A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2025. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2025. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. április 21., hétfő

Sarah Adams – Add nekem, vagy elveszem




   Ha Rómában jársz 3


   Emily Walker romantikus regényeket ír, és gyűlöli, ha valaki belerondít az aprólékosan megtervezett világába.
   Különösen akkor, ha legendás ősellensége, Jack Benett teszi, aki pont az ellentéte azoknak a hősöknek, akiket Emily regényeiben megálmodott.
  Jack egy meghiúsult eljegyzés után visszatér a városba, ráadásul úgy tűnik, maradni is akar…
   Örül, hogy újra Rome-ban van, felújíthatja a házát, és írhatja az újabb krimijét – előző könyve bestseller lett. Egészen addig örül, amíg rá nem ébred, hogy épp annak a nőnek a szomszédja lett, aki mindig is áskálódott ellene.
   Miközben a kettejük közti ellenségeskedés elmérgesedik, Emilynek frusztráló módon épp Jack segítségére lenne szüksége ahhoz, hogy kimásszon a bajból.
   Ha összefognak, az véget vethet-e a rivalizálásuknak?
   Vagy olyan fordulathoz vezet, amire egyikük sem számított?



Next21, 2025
Eredeti cím: Beg, Borrow, or Steal, 2025




   Az utóbbi időben egyre több olyan könyv kerül a kezembe, amely szerzői előszóként figyelmezteti eljövendő olvasóját, hogy érzékenyebb témákról is szó esik, s ha zavarja az erotikus tartalom, akkor ne olvassa el x és/vagy y fejezetet. Ez is egy olyan könyv – bár szerény véleményem szerint semmi olyasmi nem történik ebben a könyvben, ami megmagyarázná annak a bevezetőnek a jelenlétét. Nem tudom, hogy ezeket a kínos bevezetőket a szerzők magánszorgalomból írják, vagy kiadójuk kényszeríti rá őket, de egy biztos: fene essen az érzékeny lelkivilágukba, mert az utóbbi időben nagyon túltoljuk az ilyen „nyugalmat megzavaró tartalom”-ra való figyelmeztetéseket. Az élet nem küld figyelmeztetéseket, hanem csak úgy megtörténik, jóval és rosszal egyaránt.
   No, de hagyjuk az én személyes elégedetlenségem és beszéljünk Sarah Adams könyvéről, mely egy korábban megkezdett sorozat (Ha Rómában jársz) harmadik része. Gyorsan elmondom azt is, hogy önálló történetként is megállja a helyét, hiszen minden történet egy-egy Walker-testvérről szól, s történik elég utalás a korábbi részekben történtekre, hogy az ember lányának ne legyen hiányérzete, ha épp nem olvasta volna őket.

   Aki ismeri a korábbi részeket is, az már egészen otthonosan érzi magát Rome-ban – mert tévedés ne essék: nem az itáliai Rómáról van szó, hanem egy amerikai kisvárosról Kentucky államban –, tudja ki kicsoda, hiszen a férfi főhős kivételével az összes szereplő ismerős, tehát a női főhős, Emily Walker is.
   Ha már szóba került a női főhős, akkor el kell mondanom azt is, hogy a fülszöveg meglehetősen pontatlan (az angol eredeti sem sokkal jobb), mert Emily Walker nem ír romantikus regényeket. Legalább is így, többes számban nem. Imádja olvasni őket, és mindössze egyetlen írói próbálkozása van. Ezt a könyvet dédelgeti, alakítgatja, szeretgeti, amikor éppen nem másodikos tanítónő, vagy nem valamelyik testvérének segít. Vagy éppen nem a főhőst gyűlöli. Mert ez a történet az ellenségekből szerelmesek fajtából való.

   Emily és Jack Benett (a főhős) ellenségeskedése régi keletű, s még az egyetemi évekhez vezethető vissza, amikor is Jack rossz időben volt rossz helyen, Emily pedig frissen dobott státuszának minden dühét rázúdította. Így kezdődött a sok éven át tartó vetélkedés-viszálykodás, mely túlélte az egyetemi éveket, s még az azt követőeket is, hiszen Jack és Emily ugyanabban az iskolában tanított, amíg Jack menyasszonyát követve el nem költözött. És most Jack visszatért. Mi több: Emily szomszédságában vett házat.

   Nagyon kedvelem Sarah Adams írásait, ezt a történetet is szerettem, annak ellenére, hogy Emily túltolta Jack ellen érzett ellenszenvét. Mert mindenért Jack volt a hibás: a magányáért, a bizonytalanságáért, a magára vállalt szerepekért. Emily nem igazán játszott tisztességesen, mikor egy egész város szimpátiájával maga mögött nehezítette meg Jack életét, akinek magának is vannak feldolgozandó dolgai, például nárcisztikus apjával való viszonya.
   Mikor lesz az ellenszenvből szerelem? Jack esetében nem is lehet ellenszenvről beszélni, ő csak partner Emily kisded játékaiban, annak ellenére, hogy a lány néha túlzásokba esik, ami a szívatásokat illeti. Emily pedig lassan felfedezi, hogy kettőjüknek nagyon sok közös dolga van, hogy Jackre mindig számíthat, hogy talán az ördög nem is olyan fekete, mint amilyennek lefestik...
   Szerethető történet, annak ellenére, hogy a hősnőt nem kedveltem indokolatlan piszkálódásai és gyakori infantilitása miatt (s bevallom, a címet sem tudom értelmezni). Humoros volt, pörgős, volt mondanivalója, és nem az erotikára épített. Kíváncsian várom majd az utolsó Walker testvér történetét is, hiszen történt arra elég utalás, hogy mi is várható és kik lesznek a főhősök. Nem mondanám, hogy ez volt az írónő legjobb könyve, de ízlések és pofonok...




További Sarah Adams könyvekről olvashatsz:








2025. április 14., hétfő

Lauren Appelbaum – Büszkeség és szingli élet



   Az a végzetem, hogy vénlány és banya legyek, nem igaz? Faházat kellene keresnem az erdőben, meg macskákat, nem férfiakat.
   Ez az év is ugyanúgy kezdődik. Nem elég, hogy Rachel megragadt egy munkahelyen, amit utál, és a férfiak terén is mindig beleválaszt, de idén tölti be a harmincat is. Ráadásul az anyja is azon mesterkedik, hogy összehozza a szomszéd házat megvásárló, jóképű techmilliomossal, Christopher Butkusszal, aki rosszabb benyomást nem is tehetett volna rá az első találkozásukkor.
   Amikor Rachel élete és az eddig biztos pontnak számító baráti köre darabokra hullik, abban a személyben talál támaszra, akire a legkevésbé számított volna: a bosszantó, mégis meglepően vicces és figyelmes techguruban. Egy felkavaróan őszinte, kézzel írott levél pedig elülteti Rachel fejében a kételyt: vajon végig rosszul ítélte meg a férfit?



General Press, 2025
Eredeti cím: Rachel Weiss’s Group Chat, 2024




   Ezt a könyvet úgy reklámozta magyar nyelvű kiadója, hogy a Büszkeség és balítélet modern változata, talán azt is hozzátették, hogy romantikus komédia, de erre azért nem vennék mérget.
   Én nagy rajongója vagyok Jane Austen könyveinek és különösen a Büszkeség és balítéletnek, melyet többször is elolvastam, láttam számos filmadaptációját, és még a modernizált változatait is. Ezért nyilvánvalóan felcsillant a szemem, s akartam ezt a könyvet. Nemrég egy másik klasszikus modern átíratát olvastam, s az nagyon bejött, gondoltam ugyanez fog történni Appelbaum könyvével is. Nos, a rózsaszín köd gyorsan oszlott, mert ez az, amire azt szokták mondani, hogy a szerző forog a sírjában.
   Nem értettem azt sem, hogy miért kellett még jobban Austen könyvére hajaztatni a magyar címmel, mikor semmi köze nincs az eredetihez, ami fedné is a valáságot, hiszen Rachel Weiss meglehetősen sokat lóg a barátnőivel csoportos beszélgetésekbe bonyolódva.

   A történet hősnője Rachel Weiss – nem Elizabeth Bennet, bár van neki egy Jane nevű nővére – egy négy gyermekes zsidó család gyermeke. Releváns a történet szempontjából a zsidó család? Egyetlen pillanatig sem, ugyanúgy lehetett volna mexikói vagy kínai, hindu vagy muzulmán. Rachel egy olyan munkát végez, amit utál, igazándiból a munkahelyét is utálja, és mint később kiderült, kemény szocialista beállítotságú (amíg másé a pénz), mert rühelli a gazdagokat. Nála szörnyebb peszónát nehéz elképzelni, pedig az anyja még ennél is szörnyebb a maga rögeszméivel idősebb lányai férjhezmenetelét illetően.

   Tehát a Weiss családnak nem öt lánya van, csupán négy – a két fiatalabb közpiskolás korú plázacica ikerlányok –, s az idősebb már jó ideje stabil párkapcsolatban és, csakhogy Mrs Weiss-nek ez sem elég, neki esküvői harangok kellenének, bármi áron. Ezért is próbálja Rachel útjába terelgetni a szomszédék dúsgazdag fiát Christopher Butkust – ő lenne az, aki Austennél Mr. Darcy, s Appelbaum szorgalmasan le is másolja a karaktert, az őt övező konfiktusokat, félreértéseket, stb... még azt a fránya kézzel írt levelet sem tudta kihagyni.
   Igazándiból ez egy bűnrossz paródia volt, pedig a szerző mindent elkövetett, hogy valami menőt hozzon össze. Például belekeverte a #MeToo mozgalmat is, hátha bár az üt, ha a története nem is. S ami kiverte a biztosítékot: a férjezett barátnője lefekszik a pasijával, ő meg épp, hogy homlokon nem csókolja ezért. Melyik világon?
   Nem találok szavak arra, hogy mekkora csalódás volt ez a gyenge minőségű karikatúra. S mivel ez a szerző első és ezidáig egyetlen könyve, talán jobb lenne mindenki számára, ha ez így is marad. Ez egy kicsit sem vicces, viszont annál idegesítőbb.

 

2025. április 9., szerda

Saskia Roy – Rush – A szerelem hajszája



   A férfi vágya fel fogja őt emészteni.
   Nincs más lehetősége, mint megadni magát neki.
   Lena Aden azért ment Los Angelesbe, hogy íróként sikert arasson. Öt évvel később még mindig az álmát kergeti, és azon tűnődik, hogy ideje lenne újrakezdeni.
   Nico Laurent a Forma-1 világbajnoka és a világ legkívánatosabb agglegénye. Megszokta, hogy bármelyik nőt megszerzi, akit csak akar, és ő most úgy dönt, Lenát akarja.
   Az első együtt töltött éjszakájuk után a lány azt veszi észre, hogy folyton csak Nicóra gondol, így enged a kísértésnek és újra találkozik a férfival. Ezzel Lena hirtelen belekeveredik a gyors autók, a bulik és a pénz mámorító világába. A lány még soha nem volt ilyen vakmerő, és ez tetszik neki.
   Lena és Nico szenvedélye tagadhatatlan, de ilyen hőfokon valaki óhatatlanul megég…




Maxim, 2025
Eredeti cím: Rush, 2024



   Vallomással tartozom: amikor jó pár nappal ezelőtt olvastam ezt a könyvet, első blikkre azt gondoltam róla, hogy ez egy orbitális szemét. Aztán elgondolkoztam rajta, hogy talán mégsem.
   Tiszta véletlenül került kezembe a könyv (egy haverinától kaptam, nem a kiadótól), s mivel épp belefért az időmbe, elolvastam.
   Semmit nem tudtam sem a könyvről, sem a szerzőjéről, hanem utólag néztem meg a Goodreadsen és a Molyon mit írnak róla. Így tudtam, meg, hogy ez Saskia Roy első, és pillanatnyilag egyetlen regénye. És azon is meglepődtem, hogy az olvasói értékelések alapján ez a könyv mélyen a bányászbéka becses hátsója alatt van – nem mintha engem valaha is befolyásolt volna, hogy mit gondolnak mások egy-egy könyvről, mert az olvasás egy szubjektív folyamat.
   Történet nem túl bonyolult: a zavaros családi háttérrel és egy abszolút nem támogató anyával a hősnő (Lena Aden) nem íratkozik be a jogi egyetemre, hanem Los Angelesbe megy álmokat kergetni, mert ő márpedig forgatókönyv író szeretne lenni. És erre ad magának öt évet. Itt volt az első fintorgásom: a hősnő a történet idején egy lépésre van a harminctól, öt éve él Los Angelesben, mi a bánatot csinált azelőtt, hisz a matematika mai állása szerint olyan 24-25 évesnek kellett lennie, amikor a költözés mellett döntött. Addig símán elvégezhette volna az egyetemet is odahaza.

   Nos, mint ahogy az lenni szokott, Lenát nem várja tart karokkal az álmok városa, és egyállandóan bezárással fenyegetett, lepukkant színházban gürizik, egy modell-lel osztja meg albérletét, és a maga módján egy konzervatív angol lány, aki nem igazán rajong a partikért, nincs férfi az életében, és lassan kezdi elfogadni, hogy a legjobb az lesz, ha fülét-farkát behúzva hazamegy Londonba.
   Csakhogy lakótársa – aki egy partiarc és tudja hogyan kell Los Angelesben élni –, elcipeli egy puccos partira, ahol Lena természetesen kilóg a társaságból, egészen addig, míg egy eldugott teraszon össze nem fut Nico Laurenttel, az F1 aktuális bajnokával, és akivel saccperkábé öt perc alatt szexuális viszonyba bonyolódik. Ez volt a kettes számú fintor: ne már! Okés, ha az ember lányának vannak egyéjszakás kalandjai, ha független és fiatal, de legalább kéresse magát egy kicsit, a bánatba!

   A „találkozásnak” természetesen következményei lesznek: nem, a lány nem terhes lesz, hanem rögeszmés. Egészen a zaklatásig menően, kihasználva barátnője kapcsolatait és mesés ruhatárát. Kár tovább ragozni, Lena megkapja amit akar: Nico felfigyel rá, kapcsolatuk lesz, ami meglehetősen viharos. És ettől a pillanattól Lenának minden másodlagos lesz: a színház, ahol dolgozik, a barátai, minden. Nico egyet füttyent, ő kettőt pattan.
   A szerzőnek alapos ismeretei lehetnek a Forma 1 világából (vagy Google a barátja), hiszen, ha valakit egy kicsit is érdekel az a sport, akkor felismer több valós dolgot is. Például a főhősnek egy neurológiailag sérült öccse van, amiről rögtön Lewis Hamilton jutott eszembe, hisz neki is van egy ilyen öccse – hogy csak egy példát említsek.

   Ami a történet erotikus tartalmát illeti, a szerző szinte mindent kimaxolt: szexet minden lehető és lehetetlen helyen, kukkolást, édes hármast több felállásban is, leszbikus szexet is – bár ennek az értelmét nem igazán láttam és nem is volt releváns a cselekmény szempontjából.
   Ez egy nagyon durva történet volt egy rögeszmés nő és egy nárcisztikus férfi (mindig a nehéz gyerekkorával takarózik) toxikus kapcsolatáról, egy olyan világban, ahol minden a látszatról szól, ahol senki nem vagy, ha nem ismered a megfelelő embereket. Nagyon nyers és nagyon szókimondó stílusban íródott, de ez engem nem különösebben zavart. Ez egy görbe tükör azok elé a nők elé tartva, akik mindenre képesek egy kövér bankszámlával rendelkező pasiért. Tetszik vagy sem, vannak ilyen nők. És olyan férfiak is, akik bármit megengedhetnek maguknak. Nem kedveltem egyik szereplőt sem, bármennyire is valóságosak voltak.
   Meg kell említenem a történet végét is. Brávó a szerzőnek, amiért nem egy sablonos happy endet választott, hanem volt mersze bevállalni egy másik megoldást. Ez nekem abszolút pozitívum.
   Nem mondom, hogy zseniális volt és imádtam, de rossz sem volt.



2025. március 25., kedd

Könyvmolyképző megjelenések – április, 2025




   Egy jó ideje már, hogy a Könyvmolyképző Kiadó szakított azzal a korábbi szokásával, hogy a friss megjelenéseket valamilyen könyves összeröffenésre tartogatja. Havonta frissül a kínálat, ez mindenkinek jó – különösen a pénztárcáinknak. 
   Többek között ezekkel a könyvekkel fog kirukkolni a Kiadó az idén áprilisban, már előrendelhetőek a webshopban. A kínálat változatos, aki kedvet kapott, hajrá!



Jules Verne – 80 nap alatt a Föld körül

   Verne egyik legsikerültebb és legnépszerűbb regénye, melyet mindenféle műfajban újra és újra feldolgoztak.
   A lebilincselő történet mindenki fantáziáját megmozgatja,a siker garantált. Pedig már szinte a legapróbb gyerekektől a felnőttekig mindenki tudja, mi történik: Phileas Fogg úr - az előkelő londoni Reform Club tagja - vállalkozik arra, hogy fogadásból 80 nap alatt körülutazza a Földet.
   A regény mégis olyan fordulatos, annyi mulatságos meglepetést tartogat, Verne olyan találóan jellemzi szereplőit, hogy az olvasók újra és újra megjutalmazzák magukat a kötet élményével. Nem csoda, hisz Phileas Fogg és Passepartout fantasztikus kalandokkal teli világ körüli útja sohasem pontosan ugyanúgy zajlik.




Mona Kasten – Save You – Megmentelek (Maxton Hall 2)

   Ruby Bell azt hitte, hogy James Beaufort és közte valami különleges szövődik. Soha nem érzett még ilyen erős érzelmeket senki iránt, sem ekkora fájdalmat, mint James árulása után.
   Másra sem vágyik, csak hogy visszakapja a régi életét, amikor még senki sem ismerte őt Maxton Hallban. Régebben a tanulmányaira támaszkodhatott, hogy oltalomra leljen, de az iskola már nem jelent számára menedéket. Hiszen már mindenhol Jamest látja. De a lánynak a kijelölt úton kell maradnia, különösen most, hogy az egyetem egyre közeledik, és aggódik, hogy mit hoz számára a jövő.
   Mindennek ellenére Ruby támogatni szeretné Jamest. A fiú küzd az apja elvárásaival, aki eltökélten azt akarja, hogy a fia vegye át a családi vállalkozást. Egy dolgot azonban Ruby világossá tesz: nem hajlandó megbocsátani Jamesnek. Nem hajlandó második esélyt adni.
   Miközben a harag és a szerelem harcot vív Ruby szívében, James mindent elkövet, hogy visszaszerezze a lányt. De vajon Rubynak lesz elég bátorsága ahhoz, hogy újra kockára tegye a szívét?



K. A Tucker – A Fate of Wrath and Flame – Harag és lángok sorsa (Sors és tűz 1)

   Romeria, a tehetséges tolvaj egy New York-i bűnszövetkezet hálójába gabalyodva, ékszerlopással foglalkozik. Ám mikor egy rejtélyes nő kardot ránt, és a szolgálatába állítja, Romeria elszakad eddig ismert világától, és egy hatalmi ellentétekkel, egymással hadakozó tündetársadalmakkal és elementáris mágiával teli birodalomba csöppen.
   Az árulással vádolt tünde hercegnő testében magához térve Romeria hamar ráébred, hogy egy veszedelmes összeesküvésbe keveredett, a valódi kilétét pedig mindenáron titokban kell tartania... különösképp Zander király, vagyis a hercegnő jegyese előtt, aki történetesen gyűlöli őt. Romeria kénytelen eljátszani a szerelemittas hercegnőt, miközben a vonakodó páros együtt igyekszik lerántani a leplet a körülöttük kibontakozó veszedelemről. De ahogy az ellenségeik egyre közelebb férkőznek – és míg Romeria a király iránt fellobbanó érzelmeivel küzd –, elérkezik az ideje, hogy megtudja, ki is ő valójában…



Mike Omer – Vérnél is sűrűbb (Zoe Bentley 3)

   Egy gyilkos, aki az áldozata vérét issza?
   Zoe Bentley, az FBI profilozója és Tatum Gray ügynök azt hitték, már mindent láttak, de ennek a fiatal nőnek a barbár meggyilkolását nehezen emésztik meg.
   Nem számítottak rá, hogy ezen az ügyön fognak dolgozni. Ám a vámpirizmustól eltekintve a gyilkos módszere kísértetiesen hasonlít egy sorozatgyilkoséra, akit jól ismernek. Ő pedig nem más, mint Rod Glover, aki gyerekkora óta üldözi Zoet. A helyszínelés során kiderül, hogy a gyilkosság valóban az ő műve, ám váratlan döntést hozott, hogy a beteges célját elérje.
   Zoe frusztrációja egyre nő, miután egy újabb nő kerül elő holtan, akinek szintén ittak a véréből – egy harmadik nőt pedig elrabolnak. Az idő rohan, de Zoe tudja, hogy Glover húsz éve tartó, veszedelmes színjátékának csúcspontja a saját halála lesz. Ahhoz, hogy megállítsa Glovert és kegyetlen társát, mélyen el kell merülnie a gyilkos indítékaiban, miközben tudja jól, hogy újabb áldozatai lehetnek ennek a sötét szomjúságnak.



Parker S. Huntington – Darling Venom – Keves Méreg

   „Nem kellett volna azon a tetőn lennem Valentin-napon. Kellan Marchettinek, az iskola ügyeletes csodabogarának sem. Akkor találkoztunk, amikor mindketten véget akartunk vetni az életünknek. Tragédiáink szakadt szálai összefonódtak, és egy valószínűtlen kötelékké sodródtak egybe. Úgy döntöttünk, nem ugrunk, és megegyeztünk, hogy amíg be nem fejezzük az iskolát, minden Valentin-napon találkozunk. Mindig ugyanakkor. A tetőn.
   Két nyugtalan lélek. Három évig tartottuk magunkat az ígéretünkhöz. A negyediken Kellan döntött, véget vet az életének, a következményeit pedig nekem kellett viselnem. Amikor azt hittem, a mi történetünk véget ért, elkezdődött egy másik.
   Azt mondják, minden szerelmi történet ugyanolyan, csak más az íze. Az enyém méreggel és szégyennel teli volt, és skarlátvörös sebhelyek tarkították.
   A nevem Charlotte Richards, de hívnak Méregnek is.”



Renee Carlino – Before We Were Strangers – Mielőtt idegenek lettünk

   A Zöld szemű tündérkének:
   Majdnem napra pontosan tizenöt éve, hogy megismertelek a New York-I Egyetem koleszában. Azt mondtad, seperc alatt igaz barátok lettünk, de én szeretném azt hinni, hogy ennél jóval több volt köztünk. Akkor voltunk a legboldogabbak, amikor minden időnket annak szentelhettük, hogy magunkra találjunk a zene, a fotózás vagy a kóborlásaink révén, és még egy csomó hülyeségben, amivel egy kis pénzt szerezhettünk. Ez éltetett minket. Abban az egy évben sokkal többet tanultam magamról, mint korábban bármikor.
   Mégis, valamiért teljesen szétesett az egész. A diplomaosztó után én elutaztam Dél-Amerikába, hogy a National Geographicnak dolgozzak. És amikor hazajöttem, te már sehol sem voltál.
   Egy hónapja viszont, sok-sok év után először, megláttalak valahol. Szerda volt. A metróra vártál, a cipőd sarkán hintáztál a biztonsági sáv vastag, sárga vonalán. Sajnos túl későn ismertelek fel, mert akkor már el is tűntél. Megint. Pedig kimondtad a nevemet, leolvastam a szádról. Legszívesebben megállítottam volna a vonatot, csak hogy köszönhessek neked. Ahogy megláttalak, a fiatalságom összes érzése és emléke feltolult bennem. És folyton azon töprengek, milyen lehet most az életed. Lehet, hogy teljesen őrültség, de nem lenne kedved meginni velem valamit? Szívesen meghallgatnám, hogy mi történt veled az elmúlt tizenöt évben. – M.



Scott Westerfeld – Specials – Különlegesek (Csúfok 3)

   A Különleges Körülmények Ügyosztálya: ezektől a szavaktól Tallyt taszító, lázadó csúf napjai óta kiveri a víz. Régen a Különlegesek csupán fenyegető szóbeszédként léteztek, félelmetesen szépet, veszélyesen erőset és lélegzetelállítóan gyorsat is jelentve. Egy hétköznapi Szép leélheti az életét úgy, hogy soha nem találkozik Különlegessel. Tally azonban sosem volt hétköznapi.
   Most pedig egyik napról a másikra maga is közéjük tartozik: feltuningolt harci gépezet, melynek célja, hogy a Csúfok nyugton, a Szépek pedig bután maradjanak. Az erő, a sebesség és gondolkodásának gyorsasága és tisztasága jobb érzés, mint bármi, amire Tally vissza tud emlékezni. Általában.
   Azonban szívének egy aprócska csücske még mindig emlékszik valami többre. Ezt mégis könnyű elhessegetni, amíg Tallynek fel nem ajánlják a feladatot, hogy irtsa ki véglegesen Újfüstös lázadóit. Végül nincs más választása: hallgatni kénytelen arra az apró, halk szívdobbanásra, vagy véghez vinni a feladatot, melyre beprogramozták. Akárhogy dönt is, Tally világa soha többé nem lesz már a régi.
   Scott Westerfeld nemzetközi bestsellersorozatának harmadik kötete.



Amor Towles – Az udvariasság szabályai

   1937 utolsó éjszakáján a huszonöt éves Katey Kontent egy másodosztályú Greenwich Village-i jazzbárban ül, ahol merő véletlenségből Tinker Grey, a jóképű bankár foglal helyet a szomszédos asztalnál. Ez a sorsdöntő találkozás és annak megdöbbentő következményei Katey-t a New York-i társadalom legfelsőbb rétegeibe repítik, ahol nem sok mindenre támaszkodhat, csak a bátorságára, a szellemességére és a hidegvérére.
   Towles szépirodalmi igényű prózájában az identitáskeresés, az osztályharc, a szerelem, az árulás, a karrierépítés, a barátság, a társadalmi felemelkedés és a lecsúszás izgalmas témáit járja körül.
   A regényt 2024-ben a New York Times olvasói a 21. század 100 legjobb regénye közé választották!




Mason Deaver – I Wish You All the Best – A legjobbakat kívánom neked

   Amikor Ben De Backer bevallja a szüleinek, hogy nem bináris, ők azonnal kidobják az otthonából a januári fagyos éjszakába. Ben még a cipőjét sem veheti fel…
   Kénytelen a nővérétől segítséget kérni, akit már tíz éve nem látott. Végül Hannah-hoz és a férjéhez, Thomashoz költözik, akivel Ben korábban még csak nem is találkozott.
   Ben szorongását a szülei elutasítása csak súlyosbítja, emiatt csupán Hannah, Thomas és a terapeutája előtt vallja be önmagáról az igazat, az új iskolájában pedig szeretne beolvadni a háttérbe.
   A próbálkozása viszont meghiúsul, köszönhetően Nathan Allannek. A kedves, vicces és karizmatikus srác ugyanis úgy dönt, hogy a szárnyai alá veszi Bent.
   Ahogy kettejük barátsága egyre szorosabbá válik, az egymás iránti érzéseik is változni kezdenek... Ben azonban tele van félelemmel. Mi lesz, ha Nathan nem fogadja el őt annak, aki?



2025. március 22., szombat

Lynn Painter – A boldogító soha!




   Amikor Sophie Steinbeck közvetlenül az esküvője előtt megtudja, hogy vőlegénye ismét megcsalta, mindenáron le akarja fújni az esküvőt. Ő maga nem meri bevállalni, ezért egy hivatásos tiltakozó személyében érkezik a segítség, akinek az a feladata, hogy megjelenjen az esküvőkön, és kimondja, amit (általában) egyetlen pár sem akar hallani a szertartáson: „Tiltakozom!”
   A lefújt esküvő estéjén Sophie jobban megismeri Max, a hivatásos tiltakozó munkáját: a férfi megmenti az embereket attól, hogy elpazarolják az életüket. Miközben Sophie és Max egyre több időt töltenek együtt, szinte észrevétlenül értékelik át a szerelemről alkotott elképzeléseiket.




Kossuth, 2025
Eredeti cím: Happily Never After, 2024



   Lynn Painternek több könyve is megjelent már magyar nyelven, tehát stílusa és munkássága nem éppen ismeretlen a magyar olvasók számára. Nekem ez a negyedik könyvem tőle, tehát nem olvastam az összes magyar nyelven megjelent írását, és angolul sem vettem kézbe semmit.
   Ha őszinte akarok lenni, akkor fenntartásokkal fogtam neki az olvasásnak, mert az előzőleg olvasott három könyv közül (Véletlenül Amy, Mr. Téves Szám és a folytatása a Szerelemi fogadás) egyet kedveltem, kettőt nem. Illetve nem is az, hogy nem kedveltem, mert nem volt rossz, csak épp nem került be a valamikor újraolvasom vég nélküli listára.
  A boldogító soha kellemes meglepetés volt. Sőt! Nagyon kellemes. Vicces volt, tele volt szellemes párbeszédekkel, helyzeti komikummal, és nagyon színes, nagyon szerethető szereplőkkel.



   „– Nem hordasz kontaktlencsét? – kérdeztem.
   – Utálom a kontaktlencsét – felelte, de fel sem nézett az étlapról. – Inkább hordok mindig szemüveget.
   – Kivéve ma este…?
   Felnézett, és vállat vont.
   – Nem igazán passzolt a ruhámhoz.
   – De akkor… láttál te egyáltalán az esküvőn?
   – Nagyjából – bökte ki, hogy lerázzon, és visszatért az étlaphoz.”

   A történet rém egyszerű és ettől jó, mert nem terheli az ember lányát felesleges drámákkal. A hősnő, Sophie Steinbeck (igen, Steinbeck, mint az író), esküvőjére készül, mikor rájön, hogy vőlegénye és egyben munkatársa is, ismét megcsalta. Mivel nem akarja apját bajba keverni – aki a vőlegény apjának alkalmazottja –, nem mondhatja le csak úgy az esküvőt, ezért barátnője alkalmazza a főhőst, Maxet, hogy amikor a pap a szertartás ideje alatt felteszi az ominózus kérdést, hogy ismer-e valaki olyan okot, ami miatt Sophie és Stuart nem házasodhatna össze, akkor Maxnek tiltakoznia kell. És ez meg is történik, Sophie megússza házasság nélkül, Max – aki a "tiltakozást" csak hobbiból űzi – pedig megkapja a csekket és ennyi.

   Csakhogy Maxnek megtetszik Sophie és nem tudja elfelejteni az esküvő utáni éjszakát, amikor a lánnyal és annak koszorúslányával kiürítették a bárszekrényt beszélgetés közben. Ezért hónapokkal később Max felhívja Sophiet és felajánlja a társulást, amit meghiúsult esküvője utáni alkoholgőzös állapotba Sophie is emlegetett. Így indul el Sophie és Max kapcsolata, és mindenki nagyon jól tudja hogyan fog végződni. De amíg eljutottam a boldog végkifejletig, én szenzációsan szórakoztam, mert millió dolog történik.
   Ebben a történetben nincsenek nagy drámák, csupán kicsikék. Ugye, azt már említettem, hogy Sophie miért hátrál ki az eljegyzésből, viszont Maxnek is van a múltjában egy ex, akiről nem is nagyon akar nyilatkozni. És Maxnek vannak szülei is, akik semmit nem akarnak jobban, mint fiúkat a házasság kötelékében látni. Mint ahogy Sophienak is van főnöke, aki a visszavonulást fontolgatja, s helyére Sophie sikeresen pályázhatna, ha lenne kiegyensúlyozott magánélete is a munka mellett. Mert Sophie életét két idős albérlővel (tündériek!) és két macskával osztja meg, akiket anyja kebelbarátnőiről nevezett el. Sophie és Max társulása milyen jól jön megoldani mindkét helyzetet, ha egy kicsit rájátszanak.

   Ez egy romantikus komédia, s mint olyan senki világát meg nem fogja rengetni, de nagyon szórakoztató. Mondanom sem kell, hogy egyik főhős sem akar kapcsolatot a másikkal – meg mással sem –, annak ellenére, hogy bevallottan nagyon erős kettejük között a kémia. Mi több, Sophie a szerelemben sem hisz. De semmi nem akadályozza meg majd a boldog végkifejletet.
   Azt is pontoztam, hogy ez nem egy instant szerelem volt, hiszen hónapot telnek el, míg Max megkeresi Sophie-t, s előbb üzleti kapcsolatban vannak, ami lassan alakul át barátsággá, majd szerelemmé, ami ellen mindketten kapálóznak, különösen Sophie.
   Van benne néhány érzéki jelenet is, pont annyi, amennyi kell, nagyszerűen megoldva, mert jelzi azt, hogy mi történik, de nem feszegeti a pornográfia határait.
   Ez egy nagyon szerethető, könnyen olvasható történet, az a bekuckózós fajta. De ízlések és pofonok...



2025. március 16., vasárnap

Elsie Silver – Powerless – Védtelen



   Chestnut Springs 3


   Két gyerekkori jóbarát. Két összetört szív.
   Az egyik azonnal útnak ered, hogy elszökjön – és ennyiben kellett volna maradnia a dolognak.
   Jasper Gervais a rajongói szemében egy szívdöglesztően jóképű, tehetséges hokikapus a tévéből. De Sloane-nak mindig is az az elveszett, szomorú szemű kisfiú marad, akinek aranyból van a szíve.
   A férfi, akit titokban mindig is szeretett.
   Így amikor az esküvője napján az élete darabokra hullik, érthető, hogy Jasper lép közbe, és menti meg Sloane-t. Amikor pedig Jasper világa omladozik, a lány viszonozza a szívességet.
   Minél több időt töltenek együtt, annál világosabb, hogy Jasper már nem csak barátként tekint Sloane-ra. És nem is barátként érinti meg. Annyi év után még mindig ő az, aki a lány szemében megtestesíti mindazt, amit valaha akart, és amiről már lemondott.
   De az érzelmek bonyolult dolgok. Jasper fájdalmas múltja és Sloane jelene körül nem ül el a vihar.
   Lehet, hogy Jasper Gervais úgy viselkedik, mint aki akarja Sloane-t, de az elmúlt évek alatt annyiszor utasította el őt, hogy most már bizonyítania kell.



Kossuth, 2025
Eredeti cím: Powerless, 2023




   Elsie Silver kanadai írónő Chestnut Spring sorozata harmadik részéhez érkezett – már ami a magyar nyelvű megjelenést illeti, mert angol nyelven van még belőle.
   Vegyes érzéseim vannak az egész sorozattal kapcsolatban. Az első részt (Flawless – Hibátlan) kedveltem. Nem voltam oda s vissza tőle, de olyan „egynek elmegy” módon tetszett. A következő (Heartless – Szívtelen) már cikisebb volt, igazándiból végig sem olvastam, annyira untatott. Amúgy is borítékolható volt a vége. Éééés akkor most itt van ez a harmadik rész, ami tulajdonképpen nem is az Eaton-család férfiairól szól, mint az első két rész, de mégis, mert a férfi főszereplőt több mint vérségi kötelék köti a családhoz – de erről majd később. Előre bocsátom, hogy ez a rész sem volt jobb az előzőnél, s csupán azért olvastam végig, mert utaztam, és sok időt töltöttem repülőn-repülőtéren. És mert más könyv nem volt kéznél.

   A két főhős – Sloan és Jasper – története és barátsága kamaszkorban kezdődik. Sloan (vagy Sunny, ahogyan Jasper szólítja) az előző két részből megismert Eaton fiúk unokatestvére, és nagyon közel állnak egymáshoz, azzal a különbséggel, hogy Sloan anyja „jól” ment férjhez, és a család dúsgazdag Eatonékhez képest, akik maguk sem szegények. A történet jelenében Sloan balerina és érzéketlen apja által elrendezett esküvőjére készülődik, és természetesen olyan szép, hogy hozzá hasonlót nem hordott még hátán a föld. Sloan egész életében szerelmes volt Jasperbe, aki hosszú ideig csak fogadott unokahúgát látta benne.
   Jasper Gervaist Eatonék kamaszkorban fogadták be, amikor szülei elhagyták Chestnut Springst, a sebzett kamaszt hátrahagyva (ezért vannak jelen a korábbi részekből megismert Eatonok az egész történetben). Jasper hokikapus – mi is lehetne más, hiszen a történet Kanadában játszódik –, természetesen szexi, dögös és elköteleződés-fóbiás, aminek okát több módon is meg tudja magyarázni. És néha rohadtul szemét tud lenni.
   Sloan meglóg az oltár elől, ebben Jasper segíti, és igazándiból az egész Eaton-klán. Komoly oka van rá, amit nem fogok részletezni, kiderül olvasás közben. S természetesen az Eaton-farmon húzza meg magát hetekig, ahol Jasperrel folyamatosan kerülgetik egymást.

   Eddig a pontig még élveztem is a történetet, de elindulnak egy szénaszállító utazásra, amely tömény szexbe torkollik. Természetesen, miután ismét hosszasan kerülgették egymást – sok mellébeszélés, még több sikamlós célozgatás, akarom-nem akarom, megteszem - nem teszem játék. Ez a tömény szex nemcsak részletes, hanem nagyon hoooooooooosszú leírást is kapott. S mivel ez egy váltott szemszögű történet, kvázi kétszer kaptam meg ugyanannak a helyzetnek a leírását. Semmi gond, az ember lánya átlapozza, ha unja, viszont ami igazán zavart az az volt, hogy a dögös-szexi hokikapusról kiderült, hogy domináns. Mondja ő. Amúgy annak, amit Jasper előad, éríntőlegesen sincs köze a domináns-alávetett szerephez, Jasper csak kontroll-mániás. És némiképp kényszeres is.
   Hogy mi lesz a vége a történetnek, azt mindenki könnyen kitalálja, hiszen a boldog végkifejletről szólnak az ilyen erotikus-romantikus történetek. Csakhogy az ígéretes fülszöveg és kezdet után a történet ellaposodott, unalmassá vált a rengeteg belső monológ és a tömény lelki nyomor miatt, amit a szerző abszolút kimaxolt.

   A szereplőket sem szerettem. Jasper a sablonos dögös-szexi, gazdag pasi, akiért bomlanak a nők, tele lelki problémákkal, amiken folyamatósan rugózik. Ezek néhánya érthető is, és hatással voltak jellemfejlődésére, de annyi év után ideje lett volna felnőni és néhány dolgot elengedni. Sloan pedig a történet nagy részében egy gyáva nyúl, aki egész életében azt tette, amit a zsarnok apuci mondott neki, s mikor végre azt tette amit akart, s meglógott az esküvőjéről, akkor hetekig nem képes szembenézni tettei következményeivel és a családjával. 
   Az egyetlen szereplő, aki megmosolyogtatott és nagyon bejött az Harvey volt, az Eaton család pátriárkája. A többiek két kategóriába sorolhatóak: a nyálasan túlgondoskodó férfiak, és a mindenre az alkoholban kereső megoldást kereső női szereplők.

   Erről jut eszembe, hogy a könyvekben már annyi mindenért szálltak síkra, de az alkohol még mindig állandó szereplője szinte minden írásnak. Értsd: női, férfi vagy vegyes baráti társaságok jól leisszák magukat, ha valami bajuk van. Akkor is ha nem.
   Unalmas volt, vontatott, tömény dráma, és semmi újat nem hozott a többi hasonló íráshoz képest. Mi több, a vége annyira összecsapott volt, mintha írója beleunt volna az egészbe, és gyorsan összedobott egy abszolút hihetetlen és giccses happy endet.
   Nekem ez nyilvánvalóan nem jött be, és a felejtős kategóriába sorolom, annak ellenére, hogy nagy rajongója vagyok a sport-románcoknak. A minőségi sport-románcoknak. Ez nem volt az. Még meggondolom a folytatásokat, ha egyáltalán lesznek magyar nyelven – angolul semmiképpen nem fogok neki, nem ér ez annyit.





2025. március 10., hétfő

Jenny Holiday – Grófi utazás



   Grófi utazás 1


   Még ​egy grófnak is szüksége van hűséges barátokra, és Archibald Fielding-Burton, Harcourt grófja szerencsésnek tartja magát, amiért neki kettő is van. Az éves kirándulás, amelyre Archie a legjobb barátaival, Simonnal és Effie-vel szokott elutazni, szent helyet foglal el mindegyikük naptárában. Idén Archie különösen vágyik rá, hogy elszabaduljon, mígnem sürgős levél érkezik a család egy régi barátjától, aki azért könyörög, hogy Archie segítsen megelőzni egy fenyegető botrányt. A kaland hirtelen női útitársakkal bővül, mivel meg kell menteniük Archie gyerekkori barátait, Clementine és Olive Morgant.
   Ez… bonyolítja a dolgokat. A felnőtt Clementine, bár ugyanolyan őszinte és üdítő, mint amilyenre Archie emlékszik, mégis különbözik attól a vad, szeles lánytól, akit ismert. Bonyolult és meglepő… és makacsul ellenzi a házasságot, amit Archie – olyan okokból, amelyeket nem is mer túl alaposan megvizsgálni – egyre bosszantóbbnak talál.
   Aztán Clem illetlen és igazán elragadó ajánlatot tesz, arra kérve a férfit, hogy mutassa meg neki a hitvesi ágy örömeit, mielőtt megállapodik a vénleányi élet mellett. És miféle úriember lenne, ha visszautasítana egy hölgyet?


Gabo, 2025
Eredeti cím: Earls Trip, 2024




   Kellemes meglepetésként ért, hogy hosszú idő után a Gabo Kiadó ismét megörvendeztette a történelmi romantikus írások kedvelőit egy újabb történettel.
   A fülszöveg és a zsáner csalogatott, tehát akartam ezt a könyvet, annak ellenére, hogy számomra a szerző neve teljesen ismeretlen volt. Másoknak minden bizonnyal nem az, hiszen angol nyelven számos írása jelent már meg, az igaz, hogy ebben a zsánerben ez az első, s remélhetőleg több is követni fogja. Már csak azért is, mert a Grófi utazás egy sorozat indítókötete – feltehetően három részből fog állni, tekintve a grófok (vagy leendő grófok) számát –, és következő része az idén jelenik meg, természetesen angol nyelven. Tehát a magyar változatra még egy kicsit várni kell, ha egyáltalán tervezi a kiadó.
   A történet rém egyszerű: van egy grófi hármas – bár egyikük még csak vikomt, de grófi cím vármányosa –, akiknek barátsága és bajtársiassága még az iskola padjaiban kezdődött. S ez a barátság nem szakadt meg akkor sem, amikor véget értek a tanulóévek, hanem minden év őszén együtt mennek egy két hetes utazásra – az úticélt felváltva választják meg –, ahol a saját szabályaik szerint viselkednek... vagy nem. Ez a „grófi utazás”.

   A hármas tagjai különbözőbbek már nem is lehetnek. Archibald (a történetben többnyire Arch vagy Archie, annak függvényében, hogy éppen ki szólítja meg) diszlexiás – bár ez így soha nem hangzik el (íródik le a történetben), viszont a tüneti leírás ennek felel meg –, és ettől valahogy kevesebbnek érzi magát. Pluszban állandó jelleggel demenciás anyjának hogyléte foglalkoztatja. Simon teljesen el van merülve a parlamenti tevékenységekben, s ha nem épp a hazát akarja megváltani, akkor eszméletlen mennyiságű sajtóterméket fogyaszt, ha kell, ha nem. Effie pedig egy művész hajlamú piperkőc, aki szinte kizárólag feketét visel. Kacérkodik a festészettel, verseket ír, melyeket álnéven jelentet meg egy női magazinban. Igazi különc, bár mindhárman azok a maguk módján.
   Nos, ez a fess grófi trió a szokásos őszi utazására indul, amikor utoléri őket Archie birtokszomszédjának levele és felborítja a terveiket. Archie nem kedveli Morgan bárót, aki annak idején apja barátja volt, de mivel Clementine (Clem, vagy Clemmie, ahogyan a történet során szólítják) gyermekkori pajtása, beleegyezik, hogy segít a beteges bárónak, s barátai vele tartana.

   Az történt ugyanis, hogy a Morgan báró kisebbik lánya, Olive, megszökött nővére vőlegényével, a felbőszült ara pedig egymaga a nyomukba eredt. Ez pedig egyenlő mindkét lány tönkretételével és a társadalmi kitaszítottsággal. Clemmie ezt nem is bánná, hiszen soha nem akart ferjhezmenni, most is csak a kétszínű és radikális vegetáriánus elveket valló vőlegénye tévesztette meg, akinek viselkedése gyökeresen megváltozott az eljegyzés után.
   Az ember lánya azt gondolná, hogy ez a lányok utáni hajsza úgy jó hosszan eltart majd és izgalmas lesz, de téves! A két Morgan lányt nagyon gyorsan kiszabadítják a hozományvadász férfi karjai közül, a továbbiakban arról a két hétről lesz szó, amit a grófi utazás résztvevői a Morgan lányok társaságában tölt el egy lepukkant udvarházban, melynek során Archie és Clemmie ismét közel kerül egymáshoz, és körvonalazódna is a boldog végkifejlet, ha Clemmie nem ismételné folyamatosan, hogy nála a házasság nem játszik, mert... A lány számtalan okot felsorol, s mindig azt dobja be, amit éppen megkíván a helyzet.

   Mit mondjak? Egy nagyon bíztató kezdet után a történet ellaposodott. Itt-ott még megcsillant a történet kezdetén is fellelhető humor, s ez tette némiképp élvezhetővé. Igen, érintett egy csomó fontos és mindig aktuális témát: a baráti és családi kötelékekeket, az egymásra figyelést, az állatvédelmet, hiszen Clemmie pontosan azért vegetáriánus (bár szerintem inkább vegán), mert gyűlöli az állatok megölését és egyben a vadászatot is, ami Archie kedvenc szórakozása. Szó esik még a demenciáról, a diszlexiáról, és mindenről ami ezekkel jár. S talán ez a baj. Túl sok mindent akart egyetlen könyvbe belesűríteni, s ez bizony rontott az élvezhetőségen. Mint ahogy a hosszú leíró részek, a még hosszabb belső monológok, és a néhol fellelhető következetlenségek sem segítettek. A kevesebb néha több. Az viszont pozitív dolog, hogy a történet háromnegyed részéig nincs benne erotika.

   Ez egy erős közepes történet volt. Illetve nem is a történettel van baj, hanem a felhasznált megoldásokkal, mert ebből sokkal többet lehetett volna kihozni, ha nem rugózik fokozottan minden szereplő lelki nyomorán.
   Viszont kaptam egy szenzációs fordítást Tóth Gizellától, ami azt jelenti, hogy nyugodtan a cselekményre koncentrálhattam, és nem azon kellett filóznom, hogy ez a nyakatekert mondat vajon hogyan hangzott eredetiben.
   Bár nem ájultam el tőle, azért szívesen olvasnám a folytatást is magyar nyelven, vagy esetleg egy kortárs művet Holiday tollából, hiszen bőven van miből válogatni.


   Kedvenc idézetem:

   "Miért kell a családot a vérségi kötelék alapján meghatározni? ... Miért nem alakíthatjuk ki a saját családunkat úgy, hogy hasonlóan gondolkodó emberekkel vesszük körül magunkat? Olyan emberekkel, akik értékelnek minket?"


2025. február 23., vasárnap

Melodie Edwards – Jane és Edward



   „Nincs ​semmi másom ezen a világon, csak én és a két lábam, amivel szilárdan kell állnom a földön.”

   Az állami gondozásból útjára engedett Jane magányos életet él, pincérnőként dolgozik egy külvárosi étteremben. Belefáradva a nélkülözésbe a lány jogi asszisztensnek tanul, majd állást kap egy elegáns ügyvédi irodában, Toronto belvárosában. A főnöke a zsémbes természetű Edward Rosen lesz, a cég többségi tulajdonosa, aki több tucat asszisztenst üldözött már el maga mellől. Jane az anyagi függetlenség reményében rendíthetetlenül állja a sarat: csendes hozzáértésével és elragadóan talpraesett megoldásaival egy idő után még Edwardot is képes lenyűgözni. Míg a munkakapcsolatot egyre inkább kezdik átszőni a kettejük között kialakuló érzelmek, Jane-nek szembe kell néznie a múlt rég elfeledett szellemeivel is…
   A napjainkban játszódó történet Charlotte Brontë Jane Eyre című örök klasszikusának visszhangzó szívdobbanásait követi.



General Press, 2025
Eredeti cím: Jane & Edward, 2023




   Mivel Melodie Edwards a szerzői előszóban nyíltan bevallja (és a fülszöveg is céloz rá), hogy ez tulajdonképpen Charlotte Brontë Jane Eyre című örök klasszikusának modern változata, az lenne célszerű, hogy elmondjam mennyire imádtam a Jane Eyre-t. Nem imádtam. Az egy nagyon jó történet, kétszer is olvastam – bár nem mostanában –, sőt vagy két filmadaptációját is láttam. S mivel nyilvánvalóan ismerem az eredeti történtet, fenntartásokkal álltam Edwards feldolgozásához. Egyébként is szkeptikus vagyok az ilyen „retelling” – bármennyire is divatosak mostanság – típusú írásokkal kapcsolatban, ahogyan a klasszikusok évtizedekkel (és más szerző által) írt folytatásaival is.
   Indulásból két dolgot szeretnék leszögezni: az első az, hogy nem kell ismerni Brontë könyvét ahhoz, hogy ez a történet élvezhető legyen. Megy az anélkül is. És a második természetesen az, hogy ez egy meglepően szórakoztató történet volt, amin többször is hangosan felnevettem. Ezt azért a történet eredetijéről nem mondanám el, mert az korántsem a nevettetést szolgálja.
   A főszereplő magától értetődően Jane (Raine) és Edward (Rosen) meglehetősen fura párosa.

   Jane szürke egyéniség. Korán elvesztette anyját és kamasz koráig egyetemi oktató apja nevelte. Vagy legalább is úgy tett mintha nevelné, hiszen a férfit lefoglalták írásai, könyvei, lánya pedig egy olyan akadémiai közegben nevelkedett, amely teljesen alkalmatlan egy gyermek számára. De még az egyetem kampusza is jobb volt, mint a gyermekotthonok és a nevelőcsaládok sora, amely Raine professzor korai halála után következett Jane számára.
   Mindez a történet során derül ki, mert a jelenben Jane egy vendéglőben pincérkedik, bár hamarosan asszisztensként fog elhelyezkedni egy neves jogi cégnél. S bármennyire is utálja jelenlegi munkáját, félelemmel tölti el a tudat, hogy egy teljesen új környezetben kell dolgoznia, mi több, egy olyanban, amihez eddig nem sok köze volt. Mert akárhonnan nézzük, Jane kicsit antiszociális és ígénytelen, ami a kinézetét illeti.
   Bár szorgalmasan tanult, mégis furának tartottam, hogy frissen végzett jogi asszisztensként, minden tapasztalat nélkül, Jane máris egy olyan nagynevű cégnél kapott állást. A válasz pedig hamar jött is, amikor megjelent a színen a férfi főszereplő, aki havi rendszerességgel fogyasztotta asszisztenseit. Azt is el kell mondanom, hogy Edward Rosen meglehetősen ellentmondásos figura. Először is nem úgy néz ki, ahogy az ember lánya egy zseninek tartott, dörzsölt ügyvédet elképzel, mert örökösen zilált, gyűrött, káromkodik mint a kocsis, és bármikor képes bárkit megríkatni. Ugyanakkor van egy érzelmes oldala is, mely néha megcsillan, van benne egy adag sutaság is, ami emberibbé teszi. Élvezetes volt Jane és Edward párbeszédeit, pengevátásait olvasni, s ehhez nagyban hozzájárult a szerző könnyed stílusa és a humor, amivel színesebbé tette a történetet.

   Nyilvánvaló volt, hogy a cselekmény merre halad: Jane és Edward egyre közelebb kerül egymáshoz, fellángol a szerelem, s vártam mikor foszlik szét a rózsaszín álom. Mert, ugye, aki olvasta a Jane Eyre-t, az tudja, hogy Mr. Rochester, a történet Edwardja, a padláson rejtegeti őrült feleségét. Kiváncsi voltam Mr. Rosen hová dugta az övét, és ha egyáltalán követte Edwards az eredeti vonalat.
   Pozitívuma a történetnek, hogy a szereplők teljesen átlagosak. Ez alatt értendő, hogy Jane nem a világszépe, Edward pedig nem a dögös milliomos. Azt is pontoztam, hogy a történet teljesen mellőzi az erotikát, legalább is azt a fajtát, amellyel a szórakoztató irodalom mostanában dugig van.
   Összességében ez egy szórakoztató és szerethető történet. Nem volt tökéletes, mert azért voltak olyan részek és megoldások melyeket kissé elkapkodottnak éreztem, de szerettem a főhősöket, volt szerencsém néhány igazán jó mellékszereplőhöz is, megvolt a szolgálatos gonosz is. Éééés természetesen megvolt a boldog végkifejlet is, talán jobb is, mint amire eredetileg vártam. Ez egy a könyv kellemes meglepetés volt.
   Ajánlom azoknak, akik egy könnyed, vicces, kuckózos könyvre vágynak, de ízlések és pofonok...