Emlékezetes
nyaralásnak indult.
De szerepelt a
tervek között alkalmi románc is?
May, Lara és
Clare a legjobb barátnők, akik elkeseredetten vágynak egy kis kikapcsolódásra.
A közelmúltban mindhárman nehéz időszakon mentek keresztül, és igazán nagy
szükségük van a levegőváltozásra. Tíz napra foglalnak szállást egy
luxusszállóban, ám amikor megérkeznek, rádöbbennek, hogy egészen máshol
kötöttek ki, mint gondolták. Rossz faluba tévedtek…
Ren Dullemben
semmi sem az, aminek látszik. A bájos macskakő és a képeslapra illő házikók
közt rejtélyes titok lappang, melyet a falusiak hosszú évek óta őriznek. Miért
olyan barátságtalan és gyanakvó mindenki? Miért viselkedik olyan gorombán a
nyaralóház tulajdonosa? És miért él olyan kevés nő a faluban?
A különös
légkör ellenére a három barátnő úgy dönt, hogy kihozza a helyzetből a lehető
legtöbbet. De valóban ilyen pihenésre volt szükségük? Vagy ez a furcsa kis falu
és a sok titok életre szóló döntésekre kényszeríti őket?
Pioneer Books,
2016
Eredeti mű:
Milly Johnson – It’s Raining Men, Simon & Schuster, New York, 2013
Első könyvem a szerzőtől… rosszul mondom, az első amit végig is olvastam.
Adva van három
barátnő – hogy is lehetne másképp, nem kettő, nem négy vagy öt, hanem pont
három. Három olyan “barátnő” aki ugyanannál a cégnél dolgozik, de nem is igazán
találkoznak, néhány közösen és kutyafuttában elfogyasztott ebéd kivételével.
Tehát mindegyik nyugodtan megteheti, hogy a másik kettőt beetesse magánéltét
illetően: minden csodás, minden nagyszerű és a boldogság felhőtlen. Csakhogy ez
nem így van, és a könyv első, nyaralás előtti részében megismerjük azt a “felhőtlen
bodogságot” amiben a három nőnek része van és amit mindegyik gondosan titkol a
másik kettő elől. Mivel a nyaralás időpontjának közeledése egyenesen arányos a
magánéleti gondok növekedésével, a nyaralásnak már mindhárom nő szingliként
indul neki… bár ezt a tényt hosszan titkolják még egymás elől.
S ezzel el is
érkeztünk a könyv második részéhez, magához a nyaraláshoz, ami valami véletlen
folytán a luxus-wellness-szálló helyett egy állandóan borús, lerobbant faluba
materializálódik, ami még a Google keresőjében sem szerepel, és ahol a szinte
teljesen férfiakból álló lakosság ellenségesen viszonyul a betolakodókkal
szemben. Mi több, Clare-t többször le is boszorkányozzák, csupán azért, mert
szemei különböző színűek: egyik kék, a másik zöld. Ez már azért is érthetetlen,
mert a faluban lakik egy idős hölgy, akinek szemei Clare-éhez hasonlóan
különböző színűek, őt viszont mindenki szereti és tiszteli, mi több, a hölgy a macskája is különböző
színű szemekkel büszkélkedhet. – Zárójelként megjegyzem, hogy a heterokrómia
nem is olyan ritka dolog sem embereknél, sem állatoknál, de ebben az esetben
adott a könyvnek egy löket miszticizmust is.
S miközben a három
nő magánéleti és nyaralasi gondjaival bajlódunk, képbe kerül egy negyedik is.
Joan, a tipikus csaló, másokon élősködő szerencsevadász most épp a helyi idős lordot
akarja behálózni, hogy feleségül vetesse magát vele és az egyedülálló lord
tetemes vagyonára tegye a kezét. Látszólag a történet két szálnak semmi köze
egymáshoz: a három nő nem ismeri Joant, nem kerülnek kapcsolatban az idős
lorddal sem, Joan sem ismeri őket, soha nem is találkoznak szemtől szembe. Az
egyetlen közös pont Ren Dullem, a falu, ahol valamennyien tartózkodnak a
történet idején.
Eddig a könyv
és a történet rendben is volt, gondoltam lesz majd egy vihogós sztori arról,
hogy Joan lebukik és behúzott farokkal kell menekülnie. Esetleg a
leleplezésében közreműködik a három grácia: May, Clare és Lara is, s közben a
három nő kalandos nyaralását feldobja a mogorva házigazda is, akitől a
lepukkant nyaralót bérlik… Hát fenéket! Itt, az eddig abszolút hihető történet
találkozott Hans Christian Andersennel és főleg a nagy mesemondó azon
szereplőjével, akinek a szobra Koppenhága partján található – nem írom le kicsodáról-micsodáról
van szó, hátha valaki nem olvasta az illető mesét vagy nem járt Koppenhágában (és
guglizni sem fog!) és megmarad a mesei elem felfedezése az olvasás idejére.
Ettől a
pillanattól az érdeklődésem a könyv iránt erősen csappant, de azért
végigolvastam, egészen a nagy, egyetemes happy endig, amikoris a gonosz
megbűnhődik, a három grácia tényleg felhőtlenül boldog lesz és Ren Dullem falu
fölül eltűnnek a sötét fellegek.
Ha elvonatkoztatok
a mesei elemtől, ami enyhén fantasy-t csinált a könyvből, majd egy gyilkossághoz
is vezetett, akkor a történet és a könyv akár jó is lenne. A szereplők igazán
jól megformáltak, valóságosak, valós gondjaik vannak. Lehet mások pont emiatt a
mesei elem miatt fognak lelkesedni érte, nekem az annyira kellett, mint döglött lóra a patkó. Nem
tehetek róla, én már csak ilyen földhözragadtabb fajta vagyok.
Mindenképpen
szórakoztató olvasmány, könnyed, sokat nem kell várni tőle… meg ízlések és
pofonok
Ha már a könyv angol címe It's Raining Men, akkor dobjuk fel a hangulatot az azonos című dallal: