A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Olaszország. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Olaszország. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. július 7., vasárnap

Nicky Pellegrino – Egy év Velencébe



Újabb csodás regény a nagy sikerű OLASZORSZÁG, SZERETLEK! szerzőjétől.
Kat sikeres, Angliában élő újságírónő, aki legalább annyira szeret utazni, mint enni. Televíziós műsorában a világ legkülönösebb helyeire kalauzolja a nézőket. Amikor a tévésorozat véget ér, Kat találkozik egy sármos idegennel. A férfi Velencében él, és egy régi, családi szállodát vezet. Szexis, okos, kedves. Tényleg létezik ilyen pasi a földön? Miután a kapcsolatuk szorossá válik, megállapodnak abban, hogy Kat egy évre Velencébe költözik hozzá. Besegít a szállodába, és könyvet ír a városról, tele titkos helyekkel és hagyományos receptekkel. Ennyi idő alatt igazán kiismerhető Velence összes étterme, péksége, cukrászdája. De vajon Massimo is, a vonzó olasz férfi?



Lettero, 2019
Eredeti cím: A Year at Hotel Gondola, 2018



   Nicky Pellegrino nevével tavaly találkoztam először, amikoris a Lettero Kiadó megjelentette Olaszország, szeretlek! című könyvét. Mondhatni vegyes élmény volt olvasni, egy részét szerettem, a másikat, a jelenben játszódót nem, és ehhez nagyban hozzájárult a számomra rém antipatikus hősnő. Sebaj! – gondoltam, a következő könyve biztosan szuper lesz, főleg, hogy akkor már a kiadó reklámozta is a könyv angol nyelvű megjelenését, és jött az ígéret is, hogy hamarosan magyar nyelven is olvasható lesz.
Egy év Velencében – csábító cím. A várost amúgy is egy jó nagy adag romantikus köddel társítják, szinte mindenkinek szerepel a bakancslistáján, s a szerencsésebbek el is jutnak oda. Pellegrino könyve pedig akár kedvcsináló is lehetne… de nem az. Legalábbis számomra nem. Zárójelben megjegyzem, hogy jártam Velencében, igaz nem egy évet töltöttem ott, de ha összeszámolom az ott töltött időt, olyan három-négy hétre jönne ki.
Pellegrino regénye egyszerre akar útikalauz, helyi jellegű ételek szakácskönyve és szerelmi történet lenni. Ha ehhez még hozzáadom a tényt, hogy a hősnő közben könyvet ír és annak egész fejezeteit lehet olvasni a történetben, akkor ez már rég túlment a túlzás határán. Egyszerűen túl sok és valahogy nem passzolnak össze a dolgok.
   A történet hősnője Kat Black, volt tévés személyiség, pillanatnyilag parkolópályára tett középkorú nő – bár a kora sehol nincs konkrétan számszerűsítve, a nő símán valahol a negyvenes éveit taposhatja, ha egyidős aktuális szeretője volt feleségével, akinek egyetemi hallgató korú lányai vannak. Nos, Kat műsorát beszüntetik és a nyughatatlan nőnek más elfoglaltság után kell néznie, ami egyben pénzkereseti lehetőség is, hiszen “van még ott ahonnan ez jött” elv alapján tévésztár korában két kézzel szórta meglehetősen nagy jövedelmét. Kapóra jön neki, hogy aktuális szerelme a Hotel Gondola tulajdonosa Velencében, egy évre odaköltözik, besegít a szállodában, hogy közben könyvet írjon élményeiről, az igazi Velencéről, amit a turisták nem látnak – és a kapcsolatáról az ízig-vérig olasz Massimóval.
   Ez a történet alapja. Kat beköltözik  Massimóval a hotel egyik padlásszobájába és megkezdődik a velencei kaland, amit rendesen dokumentál is. A történéseket egyrészt a szerző meséli el, tehát E/3-ban olvashattam, másrészt ott voltak a kész fejezetek Kat könyvéből, mely E/1-ben elmeséli ugyanazt, a jövőbeli olvasók számára kissé kozmetizálva. Símán meglettem volna Kat könyvének fejezetei nélkül, s akkor a könyv sem rúgott volna 400 oldal unalomra.
Azon túl, hogy a történet hősnője Kat, a szerző több érdekes karaktert is felvonultat. A kelleténél többet. Itt van például maga a szerető, Massimo. Elfoglalt üzletember, hiszen a család tulajdonában lévő szállodát egymaga vezeti. S mintha úgy emlékeznék, hogy tulajdonképpen jogilag nincs is elválva feleségétől, csak külön élnek évek óta. Akkor meg miért akar komolyan elköteleződni egy másik nő iránt? A komoly elköteleződés az házasságot jelent, nem? Kat és Massimo pedig inkább egymás mellett él, mint együtt.
   Massimóval együtt jár a volt (még aktuális???) feleség is, aki ugyan nem akarja a férfit visszaszerezni, de amint Kat megjelenik a szállodában, hopp! ott van ő is és segítség, barátkozás címszó alatt annyit tesz keresztbe a kapcsolatuknak, amennyit nem szégyell.
A történetben szerephez jut egy fiatal és ambiciózus olasz séf-jelölt, aki a családi gondola-bizniszt a fakanálra cserélte, egy amerikai özvegy, aki az emberek hangulatát, személyiségét színekben látja (nem, ez már nem fér bele a szinesztézia fogalmába!) és festészettel próbálkozik, valamint egy tősgyökeres velencei idős hölgy, aki harsány optimizmussal és hamis kirobbanó életkedvvel takarja magányát. Ő gazdag ismerősei levetett ruháit árulja boltjában, s teszi ezt meglehetősen sajátos módon.
   Amit pozitívumnak tartok az, ahogy a szerző felhívja a figyelmet arra, hogy mit jelent Velencének és a lakosainak az a turistaáradat, ami a várost elárasztja. Természetesen az anyagiakon túl. Értem én, hogy a város a turizmusból él és nem pontozzák a tatyóból szendvicsező turistákat, akik egy nap alatt végigrohannak a főbb látványosságokon és csupán szemetet hagynak maguk után, de anyagi bevételt nem. De sehol egyetlen szó sem esik arról, hogy például mennyibe kerülne helyben étkezni és nem a tatyóból. Meg arról sem, hogy a romantikus gondolázásért mennyit kellene leszurkolni fejenként. Újabb zárójel: Velencében csak a turisták gondoláznak – sok pénzért, a helyiek vizitaxit vagy -buszt használnak, vagy van saját csónakjuk.
   Egy év Velencében és a szerző mégcsak említést sem tesz a hely legnagyobb látványosságáról, a karneválról, viszont bemutat egy másik ünnepet, amit a legfontosabbnak tüntet fel. S ha már az igazi Velencéről beszélünk – ami mégiscsak a turistákból él, bármennyire nem tetszik –, akkor azokról az utca árusokról sem tesz említést, akik agresszívan tolják a gyanútlan turista arcába a kínai bóvlit, s valahogy a lagúnák jellegzetes bűzéről is megfeledkezik.
A történet gasztronómiai részébe nem szeretnék belemenni, vannak receptek, leírások, lehet próbálkozni.
Útleirás, szakácskönyv és középszerű szerelmi történet. Egy kicsit mindegyik volt, egy idealizált hősnővel a főszerepben, akinek a tökéletességétől és tévedhetetlenségétől viszketegséget lehet kapni. Nem ájultam el a történettől, egyszerolvasós-felejtős kategóriában marad, de ízlések és pofonok…





Kapcslódó bejegyzés:





2019. április 1., hétfő

Amy Harmon – Homokból és hamuból

Amy Harmon már az Arctalan szerelemmel rajongóvá tette a magyar olvasókat, akik azóta is izgatottan vártak az írónő egy újabb hazai megjelenésére, mely elrabolhatja a szívüket. A Homokból és hamuból egy mélyen megérintő, egyszerre tragikus és szívhez szóló történetet tár elénk a második világháború borzalmai közt sodródó két fiatalról, életről, halálról, és persze szerelemről. Tartsatok velünk öt állomásos blogturnénkon és ismerjétek meg ti is Eva Rosselli és Angelo Bianco lebilincselő történetét!




Olaszország, 1943. Tombol a második világháború, az ország nagy részét megszállták a németek, a zsidó lakosságot deportálás és megsemmisítés fenyegeti.
Évekkel ezelőtt Eva Rosselli és Angelo Bianco szinte testvérekként nevelkedtek, majd egymásba szerettek, ám a körülmények és a vallásuk elválasztotta őket egymástól.
Hosszú idő után találkoznak újra: a zsidó származású Eva a Gestapo elől menekül, s nincs kihez fordulnia. Angelo felszentelt pap, s úgy dönt, befogadja a lányt a kolostorba. Eva rádöbben, hogy a katolikus egyház rajta kívül még sokaknak nyújt menedéket.
A világ lángokban áll, az emberek nélkülöznek, és a két fiatalra is sorozatos megpróbáltatások várnak. Gyötrelmes választások elé kerülnek, mígnem a sors és a szerencse közbeszól, és életük legnehezebb döntését kell meghozniuk.



Libri, 2019
Eredeti cím: From Sand and Ash, 2016




“Homok és hamu. Az üveg alkotóelemei. Hogy a semmiből micsoda szépséget lehetett alkotni ! A lány sosem értette, miért ámult el ezen állandóan babbo. Újjászületés homokból és hamuból. Új élet homokból és hamuból. Eva úgy érezte , újjászületik, megújul minden dallal, minden imával, minden apró, lázadó cselekedettel, és megesküdött, hogy folytatni fogja. Megfogadta, hogy nem hagyja magát, üveggé változtatja a hamut, és a bátorsága már önmagában felért egy győzelemmel.”

Találkozásom ezzel a könyvvel nem történt szerencsés csillagzat alatt. Egyrészt azért, mert most valamiért nem voltam fogékony a témára – bevallom, hogy mást vártam –, másrészt, mert korábban olvastam a szerző Arctalan szerelem című könyvét, és nagy hatással volt rám. Ha ez nem történik meg, mármint most találkozom először a szerző nevével, akkor azt mondanám, hogy ez egy jól megírt, zseniális alkotás, mert lényegében az is.
Az a gondom, hogy ha egy olyan könyvet olvasok, ami nagy hatással van rám – lásd Arctalan szerelem –, akkor a szerző következő történeteiben is a mintát (sablont, modellt – kinek melyik kifejezés tetszik jobban) keresem, amit az előző történetben követett. Az én hibám, nem tudom túltenni magam rajta, hiszen a hivatásom is ehhez kapcsolódik. Szerencsés esetben nincs semmilyen hasonlóság egy-egy szerző önálló történetei között, de ez nem mindig van így.
Most sincs. Bár a történet más, más időben és más helyen játszódik, az alap ugyanaz: a háború tragédiája, fiú és lány ősidőktől fogva ismerik egymást, a fiú sérült, a szerelem majd jön, amikor ott lesz az ideje, de addig is meg kell menteniük egymást az élet igazságtalanságaitól.
Angelo Bianco, a történet főhőse, gyermekként érkezik olasz rokonaihoz az Egyesült Államokból. Csendes, visszahúzódó, nehezen barátkozó. Ehhez az is hozzájárul, hogy egyik lábával gondok vannak. A vallás fele forduló fiú életútja már ebben a zsenge korban meghatározott: egyházi iskolába jár és senki előtt nem titok, hogy az egyházi pálya fele vonzódik. Eva Roselli, a tehetséges hegedűs viszont egy energiabomba, és mindent megtesz, hogy a csendes fiút kizökkentse komfortzónájából. Így kezdődik a két fiatal ismeretsége, ami idővel barátsággá, majd a későbbiekben – minden józan megfontolás ellenére – szerelemmé alakul.
Csakhogy mikor ez bekövetkezik Európában már dúl a második világháború, virágzik a fasizmus és vele együtt a zsidóüldözés. Eva Roselli pedig zsidó és egyetlen esélye, hogy a koncetrációs táborok horrorjától megmeneküljön, az a menekülés. Ekkor fordul Angelóhoz, aki már felszentelt pap.

“Egy dolog megölni valakit, és egészen más dolog megalázni, lealacsonyítani, úgy hántani le róla a méltóságát, mintha a húsától fosztanák meg. Aki megteszi az elsőt, az gyilkos. Aki pedig megteszi a másodikat, az szörnyeteg.”

A két fiatal szerelmének története mellett, a szerző részletesen kitér arra, amit a háború viszontagságai és a zsidóüldözés jelentett. Hogy ez mennyire volt hiteles, meg nem tudnám mondani, mert mindaz, amit erről az időszakról tudok, az a történelemkönyvek lapjairól származik, no meg a hasonló témájú könyvekből, filmekből.
Természetesen ez egy nagyon megható történet, nem szabad elfelejteni azt a tragédiát, amit a második világháború és a zsidóüldözés jelentett, nem lehet spongyával eltörölni a holokausztot és azt a kárt, amit a beteg elmék és a fasizmus okozott. De mintha kicsit sok lett volna ez az egész, különösen megfejelve a ténnyel, hogy a főhős tulajdonképpen katolikus pap. Ez már a hatásvadászatot súrolta, mert ugye, mennyire botrányos az, ha Isten szolgája a szerelmet választja, hátat fordít mindannak, amiben addig hitt, és az sem érdekli, hogy az egyház szemében kapcsolatuk bűn és házasságuk sosem lesz elismert.
Ez egy olyan fiatal pár története, akik sohasem adták fel…
Semmiképpen nem szabad leírni ezt a könyvet, s nagy valószínűséggel egy későbbi időpontban újra fogom olvasni, mert kellő hangulat kell ahhoz, hogy minden szempontból élvezhető és értékelhető legyen. De természetesen ízlések és pofonok…


A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzés







Regényünk a második világháború borzalmai alatt játszódik, így a nyereményjátékunk középpontjában is ez állna. A turné valamennyi állomásán találtok egy képet, mely valamelyik világhírű világháborús filmből származik, a feladatotok csupán annyi, hogy felismerjétek a filmet, és beírjátok a címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. A helyes megfejtők között a Libri Kiadó jóvoltából a könyv egy példánya kerül kisorsolásra.
 Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.










04.01. Betonka szerint a világ...
04.03. Never Let Me Go
04.07. Szembetűnő

2018. október 1., hétfő

Nicky Pellegrino – Olaszország, szeretlek!


Csodálatos történet a szerelemről és az itáliai konyha titkairól. 
1964, Dél-Olaszország. Mintha megállt volna az idő San Giulioban, a békés, napsütötte faluban. Az asszonyok itt még naponta frissen sütik a kenyeret, és esténként egy kis pletykálkodásra jönnek össze a Caffé Angeli illatos kávéi és süteményei mellett. 
1980, Róma. A Carozza család legidősebb lánya az olasz fővárosba szökik a szerelmével a kis faluból. Alig tud valamit a titokzatos férfiről, de szenvedélyesen szereti. Amikor keservesen csalódik benne, és terhes lesz tőle, nincs más választása, hazatér a szüleihez. 
2005, Dél-Olaszország. Egy fiatal nő érkezik Londonból a kis faluba…

„A Csokoládé című regény olasz unokatestvére.” Cleo Magazine 
„Senki nem ír úgy a szerelemről és az olasz ételekről, mint Nicky Pellegrino.” Sunday Times 
„Ez nem a fogyókúrázók regénye! Lapról lapra éhesebb leszel tőle.” Cosmopolitan


Lettero, 2018
Eredeti cím: Delicious, 2005


Nagyon szeretem a ‘60-as, ‘70-es évek európai – különösen az olasz és francia – filmjeit. S azért mondom ezt, mert ez a történet olyan volt mintha egy ’60-as években játszódó olasz filmbe csöppentem volna, ehhez pedig hozzájárult a szerző stílusa. Annyira olvasmányos, annyira tökéletesek a leírásai, hogy símán elhittem ott sétálok a faluban, vagy ott tartozkodom a közösségben.
Ez az állítás igazándiból a történet első részére érvényes, amit nagyon kedveltem, a másodikat már annál kevésbé és ehhez nagyban hozzájárult a hősnő is, aki anyjától eltérően kicsit sem volt sem szimpatikus, sem szerethető, legalábbis nekem.
A szerző neve teljesen ismeretlen volt számomra. Miután a kiadó nagy csindarattával beharangozta az Olaszország szeretlek! megjelenését  utánaolvastam, és a Goodreads-en számszerint tíz, a szerző által jegyzett könyvet találtam – természetesen angol nyelven. Nagyon kedvelem a gasztroregényeket, valószínűleg azért mert a gasztronómiai ismereteim éppen csak az éhenhalástól mentenek meg, tehát izgatottan vártam a történetet, hátha valami mégiscsak ragad rám a lelkesedésen kívül is.
Nem nagy filozófia kitalálni, hogy a cselekmény nagy része Olaszországban játszódik, hiszen erre utal a cím is, bár a történések Angliába is elkalauzolják az olvasót, hiszen Anglia az ami biztosítja az újrakezdést Mariának és az otthont, a gyermekkort, a családot lányának, Chiarának.
A történet igazádiból két részre osztható: Maria Domenica története, majd a Chiaraé, Maria Domenica felnőtt lányáé, és kezdődik 1964-ben, egy olaszországi kicsiny faluban, ahol a tizenhat éves Maria Domenica, a Carozza család legidősebb gyermeke már keményen megtapasztalta miről szól az élet, hiszen nemcsak a házimunkából kell keményen kivenni az részét, hanem anyja már ki is választotta neki jövendőbelijét a Manzoni család Marcójának személyében. Csakhogy sem Marcónak sem Mariának nem fűlik a foga a házassághoz, mindketten világot akarnak látni, távol a kis porfészektől képzelik el jövőjüket, és vonzza őket a nagyváros varázsa. Ezért meg is szöknek. Nem, nem együtt, hiszen mégcsak nem is kedvelik egymást. Előbb Marco, majd Maria is, aki időközben munkát vállalt a falu kávézójában, hogy pénze is legyen az új, városi életéhez. És ez nem 1980-ban történik, ahogy a fülszöveg írja, hanem a hatvanas évek második felében. Mint ahogy a könyv eredeti címe sem Under the Italian Skies, ahogy a Molyon tűntetik fel, a link pedig egy teljesen más Nicky Pellegrino regényhez vezet. Az is megtévesztő, hogy a magyar kiadás borítója viszont kísértetiesen hasonlít az Under the Italian Skies-éra.
Ez volt Maria első szökése. És azért az első, mert egy év után terhesen érkezik haza Rómából, szülei pedig hozzákényszerítik Marco Manzonihoz, akit szabályosan hazapofoztak Rómából, annak ellenére, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy a gyermek apja valaki más. Ebből a házasságból szökik meg másodszorra Maria és meg sem áll Angliáig, hogy ott nevelje fel lányát, Chiarát, újrakezdje életét és ismét rátaláljon a szerelem. Hogy miért éppen Anglia? Azt majd mindenki felfeldezi a könyv olvasásakor.
És itt véget is ért az, amit a történetben szerettem, mert huszonöt évet ugrott a cselekmény és Chiara főszereplésével folytatódott, őt pedig nem kedveltem. Több okból sem, kezdve azzal, hogy még gyermekként megtagadta anyja olasz örökségét és soha nem volt hajlandó egyetlen szót sem megtanulni olaszul, ami jól jött volna, amikor anyja családját – és apját – készül felkutatni Olaszországban. És meg is teszi, tehát a szerző ismét visszavisz San Giulioba, ahol az idő mintha megállni látszott volna, csupán az emberek lettek idősebbek és a család bővült.
S hol volt benne a gasztro? Olaszországról beszélünk, tehát szinte mindenhol.
Nagyszerű ábrázolása volt a múlt század második felének vidéki társadalmának, a szociális megfelelési kényszernek, a szokások hatalmának. És annak is, hogy vidéken a feljődés lassúbb, a berögzött szokásokat nehéz levetkőzni és az emberek nem igazán változnak.
Összességében egy szerethető történet, bár – mint említettem már – nekem Chiarát nem sikerült megkedvelnem. Aki olyan habos-babos romantikus történetre vár, az bele se fogjon, mert itt a romantika keserédes és bizony meghökkentő, botrányos dolgok is terítékre kerülnek.
Nem mondhatom, hogy imádtam, mert ez nem lenne igaz, hiszen Chiara számomra ellenszenves volt és ez sokat nyomot a latba. Viszont kedveltem annyira, hogy Nicky Pellegrino neve ismét kísértésbe hozzon, ha a kiadó újabb könyvét jelentetné meg magyar nyelven. De természetesen ízlések és pofonok…


2018. szeptember 9., vasárnap

Santa Montefiore – A Valentina utolsó útja


Mese háborúról, Itáliáról, egy csodaszép fiatal nőről és egy szörnyű tragédiáról.
Olaszország 1945: 
A háborúnak vége, de az árnyéka még ott kísért. És egy különc arisztokratát kegyetlenül meggyilkolnak gyönyörű kastélyában.
London 1971: 
Évtizedekkel később, a megoldatlan bűntény hatással van egy hedonista lány, Alba sorsára, aki egy lakóhajón él a Temzén. 
Alba megtalálja halott édesanyja portréját – az asszonyét, akit alig ismer, és akinek
a történetét titkolja előtte az apja. A lány elhatározza, hogy kideríti az igazságot.
Visszatér Olaszországba, az Amalfi partvidék olajfaligeteihez, ahol rejtélyes történetre bukkan pusztulásról, csalásról, árulásról, partizánokról és nácikról, parasztokról és arisztokratákról.
Albát nem csupán édesanyja titkolt múltjához vezeti el az utazása, de talán a saját boldog jövőjéhez is. 


Művelt Nép, 2018
Eredeti cím: Last Voyage of the Valentina, 2014, 2006



Kezdeném azzal, hogy csalódott vagyok, amiért a kiadó ezt a könyvet jelentette meg a szerzőtől és nem a Deverill krónikák harmadik, befejező részét. Annak megjelenéséről egyébként mélyen hallgatnak, legalábbis egyelőre, de azért szép lenne, ha valamikor – minél hamarabb, ha lehetséges –, befejeznék legalább ezt a sorozatot. De semmi gond, gondoltam, kedvelem a szerző írásait, jöhet a történet!
Mindent elolvastam, ami a szezőtől magyar nyelven megjelent – kivéve a Reader’s Digest által megjelentetett A farancia kertészt –, és el kell mondanom, hogy A Valentina utolsó utazása nem lett a szívem csücske. 
   Elképzelhető, hogy ehhez az is hozzájárult, hogy az utóbbi időben több második világháborús témájú könyvvel is összefutottam, a téma pedig nem a kedvencem. Bár ami azt illeti ebben a történetben kevés utalás történik a háborúra és magában a harcok leírásában nincs is részünk. Csupán annyi, hogy a háború végén a fess angol tengerésztiszt nácik által hátrahagyott fegyverarzenál keresése közben hajójával kiköt Amalfi partjainál és belecsöppen egy fura, a háború által megviselt közösségbe… és beleszeret Valentinába, a falu legszebb lányába.
S ugyanakkor a “Valentina” egy, a Temzén horgonyzó lakóhajó, ahol Alba rendezi be főhadiszállását. Ő a fess angol tengerészszázados és a csodaszép olasz Valentina szerelmének a gyümölcse, egy rebellis, felnőtt fiatal nő, aki mindennel elégedetlen, sportot űz abból, hogy apját és annak új családját megbántsa, és aki nagylelkűen osztogatja szerelmét.
Ez természetesen ismét egy két idősíkban játszódó történet és igazándiból, már kezdek telítődni ezzel a megoldással. Az egyik a negyvenes években történik, közvetlenül a háború után, Valentina és az angol tengerészszázados történetét mesélve el, a másik pedig a hetvenes évek elején, amikor Alba válaszokat  egyben önmagát is keresi, mikor többet akar tudni sosem ismert anyjáról, arról a nőről, akit idolatrizált, piedesztálra emelt, és akiről nem illik beszélni a családi összejöveteleken. Ezekért a válaszokért képes egészen Olaszországig is futni.
Nem kedveltem a női főhősök miatt sem. Alba anyjának tökéletes mása, úgy kinézetre, mint jellemre, viselkedésre is. Ez a valóságban nem igazán működik így, lehet vitatkozni rajta, de a genetika csak egy bizonyos fokig határozza meg azt, akik vagyunk, a többi a környezet hatása. S mivel Alba és Valentina két nagyon különböző környezetben nőtt fel, ez a túlságosan is hangsúlyos hasonlóság nem igazán valós. S akkor még nem említettem, hogy mennyire ostoba és önző nőszemély Alba.
A szerző egy másik könyvénél említettem már, hogy minden művében lennie kell egy házasságon kívül született gyermeknek is. Ez a történet sem úszta meg, de az érdekelődők majd saját maguk felfedezik kicsodáról van szó és milyen szerepe lesz a történetben.
Éééés természetesen a romantika sem hiányzik, hiszen nemcsak Valentina szerelmi életéről lesz szó, hanem Alba érzelmi világába is belemerülünk elég mélyen, hogy majd Valentina igaz történetével együtt Alba is megtalálhassa nemcsak a sosem ismert olasz rokonokat, hanem az igaz szerelmet is.
Túl sok meglepetést nem okozott, igazán szórakoztató sem volt, inkább a lelki vívódásokat, a családi titkokat próbálta kiaknázni. Nekem nem jött be a történet egyik része sem, talán a túl hangsúlyos hatásvadászat, az eltúlzott érzelmi válságok miatt, de nem vagyunk egyformák, meg az ízlések és pofonok...




A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:







2017. június 17., szombat

Rosanna Ley - A villa

A ​VISSZATÉRÉS BURMÁBA című nagy sikerű könyv szerzőjének felejthetetlen bestsellere.
Lenyűgöző történet, mely Szicília napsütötte partjáról indulva ragyogja be az olvasók szívét. 
Tess megdöbben, mikor kap egy hivatalos levelet, melyben értesítik, hogy örökölt egy villát Szicíliában. Az egyetlen kapcsolata, mely a szigethez köti, az anyja, Flavia – aki ott élt, de elhagyta szülőföldjét a második világháború alatt –, ő viszont soha nem mesélt neki a múltjáról. Tess elutazik Szicíliába, s miközben felfedezi örökségét, próbálja megérteni, hogy édesanyja miért zárkózik el ettől a lenyűgöző helytől és a gyökereitől. Eközben Flavia egy naplót ír a lányának, melyben elmeséli életének eddig eltitkolt részleteit: szerelmét, családi viszályokat, fájdalmait és megtalált boldogságát, s nagy örömünkre mindezt kiegészíti a csodálatos szicíliai ételek ellenállhatatlan receptjeivel is.
Érdekfeszítő, kalandos és ízekkel teli olvasmány.
„Lenyűgöző, vibráló történet. Tökéletes kaland!” – Closer
„Szívhez szóló, szenvedélyes könyv, mely legalább olyan csábító, mint Szicília felejthetetlen tájai, ízei és illatai.” – Kate Furnivall
„Nem ritka, hogy az olvasó talál egy könyvet, mely kalandot, romantikát és reményt kínál, de Rosanna Ley-nek sikerült ezek tökéletes ötvözetét papírra vetni.” – Star Magazin


I.P.C., 2016
Eredeti mű: Rosanna Ley – The Villa, Quercus, London, 2012


Első könyvem a szerzőtől. Magyar nyelven két műve jelent meg, mindkettő az I. P. C. Kiadó gondozásában, a fülszövegben már említett Visszatérés Burmába-t nem olvastam… még.
Három nőgeneráció története, kezdve a második világháború idejében, Sziciliában és egészen napjainkig, amikor a három nőgeneráció tagjai Angliában élnek, de a véletlen ördöge és egy végrendelet lassan mindhármukat visszaviszi majd Szicíliába.
Ahogy a fülszöveg is írja, Tess egy villát örököl Szicíliában egy, a számára teljesen ismeretlen férfitől. Azon a helyen, ahol az anyja, Flavia született és felnőtt és ahonnan a háború végén egy álmot követve elmenekül. Tess attól az angol férfitől örökli a villát, akinek a huszadik században a családja dolgozik és aki segít anyjának a szabadság megtalálásábam. Hogy végülis mi motiválta a férfit, hogy Tessre hagyja a villát, hát ez soha nem derül ki, ez valahogy kimaradt a történetből – vagy elkerülte a figyelmemet.
Az örökség felborzolja a kedélyeket, ugyanis Szicilíáról és anyja múltjáról tilos volt a családban beszélni, tehát Tess úgy indul szemrevételezni örökségét, hogy szószerint semmit nem tud sem anyja családjáról, múltjáról, sem Szicíliáról.
Otthon marad anyja, Flavia, aki úgy érzi, hogy tartozik azzal lányának és az igazságnak, hogy elmeséli a múlt történéseit – írásban, bár nem naplószerűen. És otthon marad Ginny, Tess kamasz lánya. S vele együtt a korára jellemző bizonytalanság és frusztráció, amit a szerző “Gombóc”-ként személyesít meg. Gombóc Ginny szerves része, uralja őt és nem lehet elüldözni addig, amíg bizonyos dolgok helyre nem kerülnek Ginny életében. Ezek között pedig anyjával,  valamint sosem látott apjával való viszonya és a jövőjére vonatkozó tervei is szerepelnek.
Nos, tehát Tess Szicíliába utazik örökségét szemrevételezni és eldönteni mit is kezdjen vele. És nemcsak egy, a számára teljesen idegen világgal találja magát szembe, hanem hamarosan két helyi férfi is megkörnyékezi: a rámenős és túlságosan is segítőkész vállalkozó Giovanni, és a titokzatos, visszahúzódó mozaikmester Tonino. Mindketten másért. 
S hogy fokozódjék az izgalom és a szüszpansz, a történet a villához kapcsolódó titokzatos kinccsel bővül, amiről senki nem tudja, hogy micsoda, hol van, de mindenki esküszik rá, hogy létezik és vitatja tulajdonjogát, valamint eltünésének módozatát.
A történet kitűnő szemléltetése annak, hogy milyen volt a nők élete a múlt század közepi Szícilíában, egy olyan helyen, ahol a hagyomány, a családi és üzleti kapcsolatok jelentenek mindent. És annak is, hogy ez még ma sem sokat változott. Bár többször is utalás van rá, de konkrétan sosem íródik le, hogy mennyire szólt bele a dolgok folyásába a maffia, vagy a szereplőknek van-e valamilyen kapcsolatuk a helyi szervezett bűnözéshez, mert ugye Szicíliáról beszélünk.
Öröklődő családi viszályok, szerelem, és néhány hagyományos szicíliai recept Flavia jóvoltából, mert Az étel önazonosság… Az étel az a hely, ahonnan származol. Amit otthonodnak hívsz…” – bár ezek csupán elnagyolt leírása annak, hogy egy-egy hagyományosan szicíliai fogást miből és hogyan kell elkészíteni. És sok-sok helyi legenda.
Aki kedveli Santa Montefiore stílusát, ezt is szeretni fogja – most hirtelen ő jutott eszembe viszonyításképpen. Nekem mindenképpen bejött a történet úgy ahogy volt, mert volt benne minden, ami az olvasás pillanatában elszórakoztasson. Kellemes, nyugis olvasmány múltról és jelenről. Könnyed, de nem habos-babos, romantikus, de nem csöpögősen, bár természetesen tartalmaz néhány közhelyes, elcsépelt megoldást. Továbbá az ízlések, meg a pofonok…



2017. május 11., csütörtök

Lindsey Kelk - Az olasz kaland

Egy lány 2


Szeret? ​Nem szeret? Szívből? Igazán? Tess Brookes 28 éves, és karnyújtásnyira van élete álmától. Végre elindíthatja Londonban saját reklámügynökségét legjobb barátjával, Charlie-val. A lehetőség csak még vonzóbb, amikor kiderül: nem csak Tess táplált titkos vonzalmat Charlie iránt, hanem az érzés kölcsönös. Barátok, szerelmek, cégtársak. Hát nem szép? Tess Brookes 28 éves, és van egy kis gondja. Mert akár folytathatná nemrégiben indult, felívelőben lévő karrierjét, a divatfotózást is. Az új megbízás Milánóba szólítaná, ahol sok jó barátja mellett egy másik férfi is várja. Ő Nick, az észbontóan szexi újságíró, akiről kiderül: vele sosem lenne unalmas az élet. Dolce vita vagy londoni meló? Charlie vagy Nick? A régi pálya vagy új sikerek? Vajon mi lesz az olasz kaland vége? 
„Imádnivalóan sziporkázó és romantikus!” – Closer 
„Az utolsó oldal után csak vigyorogsz majd, mint aki becsípett.” – Company 
„Rámenős, szexi és okos regény, igazi gyöngyszem.” – Heat 
Lindsey Kelk a The Sunday Times bestseller szerzője, akit olvasók százezrei imádnak szellemes, sodró lendületű regényei miatt. Los Angelesben él, ahol az írás mellett szépség- és életstílustippeket ad a Hello! magazinban, saját blogot vezet, s ha ideje és macskái engedik, szívesen olvas, néz pankrációt vagy jár karaokézni.

Lettero, 2017
Eredeti mű: Linsey Kelk – What a Girl Wants, HarperCollins, 2014


“Ha az élet éppen citromot kínál, a legokosabb, amit tehetsz, hogy lekaratézod az életet, és a szemébe csöpögteted a citromlevet, „Ennyit rólad, szemétláda!” felkiáltással. Aztán megpróbálsz talpra állni.”
 (Lindsey Kelk - Az olasz kaland, Lettero, 2017)

Ha az előző részről szóló bejegyzést Aloha!-val kezdtem, mert Hawaii egyik mesebeli szigetén játszódott a történet, akkor ez most stílszerűen megérdemel egy nagyon harsány Ciao!-t, mert a divat fővárosába, Milánóba szökünk meg.
Az első részről (Aki mer az nyer) azt mondtam/írtam, hogy humoros, szórakoztató volt, erről nem tudom ugyanezt elmondani. Igen, persze, voltak vicces beszólások, helyzeti humor, de ez a rész szabályosan idegesített. Többször is félretettem míg a végére jutottam, s nem azért tartottam ki mellette, mert nem hagyok abba egyetlen könyvet sem, hanem mert kiváncsi voltam, hogy mégis eldönti-e végre Tess Brookes, hogy kit-mit is akar tulajdonképpen, és mi lesz annak a fejetlen kavarodásnak a vége, ami az egész olaszországi tartozkodást jelemzi.
Ez egy trilógia második része, akár önálló könyvként is megállná a helyét, de a történetben ismét felbukkan szinte valamennyi, az előző részből már ismert szereplő: Bennették, Charlie, Nick Miller, Kekipi és természetesen Amy, a legjobb barátnő, akiről anno azt állítottam, hogy magamnak is szeretnék egy ilyen haverinát, mert más könyvekkel összehasonlítva, ahol a barátnő felér az ellenséggel, Amy tényleg olyan mint egy igazi barát. Nos, ezt most visszavonom, mert Amy ebben a részben idegesítő, ráakaszkodik Tessre mikor az Olaszországba utazik és ott sem a legjobb oldalát mutatja, hanem inkább saját érdekeit követi.
Ugye, az első részben Tesst épp menesztik munkahelyéről, időtlen idők óta reménytelenül szerelmes Charlie-ba, második legjobb barátjába (mert az első az ugye Amy) és kilátástalanságtól hajtva lenyúlja lakótársa, Vanessa munkáját és kameráját (ami tulajdonképpen az övé), és elhúz Hawaii-ra divatfotózni. S így kezdődik a nagy kaland a fotózással és Nick Millerrel, az újságíróval.
Most pedig Tessnek döntenie kellene: Charlie vagy Nick? Saját reklámügynökség Charlieval társként, vagy divatfotózás Bennettéknek Milánóban, ahol esetleg Nickkel is összejöhet? Családja továbbra is páriaként kezeli, tehát semmivel sincs több önbizalma mint az első részben. S úgy látszik mások dolgainak rendezése jobban megy neki, mint saját élete rendbetétele, hiszen, ha már Milánóban van Bennettéknél, akkor mélyen beleártja magát Al és Artie, apa és fia közötti konfliktusba… s hogy a dolgok rendben menjenek börtönbe kerül… kétszer is…
Igen, a végére Tess dönt, kitalálja mit akar az élettől, eldönti, hogy kivel is látja a jövőjét, de ez ne tévesszen meg, mert az első rész végén is azt hittem, hogy most sinen az élete, minden a helyére került. Valószínüleg ez is csak egy pillanatnyi állapot, hogy legyen meg a boldog befejezés, majd a harmadik részben kezdjük elölről.
Hosszú, sőt túlságosan is az, és sok benne az akarom-nem akarom típusú játék, a határozatlanság,  úgy Tess, mint Nick részéről. Könnyű, szórakoztató műfaj, nem kell tőle sokat várni. Persze, lehet rajta vigyorogni, de nekem ez akkor is egyszerolvasós marad. 
A trilógia befejező részéről nincs hírem. Reménykedjünk. És természetesen az ízlések, meg a pofonok…



 A sorozat részei:


Kulinária, 2014
About a Girl

3. A Girl's Best Friend




2017. január 10., kedd

Nancy Verde Barr - Az utolsó falat

A ​​huszonkilenc éves Casey Costello, egy reggeli tévéműsor előkészítő szakácsa több félresikerült párkapcsolat után egy életre leírja a férfiakat. Elvégre kinek van ideje ilyen bohóságokra? Casey örül, ha sikerül kézben tartania a zsebkendőnyi méretű előkészítő konyha lármás személyzetét, kedvében járni a hisztis sztárvendégeknek, megfelelni olasz anyukájának (aki szerint a főzés az élet minden problémájára megoldást jelent), illetve rájönnie, hogy Sally Woods – a gasztronómia nagyasszonya, és a reggeli tévéműsor rendszeres szakácsa – miért viselkedik olyan különösen, amióta megjelent a színen az új PR‑ügynöke.
Amikor a szexi, fiatal ír séf, Danny O’Shea vendégszereplésre érkezik a műsorba, Casey elutasítja a férfi közeledését. Ám miután egy olaszországi forgatás idején Danny izgalmas meglepetést főz ki a lánynak, az érzelmek felpezsdülnek, akár a jóféle habzóbor. Az utolsó falat egy kulináris románc története: kalandos, izgalmas és ínycsiklandozó.
Igazi csemege! Nancy Verde Barr 1980 és 1998 között vezető szakácsként dolgozott Julia Child mellett, aki minden idők legnépszerűbb szakácskönyv-szerzője volt Amerikában, és főzőműsorait milliók nézték. Ezen kívül Barr közreműködött a PBS tévécsatorna Baking with Julia (Süssünk Juliával!), valamint az ABC tévécsatorna Good Morning America (Jó reggelt, Amerika!) című műsorában. Írásai megjelentek a Gourmet, a Food and Wine, a Bon Appetite, a Parade, a Cook’s Magazine, illetve a Fine Cooking című gasztronómiai szakfolyóiratokban. Barr Massachusettsban él; eddig három díjnyertes szakácskönyve jelent meg.

Kulinária, 2008
Eredeti mű: Nancy Verde Barr – Last Bite, 2006

Gasztro-regény és egy igazi séf írta. Tele-tele ínycsiklandó ennivalókkal, hozzávalókkal.
Nem hinném, hogy az ünnepi nagy zaba után pont ez a könyv kellene nekünk, főleg a fogyókúrázóknak, de aki egy szórakoztató olvasmányra vágyik, vagy betekintést szeretne a gasztro-műsorok készítésének kulisszáiba, annak mindenképpen ajánlom.
Mint említettem, a könyvet egy igazi séf írta, aki valamikor a híres-neves Julia Childdal is együtt dolgozott. Tehát igazán első kézből kapjuk az információt a televíziós gasztro-műsorok világából, kezdve az alapoktól egészen az egyenes adásig, felvételekig, külső helyszínekig, vendégektől a hisztis séfekig. Megjegyzem, nem értem a címét, hogy miként is kapcsolódik az utolsó falat a történethez. Miért éppen az utolsó falat, amikor végig folyik az ennivaló, és sosem jutunk el az utolsó falatig?
Nem egy száraz, tájékoztató jellegű könyv – bár rengeteg technikai-szakmai titokról lerántja a leplet –, hiszen két történet is fut párhúzamosan: az egyik Sally Woodsnak, a főzőműsor házi- és nagyasszonyának kicsit krimibe illő és eltúlzott magánügyi gondja – amit én kihagytam volna. Annyira kellett az oda, mint a szuflénak a flambírozás, nélküle is teljesen rendben lett volna a könyv. A másik történet – és ez kicsit részletesebb – pedig a főszereplő Casey (mint Katherine Conti kezdőbetűinek összeolvadása) Costello, az vezető séf, szerelmeiről, családjáról szól. 
Kicsoda-micsoda a vezető séf? Az aki tulajdonképpen a munkát elvégzi, tehát igazándiból ő főz, a nagyasszony a kamera előtt pedig úgy tesz mintha… Neve majd megjelenik a műsor végém, a "futottak még" kategóriában, apró betűvel, de mindezt (és még milliónyi szakmai titkot) pontosan megtudod, ha elolvasod a könyvet.
Casey, mint a neve is mutatja félig olasz, félig ír családból származik, tehát sokan vannak, zajosak. És természetesen rengeteg olasz ételről tesznek említést, néhánynak az elkészítési módjába is belekukkanthatunk és azt is megtudjuk, hogy a Costello családban a cannoli a krízisekre való gyógymód. Sajnos a receptet nem osztja meg velünk a szerző, sőt egyetlen receptet sem ír le olyan dilettáns háziasszonyoknak való módon (vagy nekem egy hiányos példányom van).
S miközben futkosunk a helyszínek között, belebonyolódunk a családi és szakmai zűrökbe, Casey szakít aktuális fogorvos barátjával (a család cannolit süt), majd később beleszeret a sármos ír séfbe, Danny O’Shea-be, aki olyan, mintha egyenesen neki találták volna ki. Ez adja majd a könyv romantikus szálát. Mondjuk ez számomra csak egy kis plusz volt, a műsorkészítéssel kapcsolatos infók és a konyhához kapcsolódó szakmai titkok jobban érdekeltek.
Szórakoztató történet a gasztronómia világából, hiszen nemcsak a tévéstúdióban járunk, hanem vendéglők konyháján is, sőt még Olaszországba is elkalauzol minket a szerző, egy külső helyszín felvételére. Nem volt egy világmegváltó könyv, de most jól esett… meg az ízlések és pofonok


 Igen, ő Nancy Verde Barr, a séf, a könyv szerzője - talán láttad már valamilyen divatos főző-műsorban.

2016. augusztus 27., szombat

Susan Elizabeth Phillips - Latin szerető

Dr. Isabel Favor, „A kellemes élet négy alaptörvénye” című könyv szerzője mindenét arra áldozta, hogy felépítse „Segíts magadon!” filozófiáját. Hetekkel később, hirtelen minden összeomlik. Gátlástalan könyvelője meglép a pénzével, vőlegénye elhagyja egy nála idősebb nő miatt, és csalóként emlegetik az újságok címlapjain. Isabel kénytelen ráébredni, hogy sokak életét képes rendbe hozni, a sajátját azonban annál kevésbé. Csüggedten, elkeseredve útnak indul Olaszország felé, hogy békességet találjon.
Lorenzo Gage emberöléssel keresi a kenyerét… a filmvásznon legalábbis. Mindemelett eszméletlenül jóképű és nagyon tehetséges. Olaszországi vakációján valahogy mégsem elégedett. Mikor meglátja Isabelt, arra gondol, hogy egy menő férfinak eszébe sem jutna csapni a szelet egy ilyen rendezett külsejű nőnek… De ő soha nem szerette megjátszani magát és Isabel nemsokára azon töprenghet, hogy szinte meg sem szabadult az egyik zűrzavartól, máris egy másikba csöppent. Még a toscanai olajfaligetek között megbúvó parasztházban sem talál békességet, mert a környezetében élők nem tartják kívánatosnak a jelenlétét, és presztízsét sem tudja helyrehozni. Ráadásul egy férfi is feltűnik a színen, aki mindenáron meg akarja hódítani. A Latin szerető minden olyan nőnek szól, aki álmodozott már Toscana romantikájáról, vagy egy szilaj, féktelen férfi megszelídítéséről.

Jokerex, 2004
Eredeti mű: Susan Elizabeth Phillips – Breathing Room, 2002

Nem mondhatom, hogy Susan Elizabeth Phillips valamennyi magyarul megjelent művét olvastam, de egyre erősebb az elhatározásom, hogy fokozatosan pótolni fogom ezt a hiányosságot. Nagy valószínűség szerint ezt a könyvet rajtam kívül szinte mindenki olvasta, hisz nem mostanában jelent meg. Jesszusom! Hogy én mennyit vihorásztam ezen!
Szerelmi történet, nincs ebben semmi új. Csakhogy a dolgok nem olyan egyszerűek. Ahogy a fülszöveg is írja, Isabel neves amerikai pszichológus, elhagyja a vőlegénye, a könyvelője meglép a pénzével, ő pedig Olaszországba bújdokol mert a sajtó hiénái kikezdik és még a karrierje is összeomlani látszik. Lorenzo (Ren), Hollywood olasz származású aktuális rosszfiúja pedig épp unatkozik két filmezés között. A két főhős tiszta véletlenül találkozik össze egy utcai vendéglőben, jó nagyokat hazudnak egymásnak, együtt töltenek egy éjszakát és bizony nem sakkozással hanem szenvedélyes szexszel, s ezzel részükről annyi…
Csakhogy a toszkán parasztház ahová Isabel igyekszik a színész tulajdonában levő szőlőbirtokhoz tartozik, ahol ismét egymásba botlanak. És nem sokkal később beállít a színész volt felesége is második házasságából származó négy gyerekével, terhesen az ötödikkel. S aztán a kettes számú férj is jön… meg a filmes munkatársak… és közben a helyiek egy termékenységet jelképező antik szobrot keresnek a birtokon, mert mély meggyőződésük, hogy amíg azt meg nem találják, senki sem fog teherbe esni a faluban… mindez páratlan humorral elmesélve.
Nekem nagyon kellett a nevetés és a könnyed stílus amit a könyvtől kaptam. Ha valami véletlen folytán még nem olvastad és szereted az írónő stílusát, akkor fogj neki, de túl sokat nem kell várni a történettől. Szórakoztat, feldobja a hangulatod és annyi.


… – Ennyi rovarirtó elég lesz, kicsim. Add ide a palackot, mielőtt mindannyian rákosak leszünk.
Steffie vonakodva odaadta, aztán aggódva nézett szét maga körül újabb pókokat keresve. Ren rákiabált a nyolcéves kislányra. – Szeptember van. Nem kellene iskolában lennetek?
– Anya itthon tanít majd bennünket, amíg vissza nem megyünk Connecticutba.
– Anyád alig tud számolni.
– Szorozni tud, csak az osztásban kell segítenünk neki Jeremyvel. – Steffie odament a kanapéhoz, s mielőtt leült volna, felemelte a párnát és alánézett. – Visszakaphatnám a rovarirtót?
(Susan Elizabeth Phillips – Latin szerető, Jokerex, 2004)