A harmincas
éveiben járó Leonora Dublonsky egy applikációfejlesztő és -tesztelő cégnél
dolgozik. Rengeteget utazik, olybá tűnik, minden a legnagyobb rendben van vele,
de valójában sem a magánéletével, sem a munkájával nem elégedett. Amikor a
legjobb barátnőjének, Julietnek az álomházassága egyik pillanatról a másikra
véget ér, és az élete összeomlik, Lenny rájön: ezúttal minden eszközt be kell
vetnie, hogy együtt kimászhassanak a gödörből. Kapóra jön neki az éppen
tesztelendő, a BoldogságGuru névre hallgató alkalmazás, amely azt ígéri, hogy a
felhasználók hét egyszerű lépésben közelebb kerülhetnek a boldogsághoz. A két
barátnő meglehetősen kételkedik a sikerben, de úgy döntenek, próbára teszik a
programot – végül is mit veszíthetnének? Kisvártatva maguk is igencsak
meglepődnek az eredményen. Ahogy Juliet mindjobban magára talál, úgy válik még
bonyolultabbá Lenny élete. Vajon létezik recept a boldogságra? És az valóban
csak hétlépésnyire lenne tőlük?
Stella Newman
regénye a boldogság, a barátság és a szerelem örök érvényű kérdéseit taglalja
sziporkázó, szórakoztató stílusban, a két barátnő elgondolkodtató és megható
fordulatokkal tarkított sorsán keresztül. Marian Keyes, Sophie Kinsella és Jill
Mansell rajongóinak igazi csemege lehet.
General Press,
2018
Eredeti cím:
Seven Steps to Happiness, 2016
"Az élet nehéz.
Később még nehezebb lesz.
De amíg erre számítasz, addig nincs baj."
Stella Newman
neve teljesen ismeretlen volt a számomra, annak ellenére, hogy a szerzőnek több
könyve is megjelent már. Angol nyelven, természetesen, mert magyarul ez lenne
az első.
Hosszú ideig
szemeztem a könyvvel, míg rászántam magam az olvasásra, és bevallom, az sokat
nyomot a latba, hogy a fülszüveg Marian Keyes, Sophie Kinsella és Jill Mansell
rajongóinak ajánlotta, mert meglehetősen kedvelem az említett szerzők könnyed,
a való életből merített történeteit. Tehát nagy elvárásokkal indultam neki… és
csalódtam. Ezt még egy napon sem szabad említeni Jill Mansell, Sophie Kinsella vagy Marian Keyes írásaival, bár azok között is vannak jobbak és kevésbé tetszetősek.
A történet két
barátnő mindennapjait követi Leonoráét és Julietét (a későbbiekben Lenny és
Jules) az újrakezdés, a szerelem és a boldogságkeresés útján. Ennek elméletileg
szórakoztatónak kellett volna lennie, de engem semmilyen formában nem szórakoztatott és viccesnek sem találtam – bár
ami azt illeti, tényleg sikerült elérnie, hogy néhány dolgon elgondolkozzam.
Nagy valószínűség szerint nem azokon a dolgokon, amiket a szerző közvetíteni
próbált.
Lenny egy
alkalmazásfejlesztő és -forgalmazó cég alkalmazottja, és ha csak fele igaz
azoknak a marhaságoknak, amiket felnőtt emberek azért találnak ki, hogy
állítólag megkönnyítség életünket, akkor nagyon szomorú jövő elé nézünk. Ha már
cipőt is alkalmazáson keresztül fogunk vásárolni, az azt jelentheti, hogy
lassan, de biztosan közeledik a világvége – bocs, a cipő személyes fájdalmam,
de ez csak egy volt a történet során felmerűlő bizarrabbnál-bizarrabb alkalmazás-ötletek
közül. S akkor még nem említettem a történet alapötleteként szolgáló
BoldogságGuru nevű alkalmazást, ami hét lépésben – minden lépés egy feladatot
jelent, amit teljesíteni kell – biztosítja majd a feltétel nélküli boldogságot.
S akkor hol marad a személyes interakció? A szocializálás? Az emberi
kapcsolatok? Nem mondom, hogy ezek az alkalmazások – legalábbis néhányuk – nem
hasznosak, vagy nem könnyítik meg a mindennapokat, de mindennek van egy határa.
Lenny
tesztelésre kapja meg a BoldogságGuru alkalmazást, amit rögtön tovább is ad
Julesnak. Jules becsülettel végighalad a hét lépésen, s láss csodát! Neki
beválik, viszont Lenny nem kapja meg a vágyott elismerést és
újra kell kezdenie máshol, másképp, vagy beletörődik abba, amit jelenlegi munkahelye kínál. Ez azért tükrözi a két hősnő személyiségbeli különbségeit
is: Juliet bevállalósabb, nyitottabb és alapból könnyebben veszi az
akadályokat, míg Lenny született negativista.
Ez egy
újrakezdésről szóló történet, harmincas nőkről, és arról, hogy kinek hogy sikerül továbblépni és más irányt adni
az életének. Semmi újat nem mondott ezzel, mert mindig van továbblépés,
újrakezdés, egy következő nap. Az első része meglehetősen vontatott és
semmitmondó volt, míg képbe kerültem, hogy tulajdonképpen mi is történik és
főleg miért. A vége fele kicsit felpörgött, de ez édeskevés volt ahhoz, hogy
pozitív élménnyel maradjak és szórakoztasson.
Nálam ez
egyszerolvasós-felejtős, de természetesen ízlések és pofonok…