Jenny Holiday – Grófi utazás

   Grófi utazás 1

   Még ​egy grófnak is szüksége van hűséges barátokra, és Archibald Fielding-Burton, Harcourt grófja szerencsésnek tartja magát, amiért neki kettő is van. Az éves kirándulás, amelyre Archie a legjobb barátaival, Simonnal és Effie-vel szokott elutazni, szent helyet foglal el mindegyikük naptárában. Idén Archie különösen vágyik rá, hogy elszabaduljon, mígnem sürgős levél érkezik a család egy régi barátjától, aki azért könyörög, hogy Archie segítsen megelőzni egy fenyegető botrányt. A kaland hirtelen női útitársakkal bővül, mivel meg kell menteniük Archie gyerekkori barátait, Clementine és Olive Morgant.

   Ez… bonyolítja a dolgokat. A felnőtt Clementine, bár ugyanolyan őszinte és üdítő, mint amilyenre Archie emlékszik, mégis különbözik attól a vad, szeles lánytól, akit ismert. Bonyolult és meglepő… és makacsul ellenzi a házasságot, amit Archie – olyan okokból, amelyeket nem is mer túl alaposan megvizsgálni – egyre bosszantóbbnak talál.

   Aztán Clem illetlen és igazán elragadó ajánlatot tesz, arra kérve a férfit, hogy mutassa meg neki a hitvesi ágy örömeit, mielőtt megállapodik a vénleányi élet mellett. És miféle úriember lenne, ha visszautasítana egy hölgyet?

Gabo, 2025

Eredeti cím: Earls Trip, 2024

   Kellemes meglepetésként ért, hogy hosszú idő után a Gabo Kiadó ismét megörvendeztette a történelmi romantikus írások kedvelőit egy újabb történettel.

   A fülszöveg és a zsáner csalogatott, tehát akartam ezt a könyvet, annak ellenére, hogy számomra a szerző neve teljesen ismeretlen volt. Másoknak minden bizonnyal nem az, hiszen angol nyelven számos írása jelent már meg, az igaz, hogy ebben a zsánerben ez az első, s remélhetőleg több is követni fogja. Már csak azért is, mert a Grófi utazás egy sorozat indítókötete – feltehetően három részből fog állni, tekintve a grófok (vagy leendő grófok) számát –, és következő része az idén jelenik meg, természetesen angol nyelven. Tehát a magyar változatra még egy kicsit várni kell, ha egyáltalán tervezi a kiadó.

   A történet rém egyszerű: van egy grófi hármas – bár egyikük még csak vikomt, de grófi cím vármányosa –, akiknek barátsága és bajtársiassága még az iskola padjaiban kezdődött. S ez a barátság nem szakadt meg akkor sem, amikor véget értek a tanulóévek, hanem minden év őszén együtt mennek egy két hetes utazásra – az úticélt felváltva választják meg –, ahol a saját szabályaik szerint viselkednek... vagy nem. Ez a „grófi utazás”.

   A hármas tagjai különbözőbbek már nem is lehetnek. Archibald (a történetben többnyire Arch vagy Archie, annak függvényében, hogy éppen ki szólítja meg) diszlexiás – bár ez így soha nem hangzik el (íródik le a történetben), viszont a tüneti leírás ennek felel meg –, és ettől valahogy kevesebbnek érzi magát. Pluszban állandó jelleggel demenciás anyjának hogyléte foglalkoztatja. Simon teljesen el van merülve a parlamenti tevékenységekben, s ha nem épp a hazát akarja megváltani, akkor eszméletlen mennyiságű sajtóterméket fogyaszt, ha kell, ha nem. Effie pedig egy művész hajlamú piperkőc, aki szinte kizárólag feketét visel. Kacérkodik a festészettel, verseket ír, melyeket álnéven jelentet meg egy női magazinban. Igazi különc, bár mindhárman azok a maguk módján.

   Nos, ez a fess grófi trió a szokásos őszi utazására indul, amikor utoléri őket Archie birtokszomszédjának levele és felborítja a terveiket. Archie nem kedveli Morgan bárót, aki annak idején apja barátja volt, de mivel Clementine (Clem, vagy Clemmie, ahogyan a történet során szólítják) gyermekkori pajtása, beleegyezik, hogy segít a beteges bárónak, s barátai vele tartana.

   Az történt ugyanis, hogy a Morgan báró kisebbik lánya, Olive, megszökött nővére vőlegényével, a felbőszült ara pedig egymaga a nyomukba eredt. Ez pedig egyenlő mindkét lány tönkretételével és a társadalmi kitaszítottsággal. Clemmie ezt nem is bánná, hiszen soha nem akart ferjhezmenni, most is csak a kétszínű és radikális vegetáriánus elveket valló vőlegénye tévesztette meg, akinek viselkedése gyökeresen megváltozott az eljegyzés után.

   Az ember lánya azt gondolná, hogy ez a lányok utáni hajsza úgy jó hosszan eltart majd és izgalmas lesz, de téves! A két Morgan lányt nagyon gyorsan kiszabadítják a hozományvadász férfi karjai közül, a továbbiakban arról a két hétről lesz szó, amit a grófi utazás résztvevői a Morgan lányok társaságában tölt el egy lepukkant udvarházban, melynek során Archie és Clemmie ismét közel kerül egymáshoz, és körvonalazódna is a boldog végkifejlet, ha Clemmie nem ismételné folyamatosan, hogy nála a házasság nem játszik, mert... A lány számtalan okot felsorol, s mindig azt dobja be, amit éppen megkíván a helyzet.

   Mit mondjak? Egy nagyon bíztató kezdet után a történet ellaposodott. Itt-ott még megcsillant a történet kezdetén is fellelhető humor, s ez tette némiképp élvezhetővé. Igen, érintett egy csomó fontos és mindig aktuális témát: a baráti és családi kötelékekeket, az egymásra figyelést, az állatvédelmet, hiszen Clemmie pontosan azért vegetáriánus (bár szerintem inkább vegán), mert gyűlöli az állatok megölését és egyben a vadászatot is, ami Archie kedvenc szórakozása. Szó esik még a demenciáról, a diszlexiáról, és mindenről ami ezekkel jár. S talán ez a baj. Túl sok mindent akart egyetlen könyvbe belesűríteni, s ez bizony rontott az élvezhetőségen. Mint ahogy a hosszú leíró részek, a még hosszabb belső monológok, és a néhol fellelhető következetlenségek sem segítettek. A kevesebb néha több. Az viszont pozitív dolog, hogy a történet háromnegyed részéig nincs benne erotika.

   Ez egy erős közepes történet volt. Illetve nem is a történettel van baj, hanem a felhasznált megoldásokkal, mert ebből sokkal többet lehetett volna kihozni, ha nem rugózik fokozottan minden szereplő lelki nyomorán.

   Viszont kaptam egy szenzációs fordítást Tóth Gizellától, ami azt jelenti, hogy nyugodtan a cselekményre koncentrálhattam, és nem azon kellett filóznom, hogy ez a nyakatekert mondat vajon hogyan hangzott eredetiben.

   Bár nem ájultam el tőle, azért szívesen olvasnám a folytatást is magyar nyelven, vagy esetleg egy kortárs művet Holiday tollából, hiszen bőven van miből válogatni.

   Kedvenc idézetem:

   "Miért kell a családot a vérségi kötelék alapján meghatározni? ... Miért nem alakíthatjuk ki a saját családunkat úgy, hogy hasonlóan gondolkodó emberekkel vesszük körül magunkat? Olyan emberekkel, akik értékelnek minket?"

Sabrina Jeffries – Ármány és csabítás

   Hercegi kör 4

   Sheridan ​Wolfe, Armitage hercege a mostohatestvéreivel együtt elhatározza, hogy végre megfejti a rejtélyt, amely az özvegy édesanyjuk három férjének felettébb gyanús halála mögött húzódik. Úgy dönt, kihallgatja az ügy lehetséges gyanúsítottját, Lady Eustace-t, arra azonban nem számít, hogy a hölgy elbűvölő lánya, Vanessa még nagyobb kihívás elé állítja. Sheridan egykori szerelme tragikus elvesztése után megfogadta, hogy ellenáll minden kísértésnek, és soha többé nem nyitja meg a szívét. Ráadásul úgy fest a dolog, hogy Vanessa amúgy is egy londoni drámaíróért rajong… Persze a rideg herceg mit sem sejt arról, hogy a lány csupán azért bonyolódik flörtbe a poétával, hogy felhívja magára az ő figyelmét. A terv sikerül, a herceg egyre növekvő féltékenységével a lány iránti szenvedélye is mind magasabbra csap, mígnem a nyomozás és a két fiatal élete nem várt fordulatot vesz…

General Press, 2025

Erdeti cím: Undercover Duke, 2021

   Az a jó a General Press Kiadóban, hogy ha megkezdi egy könyvsorozat kiadását, akkor azt többnyire be is fejezi. Fél kezem elég megszámolni hány sorozatot/szerzőt kaszáltak el – gondolom az érdeklődés hiánya miatt. Kissé nehezményezem, hogy a sorozatok részeire egy-egy évet kell várni, de helló! Legalább megkapjuk és elolvashatjuk magyar nyelven is.

  Az sincs kedvemre, hogy a Kiadó Romantikus Regények sorozata egyre kevesebb címet jelentet meg. Az év első felében mindössze két ilyen könyvvel találkozunk majd, az egyik ez a Sabrina Jeffries könyv, a másik pedig Julie Klassen tollából származik, akinek az írásait már évek óta nem olvasom (Isten látja lelkemet, megpróbáltam megszeretni!), mert szerintem nagyban másolja Jane Austen stílusát, s ami Austennek annak idején ment, nem föltétlenül működik most is. De térjünk rá Ms. Jeffries könyvére, ami egy sorozat negyedik, egyben befejező része.

   El szoktam mondani, hogy az illető könyv lehet egy sorozat része, de önálló történetként is megállja a helyét. Ez most nem működik. Valamennyi részt olvastam a magyar nyelvű megjelenés után, mi több, ezt a részt tavaly angolul is, mert kíváncsi voltam a gyilkos személyére, viszont most úgy éreztem, hogy teljesen sötétben tapogatózom. Annyi idő eltelt az előző rész olvasásától, és a szereplők száma annyira felduzzadt, hogy sokszor fogalmam sem volt ki kicsoda, milyen kapcsolatban áll a másikkal, és egyáltalán mit keres ebben a történetben.

   Persze az alap dolgokra emlékeztem: van egy hercegné, aki épp a harmadik hercegi férjét fogyasztotta, mindegyiknek szült 1-2 gyermeket, és minden férje gyanús körülmények között szerderült jobb létre. Ezeket a gyanús haláleseteket próbálják felderíteni felnőtt gyermekei, s közben rájuk talál életük párja s a szerelem. A könyv egy pontján elhangzik, hogy a hercegné huszonöt évesen a harmadik férjénél tartott és már öt gyermek anyja volt, és akkor felmerült bennem, hogy ha számításba vesszük a terhességek idejét (rendben, az öt gyerek között van egy ikerpár is), a férjek halála miatti kötelező gyászidőszakot, meg azt a tényt, hogy azért egy terhesség nem jön össze mindig az első próbálkozásra, akkor hány évesen kezdhette pályafutását a hercegné?

   Nos, ez a záró rész az utolsó hercegi gyermek története, Sheridan ​Wolfe, Armitage hercegéé, mivel már csak ő maradt nőtlen. S hogy ne legyen hiányérzetem, a korábbi részek összes szereplője megjelenik a történetben, megfejelve a kiegészítő novella szereplőivel is. Ami nem gond, ha az ember legalább halványan emlékszik rájuk. Az viszont igen, hogy ezeket a szereplőket hol a nevükön, hol a címükön emlegeti a szerző, amitől az én fejemben máris megduplázódtak, és vissza kellett lapozni a családfára, hogy ez most ki is?

   Mit kaptam ettől a történettől? Egy közepes románcot az aktuális hercegi szereplő és Vanessa Pryde kisasszony között, aki annak a nőnek a lánya, aki rajta van a gyanúsítottak listáján, az özvegy hercegné barátnője, a herceg testvérének nagynénje házasság révén – hogy épp hányadik házasságról van szó, ki tudja már? Az ifjú hölgy pedig minden áron meg akarja szerezni magának a nősülni nem szándékozó (megvan a maga oka rá), elszegényedett herceget, ezért cselhez folyamodik. Kész shakespeare-i bonyodalom, ugye? Olyan nagy hűhó semmiért alapon, mert lényegében a langyos románcon kívül nem sok minden történik, bár a „langyos”-t itt a kapcsolat-udvarlás fejlődésére kell érteni, mert a főhősök amúgy nagyon is lángba borítják a hálószobát.

   Ami a történet krimi részét illeti, az nagy csalódás volt. Igen, bebizonyosodik, hogy a hercegi halálok nem véletlen események voltak (ezt amúgy is tudtuk), kiderül ki az elkövető, a motiváció is, viszont az elkövetés módjára nem derül fény, mert közbeszól egy pisztolygolyó. Ennyi gyilkosságot elkövetni bűnözői lángész kell, és kíváncsi lettem volna, hogyan tudta mindezt megtervezni, kivitelezni a 18. század végén – 19. század elején.

   Az egész történet olyan volt, mintha a szerző már belefáradt volna a hercegek történetébe, s gyorsan véget akart volna vetni az egésznek. Túl sok figyelmet fordított a főhősök közötti interakcióra, a megtévesztő játékra, vagy akár a szereplők elmélkedéseire, és többnyire figyemen kívül hagyta azt, aminek a középpontban kellett volna lennie, hiszen négy könyvön keresztül erről volt szó: a gyilkosságok. Tehát Ms. Jeffries maradjon a románcnál és ne írjon krimit, mert nem jön össze neki. Viszont értékeltem a humort, ami többnyire az álnéven színdarabokat író hercegi testvér szívatásában merül ki. Ha a fordító leírhatta többször is a "megbuherál" szót, akkor én is leírhatom a szívatást.

   Nekem ez olyan „egynek elmegy” kategória, mást, többet vártam ettől a sorozatzáró kötettől. Remélhetőleg következnek még Sabrina Jeffries könyvek, amik ennél jobbak lesznek. De hát ízlések és pofonok.

  U.i.: a borító bűnronda, s a képen szereplők öltözetei kétszáz évvel korábbi stílust képviselnek. Nem, nem volt maszkabál a történetben, tehát még ezzel sem lehet magyarázni a kortévesztő ruházatot. Amúgy a kiadó könyvei mindig tetszetős csomagolást kapnak, kivételt képeznek a Romantikus Regények sorozat könyvei. Azokon valami átok ül, mert nem ez az első borító, aminek lényegében nem sok köze van a tartalomhoz.

A sorozat korábbi részei

1 A csábítás iskolája

2 Az agglegény

Sabrina Jeffries, Madeline Hunter, Mary Jo Putney – Karácsonyi csók - novella

3 A herceg hitvese

Vivian Conroy – Rejtély Provence-ben

   Miss Ashford nyomoz 1

   Ugyan a nyárnak és a nyaralásoknak lassan vége, de Vivian Conroy legújabb regényével még elkalandozhatunk Provence mesés tájaira. Tartsatok Miss Atalanta Ashford és a Blogturné bloggereivel és játsszatok a könyvért, amit a kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk megnyerhet a blogturné végén!

   Egy buja francia birtok, egy esküvő és egy rejtélyes haláleset. A harmincas évek csillogását idéző detektívtörténetben a tanárnőként dolgozó Miss Atalanta Ashford egy csapásra bekerül az előkelő társaságba, amikor megörökli nagyapja tekintélyes vagyonát. Ám a villákkal, partikkal és autókkal együtt jár a nagyapáról unokára szálló, szokatlan foglalatosság is: diszkrét nyomozómunka Európa elitjének.

   Atalanta egy szempillantás alatt megkapja élete első megbízását, amely Provence szépséges levendulamezőire, egy grófi esküvőre vezeti. Miközben az amatőr nyomozónő egy múltbéli haláleset nyomába ered, újabb holttest kerül elő, és az események váratlan fordulatot vesznek. Az idő fogy, Atalantának pedig az ügy végére kell járnia, mielőtt a kétségek közt vergődő menyasszony kimondja a mindent eldöntő igent…

General Press, 2024

Eredeti cím: Mistery in Provence, 2022

Megrendelés: 

   Új szerző mutatkozik be a General Press Kiadónál Vivian Conroy személyében. Az eredeti angol fülszöveg jellemzése szerint olyan, mint amikor Agatha Christie találkozna Julie Caplinnal, ami abszolút helytálló, hiszen a zsáner a „cozy mistery”, a történetek helyszíne pedig változó, bárhol lehet Európában, akárcsak Julie Caplin esetében.

   A Rejtély Provence-ben egy – pillanatnyilag – négy részesre tervezett sorozat indítókötete, melyből eddig mindössze két rész jelent meg angol nyelven, és nyilvánvalóan Franciaországba viszi el olvasóját, főszereplője pedig termszetesen Miss Ashford, hiszen a sorozatcím szerint ő fog nyomozni ott, ahol épp szükség van rá. S történik mindez a múlt század harmincas éveiben.

   Kicsoda Miss Atalanta Ashford? Egy svájci nevelőintézet tanárnője, előkelő származásó, de mégis szegény, egy olyan fiatal nő, akire egy nap rámosolyog a szerencse, és sosem ismert nagyapjától hatalmas vagyont örököl, ami szép és jó, csakhogy nem ez az egyetlen örökség. Atalantának folytatnia kell nagyapja diszkrét magánynyomozói praxisát.

   A hősnő még magához sem tér az örökség okozta meglepetésből, amikor máris az ölébe pottyan az első megbízása, ami nem is tűnik olyan nehéznek: Eugénie Frontenac, egy dúsgazdag iparmágnás lánya keresi fel, és azzal bízza meg, hogy derítse ki, mi történt vőlegénye, egy francia gróf előző feleségével. A hivatalos verzió szerint az előző grófné lovasbalesetben halt meg, viszont Eugénie névtelen leveleket kap, melyek szerint az a baleset nem is volt baleset. Atalantának túl sok választása nincs, megbízója távoli rokonaként utazik a grófi kastélyba, hogy utánajárjon a történteknek, melyben segítségére van nagyapja komornyikja és segítőinek kiterjedt hálózata.

   A történet kellőképpen izgalmas, mert a grófi kastélyban meglehetősen sok olyan szereplő gyűl össze az eljövendő esküvő alkalmával, aki esetleg számba jöhet, mint az előző grófné gyilkosa – már, ha egyáltalán gyilkosság volt –, és akik esetleg annak sem örülnének, ha Eugénie beházasodna a családba. Ilyen például a gróf szeretője, volt anyósa, Yvette, akinek a gróf a gyámja, és aki nem igazán tűnik épelméjűnek, valamint a titokzatos Raul, akit még a történet végén sem tudtam igazán sehová sem helyezni, valószínűleg további tervei vannak vele a szerzőnek. És akkor még nem beszéltem a pénzről, és arról, hogy az idilli környezetben levő kastélyban fura dolgok történnek. Meg Madame Frontenacról, akit az ég világon semmi nem érdekel, csak az, hogy lánya a gróf felesége legyen.

   Szórakoztató és szerethető történet volt, igazándiból az utolső harmada pörgött fel, amikor is a millió szál és szereplő kezdett lassan összekapcsolódni. Atalanta Ashford szerethető karakter – vagy nem. Én a nem kategóriába tartozom, számomra ő túlságosan is tökéletes volt: az áldozatkész gyermek, aki kifizeti apja adósságait, a szerény lány, aki sosem hivalkodik, a tanárból lett amatőr nyomozó, akinek minden összejön. No, én ezt nem nyelem be.

    A hősnő tökéletességét leszámítva nekem bejött ez a történet, várom a folytatásokat.

   A mostani játékunkban nyomozásra hívunk titeket, néhány könyvekben is híres nyomozót keresünk, a leírás alapján nektek kell kitalálni, hogy kiről van szó!

   Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A skót származású író és orvos, Sir Arthur Conan Doyle kitalált nyomozója, aki 1887-ben jelent meg először a könyvek lapjain. Mint briliáns londoni detektív, magas intelligenciájáról ismert; híres a megfigyelőképességéről, a következtetőképességéről és a logikájáról, amiket a bűnügyek megoldásánál igen találóan felhasznál. Alighanem az egyik legnépszerűbb fiktív krimifigura az irodalomban.

 

09.25. This is my (book) universe

09.27. Kitablar

09.29. Betonka szerint a világ

10.01. Könyv és más

Monica McCarty – A Szellem

 

  A Felföld rettegett fiai 12

    Tizenkettedik, egyben utolsó részéhez érkezett Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozata. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, és megtudhatjátok ők hogyan látják ennek a monumentális sorozatnak a befejező történetét, továbbá versenybe szállhattok a Kiadó által felajánlott nyereménykönyvért.

   Joan ​Comyn azon a napon esküdött fel a skót királyra, Robert the Bruce-ra, amikor szemtanúja lett, ahogy Anglia barbár uralkodója megkínozza az édesanyját. A titokzatos szépség szellemként jár-kel az angol nemesek között, és eléri, hogy akaratlanul is felfedjék előtte a titkaikat, amelyeket aztán továbbad a skótoknak.

   Alex Seton egykor ugyancsak Bruce oldalán állt, ám most már az angolok mellett harcol. A férfi eltökélte, hogy leleplezi a Szellemként ismert skót kémet, Anglia legkeresettebb árulóját. Bár Joan tudja, hogy el kell kerülnie a jóképű harcost, különben a lelepleződést kockáztatja, a férfi lovagiassága mégis mélyen megérinti. Amikor Sir Alex gyanúja egyre nyilvánvalóbbá válik, Joan rájön: mindent meg kell tennie, hogy meggyőzze, csatlakozzon ismét a felföldi gárdához. Ahogy azonban egyre közeledik a háború végső csatája, vajon Alex a szerelmet vagy a becsületet választja majd?

General Press, 2024

Eredeti cím: The Ghost, 2016

Megrendelhető 

   Nem titok, hogy kedvelem a skótokról szóló, Skóciában játszódó történeteket (meg Skóciát is), tehát 2014-ben, amikor megjelent A Felföld rettegett fiai sorozat első része (A Harcos), én két kézzel kaptam utána. És nem tetszett. Már nem emlékszem miért, de arra határozottan igen, hogy nyögvenyelősen elolvastam úgy a feléig, aztán félretettem és néhány évig kézbe sem vettem. Lehet egyszerűen nem voltam a témára ráhangolódva, mert amikor ismét megpróbálkoztam vele, öt részt zsinórban elolvastam és izgatottan vártam a folytatás megjelenését.

   Éééés most elérkeztünk ennek a monumentális sorozatnak az utolsó részéhez is, melynek minden részében McCarty szenzációsan ötvözi a valós történelmi tényeket, személyeket a fikcióval és a románccal. Mert ezeknek a történeteknek valós történelmi események az alapja, minden kötet végén a szerzői jegyzet magyarázatot is fűz hozzá – érdemes elolvasni.

   Mivel sorozatról van szó, el kell mondanom azt is, hogy az egyes részek egymástól függetlenül is olvashatóak, bár némiképp kapcsolódnak egymáshoz, hiszen mindegyik egy-egy olyan harcos történetét mutatja be, aki a titkos skót alakulathoz tartozott, amely Skócia függetlenségéért harcolt és Robert the Bruce-t szerette volna királyának látni. Nem tévesztendő össze Diana Gabaldon Outlanderének szabadságharcával, ez a történet néhány évszázaddal korábban játszódik.

   De térjünk rá magára a történetre, mármint erre a sorozatzáróra, és kezdeném mindjárt a borítóval, ami akár tetszhet is valakinek, mert ez ízlés dolga. Nekem viszont nem tetszik, sőt, bűnronda azzal a plaidbe tekert kancsal Quasimodóval, akinek nyomokban sincs köze ahhoz a karakterhez, aki ennek a történetnek a főhőse. Mondjuk az eredeti kiadás csomagolása sem sokkal jobb, mert ott is egy hasonló figura szerepel – csupán nem kancsal és nem púpos –, ami vicc, mert a történet férfi főszereplője mégcsak nem is skót, hanem angol. Arról az Alex Setonról van szó, aki valamikor a titkos alakulat tagja volt, majd átállt az angolok oldalára, mert azt hitte diplomáciával és tárgyalásokkal megakadályozhatja a további vérontásokat. Ő egy lovag, annak ellenére, hogy egy ideig a skótok oldalán harcolt, s mint olyan, sosem viselt plaidet, hanem büszke volt lovagi páncéljára. Akik olvasták a sorozat korábbi részeit minden bizonnyal emlékeznek erre a karaktere, mint ahogyan a női főhősre is, bár eddig inkább az anyjáról volt szó, de a Comyn név mindenképpen ismerősen csenghet.

   Joan Comyn, a történet hősnője egy olyan családban nőtt fel, ahol a skót szülei két különböző oldalon álltak: anyja a skótokén, apja az angolokén. És ez nem végződött jól, hiszen a gyermek Joannak látnia kellett az árulónak kikiáltott anyját ketrecbe zárva, mi több, pont apja statuált elrettentő példát a számára. Csakhogy pont az ellentkezőjét érte el vele.

   A történet jelenében Joan apja már halott, anyja kiszabadult a fogságból és az egyik harcos felesége, a lány pedig megtűrt rokonként él angolpárti hozzátartozóinál, ami nagyszerű lehetőség arra, hogy a skótoknak kémkedjen. Flörtöléssel, kacérkodással könnyen szerez információkat az angoloktól, és nem érdekli, hogy ez a jóhírének a róvására megy. Mert Joan Comyn a Szellem, az a kém, akit Alex Seton le akar leplezni.

   Nem fogom elaprózni hogyan szeret egymásba Joan és Alex, min kell keresztülmenniük, míg ez a szerelem beteljesedhet és jön a happy end, annyit viszont elmondok, hogy ez kicsit sem volt egyszerű.

   Alex és Joan párosa nagyon jól működik együtt. Bár nyilvánvaló volt, hogy mi lesz a történet vége, a történet izgalmas, fodulatokkal teli és egyetlen pillanatig sem lankad az olvasó figyelme, mert volt itt akció bőven. Szerintem ez a történet nagyszerű befejezése egy izgalmas sorozatnak.

   Olvassátok, szeressétek, s nem kell szomorkodni, hogy vége, mert a Kiadó jövőre egy újabb McCarty sorozatot indít, ami mi másról szólhatna, mint a skótokról.

   A regénysorozat mindegyik főszereplője álnevet visel a különleges alakulaton belül. Például Joan Comyn a Szellem. A turné minden állomásán egy-egy főszereplő nevét találjátok, a ti feladatotok pedig az, hogy az illetőhöz tartozó álnevet beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Lachlan MacRuairi

09.20 - Betonka szerint a világ…

09.22 - Kelly és Lupi olvas 

09.24 - Dreamworld

Elizabeth Hoyt – Színlelt szerelem

   A Greycourt család 2

   A Greycourt sorozat második kötetében egy alattomos kényszerházasságban, sötét titkok árnyékában bimbódzik ki a szerelem.

   Az ambiciózus és ravasz Gideon Hawthorne az egész életét annak szentelte, hogy felküzdje magát a legnagyobb nyomorból. Az elmúlt tíz évben Windemere herceg ügyeit intézte, a legveszélyesebb feladatokat is kérdés nélkül hajtotta végre. Most azonban Gideon készen áll arra, hogy kilépjen a herceg szolgálatából, és végre csak a saját üzletével foglalkozzon. Az aljas Windemere azonban még egy utolsó feladatot bíz rá – a jutalom pedig nem más, mint az unokahúga, Messalina Greycourt keze.

   A szellemes és gyönyörű Messalinának minden ujjára jut egy kérő, ezért is döbben meg, amikor a herceg könyörtelenül házasságra kényszeríti Hawthorne-nal. A lány szökést tervez, Gideon pedig alkut ajánl neki, cserébe azért, hogy a nő segít neki bekerülni az előkelő társaságba. A kezdeti harag ellenére azonban Messalina szeme előtt napról napra jobban feltárul a férfi igazi jelleme, és egyre halványul a fejében a szökés terve.

General Press, 2024

Eredeti cím: When a Rogue Meets His Match, 2020

Megrendelhető      Beleolvasó 

   Mióta megismerkedtem Elizabeth Hoyt Maiden Lane sorozatával (és később a korábban megjelent könyveivel is), minden évben tűkön ülve várom a következő Hoyt könyv magyar nyelvű megjelenését. Talán még J. R. Ward könyveit várom ennyire türelmetlenül – bár vele kapcsolatban az utóbbi időben fenntartásaim vannak.

   Nos, eljött az év fénypontja, kézhez kaptam a könyvet, és az örömben ott volt az üröm is. Két okból is. Az első az, hogy A Greycourt család sorozat első könyve (A bosszú csókja) nekem kicsit bizarr és elvont volt, de reménykedtem, hogy egy közepes indítás után javulnak a dolgok, s ez össze is jött, mert a Színlelt szerelem klasszisokkal jobban tetszett. A második ok, ami elszomorított az volt, hogy ki tudja lesz-e folytatás, s ha igen, akkor mikor, mert a sorozat harmadik részének angol nyelvű megjelenését már többször is elhalasztották a szerző betegsége miatt. Frusztrál, hogy le kell mondanom kedvenc szerzőm írásairól, különösen, hogy a zsánerben fájdalmasan kevés könyv jelenik meg magyar nyelven.

   No, de beszéljünk magáról a könyvről, s kezdeném mindjárt a címmel: Színlelt szerelem – én az eredeti címet egy az egyben lefordítottam volna, s talán még passzolt is volna a történethez: Amikor a gazfickó párjára talál. Fogalmam sincs honnan jött ez a nem igazán kreatív cím/fordítás, mikor ebben a történetben szó sincs színlelt szerelemről. Sehol, egyetlen mondatban, utalásban sem. A főhős ifjonc kora óta szerelmes a számára elérhetetlen hősnőbe. Miért elérhetetlen? Mert a főhős, Gideon Hawthorne, egy verőlegény, aki St. Gilesben (a korabeli London nyomornegyede) kezdte pályafutását, míg Greycourt herceg alkalmazottja nem lett, s bár az eltelt évek alatt mellékállásban üzletember és meglehetősen vagyonos is lett, azért mégiscsak elérhetetlen számára kétes jellemű munkaadójának unokahúga, aki egy ízzig-vérig lady.

   Gideon épp kilépne az elmebeteg herceg szolgálatából, mikor a herceg egyetlen utolsó munkára kéri fel – bár inkább megparancsolja –, aminek fizetsége unokahúga, Messalina Greycourt keze és jelentős hozománya lenne. Gideon pedig belemegy az alkuba, bár nem tetszik neki az, amit a herceg kér (nem mondom meg mit). Abban reménykedik, hogy a házasság olyan ajtókat is megnyit neki, melyek nem csak a társadalmi státuszának tennének jót, hanem az üzletnek is.

   Persze, könnyen rá lehetne sütni az oly divatos "ellenségekből szerelmesek" címkét a történetre, de szó sincs ilyesmiről, hiszen ők ketten nem ellenségek. Gideon évek óta reménytelenül szerelemes a lányba, Messalina számára a férfi pedig semmi több, mint egy újabb akadály a szabadságba vezető úton. Mert Messalina szabadulni akar a hercegi gyámságból, és a maga útját szeretné járni, lehetőleg húgával egyetemben. S ha jól játssza ki a lapjait, akkor ez akár össze is jöhetne neki.

   Szórakoztató volt olvasni a talpig úrinő és a műveletlen tahó pengeváltásait, azt is, ahogy Gideon, a maga józan paraszti eszével nem akarta felfogni, hogy az elit társaság elvár egy bizonyos szintet, kezdve az öltözködéssel és viselkedési szabályokkal, s hogy nem elég egy előnyös házasság céljainak eléréséhez. Nekem szimpatikus volt Gideon a maga darabosságával, Messalina sem volt rossz karakter, csak az utóbbi időben túl sok hozzá hasonló szereplővel találkoztam, s ez lassan már közhelyessé teszi.

   Hogy mi köze van a sorozat előző könyvéhez? Nem sok. Csupán epizodikusan történik említés a korábbi rész szereplőiről, mikor Messalina Freya de Mornay-nak ír (aki – mint tudjuk – már Harlowe herceg felesége és a Bölcs Nők nevű szupertitkos tásaság tagja), segítséget kérve tőle, s teszi ezt azért, mert valamikor ugyanannak a lányneveldének a padjait koptatták. Tehát nem kell ismerni az előző rész történéseit, hogy ennek a könyvnek a cselekménye élvezhető legyen.

   Ugye tudja mindenki, hogy mi lesz a történet vége? Messalina is beleszeret Gideonba, s boldogan élnek míg meg nem halnak, s míg ez megtörténik van némi izgalom és intrika, némi Hoyt írásaira jellemző erotika, cuki kiskutya, és a gonosz természetesen elnyeri büntetését.

   Nem volt tökéletes, de ennek ellenére én kedveltem ezt a történetet, és nagyon szurkolok, hogy a jövőben is olvashassunk Elizabeth Hoyt könyveket.

A sorozat első könyve

A bosszú csókja

   Mostani blogturnénk minden állomásán Elizabeth Hoyt egy-egy sorozatának magyar címét kell összeállítanotok a közreadott, megkevert betűkből – segítség képen a szavak számát jelöljük zárójelben -, majd beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába.

   Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

(3) AAAÁEEÉDGGyJKLNNNOT

06.24. – Angelika blogja

06.28. – Betonka szerint a világ

07.02. – Olvasónapló

07.06. – Dreamworld

Sabrina Jeffries – A herceg hitvese

   Hercegi kör 3

   Harmadik részével folytatódik Sabrina Jeffries Hercegi kör című sorozata, melyet magyar nyelven a General Press Kiadó gondozásában olvashatunk.

   Szeretnétek megnyerni a Kiadó által felajánlott példányt? Akkor kövessétek blogturnénkat, vegyetek részt a nyereményjátékban, s kis szerencsével a tiétek lehet!

   Amikor ​egy hirtelen jött szikra mindent lángra lobbant

   Egy múltbéli csók az elragadó és éles eszű Miss Olivia Norley-val látszólag már csak egy halvány emlék Thornstock hercege számára. Bár a legjobb partit kereső anyák és lányok világában a férfinak számtalan feleségjelölt kerül az útjába, a hódításairól hírhedtté vált Thorn továbbra is agglegény marad. Egy Oliviával való véletlen találkozás azonban kizökkenti a nyugalmából, hiszen még jól emlékszik a csókjuk utáni zsarolásra, amely mindkettejük nevét beszennyezhette volna.

   Ráadásul Thorn féltestvére, Grey egy különleges vizsgálattal bízza meg a kémiarajongó Miss Norley-t egy, a családjukban történt titokzatos haláleset ügyében. A vegyésznek készülő Olivia lelkesen vág bele a kísérletbe, ám arra ő sem számít, hogy Thorn minden lépését árnyékként követi majd, és hogy a férfi állandó jelenléte őt magát is összezavarja, így lassan kezdi elveszíteni az uralmát a cselekedetei felett. Mindennek a tetejébe pedig valaki meg akarja akadályozni, hogy az igazság napvilágra kerüljön – az illető pedig semmitől sem riad vissza…

General Press, 2024

Eredeti cím: Who Wants to Marry a Duke, 2020

Megrendelhető

   Valamiért meggyőződésem volt, hogy Sabrina Jeffries Hercegi kör sorozata három részből áll (pedig négyből) – meg a kötelező karácsonyi kisregényből, amit a tavalyi év végén volt szerencséjük olvasni az érdekelteknek –, és most, ebben a kötetben végre megtudom ki az az elvetemült, aki sorra gyilkolja a hercegné férjeit. Igen, ez az a sorozat, ahol egy hölgynek három hercegi férj is jutott, szült három hercegi csemetét (meg egy leányzót is), akik már mind felnőttek, és a történet jelenében azt szeretnék kideríteni, hogy ki áll a hercegi férjek halála mögött. Azok, akik olvasták a korábban megjelent részeket, természetesen tisztában vannak ezzel. 

  A herceg hitvese a második hercegi utódról, Thornstock (Thorn) hercegéről szól, aki barátja nevén publikálja meglehetősen sikeres színdarabjait. Mert, ugye, egy herceg semmi ilyesmit nem tehet meg a saját neve alatt. Amikor féltestéve – Greycourt hercege, akit a sorozat első könyvéből ismerünk – apja halála esetében felmerül az idegenkezűség, Thorn elgondolkozik azon, hogy talán az ő apja halála sem volt az aminek látszott. Greycourt azt feltételezi, hogy apját ciánnal mérgezték meg, s hogy ezt bebizonyítsa, szüksége van egy hozzáértő ember segítségére, és Miss Olivia Norley személyében meg is találja.

   Thornnak nem tetszik az ötlet, egyrészt mert nem bízik a lány tudásában, másrészt néhány évvel korábban kompromittáló helyzetben találták az illető hölggyel, és csakis Olivia visszautasítása mentette meg a kényszerházasságtól. Mivel a múlt történései miatt egy kicsit sem bízik a lányban – és különösen annak mostohaanyjában, aki az évekkel korábbi incidens alkalmával egy családi titokkal zsarolta, hogy kikényszerítse a leánykérést –, ő is Greyékhez csapódik, amikor a család és Miss Norley vidékre utazik, hogy a néhai herceget exhumálják és a lány elvégezhesse a vegyi elemzést.

   Olivia Norley nem az a tipikus történelmi romantikus hősnő, mert szinte mindenben különbözik kortársaitól. Már vénkisasszonynak számít, és ambíciózus mostohaanyja bánatára soha nem is törte magát, hogy férjet fogjon magának. Őt jobban érdekli a vegyészet, és különc nagybácsijának köszönhetően meglehetősen gazdag ismeretekkel rendelkezik a témában. Őt nem elégíti ki az, ami a kortársait, hanem többet akar, használni akarja az eszét, erdményeket és elismerést akar, ami nagy kihívást jelentett egy olyan korban, amikor a nemesi hölgyeknek előre megszabott életútja volt, és az nem a tudományos karriert jelentette.

   A cselekménynek két szála van, amelyek egyszerre futnak: az egyik Thorn és Olivia románca (tömény erotikával fűszerezve), a másik pedig a nyomozás a gyanús halálesetek miatt, s míg az első nem igazán okoz meglepetést, hiszen egy romantikus történetnek az a célja, hogy a történet végére a szerelmesek egymásra találjanak és megkonduljanak az esküvői harangok, addig a nyomozós szál meglehetősen eldurvul és átmegy thrillerbe. Kiváncsi vagyok hová lehet ezt még fokozni?

   Megtudtam, hogy ki a gyilkos? Nem, de még hátra van egy hercegi csemete és az ő szerelmi története. Jeffries mesterien szőtte a szálakat, hiszen pillanatnyilag több jelöltem is lenne, s nagy valószínűség szerint egyik tippem sem fog bejönni.

   Engem szórakoztatott a történet. Izgalmas volt, pörgős, olvastatta magát. Az egyetlen negatívum, hogy itt hagyott lógva a gyilkos személyét és motivációját illetően, és számításaim szerint egy évet kell várni, míg a magyar olvasók megtudják kinek állt érdekében megölni a hercegné férjeit.

A Hercegi kör korábbi részeiről olvashatsz:

1 A csábítás iskolája 

2 Az agglegény 

Sabrina Jeffries, Madeline Hunter, Mary Jo Putney – Karácsonyi csók – kisregény

   A történet hősnője ellenállhatatlan vonzódást érez a tudományok, pontosabban a kémia iránt, ezért nyereményjátékunk is ehhez kapcsolódik. A turné minden állomásán információkat találtok egy-egy hölgyről, aki a maga idejében kiváló eredményeket ért el a maga szakterületén, a ti feladatotok az, hogy kitaláljátok kire gondoltunk és a nevet beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába

   Figyelem! A beírt válaszokon nem áll módunkban változtatni, a kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Az egyetlen női tudós, aki kétszer kapott Nobel-díjat: 1903 fizikai, 1911 kémiai

02.15 - Betonka szerint a világ…

02.17 - Kelly és Lupi olvas

02.19 - Insane Life

02.21 - Dreamworld

 

Bridgerton – a filmsorozat – második szezon

   A Bridgerton első szezonja után az mondtam – és a blogban le is írtam – hogy nem vagyok érdekelt további részekben, mert... nos, akkor leírtam, hogy miért. Többek között azért sem, mert zavart az az erőszakosság, amivel a politikai korrektséget tolták, s mert a könyv és a filmadaptáció meglehetősen távol állt egymáshoz. A második szezon megjelenése után másfél évig ellen is álltam a kísértésnek, s ebben nagyban segített az is, hogy az ismerőseim siettek megnézni a sorozatot, és felháborodottan közölték, hogy egy teljesen más történetet kaptak, mint amit a Bridgerton második könyve (A vikomt, aki engem szeretett) után vártak. És ez így igaz. A Bridgerton második szezonja egy olyan sztori, amiben szerepelnek a Bridgertonok, a Featheringtonok, még a Newton nevű corgi is, sőt, még Pall Mallt is játszanak benne, de viszonylag ennyi a közös a Julia Quinn által írt történetben és a ronda Shonda által filmre vittben.

   Már maga a hősnő személye is más. Ő nem Miss Sheffield, hanem Miss Sharma, Katesha, akit – minő borzalom! – Kate-nek becéznek. Indiai apa gyermeke (tehát nem egy elszegényedett angol kisnemesé), anyjáról semmit nem lehet tudni, csupán annyi világos, hogy nevelőanyjával és féltestvérével, Edwinával Indiából jött Angliába férjet taláni húgának. Viszont a nevelőanya személye érdekes: ő ugyanis egy valamikori Miss Sheffield, akit angol főnemesi családja kitagadott, amikor összeállt az egyszerű indiai hivatalnokkal, akinek már egy gyereke is volt. És itt történik meg a genetika csodája: két kaukázusi fehér embernek indiai gyereke van, ugyanis, az egykori Miss Sheffieldet egy indiai származású színésznő játsza. Az első szezonban legalább figyeltek a faji korrektségre, és legalább a Bridgertonok nem annyi félék, ahányan vannak.

   A két főhős pengeváltásai erősen emlékeztetettek Jane Austen Büszkeség és balítelének Mr. Darcy és Elizabeth Bennet csípős vitáira, csakhogy ezek nem voltak szellemesek. Miss Sharma karaktere is erősen emlékeztetett Eliza Bennetére, bár az az elköteleződés, amivel húgát a megfelelő házasságba próbálta irányítani, inkább egy házasságszerő anyáéra hasonlított. Kimondottan idegesített, ahogy papagájmódra ismételgette, hogy húga arra született, hogy vikomtesz legyen. Bár ez ízlés kérdése, azt el kell ismerni, hogy a Kate-Katesha szerepét játszó indiai származású színésznő egy igazi egzotikus szépség (a húga viszont nem).

   A Bridgertonok testületileg jelen voltak a történetben, s mivel már lehet tudni, hogy a harmadik szezon Colin és Penelope Featherington története lesz (bár nem ők következnének), rájuk különös figyelem irányult. Sajnos már nincs meg Lady Whistledown kilétének izgalma, mert ezt a nézők számára lelőtték az előző szezon végén, így most azzal kompenzálják, hogy az úri társaság és maga a mesterségesen kreált Charlotte királyné (a könyvben nem létezik a karakter) és groteszk parókái is a kilétére vadászik. Akárcsak Eloise Bridgerton, akit egy szánalmas tramplivá alacsonyítottak. Igen, Eloise egy különleges karakter a könyvben is, de mégiscsak egy úrinő és nem egy radikális eszméket hangoztató, lázadó lány, akin úgy állnak néhány számmal nagyobb ruhái, mintha a szennyeskosárból kapta volna elő találomra, a haja pedig sosem látott volna fésűt.

   Ami azt illeti Featheringtonék köré is kitaláltak egy újabb történetet egy csaló rokonnal, valamint Lady Danbury sem az az itt-ott feltűnő piszkálódó, de rém szórakoztató matróna, hanem jelentős szerepet kap ebben a szezonban is, mint a Sharma lányok patrónusa és a királyné bizalmasa. Valamivel ki kellett tölteni a nyolc részt, nem?

   Amikor a múlt szezon részeit néztem, nem igazán figyeltem a zenére, az csak a háttérben döngicsélt, mert a cselekményre voltam kiváncsi. Most viszont nem lehetett nem észrevenni például Madonna Material Girl című dalát vonósokra átírva, vagy Pink What About Us közismert nótáját (hogy csak kettőt említsek a hosszú sorból), amire egy bálban táncolnak. S ha már szó esett a táncról, azt is el kell mondanom, hogy az esetek nagyon nagy többségében a zene és a tánc teljesen párhúzamos volt egymással. A táncosok ropták az előre betanult koreográfiát teljesen a zene és a ritmus mellé.

   Ami a Julia Quinn-féle Bridgeton-könyvekre jellemző erotikát illeti, hááááááát.... az itt nagyon halvány volt, inkább jelzés értékű, bár láttam néhány pucér hátsót és női mellet. Az nyilvánvaló, hogy az Anthony-Kate-Edwina háromszögből sokkal nagyobb drámát csináltak, mint kellett volna, s száműztek minden olyan epizódott, ami esetleg szórakoztató lett volna és megnevetteti a nézőt, mint ahogy Anthony-t is egy rideg, kiszámított és kötelességtudó emberré degradálták, mellőzve azokat a szerethető vonásait, amiért a könyvben szerethető volt.

   

Egy biztos, ez nem a Bridgerton volt, hanem egy másik történet, s lassan értelmet nyer számomra a bibliai példázat, amikor valaki eladta elsőszülötti jogát egy tál lencséért. Mi lenne, ha Shonda Rhimes, ennek az egésznek az elkövetője, inkább a saját nemzete történelmét írná át, például egy fekete feleséggel valamelyik ősatyának, és békén hagyná az angol történelmi romantikusokat? S mellesleg, a nagy politikai korrektség hajszolásában kifelejtette filmjéből a dél-amerikai latinokat és az amerikai őslakosokat. De sebaj Shonda, még van néhány Bridgerton-könyv, szétcseszheted azokat is.

   Tévedés ne essék: ez egy kellemes történelmi romantikus volt minden koridegen marhasága ellenére, de nem a Bridgerton volt. Jövőre meg azon lehet majd morogni, hogy mit csinálnak majd Colin és Penelope történetéből, ami – az előrejelzések szerint – szintén nyolc részből áll majd, de az első négy és a következő részek néhány hónap eltéréssel lesznek elérhetőek.

A bejegyzésben szereplő fotók természetesen a sorozat második szezonjából származnak.

Az első szezonról itt olvashatsz: Bridgerton – a filmsorozat – első szezon