2018. január 11., csütörtök

Milly Johnson - Teaház a sarkon


A Spring Hill tér kedves kis menedékhely, távol a mindennapok nyüzsgésétől. Itt várja vendégeit Leni Merryman Sarki teaháza, amely valódi paradicsom a könyvmolyok számára, és csak úgy vonzza a magányos szíveket. Leni kínálja a környék legkülönlegesebb tortáit a legizgalmasabb irodalmi témákkal fűszerezve: ki az ellenszenvesebb, Mr. Darcy vagy Heathcliff? A Manderley-ház asszonyának története szívszorítóbb, vagy Jane Eyre-é? Az irodalmi teadélutánok résztvevői hétről hétre mind jobban megnyílnak egymás előtt, s kiderül, hogy az ő életük is csaknem olyan regényes, mint kedvenc hőseiké. Hazugságok, tönkrement házasságok, éveken át titkolt kapcsolatok, személyes tragédiák látnak napvilágot. De nincs az a szív, amelyet ne melegítene át egy forró angol tea, egy szelet finom sütemény és Leni Merryman mosolya.


Pioneer Books, 2017
Eredeti mű: Milly Johnson – The Teashop on the Corner, 2014


Mindent elolvastam, ami Milly Johnsontól eddig magyar nyelven megjelent. Vannak tetszetősebb írásai és olyanok is, amiket nem igazán kedveltem, de úgy gondolom, hogy ez a legjobb, amit valaha is olvastam tőle… vagy egyszerűen csak jókor talált meg.
A könyv központjában természetesen a teaház áll, mondhatni ő a sztár. Minden más szereplő valamilyen formában hozzá kapcsolódik, és bizony ők vannak bőven, hiszen ez ismét egy sokszereplős regény.
Miért különös ez a teaház? Azért, mert a tulajdonosa, Leonore (Leni) Merryman megszállottan szereti a könyveket és mindazt, amit belőlük készíteni lehet. A boltjában nemcsak teát és sütit lehet kapni – mellesleg a sütiteményeit is irodalmi művekről vagy azok szerzőiről nevezi el –, hanem olyan tárgyakat, használati cikkeket, mütyüröket, melyeket könyvek inspiráltak, belőlük készültek. Itt szervezi tematikus napjait is Leni, amikor egy-egy szerző, vagy mű kerül terítékre és a teaház törzsvendégei késhegyre menő vitákban védik saját véleményüket a témával kapcsolatban. Akár azt is elmondhatnánk róla, hogy egy irodalmi teaházat vezet. Zárójelként megjegyzem, hogy én még nem láttam könyvekből, borítókból gyártott, vagy azokat utánzó tárgyakat, sőt elképzelni sem tudom őket,  de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne például könyvből készült retikül.
Ebbe a teaházba jön Carla, a friss özvegy, aki férje gyásszertatartásán szembesült a ténnyel, hogy a megboldogult sosem vált el első feleségétől, tehát az ő házassága érvénytelen, mi több az utóbbi hónapokat a férfi az első feleséggel töltötte és szórta a pénzt, hozzá pedig úgymond pihenni járt és siránkozni a nehéz anyagi helyzetükről. Carlának szinte nulláról kell kezdenie az életét.
S nemcsak Carla jár ide, hanem Molly is, az idős hölgy, akit fia-menye évek óta meglop és egy időseknek fenntartott intézménybe akar bedugni. Mollyval együtt jön második férje is, akit annak idején a körülmények üldöztek el, s most sok-sok év után ismét megkereste a nőt.
Szintén a társaság tagja Pavitar Singh, az indiai származású nyugalmazott sebész, Will Linton, akit elkényeztetett cicababa felesége kiforgat mindenéből, majd otthagy, miután a fickót és építkezési vállalkozását az anyagi csődbe vitte.
Ehhez a társasághoz csapódik időnként Shaun McCarthy, a téren lévő épületek, tehát magának a teaház épületének tulajdonosa is, aki csak azért kezd odajárni, hogy ellenőrízze a rossz környékről származó kamasz Ryant, akit Leni kisegítőnek alkalmaz.
Mindenkinek megvan a maga története, a maga bánata, és ezek az emberek lassan figyelni kezdene egymásra, törődni kezdenek a másikkal, és alkalomadtán készek segítő kezet nyújtani annak, akinek épp szüksége van rá.
Kedves, nyugis, szórakoztató. Élettörténeteket tár elénk szépítés nélkül. Néhol megmosolyogtat, máshol meg akár könnyeket is csalhat az érzékenyebbek szemébe. Határozottan kedveltem, mert a mindenre kiterjedő boldog végkifejlet felé haladás mellett meg tudott lepni néhány dologgal. Aki pörgésre és erotikára vágyik, az bele se fogjon, de természetesen ízlések és pofonok…