2016. július 3., vasárnap

Jodi Ellen Malpas - Egy éjszaka ígérete

Egy éjszaka 1


Livynek azonnal feltűnik, amint besétál a kávézóba. Lélegzetelállítóan jóképű, olyan áthatóan kék tekintettel, hogy majdnem kiszolgálni is elfelejtik. És amikor kimegy az ajtón, Livy azt gondolja, hogy soha többet nem fogja látni. De aztán megtalálja a szalvétára írt üzenetet, melyen az aláírás: „M”. 
A férfi csupán egyetlen éjszakát akar, hogy kényeztesse őt. Semmi érzelmet, semmi kötődést – semmi más, csak kéjt. Minden védőfal, amit Livy maga köré emelt magányos élete során, egyszeriben leomlással fenyeget ezzel a zavarba ejtő emberrel szemben. Célratörő, mégis jólnevelt. Úriember, mégis fensőbbséges. Szenvedélyes, mégis érzelemmentes. A vonzalom azonban oly erős, hogy Livy képtelen bármit is megtagadni tőle.. beleértve önmagát is. 
M valami olyan, mélyen lappangó, függőségbe taszító vágyat ébreszt fel Livyben, melynek létezését a lány addig nem is sejtette, és melyet, félő, csak ő elégíthet ki. De a lány érzi, hogy a gyors autók, a drága öltönyök és fényűző lakás mögött egy sebzett személyiség rejtőzik. 
Ahhoz, hogy testestül-lelkestül az övé legyen, Livynek fényt kell derítenie a sötét titkokra. Valóságos megszállottsággal merül el a férfi világában, próbálja legyőzni a védőpajzsait, pedig ez a megszállottság azzal fenyeget, hogy visszavonhatatlanul összetöri a szívét…

Művelt Nép, 2016
Eredeti mű: Jodi Ellen Malpas – One Night: Promissed, Grand Central, 2014

Nincs mit tagadni, nekem a kedvenc modern férfi-hősöm Jesse Ward, Jodie Ellen Malpas Ez a férfi sorozatából és “M” mint “Miller” még nagyon távol állattól, hogy ezt a helyet elfoglalja, sőt, még labdába sem rúghat. Nagyon kiváncsi voltam erre a könyvre – és az egész sorozatra –, mert a szerző előző trilógiája nekem bejött.
Lapos, unalmas, vontatott, zavaros… de a végén egy akkorát durran, hogy mindezt megbocsátod és ismét megfogadod, hogy soha nem fogsz bele semmilyen sorozatba, amíg minden része meg nem jelent, főleg ha függővégesek a részei.
Történet egyszerű: férfi és nő összetalálkozik, férfi felajánlja a 24 órás kalandot, nő belemegy. Eddig minden tiszta. Csakhogy a nő egy 24 éves lány, zavaros múlttal, zavaros identitástudattal és néha úgy viselkedik mint egy tizenéves gyengeelméjű rajongó az imádott popsztár megpillantásakor: megnémul, összezavarodik, baromságokat követ el, ügyetlen lesz. Igen, ezt váltja ki belőle “M” jelenléte, aki ugyan csupán 29 éves, de viselkedését tekintve kétszer olyan idősnek tűnik.
No, szóval, egy ideig csak kerülgetik egymás. Bár a kémia kettejük között nagyonis működik, a vak is látja, hogy a köztük levő különbség ég és föld: Olivia egy bárban dolgozik (és alkalmi pincérlány főnöke exklúzív rendezvényein), Miller elegáns, disztingvált, első ránézésre is tehetősnek néz ki, több klasszissal a lány felett áll. Ennek ellenére végül összejönnek és minél jobban nyit Olivia Miller felé, mesél a múltjáról, származásáról, a férfi annál titokzatosabb, zárkózottabb és állandóan azzal takarózik, hogy ugyebár nem ígért neki semmit, sem érzelmeket, sem kapcsolatot, csupán 24 órát. De azért elengedni sem tudja…
"M" obszesszív módon rendmániás, fél a felvonóktól – vagy a bezártságtól? szabad mozgásának korlátozásától?? –, és természetesen egy lepedőakrobata, tehát a könyvben bőven vannak szex-jelenetek és erotika. Szerelemről nem igazán beszélhetünk...
Természetesen vannak mellékszereplők, akik mindig jobban tudják mi a jobb a főhősöknek, esetünkben Oliviának, akit a nagyanyja rendesen manipulál tiszta jóindulatból és jövője iránti aggodalomból, és akinek a barátnője és munkatársnője, Sylvie is természetesen jobban tudja, hogy Oliviának kivel kellene randiznia és kivel nem. M-mel nem.
Egy biztos: számomra két ennyire antipatikus főszereplővel, mint Olivia és Miller még egyetlen könyvben sem találkoztam, Egyikükkel sem tudtam egyetlen pillanatig sem szimpatizálni semmilyen okból, de hát ízlések és pofonok…
Mikor már végre eldöntöttem, hogy elég a mizériából és félre a könyvvel, jött az amit az soha nem gondoltam volna és legmerészebb álmomban sem láttam volna előre… és akkorát durrant, hogy nem győzöm kivárni a második rész megjelenését, sőt, kacérkodom az eredeti angol változat beszerzésével. Ha megmondom mi, akkor már minek elolvasni a könyvet?
Mi idegesített elejétől végig? Az írónő Converse-imádata. Ez már feltűnt az előző trilógiájában is, sőt egy régebb olvasott interjúban is a márka iránti imádatáról beszélt, most viszont mintha kvóta lett volna, hányszor írja le egy fejezetben a márka-nevet. Vagy tényleg volt kvóta és ezért sok pénzt kapott? Azért azt nem mondanám, hogy túl sok hasonlóság lenne az írónő előző trilógiájával, de még csak az első  résznél tartunk... és nagyon tudta, hol kell abbahagyni a történetet.


 Mivel már előrendelhetőek, a kiadó még az idén tervezi a folytatások megjelentetését:

2. Egy éjszaka megtagadva
One night: Denied

3. Egy éjszaka leplezetlenül
One Night: Unveiled