2016. augusztus 2., kedd

Sabrina York - Hannah és a felföldi

Szerelem ​​és szenvedély a Skót-felföldön… 
Hannah Dounreay, az erős és független, fiatal nő olyan korban vágyik szerelemre és megértő társra, amelyben a házasságok nem érzelmi alapon köttetnek. Hannah sorra utasítja vissza a kérőit – akik mind rátennék a kezüket a hozományul járó földekre –, és inkább maga igazgatja a családi birtokot. Amikor azonban az erős, csendes – és nem mellesleg rendkívül jóképű – harcos megmenti egy erőszakos támadástól, megdobban a szíve: végre nem csak olvasmányaiból ismerheti meg a szenvedélyt. Ki lehet ez a férfi? Vajon érdemes miatta feladnia a szabadságát? 
Dunnet bárójának, Alexander Lochlannach-nak rabul ejti a szívét az öntörvényű, vadítóan vonzó Hannah. Miközben a felföldön kegyetlen összecsapások dúlnak a klánok között a földekért és a haszonért, Alexander nem bír ellenállni a lány csábításának. A férfi múltja azonban sötét titkot rejt, amely, ha kiderül, tönkreteheti kettejük boldogságát. Alexander ezért szenvedélyesen szeretné bebizonyítani Hannah-nak, hogy ők ketten összetartoznak egy test és egy lélek.

Studium Plus, 2016
Eredeti mű: Sabrina York – Hannah and the Highlander, St. Martin’s, London, 2015

Jaj, hát ez egy bűbájos történet volt… olyan igazi skótos, romantikus, egy szusszanásra el lehet olvasni. A fordítója meg keressen magának valamilyen más munkakört, esetleg menjen vissza angolul tanulni, vagy ami mégjobb, magyarul. Aki egy 19. században játszódó könyv fordításában leírja, hogy “szia” meg “farka” (ez nem a kutya farkára értendő, hanem a báróéra) az gondolja újra műfordítói hivatásának gyakorlását – s ez csak két példa volt a sok közül. Majd amikor Lora Leigh vagy Maya Banks erotikus írásait fordítgatja, ott mind írhatja a "farok" szót, de egy klasszikus romantikusban nem. Nem kell az angol eredetit olvasni ahhoz, hogy észrevedd, itt valami nagyon nincs a helyén…
Mint már jeleztem, a történet a 19. század elején játszódik, bár többször is az volt az érzésem, hogy legalább 300 évvel korábban, a középkorban. Ha nincs az elején az évszám, “1814. május Barrogill, Caithness megye, Skócia”, akkor símán el is lehet hinni, hogy ez bizony a középkorban történik.
A könyv tulajdonképpen egy trilógia első része, ugyanis Dounreay bárónak három feleségtől három lánya van – saját bevallása szerint három makacs, önfejű teremtés – Hannah pedig a legidősebb közülük. S mivel a három lány három különböző anyától származik, egy kicsit sem hasonlítanak egymásra – innen származik Hannah enyhe kisebbségi érzése, amikor angyali szépségű húgaira néz: ő alacsonyabb, és inkább a töltött galamb jelzővel illetné magát. S mert állandóan húgaihoz hasonlítgatja magát, meg van győződve, hogy őt csakis a vele járó vagyonért akarják elvenni feleségül – pedig csak a megfelelő férfire kell rátalálnia.
S ott a megfelelő férfi: Alexander Lochlannah, a sokat próbált, testi-lelki sebeket hozdozó, sérült Dunnet báró… aki természetesen olyan mint a mesében: magas, izmos, az arcán levő sebhely ellenére is lehengerlően jóképű
Zárójel: valamikor régebben olvastam egy blogger billentyűzetéből arról, hogy miért ájuldoznak a nők a skót férfiakért mint főhősök. Sajnos nem emlékszem ki írta, de ha a kezedbe kerül az írás, akkor ki ne hagyd, mert szenzációs. Zárójel zárva.
Nos, szóval ott tartottam, hogy a megfelelő férfi, aki olyan mint a mesében – nagy kár, hogy a valóságban inkább a szomszéd Józsihoz meg Lacihoz hasonlítanak –  és Hannah összetalálkozik és a körülmények kényszerítő hatására össze is házasodnak. Hogy miért, majd elolvasod, ha akarod, és megtudod. Itt kezdődik a kettejük története, szó sincs arról, hogy vége a könyvnek.
Mint mondtam már, bűbájos történet, tehát világrengető dolgokat ne várj tőle, nem változtatja meg az életed, de ha a műfaj kedvelője vagy akkor mindenképpen szórakoztatni fog. Megtalálod benne a klasszikus romantika minden elemét: szerelmet, izgalmat, kis erotikát, humort, árulást, erőszakot és még misztériumot, fantasy-t is, ugyanis Hannah kisebbik húga, Lana az elholtak szellemeivel képes társalogni, ez pedig időnként nagyon hasznos tud lenni, nem beszélve a herceget sújtó átokról. Igen, van herceg is a történetben, átok is... Szóval rendesen fel van szerelve a történet mindennel, amit csak akarsz.
És még valami van a könyvben… nem is tudom minek nevezzem, a könyvben fejlesztés címszó alatt fut. A bárók minden bérlőjüket kitelepítik, menjenek a szemük világába, ők pedig más típusú, jövedelmezőbb gazdálkodást akarnak folytatni körbekerített birtokaikon. Engem ez erősen emlékeztetett egy nem is olyan rég élt elmebeteg diktátorra, aki Erdély falvait hasonló indíttatásból dózerolgatta. No, de kétlem, hogy az írónő azt a motívumot használta volna fel, csak úgy eszembe jutott.
Nekem ez tetszett. Lehet akkor jött, amikor nyitott voltam az ilyen olvasmányokra, de határozottan kijelenthetem, nagyon remélem a kiadó megjelenteti a folytatásait is. Sőt! Nem bánnám, ha a kis Fiona történetét is elolvashatnám valamikor – nekem ő nagy kedvenc lett. Szól valaki az írónőnek, hogy fogjon neki a megírásának?
… és ízlések meg a pofonok…


A sorozat további részei egyelőre angolul:



2. Susana and the Scot

3. Lana and the Laird