Kate Eberlen – Miss You

Tess és Gus közös története akkor kezdődik, amikor tizenévesként összefutnak Firenzében néhány pillanatra. Kettejük élete azonban ezután villámgyorsan más irányt vesz, és váratlan fordulatokban bővelkedik. Vajon mikor találkoznak újra egymással? Beteljesedik a szerelmük? Ha szeretnél egy nagyon különleges szerelmi történetet olvasni, akkor tarts velünk ezen a turnén, ahol a Blogturné Klub három bloggere elmeséli a Libri Kiadónál megjelent Miss you könyvről a benyomásait. A turné végén neked is lehetőséged van megnyerni a három könyv egyikét, úgyhogy ne maradj le!

„A ​mai nap hátralevő életed első napja” – áll a mottó Tess családjának konyhájában az egyik tányéron, és a lánynak ez jut eszébe a csodálatos firenzei nyaralásán, az egyetem előtti utolsó vakációján. Az élete hamarosan gyökeresen megváltozik – de nem úgy, ahogy azt szeretné.

Gus szintén Firenzében nyaral a szüleivel. Az ő életük nemrég már felfordult, méghozzá váratlanul és drasztikusan. A fiú igyekszik mindenben megfelelni a szüleinek, ám legszívesebben világnak menne, hogy felfedezze, miféle ember is ő valójában.

A két tizennyolc éves fiatal útja egyetlen napig keresztezi egymást, mielőtt visszatérnének Angliába.

Az ezt követő tizenhat évben az élet és a szerelem a legkülönfélébb kihívások elé állítja őket. De most, hogy a távolság és a sors is közéjük állt, soha többé nincs esélyük megismerkedni egymással… vagy mégis?
Kate Eberlen egy kisvárosban nevelkedett, ötven kilométerre Londontól, ahol gyermekkorát olvasással és ábrándozással töltötte. Ókori irodalmat és történelmet tanult Oxfordban, majd könyvkiadással és tanítással foglalkozott. Kate a közelmúltban szerezte meg a képesítését, hogy az angolt mint idegen nyelvet taníthassa, és ezzel reményei szerint több időt tölthet Olaszországban. Férjnél van, egy fiú anyja.

Libri, 2018

Eredeti cím: Miss You

Megrendelhető

Amikor kézbevettem ezt a könyvet egy könnyed, olyan "nőcis" nyári olvasmányra számítottam, amit az ember lánya agymosásra használ mikor fáradt, és aztán gyorsan el is felejti, mert a célnak megfelelt és többet nem kell vele foglalkozni. Nagyobbat nem is tévedhettem.

Ez a történet Tess és Guss életének több éves, nagyon meghatározó szakaszát mutatja be. Talán nem is helyes a két főhőst egy mondatban említeni, hiszen kettejük életútja nem is lehett különbözőbb, és annak ellenére, hogy időben itt-ott többször is összefutnak, elmennek egymás mellett. Lényegében két külön életútat kapunk egy történetben.

Firenzében kezdődik minden, mikor Gus bátyja targikus halála után a környéken nyaral, Tess pedig az egyetem előtti utolsó vakációt tölti barátnőjével. A két főhős teljesen véletlenszerű találkozása egy templomban történik, majd később egy fagylaltozó előtt, és ennyi az, amit interakciónak lehet nevezni, mert egészen a történet végéig szószerint elmennek egymás mellett, többször is, anélkül, hogy felismernék egymást. Olyan sokszor, hogy azt hittem többé soha nem is lesz közük egymáshoz.

Ez az utolsó év, amikor Tess gondtalan, tele van tervekkel és boldog. Gusra már rányomta a bélyegét a testvére elvesztése miatti gyász, melyet a szülők, különösen az anya, még jobban fokoz, az elhunyt testvért piedesztálra állítva. Gus további élete bátyja emlékének árnyékában telik, és abban az igyekezetben, hogy próbál testvére emlékéhez felnőni, szüleinek megfelelni.

Tess élete a firenzei nyaralás után száznyolcvan fokos fordulatot vesz. Anyja napokkal hazaérkezése után örökletes mellrákban távozik az élők sorából és rá marad kiskorú húga nevelésének gondja, mert sem önző apjára, sem felnőtt testvéreire nem számíthat. Búcsút kell mondania álmainak, az egyetemnek és mindennek amit a jövőjével kapcsolatban eltervezett. S az élet mégjobban bekeményít, mert Hope-ról, kicsit fura, de életvidám húgáról megállapítják, hogy Asperger szindrómában szenved, Tess felett pedig állandóan ott lebeg a genetikai eredetű mellrák veszélye, ami annyira rettegésben tartja, hogy nem is akarja tudni, hogy hordozza-e a mutációt vagy sem. Tudományosan megállapított tény, hogy a mellrákos megbetegedések 8-10%-át az öröklődő BRCA1 és BRCA2 génmutációk okozzák, melyek a petefészek rákos megbetegedéséért is felelősek lehetnek.

Két ember története, akinek életútját olyan dolgok határoznak meg, amelyekről ők személy szerint nem tehetnek. Mert ugye Guss a következő tizenhat évét az elhunyt bátyja emlékének árnyékában tölti, miközben családja ugyanezen okok miatt szétesik, Tessnek pedig fel kell nevelnie Asperger szindrómás húgát és szembe kell néznie a mellrák veszélyével. Ők mindketten a körülmények áldozatai, s ezek a körülmények korlátokat szabnak. Egyikük sem élhet teljes életet, amíg ki nem szabadul a saját korlátai közül.

Ez egy életből merített történet, bárkivel megeshet ilyesmi. Abszolút valósághű és olyan dolgokra hívja fel a figyelmet amelyeket hajlamosak vagyunk a szőnyeg alá seperni, mert ez velünk, közeli vagy távoli hozzátartozóinkkal, barátainkkal nem történhet meg. De igen, megtörténhet.

   Felkavaró és elgondolkodtató volt, tehát aki kézbeveszi, ne várjon egy habos-babos szerelmi történetre, mert ez sokkal több annál, és nagyon találó Tessék családi mottója: „A ​mai nap hátralevő életed első napja”. Ez az első nap nem csak és kizárólag pozitív változásokat hozhat.

Nagyon kedveltem a történetet, és úgy gondolom, hogy kortól és nemtől függetlenül mindenki számára van mondanivalója. De természetesen ízlések és pofonok…

Tess életében fontos szerepet játszanak a musicalek, főként kishúga Hope miatt. A Blogturné Klub bloggereinél most híres musicalekből láthatsz egy-egy képet, a te feladatod az lesz, hogy kitaláld és beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába a musical címét. Felkészültél a zenés utazásra? Hajrá! A turné végén 3 könyv talál gazdára a Libri Kiadó felajánlásából!

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

06.28. Betonka szerint a világ…

06.30. Zakkant olvas

07.02. Könyvvilág

Bridget Asher - A férjem szeretői

Artie ​Shoreman igazi szoknyavadász, képtelen ellenállni a nőknek. Mikor jóval fiatalabb felesége, Lucy rájön hazugságaira, elhagyja a férfit. De hamarosan kiderül, hogy hűtlen férje gyógyíthatatlan beteg, már csak hetei vannak hátra, ezért úgy dönt, nem hagyja magára. Visszamegy hozzá, hogy utolsó napjaiban ápolja és megpróbálja enyhíteni szenvedéseit. 

Egy este, némi alkoholtól felbátorodva, beleolvas Artie hírhedt fekete noteszébe, és rájön, hogy valami nagyon nem stimmel. Ha férje szeretői ott voltak, amikor minden jól ment, akkor most miért nem ők vannak mellette? Hirtelen ötlettel szép sorban felhívja az összes volt barátnőt, hogy azok is vegyék ki a részüket Artie ápolásából. 

Lucy számára a szeretők felvonulása számos tanulsággal szolgál a férjével kapcsolatban, akinek megbocsátani ugyan nem tud, de magára hagyni sincs szíve. Miközben a nők titkokat osztanak meg egymással, együtt sírnak, együtt nevetnek, és rájönnek, mennyi közös van bennük, szinte új családra lelnek egymásban. Lucy azonban érzi, hogy az igazi meglepetések még hátra vannak…

Bridget Asher felejthetetlen regénye anyákról és lányokról, apákról és fiúkról, mély barátságokról, kedves hazudozókról és szeretnivaló szélhámosokról szól – arról, miért szeretünk valakit minden észérv ellenére is, és a megbocsátás hogyan tudja teljesen megváltoztatni az ember életét.

Bridget Asher Floridában él a férjével, aki szeretnivaló, kedves, megbízható, és nem adott okot az írónőnek arra, hogy egykori kedvesei iránt érdeklődjön.

Kelly, 2009

Erdeti mű: My Husband’s Sweethearts, 2008

“Akiket szeretünk, azokat szeretjük, akkor is, amikor utáljuk őket. A szívnek nem lehet parancsolni.”

Évek óta polcomon van ez a kis könyvecske, de valamiért sosem vettem kézbe, sajnos arra sem emlékszem kitől kaptam, mert hogy nem én vásároltam az teljesen biztos. S nem emlékszem arra sem, hogy a szerző más, magyar nyelven is megjelent könyvével valaha is találkoztam volna.

Nem egy terjedelmes történet, egyetlen este el lehet olvasni és el lehet gondolkozni rajta… vagy nem. Ezt majd mindenki eldönti magában, mert ez lehet egy egyszerű szórakoztató történet – ami azt illeti, kissé elrugaszkodva a valóságtól, de néha a legvalószínütlenebb történetek a legigazabbak –, vagy olvasás közben-után esetleg lehet azon filózni, hogy ki mit tett volna az adott helyzetben.

Adott a történet főhőse, Artie Shoreman, a szegény fiúból lett tehetős vállalkozó, mellesleg a női nem nagy kedvelője, értsd: a legyet is röptében... S mivel neki sincs felmentése a szerelem alól, mikor Ámor nyila rendesen eltalálja, feleségül is veszi a nála 18 évvel fiatalabb Lucyt. Csakhogy a szerelem nem elég, és Lucy sem elég, Artie pedig nem bírja zárva tartani a sliccét – bár ő ezt csupán enyelgésnek, flörtnek nevezi –, hanem szinte házasságuk első pillanataitól kezdve megcsalja Lucyt, aki erre csak négy év után jön rá, tiszta véletlenül, mert ugye mindig a feleség tudja meg utoljára.

Artie engem kicsit a szomszéd srácra emlékeztetett, akivel még néhány egyetemi kurzuson is együtt ücsörögtünk, s aki imádta az egész női nemet, legyen annak képviselője sovány vagy kövér, szép vagy kevésbé vonzó, okos van butácska, ő mindenkiben megtalálta azt, amiért akkor és ott kedvelni tudta, csupán a hűségre volt allergiás és nyíltan be is vallotta, hogy számára a hűtlenség fiziológiai szükséglet. Nos, Artie, a főhősünk is ilyen.

Nem lövöm le a poént azzal, hogy elmondom, Lucy pakol és elhagyja férjét és a karrierjére koncentrál. Ugyanis Lucy nem otthon ülő trófeafeleség, hanem könyvvizsáló és jó is abban, amit csinál. A történetet is ő meséli el E/1-ben

Hat hónapi különélés után jön a hír, hogy alig ötven éves férje haldoklik és Lucy inkább az anyai nyomásnak engedve tér vissza, mert szentül meg van győződve, hogy a betegség nem is létezik, az egész Artie újabb manipulatív húzása, hogy őt visszacsalogassa a házba és a kapcsolatba.

A betegség viszont nagyon is valós: Artienak szívizom gyulladása van, amit a tudomány mai állása szerint gyógyítani nem lehet és a leépülés nagyon gyors. Tehát Lucy ott áll haldokló, hűtlen férjével, aki már ápolásra szorul… és annak kis fekete noteszével, ami a volt szeretők elérhetőségét tartalmazza. S ha lúd, akkor legyen kövér: Artie azt is bevallja, hogy házasságon kívül született egy fia is. Lucy pedig gondol egy merészet – némi alkohol is hozzájárult a bátorsághoz – és sorra hívogatja férje szeretőit, hogy bizony álljanak csak mellé akkor is, amikor haldoklik. Ez a fekete notesz klisé kicsit nehezen volt emészthető. Miért minden férfinak (már akinek van) pont fekete a notesza?

A házban szinte állandó jelleggel ott tartózkodik Joan, Lucy anyja, aki maga is  több férjet fogyasztott (s állandóan egy újabbat keres), valamint szuszpenzorban járó tacskója, Virsli. Hozzájuk csapódik Elspa, a piecingekkel és tetoválásokkal teli ex-drogos szobrász és Eleanor, egy fogorvos özvegye – mindketten Artie exei –, aki rögtön kézbe is veszi a dolgokat és a ház hamarosan olyan lesz mint a belváros karácsonyi vásár idején, csakhogy itt nem az érdeklődők jönnek-mennek, hanem Artie szeretői, és ők vannak bizony elegen. És mindenkinek megvan a maga története, ahogy Johnnak, Artie felnőtt, feltételezett fiának is.

A Molyon ezt a történetet erotikus, nemi élet és szexualitás címkékkel látták el, hát Hamupipőke meséjében több a szexualitás és az erotika, mint ebben a könyvben.

Bármennyire is valószínűtlen (de szórakoztató!) történet, engem elgondolkoztatott, hogy én vajon mit tettem volna, ha Lucy helyében vagyok? Pakolok és elhagyom, ahogy Lucy tette, vagy nevetségessé teszem magam azzal, hogy megkeresem ezeket a nőket és cirkuszkodom velük? Visszamegyek-e és bocsánatot nyer csak azért  mert beteg? Körbetelefonálom a volt és jelen szeretőket, hogy haldoklik? S ezen érdemes minkenkinek elgondolkodni, mert félrekacsintgató partnerek nem csak a könyvek lapjain léteznek.

Nem mindennapi történet, pörög, meglep, szórakoztat, elgondolkoztat. Szerethetőek a karakterei is, még a hűtlen Artie is, akinek túl nagy a szíve, pont az a szív, ami az elmúlásba viszi, az az Artie, aki minden nőnek valami olyasmit adott, amire annak épp szüksége volt. Lucy viszont nem mindig volt szimpatikus, néha túl sokat és feleslegesen gondolkozott-fecsegett, s amennyire határozott volt amikor férjét elhagyta, most annyira elveszett. 

Nem egy mostanság megjelent könyv, de aki teheti olvassa el. S természetesen ízlések és pofonok…

Leylah Attar - Papírhattyú

A szerelem nem halhat meg soha. 

Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel. 

Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról.

Könyvmolyképző, 2016

Erdeti mű: Leylah Attar – The Paper Swan, 2015

Hosszasan tologattam ezt a könyvet, mielőtt belefogtam volna és ehhez nagyban hozzájárult az, hogy rajta a borítóján a 18-as karika, hogy dark romance-nek, new adult-nak és erotikusnak címkézik.

Igazság szerint alig egy csipetnyi erotika van benne, pontosan annyi amennyi kell és amennyinek helye van, amennyi természetesen adódik a történetből. S mitől lenne new adult? Ez egy több évet, sőt! évtizedeket felölelő történet, nem egy bizonyos korosztályról szól, sem kizárólag egy bizonyos korosztálynak szól – például azoknak akik beleférnek a new adult kor-intervallumba (18-26 év a téma szakértői szerint). A “dark romance”-nek sem igazán nevezném, bár nem egy habos-babos szerelmi történet, ami azt illeti. A 18-as karikát viszont megérdemli, nem azért, mert felnőtteknek szóló erotikus tartalom lenne benne, hanem mert az erőszak több formájával is szembesülünk, mert betekintést kapunk a drogbárók nem épp lélekemelő világába, ahol a fizikai erőszak és a gyilkosság mindennapos és az üzlet természetes velejárója.

Nem is tudom mit mondjak erről a könyvről. Semmihez nem hasonlítható és döbbenetes, zseniális, eszméletlen. Erről a könyvről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, kezdve a témaválasztástól a szerkezetéig, nyelvezetétől, stílusától a szereplők megformálásáig.

Ez egy gyermekkori barátságból kialakuló, több részből álló szerelmi történet a gazdag amerikai üzletember lánya és a mexikói házvezetőnő/dadus fia között, a részeket pedig a főszereplő Skye és Esteban/Dámian meséli el, mikor ki. 

Egy történet arról, amikor apuci pici lánya, a nagyváros dívája rádöbben arra, hogy mi van az életére jellemző rózsaszín köd mögött, hogy az egész hazugság volt, hogy a körülmények áldozata, és a bosszú eszközeként egy olyan dologért kell fizetnie, amiben teljesen ártatlan.

Egy történet az emberi gyarlóságról, bosszúról, félreértésekről, vezeklésről. Nem szépíti a dolgokat, nyíltan beszél a drogkartellekről, az alvilági hierarchiákról és rivalizálásokról, kegyetlenségről, a börtönök világáról, az igazságszolgáltatás sötét oldalairól… és egy csodálatos befejezés, amikoris mindenre választ kapunk, minden a helyére kerül, de nem olyan nyálasan, csöpögősen, hanem inkább keser-édesen

Csodálatos, olyan igazi "rázós könyv", imádnivaló és olvasni kell… mondtam már, hogy zseniális?

Érdemes a könyv trailerébe is belekukkantani:

Amy Harmon - Arctalan szerelem

Ambrose ​​Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.

Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is

Twister Media, 2016

Eredeti mű: Amy Harmon – Making Faces, 2013

Nagyon szép történet… nem tökéletes, mert vannak hibái, de egy olyan valami, amit akkor kell olvasni, amikor eleged van az épp listavezető disztópiából, erotikusból vagy habos-babos bestsellerből.

Hogy miről szól? Életképek egy álmos amerikai kisváros életéből néhány ember sorsának alakulásán keresztül bemutatva.

Még az ötlet sem igazán eredeti, mert a Szépség és a Szörnyeteg meséje az alapja – ahogy a fülszöveg is írja –, csak itt a szerepek időnként felcserélődnek a főhősök között, és azon túl vannak olyan szereplők is akik egymagukban a Szépség és a Szörnyeteg, hiszen kívülről szépek, belül rothadnak. S még ott van a a Cyrano de Bergerac-motívum, hisz Fern, a főhősnő (aki csúnyának érzi magát a többi mutatós lány mellett), barátnője nevében levelez az iskola sport-sztárjával, a csodálatos Ambrose-zal. Piros pont a szerzőnek, a könyvben ugye sportolók a srácok, de szerencsére nem az amerikai foci menő fenegyerekei, hanem birkózók.

Fern, Rita, Ambrose és Bailey… körülöttük forog a történet…

Fern, a kisváros lelkészének későn született lánya. Visszahúzódó, az olvasásért él-hal, szerelmes Ambrose-ba és Bailey a legjobb barátja. Bailey, Fern unokatestvére. Életét kerekes székben tölti, mert izomsorvadásban szenved, szíve pedig Ritáért dobog. Rita, Fern barátnője, egy ideig Ambrose-zal mászkál, míg a fiú rá nem jön, hogy nem Ritával vált szerelmes üzeneteket, hanem Fernnel. Rita nagyon rossz döntéseket hoz, amik kihatással van nemcsak az ő életére… És Ambrose, aki az iskola szupersztárja – ez az egész felállás kicsit olyan Shakespeare-re vall, mindenki a másikba szerelmes. Ami azt illeti rengeteg idézet van Shakespeare-ből, tehát nem kizárt, hogy a könyv néhány ötletét a Nagy Will ihlette.

Annyi mindent lehetne mondani erről a könyvről, a szereplőről… jót is, rosszat is. Nem egy pörgős valami, álmos kisváros, álmos történések… még a tragédiákra is nyugisan reagálnak. Az egyetlen világrengető dolog ami történik az az öt frissen végzett fiú hadbavonulása és a tragédia ami csak egyiküket hozza vissza: Ambrose-t. S hogy miért álltak katonának és mentek egyenesen Irakba? Mert jó bulinak tűnt. Ilyen egyszerű.

A kedvencem Bailey volt. Tudja, hogy meg fog halni, tudja, hogy minden nap egy újabb győzelem a halál felett, mert betegsége gyógyíthatatlan, de humora és optimizmusa töretlen. A maximumot akarja kihozni a lehetőségeiből. Bakancslistát ír azokról a dolgokról amiker tapasztalni szeretne rövidke kis életében és ezek a tételek adják a könyv fejezeteinek is a címeit. – Bár ez kissé zavaros, mert nem igazán lehet tudni mikor épp kinek a bakancslistája szerint szól a történet: Bailey-é, Ferné vagy Ambrose-é…

Az elején szinte fel is adtam, mert a történet ugrált időben ide-oda és nem nézett ki többnek, mint egy újabb amerikai ifjúsági regény, amiből tizenkettő egy tucat. Örülök, hogy nem tettem meg. Vannak vontatottabb részek is a történetben, jelenetek, amelyeket talán nem kellett volna annyira részletesen megírni és az írónő valószínűleg mélyen vallásos, mert rengeteg utalás van a Teremtőre, idézetek és példabeszédek a Bibliából.

Nincs értelme nagyképű dolgokat írni… nem a legjobb könyv amit olvastam, de semmi pénzért ki nem hagytam volna. Megérintett, megmosolyogtatott, néhol meg is lepett. Gyönyörű. A lelkedhez szól. Csak ajánlani tudom.

…– Az előbb mondtam el, hogy nem tudok egyedül vécére menni. Kénytelen vagyok anyát megkérni, hogy húzza le a nadrágomat, fújja ki az orromat, dezodorozza be a hónaljamat. És ami ennél is rosszabb volt, kellett még valaki, aki a suliban segít, aki kábé mindent megcsinál helyettem. Kínos volt. Frusztráló volt. De nem volt más választásom! Semmi büszkeség nem maradt bennem, Ambrose – folytatta Bailey. – Az égvilágon semmi büszkeség. De úgy voltam vele, hogy vagy a büszkeségem, vagy az életem. Választanom kellett. És neked is választanod kell. Választhatod a büszkeséget, és itt maradhatsz, sütheted a muffinokat, amíg meg nem öregszel és el nem hízol, és teljesen el nem felejtenek az emberek. De dönthetsz úgy, hogy lemondasz a büszkeségről, és egy kevéske alázatosságért cserébe visszakapod az életedet.

(Amy Harmon – Arctalan szerelem, Twister Media, 2016)

Lora Leigh - Buja fortélyok

Buja fiúk 5

Caitlyn Rogue Walker otthagyja bostoni életét, hogy tanár legyen egy Kentucky állambeli kisvárosban. Ám minden álma darabokra törik, amikor belekeverik egy szexbotrányba. Caitlyn nem hajlandó elhagyni a várost, személyazonosságot cserél, és Rogue lesz. 

Zeke Mayes serif tudja, hogy több van a lányban, mint ami első pillantásra látszik. Hosszú küzdelemre készül, hogy Rogue feladja az ellenállását, és átadja magát a vágynak. Zeke kisvártatva halálos játékba keveredik, ami a lányt is magával sodorja, s amikor minden élet és halál kérdése, nincs miért habozni többé…

Művelt Nép, 2016

Eredeti mű. Lora Leigh – Nauti Deceptions, Jove, 2012

Ugye azt mindenki tudja, hogy szexszel és erőszakkal mindent el lehet adni? No, hát ez a könyv sem szól másról: szexről és erőszakos történésekről.

Hazudnék ha azt mondanám végig elolvastam. Feléig ment, aztán félretettem azzal, hogy majd máskor, amikor semmi dolgom nem lesz… meg más olvasnivalóm se.

Ha bár egyet olvastál a Buja… sorozat eddig megjelent részeiből, akkor valamennyit olvastad, mert a cselekményben minimálisak az eltérések, csupán a főszereplők személye változik, de minden esetben a férfi "kemény fiú", aki a törvény és az igazság oldalán harcol (bár nem mindig törvényes módszerekkel), állóképessége a Duracell-nyuszié és a felszerelésének mérete az etoni futamgyőztes csődörével vetekszik. És mindig kell lennie egy megmentésre váró ifjú hölgynek… akit a főhős a végén feleségül vesz. (hátralapoztam és megnéztem, most is meg fog történni)

Nos, ez a rész a seriff és a bártulajdonos története, sok szexszel és gyilkossággal, üvöltözéssel, bunyóval. Ahhoz képest, hogy a sorozat könyveinek cselekménye egy amerikai kisvárosban történik… hát Szicília és a Cosa Nostra, sőt az egész maffia, legyen az olasz, ukrán, vagy bármilyen nációjú, tanulhatna ezektől…

Nyelvezete vulgáris és szókimondó, de hát ez Lora Leigh, akinek nem tetszik, ne olvassa, aki meg kedveli az írónő által képviselt műfajt, az meg mindenképpen elolvassa, attól függetlenül, hogy mit írok róla én vagy más, mert ízlések és pofonok…

A sorozat előző, magyar nyelven is megjelent részei:

1. Buja fiúk

Ulpius-ház, 2012

Nauti Boy, 2007

2. Buja éjszakák

Ulpius-ház, 2012

Nauti Nights, 2007

3. Buja álmok

Ulpius-ház, 2013

Nauti Dreams, 2008

4. Buja szándékok

Ulpius-ház, 2014

Nauti Intentions, 2009

További részek angol nyelven:

6. Jaci Burtonnel egy kötetben:

Nauti and Wild, 2010

7. Jaci Burtonnel a Nautier and Wilder kötetben:

Nauti Kisses, 2013

8. Nauti Temptress, (Nauti Girls 1) 2012

9. Nauti Enchantress, (Nauti Girls 2) 2014

10. Nauti Seductress (Nauti Girls 3) 2015

Jojo Moyes - Miután elvesztettelek

AMIKOR EGY TÖRTÉNET VÉGET ÉR, MINDIG ELKEZDŐDIK EGY ÚJABB… 

Hogyan tehetjük túl magunkat azon, ha elveszítettük, akit mindennél jobban szerettünk? 

Hogyan győzhetjük meg magunkat arról, hogy érdemes tovább élni?
Lou számára a Will utáni élet azzal jár, hogy meg kell tanulnia újra szeretni – vállalva mindazt a veszélyt, ami ezzel jár. Többé már nem egy hétköznapi életet élő, hétköznapi lány. A szerelmével töltött varázslatos hónapok után a magányos élet csupa fájdalom és küzdelem. Amikor egy szerencsétlen baleset következtében kénytelen visszaköltözni a családjához, óhatatlanul úgy érzi, pont ugyanott tart, ahol azelőtt, hogy megismerte Willt.

A sérülései lassan gyógyulnak, ám a szíve és lelke mintha tetszhalott állapotban rekedt volna, a rátelepedő gyásszal nemigen tud megbirkózni. Így keveredik el aztán a Továbblépők nevű terápiás csoportba, ahol megtapasztal örömöt is, bánatot is, és ahol a barátok mellett mindig gyalázatosan rossz keksz várja. Meg talán új ismeretség is – hacsak egy Will múltjából felbukkanó személy meg nem hiúsítja Lou reményeit azzal, hogy a jövőjét egészen új irányba tereli. 

Jojo Moyes világszerte óriási sikert aratott kötete, a Mielőtt megismertelek meghökkentő könyv: a főszereplő szerelmespár egyik tagja a regény végén meghal. A Miután elvesztettelek elmeséli, mihez kezd életével a magára maradt Lou. A szerző a már ismert és még ismeretlen szereplőkkel ismét lenyűgözően remek történetet alkotott, amelyben nem kíméli sem a rekeszizmunkat, sem könnycsatornáinkat.

Cartaphilus, 2016

Eredeti mű: Jojo Moyes – After You, Penguin, 2015

Ezt a könyvet el sem akartam olvasni. Az előzménye, a Mielőtt megismertelek minden idők top10-es listáján van az én olvasatomban, és annyi félresikerült, kínos folytatással találkoztam már, hogy valahogy nem akartam ismét keserű szájízzel maradni a könyv olvasása után. Tudod, az a bizonyos “Ezt most minek kellett?” érzés...

Hogy voltak-e elvárásaim a könyvvel kapcsolatban? Nem. Milyen elvárásai lehetnek bárkinek is az első könyv olvasása után? – egyébként a filmet sem néztem meg, előreláthatóan nem is fogom. – Előítéletem az volt, bőven: hogy majd nyálas lesz, lelkizős lesz, mit lehet még abból a történetből kihozni, mikor annak kész, vége… csak nem csinál már olyant, mint a szappanoperákban, amikor a közönség nyomására vissza kell hozni egy szereplőt a nézettségi index istenének hódolandó: akkor most az egész egy rossz álom volt és Will tulajdonképpen köszöni szépen jól van…

Megérte-e elolvasni? Határozottan igen.

Übereli-e a Mielőtt megismertelek-et? Nem, de felemelkedik egy majdnem azonos színvonalra, és azért csak majdnem azonos, mert ez a könyv másról szól, mint az előző. Ez Louisa továbblépésének a története, a gyógyulásé, de nem a felejtésé. S az út hosszú amíg megérti, hogy a gyógyulás, a továbblépés, az, hogy elengedi Will-t, az nem azonos a felejtéssel, nem jelenti mindannak az  elárulását amit a Will jelentett.

Ez a könyv egy olyan lány története, akinek az anyja, valamikor a múltban, dühtől, önzéstől vezérelve hozott egy szerencsétlen döntést. Egy olyan lányé, aki keresi magát, a gyökereit, aki sehol sincs otthon, aki minden “család”-nak nevezett kontsrukcióban csalódott és nemcsak a család intézményében, hanem az emberekben úgy általában, aki csak addig a szeretett/megtalált rokon, amíg senki megánszféráját nem borítja fel, amíg nem kér helyet az életükbe.

Ez a könyv az élet Will után… Traynorék élete, Clark-ék élete, de főképpen a Louisáé.

Tele-tele-tele van meglepetésekkel, egyetlen pillanatig sem untam magam, bár, mint említettem, előítéleteim voltak a könyvvel kapcsolatban. Megnevettetett, megbőgetett, meglepett…

Ezt nincs értelme osztani és szorozni, nagyképű baromságokat írni róla. Számomra ez egy brilliáns mű, annak ellenére, hogy voltak jelenetek, történések, amiket símán kihagytam volna, mert már túlzás volt, vagy egyáltalán nem volt jelentőségük a történet szempontjából. Itt nincsenek ízlések és pofonok, ezt olvasni kell!

Ha valaki nagy magasságból esik le, nem lehet kiszámítani, mi történik vele.

(Jojo Moyes – Miután elvesztettelek, Cartaphilus, 2016)

Az első könyv, ami tulajdonképpen ennek a történetnek az  előzménye - vagy ez annak a folytatása, kinek melyik megfogalmazás tetszik:
(és szándékosan nem a filmes borítót mutatom)

Mielőtt megismertelek

Cartaphilus, 2012, 2016

Me Before You, Penguin London, New York, 2012, 2016

Kim Holden - Bright Side

Brigth Side 1

Titkok. Mindenkinek van egy. 

Némelyik nagyobb, mint a másik. 

És amikor a titkokra fény derül… 

Némelyik meggyógyít… 

Míg más elpusztít.

Kate Sedgwick élete minden, csak nem átlagos. Megrázó veszteségeken és tragédiákon ment keresztül, mégis sikerült megőriznie az optimizmusát, és továbbra is mindenben a szépet keresi (elvégre megvan az oka, miért szólítja Bright Side-nak a legjobb barátja, Gus). Kate erős akaratú, vicces, okos és rendkívül tehetséges zenész. Aki soha nem hitt a szerelemben. Ezért, amikor elhagyja San Diegót, hogy egy kisvárosi főiskolán folytassa tanulmányait Minnesotában, egyáltalán nem számít arra, hogy beleszeret Keller Banksbe. Mindkettejükben fellángolnak az érzelmek.

Mindketten harcolnak ellene. 

Mindketten titkolnak valamit. 

És amikor a titkokra fény derül… 

Némelyik meggyógyít… 

Míg más elpusztít.

WOW, 2016

Eredeti mű: Kim Holden – Bright Side

Ez egy ifjúsági könyv. Felnőtteknek szóló ifjúsági könyv. Tudom ez egy meglehetősen zavaros megfogalmazás, de egyike azoknak a könyveknek amiket édemes elolvasni minden korosztálynak, mert marad valamivel belőle a történeten túl. És kell néhány nap amíg megfogalmazódik az ember lányában mindaz amit ezzel a könyvvel kapcsolatban érez.

Első látásra olyannak tünt mint bármelyik ifjúsági regény: rohadtul magabiztos leányzó – aki még zenész is mellette – elkezdi főiskolai tanulmányait, messze otthonról, összejön egy fickóval, ahogy ez már lenni szokott az ilyen történetekben. Sőt! Vannak a könyvnek motívumai amikkel már más írók könyveiben is találkoztam, gondoltam, ez egy innen-onnan összekoppintott és ügyesen összerakott könyv lesz… belehalok, ha megint egy sablon amcsi tini-regény.

… és aztán lassan, fokozatosan kiderül, hogy otthon az nincs. És hogy család sincs… az egyetlen  amit jelenleg ismer, az volt zenésztársai és hozzátartozóik. Egyelten vérrokona, anyai nagynénje éretlen és bulémiával küszködik, apja pedig… nos hát vannak emberek akik nem tudnak szembenézni a ténnyel, hogy van egy Down-kóros gyermekük és már sok évvel korábban messze futott – messze alatt más kontinens értendő. Nem a főszereplő magabiztos leányzó, Kate Segwick a Down-kóros, hanem nővére… aki már csak a múlté, akárcsak anyja, aki beleroppant a felelősségbe és önkezüleg vetett véget életének.

Ezzel a múlttal-jelennel indul neki a főiskolának Kate Segwick… és ez még mindig nem minden, még mindig nem elég, mert ha valakit egyszer elkapott a balsors, akkor azt nem ereszti...

Annyi mondanivalója van ennek a könyvnek… az igaz barátságról, a ragaszkodásról, a másságról, a főiskolai szerelemről, gyermekvállalásról… és az elmúlásról.

Kate Segwick, Bright Side – ahogy legjobb barátja és zenésztársa Gus nevezi, a “Napos oldal”, az élet napos oldala, a töretlen optimizmus és az, hogy mindig mindenben/mindenkiben lát valami jót.

Ez a könyv lehet maradandó élmény, vagy egy monumentális giccs, csupán nézőpont kérdése. Tudod, a bizonyos ízlések és pofonok…  Én ma a maradandó élményre szavaztam és ha olvasni fogod, akkor szerezz be papírzsepit… nagy csomaggal.

Ez nem közvetlenül ide tartozik, illetve ide is és minden más könyvre is érvényes: a borító. Többször, több helyen, több forrásból olvastam már: szép a borító, ronda, az eredeti jobb, imádom… és a jelzők folytatódhatnak. Emberek! A borító érdekel benneteket vagy a könyv tartalma? Ennek a könyvnek egyszerű borítója van, ami közöl minden információt amire szükségem van: a szerző nevét, a könyv címét és a kiadót… és van egy halvány célzás egy hangszerre. Kell ennél több?

 Folytatása is van, mely Kate legjobb barátjáról, Gus Hawthorne-ról szól majd, és arról szól a fáma, hogy a kiadó tervezi a kiadását. Így legyen!

Abbi Glines - A sorsom

A végzetem sorozat 2

Pagan Moore számára semmi sem egyszerű. Lelkeket lát, és a pasija, Dank maga a Halál. Miután szerelmét megmentette attól, hogy az örökkévalóságig a Pokolban ragadjon, azt hitte, a dolgok visszatérnek a normális kerékvágásba. De tévedett.

A női szívek megdobbantója, az iskolai hátvéd, Leif Montgomery eltűnt. Amíg a város beleőrül az aggodalomba, Pagan más okokból lesz idegroncs. Úgy tűnik, hogy Leif nem egy átlagos tinédzser, még csak nem is ember. Neki nincsen lelke. 

Dank már a kezdetektől tudta Leif titkát, de nem kezdett el aggódni egyetlen lelketlen teremtmény miatt. Azonban most tudatosul benne, hogy mekkora hibát követett el.
Pagan lelkét már születésekor megjelölték, kielégítve ezzel egy olyan sötét erőt, amit a Halál meg sem közelít. Dank tudja, Pagan lelkének megmentése nem lesz könnyű, de a lány az övé, azt pedig már bebizonyították, hogy akár meg is tagadja a Mennyet azért, hogy vele maradhasson. Így, ha most a Pokol akar belőle egy darabot, nem jelenthet problémát…

Maxim, 2016

Eredeti mű: Abbi Glines – Predestined, 2012

Egy olyan sorozat második része, aminek az első könyvét nem olvastam. A folytatásait sem fogom. Ebbe is kizárólag azért fogtam bele, mert két, általam nagyra becsült hölgy lélegzet-visszafojtva várta a megjelenését - a könyvet különben egyiküktől kaptam kölcsön olvasás céljából… de hát ízlések és pofonok

Ez nagyon nem az én világom. Felesleges elmondani, hogy ifjúsági és fantasy, akik ismerik Abbi Glines könyveit ezt pontosan tudják… ezek szerint mindenki, csak én nem.

Kedves kis történet arról, hogy anno a leányzó megbetegedett és életének megmentése érdekében az anyukája odaígéri lelkét a vudu-király fiának – illetve ő nem is emlékszik, hogy megtette volna, neki csak a gyermeke gyógyulása volt fontos. Csakhogy a kislányból nagylány lesz és nem a vudu-király fiába lesz szerelmes, hanem a Halálba, és innen a bonyodalom.

Annyit azért elmondanék, ha én tudom, hogy egyetlen magzatom épp a Halállal randizgat, akkor tuti nem palacsintát sütögetek vele békésen a konyhámban (mármint a Halállal együtt), hanem minimum sikítófrászt kapok és gyorsan rászokom az antidepresszánsokra. De hát ez természetesen fikció, ez nem történik meg… s ha mégis, akkor annak a párhúzamos dimenziónak nem szeretnék része lenni.

A történetet néhány óra alatt el lehet olvasni, ne tévesszen meg a könyv vastagsága (szinte 300 oldal) – jó nagy lapszélek és jó szellős sorközök… teljen a papír és óvjuk a természetet.

A sorozat első része: A végzetem, 
és angol eredetije: Existence

További részek, egyelőre angol nyelven:

2.5 Leif - novella

3 Ceasless