Lisa Kleypas – Érzéketlen aranyifjú

Ravenel család 1

A sors fintora… 

Devon Ravenel, London legelbűvölőbb élvhajhász aranyifja grófi címet és birtokot örököl. Újonnan szerzett, magas társaságbeli rangja azonban nem kívánt felelősségekkel jár… és jó néhány meglepetéssel is szolgál. A birtokot jelentős adósság terheli, s a néhai gróf három ártatlan húga még mindig ott él a házban… ahogy Kathleen, Lady Trenear is. A szép fiatal özvegy éles esze és elszántsága Devonéval vetekszik.

A két vasakarat összecsap… 

Kathleen pontosan tudja, hogy nem szabad megbíznia egy olyan gátlástalan gazemberben, mint amilyen Devon. Lehetetlen lenne azonban tagadnia a heves vonzalmat kettejük között – Devon pedig, miután először a karjába zárta, megesküszik arra, hogy bármit megtesz, csak övé legyen a nő. Amikor Kathleen azon kapja magát, hogy egyre inkább enged Devon tapasztalt, vágykeltő csábításának, már csak egyetlen kérdés marad: 

Képes lesz-e megtagadni a szívét az általa ismert legveszedelmesebb férfitól?

Gabo, 2018

Erdeti cím: Cold-Hearted Rake, 2015

Új Lisa Kleypas sorozatba kezd a Gabo Kiadó és én személy szerint örülök neki, bár nem mondanám, hogy a szező előzőleg megjelent Wallflowers sorozata osztatlan sikert aratott nálam. Kéretik nem félreírteni: nem volt rossz, sőt! De olvastam jobbat is a műfajban.

Amikor felröppent a hír, hogy a kiadó a nyárra tervezi a Ravenel család sorozatot, kicsit utánanéztem itt-ott, és bevallom, a fülszöveg egy kicsit sem lelkesített. Gondoltam lesz majd egy sablonos történet, mikor az élvajhász örökös – a címben is szereplő érzéketlen aranyifjú – beleszeret a szép özvegybe, megjavul és boldogan élnek míg meg nem halnak. Természetesen miután vagy háromszáz oldalon marják egymást és titokban epekednek egymásért, mindez körítve jó kis késő 19. századi környezettel és az angol arisztokráciára jellemző tömény sznobériával. Ami azt illeti marták is egymást és epekedésben sem volt hiány, viszont nagyon kellemes meglepetésben volt részem, mikor kiderült, hogy ez a történet nagyon pörgős, szórakoztató és sokkal több van benne, mint amire eredetileg vártam. Nos, a poént már lelőttem: kedveltem a történetet, minden apró hibája ellenére – ezekre egyébként nem is érdemes időt pazarolni.

A történet hőse, Devon Ravenel, váratlanul grófi címet örököl, mert unokatestvére, Trenear gróf házassága harmadik napján erősen alkoholos állapotban leesett a lóról és nyakát szegte. Az új grófot annyira nem érdekli az örökség, amit egyszerűen koloncnak tekint, hogy hónapokig új birtoka felé sem megy. Egyetlen terve van a birtokkal: amit lehet – akár az egészet – pénzzé tenni, az özvegyet és unokahúgait szélnek ereszteni, hogy szabaduljon a nyűgtől. Viszont mikor hozzá hasonlóan élvhajhász öccsével Hampshirebe utazik meglepetésben van része.

Először is Eversby Priory, a régi apátság romjaira épült grófi rezidencia meglehetősen lepusztult és adósságban úszik. A házban ott él az elhunyt gróf három húga: a csendes Helen és az életvidám ikrek, Pandora és Cassandra – egyébként ők voltak a kedvenceim. És természetesen ott van az özvegy Kathleen is, aki a várakozásokkal ellentétben nem egy síró-rívó, elesett és tehetetlen fiatal nő, hanem igenis kézben tartja a birtok dolgait. És nem igazán pontozza az ötletet, hogy a birtokot pénzzé tegyék. Neki van egy szerény özvegyi járadéka, de nem annyi, hogy volt férje nincstelen húgait is támogathassa, amennyiben el kell hagyniuk otthonukat.

Eversby Priory különös hely a maga bérlőivel, háztartásával. Egy olyan hely, ahol fiatal lányok életkedve próbál utat találni magának a hosszú gyász alól, ahol a kutyák is előkelő nevet viselnek (Napoleon és Josephine), és ahol természetes, hogy háziállatként egy magát kutyának képzelő, Hamlet nevű malac rohangáljon. És nem nehéz a helybe és lakóiba beleszeretni. Ez történik Devon Ravenellel is, mi több, állandó alkoholmámorban úszó öccse is érdeklődni kezd a gazdaság ügyei iránt, tehát egyből két élvhajhász is jó útra tér.

Azon kívül, hogy megismerjük a Ravenel család apraját-nagyját, felvezetődik a sorozat következő története is, ugyanis az új gróf férjhezadná kuzinjait, s kezdené mindjárt a csendes és visszahúzodó Helennel, akinek az orchideák gondozása a szenvedélye. S a leendő férjet is kinézi neki a dúsgazdag, de alsó osztályból származó Winterbourne személyében, aki egy hatalmas üzletház tulajdonosa – ma ezt símán mall-nak neveznénk. Winterbourne személye engem erősen Octave Muret-ra emlékeztetett, Èmile Zola Hölgyek öröme című könyve főszereplőjére.

Nem tudnám megmondani, hogy ez a történet tényleg ennyire jó volt, vagy csak jókor talált meg, de nekem ez nagyon tetszett és türelmetlenül várom a folytatásokat. Ha a hír igaz, a következő rész magyar nyelvű megjelenésére már nem is kell olyan sokat várni.

Pörgős-izgalmas volt, szórakoztatott, megnevettetett, egy szuszra el is olvastam, de természetesen ízlések és pofonok...

A sorozat angol nyelvű részei:

2. Marrying Winterbourne

3. Devil in Spring

4. Hello Stranger

5. Devil's Daughter - megjelenése 2019-re várható 

Gayle Forman – Engedj el

Ebben ​a regényben, amellyel Gayle Forman bemutatkozik a felnőtt olvasóközönségnek, a rá jellemző humorral és emberismerettel arról mesél, hogy néha el kell hagynunk az otthonunkat azért, hogy ismét megtalálhassuk.

Mindazoknak a nőknek, akik valaha is álmodtak arról, hogy hazafelé elhúznak a lehajtó mellett, és nem loholnak haza vacsorát főzni, mindazoknak, akik elképzelték már, hogy felszállnak egy vonatra, és elmennek egy olyan helyre, ahol senki sem követel örökös odafigyelést, bemutatjuk Maribeth Kleint, a meghajszolt dolgozó anyát, aki olyan lelkiismeretesen gondoskodik a férjéről és az ikreiről, hogy még azt sem veszi észre, amikor szívrohamot kap.

Ám, amikor megdöbbenésére azt kell tapasztalnia, hogy lábadozása teher azoknak, akik eddig mindenben rá támaszkodtak, Maribeth megteszi az elképzelhetetlent: becsomagol és elmegy. De mint ez oly gyakran megtörténik, amint eljutunk oda, ahova menni szeretnénk, egészen más szemszögből látjuk az életünket. Távol a család és a foglalkozás állandó elvárásaitól, és a felszabadító új barátságoknak köszönhetően Maribeth végre veszi a bátorságot azoknak a rejtélyeknek a megismeréséhez, amelyeket mindeddig titkolt szerettei és önmaga elől.

Az Engedj el nagyszívű, csetlő-botló, fejlődni és megbocsátani tudó alakjai arra tanítanak, hogyan számoljunk le a félelmeinkkel. Gayle Forman, az emberi természet nagy ismerője szembenéz a modern anyaság ellentmondásaival.

Gabo, 2017

Eredeti mű: Gayle Forman – Leave me, 2016

Valamikor régebben olvastam már a szerző egyik írását, de mivel az akkoriban megjelent könyvei első sorban az ifjúságnak szóltak és számomra eltúlzottan belemélyedtek a mondvacsinált lelki mizériákba,  nem lettem sem a szerző, sem az írásai rajongója.

Ugye, már a fülszöveg első mondata is arról szól, hogy ez egy felnőttekről-felnőtteknek szóló történet, gondoltam megér egy próbát. Nos, a témát nagyon kedveltem, igazándiból az vett rá, hogy néhány hetes tologatás után elolvassam a könyvet. Az is mellette szól, hogy önálló történet, nem egy sorozat része és nincsenek hozzá kapcsolódó novellák sem... még.

Sokak számára ismerős helyzet: dolgozó, kétgyermekes anya, aki a negyvenes évei közepén jár – mellesleg a kora teljesen mellékes, mert látni a huszas évei végén járó lehurbolt anyát is. A mi Maribethünk mindent megtesz, hogy megfeleljen a sztereotípiáknak és a környezete elvárásainak: gondoskodik elkényeztetett gyermekeiről és férjéről, munkájában is lelkiismeretes – egy magazinnál dolgozik, melynek főszerkesztője valamikori legjobb barátnője. Ez a barátság tulajdonképpen most is tart, de a barátnő az, aki befutott, akinek dúsgazdag férje van, Maribeth az örökösen güriző nőt testesíti meg. Egészen addig amíg szívrohamot nem kap, s a dolog műtéttel végződik, majd mikor végre hazakerül a kórházból lábadozni, besokal.

Férje az a típus, aki egész napot elvan a munkájával és valamikor a kamaszkor táján megállt a fejlődésben, tehát rá semmiképpen nem számíthat. Sőt! A férj állandó jelleggel más családokkal vagy azok babysittereivel példálózik, hogy ők mennyivel jobban megszervezik az életüket és sikeresebben megoldják a felmerülő problémáikat. Nevelőanyja – mert Maribeth-et örökbefogadták – lelkesen beköltözik hozzájuk, de inkább smúzol a kéretlen látogatók hadával, mint valós támasz és segítség. Hősnőnknek nincs lehetősége a műtét utáni lábadozásra, mert mindenki továbbra is mindent tőle vár és őt nyúzza.

Maribeth gondol egy merészet, kiüríti bankszámláját, néhány dolgot összecsomagol és búcsú nélkül meg sem áll Pittsburgh-ig, ahol biológiai szüleiről remél információkat találni és egy teljesen másik életet kezd felépíteni új kezelőorvossal, szomszédokkal, környezettel, hogy első sorban gyógyulhasson a szívműtét után, és hogy megtehesse mindazokat a dolgokat, melyeket a család és időhiány miatt nem tehetett meg. Például elolvassa mindazokat a könyveket, melyekre sosem volt ideje, vagy éppenséggel megtanuljon úszi.

Eddig a történet hihető és rendben is volt. Ami ezután következett nekem sok volt és nem is kedveltem. Igazándiból nem is értettem, hogy néhány történés mire volt jó? Például a flört a pittsburgh-i orvosával, vagy miért kellett a szomszéd srácnak egy olyan melegnek lennie, aki féltékeny heteroszexuális lány lakótársnőjére, amiért az randizni kezd. Egyébként a szomszédban lakó két fiatal és az ő baráti körük pótolja majd a családot Maribeth számára. Azt sem igazán értettem, hogy a családja hónapokon keresztül nem is érdeklődik, nem keresik, mert úgymond hagyják, hogy megtalálja önmagát. Mert itt nem egy-két nap vagy hét távollétről beszélünk, hanem hosszú hónapokról.

   A végével sem igazán vagyok kibékülve. Erőltetett és összecsapott. Maribeth csak úgy hirtelen megvilágosodik, hogy tulajdonképpen a családja nem is olyan rossz – lényegében rossz, de képtelen nélkülük élni –, és kész visszatérni a megszokott taposómalomba, elkényeztetett gyermekeihez és érzelmileg éretlen férje mellé. És már az sem fontos, hogy a biológiai anyja válaszolni fog-e a megkeresésre.

A fülszöveg alapján teljesen másra vártam, és amit helyette kaptam csak részében nyerte el a tetszésemet, körülbelül addig, amíg Maribeth összecsomagol és elmegy otthonról. A többi felesleges és hatásvadász jelenetek tömkelege volt, soknak semmilyen jelentősége nem volt, sem a történet fő szála, sem pedig a hősnő szempontjából, csupán a szerzőre jellemző lelki mizériát volt hivatott biztosítani.

Egyszer olvasós, felejtős, de természetesen ízlések és pofonok…

Sarah Waters - A szobalány

Sue Trinder árva lány, akit Mrs. Sucksby gondjaira bíztak. Az asszony olyan szokatlan gyengédséggel nevelte Sue-t, mintha a sajátja volna. London egyik nyomornegyedének szívében lévő háza nemcsak nyűgös apróságok menedéke, akiket alkalomadtán ginnel csendesít le, hanem kisstílű tolvajok ideiglenes otthona is. 

Egy napon beállít az egyik legkedveltebb tolvaj, Gentleman. Az elegáns szélhámos csábító ajánlatot tesz Sue-nak: ha elnyeri a naiv, nemes hölgy, Maud Lilly mellett a szobalányi állást, és segít Gentlemannek a nő elcsábításában, megosztoznak majd Maud hatalmas örökségén, akit őrültté nyilváníttatnak és egész életére bezáratják egy bolondokházába. 

Sue elvállalja a feladatot, mert arra gondol, hogy az így szerzett pénzzel leróhatja a háláját a fogadott családjának a tőlük kapott kedvességért. Amikor azonban belekerül a dolgok sűrűjébe, kezdi megsajnálni tehetetlen áldozatát, és nem várt érzésekkel fordul Maud Lilly felé… De senki és semmi nem az, aminek tűnik ebben az izgalmakkal, meglepetésekkel és leleplezésekkel teli regényben.

A mű alapján készült Park Chan-Wook azonos című filmje, amelyet a 2016-os cannes-i filmfesztiválon Arany pálma-díjra jelöltek, és 2016. dec. 1-jén mutatják be Magyarországon.

Gabo, 2017, 2016

Eredeti mű: Sarah Waters – Fingersmith, 2002

A szobalányt még tavaly olvastam, de néhány napja láttam a dél-koreai Park Chan-Wook által rendezett filmet, s eszembe jutott a könyv.

Igen, film is készült a könyv nyomán, sőt a BBC két részből álló tévéfilmet is készített, én pedig elkövettem azt a hibát, hogy nem olvastam utána és a dél-koreai rendező változatát választottam. Kéretik nem félreérteni, a film jó, sőt nagyon jó, de Park Chan-Wook, a művészi szabadság nevében áthelyezi a cselekményt a 20. század elejének Dél-Koreájába, ezzel elvéve azt az brit szellemiséget ami a 19. század Angliáját – és az egész könyvet – jellemzi. Az már egy másik történet lett. A könyv ismeretében nekem csalódás volt a film, az a fajta “de a könyvben nem így van” érzés, de mint mondtam, a hiba az enyém, nem olvastam semmilyen infót a filmről, csupán mások szuperlatívuszokat tartalmazó ajánlásaira hagyatkoztam, meg arra a gondolatra, hogy távol-keleti rendezők készítettek európai és amerikai színészekkel is filmet, sőt olyanokat is, melyek témája nem a távol-kelethez kötött.

A könyv – bár csak 2002-ben íródott – az 1001-es listán szerepel és nagyonis megérdemli a besorolását.

Cselekménye nem túl bonyolult: egy előkelő származású, lecsúszott férfi, aki csalással és szálhámossággal szerzi meg a napi betevőt felbérel egy tolvajok, csalók között nevelkedett fiatal nőt, hogy legyen egy gazdag fiatal lány szobalánya, férkőzzék a bizalmába és tegye lehetővé, hogy házasság útján rátehesse kezét az ifjú hölgy tetemes vagyonára. Ami viszont bonyolulttá teszi, azok a szereplők, a visszaemlékezések, a váratlan csavarok, és az ahová ez a történet fejlődik, miután a két fiatal nő összetalálkozik.

Nem is egy rövid történet, hiszen 600+ oldal, és ehhez az is hozzájárul, hogy a történetett úgy Maud, az úrikisasszony, mint Sue, a szolgálólány szempontjából megismerjük.

Nyíltan vallom, hogy az ilyen váltott szemszögű történeteket nem szeretem, mert kétszer ugyanazt elolvasni számomra teljesen felesleges. Ez az a kivétel, ami erősíti a szabályt, hiszen a Gentleman gúnynevű gazember mindkét nővel játszik, ő csak a saját érdekeit képviseli, nem érdekli min kell átgázolnia célja elérésében. Ahhoz, hogy teljes legyen a történet, mindkét fiatal nőnek el kell mesérnie a maga verzióját a történtekről, meg kell ismerni mindkettejük gondolatait, származását, élettörténetüket, és nem utolsó sorban azt, ahogy a magát zseniálisnak képzelő csaló manipulálja őket.

Ez egy jól megtervezett csalás története, melynek során betekintést nyertem a 19. századi London alvilágától kezdve, egészen a kor pszichiátriai intézetenek nevezett mizériájába. Megismertem néhány őrült szexuális ragadozót, akiknek az okozott örömöt, ha az olvasott deviancia az abszurdítás határait feszegette, köztük Maud nagybátyját, akinek sokezer kötetet számláló könyvtára kizárólag szexuális töltetű írásokból és azok illusztrációiból állt. S betekintést nyertem két nő egymás iránt érzett szerelmébe is.

Fantasztikusan jó könyv. Annyi titok, csavar és félrevezetés van benne, hogy egyszerűen nem lehet kitalálni hová vezet ez az egész. S mindez olvasmányosan, sallangmentesen megfogalmazva, sehol semmi erőtetettség vagy hatásvadászat.

Nem egy könnyű olvasmány, már terjedelmét tekintve sem, de mindenképpen megéri elolvasni. Ajánlom azoknak, akik szeretik a viktoriánus időkben játszódó történeteket, valamint azoknak is akik kedvelik a titkokkal, csavarokkal teli történeteket. Nem ifjúsági olvasmány az biztos, de természetesen ízlések és pofonok…

* A bejegyzésben szereplő fotók a BBC 2005-ös tévéfilmjéből származnak.

Julie Garwood – A tökéletes jelölt

Buchanan-Renard-MacKenna 13

Egy ​gyönyörű számítógépes zseninek és egy FBI-os rosszfiúnak együtt kell működnie – több vonatkozásban is – Julie Garwood érzelmekkel és feszültséggel teli legújabb regényében.

Allison Trent nem úgy fest, mint egy hacker. Annyira nem, hogy amikor épp nem a diplomamunkáján dolgozik, csak úgy mellesleg modellkedik. De a gyönyörű külső mögött zseniális elme rejtőzik, és Allison szenvedélye a kódírás… és a kódok feltörése. Az az álma, hogy olyan új biztonsági programot írjon, amely forradalmasítja számítástechnikai ipart.

A nagymenő FBI-ügynöknek, Liam Scottnak van egy gondja: valaki a saját részlegéből adatokat szivárogtat ki. Egy szuper hacker képességeire van szüksége a roppant kényes munkához: fel kell törni az FBI szervereit, és kideríteni, ki az áruló. De nem használhatja a saját embereit. Allison személyében megtalálja a tökéletes jelöltet. Csak egy baj van: Allisont nem érdekli a munka, és visszautasítja a férfit.

Amit Liam nem tud, hogy Allisonnak titkai vannak, és nem szeretné, ha ezekről az FBI is tudomást szerezne. A férfi majdnem mindent megtesz, hogy meggyőzze Allisont, csatlakozzon a csapatához. Akár néhány szabályt is áthág, ha ez az ára. A lány olyan kísértést jelent számára, amellyel a munkáját… és mindkettőjük jövőjét kockáztathatja… de ő még többre vágyik…

Gabo, 2017

Eredeti mű: Julie Garwood – Wired, 2017

Nyilvánvaló, hogy ez egy hosszabb sorozat soron következő, tizenharmadik része. Valamennyi rész megjelent magyar nyelven is az évek során, és valamennyi részt ugyananak a kiadónak köszönhetjük, a Gabonak. Hogy lesz-e még több is belőle? Nem tudnám megmondani, mert semmilyen, erre utaló jelet nem találtam semmilyen fórumon, pillanatnyilag angol nyelven is ez lenne az utolsó rész.

Nagyon hosszú ideig elkerültem ezeket a történeteket. A szerzőt természetesen ismertem, de a klasszikus romantikus írásain keresztül. S mikor tavaly megjelent A tökéletes jelölt, olyan személy ajánlotta olvasásra, akinek a véleményére sokat adok. Igaz, azt is hozzátette, hogy a sorozat első 6-7 része toronymagasan jobb, mint a további folytatások, mert bár a történetek különböznek egymástól – ezért akár egymástól függetlenül is olvashatóak – az egész sorozat ismeretében már felfedezhető egy bizonyos sablon, amit a szerző követ. Ezt a véleményét mások is megerősítették.

Tehát kiváncsian nekigyűrkőztem és magamévá tettem valamennyi részt. Természetesen nem egyszerre, hanem egy-egy rész után mást is olvastam, hogy elkerüljem a telítettséget és az unalmat, amire nagy esély van, ha az ember lánya egy sokrészes sorozatnak esik neki látástól Mikulásig.

Kezdetben voltak Buchananék, a sokgyerekes család (a történet idején valamennyien felnőttek már), ahol mindenki szuperzsaru, szuper-FBI ügynök, vagy szupernő, s mivel nekik is vannak barátaik, barátnőik, munkatársaik, a sorozat így bővült lassal Renadékkal és MacKennáékkal is, míg elérte jelenlegi formáját.

Ez a  rész Allison Trent számítógépes zseni, ex-hackerlány és alkalmankénti szupermodell és Liam Scott FBI ügynök története – mert ugye minden történetben van egy szerelmi szál is, ami minden esetben esküvői harangokkal végződik.

Allison Trent olyan mint egy modernkori Robin Hood. Boldog és békés hacker múltjában a gazdagoktól vett el és a szegényeknek adta vissza azt, amit más, nem hozzá hasonlóan jóindulatú hackerek eltulajdonítottak. Nehéz gyermekkor után próbál boldogulni a világban, de még mindig hagyja magát zsarolni az őt felnevelő nagynénje és családja által, akik nemcsak meglopják, de egyre több pénzt követelnek tőle saját ígényeik kielégítésére. S teszik ezt eszébe juttatva, hogy szüleik korai halála után befogadták őt és testvérét – aki mellesleg sokkal okosabb, mert már rég megszakított minden kapcsolatot a vérszívó nagynénivel és annak családjával.

Allison az egyik Buchanan-lány barátnője, tehát így kerül bele a sorozatba és szintén a barátnő hozza össze Liam Scott FBI ügynökkel is, akinek ki kell derítenie, ki az a belső ember, aki információkat szivárogtat a rosszfiúknak. Allison, aki “a tökéletes jelölt” a munkára, csak akkor vállalja el, hogy ideig-óráig az FBI-nak dolgozik, ha a múltban elkövetett, nem éppen törvényes dolgait nem veszik górcső alá, sem most, sem a jövőben. Mert azért mégiscsak egy volt hacker.

A történet folytatása könnyen borítékolható, még azok számára is, akik nem ismerit a sorozat előző részeit: míg megoldják a szivárogtatási ügyet kicsit kerülgetik egymást, összejönnek, szétmennek, mert a fickónak elköteleződési gondjai vannak, majd ismét összjönnek mert dúl a fenenagy szerelem. Mindez némi erotikával és helyzeti humorral, valamint néhány szemét kategóriába sorolható szereplővel kiegészítve.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy rossz volt, de az ismerőseimnek igazuk volt: nem emelkedik fel az sorozat első fele részeinek a színtjére. Ettől függetlenül el lehet olvasni, mert pörgős, szereplői szerethetőek, vagy nem – mert ugye a nagatív hősök a végéig azok maradnak és semmi esély a bűnbánatra.

Nekem kicsit sok volt már ez a sorozatos szuperférfi és szupernő, akik természetesen mind-mind pozitív hősök, az előre megjósolható boldog végkifejlet is. De természetesen az ízlések és a pofonok…

A sorozat előző részei a Gabo Kiadó jóvoltából:

1.  Szívtipró (Heatbreaker), 2012

2. Kegyes halál (Mercy), 2012

3. Ünneprontó (Killjoy), 2012

4. Halállista (Murder List), 2005

5. Lassú ízzás (Slow Burn), 2006

6. Árnyéktánc (Shadow Dance), 2007

7. Tűz és jég (Fire and Ice), 2010

8. Hosszú búcsú (Sizzle), 2011

9. Az ideális férfi (The Ideal Man), 2012

10. Szép szavak (Sweet Talk), 2013

11. A nagymenő (Hotshot), 2014

12. Teljes gázzal (Fast Track), 2015

Julia Quinn – Szerelem postafordultával

Rokesby 2

Míg ​ön aludt… 

Amikor az elárvult Cecilia Harcourt fivére, Thomas megsebesül az észak-amerikai harctéren, a lánynak két borzalmas lehetőség közül kell választania: odaköltözik vénkisasszony nagynénjéhez vagy hozzámegy ármánykodó unokafivéréhez. Ehelyett egy harmadik megoldást választ, és hajóra szállva átszeli az Atlanti-óceánt, eltökélten, hogy ápolni fogja bátyját, míg fel nem épül. Ám egy heti keresgélés után nem a fivérére, hanem annak legjobb barátjára, Edward Rokesbyra bukkan. A jóvágású tiszt nincs eszméleténél, és odaadó gondoskodásra van szüksége, ezért Cecilia megfogadja, hogy megmenti ennek a katonának az életét, még akkor is, ha csak úgy maradhat mellette, ha füllent egy kicsit…

Mindenkinek azt mondtam, hogy a felesége vagyok… 

Amikor Edward magához tér, minden meglehetősen zavarosnak tűnik körülötte. A fejét ért ütés miatt több hónap esett ki az emlékezetéből, de azt már csak fel tudná idézni, hogy megnősült! Tudja, hogy kicsoda Cecilia Harcourt – még akkor is, ha nem ismeri fel az arcát –, és mivel mindenki azt állítja, hogy a felesége, úgy dönt, hogy ez biztosan igaz, pedig mindeddig azt hitte, egy szép napon a szomszéd család lányát fogja majd az oltár elé vezetni.

Bárcsak igaz lenne… 

Cecilia az egész jövőjét teszi kockára azzal, hogy odaadja magát – mindenestül – annak a férfinak, akit szeret. Ám miután kiderül az igazság, Edward is tartogat néhány meglepetést az újdonsült Mrs. Rokesbynak.

Gabo, 2017

Eredeti mű: Julia Quinn – The Girl with the Make-Belive Husband, 2017

A Rokesby sorozat második része. Bár később íródott, ez megelőzi a szerző közismert Bridgerton sorozatát, olyan elősorozat-szerűség. Maga Julia Quinn írta hivatalos szerzői oldalán, hogy tulajdonképpen azért fogott bele a Rokesby-k történetébe, hogy a Bridgertonok szüleinek (Violet és Edmund) történetét is megírhassa, mert valamennyi gyermekük szerelmét már ismerjük, de róluk csupán egy nyúlfarknyi történet van a Bridgertonok kilencedik részében.

A sorozat első részben (Miss Bridgerton miatt) Billie, a “nagynéni” a főszereplő, aki a szomszédban lakó Rokesby családba házasodik be, Edmundról akkor is csak futólag tesz említést a szerző, ő iskolában van. Ez sem lesz Edmund és Violet története, de sebaj, mert szintén a szerzőtől származó információ szerint ennek a sorozatnak még legalább két része lesz, tehát várhatóan (és a matematika mai állása szerint) összesen négy Rokesby-történethez lesz szerencsénk.

Ez a rész Edward, a második Rokesby-fiú és Cecilia Harcourt története. Annak az Edwardnak, akire már az első rész olvasása után is utaltam, hogy őt elvesztettük a nagy amerikai vadonban, ugyanis Edward katona. Cecilia pedig legjobb barátja és katonatársa, Thomas Harcourtnak a húga.

Itt van egy kis következetlenség az előző részhez képes, ugyanis ott George Rokesby azért nem megy el a háborúba, mert örökösként neki otthon kell maradnia és a cím folytonosságát biztosítania. Ez miért nem vonatkozik akkor Thomas Harcourtra is? Igaz, ő nem egy grófi csemete, de nemesi származású és ráadásul az egyetlen egyenes ági leszármazott, aki örökösként szóba jöhet. Hogy miért kellett neki a háborúba mennie és ráadásul az óceánon túlra, nem értettem meg.

Cecilia és Edward a Thomas hazaírt levelein keresztül ismerkedik, egy idő után már odaírnak egy-egy bekezdést a másik számára is. Minden fejezet előtt részleteket olvashatunk ezekből a levelekből is. 

A dolgok akkor kezdenek bonyolódni, amikor Thomast eltűntnek nyilvánítják, Cecilia apja meghal, neki pedig nem sok választása van: vagy férjhezmegy undorító rokonához, aki máris betelepedett a családi birtokra, vagy egy idős nőrokonhoz költözik. Cecilia pedig a harmadik utat válsztja: hajóra pattan és meg sem áll az Újvilágig, azzal a céllal, hogy márpedig ő megkeresi Thomast, ha fene fenét eszik is.

Thomast ugyan nem találja, de rábukkan az eszméletlen és sebesülten fekvő Edward Rokesbyre, és, hogy a dolgokat kicsit felgyorsítsa, a feleségének adja ki magát. Ez engem egy kicsit egy romatikus komédiára emlékeztetett Sandra Bullock főszereplésével (Aludj csak, én álmodom, eredetiben: While You Were Sleeping), a hősnő ott is mindenkit beetet, hogy a kórházban eszméletlenül fekvő férfi menyasszonya, mert az érdeke így kívánja meg. Ceciliának viszont még a szerencse is a pártját fogja, hiszen mikor Edward végre magáhoztér semmire sem emlékszik a közelmúlt eseményeiből. Ezzel pedig elkezdődik kettejük kalandja az amerikai kontinensen, ami természetesen szerelemben materializálódik. De addig is Cecilia egyre jobban belebonyolódik a sok hazugságba és komoly lelkifurdalása is van, Edward memóriája pedig lassanként, de visszatér.

Ha visszagondolok az előző részre, valahogy nem emlékszem, hogy a Rokesby-knek ennyi gyerekük lett volna. Ugye ott volt George, a történet férfi hőse és megemlítették Edwardot és Andrew-t, mert mindketten a seregben harcolnak és pontosan ez frusztrálja George-ot. De most kiderült, hogy van egy lánytestvér is, aki már férjhezment és legalább egy öccs, aki iskolába jár.

Érdekes történet volt, olyan igazi Julia Quinn-es romantikus. Ami a meglepő: nem volt mindenre kiterjedő boldog végkifejlet, és eléggé hiteles képet kaphat az olvasó arról, hogy mit jelentett egy 18. századi háború, minden nyomorával együtt. S talán a történet vége egy kicsit összecsapott, elsietett volt. Ettől függetlenül el lehet olvasni és a klasszikus romantikus történetek kedvelőinek minden bizonnyal tetszeni is fog, de természetesen közbeszólnak azok a bizonyos ízlések és pofonok is…

Mivel ez egy most íródó sorozat, nem tudnám megmondani mennyit kell várni a folytatására, hiszen a következő része 2018-ban jelenik meg angol nyelven, még borítója sincs. Magyarul mikor, ki tudja? Kis szerencsével talán már jövőre.

A sorozat részei (per pillanat)

 1. Miss Bridgerton miatt

Gabo, 2016

Because of Miss Bridgerton, 2016

3. The Other Miss Bridgerton - várhatóan 2018-ban

Lisa Kleypas - Rafe karácsonya

Wallflowers 6

A ​londoni társaság estélyein petrezselymet áruló négy ifjú hölgy valaha egyetlen közös cél érdekében szövetkezett. Hogy rátaláljanak az igaz szerelemre. Most valamennyien boldog feleségek, ám ismét összejönnek, hogy a világ egyik legmegátalkodottabb csirkefogóját rávezessék, talán épp a fagyöngy alatt vár rá a boldogság… 

London a karácsonyra készül. Rafe Bowman megérkezik Amerikából, hogy megismerje a szülei által kiválasztott jövendőbelijét, Natalie Blandfordot, Lord és Lady Blandford roppant illemtudó és gyönyörű leányát. Ördögi jóképűsége és lenyűgöző fizikuma kétségtelenül biztosítaná számára a hölgy kezét, ha szörnyű amerikai modora és még szörnyűbb hírneve nem riasztaná el. Rafe rájön, hogy mielőtt udvarolni kezdene, el kell sajátítania a londoni társaság szabályait. De amikor a négy, valahai férjvadász is beleüti az orrát a házasságszervezésbe, senki sem tudhatja, mi lesz a vége. Ráadásul a kiszemelt hölgy kegyeit elnyerni nehezebb feladatnak bizonyul, mint Rafe Bowman várta, különösen, hogy eddig ahhoz szokott, hogy mindent megkap, amit akar. A karácsony azonban a legváratlanabb módon hat az emberekre, romantikust varázsolva a cinikusból, és a legfélénkebb szívben is felszítva a szenvedélyt.

Gabo, 2017

Eredeti mű: Lisa Kleypas – A Wallflower Christmas, St. Martin’s, 2008

“– Ostobaság! – csattant fel Lillian. – Rafe egyáltalán nem korhely. Nem mondom, volt néhány kalandja, de melyik egészséges fiatalembernek nincs?

Annabelle kételkedve nézett rá. Noha Lillian húgát romantikus álmodozónak tartották, éles szemű, gyakorlatias teremtés volt, akinek a véleményére lehet adni. Ha Daisy azt mondta, hogy a bátyjuk korhely, akkor minden bizonnyal jó oka volt rá.

– Szokott inni vagy játszani? – kérdezte Annabelle.

– Alkalomadtán – felelte Lillian óvatosan.

– Szokott durván vagy illetlenül viselkedni?

– Ő is Bowman. Mi már csak ilyenek vagyunk.

– Kedveli a nőket?

– Még szép.

– Volt már valaha is hű egyetlen nőhöz? Volt már szerelmes?

Lillian a homlokát ráncolta.

– Nem tudok róla.

Annabelle felvonta a szemöldökét, és Evie-re nézett.

– Mi a véleményed? – kérdezte tőle.

– Korhely – vágta rá kurtán Evie.”*

A korhely Rafe Bowman történetével véget ér a Wallflowers kaland és búcsút inthetünk a férjvadászok társaságának és Lisa Kleypasnak. Legalábbis erre az évre. De nem kell elszomorodni, olyan hírek terjengenek, hogy a kiadó a Hathaway sorozatot tervezi elejétől végig kiadni. Az ugye három rész után abbamaradt, mi meg maradtunk az ígéretekkel és azóta az illető kiadó már más néven fut. A Hathaway sorozat nem az idén fog bekövetkezni.

Ahogy a címből is kiderül, ez egy karácsonyi történet, mert miért is ne lenne a sorozatnak egy karácsonyhoz kapcsolódó része is – nem mondom, korán kezdjük az ünnepre való hangolódást, bárhogyan számolom, van még öt hónap karácsonyig.

Rafe karácsonya nem igazán az övé, illetve igen, de  ugyanannyi (ha nem több) szerepet kapnak az előző részekből ismert hölgyek is, hogy Westcliffék vidéki birtokáról már ne is beszéljünk. Különös, hogy ez a helyszín szinte minden részben előfordul, és most is ott lesz a nagy, össznépi karácsonyi összeröffenés, ahol a sorozat minden szereplője összegyűl – kivételt képeznek az első kész hősei: Aline és John McKenna, ők Amerikában élnek, és valahogy nem esett több szó róluk a folytatásokban, mint ahogy Lord Westcliff kisebbik húgáról sem sok (Aline a nagyobbik).

És temészetesen ide várják nemcsak Rafe Bowmant – a Bowman szappan-birodalom örökösét, hanem kialkudott menyasszonyjelöltjét, Lady Natalie Blandfordot is. El kell mondanom, hogy nem Rafe választotta magának a hölgyeményt, hanem rangkórságban szenvedő apja szeretne egy újabb nemesi címet hozzácsapni a Bowman családfához. A Bowman-apuka kicsit sem szimpatikus – nem mintha Mrs. Bowman az lenne –, nem volt az egyetlen részben sem, de most túlzásba vitte a parancsolgatást és fenyegetőzést. Kár, hogy senki nem taposott bele jó keményen érzékenyebb testrészébe.

S természetesen a történetben kell lennie egy szegény rokonnak is, aki társalkodónői poziciót tölt be a kiszemelt hölgy mellett, s aki természetesen alapjaiban különbözik munkáltatójától. Lady Natalie igazi úrihölgy, kecses, törékeny, felszínes és üresfejű, míg Hannah két lábbal a földön jár, ismeri a korlátait és tisztába van a lehetőségeivel. És az sem nagy filozófia kitalálni, hogy kit választ majd Rafe.

Minden kiszámíthatósága ellenére nagyon kedves kis történet volt – ez terjedelmére értendő. De ennek ellenére mindenki megtalálta a maga párját és bónuszként betekintést nyertünk a férjvadász hölgyek boldogító igen kimondása utáni életének alakulásába is. Természetesen valamennyien nagyon boldogok és továbbra is nagyon szerelmesek.

Olyan volt, mint egy enyhén erotikus jelenetekkel felduzzasztott karácsonyi novella. Szórakoztatott, bőven voltak benne humoros párbeszédek és helyzeti komikum. Hogy kellett-e? Határozottan igen, hiszen méltó befejezése egy jó kis klasszikus romantikus sorozatnak. Nevezzük a habnak a tortán…

“– Ki kér brandys teát? – kérdezte. 

– Én – jelentkezett Daisy. 

– Én brandy n-nélkül kérem az enyémet – mormolta Evie. 

– Én pedig tea nélkül – mondta Annabelle.”*

Én kedveltem, de természetesen az ízlések s a pofonok…

*Lisa Kleypas – Rafe karácsonya, Gabo, 2017

 A sorozat előző részei a Gabo Kiadó jóvoltából:

1. Nem múló varázs, 2016

Again the Magic

2. Egy nyáréjszaka titkai, 2016

Secrets of a Summer Night

3. Ősszel történt, 2016

It Happened One Autumn

4. Az ördög télen, 2016

The Devil in Winter

5. Botrány tavasszal, 2017

Scandal in Spring

Kristen Ashley - A motoros

Álomférfi 4

Tyra Masters annyi drámát átélt már, ami egy egész életre elég lenne. Most úgy néz ki, hogy végre rátalált a jó útra, és egy nyugodt élet vár rá. Ám ekkor találkozik álmai férfijával. A tetovált, izmos motoros tequilával kínálja, és olyan szexuális élménnyel ajándékozza meg, amelyről addig álmodni sem mert. De Tyra tudja, hogy nem a forró szex meg a tequila homályosítja el az ítélőképességét. Ez az a férfi, akire mindig is vágyott. A baj csak az, hogy sajnos ő az új főnöke is…

Gabo, 2017

Eredeti mű: Kristen Ashley – Motorcycle Man

Az Álomférfi sorozat negyedik, befejező része – az, amire nagyon sokan vártak, én is. Vártam, mert az előző három részből megismert szuperzsaruk után arra gondoltam, hogy most majd jön Tack a motorján és ez egészen más lesz, eltér majd a szerző által bemutatott sablontól.

Hát, nem tért el. Nem voltak szuperzsaruk, voltak helyettük szupermotorosok, tehát még több tesztoszteron, még több felsőbbrendűség és flegma. És még több használati tárgyként kezelt nő.

“Mivel türelmes vagyok, elmagyarázok neked még néhány dolgot. Például azt, hogy nem köthetsz meg egy olyan férfit, mint én vagyok. Azt nem teheted, Tyra. Ha megpróbálod, azon fogod kapni magad, hogy szélnek vagy eresztve.”*

S e mellett természtesen orosz maffia, drogok, az előző részekből már ismert szuperzsaruk és a szupernőik, valamint természetesen Elvira és a Cosmopolitan koktéljai. Meg szex. Sok-sok szex.

Ebbe a világba - a Chaos motorosbanda világába csöppen bele a mélységesen vallásos szülei életvitelétől hidegrázást kapó Tyra, aki már nem egy mai csirke. Mellesleg a sorozat egyetlen főhőse sem tizenéves, az ifjoncok megmaradnak a háttérben mellékszereplőként.

Tehát Tyra részt vesz egy motorosbulin, összejön a dögös bandavezérrel, szex után a pasi lapátra teszi, aztán két nappal később kiderül, hogy a fickó az új főnöke és reggel, éhgyomorra épp egy másik nőnek a torkán nyomja le a nyelvét. Mert ilyen a motorosok világa: szabadok, függetlenek, a hűség pedig nem igazán opció még az elkötelezett párok esetében sem.

A történet során betekintést nyerünk abba, hogy milyen egy motorosbanda belülről nézve. Megismerhetjük a tagok mentalitását, a szabályaikat, azt, hogy milyenek azon túl, hogy egy-egy böhömnagy motorral dübörögnek fel-alá. És megtudhatjuk azt is, hogy abban a konfigurációban a nők nem számítanak, ők csak ideig-óráig tartoznak egy-egy taghoz, ha ráuntak akkor annyi neki.

Tyra és Tack (született Kane Allen) természetesen vonzódik egymáshoz, össze is jönnek, bár Tyra nem igazán tudja elfogadni azt, hogy a férfi (vagy bárki más) megmondja neki, hogy mit csináljon és/vagy rákényszerítse az akaratát. Ezért többször is megpróbálja bedobni a törölközőt és szakítani a motorosvezérrel. Ebből az elhagyom-maradok játékból is kicsit sok volt.

“El kell fogadnod, amit adok, Vöröske. Nem fogsz felmondani. Nem fogsz eltűnni. Ott leszel, ahol én akarom, azt teszed, amit mondok neked, és meghallgatod, amit mondanom kell, mert ha nem, akkor megtalálom a módját, hogy rávegyelek.”*

S hogy a dolgok tovább bonyolódjanak, Tackhez költözik két kamasz gyermeke (mindketten imádják Tyrát az első pillanattól, mert hogy is lehetne ez másképp) és megjelenik a színen a mocskos szájú, hiszterikus ex-feleség, Naomi is, aki a bajkeverésen túl némi anyagi juttatás ellenébe még gyermekeiről is hajlandó lenne lemondani.

Többet vártam a történettől. Szó se róla, szórakoztató volt olvasni, ahogy Tyra és Tack be-beszólogat egymásnak, mert azért Tyra sem volt egy templomajtó, de ezen túl semmi más nem volt ami miatt esetleg az újraolvasósok közé sorolnám a könyvet.

A történet nagy része tele van az élet nagy dolgairól valamit múltbeli történésekről szóló monológokkal. Dagonyázás a boldogtalan gyermekkor és múlt emlékeiben olyan magyarázom a bizonyítványom módon – már amikor épp nem szexelnek. Ó, és “bébi”-vel, számszerint 224-gyel, ami mellé még jön a cuki, az aranyos és az édesem. És ezek nagy része (az édesem kivételével) a macsó motorostól származik, akinek az ereiben nem is vér folyik hanem tesztoszteron és a felsőbbrendűségénél csak a nagyképűsége nagyobb. Ez a Tack nem az előző részekből megismert férfi. Igen, ez a sorozat macsó férfiakról szól, de itt a szerző annyira túlzásba vitte, hogy Tack egy sztereotípikus agyontetovált, agresszív izomagynak jön le, Harleyval a lába között. Tyra pedig meglehetősen határozatlan abban, hogy elhagyja-e vagy sem, bár amilyen erőszakosan nyomul a fickó, a lelépés nem igazán opció.

S természetesen ott a történet és a sorozat méltó lezárása, az univerzális happy end, amikor a sorozat valamennyi szereplője, valamennyi előző részben megismert szuperzsaru plusz szupermotorosok serege ismét akcióba lendül a szervezett bűnözés, ez esetben az orosz maffia ellen. S ha már olyan jól együttműködtek a közös ellenség kiirtásában, akkor miért is ne lenne egy nagy, közös buli is a végére – annyira kellett oda ez a habos-babos megoldás, mint döglött lónak a patkó.

Voltak olyan epizódjai a történetnek, melyeket nem is értettem, hogy miért kerültek oda. Símán ki lehetett volna hagyni, mert nem osztott-szorzott a cselekmény szempontjából. Ilyen volt, például a nagynéni-nagybácsi látogatása. Igaz az alezredes (micsoda véletlen!!) nagynéni az egyetlen szimpatikus szereplő a történetben, nekem legalábbis ő lett a kedvencem, de az ő karaktere akár ki is maradhatott volna.

A kedvencem továbbra is a sorozat első része marad. Ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert bár a történet ígéretes volt, de a kivitelezés nagyon felületesre sikerült. Néhol már-már gicsesnek mondható az, ahogy az izomagy Tack (bár a beceneve szerint vágnia kell az eszének) gügyög szerelmének, addig a pillanatig, amíg a nő azt teszi amit ő akar. Mert ha nem, akkor leordítja a fejét. S mindenki másét is, aki ellent mer mondani neki.

Kiszámítható, semmi extra csavar, semmi meglepetés. Nekem ez egyszerolvasós marad, de természetesen az ízlések és a pofonok.

 * Kristen Ashley  - A motoros, Gabo, 2017

A sorozat előző részei a Gabo Kiadótól: 

1. A titokzatos Ő, 2015

Mystery Man

2. A vadember, 2015

Wild Man

3. A nyomozó, 2016

Law Man