A hét nővér 6
A
külvilág számára úgy tűnhet, hogy Electra D'Apliese-nek mindene megvan, amit
csak kívánhat. A világhíres modell gyönyörű, gazdag és híres. A felszín alatt
azonban Electra kezéből kezd kicsúszni az élete irányítása, különösen azóta,
hogy az apja, Pa Salt, a titokzatos milliárdos, aki őt és a nővéreit is örökbe
fogadta, meghalt. Mivel képtelen feldolgozni az egyetlen személy elvesztését,
aki valaha is szerette, az alkoholhoz és a drogokhoz menekül. Miközben a
körülötte élők az egészségéért aggódnak, Electra kap egy levelet egy
ismeretlentől, aki azt állítja, hogy a nagymamája...
1939-ben
Cecily Huntley-Morgan New Yorkból megérkezik Kenyába, azt remélve, hogy ott
gyógyírt találhat összetört szívére. A gyönyörű Naivasha-tó partján, a
keresztanyjánál lel menedékre, és találkozik Bill Forsythe-tal, a megrögzött
agglegénnyel és marhatenyésztővel, aki első látásra vonzalmat érez a lány
iránt. Amikor aztán Cecily nehéz helyzetbe kerül, a férfi siet a segítségére.
Bontakozó kapcsolatukat azonban kerékbe töri a háború, és a lány magára marad,
egészen addig, amíg egy napon nem találkozik egy fiatal nővel az erdőben, és
nem tesz neki egy ígéretet, amely aztán örökre megváltoztatja az életét.
General
Press, 2020
Eredeti
cím: The Sun Sister, 2019
Eljutottunk
Lucinda Riley A hét nővér sorozatának hatodik részéhez és semmivel sem kerültem
közelebb ahhoz a ködös titokhoz, hogy ki volt tulajdonképpen Pa Salt, a
misztikus milliomos, aki sorra örökbefogadta a lányokat a világ különböző
tájairól. Nem tudom mi volt a motivációja, miért vezekelt a lányok örökbefogadásával,
vagy nem is vezekelt, hanem egyszerűen egy újabb milliomosi hóbornak hódolt, csak
mert megtehette.
A hatodik rész nyilvánvalóan Electra története, hiszen már csak ő maradt a hat
ismert lánytestvér közül. A sorozat követői tudják, hogy az excentrikus
milliomos a Plejádok csillaghalmaz alkotóelemei után nevzte el örökbefogadott
lányait, a hetedik, Merope hiányzott. Vagy mégsem?
Nos,
a szerző most is követi azt a sablont, amit már olyan jól megismerhettem a
sorozat előző könyveiből: Electra történetével párhúzamosan egy másik
történetet is elmesél a múltból, amely természetesen kapcsolódik a hősnő
személyéhez, származásához. Ez a történet a két világháború közötti Egyesült Államokban
kezdődik, van egy rövid, de annál fontosabb epizídja az Egyesült Királyságban,
hogy majd évekre Kenyába telepedjen le a cselekmény, s végül ismét az Egyesült
Államokba folytatódjon. Ez Cecily története. Egy elkényeztetett gazdag lányé, önző
libáé, akit saját büszkesége és butasága vezet. Bármennyi jót tett a későbbiekben a faji diszkrimináció leküzdésében, nem lehet az önzését felejteni, s azt sem, hogy hátat forddítottannak az embernek, aki a segítségére sietett.
Cecily-t
elhagyja az a férfi, akibe szerelmes, akivel a jövőjét tervezte. Természetesen
egy másik nőért. S ezért Cecily rosszhírű keresztanyjához készül Kenyába, hogy eltűnjön a színről, míg a botrány csitul. Kenya azokban az időkben Brit
gyarmat, tele fehér telepesekkel. S mielőtt még Kenyába érkezne, Cecily rövid
ideig megáll az Egyesült Királyságban is, ahol naivan arról álmodozik, hogy
talán nem is kell majd Kenyába mennie, hanem hamarosan nemesi címmel térhet haza
látogatóba, csupán azért, mert a házigazdák egyik rokona csapja neki a szelet. Cecilynek
viselnie kell naivitása következményeit mikor Kenyába ér, s két kézel kap a
lehetőségen, amikor a megrögzött agglegény feleségül kéri. Így kezdődik meg
Kenyai élete, mely többnyire arról szól, hogy mennyire szeretne egy gyermeket,
bármilyen áron.
Könyveiben
Riley általában egy-egy érzékeny témát is feldolgoz. Most egyszerre kettő is
terítékre kerül: a celebek drog- és alkoholproblémái – mert Electra kimeríti a
celeb fogalmát, mint híres modell –, valamint az afro-amerikaiak, különösen a
nők diszkriminációja – ez most nagyon aktuális, tekintve a közelmúltban történteket.
Az ugye nyilvánvaló, hogy Electra sötét bőrű, tehát a sorozatban Riley
felvonultatta a politikai korrektség minden elemét a maga módján, elég csak
végiggondolni a nővérek sokszínűségét. S ezzel egyben azzal is hozzájárult, hogy olvasói különböző kutúrákat ismerhessenek meg.
El
kell mondanom azt is, hogy ez egy meglehetősen terjedelmes regény, a sorozat
részei közül eddig a leghosszabb – szinte 700 oldal. S azt is el kell mondanom,
hogy szivesebben olvastam volna Cecily történetét önálló könyvként, nem
feldarabolva, felváltva Electra alkohol-, drog- és pasifogyasztási
problémáival.
Nem
volt rossz, de nem is lett kedvenc. Nem kedveltem egyik idősík hősnőjét sem, s
bár nagyon aktuális témákat dolgozott fel, a felhasznált megoldások nagyon idealizáltak
és csöpögősek voltak, mintha azzal szerette volna a történetet fokozni – amiben
mellesleg elég mizéria volt –, hogy az olvasók érzékenységére hat. S ha ez még
mindig nem lett volna elég, akkor a végén még robbant egy bombát, mert
miért ne?
Az már
biztos, hogy a sorozatnak lesz egy hetedik része is. Nem titok, évekkel ezelőtt
a szerző weboldalán volt róla egy bejegyzés, amely a hetedik részre ígérte a
nagy leleplezést és választ mindenre. Ez a bejegyzés egy idő után eltűnt onnan
– gondolom marketingfogásból. Bár egyre kevésbé kedvelem ezt a sorozatot, az
biztos, hogy a végét nem fogom kihagyni, mert még mindig reménykedem, hogy
ténylegesen felfedi a leplet Pa Salt személyéről, akiről nekem van egy
elméletem, amelyet csak a legszűkebb baráti körben terjesztek. De nem vagyunk egyformák,
meg ízlések és pofonok...
A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:
1. A hét nővér
2. Viharnővér
3. Árnyéknővér
4. Gyöngynővér
5. Holdnővér