A havishami ördögfiókák 2
Egy fülledt
nyári éjszaka Edward Alcott enged a kísértésnek, és a sötét kertben megcsókolja
Lady Julia Kenney-t. Sosem érzett szenvedély ébred benne, de elfojtja magában,
amikor a hölgy nőül megy az ő ikertestvéréhez, Greyling grófjához. Aztán
szörnyű tragédia történik, és Edward ígéretet tesz haldokló fivérének: úgy fog
tenni, mintha ő lenne Greyling grófja, míg várandós sógornője világra nem hozza
elsőszülött gyermekét.
Julia úgy
találja, hogy a férje nagyon megváltozott, miután hazatért. Bátrabb, vakmerőbb,
ridegebb, és kerüli a meghitt együttléteket. Ő ennek ellenére napról napra
szerelmesebb belé.
Edwardban is
egyre jobban lángol a régvolt éjszakán felizzott szenvedély. Leghőbb vágya,
hogy igazi férje lehessen Juliának. Közben folyton attól retteg, az asszony
rájön a csalásra, ráadásul az angol törvények tiltják, hogy valaki feleségül
vegye a testvére özvegyét. Végül kockára tesz mindent abban a reményben, hogy
így elnyerheti a boldogságot…
Harlequin,
2017
Eredeti mű:
Lorraine Heath – The Earl Takes All, 2016
Valamikor, a 19. század közepén egy vonatbaleset emberi áldozatokat követel. Ekkor veszti életét Ashebury hercege és Greyling grófja is, árván hagyva a hercegi csemetét és a grófi ikreket: Albertet és a valamivel fiatalabb Edwardot. Kijelölt őrgróf gyámjuk pedig saját gyermekével sem törődik, nemhogy a gondjaira bízott fiúkkal, így azok inkább saját magukat nevelik fel és számtalan csíny, kaland főszereplői. Ők a havishami ördögfiókák. Gyermekkori csínyeikből és kalandjaikból ebben a részben egy fokkal többet ismerünk meg, mint az előzőben.
Míg az első
rész, A herceg szeretője, Ashebury
hercegének története volt, a Mindent egy lapra a Greyling ikrek történetét
tárja az olvasó elé. Igen, egyszerre minkettőjükét, hiszen Alberttel, mint soros
Greyling gróffal csak nagyon rövid ideig talákozunk, és inkább csak mások
elbeszéléseiből ismerjük meg őt, hiszen még örököse megszületése előtt életét
veszti egy utazás során, hátrahagyva várandós feleségét.
És itt jön az
az abszurditás, amit tulajdonképpen a történet körbejár: a kor törvényei
szerint senki nem köthetett házasságot testvére özvegyével, kortól, nemtől és
társadalmi státusztól függetlenül. Mert Albert, Greyling grófja ezt várja el
öccsétől: foglalja el a helyét és vegye feleségül özvegyét. Bűntudattól
mardosva Edward belemegy a cserébe.
Albert és
Edward egypetéjű ikrek, hasonlítanak egymásra mint egyik tojás a másikra.
Csakhogy a természetük, a személyiségük ég és föld. Albert címének tudatában
komoly és felelősségteljes, Edward, a másodszülött, kettejük helyett is
szórakozik, megbotránkoztatva a társaság krémjét és természetesen újdonsült
sógornőjét is. A Greyling ikreknek azonban még van egy közös vonása: mindketten
ugyanazt a nőt szeretik: Juliát. Albert nyíltan, hiszen mindenki tudja, hogy hamarosan
összeházasodnak, Edward pedig titokban rajong a nőért.
Tehát a kalandos
utazásról Edward Albertként tér haza, az átveréssel óvva a vetéléstől várandós
sógornőjét, abba reménykedve, hogy Juliának most sikerül végigvinnie a
terhességet és fiút szül, a cím örökösét.
Amit nem
értettem – s most sem értek –, hogy nem vette észre Julia, hogy nem Albert,
hanem Edward jött vissza élve az utazásból. Értem én, hogy abban a korban az
úri közönséghez tartozó házaspárok nem igazán törődtek egymással, hiszen a
házasságok nagy része előre kialkudott volt: pénz a pénzhez, rang a ranghoz. De
nem ez volt Julia és Albert esete, mert ők szerelemből házasodtak. Viszont
érdekes módon a barátok, Ashebury hercege és Locksley rögtön észrevették a
cserét, s bár nem értenek egyet az átveréssel, megértik Edward motivációját és
támogatják, azzal a feltétellel, hogy az
első adandó alkalommal tisztázza majd a helyzetet.
A történet
nagy része arról a lelki nyomorról szól, amit Edward érez míg testvérének adja
ki magát… a megoldáskeresésről, hogy a történet minkenki számára jól végződjön.
És arról, hogyan lesz a bohém korhelyből a történet végére felelősségteljes gróf.
Önálló
történetként is megállná a helyét, annak ellenére, hogy az előző részből ismert
szereplőkkel is találkozhatunk. Amennyire kedveltem az első részt, annyira
untatott ez. Vontatott volt, kiszámítható és még az a kevés erotika sem
segített rajta. Ez nekem nem jött be, de reménykedve várom a harmadik részt,
Locksley történetét. És természetesen az ízlések, meg a pofonok…
