Kate Eberlen – Miss You

Tess és Gus közös története akkor kezdődik, amikor tizenévesként összefutnak Firenzében néhány pillanatra. Kettejük élete azonban ezután villámgyorsan más irányt vesz, és váratlan fordulatokban bővelkedik. Vajon mikor találkoznak újra egymással? Beteljesedik a szerelmük? Ha szeretnél egy nagyon különleges szerelmi történetet olvasni, akkor tarts velünk ezen a turnén, ahol a Blogturné Klub három bloggere elmeséli a Libri Kiadónál megjelent Miss you könyvről a benyomásait. A turné végén neked is lehetőséged van megnyerni a három könyv egyikét, úgyhogy ne maradj le!

„A ​mai nap hátralevő életed első napja” – áll a mottó Tess családjának konyhájában az egyik tányéron, és a lánynak ez jut eszébe a csodálatos firenzei nyaralásán, az egyetem előtti utolsó vakációján. Az élete hamarosan gyökeresen megváltozik – de nem úgy, ahogy azt szeretné.

Gus szintén Firenzében nyaral a szüleivel. Az ő életük nemrég már felfordult, méghozzá váratlanul és drasztikusan. A fiú igyekszik mindenben megfelelni a szüleinek, ám legszívesebben világnak menne, hogy felfedezze, miféle ember is ő valójában.

A két tizennyolc éves fiatal útja egyetlen napig keresztezi egymást, mielőtt visszatérnének Angliába.

Az ezt követő tizenhat évben az élet és a szerelem a legkülönfélébb kihívások elé állítja őket. De most, hogy a távolság és a sors is közéjük állt, soha többé nincs esélyük megismerkedni egymással… vagy mégis?
Kate Eberlen egy kisvárosban nevelkedett, ötven kilométerre Londontól, ahol gyermekkorát olvasással és ábrándozással töltötte. Ókori irodalmat és történelmet tanult Oxfordban, majd könyvkiadással és tanítással foglalkozott. Kate a közelmúltban szerezte meg a képesítését, hogy az angolt mint idegen nyelvet taníthassa, és ezzel reményei szerint több időt tölthet Olaszországban. Férjnél van, egy fiú anyja.

Libri, 2018

Eredeti cím: Miss You

Megrendelhető

Amikor kézbevettem ezt a könyvet egy könnyed, olyan "nőcis" nyári olvasmányra számítottam, amit az ember lánya agymosásra használ mikor fáradt, és aztán gyorsan el is felejti, mert a célnak megfelelt és többet nem kell vele foglalkozni. Nagyobbat nem is tévedhettem.

Ez a történet Tess és Guss életének több éves, nagyon meghatározó szakaszát mutatja be. Talán nem is helyes a két főhőst egy mondatban említeni, hiszen kettejük életútja nem is lehett különbözőbb, és annak ellenére, hogy időben itt-ott többször is összefutnak, elmennek egymás mellett. Lényegében két külön életútat kapunk egy történetben.

Firenzében kezdődik minden, mikor Gus bátyja targikus halála után a környéken nyaral, Tess pedig az egyetem előtti utolsó vakációt tölti barátnőjével. A két főhős teljesen véletlenszerű találkozása egy templomban történik, majd később egy fagylaltozó előtt, és ennyi az, amit interakciónak lehet nevezni, mert egészen a történet végéig szószerint elmennek egymás mellett, többször is, anélkül, hogy felismernék egymást. Olyan sokszor, hogy azt hittem többé soha nem is lesz közük egymáshoz.

Ez az utolsó év, amikor Tess gondtalan, tele van tervekkel és boldog. Gusra már rányomta a bélyegét a testvére elvesztése miatti gyász, melyet a szülők, különösen az anya, még jobban fokoz, az elhunyt testvért piedesztálra állítva. Gus további élete bátyja emlékének árnyékában telik, és abban az igyekezetben, hogy próbál testvére emlékéhez felnőni, szüleinek megfelelni.

Tess élete a firenzei nyaralás után száznyolcvan fokos fordulatot vesz. Anyja napokkal hazaérkezése után örökletes mellrákban távozik az élők sorából és rá marad kiskorú húga nevelésének gondja, mert sem önző apjára, sem felnőtt testvéreire nem számíthat. Búcsút kell mondania álmainak, az egyetemnek és mindennek amit a jövőjével kapcsolatban eltervezett. S az élet mégjobban bekeményít, mert Hope-ról, kicsit fura, de életvidám húgáról megállapítják, hogy Asperger szindrómában szenved, Tess felett pedig állandóan ott lebeg a genetikai eredetű mellrák veszélye, ami annyira rettegésben tartja, hogy nem is akarja tudni, hogy hordozza-e a mutációt vagy sem. Tudományosan megállapított tény, hogy a mellrákos megbetegedések 8-10%-át az öröklődő BRCA1 és BRCA2 génmutációk okozzák, melyek a petefészek rákos megbetegedéséért is felelősek lehetnek.

Két ember története, akinek életútját olyan dolgok határoznak meg, amelyekről ők személy szerint nem tehetnek. Mert ugye Guss a következő tizenhat évét az elhunyt bátyja emlékének árnyékában tölti, miközben családja ugyanezen okok miatt szétesik, Tessnek pedig fel kell nevelnie Asperger szindrómás húgát és szembe kell néznie a mellrák veszélyével. Ők mindketten a körülmények áldozatai, s ezek a körülmények korlátokat szabnak. Egyikük sem élhet teljes életet, amíg ki nem szabadul a saját korlátai közül.

Ez egy életből merített történet, bárkivel megeshet ilyesmi. Abszolút valósághű és olyan dolgokra hívja fel a figyelmet amelyeket hajlamosak vagyunk a szőnyeg alá seperni, mert ez velünk, közeli vagy távoli hozzátartozóinkkal, barátainkkal nem történhet meg. De igen, megtörténhet.

   Felkavaró és elgondolkodtató volt, tehát aki kézbeveszi, ne várjon egy habos-babos szerelmi történetre, mert ez sokkal több annál, és nagyon találó Tessék családi mottója: „A ​mai nap hátralevő életed első napja”. Ez az első nap nem csak és kizárólag pozitív változásokat hozhat.

Nagyon kedveltem a történetet, és úgy gondolom, hogy kortól és nemtől függetlenül mindenki számára van mondanivalója. De természetesen ízlések és pofonok…

Tess életében fontos szerepet játszanak a musicalek, főként kishúga Hope miatt. A Blogturné Klub bloggereinél most híres musicalekből láthatsz egy-egy képet, a te feladatod az lesz, hogy kitaláld és beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába a musical címét. Felkészültél a zenés utazásra? Hajrá! A turné végén 3 könyv talál gazdára a Libri Kiadó felajánlásából!

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

06.28. Betonka szerint a világ…

06.30. Zakkant olvas

07.02. Könyvvilág

Ka Hancock - Üvegszilánkon táncolni

„Lucy, minden házasság tánchoz hasonló; időnként bonyolult, máskor csodás, ám az idő túlnyomó részében igencsak eseménytelen. Mickey-vel viszont lesznek idők, amikor üvegszilánkokon táncoltok majd. Fájni fog. Két lehetőséged van: vagy elmenekülsz ez elől a fájdalom elől, vagy szorosan összekapaszkodtok, és együtt táncoltok át a következő biztos helyre.”

Lucy Houstonnak és Mickey Chandlernek nem lett volna szabad egymásba szeretniük, még kevésbé összeházasodniuk. Mindkettejüket hibás génekkel sújtotta ugyanis a sors: a férfi bipoláris személyiségzavarral küzd, a nő családjában a mellrák szedi áldozatait. Ám amikor Lucy huszonegyedik születésnapján útjaik összetalálkoznak, fellángol a szikra, és többé le sem tagadhatják az egymás iránti vonzalmukat.

Eltökélten és megfontoltan küzdenek azért, hogy a kapcsolatuk működhessen, ezért írásba foglalják az ígéreteiket. Mickey szedi a gyógyszereit. Lucy nem hibáztatja azért, ami felett nincs hatalma. A férfi őszinteséget fogad. A nő türelmet. Mint bármely házasságban, nekik is vannak jó, rossz és néha nagyon rossz napjaik. Annak érdekében, hogy megbirkózhassanak az egyedülálló kihívásokkal, szívszaggató döntést hoznak: nem vállalnak gyermeket.

Amikor azonban Lucy megjelenik egy rutin orvosi vizsgálaton, olyan meglepetés éri, ami mindent megváltoztat. Mindent. Egy pillanat alatt értelmüket vesztik a szabályok, és ők ketten kénytelenek újradefiniálni a szerelem valódi lényegét.

Pioneer Books, 2015

Eredeti mű: Ka Hankock – Dancing on Broken Glass

Hűha! Ez nem semmi! Nagyon érzékeny vagy depresszióra hajlamos embereknek határozottan nem ajánlott olvasmány. De ettől függetlenül kellenek az ilyen történetek is, mert az élet nem habostorta, a fehér lovas herceg azóta piros Ferrarin jár és tuti nem értünk fog jönni… a dögös milliomos sem. Ez a történet akár a te családodban is lejátszódhatott volna, vagy a szomszédéban, az ismerősében.

Leírni, hogy Lucynak és Mickeynek – a két főszereplőnek –  nem lett volna szabad egymásba szeretniük és összeházasodniuk durva és nem felel meg a valóságnak. Egyrészt a szerelemet nem lehet szabályozni, másrészt ha soha senki, akinek valamilyen genetikai rendellenessége van, nem házasodik és nem hagy maga után utódokat, akkor rövidesen megszűnik az aglomeráció és az ember lánya kedden reggel indul, ha pénteken délben egy másik emberi lénnyel szeretne találkozni.

Mickey bipoláris zavarban szenved – akárcsak elhunyt anyja, Lucy családjában a nőket tizedeli a mellrák és ő is a mutáns gén hordozója, akárcsak két nővére. Ezek olyan dolgok, amiért ők nem hibásak, amikről ők nem tehetnek. Bipoláris zavarral szépen és hosszan lehet élni, gyógyszerezés kérdése, s ha valaki hordozza a mellrákot előidéző mutáns gént, az még nem jelenti azt, hogy meg is fog betegedni.

Lucy esetében sajnos ez nem így van. Ő már túl van egy rákos epizódon és minden egyezség és óvintézkedés ellenére terhes marad, mi több, vállalja, hogy meg is szüli a magzatot. Csakhogy a magzattal együtt valami más is jön: az áttétek tüdőbe. S megkezdődik a versenyfutás az idővel és a rákkal. Amit Lucy nővérei ez idő alatt elművelnek az már nem törődés és féltés, hanem kész pszichózis -  Priscilla, maga is túl van már egy mellműtéten, Lil pedig betegesen szeretne egy kisbabát, de nem képes szülni és az örökbefogadás sem jön össze soha. És ez még semmi Mickey-hez képest aki mindent bevet annak érdekében, hogy lebeszélje Lucyt a terhesség kihordásáról. Valamennyien a csodában reménykednek.
    Erotika- és vulgaritásmentes olvasmány, könnyen érthető, bár helyenként orvosi szakkifelyezésekben bővelkedik. Egyes szám első személyben van írva, Lucy és Mickey felváltva meséli el a történetet, ki-ki saját szempontjából, aztán már csak egyikük mesél...

Többször is hallottam/olvastam, hogy Jojo Moyes Mielőtt megismertelek című könyvéhez hasonlítják. Én nem mondanám, hogy így van. Más-más témát taglalnak és annyi a közös bennük, hogy mindkettő olyan dolgot tár elénk, ami akár velünk vagy közvetlen környezetünkkel is megtörténhet, és hogy minkettőben létfontosságú dolgokról kell döntést hozni.

Csodálatos történet családról, közösségről, szerelemről, mindennapi dolgokról… Nem sírtam, de megérintett és elgondolkoztam azon, hogy szabad-e tudatosan egy ilyen nehéz genetikai örökséget továbbítani egy ártatlan lénynek. 
    Szabad?