Karina Halle - Túl közel hozzád

"Tinédzserként ​találkoztam először William McAlisterrel. Jóképű férfi volt, gyönyörű feleséggel. Mr. McAlister akkoriban lett édesapám partnere a cégben. Elbűvölő személyiség volt, de csak egy jó családi barát.

10 évvel később: 25 éves vagyok, egyedülálló anyaként elkövettem néhány hibát. Megküzdöttem a démonjaimmal, de most új életet kezdek. Minden az elképzeléseim szerint alakult, míg meg nem pillantottam Will McAlistert.

Elvált, és már nem csak apám barátját látom benne, már sokkal többet jelentett számomra. Árasztja magából a magabiztosságot és a sokat ígérő szexualitást. Magas, férfias, egy igazi gentleman, a tekintete erős és csábító. Teljesen odavagyok érte.

Esélyem sem lehet nála, hiszen ő az apám legjobb barátja, üzleti partnere és a főnököm.
Igaz?
Tévedés."

Karina Halle erőteljes története meghódította a világot, és most végre a magyar olvasóközönség is függővé válhat tőle.

Álomgyár, 2017

Eredeti mű: Before I Ever Met You, Metal Blonde Books, 2017

A meglehetősen termékeny szerző első magyar nyelven kiadott könyve. Bár Karina Halle a horror és a krimi műfajában is jeleskedik, a kiadó ezt az erotikus-romantikus történetet választotta a szerző bemutatására – ők tudják miért.

Maga a sztori nem több mint egy erotikával és divatos klisékkel jól feldúsított szerelmi történet, olyan, amilyent tucatszám lehet olvasni a HarperCollins havi kiadványaiban – persze az erotika nélkül. Ez, mondjuk, nem feltétlenül rossz, hiszen időnként az ember lányának ki kell sütnie az agyát olyan romantikus történetekkel is, amik kizárólag a pihenést és szórakoztatást hivatottak szolgálni, mert nem kell rajtuk gondolkozni, indulásból tudjuk, hogy biztosított a boldog végkifejlet és viszonylag gyorsan véget is érnek.

Ez a történet, ahogy már elítettem, a hozzá adott erotikával és divatos klisékkel több. Meg néhány ellentmondásos helyzettel, amit nehéz megérteni, legalábbis nekem.

A sztorit mindkét főhős szemszögéből megismerjük, hiszen Will és Jackie is megosztja velünk gondolatait, s teszik ezt jelen időben és egyes szám első személyben mesélve. Ez nálam alapból nem menő, soha nem is titkoltam, hogy nem kedvelem az ilyen megoldásokat, s főleg azt, amikor egy női szerző akarja velem elhitetni, hogy tudja mi van egy férfi fejében – egyébként ez fordítva is igaz, azaz férfi szerző női fej.

Mindkét hősünk túl van már egy-egy kapcsolaton-házasságon-csalódáson. Jackie huszonöt éves és egy hét éves fiúgyermek anyja, Will negyvenegy és Jackie apjának üzlettársa. Animációs filmekkel foglalkoznak és legmenőbb épp a DinoWars című, s mit tesz a véletlen ördöge, Jackie fia pont a dinókért rajong. Ez egyénként rá is nyomja bélyegét a történetre, mert ahol a gyermek megjelenik ott szuperhősökről, de főleg dinókról esik szó.

Miután lassan mindkettejük kicsit sem rózsaszín múltjával megismerkedünk, mindenki számára nyilvánvaló, hogy a két hős túllép a munkatársi viszonyon – Jackie Will asszisztense. Olyan tessék-lássék munka, amit azért kapott, mert ugye ő a főnök lánya, bár dicséretére legyen mondva, ő tényleg dolgozni szeretne.

“– Nem, tetszik, ha ezt csinálod – magyarázom neki szinte esdekelve. – Légy durva velem. Húzd a hajam, fojtogass, és fenekelj el. Te vagy itt velem, Will, és nem más. Ezt az oldaladat is kívánom.”

Ez az ami nálam kivágta a biztosítékot. Magasról teszek rá, hogy spoileres lesz vagy sem, de akkor is elmondom/leírom: Jackie azért költözött haza a szüleihez mert az ex véresre verte és szinte megölte, ezért pedig Jackie börtönbe juttatta a fazont. De ha szexuális töltettel történik az agresszió, akkor az már jó, elfogadható, sőt! Ha a verés szexuális élvezetet ad, akkor nem értem egyáltalán miért harcolunk a családon belüli erőszak és a nők bántalmazása ellen? Értem én, hogy ez annak a szemléltetése, hogy a két agresszió között fényév a távolság, de valahogy nehezen tudom elhinni, hogy egy félholtra vert nő bármikor is élvezetet találna a későbbiekben a hajtépésben és fenekelésben. De ez csupán az én véleményem és úgy gondolom, hogy ezt a “Szürkének” tulajdonított klisét már nagyon el kellene engedni. Száz+ parafília létezik és a szám állandóan növekszik, tehát ha annyira muszáj a statisztikai átlag szexuális viselkedésétől eltérőt írni, akkor bőven van miből választani. Ez a fenekelősdi csont már nagyon le van rágva.

Nem kedveltem különösebben a szereplőket sem. Jackie, mondjuk, szimpatikus volt, nehéz évek álltak mögötte és rendesen helyt állt, vagy legalábbis megpróbálta. Will viszont teljesen ellentmondásos személyiség volt. A hősszerelmestől a dominánsig minden lehetséges formát hozott. Nem akart gyermekeket – ezért is volt vazektómiája –, de azért Jackie fiának első pilanattól az apapótlék szerepét veszi át, és a végén Jackie 1:1000-hez valószínűségű terhessége már erősen túlzás volt. Jackie szüleit sem igazán kedveltem, mert míg az apja egy akarnok alkoholista volt, addig az anya a másik végletbe tartozott és erősen hajazott egy tündér-keresztanyára.

A fentiektől függetlenül a történet élvezhető azok számára, akik kedvelik az erotikus történeteket és nem zavarja őket az időnkénti tömény rózsaszín köd. Egyszer mindenképpen el lehet olvasni, mert nem kell sokat gondolkozni rajta, sőt! egyáltalán nem kell. Én minden esetre mást és többet vártam a történettől a fülszöveg olvasása után. Szórakoztató, de senki világát megrengetni nem fogja… meg az ízlések és a pofonok…

Mondjuk a magunkét... Ashley Carrigannal

   ... már megint

   Lassan egy év telt el, mióta Ashley Carrigannal az írásról, a könyveiről, a terveiről beszélgettünk. Akkor még a magánkiadással küszködő szerző volt, tizennégy kiadott könyvvel. Bár tudtuk, hogy ez változóban van, az információ még nem volt nyilvános, tehát nem beszélhettünk róla. Azóta a rajongói már tudják, hogy sikerült egyik célját elérnie: ezentúl az egyik közismert kiadó jelenteti meg az írásait, a Könyvmolyképző, az a kiadó, ahol mindig is lenni szeretett volna. Júniusban jött az első könyv, az Árnyjátékos, s hamarosan következik a második, az Ikrek hava.

   – Mi változott az életedben?

   – Még tempósabb lett. Az éremnek mindig két oldala van. Az egyik oldalon ott az öröm és a megnyugvás, hogy végre a boltokban vannak a könyveim és sokkal szélesebb közönséghez eljutnak profi háttérrel. Régóta szerettem volna ezt elérni. Ahogy mondod, ez volt az egyik célom. A másik oldalon ott a kihívás, hogy meg kell felelni. Ez alatt azt értem, hogy eddig a saját tempómban írtam, olyan műfajokban, amikhez ötleteim születtek. Nem kellett határidőket tartani. Az én játékom volt. Most már vannak határidők és a felelősség is több, viszont úgy veszem észre magamon, hogy ez inspirálóan hat rám és még több energiát generál. Hagyományos kiadóval dolgozni számomra azt is jelenti, hogy sok olyan dolgot levesznek a vállamról, amivel eddig nekem kellett foglalkoznom. Igazi felüdülés. A civil munkám mellett már napi elfoglaltságot jelent az írás, vagy az ezzel kapcsolatos feladatok.

Kellyvel, az Árnyjátékos dedikálásán.
Ugye nem kell mondanom kicsoda Kelly?

   – Egészen az Árnyjátékosig csak egy zárt kör tudta kicsoda is Ashley Carrigan, vagyis kevesebben ismerték az írásait, és nem igazán tudták kicsoda van az írói álnév mögött. Az Árnyjátékos már dedikálással, közszerepléssel járt. Megváltozott-e az ismerősök, barátok, munkatársak viselkedése irányodban?

   – Néha vicces dolgok történnek. Akadnak olyan ismerősök, akik száz éve tudják, hogy írok, de mintha csak most tudatosult volna bennük igazán. Vannak olyan barátok, akik napi szinten támogatnak, és ez nagyon jól esik, mert lássuk be, az írás magányos tevékenység, a munkafolyamat nem látványos, menet közben nincs mit mutogatni. Ők mégis érdeklődnek és lelkesednek, és ami borzasztóan kedves tőlük, hogy bíznak abban, amit csinálok. A családom előtt pedig mély meghajlással tisztelgek, amiért zokszó nélkül elviselnek és elfogadják ezt az egészet. Természetesen jelen van az irigység is, de ezzel nem foglalkozom. Nincs is rá időm.

   – Ugye az Árnyjátékosig volt a magánkiadás, ami olyan amilyen, azaz magad uram, mert szolgád nincs. Zárójelként megjegyzem, hogy azért magánkiadásban is írtál egy bestsellert, mert a Két lépésre a mennyországtól bizony az volt. Most ott áll mögötted a kiadó, van marketing meg minden, ami kell, tehát több emberhez jut el a könyved. Ez pedig több kritikát, véleményt is jelent, mert véleményünk az van. Mindig és mindenről. Ezzel hogy birkózol meg?

A szerző és műve

   – A jól megindokolt és megfogalmazott kritikát értékelem, hiszen nem vagyok tévedhetetlen és az ízlések, az igények eltérőek. Ez így van jól. Az olyant viszont nem tekintem relevánsnak, ami logikátlan, és az illető a saját elképzelését keresi a könyvben, aztán esetleg nem találja és cserébe lehúzza az egészet, mert ettől érzi valakinek magát. Mindaddig, amíg a pozitív vélemények vannak többségben, van értelme írnom. Ha ez az arány megfordul, akkor majd csak magamnak írok, mint régen és nem sokkolom a közönséget.

   – Felnőtt nőkről írsz felnőtt nőknek, a történeteidben van erotika is, de mindig a cselekményen, a szereplőkön van a hangsúly. Ilyen volt az Árnyjátékos is, hogy csak az utóbb megjelent könyved említsem, és ilyen lesz az következő is, az Ikrek hava. Miért pont ezt a felnőtt korosztályt céloztad meg írásaiddal?

   – Mert a felnőttvilág gondjai, örömei, küzdelmei érdekelnek. Korábban nagyjából hozzám hasonló korúak voltak a szereplőim. Mostanra már fiatalítanom kell őket, mert én előre lovagoltam. Szeretek kiforrott, öntudatos és határozott karakterekkel dolgozni, legyen az nő vagy férfi, akik már magukra szedtek mindenféle tapasztalatot az életből. Érzik a döntéseik és a veszteségeik súlyát. Nem akarok túl komoly lenni a történeteimben, de túl könnyed sem.

   – Néhány nap múlva boltokban az új könyved, az Ikrek hava. Mesélnél róla egy picit?

   – Örömmel! Romantikus regény, ami játszódhatna bármelyik korban, mert az alaptörténet örök érvényű. Én most napjainkba helyeztem el és telis tele van valós helyszínekkel.  Néhány perc alatt pukkant ki belőlem az alapötlet és a sztori főmotívuma. Éppen egy másik regényemet írtam, amikor becsapott a villám. Az Ikrek hava szereplői nem kergetik a romantikát, sőt, kifejezett ellenséges hangulatra és némi kis fogvillogtatásra is kell számítani. Csakhogy az érzelmeket nem lehet ésszel és hűvös döntésekkel irányítani, legalábbis nem sokáig. Szerettem írni ezt a könyvet. A férfi főszereplőim mindig kicsit levesznek a lábamról. De szerintem, ezt vagy így érdemes csinálni, vagy sehogy. Azt hiszem, Jimnek bármelyikünk szívesen segítene… A főszereplők az ikrek havában születtek, ami nem könnyít a helyzeten. Én már csak tudom, hiszen nekem is ez a csillagjegyem, volt honnan merítenem. Ezúttal nincsenek látványos akciók, nincs misztikum, sem paranormális lények, (hoppá! vagy mégis?) semmi rázós. Érzelmekről, előítéletekről, konokságról és a barátság különböző szintjeiről szól a könyv.

   – Azon kevés szerencsések közé tartozom, akik már olvashatták az Ikrek havát, tehát ismerem a történetet, a szereplőket, és azt is tudom, hogy az alapötlet rendkívül sok lehetőséget rejt magában. Ez a történet ugyanúgy lehetett volna egy pszichológiai dráma, mint társadalmi-szociális kérdések sorát felvonultató mű, vagy egy csatakosan erotikus írás. A számtalan lehetőség közül miért pont azt a megoldást választottad, amelyiket?

   – Mert egy szórakoztató történetet szerettem volna kihozni belőle, ami nem megy el hangsúlyosan egyik említetett irányba sem. Szándékosan nem helyeztem nagyobb hangsúlyt a drámára, nem apellálok társadalmi gondokra, hogy azok vigyék el a hátukon a könyvet, és túlságosan sok céltalan erotikát sem akartam beleszuszakolni, csak amennyit a sztori megkíván. Amennyi belekerült, annyi kell is bele.

   – Azt is tudja a világ, hogy te nem vagy főállású író... még☺ Mikor van időd/szoktál írni?

   – Éjszaka írok, főleg hétvégén általában hajnalig. Ha nagyon hajszol a múzsa őnagysága, vagy a határidő, akkor hétköznap is éjszaka és így minimális idő jut alvásra. Mindezt egy korty kávé nélkül. Ettől vagyok zombi évek óta.

Jack, a kézirat habtestű őre

   – Áruld el az olvasóidnak, mi tud téged kizökkenteni a ritmusodból mikor írsz? Mi az, amit nem tudsz kizárni, ami pokolian zavar?

   – Zavar a háttérzaj, jövés-menés, de mindig igyekszem úgy alakítani a dolgokat, hogy lehetőleg ezt kizárjam. Van egy állandó „zavaró” tényező, de nem tudok érte haragudni. Jack cicám igen nagy előszeretettel segít nekem az írásban és a gépelésben is. Méretes habtestével imád végigheverni a kéziraton, billentyűzeten és simán bevágja a szunyát. Sugározza a pozitív energiát a regényekbe. Az esetek nagy részében ilyenkor hagyom aludni, mert nincs szívem lerakni onnan. Tudom, ilyenkor azt jelzi, hogy vele kéne már foglalkoznom. Ennyi szünet pedig nekem is jár.

   – Nem vagy főállású író, de azért az írás hobbinak sem nevezhető a te esetedben. Egyáltalán jut időd bármi másra? Van-e hobbid?

   – Így van, jól látod. Ez már rég nem hobbi. Nincs időm másra. Két kézirat között gyorsan elolvasok egy-két könyvet és kész, ennyi. Jó volna többet olvasni, mert nagyon hiányzik. Régebben rajzoltam, de már ez is ugrott. Négy éve tervezem, hogy tartok egy pizsama napot és még mindig nem jött össze. Filmnézéssel szoktam kisütni az agyamat.

   – Van-e kedvenc műfajod a filmek között? Vagy kedvenc színészed? Mi alapján választod ki a filmeket, amiket nézel?

   – Tejesen össze-vissza nézek mindent. Ugyanúgy érdekel egy jó sci-fi, mint egy nehéz dráma, vagy az ázsiai filmek. Igaz az utóbbi időben rákaptam a skandináv filmekre. Sorozatok közül a kicsit betegeket részesítem előnyben. Nincs kedvenc színészem, de vannak, akiket jobban kedvelek, mint másokat. Némely pasikat pedig kifejezetten szívesen nézegetem.

   – Ahogy már említettük, Ikrek hava néhány napon belül a könyvesboltokban lesz. Most két kézirat között vagy és punnyadsz, vagy már belefogtál egy újabb történetbe?

   – Én mindig dolgozok valamin. Most két anyagom is van. Az egyiket, ami egy misztikus, erősen paranormális történet, félbehagytam, mert több időt igényel a kidolgozása és most át kellett ütemeznem a dolgaimat. Elkezdtem egy másik regényt, ez romantikus lesz, de jó kis háttértörténet színesíti. Közben jár a fejemben az Igézők befejező, harmadik kötete is. Nagyon várom az Ikrek hava megjelenését és az olvasók reakcióit. Óriási öröm, hogy egy éven belül két könyvem is a boltokba kerülhet.

      –  Az olvasói reakció hamarosan jönni is fog, ugye?

   – A kötet december 15-én kerül a boltokba, december 16-án pedig személyesen is találkozhatunk a Könyvmolyképző Kiadó év végi rendezvényeinek keretén belül. 14.00 órától beszélgetés és könyvbemutató, amit dedikálás követ. Helyszín: Alexandra Pódium, Budapest, Nyugati tér 7 szám. Tehát találkozzunk ott!

   – Köszönöm szépen a beszélgetést.

   – Én is köszönöm.

Kapcsolódó bejegyzések:

Két lépésre a mennyországtól

2016-os interjú

Árnyjátékos

Julianne Donaldson - Edenbrooke örököse

Edenbrooke 0.5

Idén novemberben jelent meg a Könyvmolyképző kiadó gondozásában az Edenbrooke duológia előzménykötete. Tartsatok velünk december 5-11 között, ha részt vesztek a nyereményjátékunkban, megnyerhetitek a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét!

   Philip Wyndham sohasem irigyelte a bátyját, Edenbrooke leendő örökösét. Inkább lenne a maga szerencséjének a kovácsa, mint hogy a cím és a rang szabta korlátok között éljen. De amikor a bátyja váratlanul meghal, Philip élete is fenekestül felfordul, mivel a körülmények azt követelik tőle, hogy feladja addigi életét. Philip felölti új szerepét, és London legkörülrajongottabb agglegényeként felváltva vergődik a berzenkedés, az unalom és a düh fogságában. Az események azonban váratlan fordulatot vesznek, mert egy este a sors egy fogadóba vezeti, ahol hősünk megismeri a páratlan Marianne Daventryt.

Könyvmolyképző kiadó, 2017

Eredeti mű: Julianne Donaldson – Heir to Edenbroke, 2015

Megrendelhető

Ez az a történet(ecske), amiről nem tudom, hogy miért kellett megírni. Egy kiegészítő kis szösszenet a már korábban megírt Edenbrooke című regényhez, amit a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából mi is olvashattunk még 2015-ben. Bár tavaly is jelent meg a szerzőtől könyv (Blackmoore), az egy önálló történet, és semmi köze nem volt Edenbrooke-hoz vagy annak örököséhez.

Nos, itt ez a kis kiegészítő novella, ami símán elfért volna az eredeti történet előtt bevezetőnek. Ez nem a kiadó hibája, a szerző is három évvel később írta meg, mert miért ne, és mert Philip Wyndhamot mindenki a modern korban írt klasszikus romantika Mr. Darcyjaként látta betörni az irodalmi piacra és a női lelkekbe. Szó se róla, Philip nagyon kedves, nagyon szerethető, de azért Mr. Darcy karizmájáig még van.

Ne tessék félreérteni, ezt a kis történet nem rossz, sőt! Csak nem utólag kellett volna megírni.

Ez egy klasszikus romantikus történet, ami a 19. század eleji Angliájához kötődik. Akik járatosak az angolszász klasszikus romantikus irodalomban, azok azt is tudják, hogy kékvérűnek lenni nagyszerű dolog, ha van pénz és te vagy az örökös, mert akkor mindenki a te kedved lesi, érted rebegnek a kiasszonykák szempillái és téged üldöznek a lányos mamák.

Pech – vagy Phillip saját bevallása szerint szerencse – nem ő az örökös, hiszen ő csak másodszülött, a tartalékos, és mint olyan, éli a másod-harmad-sokadszülöttek (mert kékvérűék általában meglehetősen szaporák) megszokott életét, azaz választ a katonai vagy az egyházi pálya közül. Philip a seregbe, mi több háborúba vonul Spanyolországba. Itt éri utól anyja levele.

“Előre sejtettem, hogy a levélben anyám elsősorban szülői aggodalmait igyekszik kifejezni elkényeztetett, fennhéjázó és kiállhatatlan Charles bátyámmal kapcsolatban, aki apám egyetlen örököseként a gazdag arisztokraták vérlázítóan henye életét élvezte. Nem mondhatnám, hogy nagyon együtt éreztem volna a bátyámmal az állítólagos gondjai miatt. Reménykedtem, hogy William öcsémről is megtudhatok valami érdekeset, aki Oxfordban tanult. Louisa az önfejű legkisebb gyermek szerepében tűnik majd fel, aki olyan gyönyörű, hogy az már botrányos. Ezután következnek a birtokot, a bérlőket vagy anyám távoli rokonait érintő hírek. Röviden, arra számítottam, hogy a levél gondolatban hazarepít anyám mellé, arra a helyre, amit kedvenc gyermekeként már évek óta nem tölthettem be a katonáskodás miatt. ”

(Julianne Donaldson – Edenbrooke örököse, Könyvmolyképző Kiadó, 2017)

   Philip visszaemlékezéseiből az is nyilvánvaló, hogy Charles, az örökös nem éppen szeretnivaló, de Isten nem ver bottal, hanem ez esetben tüdőbajjal, tehát Philip ígéretes katonai pályája az őrnagyi rangnál véget is ér, és éljen Sir Philip Wyndham. – Egyébként senkinek nem tűnt fel, hogy a Wyndham név már előfordult Julia Quinn-nél? Ő két részes történetet (Wyndham két hercege) írt a névhez/címhez kapcsolódóan.

Ez Philip története. Gyermekkori visszaemlékezések, a katonaság, a friss örökösi státusz, amikoris címének köszönhetően véget ért nyugodt élete és az előnyös házasságot remélők céltáblájává vált. Egészen addig, amíg azon a bizonyos estén, abban a bizonyos fogadóban, teljesen a véletlennek köszönhetően összetalálkozik Marianne Daventry kisasszonnyal. Akik már olvasták az Edenbrooke-ot, tudják miről beszélek.

Ennek a történetnek egyetlen, nagy hibája volt: nagyon rövid. A szerző stílusa annyira gördülékeny, annyira szerethető, hogy történetei (legyen az bármelyik) letehetetlenek. A klasszikus romantika kedvelői minden bizonnyal rajongani fognak ezért a kis szösszenetért, de természetesen mindig közbeszólnak az ízlések és a pofonok... Én még több Julianne Donaldson könyvet akarok!!!

A történethez kapcsolódik a többször is emlegetett:

Edenbrooke

Könyvmolyképző, 2016, 2015

Edenbrooke, 2012

Mostani nyereményjátékunkban minden résztvevő blogon találtok egy férfi főhőst valamelyik történelmi romantikus regényből, a ti feladatok annyi lesz, hogy beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába annak a könyvnek a címét, amelyben szerepel. Jó játékot! Ne feledjétek, ha velünk tartotok, megnyerhetitek a kiadó által felajánlott 3 nyereménypéldány egyikét.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk. 

4. állomás: Ian Mackenzie

a Rafflecopter giveaway

12.05 - Sorok között 

12.06 - CBooks 

12.07 - Könyvvilág

12.08 - Betonka szerint a világ...

12.09 - Dreamworld

12.10 - Deszy könyvajánlója

12.11 - Kristina blogja

Rebecca Chance - Luxus és könny

Deeley Hollywood egyik hírességével él. Devon sztárszakácsként saját műsorában főzi meg a legkülönlegesebb ételeket. Maxie könyörtelen, dúsgazdag vállalkozó. A három nővér luxusban él. Semmi gondjuk nincs. Elérték az életben, amit csak akartak.
De vajon miért lesz minden más, amikor Deeley egyszer csak hazalátogat Londonba? Milyen titkokat rejt a három lány gyermekkora? Vajon miért nem beszélnek szívesen Billről, a mostohaapáról? Miért kell a bulvársajtó előtt titkolni, hogy szegénysorból származnak? Hogyan indul meg a lavina, amely akár mindhármukat maga alá temetheti? Deeley és Devon miért nem tud igazán felnőttként viselkedni Maxie közelében?
Rebecca Chance regénye a felső tízezer világába vezet be bennünket. Erotikában, izgalomban, rejtélyben gazdag miliő ez: itt megkaphatsz bármit, és elveszíthetsz mindent.

Athenaeum, 2017

Eredeti mű: Rebecca Chance – Bad Sisters, 2011

Aki már olvasta a Luxus és csók című könyvet, annak számára nem ismeretlen a szerző neve. Bár nemcsak a két cím, de a borítóik is hasonlóak, a két könyvnek semmi köze egymáshoz. Teljesen független történetek, más-más szereplőkkel és cselekménnyel.

A Luxus és könny három nővér története: Maxie, Devon és Deeley McKenna és történik többnyire az Egyesült Királyságban és valamikor a jelenben.

Azért csak többnyire, mert időnként visszaugrunk 1993-ba, mikor a lányok még nagyon fiatalok, hiszen akkoriban a legidősebb Maxie alig tizenhét éves, Devon tizenhárom, Deeley pedig csupán kilenc. Egy kis településen élnek valahol Angliában. Akkor történik valami, ami hatással van a lányok életútjára, amiről nem szabad beszélni, amit titkolni kell, jobban, mint azt, hogy tulajdonképpen nagyon szegény családból származnak, anyjuk droggal élt és hármuknak három különböző férfi az apjuk. Tehát rendesen ugrálunk a titok éve, 1993 és a tizennyolc évvel később jelen között, és ez így van jól, mert fokozatosan derül ki mi is történt – és történik – tulajdonképpen.

Tizennyolc évvel később minhárom McKenna-lány sikeres és a külvilág számára tökéletes életet él.

Maxie Olly Stangroom parlamenti képviselő felesége és lady lesz belőle amit apósa jobb létre szenderül. Mindent a látszatért, mindent a szamárlétrán való előrehaladásért, még szexuális preferenciáit is beveti az ügy érdekében. Nincs saját gyermekük, ezért egy szegény afrikai országból hozat egyet örökbefogadás céljából, mert az milyen jól mutat majd a médiában. Hármuk közül ő a legambiciózusabb.

Devon televíziós sztárszakács és egy válogatott rögbijátékos, Matt Bates felesége. Gazdag, ismert és még több pénzt szeretne. Egyetlen gondja a súlyfelesleg, hiszen rubensi idomokkal áldotta meg a genetika, melyeket ő zúgevéssel tovább gömbölyít. A három nővér közül ő a legszebb.

Deeley pedig kamu-barátnő. A másságát titkoló sorozatsztárral, Nicky Shore-ral él együtt a külvilág számára, hol máshol, mint Los Angelesben A valóságban az alkalmazottakkal vígasztalja magát, mert Nicky Shore számára a személyi edzője a befutó. A nővérek által elbabusgatott “kistesó” a legcsinosabb hármuk közül.

Csakhogy néhány évi kamu-kapcsolat után, egy nap Deeleyre a dobott barátnő szerepét osztják, a helyét máris más nő foglalja el és neki haza kell húznia semmi nélkül. Ez pedig aggodalommal tölti el két idősebb nővérét, mert szerintük – különösen Maxie szerint – Deeley a gyenge láncszem a családban, nekik pedig rengeteg vesztenivalójuk van, ha kissé egzaltált húguk megfeledkezik magáról és a játék szabályairól. A dolgok innen pedig csak bonyolódnak, egészen addig, míg minden széthullani látszik. És még Billről nem is beszéltünk...

Látszólag ez egy habkönnyű kis nőcis könyvnek néz ki, kis szerelemmel, erotikával és némi családi titokkal, de ebben sokkal több van annál. Azon túl, hogy megismerjük a három nővér “nem fenékig tejfel” életét, azt, ami a valóság és nem amit a közvéleménynek és a médiának nyújtanak, ismét ízelítőt kapunk a gazdagok és híresek világából. – A szerző maga is ebben a világban él születésétől fogva, tehát meglehetősen hiteles lehet ez a kép, amit a képmutatásról, a média számára kitalált életről elénk tár.

És azt is megtapasztaljuk, hogy azért nem mindenkivel fut el a ló, ha híres és/vagy gazdag lesz. Ennek legjobb példája Devon férje, a rögbijátékos Matt. Szerintem ő volt a legszimpatikusabb, legközvetlenebb figura az egész történetben és aki hírneve, pénze és híres felesége dacára semmi mást nem akar az élettől, mint nyugalmat, normalitást és ha nem túl nagy kérés, akkor igazi családot.

A történet mondanivalója egyértelmű: nincsen olyan titok, ami egy idő után ne kerülne napvilágra. Bármit tehetsz, akkor is kiderül és viselni kell a következményeket.

Nagyon kedveltem ezt a történetet, mert bár bizonyos dolgokat előre lehetett látni, azért még mindig tartogatott meglepetéseket és olyan fordulatokat, hogy csak kapkodtam a fejem: ez meg honnan jött?

Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretik a családregényeket, a női sorsokról szóló történeteket, és mindenkinek, aki egy könnyen olvasható, pörgős történetettel szeretné idejét elütni. Mint mondtam/írtam, én nagyon kedveltem, de természetesen az ízlések és pofonok…

Mikulásra....

... köszönettel az ismeretlen elkövetőnek