Betonka szerint a világ...: Cecelia Ahern

Cecelia Ahern június 7.-én Budapesten, a 89. Ünnepi Könyvhéten! Könyvbemutató 17 órától a Vörösmarty téri Nagyszínpadon, dedikálás 18 órától a Dedikálószigeten.

Az Athenaeum Kiadó pedig újabb kötettel lepte meg a szerző rajongótáborát. A Lantmadár két, szinte hihetetlen körülmények között találkozott ember szerelmének története és nemcsak. Kövesd a Blogturné klub három bloggerét e rendhagyó blogturnén, és tiéd lehet a könyv egy példánya.

Laura a nagyvilágtól elzárva él Írország délnyugati részén, a hegyek közt, harmóniában a természettel. Egy nyári napon azonban összetalálkozik az erdőben Solomonnal, és élete egy csapásra megváltozik. A sármos férfi egy dokumentumfilmes forgatócsoport tagja. A háromfős kis csapat éppen következő filmjéhez keres témát, Laura pedig egyből felkelti az érdeklődésüket. A lány ugyanis lenyűgöző képességgel rendelkezik: úgy tudja utánozni a hangokat, mint senki más - senki, csak az ausztrál lantmadár.

Laura egy új élet reményében a stábbal tart Dublinba, ahol nem csupán a nagyváros zajos nyüzsgése robban be a mindennapjaiba egyik pillanatról a másikra, de a 21. század is, a közösségi média, a tévé és a tehetségkutató műsorok pozitívumaival és árnyoldalaival egyaránt.

Cecelia Ahern legújabb regénye elgondolkodtató, szívmelengető szerelmi történet a mindenkiben ott lakozó szabadságvágyról és a világ zaja mögött megbúvó csendről.

Athenaeum, 2018

Eredeti mű: Cecelia Ahern – Lyrebird, 2016

Megrendelhető:

“A világ egyik legcsodálatosabb, legkülönlegesebb és valószínűleg legintelligensebb teremtménye az összehasonlíthatatlan művész, a lantmadár…

A madár hihetetlenül félénk és megfoghatatlan… lenyűgöző intelligenciával rendelkezik. Az, hogy hegyi lény, csak részben magyarázza karakterét.”

Ambrose Pratt: Tanulmány a lantfarkú madárról

Bevallom, ezidáig Cecelia Ahern egyetlen könyvét olvastam. Nem azért mert nem kedvelném a szerzőt, hanem egyszerűen időhiány miatt… és egy kicsit azért is, mert a szerző nem az igazán szokványos romantikus történetekkel rukkol elő, hanem könyveiben a szerelem és romantika mellett mindig létezik komolyabb téma, mondanivaló is. Az ember lányának megfelelő hangulatban kell lennie ahhoz, hogy vevő legyen és értékelje is ezeket a komoly dolgokat is.

A főszereplő személye volt a döntő tényező, ami miatt olvasni akartam ezt a történetet, mert Laura, ahogy a fülszöveg is indulásból elárulja, a világtól elzártan élt. Rögtön megjelent előttem Tarzan, a Dzsungel könyve Mowglija, vagy akár ByeAlex Kedvese, akit, ugye, farkasok neveltek.

Viccet félretéve, azért akartam ezt a könyvet, mert kiváncsi voltam a szociális készségeket nélkülöző lány útjára egy számára teljességgel idegen világba, egy olyan világba, amelyet csak könyvek lapjairól ismer.

Kicsit nehezen indul el a történet, melyben először is megismerkedünk egy kis forgatócsoporttal: a producer Boval, a leszbikus operatőr Rachellel és a hangtechnikus Solomonnal. Végig fontos szerepük lesz a történetben, hiszen nekik köszönhetően kerül képbe és változik meg a hősnő, Laura sorsa. Ők évek óta együtt dolgoznak, Bo és Solomon egy ideje egy párt is alkot, bár kapcsolatuk nem a legideálisabb, főleg Bo személyes karrier-ambíciói miatt.

A stáb a Cork megyei Gougane Barra településre utazik, ahol az az idős ikerpár él, akiknek meglehetősen magányos életét egy évig figyelemmel kísérték, és amiből nemzetközi díjnyertes dokumentumfilmet sikerült összehozniuk. Most egyikük temetésére utaznak és a producer Bonak megcsillan egy újabb díjnyertes alkotás lehetősége. A cél miatt pedig nincs tekintettel senkire és semmire.

Csakhogy a remélt folytatás teljesen már irányt vesz, amikor a véletlen összehozza őket Laurával, aki egy régi-romos kőházban él egy tisztáson, valahol az erdő mélyén, és aki egy különleges tehetséggel rendelkezik: minden hangot tökéletesen utánozni tud, emberi hangoktól az ajtó nyikorgásig, a telefon billentyűinek pittyegéséig, a madarak füttyétől egy hárfán előadott dalig. Ezért a képességéért nevezik el Laurát az Ausztráliában élő hangutánzó madár után lantmadárnak. Mielőtt mindenki felkapná a fejét és rávágná, hogy ilyen nincs, kéretik visszaemlékezni Michael Winslowra, az unalomig ismételt Rendőrakadémia-filmek színesbőrű sztárjára, aki ugyanilyen hangképzési képességgel rendelkezik.

Laurát nem úgy kell elképzelni, mint egy vadonban nevelkedett személyt, hiszen ő csak élete utóbbi tíz évét töltötte ott. Ír, olvas, beszél, csupán nagyon félénk, nagyon egyedül van és a világot csupán a könyvek lapjairól ismeri. Laura jogilag nem létezik és létezéséről mindeddig három ember tudott: nagyanyja, anyja és később apja is, most pedig mindhárom ember halott. A producer Bo pedig a nagy lehetőséget látja benne: a világhírnevet, díjakat és anyagi juttatásokat első sorban magának, tehát nyomul és kihasználja, hogy Laura a barátjával, a hangtechnikus Solomonnal első pillanattól kezdve szót ért és megbízik benne. Csakhogy Bo kezéből kicsúszik a dolgok irányítása, mert túl sokat akart.

Nem szeretnék többet mesélni a cselekményről, mert akkor minek elolvasni. Annyit azért még elmondanék, hogy Laura élete gyükeresen megváltozik és nem mindig jó irányba halad, hiszen mindenki akar egy darabot belőle, mindenki akar valamit tőle, de őt senki meg nem kérdezi, hogy ez a változás jó-e neki, hogy ő mit akar igazándiból. Az egyetlen aki igazán törődik vele az Solomon, a hangtechnikus, tehát nem is meglepő, hogy idővel kettejük között barátság lesz, ami később szerelemmé alakul át.

A történet E/3-ban íródott, tehát a szerző mesél, jelen időben és négy részre van osztva Laura történetének függvényében. Minden ilyen részt egy-egy részlet előz meg Ambrose Pratt: Tanulmány a lantfarkú madárról című írásából, jóval bővebben, mint ahogy én itt idéztem belőle.

“Tiszteletben tartja a szomszédai területét, de a sajátját is védi.

Rendelkezik a képességgel, hogy gondolatait egyfajta beszédformával közvetítse.

Monogám, párjához mindig hűséges – látszólag még a társa halála után is (habár ezt még nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani).

Különösen szereti a dallamokat, és azokat csodásan, magas fokú művészi képességgel tudja előadni.

Kecsesen táncol, és lépéseit különleges, tündéri zenével kíséri, melyben tánclépéseivel is követett, lüktető szüneteket tart.”

Ambrose Pratt: Tanulmány a lantfarkú madárról

A Lantmadár az a történet, amit vagy kedvel az olvasója, vagy nem, köztes megoldás nincs. Én nagyon kedveltem ezt a titkokról, szabadságról, szerelemről, rossz döntésekről, személyes ambíciókról és még annyi minden másról szóló keser-édes történetet. Mindenképpen figyelemre méltó könyv. Engem annyira lekötött, hogy le sem tudtam tenni, hajnali háromig olvastam.

Első sorban a szerző rajongóinak ajánlom, valamint azoknak is, akik nem riadnak vissza egy-egy komolyabb történet olvasásától. De természetesen ízlések és pofonok…

Játékunkban a szerző könyveire vonatkozó néhány kérdésre kell választ adni és azokat a Rafflecopter megfelelő dobzába beírni. Nem lesz nehéz.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.