Elizabeth Hoyt – Nem mindennapi hercegné

   Greycourt család 2

   Egy könyvtár, ami sok titkot rejt, egyben sok mindent fel is tár

   A rideg és kimért Julian Greycourt, a Windemere hercegség örököse mindig is tudta, hogy nagybátyja, a herceg felelős az édesanyja haláláért. Most elszánta magát, hogy bosszút áll rokonán – már ha sikerül a férfi tettére bizonyítékot találnia. Julian azonban veszélyes titkot rejteget, amelynek felfedése tönkretenné őt, ezt pedig a herceg is pontosan tudja. Az utolsó dolog, amire szüksége van, egy felkavaróan vonzó nő, akinek a puszta jelenléte is fenyegeti a terve megvalósítását.

   A vidám és derűs Lady Elspeth de Moray nem tudja, miért romlott meg a viszony Julian és a nagybátyja között évekkel ezelőtt, de nem hagyhatja, hogy a zsarnoki férfi megakadályozza a küldetésében: egy ősi napló visszaszerzésében, amelyről úgy gondolja, hogy az egyik Windemere-könyvtárban található. Ám a könyv felkutatása nehezebbnek bizonyul, mint gondolta, és lépten-nyomon összefut az őrjítően titokzatos Juliannel. Az elhúzódó esős idő pedig napokra összezárja őket egy vidéki birtok könyvtárában…

    General Press, 2026

    Eredeti cím: No Ordinary Duchess, 2024

   Két évet vártunk, míg a General Press Kiadó egy újabb Elizabeth Hoyt könyvvel örvendeztetett meg minket. Ez spéci nem a kiadó hibája, ez a kötet – ha jól emlékszem – 2024 végén jelent meg angol nyelven, többszöri csúszás után. S azóta sem rukkolt ki Hoyt semmi mással. Rossz nyelvek szerint nem is fog, azt beszélik kiadója elkaszálta a Greycourt sorozatot. Azt is beszélik, hogy kiadót váltott, sőt, hogy egyáltalán nem ír mostanság. De, mint jeleztem, ez csak szóbeszéd, hivatalos forrásból nem tudni semmit, mert Hoyt mintha lefutott volna a térképről. Nem titok, hogy depresszióban szenved, ez nem újkeletű, de eddig soha nem tűnt el ennyire.

   No, de beszéljünk magáról a könyvről, amit fenntartásokkal vettem kézbe, ugyanis bármennyire rajongok Hoyt könyveiért, a Greycourt család sorozata nálam nem talált be. S mégis kézbevettem, mert egyrészt rohadtul vágytam már egy Hoyt könyvre (az ember mindig reménykedik, hogy jó lesz), másrészt olyan kevés történelmi romantikus jelent meg az utóbbi 2-3 évben, hogy a zsáner kedvelőjeként örülök minden morzsának, amit időnként egy-egy kiadó odavet a népnek.

   Aki olvasta a sorozat előző két könyvét (A bosszú csókja, Színlelt szerelem) az viszonylag képben van azzal, hogy mi is tulajdonképpen a Bölcs Nők Társasága – bevallom, én még a harmadik rész után sem igazán mondhatom el, hogy minden tiszta számomra, ami ezzel a nők alkotta titkos társasággal kapcsolatos. S hogy még bonyolultabb legyen, ott is hatalmi harcok folynak, s a nem kívánatos tagokat röviden hűvösre teszik.

   Tehát ismét a Bölcs Nőkről lesz szó, mert a hősnő (Lady Elspeth de Moray) valamikor a Társaság könyvtáros-tanonca volt. És ezzel elérkeztünk oda, amiért nem kedveltem a hölgyeményt. Szép dolog a könyvek szeretete, de határozottan kijelenteni, hogy könyvek nélkül nem élet az élet, s élete értelme a könyvek... hát, itt egy kicsit elszaladt a ló, nálam meg szakadt a cérna.

   Elspeth de Moray egy könyvet keres, amellyel esetleg visszafordíthatná azt a káoszt és anarchiát, ami a Bölcs Nők Társaságát újabban jellemzi. S micsoda véletlen, a történet férfi hőse is egy könyvet keres. Ő pedig nem más, mint Julian Greycourt, a Windemere hercegség örököse, annak a Windemere hercegnek az unokaöccse, aki méreg által tisztítja környezetét, aki önkényesen rendelkezhet a hős húgainak sorsáról, s még hosszan lehetne folytatni a felsorolást, hogy őhercegsége miért is akkora szemétláda, mint amekkora.

   A történet két főhőse természetesen ellenségek, ez hosszú történet, visszanyúlik az előző két könyvre, tehát nem fogom elmesélni miért. Viszont mindketten könyvet keresnek – bár nem ugyanazt –, tehát rengeteg időt töltenek el együtt a család különböző könyvtáraiban, miközben állandóan a hátuk mögé kell nézniük, mert az életük veszélyben lehet.

   Nem nehéz kitalálni, hogy mi lesz ennek a történetnek a vége, hiszen elvárás, hogy csakis happy enddel végződhet, s a gonosznak el kell nyernie a büntetését. S mivel a két főhős egymásba szeret, a történetnek egészen magas az érzéki mércéje, bár, ami azt illeti, a szex még az egymásba szeretés előtt képbe került, csak úgy, kíváncsiságból, legalább is a lány részéről. S ha már a szexről esik szó, Hoyt ismét kitört a megszokottból, mert domináns-alávetett felállást mutat be, a dolog pikantériája pedig az, hogy a férfi az alávetett, a nő pedig eljátasza a dominánst.

   Nem rajongtam a történetért. Annak ellenére, hogy rengeteg mellékszereplője van, nem sok minden történik azon kívül, hogy könyvet (és megoldásokat) keresnek, s ami történik is, az szinte elhanyagolható. Nem szeretem ezt a Bölcs Nők-féle világot sem, amit Hoyt ennek a sorozatnak megálmodott. Kidolgozatlan és felesleges, csak összezavarja az olvasót. De, ahogy mondani szoktam: ízlések és pofonok...

Más Hoyt könyvekről olvashatsz itt:

Színlelt szerelem (Greycourt 2)

A bosszú csókja (Greycourt 1)

A vágy hercege (Maiden Lane 12)

A gyönyör hercege (Maiden Lane 11)

A bűn hercege (Maiden Lane 10)

Édes csábító (Maiden Lane 9)

Szívembe zárva (Maiden Lane 8)

Egy ágyban a szörnyeteggel (Maiden Lane 7)

A sötétség hercege (Maiden Lane 6)

Monica McCarty – Felföldi harcos

   Campbell 1

   Jamie Campbell, Skócia legerősebb klánjának megtermett, kíméletlen harcosa. Feladata, hogy a felföldi klánok viszálykodásának egyszer és mindenkorra véget vessen, és törvényes rendet teremtsen. A határozott, tántoríthatatlan férfi azonban válaszút elé kerül, amikor megismeri egy lázadó klán vezetőjének a lányát. Az ébenfekete hajú Caitrina Lamont elmondhatatlanul vonzza, ám kötelessége fellépni a lány családját is érintő törvénytelenséggel szemben.

   Az eddig védett világban élő Caitrina nem akar férjhez menni. Egyetlen férfi képes az ellenállását buja vággyá alakítani: a családja fő ellenségéhez hű harcos, Jamie Campbell. Caitrina próbál dacolni az érzéki sóvárgással, de a férfi nyers ereje és izgató csókja szinte felperzseli. Vajon a szenvedélyes éjszakák fülledt sötétjében kibontakozó törékeny fegyverszünetből születhet-e olyan erős szerelem, amely a Felföld törvényességét is megszilárdítja?

General Press, 2025

Eredeti cím: Highland Warrior, 2009

   Tavaly búcsút mondtunk Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozatának, és feltételezhetően nem kevesen örültünk, amikor megjött a hír, hogy a Kiadó idén egy újabb McCarty sorozatba fog bele, ami nem lesz olyan hoooooooooosszú, mint az előző, mivel egy trilógiáról van szó.

   Mielőtt rátérnék magára a történetre, el kell mondanom, hogy ez az egyetlen könyv, ami a Romantikus Regények kategóriában megjelenik a második félévben a Kiadó gondozásában, s ez meglehetősen elszomorító. Nem mondom, hogy más zsánerű könyveik rosszak lennének, mert nem azok, de ennek a kategóriának is van piaca és vannak rajongói, szóval át kellene ezt gondolni, különösen, hogy újabban minden kiadó hajlamos mellőzni a műfajt.

   Azt is el kell mondanom, hogy a könyv borítója bűnronda. Engem igazándiból nem érdekelnek a csomagolások, hiszen nem a borítójáért olvasok el egy könyvet, de van amikor már annyira a begyembe van a dolog, hogy muszáj kimondanom. Ez most az az eset. Ronda, primitív, a félmeztelen karakter még nyomokban sem hasonlít a történet főhősére, s csak a vak nem látja, hogy a fej és a test össze van szerkesztve. Értem én, hogy az eredeti kiadás borítóján is egy hiányos öltözetű pasi van, de ha nem veszik át azt, akkor miért kell valami hasonló pucérságot bedobni? Nem beszélve arról, hogy nem hinném, hogy a felföldiek így vonultak volna csatába, vagy egyáltalán egy szál plaidbe öltöztek volna.

   Maga a történet nem volt rossz, felföldi románc némi véres akcióval feltöltve, csakhogy ez a történet nem érte el azt a szintet, amit az előző sorozat során McCarty-tól megszoktam. Nincs ezzel semmi baj, mert ugyanolyan akkurátusan ügyel a történelmi hitelességre (17. század eleji cselekmény), csakhogy minden történelmi töltete és remek történetmesélése ellenére ez a könyv a közepes élmény alsó határát súrolja.

   A főhős James (a történet során többnyire Jamie) Campbell, Argyll grófjának unokatestvére és csatlósa. Nem örvend a legjobb hírnévnek. Olyan szinten nem, hogy az anyák vele riogatják gyermekeiket, bár el kell mondanom, hogy az ördög nem olyan fekete, mint amilyennek lefestik.

   Nos, Jamie Campbell kapitány a Lamont klánhoz érkezik, mert információi vannak arról, hogy a renegát MacGregorokat Lamonték bújtatják. Természetesen a Lamont és a Campbell klán ellenséges viszonyban áll egymással, mert miért is ne? Itt találkozik a Lamont klánfő egyetlen lányával, a messze földön szépségéről híres Caitrinával.

   Ami a hősnőt illeti, a kölcsín nem jelent feltétlen belbecset is, mert lehet a lány bármilyen szép, de elkényeztetett, butácska, tudatlan a világ dolgaiban, és természetesen tele van gyűlölettel a Campbellek iránt. Hülyeségét szeretném naivitásnak nevezni, de nem visz rá a lélek. Caitrinának esze ágában sincs férjhezmenni, jól van ő ott, ahol mindenki csodálja, várúrnőt játszhat és puccos ruhákba öltözhet. Viszont mindenki őt akarja. Hát nem csodás?

   A két főhős találkozása meglehetősen vicces volt, hiszen a lány egy szál alsóruhában ücsörög egy fa tetején, mikor férfi rátalál, s gondoltam ez egy humorban bővelkedő történet lesz egy ilyen indítás után. Nagyobbat nem is tévedhettem volna, mert véresen komoly dolgok történtek, s a meglevő konfliktusok újabbakat szülnek, s bár a két főhős már a cselekmény felénél összeházasodik, az egymással való megbékélés csupán a végére jön össze, annak ellenére, hogy a férfi kétszer is megmenti a lányt a nemi erőszaktól. Mindketten makacsok, tele vannak előítéletekkel – többnyire Caitriona, akinek nagy szüksége van arra, hogy valaki megmutassa milyen a való világ az atyai vár falain kívül –, bizalmatlansággal, s körbe vannak véve olyanokkal, akik ezt az egymás iránti bizalmatlanságot rendesen tudják táplálni. 

   Ami a történet érzéki mércéjét illeti, nos... szükségem volt nekem három fejezetre a nászéjszakáról? Határozottan nem, mint ahogy arra a negyedik fejezetre sem, amelyben utólag elemződik az előző három fejezet és a nászéjszaka.

   Nem volt rossz, de valahogy nem volt az igazi. Még akkor sem, ha hajlamos vagyok elnézőbb lenni a történelmi romantikusokkal szemben, különösen a skótosokkal. Rengeteg mellékszereplője van, s jó szokás szerint McCarty elmagyarázza ki kicsoda és milyen viszonyban áll a többiekkel, bármilyen jelentéktelen is legyen az a mellékszereeplő. Ez pedig felesleges, és a történet szempontjából nem is releváns, csupán vontatottabbá teszi, bár az is lehet, hogy ezek a szereplők majd a következő két rész valamelyikében visszatérnek és jelentősebb szerephez jutnak. Akkor pedig majd újra elmagyarázza, mert miért ne?

   Egynek elment, de nem vagyunk egyformák, tehát ízlések és pofonok.

A Felföld rettegett fiai sorozat részeiről olvashatsz az alábbi linkeken:

Az Újonc

A Vadász

A Haramia

Az Íjász

A Bajnok

A Szikla

A Szellem

Jenny Holiday – Grófi utazás

   Grófi utazás 1

   Még ​egy grófnak is szüksége van hűséges barátokra, és Archibald Fielding-Burton, Harcourt grófja szerencsésnek tartja magát, amiért neki kettő is van. Az éves kirándulás, amelyre Archie a legjobb barátaival, Simonnal és Effie-vel szokott elutazni, szent helyet foglal el mindegyikük naptárában. Idén Archie különösen vágyik rá, hogy elszabaduljon, mígnem sürgős levél érkezik a család egy régi barátjától, aki azért könyörög, hogy Archie segítsen megelőzni egy fenyegető botrányt. A kaland hirtelen női útitársakkal bővül, mivel meg kell menteniük Archie gyerekkori barátait, Clementine és Olive Morgant.

   Ez… bonyolítja a dolgokat. A felnőtt Clementine, bár ugyanolyan őszinte és üdítő, mint amilyenre Archie emlékszik, mégis különbözik attól a vad, szeles lánytól, akit ismert. Bonyolult és meglepő… és makacsul ellenzi a házasságot, amit Archie – olyan okokból, amelyeket nem is mer túl alaposan megvizsgálni – egyre bosszantóbbnak talál.

   Aztán Clem illetlen és igazán elragadó ajánlatot tesz, arra kérve a férfit, hogy mutassa meg neki a hitvesi ágy örömeit, mielőtt megállapodik a vénleányi élet mellett. És miféle úriember lenne, ha visszautasítana egy hölgyet?

Gabo, 2025

Eredeti cím: Earls Trip, 2024

   Kellemes meglepetésként ért, hogy hosszú idő után a Gabo Kiadó ismét megörvendeztette a történelmi romantikus írások kedvelőit egy újabb történettel.

   A fülszöveg és a zsáner csalogatott, tehát akartam ezt a könyvet, annak ellenére, hogy számomra a szerző neve teljesen ismeretlen volt. Másoknak minden bizonnyal nem az, hiszen angol nyelven számos írása jelent már meg, az igaz, hogy ebben a zsánerben ez az első, s remélhetőleg több is követni fogja. Már csak azért is, mert a Grófi utazás egy sorozat indítókötete – feltehetően három részből fog állni, tekintve a grófok (vagy leendő grófok) számát –, és következő része az idén jelenik meg, természetesen angol nyelven. Tehát a magyar változatra még egy kicsit várni kell, ha egyáltalán tervezi a kiadó.

   A történet rém egyszerű: van egy grófi hármas – bár egyikük még csak vikomt, de grófi cím vármányosa –, akiknek barátsága és bajtársiassága még az iskola padjaiban kezdődött. S ez a barátság nem szakadt meg akkor sem, amikor véget értek a tanulóévek, hanem minden év őszén együtt mennek egy két hetes utazásra – az úticélt felváltva választják meg –, ahol a saját szabályaik szerint viselkednek... vagy nem. Ez a „grófi utazás”.

   A hármas tagjai különbözőbbek már nem is lehetnek. Archibald (a történetben többnyire Arch vagy Archie, annak függvényében, hogy éppen ki szólítja meg) diszlexiás – bár ez így soha nem hangzik el (íródik le a történetben), viszont a tüneti leírás ennek felel meg –, és ettől valahogy kevesebbnek érzi magát. Pluszban állandó jelleggel demenciás anyjának hogyléte foglalkoztatja. Simon teljesen el van merülve a parlamenti tevékenységekben, s ha nem épp a hazát akarja megváltani, akkor eszméletlen mennyiságű sajtóterméket fogyaszt, ha kell, ha nem. Effie pedig egy művész hajlamú piperkőc, aki szinte kizárólag feketét visel. Kacérkodik a festészettel, verseket ír, melyeket álnéven jelentet meg egy női magazinban. Igazi különc, bár mindhárman azok a maguk módján.

   Nos, ez a fess grófi trió a szokásos őszi utazására indul, amikor utoléri őket Archie birtokszomszédjának levele és felborítja a terveiket. Archie nem kedveli Morgan bárót, aki annak idején apja barátja volt, de mivel Clementine (Clem, vagy Clemmie, ahogyan a történet során szólítják) gyermekkori pajtása, beleegyezik, hogy segít a beteges bárónak, s barátai vele tartana.

   Az történt ugyanis, hogy a Morgan báró kisebbik lánya, Olive, megszökött nővére vőlegényével, a felbőszült ara pedig egymaga a nyomukba eredt. Ez pedig egyenlő mindkét lány tönkretételével és a társadalmi kitaszítottsággal. Clemmie ezt nem is bánná, hiszen soha nem akart ferjhezmenni, most is csak a kétszínű és radikális vegetáriánus elveket valló vőlegénye tévesztette meg, akinek viselkedése gyökeresen megváltozott az eljegyzés után.

   Az ember lánya azt gondolná, hogy ez a lányok utáni hajsza úgy jó hosszan eltart majd és izgalmas lesz, de téves! A két Morgan lányt nagyon gyorsan kiszabadítják a hozományvadász férfi karjai közül, a továbbiakban arról a két hétről lesz szó, amit a grófi utazás résztvevői a Morgan lányok társaságában tölt el egy lepukkant udvarházban, melynek során Archie és Clemmie ismét közel kerül egymáshoz, és körvonalazódna is a boldog végkifejlet, ha Clemmie nem ismételné folyamatosan, hogy nála a házasság nem játszik, mert... A lány számtalan okot felsorol, s mindig azt dobja be, amit éppen megkíván a helyzet.

   Mit mondjak? Egy nagyon bíztató kezdet után a történet ellaposodott. Itt-ott még megcsillant a történet kezdetén is fellelhető humor, s ez tette némiképp élvezhetővé. Igen, érintett egy csomó fontos és mindig aktuális témát: a baráti és családi kötelékekeket, az egymásra figyelést, az állatvédelmet, hiszen Clemmie pontosan azért vegetáriánus (bár szerintem inkább vegán), mert gyűlöli az állatok megölését és egyben a vadászatot is, ami Archie kedvenc szórakozása. Szó esik még a demenciáról, a diszlexiáról, és mindenről ami ezekkel jár. S talán ez a baj. Túl sok mindent akart egyetlen könyvbe belesűríteni, s ez bizony rontott az élvezhetőségen. Mint ahogy a hosszú leíró részek, a még hosszabb belső monológok, és a néhol fellelhető következetlenségek sem segítettek. A kevesebb néha több. Az viszont pozitív dolog, hogy a történet háromnegyed részéig nincs benne erotika.

   Ez egy erős közepes történet volt. Illetve nem is a történettel van baj, hanem a felhasznált megoldásokkal, mert ebből sokkal többet lehetett volna kihozni, ha nem rugózik fokozottan minden szereplő lelki nyomorán.

   Viszont kaptam egy szenzációs fordítást Tóth Gizellától, ami azt jelenti, hogy nyugodtan a cselekményre koncentrálhattam, és nem azon kellett filóznom, hogy ez a nyakatekert mondat vajon hogyan hangzott eredetiben.

   Bár nem ájultam el tőle, azért szívesen olvasnám a folytatást is magyar nyelven, vagy esetleg egy kortárs művet Holiday tollából, hiszen bőven van miből válogatni.

   Kedvenc idézetem:

   "Miért kell a családot a vérségi kötelék alapján meghatározni? ... Miért nem alakíthatjuk ki a saját családunkat úgy, hogy hasonlóan gondolkodó emberekkel vesszük körül magunkat? Olyan emberekkel, akik értékelnek minket?"

Sabrina Jeffries – Ármány és csabítás

   Hercegi kör 4

   Sheridan ​Wolfe, Armitage hercege a mostohatestvéreivel együtt elhatározza, hogy végre megfejti a rejtélyt, amely az özvegy édesanyjuk három férjének felettébb gyanús halála mögött húzódik. Úgy dönt, kihallgatja az ügy lehetséges gyanúsítottját, Lady Eustace-t, arra azonban nem számít, hogy a hölgy elbűvölő lánya, Vanessa még nagyobb kihívás elé állítja. Sheridan egykori szerelme tragikus elvesztése után megfogadta, hogy ellenáll minden kísértésnek, és soha többé nem nyitja meg a szívét. Ráadásul úgy fest a dolog, hogy Vanessa amúgy is egy londoni drámaíróért rajong… Persze a rideg herceg mit sem sejt arról, hogy a lány csupán azért bonyolódik flörtbe a poétával, hogy felhívja magára az ő figyelmét. A terv sikerül, a herceg egyre növekvő féltékenységével a lány iránti szenvedélye is mind magasabbra csap, mígnem a nyomozás és a két fiatal élete nem várt fordulatot vesz…

General Press, 2025

Erdeti cím: Undercover Duke, 2021

   Az a jó a General Press Kiadóban, hogy ha megkezdi egy könyvsorozat kiadását, akkor azt többnyire be is fejezi. Fél kezem elég megszámolni hány sorozatot/szerzőt kaszáltak el – gondolom az érdeklődés hiánya miatt. Kissé nehezményezem, hogy a sorozatok részeire egy-egy évet kell várni, de helló! Legalább megkapjuk és elolvashatjuk magyar nyelven is.

  Az sincs kedvemre, hogy a Kiadó Romantikus Regények sorozata egyre kevesebb címet jelentet meg. Az év első felében mindössze két ilyen könyvvel találkozunk majd, az egyik ez a Sabrina Jeffries könyv, a másik pedig Julie Klassen tollából származik, akinek az írásait már évek óta nem olvasom (Isten látja lelkemet, megpróbáltam megszeretni!), mert szerintem nagyban másolja Jane Austen stílusát, s ami Austennek annak idején ment, nem föltétlenül működik most is. De térjünk rá Ms. Jeffries könyvére, ami egy sorozat negyedik, egyben befejező része.

   El szoktam mondani, hogy az illető könyv lehet egy sorozat része, de önálló történetként is megállja a helyét. Ez most nem működik. Valamennyi részt olvastam a magyar nyelvű megjelenés után, mi több, ezt a részt tavaly angolul is, mert kíváncsi voltam a gyilkos személyére, viszont most úgy éreztem, hogy teljesen sötétben tapogatózom. Annyi idő eltelt az előző rész olvasásától, és a szereplők száma annyira felduzzadt, hogy sokszor fogalmam sem volt ki kicsoda, milyen kapcsolatban áll a másikkal, és egyáltalán mit keres ebben a történetben.

   Persze az alap dolgokra emlékeztem: van egy hercegné, aki épp a harmadik hercegi férjét fogyasztotta, mindegyiknek szült 1-2 gyermeket, és minden férje gyanús körülmények között szerderült jobb létre. Ezeket a gyanús haláleseteket próbálják felderíteni felnőtt gyermekei, s közben rájuk talál életük párja s a szerelem. A könyv egy pontján elhangzik, hogy a hercegné huszonöt évesen a harmadik férjénél tartott és már öt gyermek anyja volt, és akkor felmerült bennem, hogy ha számításba vesszük a terhességek idejét (rendben, az öt gyerek között van egy ikerpár is), a férjek halála miatti kötelező gyászidőszakot, meg azt a tényt, hogy azért egy terhesség nem jön össze mindig az első próbálkozásra, akkor hány évesen kezdhette pályafutását a hercegné?

   Nos, ez a záró rész az utolsó hercegi gyermek története, Sheridan ​Wolfe, Armitage hercegéé, mivel már csak ő maradt nőtlen. S hogy ne legyen hiányérzetem, a korábbi részek összes szereplője megjelenik a történetben, megfejelve a kiegészítő novella szereplőivel is. Ami nem gond, ha az ember legalább halványan emlékszik rájuk. Az viszont igen, hogy ezeket a szereplőket hol a nevükön, hol a címükön emlegeti a szerző, amitől az én fejemben máris megduplázódtak, és vissza kellett lapozni a családfára, hogy ez most ki is?

   Mit kaptam ettől a történettől? Egy közepes románcot az aktuális hercegi szereplő és Vanessa Pryde kisasszony között, aki annak a nőnek a lánya, aki rajta van a gyanúsítottak listáján, az özvegy hercegné barátnője, a herceg testvérének nagynénje házasság révén – hogy épp hányadik házasságról van szó, ki tudja már? Az ifjú hölgy pedig minden áron meg akarja szerezni magának a nősülni nem szándékozó (megvan a maga oka rá), elszegényedett herceget, ezért cselhez folyamodik. Kész shakespeare-i bonyodalom, ugye? Olyan nagy hűhó semmiért alapon, mert lényegében a langyos románcon kívül nem sok minden történik, bár a „langyos”-t itt a kapcsolat-udvarlás fejlődésére kell érteni, mert a főhősök amúgy nagyon is lángba borítják a hálószobát.

   Ami a történet krimi részét illeti, az nagy csalódás volt. Igen, bebizonyosodik, hogy a hercegi halálok nem véletlen események voltak (ezt amúgy is tudtuk), kiderül ki az elkövető, a motiváció is, viszont az elkövetés módjára nem derül fény, mert közbeszól egy pisztolygolyó. Ennyi gyilkosságot elkövetni bűnözői lángész kell, és kíváncsi lettem volna, hogyan tudta mindezt megtervezni, kivitelezni a 18. század végén – 19. század elején.

   Az egész történet olyan volt, mintha a szerző már belefáradt volna a hercegek történetébe, s gyorsan véget akart volna vetni az egésznek. Túl sok figyelmet fordított a főhősök közötti interakcióra, a megtévesztő játékra, vagy akár a szereplők elmélkedéseire, és többnyire figyemen kívül hagyta azt, aminek a középpontban kellett volna lennie, hiszen négy könyvön keresztül erről volt szó: a gyilkosságok. Tehát Ms. Jeffries maradjon a románcnál és ne írjon krimit, mert nem jön össze neki. Viszont értékeltem a humort, ami többnyire az álnéven színdarabokat író hercegi testvér szívatásában merül ki. Ha a fordító leírhatta többször is a "megbuherál" szót, akkor én is leírhatom a szívatást.

   Nekem ez olyan „egynek elmegy” kategória, mást, többet vártam ettől a sorozatzáró kötettől. Remélhetőleg következnek még Sabrina Jeffries könyvek, amik ennél jobbak lesznek. De hát ízlések és pofonok.

  U.i.: a borító bűnronda, s a képen szereplők öltözetei kétszáz évvel korábbi stílust képviselnek. Nem, nem volt maszkabál a történetben, tehát még ezzel sem lehet magyarázni a kortévesztő ruházatot. Amúgy a kiadó könyvei mindig tetszetős csomagolást kapnak, kivételt képeznek a Romantikus Regények sorozat könyvei. Azokon valami átok ül, mert nem ez az első borító, aminek lényegében nem sok köze van a tartalomhoz.

A sorozat korábbi részei

1 A csábítás iskolája

2 Az agglegény

Sabrina Jeffries, Madeline Hunter, Mary Jo Putney – Karácsonyi csók - novella

3 A herceg hitvese

Vivian Conroy – Rejtély Provence-ben

   Miss Ashford nyomoz 1

   Ugyan a nyárnak és a nyaralásoknak lassan vége, de Vivian Conroy legújabb regényével még elkalandozhatunk Provence mesés tájaira. Tartsatok Miss Atalanta Ashford és a Blogturné bloggereivel és játsszatok a könyvért, amit a kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk megnyerhet a blogturné végén!

   Egy buja francia birtok, egy esküvő és egy rejtélyes haláleset. A harmincas évek csillogását idéző detektívtörténetben a tanárnőként dolgozó Miss Atalanta Ashford egy csapásra bekerül az előkelő társaságba, amikor megörökli nagyapja tekintélyes vagyonát. Ám a villákkal, partikkal és autókkal együtt jár a nagyapáról unokára szálló, szokatlan foglalatosság is: diszkrét nyomozómunka Európa elitjének.

   Atalanta egy szempillantás alatt megkapja élete első megbízását, amely Provence szépséges levendulamezőire, egy grófi esküvőre vezeti. Miközben az amatőr nyomozónő egy múltbéli haláleset nyomába ered, újabb holttest kerül elő, és az események váratlan fordulatot vesznek. Az idő fogy, Atalantának pedig az ügy végére kell járnia, mielőtt a kétségek közt vergődő menyasszony kimondja a mindent eldöntő igent…

General Press, 2024

Eredeti cím: Mistery in Provence, 2022

Megrendelés: 

   Új szerző mutatkozik be a General Press Kiadónál Vivian Conroy személyében. Az eredeti angol fülszöveg jellemzése szerint olyan, mint amikor Agatha Christie találkozna Julie Caplinnal, ami abszolút helytálló, hiszen a zsáner a „cozy mistery”, a történetek helyszíne pedig változó, bárhol lehet Európában, akárcsak Julie Caplin esetében.

   A Rejtély Provence-ben egy – pillanatnyilag – négy részesre tervezett sorozat indítókötete, melyből eddig mindössze két rész jelent meg angol nyelven, és nyilvánvalóan Franciaországba viszi el olvasóját, főszereplője pedig termszetesen Miss Ashford, hiszen a sorozatcím szerint ő fog nyomozni ott, ahol épp szükség van rá. S történik mindez a múlt század harmincas éveiben.

   Kicsoda Miss Atalanta Ashford? Egy svájci nevelőintézet tanárnője, előkelő származásó, de mégis szegény, egy olyan fiatal nő, akire egy nap rámosolyog a szerencse, és sosem ismert nagyapjától hatalmas vagyont örököl, ami szép és jó, csakhogy nem ez az egyetlen örökség. Atalantának folytatnia kell nagyapja diszkrét magánynyomozói praxisát.

   A hősnő még magához sem tér az örökség okozta meglepetésből, amikor máris az ölébe pottyan az első megbízása, ami nem is tűnik olyan nehéznek: Eugénie Frontenac, egy dúsgazdag iparmágnás lánya keresi fel, és azzal bízza meg, hogy derítse ki, mi történt vőlegénye, egy francia gróf előző feleségével. A hivatalos verzió szerint az előző grófné lovasbalesetben halt meg, viszont Eugénie névtelen leveleket kap, melyek szerint az a baleset nem is volt baleset. Atalantának túl sok választása nincs, megbízója távoli rokonaként utazik a grófi kastélyba, hogy utánajárjon a történteknek, melyben segítségére van nagyapja komornyikja és segítőinek kiterjedt hálózata.

   A történet kellőképpen izgalmas, mert a grófi kastélyban meglehetősen sok olyan szereplő gyűl össze az eljövendő esküvő alkalmával, aki esetleg számba jöhet, mint az előző grófné gyilkosa – már, ha egyáltalán gyilkosság volt –, és akik esetleg annak sem örülnének, ha Eugénie beházasodna a családba. Ilyen például a gróf szeretője, volt anyósa, Yvette, akinek a gróf a gyámja, és aki nem igazán tűnik épelméjűnek, valamint a titokzatos Raul, akit még a történet végén sem tudtam igazán sehová sem helyezni, valószínűleg további tervei vannak vele a szerzőnek. És akkor még nem beszéltem a pénzről, és arról, hogy az idilli környezetben levő kastélyban fura dolgok történnek. Meg Madame Frontenacról, akit az ég világon semmi nem érdekel, csak az, hogy lánya a gróf felesége legyen.

   Szórakoztató és szerethető történet volt, igazándiból az utolső harmada pörgött fel, amikor is a millió szál és szereplő kezdett lassan összekapcsolódni. Atalanta Ashford szerethető karakter – vagy nem. Én a nem kategóriába tartozom, számomra ő túlságosan is tökéletes volt: az áldozatkész gyermek, aki kifizeti apja adósságait, a szerény lány, aki sosem hivalkodik, a tanárból lett amatőr nyomozó, akinek minden összejön. No, én ezt nem nyelem be.

    A hősnő tökéletességét leszámítva nekem bejött ez a történet, várom a folytatásokat.

   A mostani játékunkban nyomozásra hívunk titeket, néhány könyvekben is híres nyomozót keresünk, a leírás alapján nektek kell kitalálni, hogy kiről van szó!

   Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A skót származású író és orvos, Sir Arthur Conan Doyle kitalált nyomozója, aki 1887-ben jelent meg először a könyvek lapjain. Mint briliáns londoni detektív, magas intelligenciájáról ismert; híres a megfigyelőképességéről, a következtetőképességéről és a logikájáról, amiket a bűnügyek megoldásánál igen találóan felhasznál. Alighanem az egyik legnépszerűbb fiktív krimifigura az irodalomban.

 

a Rafflecopter giveaway

09.25. This is my (book) universe

09.27. Kitablar

09.29. Betonka szerint a világ

10.01. Könyv és más

Monica McCarty – A Szellem

 

  A Felföld rettegett fiai 12

    Tizenkettedik, egyben utolsó részéhez érkezett Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozata. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, és megtudhatjátok ők hogyan látják ennek a monumentális sorozatnak a befejező történetét, továbbá versenybe szállhattok a Kiadó által felajánlott nyereménykönyvért.

   Joan ​Comyn azon a napon esküdött fel a skót királyra, Robert the Bruce-ra, amikor szemtanúja lett, ahogy Anglia barbár uralkodója megkínozza az édesanyját. A titokzatos szépség szellemként jár-kel az angol nemesek között, és eléri, hogy akaratlanul is felfedjék előtte a titkaikat, amelyeket aztán továbbad a skótoknak.

   Alex Seton egykor ugyancsak Bruce oldalán állt, ám most már az angolok mellett harcol. A férfi eltökélte, hogy leleplezi a Szellemként ismert skót kémet, Anglia legkeresettebb árulóját. Bár Joan tudja, hogy el kell kerülnie a jóképű harcost, különben a lelepleződést kockáztatja, a férfi lovagiassága mégis mélyen megérinti. Amikor Sir Alex gyanúja egyre nyilvánvalóbbá válik, Joan rájön: mindent meg kell tennie, hogy meggyőzze, csatlakozzon ismét a felföldi gárdához. Ahogy azonban egyre közeledik a háború végső csatája, vajon Alex a szerelmet vagy a becsületet választja majd?

General Press, 2024

Eredeti cím: The Ghost, 2016

Megrendelhető 

   Nem titok, hogy kedvelem a skótokról szóló, Skóciában játszódó történeteket (meg Skóciát is), tehát 2014-ben, amikor megjelent A Felföld rettegett fiai sorozat első része (A Harcos), én két kézzel kaptam utána. És nem tetszett. Már nem emlékszem miért, de arra határozottan igen, hogy nyögvenyelősen elolvastam úgy a feléig, aztán félretettem és néhány évig kézbe sem vettem. Lehet egyszerűen nem voltam a témára ráhangolódva, mert amikor ismét megpróbálkoztam vele, öt részt zsinórban elolvastam és izgatottan vártam a folytatás megjelenését.

   Éééés most elérkeztünk ennek a monumentális sorozatnak az utolsó részéhez is, melynek minden részében McCarty szenzációsan ötvözi a valós történelmi tényeket, személyeket a fikcióval és a románccal. Mert ezeknek a történeteknek valós történelmi események az alapja, minden kötet végén a szerzői jegyzet magyarázatot is fűz hozzá – érdemes elolvasni.

   Mivel sorozatról van szó, el kell mondanom azt is, hogy az egyes részek egymástól függetlenül is olvashatóak, bár némiképp kapcsolódnak egymáshoz, hiszen mindegyik egy-egy olyan harcos történetét mutatja be, aki a titkos skót alakulathoz tartozott, amely Skócia függetlenségéért harcolt és Robert the Bruce-t szerette volna királyának látni. Nem tévesztendő össze Diana Gabaldon Outlanderének szabadságharcával, ez a történet néhány évszázaddal korábban játszódik.

   De térjünk rá magára a történetre, mármint erre a sorozatzáróra, és kezdeném mindjárt a borítóval, ami akár tetszhet is valakinek, mert ez ízlés dolga. Nekem viszont nem tetszik, sőt, bűnronda azzal a plaidbe tekert kancsal Quasimodóval, akinek nyomokban sincs köze ahhoz a karakterhez, aki ennek a történetnek a főhőse. Mondjuk az eredeti kiadás csomagolása sem sokkal jobb, mert ott is egy hasonló figura szerepel – csupán nem kancsal és nem púpos –, ami vicc, mert a történet férfi főszereplője mégcsak nem is skót, hanem angol. Arról az Alex Setonról van szó, aki valamikor a titkos alakulat tagja volt, majd átállt az angolok oldalára, mert azt hitte diplomáciával és tárgyalásokkal megakadályozhatja a további vérontásokat. Ő egy lovag, annak ellenére, hogy egy ideig a skótok oldalán harcolt, s mint olyan, sosem viselt plaidet, hanem büszke volt lovagi páncéljára. Akik olvasták a sorozat korábbi részeit minden bizonnyal emlékeznek erre a karaktere, mint ahogyan a női főhősre is, bár eddig inkább az anyjáról volt szó, de a Comyn név mindenképpen ismerősen csenghet.

   Joan Comyn, a történet hősnője egy olyan családban nőtt fel, ahol a skót szülei két különböző oldalon álltak: anyja a skótokén, apja az angolokén. És ez nem végződött jól, hiszen a gyermek Joannak látnia kellett az árulónak kikiáltott anyját ketrecbe zárva, mi több, pont apja statuált elrettentő példát a számára. Csakhogy pont az ellentkezőjét érte el vele.

   A történet jelenében Joan apja már halott, anyja kiszabadult a fogságból és az egyik harcos felesége, a lány pedig megtűrt rokonként él angolpárti hozzátartozóinál, ami nagyszerű lehetőség arra, hogy a skótoknak kémkedjen. Flörtöléssel, kacérkodással könnyen szerez információkat az angoloktól, és nem érdekli, hogy ez a jóhírének a róvására megy. Mert Joan Comyn a Szellem, az a kém, akit Alex Seton le akar leplezni.

   Nem fogom elaprózni hogyan szeret egymásba Joan és Alex, min kell keresztülmenniük, míg ez a szerelem beteljesedhet és jön a happy end, annyit viszont elmondok, hogy ez kicsit sem volt egyszerű.

   Alex és Joan párosa nagyon jól működik együtt. Bár nyilvánvaló volt, hogy mi lesz a történet vége, a történet izgalmas, fodulatokkal teli és egyetlen pillanatig sem lankad az olvasó figyelme, mert volt itt akció bőven. Szerintem ez a történet nagyszerű befejezése egy izgalmas sorozatnak.

   Olvassátok, szeressétek, s nem kell szomorkodni, hogy vége, mert a Kiadó jövőre egy újabb McCarty sorozatot indít, ami mi másról szólhatna, mint a skótokról.

   A regénysorozat mindegyik főszereplője álnevet visel a különleges alakulaton belül. Például Joan Comyn a Szellem. A turné minden állomásán egy-egy főszereplő nevét találjátok, a ti feladatotok pedig az, hogy az illetőhöz tartozó álnevet beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Lachlan MacRuairi

a Rafflecopter giveaway

09.20 - Betonka szerint a világ…

09.22 - Kelly és Lupi olvas 

09.24 - Dreamworld

Elizabeth Hoyt – Színlelt szerelem

   A Greycourt család 2

   A Greycourt sorozat második kötetében egy alattomos kényszerházasságban, sötét titkok árnyékában bimbódzik ki a szerelem.

   Az ambiciózus és ravasz Gideon Hawthorne az egész életét annak szentelte, hogy felküzdje magát a legnagyobb nyomorból. Az elmúlt tíz évben Windemere herceg ügyeit intézte, a legveszélyesebb feladatokat is kérdés nélkül hajtotta végre. Most azonban Gideon készen áll arra, hogy kilépjen a herceg szolgálatából, és végre csak a saját üzletével foglalkozzon. Az aljas Windemere azonban még egy utolsó feladatot bíz rá – a jutalom pedig nem más, mint az unokahúga, Messalina Greycourt keze.

   A szellemes és gyönyörű Messalinának minden ujjára jut egy kérő, ezért is döbben meg, amikor a herceg könyörtelenül házasságra kényszeríti Hawthorne-nal. A lány szökést tervez, Gideon pedig alkut ajánl neki, cserébe azért, hogy a nő segít neki bekerülni az előkelő társaságba. A kezdeti harag ellenére azonban Messalina szeme előtt napról napra jobban feltárul a férfi igazi jelleme, és egyre halványul a fejében a szökés terve.

General Press, 2024

Eredeti cím: When a Rogue Meets His Match, 2020

Megrendelhető      Beleolvasó 

   Mióta megismerkedtem Elizabeth Hoyt Maiden Lane sorozatával (és később a korábban megjelent könyveivel is), minden évben tűkön ülve várom a következő Hoyt könyv magyar nyelvű megjelenését. Talán még J. R. Ward könyveit várom ennyire türelmetlenül – bár vele kapcsolatban az utóbbi időben fenntartásaim vannak.

   Nos, eljött az év fénypontja, kézhez kaptam a könyvet, és az örömben ott volt az üröm is. Két okból is. Az első az, hogy A Greycourt család sorozat első könyve (A bosszú csókja) nekem kicsit bizarr és elvont volt, de reménykedtem, hogy egy közepes indítás után javulnak a dolgok, s ez össze is jött, mert a Színlelt szerelem klasszisokkal jobban tetszett. A második ok, ami elszomorított az volt, hogy ki tudja lesz-e folytatás, s ha igen, akkor mikor, mert a sorozat harmadik részének angol nyelvű megjelenését már többször is elhalasztották a szerző betegsége miatt. Frusztrál, hogy le kell mondanom kedvenc szerzőm írásairól, különösen, hogy a zsánerben fájdalmasan kevés könyv jelenik meg magyar nyelven.

   No, de beszéljünk magáról a könyvről, s kezdeném mindjárt a címmel: Színlelt szerelem – én az eredeti címet egy az egyben lefordítottam volna, s talán még passzolt is volna a történethez: Amikor a gazfickó párjára talál. Fogalmam sincs honnan jött ez a nem igazán kreatív cím/fordítás, mikor ebben a történetben szó sincs színlelt szerelemről. Sehol, egyetlen mondatban, utalásban sem. A főhős ifjonc kora óta szerelmes a számára elérhetetlen hősnőbe. Miért elérhetetlen? Mert a főhős, Gideon Hawthorne, egy verőlegény, aki St. Gilesben (a korabeli London nyomornegyede) kezdte pályafutását, míg Greycourt herceg alkalmazottja nem lett, s bár az eltelt évek alatt mellékállásban üzletember és meglehetősen vagyonos is lett, azért mégiscsak elérhetetlen számára kétes jellemű munkaadójának unokahúga, aki egy ízzig-vérig lady.

   Gideon épp kilépne az elmebeteg herceg szolgálatából, mikor a herceg egyetlen utolsó munkára kéri fel – bár inkább megparancsolja –, aminek fizetsége unokahúga, Messalina Greycourt keze és jelentős hozománya lenne. Gideon pedig belemegy az alkuba, bár nem tetszik neki az, amit a herceg kér (nem mondom meg mit). Abban reménykedik, hogy a házasság olyan ajtókat is megnyit neki, melyek nem csak a társadalmi státuszának tennének jót, hanem az üzletnek is.

   Persze, könnyen rá lehetne sütni az oly divatos "ellenségekből szerelmesek" címkét a történetre, de szó sincs ilyesmiről, hiszen ők ketten nem ellenségek. Gideon évek óta reménytelenül szerelemes a lányba, Messalina számára a férfi pedig semmi több, mint egy újabb akadály a szabadságba vezető úton. Mert Messalina szabadulni akar a hercegi gyámságból, és a maga útját szeretné járni, lehetőleg húgával egyetemben. S ha jól játssza ki a lapjait, akkor ez akár össze is jöhetne neki.

   Szórakoztató volt olvasni a talpig úrinő és a műveletlen tahó pengeváltásait, azt is, ahogy Gideon, a maga józan paraszti eszével nem akarta felfogni, hogy az elit társaság elvár egy bizonyos szintet, kezdve az öltözködéssel és viselkedési szabályokkal, s hogy nem elég egy előnyös házasság céljainak eléréséhez. Nekem szimpatikus volt Gideon a maga darabosságával, Messalina sem volt rossz karakter, csak az utóbbi időben túl sok hozzá hasonló szereplővel találkoztam, s ez lassan már közhelyessé teszi.

   Hogy mi köze van a sorozat előző könyvéhez? Nem sok. Csupán epizodikusan történik említés a korábbi rész szereplőiről, mikor Messalina Freya de Mornay-nak ír (aki – mint tudjuk – már Harlowe herceg felesége és a Bölcs Nők nevű szupertitkos tásaság tagja), segítséget kérve tőle, s teszi ezt azért, mert valamikor ugyanannak a lányneveldének a padjait koptatták. Tehát nem kell ismerni az előző rész történéseit, hogy ennek a könyvnek a cselekménye élvezhető legyen.

   Ugye tudja mindenki, hogy mi lesz a történet vége? Messalina is beleszeret Gideonba, s boldogan élnek míg meg nem halnak, s míg ez megtörténik van némi izgalom és intrika, némi Hoyt írásaira jellemző erotika, cuki kiskutya, és a gonosz természetesen elnyeri büntetését.

   Nem volt tökéletes, de ennek ellenére én kedveltem ezt a történetet, és nagyon szurkolok, hogy a jövőben is olvashassunk Elizabeth Hoyt könyveket.

A sorozat első könyve

A bosszú csókja

   Mostani blogturnénk minden állomásán Elizabeth Hoyt egy-egy sorozatának magyar címét kell összeállítanotok a közreadott, megkevert betűkből – segítség képen a szavak számát jelöljük zárójelben -, majd beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába.

   Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

(3) AAAÁEEÉDGGyJKLNNNOT

a Rafflecopter giveaway

06.24. – Angelika blogja

06.28. – Betonka szerint a világ

07.02. – Olvasónapló

07.06. – Dreamworld