mert a páciens nagyon hajlamos a pénzéért elvárni a Napot, a Holdat s lehetőleg a fél csillagos eget is. S ha az egészségéről van szó, akkor jogos ez az elvárás, és bizonyos esetekben a pénz sem számít.

   "Nem tudom, min kaptak össze, de kiviharzik egy nő a nőgyógyászati ambulanciáról, és ordít a nővérrel:
   – Tőlem kapja a fizetését! Tőlem kapja a fizetését!
   A nővér visszaordít:
   – Akkor lesz szíves emelni?!"

   Adam Kay orvosból lett angol humorista. Családi hagyományt követve választotta az orvosi hivatást, melyet akkor adott fel, amikor már lényegében túl volt azon a kicsit sem leányálom-szerű perióduson ami a gyakornokságot jellemzi. Mert, ugye, senki nem születik főorvosnak. Nem feltétlenül értettem meg, miért volt a váltás, de inkább egy jó humorista, mint egy olyan orvos, aki csak azért van a pályán, mert annak idején milyen jó ötletnek tűnt beszállni a családi orvosdinasztiába.
   Ez fájni fog naplóregény, hosszabb-rövidebb bejegyzésekkel, mely valós képet próbál mutatni arról, hogy milyen az egészségügy állapota az Egyesült Királyságban (még mindig jobb mint a volt keleti blokk államaiban), milyen utat kell bejárnia valakinek, ha ebben a szférában képzeli el a jövőjét, s kendőzetlenül ír a frusztrációkról, a vége-nincs ügyeletekről, a bizarr esetekről és a kevés pénzről. Csupán azt felejti el elmesélni, hogy a kevés pénz a magas orvosi műhiba-biztosítás miatt olyan kevés, ami ugye egy biztonsági háló az olyanoknak, akik beavatkozás előtt futják át életükben először a procedúrát a tankönyvből, aztán vagy sikerül, vagy nem. 

   "Már volt eset, hogy a páciens felrótta, nem engedtem neki a vajúdás közben a gyertyagyújtást. – Igazán nem nagy dolog – fogalmazott beadványában. Mármint a nyílt láng mindjárt az oxigéntartályok mellett."

   A szöveg hemzseg az orvosi szakkifejezésektől, de ez senkit ne rettentsen el az olvasástól, hiszen minden ilyen kifejezést lábjegyzetben megmagyaráz, s estleg még ragad az olvasóra némi olyan ismeret is, aminek a későbbiekben hasznát veheti - bár jobb lenne, ha ez nem történne meg. Mármint az, hogy szükség legyen ezekre az ismeretekre.
   Jó szórakoztam olvasás közben, szó se róla, viszont kiverte a biztosítékot az, hogy a könyv nagyrészt arról szól, hogy milyen hülye a páciens (azért van benne valami), mi mindent kell kiszedegetni ilyen-olyan testnyílásokból, mennyire nem értékelik az ő erőfeszítéseiket. Ezek a történetek nem fabulációk, minden egészségügyi dolgozónak van a tarsolyában több hasonló is. Viszon nagyon kevés szó esik arról, hogy milyen hülye az orvos és az egészségügyi személyzet (tisztelet a kivételnek), de ők soha semmiért nem hibásak, szakszervezetileg kialkudott teaszünetük pedig szent és sérthetetlen. Mert erről is könyvet lehetne írni, nem is egyet. Talán Adam Kay is meg fogja tenni valamikor, hiszen azóta már ő sem orvos, hanem páciens, és abból a szemszögből is saját bőrén tapasztalhatja az angol egészségügyet.

   "Ma egy húszéves beteghez riasztanak, a vérképe rendellenes veseműködésre vall. A fiú mindkét karján teljes gipsz, olyan, mint a Scooby-Doo – A múmia átkából a gonosz múmia. Nincs bekötve neki infúzió, érintetlen a pohár víz az éjjeliszekrényén – nem vonom kétségbe az akaraterejét, de a fizikával nyilván nem dacolhatott az utóbbi pár napban. A páciensnek sóoldatos infúziót rendelek, a tisztelt kollégákba meg nem ártana egy kis józan észt csepegtetni."

   Bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezt az írást szerzője kizárólag szórakoztatásnak szánta, első sorban ennek felel meg. De túl kell látni a viccesnek tűnő helyzeteken, mert ami mögötte van, az sajnos a valóság. És a mi bőrünkre megy.
   Azóta megjelent magyar nyelven is a szerző újabb könyve Mert szülni karácsonykor kell címmel. Már nem szórakoztatott annyira, mint ez, végig sem olvastam. De ízlések és pofonok...

   "Az éjszakai műszak viszont olyan volt, hogy ahhoz képest Dante pokla kész Disneyland…"




2019. október 17., csütörtök

Kathryn Wallace – Vannak tökéletes anyák, csak nekik még nem született gyerekük


Anya. Anya! ANYAAAA! – 40-es szingli anya megosztaná (mindenét!)
„Sam, Ava! Indulás fölfelé! Megmostátok a fogatokat? Fésülködés? Cipő? Gyerünk, gyerünk, gyerünk! Már megint iszonyúan el fogunk késni! Nem, nem láttam Optimusz fővezért, és nem is érdekel, merre lehet. Sam, abbahagynád a testvéred szekálását, és eltennéd végre a felhőkarcoló-modellt, amit a múlt éjjel gondosan összeraktam helyetted, hogy ne kerüljünk bajba a tanárodnál? Nem, nem olyan a szaga, mint a romlott bornak. Na jó, talán egy kicsit. Sam, nincs időm vitázni. Csak emeld meg a feneked és szállj be a kocsiba, oké? Ava! Fogmosás! Fésülködés! Cipő!” 
Gemma éppencsak egyben tartja az életét: egyedülálló anya, mindjárt betölti a 40-et, és a hétéves lánya egy kegyetlenül pontos rajzon a melleit valahol a térde környékén ábrázolja. Amikor Gemma újdonsült szomszédja, Becky azt javasolja, hogy kezdjen el újra randizni, Gemmának komoly önuralomra van szüksége, hogy ne röhögje képen. 
De Becky nagyon meggyőző tud lenni, és Gemma hamarosan ott találja magát zsonglőrködve egy teljes munkaidős állásban, az iskolatársak egyre örültebb igényeket támasztó anyukáinak Facebook-csoportjában és az új randizás világának trükkös etikettjében. 
Ha ez nem lenne elég, Gemmának valahogy kezelnie kell a vonzódását a lánya tanárához, Tomhoz, aki a nagyvárosi életét arra cserélte, hogy egy osztálynyi hétévesnek nyelvtant és matekot tanítson, meg azt, miért nem jó ötlet a másikat büdös pukimajomnak nevezni. 
Ez hosszú évnek ígérkezik, amiben Gemma és Becky egy nagyon fontos leckét kap az élettől: hogy végül is jó szülőnek lenni csupán annyit jelent, mint elég jónak lenni. 
Kathryn Wallace blogját, Facebook-, Instagram- és Twitter-oldalait 200 000 rajongó követi nap mint nap. Első regénye, amelyben minden anya könnyedén magára ismerhet, egy kihagyhatatlan, vidám és kedves történet, és amely a megjelenést követően azonnal az Amazon sikerlistájának élére ugrott, most végre elérkezett a magyar olvasókhoz is.


Álomgyár, 2019
Eredeti cím: Absolutely Smashing It, 2019



“Nem véletlen, hogy a mesék ott végződnek, ahol a királyfi feleségül veszi a királylányt.”

Becsüllettel bevallom, hogy több mint egy hónapig tologattam ezt a könyvet olvasás előtt, mert… nos ennek több oka is van. Első sorban a kiadója, ugyanis jó ideje nem vagyunk egy hullámhosszon. Aztán ott van az a kreatív, fél méteres könyvcím, aminek nyomokban sincs köze az eredetihez, s bár egy alapigazságot tartalmaz, símán takarhatott volna egy újabb olyan irományt, melyben egy sok idővel rendelkező, pihentagyú valaki megmondja, hogyan is kell gyermeket nevelni, s mitől lesz majd az ember lánya tökéletes anya. Mert ugye a gyermekneveléshez és a focihoz mindenki ért. Meg újabban a pszichológiához is.  
A történt természetesen az anyaságról szól, és mindarról, ami ezzel együtt jár. Igazándiból egy kliségyűjtemény, de az élet is klisékből áll, a szerző stílusa, humora letehetetlenné tette. S ha belegondolok, hogy egy blogger első könyve, akkor egyetlen szó jut eszembe róla: szenzációs!
Több anya is képbe kerül, de a történet hősnője Gemma, két apró gyermekét egyedül nevelő dolgozó nő. Férje – közhelyes módon – a titkárnőjével lépett le, hogy kiélvezze az élet nyújtotta lehetőségeket egy világkörüli csavargáson, és családja, mint olyan, teljesen meg is szűnt létezni számára. Tehát Gemmának egyedül kell helyt állnia minden szerepben, és ennek következtében az élete egy állandó, vége nincs rohanás. A dolgok akkor bonyolódnak, mikor a szomszéd házba költözik a kicsit színesebb bőrű Becky és családja, s lányaik nemcsak azonos korúak, hanem osztálytársak is lesznek. Becky a családanya típus. Feladja hivatását és otthon marad gyermeket nevelni, bár nehéz is lenne munkába állnia, hiszen a férje foglalkozása rengeteg költözéssel jár, bár most úgy néz ki, hogy egy időre sikerül gyökeret ereszteni Gemma szomszédságában. Beckynek hiányzik az, hogy valami más is legyen, mint egy makulátlan háztartás háziasszonya. A két nő – akárcsak lányaik – közel kerül egymáshoz, és Becky az, aki ráveszi Gemmát a randizásra. Gemmának pedig ki más tetszik meg, mint lánya új tanárja?
S akkor itt van az iskola világa, ami, ugye, tele van anyukákkal, és ahol fellelhető az összes anyatípus, a sokgyerekes, állandóan nyúzott anyától kezdve a kikent-kifent férjvadászokig, a nagyszájú, fontoskodó szülői közösség vezetőjétől egészen az eseményekkel sodródókig. Ezek olyan karakterek, amelyekkel minden nap találkozhatunk, mert a világ bármelyik táján jelen vannak és mintha egy kaptafára szabták volna őket. Mint ahogy a gyerekeket is a maguk zavarba ejtő kérdéseikkel, melyeket lehetlőleg olyankor tesznek fel, amikor nem kellene, az aranyköpéseikkel, melyektől ég a szülő pofája (Nahát! Honnan szedte ezt a gyerek?)
Gemma életében még jobban fokozódik a bonyodalom, mikor szeretett munkahelye is veszélybe kerül (főnöke egy imádnivaló, nagyon eredeti figura!), s a tévelygő családapa is hazavonszolja magát, hogy újra elfoglalja helyét a családban. Pont akkor, amikor úgy néz ki, hogy Gemma és Tom, lánya tanárja között a dolgok kezdenek egyenesbe jönni. Gemmának pedig dönteni kell, hogy visszafogadja gyermekei megbízhatatlan apját csak azért, hogy ismét teljes legyen a család, vagy egy új kapcsolatot épít egy másik férfival.
Ez a könyv volt az év legkellemesebb csalódása. Pörgött, vicces volt, a komoly dolgoknak is egy-egy humoros fordulattal vette el az élét – mert azért komoly dolgokról is szó esik benne –, abszolút szórakoztató volt. Teljesen őszintén mondom, hogy többször is csorgott a könnyem a nevetéstől.
Ajánlom azoknak a nőknek, akiknek gyermekük van, mert sok helyzetben magukra és/vagy gyermekeikre ismernek. Azoknak a nőknek is, akiknek ezután lesz gyermekük, hogy képben legyenek mindazzal, ami rájuk vár. És természetesen azoknak a nőknek is, akik soha nem akartak anyák lenni, hogy lássák mit úsztak/úsznak meg. Zseniális volt.




2019. június 3., hétfő

Rita Falk – Grízgaluska affér



Franz Eberhofer 4



Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor zsaru egyik pillanatról a másikra bűnüldözőből gyanúsítottá válik – méghozzá egy rendőrgyilkossági ügy gyanúsítottjává. A nyomok mind Franz felé mutatnak: az áldozattal köztudottan rossz volt a viszonya, az alibije gyenge, ráadásul a gyilkos fegyver éppen az ő jó bajor bicskája. Szorongatott helyzetéből az egyetlen kiút, ha komótosan nyomozgató kollégái helyett a saját kezébe veszi az ügy felderítését. 
Közben sajnálatos módon a szülői házban is belháború dúl: felbukkan ugyanis Paul, a Nagyi hetven évvel ezelőtti nagy szerelme…


Magistra, 2019
Eredeti cím: Grießnockerlaffäre



Negyedik részéhez érkezett Rita Falk által megalkotott páratlanul eredeti bajor rendőrről, Franz Eberhoferről szóló sorozat. Mivel a második rész után a sorozat búcsút intett magyar kiadójának – melyet nem fogok most megnevezni, de könnyű kitalálni –, és a harmadik-negyedik rész már az addig általam nem ismert Magistra Kiadónál jelent meg, elképzelhető, hogy további folytatásoknak is örülhetünk majd magyar nyelven is. Egyelőre semmilyen biztos információ nincs birtokomban további könyvekről, de reménykedni azért szabad, ez ugyanis egy terjedelmes sorozat, tizedik részének megjelenése hamarosan várható. Természetesen német nyelven, ugyanis a szerző ezen a nyelven alkot.
Aki még nem találkozott Franz Eberhoferrel és az ő meglehetősen sajátos történeteivel, az lightos, humorban gazdag krimi-sorozatot hagy ki. A részek önálló történetként is megállják helyüket, bármikor be lehet kapcsolódni, de kár kihagyni az előző három könyvet.
Valahol Bajorországban, egy Niederkaltenkirchen nevű festői falucskában él a rend bősz és utolsó sejtjéig eredeti őre: Franz Eberhofer. Büntetésből, ugyanis nagyvárosi ígéretes karrierjét egy sajnálatos eset lehetetlenítette el – ezt már tudják azok, akik nyomon követik a rend derék őrének történeteit, elmesélni nem fogom. Így szülőfalujában folytatja tevékenységét és nem is rosszul.
Természetesen most is jelen vannak a történetben családtagjai, akik pont olyan eredeti figurák, mint ő maga. Az aprócska Nagyi egy minidiktátor, apja füvet termeszt a ház mögött – igen “azt” a füvet! – és gond nélkül rá is gyújt valahányszor szükségét érzi, s epizódikusan jelen van bátyja, Leopold is, aki az egyetlen viszonylag “normális” a családban, de csak viszonylag. Nem csak a család tagjai tűnnek fel ebben az újabb türténetben, hanem a falu már ismert lakói is: a hentes, a víz-gáz buheráló, a kocsmáros, a fura polgármester, és természetesen Susi is, hősünk szexpartnere – bár a hölgy ennél sokkal több szeretne lenni.
Az Eberhofer család viszonylag nyugalmas életét egy idős férfi megjelenése dúlja fel, akiről kiderül, hogy a Nagyi régi szívszerelme, még a házasság előtti időkből. Ez bonyodalmakat és féltékenységet szül a családban, és meglehetősen kiszámítható az, hogy milyen szerepe is van Paulnak a Nagyi és a család múltjában.
Egyébként a történet a Nagyi temetésével indul, rendesen be is rezeltem, hogy elvesztettünk egy olyan színes karaktert, aztán kiderült, hogy tulajdonképpen nem Franz nagymamáját temették, hanem a Susiét.
S hogy a dolgok még jobban bonyolódjanak, a Landshut városi rendőrség (valamilyen formában ide tartozik Franz Eberhofer is) kiállhatatlan és túlbuzgó főnökét holtan találják egy parkolóban, nem sokkal azután, hogy Franz kissé helybenhagyta. Mi több, a rendőrfőnök torkát Franz bicskájával vágták el, tehát ő az első számú gyanúsított. Eberhofer szerint a fiatal és csinos özvegy a hunyó, akinek viszont sziklaszilárd alibije van. Mivel a landshuti kollegák nem igazán jeleskednek a bűnügy megoldásában, hősünk maga lát neki felgöngyölíteni az ügyet és tisztázni szerény személyét. Ebben szokás szerint segítségére van barátja és volt kollegája, Rudi, aki mostanában magánnyomozóként obszervál hűtlen férjeket s feleségeket, no meg a szerencse sem elhanyagolandó, mert annak is nagy szerepe van: jókor lenni jó helyen.
Minden kiszámíthatósága ellenére imádtam ezt a történetet is, mert szórakoztatott. Franz Ebenhofer, a rend páratlan őre annyira bunkó barom, hogy már imádnivaló. A történetet is ő maga meséli el E/1-ben, és fura vagy sem, ez most nem zavart, annak ellenére, hogy nem szeretem az ilyen típusú történeteket.
Hősünk ismétlődő napi rutinja sem zavart: napi körei kutyájával, mely után mindig tudjuk menni idő alatt teljesített és az esetleges késés okát is, a húsoszsemle-zabálások, a megszokott sörözések a falu kocsmájában, hogy mindig első a saját kényelme és gyomra, a bűnüldözés vagy a randi ráérős.
A könyv végén, ahogy eddig is, ott vannak a zseniális szakács Nagyi hamisítatlan bajor receptjei is. Lehet próbálkozni.
Ez egy fergeteges paródia, melyből sorozatfilm is készült. Sajnálatos módon a magyar közönség számára még nem elérhető. A bejegyzésben szereplő fotók is a Grízgaluska affér filmes változatából származnak.
Könnyű, szórakoztató történet, szaftos humorral és szellemes beszólásokkal. Azoknak ajánlom, akik szeretnének jót nevetni. Nagyon remélem, hogy nem hagy minket cserben a kiadó és további Franz Eberhofer történeteket olvashatunk. De ízlések és pofonok... 



Kapcsolódó bejegyzések:







2018. december 29., szombat

Rita Falk – Sertésfej al dente


Franz Eberhofer 3


Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor zsaru békés mindennapjait egy csapásra felborítja a gyilkosságért elítélt pszichopata pszichológus, dr. Küstner szökése a börtönből. Küstner szökése után nem sokkal ugyanis az őt elítélő Moratschek bíró levágott, véres sertésfejet talál az ágyában. A feldúlt bíró Eberhoferék tanyáján keres menedéket, ami gyorsan elviselhetetlenné teszi az otthoni állapotokat Franz számára. Ha minél előbb helyre akarja állítani otthona és élete nyugalmát, nincs más választása, mint sürgősen a végére járni az ügynek…
Rita Falk nagysikerű sorozatának harmadik kötete.


Eredeti cím: Schweinskopf al dente, DTV, 2011
Magistra, 2018





Rita Falk és Franz Eberhofer sorozata kiadót váltott. Mármint ami a magyar nyelvű kiadást illeti. A sorozat első két részét (Télikrumpligombóc – 2016 és Gőzgombóc blues – 2017) a Művelt Nép Kiadó jelentette meg, a harmadikkal a Magistra Kiadó tört be a piacra. Zárójelként megjegyzem, hogy a sorozat eddig megjelent részei is itt kaphatóak, a három együtt kedvezményes áron, meg minden bizonnyal máshol is, de a Művelt Népnél nem. Egyébként most először talákozom ezzel a kiadóval, remélem nem utoljára, mert a sorozat további köteteit is olvasni szeretném. Itt nem lehet felvágni, hogy sebaj, majd lenyomom angolul, mert a szerző német nyelven ír.
Mit is kell tudni erről a sorozatról? Első sorban azt, hogy főszereplője, Franz Eberhofer egy bajor rendőr. Továbbá azt is, hogy Franz Eberhofer Niederkaltenkirchen település egyetlen rendőre és most épp előléptették, nagyon büszke is ezüst csillagocskájára és arra, hogy ő most már felügyelő. És amit a legfontosabb tudni: ő az anti-rendőr. Egy vicc. És pontosan ez teszi őt – és a sorozatot – nagyon szerethetővé és szórakoztatóvá.
Franz, khm… Eberhofer felügyelő egy háztartásban él apjával (a történetben Papa), aki olyan, mint egy kiöregedett, de nagyon szerethető hippi, rajong a Beatlesért és indiai vadkendert termeszt a ház háta mögött. A házban lakik még a süket Nagyi is, az árleszállítások és akciók beteges rajongója, valamint messze földön a legjobb szakács. Eberhofer felügyelő úr a házhoz tartozó disznóólban lakik. Szószerint. Akik az előző részeket is olvasták, azok már tudják, hogy a családi disznóólat alakította át saját kuckóvá, ahová pitti ügyek intézésével eltöltött “nehéz” napjai után visszavonul Ludwig nevű kutyájával.
   A történetet is maga a felügyelő meséli el, egyes szám első személyben, a maga utolérhetetlen stílusában. Mert Franz Eberhofer nagyon színes egyéniség, akinek egy kis őrületért nem kell a szomszédba mennie:

“…– És megmondom magának, Eberhofer, ne merészeljen még egyszer szégyent hozni erre a szép bajor egyenruhára! Ha nem tudja, hogyan viselkedjen benne, nem is érdemli meg, hogy magára ölthesse! Egyetértünk?
De még mennyire! Mire kettőt pislant, már le is vetettem a szép bajor egyenruhát és odanyomtam a polgármester szép bajor kezébe. Meghúzom a nadrágszíjat az alsónadrágomon és már kész is vagyunk.”

Csodálatos módon, a kis bajor településen mindig akad valami olyan bűntény is, amiben hősünk csillogtathatja felkészültségét és rátermettségét. Most Moratschek bírót fenyegeti dr. Küstner, a frissen elítélt elmebeteg pszichológus (jól hangzik, ugye?), aki a pszichopatákra jellemző találékonysággal megszökik a börtönből, hogy a bíró és Eberhoferék életét fenekestől felforgassa. Itt kerül képbe, az a bizonyos címbeli disznófej is. Egyéb apróságok mellett a törvény derék őrének most ezt az ügyet kell megoldania.
Bár egy sorozat része, a önálló történetként is olvasható, de szerintem kár lenne kihagyni az előző részeket, mert akkor ebben a részben már ismerősként lehet üdvözölni Niederkaltenkirchen lakóit: Wolfit, a kocsmárost, Simmelt, a mészárost, Flötzingert, a “buheráló” szerelőt, Beischl asszonyt, a falu nimfomániását, Liesl Mooshammert, a település pletykafészkét, és természetesen a tágabb Eberhofer családot, mert hősünknek van egy Leopold nevű bátyja is, aki könyvkereskedéssel foglalkozik, ami ugye sokkal magasztosabb dolog, mint rendőrnek lenni.

“– Használta már Nagyi az új szakácskönyvét? Kipróbált már valamit? – érdeklődik Leopold.
 – Naná – válaszolom.
 – És mit?
     – Hogy belefér-e a szemetesbe.”

S ha már Leopold, akkor természetesen nem hiányozhat a történetből Sushi sem – becsületes nevén Ushi –, hősünk kedvenc (egyetlen) unokahúga sem. S az ügy felderítésében most is régi barátja, Rudi Birkenberger "magánszimat" segédkezik neki.
Imádtam! Nem mosolyogtatott meg, hanem könnyekkel röhögtem, vihorásztam.  Ez a hullakomoly krimik szaftos paródiája, ami símán feldobta a hangulatomat és mindenkinek ajánlom, aki jót akar derülni. Egyetlen hibája volt: rövid volt, még olvastam volna… de természetesen ízlések és pofonok…

Franz Eberhofer történetéből film is készült. A bejegyzésben szereplő fotók a Schweinskopf al dente (2016) című részből származnak.



Kapcsolódó bejegyzések








2018. május 24., csütörtök

Diana Cooper - Ágy kutyáknak kiadó



Mit tehet az az angol háziasszony, akinek három gyermeke már kirepült a családi fészekből, férjét infarktussal kórházba szállítják, s ő sikertelenül próbálkozik mindenféle módon, hogy létfenntartásukat biztosítsa. Mi egyebet, minthogy beköltözik egy vidéki nagy házba, és kutyapanziót alapít a nyaralni induló gazdik kedvenceinek. A kutyusok sora idővel más árvákkal is bővül, feltűnnek papagájok, kecskék, olykor egy-egy malac, szamár, avagy egy rókakölyök is. És jönnek egymás után a legkülönbözőbb kutyatulajdonosok, s velük és rajtuk keresztül bomlik ki Diana Cooper bűbájos egyénisége, megkapó és sokoldalú humora és életszeretete.


Ciceró, 2001
Eredeti mű: Diana Cooper – Animal Hotel, 1979


   Diana Cooper neve inkább az ezotéria kedvelő számára lehet ismerős, hiszen magyar nyelven megjelent könyvei többsége erről szól (Unikornisok csodája, 2012 és azután, Kis értekezés az angyalokról, Kis értekezés a felemelkedésről). Nem vonzódom a témához, tehát egyetlen könyvét sem olvastam, ezért ért meglepetésként, hogy az Ágy kutyáknak kiadó teljesen más kategória. Köszönet a kedves hölgynek, aki olvasásra ajánlotta.
Ugye, ez nem egy mostanság megjelent könyv, sokan még a világon sem voltunk, amikor ez először megjelent. De akár a múlt héten is íródhatott volna, mert mert mindaz amiről ez a történet szól ugyanilyen aktuális lett volna, csak minden bizonnyal a történetben felhasználta volna a modern kor vívmányait is, mint, számítógép, mobil telefon, internet ls természetesen a Gugli, mert ő a barátunk és nélküle lassan már szuszogni sem tudunk.

   “Mindinkább úgy fest, hogy nincs a teremtésben vesztes, csak én. Történjék bármi, én vagyok a balek, aki elviszi a balhét.”

   A történet E/1-ben íródott, maga a hősnő meséli el. A hősnő, akinek a történetben nem hangzik el a neve, mert ő az Édesem, a Néni vagy a kutyás nő, de nevén nem szólítja senki. De ettől ő még pontosan tudja magáról, hogy kicsoda: háromgyerekes anya, akinek gyermekei már kirepültek a fészekből, ő maga sem mai csirke. Férjével azt a tipusú családot alkotját, amilyenhez hasonló ismerőse mindenkinek van legalább egy. Azok, akik mindig mindenbe belefognak – akkor is, ha nem értenek hozzá, mert ez lesz majd az áttörés, ettől lesz tehetős a család, s amikor mégsem jön be, a sokadik alkalom után is mindig jön egy újabb ötlet, amivel kezdeni kell valamit, és ez az esetek többségében költözéssel is jár. Volt már fűszernyövény termesztés, almás birtok, s ki tudja még mi, most épp a kutyapanzió van soron, mert:

"Szerintem kutyából soha nem lehet elég."

Csakhogy most a férj nem tud a hősnővel tartani, mert infarktussal fekszik a kórházban, ő pedig ott áll szállmagában egy lepukkant birtokon, egy elhanyagolt házban és hamarosan jönnek a kutyák… és más állatok, a birtok lassan különb lesz Noé bárkájánál, bár a kígyó és a majom gondozását hősnőnk visszautasítja. S nemcsak az állatok jönnek, hanem a gazdáik is, akik a saját gondjaikat is a hősnőre zúdítják.
Ez egy Egyesült Királyságban játszódó történet és minden ízében brit. Szórakoztató, vicces, néha megható. Tipikus könnyű, nyári olvasmány. Korhatár nélkül olvasható, kutyásoknak-macskásoknak szinte kötelező olvasmány, de természetesen ízlések és pofonok…




2018. március 28., szerda

Jane Fallon – Szabadulj meg a pasitól!


A ​harmincas éveiben járó Helen extra cikis helyzetbe kerül: Matthew, aki négy éve a titkos szeretője, váratlanul kiteríti otthon a lapokat, és Helenhez költözik. Éppen akkor, amikor a lány elhatározza, hogy szakít vele.
Mit tehet Helen?
A-TERV: Sminkeletlenül járkál otthon a legócskább tréningruhájában. Nem gyantáztat többé. Megjegyzéseket tesz a hapsi unalomig ismert poénjaira. Néha a szájszagára is. Nem hajlandó összebújni vele. 
B-TERV: Megismerkedik Matthew feleségével. Természetesen álnéven, és kitalál hozzá egy kamu háttér-sztorit magának. Miután összebarátkoztak a nővel, mindent megtesz, hogy az kibéküljön a férjével, és visszafogadja.
Jane Fallon angol szerzőnő regényei eddig 12 országban lettek bestsellerek. Egyszerre fergeteges humorú és kínosan őszinte könyvek a női élet azon buktatóiról, amelyről nem szokás beszélni.


Letero, 2018
Eredeti mű: Jane Fallon – Getting Rid of Matthew, 2007


“Egész életében három dologra vágyott: magas fizetéssel járó PR-os munkára, egy saját lakásra és egy férfira, aki szintén kizárólag az övé. Valahogy mégis személyi asszisztensként végezte, ami mindenki más szótárában titkárnőt jelentett. Nem keresett eleget ahhoz, hogy ingatlant vásárolhasson, ezért bérelt egy másfél szobás lakást a Camden Streeten, apró, sötét, alagsori lakást hátsó kerttel, repedt hálószobaplafonnal és egy hatalmas, penészes folttal a fürdőszobában. Ami pedig a férfit illeti – nos, hitt az igaz szerelemben, az elköteleződésben és a „míg a halál el nem választ”-ban, csak éppen ez vele soha nem történt meg.” *

A szerző első magyar nyelven megjelent könyve és nagyon remélem, hogy nem az utolsó.
A téma örök: a másik nő. Az aki önző módon belegyalogol mások házasságában, elszakítja a férjet, apát a családtól, nem törődve a következményektől. Ilyen történet számtalan létezik már, s nincs olyan ember a világon, aki ne ismerne legyalább egy olyan családot, ami a “másik nő” miatt ment tönkre.
Ez a történet abban különbözik a többitől – legalábbis azoktól, amiket én ismerek –, hogy egy átfogó képet ad mindarról, ami történik, hiszen nem csupán egyetlen ember szemszögéből ismerjük meg a történetet, hanem valamennyi résztvevő, szereplő hozzáállását, gondolatait elénk tárja a szező. Ez nem egy váltott szemszögű írás, hanem a szerző mesél E/3-ban, de olyan sílusban, hogy teljes képet kapunk arról, hogy mi is történik a házasságban és az azon kívüli kapcsolatban is..
A történet központjában Helen áll, egy negyvenhez közeledő egyedülálló nő, akinek valahogy nem jött össze mindaz, amit az életével eltervezett. Továbbra is csak titkárnő egy PR cégnél, pedig úgy érzi sokkal többre elhivatott, egyetlen bizalmas barátnője Rachel, aki eleinte a szingli élet lelkes szószólója, majd amikor megtalálja párját elvei 180 fokos fordulatot vesznek. Helen pedig négy éve viszonyt folytat Matthew-val, a főnökével, aki, korát tekintve akár az apja is lehetne, természetesen nős, és aki a félrelépő férfiak sablonos szövegével eteti: nem érti meg a felesége, rossz a házassága, csak a gyerekek miatt vannak együtt és pontosan miattuk nem hagyhatja el Sophiet, a feleségét.
Amikor pedig mégis megtörténik az elhagyás, Matthew minden előzetes bejelentés nélkül beköltözik Helen lerobbant lakásába és magával hozza családja minden gondját-baját – néha családtagjait is, akik természetesen rondán viselkednek Helennel. 
   Együtt lakva Matthew már nem az a férfi, aki heti pár alkalommal, néhány lopott órát töltött vele, ráadásul a munkahelyén is beindul a pletykagépezet, mert mindenki tudni akarja kicsoda a nő, akiért Matthew elhagyta a családját. Lassan Helen lesz az egyes számű közellenség és akkor elgondolkozik azon, hogy kell-e ez neki? Ráadásul megismerkedik egy nagyon vonzó, szingli férfivel is, csakhogy... Mindent összeadva hősnőnk úgy dönt, hogy meg kell szabadulnia Matthew-tól és valamilyen módon vissza kell küldenie az örök nőcsábászt a családjához, vissza kell kapnia az életét. Ezért életbe lépteti a fülszövegben is ismertetett A és B tervet, ami magával hozza azt is, hogy megismerkedik Sophieval, a feleséggel, aki még véletlenül sem az a lehurbolt öregedő nő, akire Matthew elmondása alapján várt, hanem egy tip-top, energikus, fiatalos nő, remek családanya és saját karrierrel rendelkező üzletasszony.
A történet kicsit sem vicces, hiszen bárki lehetne bármelyik szereplő helyében, viszont nagyon szórakoztatóvá teszi a szerző stílusa. Szereplői közülünk valóak és szerethetőek, az egy Matthew kivételével. Róla még azt sem lehet mondani, hogy korát tekintve kapuzárási pánikja van és ezért csalja meg feleségét, hiszen első feleségét a sokkal fiatalabb Sophie-ért hagyta el annak idején, s most Sophiet cserélte fel Helenre, de közben minden állandó kapcsolata mellett voltak félrelépései.
Nagyon kedveltem a történetet, remek kikapcsolódást nyújtott, s mi kell ennél több? Ajánlom mindazoknak aki egy-két estére könnyed szórakozásra vágynak, de természetesen ízlések és pofonok...

Rachel és Helen a „Nők, akiket utálunk” listája 

“Nők, akik elcsábítják mások férjét (Helen)
Nők, akik a barátnőjük elé helyezik a pasijukat (Rachel)
Nők, akik halálra untatják a másikat az esküvőjükkel vagy a gyerekükkel (Rachel)
Sznobok
Kövér nők, akik folyton azt bizonygatják, milyen keveset esznek
Nők, akik folyton kirakatba teszik a mellüket (alfejezetben azok, akik a mellükkel pótolják a nem létező személyiségüket)
Csöcsös pálcikák (egyedül a féltékenység ihlette, hogy a listára felkerült a nők rendkívül ritkán előforduló csoportja, akik karcsúak voltak, miközben hatalmas keblekkel áldotta meg őket a természet)
Kövér nők, akik a hatalmas mellükkel hencegnek
Nők, akik szeretik Didót
Nők, akik szeretik Bridget Jonest
Sophie
Nők, akik folyton arról beszélnek, mennyire imádják a cipőket (alfejezetben azok, akik szerint a Szex és New York a valóság)
Nők, akik a csoki megszállottjai
Jennifer (valójában egyikük sem emlékezett már, ki lehet Jennifer, de egyetértettek abban, hogy nem húzzák ki a listáról, mert bizonyára nemhiába került fel rá)
Sovány nők, akik azon nyavalyognak, hogy meghíztak, ezért kénytelenek 38-as ruhákat hordani
A siránkozó nők (elvileg Helen, bár az utóbbi időben nem jellemző)
Nők, akik azt mondják, „király”, „tök gáz”, „csörgess meg!” vagy bármilyen divatos kifejezést használnak
Nők, akik kislányos hangon beszélnek
Nők, akik azt állítják, hogy őrültek (kivéve ha kórházi papírjuk van róla)
Nők, akik „havibajnak” nevezik a menstruációjukat
Nők, akik azt hiszik, hogy másokat érdekel a lombikbébi-kezelésük
Nők, akik mindenáron gyereket akarnak
Nők, akik pszichológushoz járnak
Bókvadászok („Olyan kövérnek látszom ma!” aztán szünetet tartanak, hogy legyen időd megjegyezni: „Dehogy! Sovány vagy.”)
Nők, akik úgy emlegetik a barátjukat, hogy „az emberem”
Laura (ezt Helen nemrégiben kihúzta)
Nők, akik nadrágtartót hordanak. Vagy fűzőt. Vagy bármit, amiről azt olvasták a pasijuk magazinjában, hogy szexi
Nők, akik túlságosan igyekeznek
Nők, akik virágot tűznek a hajukba, színes sálat hordanak, fekete melltartót húznak fehér felső alá
Anyák, akik részmunkaidőben dolgoznak, és elvárják, hogy az egész világ a teendőikhez alkalmazkodjon („Ó, el kell cserélnem a napot, mert a bölcsit felújítás miatt bezárják.”)
Nők, akik még akkor is szoptatnak, amikor a gyerekük már elég nagy ahhoz, hogy ezt maga kérje” *



* Jane Falon – Szabadulj meg a pasidtól!, Lettero, 2018