A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gasztro. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gasztro. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. július 7., vasárnap

Nicky Pellegrino – Egy év Velencébe



Újabb csodás regény a nagy sikerű OLASZORSZÁG, SZERETLEK! szerzőjétől.
Kat sikeres, Angliában élő újságírónő, aki legalább annyira szeret utazni, mint enni. Televíziós műsorában a világ legkülönösebb helyeire kalauzolja a nézőket. Amikor a tévésorozat véget ér, Kat találkozik egy sármos idegennel. A férfi Velencében él, és egy régi, családi szállodát vezet. Szexis, okos, kedves. Tényleg létezik ilyen pasi a földön? Miután a kapcsolatuk szorossá válik, megállapodnak abban, hogy Kat egy évre Velencébe költözik hozzá. Besegít a szállodába, és könyvet ír a városról, tele titkos helyekkel és hagyományos receptekkel. Ennyi idő alatt igazán kiismerhető Velence összes étterme, péksége, cukrászdája. De vajon Massimo is, a vonzó olasz férfi?



Lettero, 2019
Eredeti cím: A Year at Hotel Gondola, 2018



   Nicky Pellegrino nevével tavaly találkoztam először, amikoris a Lettero Kiadó megjelentette Olaszország, szeretlek! című könyvét. Mondhatni vegyes élmény volt olvasni, egy részét szerettem, a másikat, a jelenben játszódót nem, és ehhez nagyban hozzájárult a számomra rém antipatikus hősnő. Sebaj! – gondoltam, a következő könyve biztosan szuper lesz, főleg, hogy akkor már a kiadó reklámozta is a könyv angol nyelvű megjelenését, és jött az ígéret is, hogy hamarosan magyar nyelven is olvasható lesz.
Egy év Velencében – csábító cím. A várost amúgy is egy jó nagy adag romantikus köddel társítják, szinte mindenkinek szerepel a bakancslistáján, s a szerencsésebbek el is jutnak oda. Pellegrino könyve pedig akár kedvcsináló is lehetne… de nem az. Legalábbis számomra nem. Zárójelben megjegyzem, hogy jártam Velencében, igaz nem egy évet töltöttem ott, de ha összeszámolom az ott töltött időt, olyan három-négy hétre jönne ki.
Pellegrino regénye egyszerre akar útikalauz, helyi jellegű ételek szakácskönyve és szerelmi történet lenni. Ha ehhez még hozzáadom a tényt, hogy a hősnő közben könyvet ír és annak egész fejezeteit lehet olvasni a történetben, akkor ez már rég túlment a túlzás határán. Egyszerűen túl sok és valahogy nem passzolnak össze a dolgok.
   A történet hősnője Kat Black, volt tévés személyiség, pillanatnyilag parkolópályára tett középkorú nő – bár a kora sehol nincs konkrétan számszerűsítve, a nő símán valahol a negyvenes éveit taposhatja, ha egyidős aktuális szeretője volt feleségével, akinek egyetemi hallgató korú lányai vannak. Nos, Kat műsorát beszüntetik és a nyughatatlan nőnek más elfoglaltság után kell néznie, ami egyben pénzkereseti lehetőség is, hiszen “van még ott ahonnan ez jött” elv alapján tévésztár korában két kézzel szórta meglehetősen nagy jövedelmét. Kapóra jön neki, hogy aktuális szerelme a Hotel Gondola tulajdonosa Velencében, egy évre odaköltözik, besegít a szállodában, hogy közben könyvet írjon élményeiről, az igazi Velencéről, amit a turisták nem látnak – és a kapcsolatáról az ízig-vérig olasz Massimóval.
   Ez a történet alapja. Kat beköltözik  Massimóval a hotel egyik padlásszobájába és megkezdődik a velencei kaland, amit rendesen dokumentál is. A történéseket egyrészt a szerző meséli el, tehát E/3-ban olvashattam, másrészt ott voltak a kész fejezetek Kat könyvéből, mely E/1-ben elmeséli ugyanazt, a jövőbeli olvasók számára kissé kozmetizálva. Símán meglettem volna Kat könyvének fejezetei nélkül, s akkor a könyv sem rúgott volna 400 oldal unalomra.
Azon túl, hogy a történet hősnője Kat, a szerző több érdekes karaktert is felvonultat. A kelleténél többet. Itt van például maga a szerető, Massimo. Elfoglalt üzletember, hiszen a család tulajdonában lévő szállodát egymaga vezeti. S mintha úgy emlékeznék, hogy tulajdonképpen jogilag nincs is elválva feleségétől, csak külön élnek évek óta. Akkor meg miért akar komolyan elköteleződni egy másik nő iránt? A komoly elköteleződés az házasságot jelent, nem? Kat és Massimo pedig inkább egymás mellett él, mint együtt.
   Massimóval együtt jár a volt (még aktuális???) feleség is, aki ugyan nem akarja a férfit visszaszerezni, de amint Kat megjelenik a szállodában, hopp! ott van ő is és segítség, barátkozás címszó alatt annyit tesz keresztbe a kapcsolatuknak, amennyit nem szégyell.
A történetben szerephez jut egy fiatal és ambiciózus olasz séf-jelölt, aki a családi gondola-bizniszt a fakanálra cserélte, egy amerikai özvegy, aki az emberek hangulatát, személyiségét színekben látja (nem, ez már nem fér bele a szinesztézia fogalmába!) és festészettel próbálkozik, valamint egy tősgyökeres velencei idős hölgy, aki harsány optimizmussal és hamis kirobbanó életkedvvel takarja magányát. Ő gazdag ismerősei levetett ruháit árulja boltjában, s teszi ezt meglehetősen sajátos módon.
   Amit pozitívumnak tartok az, ahogy a szerző felhívja a figyelmet arra, hogy mit jelent Velencének és a lakosainak az a turistaáradat, ami a várost elárasztja. Természetesen az anyagiakon túl. Értem én, hogy a város a turizmusból él és nem pontozzák a tatyóból szendvicsező turistákat, akik egy nap alatt végigrohannak a főbb látványosságokon és csupán szemetet hagynak maguk után, de anyagi bevételt nem. De sehol egyetlen szó sem esik arról, hogy például mennyibe kerülne helyben étkezni és nem a tatyóból. Meg arról sem, hogy a romantikus gondolázásért mennyit kellene leszurkolni fejenként. Újabb zárójel: Velencében csak a turisták gondoláznak – sok pénzért, a helyiek vizitaxit vagy -buszt használnak, vagy van saját csónakjuk.
   Egy év Velencében és a szerző mégcsak említést sem tesz a hely legnagyobb látványosságáról, a karneválról, viszont bemutat egy másik ünnepet, amit a legfontosabbnak tüntet fel. S ha már az igazi Velencéről beszélünk – ami mégiscsak a turistákból él, bármennyire nem tetszik –, akkor azokról az utca árusokról sem tesz említést, akik agresszívan tolják a gyanútlan turista arcába a kínai bóvlit, s valahogy a lagúnák jellegzetes bűzéről is megfeledkezik.
A történet gasztronómiai részébe nem szeretnék belemenni, vannak receptek, leírások, lehet próbálkozni.
Útleirás, szakácskönyv és középszerű szerelmi történet. Egy kicsit mindegyik volt, egy idealizált hősnővel a főszerepben, akinek a tökéletességétől és tévedhetetlenségétől viszketegséget lehet kapni. Nem ájultam el a történettől, egyszerolvasós-felejtős kategóriában marad, de ízlések és pofonok…





Kapcslódó bejegyzés:





2018. december 2., vasárnap

Elin Hilderbrand – Amerikai paradicsom


Laurelben, Belindában és Scarlettben csupán két dolog közös: exférjük, a New York-i sztárséf, Deacon Thorpe iránt érzett, múlhatatlan szerelmük és az egymás iránt érzett gyűlöletük. Deacon váratlan halála miatt azonban most kénytelenek találkozni. A férfi végakarata szerint a búcsúztatására a teljes, rendhagyó módon működő családja gyűljön össze a számra legkedvesebb helyen, az AMERIKAI PARADICSOM nevet viselő családi nyaralóban. 
A három nőnek nem könnyű félretenni a nézeteltéréseiket, mivel mindannyian megkülönböztetett helyet akartak maguknak Deacon életében. Mielőtt a kényszerű összezárás véget ér, rengeteg váddal, hazugsággal és könnyel teli, őszinte beszélgetés és dráma zajlik le a házban, s ezek az események furcsa módon valószínűtlen köteléket alakítanak ki közöttük.Miközben a család végső búcsút vesz a szeretett férfitól, a napvilágra került titkok ellenére, vajon képesek lesznek-e őszintén Deacon tiszteletére emelni a poharukat?
FEHÉR PEZSGŐTORTA, PEZSGŐBEN KANDÍROZOTT EPERREL, KAGYLÓS MÁRTOGATÓS FŰSZERVAJAS BAGETTEL, DEACON KAGYLÓLEVESE, TRIPLABOGYÓS PITE  (A receptek megtalálhatóak a könyvben.)


I.P.C., 2018
Eredeti cím: Here’s to Us, 2018



Elin Hilderbrand neve nem ismeretlen a magyar olvasók számára, hiszen az Amerikai paradicsom éppenséggel a hatodik magyar nyelven megjelent könyve – s valahol mégiscsak ismeretlen, mert nem igazán hallottam beszélni róla, mármint a szerzőről s műveiről. Ehhez elképzelhetően az is hozzájárul, hogy könyvei nem a mostanság divatos, YA/NA címke alatt futó amcsi nyáltenger, sem az erotikában dúskáló sztereotíp gazdag pasi-dögös nőci kombó és mesterségesen kreált konfliktusaik, hanem valós gondokat bemutató családregények, melyek korhatár nélkül olvashatóak, de igazándiból a felnőtt korosztálynak szólnak.
Természetesen találkoztam már a szerző könyveivel, de valahogy soha nem kísértett meg annyira, hogy olvasni is kezdjem (bár a csomagolások minden esetben nagyon tetszetősek, és sajnos olyanok is vannak, akiknek ez az első számú feltétele annak, hogy kézbevegyenek egy könyvet), míg egy alkalommal annyira utáltam már a romantikusokat és az általam előszeretettel olvasott szerzőket, hogy valami új kellett. A Pletyka című könyv volt első találkozásom a szerzővel, az Amerikai paradicsom a következő.
Nem meglepő, hogy mindkét könyv cselekménye Nantucketen játszódik, itt él maga a szerző is, tehát ez nem egy kitalált helyszín, hanem egy Massachusetts államhoz tartozó sziget az Atlanti óceánban, mely a szerző leírása alapján sokkal romantikusabb, rusztikusabb, vadabb, mint amilyennek a beguglizott fotók mutatják.
Az Amerikai paradicsom egy ház neve, mely természetesen Nantucketen található és Deacon Thorpe tévés sztárszakács tulajdona. Annak a sztárszakácsnak, aki élete virágjában távozik egy másik dimenzióba, és végakarata szerint hamvait családjának a szigetről kell az óceánba szórni.
Ez a könyv egy hosszú hétvége története, mikor a család Nantucketen összegyűl elbúcsúzni Deacontól, és ez alkalmat ad arra is, hogy visszaemlékezzenek a közös múlt történéseire és megismerhessük a főszereplő, Deacon Thorpe életét és különös kapcsolatát a szigettel. S nem csupán ennyi, hiszen a végére mindenki múltját-jelenét pontosan ismerni fogja az olvasó és néhány szereplőnek a jövőtervei sem maradnak titokban.
A házba érkezik a szociális munkás Laurel, Deacon első felesége és egyetlen fiának, a drogfüggő életmódújságíró Hayden anyja. Őt követi Buck, Deacon ügynöke és barátja, majd Belinda, a második feleség, aki egy hollywoodi díva. Érdekes módon neki és Deaconnak nem született gyermekük, ezért a színesbőrű Angie-t, az apja nyomdokaiban haladó séf-lányt Ausztráliából fogadták örökbe. Utolsóként Scarlett, a déli szépség, életművész, babysitterből lett aktuális feleség érkezik meg, és vele együtt Deaconnal közös gyermeke, Ellery.
Mondjam, vagy nyilvánvaló, hogy Deacon feleségei enyhén szólva rühellik egymást? Csupán Deacon gyermekei toleránsak egymással, és Buck próbál közvetíteni a háborús zonára emlékeztető ház ideiglenes lakói között.
Senki ne várjon egy pörgős történetre, hiszen körülbelül felét visszaemlékezések teszik ki, de ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek benne meglepetések. Ez egy titkokról, félreértésekről, gyűlöletről és szeretetről szóló történet, melyben abszolút hihető dolgokat ír le a szerző, olyasmiket, amik bárkivel megtörténhetnek.
Kedveltem és stílusban kicsit Joanna Trollope történeteihez hasonlítanám, tehát aki Trollope-ot kedveli annak Hilderbrand is bejön. A bevállalósabbak pedig kipróbálhatnak néhányat Deacon Thorpe receptjeiből… és ízlések, meg pofonok…


2018. június 22., péntek

J. D. Barrett – Receptek újrakezdéshez



A Libri Kiadó új chick lit története Sydneybe kalauzol el minket, ahol a gasztronómia és a vendéglátás világába merülhetünk el… és a meglepetésekébe, mert a történet váratlan fordulatokban is bővelkedik.





Lucy ​Muir elhagyja a férjét, ami súlyos bonyodalmakhoz vezet. 
Mindketten séfek, a város egyik legjobb éttermének a tulajdonosai, így nem tűnik könnyűnek az osztozkodás. Ugyanakkor tény: egy magára kicsit is adó nő nem tűrheti el a végtelenségig, hogy megcsalják, ellopják a receptjeit, és hogy alávaló módon viselkedjenek vele. 
Egy éjszaka, amikor Lucy válaszokat keresve rója autójával Wooloomooloo utcáit, véletlenül rábukkan egy öreg, megüresedett épületre, ami valamikor Sydney legdivatosabb étterme volt: a Fortune. Az egyik pillanatban még az elhagyatott étterembelsőt bámulja a poros ablaküvegen át, a másikban már az újranyitást kezdi tervezgetni. 
Amikor Lucy beindítja a Fortune konyhájának öreg tűzhelyét, felfedez egy ottfelejtett, piros kötésű könyvecskét az egykori, híres-hírhedt tulajdonos, Frankie Summers receptjeivel. Miközben a könnyeit hullatva végigolvassa, milyen hozzávalókból készült a francia hagymaleves, megpróbálja elképzelni, milyen lehetett a Fortune a fénykorában. És ekkor valami különös dolog történik: Lucy mellett, a konyhapulton megjelenik Frankie. Lucy szinte látja, talán meg is tudná érinteni… 
Ez a heves természetű séf, akinek két szenvedélye volt – az ételek és a nők –, talán hozzásegítheti Lucyt ahhoz, hogy kifőzzön magának egy jobb életet. De megvan ehhez a bátorsága?
Meglepő, érdekes fordulatokkal teli, lenyűgöző regény, amely rámutat, hogy minden egyes nap egy újrakezdés.

Libri, 2018
Eredeti cím: The Little Café of Second Chances



Nem titok, hogy én nagyon szeretem a gasztro-regényeket. Lehet azért, mert főzni csak épp annyira tudok, hogy ne haljunk éhen, és a konyhában a legjobb formám akkor hozom, mikor pizzáért telefonálok. Símán elképzelhető, hogy hiányos kulináris tudásom gasztro-regényekkel kompenzálom.
Már a fülszövegből tudni lehet, hogy Lucy Muir hátat fordít szintén séf férjének, aki nem épp a húségéről híres… és a jóindulatáról sem, mint ez a későbbiekben kiderült. Nemcsak közös lakásukból költözik vissza anyjához, hanem a vendéglőt is otthagyja, ahol eddig együtt dolgoztak. Lényegében mindennek hátat fordít, amiről eddig az élete szólt és szinte üres kézzel indul neki, hogy új életet építsen magának.
Lucyról tudni kell, hogy apját sosem ismerte, ő a hippi korszak és a szabad szerelem szülöttje, anyja ma is ennek az életformának hódol a maga módján.
Tehát Lucy gondol egy merészet és kibérel egy lepukkant épületet, ahol valamikor a Fortune vendéglő, Frankie Summers híres-hírhedt séf vendéglője működött, azé a séfé, aki a hivatalos verzió szerint önkezüleg vetett véget életének, mert züllött életvitelt folytatott, mert anyagi gondjai voltak, mert felesége elhagyta és magukkat vitte közös gyermeküket is. Szóval pletyka az van bőven. 
Egy nap, míg a leendő vendéglőt rendezgeti, Lucynak megjelenik Frankie Summers szelleme. Lucy azon kevesek közé tartozik, aki nemcsak látja őt, hanem kommunkiálni is tud vele. Frankie pedig nemcsak új trükköket tanít neki a konyhában, hanem azt is elmeséli, hogy tőle nagyon távol állt az öngyilkosság gondolata. A történetet is ők ketten, azaz Lucy és Frankie meséli el E/1-ben, bár ami azt illeti Frankie inkább visszaemlékszik a maga aranykorára.
Nos eddig a történet teljesen rendben volt, még az sem zavat, hogy itt már átment a fantasy birodalmába, hiszen milyen jópofa dolog a volt tulaj szellemével együtt dolgozni.
Aki azt hiszi, hogy a dolgok úgy mentek, mint a karikacsapás és Lucy egy-kettő megnyitotta vendéglőjét, ami hatalmas siker lesz és hírnevével letöröli a föld felszínéről volt férje vendéglőjét, az nagy tévedésben van. Ugyanis nem számol Leith, a volt férj rosszindulatával, aki mindent megtesz, hogy Lucy vendéglője még nyitás előtt nagy bukás legyen. Lucynak azzal is szembesülnie kell, hogy volt munkatársnőjét is félreismerte és távol áll attól, hogy a barátnője legyen. De attól a történetben még van egy legjobb barátnő is, mert miért is ne lenne? S ha lúd, akkor legyen kövér, megjelenik a színen Frankie jóképű, felnőtt fia is, aki gasztrokritikus – mi más lenne? Ez csupán néhány dolog, amivel Lucynak hirtelenjében szembe kell néznie, van ott még több is, úgy a magánéleti fronton, mint a szakmain.
Kedvelhető, könnyű történet, ami a távoli Ausztráliába viszi el olvasóit és számos receptet is megoszt velünk. A vállalkozó kedvűek kipróbálhatják magukat, engem az ilyesmi meghalad. A szereplők szerethetők, de semmi extra, a volt férj kellően antipatikus, mert ilyennek kell lennie, és minden szálat sikeresen elvarr a szerző. Ez ténylegesen egy újrakezdés története.
Viszont a végével sehogy sem vagyok kibékülve. Ne értsetek félre, nagyon szép és romatikus a befejezés, tehát ott a happy end, csak nekem nagyon erőltetett és hihetetlen. Értem én, hogy ez egy olyan csavar, amire senki nem vár, mert a szerző teljesen más irányba terelgeti az olvasót, és valószínűleg úgy gondolta, hogy ez a meghökentő befejezés feldobja majd a történetet, de nálam épp az ellentkezőjét érte el. Könnyebben elfogadtam volna a lapos, kiszámítható befejezést.
Magát a történetet kedveltem, mert szórakoztató volt a maga nemében, csupán a cselekmény érzelmi szálával nem vagyok kibékülve és ez bizony levon az értékéből… de természetesen ízlések és pofonok...





A történet hősnője saját vendéglőt nyit, ezért játékunkkal mi is vendéglőbe megyünk. A turné minden állomásán a nemzetközi konyha egy-egy ismert remekének fotóját láthatjátok, a feladat pedig az, hogy az illető fogás nevét a Rafflecopter megfelelő dobozába írjátok

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.






06.22 - Betonka szerint a világ…
06.24 - KönyvParfé
06.26 - Olvasónapló
06.28 - Könyvvilág
06.30 - Szembetűnő

2017. december 28., csütörtök

Emily Bold - Amikor a szerelemnek csokoládéíze van


Édes történet szerelemről, újrakezdésről és a múlt titkairól.
Amy Bishop váratlanul megörökli nagyapja csokoládéüzemét. Nemsokára kiderül, a bonbonokkal együtt egy jó adag probléma is a nyakába zúdul. A kis üzem a csőd szélén áll. A Sugar Tale Corporation nagyvállalat szeretné átvenni és modernizálni. Ezért elküldik a jóképű Ryan Scandrik gazdasági szakembert, hogy átszervezéseket hajtson végre.
Amy elszántan küzd Ryan tervei ellen. Ám a nagy viták hevében rá kell döbbennie, hogy egyre jobban bejön neki ez a lehetetlen alak. Hogyan lehet valaki ennyire szexis, vonzó, mégis hidegfejű? Vagy valójában Ryan mégsem olyan szívtelen, mint amilyennek látszik?
Amy tanácsért fordul Kendrához, a nagyapja egyik barátjához. De nem sejti: az idős hölgy hajdan feláldozta a szerelmet ugyanezért a csokoládéüzemért.
Vigyázat, éhesen ne kezdj bele!


Lettero, 2017
Eredeti mű: Emily Bold – Wenn Liebe nach Pralinen schmeckt, 2016



“A praliné olyan, mint a szerelem:
édes, és boldoggá tesz mindenkit, aki él vele.
Bár aprócska, feltétlenül érdemes megízlelni.”*


Szó ami szó, ezt a könyvet tényleg nem szabad éhesen olvasni, mert rendesen beindítja a pavlovi nyálazást. Most, hogy karácsony és a szilveszteri mulatság között vagyunk, telítődve minden földi jóval és undorral gondolunk az ennivalóra – bármi legyen is az – pont optimális ezzel a történettel megismerkedni. Bár a csokoládéra undorral gondolni az csakis pillanatnyi elmezavar eredménye lehet.
Igen, csokoládéról lesz szó, pontosabban pralinéról. Méghozzá egy egész pralinégyárról, a kezdetektől egészen a jelenig, amikoris mindaz, amit a múltban Archer saját kezüleg felépített a csőd szélére jut és felvásárlással, beolvasztással fenyegeti a kis vállalkozást a Sugar Tate Corporation. Ez pedig sok ember életét negatívan befolyásolná, hiszen a cégóriás elköltözteti a gyártósort, ez pedig munkanélküliséghez vezet. Ez egy Egyesült Államokban játszódó történet, tehát teljesen természetes, hogy a kis céget be kell kebeleznie egy nagy, csúnya óriásnak, ami a hatékonyság és profit jegyében a mennyiséget majd a minőség fölé helyezi. Az ilyesmiről már annyi hollywoodi filmet láttunk, tehát nem nehéz vizualizálni milyen az, amikor a kis, családias hangulatú cégben megjelenik a bekebelező cég képviselője, aki  magabiztos, szigorú és a szíve helyén a kasszagép pittyeg.
Természetesen szerelem is van a történetben, egyszerre két történet is. Az egyik az Eredeti Archer Paraliné alapítójának és Kendrának (Kiki néven is említik) a történetete. Ez önfeláldozásról szól, bár nem mondanám azt, hogy a körülmények ellenére Archie és Kendra boldogtalan volt. S annyira szép és megható az a napi egy praliné, annál szebb szerelmi vallomás nem is kell.
A másik szerelmi szál Amy Bishop, Archer unokája és az Eredeti Archer Praliné jelenlegi vezetője, valamint Ryan Scandrick, a Sugar Tate Corporation által küldött gazdasági szakember között bontakozik ki. Idővel, természetesen, mert megismekedésük viharos pillanatától (szószerint értendő) Amy azért dolgozik, hogy a céget megmentse, Ryan pedig, a nagy cég érdekeit képviselve, a teljes átvételre és gazdaságossává tételére törekszik.

“– Mintha a munkáddal jegyezted volna el magad – korholta Kiki. 
– De az legalább nem tántorog haza éjfél felé egy focimeccs után, hogy telehányja a kéglit – adta meg egy szemhunyorítással a csattanós választ Amy. 
Csakhogy Kendra nem mosolygott: 
– A munkád viszont nem melenget és vigasztal meg, ha rosszul érzed magad. 
– Pralinéüzemben dolgozom! Ha már ez sem elég a boldogsághoz… “*

Felváltva járunk múltban és jelenben, így csupán a könyv végére lesz kerek a történet és tiszta a kép arról, hogy hogyan indult az Eredeti Archer Praliné, kinek mit kellett feláldoznia a sikerért. Szereplői szerethetőek, bár nem mindenki, mert aki pénzen vesz magának férjet, kihasználva annak sebezhetőségét és rászorultságát, az nálam labdába sem rúghat.
Humor is van a történetben, hiszen Amy és Ryan huzakodása meglehetősen sajátos keretek között folyik és nem nélkülözi a megmosolyogtató helyzeteket. S nemcsak humora van, hanem komoly mondanivalója is: néha nem szabad görcsösen ragaszkodni a múlthoz, a hagyományhoz, nem szabad mindenáron megmenteni valamit, ami enyészetre van ítélve, hanem el kell engedni ahhoz, hogy ismét fel tudjunk állni a padlóról.
Könnyed történet sok szerelemmel, ami – gondolom – a vállalkozó kedvű olvasóit majd házi pralinégyártásra fogja ösztönözni. Állítólag nem is olyan bonyolult dolog, de ez nálam akkor is teljességgel kizárt. Most, ebben a punnyadós időszakban pont ajánlott olvasára azoknak, akik kedvelik a romantikus történeteket és a boldog befejezéseket,. Egy-két este el lehet olvasni. 
Zárójelben megjegyzem, hogy a legjobb pralinét Brüsszelben ettem a Leonidasban… de természetesen az ízlések és a pofonok. Ha valakinek jobb forrása van, megköszöném, ha jelezné egy üzenetben, mert alkalomadtán megkóstolnám.

“A kulcsszó: praliné.
Jelentése: falatnyi töltött csokoládé.
Eredete: pörkölt mandula, amelyet Franciaországban készítettek először.
A praliné névadója: Plessis-Praslin tábornok, az ő cukrásza kísérletezte ki az ínyencséget az ura számára.”*

* Emily Bold – Amikor a szerelemnek csokoládéíze van, Lettero, 2017



2017. november 12., vasárnap

Jenny Colgan - Kalamajka a Piciny Csodák pékségében

Piciny csodák péksége 2


A különleges szigeten élő és immáron elégedett pékként keményen dolgozó Polly visszatér, és újabb kalandokba keveredik Jenny Colgan könyvsorozatának folyatásában. Ha szeretted az első részt, akkor tarts újra Blogturné Klub 4 bloggerével, hiszen utánajártunk hogy megtudjuk, mitől is ilyen finomak Polly kenyerei, és milyen az élet a dagálytól elzárt kis szigeten, ahol Pollynak és pékségnek sok megpróbáltatással kell szembe nézni.
A turné végén te is megnyerheted a 3 könyvet, ha válaszolsz néhány egyszerű kérdésre, amivel teszteljük, hogy mennyire értesz a sütéshez :) Nyugi, nem kell hivatásos péknek lenned, elég csak Polly tanácsait követni, hogy eljuss a megfejtéshez!




Polly ​Waterford élete alaposan megváltozott, mióta először hajtott át Mount Polbearne csak apály idején járható bekötőútján. A nagyvárosi nyüzsgésből elmenekült lány otthonra lelt a félszigeten. Szerelmével, Huckle-lel és fogadott lundájukkal, Neillel nem is élhetnének boldogabban frissen megvásárolt világítótornyukban.
Váratlan események és a kisvárosba érkező és visszatérő látogatók azonban alaposan megbolygatják a közösség, Polly bejáratott és népszerű péksége és a kis lundás család életét. Hogy áll helyt Polly, amikor magára marad, és úgy tűnik, sokadszorra is mindent elölről kell kezdenie? A tenger felett az időjárás kiszámíthatatlan – tudják ezt a halászok, és meg kell tanulnia mindenkinek, aki ilyen helyen akar élni. Sosem lehet tudni, mi az, amit közelebb sodornak, és mi az, amit örökre eltávolítanak a semmiből támadó viharok.
Egyvalami azonban változatlan: Jenny Colgan történetei, akárcsak Polly fantasztikus kenyerei, a legszigorúbb kritikust is leveszik a lábáról. Ha belekóstolt, nem fogja tudni abbahagyni. Pékségünkben csak garantáltan természetes alapanyagokkal dolgozunk, hiszen tudjuk, olvasót a gyomrán…


Libri, 2017
Eredeti mű: Jenny Colgan – Summer at Little Beach Street Bakery, 2015



Mikor tavaly a sorozat első része megjelent, azt hiszem el is mondtam, hogy fenntartásokkal fogtam neki, mert amit addig a szerzőtől olvastam (Amanda esküvője, Találkozunk a Cupcake Kávézóban) egy bizonyos sablont követett. Kellemesen csalódtam, mert egy olyan történetet kaptam, amit nagyon megkedveltem és bizony megorroltam a kiadóra, hogy a folytatására ennyit kellet várni. Egyébként a harmadik rész címe Karácsony a Piciny Csodák Pékségében lenne magyarul, belehalok, ha jövő karácsonyig kell rá várni. A sorozat pillanatnyilag csak három részből áll, de ki tudja mit hoz a jövő?
Akik az első részt már olvasták (Piciny Csodák Péksége) azok már tudják, hogy ez a történet nem egyetlen személyről, vagy egyetlen párról szól, hanem egy kis közösségről, ami egy szigeten, Mount Polbreane-en él. Természetesen a történetnek van egy központi alakja is, ő Polly, de ugyanúgy folytatódik a közösség tagjainak története is, ahogy az övé.
Ugye az első részben Polly lényegében idemenekül és a semmiből újjáépíti az életét, talpra áll, szerelmes lesz (nem is egyszer), beköltözik a saját tulajdonú világítótornyába és minden tökéletesnek látszik. Csak hogy ez a tökéletes boldogság úgy esik szét mint a kártyavár, mikor a pékség tulajdonosa meghal, az örökös pedig nem a minőségre, hanem a pénzre hajt, Polly pedig rövid időn belül ismét az utcán találja magát, munka nélkül.
S visszatérünk a kezdeti állapotokra, mert ismét a nulláról kell kezdeni mindent, hiszen még szerelmének, Hucklenek is vissza kell térnie az Egyesült Államokba egyrészt pénzt keresni, másrészt öccse helyett kisegíteni annak terhes barátnőjét, miközben az öcsi önmagát keresi a nagyvilágban. Pollynak nem igazán van kitől segítséget kérnie, mert még többszörös milliomos barátjuk, Reuben is csődbe ment egy kockázatos befektetés miatt.
Új szereplők is helyet kapnak a történetben. Például Dubose, az a bizonyos öcsi, aki az önmegvalósítás újtán tesz egy rövid kis kitérőt Mount Polbearne-be. S megjelenik a képben Selina, Polly első szigeti szerelmének az özvegye, akinek a macskája miatt Polly elveszíti Neilt, a lundát. S miközben a történet szépen halad előre a maga módján, Selinával együtt járunk a terepeutájához.
Igen, Neil itt van, és köszöni szépen, túléli a macskatámadást, de ez elgondolkoztatja Pollyt, aki ismét próbát tesz a lunda-rezervátummal. Ezúttal Neil marad…

“– Egy madárnak semmi keresnivalója az üzletben. A sziklákon kellene ugrálnia, és felcsípni valami lundalányt. 
– Vagy lundafiút – tette hozzá Huckle. – Ne legyenek előítéleteid.” *

Miért szerettem ezt a történetet? Első sorban azért mert egy teljesen hétköznapi emberekből álló közösségről szól. Jó, ott van Reuben, aki hol milliomos, hol nem, de akkor is ez egy teljesen hihető történet volt, akár így egy az egyben meg is történhetett volna valahol, bár azért volt néhány jelent, amit kicsit túlzásnak éreztem. Természetesen Neil miatt is imádtam. Nem bírom ki, el kell mondanom: lesz Mrs. Neil és útban a lunda-gyerek.
A végén pedig ott vannak Polly csodálatos receptjei, lehet próbálkozni. Én még nem tettem meg, mert konyhatündér bloggerina-társaimhoz képest én akkor hozom a legjobb formám a konyhában, mikor pizzáért telefonálok.
A könyv kis jóindulattal önálló történetként is olvasható, de szerintem kár lenne kihagyni az előzményeket. Tehát aki még nem ismeri Polly, Neil és Mount Polbearne lakosainak történetét, az kezdje az elején, mert nem fogja megbánni. De természetesen az ízlések, meg a pofonok…

“– Ne húzz zacskót a fejedre. Ne állj szóba idegenekkel, ne hagyd, hogy a micsodádhoz nyúljanak, de legfőképpen ne húzz zacskót a fejedre! Hányszor mondtam már? És repülj át az úton, ne gyalog kelj át.”*

* Jenny Colgan – Kalamajka a Piciny Csodák Pékségében, Libri, 2017



A sorozat részei:


Libri, 2016
The Little Beach Street Bakery

3. Christmas at Little Beach Street Bakery


Polly a Piciny Csodák Pékségének vezetője új kihívások elé néz ebben a történetben. Szerencsére péktudománya nem hagyja el, és képes arra, hogy újult erővel vesse bele magát a bagettek, és a focacciák világába, hogy a legfinomabb péksüteményekkel szolgálja ki vevőit. Ha már sütöttél te is otthon kenyeret, vagy péksüteményt, akkor gyerekjáték lesz válaszolni ezekre a kérdésekre. Minden blogon egy sütéssel kapcsolatos kérdést olvashatsz, amire akár fejből is beírhatod a választ, de ha nem boldogulnál, akkor segítenek a kiemelt betűk a megfejtésben a bejegyzésekben.
A turné végén megnyerheted a Libri Könyvkiadó által felajánlott 3 könyv egyikét, ami téged is elrepít az angliai kisváros dolgos mindennapjaiba.
Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.




   A pékek gyakran használják ezeket a “dolgokat” arra, hogy termékeik még ízletesebbek legyenek.







11.06. Könyvvilág
11.08. KönyvParfé
11.12. Betonka szerint a világ...

2017. június 17., szombat

Rosanna Ley - A villa

A ​VISSZATÉRÉS BURMÁBA című nagy sikerű könyv szerzőjének felejthetetlen bestsellere.
Lenyűgöző történet, mely Szicília napsütötte partjáról indulva ragyogja be az olvasók szívét. 
Tess megdöbben, mikor kap egy hivatalos levelet, melyben értesítik, hogy örökölt egy villát Szicíliában. Az egyetlen kapcsolata, mely a szigethez köti, az anyja, Flavia – aki ott élt, de elhagyta szülőföldjét a második világháború alatt –, ő viszont soha nem mesélt neki a múltjáról. Tess elutazik Szicíliába, s miközben felfedezi örökségét, próbálja megérteni, hogy édesanyja miért zárkózik el ettől a lenyűgöző helytől és a gyökereitől. Eközben Flavia egy naplót ír a lányának, melyben elmeséli életének eddig eltitkolt részleteit: szerelmét, családi viszályokat, fájdalmait és megtalált boldogságát, s nagy örömünkre mindezt kiegészíti a csodálatos szicíliai ételek ellenállhatatlan receptjeivel is.
Érdekfeszítő, kalandos és ízekkel teli olvasmány.
„Lenyűgöző, vibráló történet. Tökéletes kaland!” – Closer
„Szívhez szóló, szenvedélyes könyv, mely legalább olyan csábító, mint Szicília felejthetetlen tájai, ízei és illatai.” – Kate Furnivall
„Nem ritka, hogy az olvasó talál egy könyvet, mely kalandot, romantikát és reményt kínál, de Rosanna Ley-nek sikerült ezek tökéletes ötvözetét papírra vetni.” – Star Magazin


I.P.C., 2016
Eredeti mű: Rosanna Ley – The Villa, Quercus, London, 2012


Első könyvem a szerzőtől. Magyar nyelven két műve jelent meg, mindkettő az I. P. C. Kiadó gondozásában, a fülszövegben már említett Visszatérés Burmába-t nem olvastam… még.
Három nőgeneráció története, kezdve a második világháború idejében, Sziciliában és egészen napjainkig, amikor a három nőgeneráció tagjai Angliában élnek, de a véletlen ördöge és egy végrendelet lassan mindhármukat visszaviszi majd Szicíliába.
Ahogy a fülszöveg is írja, Tess egy villát örököl Szicíliában egy, a számára teljesen ismeretlen férfitől. Azon a helyen, ahol az anyja, Flavia született és felnőtt és ahonnan a háború végén egy álmot követve elmenekül. Tess attól az angol férfitől örökli a villát, akinek a huszadik században a családja dolgozik és aki segít anyjának a szabadság megtalálásábam. Hogy végülis mi motiválta a férfit, hogy Tessre hagyja a villát, hát ez soha nem derül ki, ez valahogy kimaradt a történetből – vagy elkerülte a figyelmemet.
Az örökség felborzolja a kedélyeket, ugyanis Szicilíáról és anyja múltjáról tilos volt a családban beszélni, tehát Tess úgy indul szemrevételezni örökségét, hogy szószerint semmit nem tud sem anyja családjáról, múltjáról, sem Szicíliáról.
Otthon marad anyja, Flavia, aki úgy érzi, hogy tartozik azzal lányának és az igazságnak, hogy elmeséli a múlt történéseit – írásban, bár nem naplószerűen. És otthon marad Ginny, Tess kamasz lánya. S vele együtt a korára jellemző bizonytalanság és frusztráció, amit a szerző “Gombóc”-ként személyesít meg. Gombóc Ginny szerves része, uralja őt és nem lehet elüldözni addig, amíg bizonyos dolgok helyre nem kerülnek Ginny életében. Ezek között pedig anyjával,  valamint sosem látott apjával való viszonya és a jövőjére vonatkozó tervei is szerepelnek.
Nos, tehát Tess Szicíliába utazik örökségét szemrevételezni és eldönteni mit is kezdjen vele. És nemcsak egy, a számára teljesen idegen világgal találja magát szembe, hanem hamarosan két helyi férfi is megkörnyékezi: a rámenős és túlságosan is segítőkész vállalkozó Giovanni, és a titokzatos, visszahúzódó mozaikmester Tonino. Mindketten másért. 
S hogy fokozódjék az izgalom és a szüszpansz, a történet a villához kapcsolódó titokzatos kinccsel bővül, amiről senki nem tudja, hogy micsoda, hol van, de mindenki esküszik rá, hogy létezik és vitatja tulajdonjogát, valamint eltünésének módozatát.
A történet kitűnő szemléltetése annak, hogy milyen volt a nők élete a múlt század közepi Szícilíában, egy olyan helyen, ahol a hagyomány, a családi és üzleti kapcsolatok jelentenek mindent. És annak is, hogy ez még ma sem sokat változott. Bár többször is utalás van rá, de konkrétan sosem íródik le, hogy mennyire szólt bele a dolgok folyásába a maffia, vagy a szereplőknek van-e valamilyen kapcsolatuk a helyi szervezett bűnözéshez, mert ugye Szicíliáról beszélünk.
Öröklődő családi viszályok, szerelem, és néhány hagyományos szicíliai recept Flavia jóvoltából, mert Az étel önazonosság… Az étel az a hely, ahonnan származol. Amit otthonodnak hívsz…” – bár ezek csupán elnagyolt leírása annak, hogy egy-egy hagyományosan szicíliai fogást miből és hogyan kell elkészíteni. És sok-sok helyi legenda.
Aki kedveli Santa Montefiore stílusát, ezt is szeretni fogja – most hirtelen ő jutott eszembe viszonyításképpen. Nekem mindenképpen bejött a történet úgy ahogy volt, mert volt benne minden, ami az olvasás pillanatában elszórakoztasson. Kellemes, nyugis olvasmány múltról és jelenről. Könnyed, de nem habos-babos, romantikus, de nem csöpögősen, bár természetesen tartalmaz néhány közhelyes, elcsépelt megoldást. Továbbá az ízlések, meg a pofonok…



2017. február 17., péntek

Dana Bate - Iránytű a szerelemhez és titkos lakáséttermekhez

A ​huszonhat éves Hannah Sugarman szinte mindent megkapott az élettől, amire egy maga korabeli nő vágyhat. Remek állást, jóképű, nagymenő pasit és egy igazán csilivili lakosztályt Washington D. C. egyik legjobb negyedében. Csupán egy a bökkenő: Hannah a pokolba kívánja az egészet. A tudományos konferenciák és a fényűző partik helyett a sütik és sültek világában érzi igazán otthon magát, munkaidőben is recepteket körmöl, titkos lakáséttermet nyit főbérlője tudta nélkül, és a mintaszerű hercegnőt úgy dobja le magáról, akár a felesleges kilókat… hogy a szerelem és a káosz új ízeket vigyen az életébe ­– és mindazokéba, akik megkóstolják a főztjét.
Az Iránytű a szerelemhez és titkos lakáséttermekhez igazi ínycsiklandó sikerkönyv egy olyan „szomszédlány” főhőssel, aki gyakran hülyét csinál magából a partikon, de pontosan tudja, mitől jó egy répatorta. És bár az álmai néha cukormázosak, azt már megtanulta, hogy az élet legfontosabb hozzávalója: higgy magadban.


Erawan, 2014, 2013
Eredeti mű: Dana Bate – The Secret Supper Club, Canvas, 2012, 
                                           – The Girl’s Guide to Love and Supper Clubs, Hyperion, 2013

Elég sokat tologattam ezt a könyvet is. Haverina mindjárt a megjelenés után magáévá tette és fel is ajánlotta olvasás céljából. Hát most jött el az ideje, mert valahogy nem lelkesít a frissen megjelent krimi, bár ott van az olvasón, csak nem tudom minek… majd egyszer… talán… jól van ott, ha már úgyis akciós volt.
Nos, térjünk vissza a könyvhöz… ami nem is volt rossz, s ami azt illeti lassan kezdek megbarátkozni Fejős Éva könyvtárával – mert ez a könyv is abban a sorozatban jelent meg. Lám, lám, íme egy újabb könyv, amire azt mondom, hogy érdemes volt időt és pénzt (haverináét) áldozni rá.
Nem fogok a könyvről beszélni/írni, illetve igen, de azokon a gondolatokon keresztül, amiket bennem gerjesztett olvasás közben-után. Mert ugyebár nem vagyunk egyformák és mindenkinek mást és mást jelenthet egy-egy olvasmány.
Ez lehet egyszerűen egy szórakoztató limonádé, egy-két este film után-elalvás előtt ki lehet végezni. Vagy lehet a nagy és magasztos “higgy magadban” példázása, a csak hinned kell, hogy képes vagy rá és minden jóra fordul című közhely, ami ha egy kicsit is belegondolunk úgy baromság, ahogy van. Nem mondom, hogy nem kell önmagadban hinned, annál jobb hajtóerő nincs, mint egy egészséges önbizalom. És itt az egészségesen van a hangsúly, mert mindenkinek vannak korlátai. Szellemi, fizikai, képességbeli korlátok, amiket feszegethet, kitolhat, de csak egy bizonyos pontig. Senkiből nem lesz például egy Rubens szintű festőművész csupán azért, mert hisz magában, s közben a művészete a pálcika-Rózsi ábrázolására korlátozódik. Szóval az önbizalom nem megoldás mindenre, és ha kitér az egészséges szférájából, akkor komoly károkat is okozhat.
Miről szólt nekem ez a történet? Arról, hogy adott, egy okos, tehetséges, belevaló leányzó, akitől mindenki azt várja el (első sorban szülei), hogy világklasszis gazdasági szakember és professzor szülei nyomdokaiban haladjon, az ösvény már ki van taposva, neki csak a megfelelő lépéseket kell megtennie és megy minden mint a karikacsapás. De mi van akkor, ha ő nem ezt akarja? Mert ugye, ő egy tejesen különálló személy és nem a szülei meghosszabítása. Mi van, ha magasról tesz az akadémiai pályafutásra, mert neki a fakanál áll jól a kezében és főzni akar? És főz is…
Ha valaki még nem hallott volna róla, akkor elmondom mi is ez a lakásétterem. Adott számú embert látsz vendégül etetés céljából (ebéd, vacsora, valami a kettő között, stb) az otthonodban vagy ott ahol, természetesen pénzért. Meghírdeted valamilyen közösségi portálon, feltünteted az összeröffenés témáját, a menüt és hogy ez hozzávetőlegesen mibe került. Az érdeklődők feliratkoznak – tehát, akár teljesen idegen fazonokkal találhatod szembe magad –, távozáskor pedig a “vendégek” maguk döntik el, hogy mennyit ért meg nekik a zaba. Lehet, hogy kasszát robbantasz, de az is lehet, hogy nagy bukta lesz. Ez nem kitaláció, ilyenek tényleg működnek az Egyesült Államokban és nemcsak ott. Egy ilyesmit hoz össze főhősnőnk, Hannah is, természetesen a kötelezően jelen levő legjobb barátnője társaságában, akinek halvány segédfogalma sincs a vendéglátásról.
S ekkor jutott eszembe, hogy mi lenne, ha ez a lakásétterem-szerű ötlet Erzsi, Timi, Marika, Zsuzsi vagy Kati fejében születik meg, aki ugye Budapesten, Szolnokon, Győrben, Miskolcon vagy bárhol Magyarországon lakik? Milyen gyorsan lenne egy szomszéd vagy jóbarát, aki feljelentené és ráhozná a rendőrséget, a fogyasztóvédelmi hivatalt (bármi is a neve mostanság) és az adóhatóságokat? ... meg mit tudom én még kit…
Már a könyv címében is szerepel a szerelem szó, természetesen szerelmi szál is van a történetben. Kicsit kusza, ami azt illeti, és sok igazsság van benne, de ezt felfedezni a te dolgod lesz.
Szórakoztatott, elgondolkoztatott és mi kell ennél több? Nem mondom, hogy határozottan egy újraolvasós történet, de egy próbát mindenképpen megér, különösen azok számára, akik kedvelik a gasztro-regényeket és a humorral kevert romantikát. Meg az ízlések és pofonok…
És, igen, a végén ott vannak a receptek is, aki tehetséget érez magában, hajrá főzőcske! Nekem felmentésem van...