Sue Trinder
árva lány, akit Mrs. Sucksby gondjaira bíztak. Az asszony olyan szokatlan
gyengédséggel nevelte Sue-t, mintha a sajátja volna. London egyik
nyomornegyedének szívében lévő háza nemcsak nyűgös apróságok menedéke, akiket
alkalomadtán ginnel csendesít le, hanem kisstílű tolvajok ideiglenes otthona
is.
Egy napon
beállít az egyik legkedveltebb tolvaj, Gentleman. Az elegáns szélhámos csábító
ajánlatot tesz Sue-nak: ha elnyeri a naiv, nemes hölgy, Maud Lilly mellett a
szobalányi állást, és segít Gentlemannek a nő elcsábításában, megosztoznak majd
Maud hatalmas örökségén, akit őrültté nyilváníttatnak és egész életére
bezáratják egy bolondokházába.
Sue elvállalja
a feladatot, mert arra gondol, hogy az így szerzett pénzzel leróhatja a háláját
a fogadott családjának a tőlük kapott kedvességért. Amikor azonban belekerül a
dolgok sűrűjébe, kezdi megsajnálni tehetetlen áldozatát, és nem várt érzésekkel
fordul Maud Lilly felé… De senki és semmi nem az, aminek tűnik ebben az
izgalmakkal, meglepetésekkel és leleplezésekkel teli regényben.
A mű alapján
készült Park Chan-Wook azonos című filmje, amelyet a 2016-os cannes-i
filmfesztiválon Arany pálma-díjra jelöltek, és 2016. dec. 1-jén mutatják be
Magyarországon.
Gabo, 2017, 2016
Eredeti mű:
Sarah Waters – Fingersmith, 2002
A szobalányt még tavaly olvastam, de
néhány napja láttam a dél-koreai Park Chan-Wook által rendezett filmet, s
eszembe jutott a könyv.
Igen, film is
készült a könyv nyomán, sőt a BBC két részből álló tévéfilmet is készített, én pedig elkövettem
azt a hibát, hogy nem olvastam utána és a dél-koreai rendező változatát
választottam. Kéretik nem félreérteni, a film jó, sőt nagyon jó, de Park
Chan-Wook, a művészi szabadság nevében áthelyezi a cselekményt a 20. század elejének
Dél-Koreájába, ezzel elvéve azt az brit szellemiséget ami a 19. század
Angliáját – és az egész könyvet – jellemzi. Az már egy másik történet lett. A könyv ismeretében nekem csalódás
volt a film, az a fajta “de a könyvben nem így van” érzés, de mint mondtam, a hiba
az enyém, nem olvastam semmilyen infót a filmről, csupán mások
szuperlatívuszokat tartalmazó ajánlásaira hagyatkoztam, meg arra a gondolatra,
hogy távol-keleti rendezők készítettek európai és amerikai színészekkel is
filmet, sőt olyanokat is, melyek témája nem a távol-kelethez kötött.
A könyv – bár
csak 2002-ben íródott – az 1001-es listán szerepel és nagyonis megérdemli a
besorolását.
Cselekménye
nem túl bonyolult: egy előkelő származású, lecsúszott férfi, aki csalással és
szálhámossággal szerzi meg a napi betevőt felbérel egy tolvajok, csalók között
nevelkedett fiatal nőt, hogy legyen egy gazdag fiatal lány szobalánya, férkőzzék
a bizalmába és tegye lehetővé, hogy házasság útján rátehesse kezét az ifjú
hölgy tetemes vagyonára. Ami viszont bonyolulttá teszi, azok a szereplők, a
visszaemlékezések, a váratlan csavarok, és az ahová ez a történet fejlődik,
miután a két fiatal nő összetalálkozik.
Nem is egy
rövid történet, hiszen 600+ oldal, és ehhez az is hozzájárul, hogy a
történetett úgy Maud, az úrikisasszony, mint Sue, a szolgálólány szempontjából
megismerjük.
Nyíltan
vallom, hogy az ilyen váltott szemszögű történeteket nem szeretem, mert kétszer
ugyanazt elolvasni számomra teljesen felesleges. Ez az a kivétel, ami erősíti a
szabályt, hiszen a Gentleman gúnynevű gazember mindkét nővel játszik, ő csak a
saját érdekeit képviseli, nem érdekli min kell átgázolnia célja elérésében.
Ahhoz, hogy teljes legyen a történet, mindkét fiatal nőnek el kell mesérnie a
maga verzióját a történtekről, meg kell ismerni mindkettejük gondolatait, származását, élettörténetüket, és nem utolsó sorban azt, ahogy a magát zseniálisnak képzelő csaló manipulálja őket.
Ez egy jól
megtervezett csalás története, melynek során betekintést nyertem a 19. századi
London alvilágától kezdve, egészen a kor pszichiátriai intézetenek nevezett
mizériájába. Megismertem néhány őrült szexuális ragadozót, akiknek az okozott
örömöt, ha az olvasott deviancia az abszurdítás határait feszegette, köztük
Maud nagybátyját, akinek sokezer kötetet számláló könyvtára kizárólag szexuális
töltetű írásokból és azok illusztrációiból állt. S betekintést nyertem két nő
egymás iránt érzett szerelmébe is.
Fantasztikusan
jó könyv. Annyi titok, csavar és félrevezetés van benne, hogy egyszerűen nem
lehet kitalálni hová vezet ez az egész. S mindez olvasmányosan, sallangmentesen
megfogalmazva, sehol semmi erőtetettség vagy hatásvadászat.
Nem egy könnyű
olvasmány, már terjedelmét tekintve sem, de mindenképpen megéri elolvasni. Ajánlom
azoknak, akik szeretik a viktoriánus időkben játszódó történeteket, valamint
azoknak is akik kedvelik a titkokkal, csavarokkal teli történeteket. Nem
ifjúsági olvasmány az biztos, de természetesen ízlések és pofonok…