Eithne Shortall – Szerelem a huszonhetedik sorban

Amikor ​a londoni Heathrow Reptéren biztonsági intézkedésre hivatkozva beszünteti az automatikus utasfelvételt, az Aer Lingus check in desk pultja mögött Cora Hendriks épp élete mélypontját éli. Egy keserű szerelmi csalódás után, édesanyja egyre súlyosbodó Alzheimerével kénytelen szembenézni. A váratlan intézkedés így nem is jöhetett volna jobbkor, gondjaiból mások életébe meneküljön. Saját sorsát tekintve ugyan végleg lemondott a szerelemről, ez nem akadályozza meg abban, hogy Cupido szerepét magára öltve, az utasok között villám párközvetítésbe fogjon.

Cora a megérzései, az internet és cinkostársa, a légiutas-kísérő Nancy segítségével a huszonhetedik sorban rendezi be szerelmi laboratóriumát. Minden járaton lesz két mit sem sejtő utas, akik ahelyett, hogy véletlenszerűen foglalnának helyet a gépen, azt veszik észre, hogy álmaik szerelme mellett ülnek – vagy mégsem, Cupido-Cora ugyanis koránt sem tévedhetetlen. De mit kezd az önjelölt szerelemvadász akkor, ha egy nem várt találkozás után ismét ő kerül a célkeresztbe?

General Press, 2018

Eredeti mű: Eithne Shortall – Love in Row 27, 2017

Az ír újságíró, író első regénye – eddig összesen kettő van –, mely természetesen az első, ami magyar nyelven is megjelent. S ha a szerző ír, akkor a történetnek is valamilyen formában Írországhoz kell kapcsolódnia. Ez esetben nem helyileg, hanem a hősnő és munkája kapcsolódik Írországhoz, hiszen Cora az Aer Lingus (egy ír légitársaság) check-in pultjánál dolgozik London legnagyobb repülőterén, Heathrow-n. Zárójelként megjegyzem azok számára, akik még nem jártak Londonban, hogy a városnak négy repülőtere van, és mindegyik működik.

Cora maga is ír származású, de már anyja is a repülőtársaságnak dolgozott Londonban. Állását átmenetinek tekinti, mert végzetsége teljesen más, de egy rossz kimenetelű kapcsolat miatt ott kellett hagynia álommunkáját és haza kellett térnie Berlinből. Ráadásul anyjánál Alzeheimer-kórt állapítottak meg, és most egy erre szakosodott kutatóintézetben él. Cora pedig arra haszálja munkáját, hogy kéretlen Cupidót játszék és szingliket párosítson össze, egymás mellé ültetve őket az ominózus huszonhetedik sorba. 

Mivel Cora a földön marad, a potenciális párosokat a repülőn barátnője, a légiutaskísérő Nancy figyeli tovább és ő maga is közbelép egy-egy ingyen valamit felajánlva, ha úgy látja hogy a párnak segítségre van szüksége. Kezeket fel, ki kapott valaha is valamit ingyér' bármilyen repülőjáraton, mikor lassan még a levegővételért is külön kell fizetni? S a politikai korrektség nevében Nancyvel dolgozik George is, aki színesbőrű és meleg. Ezzel pedig több dolgot is kipipált a szerző: lásd esélyegyenlőség: férfi is dolgozhat egy nőies szakmában, valamint nincs faji hovatartozáson és szexuális preferenciákon alapuló diszkrimináció.

Nem mondanám, hogy különösebben kedveltem volna a történetet, ami szinte olyan mint egy novellagyűjtemény, hiszen Cora "klienseiről" szinte mindent megtudunk, akár rendszeresen repülnek a légitársasággal, akár csupán alakalmi utasok. Ezeknek az embereknek egyetlen közös pontjuk van: Cora és az ő mániákus párkeresése... meg a légitársaság, amivel utaznak.

Azért sem kedveltem, mert valós dolgokat alakít át saját kénye-kedve szerint. Ami nem gond, hiszen a történet fikció, de akkor ne alapozzon egy nagyonis valós légitársaságra – vajon ezért a reklámért kapott néhány ingyenútat az Aer Lingustól? –, hanem találjon ki egy fiktív légitársaságot (például Vadliba Airlines) és annak a működési szabályait ő maga írhatja meg. Cora azért kerül a check-in-hez, mert biztonsági okokból csak személyesen lehet bejelentkezni a járatokra. Ugyanakkor ő feltölt a cég számítógépes rendszerébe egy olyan, a testvére által írt programot, amivel az utaslistát összekapcsolja a közösségi oldalakkal és így keresi a szingliket, valamint párosítja össze őket érdeklődési körük szerint. Erről pedig szinte mindenki tud, de senki nem szól semmit. Tényleg? Csak úgy játszadozik a személyes infókkal saját kénye-kedve szerint? Most nem éppen egy ilyen miatt lépett érvénybe a GDPR? És a biztonságiaktól senki nem veszi észre, hogy a számítógépes rendszerben párhúzamosan még fut egy program? Heathrow-n, Európa egyik legforgalmasabb, legnagyobb repülőterén? 

Ugyanakkor ott van Cora nem létező szerelmi élete. Még mindig nem tudta túltenni magát a parazita Friedrich-en, és mikor már viszonylag megnyugodni látszik, akkor a férfinek meg kell jelennie feleségestől Londonnak pont annak a repülőterén, pont annak a légitársaságnak pont annak a check-in pultjánál, ahol a hősnő dolgozik. Kicsit sok a véletlen egybeesésből és kliséből, nem?

Természetesen ott a kiszámítható boldog végkifejlet, amikor Cora maga is megtalálja a szerelmet, ami végig ott volt az orra előtt, de mélységes szerelmi bánata miatt nem volt hajlandó észrevenni. 

Én elég gyakran utazom repülővel, és valahogy nem esett jól ez a történet, mert kissé távol áll attól, amilyen valóban egy repülőút, a hozzá tartozó végeláthatatlan biztonsági intézkedésekkel együtt, és nem igazán vannak kedves légiutaskísérők, akik csak úgy szívjóságból meglepnek ezzel-azzal, vagy csak egyszerűen odajönnének beszélgetni. 
   Könnyű, nyári olvasmány, strandra – vagy éppen egy repülőútra – pont jó, de sokat nem kell várni tőle. Nekem ez egyszerolvasós-fejeltős marad, de természetesen ízlések és pofonok…