***USA Today
bestseller szerző***
„Egy
csodálatos romantikus történet az újrakezdésről” amazon.co.uk
„Titkokkal és
fordulatokkal teli könyv, imádtam” whitehotreads.com
A tengerparton
szerettünk egymásba, a paradicsomban keltünk egybe, elvittem magammal a
naplementébe. Tökéletesnek kellene lennie mindennek, de az a bizonyos „igen”
nem garancia az örökkön-örökkére.
Most, két
évvel később, alig ismerek magunkra.
Ideje
újrakezdeni. Vissza a trópusi paradicsomba. Vissza, hogy kiderítsük, vajon meg
tudjuk-e javítani a kapcsolatunkat.
Nem akarom
feladni, meg akarom menteni magunkat, akár kockára is teszek mindent.
Két sérült
ember.
Számtalan
titok.
Harc az
életünkért.
Talán
megtörünk, de mindent meg kell tennünk.
A nemzetközi
bestsellerszerző, Meghan March a hatalmas sikerű Vágy-trilógia után újabb
romantikus-erotikus könyvekkel örvendezteti meg a műfaj kedvelőit.
Álomgyár, 2018
Eredeti cím:
Take Me Back, 2017
Nem kedveltem a szerző Vágy trilógiáját, mert ugyanazt a lerágott csontot marja tovább: gazdag rohadék, aki a világ közepének képzeli magát, plusz szegény, de annál tehetségesebb, zsenálisabb lány. Mindenkinek vannak jobb és kevésbé sikerül történetei, gondoltam kap még egy esélyt Meghan March, főleg, hogy ez önálló kötet, nem kell a felesleges tölteléket is átlapozni, amivel a trilógia terjedelméig húzza-nyúzza a cselekményt.
Mire vártam a
fülszöveg alapján és az előző Vágy trilógia fényében? Egy
szerelemről-erotikáról szóló történetre, ahol a hirtelen felindulásból
összeházasodott, egymást alig ismerő pár két év után a házasságát próbálja
menteni egy egzotikus nyaraláson. Visszaemlékezésekkel, lelkizésekkel,
vallomásokkal mindkét részről, mert ez egy, az aktuális trendeknek megfelelő váltott
szemszögű történet, amikoris a szerző elhitetni próbálja az olvasóval, hogy belelát egy férfi fejébe is. És sok-sok erotikára is számítottam, mert ugye ezt az irányvonalat
támogatja a kiadó: csöpögjön az erotikától, ha nincs, akkor még írjál hozzá,
mintha az élet semmi másból nem is állna. Lényegében akkor is ezt vártam volna
a történettől, ha E/3-ban íródik és nincs váltott szemszög.
Szinte semmi
nem jött össze a fentebb felsoroltakból. Az egyetlen ami ténylegesen megtörtént, az
az egzotikus nyaralás volt, ami ugye a későbbiekben egy csata színterévé
változott. Mert a “titkok” beleszóltak a nyaralásba és vitatható értékű akció-valamivé
változtatták az egészet, és azért vitatható értékűvé, mert igazándiból még ez sem volt
hiteles, az egész egy nagyon alacsony kategóriájú amerikai szappanoperához volt
hasonlatos.
A cselekmény
felépítésében sem remekelt a szerző, mert például a főhős állandó vívódása, amiért feleségének nem mondta el az igazat magáról nem csigázta fel a kiváncsiságot, csupán
lelőtte a poént. Hülyének kell lenni ahhoz, hogy ne lásd előre: a pasi vagy
valami kommandós-féle, vagy gengszter. S mivel a történetekben a főhősök
túlnyomó többsége kemény jófiú, akkor nyilvánvaló volt, hogy a fickónak is
annak kell lennie.
Ami a hősnőt
illeti, ő egészen középszerű, semmi különleges tulajdonsággal nem rendelkezik a hozzá hasonló széplányokhoz képest. Kár belemerülni az ellemzésébe, mert kész kliségyűjtemény, meleg legjobb baráttal,
akit elveszít és ettől úrrá lesz rajta a tömény mélabú, a házassága sem fontos
a számára, de azért mégis, válna is meg nem is. Engem kimondottan idegesített a
határozatlansága és bizonytalansága, és ami azt illeti a férfi főhős sem lett a szívem csücske.
S akkor még ott van az erotika, ami igazándiból inkább csak néhány próbálkozás – lásd szvingerpár, erőszaktevők –, többnyire
csak beszélnek róla, de “akció” édeskevés, tehát még a ráaggatott erotikus
címke sem állja meg a helyét.
Hogy
összességében milyen volt? Előttem valaki már nagyon találóan megfogalmazta,
mikor egy rosszul megkomponált turmixhoz hasonlította: minden elem külön-külön
jó, de együttesük nehezen fogyasztható. Hát ilyen volt ez a történet: túl sokat
akart és végül keveset és felejtőset nyújtott. Minden szempontból. Kidolgozatlan
szereplők, elfuserált konfliktusok, túl sok és felesleges lelki nyavalygás,
ugrálás oda-vissza múlt és jelen között egészen a nyilvánvaló happy endig. Kár bedölni a fülszöveg hangzatos, eltúlzott reklámszövegeiknek
Alaposan átgondolom
majd, hogy a szerző következő, már beharangozott könyvét kézbe vegyem-e
megjelenés után vagy sem, de hát ízlések és pofonok...