Veronica Henry – Álmaink otthona

A ​Pease patak idilli völgyében álló Hunter's Moont sokan az álmaik otthonának tartják. Így van ezzel a környék legjobb ingatlanügynöke, Belinda Baxter is, aki első látásra beleszeret az épületbe, és elhatározza, mindent megtesz azért, hogy megtalálja a tökéletes vevőt a tökéletes házhoz. Hunter's Moon azonban több évtizedes titkokat rejt, és Belinda nem is sejti, hogy a ház meghirdetésével egy időben a saját múltjával és jövőjével is szembe kell néznie. A kedves, ám kissé zárkózott nőnek ugyanis nemcsak a mesés otthon, hanem a tulajdonosai is belopják magukat a szívébe. Nemsokára össze is barátkozik az idős házaspárral: a határozott Sallyvel és jóképű férjével, Alexanderrel. A már évek óta Londonban élő fiuk, Leo ugyanakkor egyáltalán nem örül annak, hogy eladják a családi fészket, hamarosan azonban rá kell döbbennie, hogy ez a fejlemény gyökeres fordulatot hoz az ő magányos életében is. 

Veronica Henry regénye a bájos vidéki Angliában, a meseszép Cotswoldban játszódik; és a története jól példázza, hogy a vágyaink néha éppen akkor válnak valóra, amikor egyáltalán nem számítunk rá.

General Press, 2018

Eredeti cím: The Forever House, 2017

Álmaik otthona Veronica Henry harmadik magyar nyelven is megjelent regénye a Könyvesbolti szerelmek és a Hosszú hétvége után. Kedvelem a szerző stílusát, tehát lelkesen kaptam az kötet után és nem csalódtam.

Akárcsak a Könyvesbolti szerelmekben, a történet hőse nem egy vagy több személy, hanem egy épület. Ez esetben maga a ház, az “álmaink otthona”, mely a hangzatos Hunter’s Moon nevet viseli, és melyet a szerző olyan csodálatosan ír le, hogy erős késztetést éreztem az azonnali beköltözésre. És akárcsak az előzőleg magyar nyelven megjelent regényeiben, a cselekmény most is az Egyesült Királyságban játszódik, ezúttal Cotswold festői tájain.

A ház történetéhez szorosan kapcsolódik lakói története, első sorban Margot Willoughby-é, a neves romantikus történetek íróé, akinek eredetileg a tulajdona volt Hunter’s Moon, majd Sally-é és Alexanderé, akik megöröklik tőle.

Hunter’s Moon eladásra kerül. A családot váratlan tragédia sújtja és anyagi megfontolásból kénytelenek áruba bocsátani. Itt lép be a képbe Belinda Baxter ingatlanközvetítő, a maga sajátos munkamódszerével és élettörténetével. Mert magától értetődik, hogy Belinda Baxter élete sem volt egy sétagalopp, és ahogy haladtam előre a történetben, úgy derült fény arra, hogyan és milyen áldozatok árán lett belőle viszonylag sikeres vállalkozó.

Nemcsak Belinda történetét ismerhettem meg, hanem a szerző visszavitt a hatvanas évek művészvilágába, ahol betekintést nyertem egy író mindennapjaiba, a csillogásba és a csillogáson túl is, abba, hogy a hírnév mögött az író is ember a maga örömeivel, bánatával, sikerével és frusztrációival. És a családdal, mert Margot Willoughby számára a család is nagyon fontos volt. Willoughby-ék - Margot, a híres író, depressziós férje és három gyermekük: Alexander, Annie és Phoebe – semmihez sem hasonlíthatóak. Bohémek, álmodozóak, a felelősséget hírből sem ismerik és teljes intenzítással élik az életüket, mintha a világon semmi gondjuk nem lenne.

Ebbe a családba pottyan be véletlenül Sally, a vidéki lány, aki otthonát elhagyva Londonban próbált szerencsét és szeretett volna új életet kezdeni. Csakhogy londoni tartózkodása nem terveinek megfelelően alakult, és a véletlen találkozás Alexanderrel gyökeresen megváltoztatta azt: a Willoughby család része lesz, előbb mint az író asszisztense, később családtagként. És ő az aki a valóság talaján tudja tartani a családot. Most pedig ő az, aki Belinda Baxterrel a ház eladásáról tárgyal, aki gyermekei elől is még mindig titkolja, hogy a családi boldogságnak hamarosan egy kegyetlen betegség vet véget, aki hamarosan elveszíti élete szerelmét.

Nagyszerűen felépített történet volt. A váltások a helyükön voltak, kicsit sem volt zavaró, hogy időben ugráltunk a történet jelene és a hatvanas évek vége között ha Willoughby-ékről volt szó, vagy néhány évvel korábban, ha Belinda Baxter történetét mesélte el.

Nem mondanám, hogy meglepett a végkifejlet, hiszen minden jel erre mutatott, de akkor is szép volt, jó volt, és ami a legfontosabb: nem volt nyálasan romantikus. Inkább olyan keser-édes.

Nyár, meleg, punnyadás. Veronica Henry könyve pont alkalmas arra, hogy ilyenkor nyugodtan belemerüljön az olvasó, mert a szórakoztatás mellett lebilincselő élettörténeteket kap. S történik ez valósághűen, sallangmentesen és eltúlzott drámázások nélkül. Nagyon kedveltem… de hát ízlések és pofonok…

Kapcsolódó bejegyzések: 

Hosszú hétvége

Könyvesbolti szerelmek

Lisa Kleypas – Érzéketlen aranyifjú

Ravenel család 1

A sors fintora… 

Devon Ravenel, London legelbűvölőbb élvhajhász aranyifja grófi címet és birtokot örököl. Újonnan szerzett, magas társaságbeli rangja azonban nem kívánt felelősségekkel jár… és jó néhány meglepetéssel is szolgál. A birtokot jelentős adósság terheli, s a néhai gróf három ártatlan húga még mindig ott él a házban… ahogy Kathleen, Lady Trenear is. A szép fiatal özvegy éles esze és elszántsága Devonéval vetekszik.

A két vasakarat összecsap… 

Kathleen pontosan tudja, hogy nem szabad megbíznia egy olyan gátlástalan gazemberben, mint amilyen Devon. Lehetetlen lenne azonban tagadnia a heves vonzalmat kettejük között – Devon pedig, miután először a karjába zárta, megesküszik arra, hogy bármit megtesz, csak övé legyen a nő. Amikor Kathleen azon kapja magát, hogy egyre inkább enged Devon tapasztalt, vágykeltő csábításának, már csak egyetlen kérdés marad: 

Képes lesz-e megtagadni a szívét az általa ismert legveszedelmesebb férfitól?

Gabo, 2018

Erdeti cím: Cold-Hearted Rake, 2015

Új Lisa Kleypas sorozatba kezd a Gabo Kiadó és én személy szerint örülök neki, bár nem mondanám, hogy a szező előzőleg megjelent Wallflowers sorozata osztatlan sikert aratott nálam. Kéretik nem félreírteni: nem volt rossz, sőt! De olvastam jobbat is a műfajban.

Amikor felröppent a hír, hogy a kiadó a nyárra tervezi a Ravenel család sorozatot, kicsit utánanéztem itt-ott, és bevallom, a fülszöveg egy kicsit sem lelkesített. Gondoltam lesz majd egy sablonos történet, mikor az élvajhász örökös – a címben is szereplő érzéketlen aranyifjú – beleszeret a szép özvegybe, megjavul és boldogan élnek míg meg nem halnak. Természetesen miután vagy háromszáz oldalon marják egymást és titokban epekednek egymásért, mindez körítve jó kis késő 19. századi környezettel és az angol arisztokráciára jellemző tömény sznobériával. Ami azt illeti marták is egymást és epekedésben sem volt hiány, viszont nagyon kellemes meglepetésben volt részem, mikor kiderült, hogy ez a történet nagyon pörgős, szórakoztató és sokkal több van benne, mint amire eredetileg vártam. Nos, a poént már lelőttem: kedveltem a történetet, minden apró hibája ellenére – ezekre egyébként nem is érdemes időt pazarolni.

A történet hőse, Devon Ravenel, váratlanul grófi címet örököl, mert unokatestvére, Trenear gróf házassága harmadik napján erősen alkoholos állapotban leesett a lóról és nyakát szegte. Az új grófot annyira nem érdekli az örökség, amit egyszerűen koloncnak tekint, hogy hónapokig új birtoka felé sem megy. Egyetlen terve van a birtokkal: amit lehet – akár az egészet – pénzzé tenni, az özvegyet és unokahúgait szélnek ereszteni, hogy szabaduljon a nyűgtől. Viszont mikor hozzá hasonlóan élvhajhász öccsével Hampshirebe utazik meglepetésben van része.

Először is Eversby Priory, a régi apátság romjaira épült grófi rezidencia meglehetősen lepusztult és adósságban úszik. A házban ott él az elhunyt gróf három húga: a csendes Helen és az életvidám ikrek, Pandora és Cassandra – egyébként ők voltak a kedvenceim. És természetesen ott van az özvegy Kathleen is, aki a várakozásokkal ellentétben nem egy síró-rívó, elesett és tehetetlen fiatal nő, hanem igenis kézben tartja a birtok dolgait. És nem igazán pontozza az ötletet, hogy a birtokot pénzzé tegyék. Neki van egy szerény özvegyi járadéka, de nem annyi, hogy volt férje nincstelen húgait is támogathassa, amennyiben el kell hagyniuk otthonukat.

Eversby Priory különös hely a maga bérlőivel, háztartásával. Egy olyan hely, ahol fiatal lányok életkedve próbál utat találni magának a hosszú gyász alól, ahol a kutyák is előkelő nevet viselnek (Napoleon és Josephine), és ahol természetes, hogy háziállatként egy magát kutyának képzelő, Hamlet nevű malac rohangáljon. És nem nehéz a helybe és lakóiba beleszeretni. Ez történik Devon Ravenellel is, mi több, állandó alkoholmámorban úszó öccse is érdeklődni kezd a gazdaság ügyei iránt, tehát egyből két élvhajhász is jó útra tér.

Azon kívül, hogy megismerjük a Ravenel család apraját-nagyját, felvezetődik a sorozat következő története is, ugyanis az új gróf férjhezadná kuzinjait, s kezdené mindjárt a csendes és visszahúzodó Helennel, akinek az orchideák gondozása a szenvedélye. S a leendő férjet is kinézi neki a dúsgazdag, de alsó osztályból származó Winterbourne személyében, aki egy hatalmas üzletház tulajdonosa – ma ezt símán mall-nak neveznénk. Winterbourne személye engem erősen Octave Muret-ra emlékeztetett, Èmile Zola Hölgyek öröme című könyve főszereplőjére.

Nem tudnám megmondani, hogy ez a történet tényleg ennyire jó volt, vagy csak jókor talált meg, de nekem ez nagyon tetszett és türelmetlenül várom a folytatásokat. Ha a hír igaz, a következő rész magyar nyelvű megjelenésére már nem is kell olyan sokat várni.

Pörgős-izgalmas volt, szórakoztatott, megnevettetett, egy szuszra el is olvastam, de természetesen ízlések és pofonok...

A sorozat angol nyelvű részei:

2. Marrying Winterbourne

3. Devil in Spring

4. Hello Stranger

5. Devil's Daughter - megjelenése 2019-re várható 

Stella Newman – Hét lépés a boldogsághoz

A ​harmincas éveiben járó Leonora Dublonsky egy applikációfejlesztő és -tesztelő cégnél dolgozik. Rengeteget utazik, olybá tűnik, minden a legnagyobb rendben van vele, de valójában sem a magánéletével, sem a munkájával nem elégedett. Amikor a legjobb barátnőjének, Julietnek az álomházassága egyik pillanatról a másikra véget ér, és az élete összeomlik, Lenny rájön: ezúttal minden eszközt be kell vetnie, hogy együtt kimászhassanak a gödörből. Kapóra jön neki az éppen tesztelendő, a BoldogságGuru névre hallgató alkalmazás, amely azt ígéri, hogy a felhasználók hét egyszerű lépésben közelebb kerülhetnek a boldogsághoz. A két barátnő meglehetősen kételkedik a sikerben, de úgy döntenek, próbára teszik a programot – végül is mit veszíthetnének? Kisvártatva maguk is igencsak meglepődnek az eredményen. Ahogy Juliet mindjobban magára talál, úgy válik még bonyolultabbá Lenny élete. Vajon létezik recept a boldogságra? És az valóban csak hétlépésnyire lenne tőlük?

Stella Newman regénye a boldogság, a barátság és a szerelem örök érvényű kérdéseit taglalja sziporkázó, szórakoztató stílusban, a két barátnő elgondolkodtató és megható fordulatokkal tarkított sorsán keresztül. Marian Keyes, Sophie Kinsella és Jill Mansell rajongóinak igazi csemege lehet.

General Press, 2018

Eredeti cím: Seven Steps to Happiness, 2016

"Az élet nehéz. 

Később még nehezebb lesz. 

De amíg erre számítasz, addig nincs baj."

Stella Newman neve teljesen ismeretlen volt a számomra, annak ellenére, hogy a szerzőnek több könyve is megjelent már. Angol nyelven, természetesen, mert magyarul ez lenne az első.

Hosszú ideig szemeztem a könyvvel, míg rászántam magam az olvasásra, és bevallom, az sokat nyomot a latba, hogy a fülszüveg Marian Keyes, Sophie Kinsella és Jill Mansell rajongóinak ajánlotta, mert meglehetősen kedvelem az említett szerzők könnyed, a való életből merített történeteit. Tehát nagy elvárásokkal indultam neki… és csalódtam. Ezt még egy napon sem szabad említeni Jill Mansell, Sophie Kinsella vagy Marian Keyes írásaival, bár azok között is vannak jobbak és kevésbé tetszetősek.

A történet két barátnő mindennapjait követi Leonoráét és Julietét (a későbbiekben Lenny és Jules) az újrakezdés, a szerelem és a boldogságkeresés útján. Ennek elméletileg szórakoztatónak kellett volna lennie, de engem semmilyen formában nem szórakoztatott és viccesnek sem találtam – bár ami azt illeti, tényleg sikerült elérnie, hogy néhány dolgon elgondolkozzam. Nagy valószínűség szerint nem azokon a dolgokon, amiket a szerző közvetíteni próbált.

Lenny egy alkalmazásfejlesztő és -forgalmazó cég alkalmazottja, és ha csak fele igaz azoknak a marhaságoknak, amiket felnőtt emberek azért találnak ki, hogy állítólag megkönnyítség életünket, akkor nagyon szomorú jövő elé nézünk. Ha már cipőt is alkalmazáson keresztül fogunk vásárolni, az azt jelentheti, hogy lassan, de biztosan közeledik a világvége – bocs, a cipő személyes fájdalmam, de ez csak egy volt a történet során felmerűlő bizarrabbnál-bizarrabb alkalmazás-ötletek közül. S akkor még nem említettem a történet alapötleteként szolgáló BoldogságGuru nevű alkalmazást, ami hét lépésben – minden lépés egy feladatot jelent, amit teljesíteni kell – biztosítja majd a feltétel nélküli boldogságot. S akkor hol marad a személyes interakció? A szocializálás? Az emberi kapcsolatok? Nem mondom, hogy ezek az alkalmazások – legalábbis néhányuk – nem hasznosak, vagy nem könnyítik meg a mindennapokat, de mindennek van egy határa.

Lenny tesztelésre kapja meg a BoldogságGuru alkalmazást, amit rögtön tovább is ad Julesnak. Jules becsülettel végighalad a hét lépésen, s láss csodát! Neki beválik, viszont Lenny nem kapja meg a vágyott elismerést és újra kell kezdenie máshol, másképp, vagy beletörődik abba, amit jelenlegi munkahelye kínál. Ez azért tükrözi a két hősnő személyiségbeli különbségeit is: Juliet bevállalósabb, nyitottabb és alapból könnyebben veszi az akadályokat, míg Lenny született negativista.

Ez egy újrakezdésről szóló történet, harmincas nőkről, és arról, hogy kinek hogy sikerül továbblépni és más irányt adni az életének. Semmi újat nem mondott ezzel, mert mindig van továbblépés, újrakezdés, egy következő nap. Az első része meglehetősen vontatott és semmitmondó volt, míg képbe kerültem, hogy tulajdonképpen mi is történik és főleg miért. A vége fele kicsit felpörgött, de ez édeskevés volt ahhoz, hogy pozitív élménnyel maradjak és szórakoztasson.

Nálam ez egyszerolvasós-felejtős, de természetesen ízlések és pofonok…

Tasmina Perry – Ház medencével

Valaki ​hazudott. Valaki meghalt. 

EGY HALÁLOS NYÁR 

Jem Chapman számára ez élete lehetősége. Ki tudna nemet mondani egy meghívásra, hogy szálljon be egy nyaraló bérlésébe Hamptonsban? De amikor megtudja, mi történt az előző nyáron, Jemet akaratlanul is kirázza a hideg. 

Egy fiatal nőt holtan találnak a ház kerti úszómedencéjében, belefulladt. A nyaralótársak azt mondják, hogy Alice zavart volt. Sokat ivott. Nem tudott úszni… 

EGY TITOK, AMELYÉRT ÖLNI IS ÉRDEMES 

Ahogy Jem egyre jobban megismeri elbűvölő új nyaralótársait, rájön, hogy mindegyiküknek van valami rejtegetnivalója. Mi történt valójában tavaly nyáron? És ki az, aki hajlandó volna bármeddig elmenni, hogy elhallgattasson valakit?

XXI. Század, 2018

Eredeti cím: The Pool House, 2017

Azt hiszem már mondtam legalább egyszer (szerintem többször is), hogy mennyire kedvelem Tasmina Perry írásait. Vannak amiket jobban, vannak amiket kevésbé, de bármi, ami a szerző neve alatt fut, az nálam az elolvasandó kategóriába van sorolva. Tehát nyilvánvaló, hogy ezt a legfrissebb megjelenést is gyorsan magamévá tettem.

Tasmina ismét meglepett, és ezt pozitívan kell érteni, mert azt azért tudjuk (legalábbis azok, akik olvassák írásait), hogy ő a női sorsról szóló regények kiemelkedő képviselője, annak a bizonyosnak, ami chick lit címke alatt fut, és ezért sokan azt hiszik, hogy valami habos-babos, nyáltól csöpögő romantikus történetre várjanak, de jobban nem is tévedhetnének. Igen, női sorsokról van szó, igen, némi romantika is belevegyül a cselekménybe, de a szerző történetei abszolút valósághűek, az életből merítettek és gyakran meglepő fordulatokat tartalmaznak.

No de térjünk vissza jelen történethez, ami bizony elvisz minket a szerzőtől megszokott Egyesült Királyságból egészen New Yorkig… és többnyire a gazdagok és szépek üdülőhelyének számító Hamptonsba. Igazándiból nem is egy történetet kapuk, hanem kettőt, mert a könyv hősnője, a fülszövegben is említett Jem Chapman egy korábban bekövetkezett halálesetet göngyölít fel és ezzel párhúzamosan az ő házasságának történetébe is elmerülhetünk. S ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor nem is Jem Chapman a könyv igazi hősnője, hanem Alice. Az az Alice, aki egy évvel korábban a hamptonsi nyaraló medencéjébe fulladt, és akinek a helyét az idén a Chapman házaspár foglalja el a nyaralóban. Rajtuk kívül még három pár osztozik velük a nyaralón, valamennyien tehetősek, fontos állással, igazi menő new yorkiak.

Jem és Nat Chapman otthagyja Angliát és New Yorkba költözik, egyelőre csupán két évre, mert Nat Chapmant oda küldi a stílusmagazin, aminek dolgozik. Nat Chapman ambiciós, kisujjában van a szakma és az is, hogyan bűvöljön el másokat, alkalmazkodjon minden helyzethez és mindig a legjobb oldalát mutassa mindenkinek. Jem hátrahagyja felfutóban levő catering-vállalkozását, hogy ambiciózus férjét kövesse, csakhogy amennyire bejön férjének New York és a vele járó életmód, annyira unja magát Jem, aki idegenkedik attól a felszínességtől, ami férje új barátainak jellemzője. És azt sem tudja, hogy Alice, akinek (és férjének) a helyét a nyaralóban jó pénzért elfoglalják, a villa medencéjébe fulladt.

Alice történetét fokozatosan ismerjük meg. Ahogy halad előre Jem a kutakodással, úgy visz vissza a szerző a múltba, hogy első kézből is megismerhessük a történteket. A nyomozásban Micheal Kearney krimiíró – volt oknyomozó újságíró – segít Jemnek, nem önzetlenül, hiszen egy új könyvet vár Alice történetétől, és ő az, aki tulajdonképpen elülteti a kétkedés magvait Jemben is, azaz talán Alice halála nem volt baleset, mint ahogy a hivatalos verzió állítja.

Izgalmas, pögős, remekül felépített történet volt. A szereplők nagy részének alkalma és oka is volt szegény Alice halálát elősegíteni, aki csupán egy jobb életet akart, és azt, hogy szeressék. A gyilkos bárki lehetett volna a történet szereplői közül – és vannak elegen –, tehát egészen a végéig izgalomban tart a szerző a leleplezéssel. És azzal is, hogyan alakul Jem magánélete, férjével való kapcsolata, mert nemcsak a más életforma, de a nyomozás is hozzájárul, hogy Jem és Nat házassága feszültséggel teljen meg. Az új környezet kihangsúlyozza a közöttük már meglévő, az elvárásaik közötti különbségeket.

Ez egy önálló történet, akárcsak a szerző előző, magyar nyelven is megjelent írásai. Kedveltem, mert semmiben nem hasonlít a szerző egyetlen korábbi történetéhez sem, tehát várom a következő Tasmina Perry könyvet ... de természetesen ízlések és pofonok...

Kapcsolódó bejegyzések:

Eredendő bűn

Ház a Naplemente-tónál

A lánykérés

Viszlát mennyország!

Elizabeth Hoyt – Szívembe zárva

Maiden Lane 8

A Romantikus Regények sorozat kétszázadik kötetét jelentette meg a General Press Kiadó. A Blogturné Klub hét bloggerét követve megtudhatjátok ők mit gondolnak Elizabeth Hoyt Maiden Lane sorozata újabb részéről, mely a Szívembe zárva címmel került a boltokba, és játszhattok a könyv egy példányáért.

A ​csinos és életvidám Lady Phoebe Batten minden vágya, hogy egy herceg húgaként a pozíciójához illő társasági életet élhessen. Ez azonban nem kivitelezhető egykönnyen, lévén a fiatal nő szinte teljesen vak, és a bátyja utasítására mindenhová elkíséri egy felfegyverzett testőr – a meglehetősen idegesítő, ámde felettébb vonzó Trevillion kapitány. 

James Trevillion azután szerelt le a királyi dragonyosoktól, hogy megsérült a lába. A sántasága ellenére mégis ördögien ügyesen lő és lovagol, egyszóval nem lenne szabad nehézséget okoznia számára, hogy megvédelmezze az őrjítő Lady Phoebet. A csábító nő azonban egyre gyakrabban tereli el a figyelmét a feladatáról; így amikor Lady Phoebe emberrablók célpontjává válik, a kapitány merész lépésre szánja el magát, hogy megvédelmezze a szívének egyre kedvesebb hölgyet…

Elizabeth Hoyt a Maiden Lane-sorozat nyolcadik részében egy ártatlan, fiatal nő és egy megkeseredett katona történetét meséli el, akik hosszú utat járnak be, mire rájönnek: együtt teljesebb életet élhetnek, mint külön-külön.

General Press, 2018

Eredeti cím: Dearest Rogue

Megrendelhető

Felesleges elmondani mennyire vártam, hogy ez a könyv megjelenjen. Mindenki így van ezzel, aki ismeri a szerző írásait, különösen a Maiden Lane sorozatot. Kicsit haragszom is, hogy évente csupán egy rész jelenik meg belőle magyar nyelven, mert ennek a sorozatnak minden sora imádható, és annak ellenére, hogy ez egy 18. században játszódó történetek sora, a szerző hihetetlenül ötvözi a romantikát, az “akciót” és az erotikát. De ezt a szerző rajongóinak nem is kell mondanom.

Ugye ez egy sorozat nyolcadik része. Kis jóindulattal önállóan is olvasható a történet, de rengeteg szereplője van, olyanok, akikkel már az előző részekben is találkozni lehetett, utalások történnek korábbi történésekre, és nagy kár lenne kihagyni az előzményeket.

A szerzőre jellemzően most is egyszerre két történetet kap az olvasó. Az egyik A fókatündér meséje, melyből minden fejezet előtt egy kis részletet oszt meg a szerző, hogy majd a másik történettel együtt jussunk a végére. A másik történet pedig James Trevillion kapitány és Lady Phoebe Batten szerelmének története.

Akik ismerik a sorozatot, azok képben vannak a főhősök személyével, akik most ismerkednének vele, azoknak mondanék néhány szót róluk.

Lady Phoebe, Wakefield herceg húga, sajnálatos módon látása nem a legjobb és egyre romlik. Tisztába van vele, hogy egy nap teljesen megvakul, ez bánatára most be is fog következni. Mivel ezzel nemcsak ő, hanem családja is képben van, a meglehetősen zsarnoki természetű bátyja a széltől is óvja, tehát az ifjú hölgy életéből kimarad mindaz, amit a kor arisztokrata fiatal hölgyei elművelnek: bálok, udvarlók, flörtölés. Lady Phoebe pedig mindebben részesülni szeretne, de csak a mindennapi rutin engedélyezett számára.

Őt kísérgeti – szószerint testőre – James Trevillion, a királyi gárda leszerelt kapitánya, akit a sorozat rajongói annak a baleknak ismernek, akinek sohasem sikerül elfognia a St. Giles-i kísértetet, bár a végén már nem is igazán akarta.

Lady Phoebe egyhangú élete hirtelen felpezsdül, amikor elrablására többször is kísérletet tesznek, Trevillion kapitány pedig gondol egy merészet, kimenekíti Londonból, s meg sem áll vele családja Cornwallban levő birtokáig. Ez kitűnő alkalom volt arra, hogy jobban megismerjem kicsoda is a kapitány, honnan származik és főleg azt, hogy családja milyen titkokat takargat – mert magától értetődően ő sem származik egy egyszerű, unalmas családból.

A cselekmény többször is London nyomornegyedébe, vagy arra a szigetre visz, ahol  az épülőfélben levő Harte Vígadója van, és ismét találkozunk Montgomery hercegével is, aki ugyebár az újraépülő műintézmény legnagyobb befektetője. S vele együtt egy új szereplő is színre lép: Eve Dinwoody kisasszony, aki most csupán egy titokzatos mellékszerepő, de van egy olyan érzésem, hogy a későbbiekben majd saját története is lesz.

Mit mondjak még? Imádtam! Pörgött, tele volt váratlan fordulatokkal és annak ellenére, hogy nyilvánvaló volt hogyan fog végződni, egyszer sem éreztem azt, hogy mindaz ami történt, csak azért volt, hogy legyen mivel megtölteni a papírt, amíg a két főhős egymásratalál és boldogan él, míg meg nem hal.

Lady Phoebe és Trevillion kapitány kettőse fergeteges volt. Eddig is kedveltem őket, bár nem sok vizet zavartak az előző történetekben, most imádnivalóak a verbális pengeváltásaik, a suta próbálkozásaik, a bimbozó szerelmük. Plusz izgalmat hozott a történetbe, hogy jó ideig még sejteni sem lehetett ki az, aki kitartóan Phoebe biztonságára tör és főleg miért.

Egyetlen hiányérzetem van a történettel kapcsolatban, és az a St. Giles-i kísértet hiánya. Az a karakter (bárki is lenne a maszk mögött) nekem nagy szerelmem, és most nagyon belepasszolt volna ebbe az emberrablásos történetbe, de nem kaphatunk meg mindent. Talán majd egy következő történetben…

Le a kalappal Ms. Hoyt előtt, elérte, hogy ismét legyen egy olvasással töltött éjszakám, mert ezt egyszerűen nem lehetett letenni… meg ízlések és pofonok...

                                            Kedvenc idézet:

“Néha komolyan könnyebb lenne az élet, ha az ember egyszerűen fejbe csaphatná az urakat!”

A sorozat magyar nyelven elérhető részei:

1. Bűnös szándék, 2013

2. Csillapíthatatlan vágy, 2013

3. Botrányos vágyak, 2014

4. Az álarcos csókja, 2014

5. Az éjszaka ura, 2015

6. A sötétség hercege, 2016

7. Egy ágyban a szörnyeteggel, 2017

A történet hősnője vak. Játékunk minden állomásán egy-egy  olyan regényhős nevét keressük, aki élete egy szakaszában, vagy akár az egészben szintén ezzel kell/kellett élnie. A ti dolgotok csupán annyi lesz, hogy a helyes megfejtést a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Christina Dodd: Gyertya az ablakban

a Rafflecopter giveaway

06.20 - Betonka szerint a világ…

06.21 - Angelika blogja

06.22 - Olvasónapló

06.24 - Dreamworld

06.26 - Könyvvilág

06.27 - Insane Life
06.28 - Kristina Blogja 

Eithne Shortall – Szerelem a huszonhetedik sorban

Amikor ​a londoni Heathrow Reptéren biztonsági intézkedésre hivatkozva beszünteti az automatikus utasfelvételt, az Aer Lingus check in desk pultja mögött Cora Hendriks épp élete mélypontját éli. Egy keserű szerelmi csalódás után, édesanyja egyre súlyosbodó Alzheimerével kénytelen szembenézni. A váratlan intézkedés így nem is jöhetett volna jobbkor, gondjaiból mások életébe meneküljön. Saját sorsát tekintve ugyan végleg lemondott a szerelemről, ez nem akadályozza meg abban, hogy Cupido szerepét magára öltve, az utasok között villám párközvetítésbe fogjon.

Cora a megérzései, az internet és cinkostársa, a légiutas-kísérő Nancy segítségével a huszonhetedik sorban rendezi be szerelmi laboratóriumát. Minden járaton lesz két mit sem sejtő utas, akik ahelyett, hogy véletlenszerűen foglalnának helyet a gépen, azt veszik észre, hogy álmaik szerelme mellett ülnek – vagy mégsem, Cupido-Cora ugyanis koránt sem tévedhetetlen. De mit kezd az önjelölt szerelemvadász akkor, ha egy nem várt találkozás után ismét ő kerül a célkeresztbe?

General Press, 2018

Eredeti mű: Eithne Shortall – Love in Row 27, 2017

Az ír újságíró, író első regénye – eddig összesen kettő van –, mely természetesen az első, ami magyar nyelven is megjelent. S ha a szerző ír, akkor a történetnek is valamilyen formában Írországhoz kell kapcsolódnia. Ez esetben nem helyileg, hanem a hősnő és munkája kapcsolódik Írországhoz, hiszen Cora az Aer Lingus (egy ír légitársaság) check-in pultjánál dolgozik London legnagyobb repülőterén, Heathrow-n. Zárójelként megjegyzem azok számára, akik még nem jártak Londonban, hogy a városnak négy repülőtere van, és mindegyik működik.

Cora maga is ír származású, de már anyja is a repülőtársaságnak dolgozott Londonban. Állását átmenetinek tekinti, mert végzetsége teljesen más, de egy rossz kimenetelű kapcsolat miatt ott kellett hagynia álommunkáját és haza kellett térnie Berlinből. Ráadásul anyjánál Alzeheimer-kórt állapítottak meg, és most egy erre szakosodott kutatóintézetben él. Cora pedig arra haszálja munkáját, hogy kéretlen Cupidót játszék és szingliket párosítson össze, egymás mellé ültetve őket az ominózus huszonhetedik sorba. 

Mivel Cora a földön marad, a potenciális párosokat a repülőn barátnője, a légiutaskísérő Nancy figyeli tovább és ő maga is közbelép egy-egy ingyen valamit felajánlva, ha úgy látja hogy a párnak segítségre van szüksége. Kezeket fel, ki kapott valaha is valamit ingyér' bármilyen repülőjáraton, mikor lassan még a levegővételért is külön kell fizetni? S a politikai korrektség nevében Nancyvel dolgozik George is, aki színesbőrű és meleg. Ezzel pedig több dolgot is kipipált a szerző: lásd esélyegyenlőség: férfi is dolgozhat egy nőies szakmában, valamint nincs faji hovatartozáson és szexuális preferenciákon alapuló diszkrimináció.

Nem mondanám, hogy különösebben kedveltem volna a történetet, ami szinte olyan mint egy novellagyűjtemény, hiszen Cora "klienseiről" szinte mindent megtudunk, akár rendszeresen repülnek a légitársasággal, akár csupán alakalmi utasok. Ezeknek az embereknek egyetlen közös pontjuk van: Cora és az ő mániákus párkeresése... meg a légitársaság, amivel utaznak.

Azért sem kedveltem, mert valós dolgokat alakít át saját kénye-kedve szerint. Ami nem gond, hiszen a történet fikció, de akkor ne alapozzon egy nagyonis valós légitársaságra – vajon ezért a reklámért kapott néhány ingyenútat az Aer Lingustól? –, hanem találjon ki egy fiktív légitársaságot (például Vadliba Airlines) és annak a működési szabályait ő maga írhatja meg. Cora azért kerül a check-in-hez, mert biztonsági okokból csak személyesen lehet bejelentkezni a járatokra. Ugyanakkor ő feltölt a cég számítógépes rendszerébe egy olyan, a testvére által írt programot, amivel az utaslistát összekapcsolja a közösségi oldalakkal és így keresi a szingliket, valamint párosítja össze őket érdeklődési körük szerint. Erről pedig szinte mindenki tud, de senki nem szól semmit. Tényleg? Csak úgy játszadozik a személyes infókkal saját kénye-kedve szerint? Most nem éppen egy ilyen miatt lépett érvénybe a GDPR? És a biztonságiaktól senki nem veszi észre, hogy a számítógépes rendszerben párhúzamosan még fut egy program? Heathrow-n, Európa egyik legforgalmasabb, legnagyobb repülőterén? 

Ugyanakkor ott van Cora nem létező szerelmi élete. Még mindig nem tudta túltenni magát a parazita Friedrich-en, és mikor már viszonylag megnyugodni látszik, akkor a férfinek meg kell jelennie feleségestől Londonnak pont annak a repülőterén, pont annak a légitársaságnak pont annak a check-in pultjánál, ahol a hősnő dolgozik. Kicsit sok a véletlen egybeesésből és kliséből, nem?

Természetesen ott a kiszámítható boldog végkifejlet, amikor Cora maga is megtalálja a szerelmet, ami végig ott volt az orra előtt, de mélységes szerelmi bánata miatt nem volt hajlandó észrevenni. 

Én elég gyakran utazom repülővel, és valahogy nem esett jól ez a történet, mert kissé távol áll attól, amilyen valóban egy repülőút, a hozzá tartozó végeláthatatlan biztonsági intézkedésekkel együtt, és nem igazán vannak kedves légiutaskísérők, akik csak úgy szívjóságból meglepnek ezzel-azzal, vagy csak egyszerűen odajönnének beszélgetni. 
   Könnyű, nyári olvasmány, strandra – vagy éppen egy repülőútra – pont jó, de sokat nem kell várni tőle. Nekem ez egyszerolvasós-fejeltős marad, de természetesen ízlések és pofonok…

Diana Cooper - Ágy kutyáknak kiadó

Mit tehet az az angol háziasszony, akinek három gyermeke már kirepült a családi fészekből, férjét infarktussal kórházba szállítják, s ő sikertelenül próbálkozik mindenféle módon, hogy létfenntartásukat biztosítsa. Mi egyebet, minthogy beköltözik egy vidéki nagy házba, és kutyapanziót alapít a nyaralni induló gazdik kedvenceinek. A kutyusok sora idővel más árvákkal is bővül, feltűnnek papagájok, kecskék, olykor egy-egy malac, szamár, avagy egy rókakölyök is. És jönnek egymás után a legkülönbözőbb kutyatulajdonosok, s velük és rajtuk keresztül bomlik ki Diana Cooper bűbájos egyénisége, megkapó és sokoldalú humora és életszeretete.

Ciceró, 2001

Eredeti mű: Diana Cooper – Animal Hotel, 1979

   Diana Cooper neve inkább az ezotéria kedvelő számára lehet ismerős, hiszen magyar nyelven megjelent könyvei többsége erről szól (Unikornisok csodája, 2012 és azután, Kis értekezés az angyalokról, Kis értekezés a felemelkedésről). Nem vonzódom a témához, tehát egyetlen könyvét sem olvastam, ezért ért meglepetésként, hogy az Ágy kutyáknak kiadó teljesen más kategória. Köszönet a kedves hölgynek, aki olvasásra ajánlotta.

Ugye, ez nem egy mostanság megjelent könyv, sokan még a világon sem voltunk, amikor ez először megjelent. De akár a múlt héten is íródhatott volna, mert mert mindaz amiről ez a történet szól ugyanilyen aktuális lett volna, csak minden bizonnyal a történetben felhasználta volna a modern kor vívmányait is, mint, számítógép, mobil telefon, internet ls természetesen a Gugli, mert ő a barátunk és nélküle lassan már szuszogni sem tudunk.

   “Mindinkább úgy fest, hogy nincs a teremtésben vesztes, csak én. Történjék bármi, én vagyok a balek, aki elviszi a balhét.”

   A történet E/1-ben íródott, maga a hősnő meséli el. A hősnő, akinek a történetben nem hangzik el a neve, mert ő az Édesem, a Néni vagy a kutyás nő, de nevén nem szólítja senki. De ettől ő még pontosan tudja magáról, hogy kicsoda: háromgyerekes anya, akinek gyermekei már kirepültek a fészekből, ő maga sem mai csirke. Férjével azt a tipusú családot alkotját, amilyenhez hasonló ismerőse mindenkinek van legalább egy. Azok, akik mindig mindenbe belefognak – akkor is, ha nem értenek hozzá, mert ez lesz majd az áttörés, ettől lesz tehetős a család, s amikor mégsem jön be, a sokadik alkalom után is mindig jön egy újabb ötlet, amivel kezdeni kell valamit, és ez az esetek többségében költözéssel is jár. Volt már fűszernyövény termesztés, almás birtok, s ki tudja még mi, most épp a kutyapanzió van soron, mert:

"Szerintem kutyából soha nem lehet elég."

Csakhogy most a férj nem tud a hősnővel tartani, mert infarktussal fekszik a kórházban, ő pedig ott áll szállmagában egy lepukkant birtokon, egy elhanyagolt házban és hamarosan jönnek a kutyák… és más állatok, a birtok lassan különb lesz Noé bárkájánál, bár a kígyó és a majom gondozását hősnőnk visszautasítja. S nemcsak az állatok jönnek, hanem a gazdáik is, akik a saját gondjaikat is a hősnőre zúdítják.

Ez egy Egyesült Királyságban játszódó történet és minden ízében brit. Szórakoztató, vicces, néha megható. Tipikus könnyű, nyári olvasmány. Korhatár nélkül olvasható, kutyásoknak-macskásoknak szinte kötelező olvasmány, de természetesen ízlések és pofonok…