O’Neil testvérek 3
Tyler O'Neil
sílesiklásban verhetetlen, de apaként elég messze van még az aranyéremtől. Hogy
bebizonyítsa kamasz lányának, Jessnek, mennyire szereti, a világ legszebb
karácsonyát szeretné megrendezni neki. A Snow Crystal Sí- és Üdülőközpont, az
O'Neilek családi vállalkozása pompás keretet biztosít az ünnepnek, de a
részletek kidolgozásában Tyler segítségre szorul. És ki más segíthetne neki,
mint Brenna, a gyerekkori jó barát, aki a síterepek mellett az ünnepi
dekorációk útvesztőjében is remekül eligazodik. Mindhárman – Tyler, Brenna és
Jess – titkon szívből vágynak szeretetre, szerelemre, igazi családra, s talán
karácsonykor valóra válnak az álmok…
Harlequin,
2016
Eredeti mű:
Sarah Morgan – Maybe This Christmas, Harlequin, Toronto, 2014
Az O’Neil testvérek sorozat befejező része,
kész-passz, nincs több rész és kiegészítő novella sem.
Akik olvasták
a trilógia előző két részét (Hóvarázs, Tavaly nyáron… emlékszel?) azok képben
vannak kiről szól a történet, hiszen a két főhőssel már a kezdetektől fogva
találkoztunk. Sok meglepetésben, nagy durranásban részed nem lesz, de mindenképpen
szórakoztató olvasmány, ha túl sokat nem vársz tőle. Nos, akkor elő a téli cuccot meg a síléceket, mert ugye Vermontban tombol a tél, s kalandra fel!
Adott az
utolsó szingli O’Neil, Tyler, akiről már tudjuk az előző részekből, hogy
világklasszis síző, többszörös Világkupa-győztes, és sport-karrierje a csillagokba
ívelt míg egy szerencsétlen esés vissza nem hozta a halandók közé. Tehát ő is a
családi vállalkozásban teszi-veszi magát, sőt igazából ő az a húzós arc aki
miatt egyre többen jönnek Snow Crystal üdülőtelepre.
És adva van
Brenna, a síoktató, a gyerekkori jóbarát, aki titokban mindig is szerelmes volt
a nagy sztárba, együtt izgult a sikereiért, vele sírt a bukásnál, és akinek a szíve összetört, amikor Tyler más nőt vett feleségül..
Nos ehhez add
hozzá Tyler kamasz lányát, Jess-t, két neveletlen szibériai husky-t, egy szemét
volt feleséget és kész is a történet, amiben mind-mind olyan dolgokkal
találkozhatunk, amik akár a való életben is megtörténhetnek. Sőt igazáből meg
is történnek, mert nincs olyan ember a világon aki nem szembesült volna
valamilyen formában például az iskolai zaklatással, akár mint áldozat, akár mint
csendes szemlélő, és ilyenkor boldog volt, hogy épp nem rajta verik el a port.
Ebben a
részben is találkozunk valamennyi előző részben is előforduló szereplővel, sőt
igazából Elise és Kayla az aki kicsit besegít a sorsnak, hogy Brenna és Tyler
egy fedél alatt lakjon, hátha Brenna megembereli magát és bevallja Tylernek mit
érez iránta, Tylernek meg kinyillik a szeme és meglátja, hogy gyermekkori
barátnője milyen remek nő. Tehát a szerelmi szál mellett, most is rendesen
belefolyunk az O’Neil család életébe és az üdülőtelep mindennapjaiba, apró-cseprő
ügyeibe és természetesen a karácsonyi előkészületekbe.
Garantált
happy end, és talán ez az ami egy kicsit zavart az egészben. Mármint nem az, hogy, ahogy az várható volt, Tyler és Brenna összejön, hanem az, hogy most, a záró részben minden kis konfliktus és gond megoldódik: Tyler volt felesége egyetlen beszélgetés után hirtelen jó lesz egy életnyi mocsok után, az üdülőtelep dugig tele lesz és jövedelmezővé válik, Tyler túlteszi magát a tényen, hogy többé már nem fog Világkupát nyerni, kicsitől nagyig mindenki megtalálja a párját, s így tovább. Ez egy kicsit sok volt a jóból...
Tudom, hogy ezt már százszor elmondtam, de ha nem olvastad még az
előző részeket akkor jó lenne velük kezdeni és sorba venni. Önálló történetként
is megállná a helyét, hiszen mindegyik könyv egy-egy O’Neil testvéről szól, nem
függővégesek, de a szereplők ugyanazok és utalások történnek az előző részekben
történtekre.
Ha egy nyugis,
keser-édes és humoros történetet akarsz olvasni akkor pont erre van szükséged.
Azon túl meg az ízlések és a pofonok…
"…– Hol voltál egész nap?
– Azt mondtad, vegyek ajándékokat, és
én pontosan ezt tettem. Beszereztem az ajándékokat. – Tyler csak remélni tudta,
hogy semmiről nem feledkezett el.
– Brennának is vettél valamit? Mert ha
nem, még nyitva vannak az üzletek. Segítek is, ha akarod…
– Nem, köszönöm, már elintéztem.
– Biztos? – Jess gyanakodva pillantott
rá. – Mit vettél?
– Nem mondom meg. A karácsonyi
ajándéknak meglepetésnek kellene lennie, nem?
– Remélem, nem valami unalmas vacak.
– Nem, nem hiszem, hogy unalmas –
somolygott Tyler.
– De nem vagy egészen biztos benne? –
Jessen látszott, hogy komolyan aggódik. – Apa, szerintem inkább mondd meg…
– Nem. Nincs értelme, az üzletek ugyanis
szerintem már zárnak, úgyhogy akkor sem tehetünk semmit, ha esetleg neked nem
tetszik az ajándékom.
– Ugye nem valami konyhai eszköz? Annak
nem örülnek a nők…"
(Sarah Morgan –
Talán majd karácsonykor, Harlequin, 2016)
Sarah Morgan – Suddenly Last Summer, 2014