Tasmina Perry – Ház medencével

Valaki ​hazudott. Valaki meghalt. 

EGY HALÁLOS NYÁR 

Jem Chapman számára ez élete lehetősége. Ki tudna nemet mondani egy meghívásra, hogy szálljon be egy nyaraló bérlésébe Hamptonsban? De amikor megtudja, mi történt az előző nyáron, Jemet akaratlanul is kirázza a hideg. 

Egy fiatal nőt holtan találnak a ház kerti úszómedencéjében, belefulladt. A nyaralótársak azt mondják, hogy Alice zavart volt. Sokat ivott. Nem tudott úszni… 

EGY TITOK, AMELYÉRT ÖLNI IS ÉRDEMES 

Ahogy Jem egyre jobban megismeri elbűvölő új nyaralótársait, rájön, hogy mindegyiküknek van valami rejtegetnivalója. Mi történt valójában tavaly nyáron? És ki az, aki hajlandó volna bármeddig elmenni, hogy elhallgattasson valakit?

XXI. Század, 2018

Eredeti cím: The Pool House, 2017

Azt hiszem már mondtam legalább egyszer (szerintem többször is), hogy mennyire kedvelem Tasmina Perry írásait. Vannak amiket jobban, vannak amiket kevésbé, de bármi, ami a szerző neve alatt fut, az nálam az elolvasandó kategóriába van sorolva. Tehát nyilvánvaló, hogy ezt a legfrissebb megjelenést is gyorsan magamévá tettem.

Tasmina ismét meglepett, és ezt pozitívan kell érteni, mert azt azért tudjuk (legalábbis azok, akik olvassák írásait), hogy ő a női sorsról szóló regények kiemelkedő képviselője, annak a bizonyosnak, ami chick lit címke alatt fut, és ezért sokan azt hiszik, hogy valami habos-babos, nyáltól csöpögő romantikus történetre várjanak, de jobban nem is tévedhetnének. Igen, női sorsokról van szó, igen, némi romantika is belevegyül a cselekménybe, de a szerző történetei abszolút valósághűek, az életből merítettek és gyakran meglepő fordulatokat tartalmaznak.

No de térjünk vissza jelen történethez, ami bizony elvisz minket a szerzőtől megszokott Egyesült Királyságból egészen New Yorkig… és többnyire a gazdagok és szépek üdülőhelyének számító Hamptonsba. Igazándiból nem is egy történetet kapuk, hanem kettőt, mert a könyv hősnője, a fülszövegben is említett Jem Chapman egy korábban bekövetkezett halálesetet göngyölít fel és ezzel párhúzamosan az ő házasságának történetébe is elmerülhetünk. S ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor nem is Jem Chapman a könyv igazi hősnője, hanem Alice. Az az Alice, aki egy évvel korábban a hamptonsi nyaraló medencéjébe fulladt, és akinek a helyét az idén a Chapman házaspár foglalja el a nyaralóban. Rajtuk kívül még három pár osztozik velük a nyaralón, valamennyien tehetősek, fontos állással, igazi menő new yorkiak.

Jem és Nat Chapman otthagyja Angliát és New Yorkba költözik, egyelőre csupán két évre, mert Nat Chapmant oda küldi a stílusmagazin, aminek dolgozik. Nat Chapman ambiciós, kisujjában van a szakma és az is, hogyan bűvöljön el másokat, alkalmazkodjon minden helyzethez és mindig a legjobb oldalát mutassa mindenkinek. Jem hátrahagyja felfutóban levő catering-vállalkozását, hogy ambiciózus férjét kövesse, csakhogy amennyire bejön férjének New York és a vele járó életmód, annyira unja magát Jem, aki idegenkedik attól a felszínességtől, ami férje új barátainak jellemzője. És azt sem tudja, hogy Alice, akinek (és férjének) a helyét a nyaralóban jó pénzért elfoglalják, a villa medencéjébe fulladt.

Alice történetét fokozatosan ismerjük meg. Ahogy halad előre Jem a kutakodással, úgy visz vissza a szerző a múltba, hogy első kézből is megismerhessük a történteket. A nyomozásban Micheal Kearney krimiíró – volt oknyomozó újságíró – segít Jemnek, nem önzetlenül, hiszen egy új könyvet vár Alice történetétől, és ő az, aki tulajdonképpen elülteti a kétkedés magvait Jemben is, azaz talán Alice halála nem volt baleset, mint ahogy a hivatalos verzió állítja.

Izgalmas, pögős, remekül felépített történet volt. A szereplők nagy részének alkalma és oka is volt szegény Alice halálát elősegíteni, aki csupán egy jobb életet akart, és azt, hogy szeressék. A gyilkos bárki lehetett volna a történet szereplői közül – és vannak elegen –, tehát egészen a végéig izgalomban tart a szerző a leleplezéssel. És azzal is, hogyan alakul Jem magánélete, férjével való kapcsolata, mert nemcsak a más életforma, de a nyomozás is hozzájárul, hogy Jem és Nat házassága feszültséggel teljen meg. Az új környezet kihangsúlyozza a közöttük már meglévő, az elvárásaik közötti különbségeket.

Ez egy önálló történet, akárcsak a szerző előző, magyar nyelven is megjelent írásai. Kedveltem, mert semmiben nem hasonlít a szerző egyetlen korábbi történetéhez sem, tehát várom a következő Tasmina Perry könyvet ... de természetesen ízlések és pofonok...

Kapcsolódó bejegyzések:

Eredendő bűn

Ház a Naplemente-tónál

A lánykérés

Viszlát mennyország!

Meghan March - Vigyél magaddal

***USA Today bestseller szerző*** 

„Egy csodálatos romantikus történet az újrakezdésről” amazon.co.uk 

„Titkokkal és fordulatokkal teli könyv, imádtam” whitehotreads.com 

A tengerparton szerettünk egymásba, a paradicsomban keltünk egybe, elvittem magammal a naplementébe. Tökéletesnek kellene lennie mindennek, de az a bizonyos „igen” nem garancia az örökkön-örökkére. 

Most, két évvel később, alig ismerek magunkra. 

Ideje újrakezdeni. Vissza a trópusi paradicsomba. Vissza, hogy kiderítsük, vajon meg tudjuk-e javítani a kapcsolatunkat. 

Nem akarom feladni, meg akarom menteni magunkat, akár kockára is teszek mindent. 

Két sérült ember. 

Számtalan titok. 

Harc az életünkért. 

Talán megtörünk, de mindent meg kell tennünk. 

A nemzetközi bestsellerszerző, Meghan March a hatalmas sikerű Vágy-trilógia után újabb romantikus-erotikus könyvekkel örvendezteti meg a műfaj kedvelőit.

Álomgyár, 2018

Eredeti cím: Take Me Back, 2017

Nem kedveltem a szerző Vágy trilógiáját, mert ugyanazt a lerágott csontot marja tovább: gazdag rohadék, aki a világ közepének képzeli magát, plusz szegény, de annál tehetségesebb, zsenálisabb lány. Mindenkinek vannak jobb és kevésbé sikerül történetei, gondoltam kap még egy esélyt Meghan March, főleg, hogy ez önálló kötet, nem kell a felesleges tölteléket is átlapozni, amivel a trilógia terjedelméig húzza-nyúzza a cselekményt.

Mire vártam a fülszöveg alapján és az előző Vágy trilógia fényében? Egy szerelemről-erotikáról szóló történetre, ahol a hirtelen felindulásból összeházasodott, egymást alig ismerő pár két év után a házasságát próbálja menteni egy egzotikus nyaraláson. Visszaemlékezésekkel, lelkizésekkel, vallomásokkal mindkét részről, mert ez egy, az aktuális trendeknek megfelelő váltott szemszögű történet, amikoris a szerző elhitetni próbálja az olvasóval, hogy belelát egy férfi fejébe is. És sok-sok erotikára is számítottam, mert ugye ezt az irányvonalat támogatja a kiadó: csöpögjön az erotikától, ha nincs, akkor még írjál hozzá, mintha az élet semmi másból nem is állna. Lényegében akkor is ezt vártam volna a történettől, ha E/3-ban íródik és nincs váltott szemszög.

Szinte semmi nem jött össze a fentebb felsoroltakból. Az egyetlen ami ténylegesen megtörtént, az az egzotikus nyaralás volt, ami ugye a későbbiekben egy csata színterévé változott. Mert a “titkok” beleszóltak a nyaralásba és vitatható értékű akció-valamivé változtatták az egészet, és azért vitatható értékűvé, mert igazándiból még ez sem volt hiteles, az egész egy nagyon alacsony kategóriájú amerikai szappanoperához volt hasonlatos.

A cselekmény felépítésében sem remekelt a szerző, mert például a főhős állandó vívódása, amiért feleségének nem mondta el az igazat magáról nem csigázta fel a kiváncsiságot, csupán lelőtte a poént. Hülyének kell lenni ahhoz, hogy ne lásd előre: a pasi vagy valami kommandós-féle, vagy gengszter. S mivel a történetekben a főhősök túlnyomó többsége kemény jófiú, akkor nyilvánvaló volt, hogy a fickónak is annak kell lennie.

Ami a hősnőt illeti, ő egészen középszerű, semmi különleges tulajdonsággal nem rendelkezik a hozzá hasonló széplányokhoz képest. Kár belemerülni az ellemzésébe, mert kész kliségyűjtemény, meleg legjobb baráttal, akit elveszít és ettől úrrá lesz rajta a tömény mélabú, a házassága sem fontos a számára, de azért mégis, válna is meg nem is. Engem kimondottan idegesített a határozatlansága és bizonytalansága, és ami azt illeti a férfi főhős sem lett a szívem csücske.

S akkor még ott van az erotika, ami igazándiból inkább csak néhány próbálkozás  – lásd szvingerpár, erőszaktevők –, többnyire csak beszélnek róla, de “akció” édeskevés, tehát még a ráaggatott erotikus címke sem állja meg a helyét.

Hogy összességében milyen volt? Előttem valaki már nagyon találóan megfogalmazta, mikor egy rosszul megkomponált turmixhoz hasonlította: minden elem külön-külön jó, de együttesük nehezen fogyasztható. Hát ilyen volt ez a történet: túl sokat akart és végül keveset és felejtőset nyújtott. Minden szempontból. Kidolgozatlan szereplők, elfuserált konfliktusok, túl sok és felesleges lelki nyavalygás, ugrálás oda-vissza múlt és jelen között egészen a nyilvánvaló happy endig. Kár bedölni a fülszöveg hangzatos, eltúlzott reklámszövegeiknek

Alaposan átgondolom majd, hogy a szerző következő, már beharangozott könyvét kézbe vegyem-e megjelenés után vagy sem, de hát ízlések és pofonok...

Kate Eberlen – Miss You

Tess és Gus közös története akkor kezdődik, amikor tizenévesként összefutnak Firenzében néhány pillanatra. Kettejük élete azonban ezután villámgyorsan más irányt vesz, és váratlan fordulatokban bővelkedik. Vajon mikor találkoznak újra egymással? Beteljesedik a szerelmük? Ha szeretnél egy nagyon különleges szerelmi történetet olvasni, akkor tarts velünk ezen a turnén, ahol a Blogturné Klub három bloggere elmeséli a Libri Kiadónál megjelent Miss you könyvről a benyomásait. A turné végén neked is lehetőséged van megnyerni a három könyv egyikét, úgyhogy ne maradj le!

„A ​mai nap hátralevő életed első napja” – áll a mottó Tess családjának konyhájában az egyik tányéron, és a lánynak ez jut eszébe a csodálatos firenzei nyaralásán, az egyetem előtti utolsó vakációján. Az élete hamarosan gyökeresen megváltozik – de nem úgy, ahogy azt szeretné.

Gus szintén Firenzében nyaral a szüleivel. Az ő életük nemrég már felfordult, méghozzá váratlanul és drasztikusan. A fiú igyekszik mindenben megfelelni a szüleinek, ám legszívesebben világnak menne, hogy felfedezze, miféle ember is ő valójában.

A két tizennyolc éves fiatal útja egyetlen napig keresztezi egymást, mielőtt visszatérnének Angliába.

Az ezt követő tizenhat évben az élet és a szerelem a legkülönfélébb kihívások elé állítja őket. De most, hogy a távolság és a sors is közéjük állt, soha többé nincs esélyük megismerkedni egymással… vagy mégis?
Kate Eberlen egy kisvárosban nevelkedett, ötven kilométerre Londontól, ahol gyermekkorát olvasással és ábrándozással töltötte. Ókori irodalmat és történelmet tanult Oxfordban, majd könyvkiadással és tanítással foglalkozott. Kate a közelmúltban szerezte meg a képesítését, hogy az angolt mint idegen nyelvet taníthassa, és ezzel reményei szerint több időt tölthet Olaszországban. Férjnél van, egy fiú anyja.

Libri, 2018

Eredeti cím: Miss You

Megrendelhető

Amikor kézbevettem ezt a könyvet egy könnyed, olyan "nőcis" nyári olvasmányra számítottam, amit az ember lánya agymosásra használ mikor fáradt, és aztán gyorsan el is felejti, mert a célnak megfelelt és többet nem kell vele foglalkozni. Nagyobbat nem is tévedhettem.

Ez a történet Tess és Guss életének több éves, nagyon meghatározó szakaszát mutatja be. Talán nem is helyes a két főhőst egy mondatban említeni, hiszen kettejük életútja nem is lehett különbözőbb, és annak ellenére, hogy időben itt-ott többször is összefutnak, elmennek egymás mellett. Lényegében két külön életútat kapunk egy történetben.

Firenzében kezdődik minden, mikor Gus bátyja targikus halála után a környéken nyaral, Tess pedig az egyetem előtti utolsó vakációt tölti barátnőjével. A két főhős teljesen véletlenszerű találkozása egy templomban történik, majd később egy fagylaltozó előtt, és ennyi az, amit interakciónak lehet nevezni, mert egészen a történet végéig szószerint elmennek egymás mellett, többször is, anélkül, hogy felismernék egymást. Olyan sokszor, hogy azt hittem többé soha nem is lesz közük egymáshoz.

Ez az utolsó év, amikor Tess gondtalan, tele van tervekkel és boldog. Gusra már rányomta a bélyegét a testvére elvesztése miatti gyász, melyet a szülők, különösen az anya, még jobban fokoz, az elhunyt testvért piedesztálra állítva. Gus további élete bátyja emlékének árnyékában telik, és abban az igyekezetben, hogy próbál testvére emlékéhez felnőni, szüleinek megfelelni.

Tess élete a firenzei nyaralás után száznyolcvan fokos fordulatot vesz. Anyja napokkal hazaérkezése után örökletes mellrákban távozik az élők sorából és rá marad kiskorú húga nevelésének gondja, mert sem önző apjára, sem felnőtt testvéreire nem számíthat. Búcsút kell mondania álmainak, az egyetemnek és mindennek amit a jövőjével kapcsolatban eltervezett. S az élet mégjobban bekeményít, mert Hope-ról, kicsit fura, de életvidám húgáról megállapítják, hogy Asperger szindrómában szenved, Tess felett pedig állandóan ott lebeg a genetikai eredetű mellrák veszélye, ami annyira rettegésben tartja, hogy nem is akarja tudni, hogy hordozza-e a mutációt vagy sem. Tudományosan megállapított tény, hogy a mellrákos megbetegedések 8-10%-át az öröklődő BRCA1 és BRCA2 génmutációk okozzák, melyek a petefészek rákos megbetegedéséért is felelősek lehetnek.

Két ember története, akinek életútját olyan dolgok határoznak meg, amelyekről ők személy szerint nem tehetnek. Mert ugye Guss a következő tizenhat évét az elhunyt bátyja emlékének árnyékában tölti, miközben családja ugyanezen okok miatt szétesik, Tessnek pedig fel kell nevelnie Asperger szindrómás húgát és szembe kell néznie a mellrák veszélyével. Ők mindketten a körülmények áldozatai, s ezek a körülmények korlátokat szabnak. Egyikük sem élhet teljes életet, amíg ki nem szabadul a saját korlátai közül.

Ez egy életből merített történet, bárkivel megeshet ilyesmi. Abszolút valósághű és olyan dolgokra hívja fel a figyelmet amelyeket hajlamosak vagyunk a szőnyeg alá seperni, mert ez velünk, közeli vagy távoli hozzátartozóinkkal, barátainkkal nem történhet meg. De igen, megtörténhet.

   Felkavaró és elgondolkodtató volt, tehát aki kézbeveszi, ne várjon egy habos-babos szerelmi történetre, mert ez sokkal több annál, és nagyon találó Tessék családi mottója: „A ​mai nap hátralevő életed első napja”. Ez az első nap nem csak és kizárólag pozitív változásokat hozhat.

Nagyon kedveltem a történetet, és úgy gondolom, hogy kortól és nemtől függetlenül mindenki számára van mondanivalója. De természetesen ízlések és pofonok…

Tess életében fontos szerepet játszanak a musicalek, főként kishúga Hope miatt. A Blogturné Klub bloggereinél most híres musicalekből láthatsz egy-egy képet, a te feladatod az lesz, hogy kitaláld és beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába a musical címét. Felkészültél a zenés utazásra? Hajrá! A turné végén 3 könyv talál gazdára a Libri Kiadó felajánlásából!

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

06.28. Betonka szerint a világ…

06.30. Zakkant olvas

07.02. Könyvvilág

Rachel Gibson – Az én pasim

Hokisok 6.

Ami Vegasban történik, az nem mindig marad ott, ahogy azt Rachel Gibson a New York Times bestsellerszerzője csodaszépen demonstrálja ebben a szellemes, szexi románcban. 

Az én pasim… egy sikeres esküvőszervezőről szól, akinek élete a feje tetejére áll, miután a férfi, akihez egykor, egy gyorsan lezavart Las Vegas-i szertartás keretében, meggondolatlanul hozzáment, váratlanul újra berobban az életébe. A regény tömör gyönyör: a szellem, a szív és az érzékiség bámulatos harmóniája jellemzi, amely az írónő védjegyének tekinthető.

Athenaeum, 2018

Eredeti cím: Any Man of Mine, 2011

Megrendelhető 

Kedvelem Rachel Gibson írásait, a Hokisok sorozatot is, annak ellenére, hogy magáról a sportról csupán annyit tudok, hogy jegen játszák és háromajtós szekrény méretű fickók egy korongot passzolgatnak egy fura kis kapu fele. És hogy a mérkőzés, ahol nem volt legalább egy kemény verekedés, az nem is történt meg. De ezt már a szerző könyveiből tudom.

Ez a sorozat hatodik része, tehát hozzávetőlegesen tudtam mire lehet várni tőle, mert már felismerhető egy bizonyos minta, amit a szerző követ: a nagy, marcona jégkorong-játékos – aki mellesleg civilben olyan mint egy félisten és millió női rajongója van – tele van ilyen-olyan frusztrációkkal, melyeket a főhősnő hatására pikk-pakk megold vagy túlteszi magát rajtuk és boldogan élnek míg meg nem haltak. És közben elmerülhetünk a jégkorong kicsit sem finom és nőiesnek nem mondható világban.

Most ez egy nagyon kicsit más, mert az aktuális főhősnek, Sam LeClaire-nek, maga a hősnő a frusztrációja. Ugyanis volt egyszer egy Las Vegas-i hétvége, mely nemcsak egy alkoholgőzős házasságban és gyors válásban végződött, hanem a követekezményét Connernek hívják és óvodás. A hokisztár pedig sikeresen kerülte úgy gyermekét, mint volt feleségét, egészen addig, míg az előző részekből már ismert klubtulajdonos Faith Duffy és Ty Savage, volt csapatkapitány esküvőjén szó szerint bele nem botlik. Ugyanis Autumn Haven, az ex, rendezvényszervező, és mit tesz a fikció ördöge, pont ennek az esküvőnek a lebonyolításával bízták meg.

Azt hittem majd lesz egy pörgős-vicces szerelmi történet az újratalálkozásból, de csalódnom kellett. A szerző humoros fogalmazási stílusa egy idő után egyszerűen eltűnt és elmerültünk a visszaemlékezésekbe, a nyavalygásokba, az eltúlzott lelki mizériába és abba, hogyan szólal meg a nagy hokis lelkiismerete és válik zajos partiarcból példamutató apává… meg szeret bele gyermeke anyjába. Sajnos mindez egy kissé erőltetettre, nyálasra és csöpögősre sikeredett.

Sam és Autumn kettőse nem volt nyerő páros. Sam tipikus playboy volt, aki úgy hirtelenjében megvilágosodik és felfedezi magában a szunnyadó felelősségtudatot és apai szeretetet, Autumn pedig a túlzottan pozitív, gáncs nélküli hősnő. A legjobb kettejük kissé koravén gyeremeke, Conner. Ő rendesen feldobta a hangulatot a maga módján. A legvalóságosabb szereplő pedig Vince, Autumn bátyja volt, aki rendes nagytesó módján vigyázott húgára és unokaöccsére. Csakhogy az ő karakteréhez is gyorsan kellett kapcsolni egy klisét: Vince a hadsereg speciális osztagától szerelt le. Ez lényegében teljesen felesleges volt, mert a testvéri szeretet és óvás nem foglalkozásfüggő, hanem vagy van, vagy nincs. Csakhogy milyen jól mutat a cselekmény során, mikor két keményfiú, két igazi alfahím egymásnak feszül burkolt, vagy éppenséggel nyílt fenyegetőzéssel.

Továbbra sem tudok kibékülni a szerző márkaimádatával, bár most mintha egy hangyányit kevesebb lenne belőle. De továbbra sem értem, hogy miért kellene nekem tudnom, hogy milyen márkájú sört iszik a főhős (Becks), milyen óra van a kezén (Tag Heuer), vagy épp melyik napszemüvegét tette fel (Ray Ban). És igazándiból a porcelánok (Wedgewood) és pezsgők (Moët & Chandon) márkája sem érdekel, ahogy az sem, hogy milyen tervezők ruháit tudta a hősnő az általa látogatott vintage boltokban aprópénzért megvásárolni.

Bármennyire kedvelem Rachel Gibson írásait, az én olvasatomban ez a rész a sorozat gyenge láncszeme, tehát az egyszerolvasós-felejtős kategóriába helyezkedik el. De még mindig nincs vége, mert már létezik egy hetedik rész is – egyelőre csak angol nyelven (The Art of Running in Heels) –, és ki tudja mit hoz még a jövő, mert a Chinooks csapatnak van még facér játékosa bőven (s ha nincs akkor majd átigazolnak). Tehát van még alkalom a szépítésre.

A sorozat magyar nyelven eléhető részei:

1. Jégbe zárt szívek, 2010

Simply Irresistible

2. Jane vékony jégen táncol, 2011

See Jane Score

3. Valentin-nap és egyéb őrültségek, 2015

The Trouble with Valentine's Day

4. Szerelmi katasztrófák, 2016

True Love and Other Disasters

5. Csak a baj, 2017

Nothing But Trouble

A blogturné valamennyi állomásán egy-egy, a 2017-2018-as amerikai jégkorong szezonban aktív játékos teljes nevét kell kitalálnotok a csapat neve és mezszáma alapján.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

New York Islanders #91 

a Rafflecopter giveaway

06.24 Angelikablogja

06.26 Betonka szerint a világ...

06.28 Kristinablogja

06.30 CBooks

Brenda Joyce – A harcos és a rózsa

Felföldi rózsák 1

Nem lepődik meg Lady Juliana MacDougall, hogy egy héttel első találkozásuk után viszontlátja a klánja ősellenségének színeit viselő harcost. Előző alkalommal annyira izzott körülöttük a levegő, hogy a lány biztosra vette, útjaik még keresztezik egymást. A férfi csapatával meg is támadja a várát, foglyul ejti, magával viszi Islay szigetére, hogy míg a váltságdíjra várnak, meghódítsa. Alasdair Og túszaként Juliana hamar megtanulja, hogy a felföldi legalább annyira kivételes szerető, mint amennyire kivételes harcos. De hogyan szerethetné Alasdairt, akinek számtalan MacDougall vére tapad a kezéhez?

HarperCollins, 2018

Eredeti cím: The Warrior and the Rose, 2013

“Az eddigiektől eltérően ebben a Széphistóriában egy új, eddig még ki nem adott történetet olvashat, mely egyben egy háromrészes sorozat első, bevezető kötete is.”

Ezzel a reklámszöveggel harangozta be honlapján a kiadó az új Brenda Joyce sorozatot és megörültem, mert egyrészt, ugye, felföldi harcosokról lesz szó, másrészt végre nem porolják le a már egyszer megjelent történeteket, hogy új köntösbe öltöztetve ismét eladják a gyanútlan olvasónak, hanem valami újjal rukkolnak ki.

Nos, a történet meglehetősen rövidke. Az angol nyelvű variánst eredetileg évekkel ezelőtt egy három szerző tollából három történetet tartalmazó kötetben adták ki, valószínűleg ez a magyarázat a terjedelmére. A folytatások majd hosszabbak lesznek, csupán azt nem lehet tudni – legalábbis pillanatnyilag – hogy mikor vehetjük kézbe magyar nyelven is.

Mikor azt mondom, hogy rövid, azt kéretik úgy is érteni, hiszen még a kiadó által forgalmazott szerelmes füzetek terjedelménél is rövidebb, csupán az ára nagyobb. És ez a nyúlfarknyi terjedelem rendesen rá is nyomta jegyét a történetre, mert bármennyire is olvasmányos a szerző stílusa, bármennyire izgalmas (lenne) a történet, a terjedelem nem engedi rendesen kibontakozni sem a történelmi szálat, sem a szerelmi történetet. Gyorsan véget ér minden, olyan jöttem-láttam-győztem módon. A szereplők kedvelhetőek, de túl sokan vannak egy ilyen rövid történethez, és az idő egy része azzal megy el, hogy az ember lánya lapozgat előre-hátra, hogy rájöjjön az épp "akcióban" levő szereplő kihez tartozik és miért van ott ahol.

Akik olvassák Monica McCarty Felföld rettegett fiai sorozatát, azoknak nem idegen a történelmi kor, amibe a szerző a cselekményt helyezi, hiszen most is Robert the Bruce trónkövetelésése miatt folyik a háború, csupán most a másik oldalon állunk, a királypártiak oldalán, nem a trónkövetelőén.

A szerelmi szál is egy klisé, mert két, egymással generációk óta hadban álló klán képviselői szeretnek egymásba: Lady Juliana MacDougall, a Dougall klánból és Alasdair Og, a Donall klánból. És itt nem csak arról van szó, hogy évek óta hadban állnak egymással, hanem a háborúban is két különböző oldalon állnak: MacDougallék királypártiak, MacDonallék a trónkövetelő Robert the Bruce oldalán, s a dolog pikantériája az, hogy arra az árva trónra többen is pályáznak. S ha ez még mindig nem lenne elég indok arra, hogy a két fiatal kerülje egymást, hát közbeszólnak a piszkos anyagiak is: nehogy már a Lady Julianna hozományának számító vár és hozzá tartozó föld az ellenség kezébe kerüljön.

Nem érdemes több szót veszetegetni erre a történetre, nagyon gyorsan el lehet olvasni, maradandó élményt nem nyújt. Nekem csalódást okozott, mert sokkal többre vártam a szerzőtől, de azt nem lehet mondani, hogy rossz. Majd mindenki eldönti magának hogyan viszonyul a történethez, mert ízlések és pofonok…

A sorozat angol nyevű folytatása:

2. A Rose in the Storm

3. A Sword Upon the Rose